A vidék gazdaságának felpezsdítése A
magyarországi gazdasági aktivitás
nemzetközi összevetésben,
de
korábbi
önmagunkhoz képest is rendkívül alacsony, 57%-os. A vidéki munkaképes korú lakosságnak azonban csak 35-40%-a aktív, s ez a komor kép általában még annál sötétebb minél kisebb, minél periférikusabb fekvés településr l van szó. Súlyosbító körülmény, ha a roma lakosság népességen belüli aránya magas. A magyar vidék jó része ördögi körben verg dik: kevés a megélhetési lehet ség, elavult a gazdasági szerkezet, a lakosság elöregszik, viszonylag alacsony a munkaképes korúak képzettségi színvonala, mindenféle összevetésben kínzóan kevés a jövedelem. Ha kevés a jövedelem, nem jut pénz tanulásra, nem jut pénz a fizikai elzártság megszüntetésére sem. Számos vidéki térségben egyre élesedik az ellentmondás a globalizálódó külvilág és a sz k térben való megoldáskeresés között. A földrajzi zárványok piacrajutási esélye és t kevonzó képessége egyre aggasztóbb sorsot vetít el re. A feladat azért nagy és árnyalt, mert a gazdaságilag inaktív lakosság száma és részaránya is ugrásszer en emelkedett 1990-2003 között. A vidéki térségek közül a mez gazdasági jelleg észak- és dél-alföldi, valamint a dél-dunántúli régiókban egyenként 400-500 ezer f re tehet az inaktívak (vagy ismeretlen jövedelem-forrásból él k) száma. Észak-Magyarországon az ipari termelés drasztikus visszaesése és a népesség etnikai összetétele miatt kritikus a térség gazdasági eltartóképessége. A vidék gazdasági problémájának egyik legfontosabb oka az agrárgazdaság teljesítményének relatív és abszolút értékben mérhet
visszaesése az elmúlt másfél
évtizedben. Nem felelt meg várakozásainknak a magyar mez gazdaság csatlakozása az Európai Unióhoz az els
esztend
tapasztalatai alapján. Leépült a magyar agrártermelés
„motorja”, a gabona-hús vertikum, és helyette nem sikerült megtalálni az új kitörési pontokat. Ugyanakkor a múlthoz nem lehet visszatérni. Éppen ezért egyedül csak az agrártermelés fejlesztésével már nem tudunk a vidék gondjain úrrá lenni, bár az agrár vertikum sikeres m ködése továbbra is egyik meghatározó feltétele a vidéki gazdaság fenntartható fejl désének. Az elkövetkez 5-10 évben az agrárgazdaság legfeljebb 280-290 ezer f nek nyújthat a jelenleginél biztosabb, nagyobb darab „kenyeret”. Ugyanakkor igen magas (mintegy 800 ezer) azoknak a száma, akik alacsony nyugdíjukat vagy egyéb szerény jövedelemforrásukat alkalmi árutermel ként a mez gazdaságból egészítik ki. E jövedelmek sorsa bizonytalan! Az érintett családok, emberek növekv megélhetési gondjai az amúgy is alacsony gazdasági
aktivitással összefügg társadalmi feszültségeket tovább növeli. Sajnos, a jövedelem kieséssel fenyegetettek 65- 70%-a az egyébként is kritikus helyzet észak-magyarországi, észak-alföldi, dél-alföldi és dél-dunántúli régiókban él. Szívós, összehangolt munkával azonban megalapozható olyan jöv kép, amely megéri az áldozatokat. A 2005-2013 közötti években – reális összefogással - reális esély van arra, hogy a vidéki gazdasági aktivitás elmozduljon a jelenlegi holtpontról és fokozatosan növekedjen, a jövedelemszint és az életmin ség valamennyi mutatója érezhet en közeledjen a középmagyarországi régió mostani nívójához. A jelenleginél szervesebb, harmonikusabb kapcsolat teremthet
a gazdaság és a természetes környezet, a falu és a város között. Ésszer
kompromisszum köthet
a helybenmaradás és a mobilitás, a tradíciók tisztelete és a
modernizáció között! Mindehhez
bátor
szemléletváltásra
és
átgondolt
programokra,
célirányos
intézkedésekre van szükség. Ezeket az alábbiakban lehet összefoglalni: 1.
Javasoljuk, hogy a konkrét intézkedéseket nem egy kaptafára, hanem, a kistérségek
eltér
adottságaira, különböz
kitörési lehet ségeire szabjuk. Ösztönz
lépéseinket a
munkára való nevelés, a munkahely-teremtési szándékok vezéreljék. A gazdasági életben követeljük meg az átláthatóságot. Tegyük világossá a fogalmak, a közterhek és a kedvezmények rendszerét. 2.
Az érintett régiókban, illetve kistérségekben oldani kell a fizikai elzártságot. Célzott
pályázatokkal el kell segíteni a közlekedés fejlesztését, utak, hidak, kiköt k építését. Ideje megteremteni a részmunkaid s foglalkoztatás törvényi és társadalombiztosítási feltételeit, b víteni az otthoni, az ún. távmunka lehet ségeit. Támogatni ajánlatos az ehhez szükséges számítástechnikai eszközök beszerzését, valamint az internetes hozzáférési lehet ségek kiépítését. A helyben maradást azonban nem lehet minden áron kier szakolni. Sok esetben az elkerülhetetlen mobilitást ésszer bb el segíteni. Bérl k háza, garzonok építésével, a lakbérterhek támogatásával meghatározott térségekb l el segítjük a munkaképes lakosság áttelepülését. 3.
Jelenleg rendkívül alacsony vidéken a jól m köd vállalkozások száma. Ugyanakkor
magas a vegetálóké és a kényszervállalkozóké. A pozitív tapasztalatok alapján – az infrastruktúra-fejlesztéssel összehangoltan – támogatni szükséges az ipari parkok létesítését, ösztönözni a helyi ipar és a szolgáltatások fejl dését. A közlekedési rendszer modernizálását össze kell hangolni az elérhet
távolságra lév
munkaer igényével.
2
ipari és szolgáltató centrumok
4.
A vidéki vendéglátás és a tágabban értelmezhet kulturális élet gazdasági lehet ségei
súlyosan kihasználatlanok. A kínálat gazdagításával, társításával, a komplexitás növelésével emelhet
mind a foglalkoztatottak, mind pedig a vendégek száma. Az erre alkalmas
kistérségekben színvonalas panziók, halászcsárdák, pihenési- és sportközpontok, pezsg élet szórakozó, kulturális vonzásközpontok hozhatók létre. A megfelel kisvárosokban a turizmusra épül
adottságú falvakban,
gazdasági felzárkózás feltételezi a professzionális
személyi állomány (személyiségek!) foglalkoztatását és/vagy felkészítését, valamint az idegenforgalom fellendítését szolgáló marketing munka differenciált, de er teljes támogatását! 5.
A gazdasági háttér er sítéséhez elengedhetetlen a lelki és a fizikai rend, az átlátható
rendszer megteremtése. Ma sok pénz folyik el következmények nélküli segélyekre! A falvak jelent s része mégis sivár, szemetes; az árkok, a határ eldobott-elhagyott m anyag zsákokkal, háztartási gépekkel, építési törmelékkel, parlagf vel stb. szennyezett. A falvak rendjét – tisztaság, biztonság, betegápolás, tájgondozás, stb. – az önkormányzatokra kell bízni. Az önkormányzatok finanszírozását, differenciált költségvetési kiegészítési rendszerrel kell alkalmassá tenni arra, hogy a közösségi funkciókat – segélyek helyett! – megfizetett, számon kérhet
alkalmazottakkal oldhassák meg. Ajánlott folytatni a már néhány helyen bevált
integrált foglalkoztatási programot is. A falu, a táj képe, a rend közvetlenül és közvetetten is hozzájárul a gazdaság er södéséhez! 6.
A gazdasági élet munkaer igénye gyorsan változik. Vidéken b ven van potenciális
dolgozó, de általában olyan nincs, akit keresnek (most éppen szakmunkásokból van hiány!). A vállalkozási és a munkavállalási készségek fejlesztésére áldozni kell! Ez sokrét feladat: a. meg kell állítani a vidéki tudáscentrumok (f iskolák, középiskolák, kutatóhelyek, kísérleti telepek, stb.) szétmállását, pénzügyi kivérzését; b. er síteni szükséges a feln ttoktatás, az átképzés és a továbbképzés intézményi rendszerét; c. éget en szükség van a vidékfejlesztés és a területfejlesztés összehangolására, komplex
kezelésére,
s
az
ezt
szolgáló
regionális
szellemi
bázis
megszervezésére, együttes finanszírozási rendszerének kidolgozására. Minden közösségnek szüksége lenne rátermett szellemi vezet kre: kultúrosra, marketingesre, „globalista” keresked re (akinek a falun, esetleg az országon túl is van kapcsolata!). Nyugat-európai mintára éppen ezért meg kell fontolni, hogy a már meglév
vidéki tudáscentrumokat miként lehet un. regionális
fejlesztési, szaktanácsadási és szolgáltatási központokká fejleszteni. Erre volt
3
már példa a II. világháború el tt (pl. Dél-Alföldi Kutatóintézet), de ezt a mai kor igényeinek megfelel en kellene kialakítani. Egy ilyen regionális rendszer megteremtése közvetlenül a vidéken él emberek problémáinak megoldását szolgálhatná. Magyarország agráradottságaival évtizedek óta országos szinten is rosszul
7.
sáfárkodunk. Ennek ódiumát természetesen a vidéki térségek, különösen pedig a legelmaradottabb alföldi, dél-dunántúli kistérségek viselik. Nagyon sok kistérségben az agrárgazdaság
jelenti
az
egyetlen
megélhetési
lehet séget!
Az
agrárgazdaság
eltartóképességre gyakorolt hatása kett s: a modernizálás és az extenzivitás munkaer leadással jár együtt, ugyanakkor a termékpályák vertikális kifejlesztése, az ún. agribiznisz tudatos építése más típusú új munkaer
igénnyel lép föl. Ígéretes lehet ségeink
kihasználásához termelési színvonalunk lemaradását fel kell számolni! Ehhez szelektív fejlesztési programra, a stratégiai pontokon határozottabb el relépésre van szükség. A szelektív programnak arra kell alapozódnia, hogy a mez gazdaságilag m velhet területeket, és ezáltal a termelési régiókat általában három csoportba sorolhatjuk, ami az alkalmazható technológiákat is meghatározza: •
mez gazdasági termelésre alkalmas terület;
•
ökológiailag érzékeny terület, ahol a környezetvédelmi követelmények els dlegesek a mez gazdasági termeléssel szemben;
•
mez gazdasági tevékenység alól kivonandó területek.
A becslések alapján hazánkban az els
csoportba a mez gazdaságilag m velt terület
feltehet en 65-70 százaléka sorolható. Mintegy 20-25 százalékot tesz ki a második, és 10%-ot a harmadik csoport. Az els
csoportba tartozó területeken els dlegesen a versenyszférához tartozó fejlett
mez gazdasági technológiák fejlesztése lesz perspektivikus. Az eddig ismert technológiák mellett itt bevezetésre kerülhet a precíziós technológia, amelynek el nyeit els sorban a nagyüzemi gazdálkodásban lehet jól kihasználni. Az ökológiailag érzékeny területeken egyrészt az extenzív, vagy un. low input, valamint az organikus- vagy biogazdálkodás folytatható eredményesen a jöv ben. Nem volna szabad figyelmen kívül hagyni a biogazdálkodásban el állítható termékek iránti növekv fogyasztói igényeket. Magyarország aszályra hajló éghajlata kiválóan alkalmas a versenyszférában m köd
ökogazdálkodásra, mivel kevesebb kémiai eredet
anyag felhasználásával van
lehet ség jó min ség biotermék termesztésére, mint Nyugat-Európában.
4
•
az agrár-vidékfejlesztés eszközeivel, a földhasználók ösztönzésével, orientálásával a jelenleginél harmonikusabb arányokat kell elérni az intenzív, a környezetkímél , illetve a kimondottan extenzív gazdálkodási rendszerek, a jó min ség
tömeges termelés és a különlegességek
(hungaricum, biotermék, tájjelleg termék, stb.) között. Ki kell használni az agrárkörnyezetvédelmi programok és a kedvez tlen adottságú területek támogatási rendszereinek ökológiai és pénzügyi lehet ségeit. Programot célszer
meghirdetni a biomassza hasznosítására, egyes
mez gazdasági termékek energia célú feldolgozására (biodízel, bioetanol). Kívánatos fejleszteni a halászatot és a vadászatot, illetve az ehhez kapcsolódó üdülési, szórakozási lehet ségeket. Intenzív tudatformálási, ismeretterjesztési kampányt szükséges indítani annak érdekében, hogy a lakosság ismét a természetes anyagok használatát részesítse el nybe; •
nem hagyható figyelmen kívül a klímaváltozás következménye: az egyre szeszélyesebb id járás, a termésbiztonság csökkenése, a világkészletek ingadozásai, stb. Sem a magyar fogyasztókat, sem pedig a magyar termel ket nem hozhatjuk – „pillanatnyi” üzleti megfontolások hatására – esetleges drámai helyzetekbe! Agrárpotenciálunkat tehát meg kell rizni, csak a kihasználás mértéke lehet egy-egy id szakban gazdasági kalkuláció tárgya. Intézkedéseket kell tehát hozni a term föld védelmére, a talajok javítására,
az
értelmes
vízgazdálkodásra,
az
öntözési
rendszer
fejlesztésére (nem a vizek gyors levezetésére, hanem országon belül tartására!), illetve az erd sítésre. A termel
és a tájmeg rz
funkciók
jöv be való átmentését össze kell hangolni a kiemelt területfejlesztési programokkal (Homokhátság, Vásárhelyi Terv, Alföld program, stb.).; •
mivel az ország mez gazdasági területének 65-70%-a a jelenleginél intenzívebb (szakszer bb!) m velésre is alkalmas, ezeken a területeken világcégekkel, agráróriásokkal szemben kell a piacért megküzdeni. A harc nem reménytelen, de a vetélytársakénál sokkal kevesebb támogatással már „kétesélyes”! Biztosra mehetünk, ha a halogatott fejlesztésekre pénzt és szervez er t fordítunk. Sürget feladat i. az értékesítés logisztikai rendszerének kiépítése (raktárak, h t házak, kiköt k, szállítás). Még mindig nem kés
5
olyan kiskereskedelmi
hálózat életrehívása, amely megjelenésében sajátosan Kárpát-medencei, s amely f leg e térség egészséges tájtermékeit kínálja! ii. elemi igény a piacfeltáró, piackutató, a piaci lehet ségeket el rejelz tevékenység megteremtése, illetve egy ilyen f profilú „ügynökség” állami támogatása; iii. a vidéki szerepl k ( stermel k, kistermel k, családi gazdaságok, szaktanácsadási
vállalkozók)
kistérséghez köt d
hálózatának
megteremtése,
a
szakért k (projektmenedzserek, keresked k,
pályázatírók, stb.) „letelepítése”; iv. a termékpályák szervezettségének ugrásszer javítása, a piaci alkuer , a multinacionális cégekkel való kooperációs képesség növelése. Ehhez nem
több,
hanem
üt képesebb
–
termékpályánként
3-4
–
infrastruktúrával is rendelkez termel i szervez désre van szükség; v. önkéntes, de államilag támogatott birtokrendezés. d. az agrárfoglalkoztatás meg rzése és a legális foglalkoztatás növelése érdekében
–
esetleg
kistérség-csoportonként
differenciált módon!
–
kedvezményes társadalombiztosítási díj rendszer bevezetése volna célszer ; e. az eltartóképességet leginkább befolyásoló ún. él munka intenzív ágazatok fejlesztésére programokat kell kidolgozni. A fajtaváltásra, a technológiakorszer sítésre, a biológiai alapok meg rzésére, annak támogatására, az EUel írásoknak
való
megfelelést
szolgáló
fejlesztésekre
leginkább
az
állattenyésztésben, a kertészeti ágazatokban és az ültetvények esetében van sürget igény; f. meg kel teremteni az agrárigazgatás, -kutatás, -oktatás, s az alapvet szolgáltatások (vizsgálatok, mérések, ellen rzések, stb.) európai színvonalú regionális m ködésének feltételeit. Az ehhez szükséges nemzeti támogatások összegét a költségvetésnek minden évben tartalmaznia kell! g. kormányzati
szinten
nagyobb
összhangot
kell
kialakítani
vidékfejlesztési programok és a vidéki térségeket érint
az
agrár-
területfejlesztési
programok között. Különösen nagy jelent ség , hogy a kedvez tlen adottságú területeket, az agrár környezetvédelmi területeket és a KAP-reform szerinti, ún.
regionalizált
közvetlen
jövedelemtámogatási
egységeit nagy el relátással célszer harmonizálni!
6
rendszer
területi
8.
A vidék gazdaságának felpezsdítése, s különösen a legelmaradottabb kistérségek fokozatos felzárkóztatása összehangolt és markáns pénzügyi eszközrendszer alkalmazását követeli meg: a. a vidék- és területfejlesztést szolgáló közösségi és nemzeti forrásokat olyan pályázatok keretében célszer elosztani, amelyek kistérség-típusonként célzott feltételeket tartalmaznak; b. az adórendszert, az adó-struktúra átalakítását a vidéki gazdaság felzárkózása szolgálatába kell állítani; c. a szociális ellátó rendszereket, a lakásépítési kedvezményeket szintén olyan irányba ajánlatos módosítani, hogy a helybenmaradásra, a helyi vagyon meg rzésére, ne pedig t kekivonásra ösztönözzenek!
Udovecz Gábor – Bed Zoltán
7
