a

Magyar VADÁSZLAP 2009/SZEPTEMBER

CXXX. (18.) ÉVFOLYAM 9. SZÁM y 2009/SZEPTEMBER y ÁRA: 650 FT, ELŐFIZETŐKNEK: 600 FT y www.vadaszlap.hu

A szerkesztőség címe: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. Tel/fax: 06-1/242-0042, 06-1/453-3367 Mobil: 06-70/702-5000 e-mail: [email protected]

Új címünk: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a.

A SZERKESZTŐ JEGYZETE

Mire jó? Leszámítva azokat, akik abból élnek, nem hiszem, hogy másoknak olyan nagy élvezet lenne a költözés-költözködés. Ha semmi másért, már csak azért sem, mert minden cuccos-holmis helyváltoztatásra keményen költeni kell, meg kell fizetni az árát. (Lehet, hogy a kiadást jelentő „költ”-ből, – képezték eleink a „költ/özés” szavunkat, merthogy a költözés és a hozzá kapcsolódó „járulékos” költségek igen jelentős summát tudnak kitenni.) De miért költözünk? Ennek számtalan oka lehet. A saját – mármint a VKE és a VADÁSZLAP – portáján söprögetve, immár ötödször jelentjük be, hogy elköltöztünk, az új címünk:

1031 Budapest, Rozália utca 59/a. (Az e-mail címünk és a telefonszámaink változatlanok.) 1991-ben, a Vadászati Kulturális Egyesület alakulásakor, illetőleg 1992-ben, a VADÁSZLAP indulásakor egy nagyobbacska garzon-lakást béreltünk, amit részben a vadászok támogatásával, részben a kőkemény takarékoskodásból 1995-ben meg is vásároltunk. Ahogy gyarapodtunk, erősödtünk, s elkezdtük a hivatásos vadászok formaruhájának disztribúcióját, kinőttük a belvárosi, a mindenhez közel eső, viszont a parkolási díjak és büntetések, valamint a IV. emelet miatt kedvezőtlenné váló Honvéd utcai lakást. 2001ben Zuglóba költöztünk, a Vízakna utcában béreltük ki egy családi ház földszintjét. Jó hely volt, csak éppen át kellett autózni be-, és hazajáráskor szinte az egész „bedugult” várost. Ekkor kaptunk egy nagyon kedvezőnek látszó csillaghegyi ajánlatot, zöld övezetben egy teljes épület három szintjét használhatjuk. Belevágtunk és ez lett a Hegesztő utca, ahonnan – a kezdetben normális, majd vérszemet kapott (még a nevét is felejtsük el) tulajdonos folyamatos és pofátlan áremelései miatt – távoztunk. 2004től béreltük a római parti, három szobás, garázsos lakást, amelyet – öt év után - most a Rozália utcára cserélünk. Költözködéseink krónikája azért érdekes, mert az új bérleményekhez mindig kötődött, kapcsolódott valami előrelépés, valami olyan pozitív változás, amire azt mondhatjuk: megérte a fáradtságot, a költségeket, mert a helyszín változása, az új hely szelleme hozott valami olyan eredményt, amivel a régi helyen nem számolhattunk volna. A költözködéseink és minden költözködés sok – korábban lehet, hogy elhanyagolt – lehetőséget nyit meg. Itt van például a „selejtezés”. Elrakjuk a régi, leszerepelt dolgainkat, még akkor is, ha nem emlékek … hátha jó lesz majd valamire. Gyűlnek, sokasodnak a kacatok, de kidobni csak egy költözködés miatt dobjuk ki, hogy ne kelljen őket összecsomagolni, cipelni és azután az új helyen kidobni. A szerkesztőség számára minden költözködés több-kevesebb műszaki fejlődéssel is együtt járt, mert „nem volt pofánk” munkába állítani az elavult szoftvereket, a butácska számítógépeket, a nyekergő-nyikorgó nyomtatókat. Amiben idáig konzervatívok voltunk – ugye milyen szép megfogalmazása a pénzhiánynak – az a szobáink bútorzata volt. Aki nem vett magának saját irodabútort, mint ezt titkárságunk elkötelezett vezetője tette, kénytelen volt megelégedni a múlt századból megmaradt és neves munkatársainkat már kiszolgáló íróasztalokkal. A szekrényt egy könyvespolccal támasztottuk meg, hogy az oldalai össze ne boruljanak. (Jelentem, a szobám berendezése a maga korában még elegánsnak számított, az értékcsökkenése is lassan nagykorúnak mondható.) Tehát, a jó hír, hogy elköltöztünk. Az is jó hír, hogy új bútorokat is vettünk. És nincs rossz hír, mert bízunk benne, hogy személyautóval, a szentendrei-békásmegyeri HÉV-vel, a 134-es és 34-es autóbusszal könnyen megközelíthető Rozália utca ismét újabb lendületet ad majd megfiatalodó kis csapatunknak. Ennyi nehéz esztendő túlélt távlatából, talán megkockáztatható a remény, hogy a költözködésünk nem átköltözés egy más világba, a gazdasági világválság kegyetlen éveiben is meg tudjuk állni majd a helyünket és rendületlenül mi CSEKŐ SÁNDOR leszünk a csúcson … a magyar vadász-világban.

Címlapon: A szarvasok követe... Fotó: Polster Gabriella

A tartalomból: Interjú Rókát nem lőttél?.......................549-550.

Vadgazdálkodás Gímszarvas kor- és kórkép......... 551-553.

Vadászati gyakorlat Trófeabírálati módszerek .......... 554-555.

Aktuális Mindennapi hazugságaink ..........556-557.

Vadászati jog Az új erdőtörvény vadász-szemmel ... 560.

Vadászfegyver A fehér bika halála ......................561-563.

Riport Kell az összefogás ......................566-567.

Portré „Akasztófavirágból”... ................ 574-575. Körte... ................................................577.

Szafari Szarvasbőgés a Kárpátokban .... 579-581.

Hihető és hihetetlen történetek Őrizd a bikád...............................590-591. A Diana napi bika ........................592-593.

Gyerekeknek A magyar erdők királya.............. 600-601.

Vadásztábor 2009 Kisinóci emlékképek ...................602-603.

[email protected]

2009. szeptember z www.vadaszlap.hu

547

TERÍTÉKEN Gyilkos avatóbak Az idei őzbakvadászati idény közepén, esti cserkelésen életem első őzbakját hoztam terítékre a kisvárdai Rákóczi Vt. (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) területén. Papp Ferenc vadászmester már ismerte ezt a „gyilkos” bakot, elejtése még az üzekedés előtt szükségszerű volt. A vadászati lehetőséget a férjemtől kaptam születésnapi ajándékként, így többszörösen is különleges számomra ez a trófea. Dicső Dóra

Káli medencei remete Bakonyi vadkanok A Nagyvázsonyi Kinizsi Vadásztársaság (Veszprém megye) 5800 hektáros területén május-június hónapban 20 vadkan esett, ezek közül 11 agyar haladta meg a bemutathatóság határát, s került trófeabírálatra. A bírálat eredménye 2 arany-, 2 ezüst-, és 5 bronzérem. A disznókat egy kivételével vadkárelhárító vadászaton, a gabonákban lőttük. A vadászat nagy részben szerencse kérdése, de ilyen eredményekhez elengedhetetlen a jó gazdálkodás és a kanok tudatos „öregbítése”. Megalakulásunk évében csak süldőt lőttünk, szigorúan megtartóztatva magunkat. Kéri Árpád vadászmesterünk döntésének persze néhány sporttársunk nem igazán örült. Mondhatnánk azt is, hogy butaságnak tekintették, és úgy gondolták, hogy a mi kanjainkat majd a szomszédok fogják terítékre hozni. A következő év augusztusának elején már szintén az volt olvasható a beírókönyveknél, hogy kant nem szabad lőni. Az idén – mint minden évben – május elsején kezdtük el a vadászatot (február 28-tól május 1-ig „pihen a terület”). Az eredmény azt hiszem, önmagáért magáért beszél. Bernát Attila fővadász

A „Boncsos” Természetvédelmi és Vadgazdálkodási Vadásztársaság területén 2009. június 9-én éjszakai holdvilágnál ejtette el ezt az aranyérmes kapitális vadkant Mizere Zsolt bérvadász. Bírálati adatai: Pontszám: 123,3; nagyagyarak: 25,1/24,8 cm, kisagyarak: 16,5 cm/16,7 cm, kora 9 év. Vadászati értékét növeli, hogy a vadász 80 fontos íjjal, 36 méterről, gabonában hozta terítékre, Rádoczy László hivatásos vadász kíséretével. Trombitás Tamás Vt. elnök

Érdekes teríték A Barbacsi Diana Vt. (Győr-Moson-Sopron megye) területén az őznász első napjaiban két különleges agancsú bak került puskavégre. Az egyszárú, illetve a helyiek által „zergének” nevezett bak egyaránt sípra ugrott be. A két szerencsés belföldi vendégvadászt Horváth Ákos és Kerékgyártó László kísérő segítette hozzá a nem mindennapi trófeákhoz.

548

Magyar VADÁSZLAP

INTERJÚ Stohl Andrással

Még nem hallottam senkitől, hogy napjaink talán legfelkapottabb színész-műsorvezető sztárja gázsit kért volna a közreműködéséért, ha vadászati rendezvényre hívták. Hiányozna, ha nem ő vezetné a FeHoVa szarvasbőgő versenyét, a nagybörzsönyi vadásznapot vagy éppen a Vadászati Kultúra Napja programját. A 42 éves színész-vadász a vadászoktól legfeljebb vadászati meghívást fogad el és a mindennapi igazán „pörgős” elfoglaltságai miatt gyakran azt sem tudja beváltani. Gyerekkorától kezdve vadászik, 18 évesen – az állami vadászvizsga letétele után – felvették az Aszódi Vt.-be, ahol jelenleg – és még két dunántúli vadásztársaságban is – egyszerű tag.

Rókát nem lőttél? VADÁSZLAP: Miért becéznek, szólítanak téged „Bucinak”? Talán dagadt kisfiú voltál? Stohl András: - Sosem voltam dagadt. Már csak azért sem, mert a Vörösmarty Gimnázium kísérleti sportosztályába jártam, négy évig szertornásztam, teniszeztem, majd rögbijátékos lettem. 1984ben a 9-es irányító poszton elnyertem az évrögbijátékosa címet. A „Buci” név a Színművészeti Főiskolán ragadt rám, nem is tudom, hogy miért. Nem szeretem, de nem is tiltakozom ellene. Ez van. VADÁSZLAP: Kívülállóként is látni, hogy rendesen benne vagy a mókuskerékben, van amikor a felkérésekre nem lehet nemet mondani. Tagja vagy a Nemzeti Színház társulatának, főszerepeket bíznak rád. Filmezel, szinkronizálsz, reggelenként műsort vezetsz, de ha kell versenyt táncolsz, lovagolsz a nemzeti vágtán … mikor jut idő a családra, a vadászatra? Stohl András: - Közben. Tudom, hogy sok, lehet, kevesebbet kellene vállalnom, de nem tehetem, nem mondhatok nemet a felkérésekre, a szerepekre, a műsorokra... mert amilyen nehéz bekerülni, ahogy fogalmaztál a „mókuskerékbe”, annál könynyebb belőle kibukni. Az átlagos napjaimon, amikor nincs forgatásom, hajnali fél

ötkor kelek, ilyenkor még gyorsan bejutok Fótról a Camponába, ahol az RTL reggeli műsorát vezetem 9 óráig. 10 órakor már a Nemzeti Színházban kell lennem, ahol délután kettőig próbálok. Ősztől három új darabban játszom, nem is akármilyen szerepekben. A színházi próbák után a legtöbbször este hatig szinkronizálok, vannak állandó szinkron-szerepeim, majd jön az esti színházi előadás. Néha-néha van egyegy szabadnapom, amikor együtt lehetek a szeretteimmel vagy elmehetek vadászni. VADÁSZLAP: Három vadásztársaság tagja vagy, lefogadom, nem tudnád megmondani, hány érvényes vadászati meghívásnak kellene eleget tenned... népszerű vagy a vadászok körében is... mégis mintha félnének, tartózkodnának tőled, akik nem ismernek. Stohl András: - Amikor azt kérdezik tőlem, hogy miért vadászom, az első válaszom az: belenőttem. Vadászott a nagyapám, az édesapám, s bár a VIII. kerületben nőttem fel, számomra mindig élmény volt kigyalogolni apámmal Versegről a vadászházhoz, ahol nem volt se villany, se víz, de érezhettem a szabadság, a vadászat izgalmát. Az általad említett „félelmet” nem értem, pont azt szeretem a vadászatban, hogy amikor a vadászok között lehetek, akkor nem kell „művész úrnak” lennem, nem kell sem-


milyen szerepet játszanom, egyszerűen az lehetek, aki vagyok. Én a vadászok között többnyire Bandi vagyok, aki mindenkivel tegeződik, akinek nincs rangja, címe, beosztása, vastag bukszája – ezt tanultam az Apámtól. VADÁSZLAP: Társasági ember vagy, sok ismeretséggel, kapcsolattal. A vadászatban is kedveled a társaságot? Stohl András: - A vadászházban, ahol a magányos cserkelések vagy egy-egy egyedüli les után, van, akinek elmesélhetem, mit láttam, hallottam, milyen élménynyel gazdagodtam. Ezt nagyon fontosnak tartottam és tartom. Nekem a vadászat kikapcsolódás, olyasmi, ami feltölti az akkumulátoromat, ami energiát ad, ugyanakkor megnyugtat, ha rövid időre is, de elvonja a figyelmem a mindennapok elfoglaltságaitól. Nagyvadra szeretek egyedül vadászni, természetesen azokon a területeken, ahol ismerem a pályát, a vad mozgását és én hozhatom meg a döntést, elengedem vagy sem a lövést. Kilenc éves voltam, amikor Apámmal először mehettem ki a mindszenti vadászházba. Attól kezdődően, amikor csak engedte, elkísértem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak a vadászvizsga letétele után volt puska a kezemben.

549 000

INTERJÚ De mégis – én legalábbis úgy érzem – akkor lettem igazán vadász, amikor az első vaddisznómat egyedül elejthettem. Együtt mentünk ki Apámmal, de egyedül vadászhattam, nekem kellett eldönteni, hogy mit csináljak, hogy találkozzak a disznókkal, hogy kiválasszam melyiket lőjem … szóval ekkor következett be a nagy ugrás a vadászéletemben. VADÁSZLAP: Hol tartod a trófeáidat? Stohl András: - A többségét – kicsit szégyellem is – egyelőre méltánytalan helyen, a házunk pincéjében... amit már rég kinőttünk. Három gímagancs díszíti a színházi öltözőmet, meg az első disznómról készült közös fotó az Apámmal. Mivel életem jó részét a színházban töltöm, jó érzés, ha ott van velem a vadászat. Már elhatároztam, hogy építek egy vadászszobát, hogy a trófeáim, az élményeim emlékei méltó helyre kerüljenek.

tek, ha a tudtommal és a belegyezésemmel történnek a dolgok. Sajnos a vadászat nagyon gyakran kihozza a gyarló emberekből a rossz tulajdonságokat, elsősorban az irigységet. Aztán ennek jegyében elkezdődik egy – nem tudom másképpen fogalmazni – szarkeverés, aminek se vége, se hossza … és belekeverednek az egyébként nagyon rendes, tisztességes, becsületes emberek is. Szomorú, hogy ezt meglehetősen sok helyen van alkalmam megtapasztalni. A vadászatnak nem erről kellene szólnia! Én, ha vadászom, jól akarom magam érezni. Nyitott szívvel és nyitott lélekkel adom

VADÁSZLAP: Ez volt az első… és az utolsó?

VADÁSZLAP: Van „viszonyod” a fegyvereiddel? Stohl András: - Na, ezt még így nem kérdezte tőlem senki. Igen, azt hiszem, nagyon is bensőséges kapcsolat van közöttünk, merthogy szerelmes típus vagyok, ezért van csak két puskám. Egy 12-es Blaser F 3-as sörétes és egy M 93-as 300-as Winchester Magnum, egy 3-12-es Zeiss céltávcsővel szerelve. Szándékosan nincs több vadászpuskám, mert úgy is mindig a kedvenceivel vadászik az ember és a többi fölösleges lenne. Régebben volt egy .243-as Krico puskám, de sajnos eladtam és nem tudom kinél lehet. Ha üzenhetek a lap hasábjain, akkor nagyon kérem a jelenlegi tulajdonost, adja el nekem, nagyon szeretném visszavásárolni. VADÁSZLAP: Már nem is tudom, tavaly vagy tavalyelőtt, bevonták a fegyvereidet, orvvadászattal vádoltak. Aztán tisztázódott az ügy, de – gondolom – nem kértek miatta elnézést. Stohl András: - Igen, tavaly a zalai vadásznapon, a színpadon faggattál már erről és akkor is elmondtam, hogy az orvvadászatokban nem én voltam a ludas. Tény, hogy a látszat az volt, ahol megjelentem és vadásztam, utána a hivatásos vadászok találtak sebzett vagy sebzésben elpusztult vadat. De nem én sebeztem őket, sőt semmi közöm nem volt az orvvadászathoz. Ennek a kellemetlen ügynek azért nagy tanulsága van számomra: a jövőben csak akkor fogok területet bérelni, ha személyesen ott lehe-

550

ban mentünk ki a barátommal, Pallaga Lacival, hogy bikát lőjünk. Amikor elváltunk egymástól, csak annyit mondott, figyelj arra, hogy lőhető legyen. Egy jó hangú bika szólalt meg a réten és én ott szerencsétlenkedtem a távcsővel, a puskával, hogy meglássam és eldöntsem, lőhető vagy sem. Ahogy világosodott, sikerült meggyőződnöm róla, hogy egy villás bika, azaz lőhető. Rendesen remegtek az inaim, miután elengedtem a lövést és hallottam a becsapódást. A bika a lövés után tett egy félkört, majd egyenesen megindult felém. Már ott tartottam, hogy nekem kell félre ugranom, amikor beugrott az erdőbe és ott eldőlt. Nagyon boldog voltam és amikor jött Laci a NIVA-val, gratulált, benyúlt a zsebébe és megkínált egy szivarral. Két szivar volt nála, és azt mondta: biztosra mentem. Mit mondjak, nagyon rosszul esett a szivarozás.

Az első bika elejtésének öröme át magam a természet csodáinak és piszkosul utálom, ha ebbe belerondítanak. Még Apám mondta, és ez nagyon igaz: fiam, ha jól akarod magad érezni, menj el vadászni. De azt is hozzátette, fiam, ha meg akarsz valakit ismerni, vidd el vadászni. VADÁSZLAP: Ez a külföldi vadászataidra is igaz? Stohl András: - Nagyon is, bár csak kétszer vadásztam külföldön. Bodrogi Gyula bácsival Szlovákiában voltunk egyszer bakozni és igazi vadászbarátokkal 8 napig csak vadásztunk és vadásztunk Namíbiában. Ahogy lesz egy kicsit több szabadidőm, szeretnék eljutni Erdélybe, megismerkedni az ottani tájjal, emberekkel, vadászati szokásokkal. Remélem, hogy erre mihamarabb sor kerül. VADÁSZLAP: Szeptember van, hány bikát lőttél bőgéskor? Stohl András: - Talán a tizenhatnak a felét. Az első bikámat 1986. október 6-án ejtettem el, az aszódi terület Bakóné katlanjában. Ez a kedvenc helyem, pedig alig nagyobb rét, mint egy focipálya. Hajnal-

Stohl András: - ... mert tudod, hogy ez is a Bakóné katlanban esett. November elején este mentem ki, bikát szerettem volna lőni. Korán felkelt a Hold, nagyon jól lehetett látni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a tarlón jön felfelé egy magányos sötét folt. Távcsövezés, látom, hogy egy jó kan. Meglőttem és mivel nem kellett tartanom a befülledéstől, otthagytam. Nem telt el sok idő, hallom, hogy böffent egy bika a „kisbokor” mögül. Eldöntöttem, hogy kivárom, amíg el tudom bírálni. Nagysokára megjelentek a szarvasok, köztük a bika, amelyről lerítt, hogy lőhető. Nem is vacakoltam soká, célzás után lőttem. A csapat szétugrott és a jó becsapódás ellenére a bika is szaladt velük, majd egy pillanatra megtorpant. ekkor lőttem rá a másodikat, most is hallottam a jó becsapódást, de beugrott az erdőbe. Gyorsan újra akartam tölteni a puskát, de nem volt több lőszer a tárban, sőt a zsebemben sem. Tudom, hogy ez buta babona, vadászbabona, de csak mindig 3 töltényt rakok a puskába. Kivert a veríték, mi van, ha kegyelemlövést kell adnom? Szerencsére a bika már kimúlt, dermedten feküdt, mire rátaláltam. Egyből nagy lett a mellényem. Rögtön felhívtam Pallaga Lacit – aki azóta a vadásztársaság vadászmestere lett –, hogy lőttem egy bikát, de nagy kocsival gyere, mert lőttem egy kant is. Rövid hallgatás után a barátom megszólalt és kissé álmos hangon azt kérdezte a telefonban: rókát nem lőttél? Ez a kérdés többet ért számomra a legnagyobb gratulációnál. Csekő Sándor

Magyar VADÁSZLAP

VADGAZDÁLKODÁS

FOTÓ: Blaumann Ödön

Gímszarvas kor- és kórkép

Pontosan tudjuk, hogy a gímszarvas elfiatalodott állománya már most is, de később még inkább komoly bevételcsökkenést eredményez a vadászterületeken. Mit kellene tenni, hogy ezt a kedvezőtlen folyamatot megállítsuk? Egyáltalán meg akarjuk állítani, hogy néhány év múlva magasabb bevételekre számíthassunk és ismét magyar gímagancs kerüljön a világranglista előkelő helyeire? folytatás


551 000

FOTÓK: Blaumann Ödön

A gímbikák életkorának szerkezete az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott, melyet a bemutatott agancsok bírálati eredményei alapján érdemes kicsit elemezni. Megyei szinten vizsgálva az elmúlt tizenegy év statisztikáit, világosan kitűnik, hogy egyre kevesebb a 10 év feletti bika, ennél idősebbek pedig már csak elvétve kerülnek a puskacső elé. Az ország egyik legszarvasosabb megyéjét, Somogyot megnézve megdöbbentő az eredmény: 1994-ben 1166 gímbika esett és ebből 141 (12%) volt 11 év felett. Tíz év múlva az 1472 bikából mindössze 39 (2,6%) a 11 évesnél idősebb. Országosan sem jobb a helyzet. 1994-ben a 7208 bika közül 502 (6,9%) a 11 évesnél öregebb, 2004-ben pedig a majdnem kétezerrel több elejtett 9097 bika közül csak 409 (4,4%) ítéltetett 11 év felettinek. Mind a somogyi 9,4 százalékos, mind az országos 2,5 százalékos csökkenés az állomány jelentős elfiatalodását, valamint a lelövések időelőttiségét mutatja.

552

Ugyanerre a megállapításra jutunk, ha a gímbikák nemzetközi bírálatának pontszámai alapján kialakuló ranglistákat veszszük górcső alá. A világranglista első ötven helyezése között 17 magyar trófea található. Ebből 7 bika húsz évnél régebben esett, 10 kapitális agancsos az elmúlt húsz évben, közülük pedig csak 4 az elmúlt tíz évben. Ami a leginkább kézzelfogható, hogy utoljára 2002ben került fel magyar trófea a világranglistára, azóta – azaz az elmúlt hat idényben – egyetlen egy sem. Még szomorúbb a helyzet, ha a magyar lista első ötven helyezettjét nézzük. A legjobb magyar gímbikák közül 29 példány esett húsz évnél régebben. A legfrissebb trófea, ami a listára felkerült, a 2005-ben Rinyaújlakon elejtett gím, de ez is csak a harmincadik helyre tudta felküzdeni magát. 2005 óta még a magyar listára sem került fel trófea, vagyis három éve nem esett 248 IP fölötti, vagy ennél nagyobb agancsú bika.

Az agancs súlya és pontszáma, valamint a bika életkora között egyértelmű az összefüggés – és ezt a szakirodalom számtalanszor már kimutatta – a hazai szarvasbikáink 11 éves koruk után rakják fel a legerősebb, legértékesebb agancsaikat. Logikusan következik a fentiekből, hogy két lehetőség közül választhatunk. Az egyik, hogy haladunk tovább a jelenlegi, az elfiatalodást és az agancssúlyok csökkenését eredményező úton. Talán néhány esztendeig még lesz bevételünk a 8-11 éves, a régió adottságaihoz képest egyre gyengébb minőségű bikákból… aztán ezek is elfogynak. Ha ugyanezt vagy a költségek növekedése miatt valamivel több bevételt akarunk elérni, akkor több, és egyre több és több jó bikát kell fiatalon meglövetni. A másik lehetőség a korosbítás, azaz egyáltalán nem szabad a jó képességű bikákat 12-13 éves koruk előtt meglövetni. Ez az önmérséklet természetesen átmenetileg pénzbe kerül, hiszen az elmaradt bevételt más forrásból kell pótolni. De hosszabb távon, akár egy bérleti cikluson belül is bőven megtérül. Bizonyítékul kutakodtam picit az árjegyzékek között. Először az szúrt szemet, hogy egy-két táblázatban szerepel csupán a 12 kilogrammos és az ennél nagyobb agancsú bika lelövési díja. A legtöbb lista 11 kilónál megáll, és csak grammonkénti árat mutat, ezzel is jelezve, az adott területen kicsi az esélye a nagy bika elejtésének. Az árjegyzékek is tükrözik, miért lenne érdemes még két-három évet várni a jó képességű, 8-11 éves bikák elejtésével. Számomra az aránytalanság megdöbbentő volt. Míg átlagban egy 10 kilós trófeáért 6742 eurót kérnek, addig a 12 kilósért már 10-15 ezer eurót. Vagyis két-három év alatt majdnem a duplájára növekszik egy bika agancsának, vadászatának piaci értéke! Ha ezt tudjuk, miért éri meg fiatal korban meglőni a csúcsbikákat? Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk: két-három fiatal példány meglövetése nem hoz akkora bevételt, mint egyetlen tíz kiló feletti bikáé. Az országos árlistákból az is világosan kitűnik, hogy melyik területen milyen korosztályból van a legtöbb, mivel ezekért kérnek relatíve a legkevesebbet. Az országos átlaghoz viszonyítva, Somogy megyében lehet például a legdrágábban a 8 kilós bikát lőni, amiből azt feltételezhetjük, hogy ezt a kategóriát igyekeznek a leginkább óvni. Országos szinten nagy eltérés látható a 10 kilós bikák eladásában is. Míg Zala megyében egy ekkora súlyú bika ára 7842 euró, addig a Börzsönyben a 10 kilós bika listaára 5018 euró – igaz, itt nem is nagyon fordul elő ilyen...

Magyar VADÁSZLAP

VADGAZDÁLKODÁS Gímszarvas teríték adatok (1994-2005) 1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000 2001

2002

2003

2004

2005

Összesen

7208

6220

5413

5056

5815

6673

8186

8704

9761

10265 9097

9716

9-10 kg 10-11 kg 11-12 kg 12 kg felett 10 év 11 év 11 év felett Hibás lelövés (%)

222 110 56 17 406 310 502 10,86

214 107 38 30 398 299 527 7,81

148 63 27 8 356 264 416 1,92

40 22 9 3 321 268 497 1,56

202 96 36 18 402 284 559 2,10

228 117 43 17 509 295 486 2,17

257 137 38 19 485 347 545 2,57

314 139 53 50 518 343 577 2,01

333 166 65 38 593 412 579 1,75

A 12 kiló és afölötti agancsú gímek tarifája régiónként is nagy eltérést mutat. A legdrágábban, 16 642 euróért Zala megyében, míg a legolcsóbban, 9330 euróért a Mecsekben lehet zsákmányolni ilyen nagy bikát, feltehetően bőgésben. A vadászatszervező irodák véleménye szerint az igazi nagy, 12-14 kilós bikákat aránylag még mindig könnyű eladni. A közepes és átlagos agancssúlyúak értékesítése a gond. Részben, mert ilyen bikák már majdnem mindenhol vannak az országban, így nem számítanak különlegesnek, nehezen elérhetőnek, éppen ezért kevésbé vonzóak a külföldi vagy hazai fizetőképes vadász számára. Az állományból kikerülő kis bikák zömében hazai vadászok falára kerülnek. Talán érdemes lenne a szakmának újra foglalkoznia a kemény hibák, a mínuszpontok szankcionálásával, egy-egy vadgazdálkodási egységben a hibás lelövések gyakoriságával. A jelenlegi, kissé liberálisra sikeredett rendelet nem a korosbítást, a bikák életének meghosszabbítását segíti elő, ellenkezőleg, mintha elszabadította volna a felelőtlenséget. A vadászati ismeretek alapjaival rendelkezem csupán, még véletlenül sem mond-

hatom magam szakembernek, de kezdőként is látom, hogy a gímbikák idő előtti lelövése olyan ördögi kör, amelyből nehéz kitörni. A hivatásos vadászok napi feladata, hogy életben tartsák a munkáltatójukat, mert addig van állásuk. Vagyis nem az elméletek, a szakmai érvek döntenek egy-egy bika meglövetése előtti bírálatnál. A legtöbben pontosan tudják, hogy a gímbika 10 éves korától kezdi „berakni az anyagot” az agancsba, amely akár 15 éves koráig folyamatos súlynövekedést eredményezhet, miközben az agancs hosszméretei akár rövidülhetnek is… mégis meglövetik az ígéretes bikáikat. Mert a fizetővendéggel lövetni kell. A vendégvadászok szűk elitje akar csak nagy agancssúlyú bikát elejteni, a többség inkább a látványos, a sokágú, de alacsonyabb fizetősúlyú bikára pályázik, alig van jelentősége annak, hogy a bika fiatal. Egyre több helyre igaz, hogy a szakmai szempontok mellőzésével „bármit” meg lehet lőni. Azon is el kellene a szakmának gondolkodni, az állománykezelés érdekében nem feltétlenül az agancssúly alapján kellene a fizetővendégeknek kiállítani a számlát. Érdemes lenne alaposan közgaz-

318 118 48 17 596 394 471 1,93

332 149 60 37 543 344 409 2,30

331 147 59 30 550 327 282 4,84

daságilag is megvizsgálni a bírálati pontszámok alapján történő fizetést. Azt már én is tudom, hogy egy értékes gímállományt nagyon könnyű elrontani, de három-négy év alatt helyreállítani szinte lehetetlen. Nem féltem a magyar gímszarvast, túlélte a háborúkat, az állományszabályozási kísérleteket, gyakorlatokat… Nem is kongatok semmiféle vészharangot, mert a természet a maga módján majd mindent megold, hiszen láthatjuk, hogy egyre több gímet lőnek mostanában, mégis egyre több van belőlük. Az elfiatalodás – ahogy én látom – a vadászoknak elsősorban gazdasági szempontból okoz problémát. A hazai populációban – ugyancsak a vadászat szemszögéből nézve – legfeljebb a minőséget rontja. Ha a kettőt egymás mellé teszem, rövidesen nem kell foglalkoznunk a jó hírnevünkkel, a szabad természetben nevelkedő bikáink ugyanolyanok lesznek, mint az európai országok átlaga. ÖSSZEÁLLÍTOTTA:

MÉSZÁROS JUDIT [email protected]

Ezt akarják? Ezt ugye nem akarják!


553 000


Trófeabírálati módszerek

A múlt század végéig inkább csak szemmérték alapján állapították meg az agancsok erősségét. A trófeák bírálata akkor vált szükségessé, amikor azokból kiállításokat rendeztek. Az első nyilvános trófeakiállítást 1871-ben tartották Budapesten, a Nemzeti Lovarda épületében, ahol egy bizottság kezdetleges képlettel rangsorolta a szarvasagancsokat. Az 1910-ben megrendezett Bécsi Nemzetközi Vadászati Kiállítás kapcsán átfogó munka vette kezdetét, amely egy egységes bírálati képlet kidolgozását célozta meg. A szarvasagancsok bírálati képletét 1925-re Nadler Herbert dolgozta ki, és ezt alapul véve, 1954-ben nyerte el végleges formáját a nemzetközileg elfogadott formula.

A Nadler-képlet és a CIC A Nadler Herbert által kidolgozott bírálati formula szolgált a nemzetközi bírálati képlet alapjául, amelyet az 1937-ben Berlinben megrendezett Nemzetközi Vadászati Kiállításon, a Nemzetközi Vadvédelmi és Vadászati Tanács (Conseil International de la Chasse et du Conservation du Gibier, rövidítve: CIC) javaslatára fogadtak el CICképlet néven. Ezt a képletet 1952-ben módosították, majd 1954-ben a düsseldorfi kiállításon véglegesítették, s nemzetközi bírálati képletté nyilvánították. A bírálat során kialakult sorrend nem volt minden igényt kielégítő Nadler Herbertnek, mert szerinte a képletben túlértékelték a terpesztést, ami nincs összefüggésben az

554

agancstömeggel és a súly így alig kap szerepet, a vékony szárú, nagy terpesztésű és sokágú agancsok jutottak előnyhöz. A hibát kijavították, Nadler a súly pontértékét megkétszerezte, és csak szépségtényezőként vette figyelembe a terpesztést. Az agancs szépségét számokra, elemekre bontotta, úgymint a színre, a gyöngyözöttségre és az ágvégekre adható pontokra. Pontosan leírta a méretek felvételének helyét és módját. Levonást írt elő az agancson a feltűnő aszimmetriáért, torzulásért, illetve ághiányért. Minden esetben csak az a trófea értékelhető egészében, amely nem törött. Abnormális trófeák nem bírálhatók a CIC nemzetközi bírálati képletével. Ha egyszer egy trófeát hivatalosan elbíráltak, annak

pontszáma mindenkor érvényes marad. A Nadler-képlet a nemzetközihez viszonyítva kevesebb szempontot vesz figyelembe, de megbízhatóbban értékelhető a Kárpátmedence szarvasának erős, hosszú szárú, nem sok ágszámú, de hosszú ágú, nagy tömegű agancsa. Egy szabályos felépítésű trófea körülbelül 8 kilogrammal éri el a bronz, 9 kilogrammos súllyal az ezüst és 10 kilóval az aranyérmes ponthatárt. A nemzetközi bírálati képlet a nyugati típusú, sokágú, vékony szárú agancsoknak kedvez és tulajdonképpen a Nadler-képlet kibővített formája. Ha a Nadler-képlettel elbírált agancsokat a nemzetközi képlettel újraértékeljük, általában egy, de sok esetben két éremfokozattal feljebb kerülnek.

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZATI GYAKORLAT A Safari Club mérési módszere

tés hüvelykben vagy centiméterben mért Az SCI megalakulásától kezdve arra töreke- értéke adja a végső pontszámot. A CIC képlete jobban igazodik hazánk dett, hogy egy, az egész világon elfogadott, egységes mérési-nyilvántartási módszert vadgazdálkodási elvárásaihoz, amely szedolgozzon ki. Az SCI-féle mérési módszer rint a vadat hagyni kell megöregedni. Az kidolgozásánál a szarv és az agancs nagyságának értékelése volt az alapelv. A szarv kerületét – fontos utalás lehet az állat életkorára – ugyanolyan fontosnak kell tekinteni, mint a hosszát. Mindkét szarvat le kell mérni, de nem vonnak le pontokat, ha azok nem egyformák. A Record Book of Trophy Animals 1989ben mérföldkő volt az SCI életében. A Rekordok Könyve és az SCI mérési módszere azóta elfogadottá vált a világon szinte mindenütt, ahol vadásznak, van már SCI-mérést hitelesítő munkatárs. A Nadler-féle bírálat útmutatása Az SCI tervei között szerepel, hogy megváltoztassák a bírálati képle- SCI bírálati képlet az előzővel ellentétben tüket, hogy az a magyarországi trófeákra a középkorú korosztályt előnyben részesíti. nézve is kedvező legyen, mivel a jelenlegi bírálati módszer a nyugat-európai agan- A Rowland Ward-féle mérési csokat részesíti előnyben. módszer kialakulása A legrégibb egységes trófeamérési és nyilvántartási rendszer a Rowland Wardé, még A Boone and Crockett bírálat A rendszer a trófea tartós tulajdonságainak a XIX. századból. A Rowland Ward-féle mérésén alapul, és a végeredményként ka- „klasszikus” mérési módszer alapjai terpott szám lehetővé teszi az azonnali rang- mészetesen nem változtak, csak bővültek, sorolását a kategóriáján belül. Mivel csak finomodtak, és a nyilvántartásban a katea maradandó tulajdonságokat mérik (úgy- góriák szaporodtak. is, mint agancs, szarv, koponya) és nem olyanokat, mint a bőr hossza vagy a vad testtömege, a mérések bármikor megismételhetők, hogy ellenőrizzék egyszersmind a méréseket és a kategórián belüli helyezéseket. A rendszer nagy hangsúlyt fektet a szimmetriára, büntetve a mérés alatt álló alany azon részeit, amelyek nem szimmetrikusak. Ennek köszönhetően az azonos, de szimmetrikus trófeákat előrébb rangsorolják, mint a nem szimmetrikusakat. Azoknak az agancsos trófeáknak, amelyben szokatlanul sok az abnormális agancsösszetevő, azok érdekében hoztak létre különböző kategóriákat.

SCI kontra CIC

Rowland Ward-féle bírálat

A két bírálati rendszer legjelentősebb különbsége a hazai agancsok esetén az, hogy míg a CIC-nél a tömeg értékelhető, addig az SCI-nél ez az adat nem is szerepel. A másik fő eltérő különbség, hogy az SCI-nél nem kapnak helyet a bírálatnál a szépségpontok. A CIC-nél a szárak, a szemág, a középág átlaghossza, a rózsa, az alsó és felső körméret a tömeg mellett a legfontosabb metrikus értékek. Ezzel szemben az SCI-nél minden egyes ág, agancsszár és a terpesz-

A nyilvántartás eleinte földrészenként külön-külön történt, de ma már egységes rendszer is van. A mérések eredménye inchben és centiméterben is megadható. A hoszszúság mérése a következőképen történik: általánosságban az inch 1/8-áig, kivéve a húsevők koponyájánál, ahol az inch 1/16-áig; az elefántok agyaránál és a krokodilféléknél az inch negyedéig. Az elefánt agyarának súlyát a legközelebbi egész fontig.


Centiméterben történő mérésnél egy tizedes-jegyig, kivéve a húsevők koponyájánál, ahol két tizedes-jegyig kell mérni. Az elefántok agyaránál és a krokodilféléknél a legközelebbi egész centiméterig. Az elefánt agyarának súlyát a legközelebbi fél kilóig.

Melyiket válasszuk? A magyar vadgazdálkodás számára a Nadler-képlet vált be a gyakorlatban, mivel a fiatalabb állománynak is lehetőséget nyújt a jó génállomány örökítésére. A nagyvadállománnyal való gazdálkodás tervezésének egyik alapja a trófeaminőséget megmutató trófeabírálat. Az egyre nagyobb vadászati igény és a vadállomány terhelése miatt szükség van a vadászat jogi és etikai keretek közé szorítására. Ez rákényszerítheti a vadászt a „válogató” vadászatra, a trófeabírálati irányelvek betartása pedig szükséges a vadállomány minőségének javítása céljából. A trófeabírálat a korszerű vadgazdálkodás egyik eszközévé vált. Manapság már csak a vadászatra jogosultak berkein belül róható ki büntetés. Szükség lenne a „mínusz pontok” újbóli bevezetésére. A jóhiszemű tévedés vagy az erőltetett állományhasznosítás fokozatai eltérőek lehetnek, ezért ennek megfelelő szigorúsággal kellene figyelmeztetni, vagy büntetni. Megállapítható, hogy a CIC képlet a jelenlegi ponthatárok mellett nem alkalmas a magyarországi gímszarvasállomány minőségének felmérésére. Javasolható ennek kiküszöbölésére a következő: a minőségi területek állományának értékelését a Nadler-képlet alapján is el kell végezni, így a régi és a jelenlegi trófea-értékmérők reális összehasonlítására is lehetőség nyílik. Világszerte nagy pontszámú agancsra vágynak, azonban nem a CIC trófeabírálati képlete alapján, hanem az SCI pontozás szerinti nagy számokra. Éppen ezért tenyésztenek ki 30-40 ágat hordozó bikákat, hosszú szárakkal, hogy azok az SCI bírálata szerint is kiváló helyezést érjenek el. Szerintem mindenképp külön kell választani a szabad területen élő bikákat a zárt kertekben, „mesterséges” körülmények között felnevelt gímbikáktól. Ezek az agancsok már cseppet sem hasonlítanak az általunk természetesnek tartott trófeákhoz, ezek már inkább eltorzult csonttömegek...

TURÓCZI ANETT [email protected]

555 000

Mindennapi hazugságaink „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal…”– mondotta titkosnak szánt beszédében egy volt kormányfő. „Igazságbeszéd”– tódította hozzá a farvizén ezres nyelvcsapással lefetyelve evezők serege, sajátos, addig ismeretlen matematikai tudásról téve tanúbizonyságot, miszerint: hazugság x hazugság = igazság. Ideje lenne már a vadászatban is az „igazságbeszédnek”, azaz nézzünk szembe azzal, hogy mikor, mit hazud(t)unk, természetesen mindig a vadállomány (értsd, a nép) érdekeire hivatkozva, közben a saját, kisebb-nagyobb pecsenyénket sütögetve…

A hazai vadgazdálkodás alapját jelentő adatbázis, azaz a létszámbecslés hazugságon alapul. Tisztelet jár annak az elenyésző mennyiségű kivételnek, akik veszik a fáradságot, és bármilyen ismert, vagy ismeretlen módszerrel megpróbálják „megszámolni”, a területükön élő vadállomány tényleges mennyiségét. Nyugodtan mondhatjuk, hogy már a próbálkozás is becsülendő, de pontos számot szinte sosem fogunk kapni, lévén, hogy egyszerűen nincs hozzá megbízható, „csalhatatlan” módszer. Legfeljebb egy bekerített, csupasz területen lehetünk biztosak abban, hogy minden egyes, a számolás pillanatában ott élő egyedet megszámoltunk, de már itt sem garantált, hogy a szárnyasvad egy része a számbavétel közben nem repüli át a kerítést ki-, vagy befelé… S nem esett szó még a szabad területeken a vad táplálékhoz vagy évszakhoz kötődő természetes vándorlásáról, ami adott esetben az adott faj vadászterületen előforduló teljes létszámát érintheti. Elvileg ez kiküszöbölhető azzal, hogy országosan egy időpontban történik a számlálás, így ugyanazt az egyedet vagy csapatot nem számolják be többször különböző területeken, de ez csak elméletben van így. Tudomásul kell venni, hogy számos olyan környezeti és biológiai tényező van, ami megnehezíti, vagy szinte lehetetlenné teszi a pontos számbavételt. A terület fedettsége, erdősültsége, domborzata, átjárhatósága, a számlálás idején uralkodó szél erőssége, iránya, a levegő hőfoka, páratartalma mind olyan befolyásoló tényező, ami hatással lehet arra, hogy hol és mennyi vadat tudunk egyáltalán meglátni. Ezt a sok bizonytalansági faktorral tarkított képletet még tovább bonyolítja a vad természetes rejtőzködő életmódja, azaz csak a nappal vagy éjszaka azon része jöhet számításba, amikor a vizsgált faj egyedei aktívak, mozgásban vannak, ellenkező esetben csak pihenő-rejtőzködő helyükről felverve van módunk a tényleges számolásra. Erre legjobb példa, hogy alig párszáz hektáros vadaskertekben is kerülnek elő addig sosem látott egyedek. Mivel a vadállomány tényleges megszámlálása gyakorlatilag lehetetlen, különböző metodikák alapján, az adott módszer szerint számba vett vad mennyiségét próbálják az egész területre vetíteni – innen kezdve a számlálásból már becslés lesz. Hogy ezek a módszerek mennyire megbízhatóak, álljon itt egy rövid példa. A hetvenes években dán vadbiológusok egy sziget gyenge őzállományát teljesen ki akarták cserélni jobb genetikai adottságúra. Mielőtt a vadászok nekiálltak a „takarításnak”, minden addig ismert létszámbecslési módszerrel feltérképezték az állomány nagyságát. A legtöbb egyedszámot eredményező becslési metodika szerint legfeljebb 120 őz alkothatta a sziget populációját. Mire az utolsó terítékre került, már 300 feletti darabszámnál jártak… Tételezzük fel, hogy a lehető legnagyobb gondossággal igyekeznek egy terület vadállományát – számlálási eredmények alap-

556

ján – megbecsülni. Nos, ez a most talán még korrektnek nevezhető szám ritkán kerül változtatás nélkül az éves vadgazdálkodási jelentésbe. Ha a csapat, a vezetőség – vagy éppen az egyszemélyű döntnök – érdeke azt kívánja, hogy az adott vadfaj létszáma a jövőben növekedjen a területen, akkor bizony a ceruza jócskán lefelé fog „kerekíteni”. Ezzel szemben, ha a csapat „gyihos”, sokat akar lőni, netán a vadkárt akarja drasztikusan csökkenteni, jóval magasabb becsült állomány lesz beírva a rubrikába a valóságosnál. Nemigen volt rá példa a múltban sem, manapság pedig, amikor az adminisztrációval agyonterhelt idejű hatóság végképp nem ér rá ilyen tevékenységre, az így „kozmetikázott” létszámjelentés területi kontrollja gyakorlatilag nem létezik. Ezért „bemondásos alapon” fogadják el a létszámot, s ennek alapján kapja meg a terület a lelövési darabszámot.


Vadlétszámbecslés

Magyar VADÁSZLAP

AKTUÁLIS Terítékadatok

az ott hagyott zsigerek, kidobott bőrök számából lehet következAzt mondják sokan – nem is alaptalanul –, hogy egyedüli egzakt tetni ennek mértékére. Ritka már az „igazi” orvvadász, akit legalább mérőszáma a hazai vadállomány mennyiségének a terítékre került olyan nagy szenvedély hajt a vad után, mint engedélyes „társát”, csak vad mennyisége. Azonban nézzük, mit is takar ez a szám valójá- valamilyen okból kiszorult, esetleg sosem akart bekerülni a legális ban? Nos, ha biztosat akarunk mondani, akkor ez megegyezik az vadászok táborába. Ő az, aki válogatva vadászik, kilesi, „kidolgozza” elhasznált azonosító krotáliák mennyiségével, lévén szigorú el- a vadat, többre becsüli a trófeát, mint a húst, eszébe sem jut hasas, számolású hatósági jelzés. Hogy ehhez képest ténylegesen hány utódját vezető anyaállatot elpusztítani, nem egyszer nagyobb szakdarab került szabályosan a vad csánkjába, azt az elszámoló doku- mai tudással rendelkezik, mint a dézsmált területen vadászók többmentum nem tartalmazza. Azt mégsem lehet beírni, hogy a gye- sége. Ha nem a sötét oldalon állna, akár a legjobban elismert vadárek véletlenül a játékmackója nyakára pattintotta rá, vagy élelmes szok sorát erősíthetné. Már a rossz emlékű legfőbb igazságőr által orvvadászok kivették szállítási fedezetnek a vadászház udvarán népszerűvé tett „megélhetési bűnözés” kategóriájába tartozik az nyitva felejtett terepjáróból, netán a hatóságilag megemelt lelö- egyszerű húsvadász, aki különösebb válogatás nélkül, kifejezetten saját és környezete élelvési tervet sokalló terüA 2008. év hivatalos vadászati statisztikájának néhány adata mezésére viszi el a vadat. letgazda a levegőben Előbbi minőségi, utóbbi összekapcsolt krotália Gímszarvas Dám Őz Muflon Vaddisznó Összesen mennyiségi kárt okoz, számát írja be a csak Becslés 85 081 25 895 34 0381 9920 95 582 556 859 ezek nagyságrendje papíron elejtett, vagy azonban ritkán jelentős elhullva talált vad mellé Teríték 36 248 9652 86 083 2912 94 015 228 910 össz-vadgazdálkodási a terítéknyilvántartásba. Elhullott 2121 985 12 676 212 3018 19 012 szinten. Az igazi veszély Tételezzük fel, hogy Hasznosítás 45% 41% 29% 31% 102% 45% a szervezett hústolvajok, ezek kirívó esetek, a az orvvadászatot üzletdöntő többségnél stimBérlelövés: 7,8 milliárd forint Vadhús: 3,6 milliárd forint szerűen űző „mindenre mel az elejtett, elgázolt vállalkozók” jelentik, és elhullott vad mennyisége a felhasznált azonosító jelével – így megkapjuk az országban jellemző módon nem a legszegényebb rétegekből jönnek, s egy hivatalosan terítékre került és elhullva megtalált vad minimális részük legálisan (is) vadászik... Kártételük jelentős, a töredéknyi lebukott és ténylegesen elítélt banda bizonyított kárértéke sok százszámát, aminél ugye kevesebb nem lehet. Nézzük az érem másik oldalát, amikor nem kerül minden vadra milliós nagyságrendű, felvevőpiacuk korlátlan, minden valamirevaló vendéglő tart az étlapján vadételt, de elég kevés tudná vásárlási nyilvántartási szám. Alapesetben „egyszerű” orvvadászatról van szó, amikor illegális számlával igazolni valamennyi eladott adag eredetét... (Az állategészségügyi hatóság itt látványos eredményeket tudfegyverrel vagy más eszközzel vadászati jogosultság nélkül, idegen területen esik zsákmányul a vad, s a ritka és nehezen bizonyítható na produkálni, ha lenne erre irányuló szándék.) Jelentős tétel az úgynevezett „belső orvvadászat” által eltüntelebukást kivéve legfeljebb a nyomokból, a gazdátlan lövésekből, tett (a statisztikából kimaradó) vadmennyiség is. A kissé mohóbb, de kevésbé megfontolt tagtárs – bízva az ellenőrzés hiányában – nem írja be az elejtett vadat a lőjegyzékbe, nem tesz bele krotáliát, a dörzsöltebb csak akkor pattintja össze a befűzött azonosítót, ha útközben netán ellenőrzésbe botlik – ha nem, jó lesz a következő vadhoz. Nehezen érthető meg, hogy a botrányosan alacsony felvásárlási árak mellett pár ezer forintért megvehető húsért mennyien hajlandók vadászjegyüket, fegyverengedélyüket, vadászati lehetőségüket kockáztatni – igaz, nagyon kicsi a lebukás veszélye... S ha netán valaki mégis „aknára fut” – különösen, ha hivatalosan nem is vadász – a sok évig húzódó perek végén – ritka kivételtől eltekintve – az ilyen esetben rendkívül nagylelkű és méltányos hatalom vagy felmenti, vagy olyan csekély mértékű lesz a büntetés, hogy az elkövető vigyorogva mondhatja: megérte. A többi, a törvények betartását megkísérlő vadász pedig moroghat a valós, vagy virtuális bajsza alatt, s fizetheti a sarcolásban viszont parádésan működő államapparátus által kitalált „vadászati adókat”. A szakmában dolgozók és a vadászok – szintén csak hasra ütésre alapozott – szélsőérték-becslése szerint 20 és 50 százalék közé teszik az illegálisan elejtett vad mennyiségét. Vegyük az alsó értéket, ami biztosan nem túlzó, reális számnak tekinthető. Ha csak a béka fenekét alulról súroló vadhúsárakat vesszük alapul és a tavalyi évben a vadhúsból befolyt bevételt 100 százaléknak vesszük, a feketén „elkopott” vad húsértéke több mint 700 millió forint volt. Ennyit a „hiteles” adatokról. A következőkben a vendégvadásztatás, a kísérés, az elszámolás és a fizetés hazugságai kerülnek terítékre.

SOMFALVI ERVIN [email protected]


557 000

A HÓNAP

FOTÓJA A VÍZ AZ ÚR FOTÓ: KRIZÁK ISTVÁN

558

Magyar VADÁSZLAP

13. OLDAL

Hüvely és magtár Képzeljük el, hogy vadonatúj lőfegyvereinkkel – még mielőtt megvennénk – vizsgáló kezek csövenként legalább ötször célba lőnek, aztán a lőmagokról és a hüvelyekről elektronmikroszkóp alatt digitális fényképet készítenek, a felvételeket számítógépbe, a fémhulladékot dexion salgóra zacskózzák, csövenként bezsebelnek tőlünk 8850 Ft + áfát, aztán csendben várják, hogy bűnözzünk. El tudjuk képzelni? Nem? Kapaszkodnak? Ez nem fikció. Szerkesztőségünk birtokába került az IRM legális fegyvertartókat gyűlölő, és most már tényleg potenciális bűnözőként is kezelő tervezete a bűnmegelőzési, bűnüldözési célú országos lövedék és töltényhüvely nyilvántartásról. A lepel lehullt. A tervezetnek nincs hazai előzménye, nincs rá külföldi példa. Kísérő jelensége egy operett rendőrállam vaktában erőlködésének, a gyaníthatóan illegális fegyverekkel elkövetett szörnyű bűncselekmények felett. Utolsó védőbástyája a közhatalom bukott neoliberális elveken alapuló magánkézbe szervezésének, a jogszabállyal írt versenyelőnyök és monopóliumok tumorszerű burjánzásának. Mert a hatalom forgandó. De a lé azért legyen fix. Legalább addig, amíg az új söprű ki nem söpri a trezorból, vagy az Alkotmánybíróság meg nem semmisíti. Az is pénz. Addig is pénz. Ahelyett, hogy az alkotmányos jogállam a mi rendőrségünket, a mi szakértőinket és a mi szakértői intézetünket stafírozná ki, a mi adónkból, közbeszerezve nekik a hétfő esti helyszínelős krimiből azt kütyüt, amelyik kettőt pittyen és egymásra borulnak a digi képek, nyomozásvezető meg szupermodell boncmesternő, most egy olyan gazdasági társaságnak tervezik kiadni gebinbe a szakértői munka közhiteles részét, aminek az igazságszolgáltatáshoz vajmi csekély köze volt eddig. Ja igen, a tárolás szigorú elszámolása persze marad az alacsonyan fizetett raktáros rendőr- őrmesternél. A tervezetben olyat jelöltek meg célnak, ami semmilyen formában nem egyeztethető össze az 51/2008 EK irányelvvel. Abban nincs ilyenre utalás, szelleméből nem vezethető le, egyszerűen nem európai. Nem olvasták ugyanis, vagy ha olvasták, eltitkolják a döntéshozók elől, hogy a lőfegyverrel elkövetett bűncselekményeket nem az engedéllyel tartott fegyverekkel, hanem az illegális fegyverekkel követik el. Csak azért nem írom ide, hogy teljes egészében, mert sajnos minden évben van egy-két szerelemféltés, őrült ember, vagy beszűkült tudatállapotú polgár, aki az ügyvédje telefonszáma helyett a fegyverszekrény kulcsáért nyúl. Még a hatástalanításra kerülő

életveszélyes fegyverekkel is lőnének. Amiről ők jelentik ki, hogy életveszélyes. Mert az ő életük nem számít. Mit be nem vállalnának értünk, micsoda hősök! Le a kalappal. Meg az inggel, és a gatyával. Így lesz az igazi, nem a mi ingünk, de a gatyánk is rámegy. Merthogy az ORFK 2008-as statisztikáiból kiolvasható 234 449 engedélyezett lőfegyver nem igazságügyi szakértők általi adatrögzítése – és ez csak az egyik oka, amiért később bizonyítékként nem vehető figyelembe – hozzávetőleges számítással is bruttó 2,5 milliárd forintos, azaz két és fél milliárd forintos bevételt fog képezni a Polgári Kézilőfegyver és Lőszer Vizsgáló Korlátolt Felelősségű Társaságnak. A ballisztikai nyilvántartás célja elvileg ugyanis a polgári célra engedélyezett tűzfegyverekkel elkövetett bűncselekmények megelőzése bla-bla, bűnüldözési, igazságszolgáltatási és nemzetbiztonsági érdekből bla-bla, mások jogainak védelme bla-bla. Tudják mit? Bla-bla-bla-bla-bla. Tessék már nekem megmondani, mikor volt egy bűnöző olyan hülye, hogy nyilvántartott, szemlére bekérhető fegyverrel követett el bűncselekményt? Törvénytisztelő polgár, sportlövő, vadász oly mértékben debilis, hogy legálisan tartott fegyverével állt be a maffiába? Viszont ha sem a bűnöző, sem a legális fegyvertartó nem használ legálisan nyilvántartott fegyvert bűnelkövetésre, akkor minek adatbázis? És állandó használat mellett, vagy teljes polírozás után meddig szántja ugyanazt a mikrobarázdát az eke? Feltette már valaki ezt a kérdést? Qui prodest? Én megmondom. Annak, aki az adatrögzítési díjat fogja szedni. Vagy még egy dologra. És ez legyen egy soha be nem következő, rémtörténetbe illő fikció. Mi van, ha egy lőfegyverrel elkövetett bűncselekmény helyszínén talált hüvelyt és lőmagot egy hanyag munkatárs vagy egy rossz szándékú bennfentes kicserél(tet) a rendőrségi hüvely és magtárból vagy a profitorientált vizsgálóból származó (Polgári Kézilőfegyver és Lőszer Vizsgáló Kft.) töltényhüvelyre, homokba csapódott magra? Vagy csak megtart magának vizsgálatkor „jó lesz az még valamire gyerekek” kacsintással néhányat, amit voltunk olyan buták, és nem gumikesztyűben adtunk át arra az állítólag 5 próbalövésre… Ki lehet ezt zárni? Elég, ha annyit mondok ÁVH-s vészkorszakot túlélt ügyvéd kollégám örökbecsű emlékeiből: egy házkutatásnál, Attikám, nem az az DR. NYIKOS ATTILA érdekes, mit találnak, hanem [email protected] az, hogy mit vittek oda.

A ballisztikai nyilvántartás lényege a polgári célra engedélyezett tűzfegyverekkel elkövetett bűncselekmények megelőzése...


559

VADÁSZATI JOG

Az új erdőtörvény vadász-szemmel Nem sok tételt talál a vadászatra vonatkozóan az új erdőtörvényben az, aki veszi a fáradtságot és elolvassa a 2009. július 10én hatályba lépett, 2009. évi XXXVII. törvényt, mely az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szól. A régi joganyagból megmaradt a vadászatot érintő két paragrafus, egy azonban teljesen új rendelkezést tartalmaz, amelyre bizony minden vadász felkapja a fejét, mert húsba, pontosabban a vadászatra jogosítottak pénztárcájába vágó tételt érint. Előbb azonban vizsgáljuk meg a régieket, hátha azt sem ismerik a vadászok. Az egyik előírás szerint az erdőtörvényben, valamint a külön jogszabályokban (például a természetvédelmi törvényben, a vadászati törvényben) foglaltak alapján a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben köteles gondoskodni a körzeti erdőterv és körzeti vadgazdálkodási terv összhangjának megteremtéséről. Ezek hosszú távra, legalább tíz évre szóló tervek, amelyek nagyobb országos régiókat, területeket érintenek, amelyekben több vadászatra jogosított működik. Sokkal érdekesebb ennél a „Védelem a vadállomány okozta károsítás ellen” fejezetben található néhány előírás és fogalom-meghatározás. Lényeges eleme, hogy az erdőben az erdő életét, állapotát, felújulását akadályozó létszámú és fajösszetételű vadászható vadállomány nem tartható fenn. Ez máris ütközőpont a két ágazat között és bizony a gyakorlatban is sok esetben konfliktusokhoz vezet. Vadaskertben, vadasparkban a fentiektől eltérő létszámú és fajösszetételű vadállomány is fenntartható, de az az erdősítések befejezését nem veszélyeztetheti. A jogszabály kimondja, hogy a fenti veszélyeztető tényezők észlelése esetén az erdészeti hatóság köteles (!) kezdeményezni a vadászati hatóságnál a vadállomány apasztására, a veszélyeztetés egyéb módon való megszüntetésére irányuló intézkedések elrendelését.

560

A vadászati hatóságnak pedig 15 napon belül határozatot kell hoznia. És most következik, ami eddig nem szerepelt az erdőtörvényben, ám a vadászatra jogosítottakat igen érzékenyen fogja érinteni. Legjobb, ha szó szerint idézem a paragrafust: „Az erdészeti hatóság hivatalból, a természetvédelmi hatóság, illetőleg az erdőgazdálkodó kezdeményezésére hozott határozat alapján a vadászatra jogosult erdővédelmi bírságot köteles fizetni, ha: - az erdősítés sikeresen felújult területén a vadászható fajok egyedei az előírt fő- és mellék-fafajok vezérhajtásait 30 százalékot meghaladó mértékben károsították. - az erdő természetes felújítását biztosító, az előírt állománytípust alkotó fafajok termésének a vadászható vadfajok egyedei által történő felélésével az erdő felújulása veszélybe került. - a faállomány egyedei a vadászható vadfajok egyedei által történő dörzsölés, hántás következtében 0,1 hektárt meghaladó területen a faegyedek 10 százalékát meghaladó mértékben károsodtak.” Hát ebből a felsorolásból nem maradt ki szinte semmilyen kárforma, amit a vad az erdőben okozhat. Legfeljebb a taposás és a kitúrás… Tovább tetézi a bajt, hogy a jogszabály szerint a bírság folytatólagos károkozás esetén ismételten kiszabható. Ehhez ráadásul nem is kell a vadászati törvényben szereplő vadkárbecslési eljárást lefolytatni. Az erdővédelmi bírság alapösszegét a törvény egyelőre nem határozta meg, annak mértéke majd a végrehajtási rendeletben fog megjelenni, mint ahogy a fizetés részletes szabályait is az fogja előírni. Mindenesetre jobb félni, mint megijedni, de az biztos, hogy sok fellebbezési és jogi procedúrára van kilátás.

DR. BALÁZS ISTVÁN [email protected]

Magyar VADÁSZLAP

FOTÓ: Polster Gabriella

VADÁSZFEGYVER

A fehér bika halála


Nos, ez a cím takarhatna akár egy szép, romantikus vadásznovellát is – de ezúttal csalódniuk kell az irodalombarátoknak. A romantikát mindössze a Skicc Kft. által céltáblának készített, hófehér bútorlapból életnagyságban kivágott páratlan 16-os bika látványa jelentette, az összes többi kőkemény realitás. A tavasszal elkezdett lövéstesztet folytattuk – most már célirányosan a bikavadászatra hangsúlyozva – július végén a SEFAG Zrt.-nél, a Máté János termelési vezérigazgató-helyettes és dr. Buzgó József vadgazdálkodási osztályvezető által képviselt cég lábodi vadászterületén. 561 000 folytatás

A fehér szarvas hátsó oldala bizonyítja a halálos lövések magas arányát ¾

Lövészet összesítő eredmények Kaliber

Szabadkéz (50 m)

Lőbot Les Összesen Szabadkéz Lőbot Les Összesen (50 m) (50 m) (50 m) (100 m) (100 m) (100 m) (100 m)

.30-06 .300 WM 9,3x62 .375 H&H

14 13 5 19

37 45 46 31

37 35 42 33

88 93 93 83

7 8 5 3

40 44 48 28

40 30 34 28

87 81 87 59

Összesen

51

159

147

358

23

160

132

314

Mindösszesen 175 174 180 142

A gímbikák vadászatakor szerencsére ritkán „élvezhető” kániku- távcsővel szerelt, különböző típusjelű, megvilágított szálkeresztlai meleg fogadta a lövéstesztre vállalkozó gyakorló vadászokat tel (40, 44, 60, 66). A töltényeket a Blaser és a Zeiss márkák hazai Nagysalléron, a vadászház előtti tisztáson. A 36 fok a napon álló, képviselete – Jenei Beatrix és Papp László személyében – hozta, éppen soron következő lövőnek, a puskák cseréjét és töltését vég- a Blaser saját fejlesztésű CDP típusú lövedékét (.30-06 és .300 WM ző Papp Lászlónak, fotósunknak, a találatokat feljegyző írnokunk- 10,7 gramm, 9,3x62-es 18,5 gramm), illetve Kasza János, a Seeland nak, s nem utolsó sorban a minden lövés után a céltáblához gya- vadászbolt tulajdonosa biztosította, mely ólommentes maggal szelogló Ács Kornél fővadásznak, meleg percek helyett meleg órákat relt Impala gyártmányú volt (.375 H&H, 13 gramm lövedéksúllyal). A lövéseket 3 pozícióból (szabad kézből, 4 lábú lőbotról és majelentett. Folyamatosan törölgették a homlokukat az árnyékban sorukra váró többiek is, s jelentősen megcsappant a vadászház gaslesen feltámasztva) adta le 50 és 100 méteres távolságra a 6 hideg ásványvíz készlete. A tesztelést a Blaser Magyarország Kft. tesztelő, mindössze 1 próbalövéssel, majd mind a 6 helyzetből 1-1 által biztosított 4 különböző kaliberű (.30-06, .300 Winchester lövést leadva, azaz összesen 150 értékelt golyólövés zaja verte fel Magnum, 9,3x62, .375 Holland & Holland) ismétlőpuskával végez- a nagysalléri vadászházat körülölelő erdő csendjét. A közelebbi távolságra a kispuskalövészet szabvány lőtük, ami esélyegyenlőséget biztosított Blaser CDP lőszer: 4 irányba szimmetlapját, a távolabbira a golyóspuska-belöa résztvevőknek. Mindenki most vette rikusan irányított felgombásodási fovéshez használatos lőlapot ragasztottuk először kézbe mindegyiket, elveszítve ezlyamat, a gombásodás során a lövedék a szarvas-fantomra. zel a saját, megszokott puska okozta „fölényt”, amit az összeszokottság, az elsütés átmérője az eredeti kaliber méretének ismert ereje, a súlyozás és a személyre szaTapasztalatok, értékelés 2,5-szeresére nő, míg súlya gyakorlatibott agyazás jelenthet más esetben. RáMegtámasztás: Talán még egy vadászlag változatlan marad, ily módon még adásul a négy puska, bár azonos – Blaser jelöltnek sem jelent semmi újdonságot alacsony lövedéksúly esetében is erős R93 Professional – modellszériából került az az evidencia, hogy feltámasztott pussokkhatást és nagy áthatoló erőt ér el. ki, felszereltségében sem volt egyforma, kával pontosabban lehet lőni... Meglekettőben Mag-na-Port (a csővég előtt petésre a legjobb eredményt a négylábú hosszában kimart rések) csökkentette a visszarúgást, a harmadik célzóbotról leadott lövések adták, ebben közrejátszott az, hogy rövid csövű „bozótpuska”, míg a negyedik hagyományos építésű volt idő célozgatásra, valamint a „sebesen álló”, mozdulatlan célvolt, valamennyi egyforma műanyag agyazással, ami nyilvánva- pont, mert igaz, hogy a két ponton feltámasztott puska biztosan lóan nagyon strapabíró és praktikus, ám ízlés dolga, hogy azo- áll a két villában, de oldalirányba csak a bot áthelyezésével lehet nos esztétikai értékű-e egy hagyományos diófatussal. A két cég fordulni vele. Ezzel együtt, kísérővadásznak elsőrendű segédeszegyüttműködése okán mindegyik puska Zeiss Victory Diavari cél- köz, ha van idő, kinyitja a vendégnek, ha nincs, az összezárt bot

562

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZFEGYVER mellé fogva a puskát, gyorsan lehet a célpontot követni, vagy áthelyezni. A magaslesről tett lövéseknél látható volt a méretbeli különbségek okozta eltérés, volt akinek a puska alá kellett tenni valamit, hogy elég magas legyen, más pipiskedett a jó lőpozícióhoz. Nem mindenki támasztotta meg a jobb könyökét, így a feltámasztás kétpontosból egypontossá vált – ami meg is látszott az eredményen. Értelemszerűen leggyengébb eredményt a szabad kézből leadott lövések adták, a jegyzői székből figyelve több centiméteres kilengéseket lehetett észlelni a lövés előtt a csővégeken. Azok lőttek jól, akik a célra határozott mozdulattal rávezetve (a mellső lábon felemelve) megállítás nélkül lőttek a célpont elérésekor. Idegen puska: Egyértelműen érzékelhető volt az ismeretlen puskák használatából adódó kisebb bizonytalanság, a támasztékból leadott, precízen kivitelezett lövések kevés száma – alig-alig volt 10-es találat (3 centiméteres körön belül). A szabad kézből leadott néhány elrántott lövésen kívül 140 találat belül maradt egy 24 centiméteres körön, tehát a fehér fabikával leképezett szarvasnak halálos lövést jelentett volna, még a szabad kézből leadott lövések többsége is! Számomra ez azt a már korábban is követett gyakorlatot igazolta, hogy nem kell félni az idegen (bérelt) puskáktól, ha azok tulajdonságáról próbalövésekkel meggyőződünk. Nyugodt célzással, a pontos lövésre koncentrálva – márpedig egy nagy biológiai és gazdasági értékű vad elejtésekor ez mindenkitől elvárható – bármilyen jól belőtt puskával eredményesen lehet vadászni. Ez különösen akkor lehet fontos, ha más kontinensekre utazva saját puskánkat repülőgépen kell szállítanunk, ami plusz költséget, sok esetben külön adminisztrációt, be- és kiviteli engedélyeket, hosszadalmas és körülményes vámvizsgálatot jelent. Ráadásul a jegyárban foglalt igen szűkös, 20-23 kilogrammnyi csomagkeretünkbe ritkán fér bele a biztonságos tokba zárt fegyver 5-10 kilogramm súlya, s a túlsúlyért kemény pénzeket kell fizetni a légitársaságnak. Célpontáthelyezés, korrekció: A találatok elhelyezkedése többnyire a célpont középvonala alá esett, ami teljesen érthető,

hiszen a puskák a ballisztikailag ideális lőtávolságra (GEE, azaz 150-200 méter) voltak belőve, így a távolságkorrekció nélkül leadott lövések pár centivel alacsonyabban csapódtak be mind az 50, mind a 100 méteres lőtávon. Egy szarvas nagyságú célpontnál ez azonban nem igényel korrekciót a belövési távolságon belül, a pontra célzott lövés halálos találatot eredményez, semmivel sem nagyobb az eltérés, mint amennyit a ravasz elhúzásakor bemozdulhat a puska. Kaliber, visszarúgás: A kaliberek közötti különbséget a mellékelt táblázat mutatja, de közvetlen hatása megfigyelhető volt egyik-másik Jenei Beatrix és Papp László résztvevő jobb vállán, gondoskodott a fegyverekről egy szépen színesedő folt és a töltényekről formájában. A .375-ös – a visszarúgást csökkentő Mag-na-Port ellenére – meglehetősen gorombán „torolta meg” a vállhoz fogás lazán kezelését... A hivatalos teszt után néhányan kipróbáltuk Kasza János saját, mozgó tömegcsillapítású kick-stoppal és gumi tusavéggel felszerelt .375-ösét. Olyan lágy volt, akárha egy 7x64-es kaliberű puskát sütöttünk volna el... Aki nagy, „rugdosós” kaliberű puskát választ, érdemes megfontolnia az ilyen kiegészítő elemek beépíttetését. A csőszájfék érezhetően csökkenti a hátralökő erőt, azonban óva intek mindenkit, hogy ilyen kialakítású puskával a válláról lövessen, mert az oldalra is kicsapó hangnyomás jelentős. A lövészet után elemezgetve a kaliberek közötti különbséget, több résztvevő egyetértett abban, hogy hazai viszonyaink között nem indokolt a .300-as Magnum kalibereknél nagyobb energiát leadó puskák használata. S.E.

Blaser R93 Professional Minden környezeti hatásnak ellenálló szintetikus tus, gumibetét az előagyon és a markolaton, mely stabil fegyvertartást biztosít extrém helyzetben is. Bármilyen R93 váltócsővel összerakható, utánkereső (Tracking) változatban is kapható.


FOTÓK: Polster Gabriella

Zeiss Victory Varipoint céltávcsövek LotuTec bevonattal a tisztább, kontrasztosabb képért, nappali és éjszakai vadászatra egyaránt alkalmas megvilágított irányzójel típusokkal, melyek mérete a nagyítás változtatásakor is állandó: - V69-es irányzójel: választhatunk a megvilágított pont és a kereszt között - 60-as irányzójel: minimális célfedés még maximális nagyításkor is - 0-s irányzójel: minimális célfedés, kis nagyításkor széles látómező

563 000

564

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZKALANDOK

Teória kontra valóság Amikor a lábon lőtt disznó a magasabb aljnövényzetben és a nádasban sem produkál kenést, amikor az alacsony, tüdőn átlőtt gímbika egy csepp vért sem ejt és két kilométer múlva sincs kimerülve, amikor a szemből tüdőn lőtt remetekan nyolc kilométeren keresztül sem fekszik meg sebágyban, akkor a megtalálásukig csak találgatjuk, hogy milyen lövése van, miért megy úgy, ahogy megy. Így jártam a közelmúltban, amikor egy körülbelül tízórás sebzéshez hívtak. A barátom elmondása szerint éjjel a búzában rálőtt a disznóra és az elugrás helyétől - a gabonában hagyott vérnyomokat követve - tenyérnyi májdarabokat talált, és amíg a bő vérzést tudta, követte, ám az alacsony füves részre érve, elvesztette. Másnap reggel innen indultunk a disznó megkeresésére a kilenc éve hűen szolgáló szálkás tacsimmal. A kutya fel is vette a szagot, amit a rét után egy árpatáblán keresztül követett egészen egy 2-3 hektáros nyakig érő repcébe. És jött a teória. Mintegy bő kilométerre a rálövés helyétől, egy 10-12 órája májon lőtt, ezért befelé vérző kannak minden bizonnyal a repce melletti vizes nádasban kell dögön feküdnie. Ezzel szemben a valóság: Vállamon a bebiztosított puskával, mit sem sejtve vágtam neki a repcetáblának. A tacskómat úgy tanítottam, hogy utánkeresésnél ne fusson előre, annak ellenére, hogy a hátán lévő kis „hátizsákba” egy GPS adót szereltem, így a nálam lévő műholdas vevőn - a beépített térképen - még a legnagyobb takarásban is mindig pontosan látom, merre jár, merre keres. A kutya a tábla kétharmadánál egyszer csak letért a csapáról, alig tudtam őt visszahívni, újra a csapára állítani. A tévedését betudtam annak, hogy már nagyon felmelegedett az idő, megunta a keresést, szomjas lehet, stb. Az igazat megvallva rólam is szakadt a víz az átláthatatlan repce taposása közben. Alig mentünk pár lépést, a kutya újra letért a csapáról és mindjárt ugatva jelezte a disznót. Még fel sem fogtam a kutya jelzését, amikor a sebzett kan szemből robogva szétnyitotta a repcét, egy pillanat alatt előttem termett, éppen csak félreugrani volt időm. Így eshetett meg, hogy az éppen levegőben lévő lábamhoz odavágott és azzal a lendülettel futott is tovább. A tőlem kissé lemaradt barátom lövése megállította, így volt annyi időm, hogy utána fussak és a kegyelemlövést leadjam. Csak ezután vettem észre, hogy a márkás, nemrég vásárolt, drága gumicsizmám a bokám alatt szétnyílt és egyre jobban kezd fájni, majd vérezni a lábam. A kórházban azt állapították meg, hogy csontom nem tört, de a kan agyara tíz centis hosszúságban elvágott egy inat a lábamon, így jó pár napig mankóra szorultam.


FOTÓ: Halmi Péter Pál

Többször jártam úgy, hogy utánkeresésnél, a nyomokból kiolvasható jelek alapján felépítettem egy teóriát, majd a vad megtalálásakor az elképzelésem teljesen füstbe ment, egészen más lett a valóság.

Szóval, a teóriám alaposan megdőlt. A nagyon beteg kan nem jutott el a közeli nádasig, az enyhülést adó vízig... elfeküdt az első sebágyában, a repcében. A röviden kereső kutya légszimattal érezte a közelségét, ezért tért le kétszer is a csapáról, de én nem hittem neki. Az újraindítása után viszont rögtön jelezte, de nem maradt ideje a disznót állítani. Sosem fogom megtudni, nemhogy eldönteni, hogy a sebzett kan szándékosan támadt nekem vagy csak az irányomban szeretett volna elmenekülni. A tanulság? A sebzett vad utánkeresésénél okos ember nincs, csak okoskodó. Hiába van évtizedes tapasztalatunk, zseniális teóriánk, mindenféle feltételezéseink, GPS-szel felszerelt, rutinos kutyánk… a barátaink élcelődéseit és utólagos jó tanácsait – ahogy a kan „támadását” –, bármennyire SZABÓ ZSOLT elővigyázatosak vagyunk is, [email protected] nem kerülhetjük el.

565 000

Börcsök Zoltán „házi” vadaskertjében

Kell az összefogás! Ezzel a gondolattal hívták össze Bán Béla sportvadász kezdeményezése alapján a Dombóvár környéki vadászatra jogosultakat július 18án Dalmandra, a Róna Kft. patinás irodaházába kilenc környező vadászterület vezetőit, amelyek közül hét képviselői ott is voltak azon a megbeszélésen, ahol a kistérségi közös gazdálkodás alapjait próbálták lerakni a résztvevők.

Közel negyvenezer hektárt érint az a vadászati kistérség, amely a Gyulaj Zrt. kerítésétől nyugatra és délre Dombóvárig húzódik. A valaha volt 4 vadásztársaságból 9 különálló vadászatra jogosult alakított ki területet, nagyobb részük földtulajdonosi

566

közösség formájában működik. Az átalakulás – szinte törvényszerűen – itt sem ment simán, sok veszekedéssel, régi barátságok és területek veszteségeivel, perekkel indult. Ma már lecsendesedőben vannak a korábbi viták, tompulnak a sérelmek, nem fájnak

már úgy a gyógyuló sebek. A vadászni akaró tagok megtalálták valamelyik csapatban a továbblépés lehetőségét, aki nem akart ezért áldozni, az feladta és befejezte. Stemler József, az attalai Gazda Vt. elnöke szerint a vadkárérzékenység már nem olyan, mint régen volt, nem lehet a kifizetéseket a TSz vagy az ÁG vezetőinek meghívásával elintézni. A 97 előtt „leürített” területek még mindig nem tudták a régi vadmennyiséget pótolni, kevés az eredményes vadászat lehetősége. Többen nosztalgiával emlegették a családias programokat, köztük Börcsök Zoltán mezőgazdasági nagyvállalkozó, a Kocsolai Ftk. vezetője, aki 6 társaságnak is tagja. Elmondta, hogy korábban a térségi rendezvények, lövészversenyek hozták össze a vadászokat, amit a társaságok felváltva rendeztek meg, ahol a korongozáson kívül háziversenyek – tesztkitöltés, trófeabírálat – is biztosította a szórakozást, ami az új fegyverrendelet megjelenésekor lehetetlenné vált, a törvényalkotás egyértelműen a vadászok ellen dolgozik. Míg korábban a lelövési tervszámokat mindig visszavette a felügyelet, mára ez megfordult, übtre engedélyezik a tervek emelését – csak épp a vad hiányzik. Már az is eredmény, ha nem kell estig menni azért, hogy fejenként egy apróvad essen... Gondok vannak a sokszor egyedüli bevételt jelentő őzbakeladással is, célszerű lenne egy közös értékesítési irodát non-profit vállalkozás formájában létesíteni. - Nem nagyon akarnak a vadászok munkát fektetni a területbe, csak kivenni a befizetett pénzt – mondja Széll Szabolcs, a Dalmandi Vt. elnöke. Pedig tudomásul kell venni, hogy egy vadászterület is pénzügyi alapokon működő gazdasági egység, amely nincs alkupozícióban, sokszor kénytelen olcsóbban eladni a vadját. Nem kivenni kell a pénzt, hanem bevinni, nem szabad az eddigi eredményeket feladni. A kártevők gyérítése is csak közösen oldható meg, ha a szomszédból mindig jön az utánpótlás, akkor nem lesz eredményes védekezés. Hangya Sándor, a Szakcsi Ftk. vadászmestere szerint a kiöregedett tagok helyére felvett fiatalok nem akarnak rókára vadászni, mindjárt golyós puskát vesznek, s azt kérdezik, hova üljenek ki szarvasra, disznóra... - A vadászati irodák monopolhelyzete miatt saját kézbe kell venni az értékesítést – erősítette meg Horváth Károly, a Nagykónyi Koppánymenti Vt. elnöke is. Reális hozzájárulással fenntartható a gazdálkodás, egyre jobb a kapcsolat a földtulajdonosokkal, a kifizetett vadkár évről évre csökken. Mi megtartottuk a kötelező vadászjelöltséget, egy évig részt kell vennie a tagjelőltnek a közös programokban és a vadászatokon. Gyenei Ferenc, a Döbröközi Ftk. fővadásza szerint most is van hivatalos térségi

Magyar VADÁSZLAP

RIPORT Az érintett területek vadgazdálkodási adatai Terület neve

Dalmandi Vt. Dombóvári Ftk. Döbröközi Ftk. Attalai Vt. Kocsolai Ftk. Nagykónyi Vt. Szakcsi Ftk.

nagysága (hektár)

tagok száma

szarvas

5 341 3 480 11 500 5 000 3 600 6 900 4 700

26 14 26 26 9 42 22

0 9 22 18 10 10 25

vadgazdálkodási terv, csak senki nem tartja be. A területhatárok nem szakmai alapon, hanem helyrajzilag lettek kialakítva, ellentmondás van a vadászó földtulajdonosok és a nem földtulajdonos vadászok érdekei között is. A ténylegesnek csak a töredéke a kifizetett vadkár, mindenki az átvonuló nagyvaddal akar „gazdálkodni”, ugyanakkor a helyhez kötött apróvad óvásával senki nem törődik. Meg kell nézni, hány ténylegesen is dolgozó hivatásos vadász van ezen a 40 ezer hektáron, pedig ez a terület kezelésének az alapja, nem az időnként vadászgató tagok eseti és bizonytalan eredményű tevékenysége. A vadásztársasági forma nem alkalmas a szakszerű gazdálkodásra. A kártevőgyérítés hatásos eszközeit a törvény kivette a vadászok kezéből, a mesterségesen előállított apróvad pedig nem életképes. - Egyre rosszabb kilátásaink vannak, csökken a vadállomány – mondta Keller Ádám, a Kocsolai Ftk. vadászmestere, az átvonuló vaddal nem lehet gazdálkodni. A régiós gondolat először a kapcsolattartás, a barátkozás fenntartásában ölthet testet. A fiatal Kiss Ferenc, a Dalmandi Vt. vadászmestere kért szót: - Alig 10 éves vadászmúlttal rendelkezem, de ennyi idő alatt is elkeserítő leromlás látható a vad élőhelyén. A 20 méter széles, 3 szintes, aljnövényzettel benőtt fasorokból mára 1 sornyi, gyepen álló fák oszlopsora lett, szinte minden talpalatnyi búvóhely fel lett

éves vadlelövés, db dám őz disznó nyúl 0 0 5 0 60 10 60

60 60 67 60 30 25 55

24 30 132 41 35 25 44

26 14 41 10 0 30 10

szántva, nincsenek gazosok, árokszélek, mezei rejtőhelyek. - Hol lehet élőhelyet fejleszteni, amikor másfél millió forint egy hektár föld ára? – teszi fel a költői kérdést Árbogást Gyula, az Attalai Gazda Vt. vadászmestere. A vetésszerkezet jobb, mint korábban, de ez csak időleges megoldás, ősszel kultúrsivataggá válik a táj, s az apróvad – a rókákkal együtt – behúzódik a nádasokba és az 5 százalék területarányt sem elérő erdőkbe. A ragadozó szárnyasok tömege kezelhetetlen, ráadásul a disznó is a nádba szorul be. Gyenei Ferenc szerint a gazdálkodók érdeke ellentétes az élőhelyfejlesztéssel. A földalapú támogatás, a parlagfűmentesítés kötelezővé teszi a vad búvóhelyeinek felszámolását, gyepek, gazos területek nem tarthatók fenn, ráadásul a vegyszerstruktúra átalakítása még tovább rontja a maradék apróvad túlélési esélyeit. Szőke Géza, a Dombóvári FtVk. vadászmestere elmondta, hogy ők fokozottan figyelnek a dúvadra, így elég szépen van vadfácánjuk. Ami gondot okoz – s ez személyesen, mint mezőőrt is érinti – az a városba betelepült rókák nagy száma, rengeteg panasz van a lakott területeken. Most kotorékcsapda-hálózatot akarnak telepíteni, aminek a költségeibe a város is beszáll, a többit a vadászok állják. - A régi Dombóvári Nimród Vt. 17 000 hektárján kilométerhossznyi monokultúrák

fácán róka 134 280 154 120 80 70 40

125 75 146 70 56 60 50

voltak, mégis komoly terítékek voltak apróvadból, igaz, saját előállítású madárból 3-5 ezret raktunk ki évente – szólal fel Börcsök Zoltán. – Ma is az lenne a cél, hogy bocsássunk ki apróvadat a lecsökkent állomány pótlására, mindenkinek tehetsége szerint meg kell tenni, amit tud. Szíjártó István, Dombóvár rendőrkapitánya, az Attalai Ftk. titkára szerint a környékbeli vadászok fegyelmezettek, 10 év alatt mindössze egy vadászbaleset volt a térségben. A törvény végrehajtójaként próbálnak segíteni a vadászoknak, a szabályok szűk lehetőségeit igyekeznek rugalmasan kezelni. Évente 5-10 esetben járnak el orvvadászat miatt, akik kiszorultak a vadászatból, azok közül visszajárnak orvvadászni néhányan a volt területükre, az egy árva szerencsétlen vadőr kevés ellenük. A körzeti megbízottak igény és lehetőség szerint együttműködnek a vadászokkal. A jelen megbeszélésen még nem lát egységet, de elutasítást sem, van esélye a jó együttműködésnek, valószínűleg közös non-profit szervezet létrehozásában lehet előrelépni. Bán Béla zárszavában külön megköszönte a közös szándékot, és első lépésként vadász-kistérségi internetes honlap kialakítását, közös trófeabírálatot és – a Vas megyei vadászok mintájára – térségi rókavadász nap megszervezését javasolta a résztvevőknek, akik erre ígéretet is tettek. Somfalvi Ervin

A kistérségi megbeszélés résztvevői


567 000

Módszertani vadászat Magyar és idegen nyelvű vadászújságokat lapozgatván, az olvasó izgalmasnál izgalmasabb vadászkalandokat és leírásokat talál a világ minden részéből: medvevadászat Kamcsatkán, dik-dik vadászat DélAfrikában, fürge lajhárok hajtása Amazóniában, valamint tapírvadászat a Titicaca-tó mellett. A Kedves Olvasót most egy, a magyar vadászok által ismeretlen és a magyar vadászati irodalom szempontjából feltérképezetlen vadászmezőkre és vadászhegyekre, Németországba szeretném elkalauzolni.

Egykori vadászati alma materemből zöld színű boríték érkezik, benne vadászmotívumokkal díszített meghívó a decemberi társasvadászatra, Wiesensteigbe. A német vadászati illemkódex szerint társasvadászatra írásban illik meghívni és a választ is írásban illik visszaküldeni. A meghívó pontosan ismerteti a vadászat helyét, idejét, a vadászható vadfajokat és egyéb tudnivalókat, külön felhívja a figyelmet a meleg öltözetre, mivel a Sváb Alpok lábánál december elején farkasordító hideg lehet. Az erkölcsök lazulása és a technika fejlődése miatt ma már delejes levélben is lehet meghívót küldeni. A nagy napon reggel 6-kor indulok útnak, városkánkban a bank hőmérője –12°C-t mutat. Wiesensteigben mindent hó borít. A parkolóhelyen medvejárású, vastag, zöld alakok gyülekeznek, sok a régi ismerős, szertartásosan üdvözöljük egymást. Andreas, a vendéglátó és vadászatvezető fogadja az üdvözléseket, és amint úgy tűnik, hogy kitelt a létszám, rögtön hozzákezd az eligazításhoz. Sokadszor ismétli, amit nem lehet elégszer elismételni, a biztonsági rendszabályokat, majd ismerteti a standbeosztást, az elmúlt évben kisorsoltak szerint állítja fel a társaságot. Eligazítja a felvezetést, ki kivel menjen és hová állítsák le az autót, majd személyesen ellenőrzi mind a negyven vadász igazolványának érvényességét. Közben befut egy traktor vontatta pótkocsi, megrakva ülőhely gyanánt sörpadokkal, a vadászok egy részét ez az alkalmatosság fogja a helyszínre fuvarozni. Pattognak az utasítások a hajtóknak, vadászoknak, olyan, mint egy hadsereget vezénylő tábornok, akinek még a legutolsó lövészraj álcázására is van gondja. Legvégül egy kérdőívet oszt szét, amelyre pontosan be kell könyvelni, hogy ki, mikor, hol, milyen vadat látott, az milyen irányba ment, sebzett volt-e vagy sem és volt-e lövés. Döbbenten nézünk, zsebeink és hátizsákjaink dagadnak a vadászat hasznos és haszontalan

568

A vadászok várakozással és reményekkel teli szívvel szálltak le a pótkocsiról kellékeitől, mint a zsebben hordható svájci kaszakő, speciális objektívtisztító pamacs, zsebkályha, elemmel fűthető lúdtalpbetét – de tollat, azt nem hoztunk… Végül ez is megoldódik: mindenkinek kiosztják az írószerszámokat. A mellém beosztott két „új fiúval“, akiket nekem kell eligazítanom a szomszédos lőállásokba, bemálházzuk a terepjárómat, amely ezután úgy fest, mintha nem egy 4 órás vadászatra indulnánk Európa közepén, hanem egy több hónapos alaszkai vadászexpedícióra, távol minden civilizációtól. A megadott helyen leállítom az autót, a ropogós hóban gyalogolva útbaigazítom társaimat. A fák törzsére festett rikítóan színes számozott nyilak mutatják az utat a lőállásokhoz, aki itt eltéved az már menthetetlen. Elfoglalom tavalyról már jól is-

mert standomat, ahol meghitt órákat töltöttem a zuhogó esőben. Elhelyezkedek. Ahogy az eligazításon már elhangzott; hajtókra minden irányból kell számítani, a lőállás elfoglalása után azonnal szabad lőni az engedélyezett vadfajokra egészen 13 óráig, utána már csak a kegyelemlövés megengedett. Leszerelem a puskaszíjat a kengyellel együtt, a tapasztalatok szerint a kengyel akkor csörög, amikor az a legkevésbé kívánatos és a legrosszabbkor szokott a puskaszíj is beleakadni valamibe. Kezdődhet az előadás. Nemsokára már pattognak az első lövések a szemközti hegyoldal irányából, nálunk még minden csendes. Hirtelen szemből is fellángol a „harc”, ilyenkor lenne jó tudni, hogy mi zajlik a másik lőállásánál. Emlékeim között

Magyar VADÁSZLAP

KITEKINTŐ felrémlik az egykori labdarúgó bajnoki körkapcsolásos rádióműsorok emléke, valami hasonló közvetítés most is elkelne. Balról a szálasban egy őzsutát veszek észre, amint lassan óvatosan fejét forgatva közelít, belép a baloldali képzeletbeli lőszektoromba, de éppen felém néz, mozdulni sem merek. Amint megnyugodva, folyamatosan balra figyelve átmegy a jobb oldalra, már észrevétlenül fel tudom kapni a puskát. Egy pillanatra megáll, ismét balra néz, ezt kihasználva azonnal repítem a golyót. A suta hatalmas ugrással jelzi a lövést, amelynek energiája hozzácsapja egy fatörzshöz, leperdül róla és a völgy felé szánkázva, eltűnik. Mindent helyesen csináltam, de most mégis nyomorultul érzem magam. Balról a távolban narancssárga villanásokat látok a fák között, érkezik a hajtóvonal, lelkesen kopogtatva minden fát. A hozzám legközelebbi hajtóval röviden eszmét cserélünk, ki mit látott, milyen a „kapás”, látták-e az általam lőtt sutát, de erre nemleges válasz érkezik a hajtósor alsó végéről. A háttérben pedig lőnek rendületlenül. Már csak egy óra van hátra az engedélyezett időből, amikor jobboldali szomszédom felől lövést hallok. Ismét elkezdek figyelni, mert a vadászat idejének a vége nem jelenti a vad mozgásának végét is. Ilyenkor jönnek meglepetések. Tőlem negyven méterre, jobbra egy süldő kerül képbe. Ezt nem lehet elengedni. A szálkeresztet a fülére téve követem mozgását és meghúzom az elsütő billentyűt. A süldő hatalmasat ugrik a mély völgy felé a suta nyomába és eltűnik. A hátralévő idő eseménytelenül telik, majd pontban egy órakor kiürítem a puskát, összerakom a cókmókomat. A fegyvert a hátamra véve elindulok lefelé az egyre meredekebb lejtőn, amely csúszik, mint a jégpálya, de sem a sutát, sem a süldőt nem látni, csak bőséges vérnyomokat. Mielőtt a puskával hanyatt esnék, óvatosan visszakapaszkodok a fennsíkra, felnyalábolom hátizsákomat és indulok a megbeszélt találkahelyre. Kis kerülővel leautózunk a völgy aljába. Hozzákezdünk a kereséshez, csatlakozik még két újabb vadász is. Nemsokára egyikük lelkesen kurjongat felém, hogy megvan. Alig száz méterre a rálövéstől, egymáson fekszenek, alul a suta, tetejében a süldő. Meglepetésemben nem tudok szóhoz jutni, majd hangosan megjegyzem: „Látjátok így kell lőni.” Vasvilla szemek merednek rám, majd még hozzáfűzöm: „de ezt kétszer nem tudnám megcsinálni”. Erre már mindenki nevet. Egyesült erővel kihúzzuk a sutát és a süldőt a földútig, akkorra befutnak a vadbegyűjtők is. Rögtön felrakjuk a vadat az utánfutóra és elindulunk egy további disznó keresésére, amit szerencsésen megtalálunk alig kétszáz méterre az

úttól, benn a legsűrűbb bokrok alatt. Innen húzzuk-vonjuk, taszigáljuk ki ledőlt törzseken át négyen a közel százkilós példányt, amin igen rossz fogás esik. Szuszogva-fújtatva érjük el végre az utánfutót. A gyülekezőhelyen már szorgos kezek forralt borral várják a mélyhűtött vadászokat, leadjuk a gondosan vezetett jegyzőkönyvet, közben már elindult két kutyás utánkereső csapat és egyre-másra érkezik az elejtett vad. A puskát késre cseréljük, és munkához látunk. Mivel több a vadász, mint a zsákmány, gyorsan haladunk, majd a fenyőgallyakkal díszített helyen elrendezzük a terítéket. Az első sorban a 17 vaddisznó, a másodikban a 8 suta és gida, a harmadik sorban pedig az öt róka. Elfoglaljuk helyünket a terítékkel szemben, átellenes oldalon a hajtók és Andreas mint vadászatvezető eredményt hirdet, összesen 127 lövés esett. Várnám az ilyenkor szokásos gúnyolódó megjegyzését is: „Az urak úgy vadásznak, mint a partizánok, lőnek, de nem találnak.” Egyenként szólítja a szerencsés elejtőket, akik kalapot levéve veszik át a véres töretet egy

„Waidmannsdank” kíséretében. A kürtösök külön-külön adják meg a végtisztességet a rókának, az őznek és a vaddisznónak. Hátra van még a vadászat szintén nem elhanyagolható fontosságú eseménye, az úgynevezett kondérhajtás, azaz az estebéd. A vacsora után szokott még ülésezni a vadászbíróság, ez vonja felelősségre a vadászat rendje ellen vétkezőket félig komoly, félig tréfás formában. A kondérhajtásra ezúttal egy közeli szálloda éttermében került sor. Egy patinás vadászkalap jár körbe, ebben gyűjti a főhajtó a „kalóriapénzt” társainak, röpködnek a kék és piros hasú euró bankók. A szobahőmérsékleten testünk és szellemünk felenged, éhesen kanalazzuk az ételt, és mi másról folyhatna a szó egy jól sikerült vadászat után Németországban, mint az egyes autómárkák biztosítási díjtételeiről…

BÁLINT ELEMÉR [email protected]

A nyiladékon „átrepülő” disznót sokszor még a gyakorlott puskások is elhibázzák


569 000

KIEMELT AJÁNLAT Web-áruházunk teljes kínálata

a www.vadaszlap.hu honlapon CD, DVD, VHS

Hogg, Ian: Kézifegyver határozó

6500,-

Baranya Vadászkürt Együttes: Vadászüdv CD

Blaumann Ödön: Agancsosok DVD

2500,-

Fekete István: Tüskevár

K. Rhédey Zoltán: Verébtől a szarvasbikáig

2700,-

Blaumann Ödön: Gímbikák bírálata DVD

1990,-

Ignácz Magdolna: A szarvasbőgés titkai DVD

4200,-

Maderspach Viktor: Pareng-Retyezát

Deák István, dr.: A nagyvad és vadászata Erdélyben

2980,-

Takács Viktor: A vaddisznó vadászata I-II. DVD

570

3100,-

2500,-

2980,-

5800,-/db

Balogh-Schmidt: Tavaszi zsongás CD. . . . . . . . . . 3 120,Tollasbál az erdőn (madárhangjáték) CD . . 3 120,Kossuth Kiadó: Fák és cserjék CD . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Magyarország gombái CD . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Vadvirágok CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Balogh I.: Természetlesen DVD . . . . . . . . . . . . . . . . 4 680,Vértelen vadászat DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 680,Bársony I. A.: A láp és a pagony dalnoka DVD . . 2 700,Blaumann Ödön: Dámbarcogás, Gyulaj DVD . . 2 500,Dámbikák bírálata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Muflonkos bírálat DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Őzbak bírálat I-II. DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,-/db Vad és vadászat DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Vadászévad 2006-2007-2008. DVD . . . . .2 500,-/db Vaddisznó hajtások I-IV. DVD . . . . . . . . . . .2 500,-/db 100 őzbak. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Dénes Gábor: Tanuljunk kutyául DVD . . . . . . . . . 1 330,Erdő P.R. Bt.: A természet művészei DVD . . . . . . 4 700,Dámszarvasok földjén DVD . . . . . . . . . . . . . . . 3 150,Solymászat Magyarországon. . . . . . . . . . . . . . 3 150,Gyenes K.: Kerekek és lépések I-V. DVD . . . . .2 890,-/db Halmágyi T. I.: Vadászatok idegen tájakon . . . . . 3 200,Heltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik DVD. . . . 5 550,Hidvégi Béla: Hegyi vadászataim DVD . . . . . . . . 4 900,Volt egy álmom DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 900,A vadontól a múzeumig. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 900,Homoki: Cimborák hegyen-völgyön DVD . . . . . 1 330,Cimborák nádi szélben DVD. . . . . . . . . . . . . . . 1 330,Hunters Videó Stúdió: Abnormal Böcke DVD . . 8 900,Afrika Erfahrungen DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Bockfieber DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Bow Hunting in South Africa DVD . . . . . . . . . 8 900,Büffeljagd DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Der Trambock DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Hirschpirsch und Drückjagd DVD . . . . . . . . . 8 900,Jagd in Südafrika 1-2. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Kapital Rothirsche DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Klassische Safari DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Masailand 1-2. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,-/db My Very Best Buck DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Serengeti-jagd in afrikas juwel 2 DVD . . . . . 8 900,Schwarzbaren DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Schwarzwildfieber DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Schwarzwildjagd DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Sommerböcke DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,The Big Four DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,The life of the roebuck DVD . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Traumtrophäen in Ungarn DVD . . . . . . . . . . . 8 900,Ignácz Magdolna dr.: Apróvadvadászat DVD . . 3 800,Mormotától a fürjvadászatig DVD . . . . . . . . . 3 800,Élőhelygazd. és vadgondozás I.-II. DVD . . . . 6 500,Nagyvad egyéni vadászata DVD. . . . . . . . . . . 3 800,Nagyvad társas vadászata DVD . . . . . . . . . . . 3 800,Örökség Fekete Istvántól DVD . . . . . . . . . . . . 3 800,Őzhívástól a vaddisznóhajtásig DVD . . . . . . 6 500,Szalonkától a vadlibáig dupla DVD . . . . . . . . 6 500,Vadászati Múzeumok DVD . . . . . . . . . . . . . . . . 3 800,Vaddisznóhajtástól vaddisznóhajtásig . . . . 4 500,Világrekordok nyomában I-II. DVD . . . . . . . . 4 500,Magyar Közlöny: Muzsika Mo.-ról CD. . . . . . . . . . 1 800,Média Art Film: Vérebvezetők nyomában . . . . . 6 250,MOKÉP: Mo. nemzeti parkjai I-II. DVD . . . . . .2 890,-/db Naturhun: Hunting in Hungary I-II. DVD . . . .5 900,-/db Nova Toma: Dél-Africa 1-2. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 900,Big Five Safaris DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 900,Oxigén-magazin: Csergezán Pál vadvilága . . . . 6 240,Rockenbauer: Másfélmillió lépés... I-III. . . . . .2 890,-/db … és még egymillió lépés DVD I-V. . . . . . . . . 2 950,Sáfrány József: Az én Afrikám I-II DVD . . . . . . 2 100,-/db Select Kft.: A csuka horgászata DVD. . . . . . . . . . . 1 560,A harcsázás rejtelmei DVD . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,A nagy cápák nyomában DVD . . . . . . . . . . . . . 1 560,A St. Helens hegy kitörése. . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,A süllő horgászata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,A tenger óriásai DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Afrika prédái, ragadozói DVD . . . . . . . . . . . . . 1 560,Ausztrália DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Az ismeretlen Hawaii DVD . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Bálnák DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,-

Select Kft.: Cápák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Csodás Észak DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Dél-Afrika DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Elképesztő vándorlások DVD . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Farkasok DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Feederbottal állóvízben DVD . . . . . . . . . . . . . 1 560,Feederbottal nagypontyra DVD . . . . . . . . . . . 1 560,Kedvenc horgászvizeink DVD . . . . . . . . . . . . . 1 560,Kerekek és lépések I-V. DVD . . . . . . . . . . . .2 890,-/db Medvék DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Nagy koralzátony DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Niagara vízesés DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Óriásdévérek földjén DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Pingvinek vándorlása DVD . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Szerengeti DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Trópusi esőerdő DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Vándormadarak DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 560,Veszélyes állatok: Majmok DVD . . . . . . . . . . . 1 560,Takács Viktor: A vadászíjász 1-2. DVD. . . . . . .5 800,-/db Európa terítéken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 800,Őzhívás DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 800,Természetfilm: A kormorán zátony amforái . . . 1 990,A Monarchia hajóroncsai 1-3. DVD . . . . . . . . 1 990,A természetvédelem a Hortobágyon DVD . 1 990,Antarktisz (Az élet fagyos szigete) DVD . . . . 1 990,Árpi bácsi fiókái DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Az emberevők földjén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Budapesti vadon DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Daruvonulás a Hortobágyon DVD . . . . . . . . . 1 990,Életem, utazásaim DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Fagyos oázis DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Farkaslesen DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Grönland DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Háztűzőrző DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Hubulák DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Izland (Feröer-szigetek) DVD . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Lappföld (Az inari vándorai) DVD. . . . . . . . . . 1 990,Liliputi mimikri DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Lulu, a világszám DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Mauritius (A kincses sziget) DVD . . . . . . . . . . 1 990,Pápua új Guinea DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Patagónia tornyai DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Pénz és taps nélkül DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Tasmánia (Az ördög szigete) DVD . . . . . . . . . 1 990,Tiszavirág (Egy nap pompa) DVD . . . . . . . . . . 1 990,Víz, víz, tiszta víz DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Uys, Jamie: Sivatagi show DVD . . . . . . . . . . . . . . . . 1 330,Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése VHS . . . 3 500,A vaddisznó vadászata VHS . . . . . . . . . . . . . . . 3 500,Erdő-mező állatai VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 700,Őzhívás VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 500,Tesztvadászat VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 500,Velünk élő természet VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 700,-

KLASSZIKUS VADÁSZIRODALOM Avarff y Elek: Vadászképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 700,Bársony István: Az elveszett Paradicsom . . . . . . 2 450,Fekete vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Magányos órák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 100,Vadászhangok, hangulatok . . . . . . . . . . . . . . . 2 100,Bérczy Károly: Vadász műszótár . . . . . . . . . . . . . . . 2 980,Bertóti István: Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 800,Csathó Kálmán: Szarvasbőgés . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . . . 3 900,Degenfeld: A vadászszenvedélyről. . . . . . . . . . . . 3 490,Fekete István: Az erdő ébredése . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Bogáncs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 790,Csí . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 980,Csí és más elbeszélések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 790,Emberek között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Erdély. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Fészekrablás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Gyeplő nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Hajnal Badányban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 990,Halászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 598,Hú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 590,Kele. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 590,Kísértés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Lutra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 690,Matula és egyebek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,-

Magyar VADÁSZLAP

KÖNYVAJÁNLÓ Fekete István: Öreg utakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Összegyűjtött versek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Pepi-kert. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Sárgaréz patkók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Téli berek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 590,Tojáshéjdarabkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Tűz mellett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Útra kelünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Vadászatok erdőn-mezőn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 990,Vuk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 490,Fuchs Antal: Trilógia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 500,Gyöngyöshalászi T. Gy.: Vadászösvényeken . . . 2 700,Lazi Kiadó: A szarvasok háreme . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Fekete István bibliográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 500,Harmat és vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Maderspach: Az oláhok vérnyomában.... . . . . . . 3 490,Élményeim a Ny-mo-i szabadságharcból . . 2 980,Havasi vadászataim . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Medve! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Menekülésem Erdélyből . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 980,Makay Béla: Hegyen-völgyön . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 900,Molnár Gábor: Dráma az őserdőben . . . . . . . . . . 2 500,Nadler: Cserkészeten és lesen Nagymo.-n . . . . . 4.200,N. Nozdroviczy Lajos: Vadászemlékeim . . . . . . . 3 200,Palatinus Kiadó: A másvilági vadász . . . . . . . . . . . 2 400,Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . . . 2 700,Selous: Természetrajzi megfigyelések... . . . . . . . 3 100,Sütő András: Hargitai vadászkalandok . . . . . . . . 2 500,Széchenyi Zs.: Alaszkában vadásztam . . . . . . . . . 2 238,Elefántország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 999,Hengergő homok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Két kecske . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 499,Nahar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 499,Ünnepnapok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 599,Szilárd Ferenc dr.: Ébredés az erdőn . . . . . . . . . . . 3 800,Tanos Pál: Erdőzúgás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 900,Wass Albert: A funtinelli boszorkány I-II-III. . . . . 5 000,Farkasverem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 780,Jönnek! Adjátok vissza a hegyeimet! . . . . . . 1 880,Jönnek! Ember az országút szélén. . . . . . . . . 1 275,Mesék, erdők könyve, tavak könyve . . . . . . . 1 100,-

KORTÁRS VADÁSZIRODALOM Acél Csaba: Kuduláz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Ádámfi Tamás, dr.: Vadászati bibliográfia . . . . . . . . 750,Ambrózy Á.: Egy vadászíjász kalandozásai... . . . 1 800,Apatóczky István: Ettünk falombot... . . . . . . . . . . . . 850,Balogh Gábor: Véges vadászmezők . . . . . . . . . . . . . 450,Bán István: A medve árnyékában. . . . . . . . . . . . . . 2 500,A medve karmai között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 200,Az X-es . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 000,Harc az elemekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Medve 3. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 000,Szarvasbőgés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 000,Vadóc vakációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 200,Barassó P.: Vadőr voltam, vadőr lettem újra . . . 2 400,Békés Sándor: A természet bűvöletében . . . . . 1 590,Elröppent évek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 680,Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 900,Imádkoznak a fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 940,Békés-Körtvélyesi: Vadászotthonok . . . . . . . . . . . 2 800,Bornemisza Péter: Varázslatos vadászatok . . . . 3 990,Capstick: Az utolsó elefántvadász . . . . . . . . . . . . . 4 800,Halál a fekete kontinensen . . . . . . . . . . . . . . . . 4 300,Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . . . 2 100,Deák I.: Az apróvad és vadászata Erdélyben . . . 2 980,Dinich László: Gazsi bácsi törzsasztalnál . . . . . 1 970,Dúcz László: Istennek háttal . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 499,Harmatcseppek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 500,Eibhisberger: Nagy nevek-híres vadászok . . . . . 1 680,Evanics Béla: Az út végén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 000,Nászút a Marsra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 000,Fáczányi Ödön: Egy hajdani vadásztársaság . . 2 500,Fejet hajtunk – vadászati emlékhelyek.... . . 3 500,A népiskolától az akadémiáig . . . . . . . . . . . . . 3 500,Fáczányi-Molnár: Vadászősök tisztelete . . . . . . . 2 400,Faragó István: Kápolna a hegytetőn . . . . . . . . . . . . 590,Farkas Zoltán: Bográcsszéli történetek . . . . . . . 1 970,Murphy horgászik. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 970,Fekete István, ifj.: Csí és Vit meg az emberek . . 1 490,Fekete Istvánra emlékezve . . . . . . . . . . . . . . . . 1 980,Vuk és a simabőrüek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 950,Földi László: Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 490,Gál Sándor: Esték és hajnalok . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 900,Gálfalvi Gábor: Székelykeresztúr és vidéke... . . 2 200,Gazdag József: Csallóközi vadászatok . . . . . . . . . .1 219,Gyenes István: Öröklés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 350,Gyimesi Gy.: Ázsia végtelen vadászmezőin... . . 8 000,Európai vadászmezőkön bőrkötésben . . . . 8 000,-

Gyimesi Gy.: Vadászataim a Kárpátokban... . . . . 8 000,Halmágyi T. I.: Vadászatok idegen tájakon . . . . . 6 400,Hámory Gy.: Kurgánok között a Hortobágyon . 1 500,Hangay György: A kacagó koponyák földjén . . 2 400,Ahol még kék az ég . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 870,Kuszkusz kókusszal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 700,Tábortüzek a dél keresztje alatt . . . . . . . . . . . 1 800,Hankó László: A medvék országa . . . . . . . . . . . . . 3 000,Hidvégi Béla: Vadászálmok birodalmában . . . . 3 900,Vadászként a csúcsokon I-II. . . . . . . . . . . . . . . . 7 500,Horányi-Pivárcsi: Magyar világjárók kalandjai . 2 960,. Iglói P.: Perőcsényben puskával és fakanállal . . 2 480,Perőcsényi vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 980,Kászoni Z.: A Kárpát-medencei vadaskönyv . . . 1 600,Hal és horgászat Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . 2 560,Vad és vadászat Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . 1 890,Kiss J. Botond: Így láttam Indiát . . . . . . . . . . . . . . . 1 500,Kopa János, dr.: Egyperces vadászatok . . . . . . . . 3 990,Kovács Dénes: A vívók apostola... . . . . . . . . . . . . . 3 500,Lovász Sándor: A vadászat lázában Gelvács . . . . . 750,Lükő Sándor: Kalandos vadászatok . . . . . . . . . . . 2 990,Trófeás történetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Magyar Közlöny: Jogszabálygyűjtemény . . . . . . 2 490,Márok Tamás: A képzelet vadászmezején . . . . . 2 700,Márton Imre dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . . . 3 900,Merán Fülöp: Az emlékek nem hazudnak . . . . . 2 400,Vadászpasszió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Mess Béla: Két szenvedély rabságában . . . . . . . . 2 499,Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 600,Vadász tanmesék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 999,Molnár-Motesiky: Gróf Forgách Károly élete... . 1 200,Motesiky Árpád: Emlékezés Stróbl Alajosra. . . . . . 700,Felvidéki vadászörökség . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 100,Vadász örömök-vadász örökségünk . . . . . . . 2 800,Nagy Imre: Lovasvadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 980,Pető János: Megismerni a vadászt. . . . . . . . . . . . . 1 500,Mitől hízik a vadász? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 500,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam... . . . . . . . . 3 200,Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon... . . 2 500,Tűzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Sánta Gábor: Az elfeledett Fekete István . . . . . . 2 200,Sáry Gyula: Az elveszett erdőről... . . . . . . . . . . . . . 2 500,Szabadkőművesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Schwartz Béla: Mister KUDU . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Siketfajd ketyegés és zergefütty . . . . . . . . . . 2 200,Sipos Endre: Erdei barangolások . . . . . . . . . . . . . . 1 860,Sterbetz István: Puskával a Nagypusztán . . . . . . 3 000,Természetvédő ösvényeken. . . . . . . . . . . . . . . 2 220,Szabó József: Tallián Emil a világutazó... . . . . . . . 2 500,Szálka R.: Kalandozások Máramarosban . . . . . . . 2 300,Topi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 280,Szász Imre: Basa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 900,Szerb Imre dr.: Együtt vadászni . . . . . . . . . . . . . . . 1 000,Szy Ferenc: Vadászéletem Kanadában . . . . . . . . 2 200,Terraprint: A természet és én 3, 5 . . . . . . . . . .1 200,-/db Tóth Sándor, dr: Nyitány a hírnévhez . . . . . . . . . . 3 500,Szél alatt - hátszélben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 800,Török: Vadászataim napfényben-árnyékban . . 3 600,Varga A.-né: Egy vadászfeleség naplójából. . . . 1 500,Vasas Joachim: Menjen, Doktor elvtárs! . . . . . . . 2 310,Végh Endre, dr.: Murphy és a beteg vadász . . . . 1 970,Vadászni emberi dolog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 900,Megvadult szótár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 990,Videcz Ferenc: Vendégkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . 3 200,Zsugorított görbetükör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 700,VKE: KÓD-EX. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Vojnits András: Afrikai levelek. . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Vörös István, dr.: A teremtő tenyerén . . . . . . . . . . 2 990,Zichy Kázmér gróf: A Guaso Nyiro mentén . . . . 4 400,Zoltán J.: A legkedvesebb vadásztársam... . . . . 3 300,Gödöllő és a főúri vadászatok . . . . . . . . . . . . . 2 800,Hatvan év vadászpuskával . . . . . . . . . . . . . . . 3 300,Vadászat az Osztrák-Magyar Monarchiában . . 3 000,Vadászok életveszélyben . . . . . . . . . . . . . . . . 3 200,Emlékek Éváról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 900,Régi képeslapok mesélnek a vadászatról . . 7 200,Zsigárcsik Gyula: Diana másként akarta . . . . . . . 3 200,-

Ignácz Magdolna: Szarvasbőgés, vaddisznóhajtás DVD

4500,-

Kászoni Zoltán: Székelyföldi vadászatok

4300,-

Széchenyi Zsigmond: Csui!

3499,-

Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése DVD

5800,-

Balogh István: Vadvirágos patika DVD

4680,-

Draskovich Iván: Szarvasgazdálkodás

3900,-

Ugray Tamás: Gavallérral a csúcsokon

3500,-

Baranya Vadászkürt Együttes: Szóljon a vadászkűrt

1950,-

Kovács M. Dóra: Az én Namíbiám

4950,-

Nova Toma: Namíbia DVD

6900,-

SZAKKÖNYVEK Agroinform: A magyar állattenyésztés nagyjai . . . 4 200,Ambrózy Árpád: Amit a vadászíjász vizsgán.. . . 1 500,Nimród csillaga alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Andrésiné-Andrési: Az erdészmester könyve . . 2 490,Ángyán: Védett és érzékeny természeti területek . 6 500,Bakonyi Gábor: Állattan. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 500,Bicsérdy-Egri-Sugár: Vadbetegségek . . . . . . . . . 3 200,Bodor János: Kerti károsítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Czibulyás-Tóth: A japán fürj és tenyésztése. . . . 1 650,Csányi Sándor: Vadbiológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 900,-


571

Cser Kiadó: A vadászgörény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Dér Zoltán: A vadászgörény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 190,Durantel: A vadászat gyakorlati kézikönyve . . . 5 999,A vadászat enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . . 6 990,Elek: A vadászszenvedély bűncselekményei . . .3 213,Faragó S.: A vadállomány szabályozása . . . . . . . 3 900,Élőhelyfejlesztés az apróvadgazd.-ban . . . . 4 900,Magyar vadászenciklopédia . . . . . . . . . . . . . 14 980,Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 200,Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 900,Heltay I.: Amit a fegyverismereti vizsgán... . . . . 3 100,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . . 3 050,Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 550,Heltay: Vadászatszervezés, vadászetika . . . . . . . 4 600,Holdas-Szendrő: Nyúl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 200,Juhász Lajos: Természetvédelmi állattan . . . . . . 4 200,Klátyik József: Nemzeti kincsünk a vad… . . . . . 3 990,Kovács László: Vadászlexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Kovács-Heltay: A mezei nyúl . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 290,Kőhalmy Tamás, dr.: Vadászati enciklopédia . . . 5 900,Larousse: Vadászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 990,Pataki Tamás: Erdőszegélyek létesítése . . . . . . . . . 792,Schmidt János: A takarmányozás alapjai . . . . . . 4 500,Szabó Péter: Rókák és terrierek . . . . . . . . . . . . . . . 3 360,Szőllősi Antal: Nyílegyenesen (íjászat) . . . . . . . . . 1800,Tőzsér-Bedő: Történelmi állatfajtáink... . . . . . . . 3 900,Vahid: Korszerű tejtermelés és feldolgozás . . . . 2 800,-

VADÁSZFEGYVEREK Hartink: Antik lőfegyverek enciklopédiája . . . . 4 990,Billenőcsövű golyós vadászfegyverek . . . . . 4 800,Golyós és sörétes vadászfegyverek. . . . . . . . 6 999,Golyóspuskák és karabélyok . . . . . . . . . . . . . . 4 990,Kések enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 990,Kések nagy enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . . 5 999,Pisztolyok és revolverek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 990,Pisztolyok és revolverek enciklopédiája . . . 7 990,Sörétes és vegyescsövű vadászpuskák . . . . 4 990,Kovács D.: Billenőcsövű golyós fegyverek . . . . . 4 800,Luxus vadászfegyverek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 000,Vadászfegyverekről nemcsak vadászoknak . . 4 500,Kovács László: Vadnyugati vadászpuskák . . . . 3 100,McNab Chris: A fegyverek nagykönyve. . . . . . . 11 980,Szajkó István: Sörétlövés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Székely Dénes: A lőpor és a töltény . . . . . . . . . . . 2 180,-

KUTYÁK Baumann, Doris: Kölyökkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Bíró Andor: Kutyakiképzők kézikönyve . . . . . . . 2 800,Régi magyar kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 500,Cser Kiadó: A retriver . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 995,Kutyaápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 998,Dictum Kiadó: Kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 730,Friedl, Ludwig Wolf: Kutyabetegségek . . . . . . . . 2 500,Fürkész könyvek: Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 799,Géczi Zoltán: Kutyakönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 980,Határozó kézikönyvek: Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . 2 800,Horváth Z: A kutya és a macska betegségei . . . 3 900,Király Klára, dr.: Jagdterrier . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 490,Kis Természetkalauz: Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 390,Kutyatár: Puli, Pumi, Mudi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 950,Pallós Andrea: A beagle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 390,Pomázi G: Nemzeti kincsünk a magyar vizsla . . 3.990,Rothweiler-Steidl: Szetter és pointer . . . . . . . . . . . . 699,Schneidermann, Brigitte: A retriever . . . . . . . . . . 1 995,Szinák Dr. -Dr. Zsolnay: Több, mint kutya . . . . . . 4 500,T.K.K. Kiadó: Barangolás a kutyák világában . . . 4 000,Tudományos Kiskönyvtár: Kutyák . . . . . . . . . . . . . 2 990,Urbis Kiadó: Kutya-enciklopédia . . . . . . . . . . . . . . 3 200,Varga-Nagy: A legnépszerűbb terrierek . . . . . . . 1 390,-

S ilá i Virgil: Szilágyi Vi il Pirosbetűs vadásznapok

572

3450,-

F hé G Fehér György: ö Állatpreparátumok készítése

4900,-

Veress István: Német dog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 490,Veress István: Óriás schnauzer . . . . . . . . . . . . . . . . 1 490,Whitehaed, Sarah: Kutyák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 990,-

MŰVÉSZET Chapman: Vallomások a vadászatról . . . . . . . . . . 1 699,Dunhill, Alfred: Pipák könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 200,Harling: A vadcsapások varázsa . . . . . . . . . . . . . . . 6 999,Ignácz Magdolna dr.: Vadásznapló . . . . . . . . . . . . 3 900,Iváncsics L.: A természet harmóniája... . . . . . . . . 5 100,Matyikó Tibor: Állatok közelről . . . . . . . . . . . . . . . . 2 800,Vallomás a természetről. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 000,Muray Róbert: Témám a természet . . . . . . . . . . . 6 800,Soltész B.: Csóványoson elpihen a szivárvány . . . 990,Nagybörzsönyi aranybánya . . . . . . . . . . . . . . . . . 990,T.K.K.: Barangolás a festészet világában . . . . . . . 4 000,Vuray: A magyar vadászirodalom . . . . . . . . . . . . . 5 400,Xantus: Hazai vadászatok és sport Mo.-n . . . . . 19 990,-

MADARAK Burton, Robert: Madarak a kertben . . . . . . . . . . . 5 900,Dierschke, Volker: Melyik ez a madár? . . . . . . . . . 3 999,Élővilág Könyvtár: Úszó- és gázlómadarak . . . . 2 200,Énekesmadarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Hume, Rob: Madárlesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 900,Lederer, Roger: Csodálatos madarak . . . . . . . . . . 2.990,Magyar Könyvklub: Madarak földön, vízen... . . 3 990,Schmidt Egon: A kertek lakói . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 690,A vadászat mellékszereplői . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Csirip Afrikába repül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 300,Csodálatos madárvilág . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 440,Éneklő kedvenceink. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 180,Kócsagok birodalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 800,Legszebben éneklő madaraink . . . . . . . . . . . . . . 440,Madarak Budapesten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 600,Madárlexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Magyarország legszebb madarai . . . . . . . . . 1 200,Napsütötte ösvényeken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450,Tollas albérlők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 900,Védett madaraink kislexikon . . . . . . . . . . . . . . 1 200,Védjük madarainkat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 950,Vízivilág . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 440,Schmidt-Kalotás: A vadludak vízre szállnak . . . 2 500,Tollas énekművészek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 300,Schmidt-Bécsy: Mozaikok a természetből . . . . . 1 750,Siroki Zoltán: Díszmadarak a lakásban . . . . . . . . 2 200,Természetkalauz: Szárazföldi madarak . . . . . . . . 2 500,Tudományos Kiskönyvtár: Madarak . . . . . . . . . . . 2 990,Varga Zoltán: Ők élnek Pannóniában . . . . . . . . . . 4 990,-

NÖVÉNYEK Aichele-Bechtle: Mi virít itt? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 500,Babulka: Ismerjük fel a termesztett növényeket . . . 1 450,Ismerjük fel a vadontermő gyógynövényeket . . 1 450,Bartha Dénes: Fa- és cserjehatározó . . . . . . . . . . 4 200,Magyarország fa- és cserjefajai . . . . . . . . . . . . 3 500,Beffa, Maria Tereza Della: Vadvirágok . . . . . . . . . 2 300,Bernáth Jenő: Gyógy- és aromanövények . . . . . 6 200,Boros-Ilyés: Nagy díszfa és cserje lexikon . . . . . 4 999,Buday Andrea: Gyógynövények . . . . . . . . . . . . . . . 2 630,Csurgó: Gyógynövények embernek állatnak . . 2 200,Dreyer, Wolfgang: Virágok és évszakok . . . . . . . 2 980,Élővilág Könyvtár: Cserjék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Egyszikűek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Kétszikűek I-II-III.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 200,-/db Galambosi B.: Fűszer- és gyógynövények . . . . . 2 500,Gyöngyösi Anna: Gyógynövény ABC . . . . . . . . . . . . 450,Határozó kézikönyvek: Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 800,Fűszer- és gyógynövények . . . . . . . . . . . . . . . . 2 800,-

VKE VKE: Vadászetikett

1500,-

Vén Zoltán: A görényezés rejtelmeiről

2800,-

Határozó kézikönyvek: Vadvirágok. . . . . . . . . . . . 2 990,Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 700,Vadvirágok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 700,Horváth Gy.: Zöldség- és fűszerkülönlegességek . . 2 980,Kämpfer,Dieter: Pálmák a lakásban . . . . . . . . . . . 1 590,Kiss-Illyés: Nagy fenyő és örökzöld lexikon . . . . 2 990,Krisa, Bohdan: A legszebb virágos növények . . 2 980,Kropog Erzsébet: Erdők, mezők virágai . . . . . . . . . 990,Fák és cserjék (növényismeret) . . . . . . . . . . . . . . 990,Lászay György: Évelő virágok . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Manke: Szobanövények gondozása . . . . . . . . . . . 2 500,Molnár Hanga Anna: Növények a lakásban . . . . 1 650,Molnár V. Attila: Mo. legszebb növényei . . . . . . . 1 200,Móra Kiadó: Állat- és növényhatározó . . . . . . . . . 4.990,Nagy-Szabó: Nagy viráglexikon . . . . . . . . . . . . . . . 2 720,Orlóci László: Örökzöldek és fenyők. . . . . . . . . . . 2 500,Rapaics Rajmund: A magyarság virágai . . . . . . . . . 900,Schmidt: Növényházi dísznövények... . . . . . . . . . 6 900,Schmidt Gábor: Virágos díszcserjék . . . . . . . . . . . 2 500,Schönfelder: Gyógynövényhatározó . . . . . . . . . . 3 690,Soós Béla: Kezdő kertészek könyve . . . . . . . . . . . 1 980,Szántó Matild: Egy- és kétnyári virágok. . . . . . . . 2 500,Természetkalauz: A trópusok növényei . . . . . . . 2 500,Cserjék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Közép-Európa vadvirágai . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Váczi-Dede: Növények a lakásban . . . . . . . . . . . . 1 400,Nagy szobanövény lexikon . . . . . . . . . . . . . . . . 4 999,Varró Aladár: Gyógynövények gyógyhatásai . . . . 880,Verme Ulen: Fák és cserjék enciklopédiája . . . . 4 500,Gyógynövények enciklopédiája . . . . . . . . . . . 4 500,-

LOVAS KÖNYVEK Bakay-Papp: Lovasíjászat és őstörténet . . . . . . . 1 880,Bodó-Walter: Lótenyésztők kézikönyve . . . . . . . 4 800,Határozó kézikönyvek: Lovak . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 800,Kovácsy-Monostori: A ló és tenyésztése . . . . . . . 6 000,Mihók-Pataki: Lófajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 700,Pongrácz L.: A ló tenyésztése és genetikája . . . 2 790,Radnai Imre, dr.: Lovasszótár . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 500,-

TERMÉSZETTUDOMÁNY Alexai Zoltán: Évszakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 980,Altmann: Mérgező növények, mérgező állatok . . 1 440,Bauer Erwin-Peggy: Medvék . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 200,Bécsy László: Magyarország állatatlasza . . . . . . 2 000,Benton, J. Michael: Emlősök. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 980,Bihari-Csorba: Mo. emlőseinek atlasza . . . . . . . . 7 990,Brehm: Ragadozók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 400,Dahanukar- Thatte: Ayurveda mindenkinek . . . . . 500,Élővilág Könyvtár: Bogarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Vízi gerinctelenek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Festetics Antal: Konrád Lorenz világa . . . . . . . . . 5 700,Fix Term: Ragadozók az állatvilágban . . . . . . . . . 4 100,Gera Pál: Kalandos természetvédelem . . . . . . . . . . 990,Határozó kézikönyvek: Emlősök . . . . . . . . . . . . . . 2 800,Hecker, Frank: Az erdő állatai és növényei . . . . . 2 680,Horányi: Magyar világjárók kalandjai. . . . . . . . . . 2 960,Kiss B. Éva-Veres László: Nagy állatlexikon. . . . . 4 000,Kovács Zs.: Farkasok a Kárpát-medencében . . . 1 600,Kubasek J.: Jeles világutazók nyomdokain I-II. . 3 500,Móra Kiadó: Állat- és növényhatározó . . . . . . . . . 4.990,Nagy Cs.: A Ny-Dunántúl természeti értékei . . . 2 980,Nagy László: Vadászgörények a családban . . . . 2 998,Nordmann, Christine: Állatok képeskönyve . . . 4 100,Schmidt Egon: Napsütötte ösvényeken . . . . . . . . . 450,Schmidt Egon: Varangy a papucsomban . . . . . . 2 300,T.K.K.: Barangolás az őslények világában . . . . . . 4 000,Természet Búvár: Perzselő napsütésben . . . . . . 3 990,Nemzeti parkok, világörökség . . . . . . . . . . . . 4 820,Vöröskönyv Mo. növénytársulásairól I-II. . . 3 400,-

Kutyatár: A magyar vizsla

1950,-

Mellarney-Svensson: Madárhatározó

7900,-

Magyar VADÁSZLAP

KÖNYVAJÁNLÓ Természetkalauz: Emlősök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Lepkék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Titán: Az állatok nagy enciklopédiája . . . . . . . . . 4 100,Tudorka: Európa vadvilága. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 290,Ragadozók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 290,Veselovszky: Állatok a nagyvilágban . . . . . . . . . . 2 980,-

Csávossy: Jó boroknak szép hazája, Erdély . . . . 5 900,Magyarán a borról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 900,Gerencsér Ferenc: Bor és szőlő kislexikon . . . . . 1 050,Kafi Bt.: Borok, turizmus Baranyában . . . . . . . . . . 3 500,Kriesi, R.: Borok világa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 990,Mercz-Kádár: Borászati kislexikon. . . . . . . . . . . . . 4 200,Prohászka Ferenc: Szőlő és bor . . . . . . . . . . . . . . . 3 500,-

HORGÁSZAT

SZAKÁCSKÖNYVEK

Avaff y-Botár-Fehér-Tóth: Hol horgásszunk? . . . 1 990,Füstös Gábor: Harcsapergetés . . . . . . . . . . . . . . . . 1 700,Wobblerek, Wobblerezés . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 700,Horváth L.: Halbiológia és haltenyésztés . . . . . . 4 800,Igali M. József: A hal, a horog és az ember . . . . . 3 100,Kluwe-Yorck: Horgász abc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 590,Kus, Evzen: Édesvízi és tengeri halak . . . . . . . . . . 2 980,Lajkó István: A halászmester kézikönyve . . . . . . 2 490,Halászati alapismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 400,Oggolder Gergely: A horgászok ABC-je . . . . . . . 2 999,A magyar horgászat kézikönyve. . . . . . . . . . . 1 699,A ponty horgászata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,A süllőhorgászat módszerei . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Amurhorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Békés halaink horgászata . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Bojlihorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Bojlihorgászat kézikönyv. . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 700,Csukahorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Etetőanyagok, etetési technikák . . . . . . . . . . 1 699,Feederbotos horgászmódszerek . . . . . . . . . . 1 700,Harcsahorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Horgászati ismeretek... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Horgászmódszerek állóvízen . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Így horgásszunk folyóvízen . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Képes nagy horgászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . 2 999,Keszeghorgászat modern módszerekkel . . 1 699,Különféle horgászmódszereink . . . . . . . . . . . 1 699,Magyar horgászírók elbeszélései . . . . . . . . . . 1 699,Műcsalis horgászat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 700,Pontyhorgászat modern módszerekkel . . . 1 800,Ragadozó halaink horgászata . . . . . . . . . . . . . 1 699,Oláh Csaba: Rablóhalak bűvöletében . . . . . . . . . 1 700,Papp Károlyné: Vízről, halról horgászoknak . . . . . 950,Pasaréti-Pethő-Illyés: Akvarisztika . . . . . . . . . . . . 2 998,Pénzes Behten: Terrárium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Pintér-Pócsi: Hal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Sigloch, Benno: A horgászok ábécéje . . . . . . . . . 3 000,Vierke, Jörg: A legkedveltebb díszhalak . . . . . . . 1 190,Zákonyi-Gyulai: Horgász zsebkönyv . . . . . . . . . . . . 500,Ralphstone Angelica: A tenger állatvilága . . . . . 4 100,Természetkalauz: Édesvízi halak . . . . . . . . . . . . . . 2 500,-

Alexandra: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 999,Basche: Vadak és vadszárnyasok . . . . . . . . . . . . . . 5 990,Bickel: Likőrök, pálinkák, gyógyitalok . . . . . . . . . 1 050,Borics Kata: Régi magyar ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Csávossy György: Magyarán a borról . . . . . . . . . . 1 900,Fenyvesi Andrea: Süssünk, főzzünk a kertben . . . 450,Glória: Kedvenc receptjeim gombával . . . . . . . . . . 298,Habik: Négy évszak házi süteményei . . . . . . . . . . 3 500,Hargitai György: A legjobb halételek . . . . . . . . . 2 242,Hal- és vadételek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Vadételek a javából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 880,Jámbor-Takács: Magyaros ételek . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Juhász Zsuzsanna: Szabadtűzi ételek . . . . . . . . . 1 100,Laude Kiadó: Sajtlexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Lusztig-Csigó: Halételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 880,Nagy-Nagyné: Vadászatok és vadételek . . . . . . 1 400,Oetker, dr.: Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 890,Oriskó Ferenc: 88 ünnepi halétel . . . . . . . . . . . . . . 2 999,Parrot, Hanna: A fokhagyma titka . . . . . . . . . . . . . . . 250,Gyógynövények és gyógyteák . . . . . . . . . . . . . . 298,Péter Jánosné: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 850,Prössler: Sajtok a világ minden tájáról . . . . . . . . . 4 500,Sälzer: Halételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 950,Somlai Sándor: 126 étel nyúlhúsból . . . . . . . . . . 2 800,Stb. könyvek: A 100 legjobb vadétel . . . . . . . . . . . . 200,Szalay: Halak, vadak, szárnyasok könyve . . . . . . . . 850,Tradicionális magyar konyha . . . . . . . . . . . . . . 4 000,T.K.K. Kiadó: Magyaros finomságok . . . . . . . . . . . 2 400,Terék István: Sajtvilág juh- és kecskesajtok . . . . 3 600,Verhóczki István: Bográcsos ételek. . . . . . . . . . . . . . 550,Hal- és vadételek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,-

Eördögh Katalin: VKE ezüst kitűző. . . . . . . . . . . . . 5 500,Diana ezüst kitűző . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 500,VKE: Fém kitűző . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 650,-

4990,-

Montag, Karin: Gombák

2680,-

Somlyay István, dr.: Gyakorlati borászat

1780,-

Corelli, Igles: Vadételek

5999,-

Szalóki-Kelemen: Vadászat Mo.-n reflexíjjal I-II. DVD

3150,-

Erdő P. R. Bt.: A magyar erdők királya

3150,-

Alexandra: Az erdő állatai (kirakósjáték)

2499,-

Karácsonyi Dezső: Mesék az erdészházból

3500,-

Web-áruházunk kínálata a www.vadaszlap.hu honlapon található! Valamennyi árucikk megrendelhető:

Vadászlap Kft. 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. Telefon: 06-70/702-5000, Tel./fax: 06-1/242-0042 e-mail: [email protected] Megrendelését postai utánvéttel szállítjuk.

Bényei: Borszőlőfajták és alanyok . . . . . . . . . . . . . 4 200,Bényei-Lőricz-Sz. Nagy: Szőlőtermesztés. . . . . . 4 400,Callec, Christian: Borenciklopédia. . . . . . . . . . . . . 4 990,-

3900,-

Bagi-Fekete: A szarvasgombász mesterség

EGYÉB

BOROS KÖNYVEK

Zalaerdő Zrt.: Módus király vadászkönyve

2580,-

Alexandra: A világ állatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 999,Gyermekatlasz: Állatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 999,Elektra Kiadó: Bambi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 890,Fekete István: Vuk a kis róka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 980,Szentesi: Egy vadászgörény naplójából . . . . . . . 1 790,-

Albert: Ismerjük fel a gombákat 1-2.. . . . . . . .1 790,-/db Alexandra: Gombalexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 980,Cser Kiadó: Kis Gomba ABC receptekkel . . . . . . . 1 498,Élővilág Könyvtár: Gombák I. . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Gerhardt, Ewald: Gombagyűjtés okosan . . . . . . 2 499,Gminder-Böhning: Melyik ez a gomba? . . . . . . . 3 999,Határozó kézikönyvek: Gombák . . . . . . . . . . . . . . 2 900,Határozó zsebkönyvek: Gombák . . . . . . . . . . . . . . 2 700,Kis Természetkalauz: Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . 940,Rimóczi Imre, dr.: Gombaválogató 1-9. . . . . .2 690,-/db Magyarország leggyakoribb gombái . . . . . . 2 500,Szabó István: A csiperkegomba termesztése . . 1 078,Természetkalauz: Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 499,-

5000,-

Végh Attila: A növényvilág ékszerei

2490,-

GYEREKEKNEK

GOMBÁK

FotoNatura: Az ezerarcú természet

Kliment E.: Otthoni gyógynövény használat

Diana ezüstgyűrű


6000,-

Kalapszalag

1100,-

573

„Akasztófavirágból” a szarvasok követe „Akasztófára való, zsivány kölyök ” – jellemezték gyermekkorában a bábolnaiak Fehér Pétert, a SEFAG Zrt. Zselici Erdészetének fővadászát, aki csínytevéseivel igazán rászolgált eme nemes jelző viselésére. És hogyan lett a hírhedt gyerekből szakmáját alázatosan szerető, elhivatott szakember? A titok nyitja abban rejlik, hogy azt csinálja ma is, amire gyermekkorában vágyott.

- Azt mindig tudtam, hogy amint lehetőségem nyílik, hivatásos vadászként fogok dolgozni. Édesanyám azt mondta, amikor munkába álltam, hogy most is azt csinálom, amit eddig, de eztán legalább pénzt kereshetek vele. – emlékezik vissza. „Égető” természete ellenére szinte kitűnő tanuló volt, ezért állatorvos szülei a győri Révai Miklós gimnáziumba küldték tanulni. Az érettségit rögtön a csongrádi vadőri iskola és a soproni egyetemen akkor induló vadgazdamérnöki szak követte, miközben 1994-ben hivatásos vadászként helyezkedett el a Bábolna Rt.-nél. A bábolnai vadászterületen a nagyvadgazdálkodás mellett az apróvad élőhely-fejlesztésén munkálkodott. Ragadozókontrollt szervezett, és lelkesen vezette a kotorékkatasztert, amely alapján rengeteg rókát hoztak terítékre mind puskával, mind pedig szeretett kutyái közreműködésével. Sop-

574

ronban szakdolgozatát a róka táplálkozásával, szaporodásával, és betegségeivel foglalkozó témakörből készítette. 1999-ben szakmérnöki diplomamunkáját őzgazdálkodási témában védte meg Gödöllőn, majd 2001-ben természetvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett Sopronban. 1998-tól a Komárom-Esztergom Megyei Vadászkamara titkáraként dolgozott, de nem hagyta abba a terepi munkát, másodállásban hivatásos vadászként tovább tevékenykedett Bábolnán. 2003-ban ifjúkori álma teljesült, a Lábod Rt. vadászterületére került vadászati vezetőnek. A Lábod Rt. és a SEFAG Rt. fúziója után először a SEFAG Zrt. segesdi, majd a lábodi területének fővadászaként az északi, nagysalléri fővadász-kerületben dolgozott. „Lábod örök szerelem marad. Elsősorban a vadja-tava-madara, az emberei, de főleg a hangulata miatt. Gyakran visszajárok.”

Magyar VADÁSZLAP

PORTRÉ 2007 óta a lankás Zselicség 10 000 hektáros területén vadászati ágazatvezető, kerületvezető fővadász. Szabadidejében családjával méhészkedik és a háztáji jószágaival foglalatoskodik. Péter esetében a vér valóban nem vált vízzé, jócskán csörgedezik ereiben az erdész-vadász dinasztia véréből, apai nagyapja a Kabhegyen erdőmérnökként szolgált. Már gyerekként a lovakkal is örök szerelembe esett, mint mondja: „Az erdő és a ménesudvar nevelte”. Minden évben ünnepnap számára az embert próbáló rádiházi Hubertus-lovaglás. Munkájában is segítőtársa, gyakran járja a területét Sziszka nevű sárga lován. „A Zselic gyönyörű, jó vadászterület, de agyagos dombjaira ló való, nem autó.” Területén a fogatos etetés, a barkácsoló vadászat mindennapos. Nem tudja elképzelni az életét, hogy ne vegye körbe legalább öt kutya; vérebek, terrierek, tacskók. A bábolnai évek alatt Károly nevű welsh terrierjét „fácánapportőr vizslamunkájáért” Bodrogi Gyula a „Színi Akadémia tiszteletbeli tagjává” fogadta. Csutka Úrfi névre hallgató szálkásszőrű tacskóját pedig a rókaugrasztás doktorává avatták, mivel Komárom megyében professzionális szintre fejlesztették a rókavadászat eme formáját. Elsők között használta itthon vadászatra és tenyésztette a Jack Russel terriert, amelyről kiderült, hogy eredményes vadásztárs a vaddisznóhajtásokon, a kotorékban és rövid utánkereséseken is. Hannoveri vérebei legkedvesebb és legféltettebb vadja, a gímszarvas vadászata során óhatatlanul előforduló sebzéskor vannak segítségére. „Ott érzem jól magam, ahol a szarvas is jól érzi magát.” – fogalmaz a harmincöt éves fővadász. A szívéhez a legközelebb a szarvasbőgés és a holdvilágos éjszakák cserkésző vaddisznóvadászata áll. Vadászatai során olyan szituációkat keres, amelyek egyben kihívások is. Csúszni-mászni, hangokat utánozva, zörgést, léptek zaját fedezve minél közelebb menni a vadhoz. Több vadfaj hangján is képes megszólalni segédeszközzel, vagy anélkül. Talán legjobban a szarvasbőgés hangjait adja vissza, nem véletlen, hogy a szarvasbőgő versenyeken előkelő helyezéseket ért el: többszörös hazai bajnok, 2003-ban pedig Európa-bajnok lett. Négy éve abbahagyta a versenyzést, mert véleménye szerint a bőgőversenyek elvesztették szakmaiságukat, show-jellegűvé váltak. Kétéves, alig beszélő kisfiának, Jencinek is hangosan kakukkolva kell időnként lejelentkeznie, hogy éppen merre játszik. Péter igaz vadászember, aki Fekete István, Maderspach Viktor és dr. Studinka László szellemében él, feleségével és két kisfiával a településektől távoli erdészházban, Ropolyban. Az igazi boldogság számára, ha másokat feledhetetlen élményhez juttat, és elkeseredik, ha olyan embert kísér, aki nem értékeli a természet szépségét, a vad tiszteletét, a vadászat misztikumát és az erdő harmóniáját. Arra a kérdésre, hogy mit jelent neki a szarvasbőgés, csak kisvártatva válaszol: „Aki szereti a szarvast, annak a bőgés a vadászév legszebb ünnepe. Remélem, még sokáig ünnepelhetünk. Kevesen vagyunk már a szarvasok igaz követei.” A vadászkürtöt is mindig megszólaltatja a ropolyi terítékek mellett. „Az általam szeretett és tisztelt gímszarvas holtában is oly büszke, tiszta és elegáns szeretne lenni, mint kecses éltében, tehát megérdemli a tölgygallyas ravatalt és a kürtszót. Talán e szomorkás, mélyreható dallammal lehet a legjobban kifejezni azt a tiszteletet, alázatot, amit az ember a terítéken fekvő szarvasbika mellett POLSTER GABRIELLA hajadonfőtt állva, kalapját [email protected] morzsolgatva érez.”


Örök szerelem: ló nélkül el sem tudja képzelni az életét

A vaddisznóbefogó élesítéséhez fia, Jencike nyújt segítséget

575 000

576

Magyar VADÁSZLAP

PUBLICISZTIKA

A világ legjobb állása!


Aprócska, hatezer hektáros védkerületem minden pontban verte a Hamilton-szigeteket, ezek után jogos a félelem, hogy kitúrnak az állásomból. És ekkor jött a mindent eldöntő huszonnegyedik pont. Szememet becsuktam, minden erőmet összeszedtem és kattintottam. Igen, a huszonnegyedik pontban csúnyán megvertek, úgy, de úgy, hogy ezután kényelmesen hátradőltem a fotelban, töltöttem magamnak egy pohárka erőset és már mo-

ILLUSZTRÁCIÓ: Kelemen István

A rossznyelvek szerint, amelyik vadászfeleség lehúzott huszonötharminc évet az aktívan vadászó férje mellett, annak már alapból ingyenesen járna egy pszichológus. Aki mindezt hivatásos vadász párja mellett élte meg, annak elkerülhetetlen a havi rendszeres pszichiátriai szolgáltatás igénybevétele is. A fenti megállapításban lehet némi igazság, de én mégsem értem az asszonyainkat. Mi a baj? A vadászélet csupa jó dologból áll. A közelmúltban például a világhálón meghirdették a világ legjobb állását, melyet egy fiatal angol férfi nyert el. Az állásra harminchétezren jelentkeztek a világ minden pontjáról, de tudtommal Magyarországról egyetlen kollégám sem adta be a pályázatát a Hamilton-szigetekre. Jó, tudom, a szigeteken meghirdetett munka mégis csak egy gondnoki állás és hol van ez, mondjuk egy fővadászi beosztáshoz. De a kisördög nem hagyott nyugodni, az éjszaka leple alatt felmentem a világhálóra, hogy megtudjam, mennyit ér a „bőrünk”, hogy áll egy vadőri beosztás a világ legjobb állásához képest. Az egyik honlapon huszonnégy pontban foglalták össze, hogy miért éppen a Hamilton-szigeteki állás a világ legjobb munkahelye. Azt írják, aki itt dolgozik, annak naponta meg kell etetni a teknősöket, naplót kell vezetni és blogot kell írni mindenről, amit tapasztal. Rendszeresen be kell járnia a szigeteket és népszerűsíteni azt. Idáig értem a pontok elemzésében, amikor rossz érzés lett úrrá rajtam: Úristen, csak nem az én helyem a világ legjobb állása? Etetni ugyanis nekem is kell, igaz nem teknősöket, leginkább csülkös és apróvadat. A naplóírás nálam egyenesen kötelező, hogy a területbejárásról ne is beszéljek. Igazából akkor kezdtem kényelmetlenül érezni magam, mikor huszonhárom pontot összehasonlítva, még mindig nem cseréltem volna a Hamilton-szigeteki fickóval. Emlékszem, konkrétan a huszonharmadik pontnál kezdtem el stresszelni. A tenyerem nedves lett, a hátamon folyt a víz, mert felmerült bennem a kétség, hogy esetleg meghirdetik a helyemet a világ legjobb állásaként. Jönnek majd a kalandorok, mindenféle nációk a világ minden tájáról, négerek, kínaiak, japánok. Meggyőződésem, hogy a martonfai vadőri állásra ötvenezernél is többen jelentkeznének, hisz huszonhárom ponton keresztül, biztosan pariban van a világ legjobb állásával. Rájöttem, hogy ez nem játék, jó lesz, ha összeszedem magam, megbecsülöm a munkahelyem és feljebbvalóimnak megadom a tiszteletet.

solyogtam. Megnyugodtam, ugyanis ekkor már láttam, hogy senki sem pályázik a helyemre. A huszonnegyedik pont a fizetés volt, ebben természetesen nem tudtam felvenni a versenyt az angol fickóval, de még a hazai alsóbb régiókkal sem. A három és fél milliós havi fi x, amit a szigeten fizetnek, finoman szólva is messze áll cégem gazdaságvezetőjének humánpolitikájától. Ezek után nincs mit tenni, megelégszek a második hellyel, bár állítólag vannak helyek kis hazánkban, ahol csak és kizárólag etetni kell, mármint az embereket, ráadásul a pénz is sokszorosa lehet a Hamilton-szigetinek. Viszont ezeken a helyeken naplót írni egyenesen életveszélyes. Na, de ezek már mind a felsőbb régiókban vannak, a vadőr köreit ez már nem zavarja… Agyaki Gábor

577 000

RETRO

Visszapillantó Rovatunkban a VADÁSZLAP 15 és 10 évvel ezelőtt szeptemberben megjelent írásaiból szemezgetünk, amelyek aktualitásukkal, különlegességükkel, mondanivalójukkal talán még ma is érdekesek lehetnek.

„A vadász néha főz is”

Hasztalan próbálkozás? ás?

1993-ban adták ki először Bodrogi Gyula „A vadász néha főz is” című könyvét, amely hat év elteltével teljesen elfogyott a könyvesboltok polcairól. Csupán az a 2-300 darab található belőle, amely véletlenül a Vidám Színpad igazgatói irodájában maradt, és amelynek értékesítésére a művész úr a Vadászati Kulturális Egyesületet kérte fel. A könyv siker… vadászok és nem vadászok körében is. S gasztronómiai alkotás talán született ennél fényesebb is, az ismert és elismert közéleti személyiségek vadász-létének felfedése sokat segít a vadásztársadalom elfogadottságának növelésében. (1999)

A fogolyállomány növekedését ét akadályozó tényezőkről írtunk 15 éve lapunkban, amelyek közül legfontosabbak az élőhely kedvezőtlenné válása és a magas ragadozósűrűség. A mezőgazdaság privatizációja után saját forrásból és a Vadgazdálkodási Alap támogatásából sok program indult a fogoly védelmére, úgy tűnik hasztalanul. Vajon a pénzt tényleg hatásos intézkedésekre – élőhely-javításra és a ragadozó-apasztásra – költötték? És ha igen, miért nem vadászhatunk még ma sem a fogolyra? (1994)

A vadászturizmus fejlesztése akkor és most

Képtelen természetrajz

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vadászszövetség információs kiadványt jelentetett meg a megye vadgazdálkodásáról, bemutatva a vadászterületeket, a vadászati lehetőségeket és a hozzá kapcsolódó turisztikai értékeket, programokat. A kezdeményezéstől a vadászturizmus élénkülését és a vadgazdálkodás eredményesebbé válását várják. Hasonló céllal gondolta ki 10 év elteltével, 2009-ben a Vadászati Kulturális Egyesület a VMR-t (Vadászház/Vadászterület/Vadőr Minősítő Rendszer), amely a vadászati szolgáltatást nyújtókat nemcsak felsorolná, hanem szakmai és szubjektív szempontok alapján minősítené is. Ezáltal egyfajta garanciát nyújtana, hogy a tanúsítvánnyal rendelkező szolgáltató vadászatáról (pozitív értelemben) felejthetetlen élményekkel térhetünk haza. (1999)

A filmekből, sajtóból felénk áradó képtelenségeket megunva ragadott tollat, és hívja fel erre a figyelmünket egy szakmáját szerető és értő hivatásos vadász. Legszomorúbbnak azt tartja, hogy – az irodalom rovatban – magát szakújságnak nevezett lapban is találkozott minden szakmaiságot nélkülöző írással. Sajnos napjainkban is „összefuthatunk” szakmailag nem helytálló, esetleg „csak” nem vadászias bakikkal bizonyos vadászújságokban. Olvasás közben, tessék erre is figyelni… és számolni az öngólokat! (1994)

Vissza a természethez Békés megyében évek óta csökken a szabadon élő fácánállomány, ezért az eladott fácánvadászatokból élő vadásztársaságok rákényszerültek, hogy előnevelt madarakat vásároljanak és helyezzenek ki a területre. Nagy Sándor megyei fővadász szerint előnyös lenne, ha az innen-onnan vásárolt fácánok helyett a megyében nevelt, egyöntetű állományból származó madarakat bocsátanának ki. Ezt megvalósítandó, a Vésztői Vadásztársaságnál 700 tojós törzsállományt állítottak kísérletbe. A madarakat természetes körülmények között, de emberi felügyelet mellett nevelték, így kis költséggel jól repülő, vadászias élményt nyújtó madarakat sikerült nevelni. Tehát az eredmények biztatóak – reméljük, hogy a természethű fácánnevelés – a vad és az ember érdekében – széles körben elterjed. (1994)

Csendes vadászat Íjász Európa Kupa helyszíne volt hazánk 1999-ben, ahol a benevezett mintegy 200 magyar húrfeszítő életnagyságú háromdimenziós gumiállatokra célozhatott. Az Európában is egyre népszerűbb 3D íjászat Amerikában indult hódító útjára, eredetileg a vadászíjászokat segítette, hogy vadászat előtt „belőhessék” magukat. Magyarországon is várható, hogy az íjászsportot űzők közül lesznek, akik a vadászat felé fordulva leteszik a vadászvizsgát, és íjas vadászati lehetőséget keresnek maguknak. (1999)

578

A király védelmére Sokan és sokféleképpen próbáltak és próbálnak tenni a világhírű zalai gímszarvas fennmaradása érdekében, ki a tudomány, ki a gyakorlat oldaláról közelíti meg a problémát. „A zalai gímszarvasért alapítvány” alapító okiratát 1999. július 29-én írták alá. A védelem elsődleges szempontjaként az élőhely védelmét jelölték meg – összehangolva az erdő- és mezőgazdálkodást a vadgazdálkodással –, akár egyéb vadfajok vadászatának rovására is. A szemlélet ma, az élőhelyeket felszabdaló, évszázados vándorlási útvonalakat keresztülvágó autópálya-építések korában is megfontolandó lenne. (1999)

Menteni, ami menthető Egyes területeken mind számban, mind minőségben nagyon leromlott a szarvasállomány. Természetesen vannak olyan szószólói egyes szakterületeknek, akiknek még ez is mértéktelenül sok, sőt ahol két szarvas előfordul, az egyiket le kell lőni, de a legjobb lenne, ha mind a kettőt – mondják. Feltűnő jelenség, hogy a szarvasirtók szószólói a szarvas okozta kárban látják csak szakmai munkájuk tragédiáját és eszükbe sem jut, milyen egyszerű módon csökkenthetnék a káruk mértékét. Kevésbé járatosak viszont vagy éppen nem akarnak járatosak lenni a közös, egymást segítő lehetőségek kiaknázásában. A dr. Bán István cikkében felvázolt szarvashelyzet az elmúlt tízenöt esztendőben – a hazai gímállomány erdészek szempontjából való MOLNÁR ZSUZSA megítélésével együtt – nem [email protected] sokat változott. (1994)

Magyar VADÁSZLAP

SZAFARI


Szarvasbőgés a Kárpátokban

– avagy jól gondold meg, hogy mikor cseréled le régi bakancsodat egy újra… 2009. szeptember z www.vadaszlap.hu

579 000 folytatás

Sosem igyekeztem siettetni a sorsot vadászéletem során. 38 éves voltam már és ötgyerekes családapa, amikor először adódott a lehetőség és elszántam magam 1992-ben arra, hogy elejtsek egy szarvasbikát, életem első szarvasbikáját. Akkori kollégámmal, B. Gyulával eldöntöttük, hogy megyünk és mi is nekivágunk a Keleti-Kárpátok csúcsainak egyegy bőgő szarvasbika elejtéséért.

1990 januárjában egy segélyszállítmánnyal már jártam Székelyföldön, ezen belül is a sepsiszentgyörgyi megyei vadászszövetségnél. Ugyanezen év márciusában megállapodást kötöttem Hargita megyében, hogy az év őszére szarvasbőgésre érkezünk a „hegyekbe”. Egyelőre csak vadászvendégeim részére szerveztem ezeket a vadászatokat, akik ugyanazt gondolták, mint én. Isten tenyerén vadászni, ezt jelentették számunkra a végeláthatatlan, érintetlen hegyormokon történő cserkelések. Megtanultuk hamar, hogy a szemközti sűrűben néhány száz méterre orgonáló bika még egyáltalán nem jelent biztos vadászzsákmányt. Ha egy fél óra van hátra a lővilágból, az csak talán arra elegendő, hogy éppen lecsússzunk az alattunk csordogáló patakig, az esetleges még egy órás kapaszkodásra, hogy a bőgő bika közelébe jussunk, már sehogy sem elegendő. Pedig csak alig 3-400 méterre volt tőlünk a harsogó legény. Megtanultuk, mit jelent az, hogy a napok óta tartó erős bőgés egyszer csak megszakad egy-két napra. Mintha a bikák beleuntak volna a szerelmeskedésbe. De a másnapi cserkelésen mindig észrevettük a szarvasok váltóján a nekünk először csak nagy kutyanyomnak tetsző csapákat. Egyszer kellett csak kísérőinknek megmutatni a farkas nyomát. Attól kezdve szemünk mást sem keresett. De a különbséget vadászat és vadászat között csak az érzi, aki meglátta már a farkasnyomot reggeli cserkelésén. Látszólag ugyanúgy vadásztunk a Kárpátokban is, mint itthon. Erdőben, tisztáson, vágástéren, hegyi legelőn, domboldalakon és mély patakvölgyekben. A szarvasok viselkedése, a bőgés hasonlóan zajlik, mint itthon Somogyban. De mégis, micsoda különbség úgy cserkelni egy erdőben, hogy farkas járt az úton előtted. Aki vadászott már 1500 méter felett, tudja, hogy milyen, amikor az egyhetes eső meglátogatja vadászat közben. Vagy az éghajlat megváltozását kísérő szél zúg a hegyeken, lehetetlenné téve a vadászatot. Amikor úgy tűnik, hogy nincsen azon a területrészen még egy árva erdei pocok sem. És felteszi magának a kérdést minden vadász: miért vagyok én itt? De hogy jön mindez az alcímben említett új bakancshoz? Bizony ez egy igaz történet, melyből minden új vadász megtanulhatja, hogy jobb egy beázó régi bakancs életed első bikája elejtésénél, mint egy vadonatúj Gore-Tex. Pedig olyan gyönyörűnek indult minden… Vadászsorsom a Görgényi havasokba vezérelt. Hej, Kanizsay Gábor, gondoltam magamban, hiszed egyáltalán, hogy ugyanott vadászol, mint egykoron Nadler Herbert? Amikor elkezdtem otthon a vadászfelszerelést összekészíteni a hátizsákba, tudtam, ha valami kimarad, az esetleg nagyon fog hiányozni. Én mindig hátizsákkal indulok mindenhova, még ha a lakásomtól 20 km-re lévő vadászterületemre megyek vadászni, akkor is. Inkább vigyek magammal egy kicsit többet, mintsem, hogy valami fontos otthon maradjon. Olyan triviális dolgok kerültek bele először, mint a távcső és a lőszer. Lehetőleg jó fényerejű, de ne egy óriási (és nehéz) távcső, mert az a cserkelés, 2-3 órás kemény gyaloglás során nagyon el tud nehezedni.

580

Hargitai tájkép Az oldalzsebben pontosan elfér az osztrákok által tökéletesített vadhúzó kötél. Vadászkés, hozzá élező is kell. Kicsi, szétcsavarható, hogy ne foglaljon nagy helyet. Meg egy szalonnázó bicska. Hiszen szalonnát enni egy magashegyi vadászat alatt, hozzátartozik a hangulathoz. Kerüljön be egy meleg ing vagy kiskabát, mert 1500 méteren, jó időben is sokszor jól esik magadra teríteni valamit egy tízperces fülelés után. Ne felejtsük el a lámpát! Hozzá tartalék elemet. Kitűnően alkalmazhatók a fejlámpák, ezek praktikussága fejre szerelhetőségük miatt nemcsak a két szabadon maradt kézben rejlik, de az elemet is nagyon kímélik. Viszek magammal egy könnyű és kicsi, lesdeszkára üléskor fenék alá helyezhető polifoam darabot is, gondolva a jövőre… El ne felejtsem a kis fényképezőgépet. Hajnalban, ha kel fel a nap a Hargitán, az elkészített képpel lehet, hogy nagyobb élményt hozhatok haza, mint a kifőzött aganccsal. Persze ez szív kérdése. Csak az ember szíve pont az ilyen hajnalokban és a Hargitán változik nagyot. Csodák történnek ott, amiket sokszor csak évek múlva fedezünk fel magunkon. És milyen jó, ha akkor elővehetjük a csodát előidéző tájról a képeinket. Amikor megérkeztünk a 12 órás autókázás után a helyszínre, elfoglaltuk a helyünket a szállásunkon, elkezdtünk készülni a nagy túrára. Leginkább lélekben, de persze testben is, egy-egy kupica áfonya- vagy szilvapálinkával. Ezerszer rájöttem már, hogy a pálinka egyáltalán nem segít a hegyre történő kapaszkodásban, mégis újra és újra megpróbálom, hátha változott már a helyzet. Gyula szerencsésebb volt ezúttal, és vadászatunk második napján már sugárzó arccal tért vissza. Hamarosan lehozta a szekér a mosoly okozóját is, kitűnő, a helyi viszonyoknak megfelelő,

Magyar VADÁSZLAP

FOTÓ: Polster Gabriella

SZAFARI

7 kilogramm körüli tizenkettes bika lett az áldozat. Nálam kevés volt a bőgés, azt is távolról hallgattuk csak, nem kerültünk bika közelébe. A harmadik napon még magasabbra készültünk, a Görgényi havasok gerincvonalára. Távolról bőgést hallottunk már 6 óra tájban, így a 8 óra körül bekövetkező sötétedés előtt még lehetőségünk volt a bika közelébe kerülni. Egy erdei úton kapaszkodtunk felfelé, így nem volt járásunk túl fárasztó, jó tempóban haladtunk. Balról folyamatosan változatos, festői táj tárult elénk, jól láthattuk a távoli völgyek fehérlő templomainak tornyait. Az út jobb oldalán falként emelkedett az összefüggő öreg lucos állomány, szarvasaink is ebben érezték magukat biztonságban a nappali fény mellett. Közeledtünk az egy helyről hallatszó bőgéshez. A bennünket a bőgő bikától elválasztó 2-300 méteres távolság miatt folyamatosan ellenőriztük a balról enyhén lengedező szelet, nehogy a szagunkkal eláruljuk jelenlétünket. Az utolsó szakaszon az öreg erdőt egy kefesűrű, 20-25 éves fenyvesállomány váltotta, ebből hallottuk már a bőgést. Az útról letérni és ezzel a szarvasokat megközelíteni lehetetlennek tűnt, a sűrű fenyőben esélyem sem lett volna a lövésre. Kitűnő szituáció arra, hogy a vadász, vére lüktetését már az agyában érezze. Eszembe jutott, hányszor mondtam előtte a kísért vendégemnek, akinek táncolt a kezében a puska, hogy várjon a lövéssel, nyugodjon meg. Akkor az milyen egyszerűnek tetszett, talán még mosolyogtam is rajta, hogy milyen lámpalázas. És most rajtam volt a sor. Teltek a percek és hallgattuk a fenséges koncertet. Ha felénk bőgött a bika, úgy éreztük, hogy a közvetlen közelében vagyunk. A távolságot reálisan megbecsülni csak akkor tudtuk, éreztük, ha bőgésekor elfordult. A lővilág érezhetően csökkent. Előttünk jobbra egy vágástér volt látható. Vajon ide tartanak? És lassan a sűrűben


megindultak a szarvasok a jó irány felé. A kérdés csak az volt, hogy lővilágnál még kiérnek-e a sűrűből? Ahogy haladtak előre, egyre közelebb kerültek a sűrű mellett futó úthoz is, amelyen haladtunk. Tudtuk, hogy 50-80 méter választ már csak el bennünket tőlük, de látni a sűrű miatt nem láttunk semmit. Ilyenkor érzed meg a szarvasbőgés izét! Agyadban lüktet a vér, a harsogás egyszerre félelmetes és fenséges. Sehol egy jele az emberi civilizációnak, a csöndet csak a bőgés töri meg időközönként. Le kellett maradnunk kicsit a szarvasok mögött, mert a szél folyamatosan balról fújt, ha egy vonalban haladunk velünk, nagy lett volna a kockázata elugrásuknak. És itt kezdődik a bakancs története. Mert azt elfelejtettem elmondani, hogy természetesen még 3 dolog kell egy erdélyi vadászathoz, ami nem kerül a hátizsákba. Egy megfelelő kaliberű fegyver, jó céltávcsővel, hiszen ha az ember hibázik, itt ritkán adódik második alkalom egy 5-6 napos vadászat alatt. Otthon ne felejtsék a célzó botot, hiszen a mindenütt előforduló, a célzást biztossá tevő fa véletlenül akkor szokott távol lenni, amikor a kiválasztott vad a lövés előtt figyel, és nagyon jó lenne már egy mozdulatot se tenni. És persze nagyon fontos egy jó bakancs, azzal a joggal elvárható tulajdonsággal, hogy nem nyeszereg a lépések közben. Kísérőm tudta, hogy nem kezdő vadásszal van dolga, így még inkább joggal csodálkozott, amikor a hegy alján elindultunk és meghallotta a bakancsom hangját. De akkor még egy mosollyal elütöttük a témát. Most azonban a dolog kezdett élessé válni. Éreztem, gond lesz, ha a szarvasok a bakancs hangját meghallják. Közben egyre sötétedett, nem volt már hátra sok időnk, hogy még a csökkenő fény miatt lőni tudjak. Döntő elhatározásra kellett hát elszánnom magam. Gyorsan ledobtam a bakancsaimat, kísérőm legnagyobb megdöbbenésére és egyúttal megnyugvására. Így haladtunk most már tempósabban és nyugodtan mondhatom, hogy zokniban lehet a legcsendesebben cserkelni. A vágástér sarka már csak száz méterre volt előttünk, a szarvasok most érhettek oda. Szinte lapultunk a jobboldali sűrű fenyőhöz, nehogy a tisztásra kiérő szarvasok észrevegyenek bennünket. Szerencsénk volt, mert nem közvetlen a sarkon váltottak ki, hanem egyenesen haladtak előre a vágástéren. Lassan, de tempósan, közben szinte folyamatosan bőgve. Óvatosan csúsztunk ki a vágástér szélére és szemünkkel kerestük a bikát. Segítségünkre volt az újra felhangzó bőgése, amint egy kis dombon állva, fejét magasra emelve ordította szerelmes érzéseit a fenséges hegyek többi lakójának. A 9-10 éves bikát egy nagyon gyors bírálat után lőhetőnek ítéltük és puskámat a célzóbotra helyeztem. Kicsit megnyugodva, a célkeresztet a lapockájára helyeztem, szokás szerint 4-5 cm-rel lejjebb húztam és a mintegy 120-150 méterre tisztán és mozdulatlanul álló bikára elengedtem a lövésemet. A bika a lövést azonnal jelezte, ereje a továbblépésre sem volt már, a vágástéren, a bőgő helyén tűzben rogyott. A remegés rajtam csak ekkor vett erőt, de már nem zavart. Boldogan átöleltem kísérőmet, és egy-két pillanat várakozás után, úgy ahogy voltam, zoknisan, a már kimúlt fenséges vadhoz mentünk. Előttünk feküdt a Kárpátok abban a pillanatban legszebb agancsú szarvasbikája. Legalábbis nekem úgy tűnt. A páratlan tizenkettes, baloldalon dupla villás koronájú, kissé abroncsosan befelé hajló, közepesen hosszú agancs a bírálatkor 7,6 kilogrammot nyomott, pontszáma 187 pont lett. Másnap szekérrel mentünk fel a bikát lehozni. A nehezen járható szekérúton a korábbi szélvihar által kidöntött, derékvastagságú fenyőtörzsek feküdtek. Az elsőhöz érve azt hittem, innen nincs tovább út. De a bennünket kísérő két suhanc fürgén leugrott a szekérről és egy daraboló fűrésszel, szapora kézi munkával a törzseket feldarabolva, a rönköket az útból félredobta. Így dél körül már együtt ünnepeltük KANIZSAY GÁBOR Gyulával vadászsikerünket a [email protected] két trófea mellett.

581 000

BÉKÉS SÁNDOR

FOTÓK: Körtvélyesi László

[email protected]

Ráterült a természetre… Cséplő József szántás közben, a frissen hasított barázdák között találkozott először az irodalommal. A szél egy gyűrött újságlapot sodort elé, melynek egyik írása Fekete István Dűlőúton című tárcája volt. Akkor tizenvalahány éves volt. Most nyolcvankilenc. Önmeghatározása szerint: szőlész – borász – erdész - vadász. Mindemellett nyolc könyv és száznál is több kisebb írás, cikk szerzője. Szálfa termete, derűs egyénisége mindig és mindenütt a társaság középpontjává tette. Legutóbb három évvel ezelőtt találkoztunk. Vékonyabb lett, törékeny, szemei mélyről csillognak felém, ámbár kackiás bajuszkája és a mesélő kedve a régi. Az öreg tölgy levetette lombkoronáját…

Július van, Oroszlán hava. „Száraz idő, de a hirtelen nagy viharok időszaka is a július” olvasom „Szőlőhegyi kalendárium” című könyvében, mely itt fekszik előttünk az asztalon, s amely szerint régen július 20-án, Illés napján a vihar- és villámveszély miatt munkatilalom volt. Most július 21-e van, ragyog a nap és féktelen jókedvükben egymás szavába vágnak a madarak. A nagy vihar két nappal korábban, július 19-én, óránkénti száz kilométeres sebességgel söpört végig a Dunántúlon. Dió nagyságú jég esett, hajósok, horgászok, fürdőzők sokaságát kellett ki-

582

menteni a Balatonból. A kidőlt fák miatt órákig álltak a vonatok. A kaposhomoki szőlőhegyet azonban elkerülte a fergeteg. Szinte tőkéről-tőkére meg kell néznünk a közel egyhektáros birtokot. Rekordtermés lesz, ha minden így marad. Az Isten háta mögött vagyunk. Földrajzilag a legközelebb Szentbalázs van hozzánk, de miután letértünk a Sásdtól Kaposvár felé kanyargó 66-os útról, ennek már nincs semmi jelentősége. A Telek-hegynek nevezett szőlőterületet erdőrengeteg veszi körül. Ez a Zselicség Kapos folyóig nyúló északi peremvidéke. Nincs

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZOTTHONOK elektromos áram, nincs teherautók-járta közút. A szőlőtulajdonosok többnyire szerény autói úgy állnak az öreg fák árnyékában, ahogy a kocsikba fogott lovak várakoztak még nem is olyan régen ugyanott. Cséplő Józsefnek hosszú élete alatt közel negyven lova volt. Többről novellák is szólnak, például arról a kis orosz lóról, mely agyonrúgta az istállójába behatoló tolvajt. A helymeghatározást illetően vita támad köztünk. Amit mi Isten háta mögötti helynek gondolunk, nos, Cséplő József szerint az a világ közepe. És a présház, melyet az ükapja épített valamikor az ezernyolcszázas éves közepén, annak is a centruma. Kicsinyke előtér, pince, istálló. A lakószobát már Cséplő József toldotta a fák között megbúvó, alacsony, fehér falú épület mellé, melynek egyetlen dísze a vörös téglás, boltíves bejáró. A pince mellett az előtérben is boroshordók sorakoznak, sőt a volt istállóban is. Nincs már lova Cséplő Józsefnek, sőt autója sincs. Állatorvos fia hozza-viszi, aki a vadászfelszerelését, a puskáit is megörökölte. Hivatalos lakcíme szerint fonói lakos, ténylegesen azonban szőlőhegyi. Hétfőn elhagyja a fonói házat és csak szombaton este tér vissza élelemért, tiszta ruháért. Felesége hat éve halott. A szőlőhegyen, a hajnaltól estig tartó munka közben, majd a nagy diófa alatti esti merengés óráiban vele is könnyebb találkoznia… A borospincét rend és tisztaság, a kis lakószobát pedig használaton kívüli ruhaneműk, könyvek, növényvédőszeres flakonok, dobozok, borkezelési eszközök áttekinthetetlen egyvelege jellemzi. A falakon néhány oklevél, öreg, porfedte, pókhálóval körülfont trófeák és egy kis könyvespolc. Szőlészeti és természetismereti szakkönyvek, a TerraPrint kiadó antológiái, néhány vadászíró régebbi könyve és több vaskos dosszié. Az öreg diófa alatt álló asztal mellett beszélgetve visszatérően szóba került Fekete István és néhány más, neves személyiség is – köztük Berek Kati színművész, Zolnay Pál filmrendező, Módos Péter televíziós szerkesztő –, akikkel kapcsolatban állt Cséplő József, s akik sokat jelentettek a számára. Most már a lakószobában vagyunk, házigazdánk éppen arra készül, hogy megossza velünk az ebédjét (sült hús, kenyér, zöldpaprika), és miközben a „terítéssel” bíbelődik, hirtelen elhatározással azt mondja: sok levelem van, amit még senki se látott, de te megnézheted, ha akarod. Ott vannak, valahol a polcon… Vastag porréteg fedi a dossziékat, ki kell vinnem őket az udvarra, hogy lefújhassam róluk a port. Az első levél, mely a kezembe akad, éppen Zolnay Páltól érkezett. Válasz Cséplő József egy korábbi levelére. „Te magad mondod valahol: ráterülsz a természetre… Rá bizony és valósággal átszűröd magadon a természetet, az erdő, a vadászat élményét. Leírni már semmiség. Ahol valami tartalom van, ott a forma egyértelműen adódik. Nem szeretek hasonlítgatni, hiszen annyi jó író van a világon, de azt minden bizonnyal állíthatom, hogy a Te természetleírásaid vizualitásukban és erejükben párjukat ritkítják az irodalomban.” Levelek tsz-elnököktől, borászoktól, vadásztársasági vezetőktől. Minden itt van, válogatás nélkül, egymásra torlódva, mint a


folyópartokon a víz által lerakott hordalék. Pár perc után kezembe akad egy Fekete István által küldött képeslap is. Szigliget, alkotóház. Szívélyes üdvözlet. Aztán egy másik képeslap (Budapesten adták fel, a Duna és a pesti rakpart látható rajta, és egy hajó, mely éppen átszeli a folyót.) Nincs dátumozva, a postabélyegző szerint alighanem 1963. december 5-én kelt. Írógéppel íródott, ám Fekete István tintával (golyóstollal?) írt szép, teljes nevű autogramja zárja. „Kedves Barátom, sajnos leveled meleg hangja nem tudja felolvasztani bennem a jeget, és nem tudja megváltoztatni a körülményeket. Köszönöm, hogy újra gondoltál rám és magányos bolyongásaidban majd újra gondolsz Arra, Akinek mindez már valószínűleg véglegesen elmúlt.” Meglep a levél hangneme, szomorúsága. Kérdezem: mi rejlik e súlyos szavak mögött, Cséplő József azonban nem tud konkrétumot mondani. Úgy véli, Fekete István alapvetően hitevesztett ember volt. Persze, voltak vidámabb témáik is. Fekete István egyszer azt kérte tőle, írjon, meséljen a baglyokról, mert hogy éppen „Hú” című könyvén dolgozik, és bizony nem könnyű több száz oldalt írni egy ilyen „zárkózott” madárról… Hogy kezdődött a személyes ismeretségetek? – kérdezem, pedig kitalálhattam volna, miután nagyon is jól ismerem Cséplő Józsefet. Úgy kezdődött, mondja, hogy egy szép napon egyszerűn beállított hozzá a Tárogató utca 22. szám alatti lakásán… Gölle és Fonó közel van egymáshoz. Már pár mondat után értették egymást. Találok egy másik levelet, melyben Fekete István Cséplő Józsefnek arra a levelére válaszol, melyben könyveket kért tőle. A dátum: 1964. I. 6. „…A háború előtt megjelent könyveimből csak egy-egy példány van, s azok ma már pótolhatatlanok. A háború utániakból most csak a Kele, Bogáncs, Lutra, A Koppányi aga testamentuma és a Tüskevár azok, amelyekből felesleg van. (…) Végül azt írod, hogy „áráért”… hát erről nem lehet beszélni. Ami van, készségesen küldöm szeretettel és nem áráért… Visszakerül a polcra a leveles dosszié. Cséplő József összeszedi az asztalról a tányérokat, evőeszközöket, bort tölt. Olaszrizling. Sok van? Hamiskásan mosolyog, amiből azt értem ki, amit akarok. A magyar parasztember évszázados taktikája, hogy az értékeiről soha senkinek se mond konkrét adatokat. Van, hála Istennek, mondja kissé később, és mindjárt el is vezet bennünket újfent a pincébe, hogy egy-egy flakon fehér és vörösbort csorgasson otthoni fogyasztásra. Nézzük a lámpafényben aranyló bort, s nekem Fekete István 1964. február 15-én kelt naplóbejegyzése jut az eszembe, melyre dr. Bod Lajos hívta fel a figyelmemet: „Cséplő József látogatott meg Fonóból. Ilyen lelkes, melegszívű parasztembert Göllében sem láttam. Nagyon hívott, de túl jó borai vannak, és én túl gyenge vagyok ellenállni a szabadságnak és a mámornak. Tehát nem megyek.” Búcsúzkodás közben mondja: Nagy Lajos király udvarába is szállítottak erről a szőlőterületről bort. Szomorúnak látszik. Mit írsz mostanában? – kérdezem, de ő csak legyint. Mit mondhatna még a mai világnak egy kilencven éves ember..?

583 000

584

Magyar VADÁSZLAP

PORTRÉ

Körte... Országszerte így ismerik a nagyszakállú fotóst, aki egész életében zöld ruhában járt és az ujján – a kívülállók számára – egy egészen furcsa gyűrűt hordott. Szűkebb pátriájában Pécsett, évtizedeken keresztül hozzátartozott a városképhez és nem létezett olyan városi rendezvény, ahol szakállas alakját ne lehetett volna felismerni. Aztán időről időre, esténként eltűnt a városi aszfaltról. Persze a művészvilágban találgattak. Vajon hova jár esténként és mit keres hajnali órákon az országúton, akkor, amikor rendes művészember éppen álomra hajtaná a fejét.

Nos, a pletyka igaznak bizonyult: a KÖRTE esténként és hajnalonta vadászni jár. A hír csupán azokat döbbentette meg, akik felületesen ismerik Körtvélyesi László (61) fotóművészt. A mai napig kevesen tudják róla, hogy eredeti szakmáját és végzettségét tekintve erdésztechnikus, ráadásul a patinás soproni technikumban szerezte végzettségét. Ezek után mindenki könynyen kitalálhatja, hogy a gyűrű, amit tizennyolc éves kora óta hord, az nem más, mint az erdészgyűrű. A Szigetköz adta a táptalajt a kisgyereknek, aki már akkor tanulni akart,megismerni mindent, fűt, fát, bogarat és az erdőt. Amint megtanult olvasni, mindent elolvasott, ami a természet és a vadászat világához tartozott. A klasszikusokon nőtt fel, ezek után nem csoda, hogy felkészültsége és kérdései kapcsán esetenként még a biológia tanára is zavarba jött. A pályaválasztás egyértelmű volt, és a soproni évek alatt úgy tűnt, egy életre szól. De nem így történt, mert jött az új szerelem, a fotográfia. Ez az új érzés már a soproni évek alatt megérintette és az iskola végeztével - rövid kitérő után, mely a Pécsett töltött katonaságot, majd az ezt követő családalapítást jelentette - rövidesen a budapesti vízügyi fotóstúdióban találta magát. Itt kapóra jött az erdész végzettség, hisz akkoriban rengeteg légi fotót kellett készíteni és volt egy fiatal tehetséges fotós, aki ismerte a vizek és a természet világát. Így munkája kapcsán bejárta szinte az egész országot, végigfotózva összes folyónkat, azok környezetét és élővilágát. Visszatérve Pécsre, a fotográfia minden ágát kipróbálta, a portréfotózástól a légi fotókon át, a színházi és balettfotóig. Profi fotósként 1973 óta tartják számon, miután felvették a művészeti alapba, innen kezdve hivatásos fotósként dolgozott. Ekkor indult a pécsi egyetemen a művészeti kar, ahol a fotográfia oktatásban foglalkoztatta az intézmény. A termékeny pécsi éveket számtalan kiadvány jegyzi – és a KÖRTE beérett. A művészeti karon általános fotográfiát


tanított az összes hallgatónak. Mint minden tanár, természetesen ő is a sikeres tanítványaira a legbüszkébb. A vadászathoz jóval negyvenéves kora után tért vissza, és ugyanúgy, mint a fotózásban, itt is hihetetlen tudásvágy jellemezte. Mint mondja, nem akarta csak kicsit megtanulni a vadászatot. Mint a fotográfiában, itt is belső ember akart lenni, olyan, aki érti amit csinál és ismeri annak belső világát is. Büszke arra, hogy vadászpályafutása során csupa olyan emberrel került kapcsolatba, akik meghatározói a magyar vadászatnak, legyen az hivatásos vadász, vagy magas beosztású vezető. Szerencsésnek tartja, hogy jó emberekkel hozta össze a sors, és mint a Magyar VADÁSZLAP külsős fotósa, kedvére hódolhat szakmájának és szenvedélyének. - Nem tartom magam klasszikus természet-, vagy vadfotósnak, bár minden vadászaton van nálam valamilyen kamera, engem inkább a vadászó ember és annak környezete érdekel – vallja munkáiról. Körtvélyesi László ebben is szerencsés, hisz közel hat éve dolgozik együtt Békés Sándorral, a Magyar VADÁSZLAP immár leghosszabb portrésorozatán, a vadászotthonok bemutatásán. A kamerán kívül természetesen puskával is járja az erdőt, de a korai lődühönc korszakon már ifjú fotós korszakában túljutott. Azt már régen megtanulta, hogy egy exponálás egy képet jelent. A mai rohanó, digitális világban nehéz elhitetni a fiatal fotósokkal és a vadászokkal egyaránt, hogy a pillanatot ki kell várni és nem kell vaktában lövöldözni. A pillanatot elkapni tehetség és kor kérdése, a megfelelő exponáláshoz higgadtság szükségeltetik. Ezek után mi sem lehet természetesebb annál, hogy felkértem, ő maga csinálja AGYAKI GÁBOR meg az újság számára saját [email protected] portréfotóját...

585 000

Választható kaliberek: Titan 3

.222Rem, .223Rem, 5,6x50Mag, .22-250

Titan 6

.243 Win, .25-06, 6x62 Fréres, 6,5-284 Norma, 6,5x55Se, 6,5x57, 6,5x65, 6,5x68, 7 mm-08 Rem, 7x64, .270 Win, .308 Win, .30-06 Sprg, 7,62x39, .358 Win, 8x57IS, 8x68S, 9,3x62, 7 mm Rem Mag, .300 Win Mag, .270 WSM, .300 WSM, .338 Win Mag

Csőhossz: 56 centiméter (magnum 61 centiméter) Súly: 2,9 kilogramm (magnum 3,0 kilogramm) - Állítható első és hátsó irányzék - Három állású biztosító - Rückstecker - Kivehető tár

586

- Diófa agy - Oldható szíjkengyel - Váltócső lehetőség - Gumi agytalp

Magyar VADÁSZLAP

PORTRÉ

Ezermester vadászmester Hatvan esztendővel ezelőtt kezdődött Pásztor József gyerekkora a végtelen nádasokkal, vizekkel szabdalt puszták és síkvidéki tölgyesek ölelésében fekvő alföldi kisvárosban, Szabadszálláson. Bár Diana igéző mosolya két évtizednyi időre átcsábította a hegyeserdős Börzsöny vadászterületére is, ám vadász-szívének nagyobbik fele ott maradt lakóhelyén. 1976 óta tagja a helyi Bársony István Vadásztársaságnak, 11 éve látja el a vadászmesteri teendőket.

A vadászház udvarán katonás sorban álló, fűrészelt keményfából készült, zöldre festett, takaros magaslesekről látszik, hogy hozzáértő kezek készítették. A messziről látható számokkal megjelölt, magas, de mégis könnyű lesek az UAZ platójához lettek méretezve, amelyeket két hivatásos vadász ki tud szállítani, és fel tud állítani a vadkárral veszélyeztetett területeken. A lesek sorát félig kész etetők folytatják, amelyeknek éppen a nádazása folyik. Ritka látvány; a vadászmester a gazdasági felelős segítségével végzi a „kétszemélyes” társadalmi munkát, precízen, villanyfúróval kifúrva, menetes csavarokkal összefogják az akácrudakat, ledrótozzák a tetőre a télen gyűjtött, kévékbe kötött nádat, és deszkából szegelnek rá táptálcát az őzeknek. A munka végeztével az újonnan épített saját lesnél létesített szóró feltöltése következik, az összetolt tuskósorok tetejére szórt szemes kukoricát a disznók rendszeresen felveszik, lassan letakarítva róla a gazt a csendes megfigyelésre is kiválóan alkalmas, teljesen zárt magasles mindkét oldalán. A csemeték sorai között fehéren világító homok remek hátteret ad még kevés fény mellett is a vad észlelésére. Az új

Pásztor József és Horváth Lajos hivatásos vadász az etetők és a helyzet magaslatán szórót erdész fiának barátja avatta fel egy „tepsis” vadmalac íjjal való elejtésével. Pásztor József erdész szeretett volna lenni, de nem úgy hozta az élet, így lett a szakmája szobafestő. Városi lakásukban igényesen kialakított falfelületeken, szépen elrendezve sorakoznak az évtizedek alatt összegyűjtött trófeák, köztük jó néhány olyan különleges darab, amelynek láttán minden valamirevaló vadászembernek kicsordul a nyála. Sok bak, jó néhány bika, egy-egy dám és zerge díszlik a falakon, azonban a kedvenc vadja a disznó. Mind a Börzsönyben terítékre került, és az itt lőtt vadkanok agyarait nagy becsben tartja. Bár Nógrádban nem volt tag, mégis közel húsz éven keresztül vadászott több ottani területen a barátainál. Amíg a gyerekek nem kezdtek középiskolába járni, minden hétvégét Nógrád faluban, a régi családi házban töltöttek. Büszke rá, hogy fia, menye és veje is vadászik, örökölték a szenvedélyt, sokszor mind a négyen együtt apróvadaznak. A Nagyerdő szegé-


lyében a vad számára minden földi jóval ellátott szórót több mint 10 éve üzemelteti. Fedett etető, fúrt kút, betonitató készült az oda járó disznóknak, amelyek zömét elengedi – többnyire a „Nagy Kan” elejtésének reményében – aminek a nyomai rendre feltűnnek a „luxusszórónál”, de eddig még mindig a kan nyerte meg a meccset. A szóró egyébként alig egy kilométerre van az egykori szülői háztól, ahol akkor még nem volt erdő, s húszéves koráig gyalog járt be naponta iskolába menet a 7 kilométerre lévő vasútállomásra. Ám nem csak a lakásban látható gondosan kezelt gyűjteménye a házigazdának. Az udvarban kialakított, földfelszín alatti pincébe vezető lépcsőről a boltíves, gereblyézett homokpadlójú „szentélybe” lépve, a borászat világába kapunk bepillantást. Sok éven keresztül szőlősgazda volt – jól megfért egymás mellett a két, hasonló gondolati és érzelemvilágot igénylő szenvedély –, az egyre több időt igénybe vevő mindennapi munka miatt azonban felhagyott a műveléssel, de a borkészítés – igaz, vásárolt szőlőből – megmaradt. Kísérletező kedvét jelzi, hogy az udvaron termő meggyből remek desszertbort készít, míg – egyedi eljárással – olaszrizlingből egészen kiváló, testes jégbort alkotott… S.E.

587 000

Agribrands Europe Hungary zRt. 5300 Karcag, Madarasi út 0399. hrsz., tel.: +36-59/507-221; 7400 Kaposvár, Dombóvári út, tel.: +36-82/529-151 1134 Budapest, Váci út 37., tel.: +36-1/236-4500 e-mail: [email protected] weboldal: www.purinatakarmany.co.hu © Cargill™, Incorporated. All Rights Reserved

Tökéletes szarvasvadászat a hozzáértésével! Takarmányozza erdei kérődzőit a termékeivel! Kiváló kondíciót biztosít az év minden szakában, növeli az agancssúlyt és felkészíti vadjait a télre! Válassza a szarvas és őz takarmánykeveréket, amely biztosítja a vad számára az emésztéshez szükséges rostellátást még gyenge legelők esetén is. Magas vitamin- és ásványianyag tartalma kielégíti a kérődzők igényeit. Keresse a Puri Minerál Só blokkokat, amelyek mikro- és makroelemei kiegészítik az élőhely hiányosságait és pótolják a sót a vad számára.

588

Érdeklődjön a termékek választékáról takarmányforgalmazóinknál vagy honlapunkon, a www.purinatakarmany.co.hu-n vagy személyesen Tokaji Istvánnál a 06-30/645-2551-es telefonszámon. együttműködés egy kivételes sikerre! Magyar VADÁSZLAP

SAJTÓSZEMLE

Ez év januárjában egy berlini vadász – mert ott is vannak vadászok – bizonyos Herr K., egy kellemes reggeli cserkelés alkalmával elejtett egy sutát. Eddig ez a hír nem hír, de ami ezután következett, az túltett minden képzeleten. Az idő rövidsége miatt – mivel Herr K.-nak munkába kellett sietnie – megkérte vadásztársát, hogy a jogszerűen lapockán lőtt és szakszerűen kizsigerelt őzet vigye haza, tegye ki az erkélyre és majd másnap munka után érte jön. K. úr vesztére nem ismerte a tartalmas német közmondást, amely szerint „Az Isten mindent lát, a szomszéd annál is többet.” A szomszéd nézett, látott és telefonált egyenest a rendőrségre, amely kirukkolt, helyszínelt és dokumentált. Először csak a szomszéd erkélyéről, majd lezárták az utcát is. Megjelent még a berlini tűzoltóság létrás szerkocsija, valamint az Állategészségügyi Hivatal kompetens munkatársa is. A tényállás gondos jegyzőkönyvezése, valamint a körülmények gondos mérlegelése után a lánglovagok lehozták az első emeleti erkélyről a vadásziasan jobblétre szenderített, esőponcsóval letakart sutát. Délután a mondott időben K. úr felkereste barátját, hogy végre hazaszállítsa jogos vadászjussát, de legnagyobb megdöbbenésükre az őz eltűnt. Ameddig értetlenkedve tébláboltak az erkélyen az őz hűlt helye fölött – ne felejtsük el január volt –, színre lépett a másik kedves szomszéd, aki élénk színekkel beszámolt a berlini hatóság aznapi, az erkélyen végrehajtott nagy bevetéséről. K. vadász felocsúdva első megdöbbenéséből, azonnal a kerületi rendőrkapitányságra száguldott, követelvén jogos zsákmányát és saját tulajdonát képező esőponcsóját. Felháborodását egy a vadászlélektanban is jártas rendőr csillapította, mondván, hogy az Állatvédelmi Hatóság (rövidítve ÁVH) illetékes munkatársai vizsgálják az esetet, különös tekintettel az őzsuta idő előtti elhalálozásának rendkívüli körülményeire és annak tulajdonjogára. A lélekidomári vénával megáldott rendőr még tanácsolta K. úrnak, hogy feltétlen szerezze be a néhai suta halotti bizonyítványát, valamint a vadhús tulajdonlásának jogszerűségét bizonyító adásvételi szerződést. Feltehetően Herr K. vérnyomását kellően mérsékelte az a tény, hogy ellene nem tettek rendőrségi feljelentést. Az eseménydús nap után nem sokkal K. úr levelet kapott az Állatvédelmi Hatóságtól, amely felszólította, hogy mutassa be vadászigazolványát, valamint pecsétes engedélyét a húsvizsgálat elvégzésére. A levélből K. úr számára kiviláglott, hogy az ÁVH illetékese nem ismeri a hatályos német előírásokat, amely szerint ezt a vizsgálatot mindig az elejtő végzi. A folyamatban lévő eljárás érdekeire való hivatkozással az ÁVH sem nyilatkozik, viszont utalnak a K. úr ellen indított büntetőeljárásra az Állatvédelmi Törvény megsértése miatt.


FOTÓ: Mészáros András

Őzbohózat

Rövid kis történetünk főhőse ezek után megbízta ügyvédjét az esőponcsó visszaszerzésével és az ÁVH által okozott kár megtérítésével. A berlini rendőrség szóvivője az eset említésekor azóta is nehezen tudja elfojtani kuncogását és véleménye szerint ebben az esetben a rendőrség és tűzoltóság csak „hivatali segítséget nyújtott” az Állategészségügyi Hivatalnak. Az eljárás azóta is zavartalanul folyik a német adófizetők pénzén. Az „Unsere Jagd“ 2009/08. száma nyomán. (Az EU sem fenékig tejfel, bár lehet, hogy K. úrnak, ha történetesen az eset itthon történik, már a fegyvereit is bevonta volna az éber hatóság, s vadászhatna egy szál esőponcsóban... A Szerk.) B. E.

589 000

Őrizd a bikád! Száraz volt a szeptember. A sok koravén, hulló levél, a sárgára aszalódott aljnövényzet felhangosította óvatosra igazított lépteinket. A szarvascsapat ott mozgott előttünk. Egy-két komolyabb mellékbika, néhány ideges, izgága fiatal bika és tucatnál több tehén alkotta a társaságot, amelynek közepén néha-néha öblös, mély hangon szólalt meg az „óriás”. Nagyon kevés ideig nézhettem, az alkonyatba tűnő csapat után sóhajtottam: „Ez kell a vendégemnek!” A vendég jó pénzű, svájci vadász volt. Rendes, de gyakorlatlan. Eddig hat bikát hibázott el, kettőt pedig sebzett, aztán ideje fogytán hazautazott. Búcsúzáskor a lelkemre kötötte, hogy azt a nagyot, a második sebzettet okvetlenül keressem meg, mert az a szép bika kell neki! Vadásztársaságunknak pedig nagyon kellett a pénz, ezért biztosítottam, hogy megtaláljuk a bikáját, ha törik, ha szakad. Most épp törtük a száraz gallyakat, ruhánkat az indák és a tüskés ágak szaggatták, mert hol óvatosan, hol agresszíven haladtunk, nem akartuk elveszíteni szem elől az „óriást”. Sándornak már vérzett az egyik fülcimpája, a kezeiből itt-ott kiserkent a vér, néhány káromkodást is elmormogott, de nyomult utánam. Amikor a „svájcim” elment és rábukkantam az „óriásra”, azonnal telefonáltam Sándornak: „Ha akarsz bőgő bikát lőni, ami persze nem lesz a tiéd, akkor gyere azonnal!” Jött, mint a szél, mint egy igazi „begőzölt” vadász. És most együtt igyekeztünk a vadásztársaságnak sok pénzt, a „svájcimnak” mutogatható trófeát, magunknak pedig gyönyörű vadászélményt szerezni. Az „óriás” és háreme lassan, de megállás nélkül mozgott előre. A szelünk jó, ez biztató, de az összes többi körülmény nem igazán kedvező. - Egy nem túl széles erdőnyelv van előttünk, amely a vadásztársaságunk területének testébe tolakodik – suttogtam Sándornak. A völgyben csordogáló patak adja a hosszabb határt, a patak túlsó felén már egy másik vadásztársaság területe kezdődik. A beékelődés fejénél forduló patak pedig a mi vadásztársaságunk és az erdészet határát adja. Ha a szarvasok egyenest a völgynek mennek, akkor átléphetnek az idegen vadásztársaság területére. Ha erősen jobbra tartanak, akkor visszaléphetnek a mi területünkre. A szél jobbról fúj, bízzunk hát Dianában és a jobbra tartásban. A Hajag-tető meredek oldalán kövek gurulnak, a mellékbikák hangja egyre türelmetlenebb, az „óriásé” pedig egyre keményebb és elutasítóbb. Az ismétlődő megcsúszások, a fiatal bikák oda-vissza rohangálása, a tehenek kényeskedő nyekkenései fokozzák az izgalmat. Ám a csapat okozta hang-kavalkádban – a nehéz terep ellenére – mi is könnyebben, gyorsabban jutunk előre és a távolság érezhetően fogy közöttünk. A vonulás iránya határozottan lefelé, a víz felé tart. Már csak 200 méter választja el őket a víztől, már csak 10 méterek minket tőlük. Görnyedten, gyorsított léptekkel közelítjük meg a helyet, ahonnét jó lövéstávolságból láthatjuk a helyenként dagonyákká szélesedő patakot. A fák között egy pillanatra az „óriást” is megpillantom: tényleg csodálatosan jó agancspárt visel... A látvány különlegessége borzongató vadászláz formájában tör rám. Csak Sándort ne kapja így el a borzongás!

590

- Ha a nagy bika kibukkan a fák közül, a dagonyába lépés előtt lőnöd kell! – suttogom vacogó fogakkal. Ő csodálkozva néz rám: - Itt most már ne kapkodjunk! – válaszolja. - Ha ezen az oldalon nem lövöd meg és átmegy a patak túlsó oldalára, az már nem is az erdészeté, hanem a másik vadásztársaság területe – emlékeztetem. Ezért kell lőnöd, mihelyt felbukkan a patakparton. Megjelenik a vezértehén, majd megmerevedik, feszülten figyel, mozgó füleivel hangokat, orrával szagokat válogat. Pillanatokig néma csend, aztán az egyik fiatal bika kihajt egy ünőt az erdőből és egy rövid kör után, mint önfeledt szerelmes pár, elfekszenek a dagonyában. Ezzel a fegyelem felbomlik. Fiatal és idős tehenek sorolnak a patakpartra, majd a dagonyába, őket kisebb-nagyobb bikák követik. - Sándorom, nagyon figyelj, rögtön kijön a miénk! Barátom feszülten figyel, egy öles fának támasztva fegyverét. A csövet nézem, mintha remegne egy kicsit... De nincs időm aggódni, mert hirtelen a már kimerészkedett szarvasok közé ront egy nagyon erős mellékbika és utána harsogva, már-már ordítva vágtázik az „óriás”. Fröcsög a sár, a víz, a fürdőző idill pillanatok alatt szertefoszlik. Az erős legény megfordulna, szembehelyezkedne, de az „óriás” tétovázás nélkül nekiront és fehér habos pofával, véres-kidülledt szemekkel derékon kapja és mint könnyű zsákot tolja a másik part felé. Az üldözött felbucskázik, majdnem maga alá temet egy későn félreugró ünőt. Aztán a vizes sárban egyet fordul és amikor az „óriás” néhány pillanatra az ünő felé néz, feláll és indulna, de ekkor már a két hatalmas agancs hátsó fertályába akasztva, szinte repíti a patak másik oldalára. A vetélytárs kellő távolságra rohan, onnan gyalázkodik. Sándor fegyvere enyhén remeg, engem sem akar elhagyni a látvány okozta izgalom… Most rám néz, kérdő tekintettel. - Fújd ki a levegőt és lőj! A fejével inti, kérdezi, hogy a túlsó part már idegen terület. - Sándor, lőj! - ez már parancsként hangzik, talán kissé hangosan is. Bólint, látom erősen koncentrál, aztán elengedi a lövést… Nehéz és keserves ezredmásodpercek múlnak el, amíg meghallom a nagyon távolinak tűnő dörrenést, de távcsövemben világosan látom, hogy a bika nyaktövénél a sáros szőr fröccsent. Nem tudom megítélni, hogy mennyi idő után, a fenséges állat leejti a hátulját, majd az elejét is utána engedi. Némák és mozdulatlanok vagyunk. A bika rugdalni kezd, Sándor gyorsan újratölt, de intek, hogy még nem kell ismételni. Az erdők királya erőlködve próbál feltápászkodni, a lábainak mozgása lassuló rúgássá szelídül, közben a csapat pillanatnyi bizonytalanság után sokirányú menekülésbe kezd, ugrások, böffenések, sárcuppaná-

Magyar VADÁSZLAP

BALOGH PÉTER GRAFIKÁJA

Rakk Tamás

HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK sok, vízfröcsögés… A túlpartra űzött bika még egyet-kettőt bőg, aztán az is a többiek után ered. A nagy zűrzavar közepette az „óriás” felemeli a fejét, a távozók és talán a távozó élet után tekint, aztán a kissé felemelt fejből egy fájdalmas, szomorú bőgéssé erősödő sóhajtás tör fel… Az életet búcsúztató halálbőgés a Bakony mélyén… Velőig ható különleges hang, amihez hasonlót még soha nem hallottam szarvasbikától, pedig eddig elég sok élettől búcsúzó mellett álltam. Oldalra pillantva látom, hogy Sándor szemei fátyolossá váltak, én pedig – eddig észre sem vettem – egész testemben remegek.

EPILÓGUS: Ez úgy bő 30 évvel ezelőtt történt. A fogat hamarosan megérkezett, a testet áthúztuk a patakot szegélyező mocsaras-sáros részen, aztán felkínlódtuk a szekérre, majd a fogat a faluba vitte. A fejet pedig a ponyvás GAZ-kocsink diszkrét hallgatása vette körül. Abban az időben egy bakonyi vadásztársaság vadászmestere voltam és a vele szomszédos katonai, herendi erdészetet vezettem. A bika testét a saját nevemre adtam le és később egy tartalék agancsot mutattam be. Minden évben kaptam egy-két jutalombika elejtésére engedélyt a vadásztársaságomtól, mivel a külföldi vadászvendégek sikeres vadásztatása döntő mértékben


Megöleljük egymást, aztán egymás vállát átfogva nézzük a túlsó partot, ahol az elcsendesedő „óriásunk” méltósággal ereszti agancsos fejét a sáros földre és egy utolsó nagy sóhajjal végleg elköszön a földi léttől. Percekig állunk összefogódzkodva, keressük a szavakat, de nem találjuk… helyette gázlót keresünk és kalaplevéve közelítünk. Ahogy ilyenkor lenni szokott, az agancs egyre nő, egyre súlyosbodik. Előre engedem Sándort, aki térdre ereszkedik a bika előtt, homlokát odadörzsöli a gyönyörű állat fejéhez, majd simogatja az agancsot és a bika arcát, alig tud elszakadni tőle, amikor biztatom, hogy a törettel adjuk meg a végtisztességet. - És most mi lesz? – néz rám. Ez a bika egészen biztosan az életem bikája... - A bika a tiéd. Érted? Ezt nem adjuk oda a svájcinak. A gyors zsigerelés után elindultam az elhagyott terepjáróhoz, hogy a sofőrt elküldjem egy lovas fogatért, mert innét se mi, se a terepjáró nem tudná a testet kihúzni. Sándor ott maradt az igen jó aganccsal díszített fejjel, akkor is csak a szemével intett viszontlátást, amikor magára hagytam. Mintha fel sem fogta volna, amikor kioktattam: Ha a szomszéd vadásztársaság valamelyik tagja hallotta a lövést és erre téved, akkor azt mondod, egy tábornok elvtársat kísértünk, aki az erdészet vendége, azzal lövettük a bikát, de az utolsó erejével átvánszorgott a patakon. Igyekszem vissza, őrizd a bikád.

tőlem függött. Most így éltem az egyik elejtési lehetőségemmel. A svájci vendégnek egy hét múlva terítékre hoztam egy jó bikát, amivel nagyon elégedett volt, aztán évekig járt hozzánk, lassan vadászni is megtanult. Sándor bikájának az agancsa frissen főzve-mérve több lett 12 kilónál. Mindkét oldalán gyönyörűen gyöngyözött, szabályos ágakkal büszkélkedett. Ám egy-két évig a padlásra kényszerült, ahol Sándor gyakran meglátogatta, megölelgette, megsimogatta. De hogy a kapitális agancs hogyan került le a padlásról, s került barátom nappalijának a fő helyére, az már egy másik történet…

591 000

A Diana napi bika Rátonyi Zoltán

Már évek óta készültem rá, hogy elejtsem az első hazai gímbikámat. Ugyan már szarvasvadásznak mondtam magam néhány borjú, ünő és tehén elejtése okán, de ez csak az avatóvessző elkerülésére irányuló gyenge próbálkozás volt. Aztán kezdődött a vadászidény, amelynek jelentését gondosan elmagyaráztam a „nem vadászoknak”, közeli és távoli családtagjaimnak. Azaz az idény márciussal kezdődik és februárban ér véget. Tavasszal szalonkáztunk, aztán jön az őzbakvadászat, majd többnyire a vadkárelhárításhoz kötődő vaddisznós élmények, szeptember pedig a bőgés ideje. Szóval én már tavasszal reménykedtem, hiszen, mint jeleztem, éveken keresztül „vadászati csomagom” része volt egy gímbika elejtése is. A csomag egy remek vadászterületen volt érvényes, a Somló lábánál, mely területet a barátaim nagy szakmai hozzáértéssel kezeltek. Izgalmam az idény során minden látogatással fokozódott, hiszen a szarvasok nyomait gyakorta láttam. Az egyik nyári őzbakom elejtése után, épp’ a tarló közepén meghatódva tapogattam elejtett bakom különleges, osztott szárú agancsát, amikor a zsebemben elkezdett rezegni a telefon. Először a pokolba kívántam a modern technikát, de láttam, hogy a kísérőm hív néhány száz méterről a tábla széléről. - Fordulj meg lassan és hangtalanul – suttogta a telefonba. Megfordultam és láttam, hogy tőlem nem több, mint 80 méterre egy 17 tagú bikacsapat igyekszik lassú galoppban az erdő felé. A szelem jó volt, ezért a látványt élvezve sokáig fantáziáltam, hogy a most még barkás agancsúak közül vajon melyik lehet majd az enyém szeptemberben. Végre eljött a szeptember, mely igen erős bőgéssel indult. Barátom hívása nem késlekedett. Szánj rá lehetőleg három napot és jó esélyed lesz kilesni, terítékre hozni a bikádat – mondta a telefonba. Ez az utolsó szó egyébként teljesen megnyugtatott volna, része volt a vágyakozásaimnak, ha … nem lettem volna alig három héttel egy súlyos lábtörés után. A kórházban a műtő barkács-osztályának összes fém alkatrészét (karmos lemez, dróthurok,stb.) beépítették a bokámba. Nehezen tudtam elképzelni, hogy hajnalban járógipszben cserkelek az esőtől nedves, csúszós domboldalban. A vadászember azonban hihetetlenül találékony és nem ismer lehetetlent, főleg, ha egy bikáról van szó! Kitaláltam, hogy megveszem a legnagyobb gumicsizmát, ami létezik és ráhúzom a gipszre. A 48-as méret volt a legnagyobb, ami természetesen kicsi volt a gipszre. Nosza, nekiestem a vadászkéssel. Némi átalakítás után már bele is léphettem. Sántikálva ugyan, de a gumicsizmás bokám így néhány száz méter leküzdésére már alkalmasnak tűnt. Sokat segített kísérőm erős karja és a mankónak használt célzóbot is. Mi tagadás, aki látott, jókat derült a megoldásomon. Biztatást jelentett számomra, hogy a vadászok többsége elfogadható, sőt nagyon is logikus megoldásnak tartotta. Kinek számít ilyenkor, hogy a nem vadászok kétségeiknek adtak hangot szellemi aktivitásom helyes irányáról.

592

Nos – a pártolók és az ellenzők véleményével a tudatomban – rászántam magam, úgy, ahogy korábban a barátom javasolta, a háromnapos bikavadászatra. Szép vidék a Somló tája, az időjárás is kedvező volt, a bikák szerelmes bőgése azonban alábbhagyott és én három napon keresztül csak töltöttem és ürítettem a puskámat, lövés nélkül kellett hazautaznom. Néhány szomorú nap múlva csörgött újra a telefonom, s a barátom bizakodó mondata ismét fellelkesített. Most gyere, megint jó a bőgés! Naná, hogy mentem, vállaltam a cserkelést, vagyis inkább a „rásántikálást” néhány jó hangú bikára, majd egy magaslesről hallgattam egy ugyancsak mély hangú és a sűrűben motoszkáló bikát, abban bizakodva, hogy pont alattunk fog kiváltani, mert csak alig húsz-harminc méterre lehetett, amikor a hátunk mögött erősen zörgött és bőgött. Persze mintegy 200 méterrel arrébb, hangtalan szellemként lépett át a kukoricásba, a bírálatra és a lövésre a legkisebb esélyt sem adva. Ismét eltelt újabb három nap, mialatt szurkáltattuk magunkat a szúnyogokkal, avagy élveztük a szúnyogriasztó nem feltétlenül kellemes illatát. Azért az izgalomból így is bőven kijutott, mert az egyik este – akciófilmekbe illő autós üldözés után – még vadorzót is fogtunk. Döbbenet, hogy milyen merész egy elszánt orvvadász. Nem hiszem, hogy ne tudna róla, hogy szarvasbőgéskor a terület szinte minden zónájában – láthatóan vagy éppen rejtőzködve – vadászok mozognak, és mégis vállalkozik a tilosban járásra. A trófea – mármint a vadorzóé – egy feljelentés formájában a helyi rendőrség iratszekrényébe került, nem tudom, mi lett az ügy folytatása. Az én bikavadászatom azonban változatlanul eredménytelen maradt. Újabb szervezkedés, újabb programok átszervezése várt rám, hogy a bikámat végre nekem adja az erdő. - Délután négyre legyél a vadászháznál! – jött a várva-várt telefon. Mivel több órán keresztül kell a Somlóig autóznom, kénytelen voltam utazás közben telefonon „dolgozni”. Nem vagyok igazán babonás, de így utólag már elismerem: kellett volna figyelnem az előjelekre! A mobiltelefonom több száz bejegyzése közül mindössze egyetlen Diana nevű van. Akkor, ott, utazás közben ő hívott: Zavarhatom? – kérdezte. Nem zavar – mondtam, de a gondolataim a szarvasok körül jártak. Megbeszéltünk néhány számára fontosnak tűnő dolgot és én jól elfelejtettem gratulálni a hölgynek a neve napja alkalmából. Urak, vadász urak! Nem lenne szabad elfelejteni, hogy szeptember 18-án van a Dianák névnapja! És azt sem, hogy illik őket a névnapjukon fölköszönteni, netán virágot vinni. Merthogy az előjelek mindig fontosak. Hozzájuk lehet kötni a sikertelenséget, vagy éppen a sikert! Aztán a területen haditanácsot ültünk. Hová menjünk? Ahol a múltkor ültünk, ott csak egy fél szárú bikát láttak, ami érdekes ugyan, de nem az „én bikám”. Újabb hajnali cserkelés követ-

Magyar VADÁSZLAP

HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

2009. június z www.vadaszlap.hu

Közben a kísérőm távcsőre cserélte bőgőkürtjét. - Mehet, jó az agancs - suttogta. Bevallom, annyira izgultam, hogy éppen csak arra emlékszem, van valami a fején. A szálkereszt szépen állt a lapockán. Most már nem tétovázhatok, itt van az én első bikám, mindössze egy kis mozdulatot kell tennem a mutató ujjammal. Rendkívül óvatosan, a pillanat élményének befogadására készen elhúztam a billentyűt. A torkolattűztől semmit nem láttam, de a becsapódás tompa puffanása jól hallatszott. - Szép lövés, rendben lesz, jól jelzett – hallom a kísérőmtől. Azt még szabad szemmel is láttam, hogy a tehenei után iramodott az én bikám, mert most már nem volt kétségem, hogy megvan az első. Majd úgy 40-50 méterre a rálövés helyétől olyan elzuhanás-szerű zaj hallatszott. Végre mehettem első bikámat birtokba venni... Ritkán hordok fejfedőt, pedig többen mondták, nem vadász az ember kalap nélkül. Most örültem, hogy az esőre való tekintettel fejembe nyomtam öreg, de alig használt kalapomat, mert így illő helye volt a töretnek, melyet kísérőm baráti hátba veregetéssel adott át, hozzátéve hamiskás mosollyal: - Szerintem ezt a lábbelit tedd el emlékbe, talán még az agancs mellé is kiteheted. A vadászházban valaki megjegyezte. - Ugye tudod, hogy ma Diana napja van? Nem tudtam, de most már azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni. ILLUSZTRÁCIÓ: BOROS ZOLTÁN

kezett. Sántikálás az egyre jobban működő járógipsz és 48-as csizmakalocsni összeállítással. A bikák alig bőgtek, mindenki önjelölt meteorológusként magyarázta a történteket: - Tudod a front, a bikák ilyenkor nem szeretik a meleget. - Bízzál az estében, napnyugtakor mindig jobban bőgnek. - Menjetek a fenyves széléhez, tegnap ott láttuk kijönni. Hát mi mentünk. A bőgés tényleg jó volt, de a fenyves szélén semmi nem jött ki. Kezdett a köd leszállni. Ez jó jel, a vadászati szakirodalom ilyennek írja le a tipikus bőgési időt. A világosság utolsó szikráinál átmentünk az erdő túlsó oldalára, ahol a nyílt területnek köszönhetően a hold erős fénye is a segítségünkre volt. Három bika bőgött és az egyik mintha közeledne. Először a teheneket vettük észre. - Készülj! – suttogta kísérőm, ott jön a bika is. Már én is láttam, mögötte a horizont még adott valami fényt és ahogy kilépett a fák árnyékából, a hold is besegített lapos, de erős fényével. - Jó lesz, lőhető, ha rábőgök meg fog állni. Szép állat, elegáns, a testéhez képest méretes agancsokkal. Rajta vagyok, már nem merem felkapcsolni a világító pontot a távcsövön, mert akkor el kellene engedni a puskát bal kézzel. De nem is kell, nincs 120 méternél messzebb, jól látszik a kereszt. - Magas lapockát lőjél – villan belém az egyik instrukció. Kicsit igazítok. Ügyelek, hogy vízszintesen tartsam a puskát. Szívem a torkomban dobog, levegőt már nem veszek. Vajon tényleg eljött az én pillanatom? Kísérőm szerényen beleböffent a bőgőkürtbe. A bika megáll lépés közben, teljesen keresztben, a fejét is felénk fordítja. Mintha azt kérdezné: ki ez a merész betolakodó?

593 000

594

Magyar VADÁSZLAP

HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK 2009

Szeptember

A hó napja

A hét napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15

Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd

Nap kel nyugszik (h min) (h min) 05.02 05.04 05.05 05.06 05.08 05.09 05.10 05.12 05.13 05.14 05.16 05.17 05.18 05.20 05.21

18.24 18.22 18.20 18.18 18.16 18.14 18.12 18.10 18.08 18.06 18.04 18.02 18.00 17.58 17.56

ÚJHOLD I

Hold kel nyugszik (h min) (h min) 16.58 17.19 17.38 17.55 18.12 18.29 18.49 19.12 19.41 20.19 21.08 22.11 23.25 --.-00.47

01.27 02.34 03.40 04.47 05.55 07.03 08.13 09.25 10.40 11.54 13.05 14.07 14.58 15.38 16.09

fázisai (h min)

18.03 O

04.16 C

ELSŐ NEGYED D

30 nap

A hó napja

A hét napja

16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda

Nap kel nyugszik (h min) (h min) 05.22 05.24 05.25 05.26 05.28 05.29 05.30 05.32 05.33 05.34 05.36 05.37 05.38 05.40 05.41

Hold kel nyugszik (h min) (h min)

17.54 17.52 17.50 17.48 17.46 17.43 17.41 17.39 17.37 17.35 17.33 17.31 17.29 17.27 17.25

TELIHOLD O

02.11 03.34 04.55 06.15 07.34 08.51 10.06 11.16 12.20 13.13 13.57 14.32 15.00 15.23 15.42

16.35 16.57 17.17 17.38 18.00 18.25 18.56 19.33 20.18 21.11 22.11 23.15 --.-00.21 01.27

fázisai (h min)

20.44 I

06.50 D

UTOLSÓ NEGYED C

Mire szabad vadászni? Szeptemberben: gímszarvasra – őzbakra – muflonra – vaddisznóra – szikaszarvasra – mezei nyúlra – üregi nyúlra – tőkésrécére – csörgőrécére – szárcsára – balkáni gerlére és örvös galambra – borzra – aranysakálra – házi görényre – nyestre – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra Októberben: gímszarvasra – dámra – muflonra – őzsutára – gidára – vaddisznóra – szikaszarvasra – mezei nyúlra – üregi nyúlra – fácánra – fogolyra – vetési lúdra – nagy lilikre – tőkésrécére – csörgőrécére – kercerécére – szárcsára – balkáni gerlére és örvös galambra – borzra – aranysakálra – házi görényre – nyestre – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra Egész évben vadászható: vaddisznó kan, süldő, malac – róka – pézsmapocok – nyestkutya – mosómedve

Mikor – mi – mennyiért?

A MEOE felhívása

Gímszarvas bika vadászati árak:

A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének Vadászkutya Teljesítménybírói Tanácsa október 23-25-én, Lébényben rendezi a CACT, CACIT Bősz József Emlékversenyt (Mindenes Vizslaverseny) és CACT Vízi- Mezei Versenyt. A versenyekre nevezhető minden, FCI által elismert származási lappal rendelkező, a VII. fcs-ba tartozó kutya. A két verseny párhuzamosan zajlik, ezért egy kutya csak egy versenyre nevezhető. A versenyek a MEOE hivatalos vizsgaszabályzata (Zöld könyv) szerint folynak. Ennek vonatkozó részei és a részletes nevezési felhívás megtalálható a www.drotszorumagyarvizsla.hu honlapon. Nevezési díj: MEOE tagoknak 8000 Ft/kutya. (Magyar tulajdonú magyar vizslák részére érvényes a MEOE által biztosított 50%-os kedvezmény.) Nevezési határidő: 2009. szeptember 15. Nevezési cím: Dr. Herger László, 7783 Majs, Petőfi u. 187.; 06-70/934-2580; [email protected] Információ szállásfoglalással, étkezéssel kapcsolatban: Füzesi Zsuzsa 06-30/952-2003. Füzesi Tamás MEOE VTBT elnök

Agancssúly

EUR

EUR/10 g

ezer Ft

Ft/10 g

spíszer 2 kg-ig 2-4 kg 4-5 kg 5-6 kg 6-7 kg 7-8 kg 8-9 kg 9-10 kg 10-11 kg 11-12 kg 12 kg fölött

200 300-525 450-722 610-1248 1000-1450 1650-2040 2400-3040 3200-4200 4300-5700 5900-7900 8100-11642 14410-16642

– – 1-3 4-5 5-7 7-10 8-11 10-14 15-21 17-40 40-60 55-60

50 60-85 80-140 170-230 250-310 358-513 540-715 740-968 1000-1293 1360-1948 2398 –

– – – 800-1100 900-1600 1690-2277 2000-3289 2400-3295 3510-5819 5000-10400 13000 –

Sebzés: a becsült trófeasúly 50 százaléka. Hibázás: 260-300 EUR, illetve 15 000 Ft Tehén elejtése: 110-150 EUR, illetve 25 000-32 000 Ft Ünő elejtése: 70-150 EUR, illetve 25 000-32 000 Ft Borjú elejtése: 60-130 EUR, illetve 20 000-23 000 Ft Tarvad sebzés: 30-110 EUR, illetve 10 000-12 500 Ft Dr. Balázs István

2009. szeptember www.vadaszlap.hu

595 000

IN MEMORIAM

Rácz Sándor (1916–2009) Elment a nagy vadászgeneráció egyik utolsó mohikánja, aki az ország majdnem mindegyik nagyvadas területén szolgált. 1946-ban, a Hegyközben, Senyőben lakván kezdődött a pályafutása, majd Szelcepuszta, Segesd, Huszárokelőpuszta, Telki, 1956 telén Karapancsa, aztán Szentpéterfölde, Kőhányáspuszta, Sellye, Buják és ismét Kaszópuszta következett, közel harminc éve bekövetkezett nyugdíjazásáig. Nyugdíjazása után Filkeházára, ifjúsága hegyei közé költözött. Ott nevelte Izabella lányát, aki második feleségétől született, és aki majd ötven évig gondoskodott róla. Itt a gróf Károlyi István Vt. rendes, majd nagyra becsült tiszteletbeli tagja lett, még egy ideig eljárt vadászatokra, hajtásokra, majd a német vendégeknek tolmácsolt hosszú évekig. Huszáriban, az ötvenes évek elején került jó barátságba idősebb Fuchs Antallal, a hazai vérebtenyésztés és vérebes utánkeresés megalapítójával. A 60-as, 70-es évek vérebversenyein jó eredményeket ért el, később bíróként vett részt rajtuk. Ismert lett, mint vadászati szakíró is. Első, muflonról szóló szakkönyvét az 50-es években – leadván az FM vadászati osz-

Karácsonyi György

Nagy Lajos

(1971–2009)

(1933–2009)

Életének 38. évében, június 3-án tragikus körülmények közt elhunyt drága vadászbarátunk, az OMVK Tolna megyei Területi Szervezete Kynológiai Szakbizottságának elnöke. Karácsonyi György 1971. augusztus 19-én, Szekszárdon született. A természet iránti szeretete már gyermekkorában kialakult, és meghatározta életpályáját. Középiskolai tanulmányait Sopronban, az erdészeti szakközépiskolában végezte. Pályafutását mint gyakornok, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaságnál kezdte. Ezt követően hivatásos vadász volt a Dunagyöngye Vadásztársaságnál, ahol később vezetőségi tisztséget is betöltött, egészen haláláig. 1996-tól részt vett a Tolna megyei trófeabíráló bizottság munkájában. Az Országos Német Vizsla Klubnak 1997 óta a tagja. 2004-től az elnökség tagja, majd 2006-tól vizsga- és versenyfelelőse volt a klubnak. Vezér nevű kutyájával 2007ben a Német Vizslák Világ Főtenyészszemléjén és Vizsgáján a nemzetközileg elérhető legmagasabb eredményt érte el. Gyuri barátunk rövid, de aktív életet élt. Tevékeny élete során mindvégig a természet és a vad szeretete vezérelte cselekedeteit. Személyének elvesztésével nem csak családját és a barátokat érte veszteség, de Tolna megye vadgazdálkodását is. Nyugodjon békében!

596

tályára, lektorálás végett – egy elvtárs „elvesztette”, majd pár év múlva saját neve alatt kiadta. Újból megírta, s 1995-ben a Nimród Alapítvány kiadta, mely később „ A vadászt az árnyéka kíséri” címmel elbeszéléseit is megjelentette. Sok cikke jelent meg a Nimród vadászújságban, és a Wild und Hund is közölte írásait. Saját maga fordította le németre elbeszéléseit – a német vadásznyelvet szinte kifogástalanul bírta. Nagyon sok fiatal barátot és vadászbarátot szerzett, akik gyakran látogatták őt az ország különböző tájairól, és szívesen hallgatták történelmi, vadászati témájú visszaemlékezéseit. Egy újabb könyve kiadásán dolgozott, rendezte elbeszéléseit, emlékeit. Szenvedélyesen szerette a hegyeket. A Magas-Tátrában sok csúcsot, gerincet, kuloárt mászott meg fiaival, majd Ausztria és Svájc 3-4 ezer méteres hegyei következtek, 78 évesen még gond nélkül mászott 4000 méter fölé! Hosszú vadászélete alatt elejtett és megmaradt trófeáit szakszerű magyarázó szöveggel 2005-től Pálházán egy állandó kiállítás mutatja be a kíváncsi turistáknak és a vad selejtezését tanulmányozó szakembereknek. Munkássága elismeréseként többek között egy évtizede megkapta a Magyar Nemzeti Vadászrendet is, de igazi örömmel a fiatalabb vadásznemzedéktől kapott tisztelet és szeretet töltötte el. Idén július végén elesett, combnyaktörést szenvedett, 93 éves szervezete már nem bírta el a megpróbáltatást és augusztus 5-én, a sátoraljaújhelyi kórházban átszenderedett az örök vadászmezőkre. Emlékét kegyelettel megőrizzük!

A miskolci vadászklub alapító titkára, civilben matematika-fizika szakos tanár volt. Az egész életét meghatározó vadászszenvedélyt az Ugocsa vármegyében, Nagyszőlősön élő nagyapjától örökölte. Diósgyőri otthona – ahol szeretetben és békességben élt feleségével, Pálma asszonnyal – szintén erről tanúskodott, a falakon lévő trófeák egy megszállott igazvadász életét mesélik el. …és ennek a mesének sajnos már soha sem lesz újabb fejezete. A szalonka- és az őzbakvadászat szerelmese volt. Legutolsó, sorrendben a 113. őzbakját tavaly májusban hozta terítékre a Hejőmenti Vadásztársaság területén. Akkor még nem tudhatta, hogy súlyos, gyógyíthatatlan betegsége miatt soha többé nem emelheti vadra szeretett puskáját. Békés Sándor közel egy évvel ezelőtt így írt róla: „Arca sovány, sápadt, teste törékeny. Végig begombolt társasági vadászruhát visel. Mint aki fontos találkozásra, vagy éppen útra készül.” Fájdalmas kimondani, hogy Lajos bácsi most elindult azon a bizonyos úton… Egy olyan higgadt, megfontolt vadászembert veszítettünk el a személyében, akinek szellemisége és a vadászathoz való hozzáállása példaértékű mindannyiunk számára. Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Magyar VADÁSZLAP

HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK

Vezetőségválasztás az SCI-nél Május 30-án, a keszthelyi Vadászati Múzeum nemzetközi megnyitójával párhuzamosan tartotta a Safari Club Közép Magyarországi szervezete az éves tisztújító közgyűlését. Az elmúlt 4 év munkájának elismerését jelezte, hogy a közgyűlésen részt vett John Monson, az SCI volt elnöke, Bruce Eavenson az SCI elnökhelyettese (USA) és Norbert Ullman, az SCI európai igazgatója is. A magyar klub nemzetközileg egyre elismertebb, tekintélyünk az SCI nemzetközi közösségében sokat nőtt, ezért is esett ránk a választás, hogy 2009 májusában mi adtunk otthont az SCI tavaszi európai vezetői ülésének. Cseterki Imre leköszönő Az SCI magyar vezetősége, (Békés Sándor, Szentpéteri István, Lakatos Pál, Cseterki Imre, elnök kiemelte, hogy klu- dr. Kőhalmi Zsolt, Hámori Csaba, dr. Gergely Imre és Pál Gyula), Bruce Eavenson, az SCI bunk fő összetartó ereje az a elnökhelyettese és Norbert Ullmann, az SCI európai igazgatója társaságában gondolati közösség volt, amiként a magyar vadászat legfontosabb kérdéseiről vélekedtünk. lapjában, a Safari Timesben. A pozitív hangvételű cikkek 36 országKezdeményezésünkre és közbenjárásunkra az SCI központjában ba jutottak el, és kétségtelenül ismertté tették a magyar klubot. Oktatási téren nagy súlyt fektettünk a fiatal generációk neveléelfogadták, hogy 2010 januárjában Renoban – önálló kiállítóként először – hazánk is megjelenhessen a világ legnagyobb vadászati sére, tagjaink számos személyes élménybeszámolót és előadást kiállításán. Ehhez partnernek megnyertük az ország 5 neves állami tartottak nyári vadásztáborokban, erdei iskolákban. Vadvédelmi erdőgazdaságának támogatását. Részt vettünk a Romániai Safari tevékenységünk középpontjában továbbra is a nyírfajd-program áll. A trófeakultúra fejlesztésének érdekében kiadtuk az év hazai Club megalakításában. Sajnos a szalonka vadászhatóságának megőrzése érdekében trófeája, az év külföldi trófeája, és a magyar nagyötös díjat. Új trótett erőfeszítéseink nem hoztak eredményt, azonban a 2008 má- feabírálati módszer megszervezését határoztuk el, erre meghívtuk jusában, az Európai Unio megalkotta új vadász- és sportfegyverek- a 2010-es renoi kiállításra készülő szakembereket is. A tagság újabb 2 évre megválasztotta tisztségviselőit. Elnök: kel kapcsolatos irányelveihez való harmonizációban már aktívan Cseterki Imre, Alelnökök: dr. Kőhalmy Zsolt, Hámori Csaba, Pál részt tudtunk venni. Az elmúlt évben publikációs tevékenységünk rendszeresen és jól Gyula, Szentpéteri István, Békés Sándor, Lakatos Pál és dr. Gergely működött, sajtóbeli megjelenésünk megsokszorozódott. Aktívan Imre. A közgyűlés lezárásaként Norbert Ulman úr értékelte az SCI részt vettünk a Nimród Szafari című újság szerkesztésében, vala- Közép-Magyarországi Szervezetének eddigi munkáját és sok simint a 2007. éves számait kiadtuk bőrkötésben. PR tevékenységünk kert kívánt az elkövetkezendőkre. Dr. Gergely Imre fontos része volt, hogy rendszeresen megjelentünk az SCI hivatalos

Kétszáz éves erdészgyökerek Selmecbányán tartotta 140. vándorgyűlését az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) július elején. A balassagyarmati Ipoly Erdő Zrt. szervezésében találkoztak itt az erdész-vadász szakemberek, azon okból, hogy éppen kétszáz éve a felvidéki városban kezdődött a magyar erdészeti felsőoktatás. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Miroslav Ciz, a szlovák parlament alelnöke, valamint több államtitkár és országgyűlési képviselő is, mind magyar, mind szlovák részről. Az ünnepi beszédek elhangzása után magyar, szlovák és német nyelvű emléktáblát avattak a festői városka központjában, a Szentháromság téren álló Zsembery-ház falán. Ebben az épületben 1809-ben kezdődött el a magyar erdészeti felsőoktatás. Az ünnepség után a város és a környék nevezetességeivel ismerkedtek a résztvevők.


A selmeci kirándulások csúcspontjaként a volt akadémia főbejárata mellett díszvázát avattak, amit a Gemenc Zrt. adományozott az intézménynek. A vándorgyűlés este, a szomszédos Szentantal kastélymúzeumában folytatódott, beszédekkel, műsorral és a kitüntetések átadásával. Az esemény végén a vándorgyűlés zászlaját Kiss László, az Ipoly Erdő Zrt. vezérigazgatója ünnepéjes keretek között adta át a 2010. évi vándorgyűlést rendező Mecseki Erdészeti Zrt. vezérigazgatójának, Káldy Józsefnek. Másnap a rendezvény börzsönyi és cserháti kirándulásokkal, szakmai bemutatókkal folytatódott, amelyeken mintegy negyven szlovákiai erdész is részt vett. Faragó Zoltán

597 000

598

Magyar VADÁSZLAP

HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK

Ha meghökkentő és érdekes történeteket szeretne olvasni, vagy csak meg akarja tudni a legfrissebb híreket, esetleg szívesen értesülne az aktuális vadászrendezvényekről, programokról, akkor nem kell mást tennie, mint feliratkoznia a www. vadaszlap.hu internetes oldalunkon működtetett hírlevél-szolgálatunkra. Ne feledje, az információ házhoz jön…

Elkezdődött a munka az Európai Parlamentben, ahol a román képviselők már be is mutatkoztak egy hajmeresztő törvénytervezettel. Daciana Sarbu arra gondolt, jó lenne a cirkuszi állatokat szabadon bocsátani, az állatprodukciókat pedig inkább hologramokkal oldják meg a szelídítők. A képviselőnő elmagyarázta, a vadállatokat a közönség szórakoztatása miatt kínozzák, ami barbárságnak minősül. Szerinte a cirkusz sokkal több, mint az állatprodukciók, a cirkuszművészet, és éppen ezért nincs helye az állatkínzásnak. Azt is megjegyezte, hogy a fogságban tartott állatok viselkedési zavarokkal küzdenek, mert kiláncolva tartják, verik és olyan dolgok elvégzésére kényszerítik, amelyeket sosem tennének meg. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelőn keresztül 86 állami cég igazgatóságából vagy felügyelő bizottságából 262 embert küldtek el – írja a Heti Válasz Online. Az elbocsátottak között van Kóródi Mária volt környezetvédelmi miniszter, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. elnöke, a Szilvásy György ex-titokminiszter jobb kezeként jegyzett Rákosi Ferenc a Magyar Posta felügyelő bizottságából, a Kulcsár-ügyben elítélt Kodela László a Zalaerdő Erdészeti Zrt. igazgatóságából, a pákozdi földügyben vádlott Benedek Fülöp a Tokaj Kereskedőház Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt. felügyelő bizottságából. A legtöbb embert a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.-ből, illetve a Magyar Villamos Művekből küldték el. 2010 januárjától bevezetik az egységes mezőgazdasági támogatási rendszert (SPS). Az új szisztémáról szóló törvényről a köztársasági elnök az Alkotmánybíróságtól sürgősségi normakontrollt kért, de az ügy hosszú hónapok óta a testület asztalán fekszik. A kormány azt állítja, hogy ha az Alkotmánybíróság alapvető kifogásokat fogalmazna meg a bevezetést lehetővé tévő törvénnyel kapcsolatban, akkor Magyarország visszaléphet a most alkalmazott, területalapú agrártámogatási rendszerbe. Az új támogatás bevezetése megosztja az agrártársadalmat és a politikát is. Az országnak jutó uniós agrártámogatások öszszegét érdemben nem befolyásolja az, hogy melyik rendszert használjuk. A romák elleni gyilkos támadások kapcsán a rendőrségi közleményekben sajnálatosan rossz fogalmazás látott napvilágot – adott hangot nemtetszésének a Megyei Vadászkamara elnöke dr. Móra István, majd így folytatta – kértem az országos főtitkárt, hogy keressen kapcsolatot Bencze József országos rendőrfőkapitánnyal, és amikor a támadásokról beszélnek, az elkövetés eszközeként sörétes lőfegyvert mondjanak, ne sörétes vadászfegyvert. Fel vagyunk háborodva emiatt, nagyon kellemetlenül érinti a vadásztársadalmat, amelynek nincs köze a gyilkosságokhoz.

Helyreigazítás Néhány témában egyetértünk a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatójával, aki a májusi számunkban megjelent „Kétmillió Euró” című, a nagykőrösi pusztai tölgyesek LIFE programjáról, az erdőirtásról és hatásairól szóló riportunkra reagálva helyreigazítást kért szerkesztőségünktől. Valótlanul állítottuk, hogy több száz hektáron „gyalulták” le az erdőket. A valóság az, hogy csak 88 hektár a tarvágások nagysága. A riportban tájékoztatást nyújtó Farkas Ferenc szerződésben vállalta az aktív közreműködést, ez nem derült ki az írásunkból, mint ahogy az sem, hogy a Farkas Ferenc vezette Erdő Bt. végezte el a tarvágásokban 10 hektáron a mélyforgatásos talajelőkészítést. Elismerjük, hogy a projekttel szerződő erdőtulajdonosok nem tiltakoztak erdeik vágásérettség előtti kivágásáért és a kitermelt faanyag nem a tulajdonosok, hanem az erdőgazdálkodók tulajdonába került. Feltehetően ezzel a helyreigazítással nem zártuk le a témát, mert abban bízunk, hogy DINP Igazgatósága nem a honlapjukon közreadott „gyermekjáték” szellemében képzeli el a természet védelmét, a pusztai tölgyesek nagy pénzzel támogatott helyreállításának kísérletét.


Dianahétvége Közel ötvenen vettek részt július 17. és 19. között azon a háromnapos balatoni kiránduláson, amelyet a Diana Vadászhölgy Klub szervezett a tagjai és barátai részére. A hétvége a péntek esti bográcsozással és vidám, baráti hangulatú beszélgetéssel kezdődött, amit a találkozás örömére és a nagy melegre való tekintettel önfeledt éjszakai fürdőzéssel zártunk. Szombaton meglátogattuk a keszthelyi vadászati múzeumot, ahol a csodálatosan megkomponált és kivitelezett diorámák között Hidvégi Béla izgalmas élménybeszámolókkal tarkított tárlatvezetésével gazdagítva lenyűgözte a résztvevő vadászhölgyeket. A kiállítás megtekintését követően készséggel dedikálta műveit a hölgyeknek, a közeli csárdában elfogyasztott ebéd alatt pedig tovább élvezhettük mozgalmas vadászéletéből válogatott történeteit.

Az egész napos kirándulást Balatonedericsen, az Afrika Múzeumban folytattuk, ahol Dr. Nagy Endre özvegye várta a vadászhölgyeket. Sokat mesélt Endre bácsiról, tanzániai életéről, álmairól, és arról, hogy a Meru-hegység lábánál elhelyezkedő területén hogyan alkalmazta sikerrel a hazai vadgazdálkodásban már bevált módszereket, eljárásokat. A tanzániai birtokán az ott töltött évek alatt magyar szóval bárki menedéket és segítséget kaphatott, de a ház és az azt körülvevő csodálatos őspark a mai napig az Afrikát járt magyar vadászok kedvelt találkozóhelye. Legnagyobb sajnálatunkra a nap közepétől a „tomboló” időjárás miatt a múzeumot körülvevő állatfarmot nem tudtuk kedvünk szerint megcsodálni, de az orkán erejű szél és a szakadó eső sem akadályozott meg minket abban, hogy megkoszorúzzuk Endre bácsi balatonedericsi síremlékét. Átfázva, de boldogan, élményekkel teli értünk vissza szálláshelyünkre, ahol az esti poharazgatás közben megállapítottuk: mint annyiszor már a Klub megalakulása óta ismét felejthetetlen napokat tölthettünk együtt... B. B.

599 000

GYEREKEKNEK

A magyar erdők királya

JÁTÉK!

Keress 15 apró különbséget a két, látszólag egyforma kép között

ILLUSZTRÁCIÓ: MRÁZ JÁNOS

Itt él közöttünk, a hegyeken és a völgyekben, az erdőkben és a mezőkön, a bozótban és a nádasokban. Ő az erdő „koronás királya”, a gímszarvas. Európában mintegy 1 millió gímszarvas található. A magyarországi gímállomány világhírű. A szarvast ősidőktől kezdve valamiféle csodálat és tisztelet övezte. Ennek nyomán születtek a különböző regék és mondák, nemcsak Magyarország körében, hanem szinte mindenütt, ahol ez a vadfaj él. Mintegy 6000 évvel ezelőtt a hazánk területén élő népek számára a szarvas a téli napfordulót jelképezte. A nappalok áhított és nagyon várt hosszabbodását hitük szerint a szarvas hozta meg azzal, hogy agancsával segítette a napot felkelni. A magyarság ősi regéiben a gímszarvas kivezette a magyarságot az Etel-közből, hogy végül honfoglalóként a Kárpát-medencében telepedjen le. A szarvas névként is előfordult már a régi magyar történelemben. Álmos vezér anyját Emesének szólították, ami szarvasünőt jelentett. A hímjét bikának, a nőstényt tehénnek, a kicsinyét pedig ünő- vagy bikaborjúnak nevezzük. Növényevő, kérődző. Összetett gyomra négyüregű (bendő, recés, százrétű, oltó). A gím fő táplálékát a fűfélék alkotják, annak dacára, hogy a fák, cserjék friss hajtásait is szívesen fogyasztja. Táplálkozásával jelentős mezőgazdasági és erdészeti károkat okozhat.

600

Magyar VADÁSZLAP

KIVÁGHATÓ MADÁRLEXIKON ¾ Hárs László

Levél az erdőből

Az erdőből egy levelet hozott a posta reggel, egy száraz tölgyfa-levelet, néhány sor zöld szöveggel. az állt rajta, hogy eljött az ősz, a nyáridőnek vége, most már a néma télre vár az erdő és vidéke. A mackó barlangjába bújt, elköltöztek a fecskék, a tisztásokon zöld füvét lerágták mind a kecskék, nem hegedül a zenekar; nagy most a tücskök gondja; és új divatú kalapot nem visel már gomba. Szétosztotta a körtefa a fanyar vackort régen, nincsen levél a bokrokon, és pitypang sincs a réten. Minden lakó elrejtezett, üres az erdő, árva. S a szélső fán egy tábla lóg. „Téli szünet van, zárva.”

Hossz: 14 cm Szárnyfesztávolság: 15-17 cm

Őszapó (Aegithalos caudatus) Az őszapó európai madár. Életmódja elsősorban bozótos ligetekhez és fiatal fenyvesekhez köti. Hasznos ízeltlábú-pusztító, fő táplálékát pókok, és rovarok: bogarak, lepkék és hernyóik, valamint hártyásszárnyúak képezik. Az őszapó eldugott helyen, dús növényzetű erdőszéleken, ágvillák között fészkel. Magyarországon védett. Természetvédelmi értéke 10 ezer forint.

Hossz: 29-31 cm Szárnyfesztávolság: 35-40 cm

ELEK SZILVIA [email protected]

A szarvasok násza A vadásznyelv a szarvasok szaporodását „bőgésnek”, vagy más szóval „rigyetésnek” nevezi. A szarvasbőgés augusztus végétől október elejéig tart. A bőgés közeledtével az idős és középkorú bikák elhagyva a csapatot, szokásos bőgőhelyükre vándorolnak. A bika külleme megváltozik: nyakszirtje és tarkója megerősödik, nyaka megvastagodik, miáltal a megjelenése sokkal imponálóbb a tehenek számára, s riasztóbb az ellenfeleknek. A bőgés helyszíne minden évben ugyanaz. Hogy miért éppen mindig ugyanazt a helyet választja? Nem tudni. Talán, mert ott született és nevelkedett, tehát reflexszerűen vonzódik a helyhez. A bőgés elején a tehéncsapatok körül általában a középkorú bikák legyeskednek. Az sem ritkaság, hogy többen is kerülgetik a csapatot. Szimatolva keresik az esetleg már párzani hajlandó dámákat. A csapatbika este vagy éjszaka vonul háreméhez, végigvizsgálja az egész társaságot és odébbáll, ha nem talál párzásra kész tehenet. Általában az öreg bika bőgési stílusa eltér a többiétől. Megfontoltabb és nyugodtabb, nem verekszik, és nem hangoskodik annyit, mint fiatalabb fajtársai. Első helyét a kora, tapasztalata és ereje biztosítja, tehát nincs miért fitogtatnia kiválóságát. Néhány tehénnel félrehúzódik, kerüli a nagy gyülekezőhelyeket. Bőgése is nyugodt, inkább tekintélyt parancsoló. A csapatbika féltékenyen őrzi a hárem teheneit. Kerülgeti és körbefutja háremét, visszaterelgeti az elkalandozott teheneket. A gímbika az összecsapások során nem megölni, hanem csak elkergetni akarja ellenfelét a területéről. A legyőzöttet már nem támadja, csak néhány ugrással követi, majd felveti fejét, és diadalordítással visszatér csapatához. „- Bika? – kérdezte Dali. – Mi az, bika? Meg tehén? - Bika az, ami te leszel. Tehén az, ami én vagyok! – felelte az anya. - Hát én nem olyan leszek, mint mama, ha megnövök? - Nem fiacskám, nem! Neked majd gyönyörű agancs nő a fejeden, és hatalmas úr leszel az erdőben. Emberen és kutyán kívül nem félsz majd senkitől, és csak a magadhoz hasonlókkal fogsz társalogni egész éven át. Az ilyen magamfajta tehenekkel pedig szóba sem állsz, csak bőgőfarsangkor, ha táncolni kerekedik kedved.” Részlet Csathó Kálmán „Szarvasbőgés” című könyvéből.


Fogoly (Perdix perdix) A természetes sztyeppkörnyezetben őshonos. A mezők madara, a művelt vidékeken érzi jól magát. A fogoly ragaszkodik élőhelyéhez, csak tartósan kemény tél esetén kóborol. Tápláléka magvakból, kis részben rovarokból áll; különösen a fiatal egyedek fogyasztanak sok rovart, ami fontos fehérjeforrás a számukra. Kizárólag mesterséges kibocsátás esetén és külön engedéllyel vadászható október 1. és december 31. között.

Hossz: 90-98 cm Szárnyfesztávolság: 155-175 cm

Szürke gém (Ardea cinerea) Európa legelterjedtebb gémféléje. A szürke gém részben vonuló madár. Magyarországon február és október között figyelhetjük meg, de az állomány egy része itt tölti a telet. Alapvetően társas madár, bár egyedül vadászik. A szürke gém telepeken fészkel, melyek általában ártéri erdőkben, fák koronájában jönnek létre. Védett. 601 Természetvédelmi értéke 10 ezer forint.

FOTÓK: Elek Brigitta

Solymászbemutató az Érsek-tisztáson

Terítékkészítés és avatás – az igazi elejtő nélkül

Kisinóci emlékképek Ez az esztendő sem múlhatott el kisinóci vadásztábor nélkül, két turnusban összesen nyolcvanhárom fiatal vadászpalánta ismerkedhetett meg a Börzsöny élővilágával, valamint a vadászattal és természetismerettel kapcsolatos tudnivalókkal. Lehetetlen vállalkozás – legyintettek sokan, amikor öt évvel ezelőtt „utánpótlás nevelő” céllal útjára indítottuk az egyhetes programokat. Eleinte kissé döcögősen ment a dolog, de ma már tudjuk, hogy jó úton járunk… Kialakult a vadásztáborok menetrendje, és a visszajelzésekből egyértelművé vált, hogy a fáradozásunk nem volt hiábavaló: az „őstáborosok” közül immár négyen rendelkeznek állami vadászjeggyel, a fiatalabb gyerekek többsége pedig – lévén, hogy vadászcsaládban nevelkedik – szinte mindig elkíséri a szüleit az erdőre-mezőre. Bár az időjárás idén a bolondját járatta velünk, hol a kánikulával, hol a heves zivatarokkal és szélviharral kellett dacolni, jól, sőt nagyon jól sikerültek a táborok. Rengeteg új és hasznos tudnivalóval lettek gazdagabbak az ifjú résztvevők, mindamel-

lett, hogy a hajnali vadlesek, a szakmai előadások, a solymász- és kutyás bemutatók, a lövészet és a vadászati kultúrához kapcsolódó foglalkozások egyúttal maradandó élményt is jelentettek számukra. Igaz, kellett mindehhez a gyerekek példás hozzáállása is, de főleg a VKE Ifjúsági Tagozat és a Négy Évszak Vadászati Természetismereti Program munkatársainak köszönhető, hogy mindenki jól érezte magát. Gondtalan napokat töltöttünk el a festői környezetben fekvő település, Kóspallag fölötti turistaházban. Igencsak fájdalmas volt a búcsúzás pillanata, amikor a vadászhimnusz hangjai – mintegy végszó gyanánt – felcsendültek. Teli torokból énekelt mindenki, de a gyerekek hangja gyakran elcsuklott… Talán az elmúlt napok emlékei, talán a barátoktól való elválás, esetleg a titkon szövődő szerelemek miatt néhány könnycsepp is legördült a napbarnította arcokon. A remény azonban ott csillogott a szemekben: nem örökre köszöntünk el egymástól, s jövőre minden bizonnyal újra találkozunk…

A kelemen-hegyi Kittenberger magasles koszorúzása előtt

A Bársony-állásnál megemlékeztünk a jeles vadászíróról

602

Wapeti

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZTÁBOR 2009 Őznász Karcagon Szolnok és Debrecen között félúton, a „Nagykunság fővárosában”, Karcagon 1872-ben alakult meg a Nagykun Vadásztársaság, amely 26 194 hektárnyi vadászterületen gazdálkodik, ezzel Hajdú-Bihar megye legnagyobb társasága. Jelenleg 86 aktív, és 11 tiszteletbeli taggal működik. A szakmai munkát Szabó Pál, a társaság fővadásza irányítja. Tipikus alföldi apróvadas terület, viszonylag gyenge vadeltartó képességgel, minimális erdősültséggel.

FOTÓK: Szabó János

Mesterséges vércsapa követése Babály Csaba és bajor hegyi vérebe, valamint a gyerekek közreműködésével

A hajnali barkácsolás eredménye Ennek ellenére az utóbbi három évben robbanásszerűen nőtt a vaddisznó-állomány, tavaly ötvennél is több került puskavégre. A fő vad azonban egyértelműen az őz. Az 1000 körüli törzsállomány kiemelkedő minőségű. Az előző esztendőben 84 bak, 80 suta és 80 gida került terítékre. 2008-ban a külföldiek által elejtett 55 őzbakból 10-10 arany- és ezüst-, valamint 16 bronzérmes minősítést kapott a trófeabírálaton. Az átlagsúly 430 gramm, a legnagyobb őzbak agancs 625 grammot nyomott a mérlegen. Az idei évben elejtett 50 bakból már látni lehet, hogy az idei felrakás valamivel gyengébb, de az érmes arány így is 38 százalék.

A Nadler Herbert által használt vadászkunyhó romjait Fáczányi Ödön hivatalos vadászati emlékhellyé nyilvánította

Látogatás a Kecskeri víztározó madárparadicsomában A helyszín tehát ideális… Itt minden az őzről szól, nem meglepő tehát, hogy augusztus első hétvégéjén a Karcagi Nagykun Vt. adott otthont az első ízben megrendezett ifjúsági őzhívó tábornak, ahol közel harminc általános- és középiskolás fiatal ismerkedhetett meg az őzbak vadászattal, a terítékkészítés szabályaival, a trófeák kikészítésével és bírálatával – és természetesen az őzhívás mesterségével is. A gyerekek a gyakorlatban is kipróbálhatták a támogatók jóvoltából ajándékba kapott sípokat, de olyan is volt, aki saját buttolóval érkezett a háromnapos rendezvényre… Csapatkép a második tábor záróünnepségét követően


603 000

604

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZÍJÁSZAT

Íjászlesek fán és földön A vadászíjász számára kulcskérdés, hogy lesvadászatkor megfelelően választja-e ki leshelyét. A szélirány figyelembe vétele döntő fontosságú dolog, de emellett még számtalan más tényezőre is tekintettel kell lennünk, hiszen a vad a közvetlen közelünkben fog tartózkodni, mikor íjunkat megfeszítjük.

válasszunk, ahol nagyon jó takarásból figyelhetjük meg a vadat, és észrevétlenül ki tudjuk húzni az íjat. Ez lehet egy alkalmas helyen nőtt vastag törzsű fa, vagy egy sűrű bokor. A szélirányra nagyon oda kell figyelni, s ha egy kicsit is kavarog a szél, felejtsük el aznapra a földi vadászatot. Ha nincs megfelelő természetes takarásunk, építenünk kell magunknak. A legolcsóbb és talán az egyik legjobb módszer, Íjunkat legeredményesebben lesvadásza- nyában minden akadály nélkül ki tudjuk-e ha a környéken található bokrok leveles ton használhatjuk. Mivel a puskával va- húzni az íjunkat, és hogy nincsenek-e apró ágaiból készítünk magunknak fedezéket. dászó társainknak épített magaslesek az gallyak, amelyek belógnak a lővonalba. Ha Mennél jobban illik az alkalmi földi lesünk esetek túlnyomó többségében nem hasz- valamelyik irányban gátol minket egy ág, a környezethez, annál kevésbé lesz feltűnő a vad számára. Ha leskunyhót, vagy nálhatóak számunkra (messze van álcahálót használunk, azok elé is a vad várható megjelenési helyétől, érdemes olyan ágakat, leveleket és/vagy az íjjal nem tudunk kilőni pakolni, ami elősegíti a környezetbe a szűk hely miatt), a legtöbb vavaló beolvadást. Ha leskunyhónk dászíjász hordozható mobil lessel építésével nagyon megbontottuk rendelkezik. E lesekkel könnyedén az adott terület szokott látványát, fel lehet mászni egy megfelelőnek várjunk a vadászattal. Hagyjuk, hogy ítélt fára. De melyik a megfelelő? a vad pár nap alatt hozzászokjon A fő szempont, hogy a szélirány a megváltozott környezethez. Ha megállapítása után azt a fát részeígy teszünk, nagyobb esélyünk lesz sítsük előnyben, amelyre legalább arra, hogy a leshelyünk felé járó álla4-5 méter magasságba fel tudunk tok nem lesznek már bizalmatlanok mászni. Ez az a periférikus határ, az új környezet miatt, de számoljunk amely felett a vad már kisebb esélya letűzött lombos ágak közben meglyel veszi észre az embert. Azért száradó leveleinek zörgésével. soha ne becsüljük le az állatok kéA földi les vitathatatlan előnye pességeit. Nemegyszer vett már a fára szerelhető lesekkel szemben, észre szarvas azért, mert meggonhogy ha szükséges, azt óvatosan és dolatlanul megmozdultam egy fán, hangtalanul el lehet hagyni, és akár hat méter magasban. egy rövid cserkeléssel a távolabb Törekedjünk arra, hogy a fán, legelésző, vagy turkáló vadat meg ahol a leshelyünk van, lehetőleg lehet közelíteni. Ezért célszerű, ha elágazzon a törzs. Ez azért nagyon a lesünk környékét megtisztítjuk fontos, mert így nem hozunk létre a földre lehullott apróbb gallyaktól, egy olyan természetellenes láts kis cserkelőutakat készítünk. Ezek ványt a vad számára, hogy a fa a leshelyünk megközelítésekor is egyenes törzsén hirtelen egy nagy nagy segítségünkre lesznek. tömeg jelenik meg, majd ismét Leshelyeim kiválasztásakor minvékony egyenesként folytatódik. den esetben előnyben részesítem A mozgásunk is sokkal feltűnőbb, azokat a sűrűn benőtt, akár mereha egy egyenes törzs közepén vádek sziklafalakkal tarkított helyelasztjuk ki a leshelyünket. ket, amelyek nehezen járhatók. Egy Szintén nagyon lényeges dolog, zavart, gyakran vadászott helyen az hogy jó háttérrel rendelkezzen lesíjásznak nagyon kicsi a sikeres vadáhelyünk. Ez azt jelenti, hogy a föld- A lesek elhelyezésénél fontos szempont a jó háttér szatra az esélye. Így, ha egy vadászről szemlélve a leshelyünk háttere megfelelő sűrűségű lombkorona legyen, azt vágjuk le. Én nem szoktam kilencven területen a hivatásos vadász tud számomra amelybe beleolvadhat álcaruhánk, véletle- foknál nagyobb „lőrést” kitisztítani magam- mutatni olyan helyet, amit puskával nem vanül se legyen szabad égfelület mögöttünk. nak, ugyanis sokszor egy leveles ág többet dásznak, nem habozok azt feltérképezni. Ha kiválasztottuk a leshelyünket, a ma- használ takarásként a bal oldalamon, mintha gunkkal vitt íjat, távcsövet, hátizsákot úgy azt levágva még tíz-húsz fokkal bővíteném helyezzük el magunk mellett, hogy azokat, a „lehetőségeimet”. Mérlegeljünk mindig. SZABÓ ZSOLT Ha nem a fán, hanem a talajon kívánunk ha kell, minél kisebb mozgással el tudjuk [email protected] érni. Ellenőrizzük, hogy a vad várható irá- lesben állni, mindenképpen olyan helyet


605

606

Magyar VADÁSZLAP

HORGÁSZOKNAK

Gondok és örömök... A Németországban megjelenő Blinker című horgászlap az egyik legrangosabb Európában. Magam is élvezettel olvasom úti beszámolóit, a legújabb technikai újdonságokról készült híradásait, kitekintéseit a világ különféle vizeire. Internetes oldalán bukkantam a kékszárnyú tonhal kipusztulásának veszélyére szóló hírre, amely megrendített. Pár éve horgászhattam a Földközi-tengeren erre a remek halra, amely az olasz horgászok egyik kedvelt zsákmánya. Szó se róla, ha van izgalmas horgászat, hát a tonhal fogása igazán az! Jó huszonöt mérföldre a parttól vetettünk horgonyt meglehetősen hullámzó vízen, olasz barátaink szerint a tonhalak vonulásának feltételezett helyén. Kivetettük speciális horgainkat, úszóbójáinkat, amelyekhez egy elmés szerkezettel kapcsolódott a felcsalizott zsinór, majd nekiláttunk csalihalat darálni. Még a kikötőben vételeztünk két tömb fagyasztott makrélát, amit egy jégvágó szekercével fellazított a hajó kapitánya, majd a hajó tatjára szerelt darálóba kezdtük rakni a jeges haldarabokat. A haldarálékot belecsorgattuk a tengerbe úgy, hogy az áramlás bevetett horgaink felé vigye. Jó félórai várakozás után szólalt meg a multiplikátoros orsó fékje. Rohanás a bothoz, erőteljes bevágás, majd húszperces küzdelem után megvolt az első káprázatos, harminc kiló körüli kékszárnyú tonhal. Ami a maga harminc kilójával apróságnak számított, hiszen a nagy versenyeken fognak 100-150 kilósakat is. A fogás hírét a kapitányunk bemondta a rádiójába, néhány perc múlva a környéken egymásba értek a tonhalazók. Fogtak is néhány szép példányt, amit villámgyorsan feldolgoztak. Akkor még nem tudtam, hogy a tengeri éttermek egyik csemegéje a számtalan módon elkészített tonhal. Azóta eltelt néhány év, a kékszárnyú tonhal állománya annyira megfogyatkozott, hogy a szakemberek előrejelzése szerint 2012-re akár ki is pusztulhat a Földközitengerből. Az eredményre állományelemzés és szaporodni képes példányok száma alapján jutottak. Az állomány pusztulásáért nyilván nem a horgászok, hanem elsősorban a halászok mértéktelen fogásai a felelősek, nem beszélve az illegális halászatról.

Mit lehet tenni? Legelőször is teljes halászati tilalmat kell elrendelni erre a halfajra. Ami ellen a halászok természetesen tiltakoznak. Szerencsére van már olyan állam, amely tiltakozásképpen lemondott a kékszárnyú tonhal fogyasztásáról! Elsőként Monacóban tűnt el a boltok polcairól és az éttermek kínálatából. Angliában is nagy vihart kavart a kékszárnyú tonhalak sorsa, pedig az angolok egyik kedvelt csemegéje a tonhalas szendvics. Érdekes, hogy a tiltakozást egy nagyszerű dokumentumfilm bemutatása okozta. Az „End of the Line” című film sokkolta a nézőket, amikor szembesültek avval, hogyan zsákmányolja ki az ember a tengereket. A film nyomán számos brit híresség kampányt kezdett a tonhal megmentéséért. Greta Scacchi, a híres filmszínésznő például egy szusibárban szervezett jótékonysági vetítést, a Marks and Spencer üzlethálózat levette polcairól a tonhalas szendvicset. Valami elkezdődött, jó lenne, ha a tengeren halászók figyelnének a World Wildlife Fund (Természetvédelmi Világalap WWF)


előrejelzésére, és addig, míg a kékszárnyú tonhal állománya újból meg nem erősödik, korlátoznák fogásaikat!

Bajban a kormoránok! Világszerte gondot okoz a haltermelőknek és a halászoknak a kormoránok térnyerése. A legális védekezés nem elég hatékony, az illegális meg esetleges. Számos hazai példa van erre, haltermelőink órákon át mesélhetnének a kormoránok pusztításairól. Németországból jó hírt kaptunk, Mecklenburg-Pomerániában, az ország

északi részén lévő tartományban nagyszámú halászsas kolónia jelent meg. A zsákmányra éhes fiatal sasok szétszóródva vadásznak, ez már a költésben is zavarja a kormoránokat, ráadásul a zsákmánynyal fészkükbe térőket is megtámadják, elzavarják. A kormorán általában fákra építi fészkeit, de ha a helyzet úgy kívánja, a földre is rakja azokat. A megszaporodott halászsasoktól azonban ott sincs menedékük, jó példa erre a kéthektáros Heuwiese sziget, ahol a korábbi években még ezerre nőtt az ott költő kormorán párok száma, de mióta megjelentek a halászsasok, számuk már négyszázra csökkent!

Trollingos csukázás Svédországban nagy divatja van a vontatásos, ismertebb nevén a trollingos horgászatnak. Elsősorban csukára horgásznak így, de akadt már vontatásos horogra süllő, tengeri pisztráng és kapitális sügér is. Az igazi azonban a csukázás, melyet többnyire 2-4 méteres mélységben, két csomós sebességgel, nagytestű, 20-25 centis wobblerekkel űznek. Svédország gazdag olyan tavakban, melyek mélysége meghaladja a hatvan métert is. Ezekben a vizekben a trollingozás a nyerő, ZÁKONYI BOTOND amely meglepően szép zsá[email protected] mányt ígér!

607

Akciós gímbika vadászati lehetőség Baranya megye egyik legjobb területén! Ha nálunk lő valaki bikát: 7 kg trófeasúlyig 5 vadásznapot, 8 kg trófeasúlyig 10 vadásznapot kap AJÁNDÉKBA. 8 kg trófeasúly felett 10 vadásznap és egy januári disznóhajtáson való ingyenes részvételt kap AJÁNDÉKBA. A vadásznap egy reggeli és egy esti lest jelent, ahol korlátozás nélkül lőhet sutát, tarvadat, vaddisznót (kant is), rókát és aranysakált. Árjegyzékünk a Délzselic Vt. honlapján elérhető. Kapcsolatfelvétel: Madaras Zoltán 06/20-319-8357

FELHÍVÁS! VALAMENNYI VADÁSZATRA JOGOSULT FIGYELMÉBE! A rókák veszettség elleni szájon át történő immunizálása eredményességét ellenőrző mintagyűjtés a vakcinázott területeken 2009. június 1-el kezdődött, és szeptember 30-ig tart. Azokon a területeken, ahol nem volt vakcinázás, a mintagyűjtés folyamatosan történik, és 2010 március 1-ig tart. Kérjük a vadászatra jogosultakat, hogy ezen idő alatt az illetékes állategészségügyi hatóság által kiadott határozatban rögzített számú felnőtt rókát vigyék el vizsgálatra.

Továbbtenyésztésre alkalmas, immunizált üregi nyulak megrendelhetők. Üregi nyúl vadászati lehetőség, cserkeléssel vagy görényes ugrasztással:

Fontos, hogy az új elszámolási rend szerint járjanak el, vagyis a vadászatra jogosult állítsa ki a számlát (7.000 Ft/róka + áfa, amelynek kötelező melléklete az átvételi elismervény eredeti példánya) és küldje el a HUBERTUS Kft. címére. A vakcinázott területekről 2009 október 15-ig, a nem vakcinázott területekről 2010 március 15-ig tudunk számlákat befogadni. Ezen időpontot követően beérkező számlákat nem áll módunkban teljesíteni! Kérjük, hogy a mintagyűjtésre és az elszámolásra megállapított határidőket a zökkenőmentes elszámolás érdekében szíveskedjenek betartani! Aki további részletekre kíváncsi, kérem nézze meg honlapunkat www.hubertus.com , ahol bővebb információk állnak rendelkezésére HUBERTUS Kft. 1024 Budapest, Ady Endre u. 1.

608

06-30/855-1828 Napelemes vaditató, amellyel itathat és dagonyát vízzel elláthat egyszerre! Automata vadetető beállítható szórási idővel és szabályozható mennyiséggel. Éjjellátó kereső távcső eladó. Telefon: 06-30/467-0123

Magyar VADÁSZLAP

APRÓHIRDETÉS

FEGYVER Eladó Blaser sörétes bock 12-es vadászlőfegyver, ára: 900 000 forint, Blaser 6,5x68-as golyós vadászlőfegyver vésett oldallemezzel, osztályozott tussal + 80 darab Dynamit Nobel lőszer, ára: 1 100 000 forint, valamint vele Blaser gyártmányú, 8x68-as váltócső, ára 220 000 forint (az utóbbiak csak együtt). Érdeklődni: dr. Gáspárdy László (Budapest) 06-1/316-6901, 06-1/428-1406 A fegyverek megtekinthetők: Hungária Turul Vadász- és Fegyverbolt 5000 Szolnok, Szivárvány u. 4. Swarovski EL 10x42-es keresőtávcső eladó. Telefon: 06-20/546-7667

KUTYA Törzskönyvezett német fürjészeb kiskutyák el-

adók! Érdeklődni: Várfi András, Lábod. Telefonszám: 06-30/445-2803 Igényes vadászember ön? Szereti a különlegességet? Akkor legyen vadászkutyája is a ma még ritkaságnak számító patterdale terrier! Utánkeresésre, hajtásra, rókavadászatra, gyerek mellé játszótársnak. Igazi mindenes, kistermetű, könnyen kezelhető „vadásztárs”. A fenti szülőpár kölykeiről (fekete a kan) a 06-30/637-8363as számon lehet érdeklődni.

Arta von Harga, HDnegatív, tenyészszemlés, sokszoros fajtagyőztes, évgyőztes, Baby BIS, sokszoros BOB. Anyai ágon világgyőztes és munkagyőztes vérvonal. Apa: Heiteri Gőgös MVE tenyészszemlés, HDnegatív, elő- és fővizsgázott, CACIB-os kan. Az apai ág is fajtagyőztes, aktívan és kiválóan dolgozó vonal. Telefon: 06-30/689-8485, 06-70/201-2178 [email protected]

ÁLLÁS Bakonyi nagyvadas vadásztársaság gyakorlattal rendelkező, szakmáját szerető, angolul beszélő hivatásos vadászt alkalmazna. Lakás megoldható. Telefon: 06-30/683-9516

Kiemelkedő minőségű hannoveri véreb kiskutyák eladók díjnyertes és vadászó szülőktől, törzskönyvvel, oltva, féregtelenítve, chippel, kérésre tetoválva is. Anya: HJCH

Somogy megyei nagyvadas vadászterületre gyakorlattal rendelkező hivatásos vadászt keresünk. Szolgálati lakás megoldott. Szakmai önéletrajzot a recepcio@ enternet.hu email-re vagy a 2040 Budaörs, Farkasréti út 35. postai címre kérem.

VEGYES Vadász–vadtenyésztő, valamint vadgazdálkodási technikus - felnőtt, levelező OKJ-s képzés indul Szerencsen. Jol-Vad Bt. (Nyilv. Szám.:009952008) Telefon: 06-30/289-0809, 06-70/702-5435 Vadászkönyvet ősszel is! A Diana Vadász-Horgász Antikvárium a vadászkönyv készletéről ingyenes árjegyzéket küld. 6900 Makó, Zrínyi u. 34. Telefon: 06-62/211-561 www.dianaantikvarium.hu és www.vaterabolt.hu/ dianaantikvarium Eladó egy MercedesBenz G300D hosszú dobozos, 5 ajtós, zöld színű terepjáró, kifogástalan állapotban, FRISS


MŰSZAKI VIZSGÁVAL, két garnitúra terepgumival. Extrák: állófűtés, kapcsolható 4x4, felező és difizár, vonóhorog. Irányár: 2,5 millió Ft. Telefon: 06-30/287-0760 Kis Polski eladó! (1989. 6. havi, kulcsos) Teljesen felújítva. Alufelni, riasztó. Plusz téli gumi garnitúrával lemezfelnin. Ár: 130 000 forint Telefon: 06-20/512-3203 Eladó egy Suzuki Vitara 1.6 JLX, 16 szelepes, 2002-es évjáratú, szervízkönyves, második tulajdonostól, vadhordó ráccsal, gallytörővel, Hella fényszóróval, vonóhoroggal, terepgumikkal. Kevés kilométerrel és kitűnő állapotban! Banki hitel megoldható! Telefon: 06-70/360-5497

VADÁSZATI LEHETŐSÉGEK Zalai vadásztársasági tagság eladó + vadászházi résztulajdon 3 db! Érd: 06-20/371-4828 Somogy megyei, Budapesttől 120 km-re fekvő, kiváló adottságú nagyvadas vadászterületen vadászati csomag illetve területbérleti lehetőség eladó. Telefon: 06-30/936-6066 Alföldi vadászati lehetőség, Hajdúnánáson. Ép tollazatú és kiváló röpképességű, minőségi félvad-nevelésből származó vadkacsa és fácán leköthető. Ugyanitt nyúl hajtóvadászatára van lehetőség. Suta és gida selejtezésre előjegyzést felveszünk. Előleg fizetés esetén kedvezmény! Szállásigény és egyéb lehetőség megoldható. Telefon: 06-30/935-8752 Gímbika vadászati lehetőséget keresek külföldi vendégvadászok részére, 5-8 kg trófeasúlyig, cserkelő vagy lesvadászaton. Telefon: 06-70/702-5004

Megjelenik havonként a megelőző hónap utolsó hetében. Ára: 650 Ft Előfizetőknek: 600 Ft Az előfizetési díj 2009 végéig: 2400 Ft Szerkesztőség: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. tel/fax: 06-1/242-0042 flotta mobil: 06-70/702-5000 [email protected] Kiadó-főszerkesztő: Csekő Sándor [email protected] Főszerkesztő-helyettes: Wallendums Péter [email protected] Olvasószerkesztő: Somfalvi Ervin [email protected] Főmunkatárs: Agyaki Gábor [email protected] Gyakornokok: Farkas Bertram [email protected] Mészáros Judit [email protected] Tervezőszerkesztő: Wéber Ferenc [email protected] Hirdetési igazgató: Polster Gabriella 06-70/702-5006 [email protected] Szerkesztőségi titkár: Elek Erzsébet 06-70/702-5040 [email protected]

Kiadja a Vadászlap Kft.

Előfizethető belföldi postautalványon, átutalással a 65100149-11301439 számú számlára, vagy a hírlapkézbesítőknél, a postahivatalokban. Terjeszti a Lapker Zrt. a Magyar Posta Zrt. és az alternatív terjesztők. A terjesztést gondozza: MédiaLOG Zrt. Erdélyben terjeszti és az előfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-455-959 e-mail: [email protected] Előfizetési díj havonta: 10 RON Szlovákiában: Ábel Gábor Mobil: 0905-407-017 Előfizetési díj 2009 végéig: 9 € Nyomdai előállítás: Pharma Press Kft.

Felelős vezető: Dávid Ferenc ISSN 1215-6159 (nyomtatott) ISSN 1588-1229 (online)

610

Magyar VADÁSZLAP

a

Recommend Documents