A világpiaci versenyképességet javító

A VEZETÉS TERÜLETEI A világpiaci versenyképességet javító vállalati pénzügyi stratégiák – észak-európai cégek példáján A vállalati pénzügyi stratégiák eredményességének, a tőkeköltségek csökkentésének módszereihez az észak-európai államok gyakorlatát bemutató esettanulmányok szolgálhatnak mintául. VISSZATEKINTÉS • Az utóbbi két évtizedben a kisméretű észak-európai államokban több tőkeerős, gyorsan növekvő vállalat született, Finnországban a Nokia, Svédországban az Ericsson, Dániában a Novo-Nordix, Norvégiában a Nycomed. E vállalatokat globális léptékű pénzügyi stratégiájuk segítette abban, hogy tőkéhez jussanak. Enélkül e vállalatok növekedése ellehetetlenült volna, a szűk hazai pénzforrások és a nagy tőkeköltségek következtében. E vállalatok tapasztalatai tanulságosak lehetnek az európai menedzserek számára, különösen a kisebb, ill. közepes vállalatok esetében. A nemzetközi pénzpiaci siker érdekében a vállalati vezetőknek vonzó stratégiákat kell bemutatniuk a tőzsdei elemzők számára, a befektetők pénzügyi menedzsereit pedig nyereséggel kell kecsegtetniük. A nemzetközi részvénytőzsdék közreműködése révén a vállalatok információs és brókerköltségeik tetemes csökkenését érhetik el és ezzel együtt a tőkeköltségeik is csökkenhetnek. A globális tőzsdei portfolió-beruházások terjedése megnövelte a részvényesekhez fűződő kapcsolatok jelentőségét. A nemzetközi portfolió-beruházási tanácsadó-menedzserek egy lehetséges vállalati beruházás előnyeit az iparág legjobbjának globális teljesítményéhez mérik, vagyis már nem csak a hazai versenytársak eredményei a mérvadóak. A kis- és középméretű vállalatok számára – de még az angol–amerikai és a japán és német világon kívüli nagyvállalatok számára is – jelentős növekedési lehetőséget kínálhat az, ha tőkéhez juthat a tőkeerős pénzpiacokon. Az alábbiak ilyen figyelemfelhívó sikeres stratégiákat kívánnak bemutatni. „Étvágycsinálóként” íme a Hafslund Nycomed és a Nokia példája. 1992-ben a Hafslund Nycomed (jelenleg Nycomed Amersham) norvég gyógyszeripari vállalat a New York-i tőzsdén bejegyeztetett egy 74,7 M USD-s részvénykibocsátást. Ugyanezen időpontban a vállalat az oslói részvénytőzsdén a jegyzett összes részvény 11%-át képviselte. A New York-i tőzsdei megjelenés a vállalatnak az USA-beruházók körében ismertséget és tekintélyt köl-

BME–OMIKK – Korszerű vezetés, 2002/3.

3

csönzött. Ugyancsak 1992-ben a vállalat 400 M USD-ért megvette legnagyobb USA-beli vetélytársát, a Sterling Winthrops-t. A vállalat globális sikerében igen nagy része volt annak, hogy a cég vállalati és pénzügyi stratégiája együttesen erőt sugárzott. A finn Nokiának 1994-ben 485 M USD-re volt szüksége ahhoz, hogy versenyhelyzetét tarthassa. Ebben az időszakban a Nokia részvényei jóval alacsonyabb jövedelmezőséget mutattak, mint legfőbb versenytársainak, a Motorolának és az Ericssonnak a részvényei. A vállalat a New York-i tőzsdén Euro-részvényt bocsátott ki, amellyel 45%-os nyereség volt elérhető, a tőzsde 2%-os összevont értékindexénél jóval nagyobb profit. A beruházók felfigyeltek a Nokiára, és ma e céget a telekommunikációs iparág egyik élharcosának tartják világszerte. Rengeteg elméleti és tapasztalati tanulmány foglalkozott a nemzetközi pénzpiacokon történtekkel. De a szakirodalom meglehetősen kevés figyelmet szentelt annak, hogy a tőke nemzetközivé válásához milyen menedzseri beavatkozások szükségesek. Az alábbiak éppen az egyes vállalatok lehetséges akcióival kívánnak foglalkozni. A PÉNZÜGYI STRATÉGIÁK JELENTŐSÉGE • Teljesen téves az a felfogás, amely szerint a vállalat számára nem teremt értéket a pénzügyi stratégia. Ezt a nézetet két Nobel-díjas közgazdász, Modigliani és Miller hangoztatta. Egy híres angol professzor, John Kay is a vállalati siker szempontjából érdektelennek vélelmezte a pénzügyeket. E nézetek viszont figyelmen kívül hagyták azt, hogy a pénzpiacok különbözőek, és a nemzetek között nincs egyenletes információeloszlás. Még az olyan kiválóan működő és nagy pénzösszegekkel rendelkező tőzsdéről, mint a New York-iról is az egyik tanulmány 750 vállalat példájával bizonyította, hogy a jó infomációzárlat felhajtja a tőzsdei részvény árát. Ha a pénzügyi stratégiák nem lennének értékteremtőek, akkor a vállalatok el is bocsáthatnák jól fizetett relációs pénzügyi vezetőiket, vagyis azokat, akik különböző országok befektetési lehetőségeivel foglalkoznak. Ezzel szemben a helyzet az, hogy a kisméretű vagy az erősen szabályozott tőkepiacú országokból származó vállalatok nagyon is nagy mértékben függnek a különböző tőkepiacoktól, mert csak a nemzetközi tőzsdék útján kerülhetik el hazai részvénypiacaik alacsony árszintjét és tőkeszegénységét. A TŐKE NEMZETKÖZI KÖLTSÉGEI • A vállalatok versenyképességét növeli, ha esetükben csökkennek valamely tőkeszegény tőkepiachoz fűződő kötöttségeik. Hasonló hatást gyakorol a vállalat versenyképességére a pénzügyileg szegmentált piactól való függetlenedés is. Pénzügyileg szegmentáltnak azt a piacot nevezik, amelyen a tőke költségeiben az egyes országok között megkülönböztetést alkalmaznak. A tőkeköltségek nemzetközivé tételének, azaz egységesítésének a legfontosabb eszköze az, ha egy vállalat több külföldi részvénytőzsdén bejegyzett részvényekkel rendelkezik, ill. részvényt bocsát ki. A 4


tőkeköltségek nemzetközivé tehetők a stratégiai szövetségek segítségével is pl. a szegmentált tőkepiacon valamelyik hazai partnerrel közösen kibocsátott részvény útján. Az 1980-as években és az 1990-es évek kezdetén a vállalatok úgy kerülték el hazai szegény, szűk, nem hatékony és erőteljesen szabályozott tőkepiacaikat, hogy tekintélyes külföldi tőzsdepiacokon bocsátottak ki részvényt. Egyes szerzők szerint a tőkeköltségek nemzetközivé válásának folyamatában három szereplő játszik szerepet: a beruházó, a szabályozó és a menedzser. A külföldi beruházók folyamatosan keresik az egyre újabb profitszerzési lehetőségeket és a portfoliós kockázatok csökkentésének útjait. A hazai szabályozók a hazai piacnak a nemzetközitől való elszigetelésére, a vállalati menedzserek viszont a korlátok megkerülésére, a visszaszorító intézkedések előnytelen hatásainak a kivédésére törekednek. A sikeres részvénykibocsátás a vállalat előnyét szolgálhatja az ár/jövedelem (P/E) viszonya révén, mégpedig vagy a részvényárnak a mérlegeredményekhez viszonyított arányával vagy a hazai és külföldi részvényár kedvező viszonyával. A következők néhány konkrét vállalati példával mutatják be a tőkeköltségek csökkentését szolgáló stratégiákat. A szegmentált részvénypiacú országokból származó vállalatok menedzsereinek olyan stratégiákkal kell rendelkezniük, amelyek a tőkepiaci szegmentáció okainak leküzdését segítik elő. Ilyen okok lehetnek a következők: – A különböző országokból származó beruházóktól eltérő jelentésű és tartalmú információkat kapnak. Nemcsak a vállalatok pénzügyi adatai lehetnek eltérően értelmezett tartalmú információk, hanem pl. a tőzsdei árak érvényességének vizsgálatát szolgáló elemzési módszerek is. – Különbözőek az adózási előírások, különösen a tőkenyereségek adózására, ill. az osztalékok kétszeres megadóztatására vonatkozólag. – A részvénypiacok szabályozása eltérő. – Országonként eltérő lehet az optimális portfolió ugyanazon részvényekből. – Eltérőek lehetnek a brókerköltségek. – Országonként különbözhet a pénzügyi kockázat tolerálható szintje, pl. az eladósodás mértékét illetően. – Különbségek lehetnek a külföldi devizák átválthatósági kockázatában, ami pl. a működő tőke esetében vagy a tranzakciós esetekben érvényesül. – A részvények vételével, eladásával és kereskedésével járó tranzakciós költségek eltérőek lehetnek. – Egyes tőkepiacokon politikai kockázatokat jelenthetnek az előre nem látható kormányintézkedések, szabályváltoztatások. A fent felsoroltak fontosságában az idők folyamán országonként és időszaktól függően jelentős változások következtek be. Az alábbiakban az északeurópai országok stratégiái kerülnek bemutatásra.


5

TIZENKÉT ESETTANULMÁNY • Az 1980–1994-es periódusban 33 északeurópai vállalat sikeres külföldi részvénykibocsátást hajtott végre. Ezekből 12 esettel foglalkoztak a Corporate… címkezdetű cikk szerzői. A tanulmány öszszeállításakor egyaránt felhasználtak másodlagos információkat (éves beszámolókat stb.), a vezetőkkel lefolytatott interjúkból szerzett elsődleges információkat és a külső partnerektől (bankoktól, brókerektől, versenytársaktól) is szereztek információkat. A tanulmányozott 12 esetben a vállalatokat a belső és külső okok egyaránt késztették a részvénykibocsátásokra: a külföldi piacok felé terjeszkedést, a marketing-akciókat, a pénzszűkét kívánták megoldani. A DÁN ESETEK • A legrégebbi eset 1978-ra nyúlik vissza, amikor is az északeurópai tőzsdék még kicsik és passzívak voltak, és helyzetük nagyon hasonlított a jelenlegi kisebb kelet-európai tőzsdékéhez. A Novo Industri is menekülni akart a szegmentált, pénzszegény dán tőkepiacról. 1978-ban a londoni tőzsdén bocsátott ki konvertibilis euro-kötvényt, 1981-ben pedig az USA-ban részvényt bocsátott ki. Mindezzel – versenyképességének tartása érdekében – likviditását kívánta növelni és kutatási költségeit finanszírozni. Az 1990-es években több dán cég is követett hasonló utat, közel 3 Mrd USD részvénykibocsátás történt együttesen, amelyet a kis dán tőkepiac nem is lett volna képes felszívni. FINN ESETEK • Az 1980-as és '90-es években az Amer és a Nokia bocsátott ki részvényeket az USA-ban és Nagy-Britanniában. Céljuk likviditásuk növelése, külföldi vállalatvásárlásaik finanszírozása és termékeik, ill. vállalataik imázsának javítása volt. NORVÉG ESETEK • A Norsk Data of Norway külföldi részvényügyleteinek is az volt a célja, hogy a vállalat kimeneküljön a norvég tőkepiacról. A külföldi tőkével jóval nagyobb tőkére tett szert a vállalat, mint azt Norvégiában tehette volna. A Hafslund Nycomed külföldi vásárlásainak fedezetét kereste külföldi részvénykibocsátásaival. SVÉD ESETEK • Az 1980-as évek elején az Ericsson cég technológiai vezetőszerepre tört és az Electrolux agresszív növekedési stratégiáját kívánta finanszírozni külföldi részvénykibocsátásokkal. A VÁLLALATI ÉS A PÉNZÜGYI STRATÉGIA ÖSSZEFÜGGÉSEI • A vizsgált 12 vállalat többsége rövid távon jó eredményeket ért el külföldi részvénykibocsátásaival. Hosszú távon (egy éven túl) azoknál a vállalatoknál mutatkozott előnyös hatás, amelyek előtt nemzetközi növekedési lehetőségek nyíltak va-

6


lamilyen, a vállalatra jellemző sajátos előny következményeképpen. Ez történt a finn Nokia és a svéd Ericsson esetében. A gyors növekedésű vállalatok, így a Nokia, Ericsson, Fortia, Hafslund Nycomed a globális piac meghódítására törekedhettek és a nemzetközi tőkével jobb eredményeket érhettek el, mint a lassan növekvő vállalatok, pl. a Tele Danmark. Az erős márkák, a jó szabadalmak vagy a kiváló értékesítési rendszerek is olyan egyedi előnyöket jelentettek, amelyek révén a külföldi tőke hasznosulása sikert hozott a vállalatnak. Különösen látható ez a gyógyszeripari szabadalmakkal rendelkező vállalatok esetében. A NEMZETKÖZI TŐKEFELVÉTEL MÓDSZEREI • Háromféle pénzügyi stratégia alkalmazható a külföldi részvénypiacokon. Az első a közvetlen részvények, ill. értékpapírok kibocsátása egy meghatározott külföldi tőkepiacon. A második stratégia: euró-részvény kibocsátása párhuzamosan több külföldi tőkepiacon. E módszer esetében rendszerint a hazai tőkepiacon is egyidejűleg történik részvénykibocsátás. A harmadik stratégia: külföldi partner – stratégiai szövetséges – által adott tőkeinjekció. A szokványos módszer az, hogy a vállalat a hazai pénzpiacán keres először finanszírozási tőkét. Külföldi pénzműveletekbe a vállalatok ezután bocsátkoznak. E külföldi műveleteket szívesen kezdenék euró-részvények kibocsátásával, de ez általában lehetetlennek bizonyul, mert a nemzetközi befektetők nem ismerik a vállalatot. A nemzetközi tőkefelvétel normális útja éppen ezért az, hogy egy kevéssé tekintélyes piacon nemzetközi kötvénykibocsátást eszközöl a vállalat. Ez a művelet egyrészt tapasztalatokat, másrészt ismertséget eredményez. Ezt rendszerint valamely nagyobb piacon való kötvénykibocsátás vagy euró-részvények kibocsátása követi, egyidejűleg több tőkepiacon. A legköltségesebb a tőzsde az USA-ban és Nagy-Britanniában. Az észak-európai térségben 1986-ban az Electrolux volt az első, amely euró-részvényekkel jelent meg a piacon. PÁRHUZAMOS TŐZSDEI BEJEGYZÉSEK • A vállalatok különböző okokból alkalmazzák a tőzsdei keresztkötéseket, azaz a több tőkepiacon végzett kibocsátásokat, ill. bejegyzéseket: – Ha hazai tőkepiacuk szegmentált, akkor részvényeik számára világpiaci árat biztosíthatnak a párhuzamos tőzsdei megjelenéssel. – Vevőik, szállítóik, hitelezőik és a befogadó országok kormányzati szervei előtt termékeik, részvényeik nemzetközi ismertségét, imázsát javítják. – A likviditás növelése érdekében külföldi részvénytulajdonosaik számára könnyíteni kívánják a részvény kereskedelmét azok saját részvénypiacain.


7

– A részvényekkel külföldi cégeket vehetnek vagy külföldi leányvállalataik alkalmazottait premizálhatják. A vállalati részvények értékét az is növelheti, hogy a külföldi tőzsdéken is bejegyeztetik az adott részvényt. Ennek mértékét az határozza meg, hogy a hazai tőkepiac mennyire szegmentált, ill. a vállalat milyen erőfeszítéseket fejt ki a külföldi befektetők figyelmének felkeltése érdekében. A New York-i és az amszterdami tőzsdéken végzett bejegyeztetés általában árfolyamemelő hatást fejt ki a bejegyzett részvényekre. Megfigyelések szerint, ha egyidejűleg a vállalat új részvényt is kibocsát, akkor az további részvényérték-emelkedést idéz elő. A külföldi befektetők a külföldi tőzsdéken végrehajtott tranzakciók révén felvásárolhatják egy vállalat részvényeit. Ezeket a befektetőket az adott vállalat a külföldi tőzsdéken végzett részvénykereskedelemmel segítheti is, osztalékot is fizethet és így elősegítheti részvényei megtartásának vagy megszerzésének szándékát. A vállalat likviditása is nő, ismertsége és imázsa is javul. IRÁNYÍTOTT RÉSZVÉNYÜGYEK • A külföldi tőzsdéken a szakmai befektető intézmények útján végrehajtott részvénykibocsátásokat irányított részvénykibocsátásoknak nevezik. Ezek a részvények lehetnek tőzsdén jegyzettek is és tőzsdére nem kerülők is. Az észak-európai vállalatok szívesen alkalmazták e módszert az 1980-as évek kezdetén. Hazai tőkepiacaik erőteljes szegmentáltsága megakadályozta azt, hogy a szükséges mértékben tőkéhez jussanak a külföldi befektetőktől, ezért szívesen vettek igénybe olyan ismert cégeket, mint pl. a Goldman, a Sachs vagy a Morgan Stanley. E módszer révén likviditásuk javult, nemzetközileg jegyzetté váltak, részvényeik és vállalataik ismertté váltak. Ezeket az irányított tőzsdei részvénykibocsátásokat az észak-európai vállalatok még azt követően is szívesen alkalmazták, hogy saját hazai tőkepiacaik szegmentáltsága csökkenni kezdett. E módszer alkalmas volt az adott külföldi piacon végrehajtott tőkebefektetésekre is. Az 1990-es évek végén ezeknek az ügyleteknek a készpénzjellege megváltozott és a vállalatok elsősorban vállalatvásárlásaiknál alkalmazták e módszert. EURÓ-RÉSZVÉNYEK KIBOCSÁTÁSA • A tőkepiacok szegmentáltságának mértéke nem csak az észak-európai tőzsdéken csökkent, hanem világszerte is. Ezzel egyidejűleg a nemzetközi portfolió-befektetések esetében gyors növekedés indult meg. Az 1980-as évek közepén ennek eredményeként az eurórészvények piacán erőteljes fejlődés következett be. Az euró-részvények piaca igen nagy mértékben segítette a nagy közüzemi privatizálásokat, mind a fejlett ipari országokban, mind a feltörekvőkben. Így történt ez az észak-európai privatizálások esetében is, pl. a Tele Danmarknál (1994-ben), a Telia of Sweden esetében (2000-ben) és a Telenor of Norway esetében (2000-ben).

8


Az egyidejűleg több részvénypiacon szereplő részvények ára azonos. Ez a nemzetközi egységár esetleg különbözik a korábbi hazai részvényártól, de végeredményben kompromisszum eredményeképpen alakul ki. STRATÉGIAI SZÖVETSÉGEK • Stratégiai szövetségek a közös marketing, termékfejlesztés, kereskedelmi tevékenységek előnyeinek kihasználása céljából születnek. Pénzügyi téren ilyen előny születhet abból is, ha valamely pénzügyileg erős vállalat kedvező részvényekkel vagy hitellel segít meg egy pénzügyileg gyengébb partnert. A részvényalapú stratégiai szövetségek hatása rendszerint az, hogy a gyengébb cég részvényárai a tőzsdén emelkednek. Gyakran „házassággá” válik a szövetség, a cégek összeolvadnak vagy az erősebb megveszi a gyengét. A TŐKEKÖLTSÉGEK GLOBALIZÁCIÓJA • A nemzetközi környezetben dolgozó menedzserek számára fontos, hogy a tőke költségei minél kisebbek legyenek. Ennek három fontos oka említhető: Először: az egyre nemzetközibbé váló világban a temékpiacok nyitottak, éles verseny folyik; a verseny lehetetlenné teszi, hogy a termelők a finanszírozó tőke esetleges többletköltségeit áthárítsák a vásárlókra. Másodszor: a mai tudásigényes gazdasági életben a verseny azonos tőkefeltételekhez kötődik. Harmadszor: globális jelenség a vállalatok összeolvadása, aminek révén a vállalatok erős pénzügyi pozicióval kívánják önállóságukat megvédeni. A vállalati tulajdonok globalizálódtak, a tőkeköltségek nemzetközi egyenlősége új részvényesi rendet hozott létre. Ez azt jelenti, hogy a tőkeügyletek nemzetközivé válásával a vállalatok tulajdonosi szerkezete is nemzetközivé válik, feltéve, ha egy adott vállalat a globális beruházási portfolió egyik tagjává lesz. Pl. a finn Nokia részvényeinek a New York-i tőzsdére történt 1994. évi bevezetését követő két év múlva már a részvényesek 61%-a nem finn, hanem külföldi volt, és 2000-re a külföldi tulajdonosok részaránya már 86%-ra nőtt. A PÉNZÜGYI ÉS AZ ÖSSZVÁLLALATI STRATÉGIA ÖSSZEFÜGGÉSE • Mai világunkra a globális részvénytulajdon a jellemző és a vállalatok sikerét a részvények értékén keresztül lehet lemérni. A részvénytulajdonok egyre nemzetközibbé válásának folyamatában természetes az, hogy a pontos és gyors információk iránti igény egyre nő, és a részvényesek nem tűrik el, hogy kevés, ill. szegényes információkhoz tudnak csak hozzáférni. A részvényesek érdeklődésének felkeltése, ill. megtartása érdekében célszerű, ha a vállalatok aktív beruházói kapcsolatokat építenek ki a különböző országokban, régiókban, viszonylatokban. Legcélszerűbbnek az látszik, ha e kapcsolatokat a nemzetközi beruházó intézményekkel fűzik szorosra. A Nokia ezt példaszerűen valósította meg.


9

Globális vállalati célkitűzések esetén a vállalatoknak elsősorban a vállalat központi vezetésének megerősítésére kell ügyelniük, mert az esetleges befektetők, ill. a részvényesek bizalmát csak a jól vezetett vállalatok nyerhetik el. A befektetők körében végzett tanulmányok eredményei azt bizonyították, hogy a globális befektetők 80%-a hajlandó lenne jelentős többletet is fizetni a jól vezetett vállalatok megvétele során. A befektetők jó néven veszik, ha a részvényeit felkínáló vállalatnál külső, pártatlan, szakértő vezetőket alkalmaznak. A NASDAQ tőzsde a részvények bejegyeztetését óhajtó vállalatoknál legalább három független, külső igazgató működését követeli meg. A globális befektetők azt is megkövetelik, hogy a kiszemelt vállalatoknál a felső vezetés jövedelmében tükröződjék a vállalati részvények értéke, ill. annak változása. A tanulmányozott észak-európai esetek azt bizonyították, hogy a globális részvényesek világában a vállalati pénzügyi stratégiának igen nagy a szerepe és ha egy vállalat e világ részévé válik, akkor ez vállalati stratégiáját is alapvetően meghatározza. A régi rend világában a pénzügyek másodrangú szerepet játszottak, első a vállalati, ill. üzleti stratégia volt. Ez ma már nincs így. A vállalatok mindegyike a mai világban ki van téve annak, hogy az „ellenséges” erők a vállalat megvételére törekednek. Éppen ezért a nagy befektetési intézményekkel hosszú távú bizalmi kapcsolatokat kell kiépíteni, mert ha ez sikerül, akkor a vállalat szükség esetén mindig hozzá tud jutni még a nagyobb mennyiségű tőkéhez is, pl. egy másik vállalat megvételének igénye esetén is vagy a védelmi stratégia alkalmazásákor is. A vállalat stratégiai rugalmasságát erősítheti és így stratégiai lehetőségekhez juthat, ha a nagy befektetőkkel bizalmi kapcsolatba kerül. A mai globális részvényesi rend keretei között a vállalatok csak erős pozícióval maradhatnak versenyképes helyzetben. Meg is büntetik a megvételük ellen aktívan védekező vállalatokat. Pl. az ún. szavazattal nem rendelkező részvénytulajdonosok létezése taszítja a beruházókat. A más vállalatok által megcélzott megszerzés ellen való védekezés hatására pl. csökkenhet a részvények értéke, és így a tőkeigény csak költségesen elégíthető ki. Ez a helyzet arra kényszeríti a vállalatokat, hogy átláthatóbbá tegyék részvénypolitikájukat. Egy esetleges vállalati összeolvadás pl. határozottan megemelheti a részvényesek jövedelmi kilátásait. VÉGKÖVETKEZTETÉSEK • A szóban forgó 12 esettanulmány megállapításaira alapozva a fentiek azt kívánták bemutatni, hogy az észak-európai országokban működő egyes vállalatok növekedési lehetőségeit nagy mértékben felgyorsította az, hogy tőkéhez juthattak céljaik megvalósítása érdekében. Enélkül versenylehetőségeik kiaknázása nagy nehézségekbe ütközött volna. Az észak-európai példák szinte kísérleti laboratóriumként szolgálhatnak azoknak a vállalatoknak, amelyek vállalati stratégiai céljaik megvalósításának elősegítése érdekében sikeres globális pénzügyi stratégia végrehajtására hoznak döntést. Ezek a lehetőségek napjainkban különösen a kis- és középméretű vállalatok számára fontosak, de tanulhatnak belőle az olyan vállalatok is, amelyek

10


szegmentált tőkepiacú országokban működnek. Ilyenek pl. a kelet-európai vállalatok. A tőkeköltségek minden vállalat számára azonos szintjében a vállalatok természetszerűleg nagyonis érdekeltek. A vállalati tulajdonosi szerkezet globalizációjához vezető úton ez az első lépés. A tőkéhez jutás globalizációja és a termék globálissá válása összefügg egymással. A tőkeköltségek nemzetközivé – azaz egyenlővé – tételének több módszere is ismeretes, pl. a külföldi részvénykibocsátások vagy a stratégiai szövetségek kötésének eljárásai. Az esettanulmányok eredményei azt sugallják, hogy egy-egy kimagasló termékkel vagy képességgel könnyebb globális tőkéhez jutni, mert ezekkel a gyorsan növekvő piacokra lehet bekerülni. Az esettanulmányok eredményei azt is bizonyították, hogy a részvények nemzetközi tulajdonlása a részvényesek számára is előnyös. A tulajdonosi szerkezet nemzetközivé válása új részvénytulajdonosi rendet alakított ki a világban. A nemzetközi tőke tulajdonosai kevésbé tűrik el a szerény eredményeket, mint a régi, hazai tőketulajdonosok. A vállalati vezetőknek a legfőbb tevékenységekre kell figyelmüket és erőfeszítéseiket összpontosítaniuk, mert a részvénytulajdonosok nem kedvelik a diverzifikálás értékcsökkentő hatású próbálkozásait. A globális tulajdonosi szerkezet lehetőséget nyújt, sőt kedvez azoknak a vezetőknek, akik szívesen vállalják a nagy kockázatú, de nagy jövedelemmel kecsegtető projekteket. A globális szerepre törekvő vállalatok hazai háttérországa számára a tőke nemzetközivé válása kiváló lehetőségeket kínál, de egyidejűleg veszélyeket is tartogat. Egyrészt a múlt tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy egy kis ország is képes globális vállalatok létrehozatalára; ezt a finn Nokia példája bizonyítja. Másrészt viszont a globális vállalatok könnyen elhagyják anyaországukat, hacsak nem éreznek megfelelő kormányzati politikát vagy egyéb tényezők nem segítik elő otthon maradásukat. (Huszti Vera) Randoy, T.; Oxelheim, L.; Stonehill, A.: Corporate financial strategies for global competitiveness. = European Management Journal, 19. k. 6. sz. 2001. dec. p. 659–669.


11

A világpiaci versenyképességet javító

Recommend Documents