3. fejezet
A vezetés: szolgálat
A
MINT AZT LÁTHATTAD, az igazi keresztényi, szeretetben megélt élet lényege az adni tudás. Jézus így mutatott erre rá: „...aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; és aki közöttetek elsı akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ı szolgáljon, és adja az ı életét váltságul sokakért.” (Mt 20:26-28) Az Úr azt mondja ebben a versben, hogy amennyiben valóban a követıivé akarunk válni, akkor el kell szakadnunk a magunk életétıl, és mások felé kell fordulnunk. Az életünket kell adni másokért, szolgáló életet kell ezután élnünk. Nem pusztán önmagunkért, elsısorban Krisztusért vagyunk itt a Földön. Saját érdekeinket alá kell rendelnünk mások érdekeinek. Ha a fenti igehelyet átgondolod, csak akkor lehetsz jó vezetı. Ha ennek a tartalmát élni is tudod: keresztény vezetı lehetsz. Mit jelent a gyakorlatban ez az életadás? Elıször is azt, hogy tudatosítjuk magunkban, életünk minden pillanata Istené. „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentıl nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsıítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor 6:19-20) Egyértelmő tehát, hogy Isten azt szeretné, az életed róla szóljon, hogy általad mások is megismerhessék İt. A fenti igeversek két dologra hívják fel a figyelmünket.
•
Önnön érdekeinket alá kell rendelnünk mások érdekeinek, ha valóban Isten útját akarjuk járni.
39
A lelki alapok
•
Nem élhetünk úgy, mintha bármi dolog felıl mi magunk intézkedhetnénk az életünkben.
Úgy kell tehát gondolkodnunk, úgy kell tehát élnünk, ahogy Jézus tette. Éppen úgy. Ha Jézusért munkálkodsz, neked is oda kell adnod az életedet másokért! A bibliakörök vezetésében ez három fı területen jelentkezik: • • •
az idıddel való gazdálkodásban, a tudásod felhasználásában és a javaiddal kapcsolatos viszonyodban.
E három terület gyakorlatilag átfogja az egész életünket.
Az idıd A bibliakörök megtartása nem csupán annyit jelent, hogy adott helyen és adott idıben összejön egy társaság, és te, mint ennek a csoportnak a vezetıje, összefogod, irányítod ezt a beszélgetést. Nem, ennél sokkal többrıl van szó. A bibliakörök vezetése feltételezi a hétköznapi, négyszemközti készenállást is. Ez sok idıt vesz igénybe, sokszor fáradsággal jár, sokszor terhesnek tőnhet, ám nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a közös alkalmakon túl is lelki segítséget nyújthass köröd tagjainak. Mert bizony ez nemcsak a lelkészek, nemcsak a diakónusok feladata, hanem mindenkié, aki szereti az Úr Jézust! Rendelkezésükre kell állnod a tiszta lelkiismereted szerinti idımennyiségben hétköznap is, gondjaik, problémáik megvitatására, tanácsadásra, örömeikben való osztozásra. Gondolom, ez roppant ijesztıen hangzik, hiszen kinek van ennyi ideje manapság? Jogos a felvetés nagyon, de tapasztalataimból két dologról szeretnélek biztosítani téged. Alapvetı igazság, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Ami igazán fontos számunkra, arra mindig találunk idıt, annak érdekében hajlandók vagyunk átszervezni az életünket, átcsoportosítani a teendıket. Isten mindig csak annyi embert fog a szívedre helyezni, ahánnyal igazán foglalkozni is tudsz. Ehhez azonban folyamatosan kell kérned Istentıl a vezetést és bölcsességet, hogy idıdet valóban arra az emberre szánd, akinek használni tudsz. 40
A vezetés: szolgálat
Egy felmérés bizonyítja, hogy az emberi kommunikációnak csak körülbelül húsz-harminc százaléka verbális, azaz szavakkal történı kommunikáció. A „maradék” hetven-nyolcvan százalékot a testbeszéd, a viselkedés, az arcmimika alkotja. Ez a képlet minden további nélkül alkalmazható az evangélium hirdetésére is: a húsz-harminc százalék szóbeli igehirdetés, a hetven-nyolcvan százalék a mindennapi életünké. A mindennapjaink igazolják vagy tagadják, amit szánkkal hirdetünk. Van egy nagyon egyszerő tesztje annak, hogy megtudd, te magad vajon hogyan állsz a gyakorlati szeretettel. Képzeld csak el: békésen szuszogsz az éjszaka csendjében meleg paplanod alatt, a csöndet csupán az ébresztıóra ketyegése töri meg. Holnap nehéz nap következik, kemény munka, súlyos feladatok várnak rád, de most van még idıd... álmodban jólesı „dorombolással” gömbölyödsz össze... És ekkor égszakadás, földindulás... – Mi ez…? Hol vagyok…? Mi történik…? Kiii aaaaz… ilyenkor? Hány óra van egyáltalán? Ám a csöngetés megismétlıdik… és még egyszer… és még egyszer… és még egyszer… Nincs mit tenni, bárki is az, nem fog elmenni. Felkapod a papucsodat, köntösödet és a saját lábadon átbukdácsolva kibotorkálsz ajtót nyitni. Miközben fordul a kulcs, nagyot ásítasz, és megpróbálsz kilátni a még teljesen el nem oszlott álom ködébıl. Egy barátod áll az ajtóban, köröd egyik tagja. Állj! Ha ez valóban megtörténne veled, vajon mi lenne az elsı gondolatod, amikor, még mielıtt bármit mondana, meglátod ıt? Válaszolj magadban ıszintén! Nem tudom, mire jutottál ezzel a szélsıséges példával. Ám hidd el, lehet így is ajtót nyitni: „Hála Neked, Uram, ha segíteni tudok, hála, hogy most is eszközöd lehetek, bármilyen álmos és fáradt vagyok is!” „Hirdesd az igét, állj elı vele alkalmatos, alkalmatlan idıben, ints, feddj, buzdíts teljes béketőréssel és tanítással.” (2Tim 4:2) Beszélj Jézusról akkor is, ha az idı alkalmatlan… számodra. Természetesen vannak határok, vannak józanésszel megszabható elvárások, van, amikor tudni kell visszautasítani is. Isten ígérete a kellı bölcsesség elnyerésére ilyen esetben is ígéret számunkra! (Az elsı fejezetben bemutatott Laci barátom mondogatta egy idıben, hogy a kereszténység ugyan az önfeláldozás és a megbocsátás vallása, de nem jelent feltétlenül
41
A lelki alapok
egyet az oktalansággal és az esztelenséggel.1 Itt kell megemlítenem azt is, ha családod van, az Úr biztosan nem azt várja tıled, hogy az evangéliumért végzett munkádat feleséged, gyermekeid lelki életének kárára végezd!) Hallottam már Pál szavait úgy magyarázni (sıt, vannak közösségek, amelyek így is alkalmazzák), hogy mindegy, mikor és kinek mondod, csak hirdesd az evangéliumot. Egy morcos délután, a fárasztó napi munka, a rengeteg értetlen munkatárs, a fınök idegmerevítı piszkálódásai után, a napi bevásárlás terhe alatt egyensúlyozva, az otthoni harmadik mőszakra gondolva, miközben éppen mindkét lábfejét eltiporta a 7-es busz tömege, nemigen lesz senki kíváncsi arra, hogy „a szeretet türelmes”, és Jézus felszabadít bennünket erre a türelemre! De a nagy éjszakába belevisító csengı – tudod, neked alkalmatlanul – nagy valószínőséggel azt jelzi, hogy valakinek szüksége van az Úr üzenetére! Feleségemmel már többször megtapasztaltuk, hogy Isten által tudunk segíteni akkor is, ha nem érezzük magunkat valami nagyon fényesen, ha nem vagyunk „segítıpasszban”, ha csak a szándék van meg bennünk valahol a szívünk mélyén. Ha el is takarja a te napi fáradságod, feszültségeid, gondjaid, ám ha legalább legbelül, talán láthatatlanul, de megvan ez a szándék a szíved mélyén, akkor Isten használni fog téged mások életében, mások megmentésében. Ahogy ezt velünk is tette. Az idıdet azonban máshogyan is Istennek kell adnod: mindennapi imáidban! Sok mindent megtehetsz az emberekért, talán jók a képességeid, kiegyensúlyozott az anyagi helyzeted, meglehetısen széles körőek az ismereteid; ám Sátán mindezek ellen könnyőszerrel tud falakat építeni. Imáiddal isteni erıket mozgósíthatsz, és ezek ellen Sátán tehetetlen! Ne csak akkor imádkozz valakiért, ha te már nem tudsz mit tenni (racionális agyammal én sokszor estem ebbe a hibába)! De imádkozz azért is, hogy a te képességeiddel azt tedd érte, amit Jézus tenne a te helyedben! İ pedig többet fog tenni imáid alanyaiért, mint elképzelni tudnád!
1
Az igazság érdekében el kell mondanom, hogy Laci a korrektúra javítása folyamán megjegyezte, a mondás nem tıle származik, csupán „plagizálta”. 42
A vezetés: szolgálat
A tudásod Remélem, emlékszel, az elızı fejezetben e kérdés egy részérıl már ejtettem néhány szót! A Biblia sokszor buzdít a helyes istenismeret és tudás iránti törekvésre (1Pét 1:13; 2Pét 1:2, 3:18; 1Tim 4:16 stb.). A tudásvágy helyes dolog. Akibıl eltőnik a kíváncsiság, aki belemerevedik abba, amit addig megértett, az még Isten számára is taníthatatlanná válik. A helyes tudásnak két célja van: egyrészt, hogy megismerhessük Istent, másrészt, hogy ezt az ismeretet helyesen továbbadhassuk másoknak. Tanulnunk kell, hogy Istenrıl helyes képünk lehessen, s így életünket Isten akarata szerint élhessük, valamint, hogy így adjuk tovább az İ ismeretét. Ha megszőnünk taníthatók lenni, pusztán szokásokba belecsontosodott vallást fogunk másoknak bemutatni és átadni. Élet- és jellemformáló erı nélkül. „Elmenvén (keressétek az alkalmat az evangélium hirdetésére) azért tegyetek tanítványokká minden népeket… Tanítván ıket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek…” (Mt 28:19-20) Jézus maga mondta e szavakat, kötelességgé téve az ı tanításának továbbadását. Aki megismerte Isten szeretetének mélységeit, az nem tud hallgatni, ennek elmondása lesz élete fı tartalma. Ezért nem ugyanaz a tanítás és a tanítvánnyá tevés. Tanítani viszonylag könnyő. A tanítvánnyá tevés viszont közösséget feltételez, ahogy Jézusnak is közössége volt a tanítványokkal. Csak akkor tudsz másokat Jézus felé fordítani, ha te magad már odafordultál hozzájuk! A végsı idıkben lesznek olyanok, vannak olyanok, akik „mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak” (2Tim 3:7). Ha nem éljük az igét, csak információkat tudunk átadni, s még azokat is csak felszínesen, valódi lelki, szellemi tartalom nélkül. A tudás önmagában nem ment meg a kárhozattól. „Változzatok el a ti elméteknek megújulása által…” – mondja Pál a Róm 12:2-ben. Vagy ahogy Jakab megfogalmazza: „az igének megtartói legyetek, és ne csak hallgatói” (Jak 1:22). A világ nemcsak újabb információkra vágyik. A megváltozott szívekre, a szeretni tudó emberekre azonban felfigyel. Istennek a gyakorlatban megnyilatkozó erejére, a megváltozott életekre, a mások felé megnyilvánuló, ıszinte odafordulásokra; nos, ezekre valóban szomjas a világ! S nekünk, keresztényeknek elsısorban ezt a tudást, ennek a tudásnak a forrását, Isten szeretetét és annak átformáló erejét kell továbbadnunk másoknak.
43
A lelki alapok
Amikor mindezt szívemmel értettem meg, volt egy döbbenetes tapasztalatom. Van egy kedves barátnınk, Ildikónak hívják, akinek szinte sohasem beszéltünk a Bibliáról. S valahogy olyan igazi alkalom sem volt rá soha. Teljesen világi háttérbıl érkezett. Barátjától, késıbbi férjétıl sokat hallott a Biblia igazságairól, a keresztségre egy nagyon lelki módon gondolkodó és élı lelkész készítette fel, de keresztsége után Ildi mégis ezt a döbbenetes kijelentést tette feleségemnek és nekem: „Nagyon sokat számított mindez, de végül is ti szerettetek be a gyülekezetbe!” Gombóc győlt a torkomba, és majdnem elsírtam magam. Tudod, hányszor volt lelkiismeretfurdalásom, hogy szavakkal semmit sem mondtam Ildinek Jézusról? Az ı esetében Isten nem a szavainkat használta fel… (Bízom abban, megérted, nem a mellemet döngetem, hogy micsoda szeretetteljes fickó vagyok én!) Ildi esetében tulajdonképpen semmi fontosat nem tettünk. Meghívtuk egyszer-kétszer vacsorára, amikor beszélgetni akart, ajtót nyitottunk neki. Nagyjából ez minden. İszintén érdekelt bennünket, hogy ki is ı. Nem akartuk még csak „suttyomban” sem „megmissziózni”, s talán ezt érezte meg. Ezt az érdeklıdést nem mi csiholtuk ki magunkból, csak úgy jött, kaptuk mi is. Hidd el, könnyebb valakit „beszeretni” a gyülekezetbe, mint meggyızni az igazunkról. Nem azért, mert hitünk igazságai nem állnak biztos, biblikus talapzatokon, hanem azért, mert ezeknek a biztos talapzatoknak a megvizsgálására, mérlegelésére sokkal hajlandóbbak lesznek az emberek, ha látják azoknak gyakorlati hatásait az életünkön.
A javaid Úgy gondolom, ez egy nagyon egyértelmő pont. Az anyagi lehetıségeinkhez és a lelkiismeretünkhöz mérten kell visszaadnunk Istennek egy részt mindabból, amit kaptunk tıle. Elıfordulhat, hogy nemcsak a gyülekezetben visszaadott tizededet és hálaadományodat kéri tıled az Úr, hanem felhívja a figyelmedet arra, hogy áldozz a bibliakörre is. Több gyakorlati terület van, ahol szükség lehet a pénztárcádra. Gondolj arra, hogy egyegy valakivel megosztott ebéd, vacsora mekkora közösségformáló hatással bír! S közben eszedbe kell jutnia, hogy ehhez az anyagiak is szükségesek. Ma már sajnos nem annyira természetes, hogy az emberek vendégeket hívjanak magukhoz, s azokkal ételüket is megosszák. A mi bibliakörünkben elıfordult, hogy közösen összeadott pénzbıl vettünk gyermekbibliákat egy nem adventista barátnınknek, aki katolikus 44
A vezetés: szolgálat
közegben szellemileg sérült gyermekeket oktatott. Nagyon komoly fenntartásokkal volt közösségünk iránt, de ez az ajándék, különösen, hogy a bibliakör minden tagja hozzájárult, sokat lefaragott közösségünk iránti elıítéleteibıl. „Hátmögötti evangélizációval” ez bizony nem megy, kilóg a lóláb a zsákból, az emberek megérzik az ıszintétlen szándékot. Ha csak a tagtoborzás a cél, s nem az ember a fontos, kár is elindulni! A bibliakörök tartásakor felmerülhet, hogy valamilyen szemléltetıeszközre van szükséged. A szemléltetıeszközök (kartonok, filcek, fényképek, fény-másolás stb.) is pénzbe kerülhetnek. Esetleg igény lehet arra, hogy fénymásolt anyagokkal maradandóbbá tedd a beszélgetésetek témáját, tanulságait. Bizonyára te is arra gondolsz, amire néha én is gondoltam. „Még egy terület, ahol szétfolyik az amúgy is csekély pénzem! Mibıl fogok élni?” Többször belenyilallt az én lelkembe is ezen a kérdésen keresztül a kétség. De az Úr elıbb elméleti, majd gyakorlati válaszok sorát adta. „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetıvé… Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek elıször Istennek országát, és az ı igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felıl; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felıl. Elég minden napnak a maga baja.” (Zsolt 37:25; Mt 6:31-34) Szükséges, hogy adott helyzetekben ne csak a szád, hanem a pénztárcád is megnyíljon, mert néha éppen ez lehet a bizonyítéka a szívedben élı szeretetnek. Talán ismered a morbid példázatot a tábori lelkészrıl, aki csata után sebesülttıl sebesültig megy. Valahogy így járhatunk mi is, ha a szeretet kapui bezáródnak a szívünkben. – Vizet! - nyög a katona. – Fiam, az örök élet igéje vár reád! Jézus azért jött a Földre, hogy bemutassa nékünk az Atya végtelenül áradó szeretetét. A Golgota keresztje… – Vi… vi… vi… zet! – Nem, fiam, most fontosabb dolgokról van szó, az örök élet vizének forrásáról! İ azt mondta, hogy aki İbelıle iszik, soha többé nem lesz szomjas. Nem akarod életednek e nehéz, súlyos percében az Úr által nyújtott kelyhet… – Inni… vizet… kérem… vi… vi… vi… - hanyatlik le végleg a katona.
45
A lelki alapok
– Isten nyugosztaljon, gyermekem, a végsı feltámadásig. Hej, de kemény szíved volt! – mondja a tábori lelkész a katona szemeit lecsukva, majd a forró szanitécsátorból kilépve, nagyot kortyol kulacsából, megöntözve beszédtıl kiszáradt gigáját.
46
