Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Földrajz- Geoinformatika Intézet
Adalékok a Barcaság etnikai-és vallásföldrajzához
Szerző: Nótás Attila Szakirány: Geoinformatikai kutatói szakirány Konzulens: Dr. Elekes Tibor, egyetemi docens 2015.11.17. Miskolc, 2015
1
Eredetiségi nyilatkozat
Alulírott Nótás Attila, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának hallgatója büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában kijelentem és aláírásommal igazolom, hogy a diplomamunka/szakdolgozat (a továbbiakban: dolgozat) önálló munkám, a dolgozat készítése során betartottam a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. szabályait, valamint az Egyetem által előírt, a dolgozat készítésére vonatkozó szabályokat. A dolgozatban csak az irodalomjegyzékben felsorolt forrásokat használtam fel. Minden olyan részt, melyet szó szerint, vagy azonos értelemben, de átfogalmazva más forrásból átvettem, egyértelműen, a forrás megadásával megjelöltem. Kijelentem, hogy az elektronikusan feltöltött és a papír alapú dokumentum mindenben megegyezik. Jelen nyilatkozat aláírásával tudomásul veszem, hogy amennyiben bizonyítható, hogy a dolgozatot nem magam készítettem vagy a dolgozattal kapcsolatban szerzői jogsértés ténye merül fel, a Miskolci Egyetem megtagadja a dolgozat befogadását és ellenem fegyelmi eljárást indíthat. A dolgozat befogadásának megtagadása és a fegyelmi eljárás indítása nem érinti a szerzői jogsértés miatti egyéb (polgári jogi, szabálysértési jogi, büntetőjogi) jogkövetkezményeket. Miskolc, 2015 október 14.
............................................. Hallgató aláírása
1
Összegzés A történeti Barcaság és annak szívében elhelyezkedő Brassó természetföldrajzi és társadalomföldrajzi vonatkozásokban is érdekes terület. A mai közigazgatásban Brassó megyéhez tartozik. Etnikai földrajzi szempontból elmondható, hogy a kezdeti magyar többségű, a XII.-XIII. századtól jelentős szász lakosságú területet manapság a románok lakják nagytöbbségben. Szakdolgozatom tartalma természet- és társadalomföldrajzi áttekintést ad, a mai Románia területén, ezen belül Erdély délkeleti részében fekvő Barcaság területéről, valamint megtekinthetjük az ottani felekezeti és etnikai térszerkezet változását, különös tekintettel az 1850-2002 közötti idősávban. Feltételezvén, hogy a városokban hangsúlyosabbak a felekezeti és az etnikai térfolyamatok, dolgozatomban külön figyelmet szenteltem a Barcaság központjának, Brassó etnikai és felekezeti adatainak összegzésére, értelmezésére. Így külön elemzésre került Brassó etnikai és felekezeti szerkezetének változása 1850 és 2011 között. A vizsgált területen zajló etnikai és felekezeti folyamatokat elemeztem, majd összegeztem.
1
Zusammenfassung
Historisches Burzenland und Kronstadt, was im Herzen des Burzenlandes liegt, sind interessante Bereiche in der Naturgeographie und in der Gesellschaft für Geographie. In der heutigen öffentlichen Verwaltung gehört es zu dem Kronstadter Bezirk. Von einem etnischen geographischen Standpunkt kann man sagen, anfangs haben die Ungarn die Bereich bewohnt, aber heute bereits die Rumänen. Der Inhalt meiner Arbeit gibt einen Überblick, in dem Aspekte von Naturgeographie und Gesellschaft für Geographie, vom Burzenland, was im östlichen Siebenbürgen im Rumänien liegt. Wir können die Änderung einer konfessionellen und etnischen Gestaltung, seltsamerweise von 1850 bis 2002. Wegen der Unterstellung, dass die konfessionelle und etnische Verläufe in den Städten betonter sind, in meiner Arbeit habe ich mit besonderen Aufmerksamkeit über Kronstadt geschrieben. Deshalb habe ich die Änderung der konfessionellen und etnischen Gestaltung der Kronstadt zwischen 1850 und 2011 analysiert. Nach der Analyse habe ich die Verläufe summiert und zusammengefasst.
1
Tartalomjegyzék:
1. Bevezetés ............................................................................................................................... 1 2. Szakirodalmi előzmények ..................................................................................................... 2 3. Célkitűzés .............................................................................................................................. 3 4. Módszerek, adatbázis ............................................................................................................ 3 5. Földrajzi jellemzés ................................................................................................................ 4 5.1. Földrajzi helyzet, lehatárolás .............................................................................................. 4 5.2. Domborzat .......................................................................................................................... 5 5.3. Éghajlat............................................................................................................................... 7 5.3.1. Vízhálózat........................................................................................................................ 9 5.3.2. Történeti-, közigazgatási földrajzi kitekintés .................................................................. 9 6. Vallási és felekezeti viszonyok ........................................................................................... 12 6.1. Etnikai és felekezeti térfolyamatok .................................................................................. 14 6.2. Etnikai térfolyamatok 1850-től napjainkig....................................................................... 15 6.3. Felekezeti térfolyamatok 1850-től napjainkig .................................................................. 27 6.4. Brassó etnikai, felekezeti szerkezetének változása 1850-től napjainkig .......................... 35
7. Demográfiai vonatkozások Romániai vonatkozásba .................................................... 37 8. Összegzés, következtetés .............................................................................................. 38 9. Irodalomjegyzék ............................................................................................................ 40 10. Mellékletjegyzék ......................................................................................................... 41 11. Mellékletek .................................................................................................................. 42
1
1. Bevezetés
A Barcaság a társadalomföldrajzi és történeti szempontból vett Kárpát-medence délkeleti felében, Erdély délkeleti részén (1. ábra), Románia közel földrajzi középpontjában helyezkedik el. 1968-tól Brassó megye részét képezi. Az asszimilációs és migrációs folyamatok hatására jelentős változásokon ment keresztül a terület az évszázadok alatt. Barcaság térségének betelepülése visszanyúlik a XII. századig. Kezdetben magyarok és szászok lakták, a XIV. századi oklevelekben román falvak említése is megjelenik a térségben.
A XX. század geopolitikai változásai, a két
világháború, a határváltozások az ortodox román lakosság gyors aránybeli növekedését, a magyarok szám- és aránybeli csökkenését és a szász lakosság majdnem teljes elvándorlását eredményezte. Évszázadok során Brassó volt a térség legfontosabb gazdasági,
társadalmi
központja. Az
etnikai
és
felekezeti
folyamatok
még
látványosabban jelennek meg Brassóban, napjainkban Erdély harmadik legnagyobb városában.
1
dd1.ábra. Barcaság földrajzi helyzete (Forrás: Elekes Tibor, 2006-2012)
2.
Szakirodalmi előzmények
Orbán B. Székelyföld leírása c. művének (1868) hatodik kötete a Barcaságot ismerteti „történelmi, régészeti, természetrajzi és népismereti szempontból”, településenkénti népesség adatokat tesz közzé. Az 1850-től rendszeresen sorra kerülő népszámlálások adatai a tanulmányozott terület népesedési folyamatainak fölvázolását, megértését segítik. 1989 után elérhetővé váltak a romániai népszámlálási adatok etnikai és felekezeti települési adatsorai. Varga E. Á. egész Erdélyre vonatkozó kitűnő adatbázist állított össze. Az általa összeállított etnikai és felekezeti adatsorok elérhetőek a Transindex.ro honlap Adatbankjának Statisztikai fejezetében is. Az 1993-ban megjelent Erdély története c. könyv számos, a Barcaság benépesülését, etnikai, felekezeti változásaira vonatkozó gondolatot tartalmaz. Munkám során fölhasználtam az egész Kárpát-medencét átfogó etnikai földrajzi könyveket: Kocsis K. – Bottlik Zs. – Tátrai P. (2006), Kocsis K. – Tátrai P. (2012). 2
3.
Célkitűzés
Munkám fő célkitűzése, hogy megvizsgáljam változott-e és ha igen, milyen mértékben az etnikai és felekezeti összetétel Barcaság területén az elmúlt másfél évszázadban. Ismertetem a népesedési folyamatokat befolyásoló természeti és társadalmi tényezőket, az etnikai és felekezeti térszerkezet alakulására hatást gyakorló történelmi, politikai eseményeket, különös tekintettel az 1850-től napjainkig terjedő időszakban.
4.
Módszerek, Adatbázis
Dolgozatom elkészítéséhez fölhasználtam a hivatalos magyar és román statisztikai adatsorokat. (Varga E. Á. 1998, Transindex.ro/Adatbank/Statisztika) Az adatbázis kialakításánál figyelemmel voltam a közigazgatási határok változására. A történeti Barcaság minden településére vonatkozó, 1850, 1900, 1941, 1956 és 2002-es etnikai és 1850, 1900, 1930,2002-es felekezeti adatok kigyűjtését az időkeresztmetszetekben történő kartográfiai összegzés követett. Az általam készített térképek segítségével próbáltam válaszokat megfogalmazni a célkitűzésekben megfogalmazott kérdésekre. Nyilván, a népesedési folyamatok a legerőteljesebbek a városokban, ezért a térségbeli folyamatok sajátosságait
a
terület
központjának
számító
Brassó
városa
viszonylatában
is
tanulmányoztam 1850-től napjainkig terjedő időszakra vonatkozóan. Az MS Office, Exel segítségével létrehozott adatbázis adatait ARC GIS 10.1, Photoshop CS4 alkalmazásával összegeztem 9 térképen. A Barcaságra (is) vonatkozó történeti kartográfiai munkák (Zentai L. – Kósa P. 2003, Elekes T. 2006-2012) nagy segítségemre voltak a térbeli megjelenítésnél.
3
5.
Földrajzi adottságok 5.1.
Földrajzi helyzet, lehatárolás
A történeti Barcaság központi tájegysége a Barcasági-hegységközti medence. Területe felhúzódik a környező, a Keleti- és a Déli-Kárpátokhoz sorolódó hegyvonulatok gerincövezetéig, északkeleten széles sávban kapcsolódik a Háromszéki-medencéhez, északon az Olt képezi a hagyományos történeti, közigazgatási határt. E tájegység 1880-as évekbeli szemléletes leírását találjuk Orbán Balázs A Székelyföld leírása c. munkája 6. kötetében (34. oldal): „A Barcaság tulajdonképpen a háromszéki Szépmezőnek a megszélesített folytatásaként is értelmezhető. Szépmezőnek nevezzük, az Olt és a Feketeügy közti megemelkedett területet, mely a két folyó valamivel mélyebb völgyülete által megtoldatva, 5-6 km szélességben terjed el az Erdővidéket Sepsiszéktől elválasztó Fekete-Erdőségtől a határszéli Kárpátok lábáig. Északi határpontján folyik össze az Olt és a Feketeügy. A Barcaságot tekinthetjük fennsíknak, hogyha a dél-erdélyi területhez és a szomszédos havasalföldi területhez hasonlítjuk, de viszont ha a környező havasokhoz hasonlítjuk, akkor pedig havas vidéknek kell nevezni, mert keleti és déli oldalán olyan nagy havasok találhatók, melyeket nyugodtan nevezhetnénk Erdély sziklafellegvárának is. A szorosan vett Barcaság észak-dél kiterjedése Törcsvártól Apáczáig közel 60 km. Ezt a hosszúságot az által nyeri, hogy a Veresmart, Magyaros és Apácza által elfoglalt keskeny terület egy szarvként hatol be Miklósvárszékbe. Keresztvártól Szunyogszegig 37 km széles, ha havas keretét is hozzávesszük, akkor a törcsvári szorosban legszélről eső Vurfu Lukutujtól. A déli határszél nagyon egyenetlen, úgy hogy az itt legszélső pontul felvett Vurfu Lukutuj 5 km-rel esik kintebb a felső-tömösi Prediálnál, hol az havasalföldi határszél „V” alakban nyomul be az Erdélyhez tartozó havasok közé, és így csekélyebb beszögellések vannak, a törcsvári szorosban La Crucsánál, az ó-sánczi Predelucznál, a bretocsai vámnál és a Bodza folyó kifolyásánál. A határt mindenirányból vízválasztók határozzák meg, melyek a hegyek havas láncolatának alakzata alapján nagyon egyenetlen. Az egész Barczaság kiterjedése mintegy 108 km2, melyből a legszorosabb értelemben vett Brassó-vidékre, vagyis Brassó, a négy mezőváros és 9 szász községre esik 42 km2, és a tíz magyar falu területére 25 km2, a törcsvári járásra 26 km2, a Felső-Fehér vármegye hidvégi járására és Bodzára 15 km2.
4
A Barczaság illetőleg Brassó vidék politikai határa északról Sepsiszék, Felső-Fehér vármegye, hidvégi járáshoz tartozó azon foltja, mely régen a Terra Szék nevet viselte, és melyen Erősd, Árapatak, Előpatak, Hidvég és Liget fekszik. Miklósvárszék alsó szöglete és ismét Felső-Fehér vármegye pálosi járásához tartozó Ürmös is ide tartozik. Azonban északról a tulajdonképi határvonal kezdetben a Prázsmárnál eredő Feketevíz régebbi medre, azután maga a Feketevíz, egészen addig, még az aldobolyi hídnál az Oltba nem ömlik, innentől kezdve pedig mindenütt az Olt határolja. Nyugatról Brassó vidékét határolják a krizbai havasok és a Királykő északi csúcsa, vagyis a Kotla, valamint a Kőhalomszék egy része, és a Fogaras vidék. Délről a Brassó vidék határvonala egybe esik azokkal a hegygerincekkel ahol Erdély és Havasalföld határa van. Keletről a Brassó vidék ismét Felső-Fehér vármegye egy részével érintkezik ahol Keresztvár, Bodola és Markos fekszenek. Ez a terület a Bodza vidékének legjelentősebb részét is magába foglalja. A Barcaság térségében négy, a Kárpátokon átívelő jelentős szoros található. Az egyik a Bodzai-szoros, amely a keleti oldalán található a Barcaságnak. Az Ó-sánc szoros, amely délkeleti szögletében van a Barcaságnak. A másik kettő a Tömösi-szoros és a Törcsváriszoros. Utóbbi azért a legjelentősebb a négy szoros közül, mert ezen a területen folyt a békés kereskedelem valamint itt törtek be- és ki a hadseregek is.”
5.2.
Domborzat
A Barcasági-medence a Keleti- és a Déli-Kárpátok vonulatai által körülölelt egyik legnagyobb hegységközti medence az egész Kárpátok vonulatában. A mezozoikumban a mai medence peremén kialakult tektonikai törésvonalak mentén megsüllyedt medencét tavi üledékek, a felszínen hordalékok töltötték fel. A hajdani tó vize az Erdélyi-medence irányába, a Persányi-hegységet átszelő folyóvölgyek mentén csapolódott le. A mai medenceközpont felé enyhén lejtő medence legalacsonyabb része 480 m-ig alacsonyodik le az Olt mentén, Földvár községtől északra. A medence közepes magassága 530-560 m, a peremövezetben 600-850 m-es hegylábi hordalékkúpokkal kapcsolódik a hegységkerethez (Badea L. és mtsai 1987). Az 1100 m fölé emelkedő, változatos fölépítésű Persányi-hegység nyugati irányba zárja le a medencét az Erdélyi-medence irányába. É-i részén triász és jura mészkő, keleten konglomerátum, délen nagyobbrészt kristályos palák építik föl. 5
2. ábra: Barcaság tájegységei. (Forrás: Hajdú- Moharos József, 2000)
6
A medencét északról, az Olt völgyén túl, a kréta korú homokkő, márga, konglomerátum fölépítésű Baróti-hegység szegélyezi. A Feketeügy Olthoz kapcsolódó kiszélesedő torkolatvidékétől keletre a Bodzafordulói-hegyek homokkő, márga, konglomerátum fölépítésű vonulata magasodik. A Barcaságot délen lezáró Brassói-havasok több kisebb hegycsoportra osztható. Ide tartozik a nagyobbrészt mészkő fölépítésű Nagy-kő-havas, valamint a Brassó Pojánát és a Cenket is magába foglaló Keresztényhavas (1842m). A konglomerátumból fölépülő Csukás-hegység (1954m) szélformálta felszínén érdekes sziklaformák azonosíthatók. A Brassói-havasok déli folytatódása a 2507 m magas Bucsecs hegycsoport. Konglomerátum, alacsonyabb térszíneken mészkő alkotja, felszínén három harmadidőszaki elegyengetett felszín, a pleisztocén eljegesedés (Riss, Würm) formakincsei és a szél formálta kőgombák, szfinkszek azonosíthatóak be. Ide sorolódik a Barcaságot Havasalfölddel összekötő Törcsvári-hágó (1290m) térsége is. A hágótól nyugatra a Királykő középidei mészkővonulata magasodik a térség fölé (Dövényi Z. 2012).
5.3.
Éghajlat
A Barcasági-medence földrajzi környezete, a magas fekvés, a hegységek általi szegélyezettség sajátos, hideg hegységközti medencei éghajlat kialakulását tette lehetővé. Főleg a délen 2500 m fölé magasodó hegyek elzárják a melegebb déli szelek útját, ez okozza azt, hogy a dél Magyarországgal és észak Olaszországgal egy szélességi körön fekvő Barcaság éghajlata hűvös és zord. Brassó évi középhőmérséklete 7,5°C, a januári -5,0°C, a júliusi 17,9°C. Télen lehűlhet a hőmérséklet -10- -20°C fok alá is. 1942 január 25-én -38,5°C-ot mértek a Brassó melletti Borfaluban. Nyáron a hőmérséklet fölmehet 2530°C-ra is. A hegységközti medence jelleg a tél korai, október-novemberi beköszöntét is jelenti, a hótakaró a Királykő gerincén és a Bucsecsben júliusig is megmaradhat (Badea L. 1987, Dövényi Z. 2012).
7
Tszf Helység magasság Brassó
592
Bucsecs
2505
I
II
III
IV
V
VI
VII
VIII
IX
X
XI
-5 -2,5 2,5 8,3 13,4 16,2 17,9 17,4 13,5 8,4 3,2 -10,6 -11
-8 4,6
0,4
3,4
5,4
5,7
2,8
Évi o C
XII -2
7,5
0,6 4,7 -8,3 -2,5
1. táblázat A havi és évi középhőmérséklet néhány erdélyi meteorológiai állomáson (oC) Forrás: Atlasul climatologic al Romaniei 1966, Atlas R. S. R. 1975 alapján Dövényi,2011
Három meghatározó szél uralkodik a Barcasági-medencében. Az egyik a tömösi szél, amely egy déli, melegebb légáramlat, elolvasztja télen a havat. A másik a nyugati szél, amely a szunyogszegi völgyeken keresztül érkezik Fogaras vidékéről. A harmadik szél, amely egyben a legnagyobb erősségű a Nemere. Ez a szél Háromszék irányából érkezik és a nagy erősségét jellemzi, hogy háztetőket kéményeket rombol le. A helyieknek mégis ez a szél megjelenése egyben egy áldás is, hiszen a helyiek eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogyha a Nemere tombol, akkor nagyobb termékenység figyelhető meg a termőföldeken (Orbán B. 1868). Brassóban 700 mm körüli az évi csapadékmennyiség, a környező hegyekben meghaladja az 1200 mm-t. A sok eső és az erdő párologtatása okozza azt, hogy ez a terület nagyon ködös. Télen, tavasszal és nyáron szinte alig lehet gyönyörködni a medencét körülölelő magas hegycsúcsokban. Átlagosan 70-80 nap derült napja van egy évben a területnek, míg a többi esős, havas és ködös. Az említett három évszakban azért kevés a derült napok száma, mert sokszor ezeknek az évszakoknak egy része szinte folyamatosan esős. Az ősz viszont teljesen kárpótolhat minket, hiszen gyakran hosszan tartó derültség figyelhető meg (Badea L. 1987, Dövényi Z. 2012).
Hely
Tszf mag.
I
II
III
IV
V
VI
VII
VIII
IX
X
XI
XII
89,2
117
99,8
Évi mm
Brassó
592
35,2
31,3
33,7
56,8
78,4
53,4
45,2
33,3
34,7
708
Bucsecs
2505
79,3
102,7
89,9
99,4 157,2 159,5 168,5 130,1
74,2
52,9
59,2 104,7
1277,6
2. táblázat: A havi és évi csapadékmennyiség néhány erdélyi meteorológiai állomáson (mm)
Forrás: Atlasul climatologic al Romaniei 1966, Atlas R. S. R. 1975 alapján Dövényi,2011
8
Lényeges megemlíteni még azt, hogy a Barcaság déli területei hidegebbek, mint az északi területek. Ezt leginkább a magassági különbségek okozzák, hiszen északon az Olt folyó található délen pedig csak a hegyek. Érdekes viszont, hogy mekkora éghajlati különbözőségek alakulhatnak ki a Barcaság és a vele csaknem egy tengerszint feletti magasságban fekvő Háromszék között. A háromszéki területeken 2-3 héttel hamarabb is arathatnak az emberek melynek az oka a Barcaságon uralkodó rengeteg esőnek és ködnek köszönhető.
5.3.1. Vízhálózat A Barcasági-medence az Olt vízgyűjtő területéhez tartozik. A medencét északon határoló folyó legjelentősebb déli mellékágai a Csukás-hegységből eredő, a hétfalut felfűző Tatrang, a Brassói-havasok felől érkező és a mai Brassót is érintő Tömös, valamint a Bucsecs északi lejtőin eredő, a medencét dél-észak irányba átszelő Barca folyó. A folyók vízhozama a tavaszi hóolvadás idején a legmagasabb, kisebb hatása van a június-júliusi csapadékmaximumnak. A medencét szegélyező hegyekből, a bő vízutánpótlásnak köszönhetően, bővizű források fakadnak.
5.3.2. Történeti-, közigazgatás földrajzi áttekintés A Barcaság elnevezés összfogalmát, törzsnevét képezi az Erdély délkeleti szögletét elfoglaló szép térségnek, tekintet nélkül a később keletkezett politikai felosztásra, úgy hogy Barcaságon lakónak mondja magát nemcsak Brassó vidéke, hanem Felső-Fehér vármegye és Fogaras vidék itt levő részének lakosa is (Orbán B. 1886). Az első írásos emléket erről a területről egy, az 1211-ben kiadott adománylevélben találjuk, amikor II. András király a Barcaság egy részét a Szentföldről elűzött német lovagoknak adományozta. Vilmos erdélyi püspök egyik okmányában olvashatjuk, hogy az ott élő gyér népesség a dézsmát, ami egy kötelező adó volt akkor, ezek után is az erdélyi püspöknek kellett fizesse. Tehát ebből kiderül, hogy ez a terület lakott volt, ám elég kevesen lakták. (Orbán B. 1886, Köpeczy B. 1993).
9
Az akkor elhagyatottnak mondott terület valójában azért volt lakatlan, mert a király eltelepíttette onnan azt a feltehetően besenyő határőrséget, amely a türk eredetűnek tekinthető Barca, Brassó, Tömös, Zajzon és Tatrang vízneveket adta. A besenyők minden bizonnyal az egyik törzsük nevét viselő Talmács vára mellett kaptak új szálláshelyet, ahol 1224-ben a szászokkal és a románokkal közösen használt erdejüket említik. A vajda fennhatósága alól kivont, önkormányzattal felruházott lovagok favárak építésére, telepesek toborzására, azok dézsmamentességére és szabad vásártartására kaptak jogot (Köpeczy B. 1993).
A fontosabb előjogaik voltak: a nyert föld minden jövedelmét oda engedte,
valamint azt is, hogy saját bírájukon kívül csak a király ítélhetett. A Barcán található minden érc, arany, ezüst fele a lovagoké, más fele a fiscusé, reájuk ruházta a fegyverjogot, megengedvén, hogy a kunok ellen favárakat építsenek, melyek az ellenség ellen elég oltalmat nyújtanak, de a király jól fegyverzett seregeivel nem állhattak szembe. Építhettek városokat, bányászhattak ércet, de a pénzverési jog csak a királyt illette (Orbán B. 1886). Ezzel azonban nem elégedtek meg, kővárakat építettek, csak pápai függés alá akarták helyezni magukat. Ezt II. András király nem tűrhette és 1225-ben kiűzte őket a Barcaságból. Német településeik azonban ottmaradtak, és Brassó (Kronstadt) központtal külön királyi ispán alatt önálló szász kerületbe szervezkedtek (Köpeczy B. 1993). Erdély többi részéhez hasonlóan, a Barcaságban is a települések végleges kialakulása csak a XIII. század második felében ment végbe. 1256-ban a Barcaság területén, írásos dokumentumokkal igazolhatóan, Brassón kívül Prázsmár, Szászhermány, Barcaszentpéter, Földvár és Krizba létezése igazolható. E települések a medence alacsonyabb, az Olt völgyéhez közelebb elhelyezkedő területen találhatóak. 1367-re a korábbi településhálózat Botfaluval, Höltövénnyel, Feketehalommal, Vidombákkal, Keresztényfalvával, Barcarozsnyóval bővül. A Törcsvári-hágó tágabb térségében ekkor már létezik Törcsvár és Zernest. A hétfaluként ismert települések közül ekkor már említik Bácsfalut, Csernátfalut és Hosszúfalut. Megállapítható, hogy a 110 évnyi időszak alatt a településhálózat nagyobbrészt a magasabban elhelyezkedő medence perem irányába bővült (Szabó M.A. 2003). Az 1500-as évek elejére további települések létezését említik a dokumentumok: Szászmagyarós, Szászveresmart, Apáca az Olt völgyében, Vledény, Barcaújfalu, Szunyogszék a medence nyugati részében, Szászvolkány, Ótohán a Barca völgyében, a „hétfalu” további három faluja Tatrang, Pürkerec és Zajzon, valamint Bodola a medence keleti peremén. Ugyanakkor erdélyi viszonylatban fejlett városhálózatról tanúskodnak a korabeli írásos emlékek. 10
Brassó mellett a tágabb térség gazdasági életére is hatással van az 1500-ban már mezőváros Prázsmár, Barcarozsnyó, Feketehalom és Földvár (Szabó M.A. 2003). 1713-ra lényegében kialakult a Barcaság mai településhálózata. A központi település Brassó, az 1500-ban már mezővárosként említett további négy település képezi a gazdasági-társadalmi élet további központjait (3. ábra).
3. ábra. Barcaság (Brassó vidék) településhálózata 1713-ban Forrás: Elekes T. 2006-2012 A Barcaság területe évszázadok során közigazgatási szempontból Barcaság vidékét képezte, a Nagyszeben központú Szászföldön kívüli szász vidékek egyikét. Az első közigazgatási átszervezési próbálkozás II. József idejéhez kapcsolódik. „Az ésszerűsítés” jegyében kialakított megyék gyakran eltérő történeti, etnikai, gazdasági téregységeket vontak össze. Az 1784-ben létesített Brassó központú Háromszék megye magába foglalta a Barcaságot és a történeti Háromszéket. Egy közigazgatási beosztásba kerültek a barcasági evangélikus szászok és magyarok, az ortodox románok valamint a református és rómaikatolikus háromszéki székelyek. II. József halála után visszaállították a hagyományos közigazgatást, így Barcaság ismét önálló egységként, Brassó vidéke néven szerepelt egészen 1850-ig. 11
Az 1848-49-es erdélyi eseményektől próbáltak távol maradni az erdélyi szászok, és ezen belül a barcaságiak is. Ettől függetlenül, nem kerülhették el az események utáni közigazgatási átszervezést. 1850-60 között a Barcaság alkotta a Nagyszebeni Katonai Vidék Brassói kerületét. Településeit a Brassói, Földvári, Barcarozsnyói és Hosszúfalui katonai alkerületbe osztották. 1860-76 között létezett utoljára a Brassó vidéke közigazgatási egység. 1876-tól megszüntették a Magyarország területén korábban létezett vármegyék,
székek,
vidékek
rendszerét
és
egységes
polgári
közigazgatást,
vármegyerendszert alakítottak ki. A Brassó központú Brassó vármegye nagyobbrészt a történelmi Barcaság, a korábbi Brassó vidékét foglalta magába. A korábbi mezővárosok nagyközségek lettek, az új közigazgatási egység egyetlen rendezett tanácsú városa Brassó lett. A vármegye területi kiterjedése fönnmaradt 1920 után is, amikor Erdély a Román királysághoz lett csatolva. Kevés változást hozott az 1926-os közigazgatási átszervezés. A két világháború között emelik települési rangra a Törcsvár, Ótohán térségében létrejött román lakosságú szórványokat, apró falvakat. A II. Bécsi döntés értelmében Barcaság területe Romániánál maradt, a korábbi megye területe Bodzaforduló térségével bővült. A II. világháború után, 1950-ben, szovjet mintára alakították ki a tartomány-rajon-település rendszerét. A Románia közel földrajzi közepében elhelyezkedő Brassó jelentősége fölértékelődött, nevét Sztálinra változtatták. Brassó a Sztálin nevű tartomány és az azonos nevű rajon központja lett. Városi rangot kapott Négyfalu, Barcarozsnyó és Zernest. 1960-ra visszakapta a Brassó nevet. Brassó tartományon belül a Barcaság területét magába foglaló rajon központja Feketehalom lett. 1968-ban alakították ki a napjainkig érvényben levő közigazgatási beosztást. Az ekkor létesített Brassó megye a Barcaságon kívül magába foglalja a korábbi Fogarasföld keleti részét is. (Elekes T. 2011).
6.
Etnikumok, felekezetek a Barcaságban
Barcaság évszázadokon át a szász-magyar-román és az általuk képviselt felekezetek együttélésének színtere volt. A XIII.-XV. század során kialakult etnikai szerkezet jelentősen megváltozott a XX. századi események hatására. A reformációig a Barcaság területét túlnyomórészt római katolikus szászok és magyarok lakták. A reformáció és a belső- illetve bevándorlás nyomán egy nagyon változatos felekezeti szerkezet alakult ki, az evangélikus felekezet térségbeli vezető szerepe fönnmaradt a XX. századig.
12
Barcaság
XII.
századi
írásos
emlékeiben
legrégebb
említett
katonatelepüléseit
évszázadokon át túlnyomórészt szászok lakták. Ez a térség az erdélyi szászok legkeletebbi területegységét képezte. Gazdasági, kereskedelmi, művelődési, oktatási és egyházi központja Brassó, jelentős gazdasági szerepet töltött be a négy mezőváros. Az erdélyi és azon belül a barcasági szászok történetében fontos időszak a reformáció. A brassói Johannes Honterus (1496-1549) térítette evangélikus hitre a brassóiakat, majd a többi erdélyi szász várost. A későbbi évszázadokban az evangélikus hit meghatározó jelentőségű volt a szászok művelődési, oktatási, gazdasági, sőt politikai életében. Orbán Balázs a szászok jellemzésénél megjegyzi: „A szorgalmat és a munkakedvet ki kell emelni, mert az nagyon meglátszik ezen a népcsoporton. A szász nép hiába hogy nagyon nagy vagyonra tett szert, nagyon egyszerűen élt. Nagyon élelmiszerekre nem költ, nincsenek fényűző cikkeik, mindenféle mulatságtól megvonják magukat, így az életük szinte teljesen örömtelen. Mindezt azért teszik, hogy a gyermekeikre minél több vagyont hagyjanak és, hogy azok minél jobb módban éljenek. Emiatt a gyereknemzésre odafigyeltek, hogy ne legyen több mint két gyermek. Ez azonban, hogyha továbbra is így marad, akkor a szász nép elfogyásával járhat. A barcasági szászokra még jellemző volt a vallásosság, a tulajdon nagy tisztelete, a bűnök elkerülése valamint a türelmesség is. Megfigyelhető a házuk körül a rend és a tisztaság”. A barcasági magyarok hagyományos szállásterülete a Barcaság délkeleti felében két területrészen azonosítható. Az egyik része a hosszan elnyúló, majdnem teljesen összeépült Hétfalu, míg a másik három falu a Barcaság északnyugati csücskében található. A katonáskodással (várvédelemmel), állattenyésztéssel, fakitermeléssel és kereskedéssel foglalkozó barcasági magyarok a reformáció idején, erős szász hatásra, nagyobbrészt evangélikus hitre tértek át. A több évszázados közigazgatási hátrányok és a felekezeti asszimilációs nyomás ellenére fönnmaradtak az itteni magyar közösségek. Orbán Balázs a tőle megszokott elragadtatással írja: „Érdekesség, hogy a barcasági magyarok mennyire műveltek voltak. Az itt élő magyarok nagy része írni, olvasni tudó volt, és az 1849-ben besorozott katonák közül mindenki tudott írni és olvasni is. Szinte Magyarországon ebben az időben egy ilyen falut se lehetett találni ahol ennyi művelt ember volt, főleg azért, mert ebben az időben a nőket általánosságban elhanyagolták. Erdélyben ezeken a területeken találhatjuk a legszebb iskolákat”. Barcaság harmadik nemzetiségét a túlnyomó részt ortodox felekezetű románok alkotják. A legrégebbi írásos emlékek XIV. századi betelepülésüket említik a Barcaságtól északnyugatra, az Olt völgyétől délkeletre levő területen. 13
Az 1500-as években Törcsvár környéki, főleg juhtenyésztéssel foglakozó településeikről tudunk, 1560 után a havasalföldi Târgovişteről meghívott Coresi diakónus brassói nyomdájában ószláv, majd az első (1581) román nyelvű cirill betűs könyvek jelennek meg (Brassóban szász nyomda 1539-től működött, magyar nyomda 1580 körül létesült) (Köpeczy B. 1993). Az 1800-as évekre erőteljes szám- és aránybeli növekedésük elsősorban a szászok rovására történik. A XX. századi események szerepet játszottak számuk kedvező alakulásában. Barcaság negyedik etnikai csoportját a cigányság képviseli. Barcasági jelenlétükről már a korábbi évszázadokban találunk följegyzéseket, 1850-től már a népszámlálások során is megjelennek az összeírásokban. A II. világháború után, majd napjainkban növekvő számés aránybeli gyarapodásukról tanúskodnak a hivatalos statisztikák. Erdély más részeihez hasonlóan a települések többségi felekezetéhez és gyakran a többségi nemzetiséghez tartozónak vallják magukat. 1377-ben 13 barcasági szász község világi és egyházi közigazgatása Brassó tanácsa alá lett rendelve. A középkor végén (1540 körül) a dél-erdélyi területek, ezen belül a Barcaság is az Esztergomi Érsekséghez tartozó terület volt, a Brassói dékánátust alkotta (Köpeczy B. 1993). A többségi római katolikus tömb a reformáció idején több felekezetre oszlott. A szászok a reformáció első hullámát képviselő Luther Márton tanai szerinti egyházhoz csatlakoztak, a barcasági magyarok többsége szász hatásra ugyancsak evangélikus hitű, kisebb részük a Kálvin János tanai szerinti református, illetve a Deák Ferenc nevéhez kapcsolódó unitárius felekezetű lett. A románok többsége a reformálási kísérletek ellenére a később megerősödő ortodox hitben maradt, kevesen térnek át az 1700-as években görög katolikus hitre.
6.1. Etnikai és felekezeti térfolyamatok A Barcasági-medence betelepülésétől napjainkig sok változáson ment keresztül etnikai és vallási szempontból egyaránt. A szász-magyar-román etnikai szerkezet kevés változással évszázadokon át fönnmaradt a XX. századig. A felekezeti szerkezet a reformáció idején alakult ki, majd kisebb változásokkal a XX. századig jellemezte ezt a területet. A XX. századi nagy politikai, közigazgatási változások gyökeresen átalakították a Barcaság etnikai-felekezeti szerkezetét is. Ezt a nagyméretű változást próbálom nyomon követni a jelentősebb népszámlálások adatainak tükrében. 14
Az etnikai szerkezetet az 1850, 1900, 1941, 1956 és 2002-ben, a felekezeti változásokat az 1850, 1900, 1930 és 2002-ben végzett népszámlálások időmetszetében vizsgálom. Brassó város viszonylatában rendelkezésemre állnak a 2011-es település szintű adatok is, ezért a Barcaság legnagyobb és legjelentősebb változásait átélt város esetében az 1850-2011 közötti adatokat tanulmányoztam (Varga E. Á. 1998, Transindex 2014, Recensământul… 2011). A fenti adatok alapján általam elkészített 9 térkép összegzi a jellegzetes etnikai és felekezeti folyamatok tér- és időbeli sajátosságait. Az adatforrásokból általam összegyűjtött és a térképek készítésénél fölhasznált adatokat a dolgozat mellékletében öszegeztem.
6.2. Etnikai térfolyamatok 1850-től napjainkig Az 1850-es időkeresztmetszetet ábrázoló térkép igazolja azt a megállapítást, hogy a Barcaság etnikailag igen változatos. A térképen látható, hogy a magyar lakosság két területen van többségben. Ezeken a területeken a magyarok több mint 50%-ban vannak jelen. Ez a két terület a Barcaság északi része, Ürmös és Apáca községek, a másik pedig a Barcaság délkeleti, hétfaluként ismert része. A térképen az is látható, hogy a terület déli és a délnyugati része szinte teljesen román lakta terület, ott több mint 90% vallotta magát román nemzetiségűnek az 1850-es népszámláláskor. Fundáta 1629 lakosából mind az 1629 fő román nemzetiségűnek vallotta magát. A környékén fellelhető települések túlnyomó részt románok, mellettük még a cigányok vannak említhető arányban, de ők egyelőre kis létszámban. A nyugati rész is románnak vallotta magát, hiszen mind Szúnyogszék, mind pedig Almásmező több mint 95%-ban román nemzetiségű. A Barcaság közepe felé haladva növekszik a német anyanyelvű szászok aránya. Feketehalom és Vidombák közel 75%-ban szász lakosú. A barcasági terület közepe és az északkeleti terület szász többségű. A szász települések magyar és gyakran német neve is utal
a
többségi
etnikumra.
Ilyen
például
Szászhermány
és
Szászmagyarós.
Szászhermánynál a 2031 lakosságból több mint 1200 ember vallotta magát németnek, Szászmagyarós pedig a legészakibb település ahol még a szász népcsoport dominál, hiszen itt még több mint 50%-a németnek vallotta magát. A Barcaság területén néhány magyar többségű település is található. Négyfalu szinte teljesen magyarnak tartotta magát, míg Tatrang községe közel 70%-a magyar. 15
Tatrang 5764 lakosa közül 3527 magyar nemzetiségű. Négyfalu település ekkor még hivatalosan nem létezett (1950-ben létesült Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu egyesítésével), de a területén fellelhető négy falu nagyobbrészt magyar nemzetiségű. Már 1850-ben majdnem minden barcasági településen összeírtak néhány százelék cigány nemzetiségű lakost.
16
2. ábra: A Barcaság etnikai megoszlása 1850-ben Készítette: Nótás Attila, 2015
17
Az 1900-ban történt vizsgálat során kiderült, hogy 1850-hez képest jelentős népességgyarapodás történt. Ugyanakkor a fél évszázadnyi idő kisebb változásokat eredményezett az etnikai szerkezetben. Az egyik jelentős különbség a cigányság „eltűnése”. Ekkor önszántukból, vagy az összeírók akaratából a településen levő többségi nemzethez tartozónak vallották magukat, „fölerősítve” az egyes településeken a többségi román, szász vagy magyar jelleget. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy az egyes településeken a fél évszázad alatti népességgyarapodás elsősorban a település többségi nemzetiségét gyarapította. Például Bodzavám és Fundata még mindig jóval több mint 90%-ban román nemzetiségű. Ellenpélda is van. Ürmös 1850-ben még inkább román többségű volt, ám 1900-ban már közel 70%-ban magyar településnek tekinthető. Stagnáló etnikai szerkezet mutatható ki például Tatrangon, ahol a 65-35%-os magyar-román arány fennmaradt az 50 év leforgása alatt is. Ebben az időszakban jelentős a magyar többségű községek lakosságának szám- és aránybeli megerősödése.
18
Összlakosság
3. ábra: A Barcaság etnikai megoszlása 1900-ban Készítette: Nótás Attila, 2015 19
1920-ban, történelme során először Románia részévé válik Erdély. 1940-ben a II.Bécsi döntés Észak-Erdély és a Székelyföldet Magyarországnak ítéli, Dél-Erdély és a Barcaság Románia része marad. Az 1941-ben végzett román népszámlálási adatok alapján alapvetően megállapíthatjuk, hogy a népesség az előző két népszámláláshoz képest tovább nőtt. Újra megjelent a statisztikákban a cigányság, igaz kevesebb településen, mint 1850-ben, de ott jelentős számban. Az egyik ilyen terület Ürmös, hol az 1900-as adatok még 70%-os magyar többség mellett, 26%-os románságot számláltak. Ehhez képest 1941-ben még alig kevesebb, mint 50% a román nemzetiségűek aránya, de a magyarság és a cigányság aránya 35-25 %, ami jelentős változásnak tekinthető. Érdekes megemlíteni, hogy a terület központjában élő szászok lassan kezdik elveszíteni, vagy már el is vesztették a többségi arányukat az egyes településeken. Ez a változás 1850től folyamatosan észrevehető a különböző adatok vizsgálata után, valamint a három térkép megvizsgálása után is szemmel látható a szászok arányának fogyása. Ez nagyobbrészt a népesedési szokásaikra vezethető vissza. Ők általában két gyerek születését vállalták, míg a velük együtt élő más nemzetiségűeknél ekkor még a többgyerekes családmodell érvényesült. Bodola és Keresztvár tartja még a magyar többségét, de nem sokkal kisebb a románság aránya sem, emellett a cigányság aránya is jelentősen megnőtt. Bodola területén a 2000 fős össznépességben van 1000 magyar, 750 román és 250 cigány. A másik jelentős változás az Brassó népességarányának megváltozása. 1900-ban Brassó összetétele szinte elharmadolódott a magyarság, a szászok és a románság között. Ehhez képest 1941-ben közel 55%-os román arány mellett 20-20 százalék a magyar és a szász, 5% a cigány. A korábbiakhoz hasonlóan, ekkor is a legnagyobb arányú magyarság Hétfaluban él. A másik jelentős magyarságot számláló település Apáca, ahol az eddigi összes népszámláláskor az ott élők több mint 75 %-a vallotta magát magyarnak.
20
Összlakosság
4. ábra: A Barcaság etnikai megoszlása 1941-ben Készítette: Nótás Attila, 2015 21
Az 1941-1956 között eltelt időszak, a II. világháborús veszteségek ellenére, népességgyarapodást eredményezett a Barcaságban. Az alábbi térképen jól látható, a terület déli és nyugati részén szinte mindenhol 90% fölötti a románok jelenléte. Fundata és Szunyogszék 25 ember híján szinte teljesen román településnek tekinthető. Az eddigi szász többségű községek eltűntek, mind a terület középpontjából, mind pedig onnantól északkeletre. A szász többségű területeken mostantól a románság van többségben. A hagyományos kétgyerekes családszerkezet mellett a szászok nagymértékű fogyását a háborús veszteségek, a háború utáni deportálások és elmenekülés okozta. A korábbi magyar többségű településeken, még mindig inkább a magyarok vannak többségben, de már akadnak olyan települések ahol még 1941-ben a románok voltak nagyobb arányban 1956-ra pedig már a magyarok lettek többen. Ilyen például Ürmös. Jelentősebb cigány közösségeket többnyire a magyar többségű településeken írtak össze. A térképet vizsgálva megállapítható, hogy a románok száma igen jelentős mértékben változott, hiszen nemcsak, hogy megőrizték a déli és nyugati részen a legalább 90%-os többséget, de a Barcaság többi területén is jelentősen megnőtt számuk és arányuk. Az 1950-es évektől erőteljes, gyorsütemű iparosítás kezdődött el a kommunista Romániában is. Az iparosítás egyik célpontja az ország majdnem földrajzi közepében található, stratégiai jelentőségű Barcaság. Elsősorban Brassó, de a környező városi rangra emelt települések is erős gépgyártó iparral lettek ellátva. A nagyobbrészt Románia más tájairól betelepülő fiatalok munka- és lakhatási lehetőséget kaptak Brassóban és más barcasági településeken is.
22
magyar német cigány román
5. ábra: A Barcaság etnikai megoszlása 1956-ban Készítette: Nótás Attila, 2015
23
A 2002-es romániai népszámlálás településekre vonatkozó nemzetiségi adatait az eddigiekhez hasonlóan térképre vetítve látszik, hogy majd 50 év alatt jelentős változáson ment át a terület. A térképet vizsgálva látszik, hogy a szász népcsoport teljesen felszámolódott. Brassóban találhattunk még 1700 szászt, de Brassó összlakosságához nézve, ami 284596 fő volt, ez szinte elenyésző. A többi olyan terület, amelyek régebben szász többségűek voltak, ott alig lehet 100 fő feletti német származásút találni. A fogyás okai között szerepel a természetes asszimiláció, valamint a kivándorlás is, ami az 1970-es években kezdődött. Az akkori kommunista diktatúra pénz ellenében évi több ezer német származású embernek engedélyezte az akkori Német Szövetségi Köztársaságba való kivándorlását. 1990 után a kivándorlási korlátok fölszámolásával lényegében 2-3 év alatt az erdélyi szászok túlnyomó része kivándorolt a Német Szövetségi Köztársaságba. 2002-re elsősorban a Barcaság északi és északkeleti részein növekedett jelentősen a cigányság száma. Ürmösben 1956-ban még csak 496 cigányt számoltak meg, ami 2002-re 1283-ra emelkedett és ez a szám már elég ahhoz, hogy a 3416 fős településen a cigányok legyenek relatív többségben. Szászmagyaroson még ennél is nagyobb a változás. 1956ban 18 fő vallotta magát cigánynak, míg 2002-ben már 997 fő. Ezen két településen több cigány található, mint egész Brassóban, hiszen ott 762 cigányt írtak össze. A magyar lakta települések részben megtartották korábbi etnikai szerkezetüket, de több helyen a románok kerültek többségbe. Apáca és Tatrang magyarságának az aránya 1956-tól majdnem 25%kal csökkent, ami számokban kifejezve azt jelenti, hogy Apáca 1760 fős magyar lakosa 2002-re 1220-ra csökkent, amely még annyira nem is jelentős csökkenés, de hogyha ezt úgy nézzük, hogy 1956-ban még csak 669 román lakosa volt a településnek és 2002-re 1625 lett, akkor így már érthető a 25%-os változás. Tatrangnál is hasonló a helyzet, hiszen ott a magyarok száma több mint 1000 fővel csökkent, míg a románok száma 2888-ról 4061 re nőtt. Megfigyelhető, hogy azokon a területeken ahol 1956-ban még szászok laktak, ott 2002-re a szászok helyét elfoglalták a románok (és cigányok), akik így szinte 90%-os többségbe kerültek az adott településeken.
24
magyar német cigány román
6. ábra: A Barcaság etnikai megoszlása 2002-ben Készítette: Nótás Attila, 2015
25
6.3. Felekezeti térfolyamatok 1850-től napjainkig A Barcaság felekezeti szerkezet változatosabb, színesebb, mint az etnikai. A szász többségű területeken az evangélikus vallás dominanciája volt a jellemző, míg ahol román többség van, ott inkább az ortodox vallás az uralkodó. A magyar lakosság megoszlik az evangélikus, református, unitárius és római katolikus felekezetek között. Hétfaluban főleg evangélikus, Ürmösön unitárius, Tatrangos római katolikus magyarok élnek nagyobb számban. A magyar nyelvű cigányság a település többségi felekezetéhez tartozik. Az 1850-es időmetszetet ábrázoló térképet vizsgálva láthatjuk, hogy a két jelentős vallás az ortodox és az evangélikus. Akadnak olyan települések, amelyek csak ortodox vallásúak, például Fundáta, Szúnyogszék, Almásmező. Sajátos színfoltot képvisel a 35%-ban görög katolikus vallású Zernest. Ez egész Barcaságot figyelembe véve a legnagyobb arányú görög katolikus település. A harmadik hasonló település egy kisebb település, Predeál. Itt a római katolikus vallásúak vannak több mint 50%-ban jelen. A többi településen, pedig már ahogy az előbb említettem a szász többségű településeken az evangélikus vallásúak vannak többségben, míg a román településeken az ortodox vallás a jellemző. 1990 után hozzáférhetővé váltak a kutatók számára is a romániai statisztikai adatok. Ezt követően számos, a Kárpát-medencei magyarság, Románia népesedési, etnikai-felekezeti szerkezetének változásait tanulmányozó kutatásra került sor, kapcsolódó tanulmányok jelenhettek meg (Kocsis K. – Bottlik Zs. – Tátrai P. 2006; Kocsis K. – Tátrai P. 2012; Csata Zs. – Kiss T. 2004)
26
7. ábra: A Barcaság felekezeti megoszlása 1850-ben Készítette: Nótás Attila, 2015 27
A 8. ábra alapján megállapíthatjuk, hogy nem történt nagy változás 1850-1900 között a Barcaság felekezeti szerkezetében. Néhány változást azonban meg kell említeni. A legelső dolog, ami szembetűnik az a legnagyobb település Brassó. 1850-ben Brassó szinte két felekezetből állt, ortodoxból és evangélikusból, a római katolikusok aránya 10%alatti. 1900-ban a római katolikusok arány már meghaladta a 25%-ot. Az ortodox és az evangélikus vallásúak aránya hasonló mértékben, 13%-ot esett, ugyanakkor a reformátusok aránya az 1850-ben mért 2%-ról 1900-ra már elérte a 10 %-ot. A felekezeti szerkezet változása az iparosításhoz is kapcsolódóan a magyarok szám- és araánybeli növekedését mutatja. A magyarság lakta községekben a „magyar felekezetek” arányának növekedését tapasztalhatjuk, például Keresztváron és Bodolán. Keresztvárat vizsgálva, ahol 1850-ben 50-50% volt az ortodox és az evangélikus vallás, addig 1900-ra a református vallásúak több mint az 55%-ban voltak jelen. Az evangélikus vallás szinte teljesen eltűnt. Ugyanez a helyzet fordult elő Bodolán is ahol, ugyancsak eltűntek az evangélikusok és a helyüket itt is a reformátusok vettél el. Itt még a református és az ortodoxon kívül 10% római katolikus vallásút is összeírtak.
28
8. ábra: A Barcaság felekezeti megoszlása 1900-ban Készítette: Nótás Attila, 2015
29
Az I. világháború után megváltozott politikai környezetben a Romániához került Barcaságban az etnikai szerkezettel párhuzamosan jelentősen változott a felekezeti összetétel is. Legszembetűnőbb Brassó, ahol, ahogy az alábbi térkép is szemlélteti 4 meghatározó jelentőségű felekezet van jelen: római katolikus, evangélikus, ortodox és református. Ez a négy vallás között, közel hasonló arányban oszlik meg a város lakosságának 95%-a. A térség városaiban erőteljesen csökken az evangélikusok aránya, a protestáns felekezet közül ekkor még jelentősebb a református. A falusi szász népesség erőteljes számbeli csökkenési az evangélikus felekezetűek fogyását ereményezte ebben a környezetben is. Továbbra is érdekes színfoltot képvisel Zernest a jelentős görög katolikus népességével, ami ekkor még egyedülálló az egész Barcaságban. Ugyanitt ekkor még jelentős a római katolikus és az evangélikusok aránya. A legnagyobb arányú evangélikus közösséget Höltövényben és Feketehalomban találjuk, de a későbbi évtizedekben itt is csökkent az arányuk. Ugyancsak érdekes Predeál, ahol a korábbi római katolikus többség olyannyira eltűnt, hogy ekkorra már 90%-ban ortodox vallásúak lakták.
30
9. ábra: A Barcaság felekezeti megoszlása 1930-ban Készítette: Nótás Attila, 2015 31
1930 óta rengeteg változáson ment keresztül a terület. Ahogy azt a térképen is láthatjuk szinte az egész Barcaságon Apáca kivételével, mindenhol legalább 75%-ban ortodox vallásúak lakják. Apáca az egyetlen település ahol még mindig az evangélikusok vannak többségben. A korabeli szász többségű települések a háborús veszteségek, deportálások és az erőteljes kivándorlás következtében szinte teljesen ortodox vallásúak lettek. A magyarok többségű települések részben megőriztek a felekezeti többszínűséget, ezeken a településeken kisebb az ortodoxok aránya.
Például Ürmösön a népesség 25%-a
napjainkban is unitárius vallású. A többi olyan településen ahol jelentős számban fordul elő még magyar ott a református és a római katolikus vallás maradt fent az ortodox mellett. Tatrang, Négyfalu és Feketehalom azok a települések ahol az ortodox mellett az evangélikus vallás van jelen. Brassó felekezeti arányát is érdemes megtekinteni, hiszen 1930-ban még 4 jelentősebb vallást lehetett megszámlálni, addig most szinte az egész világoskék színbe borult, ami az ortodox vallást jelenti ezen a térképen. Ez is azt mutatja, hogy ekkora a több mint 300 000 lakosú városban túlnyomó többségbe kerültek a román nemzetiségű ortodox vallásúak.
32
református unitárius görög katolikus ortodox római katolikus evangélikus
10. ábra A Barcaság felekezeti megoszlása 2002-ben Készítette: Nótás Attila, 2015
33
6.4. Brassó etnikai és felekezeti szerkezete A mindenkori népesedési folyamtok látványosabban zajlanak a városokban. Ezért gondoltam, hogy a Barcaság központjaként számon tartott Brassó városát külön kielemzem. Ezt az etnikai és felekezeti változást összegeztem a 11. és a 12. ábrán. Brassó a Barcasági medence szinte közepén található, a Cenk hegy lábánál. A mai Erdély harmadik legnagyobb települése.
Brassó etnikai megoszlásának alakulása (1850-2011) 100% 90% 80%
Százalékos arány
70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 1850
1880
1900
1920
1941
1977
2002
2011
évszám román
magyar
német
cigány
egyéb
11. ábra Brassó etnikai megoszlásának alakulása (1850-2002) Készítette: Nótás Attila, 2015
Évszázadok során közigazgatási központ. Az első világháború előtti határmenti helyét központi elhelyezkedés váltotta föl a Romániához történő csatolása után. Fölértékelődött közlekedési és stratégiai jelentősége, az 1800-as években elkezdődött iparosítás a II. világháború után erőltetett menetben folytatódott. 34
1948-ban 83 ezer lakosa volt, 1990-re elérte történetének legmagasabb népességszámát, a 364 ezer főt. Az 1989-es politikai, gazdasági változás után a nagyobbrészt gépgyártásra berendezkedett város elavult gazdaságszerkezet összeomlott, nagyarányú munkanélküliség, kivándorlás következett. A napjainkban lassan magára találó város népességszáma 2011-re 253 ezerre csökkent, ami 30%-os fogyást jelent két évtized alatt (Transindex). A fenti 11. ábrán jól látszik, hogy a tanulmányozott időszakban jelentősen változott Brassó etnikai szerkezete. 1850-ben nagyobbrészt románok és szászok lakták, a magyarság ekkor 10%. 1920-ra viszont a magyarok voltak nagytöbbségben 38%-al. Az első világháború után Romániához került városban a román aránya gyorsan nőtt, a többi nemzetiség aránya jelentősen csökkent a következő évtizedekben. 1920-ban még csak 30% volt a románság aránya, ez 1941-re 58%-ra emelkedett, majd 1977-re már 81% volt az arányuk, nem beszélve arról, hogy 2002-ben már a 91%-ot is, meghaladták. 2002-től viszont láthatjuk, hogy minden népcsoport veszített az értékéből. Ez annak köszönhető, hogy jelentősen megnőtt a cigányság száma. Ezt mutatja az is, hogy 2002-ben 0,1% volt a cigányság aránya Brassóban, majd 9 év elteltével 3,7% lett. A II. világháború alatti veszteségek, a deportálások, majd az 1970-es években elkezdődött, majd az 1990-es évek elejére fölerősödött kivándorlás eredményeként a szász népcsoport szinte teljesen eltűnt Brassóból. Brassó lakossága 1850-ben ortodox többségű (12. ábra) E felekezethez tartozók aránya 1850-ben 44% volt, ezt követően lecsökkent 1900-ra 29%-ra. Az 1930-as értékekben jelentős változás nem történt. Az ortodox vallás aránya 0,1%-kal emelkedett, a római katolikusok és az evangélikusok aránya csökkent, az előbbinek 2%-kal, az utóbbinak pedig 4 % -kal. A görög katolikusok száma emelkedett 1%-kal, az egyéb vallásúak meghaladták az 5%-ot. 1930-után drasztikus változások történtek. Az ortodox vallásúak aránya majdnem megháromszorozódott, hiszen 29%-ról 84%-ra nőtt az értékük. A többi vallás a maradék 16%-on osztozott, ebből római katolikus 6,5%, reformátusokénak pedig 3%. 2002-re az ortodox vallásúak aránya elérte a csúcspontot 85,8%-kal. A római katolikusoknak és a reformátusoknak csökkent a számuk, míg az egyéb vallásúaknak nőtt. 2011-ben az egyéb vallásúak száma volt a római katolikusokéhoz hasonló arányú, hiszen még a római katolikusok arány 5,3% volt addig az egyéb vallásúaké 4,4%. Az ortodox vallásúak aránya is csökkent, igaz 1%-ot sem ért el a csökkenés értéke. Az evangélikus vallásúak aránya 1930-ban még 22%-a volt, 2011-re 0,7%-ra csökkent.
35
Brassó felekezeti megoszlásának alakulása (1850-2011)
100% 90% 80%
Százalékos arány
70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 1850
1880
1900
1930
1992
2002
2011
Évszám
ortodox
görög katolikus
római katolikus
református
evangélikus
unitárius
egyéb
12. ábra Brassó felekezeti megoszlásának alakulása (1850-2002) Készítette: Nótás Attila, 2015
7.
Demográfia változások Romániai viszonylatban
A II. világháború utáni években a születések száma messze meghaladta az elhalálozásokét, jelentős népességgyarapodás volt jellemző Romániában. 1948-ban 15,8 millió, 1990-ben 23,2 millió lakost tartottak nyilván (Varga E. Á. 1998, Transindex 2014). Ebben az időszakban az államilag szabályozott vándorlás mértéke kevésnek számított, a nagyarányú népességnövekedést, a magas természetes szaporulat biztosította. 1989 után hatályon kívül helyezték a korábbi születésszabályozást biztosító törvényeket és megszűnt a vándorlás állami szabályozása. Az 1992 után elkezdődött népességfogyás okai a természetes fogyás és a 2000-es évek elejére felerősödött nagyméretű kivándorlás. A 2011-es népszámlálás 19 millió lakost írt össze, az 1 évnél kevesebb ideje külföldön tartózkodókkal együtt 20,1 millióban állapították meg Románia lakosságát.
36
A születésszám csökkenése jelentős az össznépesség viszonylatában, és ennél erőteljesebbnek érezhetjük a romániai magyarság viszonylatában. A nemzetközi migrációba túlnyomórészt a fiatalok kapcsolódnak be, így arányuk az össznépességen belül nagymértékben csökkent az utóbbi 2 évtizedben. Az elvándorlás, az etnikai kisebbségekre (németek, magyarok) volt leginkább jellemző az 1990-es évek első felében, viszont a 2000-es évek eleji adatok alapján az országos kivándorlási arány csupán pár százalékkal alacsonyabb, mint a romániai magyarok kivándorlási aránya. Ezek alapján általánosan elmondható, hogy a kivándorlás nem korlátozódik etnikumokra, hanem általánosan érvényes Romániára, ezzel együtt a magyarlakta területekre is. (Csata Zs. - Kiss T. 2004). A korábban fölvázolt folyamatok eredményeként a romániai németség majdnem teljesen fölszámolódott, a magyarok, elsősorban a tömbmagyarság aránya keveset változik, a legnagyobb mértékben növekvő etnikum Romániában a cigányság.
37
8.
Összegzés, következtetések
Munkám során fölvázoltam a településhálózat és a népesség térbeli elhelyezkedését befolyásoló természeti és társadalmi tényezőket. Tanulmányoztam a történeti Barcaság össznépességének, etnikai és felekezeti szerkezetének másfél évszázados változásait. Öt időmetszetbeli tárkép mutatja be a tanulmányozott terület településeire vonatkozó etnikai jellemzőket, illetve négy ábra összegzi a felekezeti jellemzőket. A népesedési folyamatok jelentős helyszíneként számon tartott Brassó városában további két ábrán ábrázolom a felekezeti és az etnikai megoszlás alakulását. ( Az ide vonatkozó, általam összegyűjtött adatokat a melléklet táblázatai tartalmazzák). A szakirodalmi feldolgozás valamint az általam elkészített 9 térkép és 2 diagram alapján, a következő megállapításokra jutottam. A népességszám alakulásában, a tanulmányozott másfél évszázad társadalmi, gazdasági, politikai tényezői itt is hasonló hatással voltak, mint egész Erdély területén: a két világháború népességvesztesége, a városok jelentőségének növekedése a II. világháború utáni ipari fejlesztések hatására, az 1966-os születésszabályozás, az 1989 utáni természetes fogyás és kivándorlás okozta népességcsökkenés. Másfél évszázad alatt történtek jelentős változások is, mind az etnikai mind pedig a felekezeti szerkezetben. Az I. világháború előtt három etnikum arányos jelenléte volt jellemző a Barcaságban. A déli és nyugati területek román többségűek voltak, a központi és az északkeleti területek szász, míg a keleti és az északi területek magyar többségű településekkel rendelkeztek. A hármas etnikai megoszlás jellemezte a legfontosabb várost, Brassót is. Az I. világháborút követő határváltozás után a románság aránya hirtelen elkezdett nőni, ezzel párhuzamosan a szász közösség 2002-re majdnem teljesen fölszámolódott, a korábbi magyar többségű településeken ugyan jelen vannak a magyarok, de román többségi környezetben. Napjainkban a térség egyetlen növekvő számú etnikuma a cigányság. A korábbi évszázadokra jellemző változatos felekezeti szerkezet 2002-re túlnyomórészt ortodox többségűvé vált. A többségű felekezet mellett a magyarok által is lakott településeken jelen van az evangélikus, a református és a római katolikus felekezet. A cigányság többnyire a településen élő többségi nemzetiség felekezetéhez sorolja magát. Még szembetűnőbb az etnikai és felekezeti szerkezet másfél évszázados változása Brassóban.
38
A kartográfiai szintézis és a statisztikai adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a kezdeti változatos összetétel az I. világháború után fokozatosan román ortodox dominanciájúvá vált. Napjainkban Románia erősen fogyó népességén belül a cigányság szám- és aránybeli növekedése jellemző, a neoprotestáns felekezetek elsősorban a többségi románok és a magyarok körében nyernek teret. Ezek a folyamatok tapasztalhatóak az általam tanulmányozott Barcaság településein is.
39
9.
Irodalomjegyzék 1. Badea L. és mtsai.: Geografia României. Editura Academiei RSR, Bucureşti, 1987. 2. Bereznay András: Erdély történetének atlasza. Méry Ratio Kiadó, Somorja, 2011. 3. Dövényi Zoltán: A Kárpát-medence földrajza, 4.5. Erdély, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2012. pp. 971-1129. 4. Elekes Tibor: Az erdélyi megyék közigazgatási határainak változása a középkortól napjainkig. Erdélyi Magyar Adatbank, Kolozsvár, 2006-2012. 5. Elekes Tibor: Székelyföld közigazgatás-földrajzi változásai a 13. századtól napjainkig. In: Földrajzi Közlemények, 135. 4, 2011, Budapest: 415-429. 6. Kiss Tamás- Barna Gergő: Népszámlálás 2011. Erdélyi magyar népesedés a XXI. század első évtizedében, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2012 7. Kocsis Károly – Bottlik Zsolt – Tátrai Patrik: Etnikai térfolyamatok a Kárpátmedence határainkon túli régióiban (1989-2002), MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2006. 8. Kocsis Károly – Tátrai Patrik: A Kárpát-Pannon-térség változó etnikai arculata, MTA CSFK Földrajztudományi Intézet, Budapest, 2012. 9. Köpeczi B. (szerk.): Erdély rövid története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993. 10. Magyar Milán János: Adalékok Udvarhelyszék etnikai- és vallásföldrajzához Szakdolgozat 11. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, VI. A Barczaság őstörténete, Helikon Kiadó, Budapest,1982, 1625-2277p. 12. Radics Kálmán (szerk.): Vármegyék és szabad kerületek. Hajdú- Bihar Megyei Levéltár közleményei. Debrecen, 2001. 293–302. 13. Szabó M. Attila (2003): Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. I-II. Csíkszereda. 14. Transindex.ro/adatbank 15. Tóth Antal: Magyarország és a Kárpát-medence regionális földrajza, Budapest, 2011. 16. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. V. Brassó, Hunyad és Szeben megye. Népszámlálási adatok 1850-1992 között. Teleki László Alapítvány, Pro-Print Könyvkiadó, Budapest, Csíkszereda, 2002, 597p.
40
10. Mellékletjegyzék 1. melléklet A Barcaság etnikai megoszlása 1850-ben 2. melléklet A Barcaság etnikai megoszlása 1900-ban 3. melléklet A Barcaság etnikai megoszlása 1941-ben 4. melléklet A Barcaság etnikai megoszlása 1956-ban 5. melléklet A Barcaság etnikai megoszlása 2002-ben 6. melléklet A Barcaság felekezeti megoszlása 1850-ben 7. melléklet A Barcaság felekezeti megoszlása 1900-ban 8. melléklet A Barcaság felekezeti megoszlása 1930-ban 9. melléklet A Barcaság felekezeti megoszlása 2002-ben 10. melléklet: Brassó etnikai megoszlásának alakulása (1850-2011) 11. melléklet: Brassó felekezeti megoszlásának alakulása (1850-2011)
41
11. Mellékletek A mellékletek adatai a http://www.transindex.ro/adatbank honlapról származnak. 1.
melléklet A Barcaság etnikai megoszlása 1850-ben
2.
melléklet A Barcaság etnikai megoszlása 1900-ban
42
3.
melléklet A Barcaság etnikai megoszlása 1941-ben
4.
melléklet A Barcaság etnikai megoszlása 1956-ban
43
5.
melléklet A Barcaság etnikai megoszlása 2002-ben
6. melléklet A Barcaság felekezeti megoszlása 1850-ben
44
7. melléklet A Barcaság felekezeti megoszlása 1900-ban
8. melléklet A Barcaság felekezeti megoszlása 1930-ban
45
9. melléklet A Barcaság felekezeti megoszlása 2002-ben
10. melléklet Brassó etnikai megoszlásának alakulása (1850-2011)
év
román (%)
magyar (%)
német (%)
cigány (%)
egyéb (%)
1850
40,1
13,5
40,7
3,6
2,1
1880
31,7
33,3
33,5
0,0
1,5
1900
30,7
38,6
29,0
0,0
1,7
1920
30,2
37,5
28,0
0,0
4,3
1941
58,5
17,9
19,1
0,0
4,5
1977
81,9
13,6
3,8
0,2
0,5
2002
91,1
8,1
0,5
0,1
0,2
2011
87,5
7,1
0,5
3,5
1,4
46
11. melléklet Brassó felekezeti megoszlásának alakulása (1850-2011) görög
római
ortodox katolikus katolikus református evangélikus unitárius egyéb Év
(%)
(%)
(%)
(%)
(%)
(%)
(%)
1850
44,56
0,00
13,93
3,56
37,60
0,04
0,31
1880
32,19
0,95
25,14
8,98
29,19
1,37
2,18
1900
29,86
2,47
24,76
11,05
26,41
2,13
3,33
1930
29,99
3,46
22,30
13,91
22,03
3,22
5,10
1992
84,11
1,33
6,41
3,14
1,68
1,08
2,35
2002
85,81
1,03
5,55
2,53
1,11
0,90
3,22
2011
85,09
0,80
5,30
2,54
1,12
0,79
4,40
47
