A visegrádi királyi palotakertek Volt a magyar díszkertkultúrának egy olyan ragyogó korszaka a XV. században, amikor szinte együtt haladtunk a legkiemelkedõbb nyugat-európai áramlatokkal, sõt a korabeli külföldi utazók is csodálattal beszéltek Mátyás király humanista udvarának díszes épületeirõl és az ezekhez tartozó pompás kertekrõl. Közülük is kiemelkedik a visegrádi palotaegyüttes, melynek ragyogó táji adottságai, mediterrán hangulata a fennmaradt épületrészek, kõszobrászati értékek,
díszkút töredékek a mai látogatóban is felidézik az egykori reprezentatív királyi nyaralóhely atmoszféráját. Visegrád, a Dunakanyar, s egyben az ország legnagyobb forgalmú táji, természeti és
történelmi látnivalókban leggazdagabb üdülõ
és kirándulóhelyeinek egyike. Jelentõségét,
látogatottságát sokban növeli a fõvároshoz való közelsége, kitûnõ megközelíthetõsége. A kert története
Visegrád az Anjouk idején a XIV. században emelkedett országos, sõt nemzetközi jelentõségre. Ettõl kezdve a magyar királyok egyik legfontosabb rezidenciája.
A palota együttes története kapcsán érzékelhetõvé vált, hogy a kert kialakulása is több perióduson keresztül jött létre. Valószínû mindegyik építkezési korszakhoz tartozott kert is, az adott épületek funkciójához, színvonalához igazodva.
A visegrádi Királyi Palota területén több évtizede (1934-tõl) folyó régészeti ásatások,
mûvészettörténeti kutatások egyre sikeresebben tisztázzák a hajdani híres kertek és berendezéseik
történetét is. Oláh Miklós színes leírása lassan valósággá válik. A 90-es évek elején - a díszudvar, az oroszlános kút udvara, valamint a kápolnaterasz után - feltárták a Mátyás-kori lovagi játékok színterét és a lelátót is.
A kert történetének a megismeréséhez újabb jelentõs adatokat nyújtottak az egykori gyümölcsöskert területén 1993-ban megindult régészeti ásatások, archeobotanikai megfigyelések.
A régészeti ásatás eredményei alapján eddig a következõket állapíthattuk meg: az egymás fölé
rétegzõdött szintek azonosíthatók a Palota fõ építészeti periódusaival (Károly Róbert, Zsigmond és
Mátyás). A legkorábbi járószint a 13. századi váralja település az ún. suburbium szintjével azonosítható. Ennek helyén építette fel Károly Róbert az elsõ palotát és õ létesítette a palotához
csatlakozó királyi gyümölcsöskertet az 1320-as években. Zsigmond a 15. század elején a kert egy részét díszkertté alakította (vízvezetéket, szökõkutat és ásott kutat építettetett).
Mátyás király földteraszok építésével tovább fejlesztette a kertet, a gyümölcsöst felújította, a
szõlõhöz borospincét építtetett. Fontos hangsúlyozni, hogy az alapvetõen késõ középkori
elrendezésû kertet töltötte meg humanista tartalommal, s a reneszánsz szellemiséghez, mûvészethez igazodó részletekkel.
Az új berendezések egyben a kertek használatát is kiszélesítették, komfortosabbá tették. Mátyás
egyénisége, neveltetése egyaránt alkalmassá tette arra, hogy a mûvészetben új irányt
kezdeményezzen. Õ már humanista nevelésben részesült, melyet Vitéz János irányított. Trónra lépése
után azt az itáliai stílust folytatta és fejlesztette tovább, amit apja Hunyadi János elkezdett, de
hasonlíthatatlan nagyobb mértékben és példátlan következetességgel. Nemcsak bõkezû mecénás és mûgyûjtõ volt, hanem céltudatosan és nagy energiával vette kezébe az ország kulturális irányítását is.
A kert szeretetét Mátyás a szülõi házból hozta magával. Apja már 1441-ben Raguzából kért kertészeket és szõlõmûveseket. Mátyás ismereteit híres könyvtárában meglevõ, számos botanikai, kertészeti, építészeti mûbõl meríthette, de hatással voltak rá korának teoretikusai, külföldi neves építészek munkái és nem utolsó sorban itáliai kapcsolatai és utazásai. A királyi várkertekrõl leírások
is készültek, s így e kor díszkertjeit jól ismerjük Galeotto Marzio, Bonfini és Oláh Miklós elbeszéléseibõl. Már korábban is említést tettem, Bonfinirõl, aki a palotáról 1490-1496 között az alábbiakat írta.
„ Visegrádnál, a régi uralkodók magaslaton kibõvítette, parkját
álló hajdani vára alatt a fejedelmi palotát úgy
vadaskertekkel, halastavakkal oly gazdaggá tette, hogy épületeinek
fényességével még a többit is felülmúlni látszik. A berendezés mint Attalusé, az ebédlõtermek tágasak, a folyosók stukkókkal ragyogóak, és pompás ablakok láthatók itt. Függõkertek és bennük kutak, amelyeket vörös márvány és bronzülõkék ékesítették.”
Mátyás nemcsak új törvényeket és rendeleteket hozott, hanem Beatrix jövetelével egész
életformáját is megváltoztatta. „A királyné Itáliából nagy költségen különbözõ mesterségeket és kiváló mestereket hívott be, ami azelõtt hiányzott. Így aztán jöttek Itáliából festõk, bronzöntõk,
szobrászok, metszõk, asztalosok, ötvösök, jöttek kõfaragók és építészek, akik jókora fizetséget
kaptak...de még konyhakertészeket, kert és mezõgazdászokat is hozott Itáliából. Mindez Mátyásnak
csodamód tetszett és támogatta; Pannóniából második Itáliát akart csinálni.” A kert építõit nem ismerjük, csak feltételezéseink vannak személyüket illetõen. Általános volt ez idõ tájt, hogy az
építész, a kert építõje és berendezõje ugyanaz a személy. Vasari egyik munkájából tudjuk, hogy Firenzébõl jött Camicia Chimenti „palotákat, pompás kerteket, forráskutakat, templomokat és más
jelentékeny épületeket alkotott Mátyás udvarában. Balogh Jolán, a magyar reneszánsz kiváló
mûvészettörténésze is õt valószínûsíti. Az építkezések vezetõjét Baccio Cellinit is ismerjük az említett munkából. Ezek szerint talán õket tekinthetjük a királyi kertek alkotóinak. Nem lehetetlen az sem, hogy Benedetto de Majano is részt vett a munkában, annak ellenére, hogy õt elsõsorban mint
építészt és szobrászt tartjuk számon. Ahhoz azonban, hogy ilyen kiváló alkotások születhessenek, elsõsorban a meghívó ilyen irányú érdeklõdésére, ismereteire, s a kertek szeretetére volt szükség.
A legteljesebb és ilyen értelemben a rekonstrukcióhoz, helyreállítási tervhez legtöbb
információt szolgáltató leírás Oláh Miklós esztergomi érsek tollából maradt fenn. Ez az elsõ magyar
kertleírás, amelyet minden késõbbi mintájának kell tekinteni. „Visegrád város, német nevén Plintenburg, Budától északnyugatra öt mérföld távol van a Duna partján települt óriási erdõk tövében, amelyekben hiúzok és más vadak élnek. A városszélén, keleti oldalán épült a királyi udvar,
amely sokkal szebben fekszik, sokkal nagyszerûbb, és igazi királyi palotáival és más épületeivel sokkal kitûnõbb, mint elmondani lehet... Kapuja a Dunára nyílik, ettõl körülbelül száz lépés távolságban: A közbeesõ térséget addig a helyig, amely a város és a kapu között van, fûzfával ültették be. A másik oldalon van az udvar keleti kertje, ebben szõlõk és gyümölcsfák díszlenek.”
Ezután az érsek festõi leírást ad a várkert virágos rétjérõl, a függõkertrõl és a reneszánsz kertek elengedhetetlen elemeirõl, a szökõkutakról. „ A kapun belépve, szemünk elé azonnal nagy térség
nyílik, amelynek minden része zöld s mezei virágoktól hímes. A kaputól befelé több mint száz lépésnyire lépcsõzet kezdõdik, amelynek négyszögletû kõfokai hét vagy nyolc sing szélesek, az egész lépcsõzet magassága kb. negyven lépés. A függõ térség négyszögletû, boltozatokon, vagyis a tágas és nagyszerû királyi pincéken ül és az azokon épült egyenlõ nagyságú négyszögletû kövek burkolják.
E térségen egymástól egyenlõ távolságban ültetett hársak állanak, amelyek gyönyörködtetik a szemet és tavasszal kellemes illatot árasztanak. Középen szökõkút díszlik, amely veres márványból készült
csodás mûvészettel, s a múzsák szobrai ékesítik. Tetején Cupido alakja ül márványtömlõn, amelybõl
vizet szorít ki: a víz nem éppen jó ízû, de hideg, a szomszéd hegy forrásából vezetik ide, de csatornákon át. Kellemes hanggal hull alá a csövecskékbõl egy márvány tálba, s onnan egy kerek
medencébe. A kútból Hollós Mátyás Király parancsara, akinek alkotásai mindazok az építmények, amelyekrõl beszélek, mikor ünnepet ült, mint az öregektõl hallottam, többnyire bor folyt, hol fehér,
hol meg piros, amelyet fent a hely tövében öntöttek a csatornába. Tavasszal és nyáron maga a király is ezen a helyen szokta élvezni a napfényt és szellõt a virágzó fák alatt, sõt néha itt is ebédelt, vagy itt
hallgatta meg a követeket, s itt adta meg válaszait... A függõkert belsõ, a hegy tövén kissé magasabban fekvõ részén, kecses kápolna áll... Innen keleti irányban kétfelé húzódnak a csodálatos mûvészettel készült, famennyezetükön aranyozott királyi paloták. Egy út a hosszú palotákhoz vezet
fel, amely magával a heggyel szomszédos, más út az alant fekvõ épületekhez vezet le. És itt kis térség közepén alabástromból készült csorgó kút állt, amelyet márványoszlopokból tartott csarnok fog körül...”Oláh kiemeli a palota nagyszerû fekvését és a környezõ táj szépségét is, amely méltó
keretet ad a díszes épületeknek. A házak ablakai a Dunára néznek. „Különösen gyönyörû a kilátás a Duna túlsó oldalán elterülõ Marosra, német telepesek városára, amely fölött inkább hosszú, mint magas szõlõhegy emelkedik.”
Annak ellenére, hogy Oláh Miklós már a török hódítás alatt írta le az együttest, a kertek valószínûleg még tükrözték Mátyás szellemét. A Visegráddal foglalkozó 16.-17. századi források is rendszeresen említést tesznek még a palotához tartozó kertekrõl. 1587-ben egy német utazó a pusztuló épületek körül még látta a szép kerteket, melyek maradványai még 1755-ben is megvoltak. A királyi kerteket a 19.-20. században mezõgazdasági célra hasznosították.
Az 1934-es régészeti eredmények a kertek s fõleg azok építészeti elemeinek, kútjainak megismerése
szempontjából is kiemelkedõ fontosságúak voltak. Schulek János, amikor feltárta a palota díszudvarát, középen elõkerültek a Herkules kút maradványai. Az ásatásokat továbbra is folytatták a
területen és ennek nyomán további faragványok kút- és pártázott töredékek kerültek elõ. 1955-ben Héjj Miklós megtalálta az úgynevezett oroszlános kút maradványait. Az oroszlános fali kutat kutyáktól mardosott öt fekvõ oroszlán tartja, hátukon álló oszlopokkal, melyeken a falba épített
négykaréjos kúttál fekszik, kanellurás oszloplábakkal a szegmens találkozásoknál. Az oszlopfõkre nyolc ívnyílású baldachin borul. Kívül a baldachin íveket párkány zárja le. A párkány felett gótikus pártázat fut. A falikút hátsó falán a baldachin alatt címerek foglalnak helyet, míg a falmezõ középmagasságából két oroszlánfejes vízköpõ csurgatta a hûsítõ vizet a vörös márvány tál ölébe. Az
ásatásokkal egy idõben elkezdõdött az elméleti rajzi rekonstrukciós munka is, melynek
eredményeként elkészült a másolat, amelyet a helyszínen állítottak fel. A kút a visegrádi királyi mûhely munkája, melyen a középkori tradíciók és az új törekvések harmonikus egységet alkotnak. A késõbbi ásatások során, amikor is az Anjouk struccos sisakdíszével ellátott maradványt megtalálták, kiderült, hogy Mátyás elbontatta az Anjou-kori falikutat és annak darabjait az oroszlános kút
hátfalába számûzték. Szakál Ernõnek, a kiváló kõszobrásznak sikerült a fellelt maradványok segítségével ezt a korábbi kútházat is rekonstruálni. A kutak történetében a palota története is szinte tükrözõdni látszik.
Meg kell jegyezni, hogy évtizedekig /a 60-as 70-es években/ a visegrádi palota együttest elsõsorban a félig megmaradt díszudvar, a hegy lábának jellegzetes teraszos kialakítása, /Sedlmayr János helyreállítása dr. Örsi Károly kertépítész/ napfényes nyitottság, néhány gránátalma jellemezte. Akkor
még nem tudtuk pontosan, hol húzódnak a határai, a szerkezete, ennek megfelelõen az épületrészek
nevei is változtak. Nem volt egy korrekt geodéziai felmérés és mi kertépítészek is a többi szakággal /közmûves, statikus stb./ tûzoltó munkában részfeladatokat oldottunk meg, fõleg vízelvezetés, állagvédelem szempontjából.
Az 1980-as évek végétõl mind a kutatásban, mind pedig a helyreállításokban új fejezet kezdõdött. Egyrészt szükség volt az eddigi ásatási anyagok rendszerezésére, tudományos feldolgozására, másrészt az ezekhez kapcsolódó mûemléki helyreállítás beindítására.
A középkori kertek kutatása Magyarországon elsõ ízben, itt Visegrádon került sor egy olyan átfogó régészeti kutatásra, mely a környezeti régészet szinte minden tudományágát alkalmazta: a geofizikai felmérésektõl, az archeobotanikai vizsgálatokon keresztül, a környezeti meteorológiáig. A több éves kutatásban több intézmény és kutató vett részt a legkülönfélébb szakterületekrõl. /Visegrádi Mátyás Király Múzeum, Magyar Mezõgazdasági Múzeum, MTA Régészeti Intézete, OMvH ÁMRK/.
Az 1993-ban induló kutatási programban a visegrádi Királyi Palota összes középkori kertje
szerepelt: a palota belsõ díszkertjei, a palota együtteshez csatlakozó gyümölcsöskert és szõlõ, valamint a ferences kolostor kertje. Ezek a helyek a középkor óta beépítetlenek maradtak, tehát
elvben alkalmasak voltak az interdiszciplináris régészeti kutatásra. A palotához közvetlenül csatlakozó belsõ udvaroknál, teraszoknál a korábbi ásatások és a sok bolygatás miatt nem nagyon
lehetett eredményre számítani. Így a kutatás elsõ szakasza elsõsorban a hajdani gyümölcsös és szõlõskert területén folyt.
A kutatás célja kezdettõl fogva a kertrekonstrukció mûemléki tervezéséhez szükséges régészeti, botanikai, kerttörténeti adatok szolgáltatása volt. Emellett a kertben végzett komplex multidiszciplináris vizsgálatok a terület egykori ökológiai környezetének a bemutatásához fontos forrásanyagokat tártak fel.
A kutatási eredményeket az éves kutatási jelentések, szakmai cikkek, elõadások anyagai részletesen ismertetik. Kerthelyreállítási javaslat Mint kerttörténész és kertépítész lassan két évtizede foglalkozom a visegrádi palotakertekkel. Ezalatt az idõ alatt rengeteg dolog tisztázódott az együttessel kapcsolatban /kiterjedése, felépítése/ Az 1990-es évek elejére már ismertük az együttes befoglaló méreteit,
megtudtuk, hogy kb. hat azonos területrészre osztható. Az épületek és szabadfelületek /kertek/
aránya megegyezik s egyfajta szimmetria is érzékelhetõ: zártabb épülettömbök, teraszok, beépítetlen zöldek /gyümölcsös, fogadóudvar, tornapálya/. Bebizonyosodott, hogy Oláh Miklós leírása egész pontos, sok részletekre kiterjedõ, ugyanakkor az égtájakat felcserélte. Tudjuk, hogy a néhány egyéb korabeli írásos anyagon, késõbbi (18. századi) metszeten kívül, tervek, rajzok nem maradtak fenn.
/Eddigi ismereteink szerint/ éppen ezért jelentett nagy áttörést a kert kutatásában ez a komplex vizsgálat, melyet az elõbbiekben ismertettem. Fontos azt is megjegyezni, hogy a tervezéshez rendkívül sok segítséget nyújtottak a korabeli, valamint kicsit késõbbi magyar és külföldi analógiák
is. Megállapítást nyert, hogy a 15. sõt 16. században is még szinte azonos volt ezeknek a kerteknek a szerkezete, kertépítészeti elemei, s feltehetõleg növényanyaguk összetétele is.
A palotakertek helyreállítási /rekonstrukciós/ tervei több ütemben készültek, illetve készülnek az
építészeti feladatokkal összhangban. A gyümölcsöskert elvi rekonstrukciós javaslatát az elsõ ásatási eredmények és az addig ismert kerttörténeti adatok birtokában 1996-1997-ben adtuk ki. A kiindulási elv az volt, hogy egy 15. századi inkább késõ középkori, mint reneszánsz kertet tervezünk, melyben már szerepelnek a Mátyás király által épített részletek is /pince, földteraszok, támfalak/. Az elõkerült kutak, a kert fõ szervezõ pontjai valamint a palota együttesbõl kivezetõ kijárat, s a pincéhez vezetõ utak a meghatározó irányok. A gyümölcsös mértani középpontjában a legújabban elõkerült nyolcszögû Zsigmond-kori díszkút állt, melyet minden bizonnyal szabályos geometrikus kialakítású díszkert vett körül. Ezt a kertrészt léckerítés választotta el a gyümölcsöstõl, ahol a gyepes mezõben négyes vagy ötös kötésben voltak ültetve a gyümölcsfák. A támfalakkal határolt felsõ kertteraszokon zöldség, gyógy-és fûszernövényeket termesztettek mértani ágyásokban. A szõlõt valószínûleg lugasban nevelték. 1998-ban kiadtunk a visegrádi Királyi Palota kertjeire egy olyan engedélyezési tervet, amely az egész együttes zöldfelületi koncepcióját foglalta magába. Ebben hangsúlyoztuk, hogy a környezetrendezés három nagy feladatkört ölel fel: - A gyümölcsös és szõlõskert /rekonstrukciója/ helyreállítása
- A Palota együttes fölött húzódó erdõrész felújítása és vízelvezetése
- Közvetlenül az építészeti helyreállításhoz csatlakozó kertrészek helyreállítása A gyümölcsös és szõlõskert helyreállítása /rekonstrukciója/ A tervezés alatt is tovább folyt a régészeti feltárás, az archeobotanikai megfigyelések, valamint az ezeket a kutatásokat kiegészítõ laboratóriumi vizsgálatok, tanulmányok készítése a gyümölcsös területére. Bizonyos régészeti ásatásokat már célirányosan, a programtervben rögzített szerkesztések figyelembe vételével is végeztek. Az igen körültekintõ és a magyar gyakorlatban eddig
szinte egyedülállóan példaértékû környezeti régészeti kutatás befejezõdött, az eredmények kiértékelése folyamatban van. Az építészeti elemek /kerítés, támfalak, pince/ terepalakulatok, kutak és most szándékosan nem is említettem a régészetileg-történetileg jelentõs, 13. századi lakóház
maradványokat - helye, szintjeit beazonosították a kutatók. Mindezek adatai szerepelnek dr. Pálóczi Horváth András éves kutatási jelentéseiben. A növényanyag fajtaösszetételét is tudjuk.
A jelenlegi kertépítészeti kialakításban a Palota egész együttesének kutatói /Szõke Mátyás és Buzás Gergely/ is igen nagy segítséget nyújtottak. A programterv javaslatát továbbfejlesztettük és
kiegészítettük az azóta tisztázott eredményekkel és az ismert késõ középkori analógiákból merített
formai elemekkel. Néhány épületszint - küszöbök, lépcsõk, illetve a feltárt kutak - részben meghatározzák a tereppontokat. A Duna közelsége miatt ugyanakkor egy 50-60 cm-es süllyesztéssel számolhatunk csak.
Figyelembe kell venni a Mátyás-kori közmû vezetéket éppen úgy, mint a mai helyreállításhoz már
kiépítetteket. A gyümölcsös É-i oldalán mind a teraszok, mind pedig a Mátyás-kori pincéhez csatlakozó rézsûk régészetileg fel vannak tárva, hajlásszögük ismert. Mindezek figyelembevételével elkészült a tereprendezési terv, melyen gyepes drén kialakítására is javaslatot teszünk a korrekt víztelenítés érdekében. /2000. december végéig
ennek megfelelõen a
durva tereprendezést is
elvégezték/. A kutak a kert fõ szervezõ pontjai. Helyreállításuk, fõleg a Mátyás-kori díszkúté komoly restaurátori feladat, mely nem utolsósorban „súlyos” anyagiakat is feltételez. A kertépítés elsõ ütemében is gondoskodni kell védelmükrõl. A Palota épületéhez legszorosabban az északi felsõ zárt kertecske illeszkedik, melynek kialakítása az egyik legelsõ kertépítészeti feladat. Itt a fal mellé gyeppad épült, kõzúzalékos burkolatot kap az egész terasz, melyet kiemelt szegélyû virágkazetták és néhány igényes növény old fel. Az alatta lévõ
fõleg gyepes teraszra kerülnek az egykori zöldség, fûszer – és illatnövények kiültetése. A mellvédszerû támfalon pergola volt a kutatási eredmények szerint.
Valószínû kerti mulatságok, lakomák színtere volt a pince melletti kertrész. mely fölött meredek, fás-
cserjés rézsû tart a kert felsõ kerítésfaláig. Gyöngykavics út csak a kapu és a pince bejárat között, illetve erre merõlegesen a tengelyben épül a felmerülõ kertfenntartási feladatok lebonyolítására.
A kert központja a Mátyás kút körüli díszkert lesz, melyet lécrácsos kerítés választ el a gyümölcsöstõl. Ide is kavicsterítést javasolunk. Nyírott buxus sövények virágágyak és rózsa adja
meg a kert korhû hangulatát. Az alsó kerítésfalhoz szõlõlugas vezet, melynek végében faépítmény áll pihenõpadokkal. A szomszédos mezõkbe kerülnek az autentikus gyümölcsfajok: négyes, ötös kötésben. Ezeknek a csemetéknek az elõállítása külön, jelentõs kertészeti, faiskolai feladat. Szeretném itt felhívni a figyelmet arra, hogy jelentõs talajcsere kell a fák telepítése elõtt a tereprendezést követõen. A növényanyag összeállításáról több éve folynak tárgyalások a szakemberekkel.
A jelenlegi kertépítészeti terv alapkoncepciója az volt, hogy egy olyan 15. századi kertet alakítsunk ki, amely Mátyás idejében feltehetõen volt. A szintek, terepalakzatok, építészeti részletek /támfalak,
pagoda, gyeppad stb./ ásatásokkal bizonyítottak, hitelesek, a kutak, a növényanyag fajösszetétele is nagyrészt tudományosan beazonosított s ennek figyelembe vételével készült a kiültetési terv is. A rekonstrukciós terv elnevezést tudatosan tettem, több helyen zárójelbe, ugyanis a Firenzei Charta elve, valamint a több évtizedes mûemlékes kertépítész gyakorlatom alapján ezt a kialakítást nem
lehet egyértelmûen rekonstrukciónak nevezni. Ettõl függetlenül a nagy kiemelt helyreállítási államilag támogatott programban ez a munkafázis /kutatás, tervezés stb./ ilyen címen futott. A Palota-együttes fölött húzódó erdõ felújítása Ennek az erdõterületnek a vizsgálata több szempontból is kívánatos a kert helyreállításával kapcsolatban. A középkori kertnek mindig is szerves folytatása volt a környezõ erdõ. „Visegrád város. a Duna partján települt óriási erdõk tövében, amelyekben hiúzok és más
vadak élnek” – írja Oláh Miklós. Ez az erdõ mára egészen a falak tövéig lehúzódik és birtokba vette a hajdani teraszok egy részét is. Az ásatási területek biztosítása is csak az erdõ visszaszorításával vált
lehetségessé. A fák egy része mára kipusztult, kiszáradt, van olyan egyed, amely a 80-as évek végén megépített vízelvezetõ rendszerbe, illetve a palotafalakra dõlt. A hegyoldalról lezúduló csapadékvíz veszélyezteti az építményeket.
Mûszaki, esztétikai és kerttörténeti szempontokból egyaránt szükséges egy átfogó terv készítése.
Mivel a vízgyûjtõ terület nagy kiterjedésû és egészen a hegygerincig terjed, így ezt a feladatot csak a
Pilisi Parkerdõ Gazdaság közremûködésével lehet megoldani, ugyanis az erdõ legnagyobb része az õ kezelésükben van,. Természetesen ki kell emelni szakértelmüket is, melyre igényt tartottunk. A fõleg kocsánytalan tölgy, virágos kõris, kislevelû hárs, fekete fenyõ és mezei juhar állomány közel 100
éves (részben elöregedett). Ifjítása, ritkítása csak erdészeti módszerekkel végezhetõ, különös figyelmet fordítva az erózió veszélyére.
A csapadékvíz „mentesítésére” szükséges volt egy övárok építése még a parkerdõ területén. Ezzel
könnyíteni lehetne a Palota-együttes vízelvezetését és fõleg biztonságosabbá tenné azt. 1988-ban elkészítettük a Palota déli oldalának (akkor még királynõi palotának hívtuk) csapadékvíz elvezetését.
A környezetrendezési feladatok utolsóként megjelölt témája – az építészeti helyreállításokhoz
csatlakozó
kertrészletek
„értelmezhetõsége” miatt.
felújítása
szintén
rendkívül
fontos
az
együttes
szerkezetének
Tekintettel arra, hogy a palota idegenforgalmi, kulturális jelentõsége óriási, ezért meg kell oldani a látogatók közlekedésének az igényeit, de ezeken a felületeken is elsõsorban kavicsburkolatot javaslunk. A tervezés során foglalkozunk természetesen a felszíni csapadékvizek elvezetésével, öntözési lehetõségek kiépítésével, a világítás, a védelem és a szakszerû fenntartás kérdésével is, vagyis a mûszaki szempontokra is figyelemmel kell lenni.
2000-ben megkezdõdtek a kiviteli munkák. 2001. májusában elkészült az északi felsõ zártkert. 2002-
ben pedig átadtuk a gyümölcsös kertet is. A visegrádi palota együttes helyreállítása elképzelhetetlen a kertek, teraszok, a tornapálya bemutatása nélkül. Azt a nagyívû koncepciót, amelyet Zsigmond kezdett el és Mátyás Király humanista szellemével kiteljesített, legjobb tudásunk szerint
kötelességünk feltárni és megmutatni az utókornak.
Reméljük, hogy ezzel az alapos és az évtizedek alatt sok-sok szakember közremûködésével csiszolt elõkészítés, kutatás, tervezés révén bebizonyíthatjuk, hogy a magyar kerttörténetnek milyen fényes évszázada volt a 15. század. Budapest, 2003. május hó
dr. J. Szikra Éva
táj-és kertépítész vezetõ tervezõ ÁMRK
J. Szikra Éva: A visegrádi királyi palota középkori kertjeinek története és helyreállítása in: Királyi és hercegi kertek Magyarországon Szent István Egyetem Kertmûvészeti Tanszék Mágus Kiadó Budapest, 2001
A kert helyreállításának legfontosabb résztvevõi:
Kutatás:
dr. Pálóczi Horváth András, Magyar Mezõgazdasági Múzeum
Buzás Gergely, MNM Mátyás Király Múzeum, Visegrád
Szõke Mátyás, MNM Mátyás Király Múzeum, Visegrád
Tervezés:
Deák Zoltán építész, ÁMRK
dr. J. Szikra Éva kertépítész, ÁMRK
Kivitelezés:
Barabás Gábor kertészmérnök, Visegrád
