A vízkészletekkel való gazdálkodás Vízkészlet (vízkincs): vízmennyiség (m3).
meghatározott
térrészben,
adott
időpontban
található
Az alapvető rendelkezéseket a Vgtv. V. Fejezete, a Gazdálkodás a vízkészletekkel cím alatt tartalmazza. A vízkészletgazdálkodás: azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyeknek célja a vizek használatára irányuló igények kielégítése oly módon, hogy ennek következtében a vizek állapotában visszafordíthatatlan változás ne következzék be és a vízkészlethez való hozzáférés lehetősége ne csökkenjen. Az alapvető rendelkezéseket a Vgtv. V. Fejezte, a Gazdálkodás a vízkészletekkel cím alatt tartalmazza. Ezek a következők:
V. Fejezet Gazdálkodás a vízkészletekkel 14. § (1) A vizek hasznosítási lehetőségeinek megőrzésére a) a természetes vizek hasznosíthatósági feltételeinek rendszeres ellenőrzésével, b) a vízszennyezések megakadályozásával, c) a vizek védelmét, illetve szabályozását szolgáló vízilétesítmények létesítésével és működtetésével, d) a vízhasználatot akadályozó vízminőségi károk megelőzésével, csökkentésével, illetve elhárításával, e) a vizek medrének és a vízilétesítmények vízvédelmi célú karbantartásával, f) a vizek, azok jellemzőinek megfigyelésével, állapotának értékelésével, g) az emberi beavatkozások, a felszíni és felszín alatti vizek állapotára gyakorolt hatások elemzésével, h) a vízhasználatok gazdasági elemzésével, i) a vízkészletek ésszerű használatára ösztönző jogi és közgazdasági eszközrendszer kialakításával kell törekedni. (2) Az ivóvízellátást, az ásvány- és gyógyvíz hasznosítást szolgáló vagy erre kijelölt vizeket a vízkivétel védőidomainak, védőterületének külön jogszabályban meghatározott mértékű kijelölésével és fenntartásával fokozott védelemben és biztonságban kell tartani (vízbázisvédelem)
2
(3) A távlati ivóvízbázis vagy az elvi vízjogi engedéllyel már lekötött vízkészlet védelme érdekében a vízügyi hatóság e törvény alapján, külön jogszabály szerinti tulajdoni és használati korlátozást rendelhet el. (4) Aki a vízkészlet hasznosítására jogot szerzett, köteles a hasznosításba vont vízkészlet – a hasznosítás mértékének arányában – biztonságban tartani, továbbá gondoskodni a szennyvizek összegyűjtéséről, elvezetéséről, kezeléséről és a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő elhelyezésről. (5) Aki a szennyvízelvezető és- tisztító közműve a meghatározott mértéket meghaladó károsító anyagot bocsát be, csatornabírságot köteles fizetni. (6) Az (5) bekezdésben említett károsító anyagok fajtáit, a csatornabírság kiszabásával kapcsolatos szabályokat, valamint a csatornabírság mértékét a Kormány, a bebocsátási küszöbértéket a miniszter rendeletben állapítja meg. (7) Az állam kizárólagos tulajdonában lévő természetes vizek medrében található nádasok vízminőség-védelmi nádgazdálkodásáról a meder kezelője köteles gondoskodni. 15. § (1) A felszín alatti vizet – az e törvényben foglaltak figyelembevételével – csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a vízutánpótlás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon, és teljesüljenek a külön jogszabály szerinti, a vizek jó állapotára vonatkozó célkitűzések elérését biztosító követelmények. (2) A vízigények a felhasználható vízkészlet mennyiségi és minőségi védelmére is tekintettel elsősorban a vízhasználat céljára még le nem kötött vízkészletből elégíthetők ki. (3) Az ásvány gyógy- és termálvizek felhasználásánál előnyben kell részesíteni a gyógyászati, illetve a gyógyüdülési használatot. A kizárólag energiahasznosítás céljából kitermelt termálvizet – a külön jogszabályban megfogalmazottak szerint – vissza kell táplálni. (4) A vízigények kielégítésének sorrendje az (1) – (3) bekezdésekben foglaltak is figyelemmel: a) létfenntartási ivó és közegészségügyi, katasztófa-elhárítási, b) gyógyászati, valamint a lakosság ellátást közvetlenül szolgáló termelő- és szolgáltató tevékenységgel járó, c) állatitatási, haltenyésztési, d) természetvédelmi, e) gazdasági,
3
f) egyéb (így pl. sport, rekreációs, üdülési, fürdési, idegenforgalmi célú) vízhasználat. (5) Ha a vízhasználat korlátozása szükségessé válik, a korlátozás sorrendje a (4) bekezdésben meghatározott a kielégítési sorrend fordítottja. (6) Ha a felhasználható vízmennyiség természeti vagy egyéb elháríthatatlan okból csökken, a vízhasználat – a létfenntartási vízhasználat kivételével – az (5) bekezdés szerinti sorrendben kártalanítás nélkül korlátozható, szüneteltethető, vagy a biztonsági követelmények megtartása mellett megszüntethető. (7) Az árpolitika kialakítása során érvényesíteni kell a vízszolgáltatások, a vízigénybevétel céljából függő költségek megtérülésének elvét (megkülönböztetve legalább a háztartási, ipari, mezőgazdasági igényeket), figyelembe véve a környezetés vízkészletvédelemmel összefüggő költségeket, a szennyező fizet elvet. Az árak megállapítása során figyelemmel kell lenni a megtérülés társadalmi, környezeti és gazdasági hatásaira. E rendelkezésekből az alábbiakat kell kiemelni: -
a törvény rendelkezik a vizek hasznosítási lehetőségeinek megőrzésére (14. §) külön is intézkedik a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló létesítmények fokozott védelméről (123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet), ahol cél a megelőzésen alapuló védelem, a törvény egyik legjelentősebb környezetvédelmi, vízkészlet-gazdálkodási rendelkezése a 14. § (4) bekezdésben került megfogalmazásra, mely kimondja:
„Aki a vízkészlet hasznosítására jogot szerzett, köteles a hasznosításba vont vízkészletet – a hasznosítás mértékének arányában – biztonságban tartani, továbbá gondoskodni a szennyvizek összegyűjtéséről, elvezetéséről, kezeléséről és a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő elhelyezéséről. -
Jelentős környezetvédelmi szempont érvényesül a törvény 15. § (1) – (3) bekezdéseiben, melyek szerint:
15. § (1) A felszín alatti vizet – az e törvényben foglaltak figyelembevételével – csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a vízutánpótlás egyensúlya minőségi károsodás nélkül fennmaradjon. (2) A vízigények a felhasználható vízkészlet mennyiségi és minőségi védelmére is tekintettel elsősorban a vízhasználat céljára még le nem kötött vízkészletből elégíthetők ki.
4
(3) Az ásvány-, termál- és gyógyvízkészletek felhasználásánál előnyben kell részesíteni a gyógyászati, illetve a gyógyüdülési használatot. -
Külön jogszabály került kiadásra a Balaton és a parti zóna nádasainak védelméről, valamint az ezeken folytatott nádgazdálkodás szabályairól. Első ízben rendelkezik a törvény a vízigénykielégítő sorrendről, mely használatok fordított sorrendben – vízkorlátozás esetén – kártalanítás nélkül korlátozhatóak, szüneteltethetőek vagy a biztonsági követelmények megtartása mellett meg is szüntethetők.
A vízigénykielégítési sorrend az alábbi: -
létfenntartási ivó és közegészségügyi, katasztrófaelhárítási, gyógyászati, valamint a lakosság ellátását közvetlenül szolgáló termelő- és szolgáltató tevékenységgel járó, állatitatási, haltenyésztési, természetvédelmi, gazdasági, egyéb (sport, rekreációs, üdülési, fürdési, idegenforgalmi).
- Ha a vízhasználat korlátozása szükségessé válik, a korlátozás sorrendje az előzőekben meghatározott kielégítési sorrend fordítottja. Ha a felhasználható vízmennyiség természeti vagy egyéb elháríthatatlan okból csökken, a vízhasználat – a létfenntartási vízhasználat kivételével – az előzőek szerinti sorrendben kártalanítás nélkül korlátozható, szüneteltethető, vagy a biztonsági követelmények megtartása mellett megszüntethető. A vízhasználó a vízjogi engedélyben lekötött, vagy egyéb engedély nélkül felhasznált vízmennyiség után vízkészletjárulékot köteles fizetni, a Vgtv. 15/A – 15/E §-ai szerint. A vízkészletjárulék kiszámításáról a 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet szól. A vízkészletek, mint a nemzeti vagyon stratégiai elemeként kerültek szabályozásra azzal, hogy a gazdálkodásnál az infrastruktúrális szolgáltatásnál érvényesül a piaci szemlélet, az integrált szemléletű vízgazdálkodás. A vízgazdálkodásról szóló törvény biztosítja, hogy a vízkészletekbe minden beavatkozás csak ellenőrzött módon, az ökológiai viszonyok káros megbontása nélkül valósuljon meg. A Vgtv.-nek a vízkészletjárulékra vonatkozó rendelkezései a következők:
5
Vízkészletjárulék 15/A. § (1) A vízhasználó a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött vagy engedély nélkül felhasznált, az üzemi fogyasztó a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után vízkészletjárulékot köteles fizetni. (2) Az (1) bekezdés szerinti a) vízhasználó az, aki vízjogi engedély alapján vízhasználatot gyakorol vagy vízjogi engedélyben vízkészletet köt le, b) üzemi fogyasztó az, aki ivóvizet szolgáltató közműről a saját gazdasági célú vízhasználatához településenként évi 10 000 m3-nél nagyobb vízmennyiséget használ fel. 15/B. § (1) A vízhasználónak a vízkészletjárulékot a) 4,50 ft/m alapjárulék, b) ha a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiséget – az egyes külön megjelölt időszakra is tekintettel – 10 %-nál nagyobb mértékben túllépi, a teljes többletmennyiség után 9,00 ft/m3 alapjárulék, c) ha a vízjogi engedélyköteles a tevékenységet engedély nélkül folytatja (a továbbiakban: engedély nélküli vízhasználat), 28,90 ft/m3 alapjárulék figyelembevételével, a befizetés összegét meghatározó, külön jogszabályban előírt – az igénybe vett vízkészlet-gazdálkodási helyzetétől függő – szorzószámok alkalmazásával, a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség alapján kell kiszámítania. (2) A vízmennyiség meghatározását az engedély nélküli vízhasználatnál a külön jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni. (3) A vízhasználó a vízjogi engedélyben megjelölt vízmennyiség 80 %-a után köteles az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott mennyisége a vízjogi engedélyben megjelölt mennyiség 80 %-át nem éri el. (4) Az üzemi fogyasztónak a vízkészletjárulékot 14,0 ft/m3 járulék alapján a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után kell kiszámítania. 15/C. § (1) Nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetnie a) a felszín alatti vízkivételnél a vízjogi engedély szerinti víztartó rétegbe visszasajtolt – a felszín alatti vizeket nem veszélyeztető – vízmennyiség után,
6
b) a tűzivízellátás, a polgári védelmi készenléti célokat szolgáló vízmennyiség, továbbá az életveszélyt okozó bányászati vízbetörés esetén az életmentés időtartamára kiemelt vízmennyiség után, c) a vízjogi engedélyenként évi 500 m3-t meg nem haladó vízmennyiség után, d) a talajvízdúsításra betáplált vízmennyiséggel azonos vízmennyiség kitermelése után, ha az a talajvízdúsítással igénybe vett vízadó rétegből történik, e) az ár- s belvíz befogadására kijelölt csatornák, halastavak, tározók védekezési célból történő feltöltésére használt és a főműveken átvezetett, a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiség után, f) a vízjogi engedély szerinti vízmennyiség azon része után, amely nem vehető igénybe, mert a vízkészlet természeti okokból nem áll rendelkezésre, g) ha a hatóság a vízkivételt korlátozta, h) a használt víz ismételt felhasználása vagy átadása után, kivéve a kettősműködésű csatornákból történő vízkivételt, i) a felszíni vízből törtnő vízkivétel esetén, ha az hatósági kötelezés vagy engedély alapján történt, j) öntözési, rizstermelési és halgazdasági vízhasználatok vonatkozásában. (2) A vízkészletjárulék-fizetési kötelezettség alóli mentesítés nem érinti a vízhasználatra vonatkozó bejelentési kötelezettséget. (3) A vízhasználónak az (1) bekezdés b) és f) pontjaiban megjelölt mentesség megállapítását az ok bekövetkezésétől számított hatvan napon belül az illetékes vízügyi hatóságtól kell kérnie. Hatvan nap után a mentességre hivatkozni nem lehet. (4) Nem kell az üzemi fogyasztónak vízkészletjárulékot fizetnie, ha a közegészségügyi előírások az igénybe vett vízmennyiség, több mint 50 %-ára ivóvízminőséget határoznak meg. (5) A vízkészletjárulék fizetésére kötelezett köteles fizetési kötelezettségét annak keletkezésétől – vízhasználónál a vízjogi engedély kézhezvételétől, üzemi fogyasztónál a vízfelhasználás megkezdésétől – számított 15 napon belül az illetékes vízügyi hatóságnak – az e célra készített nyomtatványon – bejelenteni (bejelentkezés). (6) A vízkészletjárulék-fizetési kötelezettség vízhasználónál a jogerős vízjogi engedély kézhezvételével, üzemi vízfogyasztónál a vízfelhasználás megkezdésével keletkezik. (7) Azt, hogy a vízkészletjárulék az államháztartás mely szervezete javára számolható fel, továbbá annak mértékét külön jogszabály állapítja meg.
7
15/D. § (1) A vízhasználó és az üzemi vízfogyasztó – a (2) és (3) bekezdésekben megállapított kivételekkel – a vízkészletjárulékot a tárgynegyedévet követő hónap 15. napjáig köteles az illetékes vízügyi hatóság által megjelölt számlára befizetni. (2) A tárgyévet követő első hónap 15. napjáig köteles a vízhasználó a vízkészletjárulékot befizetni, a) ha a vízjogi engedélyben meghatározott éves vízmennyiség napi átlaga (365 nap alapján) nem haladja meg a 25 m3/nap mennyiséget (kisfogyasztó), b) ha az évnek csak meghatározott időszakában használt vizet (időszakos vízhasználó), c) a többletmennyiség után, ha a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiséget – az egyes külön időszakokra is tekintettel – 10 %-nál nagyobb mértékben túllépi. (3) Az engedély nélküli vízhasználat után a vízkészlet-járulékot a jogerős hatósági határozat közlését követő hónap 15. napjáig kell kiszámítani és befizetni. (4) A vízkészlet-járulék fizetésre kötelezett a járulék késedelmes megfizetése esetén, a késedelem okától függetlenül, a befizetési határidő napjától késedelmi pótlékot köteles kiszámítani és megfizetni. A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet. (5) A járulék fizetésre kötelezett által befizetett összeget – ha az összes tartozásnál kisebb – sorrendben (ezen belül nemenként a legrégebbi tartozástól kezdve) az adóbírságra, a mulasztási bírságra, azt követően a késedelmi pótlékra, végül a készletjárulék tartozásra kell elszámolni. (6) A vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást ellátó vízilétesítmények védelméről szóló kormányrendeletben meghatározott adás-vételre vagy kisajátításra fordított pénzösszeg a befizetett vízkészlet-járulékból visszaigényelhető. 15/E. § (1) A vízkészlet-járulék fizetésre kötelezett a bejelentkezésen és befizetésen túl köteles az illetékes vízügyi hatóság részére nyilatkozatot adni. a) a tényleges vízigénybevételéről, a fizetési kötelezettség alapadatairól, kiszámításáról, a 15/B. § (1) – (3) bekezdéseiben előírt határidőben, valamint a negyedéves befizetési kötelezettség körébe eső vízhasználó az éves adatokról összevontan is, a tárgyévet követő hót 15. napjáig, az e célra szolgáló adatlapon, a befizetett összegek jogcímeiről pedig a teljesítés (átutalás) bizonylatán,
8
b) az üzemi fogyasztó részére lekötött vízmennyiségekről, a tárgyévet követő hónap 15. napjáig az e célra szolgáló adatlapon. (2) A vízkészletjárulék- fizetés bizonylatait a vízügyi hatóság ellenőrzi. Ha fizetésre kötelezett a bejelentkezési, a nyilatkozattételi, a nyilvántartási, illetőleg a vízkészletjárulék– és pótlékbefizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az adózás rendjéről szóló törvényt kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ahol a törvény adóhatóságot említ, azon vízügyi hatóságot kell érteni. (3) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 165. §-a (3) bekezdése első fordulatában a pótlékbefizetés kezdő napjának elengedésére vonatkozó szabályokat a vízügyi hatóság nem alkalmazhatja. A vízkészlet-gazdálkodással összefüggésben meg kell említeni a bírságolás intézményét. A vízgazdálkodásban kirótt bírságok két fő csoportba sorolhatók. Mindkettő alapját egyes veszélyes anyagok határértékeinek meghatározása képezi. A határérték túllépése esetén a szennyvizet bevezető üzemet bírsággal sújtják. A határérték ismételt túllépése esetén progresszív bírság róható ki. Folyamatos, hosszabb időn keresztül állandó határérték túllépés esetén az adott tevékenységből való eltiltás is lehetséges a bírságolási eljárás keretében. -
a szennyvízbírság közvetlenül a befogadóba bocsájtott szennyvizek esetén szabható ki. A szennyvízbírság nagysága függ a befogadó jellegétől (terhelhetőségétől) és a közegészségügyi veszélyeztetés mértékétől, a csatornabírság a közcsatornába bocsájtott szennyvizekre vonatkozik és hasonlít a szennyvízbírságra. A határértékek, amelyek túllépése esetén a bírságot kiróják kevésbé szigorúak, mint a szennyvízbírság esetén, érzékeltetve, hogy a befogadó vizek érzékenyebbek a szennyvízcsatornáknál.
A bírságolással összefüggésben az alábbi jogszabályok rendelkezései az irányadóak: -
220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet: a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól, 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet: a felszín alatti vizek védelméről
A vízgazdálkodás alapvető szempontjai A vízhasználat a vízigények kielégítésének folyamata. Magában foglalja: -
a vízkivételt, a víz fogyasztókhoz történő szállítását, a felhasználást, a használt víz elhelyezését.
9
Alapvetően három probléma jelentkezhet: -
a vízkivétel és a használt víz elhelyezése, (mennyiségi vagy minőségi beavatkozást jelentenek a vizek természetes állapotába) a vízigények és a hasznosítható vízkészletek gyakran területileg és/vagy időben nem esnek egybe, és a közvetlenül hozzáférhető víz mennyisége pedig gyakran nem megfelelő, a készletek időbeli és térbeli áthelyezése és a tisztítás komoly költségekkel jár.
Környezetvédelmi gondokat a vízhasználatokhoz kapcsolódó vízkészletcsökkenés és a beavatkozások okozhatnak. A vízkészlet- gazdálkodás mindenkori célkitűzései a mennyiség, a minőség és a költségek rendszerén belüli, a társadalmi és a gazdasági fejlettségi szint által meghatározott prioritásokat tükrözik. Hogy mi a fontosabb ez mindenkor túlmegy a szakmapolitikai döntéseken. A felszíni és a felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi alakulásáról hazánknak két évenként jelentést kell készítenie az OECD-nek és az EU Statisztikai Hivatalának. (Magyarországon 78 db távlati vízbázis, 643 db üzemelő vízbázis található). II. Víz Világfórum (Hága, 2000.) Közös cél: a XXI. században biztosítani kell a víz biztonságát. A legfontosabb kihívások: -
alapvető igények kielégítése, az élelmiszer ellátás biztosítása, (biztonsága), ökoszisztémák védelme, vízkészletek megosztása, kockázatkezelés, kockázatelemzés, a víz értékelése, bölcs irányítás (integrált vízkészletgazdálkodás)
Néhány érdekesség a vízminőség védelem történetéből. Vízminőségvédelem -
Ókori Róma Kr. e. 39-ben: tv. (a vízvezetékek szennyezéséért 10.000 sestercius pénzbüntetés, királyi dektérumok: – Tripartitum (1517. közcélú vízmunkálatok érdekében a magántulajdon bizonyos korlátai, török idők: fürdőkultúra,
10
-
reformkor: 1840. évi X. törvény, hazai vízszennyezés: „a vizek vagy csatornák ágyaiba földelt vagy trágyát hordani, kendert áztatni 100 forint vagy egy hónapi aristom terhe mellett tiltották.” fertőző betegséggel: víz útján való terjedése (vízkémiai vizsgálatok), tifusz: Elberth (1880-ban fedezte fel, kolera: Koch (1883-ban fedezte fel.) 1890. budapesti Pasteur Intézet (2 évvel a párizsi után) 1885. évi XXIII. tv. tiltja a vizek szennyvízzel való fertőzését, felhívja a figyelmet a vízhasználati értékekre (a tiltás mellett), egyedi elbírálás lehetősége megjelenik, (hatósági kötelezés), üzem tevékenységének beszüntetéséig is, 1895. Arad: első szennyvíztisztító telep, Nyugat-Európához, Magyarországot „hidrológiai nagyhatalomnak” tekintik, (nagyszerű kultúrmérnöki hagyományok, gondolkodás; műszaki természettudományokon, alapuló kémiai és biológiai szakismeretek.
A vízkészletekkel való gazdálkodással való témakörnél az alábbi jogszabályokra kell felhívni még a figyelmet: -
-
221/2004. (VII. 21.) Korm. rend.: a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól, 239/2000. (XII. 23.) Korm. rend.: a bányatavak hasznosításával kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről, 1995. évi LIII. tv.: a környezet védelmének általános szabálya II. fejezet: a környezeti elemek védelme és az elemeket veszélyetető tényezők, 13. §: a környezeti elemek egységes védelméről egységben és az egymással való …kell védeni. 18. § a víz védelméről
Gondolatok: -
a víz összeköt és nem megoszt, a hidrológiai körfolyamat felgyorsul (vízfogyás?, klímaváltozás-vallás), cél: egy lakható, biztonságos ország, megbízható, működő vízrendszerekkel, új magatartást, értéken alapuló cselekvést, egyre nő az ökológiai lábnyom, a víz misztikum (megtisztulás, keresztelés, rituális fürdés, pl.: a Gangeszban vagy a mohamedánoknál), a költség-haszon elemzések ne csak szigorú racionalitásokon alapuljanak,
11
Környezetvédelmi felelősség 1.)Közigazgatási jogi felelősség (kötelezés, tiltás, bírság) -
alanya bárki független attól, hogy felróható-e (Ktv. 101. §)
2.)Szabálysértési felelősség -
csak természetes személy, 1999. évi LXIX. tv. a szabálysértésekről, az egyes szabálysértésekről külön kormányrendelet rendelkezik.
3.)Polgári jogi felelősség -
fokozott veszéllyel járó tevékenység (a Ktv. visszamutat a Ptk-ra: Ptk. 345-346. §),
-
mentesülés, elháríthatatlan külső ok, annyiban nem, amelyikben a másik fél, a károsult felróható magatartásának a következménye, korlátozni nem lehet (csak a dologban)
4.)Büntető jogi felelősség -
„vétkes” alapon felelősség, szándékos, Btk. 3 tényállás (280. §, 281. §; 281/A. §), - környezetkárosítás, - természetkárosítás, - környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése.
Natura 2000 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 10/A. § -
kizárólag kiemelt fontosságú közérdekből fogadható el, engedélyezhető, - az emberi élet és egészség védelme, - a közbiztonság fenntartása, - a környezet szempontjából kiemelt jelentőségű kedvező hatás elérése.
12
6. Környezetvédelmi Program 1992. Riói környezet és fejlődés című konferencia. -
fenntartható fejlődés életminőség javítása, program 5 területe direkt 1.) meglévő jogszabályok végrehajtásának erősítése, bővített 2.) a környezetvédelmi szempontok más közösségi politikába integrálása, 3.) a piac ösztönzése a környezeti érdekek figyelembevételére, (gazdasággal, fogyasztókkal való együttműködés), 4.) az állampolgárok bevonása és szokásaik megváltoztatásának ösztönzése, 5.) nagyobb fegyelem a területhasználati, földhasználati tervezés és megvalósítás során.
