A visszahúzott nyílvessző

2012. március hó

XXIII. évf. 3. szám

A visszahúzott nyílvessző…. Érezted –e már életedben: na, jól keresztbe tett neked az Isten. Na, jól pórul jártál. Na, te már le vagy írva. Igen. Az életben gyakran érezheted magad úgy, hogy le vagy írva. Megesik az ilyen. Megesik, hogy a söpredékkel vagyunk elkönyvelve, azt kell éreznünk, hogy alkalmatlanok vagyunk, semmire sem vagyunk jók. Azt kell éreznünk, hogy nem, hogy emelkedne az életem csillaga, de inkább kihunyni látszik. Ám ha Isten gyermeke vagy és ilyen állapotban vagy, ne add fel a kegyelmet mégse. Ne gondold, hogy semmire való vagy, mégse. Ne vesd el magadtól a reménységet mégse. Tudjátok, a Bibliában volt pár ember, aki ilyen „semmirevaló volt”, mint a néma Zakariás. József is ilyennek érezhette magát a kút mélyén, a tömlöc sötétjében. Dávid a barlangjában, vagy éppen Illés, Dániel az oroszlánok között? Igen, az Isten gyermekének olykor nem feltétlen a saját kételkedése miatt, de megadatik, hogy semmi legyen. Sőt. Nem is nulla, hanem mínusz. Megadatik, hogy érezzük: nem hogy közeledünk a célhoz, hanem egyenest távolodunk tőle. Tudod milyen ez? Mint amikor a nyilat az íjra illeszti az íjász és hátrahúzza, és hátrahúzza, a nyílvessző pedig távolodik a céltól, de aztán hamar célhoz ér. Józsefet is évekig húzta hátra az Isten, mint hatalmas íjász – és célhoz ért. Dávidot is évekig engedte bujdosásban – és célhoz ért... Jézus is egy jászolba fog megszületni és Egyiptomig kell menniük, sőt még távolabb kell Jézusnak menni: egészen addig, míg alászáll a poklokra, de innen harmadnap véget ért a „visszahúzás” állapota és áttörte a halál áttörhetetlennek hitt falát, és legyőzte a halált, s megnyílt a sír... Ne keseredj el, ha az életed visszahúzza Isten. Ha engedi, hogy tapossanak rajtad. Ne keseredj el, mert ideje van ennek is, de az íjász csak azt a vesszőt húzza vissza, amelyet célba kíván juttatni. Van sok "nyílvessző" akik élik a békés életüket és semmi megpróbáltatás, semmi hátrahúzás, csak elvannak a "tegezben". Viszont az, az idő, amit Isten, mint íjász a nyílvesszőt "hátrahúz" is hasznos a számodra. Ez ugyanis a "célra tartás" a beirányozás alkalma és ideje. Hol tart a szívemben, az Isten Igéjében való bizalom... s ha rájövök: van még hiánya ennek, ha rájövök: talán én magam hitetlensége, kételkedései miatt vagyok „hátratételben” éppen. Erre egy név a válasz: ki kell mondanom a Fiú nevét, akit az Isten nekem adott. Neked is van lehetőséged felismerni, hogy igen, engedetlen voltál sok mindenben eddig az Istennek. S hogy az Isten „visszatart” az azért van, mert célba akar juttatni téged is. Ha akarod, hogy ez megtörténjen, számodra is örömhír: van egy név, amitől elpattannak a zárak. Mondd ki hittel, nem, mint ígéretet, hanem mint valóságot a neked adott Fiú nevét: „Jézus a neve” amely név előtt elpattannak a zárak, lehullanak a bilincsek, meghajolnak a térdek, mert nem ígéret immár ez a Név, hanem valóság. Ha mindezeket megértetted és megtartod, már célra tartasz és odaérsz! Adja meg mindnyájunknak az Úr, hogy így legyen. Ámen.

Áldott, aki az Úr nevében jön! Nemcsak kenyérrel él az ember… folytatása Továbbra is Jézus szavai, életének eseményei és az Ószövetség Írásai közötti kapcsolatokat keressük.

2. oldal

2012 március hó

Felsővárosi Harangszó

Keresztelő János már fogságban volt, amikor elküldte tanítványait Jézushoz, hogy megkérdezzék: „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11, 3). Jézus válaszolt: „Menjetek és adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, a halottak feltámadnak…” Tudta jól, hogy János Izajás próféta jövendöléséből (35, 4) Rá, mint a Messiásra fog ismerni: „Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek. Akkor megnyílik a vakok szeme, a süketek füle hallani fog, ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong.” Miután János tanítványai elmentek, a körülállóknak beszélt Jánosról, majd megkérdezte: „Mit mentetek ki látni a pusztába?” Majd folytatta: „Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítsék utadat.” (Mt 11, 7). Az Írás itt Malakiás próféta jövendölése (3, 1): „Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! Mondja a Seregek Ura.” A Sion hegyén épült Templom volt az Ószövetségben az Isten tiszteletének egyetlen törvényes helye. Ezt a „házat” Dávid király fia, Salamon király építette „az Úr, Izrael Istene nevének” (1Kir 8, 20). Igazi pompáját Nagy Heródes adja meg, aki ki is bővítette. A Templom teljes területe szent volt, de volt egy külső udvara, ahová a nem zsidók is beléphettek. Itt telepedtek le az áldozati állatokat áruló kereskedők és a pénzváltók, akik a sokféle külföldi pénzt váltották át zsidó pénzre a templomadó megfizetéséhez. Jézus látta ezt az istentelen tömeget, a nyüzsgést, felháborodott. Felforgatta az árusok padjait, a pénzváltók asztalait, „Meg van írva, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek” kiáltotta (Mt 21, 12). A Templomot az Isten nevezte „imádság házának”, amint azt Izajás írta (56, 6): „… örömmel töltöm el őket házamban, az imádság helyén…mert házam minden nép számára az imádság háza lesz”. A „rablók barlangja” Jeremiástól származik (7, 9), akit az Úr kiállított házának kapujába, hogy korholja a népet: „Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküdtök, tömjént áldoztok Baálnak, idegen istenekhez szegődtök, akiket egyáltalán nem ismertek. Aztán mégis eljöttök, és elém álltok ebben a templomban, amely az én nevemet viseli, s ezt mondjátok: Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat.” Kérdé az Úr: „Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli?” Jézus kötélből ostort font, és kiűzte a kereskedőket és a pénzváltókat a Templomból. Ez Máté, Márk és Lukács evangélisták szerint Jézus Jeruzsálembe vonulását követő napon, a húsvéti ünnepeket megelőzően történt, amikor sok nép gyűlt össze a Templomban. Csoda, hogy a kereskedők és a pénzváltók eltűrték, és nem álltak ellen. Csupán a papok, a farizeusok és a vének kérdezték meg másnap: „Milyen hatalom birtokában teszed ezeket?” (Mk 11, 28).

Most lépjünk vissza egy napot, és lássuk Jézus bevonulását Jeruzsálembe. Jézus háromszor beszélt apostolainak elkövetkezendő szenvedéséről (Mt 16, 21; 17, 22; 20, 17), a harmadiknál már a keresztre feszítését is megjövendölte. Érdekes módon egyik sem jutott el az apostolok tudatáig. Hogy „beteljesedjék az Írás”, Jézus apostolaival felment Jeruzsálembe, húsvétra, a pászka ünnepre, amit a kovásztalan kenyerek ünnepének is hívtak (Mt 26, 17). Jeruzsálemhez közeledve, amikor Betfagéba értek, Jézus elküldte két tanítványát, hogy a faluból hozzanak Neki egy szamarat csikajával együtt. „Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava” írja Máté (21, 4) „Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen szamárháton, a teherhordó állat csikaján”. A próféta itt Zakariás (9, 9), szava pedig: „Ujjongj Sion

3. oldal

2012 március hó

Felsővárosi Harangszó

Harangszó

leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján.” A tanítványok megtalálták a szamarat a csikójával együtt, elkérték gazdájuktól. Jézusnak a csikóra volt szüksége, a szamarat csak tartaléknak vitték, ha a csikó nem tűrné meg a hátán. „Azután ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra és felültették rá Jézust. Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte.” (Lk 19, 34). Figyeljünk, itt minden szónak rejtett jelentése van. „Közeleg királyod… szamárnak csikaján”, az ókori világban a királyok kiváltsága volt, hogy olyan állat hátán üljenek, amelyik hátán még nem ült senki. Ezért választotta Jézus a csikót. A szamárcsikóról a Teremtés Könyvében ezt olvashatjuk (49, 10): „Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca lábától … A szőlőtőhöz köti csikóját, és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát.” Annak is jelentése van, hogy: „felültették rá Jézust”. Erről a Királyok Könyve így ír (1Kir 1, 38): „Cádok pap, Nátán próféta és Jojada fia, Benaja… Salamont felültették a király öszvérére, és elvezették… az egész nép zengte: Éljen Salamon király!” Hogy mi a jelentése annak, hogy: „Ruhájukat az útra terítették előtte”, ezt szintén a Királyok Könyvéből tudjuk meg (2Kir 9, 12). Amikor a próféta királlyá kente fel Jehut, és ezt a többiek megtudták: „Erre gyorsan vették a köntösüket, és a lábához tették a puszta lépcsőre. Azután megfújták a harsonákat, és kikiáltották: Jehu a király!” A sok jel tehát Jézusra, mint királyra utalt. Jeruzsálembe, a pászka ünnepre érkezett tömeg pálmaágakat lengetve kisérték Jézust, az előtte járók ruháikat terítették elé. A nép lelkendezve ünnepelte a zsoltár szavaival (118, 26), és a Messiásnak kijáró köszöntéssel: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!” (Mk 11, 9). A közelgő ünnepek előtt terítsük mi is gyarlóságainkat Jézus lábai elé, és örömmel zengjük: „Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” Utószó: Három folytatásban bemutattuk, hogy Jézus milyen szorosan kötődött az Ószövetséghez, mennyire ismerte a prófétákat. Ezt megelőzően Jézus imádságaira, a zsoltárokra is emlékeztünk. Nem kellene nekünk is ismernünk az Írást? Hiszen tőlünk is kérdezi: „Nem olvastátok?” „Nem ismeritek?” Amikor ezt olvassuk, egy híd előtt állunk, amely az Újszövetségből az Ószövetségbe vezet. Menjünk át rajta! Keressük meg az Ószövetség szavait! Egy új világ tárul elénk: a próféták világa, a zsidó nép történelme, az Úrnak, a Seregek Urának szavai. Higgyétek el, megéri!

(Bujdosó Ernő)

Kedves Testvérek! A Karitász legfrissebb akciójáról szeretnélek tájékoztatni titeket. Március 10-én az esti szentmise után jótékonysági koncertet szervezünk, melynek résztvevői nagyrészt egyházközségünk fiatal művészei, akik szívesen vállalták a részvételt. A bevételt teljes egészében karitász csoportunk húsvéti ajándékokra fordítja. Kérjük, a nemes cél érdekében hirdessétek e programunkat. Szintén karitatív célokat szolgál a március 10-11-i kokárdaárusítás, kérjük, itt szerezzétek be családotok számára az ünnepi kokárdát. Március 31-én délelőtt 10.00 órától húsvéti bütyköldét szervezünk minden korosztály számára. Az itt készült ajándéktárgyakat az április 1-1 reggeli mise után szeretnénk szintén karitász javára kiárusítani. Március 11-18-ig tart az országos karitász által meghirdetett tartós élelmiszergyűjtés, melybe mi is bekapcsolódunk. A templom hátsó részén elhelyezett asztalra lehet hozni a felajánlott élelmiszereket, melyeket csoportunk tagjai a rászorulók között osztanak ki. Telefonos adományvonalon is be lehet kapcsolódni a gyűjtésbe, ha hívjuk a 1456-os telefonszámot, hívásonként 500 Ft-tal segítünk. Jézus szavai bíztassanak bennünket az összefogásra: "bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek."/MT.25./ /Wágner Kati/

„Gyújts egy gyertyát, őrizd a lángját!” Missziós szentmise II. 10. A lángot bizony őrizni kell! Nagyon fontos időről-időre feltöltődni, és Istentől, a közösségtől erőt kapni! –

4. oldal

2012 március hó

Felsővárosi Harangszó

Februári szentmisénkre Szabolcs atya Matolcsy Kálmán templomigazgató és kórházlelkész atyát kérte fel tanúságtételre. Szentbeszédét így kezdte: „nem csak öröm, de hatalmas erő is az ima.” Erre példaként saját személyét hozta fel. Kétszer volt már a halál kapujában, az imák visszahozták, mert még dolga van a földön; sok-sok kedves történetet szőtt a homíliájába. Ilyen volt a „kő-leves” meséje. Ez a példázat azt summázta, hogy mindenki a saját képességeivel építse Isten országát, de amit meg tud tenni, tegye meg! Hozza a zellerét a répát, a húst, de még a fújtatóját is, így lesz finom a „kő-leves” –A pap, magokat vet, hogy mikor szökken szárba, azt csak Isten tudja, de vetni kell. Kálmán atya a derű magjait is közénk szórta. Mottója: „Az öröm egybegyűjt, a harag szétszór.” A szentáldozás és a könyörgések után égő gyertyákkal elénekeltük hagyományos himnuszunkat a „Gyújts egy gyertyát…” Közösen elmondtuk papjainkért, és szerzetesnőkért a felajánló imáinkat. A szentmisét az Adoramus együttes zenei szolgálata kísérte. A „Skapuláré” énekkel zártuk. Bíztatásul saját magunknak „kívánom, hogy vállalt imafeladatunkat a Szentlélek segítségével mindig örömmel teljesítsük!” Folyatjuk – legközelebb IV. 13-án lesz, „missziós” szentmise /Hatás Anikó/

Értékekre nevelés a családban Kedves Felsővárosiak! A Don Bosco Iskola Családakadémia sorozatában Hollai Antal plébános atya előadását szeretném megosztani a közösséggel. XVI. Benedek pápa a Béke világnapjára, 2005. december 8.-án írt levelét ajánlotta figyelmünkbe az atya. Ebből álljon itt idézet. 3. Az idei év gondolatébresztője – „Igazságban a béke” – azt a meggyőződést fejezi ki, hogy amikor az ember ráhagyatkozik az igazság fényére, akkor szinte magától értetődően a béke útját járja. A II. Vatikáni Zsinat, amely 40 évvel ezelőtt ért véget, a Gaudium et spes pasztorális konstitúció által megerősíti, hogy az emberiség „a reá váró feladatot – tudniillik, hogy az egész földkerekségen minden ember számára egy igazán emberibb világot építsen – csak akkor tudja teljesíteni, ha mindenki megújhodott lélekkel, az igaz békéért fáradozik”. (2) De mit is jelent valójában a „béke igazsága” kifejezés? Ahhoz, hogy erre a kérdésre megfelelő választ adjunk, nagyon fontos tudatosítani, hogy a béke nem csupán a fegyveres konfliktusok hiányát jelenti, hanem úgy kell felfognunk, mint „a rend gyümölcsét, amelyet isteni Alapítója az emberi társadalomnak ajándékozott”. Olyan rend, amelyet „a mind tökéletesebb igazságosságra szomjazó embereknek kell megvalósítaniuk” (3) A béke, mint az Isten szeretete által tervezett és akart rend eredménye benső és legyőzhetetlen igazsággal bír, és megfelel «annak a vágynak és reménynek, amely bennünk megsemmisíthetetlenül él ».(4) Antal atya megerősítette, hogy az alaphelyzet a Szeretet parancsának tökéletes elfogadása. Mi az az érték, ami a gondolkodásunkat meghatározza? Anyag, szellem vagy az önmagát megmutató Isten? Az erkölcsi mérce az Isten. “Én vagyok az út, az igazság és az élet!” Nem kötelező érvényű, ami nem értékre alapul. A törvényt azért kell teljesíteni, mert a jóra alapul. És ami nem a jóra alapul azt nem kell, sőt nem szabad teljesíteni! A nevelést nem korlátozta az iskolás évekre, hanem életünk során egy fokozatos fejlődési görbét állított elénk. A felnőtt embernek is nevelődnie kell. Az évtizedek előrehaladtával nagyobb lelki kultúrával kell rendelkeznünk, mely akkor ér véget, amikor átadjuk magunkat az abszolút tudásnak, az Istennek. Az ember létének a normája, a szabadság normája. A jóra irányul, szabadon teszem a jót! Szabadok vagyunk, ha a jót tesszük, a jóra irányul a gondolatom! Egy kis versikét idézett Antal atya: Megkötöztél, a szerelmeddel és a mosolyoddal kötöztél meg. Azóta szabad vagyok! A lelkiismeretet emelte ki. Ez egy objektív mérce, az Isten szava bennünk. Mindenkinek meg kell adni, ami jár. Esetenként az igazságosság alapján jár a büntetés! De a büntetés nem bosszú! Mert Érted haragszom és nem Rád! Ami tiltás az nem ‘nem szeretet’, hanem egy kinyilatkoztatott szeretet. Istennel való kapcsolatunkban is erről van szó. Célul a tökéletesség útját állítja elénk, legyetek tökéletesek! A szeretet mindennél magasztosabb út. De ez megvalósíthatatlan a főparancs tudatosítása nélkül. Az Isten arcát szemlélve a másik arcát látom és mindent megbocsájtok. Ezért szentség a házasság, mert az Isten arcát szemlélve mondjuk ki a hűség szavait. A valóságba kell nevelni. A folyamat két szabadság találkozásából tevődik össze. Szükség van a tanítvány nyitottságára és a nevelőre, aki készen kell, legyen arra, hogy odaadja önmagát. Az oktatás és a nevelés közötti különbségre felhívta a figyelmet. Az oktatás ismereteket közöl, míg a nevelés életformát. A szociális erények első és alapvető iskolája a család. A közösségi értékeket itt tanuljuk meg. A keresztény szülők feladata, hogy tanítsák meg a gyerekeiket imádkozni. A felnőtt ember példája fontos a gyerekek számára, életünk tanúságtétel. És ebben a bocsánatkérés sem kivétel, tudnunk kell nekünk szülőknek is bocsánatot kérni, ha kell gyermekünktől. De ennek is az Isteni rend az alapja, tudjunk bocsánatot kérni

5. oldal

2012 március hó

Felsővárosi Harangszó

Istenünktől. A gyermek indivídum, egyedi teremtmény, nem apáé és nem anyáé. Isten teremtménye, tiszteletben kell tartani, hiszen csak ajándékba kaptam. A nevelés eszközével mindent igyekeznem kell megtenni, de nem biztos, hogy olyan lesz, mint amit mi szerettünk volna. Ha lelkiismeretem szerint megtettem mindent és másként alakult, nem vallottam kudarcot! Magasabb szinten kell folytatni a szülői feladatot: spirituális szinten, imával. Antal atya előadását a XVI. Benedek pápa levelének utolsó gondolatával zárta. 16. Mostani üzenetem befejezéseként, különösképpen is a krisztushívőkhöz szeretnék fordulni, hogy megújítsam őket abban a hivatástudatban, amelynek révén az Úr figyelmes és készséges tanítványaivá válnak. Hallgatva az evangéliumot, kedves testvéreim és nővéreim, megtanuljuk, miképpen alapozzuk meg a békét abban az igazságban, amely a szeretet parancsához ragaszkodó napi létezésre épül. Fontos, hogy minden közösség elkötelezze magát az önnevelés és a tanúságtétel intenzív és részletekig hatoló művelésében. Ez formálja mindenkiben azt a sürgető ismeretet, hogy mélységeiben ismerjük meg a béke igazságát. Egyúttal kérem, hogy odaadóbban imádkozzunk a békéért, amely mindenekelőtt Isten adománya, szüntelen könyörgésünk eredményeként. Hálát adva az isteni segítségért, meggyőzőbben és világosabban fog megvalósulni a béke igazságának hirdetése és tanúsítása. Bizalommal és gyermeki ráhagyatkozással forduljunk Máriához, aki a Béke Királyának Édesanyja. Most, az újév kezdetén őt kérjük Isten egész népének megsegítésére, hogy minden helyzetben a béke munkálói legyünk, rábízva magunkat arra az Igazságra, amely szabaddá tesz bennünket. (vö. Jn 8,32). Az ő közbenjárása nyomán legyen képes az emberiség növekedni a béke értékelésében, és elkötelezni magát, hogy meg is jelenítse a világban. Így teremtünk nyugodtabb és biztosabb jövőt a következő nemzedékeknek. (2) Gaudium et spes, no. 77.(3) Gaudium et spes, no. 78. (4) II. János Pál pápának a Béke Világnapjára szóló üzenete, 2004, 9. /Tulipánt Emese/

EUCHARISZTIKUS CSODA A SPANYOLORSZÁGI IVORRÁBAN. (1010) Ivorra katalán kisváros mindössze 154 lakosú ebben az időben, és a Lobregós folyó völgyében található. A falu lakott területétől negyedórajárásra fekszik az ivorrai Szűz Mária Szentély, amelyet a „Szent Kétely” szentélyének is szoktak nevezni. Spanyol földön azokat az eucharisztikus csodákat jelölik „Szent Kétely” néven, amelyek olyan papok nevéhez fűződnek, akik kételyeket táplálnak Krisztus testének és vérének a szentmisén történő valóságos jelenlétét illetően. A kétség azonban, mivel csodás esemény származik belőle, a spanyolok szóhasználatában szentté válik. Az ilyen búcsújáró helyek sorában Ivorrát tartják a legjelentősebbnek. Az Úr 1010. évében járunk. Az ivorrai plébános, Bernardo Olivier éppen szentmisét mutatott be az ősi templomban. Átváltoztatás közben kételkedni kezdett. Az ostyát és a kelyhet látva ezt kérdezte magában: „Hogyan lehet az, hogy a kenyér és a bor színe alatt a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére rejtőzik? Hogyan lehet az, hogy az én szavaim hatására Jézus, Mária fia leszállt ide az oltárra?” Miközben ezen gondolkozott, látta, hogy a bor forrni kezdett, megtelt vele a kehely, kifolyt az oltárkendőre, sőt még a földre is. A spanyol papban meghűlt a vér, egy hatalmasat kiáltott, olyannyira, hogy a hívek az oltárhoz futottak és így mindannyian láthatták a csodát. A hír villámgyorsan elterjedt a faluban és a környéken. A nagy tiszteletnek örvendő Ermengol nevű püspök, akinek a fennhatósága alá tartozott Ivorra, a helyszínre sietett, hogy saját szemével győződjön meg a csodás eseményről. A helyszínen meghallgatta a szemtanúkat és a tanúvallomások alapján meggyőződött arról, hogy tényleg természetfölötti közbeavatkozás történt. Fogta a kelyhet, valamint a vérrel átitatott oltárkendőt, és Rómába indult, hogy az esetről tájékoztassa a pápát. Ermengol személyesen tájékoztatta a IV. Sergius pápát mindarról, amit saját szemével látott és amit a tanúvallomások alapján tapasztalt. A pápa, miután maga is megvizsgálta a történteket, bullát küldött Ivorrába, amelyben kijelentette, hogy ott valóban csoda történt. A eucharisztikus csoda ereklyéit a bullával együtt, (nem tudni miért) a templom egy oltárába befalazták, és emiatt valamiképpen az egész feledésbe merült. Négy évszázaddal később, a templom felújítási munkálatai során találták meg a befalazott ereklyéket. A fantasztikus felfedezés nyomán a város ura, a cardonai gróf és a szentély lelkésze kérte a IV. Sergius pápa által adományozott búcsúk és kiváltságok megerősítését, amit meg is kaptak. Ekkor értékes tartóba tették az ereklyéket. Időközben Ivorra híres búcsújáró hellyé vált. 2010-be immár az eucharisztikus csoda millenáris ünnepségeit rendezték meg a piciny katalán faluban. Pákozdi István könyvéből közreadta szeretettel: Herczegné Marika

6. oldal

2012 március hó

Felsővárosi Harangszó

Hírek, események röviden… Március 03-án, szombaton 09 órától: lelki nap Március 22-én, csütörtökön 19 órától: képviselő testületi gyűlés Május 05-én, szombaton: plébániai zarándoklat

Anyakönyvi hírek 2012. január hó Keresztelések: Halottaink: Kovács Zoltán /78 / Ács Istvánné (Zodránszky Piroska) /98/ Moszkál Rudolfné (Gróf Borbála) /95/ Az Úr békéje legyen velük!

Liturgikus naptár 19 H. Szent József, a Boldogságos Szűz Mária Jegyese ünnepe Szent József befogadta és őrizte Szűz Máriát. Így lett ma is az Egyház oltalmazója, amelynek küldetése, hogy befogadja és őrizze a megváltás titkát. Ezt a nagyszerű ajándékot szent Józseffel együtt nem csak önmagunkba zárva őrizzük, hanem megosztjuk szűkebb és tágabb környezetünkkel. Úton a Nagyhét felé a liturgiában Szent Józseffel találkozunk, akiről viszonylag keveset tudunk. A Jézus gyermekségéről szóló evangéliumi részekből kiderül, hogy igaz ember volt és hallgatott az angyalok által hozott isteni üzenetekre. Mária jegyese volt, aki gondoskodott Jézusról és anyjáról. Aggodalmai és félelmei ellenére Isten utasítására magához veszi Máriát, és vele együtt Jézust is befogadja életébe. Nekünk is ilyen természetes egyszerűséggel kellene mindig magunkba fogadni Jézust. Nem kell tartanunk a vele való találkozástól, mert nem elítélni jön, hanem abban segít az Úr, hogy az igazzá válás biztos útján járjunk.

25 H. Gyümölcsoltó Boldogasszony (Urunk születésének hírüladása) Felsővárosi Harangszó Díjmentesen kapható a templomban Kiadja Budafok-felsővárosi Jézus Szíve Plébánia Felelős szerkesztő: Licskó Szabolcs Plébános Alapító szerkesztő: Sárváry-Bene Zoltán Munkatársak: Mindazok, akik írásaikkal hozzájárultak lapunk megjelenéséhez. Tipográfia: Balogh Lala

A megváltás művének kezdete, az angyali üdvözlet ünnepe a mai nap. Mária IGEN-je megerősít mindannyiunkat abban, hogy bátran válaszoljunk Isten akaratára, tegyük meg, amit Isten kér tőlünk. Hogyha Jézus élete József és Mária szerelmének gyümölcse lett volna, csupán emberi élet lenne. Kétségtelen, ezt az emberi gyümölcsöt Isten adoptálhatta volna, de ebben az esetben is csak egy Isten fiává lett embert ünnepelhetnénk. Márpedig a titok, amit a Szentírás és a hit megvall éppen az, hogy Isten saját egyszülött Fia lett emberré a megtestesülés által. Jézus az örök Atya ingyenes ajándéka, benne Isten az egyszülött Fiát adta nekünk. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe Szűz Mária válasza az isteni megszólításra. Eredetileg a keleti Egyház ünnepe. A római Egyház a VII. századtól ünnepli annak emlékét, hogy Isten elküldte Gábriel arkangyalt azért, hogy hírül vigye Szűz Máriának az Istenanyaság nagy titkát: a Megváltó születését. A mai napon tehát az Anyaszentegyház megemlékezik arról, hogy Isten ígérete beteljesedett; valóra vált a prófétai szó: a Szentlélek teremtő erejével belenyúlt a történelembe; a Boldogságos Szűz Istenanyává lett; a második isteni Személy megtestesült. A Szent Szűz "igen" szavára elindult az istengyermeki élet.