A versenyképesség növelésének lehetőségei: útkeresés a gyógynövénytermesztők európai fórumán

2009. augusztus

A versenyképesség növelésének lehetőségei: útkeresés a gyógynövénytermesztők európai fórumán Dr. Kozak Anita Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest 2009. február 17-18. között Németországban rendezték meg a gyógynövénykutatás, -termesztés és -kereskedelem legnagyobb európai szakmai fórumát, a 19. Bernburger Winterseminart. A közel 20 év óta évente megtartott konferencián kiemelt témák voltak a gyógy- és aromanövények új hasznosítási lehetőségei, illetve a növényi drogok minőségbiztosítása. A gyógynövény-kereskedelem jellemzését nagyban hátráltatja, hogy nem csupán Magyarország, de a többi tagország esetében sem érhetőek el a termőterületekre, illetve a termesztésből és gyűjtésből származó drogmennyiségre vonatkozó, aktuális és megbízható adatok. Ezért a nemzetközi kereskedelem termékcsoportok szerinti vizsgálata jelenti az egyetlen megbízható adatforrást a gyógy- és aromanövény-ágazat hazai és nemzetközi helyzetének elemzésére.

Németország: az EU kereskedelmi központja A gyógynövény-kereskedelem tekintetében Németország az EU kereskedelmi központja, emellett fontos áruelosztó szerepet is betölt, ugyanis a balkáni és távol-keleti országokból érkező nyersanyagok döntően Németországon keresztül jutnak el az Európai Unió többi országába. Németország ezáltal a többi EU-tagország, így Magyarország számára is fontos kereskedelmi partner, ezért az ott tapasztalt kereskedelmi tendenciák és változások alapvetően érintik a magyar kereskedelmet. Németország az EU-27 legnagyobb gyógynövény (HS0212111 termékcsoport exportőre, 2007-ben 106,9 millió USD exportértékkel 26,7 %-ban részesedett az (extra és intra) EU összes exportjából. A 2004-ben csatlakozott országok közül Lengyelország a legnagyobb exportőr, export-

értéke 2004 és 2007 között mintegy megduplázódott. Magyarország exportja ezzel szemben a csatlakozás óta inkább csökkent (1. ábra). A HS021211 árucsoport mellett az ánizs- és köményfajokat, a koriandertermést és a borókabogyót, illetve az illóolajokat magában foglaló árucsoportok együttesen, egy-egy jellegzetes exportcikket kivéve, már nagymértékben lefedik a kereskedelmi forgalomban lévő gyógy- és fűszernövényeket. Ezeket a csoportokat együttesen vizsgálva 2007-ben Németország – Franciaország magas illóolajexportja miatt – volt az EU második legnagyobb expor­ tőre 199,3 millió USD exportértékkel (2. ábra). Németország ezzel felsorakozott a jellegzetes illóolaj-termelő és exportáló mediterrán országok és a tradicionálisan sok aromás olajat felhasználó Egyesült Királyság mellé. Magyarországon korábban nagy mennyiségben termesztettek köményt, édesköményt és korian-

Alapfogalmak Gyógynövények: a. Mindazon növények, amelyeknek valamely részét a bennük lévő hatóanyagok miatt gyógyászati célokra használják. b. Növényi nyersanyagokból előállított termékek (pl. illóolaj, zsírosolaj, gyanta, balzsam). Növényi drog: A felhasznált gyógynövény legtöbb hatóanyagot tartalmazó része, amelyet többnyire szárítással tartósítanak. Illóolajok: Olyan növényi vegyületek, amelyek általában vízgőzzel lepárolhatóak, vízben nem, vagy alig oldódnak, illetve szobahőmérsékleten maradéktalanul elpárolognak. Gyakran jellegzetes, intenzív szagúak és ízűek. Gyógy- és fűszernövény árucsoportok: HS1211 – Egyéb gyógynövények Növény és növényrész, elsősorban illatszer, gyógyszer, rovarirtó szer, növényvédő szer, gombaölő szer és hasonlók gyártására, frissen vagy szárítva, vágva, zúzva vagy porítva is. HS033301 – Illóolajok Szilárd és vízmentes illóolajok és illóolaj-koncentrátumok; rezinoidok; kivont oleorezinek; illóolajok desztillátuma, vizes oldata és terpéntartalmú melléktermékei. HS20070909 – Ánizs, csillagánizs, kömény, édeskömény, koriandertermés és borókabogyó 1

A HS021211 termékcsoport alatt kerül aprított vagy porított formában kereskedelmi forgalomba a legtöbb gyógyászati, kozmetikai és növényvédelmi célra alkalmazott gyógynövény. Bár ez az árucsoport természetesen nem fedi le a gyógynövény-kereskedelem egészét, a legtöbb forgalmazott növényfajt magában foglaló „indikátorcsoportként” mégis alkalmasnak bizonyul a nemzetközi kereskedelemi tendenciák meghatározására és nyomon követésére.

60

1. ábra A gyógynövény (HS1211) export alakulása az EU-ban (Intra és extra EU kereskedelem)

Forrás: UN Comtrade, 2009 * EU-27 Németország, Lengyelország és Magyarország nélkül ** A 2007-es adatok még nem elérhetőek

2. ábra Néhány EU-tagország exportjának alakulása érték szerint (2007) (Intra és extra EU kereskedelem)

Forrás: UN Comtrade, 2009 * 2006-os adat

dert. A Gyógynövény Szövetség és Terméktanács 2005-ös adatai alapján ezek a kultúrák a legnagyobb területen termesztett fűszernövényeinkhez tartoznak. Ennek ellenére exportteljesítményünk ebben a kategóriában alig mérhető, 2006-ban mindössze 1,3 millió USD értékben exportáltunk. Az Ausztriával való összehasonlítás jól szemlélteti, hogy mennyire nem használjuk ki ökológiai adottságainkat, hiszen nyugati szomszédunk 2007-ben 3,4 millió USD értékben exportált gyógy- és fűszernövényeket ebben az árucsoportban.

Németország elsősorban az EU-tagországokba, illetve Svájcba és az USA-ba exportál, a fő célországok mindhárom termékkategória esetén közel azonosak (1. táblázat). Import tekintetében szintén meghatározó Németország pozíciója az EU-ban, 2007-ben 154,3 millió USD exportértékkel 46,5 %-ban részesedett a 332,2 millió USD (intra és extra) uniós importból (3. ábra). Németországnak az EU kereskedelmi központjaként betöltött szerepét jól jellemzi, hogy az Unión kívüli országokból érkező összes importmennyi-

ségnek 80 %-a Németországba érkezik, és innen jut tovább a többi tagországba. A HS021211 árucsoport tekintetében Németország legnagyobb öt importpartnere között az egyedüli EU-tagország Lengyelország, amely egyben a legfontosabb beszállítója is volt 2008-ban. Magyarország 6,7 tonna beszállított áruval a 22. helyen szerepel. Németország egyrészt Franciaországból, az USA-ból és Svájcból importál relatíve kis mennyiségben drága illóolajokat (HS0333001), másrészt Indiából és Brazíliából vásárol olcsó alapanyagokat nagy tételben (2. táblázat). A Németország importpartnerei között a 23. helyet elfoglaló Magyarország ebben a csoportosításban köztes helyet foglal el: amellett, hogy kivitelünk igen kis mennyiségű, Brazíliához hasonló egységáron exportálunk illóolajtételeket Németországba. Magyarország beszállítói pozíciója a HS20070909 árucsoport tekintetében a legkedvezőbb (14. hely), a legnagyobb mennyiség azonban Hollandiából, Bulgáriából és Kínából érkezik Németországba (2. táblázat). Németország kereskedelmi központként az első láncszem az Unión belüli kereskedelemben, ebből adódóan itt a legnagyobb az alacsony áron történő beszerzés nyomása. A feldolgozók, gyógyszergyárak többnyire rögzített árakkal dolgoznak, az alapanyagok drágulását alig, vagy csak nagyon kis mértékben tolerálják. Ezt mutatja az a tény is, hogy a gyógy- és aromanövény felvásárlási árak gyakorlatilag évek óta stagnálnak. Ezért ha az EU-ból származó nyersanyagok ára meghalad egy adott szintet, a német kereskedők a hiányzó mennyiséget az EU-n kívüli országokból, az EU árszintjén mozgó vagy annál olcsóbb áru behozatalával pótolják. A felhasználás bővítésének lehetőségei: új terápiás alkalmazások és termékinnováció A nemzetközi kereskedelemben elért pozíciójából, illetve a magas saját fogyasztásból adódóan Német-

61

2009. augusztus 1. táblázat Németország legfontosabb exportpartnerei (2008) Célország Millió USD Tonna Egyéb gyógynövények (HS021211) Svájc 16,68 2536,9 Egyesült Királyság 11,77 2183,6 USA 9,99 1377,8 Ausztria 7,59 1177,3 Hollandia 6,82 8,1 Illóolajok (HS033301) USA 15,49 1101,9 Svájc 14,8 7,5 Franciaország 9,14 6,3 Hollandia 8,35 6,0 Ausztria 7,35 3,3 Ánizs, csillagánizs, kömény, édeskömény, koriandertermés és borókabogyó (HS20070909) Ausztria 1,99 4,8 Svájc 1,72 2,8 Hollandia 1,48 4,3 USA 1,11 1,9 Franciaország 0,94 2,4

Forrás: UN Comtrade, 2009

2. táblázat Németország legfontosabb importpartnerei (2008) Beszállító ország Millió USD Tonna Egyéb gyógynövények (HS021211) Lengyelország 27,65 7769,6 Chile 14,40 3514,9 Kína 12,20 3160,0 Egyiptom 11,71 4237,7 USA 10,49 2710,0 Magyarország 0,54 6,7 (22. hely) Illóolajok (HS033301) Franciaország 38,66 858 India 28,06 1495,4 USA 23,38 801,6 Brazília 18,21 5313,9 Svájc 16,83 857,4 Magyarország 0,95 186,3 (23. hely) Ánizs, csillagánizs, kömény, édeskömény, koriandertermés és borókabogyó (HS20070909) Hollandia 4,18 1542,10 Törökország 3,65 1006,30 Bulgária 2,92 1727,20 Egyiptom 2,48 958,30 Kína 2,12 1229,60 Magyarország 0,68 252,40 (14. hely) Forrás: UN Comtrade, 2009

62

3. ábra A gyógynövény (HS1211) import alakulása az EU-ban (Intra és extra EU kereskedelem)

Forrás: UN Comtrade, 2009 * EU-27 Németország, Lengyelország és Magyarország nélkül

országban a termesztők, kereskedők, gyógyszergyárak, és gyógytermék­ gyártók alapvetően érdekeltek a folyamatos útkeresésben, a gyógynövények felhasználásának bővítésében, illetve az új alkalmazások lehetőségeinek kutatásában. Ez meglehetősen sokrétű feladat, hiszen a gyógyászati alkalmazáson kívül a gyógy- és aromanövényeknek számos egyéb felhasználási terülte van. Mind a hasznosított növényfajok, mind pedig az alkalmazási területek tekintetében folyamatos bővülés és innováció figyelhető meg. Dr. Nicole Armbrüster, a berlini Analyze & Realize AG. munkatársa négy – gyógy- és aromanövények, illetve más természetes anyagok hatásmechanizmusára épülő – termékcsoportot mutatott be, amelyek kiemelkedő lehetőségeket jelentenek az alapanyag-előállítás (termesztés) és kereskedelem számára. A gyógy- és aromanövényeket nagy mennyiségben felhasználó termékcsoportok közül az utóbbi években a funkcionális élelmiszerek és a kozmetikumok szegmense fejlődött a legdinamikusabban, ezért előadásában ezekre tért ki részletesen. A funkcionális élelmiszerek (Functional Foods), olyan élelmiszerek, amelyek különböző funkcionális, az emberi szervezetre pozitív hatást kifejtő adalékokat tartalmaznak, például növényi rostokkal gazdagított joghurtok vagy növényi

szterolokat tartalmazó margarinok. Ennek a termékcsoportnak elengedhetetlen része az új, tudományos kísérletek által igazolt hatású hatóanyagok alkalmazására irányuló folyamatos innováció. A funkcionális élelmiszerek csoportján belül 2007ben az antioxidánsokat és növényi szterolokat tartalmazó szív- és érrendszerre ható termékek piaci részesedése volt a legmagasabb. A növényi alapanyagú kozmetikumoknak három csoportja különböztethető meg:  A hagyományos növényi alapú kozmetikumokban elsősorban aloé, körömvirág, kamilla, citromés borsfű egyszerű kivonatai találhatóak meg.  A cosmeceuticals szegmens termékei ezzel szemben konkrét gyógyászati hatással rendelkező hatóanyagokat tartalmaznak (pl. enzimek, antioxidánsok, illóolajak), ezzel hatásfokukat tekintve a gyógyszerek és a hagyományos növényi kozmetikumok között helyezkednek el. Ebben a termékcsoportban különösen nagy a növényi hatóanyagok szerepe, ide tartozik például a ránc elleni arcrémekhez adott alfalinolénsav is, amelyet a ligetszépeolajból vonnak ki.  Az előadásban elhangzottak alapján szintén a növényi alapú kozmetikumokhoz tartozik a nutricosmetics nehezen körvo-

nalazható és sokak által vitatott csoportja is, amelynek magyarul talán a „táplálék kiegészítő” megnevezés felel meg leginkább. Olyan növényi kivonatokat (pl. homoktövis, gránátalma, szőlő, aloé) tartalmazó kapszulák, tabletták, porok vagy italok tartoznak ebbe a szegmensbe, amelyek feltételezett hatást gyakorolnak az általános egészségi állapotra, közérzetre és ezáltal a megjelenésre2. Az előbbiekben felsorolt termékeknek a megjelenésük óta igen kedvező volt a fogadtatásuk a piacon, kedveltek és keresettek lettek. Ezt mutatja a folyamatosan bővülő termékspektrum is, amely komoly alapot teremt a nyersanyagok iránti folyamatos keresletnek.

3. táblázat A növényi drogok minőségét befolyásoló tényezők Származástól független tényezők A hatóanyag-tartalom ingadozása Az évjárathatás függvényében egyaránt ingadozik a termesztésben és a vadontermő állományokban (pl. illóolajok, alkaloidok), emellett sok növénynél mindig megújuló populációról (pl. kamilla) vagy klónokról (pl. csalán, mezei zsurló) van szó, ahol a hatóanyag-tartalom nem ingadozik jobban, mint a termesztett növényeké. Mikrobiológiai szennyeződések A tárolás során keletkező mikrobiológiai szennyeződések a tárolási hely adottságaival, a tárolási móddal és a növények szárazanyag-tartalmával függnek össze.

Gyógynövények gyűjtése: a szükséges rossz? A magyarországi gyógynövényágazat bemutatása kapcsán vita bontakozott ki a gyűjtött alapanyagok minőségéről, megbízhatóságáról. A vadon termő gyógynövények felhasználása az észak- és nyugat-európai országokban nehezen tolerált, maradi, korszerűtlen, és alacsony minőséget biztosító gyakorlatként nem elfogadott. Ezek kapcsán érdemes felsorolni néhány, a gyűjtés mellett szóló érvet, illetve elemezni a gyűjtési gyakorlat fenntartásának lehetőségeit, hiszen az a gyakorlat évszázadok óta szerves részét képezi a hazai vegetáció hasznosításának, és napjainkban is meghatározó része az ágazatnak. Magyarországon a termesztésnek és a gyűjtésnek egyaránt fontos szerepe van az alapanyag-ellátás biztosításában, a kereskedelmi forgalomban lévő fajok 60-70 %-a jelenleg is a természetes populációkból származik. Hazánk ezzel köztes helyet foglal el a gyűjtést egyáltalán nem végző és nehezen elfogadó északnyugat-európai országok (Németország, Egyesült Királyság), valamint a tradicionálisan intenzív gyűjtést folytató délkeleteurópai, balkáni államok (pl. Bulgária, Albánia) között. 2

Jellemzően a gyűjtés során ható tényezők Keveredés más fajokkal

Jellemzően a termesztés során ható tényezők Növényvédőszer-maradványok

Szennyeződés egyéb szervetlen idegen anyagokkal Bár az idegen anyagokkal történő szennyezés a termesztett gyógynövényeknél is fennáll, mégis elsősorban a gyűjtött anyagokra jellemző. Ezeket eredetüktől függetlenül mechanikai úton szitálással, illetve fémek esetén mágnessel lehet eltávolítani.

Nehézfém-akkumuláció Sok esetben nem a talajban lévő koncentráció a meghatározó, hanem az egyes növényfajok akkumulációs hajlama: a nehézfém-akkumulációra hajlamos fajok esetében a termesztésből és a gyűjtésből származó drogok egyaránt magas értékeket mutatnak (pl. orbáncfű – kadmium, csalán és a palástfű – ólom).

A felhasználás alapfeltétele a megbízható és állandó minőség. Ez, bár sok faj esetében termesztésből származó nyersanyagok által biztosítható, a hasznosított fajok többsége azonban jelenleg is részben vagy teljes egészében vadon termő állományokból származik. Többek között olyan, a kozmetikai-, a gyógyszer- és az élelmiszeripar által hasznosított növényfajok származnak részben vagy teljes egészében gyűjtésből, mint pl. a csalán, a csipkebogyó, a mezei zsurló, a bodzavirág vagy az orbáncfű. Ennek ellenére jelenleg nem a lehetséges mértékben hasznosulnak a vadon termő gyógynövények, hiszen sok növény esetében a gyűjtött mennyiségeket meghaladó kereslet mutatkozik az alapanyagok

iránt (pl. mezei zsurló, bodzavirág, vadgesztenye). A gyűjtésből származó gyógynövények hasznosítása a következő okokból adódóan feltehetőleg a jövőben sem lesz elkerülhető:  számos növényfaj esetében nem áll rendelkezésünkre termesztéstechnológiai útmutatás,  a kis mennyiségben hasznosított növények esetében nem fűződik gazdasági érdek a termesztésbe vonáshoz (pl. borókabogyó),  ameddig a vadon termő állományok megfelelő minőségben és mennyiségben biztosítanak alapanyagot, nincs motiváció a termesztésbe vonásra (pl. csipkebogyó, fagyöngy),

Az előadás kapcsán nyitott kérdés maradt, hogy ezek a termékek miben különülnek el a funkcionális élelmiszerektől.

63

2009. augusztus  számos gyógynövény kiterjedt természetes populációkat alkot, ennél fogva fenntartható módon történő hasznosításuk gazdaságos alternatívát jelent a termesztéshez (pl. csalánlevél, bodzavirág, vérehulló fecskefű),  a termesztésből származó, versenyképes áron beszerezhető alapanyagok nem fedezik a szükségletet (pl. cickafark, csipkebogyó, orbáncfű).

A vadon termő gyógy- és aromanövények tehát értékes és szükséges alapanyagok, amelyeknél azonban a megfelelő minőség a felhasználás feltétele. Ebből kiindulva tehát nem a gyűjtés mellőzése, visszaszorítása tekinthető célravezetőnek, sokkal inkább a gyűjtési gyakorlatnak a nemzetközileg is elfogadható, körültekintő és a gyakorlatban is kivitelezhető szabályozására kell törekednünk. A növényi drogok minőségét befolyásoló tényezők a gyűjtés és a termesztés szempontjából három csoportba sorolhatók (3. táblázat). A vadon termő gyógynövények gyűjtésének ajánlott szabályozását elsőként a WHO/IUCN és a WWF által 1993-ban publikált „Irányelvek a gyógynövények megőrzésére” (Giudelines on the Conservation of Medicinal Plants) irányelv fogalmazta meg. Ezt követően 2003-ban fogadták el jelenlegi formájában a WHO „Irányelvek a gyógynövények helyes mezőgazdasági és gyűjtési gyakorlatához” átfogó útmutatását (WHO guidelines on good agricultural and collection practices for medicinal plants – GACP). Párhuzamosan ezeknek az irányelveknek az elkészülésével, pontosabban ezekre alapozva három nemzetközi szervezet saját ajánlásokat dolgozott ki, amelyek lényegében a két átfogó irányelvrendszer egyes részterületeire koncentráló, részben az európai gyakorlatra összpontosító változatai (tehát a két rendszer részeit képezik):

64

 Elsődleges feldolgozás, tárolás, szállítás Európai Gyógynövénytermesztők Szövetsége (EUROPAM): Irányelvek a gyógy- és aromanövények helyes gyűjtési gyakorlatához (GWP) – 2006  Fenntartható gyűjtés, környezetvédelem WWF: Nemzetközi standard a gyógy- és aromanövények fenntartható gyűjtésére (ASSC-MAP) – 2007  A gyógytermékek minőségbiztosítása Európai Gyógyszerészeti Hivatal (EMEA): Irányelvek a növényi alapanyagok helyes mezőgazdasági és gyűjtési gyakorlatához (GACP) – 2008

A növényi alapanyagok iránti minőségi elvárások egyre szigorodnak. Ezért, amennyiben a jövőben is szeretnénk hasznosítani a vadon termő gyógynövényeket, hosszú távon sem a bel-, sem pedig a külpiacainkon nem kerülhető meg a gyűjtésből származó gyógynövények rendszeralapú minőségbiztosítása. Az önkéntes minőségi standardok alkalmazása egyrészt helyreállíthatja és erősítheti a gyűjtésből származó növényi alapanyagok iránti bizalmat, másrészt lehetővé tenné a hazai állományok fenntartható, nyomon követhető hasznosítását. További szempont, hogy az igazolt eredet és minőség versenyelőnyt jelenthet az alacsony áron a balkáni vagy távol-keleti országokból importált, bizonytalan eredetű áruval szemben. n

A Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara posztgraduális, költségtérítéses növényvédelmi szakmérnök képzést indít ez év őszén. A jelentkezés feltétele: egyetemi szintű agrár-, kertész-, erdőmérnöki végzettség. (A képzésben a vegyész, biológus, kémia-biológia szakos tanár szakképzettségűek is részt vehetnek, de esetükben a felsőoktatási intézmény felvételi, illetve különbözeti vizsga letételét írja elő.) A képzés ideje: négy félév, 120 kredit, minimum 600 tanóra Jelentkezési határidő: 2009. augusztus 15. Első konzultáció várható ideje: 2009. október vége, november eleje Költségtérítés összege: 120.000 Ft/félév. A hallgatók a klasszikus növényvédelmi tárgyakon kívül (kémia, növénykórtan, állattan, gyomirtás, géptan, előrejelzés, integrált védekezés stb.) ismereteket szerezhetnek a növényvédelem környezet- és természetvédelmi, illetve munka- és humán-egészségügyi vonatkozásai, hazai és nemzetközi növényvédelmi jog, a növényvédelmi minőségbiztosítás, a növényvédelmi informatika és szaktanácsadás, a növényvédelmi biotechnológia, a precíziós növényvédelmi módszerek és más, egyéb tárgyakból. Jelentkezési lap, valamint a szak tanterve és a szakra vonatkozó egyéb információ a Tanulmányi Osztálytól kérhető, vagy a www.mtk.nyme.hu (oktatás, tanulmányi ügyek, szakmérnökképzés) honlapról letölthető. Cím: 9200 Mosonmagyaróvár Vár 2. Tel/fax: 96/566-607 További felvilágosítás: Dr. Reisinger Péter intézetigazgató, egyetemi tanár Növénytermesztési Intézet, Növényvédelmi Tanszék Tel: 96/566-676, E-mail: [email protected]