HULLADÉKOK ÉS KEZELÉSÜK
4.4
A veszélyes hulladékok kezelése az Egyesült Királyságban Tárgyszavak: veszélyes hulladék kezelése; EU-követelmények; Egyesült Királyság.
Becslések szerint az Egyesült Királyságban éves szinten mintegy 4,5 M t veszélyes hulladék keletkezik. Kezelésének és ártalmatlanításának az utóbbi években viszonylag kevés figyelmet szenteltek, de legutóbb – az 1999/31/EC uniós Hulladéklerakási Irányelv érvényesítése kapcsán – a probléma már a média és a parlament figyelmének homlokterébe került. Miközben ugyanis a vegyes hulladék kezelést 2004-re meg kell szüntetni, félő, hogy erre az időpontra még nem fognak az országban rendelkezésre állni a veszélyes hulladékok külön kezeléséhez szükséges előkezelő kapacitások és lerakók. Bár e probléma megoldására még nincsenek világos elképzelések, az elkövetkező években az Egyesült Királyságban keletkező veszélyes hulladékok kezelésében mindenképpen jelentős változások várhatók. Ehhez szükséges vizsgálni: – a várható átvételi kritériumoknak esetleg nem megfelelő hulladékáramokat; – az átvételi kritériumoknak való megfelelésre lehetőséget adó előkezelési megoldásokat; – a veszélyes hulladék lerakók jellemzőit.
Az EU hulladékátvételi kritériumok szabta követelmények Az uniós átvételi és lerakási kritériumokat az 1. táblázat foglalja össze. Egyesült Királyságban ugyan eddig csak korlátozott mértékben vizsgálták a veszélyes hulladékok kimosódását, a rendelkezésre álló belföldi és uniós információ alapján előreláthatólag az alábbi fontos hulladékkategóriáknál lesz szükséges kiegészítő kezelés:
1. táblázat A veszélyes hulladékokat fogadó lerakók iránt várhatóan támasztandó átvételi követelmények Kimosódási kritériumok
As Ba Cd Összes Cr Cu Hg Mo Ni Pb Sb Se Zn Klorid Fluorid Szulfát DOC (2) TDS(3) Egyéb kritériumok TOC pH ANC 1. 2.
3. 4. 5.
Nem veszélyes hulladék lerakókban is kezelhető veszélyes hulladék mg/kg kimosódott anyag F/SZ = 10-nél 2 100 1(1) 10 50 0,2(1) 10 10 10 0,7 0,5 50 15 000 150 20 000 800 60 000
5 %(4) minimum 6 becsülni kell
Veszélyes hulladék lerakókban kezelhető veszélyes hulladék mg/kg kimosódott anyag F/SZ = 10-nél 25 300 5(1) 70 100 2(1) 30 40 50 5 7 50 25 000 500 50 000 1000 100 000
6 %(5) becsülni kell
A tagállamok alacsonyabb határértékeket is megállapíthatnak. Ha a hulladék nem tesz eleget oldott szerves anyag (DOC) tekintetében saját pH-ján ezeknek az értékeknek, megvizsgálható F/SZ = 10 l/kg-nál és 7,5-8,0 pH érték mellett. A hulladék DOC tekintetében megfelelőnek minősíthető, ha e vizsgálat eredménye nem haladja meg a 800 mg/l-t. (!?) A TDS (összes oldott szilárd anyag) határértékek érvényesíthetők a szulfátok és a kloridok esetében is. Ha ezt az értéket nem tudják elérni, az illetékes hatóság magasabb határértéket is megállapíthat, feltéve, hogy a DOC pH 7 = 800 mg/kg érték teljesül. Ha ezt az értéket nem tudják elérni, az illetékes hatóság magasabb határértéket is megállapíthat, feltéve, hogy a DOC pH 7 = 1000 mg/kg érték teljesül.
Tömörített szűrési maradék (szűrőpogácsa) Vizes ipari szennyvizet sokfelé kezelnek az ország gazdasági létesítményeiben. Az ennek kapcsán visszamaradó szilárd anyag a lerakókba, a folyadék pedig általában szennyvíztisztítóba kerül. Összetételüket tekintve a tömörített szűrési maradék a létesítmények sokféleségének megfelelően igen eltérő lehet. A környezetvédelmi főhatóság által a 90-es évek közepén végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy általában a szervesanyag-tartalom tekintetében lesznek problémák (10 vizsgált üzem közül 7 nem felelt meg a veszélyes hulladék lerakók határértékének). Figyelembe kell itt venni azt is, hogy a mérési eredmények erősen függenek a létesítmény jellegétől és változóak az idő függvényében is. Légtisztítók kiszűrt maradéka és szilárd települési hulladék égetéséből származó pernye E maradékok általában savas gázok (pl. HCl és SO2) meszes tisztítása kapcsán, száraz szálló por formájában keletkeznek. Jelenleg folyik egy, a Környezetvédelmi Ügynökség által 2001-ben kezdeményezett vizsgálat, amely a szűrési maradék és a pernye (gyakran előforduló) keverékének kimosódási jellemzőit méri fel előkezelés nélkül, valamint elszenesítéssel és semlegesítés útján történő kiegészítő kezelés után. Holland vizsgálati eredmények egyébként már kimutatták, hogy előkezelés nélkül e maradékok klorid, ólom és talán néhány más fém (pl. Cd, Se) tekintetében sem felelnek meg a fenti kritériumoknak. Az Egyesült Királyságban jelenleg évente közel 2,7 M t szilárd települési hulladék elégetéséből mintegy 100 000 t maradék marad vissza. Egyéb hulladékok Várhatóan számos más veszélyes hulladék sem fog megfelelni az összes szervesanyag-tartalom tekintetében a követelményeknek, köztük: olajos iszapok, festékhulladékok, szennyezett csomagolóanyagok, szennyezett talaj. Az utóbbi kategóriából évente közel 1 M t keletkezik az országban, az összes veszélyes hulladék csaknem egynegyede – köztük jelentős arányban olajjal, kátránnyal és más szerves anyagokkal szennyezett talajok.
Kezelési követelmények és lehetséges kezelési megoldások Minden bizonnyal többnyire az alábbi kiegészítő kezelésekre lesz itt szükség:
– az összes szervesanyag-tartalom csökkentése; – a kimosódó szerves anyagok mennyiségének csökkentése; – a kimosódó nehézfémek mennyiségének csökkentése; – a kimosódó anionok – főként a klór – mennyiségének csökkentése. Néhány tagállam már érvényesít az 1. táblázatban lévőkhöz hasonló határértékeket. Úgy tudnak elérni kellő „megfelelést”, hogy sokkal nagyobb arányban alkalmaznak égetést, némely országban pedig széles körben használják a cementstabilizálási technológiát. Nagy-Britanniában jelenleg körülbelül 300 000 t veszélyes hulladékot égetnek el – ezen belül 105 000 t-át két vállalati hulladékégetőben, csaknem 200 000 t-át pedig cementégető kemencékben. Ezzel szemben az 5 millió lakosú Dániában 90 000 tonnás az égetés (brit népességarányos megfelelője közel 1 M t/év), a 15 milliós Hollandiában pedig 1 millió tonnás (brit megfelelője 3,5 M t/év). Cement stabilizálására számos anyagot használnak az említett országokban, köztük pernyét, lakossági és veszélyes hulladék égetők légtisztító berendezéseinek szűrési maradékát, valamint szennyvíziszapot, kohászati hulladékokat, öntőformák homokját, festékhulladékot stb is. Mivel elképzelhetetlen, hogy az Egyesült Királyság a kitűzött határidőre fel tudja fejleszteni hulladékégető kapacitásait, más megoldásokat kell találnia a szerves hulladékokra vonatkozó határértékek teljesítésére. Szűrőpogácsák esetében például a szilárd maradékot valamilyen használt vízzel át lehetne mosni és újra kiszűrni. Az ehhez szükséges technológiai módosítások az adott határidőn belül megoldhatók. Ipari méretekben egyebek közt szennyezett talajt is kezelnek elszenesítéssel, de a módszer más veszélyes hulladékkal is alkalmazható. E technológia szerint a veszélyes hulladékhoz meszet adnak, majd karbonátokból fejlesztett szén-dioxid hatásának vetik alá. Ez tulajdonképpen a hulladékégetők maradékával természetes feltételek között, hosszú idő alatt lejátszódó folyamatot imitálja és gyorsítja fel, így könnyen a nehézfémek nehezebb kioldhatóságához vezethet. A kifejezetten a szilárd hulladék égetők pernyéjének kezelésére kialakított eljárás szerint az anyagot átmossák, majd a nehézfémek kimoshatóságának csökkentésére vas- vagy foszforvegyületekkel reagáltatják. Az eljárás kapcsán a szilárd szűrési maradék egy tonnájára számítva 3–5 m3 hulladék só keletkezik, elhelyezése bizonyos körzetekben problematikus lehet.
Lerakók veszélyes hulladékok számára Egyes tagállamokban már léteznek az 1. táblázat kritériumaihoz hasonló feltételeket kielégítő lerakók veszélyes hulladékok számára. Külsejüket tekintve némileg eltérnek a települési szilárd hulladék lerakóktól, mivel a kezelt ve-
szélyes hulladék túlnyomórészt szemcsés, szervetlen anyag, amely tömörítést általában nem is igényel. Ennek dacára a lerakott anyag jellemző sűrűsége 1,5 m3/t és az anyag alig süpped – elterjedtnek mondható a hányók oldalainak 1:2 méretarányú lejtése. Gáz minimális mennyiségben és érezhető szag nélkül keletkezik, napi takarást általában nem alkalmaznak, bár néhány üzemeltető használ geomembránt a kimosódás csökkentésére. A kimosódó folyadék minőségét nem annyira a biológiai, mint a kémiai folyamatok határozzák meg, és ez erősebben függ az adott lerakó jellemzőitől, mint a vegyes hulladék lerakókból kimosódó anyagé. Mindazonáltal kimutatható néhány általános jellemző, amely befolyásolhatja a kezelést és a lerakást: – a sótartalom többszöröse a vegyes hulladéklerakókból kimosódó folyadéknak, és elérheti a teljes oldottanyag-tartalom a néhányszor tíz g/l-t, ami korlátozhatja a nem sós vizekbe engedést, ezért szeparálási technikákra – pl. fordított ozmózisra vagy elpárologtatásra – lehet szükség. Ami a domináns ionokat illeti, az alábbi arányok jellemzőek: Na>K>Ca és Cl > SO4> NO3 ~ Br > HCO3; – a hulladék általában lúgos kémhatású, de az összegyűjtött kimosódó folyadék pH-értéke többnyire közel semleges, az elvezető csatornákban lejátszódó szenesedés következtében; előfordulnak pH > 10 csúcsok is; – a kimosódó folyadékot gyűjtő rendszerekben a karbonizáció kedvez a kérgesedésnek, különösen, ha a csatorna nyitott és szabadon érintkezik a levegővel; – NH4-N vagy TKN néhány tíztől több száz mg/l lehet, mint egy higított/közepesen tömény, háztartási hulladék lerakóból kimosódó folyadékban, ezért megfelelő kezelésre lehet szükség; – az összes szervesanyag-tartalom több tíz mg/l, amely feltételezhetően a veszélyes hulladékból származik, és valószínűleg erős szerves kötéseket tartalmaz; ez nehézségeket okozhat a szennyvízbe engedett nehézfémekre vonatkozó határértékek teljesítésében, és – ha ezek nem bomlottak azonnal fel a biológiai kezelés során – megfelelő fizikaikémiai kezelést tehet szükségessé; – a kimosódó folyadék többnyire egy vagy több nehézfémből jóval többet tartalmaz, mint a metánt fejlesztő, vegyeshulladék-lerakókból szivárgó folyadék – jellemzően néhány g/l-t, esetenként 10–50 g/l-t, amelyek feltételezhetően szerves komplex vegyületek formájában vannak jelen az oldatban; – a vizsgálat során nem találtak megfelelő adatokat az 1. listába sorolt szerves vegyületek mennyiségére, a PAH, a VOC és a PCB, valamint az olaj viszont általában kisebb koncentrációban volt jelen, mint vegyeshulladék-lerakók kimosódó folyadéka esetén.
A magánszférának befektetési döntései meghozatala előtt ismernie kell az adott létesítményre a veszélyes hulladékok átvétele tekintetében várhatóan érvényes kritériumokat, amelyeket teljeskörűen mindeddig még nem állapítottak meg. (Dr. Balog Károly) Knox, K.: The future direction of hazardous waste management. = Wastes Management, 2002. szept. p. 18–21. Patil, M. P.; Subramani, T. stb.: Multi-level screening of a proposed hazardous waste treatment and disposal facility site – a case study. = Environmental Monitoring and Assessment, 76. k. 3. sz. 2002. jún. p. 299–309.
Egyéb irodalom Szilágyi A. J.: Partium ’70 Rt.: Újrahasznosításban a környezetbarát eljárásokra törekszik. = Hulladéksors, 4. k. 4. sz.. 2003. p. 15. Farkas H.: Az EU 2150/2002/EC rendelete a hulladékstatisztikáról. = Hulladéksors, 4. k. 4. sz. 2003. p. 13–14. Európai acélhulladék-minőségi kategóriák. = Hulladéksors, 4. k. 4. sz. 2003. p. 10–11. Lukács P.: „Forradalmi” változás előtt! Autókarosszéria-feldolgozás ma és holnap. = Hulladéksors, 4. k. 4. sz. 2003. p. 5–8. Kosaras Cs.: A kiselejtezett járművek kezelése. = Hulladéksors, 4. k. 4. sz. 2003. p. 3–5. Wellek M.: Szelektív gyűjtés: a természet partnerei vagyunk. = Technika, 46. k. 3–4. sz. 2003. márc.– ápr. p. 27–28. BÉM Rt.: Hulladékhasznosítás korszerű technológiával. = Magyar Gyáripar, 43. k. 3. sz. 2003. p. 14. Állásfoglalás a „környezetvédelmi termékdíj-mentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről” szóló kormányrendelet tervezetről (2003. 02. 14-i változathoz). = Bőr- és Cipőtechnika, -piac, 53. k. 4–5. sz. 2003. p. 169–171. Farkas H.: Hulladékgazdákodás – új szabályozások. = Textiltisztítás, 35. k. 1. sz. 2003. márc. p. 17– 19. Kiss G.: Mi lesz, ha bezár a szeméttelep? = Vegyipar, 2003. 2. sz. p. 87–89. Kora M.; Virágos É.: Csomagolás a hulladékgazdálkodás szemszögéből. = A Hús, 13. k. 1. sz. 2003. p. 33–36. Lachner L.: Útpálya-szerkezetek gazdaságosságának javítása másodlagos nyersanyagok felhasználásával. = Közúti és Mélyépítési Szemle, 53. k. 5. sz. 2003. p. 173–183.
