Acer negundo L. – Kırislevelő juhar (Aceraceae) Észak-amerikai eredető, Magyarországon ültetik, elvadul. Élıhely: Homoki és sziki erdık, árterek, városi parkok. A telepítések helyein tömeges lehet, ártereken az újulat gyakori. Invázív faj. (Tisza-mente.)
Ailanthus altissima (Mill.) Swingle – Bálványfa (Simaroubaceae) Kínai eredető, nálunk az egész országban (fıként az Alföldön) telepített faj. Élıhely: Elsısorban homoki és löszös talajú erdık helyén ültetik, ahonnan spontán terjed. Elıfordul szinte minden hazai erdıtársulásban, valamint sztyeprét és lejtısztyep állományokban. Bı magterméső, igen agresszíven terjedı faj. A növénytársulások textúráját és struktúráját egyaránt erısen veszélyezteti.
Ambrosia artemisiifolia L. (syn: A. elatior L.) – Parlagfő (Compositae) Észak-amerikai eredető, Magyarországon meghonosodott, a Dunántúlon és az Alföldön egyre többfelé. Élıhely: Gyomtársulásokban, utak mentén, zavart helyeken (pl. taposott homoki gyepekben). Helyenként igen nagy tömegben megjelenı invázív faj. Nagy mennyiségben termelıdı virágpora veszedelmes allergén.
Amorpha fruticosa L. – Gyalogakác (Leguminosae) Észak-amerikai eredető, Magyarországon talajerózió ellen, vizek mentén ültetik, elvadul. Élıhely: Álló- és folyóvizek mellett ártéri erdıkben, ezeken kívül több erdıtársulásban, sokfelé meghonosodott. Invázív, agresszíven terjedı faj. Megfigyelések szerint az irtásokon elszaporodva a beerdısülést gátolja.
Asclepias syriaca L. – Selyemkóró (Asclepiadacea) Észak-amerikai eredtő. Magyarországon elvadult és meghonosodott, fıként az Alföldön. Élıhely: Homoki gyepek, erdıszegélyek, akácosok. Maggal és sarjakkal egyaránt gyorsan terjedı, invázív faj. (Alföld.)
Bilderdykia convolvulus (L.) Dum. (syn: Fallopia convolvulus (L.) A. Löve, Polygonum convolvulus L.) – Szulákkeserőfő (Polygonaceae) Eurázsiai-mediterrán faj, Magyarországon mindenfelé elıfordul. Élıhely: Degradált területeken, száraz gyomtársulásokban, erdıszéleken. Invázív faj.
Cenchrus incertus M.A. Curtis (syn: C. pauciflorus Benth.) – Átoktüske (Gramineae) Észak-amerikai faj. Nálunk az Alföldön megtelepedett, terjedıben van. Élıhely: Meszes nyílt homoki gyepek és zavart száraz gyepek, legelık. Gyors ütemben terjedı, C4 anyagcsere-típusú, invázív faj. (Duna-Tisza köze.)
Echinochloa crus-galli (L.) P.B. – Közönséges kakaslábfő (Gramineae) Kozmopolita, Magyarországon elterjedt. Élıhely: Vetésekben és vetési – fıleg nedvesebb – gyomtársulásokban. Agresszíven terjedı, C4 anyagcsere-típusú faj.
Echinocystis lobata (Michx.) Torr. et Gray – Süntök (Cucurbitaceae) Észak-amerikai eredető. Magyarországon folyók mentén, ártereken terjed. Élıhely: Ártéri füzesek szegélyzónája, pataki magaskórósok. Invázív faj, országos léptékben.
Fraxinus pennsylvanica Marsh. – Vörös (amerikai) kıris (Oleacea) Észak-amerikai faj. Nálunk ültetik, elvadul, vízfolyások mentén terjed. Regionálisan invázív (Tisza-mente). Elszaporodása, terjedése a ligeterdei társulások leromlásának, az eredeti fajösszetétel megváltozásának oka és következménye. A talajvíz mozgására nézve indikátor értékő. Terméses állapotban (tojásdad-hosszúkás levelek és kihegyezett csúcsú lependék) a magyar kıristıl biztosan elkülöníthetı.
Helianthus tuberosus L. – Csicsóka (Compositae) Észak-amerikai eredető, nálunk haszonnövényként ültetik, elvadul. Élıhely: felhagyott szántók, települések környéke. Regionálisan (Ny-Dunántúl) invázív faj.
Impatiens glandulifera Royle – Bíbor nebáncsvirág (Balsaminaceae) A Nyugat-Himalája vidékén honos. Hozzánk dísznövényként került, kivadult, erısen terjed a Duna-vidéken, a Dunántúlon és a Zemplénben. Élıhely: ártéri magaskórósok, ligetek. Invázív, adventív faj, megy egyes társulásokban egyeduralkodóvá válik. Monitorozás: országos.
Iva xanthiifolia Nutt. – Íva (Compositae) Észak-amerikai faj, mely Magyarországon meghonosodott, fıként az Alföldön terjed. Élıhely: Vasútvonalakat, utakat szegélyezı gyomtársulások. Adventív, helyenként agresszíven terjedı, invázív növény. Virágpora allergén.
Parthenocissus inserta (A. Kern.) Fritsch – Közönséges vadszılı (Vitaceae) Észak-amerikai faj, Mo.-on dísznövényként sokfelé ültetik, könnyen elvadul. Élıhely: Árterek, vágások, sziklás oldalak, horhosok (vízmosásoktól rongált, köves mélyutak). Kultúrából kiterjedı, erısen invázív növény. Elszaporodása fıként az ártéri erdık textúráját és struktúráját veszélyezteti. Monitorozás: országos. Magról és sarjakkal egyaránt jól szaporodik. A szintén É-amerikai P. quinquefolia (L.) Planch. fajjal könnyen összetéveszthetı, attól leginkább a kacselágazások száma és a levelek fogazása alapján különíthetı el.
Padus serotina (Ehrh.) Borkh. – Kései meggy (Rosaceae) Észak-amerikai eredető, Mo.-on erdészetileg és vadtakarmánynak telepített faj. Elvadul, másodlagosan terjed. Duna-vidék, Duna-Tisza-köze, Gödöllıidombvidék, (Dél-Nyírség: Debrecen környéke is!). Élıhely: Árterek, ligeterdık, üde homoki erdık. Bı magterméső, helyenként invázív, erısen terjedı faj. Magról és sarjakkal történı elszaporodásával az erdıtársulások textúráját és struktúráját egyaránt erısen veszélyezteti.
Phytolacca americana L. – Alkörmös (Phytolaccaceae) Észak-amerikai eredető, Mo.-on korábban elterjedt dísz- és festınövény. Az Alföldön és a Dunántúlon több helyütt kivadult (fıként borvidékeken és kastélykertek környékén). Élıhely: Laza, bázikus, nitrogéndús talajokon, elsısorban akácosokban és telepített fenyvesekben. Invázív faj, a rontott területek kiterjedésével elıretörése várható. Monitorozás: regionális (Nyírség). A P. americana a virágok zöldesfehér lepellevelei és tíz porzója alapján jól megkülönböztethetı a helyenként szintén kivadult, ázsiai (!) származású P. esculenta Van Houtte fajtól, melynek lepellevelei vöröslık és porzóinak száma nyolc.
Ptelea trifoliata L. – Alásfa (Rutacea) Észak-Amerikából származó faj. Mo.-on dísznövényként ültetik, elvadul és fıként közparkok, győjteményes kertek környékén terjed. Élıhely: Félárnyékos, árnyékos helyek, cserjések, erdıszegélyek. Kultúrából elvadult, könnyen terjedı, néhol invázív faj. Monitorozás: lokális (Debrecen környéke).
Puccinellia distans (L.) Parl. – Közönséges mézpázsit (Gramineae) Euroszibériai faj, a Magyar Középhegység szélein, a Dunántúlon és az Alföldön terjed. Élıhely: Sós talajú mocsárrétek, nedves gyomtársulások. Terjedıben lévı sótőrı növény. Terjeszkedése alapján a talajok sótartalmának növekedése (utak téli sózása is!) nyomon követhetı.
Reynoutria japonica Houtt. – Ártéri japánkeserőfő (Polygonaceae) A Japán-szigeteken honos, Mo.-on a díszkertekbıl helyenként kivadult, a középhegységekben és a Dunántúlon terjedıben van, az Alföldön ritkább. Élıhely: Ártéri fátyoltársulások, nyirkos, nitrogéndús, bolygatott talajú, szemetes területek. Adventív, helyenként rendkívül agresszíven terjedı, invázív faj.
Rudbeckia laciniata L. – Magas kúpvirág (Compositae) Észak-amerikai faj, nálunk dísznövény. Kivadult, terjedıben van a középhegységekben, a Dunántúlon szórványos, a Duna- és Rába-völgyében, az Észak-Alföldön és a Nyírségben gyakori. Élıhely: Folyóparti ligetek, ártéri és patakparti magaskórósok, nedves rétek. Invázív faj, további erıs terjedése várható. Monitorozás: országos.
Solidago gigantea Ait. – Magas aranyvesszı (Compositae) Amerikai faj, Mo.-on dísznövényként és méhlegelıként ültették, elvadult, ma az egész országban nagy területeken, igen gyorsan terjed. Élıhely: Árterek, ligeterdık, mocsarak, magaskórósok, nedves gyomtársulások. Gyors ütemben terjedı, agresszív, invázív faj. A természetes növénytársulások fajösszetételét és szerkezetét egyaránt veszélyezteti. Monitorozás: !országos. Együtt kezelendı az azonos termıhelyen elıforduló, szintén adventív, invázív, kissé ritkább Solidago canadensis L. (Kanadai aranyvesszı) fajjal.
Stenactis annua (L.) Nees (syn: Erigeron annuus (L.) Pers.) – Seprence (Compositae) Jelenleg két alfaját tartják számon (S. a. subsp. annua és S. a. subsp. strigosa (Mühl.) Soó), melyeket egyes rendszerezık önálló fajokként tárgyalnak. Észak-amerikai növény, Mo.-ra behurcolták, elvadult, ma az országban nagy területeken – fıként a Dunántúli-khg.-ben és a Dunántúlon – gyorsan terjed. Élıhely: Árterek, ligeterdık, magaskórósok, nedves gyomtársulások. Gyors ütemben terjeszkedı invázív faj. A természetes vegetáció fajösszetételét és szerkezetét veszélyezteti.
