A vidékfejlesztés stratégiája Franciaországban

TELEPÜLÉSPOLITIKA-TELEPÜLÉSTERVEZÉS-TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS _______________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Korom Annamária1 A vidékfejlesztés stratégiája Franciaországban 1. Bevezetés A gazdasági és a társadalmi változások megbontották a tradicionális város-vidék dichotómiát. A vidéki térbe kiáramló városi népesség és a megjelenı új funkciók növelik a vidék sokszínőségét. A geográfiai kutatások, a jogszabályok, a statisztika és a területfejlesztési politika által használt vidéklehatárolás kritériumai között eltérések vannak – még ha hajszálnyiak is – mert más-más szempontot tartanak hangsúlyosnak. A lehatárolás módjai nagymértékben befolyásolják a települések mindazon állami támogatásokhoz, kedvezményekhez és pályázati forrásokhoz való hozzájutását, melyek felhasználásával környezetük élhetıbbé, versenyképesebbé válhat. A legfontosabb a helyi aktorok aktivitása, hiszen ezen források megszerzéséhez és megfelelı felhasználásához egy magas szintő együttmőködés és szakmai potenciállal rendelkezı helyi közegre van szükség. A francia vidékfejlesztés legfontosabb stratégiai iránya a szubszidiaritás elvével összhangban a lokális szintő együttmőködések segítése. A tanulmány célja, hogy bemutassa a stratégia alkotás szempontjából oly fontos lokális szintő együttmőködések formáit és kereteit. 2. A települési környezet és a települési együttmőködések A háborút követı gazdasági, társadalmi átalakulások változásokat hoztak mind a városi, mind a vidéki terekben. Az 1950-es évek gazdasági fellendülésének és a mezıgazdaság technikai fejlıdésének hatására megindult a városokba áramlás. A városok zsúfoltsága nıtt, ugyanakkor megindult a vidéki települések elnéptelenedése, elöregedése. A 1970-es évektıl megindult a városi népesség kiáramlása a vidék felé, mivel felfedezték annak értékeit (pl. tisztább, csendesebb, egészségesebb környezet, rekreációs lehetıségek). A kiáramló népesség viszont új igényeket fogalmazott meg a vidéki környezettel kapcsolatban. A települési együttmőködések kezdetei a 1960-as évekre nyúlnak vissza Franciaországban. Alapvetıen azzal a céllal jöttek létre, hogy a települések minél hatékonyabban lássák el a kötelezı feladataikat (pl.: ivóvíz ellátás, szennyvízkezelés, útfenntartás, stb.) és az ehhez kapcsolódó fejlesztési tevékenységeket. Az évtizedek során az együttmőködéseknek egy szövevényes hálózata jött létre, melynek átláthatóvá tételéhez a francia állam az 1990-es évek végén három törvénycsomagot dolgozott ki. A törvénycsomagok meghatározták a kistérségi szintő együttmőködések és társulások intézményi formáját, valamint tisztázták azok pénzügyi, jogi, tervezési hátterét is. 3. A települési együttmőködések tartalmát és formáját tisztázó törvények Kistérségen a megye és települési szint közé esı tervezési szintet érthetjük, melynek tartalmát a települések közötti együttmőködések adják. Franciaországnak nincs akkreditált NUTS IV. szintje, de több olyan kezdeményezés is létezik, amely ennek a szintnek feleltethetı meg. 1

Korom Annamária Szegedi Tudományegyetem, TTK Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék, Szeged E-mail: [email protected]

205


„A mezıgazdaság fejlesztésérıl és a fenntartható területfejlesztésrıl szóló kerettörvény”2 elıtérbe helyezi fenntartható fejlıdés szemléletét és a részvételi demokrácia jelentıségét a területfejlesztésben. Négy fı stratégiai irányt fogalmaz meg: • Kiegyensúlyozottabb városhálózat létrehozása európai és nemzetközi szinten is jelentıs fejlıdési pólusok erısítésével, ellensúlyozva a Párizsi-medencét. • Helyi fejlesztések támogatása, amely a városi és vidéki terek társadalmi szolidaritásán és komplementaritásán alapul. A tájegység („pays) kategóriájának bevezetésével a helyi potenciák mozgósítása, a települési együttmőködésekre és a helyi aktorok részvételére és kezdeményezésére támaszkodva. • Agglomerációk szervezésének bátorításával támogatni a gazdasági fejlıdést, a népesség integrációját, a szolgáltatások és a helyi javak egyenlı szétosztását. • A hátrányos helyzetben lévı területek támogatása (pl.: hanyatló vidéki területek, elzárt vidéki területek, szervezetlen városi terek vagy gazdasági társadalmi problémákat túlzottan felhalmozó városi terek, egyes partvidéki zónák és hegyvidéki területek stb.) megalkotva a rurális revitalizáció zónájának fogalmát. „A települések közötti együttmőködést erısítı és egyszerősítı törvény”3 alapvetı célja, hogy átláthatóvá tegye az egymásra épült települési együttmőködési rendszereket, illetve rendezzék az átadott kompetenciák körét. Saját pénzeszközöket és adóformát is biztosít ezek mőködéséhez. A törvény a települések földrajzilag összefüggı és koherens halmazait alkotja meg, amelyek ún. „közösségeket” alkotnak. Figyelembe véve demográfiai súlyukat és térbeli kiterjedésüket a közösségeknek három típusát4 különböztetik meg. A két törvény egy új intézmény típust is megnevez a települési társulások és tájegységek feladatainak kezelésére, hogy egységesítse a kialakult szervezeti típusok szövevényes hálózatát. A települések közötti együttmőködést segítı közcélú szervezetek (EPCI-ket)5 létrehozásának célja a települések szétaprózottságából és a decentralizáció hiányosságaiból adódó nehézségek áthidalása. Habár nem tették kötelezıvé ezt az intézményi formát, de remélik, hogy természetes módon fognak átalakulni a régi intézmény típusok EPCI-vé. „A városok szolidaritásáról és megújításáról szóló törvény”6 a városi és vidéki térségi közötti összhangot teremti meg az egységes tervezési dokumentumok meghatározásával. Az Összehangolt Térségfejlesztési Koncepció, ami az összehangoltabb város- és területpolitikák keretében igyekszik a településközi fejlesztési törekvéseket harmonizálni. Három alapelve van: a városi és vidéki terek közötti egyensúly megteremtése, a város társadalmi és funkcionális sokoldalúságának biztosítása és a természeti környezet tisztelete. A cél, hogy a helyi együttmőködések olyan hosszú távú terveket dolgozzanak ki, melyek összhangban vannak az állami törekvésekkel. A hatékonyabb forráselosztás miatt a társulások a megyével, a régióval és az állammal is szerzıdést köthetnek. 2 3 4

La loi d’orientation pour l’aménagement et le développement durable du territoire (1999. június 25.) La loi relative au renforcement et à la simplification de la cooperation intercommunale (1999. július 12.)

• A nagyvárost övezı települések közössége (nagyvárosi térségi közösség - communauté urbaine): olyan összefüggı, urbanizált település-együttes, amelynek több mint 500 000 lakosa van. • Az agglomerálódott települések közössége (agglomerálódott térségi közösség - communauté d’agglomération): olyan összefüggı, urbanizált település-együttes, amelynek legalább 50 000 lakosa van és egy vagy több olyan település körül helyezkedik el, amelynek lakosságszáma meghaladja a 15 000 fıt. • A kis- és középtelepülések városi közössége (települési közösségek – communauté des communes): olyan összefüggı folyamatos beépítettségő urbanizált övezet, amelyhez három 500 és 50 000 fıs városi lakosság tartozik. 5 EPCI – Établissement public de coopération intercommunale (települések közötti együttmőködést segítı közcélú szervezet): a településközi együttmőködések leggyakrabban választott intézményi formája. Két típusa van: az egyik a tagok hozzájárulásából tartja fenn magát, a másik típus pedig saját adóbevétellel rendelkezik. 6 La loi solidarité et renouvellement urbains (2000.december 13.)

206


A három törvénynek köszönhetıen megindult a települési együttmőködések újjászervezıdése a törvényi keretek adta települési közösségek és tájegységek mentén (1. ábra és 2. ábra). 2007 január 1-én a 36.433 francia településbıl 33.141 település (kb. 91%-uk) tartozott valamilyen települési együttmőködéshez, és ez a népesség 85%-át jelentette (54,2 millió fıt). A települési együttmőködések száma 2.588 volt, amelybıl 14 nagyvárosi térségi közösség és 164 agglomerálódott térségi közösség. Egy települési együttmőködéshez átlagosan 13 település tartozik és a lakosságszám átlagértéke 20.000 fı. A tájegységek száma 2007. január 1-én 344 volt. Egy tájegység átlagos mérete 1.177 km2 és átlagosan 79 települést és 74.300 fıt foglal magába.

1. ábra. Települési együttmőködések térbeli lefedettsége 1992 -ben és 2006-ban (Forrás: L'Assemblée des communautés de France; www.intercommunalites.com)

2. ábra. Tájegységek térbeli lefedettsége 2000, 2002, 2005; (Forrás: Entreprises Territoires et Développement; www.projetdeterritoire.com)

4. A területi együttmőködések rendszere A települési közösségek egyértelmően megfeleltethetıek a magyar többcélú települési társulásoknak. Viszont a tájegységek értelmezése sokkal bonyolultabb feladat. A tájegység tervezési tér, de nem jelent újabb közigazgatási szintet. Területének lehatárolásánál figyelembe kell venni a területi kohéziós tényezıket, pl.: történelmi, geográfiai, gazdasági, társadalmi és kulturális tényezıket és a kooperációs szokásokat is. Területének a szomszédos urbanizált övezetek és a természetvédelem alá esı területek szabnak határt. Az

207


agglomerálódott térségi közösség hátországaként is értelmezhetı, amely akár több megyét és régiót is érinthet. Az adott tájegység létrejöttében érintett civil, politikai és gazdasági szereplıkbıl áll fel a fejlesztési tanács, amely egy konzultációs fórum és javaslattevı szerv. Legfıbb feladata az adott tájegység fenntartható fejlesztési chartájának megalkotása, amely a közös hosszú távú politikai tervek kidolgozását és a rendezési és fejlesztési kezdeményezések összehangolását jelenti. A charta alapul szolgál a régióval és/vagy az állammal kötendı szerzıdéseknek, illetve adott esetben a szomszédos regionális természetvédelmi parkokkal kötendı megállapodásnak (3. ábra). A regionális parkok és tájegységek között számos hasonlóság van. A parkok is részt vesznek a helyi területrendezésben és fejlesztésben. Ha a tájegység és a regionális természetvédelmi park területe egybevág, akkor választani kell a két struktúra között. Persze az is elıfordulhat, hogy csak részben fedi egymást. Ebben az esetben harmonizálni kell a területhatárokat, vagy a tájegység vagy a park területének csökkentésével vagy mindkettıjük területének csökkentésével. Ha ez a fajta harmonizáció nem járható út, akkor egy megállapodás keretében kell tisztázni ennek okait, illetve a kompetenciákat. A helyzet akkor a legbonyolultabb, amikor egy parkot több tájegység is érint: ebben az esetben annyi megállapodást kell kötni, ahány tájegység átfedi a parkot. Ahogy a tájegységek számára a fejlesztési charta, úgy az agglomerációk számára az agglomerációs terv jelenti a fejlesztés alapdokumentumát (adott eseten ez a településfejlesztési koncepció), ezek alapján születnek az Állam-Régió tervszerzıdések. Persze vannak olyan agglomerációs terek, melyek nem alkotnak települési közösséget, így nem rendelkeznek településfejlesztési koncepcióval sem, de adott fejlesztési cél érdekében összefoghatnak és lehet agglomerációs fejlesztési tervük. Mint már említettük a települési közösségek intézményesített formája a települések közötti együttmőködést segítı közcélú szervezet (EPCI), amelyhez csatlakozhatnak a tájegységek is vagy létrehozhatnak saját EPCI-t. Míg a tájegységek feladata az adottságoknak megfelelı fejlesztési irányok, tervek kidolgozása, addig a települési közösségek EPCI-jeinek vannak kötelezı és vállalható feladatai, amelyek köre attól is függ, hogy melyik települési közösség kategóriába tartozik. A kis és középvárosi települési közösségeknek két fı tevékenységi köre van (terület- és gazdaságfejlesztési programok kidolgozása) és az alábbi kompetencia körökbıl legalább egyet fel kell vállalnia: környezetvédelem; lakáspolitika; úthálózat fenntartás és fejlesztés; alapfokú oktatási, sport és kulturális intézmények mőködtetése, fenntartása és fejlesztése. Az agglomerálódott térségi közösségek tevékenységi körei a következık: gazdaságfejlesztés, területrendezés az ágazati és szektorális terveknek megfelelıen, lakás- és várospolitika kidolgozása, és legalább három feladatot el kell látnia az alábbiakból: a térségi közösség úthálózatának és parkolóhelyeinek fenntartása és fejlesztése; kommunális hulladékkezelés; ivóvízellátás biztosítása; lakókörnyezet és környezetvédelem; kulturális és sport intézmények fenntartása, kezelése, fejlesztése. A nagyvárosi térségi közösségek kompetencia köre a legszélesebb: gazdasági, kulturális és szociális fejlesztési, rendezési tervek kidolgozása; területrendezés és fejlesztés; lakás- és várospolitika; közszolgáltatások; környezetvédelem és életminıség javítása; és adott esetben a megyétıl átvállalhatja a szociális ügyek intézését is. Ezen feladatok ellátásához az állam is biztosít forrásokat, amelyek keretét és összegét a tervszerzıdések biztosítják, és a települési közösségek maguk is rendelhetnek hozzá saját forrásokat (tagdíj és/vagy saját adó), illetve pályázhatnak a különféle fejlesztési tervek megvalósítására.

208


3.ábra. A területi együttmőködések rendszere (Forrás: Brinbaum D. et al. (szerk.), 2002., Nouveau cadre législatif et dispositif d’accompagnement du développement local, Chambres d’Agriculture, No.911. p. 14.)

5. A vidékfejlesztés stratégiai irányai A 2005. február 23-án elfogadott vidéki területek fejlesztésére vonatkozó törvényben megfogalmazott célok megvalósítása is a települési együttmőködésekre épít. A törvény által meghatározott hét stratégiai irány egyike a különösen érzékeny vidéki területeket (rurális revitalizáció zónái) fejlesztése, melyek lehatárolásánál a demográfiai, gazdasági-társadalmi kritériumok mellett intézményi kritériumnak is meg kell felelni. Tehát, ahhoz, hogy egy település része legyen az érzékeny vidéki területeknek, és rendelkezzen a törvény által biztosított adó és szociális kedvezményekkel, egy EPCI-hez kell tartoznia. A vidéki területek fejlesztésére vonatkozó törvény további hat stratégiai iránya a foglalkoztatottság támogatása; a mezıgazdasági és lovászati tevékenységek fejlesztése; az egészségügyi szolgáltatások erısítése; a közszolgáltatások fejlesztése; a vidéki építészeti örökség védelme és felújítása és a lakásállomány fejlesztése; a mezıgazdasági és a természeti területek megóvása és valorizációja. A törvény az EPCI-ken keresztül adókedvezményeket is biztosít a foglalkoztatottság növelését elısegítı vállalkozások és beruházások számára. Foglalkoztatottság támogatásán belül kiemelik a képzések fontosságát, ami a szezonális munkások munkavállalási lehetıségeit bıvítené. A mezıgazdasági tevékenységek fejlesztése magába foglalja a fiatal földmővesek letelepedésének támogatását, a mezıgazdaság sokfunkcióssá tételét, a lovászati, az agroturizmus és az egyéb szabadidıs tevékenységek lehetıségeinek bıvítésével. A mezıgazdasági és a természeti területek megóvása és valorizációja több törekvést is magába foglal. Egyrészt az elıvárosok területigényével szemben meg kell óvni az ott található mezıgazdasági területeket. Másrészt a különleges természeti területek esetében (pl. regionális vagy nemzeti parkok) meg kell teremteni a megfelelı egyensúlyt a mezıgazdasági, az erdészeti, a pásztor és a vadászati tevékenységek között. Figyelemmel kell lenni a túra útvonalak fenn- és rendbe tartására is. A hegyvidékek és a vizes területek (mocsarak,

209


mangrovék, tızeglápok) degradáció elleni védelme érdekében pedig összehangoltabb együttmőködést kell kialakítani. Az egészségügyi szolgáltatások fenntartásának és javításának egyik megoldását abban látják, hogy vonzó körülményeket kell teremteni a fiatal orvosok, orvostanhallgatók számára. A közszolgáltatások újjászervezése pl. „közszolgáltató házak” segítségével, ahol helyet kapnak magánszolgáltatók is, valamint fontos az alapszolgáltatások (posta, iskolai buszjáratok) biztosítása. A vidéki építészeti örökségek védelmén túl fontos feladat a lakásállomány fejlesztése, ezen belül a megfelelı minıségő szálláslehetıségek biztosítása elérhetı áron a turisták vagy a szezonális munkások számára. Fontos kérdés az egyedi természeti területeken (pl. hegyvidéken és tavak környékén) létesülı szálláshelyek szabályozása is. 6. Összegzés A francia országos területfejlesztési politika a spontán módon létrejövı térbeli gazdasági és társadalmi folyamatokat igyekszik rendezni és „kihasználni”. A térségi együttmőködések komplex hálózata már évtizedek óta hatékonyan mőködik, köszönhetıen a mentalitásnak, a jól mőködı civil szférának és gazdaságnak. Az 1999-tıl megjelenı törvények megerısítették ezeket a szövetkezéseket, illetve igyekeznek azok bonyolult hálózatát leegyszerősíteni, egységesíteni egy hatékonyabb forráselosztás érdekében. Habár nem létezik az EU-ban akkreditált francia kistérségi szint, de ha azt vesszük alapul, hogy Magyarországon is a települési társulások alkotják a kistérségi szintet, akkor méltán tekinthetjük a francia települési közösségek három kategóriáját és a tájegységeket a francia kistérségi szintnek, melynek szintén célja a vidéki térségek fejlesztése és megırzése, de a települések és a városok aktív közremőködésével. Jellemzı, hogy a vidéki térség egyfajta komplementer párként egészíti ki a városi térséget. A vidéki és városi terek közötti ellentmondások és érdekféltések Franciaországban is befolyásolják az együttmőködési hajlandóságot és a megvalósult együttmőködések típusát. A magyar területfejlesztés számára a jövıben értékes tapasztalatokat jelenthet a koherens, alulról építkezı és a nemzetközi forrásokat jól „kihasználó” francia települési együttmőködések és tájegységek részletesebb vizsgálata. Érdemes lenne elemezni azt, hogy az alkalmazott lehatárolási módszerek, a szemléletmód és a városi és a vidéki terek közötti ellentéteket, érdekféltések kezelésének tapasztalatai mennyire adaptálhatók a magyar viszonyokra. Irodalom BRINBAUM D. et al. (szerk.) 2002: Les „pays”: de leur origine à leur reconnaissance juridique. Chambres d’Agriculture, No.911. pp. 7-31 BRINBAUM D. et al. (szerk.) 2002: Nouveau cadre législatif et dispositif d’accompagnement du développement local. Chambres d’Agriculture, No.911. pp. 11-23. BRINBAUM D. et al (szerk.) 2002: Les „pays”: du projet au contrat de pays. Chambres d’Agriculture, No.911. pp. 24-32 ÉCREMENT B. et al. (szerk.) 2001: Város, lakás, közlekedés (Franciaországi tapasztalatok). Falu Város Régió különszáma, Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. 117p. Loi rélative au développement des territoires ruraux, Guide pratique des principales mesures et exemples. Rédaction: Délégation à l’information et à la communication et Direction générale de la forêt et des affaires rurales. 2005 juillet, 20p. (www.agriculture.gouv.fr) www.agriculture.gouv.fr www.diact.gouv.fr www.intercommunalites.com www.projetdeterritoire.com

210

A vidékfejlesztés stratégiája Franciaországban

Recommend Documents