ACTA DOCTORANDORUM szám

ACTA D OCTORANDORUM

2009. 2. szám

IMPRESSZUM Az ACTA Doctorandorum a Doktoranduszok Országos Szövetségének folyóirata. Felelős kiadó: dr. Kocsis Miklós Főszerkesztő: Nász Adrienn ISSN 1418-4605. Doktoranduszok Országos Szövetsége Telefon: (06-1) 222-1819. Honlap: www.dosz.hu. E-mail cím: [email protected] Budapest, 1055, Kossuth tér 9. Tördelés, grafika, nyomdai előkészítés: Alumni Kiadó Kft. A kiadvány támogatója a Nemzeti Civil Alapprogram.

Tartalom Lectori salutem! .........................................................................................................4 I. Beszámoló a 2009. szeptemberi tatai Doktorandusz Táborról ..........................5 II. Ismertetjük a NETre Kész pályázat eredményeit ................................................6 III. Fináncz Judit, Kucsera Tamás Gergely, Szabó Andrea: A doktori képzés Magyarországon – szervezetek, szereplők, hallgatók – (kutatási zárójelentési kivonat)...............................................................................................................8 IV. Barthel-Rúzsa Zsolt, Kucsera Tamás Gergely: A Magyar Ifjúsági Konferencia öt évéről................................................................................................................24 V. Interjú László Jánossal, az Országos Doktori Tanács elnökével .......................36 VI. Beszélgetés a német doktori képzésről ............................................................39 VII. Felhívás doktorandusz-hallgatók részére .........................................................43 VIII.Publikációs lehetőség .......................................................................................44 IX. További hírek a Doktoranduszok a XXI. századi Magyarországért programsorozatról............................................................................................45 X. Felhívás küldöttválasztásra ...............................................................................47 XI. Regisztrációs lap a szervezeti tagsághoz ...........................................................48

ACTA DOCTORANDORUM

3

Lectori salutem! Tisztelt Olvasó, Tisztelt Kolléga! Az Acta Doctorandorum idei második számát tartod most a kezedben. Kiadványunk célja, hogy tolmácsoljuk a doktori képzés legfontosabb eseményeit és információt, valamint hogy felületet adjunk a doktorandusz hallgatók számára kiemelt szakmai, publikációs és kapcsolatépítési lehetőségek megjelenéséhez. Mint az Acta Doctorandorum minden számát, a jelenlegit is azzal ajánlom figyelmedbe, hogy az reményeink szerint nem pusztán informatív és hasznos, hanem egyben élvezetes olvasmány is lesz. Bízunk abban, hogy ez alkalommal is sikerült olyan témákat kiválasztanunk, amelyek az Acta olvasói célközönségének érdeklődésére számot tarthatnak. Ehelyütt szeretném megköszönni minden közreműködőnek, aki áldozatos munkájával és anyagi támogatásával lehetővé tette a magyar doktori képzés eme egyedülálló szakmai kiadványának megjelenését. Külön is szeretném felhívni a figyelmedet néhány itt közölt fontos témára. A kiadványban olvashatjátok a tavasszal lezárult doktorandusz kutatás részletes értékelését, egy terjedelemesebb írást a Magyar Ifjúsági Konferencia első öt évének összegzéséről, valamint a László Jánossal, az Országos Doktori Tanács elnökével készült interjút is. Kiemelten ajánlom figyelmedbe, Kedves Olvasó, a küldöttválasztásról szóló felhívásunkat, amellyel kapcsolatban Téged is arra szeretnélek buzdítani, hogy vedd fel a kapcsolatot a velünk és mi segítünk abban, hogy a saját doktori iskoládban sikeresen le tudjátok bonyolítani a DOSz-ba delegált doktorandusz-képviselő megválasztását. Az Acta szerzői és szerkesztői bíznak abban, hogy minél több olvasót ragad meg a DOSz tevékenysége, témafelvetései és programjai és hogy minél többüket köszönthetik a közeljövőben a DOSz tagjaiként. Budapest, 2009. november 2. dr. Kocsis Miklós DOSz elnök

4

ACTA DOCTORANDORUM

I. Beszámoló a 2009. szeptemberi tatai Doktorandusz Táborról A Doktoranduszok Országos Szövetsége 2009-ben Tatán rendezte meg hagyományos nyár végi táborát szeptember 3. és 6. között. A tábor a visszajelzések alapján jól sikerült, célját – képzési, ismerkedési és szórakozási lehetőséget biztosítson doktoranduszok, illetve doktorjelöltek számára megfelelő környezetben és színvonalon – elérte. Ez köszönhető a konferencia változatos programjának és a tábor helyszínének, Tatának. A tábor megnyitóján, szeptember 3-án szó esett a doktori képzés mibenlétéről, illetve a doktoranduszokat érintő pályázati lehetőségekről. Bemutatkozott a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, ezután következett a tábor keretében megvalósuló két pályázat ismertetése (NETre Kész-pályázat, TÁMOP-pályázat). Mindkét pályázat programjain nagyrészt teljes létszámban voltak jelen a résztvevőink és aktívan működtek közre. A képzések zárásaként szeptember 5-én az addig megszerzett „ismereteket” mutatták be a táborozók előadás formájában. A táborban kulturális élményekkel is gazdagodhattunk: A nyitónapon híres musicalekből énekeltek a Magyar Televízió "Társulat" című műsorának szereplői, másnap pedig a Térszínház „Állati mesék” című előadása hangzott el. Mindkét műsor nagy sikert aratott a résztvevők körében. A tábor záró napján Tata nevezetességeit mutatta be egy helyi idegenvezető, kisvonatos városnézés keretében. A gasztronómiai élvezetekről a pénteki napra szervezett borkóstoló gondoskodott, ahol a Nyakas Pincészet kiváló boraival ismerkedhettünk meg. Összességében elmondható, hogy a táborban nagyon jó társaság gyűlt össze, akik vélhetően továbbra is kapcsolatban maradnak, reményeink szerint nemcsak virtuálisan - bár a személyes (újra)találkozás lehetőségéről a 2010. évi tábor biztosan gondoskodni fog… Kriston Renáta (a Doktorandusz Tábor 2009. szervezésével megbízott elnökségi tag)

ACTA DOCTORANDORUM

5

II. Ismertetjük a NETre Kész pályázat eredményeit A DOSz által megvalósított Doktoranduszok a XXI. Századi Magyarországért elnevezésű, informatikai ismeretterjeszésre irányuló projekt keretében megvalósuló képzések során hét hónap alatt – országszerte 20 képzési helyszínen – megközelítőleg 400 fő vett részt. A megvalósítás során 1000 nyomtatott kiadvány és 8500 CD, valamint egy önálló honlap készült oktatási-tájékoztatási céllal. A DOSz a pályázatban foglaltak szerint – illetve túlteljesítés mellett – valósította meg a NETre Kész 2008 pályázaton keresztüli programját. A projekt első szakaszában a szakmai anyagok elkészítése, illetve ezek folyamatos tesztelése zajlott. A belső szakmai felkészülés és munka a január-februári időszak volt (a lebonyolítást segítő, ezzel kapcsolatos szolgáltatást nyújtó partnerek kiválasztásával), a tesztelési időszak az első tematikus bemutatóval a DOSz február 28i küldöttgyűlésén zajlott. Már a tesztelési időszakban megkerestük azon potenciális partnereket, akiket a képzésbe bevonva, őket képezve képzővé tettünk, így biztosítva a program fenntarthatóságát. A képzések jellemzően a frontális oktatási módszereknek megfelelően, illetve az oktatási paneleket követően konzultációkkal zajlottak. A civil szervezeti partnereknél és a felsőoktatási intézményekben zajló fórumokon folyamatosan visszajelzést kértünk, így fejlesztve a tananyagot. Az eredeti tervekhez képest több helyszínen, változatos létszám mellett sikerült a projektet lebonyolítani, a pályázatban vállalt képzésben részesülők létszámát majd kétszeresével meghaladva, bár az is elmondható, hogy a korábban jelzett 30 év fölötti felsőoktatási hallgatói/doktoranduszi kör mellett nagy számban vettek részt a húszas éveik végén járó személyek. Ez a jelenség eljárásbeli módosítást követelt: a doktoranduszok mellett bevontuk a magasabb életkorban járó posztgraduális képzésben résztvevőket, illetve a graduális hallgatók esetében a felsőoktatásitársadalomkutatási adatok, tanulmányok ismeretében olyan körnél szerveztünk képzéseket, amelyek tagjai alacsonyabb társadalmi státuszú családokból, így az internet-penetráció által kevésbé érintett környezetből származnak. A képzési anyagok közül a Számítógépről, világhálóról könnyen, gyorsan című könyv májustól állt rendelkezésre (a korábban képzéseinken részt vevők jelentős részéhez ezt utólag el tudtuk juttatni), a CD szeptembertől került terjesztése, amelynek jelentősége a DOSz és partnerszervezetei által megvalósítandó fenntartási szakaszban kimagasló. Elmondható, hogy október folyamán három ilyen rendszervény került megszervezésre a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat segítségével. A pályázatban vállaltakon túl többletként önálló honlap fejlesztésére került sor

6

ACTA DOCTORANDORUM

júniusra, amely honlap fenntartása a következő két esztendőben biztosított (a honlap elérhető a www.dosz.hu oldalon lévő linken keresztül, illetve címe www.phd-net.hu közvetlen címen). A projekt utolsó szakaszában együttműködési megállapodásokat kötöttünk számos civil partnerünkkel, akik – a számukra átadott oktatási anyagokkal és ismeretekkel – biztosítják a projekt mind szélesebb társadalmi körben történő terjesztési lehetőségét. A Doktoranduszok a XXI. századi Magyarországért projekt – eddigi, a NETre Kész 2008 pályázaton belül megvalósult programja – a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával az eMagyarország Program keretében valósult meg.

Kucsera Tamás Gergely

ACTA DOCTORANDORUM

7

I. Fináncz Judit, Kucsera Tamás Gergely, Szabó Andrea: A doktori képzés Magyarországon – szervezetek, szereplők, hallgatók – (kutatási zárójelentési kivonat) A doktori képzésben résztvevők helyzete Európában és Magyarországon az utóbbi másfél évtizedben a doktori képzés jelentős átalakuláson ment keresztül, melynek fejleményeiről még kevés adat és szakirodalom áll rendelkezésünkre. Az utóbbi évtizedekben világossá vált, hogy a gazdasági – társadalmi - technológiai fejlődést alapvetően meghatározza a térségben működő tudósok, kutatók és egyéb szakemberek tevékenysége. A tudósképzés már nem csak az akadémiai szektor utánpótlását biztosítja, hanem a tudástársadalom kutatási-fejlesztési területen fellépő szakemberigényét is. Ezért kiemelt fontosságú a doktori képzés vizsgálata, hiszen hatékonysága, vonzereje hosszú távon hatást gyakorol az adott ország helyzetére. A doktori képzés körülményeit mindenképpen a doktoranduszok szemszögéből is kell vizsgálni, hiszen ők élik meg a képzés problémáit és belőlük lesznek a jövő tudományos szakemberei.

1. Nemzetközi vizsgálatok a doktori képzésről Az európai doktori képzés témakörében eddig elvégzett kutatások elsősorban nem a képzésben résztvevőket vizsgálták, hanem oktatás- és gazdaságpolitikai szempontból közelítették meg az egyes országokban folyó doktori képzés rendszerét, finanszírozását és annak hatékonyságát. Ezek a vizsgálatok vagy a doktori képzést végző szervezeteket és intézményeket kérdezték meg egy komplex, nagyrészt nyitott kérdésekből álló kérdőív segítségével (EURODOC 2003-2004), vagy pedig oktatáspolitikai szakembereket és oktatáskutatókat kértek fel országtanulmányok írására (Kupfer és Moes 2004; Sadlak 2004, Enders – de Weert 2004). Ebből következően e kutatások a képzésben résztvevők helyzetével kapcsolatban nem szolgálnak közvetlen információval. Emellett több olyan nemzetközi felmérést végeztek, amelyben nem a doktori képzésben résztvevőket, hanem már doktoráltakat kérdeztek meg a fokozat megszerzését követő években (Enders – Bornmann 2001; Güdler – Mugabushaka 2004). Ezeknél a vizsgálatoknál a központi kérdés nem a doktoranduszok helyzete és a képzés körülményei voltak, hanem sokkal inkább arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy a doktori fokozattal rendelkezők milyen karriert tudtak befutni. Ezért általában ezeket a vizsgálatokat több évvel – akár 10-15 évvel – a fokozat megszerzését követően végezték, így ezek magáról a doktori képzésről nem szolgálnak érdemi információkkal. Az egyes európai országok közül a Norvégiában végzett országos doktorandusz

8

ACTA DOCTORANDORUM

felmérés egyedülállónak számít, annál is inkább, mert ennek eredményeit a doktori képzés reformja során figyelembe vették1. A többi európai országban a szerzők tudomása szerint – Németország kivételével – nem készült országos szintű vizsgálat. Németországban emellett főként tartományi és intézményi szinten végeztek felméréseket (Röbbecke és Simon 2001), de ezek elsősorban a kiemelt támogatásban részesülő doktorjelöltek tudományos előmenetelét vizsgálták. Emellett Olaszországban is készült egy nem reprezentatív vizsgálat, de csakúgy, mint a norvég felmérés eredményeit, ezt sem publikálták angol nyelven. Jelenleg a EURODOC (European Council of Doctoral Candidates and Young Researchers) európai szintű vizsgálatot folytat: 22 ország doktoranduszait kérdezik meg online kérdőív segítségével, ami több tízezres mintaelemszámot tesz lehetővé. A kutatási zárótanulmány publikálása 2009 végére várható.

2. Magyarországi felmérések A következőkben a doktori képzésben résztvevők körében elvégzett magyarországi vizsgálatok rövid ismertetése következik. Az első felmérés eredményei (Hallgatók a doktori képzésről 1999) nem nyilvánosak, így csak közvetett forrásból állnak adatok rendelkezésre, a második felmérés eredményei (munkaerőpiaci esélyek) pedig csak részlegesnek tekinthetők. A harmadik felmérés (Doktoranduszok a Debreceni Egyetemen) egy lokális kutatás, amely a doktoranduszok szemszögéből vizsgálja a doktori képzés körülményeit. 2.1. Hallgatók a doktori képzésről (1999) Magyarországon a témában eddig egyetlen országos vizsgálatot végeztek a MAB, az oktatási tárca és az ODHT megbízásából az 1990-es évek végén, melynek eredményeit 1999-ben ismertették „Hallgatók a doktori képzésről” címmel (Fábri 2001). A felmérés célja az volt, hogy a doktoranduszhallgatóktól szerzett közvetlen vélemények és tapasztalatok alapján átfogó kép rajzolódjon ki a doktori iskolák működéséről. A felmérés szerint a doktoranduszok több mint háromnegyede úgy véli, hogy a posztgraduális képzés megkezdésétől 4-5 év szükséges ahhoz, hogy eljusson a fokozatszerzésig. Ami a jövőbeli terveket illeti, a kérdezettek fele a későbbiekben kutató, oktató tevékenységet szeretne végezni szakterületén, egyharmada pedig a tudományterülethez kapcsolódó egyéb tevékenységet kíván folytatni. A doktoranduszok a legnagyobb esélyt az elhelyezkedésre az egyetemeken látják (tudományterülettől függően a kérdezettek 50-80 százaléka), ezt követik a kutatóintézetek (25– 52 %). A felmérés emellett vizsgálta a doktori képzésben résztvevők iskolai pályafutását, személyes kapcsolatait, a doktori képzés körülményeit, valamint a doktori képzéssel kapcsolatos tájékozottságot. A kutatási zárótanulmányt sajnos nem publikálták, így a felmérés e kérdéskörökkel kapcsolatos eredményei nem nyilvánosak. 1

A vizsgálat általános ismertetését lásd: Kupfer –Moes 2004

ACTA DOCTORANDORUM

9

2.2. Kutatási program a PhD fokozatot szerzettek munkaerő-piaci esélyeiről (Fábri 2002) A felmérés 2002-ben készült a Felsőoktatási és Tudományos Tanács megbízásából, a kutatás vezetője Fábri György volt. A vizsgálat célja az volt, hogy információt gyűjtsenek a tudományos fokozattal rendelkezők munkaerőpiaci helyzetéről, mind a doktoráltak, mind a munkaadók szemszögéből. A kutatás további lépései nem valósultak meg. A felmérés eredményei alapján a 689 fős doktoráltakból álló minta 88 százaléka alkalmazottként dolgozik, nagy részük egyetemeken, illetve tizedük főiskolákon, ugyanekkora részük pedig kutatóintézetben tölt be állást. Az alkalmazásban állók háromnegyede esetében a végzett munka szorosan kapcsolódik szakterületükhöz. A doktoráltak csaknem kétharmada elégedett jelenlegi fizetésével, és többségüknek a PhD fokozat megszerzésével nőtt a jövedelme. A kérdezettek nagy része elégedett jelenlegi munkahelyével: 45 százalék biztosan, 38 százalék pedig valószínűleg nem tervez munkahely-változtatást néhány éven belül. Többségük nem bánta meg, hogy megszerezte a fokozatot: 93 százalékuk számára hasznos volt ez a lépés a szakmai előrejutásukat tekintve, emellett 82 százalék számára munkahelyszerzési, 72 százalék számára pedig anyagi szempontból is megtérült a doktori fokozat. A kérdezettek szerint a disszertáció megírása is igen hasznos befektetésnek bizonyult: könyvként, szabadalomként, egyéb publikációként történő hasznosulásról számolt be a doktoráltak 98 százaléka. A kérdezettek úgy látják, hogy leginkább a hazai és külföldi kutatóintézetek és a felsőoktatási intézmények keresik a doktoráltakat, a non-profit és a versenyszféra kevésbé. 2.3.Doktoranduszok a Debreceni Egyetemen (Fináncz 2007, 2008) A 2006 nyarán készült vizsgálat során a Debreceni Egyetem 865 doktorandusza közül 204 fő töltött ki egy komplex kérdőívet. A kérdőív az általános, demográfiai változók mellett az alábbi témaköröket vizsgálta: a kérdezettek eddigi tanulmányi pályafutását, munkaerő-piaci tapasztalatait, anyagi helyzetüket, szakmai és magánéleti terveiket, valamint számos kérdést a doktori képzéssel kapcsolatban: a képzés választásának motivációs tényezőit, a képzés során támasztott követelményeket, a doktori iskola által nyújtott feltételeket, a témavezetés minőségét, a képzés során tapasztalt problémákat, valamint a vélt fokozatszerzési esélyeket. A vizsgálat adatainak ismeretében az alábbi következtetések vonhatók le a debreceni doktoranduszokkal kapcsolatban: 1. A Debrecenben doktori képzésben résztvevő doktoranduszok túlnyomórészt a régióban végezték közép-és felsőfokú tanulmányukat, így az intézmény ismertsége és közelsége miatt választották a Debreceni Egyetemet a doktori képzés színhelyéül. 2. A hátrányos helyzetű régióban tapasztalt elhelyezkedési nehézségek miatt sokan a doktori képzést a munkanélküliség elkerülése céljából (is) választják (magasabb

10

ACTA DOCTORANDORUM

végzettség, „három év biztos egzisztencia”). Az elsődleges motivációs tényezőt azonban továbbra is a tudományos és szakmai érdeklődés képezi. 3. A doktoranduszok képzettségük, nyelvtudásuk és életkoruk miatt az egyik legrugalmasabb csoportnak tekinthetők, így esetükben reális a külföldi agyelszívás veszélye, amely különösen az ösztöndíjasoknál jelenik meg. A felmérés adatai szerint a doktoranduszok csaknem fele dédelget hosszú távú külföldi munkavállalási terveket, közülük minden második esetben konkrét, kitűzött célként jelenik meg a külföldi karrier. 4. A mintában meglepő módon a nemi különbségek szinte egyáltalán nem, a tudományterület szerinti különbségek alig jelennek meg, a legnagyobb homogenizáló tényezőnek a képzési forma bizonyult: a költségtérítéses doktori képzésben résztvevők 90 százaléka rendelkezik munkahellyel (többségük a közszférában) és előrébb tartanak a családalapításban, így kevésbé rugalmasak ösztöndíjas társaiknál. 5. A doktoranduszok többsége számára az alábbi problémák jelennek meg a doktori képzés során: kutatási infrastruktúra hiányosságai, kurzusokkal kapcsolatos információhiány, anyagi gondok, hallgatói jogviszonyból eredő hátrányok és túlterhelés az egyetem / doktori iskola részéről (ez utóbbi kettő kizárólag az ösztöndíjasok esetében). 6. A doktoranduszok közül csak kevesek számára fogalmazódik meg a családalapítás célként, előbb szakmai karriert és biztos egzisztenciát kívánnak kialakítani. Az elhúzódó képzés miatt valószínűsíthető a gyermekvállalás további kitolódása, amely egyelőre csak távoli célként van jelen életükben. 2.4.A felmérések tanulságai A bemutatott felmérések alapján kiderül, hogy nagyon kevés országban végeztek országos szintű vizsgálatot, a legtöbb kutatás, amelyet doktoranduszok körében folytattak, intézmény- vagy tudományterület specifikus vizsgálat volt. A vizsgálatok többsége vagy a már doktoráltak munkaerőpiaci pályafutását elemezte, illetve nem a doktoranduszok, hanem az oktatáspolitikai aktorok szemszögéből közelítette meg a doktori képzést. Mindenképpen hiánypótló szerepet tölt be a EURODOC által szervezett európai szintű vizsgálat, amelynek eredményei 2009 végére várhatók. Magyarországon is szükség van országos felmérésre a doktoranduszok körében, hiszen az ország évente milliárdokat költ a doktori képzésre, mégis alacsonyak a fokozatszerzési arányok.

ACTA DOCTORANDORUM

11

A bemutatandó kutatás körülményei 3. A kutatás előzményei és kezdete A kutatás az eredeti tervek szerint személyes – interjús, illetve kérdőíves – lekérdezés eljárása szerint zajlott volna, ezen terv alapján készítette elő a kérdőívet Fináncz Judit és Kucsera Tamás Gergely. A kutatás megvalósítása a korábbi együttműködési-finanszírozási kézséget már nem mutató oktatási tárca kihátrálása okán a 2009. évre csúszott, és on-line kutatás formájában zajlott. 3.1.A kutatás módszertanáról A kutatásban online önkitöltős kérdőív került alkalmazásra. A kérdőív kitöltése anonim módon történt, de minden kutatásba bevont személy felkérést kapott, hogy további, a célcsoportba tartozó személynek – doktorandusznak, doktorjelöltnek – küldje el a felhívást; kérve, hogy az ilyen értesülést – a kutatásba történő belépés ezen módját – az érintettek jelezzék. Mivel mind a listák alapján zajló, mind a hólabda módszertant követő kutatások sikerének alapvető feltétele, hogy a kiinduló minta a célcsoport szempontjából minél heterogénebb legyen, ennek a célnak az érdekében a kutatás vezetői – a DOSz rendelkezésére álló drótpostacímeken túl – a felhívást elküldték az általuk ismert doktorandusz levelező listákra is, valamint ezért „indult” a vizsgálat magas elemszámú email-listáról. A válaszadók elérési mutatói alapján a mintavételi design semmiképpen nem nevezhető hólabda adatfelvételnek, hiszen a minta hálózati egymásra épülésének a szerepe elenyésző volt, jellemzően a kutatás kezdeményezőjének rendelkezésére álló heterogén listáról kiinduló mintavételről lehet beszélni, amit csekély mértékben korrigált egy hólabda adatfelvételi eljárás. 3.2.A kutatásról magáról A kutatáshoz a DOSz által felkért szakemberek több mint 1400 elemet tartalmazó címlistát állítottak össze (korábbi tagok, jelenlegi tagok, szakmai rendezvényeken megjelent nem DOSz-tag doktoranduszok drótpostacímei). A kiküldött emailekben a DOSz arra kérte a doktori képzésben résztvevőket, hogy töltsék ki az internetes felületen található kérdőívet a felsőoktatási intézményekről, a doktori képzéséről, valamint a PhD-hallgató személyes életkörülményeiről és terveiről, illetve adják tovább doktorandusz, doktorjelölt ismerőseiknek a kérdőív kitöltésének hírét, lehetőségét. Fontos megjegyezni, hogy a kérdőív a DOSz honlapján szabadon hozzáférhető és kitölthető volt minden érdeklődő számára. A kutatás 2009. február 11. és március 13. között a www.dosz.hu felületen keresztül valósult meg.

12

ACTA DOCTORANDORUM

A kiküldött emailek 1 százaléka érkezett vissza már nem élő címről, mint kézbesítetlen levél, ugyanilyen arányú választ kapott a feladó, miszerint a megkeresett személy már fokozatott szerzett, így nem vesz részt a kutatásban. A válaszok összességéhez képest 1% alatt volt a kutatásban részt venni nem kívánó, de ezt válaszban jelző megkeresettek aránya (2 személy), illetve három olyan válaszadó volt, akik a kérdőívet elolvasva – azt nem kitöltve, de – rövid írás formájában foglalta össze a kérdésekre a válaszait, általános meglátásait, személyes tapasztalatait. Mindezen számok, arányok azt mutatják, hogy a címlista alkalmas volt a kutatás megkezdéséhez, a megkeresetteknek az átlagosnál magasabb volt a válaszadási szándéka, együttműködési hajlandósága, annak ellenére, hogy a kérdőív 60 kérdést tartalmazott – amelynek oka, hogy személyes lekérdezésre, nem online kutatásra készült –, így módszertani szempontból túlságosan hosszúnak tekinthető. A válaszok alapján 3 százalék alatti azon személyek köre, aki a DOSz által megkeresett személytől kapta a kutatás felhívását, illetve, aki közvetlenül kapcsolódott be a kutatásba – a honlapot olvasva –, így a hólabda eljárás érdemi hatása kizárható, a kutatásban részt vevők alapvetően a DOSz által ismert és megkeresett személyek.2 Mielőtt a kérdőív legfontosabb eredményeit közöljük, érdemes tisztázni, hogy kik is töltötték ki a kérdőívet, és a 2008-2009-es tanév valóságos beiratkozott doktoranduszok hallgatóihoz képest, hogyan néz ki a DOSz vizsgálatának „mintája”. Az OKM által kiadott Oktatás Statisztikai Évkönyv szerint a 2008-2009-es tanévben 6911 PhD, DLA képzésre járó hallgató volt Magyarországon.3 Ebből 3362 fő volt nő (az összes hallgató 48,5 százaléka), 3008 fő államilag támogatott képzésre járt (az összes hallgató 43,5 százaléka) és 2163 fő „új belépőnek” számított, azaz – lefordítva a statisztikai nyelvet, feltehetően – elsőéves volt (az összes hallgató 31,3%). Az adatok szerint a legtöbb PhD és DLA hallgató az ELTE-n tanult (az összes hallgató több mint 21 százaléka), ezt követte sorrendben a Pécsi Tudományegyetem (az összes hallgató mintegy 13 százaléka), a Debreceni Egyetem (az összes hallgató 12,4 százaléka), valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (az összes hallgató 9 százaléka). Egyébként érdekes adat, hogy az összes doktorandusz 93 százaléka állami egyetemen tanul. A fenti adatsorhoz képest a vizsgálatban részt vevő, azaz az online kérdőívet kitöltő személyek szociológiai jellegzetességei eltérnek. A kérdőívet 226-an töltötték ki oly módon, hogy 30 főről (13 százalék) nem tudjuk, hogy milyen intézmény hallgatója. A tényleges adatokhoz képest a mintába jelentősen alulreprezentált az ELTE-n hallgatók száma és aránya, szintén valós arányaihoz képest jóval kevesebben töltötték ki a kérdőívet a Pécsi Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, valamint a kisebb létszámú, főleg művészeti intézmények hallgatói. Ehhez képest jelentősen túlreprezentáltak a „mintában” a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatói.

2

Ez a tény az érdekképviseleti kérdéseknél adott válaszoknál nem hagyható figyelmen kívül.

3

Adatok forrása: Oktatás Statisztikai Évkönyv 2008/2009 Budapest, OKM 2009. 137-141. o.

ACTA DOCTORANDORUM

13

1. táblázat: A PhD és DLA hallgatók és a kérdőívet kitöltők megoszlása – intézmény típusa szerint

Szintén eltér a minta aránya a valóságtól a nemek összetételét vizsgálva. Vizsgálatunkba a valóságos megoszláshoz képest több női hallgató került, mint férfi, azaz a nők aktívabbak voltak, mint a férfiak (lásd 1. ábra). Szintén érdemi különbség mutatható ki az életkor szerint is, ahol viszont az látszik, hogy a kérdőívet kitöltők között alulreprezentáltak az idősebb korcsoportba tartozók, azaz a 40 éven felüliek, valamint a 25 évesek, akik önmagukban a legnagyobb korévét képezik a PhD és DLA hallgatóknak (936 fő, 13,5 százalék). Ezzel szemben a valóságban képviselt súlyukhoz képest a 27-28 évesek jelentősen nagyobb arányt képviselnek a mintában (lásd 2. táblázat).

14

ACTA DOCTORANDORUM

1. ábra: A PhD és DLA hallgatók és a kérdőívet kitöltők megoszlása – nemek szerint, %

kérdõívet kitöltõk

országosan 51,5

44

56 48,5

férfi

nõ

2. táblázat: A PhD és DLA hallgatók és a kérdőívet kitöltők megoszlása – életkor szerint, %

ACTA DOCTORANDORUM

15

Jogosan vethető fel az a kérdést, hogy miért nem állítottuk helyre ún. súlyozási eljárás révén a valós megoszlásokat a mintában. A válasz többrétegű, de leginkább arról van szó, hogy a külön-külön rendelkezésre álló adatok együttesen nincsenek meg, egyegy külön dimenzióra, tehát pl. nemre, korra pedig nem érdemes súlyozni. Ezért az adatok közlése előtt nyomatékosan fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy a vizsgálat nem reprezentatív – egyébként az online vizsgálatok többsége sem az! –, a kapott adatok tájékoztató jellegűek, ugyanakkor a mintába kerültek létszáma és megoszlása nem tér el annyira a valóságos eredménytől, hogy ne tekintsük azt jó információs alapnak. Ráadásul – miután még nem készült országosan reprezentatív kutatás – ezen vizsgálat eredményei egy későbbi, immár reprezentatív kutatás kiindulópontjai is lehetnek. Mindezek, valamint az alacsony elemszám miatt a kutatás eredményeinek ismertetésekor nem vállalkozunk az adatok belső struktúrájának bemutatására, azaz nem történik meg a háttérváltozókkal, szocio-demográfiai változókkal való összeillesztés.

4. A doktorandusz hallgatók tudományos karrierje 4.1. A doktori képzés előtt A Doktoranduszok Országos Szövetsége kezdeményezésére készített kérdőívet kitöltők mindegyike – érthető módon – minimum egyetemi diplomával rendelkezik. Az azonban már nem ilyen egyértelmű adat, hogy többségüknek nem csak egy egyetemi diplomája van, hanem a PhD képzés megkezdése előtt is valóságos mini tudományos karriert futottak be, azaz több féle, több felsőfokú intézményben szerzett diplomával rendelkeznek. A kérdésre válaszoló 215 hallgatónak 333 féle oklevele van, azaz egy hallgatóra valamivel több mint „másfél diploma” jut. Az egyetemi és főiskolai oklevélen kívül a kérdésre válaszolók egy kisebb szegmensének (2%) már van doktori fokozata, egy másik kisebbséget pedig azok képezik, akik tudományos karrierjüket a felsőfokú szakképzésben kezdték (5%). A megszerzett diplomák jelentős többsége cum laude, summa cum laude, azaz kiváló-kitűnő-jeles, illetve jó minősítésű. Ebben az értelemben a doktoranduszok valóban az egyetemi hallgatók legszűkebb, legelitebb részét képviselik. Szintén érdekes, és jelzi a PhD, DLA-hallgatók kiválóságát, hogy gyakorlatilag mindegyikük beszél, használ valamilyen idegen nyelvet, ezen belül is 96 százalékuk az angolt, 39 százalékuk pedig a németet. A többi nyelv az angolhoz, de még a némethez képest is messze leszakadva található. Az adatok tanulsága szerint egyharmaduk tanult már külföldön 3 hónapnál hosszabb ideig, többnyire Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában. Közel kétharmaduk pedig a jövőben (is) részt venne 6 hónapot meghaladó szakmai képzésben, tanulmányúton. Megjegyzendő, és egyben jelzi a hazai tudomány-, oktatás-, és foglalkoztatáspolitika visszásságait, hogy 70 százalékuk vállalna tartósan külföldi munkát. Jól tudjuk, hogy ha egy tudományos szakember tartósan egy másik országban helyezkedik el, akkor őt visszacsábítani, és a megszerzett külföldi tapasztalatait itthon kamatoztatni nagyon nehéz.

16

ACTA DOCTORANDORUM

4.2. A doktori képzés legfontosabb jellegzetességei A kérdőívet kitöltő doktorandusz hallgatók több mint 90 százaléka szervezett iskolarendszerű, ezen belül is leginkább nappali képzésben részesül. A nappali tagozatos hallgatók közel 60 százaléka részesül állami ösztöndíjban, a többiek pedig költségtérítésesek. A költségtérítéses – levelező valamint esti tagozatos – hallgatók átlagosan 100 000 forintot fizetnek képzésük költségére. A range egyébként meglehetősen tág, hiszen 20 ezer és 300 ezer forint között mozog. A PhD és DLA hallgatók kb. 80 százaléka jár abba a doktori iskolába, amelyet preferált, vagy preferálni szeretett volna, másképpen mintegy 15 százalékuk kényszermegoldásként választotta pont azt az intézményt és iskolát, ahová jár. A doktori képzésbe való jelentkezéskor a legnagyobb motivációs erőt a szakma szeretete, a szakmai érdeklődés jelentette a hallgatók számára (egy 1-től 5-ig terjedő skálán 4,59 átlagpont, ami lefordítva azt jelenti, hogy 80 százalékuk számára ez a motivációs szempont fontos, vagy nagyon fontos volt). A második legfontosabb szempont a szakmai – tudományos karrier lehetősége, valamint ehhez szorosan kötődve kutatási lehetőségek biztosítása, folytatása, vagy a jövőbeni kutatási lehetősek voltak. Az adatokból kitűnik, hogy a PhD fokozat megszerzésétől sokan várnak bizonyos anyagi előnyöket, és az elhelyezkedésnél is fontosnak, vagy adott esetben nélkülözhetetlennek tartják a hallgatók a fokozatot. A többi szempont 3 pontnál kisebb átlagértéket kapott. A legkisebb a jelentősége a családi elvárásoknak és a kapott – vagy nem kapott – hallgatói juttatásoknak. A szóba jöhető doktori iskolák közötti választásakor a legfontosabb szempontot a kutatási téma jelentette a hallgatók számára. Ugyanakkor láthatóan az sem elhanyagolható tényező, hogy hol végezte az egyetemet a doktorandusz. Előszeretettel választják ugyanis azt a doktori iskolát, amely abban az intézményben található, ahol korábban diplomájukat szerezték. Ehhez kapcsolódik az ismeretség – összeköttetés, valamint az egyetemi oktatók ajánlása, az egyetemi oktatókkal való személyes nexus. Ebben az esetben is kitűnik, hogy a doktoranduszok a pillanatnyi, hallgatói státussal együtt járó előnyöket kevésbé preferálják. A tudományos tevékenységet vizsgálva kijelenthető, hogy a doktori iskolában az elmúlt 12 hónapban eltöltött idő alatt 57 százalékuk tartott magyar műhelynyelvű konferencián előadást, közel kétharmaduknak jelent meg valamikor tudományos publikációja, idegen nyelvű műhelykonferencián azonban a hallgatók kevesebb, mint fele tartott előadást. A hallgatók meglehetősen bizakodóak a doktori fokozat megszerzésével kapcsolatosan. Annak ellenére, hogy a magyarországi végzési statisztikák európai viszonylatban az egyik legkedvezőtlenebbek, vagyis 100 beiratkozott doktoranduszból – az adatok szerint – mindössze 15 szerez fokozatot, a kérdőívet kitöltők 46 százaléka biztosra, további 39 százaléka pedig valószínűsíti a doktori fokozat megszerzését. Lényegében nincs, illetve alig akad olyan PhD, illetve DLA hallgató, aki pesszimista a doktori disszertáció megvédésével kapcsolatosan. E téren ellentmond egymásnak a valóság és a hallgatói szándék.

ACTA DOCTORANDORUM

17

Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy a fokozat megszerzése a beiratkozáshoz képest mennyi idő alatt történik meg, már látszik a fenti ellentmondás. Az elvileg államilag is finanszírozott 3 esztendő alatt a doktoranduszok kevesebb mint egyötöde tervezi a doktori fokozat megszerzését, relatíve legtöbben 4 évre tippelnek, de közel egyharmadok arányt képviselnek az 5-6 évet tervezők. Mérhető sokaságot képeznek ugyanakkor azok is, akik még ennél is hosszabb időt szánnak a doktori fokozat megszerzésére. 4.3 A doktori iskola falain belül A sikeres doktori védéshez nélkülözhetetlen, hogy a hallgatók megfelelő körülmények között készülhessenek fel a doktori szigorlatra és a PhD, DLA disszertáció megírására. Az eredmények azonban egyáltalán nem megnyugtatók, a doktorandusz hallgatók pont azokon a területeken látnak hiányosságokat, amelyek közvetlenül segítenék a disszertáció elkészítését, és a sikeres védést. A doktori képzés általános színvonalával – ami talán a legfontosabb körülmény – a kérdőívet kitöltők mintegy fele elégedett, másképpen megfogalmazva közel 50 százalékuk talál hiányosságokat a képzésben. Legnagyobb probléma az intézményen belüli információ-áramoltatással és a tájékoztatással van, míg a leginkább a doktori iskolák informatikai szolgáltatási színvonalával elégedettek a hallgatók. Az általános színvonalhoz képest valamivel jobb, de nem kiemelkedő a disszertáció elkészítéséhez nyújtott segítség, iránymutatás megítélése, ugyanis 56 százalékuk inkább elégedett e téren. A kérdőívet kitöltő doktoranduszok érezhetően kiöntötték lelküket akkor, amikor arra volt kíváncsi a kutatás, hogy mi a doktori iskolákkal az első számú probléma. Valóságos panaszáradat tapasztalható, amely már csak azért is érdekes, mert a közvélemény-kutatások során az ún. nyitott kérdések többnyire üresen vagy csak aligalig szoktak kitöltve lenni. Ebben az esetben viszont szinte mindenkinek volt valamilyen megjegyzése, panasza, felvetése. Néhány tipikus, többek által jelzett felvetés: Ÿ Leginkább kifogásolták a képzés hosszát, az oktatott tantárgyakat és az oktatók hozzáállását. Ÿ Jelezték azt is, hogy nincs elég kutatási lehetőség, az oktatás kontra kutatás probléma érezhetően feszültséget teremt. Gyakran merült fel a doktoranduszok kihasználása, azaz, hogy az egyes intézmények „ingyen tanerőként” használják a PhD, DLA-hallgatókat.4 Ÿ Többen megemlítették, hogy nem kaptak elég segítséget a disszertáció elkészítéséhez sem. Ÿ A fentebb említett kérdéshez kapcsolódóan többen vetették fel az adminisztráció nehézségeit, a túlzott bürokráciát. Ÿ Végül – érthető módon – többször esett szó az anyagiakról is. 4

Ide kapcsolódik, hogy a kérdőívet kitöltő doktoranduszok hetente átlagosan 3,3 órát töltenek PhD kurzusokon hallgatóként, 3,2 órát oktatnak, 3,4 órát készülnek ezen órákra, 13,5 órát dolgoznak laborban vagy kutatócsoportban, saját bevallásuk szerint mintegy 6 órát könyvtáraznak, és 4,4 órát végeznek a tanszék vagy a doktori program számára adminisztratív, továbbá szervezői munkát. Ezzel szemben a kutatási témájukkal hetente átlagosan 19,2 órát foglalkoznak.

18

ACTA DOCTORANDORUM

A doktori iskolák – a megjegyzések szerint – nagyon kevés (extra) szolgáltatást nyújtanak a hallgatók számára. A válaszokból kitűnik, hogy durván minden második doktori iskola tud asztalt és számítógépet biztosítani a hallgatók számára, belföldi konferenciákon való részvétel költségeit pedig még ennél is kisebb arányban finanszírozzák. Az is kitűnt a hallgatók által felvetett problémahalmazból, hogy több helyen nem teljesen kielégítő a témavezetők és a doktoranduszok együttműködése, a témavezetők nem adnak megfelelő támpontot, segítséget a disszertáció elkészítéséhez. Ezek a gondok azonban nem mutathatók ki akkor, amikor a témavezető tevékenységének részletes értékelésére kerül sor. Hat szempontból kellett az iskolai osztályzatoknak megfelelően értékelni a témavezetőt. Kitűnik, hogy nincs olyan terület, ahol az elégedettség mértéke ne haladná meg statisztikai értelemben jelentősen a skálaátlagot, sőt kijelenthető, hogy összességében, mindent egybe vetve kifejezetten kedvező a témavezetők megítélése. Igaz ez annak ellenére is, hogy a konzultációs lehetősséggel elégedetlenek aránya (1-2-es választ adók) 15 százalék, a témavezetéssel elégedetleneké 20, végül a szakmai tanácsokkal elégedetleneké pedig 23 százalék. A témavezető kiválasztása egyébként döntően még a felvételi előtt megtörténik (75%), és mindössze 10 százaléka jelezte a hallgatóknak, hogy nem személyes úton történt a témavezető megkeresése, felkérése, hanem a doktori iskola jelölte azt ki. Feltehető, hogy az első esetben sokkal emberibb, interaktívabb a viszony, mint akkor, ha kijelölik a doktorandusz hallgató vezető tanárát. Ha minden szempontot mérlegre teszünk a témavezetők működésével kapcsolatosan, megállapítható, hogy 10-ből majdnem 7 hallgató, ha újra dönteni kellene, ismét a jelenlegi témavezetőjét kérné fel munkája elvégzésére. Az elégedetlenek, azaz a váltani akarók aránya 16 százalék. A doktori képzéssel kapcsolatban a kutatás hat állítást fogalmazott meg. Ezek olyan állítások, amelyek mintegy összesítik azokat az általános közvélekedéseket, közhiedelmeket, amik szóba kerülnek a PhD-képzésekkel kapcsolatosan. A hat állítás megerősíti, igazolja mindazokat a tényeket, amelyeket a doktori képzések kapcsán a felmérés korábbi részeiben ismertettünk. A képzésben jelenleg részt vevők a doktori képzést nem a munkanélküliség elkerülésének egyfajta intézményesített változatának tartják, és az sem igaz, hogy a három évre nyújtott egzisztencia motiválná a hallgatókat. Ezzel szemben egyértelműen kijelenthető, hogy a PhD, DLA-hallgatók a doktori felvételi esetén meghatározónak (előnynek?) tartják a leendő témavezetővel való előzetes munkakapcsolatot, és az is bizonyos, hogy a hallgatók jelentős része számára a külföldi munkavállalás lehetősége nagyobb előnnyel jár, mint a hazai munkavállalás. A jövőben, pontosabban a doktori fokozat megszerzését követően egyébként döntő többségük, mintegy kétharmaduk tudományos pályát tervez. A jelenlegi hallgatók 40

ACTA DOCTORANDORUM

19

százaléka szeretne a felsőoktatásban elhelyezkedni főállású oktatóként, 10 százalékuk az akadémiai szektorban dolgozna, míg közel ugyanennyien a magánszektorban K+F területen képzelik el a jövőjüket.6 Külföldi tudományos munkavégzést – ez egyébként ellentmond a korábban már közölt adatokkal – 12 százalékuk tervez. Végül az alfejezet utolsó kérdése a hallgató saját életének jövőbeni alakulását tudakolta. Nyilvánvalóan a társadalomban, a politikai és gazdasági alrendszerben zajló folyamatoktól – legalább részben – függő jövőkép viszonylag kedvező. A PhD és DLA-hallgatók mintegy háromnegyede bízik abban, hogy 6-8 éves távlatban jelentősen javul jelenlegi helyzetéhez képest a jövője, és ami még ennél is érdekesebb relatív többségük úgy gondolja, hogy saját jövőjét elsősorban ő maga tudja kézben tartani, irányítani (20. ábra). 14 százalékuk van azon az álláspontot, hogy a jövőt valamilyen külső, saját magától független tényező irányítja. Ezeket az adatok mindenképpen örvendetesnek és aláhúzandónak véljük.

5. Szocio-demográfiai tényezők A kutatás záróakkordjaként néhány kérdés erejéig a doktoranduszok családi hátterét, valamint anyagi, jövedelmi viszonyait igyekeztük feltérképezni. Elemeztük egyrészt a kibocsátó családra vonatkozó információkat (anya, apa iskolai végzettsége, térbeli mobilitás), illetve a jelenlegi és jövőbeni családdal kapcsolatos adatokat. 5.1. A kibocsátó család A kérdőívet kitöltő doktorandusz hallgatók döntően olyan családban nevelkedtek, ahol a családi szocializáció eleve kedvező körülményeket nyújtott a tudományos pályához. Közel kétötödüknek mind a két szülője diplomás, további egyötödüknek pedig legalább az egyik szülője rendelkezik felsőfokú végzettséggel. A jelenleg doktori iskolába járók között alig-alig található kifejezetten alacsony iskolázottságú, azaz legfeljebb 8 osztályt végzett szülő gyermeke, de szakiskolai végzettségű szülő is jóval kevesebb, mint az országos átlag. Ezek az adatok az iskolai mobilitás alacsony szintjére utalnak, azaz arra, hogy alacsony iskolázottságú szülő gyermekének lenni komoly, szinte behozhatatlan hátrányt jelent a rendszerváltozás utáni oktatási rendszerben. A társadalmi mobilitás megrekedésére utal az az adatsor is, amely azt vizsgálja, hogy a doktorandusz hol él jelenleg és hol élt döntően 18 éves koráig. Akik 18 évesen a fővárosban éltek több mint 80 százalékban jelenleg is itt élnek, és az is kijelenthető, hogy a megyeszékhelyeken, megyei jogú városokban nevelkedők is döntően ott vagy Budapesten élnek.7 Másképpen a jelenleg fővárosban lakó doktoranduszok közel kétharmadát a mindig is a fővárosban élők, illetve a megyeszékhelyekről Budapestre 6 Itt jegyezzük meg, hogy a kérdőívet kitöltő hallgatók több mint háromnegyede volt már korábban is foglalkoztatott. 62 százalékuk dolgozott a felsőoktatásban, 23 százalékuk hazai kutatóintézetben, és némiképp meglepő módon 20 százalékuk volt már regisztrált munkanélküli. Jelenleg kétharmaduknak van munkaviszonya, amiből 78 százalék a teljes idejű munkaviszony, 15 százalék a megbízási szerződés, 7 százalék pedig részidejű foglalkoztatás.

20

ACTA DOCTORANDORUM

költöző doktoranduszok teszik ki, míg a jelenleg megyei jogú városokban, megyeszékhelyeken élő PhD, DLA-hallgatók valamivel több mint 60 százaléka élt ezeken a településeken korábban is. Egyébként községben élt 18 éves koráig a Budapesten tanuló doktoranduszok 9 százaléka, míg 28 százaléka kisebb városokban nevelkedett. A megyei jogú városoknál 16 és 23% ez az arány. 5.2. Családi körülmények A kérdőívet kitöltő PhD, DLA-hallgatók 45 százaléka nőtlen, hajadon, valamivel több mint fele viszont tartós élettársi közösségben, házasságban vagy élettársi viszonyban él. Ezek az adatok merőben eltérnek egyébként az egyetemistákra és főiskolásokra jellemző adatoktól, és jelzik, hogy a doktori iskolába való bekerülés az életpálya új szakaszát, a felnőtté válás befejeződését is jelenti. A kérdőíves vizsgálat adatai szerint gyermeke minden ötödik megkérdezettnek van, ugyanakkor a kérdőívet kitöltők mintegy hattizede feltétlenül szeretne (még) gyermeket. A gyermekvállalás tehát fontos prioritása a doktorandusz hallgatók jövőbeni életének. Mindössze 1 százalékuk állítja határozottan, hogy nem szeretne gyermeket, és 4 százaléka pedig úgy hiszi, hogy különféle okokból nem lesz gyermeke. Végül az utolsó kérdések a doktoranduszok anyagi helyzetét vizsgálták. Az adatokból kitűnik, hogy a kérdőívet kitöltő PhD, DLA-hallgatók anyagi helyzete semmiképp sem nevezhető rózsásnak. Mintegy 50 százalékuk 80 és 120 ezer forint közötti jövedelemből gazdálkodik havonta, ami éppen hogy megfelel, de inkább alatta van a diplomás minimálbérnek. A kontraszt még nagyobb, ha a megszerzett jövedelem mellé odarakjuk azt az adatsort is, amely a szükséges jövedelmet jelöli. 80 – 120 ezer szemben a szükségesnek vélt havi, átlagos 233.000 forinttal. A különbség több mint 100 000 forint. Doktorandusznak lenni tehát nem anyagi okok miatt éri meg, már ha megéri. A kutatás során választ adó PhD/DLA-hallgatók jövedelemszerkezetét megállapítható, hogy a bevételek – az állami ösztöndíjasoknál – alapvetően a tanulmányi ösztöndíjból, a válaszadók egészét tekintve pedig leginkább saját munkából, illetve egyéb támogatásból állnak. Kevésbé játszik szerepet a szülői támogatás, illetve a diákhitel. A kiadási oldal meglehetősen egysíkú. A bevételek túlnyomó többsége ugyanis lakhatásra, illetve általános létfenntartásra mennek el (e kettő az összkiadás több mint 50 százalékát jelentik). Sajnálatosan kevés pénzt költenek a doktoranduszok az értelmiségi léthez kötődő tevékenységekre vagy árukra, mint könyv, szakfolyóirat beszerzésére, kulturális fogyasztás. E kettőre átlagosan és havonta az összbevétel alig 5 illetve 6 százaléka költődik. Vagyis azt a kevés pénzt, amiből gazdálkodnak lényegében felélik a fiatalok, ami a későbbi családalapítást, gyermekvállalást, önálló egzisztencia-építést nagyban megnehezítheti.

7

Azért ezt a két településtípust vizsgáljuk, mert a doktori iskolák alapvetően a nagy tudományegyetemeken találhatók, amelyek viszont elsősorban a megyei jogú városokban, és Budapesten helyezkednek el.

ACTA DOCTORANDORUM

21

Bibliográfia Bauer Béla, Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság2008 Gyorsjelentés Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, 2009. Enders, Jürgen - Bormann, Lutz 2001: Karriere mit Doktortitel? Ausbildung, Berufsverlauf und Berufserfolg von Promovierten. Franfurt am Main: Campus Verlag Enders, Jürgen - de Weert, Egbert (eds.) 2004: The International Attractiveness of the Academic Workplace in Europe. Frankfurt am Main: Gewerkschaft Erziehung und Wissenschaft EURODOC 2003: Answers the EURODOC 2003 Questionaire. Forrás: http://www.eurodoc.net/ download.php?lng =en EURODOC 2004: Summary of the Findings of the EURODOC 2004 Questionaire. Forrás: www.eurodoc.net/questionaire Fábri György 2001: Mit tudunk a doktoráltakról? - Helyzetfelmérő és módszertani tanulmány a Felsőoktatási és Tudományos Tanács számára a PhD-fokozattal rendelkezők életpálya-esélyeinek kutatásához. Forrás: www.ftt.hu Fábri György 2002: Kutatási jelentés a PhD-fokozatot szerzettek munkaerő-piaci esélyeit feltáró kutatási programról. Munkaanyag az FTT plénuma számára. Forrás: www.ftt.hu Fináncz Judit 2007: Doktoranduszok szakmai és magánéleti tervei. Educatio 2007 ősz (13/3) p. 487-497. Fináncz Judit 2008: Doktori képzés a doktoranduszok szemével: egy debreceni empirikus vizsgálat tapasztalatai. In.: Kereszty Orsolya (szerk.): Interdiszciplinaritás a pedagógiában. Képzés és Gyakorlat konferenciák I. Kaposvár: Kaposvári Egyetem Pedagógiai Főiskolai Kar p. 91-103. Fináncz Judit, Kucsera Tamás Gergely, Bojárszky András: A doktori képzés finanszírozása Magyarországon (DOSz elnökségi előterjesztés), kézirat, 2009. január Güdler, Jürgen - Mugabushaka, Alexis-Michel 2004: Stipendiat - und dann? Ausgewählte Ergebnisse einer Befragung ehemaliger Stipendiatinnen und Stipendiaten der Deutschen Forschungsgemeinschaft. Forrás: http://www.dfg.de/dfg_im_profil/zahlen_und_fakten/statistisches_berichtswesen/ib /download/ib01_2004.pdf Jablonski, Ann M. 2001: Doctoral Studies as Professional Develpoment of Educators in the United States. European Journal of Teacher Education, Vol. 24, No. 2, 2001 p. 215-221. Kersting, Norbert 2000: Promotionsstudium im Vergleich. Marburg: Institut für Politikwissenschaft der Philipps Universität Marburg. Kupfer, Antonia - Moes, Johannes eds. 2004: Promovieren in Europa. Ein

22

ACTA DOCTORANDORUM

internationaler Vergleich von Promotionsbedingungen.Gewerkschaft Erziehung und Wissenschaft, Frankfurt am Main Mangematin, v. - Robin S. 2003: The two faces of PhD students: managemant of early careers of French PhDs in life sciences. Science and Public Policy. 30. évf. 6. szám (2003 december) 405-414. o. Oktatás Statisztikai Évkönyv 2007/2008 Budapest, OKM 2009. Oktatás Statisztikai Évkönyv 2008/2009 Budapest, OKM 2009. Röbbecke, Martina - Simon, Dagmar 2001: Promovieren mit Stipendium. Zweite Evaluation der Förderung des wissenschaftlichen Nachwuchses nach dem Nachwuchsförderungsgesetz (NaFöG). Wissenschaftszentrum Berlin für Sozialforschung, Berlin Sadlak, Jan ed. 2004: Doctoral Studies and Qualifications in Europe and the United States: Status and Prospects. Bucharest: UNESCO - CEPES THESIS 2004: Doktorandenbefragung. Forrás: www.thesis.de

ACTA DOCTORANDORUM

23

IV. Barthel-Rúzsa Zsolt, Kucsera Tamás Gergely: A Magyar Ifjúsági Konferencia öt évéről8 Az 1949. évi XX. törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmánya határozza meg a társadalmi és állami rend főbb szabályait, a gazdasági illetve jogi működési alapelveket, továbbá az állampolgárok jogait és kötelességeit, az állami szerepvállalást és a kötelezettségeket. Az Alkotmány kimondja – különösen annak 16., 67. és 70/D. szakaszai –, hogy a Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, továbbá védelmezi a gyermekek és az ifjúság érdekeit. Továbbá a Magyar Köztársaság Alkotmánya 6. szakaszának (3) bekezdése kimondja: „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.”. A MÁÉRT 1999. február 20-i megalakulását követően, 1999 márciusának végén kezdődtek meg az Ifjúsági- és Sportminisztérium (ISM) által kezdeményezett társadalmi-szakmai egyeztetések a magyarországi és határon túli magyar ifjúsági szervezetek közös fórumának létrehozásáról, majd az 1999. június 4-5-én Szegeden megtartott előkészítő konferencia után 1999. november 27-én, Budapesten megalakult a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK). Az Alapító Nyilatkozatban foglaltak szerint „Közös munkánk alapja az a felismerés, hogy a felelős magyar fiatalok és szervezeteik azonos értékek mentén dolgoznak, függetlenül attól, hogy melyik régióban fejtik ki tevékenységüket. Ezen értékek: a magyar nemzethez való tartozásuk tudata, a szülőföldön való megmaradás, hagyományaik megtartása és ápolása, a közösségek értékteremtő munkája, a tudás, a képzettség tisztelete valamint a szabadidő értékes és hasznos eltöltése.”9 A Magyar Ifjúsági Konferencia A Magyar Ifjúsági Konferencia 2009. október 16-17-én Zánkán megtartott ülésén került sor a Doktoranduszok Országos Szövetségének felvételi eljárására. A magyarországi régió egyhangúlag elfogadott javaslatát követően mind az Állandó Bizottság, mind a Plénumülés hasonló arányban szavazta meg a DOSz tagsági kérelmét. Kocsis Miklós elnök rövid beszédben köszönte meg a támogatást, és biztosította a MIK elnökét arról, hogy a DOSz aktív szerepet kíván vállalni a szervezet munkájában. Az ülésen sor került a Márton Áron Szakkollégiumért Alapítvánnyal – amelynek alapítói jogait a DOSz gyakorolja – kapcsolatos egyeztetésre Rauh Edit szakállamtitkár-asszony és a DOSz elnöke között. Az alapítvány – amely eddig a MIK, valamint a Márton Áron Szakkollégium munkáját segítette, és a korábban működő, közelmúltban megszüntetett Agóra irodákat működtette – kuratóriumának lemondását követően a DOSz elnöksége rövidesen új kurátorokat nevez meg, és gondoskodik a szervezet további működtetéséről is. 8

A cikk korábbi – azonos címen megjelent – tanulmány átdolgozott változata, amely az alapításának tizedik évfordulóját idén novemberben ünneplő Magyar Ifjúsági Konferencia működésének első szakaszát mutatja be, címétől eltérő módon valamivel több, mint öt éves időszakot. 9 A MIK Alapító Nyilatkozata, Budapest, 1999. november 27.

24

ACTA DOCTORANDORUM

A MIK-ben – hasonlóan az ISM által 1999 tavaszától kialakított úgynevezett ifjúsági párbeszédrendszer szerkezetéhez – a magyarországi és határon túli magyar ifjúsági szervezetek öt rétege jelent meg: a diákszervezetek, a korosztályos–ifjúsági szervezetek, a cserkészszervezetek, a történelmi egyházak ifjúsági szervezetei, valamint a politikai pártok ifjúsági szervezetei. 10 A „kis régiók”-at – Burgenland11, Csángóföld, nyugati magyarság, horvátországi, illetve szlovéniai magyarság – csak 2-2 tagszervezet – általában egy egyházi és egy civil szervezet – képviselte, míg a „nagy régiók” – Kárpátalja, Partium-Erdély, Vajdaság, a Felvidék, továbbá Magyarország – képviseletében a fent leírt szervezettípusok minden esetben jelen voltak. Az ülések menetéről elmondható, hogy az ISM minden MIK ülésen újabb minisztériumokat vont be a párbeszéd-folyamatba.12 A MIK – az előkészítő konferencián elfogadott elv szerint – döntéseit konszenzussal hozta, amely eljárás "segítette", biztosította az együttműködés szelíd kényszerét a kormányzati és nem-kormányzati szereplők között szervezettípusokon, "oldalakon", régiókon belül. A megalakulást követően az operatív munkát a régiók által választott egy-egy képviselőből, továbbá a kormányzat delegáltjából álló testület, az Állandó Bizottság (ÁB) vette át. Az Állandó Bizottság a folyamatos egyeztetés lehetőségét biztosította a régiókon belüli, ún. régióülésekben testet öltő munkára alapozva a régiók között, továbbá a kormányzattal. Az ÁB folyamatos és eredményes munkavégzése adta az alapját annak a folyamatnak, hogy a MIK ne "csak" a kormányzat határon túli ügyekben illetékes tanácsadó testületként működjön, hanem civil érdekképviseleti jelleggel is rendelkezzen. Ezen törekvések már az alakulást megelőző, több mint fél esztendőn át tartó előkészítő időszaki egyeztetésekből, de az alakuló ülés nem-kormányzati javaslataiból is kitűnnek. Már maga az ÁB alakítása, léte is a fentiekben említett "civilesedést" mutatja, tevékenysége, későbbiekben folyamatosan bővülő jogosítványai is ezt erősítik. 2000 márciusára az Állandó Bizottság kidolgozta a határon túli magyar ifjúsági szervezetek számára kiírandó támogatási pályázatokat, továbbá általánosságban megfogalmazta a későbbi szervezeti működési elveket, mivel előterjesztéseit a MIK egésze támogatta, így joggal merült fel igény a további kompetenciabővítésre. Az ISM – a fenti folyamatokat érzékelve – elfogadta azt a kérést, hogy a beérkező pályázatokat az ÁB bírálhassa, – továbbá a konszenzussal történő döntéseket követően – határozatát az ifjúsági miniszter – Deutsch Tamás – tudomásul véve – 2000 és 2002 között – minden esetben befogadta. 10

Az öt réteg megegyezett a magyarországi kormányzati – nem-kormányzati egyeztetési modelljével. Burgenlandi magyar ifjúsági szervezet nem vett részt az Alakuló Konferencián, ennélfogva ez a régió később – 2000. decemberével – csatlakozott a MIK munkájához. 12 Minden MIK-ülés alkalmával az ISM meghívott olyan kormányzati, szakmai illetve politikai szereplőket, akiknek illetve tárcájuknak szerepük volt a határon túli politikában, szereplői voltak a státusz-törvény előkészítési, majd végrehajtási folyamatának: Oktatási Minisztérium (OM); Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM); Szociális és Családügyi Minisztérium (SzCsM); Belügyminisztérium (BM); Gazdasági Minisztérium (GM) valamint a Miniszterelnöki Hivatal (MEH). Az üléseken minden alkalommal jelen voltak – az ISM és az OM képviselőin túl – a Külügyminisztérium (KÜM) illetve a Határon túli Magyarok Hivatala (HTMH) képviselői. 11

ACTA DOCTORANDORUM

25

A képviseleti-érdekképviseleti tevékenység kialakulását-fejlődését mutatja, hogy a 2000 márciusi – Székelyudvarhelyen megtartott – ülést követően a MIK – az ÁB elnök által képviseltetve – felvette a kapcsolatot az akkoriban alakuló magyarországi regionális ifjúsági intézményrendszerrel – a Regionális Ifjúsági Tanácsok (RIT-ek) és Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák (RISZI-k) –, valamint a Gyermek és Ifjúsági Alapprogrammal (GYIA), illetve az azóta – idén, 2009-ben megszüntetett – Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvánnyal (NGYIK), mint az anyaországi ifjúsági ellátórendszer hagyományos elemeivel, amelynek eredményeként a nevezett szervezetek, testületek számos, a határon túli ifjúsági közösségek felé is nyitott pályázati lehetőséget hirdettek meg, a határok fölött átívelő együttműködésre biztosítottak teret, lehetőséget. 2000 szeptemberére kialakult az a gyakorlat, hogy a Magyar Országgyűlés illetékes bizottsága, az Ifjúsági- és Sportbizottság a napirenden lévő határon túli magyar ifjúsági ügyek esetén az ÁB elnökét, mint a MIK képviselőjét meghívta, továbbá a Mobilitás Nemzetközi Programok Tanácsában (továbbiakban NPT) is állandó, tanácskozási jogkörrel bíró tagot delegálhatott a MIK. Ezen az Európai Unió által meghirdetett programok támogatási kereteinek felosztását végző területeken a pályázatokra a csatlakozó országok ifjúsági szervezetei pályázhatnak, kifejezetten az európai uniós témákkal. E keretösszeg egy részét az NPT a tartalmában magyarmagyar rendezvények támogatására fordította, a gyakorlatban így is jelentősen növelve a határon túli támogatások forrásait. Ennek az eljárásnak köszönhetően többrégiós rendezvények valósultak meg. Elmondható továbbá, hogy a képviseleti jogosítványok erősödése – többek között – abban is lemérhető, szemléletesen bemutatható, hogy a MIK ÁB elnöke meghívott előadóként részt vett a szlovák és a magyar ifjúsági ügyért felelős minisztereknek a felvidéki Madarászon tartott találkozóján. A 2000 decemberében, Budapesten tartott ülés a Szervezeti és Működési Szabályzatot elfogadta, amely szerint évente legalább kétszer – lehetőség szerint tavasszal és ősszel – ülésezik olyan gyakorlat szerint, hogy a tavaszi ülés valamely határon túli régióban, az őszi Magyarországon kerüljön megrendezésre. 13 A MIK ugyanezen ülésén a Magyar Állandó Értekezlettel (MÁÉRT) való kapcsolattartás szorosabbá tételét szorgalmazta. A MÁÉRT-tel való intézményesített kapcsolattartás ennek – a határon túli ifjúsági ügyekért felelős – kulturális bizottságával alakult ki.14 A MÁÉRT oktatási bizottságának vezetője 2001. novemberi eszéki MIK-ülésen ígéretet tett az együttműködés rendszeresítésére, de erre a gyakorlatban már nem került sor. Ezen eszéki ülésén alakította meg saját szakbizottságait a MIK, de ezekben a 20012002-es években érdemi munka már nem indult meg. 15

13 A vizsgált időszakban a MIK eme szabálytól mind 2000-ben, mind 2001-ben eltért, olyan módon, hogy a 2000. évben decemberben tartotta második ülését, 2001-ben pedig három alkalommal ülésezett. 14 A MIK ÁB elnöke meghívottként részt vett a MÁÉRT Kulturális Bizottságának 2001. szeptemberi ülésén. 15 Érdemben az azt követő években sem működnek ezek a bizottságok.

26

ACTA DOCTORANDORUM

A MIK, mint önálló összmagyar ifjúsági képviselet kezdeményezte – a magyar soros elnökségi időszak alatt – a Visegrádi Együttműködés tagországainak ifjúsági témájú találkozóját. A Visegrádi Ifjúsági Négyek elnevezésű konferenciára 2001. július 13-15. között – Visegrádon – került sor, amelyen a szaktárcák középvezetői szinten, a korosztályos ernyőszervezetek, a civil szervezetek felsővezetői szinten találkoztak. 2000. év őszétől a kormányzati és a nem-kormányzati oldal intenzív egyeztetéseinek középpontjában a készülőben lévő „A szomszédos államokban élő magyarokról szóló” törvény tervezete állt, amellyel kapcsolatos álláspontját a MIK üléseinek Zárónyilatkozataiban fejtette ki. Az úgynevezett „Státusz-”, vagy „Kedvezménytörvény” egyeztetésén túl számos, a kormányzati törődés-felelősségvállalás törvény(tervezet) szövegén kívül megjelenő, megvalósuló programjainak előkészítésével, megindításával kapcsolatos szükséges együttműködés jelentett új feladatokat a MIK-nek. Ilyen volt az Agora–Kárpátmedencei ifjúsági szolgáltató és információs – irodahálózat struktúrájának kialakítása16 és 2001 nyarán történő beindítása17, valamint a Mozaik 2001 elnevezésű – a határon túli magyar fiatalok életmódját, társadalmi helyzetét vizsgáló – kutatás első félévben történő előkészítése, majd a második félévben történő megindítása, amely munkát a MIK 2001 márciusi, lendvai ülésén készült nemzetstratégiai ifjúsági kérdéseket felvető munkaanyagának társadalomtudományi megvalósításaként lehet tekinteni. A 2001-es esztendőben a pályázati rendszer is erősödött. Az év tavaszán a 2001-es, az év végén a 2002-es pályázatok is meghirdetésre-elbírálásra kerültek, változatlan kategóriák, illetve döntési mechanizmus mellett, de mindkét pályázati kör esetén a fogyasztói árindex emelkedését meghaladó keretösszegű bővülménnyel. A pályázati rendszerrel kapcsolatosan, mintegy összegzésképpen elmondható, hogy a vizsgált időszak egészében az ifjúsági szaktárca a határon túli ifjúsági ügyek a célelőirányzatának közelítőleg felét osztotta szét pályázatok útján. A pályázati kategóriákat18 a MIK ÁB tagjai határozták meg, és az összegek elosztására is ők tettek javaslatot, olyan módon, hogy a régiós képviselők konszenzussal határoztak a támogatandó pályázatokról, illetve a támogatás összegéről. Elmondható, hogy a Minisztérium nem módosította döntésüket. Fontos – stratégiainak mondható – cél volt a pályáztatási eljárásban az ajánlások rendszere, amely azt jelentette, hogy pályázatot csak az adott régió MIK tagszervezetének támogatásával lehetett – érvényesen – benyújtani. Ennek az eljárásnak az volt a célja, hogy a MIK mintegy ernyőszervezetként, illetve régiós logika mentén szerveződő tagsága helyi szervezeti ernyőként működjön, ismertté téve a MIK-et, mint egyeztetési, érték- és érdekartikulációs fórumot, de mindezek mellett 16

AGORA - Küldetésnyilatkozat, Budapest, 2001. március 1. Az AGORA Irodahálózatot az Ifjúsági és Sportminisztérium közösen hozta létre az Oktatási Minisztériummal és a Határon Túli Magyarok Hivatalával, illetve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával. Az első irodákat 2001. júniusában nyitották meg Pozsonyban, Beregszászon, Kolozsváron és Szabadkán. 18 A kategóriák 2000-2002 között változatlanok voltak, úgymint: helyi ifjúsági közösségek újjáéledését és megerősödését segítő programok támogatása; több határon túli régió közös ifjúsági-, szabadidős- és kulturális programjainak a támogatása; működő magyar nyelvű média támogatása. A pályázati kategóriák bírálata, illetve a MIK logójának a győztes pályázat megvalósítása során történő kötelező megjelenítése a szervezeti intézményesülés igényét mutatja a MIK részéről. 17

ACTA DOCTORANDORUM

27

segítve az adott régió – legjelentősebbnek mondható – MIK tagszervezeteit, hogy az eddig a látókörükből kieső helyi szervezeteket megismerhessék, fontos és érdemi kapcsolatot alakítsanak ki a pályázóval. A vizsgált időszakban nem alakult ki olyan helyzet, hogy az ajánlást bármely pályázótól megtagadta volna a felkért MIK tagszervezet. 2001 utolsó harmadában a MIK kidolgozta a sajátosnak, illetve egyedülállónak mondható normatív támogatási rendszerét, amely további forrásokat biztosított a határon túli magyar ifjúsági szervezetek számára, amelynek gyakorlati hatása, segítsége már 2002 tavaszán érezhető volt a szervezetek mindennapjaiban. A fentieken túl a szervezeti-működési intézményesülési folyamatban fontos állomás volt a MIK által az alakulás óta kezdeményezett vezetőképző tábor – Zánka, 2001. szeptember 13.-, amelynek célja a határon túli ifjúság szervezetek vezetésének második-harmadik vonalában lévő fiatalok képzése, kapcsolatrendszerük fejlesztése. Összességében megállapítható, hogy az 1998-ban hatalomra került kormány alapvetően új formában és tartalommal képzelte el és valósította meg – a kormányzati időszakban – a határon túli magyarsággal való kapcsolattartást, az össznemzeti együttműködést. Ezen az – alapvetően egyenrangú felek párbeszédén alapuló – érdekegyeztetési elképzelésen nyugodott (a MÁÉRT-hez hasonlóan) a MIK, mint ifjúsági nemzeti párbeszédfórum. Ez utóbbi nem csak egyeztető fórumként, a kormányzat tanácsadó testületeként működött, hanem önálló szervezeti – civilérdekképviseleti – jelleget öltött, fejlődésen ment keresztül.19 A 2002-es kormányváltást követően a Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztérium (GYISM) a nyár folyamán egy állandó bizottsági ülést szervezett, ennek témája az általuk kért régiós értékelések megvitatása volt. A korábbi gyakorlattal ellentétben ezen ülésen – illetve ezen ülés második, sajtónyilvános részén – az akkori ifjúsági miniszter – Jánosi György – is megjelent. A GYISM 2002 decemberében érdemi egyeztetés nélkül kívánta előterjeszteni a MIK újraalapításáról és működési elveinek megváltoztatásáról szóló miniszteri utasítástervezetet a MIK kassai ülésén. Ez a testület tagsági struktúráját módosító, képviseleti lehetőségét megnyirbáló és a korábbi gyakorlattól eltérő módon előkészített és egyeztetett – érteni kell ez alatt: nem előkészített és nem egyeztetett – anyag a MIK egészének egyöntetű elutasítását eredményezte, így nem került elfogadásra. Mind a 2002 decemberi, mind a 2003 májusi MIK ülésre – a testület több, mint hároméves működésével ellentétes módon – a kormányzati oldal alulreprezentáltsága volt jellemző (többek között egyik alkalommal sem volt jelen a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, illetve a Külügyminisztérium sem képviseltette magát államtitkári szinten). 19 A tanulmány eddigi része Kucsera Tamás Gergely: Egy példaértékű együttműködés: a Magyar Ifjúsági Konferencia, in: Nemzet-Politika az ezredfordulón, HÖOK a Hallgatókért Alapítvány, 2004, szerk.: Kucsera Tamás Gergely, 129-134. old.

28

ACTA DOCTORANDORUM

A 2003. évi májusi – Munkácson tartott – MIK ülésen két fontos kérdés került előtérbe. Az első és legfontosabb Magyarország 2004. május 1-jei Európai Unióhoz való csatlakozása utáni helyzet azon határon túli területek tekintetében, amelyek nem csatlakoznak az Unióhoz, vagyis a vízumkényszer bevezetése velük szemben. A másik, a MIK szakbizottsági rendszerének beindítása, amely együttműködne a MÁÉRT hasonló bizottsági rendszerével. Magyarország Európai Unióhoz történő 2004-es csatlakozásával alapvetően megváltozott a helyzet, hiszen Szerbia-Montenegróval, illetve Ukrajnával szemben vízumkényszert kellett bevezetni 2003 novemberétől kezdődően. A MIK tagszervezetei ezért több javaslatot is megfogalmaztak és megvitattak a vízumkényszer lehetséges könnyítéseiről. Végül hosszabb tárgyalást követően a Zárónyilatkozat szövegébe is bekerült az a javaslat, amelyben a MIK arra kéri a Kormányt, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a kárpátaljai és vajdasági magyarság a lehető legkedvezőbb, leghosszabb ideig tartó és legengedményesebb vízumot kapja. Régóta napirenden volt a MIK szakbizottsági rendszerének kialakítása, amely mentén a MIK a magyar-magyar érdekegyeztetés másik fórumával a Magyar Állandó Értekezlettel szorosabb együttműködést valósíthat meg. Ennek egyik lehetséges útja volt a MÁÉRT hat szakbizottságával történő együttműködés, különféle szakterületeken. A MIK tagszervezetei négy saját szakbizottság felállatását javasolták, amelyeket hozzá lehetett rendelni a MÁÉRT rendszeréhez.20 A tervek szerint az egyes szakbizottságok elnökei részt vettek volna a megfelelő MÁÉRT szakbizottság ülésein. Az egyes szakbizottságokba a régiók két-két főt delegáltak volna bizottságonként. Ezen szakbizottságok közötti intézményes együttműködés azonban nem valósult meg. Ezen az ülésen került sor a GYISM élén történt váltás bejelentésére. A helyettes államtitkár tájékoztatása szerint az új miniszter - Gyurcsány Ferenc - „egy picit szeretné aktívabban képviselni a határon túli fiatalok érdekeit”21, ennek érdekében kezdeményezi a velük való konzultációt. Ugyanezen az ülésen vett búcsút a MIK a Mobilitás leváltott főigazgatójától is. Bár a Mobilitás Nemzetközi Programok Tanácsában a 13/2002 (X.11) GYISM határozatban megerősítést kapott a MIK korábbi képviselete, mégis több ponton érzékelhető azon kormányzati szándék, amely a civil oldal kialakult jogosítványait csorbítani kívánja. A MIK operatív testülete – az Állandó Bizottság – a határon túli ifjúsági közösségek, szervezetek számára kiírt pályázatok esetében – a korábbi gyakorlat szerint – pályázatbíráló és döntési jogkörrel bírt. (Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a testület egyhangúlag elfogadott és előterjesztett javaslatait a szaktárca vezetője a 2000, 2001 és 2002-es pályázati időszakban módosítás nélkül befogadta.) A 2003. évi pályázatokat – anonim – szakértőkkel bíráltatta el a Minisztérium, és úgy akarta legitimáltatni javaslatait, döntéseit, hogy a MIK ÁB tagjai a pályázatokat nem 20

A tervezett szakbizottságok a következők voltak: kulturális, turisztikai és sport; oktatási- tudományos; európai integrációs és nemzetstratégiai; illetve egyházügyi és szociális bizottság. 21 Részlet a MIK munkácsi ülésének jegyzőkönyvéből (20. old).

ACTA DOCTORANDORUM

29

látták, csak a felosztott keretre tett javaslatot kapták kézhez rövid szöveges értékeléssel. Az eljárást az Állandó Bizottság nem fogadta el, így a 2003. évi májusi MIK ülést követően rendkívüli ÁB-ülés megtartására, és az előterjesztés érdemi újratárgyalására került sor. A 2003. év folyamán a Minisztérium a 2001. évben a MIK által kidolgozott és elfogadott normatív támogatási rendszert is megszüntette olyan módon, hogy pályázati keretösszeggé alakította át, és így a MIK közvetlen támogatási rendszeréből kivette. (Ezen minisztériumi döntések vélhető oka, hogy decemberben nem tudta újraalapíttatni a MIK-et, így új módot keresett az általa preferált szervezeti kör támogatására.) A MIK elsúlytalanítására való törekvésként kell értelmezni azon minisztériumi eljárást, hogy miközben a MÁÉRT-tal való további kapcsolattartás igényét – látszólag – kielégítve újraalakíttatta a Magyar Ifjúsági Konferencia tagszervezeteivel a – korábban valóban nem hatékonyan vagy egyáltalán nem működő – MIK szakbizottsági rendszert, illetve meghívottként a MIK ÁB elnök részt vehetett a 2003. évi májusi MÁÉRT ülésen, ahol a kormányzat puccs-szerűen a Zárónyilatkozat szövegébe javasolta azt (ami aztán az alku során benne is maradt), hogy a MÁÉRT is alakítson saját ifjúsági tagozatot, megteremtve ezzel a jövőbeni párhuzamosságból fakadó megosztás és gyengítés alapjait.22 A MÁÉRT-en történtek rányomták bélyegüket a GYISM és a MIK tagok további együttműködésére, hiszen a Minisztérium is támogatta – valójában előkészítette – az ifjúsági tagozat létrehozásának – MIK-kel nem egyeztetett – gondolatát. A 2003. év jelentős eseménye volt a II. MIK Műhelytábor is – Zánka, szeptember 25–28. –, amelynek célja a vezetőképzés, utánpótlás-nevelés programjának kidolgozása és a MIK szervezetének újragondolása volt. Az itt megfogalmazott témakörök szolgáltatták a következő időszak üléseinek témáit. Meg kell jegyezni, hogy ettől az időszaktól a MIK elsúlytalanítása/elsúlytalanodása miatt a testület leginkább a belső ügyeivel foglalkozott. Az elsúlytalanítás egyik kormányzati technikája a MIK a kommunikációból történő „kitolása” volt, amely a gyakorlatban az ülések – a korábbi időszakhoz képest – kevésbé megszervezett sajtónyilvánosságát, továbbá a behozott témák súlyát, illetve – a szaktárca képviseletét leszámítva – a magyarországi közigazgatás egyéb szervezeteinek távolmaradását jelentette. A 2003. év novemberi – Lendván megtartott – ülésre készültek el a szeptemberi Műhelytábor szekcióinak ajánlásai, amelyeket ezen az ülésén tárgyalt a plénum, és az ajánlásokban megfogalmazottak részletes kidolgozását a tagszervezetek valamint az ÁB tagjai vállalták magukra. 22 Az ifjúsági tagozat létrehívása tervének egyetlen oka az volt, hogy az RMDSZ ifjúsági szervezetének, a MIÉRT-nek nem történt meg a felvétele a MIK-be. A MÁÉRT tagok elfogadták az ifjúsági tagozat megalapításának gondolatát, támogatták azt annak ellenére, hogy a MIK jelen lévő elnöke egy teljesen új struktúra kiépítése helyett javasolta, hogy a MÁÉRT és a MIK között alakuljon ki szorosabb együttműködés, hiszen maga a MIK szélesebb körű fórum, mintha csak a MÁÉRT tagok ifjúsági szervezeteiből alakulna meg egy ifjúsági tagozat. A MÁÉRT ifjúsági tagozata a mai napig nem alakult meg.

30

ACTA DOCTORANDORUM

Az ülésen részt vett az akkori kormányzat ifjúsági ügyekért felelős második minisztere is, akinek felszólalása szerint a MIK alapfunkciója nem az, hogy évente kétszer találkozzanak a képviselők és a magyar költségvetés által biztosított alapot szétosszák. Az akkori miniszter véleménye az volt, hogy „a Konferencia akkorát kívánt markolni, amekkorát érdemben nem lehet, hisz megpróbálja egy helyre ültetni mindazokat, akik nem kívánnak egy helyre ülni, a határon belüli és kívüli civil és politikai szervezeteket”. Ezért az ifjúsági MÁÉRT megalakulásától remélhető – az akkori szaktárca-vezető álláspontja szerint-, hogy sikerül a politikai konzultációk egy részét leválasztani MIK-ről, eltávolítva ezáltal a legerősebb konfliktushelyzetet. A miniszter felszólalásában arra bíztatta a MIK-et: penderítse ki (sic!) soraiból a GYISM-et, a Magyar Kormányt, legyen a testület a határon belüli és határon kívüli civil egyeztetés fóruma. Továbbá ígérte: javasolni fogja a Magyar Kormány felé az újraalakított, profiltisztított MIK jogi megerősítését. A miniszteri álláspont szerint ez az új struktúra több elismertséget jelentene, azonban cserébe le kellene zárni a másfél éve tartó szervezeti tagsági vitát.23 A miniszter a MIK ülése után sajtónyilatkozatot adott ki, amelyben jelezte, az átalakulás után a Kormány kész a MIK társadalmi szerepét jogszabályban is rögzíteni. A képviselők a miniszteri javaslatokat és ígéreteket komolyan vették és mérföldkőnek tekintették a MIK történetében, ilyen módon az SzMSz illetve a jogi személyiség megteremtésének kérdése továbbra is napirenden maradt.24 A 2004-es évben a határon túli pályázatok elbírálása teljes egészében kikerült az ÁB kezéből, még javaslattételi lehetősége is megszűnt, a pályázatokat külső szakértők bírálták el. Ez az eljárás nagy megdöbbenést keltett a tagszervezetek körében, továbbá a bevezetésre került internetes pályáztatás nem kedvezett a határon túli régiókban élőknek, mivel sok helyen nem lehetett időben beadni a pályázatokat az internet hiánya, illetve a pályáztatási rendszer általános és elhúzódó hibája miatt. Ezt követően a támogatott pályázó szervezeteknek további nehézséget jelentett, hogy a támogatási összegek kiutalása jelentősen csúszott, amely bizonytalanságot és az eredeti pályázati céloktól való kényszerű eltéréseket eredményezett. A MIK soron következő ülésére az Európai Parlamenti választások után 2004. június 26-án, Zánkán került sor. Az ülés előtt úgynevezett vegyes bizottsági ülések zajlottak, amelyeken az adott régió ÁB képviselője és további két régiós képviselő találkozott a Minisztérium képviselőivel, hogy megvitathassák a határon túli ifjúsági szervezetek helyzetét.25 A vegyes bizottsági üléseket azonban azok előkészítetlensége és hirtelen történt összehívása miatt számos kritika érte a résztvevők részéről. Ezekre a megbeszélésekre az ÁB elnökét nem hívták meg. Mivel az anyagok nem készültek el, a szervezeti átalakítás továbbra sem szerepelt a napirenden. A Minisztérium képviselői jelezték, hogy a tárca továbbra is szeretné, ha a MIK nyitott struktúrájú szervezetté válna, mint ahogy ugyanezt szerették volna a 23

A vita valójában „csak” az RMDSZ által támogatott nem MIK-tagszervezetek és a MIK tagszervezetei közötti vitát jelenti. 24 Az ülés előtt került sor a lendvai Agora Iroda megnyitására is, amely az irodahálózat 2002 tavasza utáni első fejlesztése volt. 25 A plenáris ülésen érdemi eszmecsere nem zajlott. A régiós képviselők és a GYISM közötti szekcióülésekről összesített tájékoztatást a testület egésze nem kapott.

ACTA DOCTORANDORUM

31

2002-ben a Minisztérium által beterjesztett SzMSz módosítással is elérni. A tárca képviselői felajánlották segítségüket a MIK szervezeti átalakításához szükséges anyagok kidolgozásában és jogi előkészítésében. A tagszervezetek között sem volt azonban egyetértés abban, hogy a MIK egyesületté váljon-e vagy őrizze meg a eredeti működési elveit és szabályait apróbb módosításokkal. A Minisztérium által javasolt SzMSz tervezetet a tagszervezetek egyhangúlag vetették el 2002 decemberében, így egyértelmű volt, a Minisztérium csak konzultatív jelleggel vehet részt a tervezet kidolgozásában. A szervezeti és működési szabályzat újrafogalmazása tehát továbbra is napirenden maradt. Az előző ülésen meghatározott feladatok közül csak néhány került kidolgozásra a tagszervezetek által, azok is jelentős késéssel érkeztek be, ezért az ülés előtt az ÁB azokat érdemben tárgyalni nem tudta. Az anyagokkal foglalkozott a plénum, és az ülésen szekciókat és munkacsoportokat alakított ki, hogy megtárgyalják a beérkezett javaslatokat, illetve újakat fogalmazzanak meg. A létrehozott munkacsoportok a pályázati rendszerrel, a MIK szervezeti és működési szabályzatával és a MIK titkárságának kialakításával foglalkoztak. A munkacsoportokban született anyagok még azon az ülésén ismertetésre kerültek. Az SzMSz kérdésével foglalkozó munkacsoport a beszámolójában megemlítette, szükséges, hogy a MIK-nek legyen jogalanyisága, a Minisztérium vállalta azt, hogy a lehetséges megoldásokat kidolgoztatja a jogászaival és a MIK tagjai egy tanulmányt fognak kapni arról, hogy milyen lehetőségek vannak a MIK előtt a szervezeti forma tekintetében. Ezt a pontot kiegészítették azzal, hogy olyan meghatározásra kell törekedni, amely lehetővé teszi, hogy a MIK az ifjúsággal kapcsolatos jogszabályokban, elsősorban az Ifjúsági törvényben nevesítésre kerülhessen.26 Véleményük szerint meg kell határozni a taggá válás kritériumait, ha a MIK jogi személyiséggel rendelkező szervezet lesz. Komoly kérdésként vetődött föl az ifjúsággal foglalkozó tárca szerepe a szervezetben, részvétele az üléseken - kivált az előző ülés fényében, ahol maga a miniszter szólította föl a tagszervezeteket a minisztérium kiebrudalására a MIK-ből. A szereplők szerint a tárcának nem feltétlenül kell a MIK tagjának lennie, de jogszabályi rendezés esetén a működési feltételeket neki kell biztosítania. A MIK régóta napirenden lévő kérése volt egy állandó MIK titkárság létrehozása is. A munkacsoport véleménye szerint ennek költségeit a Minisztériumnak kell viselnie. Vita alakult ki a döntéshozatal módja körül. A MIK határozatait alapítása óta konszenzussal hozta. Számos képviselő javaslata szerint ez azonban csak hátráltatja munkát, és inkább a kétharmados illetve az egyszerű többségi döntéshozatal irányába kellene elmozdulni. Az ülésen létrehozott munkacsoportok foglalkoztak a pályázati rendszerrel is, és számos problémát jeleztek a Minisztérium felé. Ezek nagy többségében a pályázati rendszer hibáit és bonyolultságát emelték ki illetve utaltak arra, hogy a tárca olyan dokumentumokat kér be a szervezetektől a szerződéskötéshez, amelyeket a legtöbb 26 Az Ifjúsági törvény a mai napig nem került a Parlament elé, az Országgyűlés idén fogadta el - határozati formában a Nemzeti Ifjúsági Stratégiát.

32

ACTA DOCTORANDORUM

esetben a határontúli szervezeteknek az országok eltérő gyakorlata miatt lehetetlen beszerezni. A pályázatok bírálatának, a szerződések megkötésének és az összegek kifizetésének elhúzódása és csúszása továbbra is jelentős problémát okozott a programok megrendezésében. Továbbra is sok kritika érte az elektronikus pályázati rendszert annak hibái, hiányosságai miatt. Az itt született anyagokat az ősz folyamán tárgyalta egyrészt egy „mini MIK ülés”, amelyen minden régió két képviselővel képviseltette magát és egy ÁB ülés is Nagykovácsiban, ahol határozott igényként fogalmazódott meg a MIK jogi státuszának rendezése, esetlegesen a MIK egyesületté alakításával. A 2004. évi második ülést a Kormány a – a határon túli magyarok kettős állampolgárságának kérdését is magában foglaló, eredménytelen – népszavazás után, december 18-án, Pécsett tartotta. A MIK történetében először közjogi méltóság – az Országgyűlés Elnöke – is megjelent az ülésen, aki meghívta a MIK-et, hogy jövő évi második ülését az Országházban tartsa meg. A kormánypárti politikusok és a határon túli képviselők között éles hangú szóváltásra került sor, de ennek ellenére a MIK felkérte – a Köztársasági Elnököt, valamint az Országgyűlés megjelent elnökét, hogy kezdeményezzék a népszavazáson nyitottá tett és nyitva hagyott kérdés megválaszolásának lehetőségét, az országgyűlési jogalkotási folyamat mielőbbi megindítását, érdemi – és a határon túli magyarság elvárásainak is megfelelő – eredménnyel történő lezárását. Az ülésen a másfél éve zajló szervezeti kérdéseket megválaszolni akaró két előterjesztés – egy átfogó SzMSz módosítást, illetve egy egyesületi alapszabály-tervezetet terjesztett elő a MIK ÁB elnöke – de végül a plénum egyik előterjesztést sem fogadta el. Az ülésen bemutatkozott az új – a kormányzati ciklus immáron harmadik – ifjúsági ügyekért felelős minisztere - Göncz Kinga –, továbbá az ágazati ügyek újonnan kinevezett helyettes államtitkára is. Ezen az ülésen első alkalommal fordult elő, hogy a kormányzati–kormánypárti képviselők és a többi tagszervezet képviselői között kialakult véleménykülönbség miatt zárónyilatkozat nem került elfogadásra. A MIK megalakulásának ötödik évfordulóján a szaktárcán kívül más minisztérium – és egyéb országos hatáskörű közigazgatási szerv – nem jelent meg. A 2005. év első ülésére – a hagyományokat megszakítva – ismételten Magyarországon került sor, június 17-18-án Nagykovácsiban. A MIK ezen az ülésen a legfontosabb téma az elkészült új SzMSz-tervezet megvitatása volt. Ezen túl természetesen ismét szerepeltek a pályázati rendszer immár akuttá vált hibái is. A Minisztérium ettől az évtől kezdődően olyan dokumentumokat is bekért a pályázóktól (pl. a banki felhatalmazó levél), amely a legtöbb határon túli területen az adott országban ismeretlen, így azok kiállítása komoly problémákba ütközött. Többen fogalmaztak meg kritikát a pályázati tájékoztató napokról is, amelyeken a küldöttek tájékoztatása szerint több téves, félrevezető információ is elhangzott. Ezekre a tájékoztatókra a MIK adott régiójának ÁB tagját nem hívták meg. A MIK-nek – az előző ülésen elhatározott – az állampolgársággal kapcsolatos

ACTA DOCTORANDORUM

33

beadványa nem készült el, ezzel, a tájékoztatás szerint, megvárják a Kormány új, állampolgársággal kapcsolatos jogszabályának elfogadását. Ezen az ülésen napirendre került az új SzMSz is, amelyet az ÁB készített elő. A tervezet több ponton is változtatást javasolt az előzőhöz képest. A szövegben a Metszéspont Iroda mint MIK Titkárság került nevesítésre, a tagok közé bekerültek a MÁÉRT határon túli tagszervezetei által delegált képviselők is, akik tanácskozási joggal vehetnek részt az ülésen. A végleges szövegben megmaradt a konszenzus-kényszer, amelyet maguk a tagszervezetek képviselői is több alkalommal bíráltak. Az ÁB elnökét és – újonnan bevezetett – alelnökét két évre választja, ezt követően az ÁB, és a régiók által delegált ÁB tagok mandátuma is két évre módosult. A MIK plénuma elfogadta az új SzMSz-t, azonban az új szabályzat nem hozott nagymértékű változást a szervezet életében. Nem sikerült a MIK jogi személlyé alakulása, és a Minisztérium továbbra is tagja maradt a szervezetnek. Az ülésen az új szabályzat elfogadása után tagfelvételi kérelmeket is elbíráltak így a MIK az eddigi tagokon kívül két új erdélyi tagot vett fel. Ezen az ülésen jelentették be a minisztériumban a MIK utolsó ülése óta bekövetkezett változásokat is. Az ifjúsági ügyekért felelős helyettes államtitkárt felmentették, a helyettes államtitkári szék nem lett betöltve, miniszteri biztost neveztek ki, aki nem vett részt az ülésen. Ott volt viszont az újonnan kinevezett Mobilitás főigazgató, aki ígértet tett – immáron sokadszor – a pályázatokkal kapcsolatos problémák orvosolására. Zárásképpen elmondható, hogy a MIK történetében az első öt év számos eredményt hordozott: a kialakított együttműködés a korábbinál magasabb rangra emelte a határon túli magyar ifjúsággal folyó párbeszédet a kormányzati és nem kormányzati felek között, valamint olyan együttműködést biztosított, amely a tagszervezetek közös munkáját, illetve az egymástól tanulás lehetőségét, gyakorlatát nyújtotta. Sajnálatos tény, hogy a MIK elsúlytalanodása is megfigyelhető volt, hiszen a szaktárca 2002-től csak saját – és nem összkormányzati – partnerként működtette a testületet. Nem erősítette a testület belső kohézióját az ülések – 2004-2005. évi – tematizálása, a témák súlytalanítása, a "különbeszélgetések" minisztériumi technikája, továbbá a pályázati folyamat MIK-ből történt kiemelése-elvonása sem. Mindezek mellett a szervezeti kérdésekre sem a közigazgatás nem adott érdemi választ, hiszen az ifjúsági törvény tervezete, amelyben a MIK nevesítését tervezték, 2001 első felétől, tehát kormányzati ciklusokon átívelő politikai akarattal (?) és szakmaisággal (?) „folyamatosan előkészítés, egyeztetés alatt állt”, illetve a MIK is határozatlan volt saját önmeghatározása, esetleges újradefiniálása kérdésében. A visszásságok ellenére is elmondható, hogy a MIK a 1999-2002-es építkezési szakaszát követően kialakult új helyzetben abban volt a legerősebb, amiben leggyengébbnek tűnt sokak szemében: a nem (vagy csak kevéssé) formalizált működés tekintetében, amely viszont a személyközi együttműködést erősítette, valódi közösséggé formálva a MIK-et.

34

ACTA DOCTORANDORUM

A MIK működése, illetve ennek visszásságai bizonyítják, hogy a kormányzati oldal partnereket tisztelő hozzáállását ugyanúgy, mint a nem kormányzati oldal civil kurázsiját, továbbá egy nemzet jövőjét jelentő ifjúsági korosztály érdek-felismerési és -védelmi készségét és képességét nem papírokra leírt elvek, szabályok biztosítják. Mindezek a személyekben és közösségeikben vagy léteznek – cselekedeteket irányító értékként –,vagy nem.

Barthel-Rúzsa Zsolt: okl. teológus, evangélikus lelkész, a MIK ÁB második elnöke (2002 december - 2004 június), a Századvég Civil Akadémia igazgatója Kucsera Tamás Gergely: okl. szociológus, okl. nemzetközi kapcsolatok szakértő, okl. filozófus és filozófia szakos bölcsész-tanár, a MIK ÁB alapító elnöke, 1999 november–2002 december, jelenleg a DOSz főtitkára.

ACTA DOCTORANDORUM

35

V. Interjú László Jánossal, az Országos Doktori Tanács elnökével A pszichológia tudományok doktora (1995). Bölcsészdoktori fokozatát 1974-ben szerezte. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Tudományok Intézet Szociálpszichológiai osztályának vezetője, tudományos tanácsadó, valamint a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Pszichológiai Intézetének igazgatója. DOSz: A folyamatosan fejlődő és frissülő honlap (www.doktori.hu) egyre transzparensebbé teszi a doktori iskolákban folyó munkát, növeli az oktatók tevékenységének nyomonkövethetőségét. Mit gondol, melyek a honlap jelentette nyilvánosság legfontosabb pozitív hatásai? László János: A működő honlap jelentős eredmény. Egyrészt megbízható információforrás a doktori ügyekben tájékozódni kívánó olvasóknak a leendő PhD hallgatóktól a döntéshozókig bezárólag. Másrészt a doktori képzést, az eljárásokat a korábbinál jóval átláthatóbbá, nyíltabbá teszi. Ez is része a szakmai kontrollnak. DOSz: A honlapon olvasható, hogy az „ODT egyhangúlag támogatja a disszertációk elektronikus közzétételét és azok egy egységes adatbázisban való kereshetőségét, azzal a feltétellel, hogy 2 évre titkosítani lehet egy-egy munkát, amennyiben a szerző érdeke azt kívánja. Az ODT nem szankcionálja azt, aki nem akarja az adatbázist teljesen feltölteni.” Nem sérti ez még így is a fokozatukat megszerzett személyek érdekeit? L.J.: Ha világszerte nem sérti, akkor nálunk miért sértené? DOSz: A doktoranduszok tapasztalata szerint a témavezetők számos esetben sajnos maguk sincsen tisztában azzal, hogy milyen feladataik lennénk témavezetőként, így nem is tudnak megfelelően segíteni a hallgatóiknak. Mi a véleménye, miként lehetne biztosítani, hogy a témavezető megfelelő segítségül szolgáljon a hallgatónak? L.J.: Az ODT nem hatóság, hogy a témavezetés hiányosságait kivizsgálja vagy szankcionálja. Az iskolákat a témavezetőkkel együtt a MAB akkreditálja. Minden iskolának, illetve egyetemnek van doktori szabályzata, ezek általában a témavezetésre vonatkozó szabályokat is tartalmaznak. Ha ez nem megfelelő, a doktori képviselőknek kell kezdeményezni a szabályok módosítását illetve érvényesítését. DOSz: Megfelelő mértékűnek tartja-e a doktoranduszok ösztöndíját ahhoz, hogy a doktori képzés alatt valóban csak a kutatásaiknak tudják szentelni idejüket? L.J.: Nem.

36

ACTA DOCTORANDORUM

DOSz: A doktori képzésbe bekerült hallgatóknak itthon mindössze 10 százaléka szerez végül fokozatot. Miben látja ennek a legfőbb okát és hogyan véli javíthatónak ezt az arányt? L.J.: Ezt az adatot rendszeresen hallom, miközben a mi adataink szerint ennél lényegesen jobb, 25-30 % körüli az arány. Természetesen ez sem nevezhető jónak. A fokozatszerzések elhúzódása vagy elmaradása számos körülménynek tulajdonítható, melyek között a doktori iskolák szakmai munkájának esetleges hiányosságai csak az egyik, s nem is feltétlenül a legnagyobb súlyú tényező. A magunk részéről az arány javításáért azt tettük, hogy az ösztöndíjas helyek elosztásának algoritmusába jelentős súllyal beépítettük a hatékonyságot, vagyis a felvett és végzett hallgatók arányát. DOSz: A fokozatszerzés maga már a szervezett képzésen kívül van, az az abszolutóriumszerzés után hosszan elnyúlik, elnyúlhat. A doktorjelölt viszont már nem doktorandusz, nem áll hallgatói jogviszonyban a felsőoktatási intézménnyel, így sem az ösztöndíj, sem a diákigazolvány nem illeti meg. Mit gondol a DOSz azon javaslatáról, hogy a finanszírozás időtartamát egy félévvel megnövelnék, és aki 8 év alatt nem szerez fokozatot, akkor az ösztöndíja átfordul hitellé, amit vissza kell fizetni? L.J.: Az ösztöndíjas időszak megnövelésének igényét nem tartom reálisnak. A hitelkonstrukció érdekes javaslat, elvileg egyet is értek vele, azonban nagyon sok olyan részlete van, amelyek tisztázásra szorulnak. DOSz: Mit gondol arról, hogy a PhD képzés ideje beszámítson a TB-, nyugdíj-, valamint GYES-számításba is? L.J.: Teljesen egyetértek. DOSz: A doktori képzés célja az „új kutatói (tudósjelölti) generáció képzése a felsőoktatás, a tudományos kutatás, a társadalom számára - új tudományos eredmények elérése révén”. Az új kutatók azonban számos esetben külföldre mennek (bár saját bevallásuk szerint a legtöbben inkább maradnának), ugyanis a hazai egyetemek nem tudnak helyet kínálni a frissen fokozatot szerzetteknek? Miként teremthető meg az összhang a kereslet és a kínálat között? L.J.: A kutatói mobilitást önmagában nem tekintem bajnak. Baj akkor van, ha a mobilitás egyirányú. Vannak jelei annak, hogy posztdoktori ösztöndíjak vagy néhány éves munkavállalás után a fiatal kutatók hazatérnek, ezen a területen azonban nem lehetünk elégedettek a helyzettel. Nyilván a GDP jóval nagyobb arányát lenne szükséges a tudományos kutatásokra fordítani, ehhez azonban a gazdasági helyzet javulása mellett a tudomány érdekérvényesítő képességének növekedése is szükséges. DOSz: Értékelje kérem röviden a két szervezet együttműködését, lehetséges fejleszthető pontjait!

ACTA DOCTORANDORUM

37

L.J.: Jelen ciklusban az együttműködés gördülékenynek tekinthető, amit az elősegít, hogy mindkét szervezet elnöke egyazon egyetem, a PTE oktatója. Az ODT időben megkapja véleményezésre a DOSz javaslatait, a formális kereteken túl is történnek konzultációk. Javaslatai véglegesítésekor azonban a DOSz természetesen önállóan jár el. Az ODT is tájékoztatja a DOSz elnökét, aki az ODT valamennyi ülésén részt vesz és kifejti a véleményét. DOSz: Vázolja kérem röviden az ODT céljait az elkövetkezendő időszakra vonatkozóan! L.J.: Az ODT az egyetemek által létrehozott és fenntartott egyesület, amely az ösztöndíjas helyek elosztásának rendjét határozza meg. E mellett természetesen tágabb értelemben is hozzá kíván járulni a doktori képzés színvonalának emeléséhez és a képzés feltételrendszerének javításához. Ebben az értelemben egyfajta érdekvédelmi-konzultatív szerepet is ellát. Azt gondolom, hogy a doktori honlap működtetése jelentős lépés volt ebben az irányban. Az elkövetkező időszakban fontos feladat lesz a doktori iskolák 2009-es felülvizsgáltában születő eredmények értékelése, a korrekt eljárásban való közreműködés, valamint szeretnénk segíteni abban, hogy az egységes disszertációs adatbázis végre tető alá kerüljön. Budapest, 2009. augusztus 5. Nász Adrienn

38

ACTA DOCTORANDORUM

VI. Beszélgetés a német doktori képzésről A magyarországi doktori képzés 1993 óta – ha lehet így fogalmazni – az amerikai és a német doktori rendszer szerencsés keveréke: hat szemeszter elvégzése, a doktori szigorlat letétele, és végül a disszertáció leadása, majd megvédése után ítélik oda a címet. A fokozat megszerzésének feltételei, sőt számos esetben a tudományos ranglétra lépcsőfokai is, az egyes országokban teljesen különbözőek. A legszembetűnőbb eltérések a felvételi eljárás, az ösztöndíj, illetve a lehetséges finanszírozási módok, a képzés szervezett, illetve nem szervezett módja, az abszolutórium megléte, illetve a védés mikéntje területén figyelhetők meg. Összehasonlításképpen pillansunk bele a német rendszer működésébe: Werner Jungot, az Universität Duisburg-Essen germanisztika tanszékének professzorát kérdeztem a német PhD-képzés részleteiről. DOSz: Professzor Úr, hogyan „járható be” Németországban a doktori fokozathoz vezető út? Van-e szervezett képzés, mit kell tudnunk a felételiről, a támogatás fajtáiról és a védésről? Werner Jung: Németországban nincs olyan szervezett képzés, amelyben a doktorandusznak különböző tantárgyakat kell teljesíteni. Felvételi vizsga sincs; bárki, aki befejezte az egyetemi tanulmányait, tehát ún. Magisterabschluss-szal (Master), Staatsexamenabschluss-szal (államvizsga), vagy Diplomabschluss-szal (diploma) rendelkezik, beiratkozhat és PhD-hallgató lehet. Sőt, a beiratkozás nem is szükséges, ha valaki munka mellett szeretné megszerezni a doktori fokozatot. A doktorandusz keres magának egy ún. Doktormutter-t vagy Doktorvater-t – adott esetben természetesen a professzor is megkeresheti a doktoranduszt, aki a dolgozat megírását segíti. Ha a disszertáció készen van, a témavezető, illetve egy másik egyetemről felkért szakértő (Gutachter) véleményezi a beadott munkát, amely aztán az adott karon a javításokkal együtt bárki számára hozzáférhető. Ezek után kerül sor a szóbeli vizsgára; és ennél a pontnál a német rendszerben kettéválik a fokozat megszerzésének folyamata. A régebbi módszer szerint a doktorandusznak szigorlatot kell letennie, melynek során a hallgató az addig tanult anyagból mintegy két órán keresztül vizsgázik. A másik modell a disputáció, amely során a doktorandusz egy egymásfél órás beszélgetés keretében a saját dolgozatával kapcsolatos kérdéseket válaszolja meg. Hogy az egyes egyetemeken melyik rendszer él, az a tartományoktól, illetve az intézményektől függ. DOSz: Melyik modell jobb? W.J.: A szigorlati rendszer hátránya abban rejlik, hogy a doktoranduszt olyan tárgyakból kérdezik ki, amelyekkel már évek óta nem foglalkozott (mivel Németországban nincs szervezett doktori képzés, a vizsga az egyetem alatt elsajátított anyagra alapoz – a szerk.); ugyanakkor az előnye is éppen ez: nem csak és kizárólag magáról a dolgozatról van szó, tehát fel lehet mérni, hogy a hallgató képes-e tudományos eszmecserét folytatni adott témáról, amely nem a szakterülete. A disputáció hátránya épp az említett szigorlati rendszer előnye, vagyis az, hogy a

ACTA DOCTORANDORUM

39

doktorandusz egy olyan témáról – ti. a saját disszertációjáról – „vitatkozik” nyilvánosan, amelyről a védésen jelenlévő témavezető és opponensek már megírták a véleményüket, amelyet a doktorandusznak a védésig már ki kellett javítania, és amely megjegyzéseket, illetve korrekciókat bármely érdeklődő a tanszéken elolvashatott. Az előnye ennek a modellnek értelemszerűen az, hogy nem válik szükségessé az eddigi egyetemi tanulmányok „rekapitulációja”. A disputációs rendszer ezenkívül mesterkéltnek hat, hiszen a vizsgáztató már minden érdemleges dolgot megkérdezett a doktorandusztól, ott helyben pedig felesleges kérdéseket kell kitalálni. DOSz: Milyen lenne Ön szerint az ideális rendszer? W.J.: A szigorlat és a disputáció keveréke. A leglogikusabb az lenne, ha a szigorlati rész során olyan kiválasztott szaktárgyakból kellene vizsgáznia a doktorjelöltnek, amelyek nem állnak szoros összefüggésben a szakterületével; így a védésen nem kellene elismételni a disszertáció tartalmát és esetleges hibáit, viszont nem kellene teljes egészében az egyetemi anyagot sem „átrágni”. DOSz: Ha Németországban bárki beiratkozhat doktori képzésre, akkor elviekben sokan is doktorálnak. W.J.: Épp ellenkezőleg, nagyon kevesen. Egyrészt, mert egy disszertáció megírása nagyon sok időbe és energiába kerül, másrészt, mert keveseknek van lehetősége fokozatszerzés után az akadémiai szférában dolgozni. Legtöbben munka vagy valamilyen más képzés mellett doktoriznak, esetleg épp munkanélküliek, és így próbálnak pénzhez jutni. Ösztöndíjat szerezni nagyon nehéz. DOSz: Az állami vagy valamilyen más, például alapítványi ösztöndíj a jellemző Önöknél? Van valamilyen módszerük a „megélhetési doktoranduszok” kiszűrésére? W.J.: Különböző finanszírozási lehetőségeket lehet találni; léteznek állami, egyházi, alapítványi, illetve politikai ösztöndíjak. A kontrollt illetően voltak próbálkozások, mindeddig sikertelenül. A diákok pedig természetesen – teljesen legitim módon – a nagy mértékű munkanélküliség és a kilátástalanság miatt valóban megélhetési forrásnak tekintik az ösztöndíjat, és arra használják, hogy a finanszírozott időszakban munkát tudjanak találni. Egyedül talán a politikai támogatások terén figyelhető meg éves szintű számonkérés. DOSz: Van-e adat arra nézve, hogy hányan kezdenek bele a PhD-képzésbe és hányan szereznek fokozatot, illetve ezek közül hányan kaptak támogatást? W.J.: Nehéz megmondani. A támogatás általában két évre szól, ezt lehet adott esetben még egy fél vagy egy egész évvel meghosszabbítani. DOSz: Van az államilag támogatott doktoranduszoknak tanítási kötelezettségük?

40

ACTA DOCTORANDORUM

W.J.: Nincs. Ha egy doktorandusz Németországban az egyetemen tanít, akkor szerződéssel dolgozik, ami persze azt jelenti, hogy később doktorál majd le. Leggyorsabban a kutatóintézetekben dolgozó doktoranduszok és a projektekben részt vevők lesznek készen, hiszen nekik nincs más dolguk, csak, hogy a doktori munkájukkal foglakozzanak. DOSz: Magyarországon több esetben probléma az, hogy a PhD-val rendenkező túlképzettnek számít egy munkahelyen. W.J.: Azok, akik munka mellett doktoriznak, vagy gazdasági, vagy ideológiai okokból teszik. Az újságírói vagy a lektori szakmában például magasabb fizetési kategóriába esik az, akinek van fokozata. A tanári pályán fordulhat elő olyan, hogy a tanár nem tesz említést a kvalifikációjáról, mert a kollégái körében nemtetszést váltana ki. DOSz: Hogy kell elképzelni a német tudományos karriert és felsőoktatási ranglétrát? W.J.: Az egyetemi végzettség megszerzése (Magister, Staastexam, Diplom) után lehet az ember szerződéssel ún. wissenschaftlicher Angestellte (tudományos munkatárs), ez tarthat egész életen át. Aki tovább szeretne emelkedni a ranglétrán, annak doktorálnia, majd habilitálnia kell. (Németországban a habilitáció a legmagasabb és egyben a legfontosabb megszerezhető fokozat. – a szerk.) Az ún Habilitationsschrift tartományonként, egyetemenként és karonként eltérő. A tanítási kötelezettség itt összefonódik a tudományos fokozat meglétével: a mérnöki és a természettudományi karokon általában tartanak előadásokat a doktori fokozattal rendelkezők, ez a bölcsészettudományi karokon elképzelhetetlen, ott csak habilitáltak, egyetemi tanárok és professzorok tarthatnak órát. DOSz: Hogy lehet valaki professzor? W.J.: A sikeres habilitációval a Privatdozent-i cím jár, ami nem hordozza magában automatikusan a tanítás lehetőségét. Ez nem is baj, hiszen vannak olyan területek, mint például az orvostudomány, ahol a kutatáshoz „csak” a habilitáció szükséges. Aki tanítani (is) szeretne, annak meg kell pályáznia az ún. Hochschullehrer-i állást. A Master után egyetemen maradó munkaerő az ún. „Wissenschaftlicher Mitarbeiter” kategóriájába tartozik. Ők általában szerződéssel dolgoznak. Ha valaki feljebb szeretne jutni a „ranglétrán”, előbb-utóbb doktorálnia, illetve sok esetben habilitálnia kell. (Az ún. „Habilitationsschrif” hossza szakterületenként, karonként különböző.) Aki akadémiai karriert szeretne, az a habilitáció után megpályázza a professzori címet. Hogy ki kerül be oktatni, azt az egyes egyetemek döntik el: a germanisztika területén például 120-150 főpályázik egy professzori állásra; ezek kétharmada megfelel az előírt követelményeknek. Innentől kezdve a „személyesebb” benyomás dönti el, hogy kit vesznek fel: életkor, rugalmasság, kollegialitás, folyó projektek, stb… DOSz: A doktorálásnak és a habilitálásnak Magyarországon kemény publikációs feltételei vannak.

ACTA DOCTORANDORUM

41

W.J.: A magyar rendszert nem ismerem, csak az amerikait, a kettő ez alapján hasonlónak tűnik. Véleményem szerint teljesen értelmetlen, hogy először publikálni kell, és csak aztán megszerezni a doktori címet. Először is a doktoranduszokat ez hihetetlen nyomás alá helyezi. Másodszor a többségnek nincs lehetősége valóban színvonalas lapokban publikálni. Én sok hallgató által elkészített munkát ismerek, és ezek sajnos általában nem elég jók ahhoz, hogy ki lehessen adni őket. Fordítottan kellene megközelíteni: ha egy cikk elég jó ahhoz, hogy megjelenhessen, akkor azzal lehessen doktorálni. Így kikerülhető az, hogy a nagy többség jóval időn túl szerezzen fokozatot. Németh Sarolta

42

ACTA DOCTORANDORUM

VII. Felhívás doktorandusz-hallgatók részére Országos Pszichológiai PhD Konferencia A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság kiemelt feladatának tekinti, hogy hozzájáruljon az elméleti kutatások széles körben való megismerhetőségéhez és azok gyakorlatban történő hasznosíthatóságához. Ennek szellemében hirdeti meg az Országos Pszichológiai PhD Konferenciát. A konferencia célja, hogy fórumot nyújtson azon hazai kutatóműhelyek fiatal tehetségei, illetve a munkájukat segítő tapasztalt kutatók, témavezetők számára, akik a pszichológia területén belül elméleti vagy alkalmazott pszichológiai témákkal foglalkoznak. A konferencia résztvevői egyúttal átfogó képet kapnak az aktuális PhD kutatások helyzetéről, tematikus spektrumáról és módszertanáról. A konferencián a BA és MA szintű pszichológushallgatók, valamint más érdeklődők részvételére is számítunk. A beérkezett előadás-tervezetek alapján a Tudományos Bizottság állítja össze a tematikát. Jelentkezés módja előadók számára: Amennyiben szeretne előadóként részt venni a konferencián, kérjük, hogy 2009. november 27-ig töltse ki a mellékelt előadói jelentkezési lapot, illetve jelentkezéséhez csatolja maximum 1 oldalas előadásvázlatát. (Ajánlott formátum: MS Word, 12 pt Times New Roman betűtípus, 1,5 sorköz) A konferencia Tudományos Bizottságának az előadások elfogadásáról vagy elutasításáról hozott döntéséről, valamint a végső előadással kapcsolatos formai követelményekről 2009. december 22-ig értesítjük az érintetteket. A konferencia tervezett időpontja: 2010. március 26. Helyszíne: Budapest (a pontos helyszín tervezés alatt) Részvételi díj: a részvétel ingyenes Bővebb információ: Kósa Regina, [email protected] 70/423-8992 Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság

ACTA DOCTORANDORUM

43

VIII. Publikációs lehetőség Írásokat vár a Világosság! A Világosság című bölcsészeti-akadémiai folyóirathoz kapcsolódó internetes fejlesztések nyomán októbertől a folyóirat honlapja több új lehetőséget is biztosít a szakma és az érdeklődők számára: Az oldal online publikálási lehetőséget biztosít a PhD, illetve a felsőbb éves hallgatók részére; Az Ajánló rovatban alkalom nyílik a szakma aktuális híreinek, eseményeinek minél teljesebb formában történő bemutatására. Akinek van közlésre szánt cikke vagy tudomása van olyan eseményről, amely a lap profiljába vág, írjon a [email protected] e-mail címre!

44

ACTA DOCTORANDORUM

IX. További hírek a Doktoranduszok a XXI. századi Magyarországért programsorozatról Együttműködési megállapodást írt alá a DOSz és az Etudomány.hu Egyesület A www.e-tudomány.hu lap 2002-ben alakult PhD-hallgatói kezdeményezésre. Célja, hogy fiatal kutatóknak, hallgatóknak publikációs lehetőséget biztosítson, illetve lehetővé tegye az ismeretek terjesztését, a kutatási eredmények megosztását a hasonló témák iránt érdeklődő olvasókkal, kutatókkal. A publikációkat öt szekcióban lehet megjelentetni: Ÿ természettudományok Ÿ műszaki tudományok, Ÿ társadalomtudomány, Ÿ humán tudományok, Ÿ határterületek, egyéb tudományágak. A publikációk elsődlegesen magyarul jelennek meg, de lehetőséget biztosítanak angol, illetve francia nyelvű tanulmányok közlésére is. A DOSz 2010. május 31-ig terjedő időszakra vállalta az Egyesület és a honlap támogatását. ***

Műhelykonferencia a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentéséről A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács által nemrégiben megalkotott jelentéstervezetről tartott műhelykonferenciát a Doktoranduszok Országos Szövetsége, 2009. október 2-án, a MTESz Székházban A konferencia résztvevői üdvözölték a dokumentumot és saját tudományterületük szemszögéből kiegészítéseket, kritikai észrevételeket fogalmaztak meg vele kapcsolatban. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) 2009. augusztus 28-i ülésén fogadta el a „Jövőkereső - A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács Jelentése a magyar társadalomnak” című dokumentum tervezetét. A jelentés szembesíteni kívánta a magyar társadalmat – elsősorban döntéshozókat – a világban és az idehaza tapasztalható jelenségek társadalmi és környezeti hatásaival, a folyamatok fenntarthatatlanságával. A Doktoranduszok Országos Szövetsége által szervezett műhelykonferencia része

ACTA DOCTORANDORUM

45

annak a széleskörű társadalmi vitának, amelyet a jelentéstervezet végleges változatának kialakulására irányul, amelyet a tervek szerint még az idei év folyamán az Országgyűlés elé terjesztenek. A jelentés szövege a http://www.nfft.hu/nfft_jelentes/ oldalon olvasható. A konferencián többek között felszólalt Dr. Pázmándi Tamás, az NFFT tagja, a KFKI Atomenergia Kutatóintézetének kutatója, Pálfy Gyula, a Nyugdíjasok Országos Képviselete Szakmai Bizottságának elnöke, Lasztovicza László, az NFFT tagja, a DOSz korábbi elnöke, a Dunaújvárosi Főiskola tanársegédje, dr. Kocsis Miklós, a DOSz elnöke, illetve Kucsera Tamás Gergely, a DOSz főtitkára. A felszólalók felhívták a figyelmet a fenntartható fejlődés megvalósítására irányuló kezdeményezésekben a doktoranduszok kiemelkedő szerepére, hiszen ők alkotják majd a jövő köztisztviselőinek, kutatóinak a derékhadát. A jelentés kapcsán a részvevők megállapították, hogy egy jól összefoglalt anyagról van szó, amely jelenlegi stádiumában még csak egy fogalomtár, de több még nem is várható el tőle. Előnyös oldala viszont, hogy annak megfogalmazásai pusztán kérdéseket tesznek fel, jóslatokba nem bocsátkoznak. A felszólalók hangsúlyozták az interdiszciplinaritás, vagyis a különböző tudományterületek összefogásának fontosságát – amely a DOSz keretein belül is megvalósul –, továbbá szorgalmazták a jelentés anyagának közérthetőbb formában való terjesztését. A konferencia létrejöttét a Diákhitel Központ Zrt. támogatása tette lehetővé.

46

ACTA DOCTORANDORUM

X. Felhívás küldöttválasztásra Kedves DOSz-tagok! Az idei év utolsó küldöttgyűlésére 2009. december 12-én (szombaton), 9.30-tól, a MTESz Székházban kerül sor. Mivel a küldötti mandátumok 2009. augusztus 31-ével lejártak, ezért új küldöttekről kell gondoskodnunk, ebben szeretnénk a segítségeteket kérni. Ha szeretnétek a doktoranduszokat érintő rendezvények szervezésében, érdekképviseletében részt venni, forduljatok hozzánk bizalommal, vállaljatok részt a DOSz munkájában. Az egyetemi kar doszos küldöttje megválasztásának megszervezése nem bonyolult, csak egy kis papírmunkát igényel. A küldöttválasztás a következőképpen zajlik: 1. A kari DOSz-tagok felveszik egymással a kapcsolatot és – lehetőség szerint minél többen – megállapodnak a választás helyszínében és idejében (teljes taglista a DOSz Irodában). Fontos, hogy a választás minimum 8 nappal annak összehívását követően történjen. 2. A meghívót kiküldjük a karon levő DOSz-tagoknak, és a honlapon is megjelentetjük. 3. A választást a küldöttválasztási jegyzőkönyvben dokumentáljuk (a nyomtatványt a DOSz Iroda küldi majd meg a választás koordinálását vállaló tagtársunknak). A lebonyolított szavazás alapján a megválasztott küldött aláírja a csatolt küldöttvállaló nyilatkozatot. 4. A küldöttválasztási jegyzőkönyvet és a küldöttvállaló nyilatkozatot 2009. december 10-ig kell postai úton – vagy személyesen átadva – eljuttatni a DOSz címére, irodájába. Bármi kérdés esetén szívesen állunk a rendelkezésetekre, Üdvözlettel: dr. Kengyel Péter titkár Doktoranduszok Országos Szövetsége 1055 Budapest, Kossuth tér 9. III. em. 1. tel.: (1) 222 1819 fax: 220-3608

ACTA DOCTORANDORUM

47

XI. Regisztrációs lap a szervezeti tagsághoz* papíralapú regisztráció esetén Alulírott…………………………………………………………………………………....... aki a……………………………………………………………………………(intézmény)vel állok PhD-hallgatói jogviszonyban, ezennel kijelentem, hogy a Doktoranduszok Országos Szövetségének rendes/elismert tagja kívánok lenni, a Szövetség alapszabályát ismerem és az abban foglaltakat magamra nézve kötelezőnek fogadom el. Kijelentem továbbá, hogy az alapszabályban foglalt tagsági feltételeknek mindenben megfelelek. Lakcím: ir. sz.:_____________ város:__________________________________________ utca, házszám: ____________________________________________________________ Telefonszám:_______________________ E-mail: ______________________________ Egyetem, kar neve rövidítve:________________________________________________ Doktori Iskola neve:_______________________________________________________ Képzés formája: állami finanszírozott nappali / költségtérítéses nappali / levelező* Doktori képzés kezdete (év): ____________ Téma: ___________________________________________________________________ _________________________________________________________________________ Témavezető neve: _________________________________________________________ Tudományterület: ________________________________________________________ Mely tudományterületről szeretnél még információt kapni? _______________________________________________________________________ Hozzájárulsz-e ahhoz, hogy megadott adataidat a szervezeten belül nyilvánosan kezeljük? (küldöttválasztás, elérhetőség DOSz-tagok számára): ________ A tagság akkor válik érvényessé, ha a DOSz számlájára (10700385-2775810851100005) az éves tagdíjat (költségtérítéses és levelező képzés esetén 1.200 Ft/év, állami finanszírozott képzés esetén 2.400 Ft/év) átutaltad. A kitöltött regisztrációs lapot a 1055 Budapest, Kossuth tér 9. III/1. postacímre várjuk. A feldolgozását követően aktiváló e-mailt küldünk. Dátum:

_________________________ aláírás

*regisztrálni a www.dosz.hu honlapon keresztül is lehet, a „Hogyan lehetek DOSz tag?” menüpont alatt

48

ACTA DOCTORANDORUM