A VÁROSTORONY HÉTKÖZNAPJAI

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI  

A képaláírás a Soproni Szemle 1937/1. számából származik! (Valószínűleg Storno Ferenc vázlatkönyvébe rajzolt Storno Pál.)

1

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI  

A VÁROSTORONY HÉTKÖZNAPJAI I HA NINCS PÉNZ A BONTÁSRA, MAJD MI ÖSSZEADJUK! (1807) II Tűzrendészet: jobb későn, mint soha (1811) III Nekik is kell városi lakás Muskétások gondjai Mihály napkor (1832)

Jelige: A város? Poraiból megéledett Főnixmadár! tudta ezt már Zrínyi is1

Szülőföldünk pályázat 2015

1

Csak végig kell olvasni a közölt várostörténetet, hogy mennyi újjászületése volt!

2

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   TARTALOMJEGYZÉK Borító: Bástyatorony rajza a Soproni Szemle 1937. évfolyamában Tartalom: Johann Thomas Hauer: Fantáziakép az 1808. évi hármas soproni tűzvészről A múlt: A füstben született város A Várostorony: festmény ismeretlentől

4 4–10 11

I. Ha nincs pénz a bontásra, majd mi összeadjuk (1807) II. Tűzrendészet: jobb későn, mint soha (1811) III. Nekik is kell városi lakás. Muskétások gondjai Mihály napkor (1832)

12 13 14

Vázlat egy alaprajzról (1832) Mit keres itt egy főnixmadár? A zenéről inkább Bárdos Kornél és Fohner János

17 17 17

A képek és történetük Névmutató

19 20

Eredetileg máshoz fogtam, de aztán volt, aki rádöbbentett: hátrább az agarakkal, ez már nem sikerülhet. Sok. Egyszerűen sok. Több mint fél év ment rá a Sopron anno honlap képeihez írt 100 képaláírás összeállítására, egyik újrakezdést követte a másik nekiveselkedés, mire be kellett ismernem, közelebb vonjam meg lehetőségeim határait. Még így sem lehetetlen, hogy sokat markoltam. Ne én válaszoljak. Nos? Kedves olvasó?

3

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI  

Benu2, a főnixmadár, az égi kegyelem jelképe, saját hamvaiból éled ujjá – olvasható Lacknernál 1615-ben megjelent könyvében. A füstben született város Égetett vagy kiégett sánc3 vette körül azt a Belvárosnyi területet, amelynek születéséről azóta elmélkednek, amióta a régészek megtalálták. Am öden Burg – határozták meg helyüket, szekereik ponyvái mögül kikandikálva, a mellette elhaladó frankhoni kereskedők. A puszta vár nem volt üres: a honfoglalás állammá szerveződése idején alighanem itt táborozott Suprun ispán4 és figyelte a Bécsi-dombra települő tarka-barka népeket. Miért éppen innen? Földvár volt a környéken több is. Ezek lakóival már nemigen találkozhattak Árpád apánk vitézei. Mint ahogy a barnán csillogó borostyánkő szállítására kiépült út római katonáival sem. Scarbantia5 csendes álmát aludta a mélyben. A szelídgesztenyék gazdátlanul maradtak. Az amfiteátrum nézőteréről nem hallatszott a tömeg biztatása, amely egykor a szőlőkig hatolt. A népvándorlás korának vad pusztításai földbe temették a Forumot, tűzvészben ezer darabra tört Jupiter. Annál inkább használták ki a kváderkövekből emelt várfal még akkor is tiszteletet parancsoló maradványait. A romokat időről-időre megerősítették, s a középkor folyamán a királyok elő is írták nekik. A többesszám nyelvtani fordulata jelzi, hogy jócskán benépesült a környék. A szorgalmas 2

Benu az egyiptomi isten, lásd a képek között és a történetét Lásd a Soproni Szemle 1987. évfolyamában megjelent írásokat. 4 Suprun ispán , de számos kísérlet van a megfejtésére, például Cyperon a keresztesektől 1096- ból 5 Scarbantia pusztulása egyben egy új világ születése. 3

4

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   iparosok és kereskedők pénzéből megépült a Szent Mihály-templom első formájában, s a ferencesek belekezdtek templomuk tervének kivitelezésébe. Jegyezzük meg jól azoknak a századoknak legfontosabb dátumát, 1277-et6. Attól kezdve város a város. Vezetői megőrizték a cseh uralkodó ellenében a koronás fő, Kun László számára. Lakói a budai polgárok jogrendje szerint éltek ezentúl. Legfőbb vezetőjüket Bürgermeisterként tisztelték, mert többségük német nyelvterületről vándorolt falaik közé. Nevükben a családnév jelzi, hogy honnan, vagy milyen foglalkozásból. Nem csak a céhekbe tömörült iparosok termékeivel kereskedtek, hanem elsősorban a borral7. Gazdagodásuk folyamán sorra szerezték meg a környék falvai feletti hatalmat, s növelték földbirtokaikat. Főurakkal osztoztak a Fertő halászatán. Tekintélyük az országban annyira nőtt, hogy néhány királyi várossal szövetkezve hallathatták szavukat az országgyűléseken. Polgár nem lehetett akárki. Nevük az 1535-től megtalálható könyvekben őriztetett. A polgárok büszkék is voltak az így szerzett címre: szabad királyi város8. Persze a fejlődés nem volt egyenes vonalú. Vitáik nem csak a szomszédos birtokosokkal voltak, hanem a katolikus egyházzal is. Ha már a kolduló szerzetesrendek, mint a ferencesek is, igyekeztek maguknak biztosítani az állandó jövedelmet, hát még az egyház szervezetei. Örök vita tárgya volt a mezőgazdaságban a tized behajtása, a várospolitikában a plébános személyének kiválasztása, a templomok, a javadalmas papok, egyáltalán a papság ellátása, mentesítése bizonyos polgári kötelezettségek alól. Pénz mindenkinek kellett. Az Új utcában tömörült zsidók9, mivel nem engedték őket a polgári foglalkozásokba, kölcsönök adásával enyhítettek a pénzhiányon, egyben növelték az irántuk megnyilvánuló ellenszenvet, mikor közeledett a visszafizetés ideje. Ez odáig fajult, hogy 1526-ban kiűzték őket a városból. (Csak 1840-ben jöhettek vissza.) Az egyházra nézve ennél nagyobb veszedelem alakult ki akkor, amikor az árucikkekkel utazó kereskedők (mint Moritz kalmár) nyugatról behozták a lutheri tanokat. Hiába rendeztek nyilvános könyvégetést, rendszabályozták meg a polgárokat, a reformáció10 gyorsan terjedt. A papok között is. A győri püspöknek most már nemcsak egyes személyekkel, a tized fizetése alól kibújókkal, hanem magával a városi tanáccsal is meggyűlt a baja. Moritz Pál kalmár11 adósainak könyve az egyetlen olyan üzleti könyv, amely a 16. század elejéről Sopronból megmaradt. Ebben olvasható, hogy az országban nálunk folytatták le az első vizsgálatot a reformáció tanai ellen, mégpedig 1524. október 22–30-ig. A polgármester, a városbíró és tíz belső tanácsos vallotta, hogy a kalmár és neje böjti napokon húst és tojást esznek és számos lutheránus könyvük van. Ezeket Moritz beszolgáltatta és tulajdonlásukért 30-án nyilvánosan és ünnepélyesen bocsánatot kért a Fő téren. A máshonnan is összeszedett példányokkal együtt ezeket a városi hóhérnak 1525. január 2-ig a Fő téren el kellett égetnie. (Moritz ennek ellenére 1526-ban városbíró.) Négy évtized múltán már annyi hívőt talált a német földről érkezett Gerengel Simon lelkész12, hogy 1565-ben megszervezhette a helybeli gyülekezetet. 1597-ben a katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv már csak 20 katolikus családot vehetett nyilvántartásba a körülbelül 5000 lakosú városban. Ekkortájt emelkedik ki a polgárok közül a máig elismert nagy szervező, diplomata és városvezető, Lackner Kristóf13. Az apjánál kezdő ötvösmester a páduai egyetem doktoraként került a város élére. Meghatározó szerepet vállalt a kulturális életben a Soproni Nemes Tudósok Társaságának megalapításával és működtetésével, iskoladrámáival és számos 6

1277 a városi rang elnyerése. 1977-ben ünnepeltük 700 évfordulóját A borkereskedelem: Kücsán József: Oedenburg und der Wein zu beginn des 19. Jahrhunderts 8 Szabad királyi város több város összefogásából 9 .Lásd Pollák Miksa 10 A reformációról Johann Karl Schuster: Szemelvények… Az 1817. évi soproni ünnepségek 11 Móritz Pál kalmár üzleti könyve 1522–1529. Sopron város történeti forrásai 1994- Német eredeti és fordítása 12 Gerengel Simon evangélikus lelkész, a soproni gyülekezet megszervezője. SSz. 1992/1. szám. 13 Lackner Kristóf (1571–1631) tudós, neves polgármester. „Mergitur non submergitur. (Elmerül, de el nem süllyed.) híres mondása a német kitelepítettek emlékművén 7

5

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   humanista értekezésével stb. Sikerült úgy egyensúlyozni a császár és a lázadónak minősített Bethlen között, hogy bár utóbbi másfél évig megszállva tartotta a várost, ennek később nem lett gyászos következménye. Ezt a diplomáciai tevékenységet csak biztos gazdasági háttér előtt folytathatta, alapja ennek a bor volt. A nehéz idők akkor következtek be, amikor megindult az ellenreformáció gépezete. Sorra szerezték vissza pozícióikat a katolikusok. Amíg élt, még Eggenberg hercegné tudott tenyérnyi helyet biztosítani az ágostai hitvallás követőinek. A Wesselényi-féle összeesküvés leleplezésével és Vittnyédi ügyvéd halálával a nagyobb távlatú támogatásnak is befellegzett. A lelkészek sorsa gyakran a gályarabság lett. És a város lakosaié? 167614. november 28. délután félkettő. A mai Erzsébet utca 2. és Rákóczi utca 1. helyén állott Warkoweil-ház udvarán a gyerekek gesztenyesütéshez készülődtek. Pillanatok alatt felcsapott a láng: égett a szélben a szalmakazal, aztán a ház, aztán az utca, aztán az utcák sora. A Szent György-templom harangjai lezuhantak, a tűztorony kiégett. Másnap vasárnap. Az istentiszteletet az elhamvadt fatemplom romjainál tartották. A meggyötört nép eltemetett ezzel egy hosszú korszakot, s elindított egy újat. Amikor a füst eloszlott, megkezdődött a barokk. Addig azonban el kellett még viselni egy országgyűlést (igaz hogy felújították a várostornyot, s rajta az órát az ide szállásolt Lipót császár tiszteletére), a Thököly előtti meghódolást és a kuruc Vak Bottyán vezette ostromot. A 18. század sem múlt el zavartalanul. Megszaporodó krónikáink beszámolnak a magisztrátus törvénytelenségeiről, felháborodott polgároknak a császárnál tett panaszáról, II. József intézkedéséről. Schilson báró 1782-ben mint a már kilencedik éve tartó ügy lezárására kijelölt komisszár, mai szóval kormánybiztos, úgy csinált rendet, hogy kiosztotta a példás büntetéseket, rendbe hozta a város zilált pénzügyeit és gazdálkodását. Mindent áruba bocsátottak, bérbe adták az erdei vadászatot, a vámot, a piacfelügyelőséget, a mérlegházat, benne a lemérést, a kántorbőjti bormérést, még a szemetet is, amit a piactéren összedobálnak – idézi Schuster János Károly krónikájában. – Röviden: minden a legkisebbtől a legnagyobbig, amit a város azelőtt beszedett, az utóbb a királynak és a kamarának jutott. A 19. század járványok után és Napóleonnal a látóhatáron indult. Tanoncok és mesteremberek rendre megtöltötték a szárazmalomból kistafírozott színház nézőterét, majd a felfokozott igényeket is kielégítő előadásoknak örültek gróf Pejácsevich Károly kaszinójában15. Például Mozart Varázsfuvolájának tapsolhattak, és innen indult a később világhíres szoprán, Liebhardt Lujza pályája16. 1808-at a krónikás a borzalom évének nevezte. Eleinte semmi különös sem történt, csak egyre nagyobb lett a szárazság és egyre forróbb lett a levegő. Mindazonáltal csendes nyugalom uralkodott a városban, egészen július 19-ig. Egy óra körül váratlanul megszólalt a vészharang, s máris lángokban állott a Szentlélek-templom szomszédságában a Pflaszter sarokháza. Égett a szénával dugig tömött padlás. A nyomban feltámadt szél elvitte csóváit nagy ívben a domonkosok templomának keleti faláig, több mint kétszáz ház pusztulását okozva ezzel. A második tűz 22-én, szintén a nap legmelegebb órájában, ezúttal egy Hátulsó utcai tűzhelyre dőlt forró zsírból tört elő és kavargott végig az első fertály háztetőin. Utoljára a 24-én vasárnap hajnali félötkor támadó tűz első füstjét a Szentlélek utcában vették észre, esőfelhőnek, ködnek vélve azt. Áldozatul esett a Kisvárkerület, az Ikvahíd páratlan oldala, a Szentlélek és a Rózsa utca, valamint a Szélmalom utca egy része, a Víg paraszt vendégfogadóig. Itt merült fel a legkomolyabban a gyújtogatás gyanúja. A pusztulást a 14

1676. nov. 28. a nagy középkor-pusztító tűzvész. Lásd Schuster i. m. 48–49 o. Pejácsevich Károly gróf (1745–1815) a színház működtetője és a kaszinó tulajdonosa. A gróf és a szegények c. pályamunkám a Magyar Nemzeti Múzeum és a Honismereti Szövetség országos helytörténeti gyűjtőpályázatán első helyezést ért el, a díjkiosztó 2008 június 30-án, Zalaegerszegen volt. 16 Tűzvész a franciák árnyékában. Az 1808. július 19-, 22- 24-i soproni tűzvészek története c. pályamunkámmal a 15. lábjegyzetben leírtakkal megegyezően nyertem első díjat Zalaegerszegen. 15

6

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   csornai premontrei krónikaíró a bibliai Sodoma és Gomorrha sorsával veti össze, célzással a város túlnyomóan protestáns lakosságára. Ismét eloszlott egy füst, hátrahagyva legalább 244 lakóház és melléképületeinek romjait, nem hozzászámítva azt a 39 építményt, amelyet a tűz útjának megszakítása végett rontottak le. Ez aligha ért többet, mint az öt nagy réz fecskendő vízsugara. Jobb későn, mint soha alapon végre 1811-ben elkészült egy alapos tűzrendészeti szabályzat a tűzoltás rendjéről. A megelőzés lényege, a szervezésen kívül, nádfedés helyett cserép. A borzalmas csapás emléke igen hamar elenyészett. Fiedler krónikájában szemrehányóan jegyzi meg, hogy a népek máris a szórakozások felé fordultak. Pedig már a sarkában nyomulva érte el a várost a következő csapás a francia megszálló sereg képében. 1809. május 29-30-án jelent meg előőrsként 4-5000 fő, s a legtöbb, 22000, júniusban követelt magának ellátást és részben szállást. Bár ami a számot illeti, igaza lehet Fiedlernek, amikor a folytonos jövés-menés miatt ezt pontosan nem igen lehetett megállapítani. Az utolsó száz francia katona november 18-án vonult el Sopronból17. 1817-ben a városházán gabonát osztottak a szegény éhezőknek. Különben fejlődik a város, rendezik a Promenádot, s 1830-ban már arról ír Geiger Márton kosárfonó szép, színes krónikájában, hogy a Várkerületen, először Pozsony után, Sopronban burkolják faragott kővel az úttestet. A hivatalos iratok szerint ez a helyi kőbánya gneisze. Egyébként is épül, szépül a Várkerület. Májusban kórházat avatnak. Szükség is van rá: egyre több a hír a terjedő koleráról18. Aztán eléri Sopront. 1832-ben a nagy nyári hőségben volt olyan nap, amikor 23 halottat temettek. Nem akárhogyan, mert azt már tudták, hogy érintéssel is terjedhet a kór. Különösen az élelmiszer-kereskedelem sínylette meg a különféle vesztegzárakat, a szállítások, vásárok leállítását. De egyszer csak ez is elmúlt. A megakadt fejlődés tovább folytatódott. A Pejácsevich-kaszinó leégett ugyan, de rövidesen megújították. Sőt a közelében nekikezdtek az új színház felépítésének. 1841-ben nagy pompával megnyílt és zsúfolt házakkal működött hosszú évekig. A reformkor legnagyobb alakja, gróf Széchenyi István, nagycenki kastélyából kitekintve sokat tett a városért. A Kaszinó, Takarékpénztár, Szeder-egylet elnevezések mögött óriási szervezőmunkája áll. 1845. május 6-án megkezdték a Sopront Bécsújhellyel és ilyenformán a világgal összekötő vasút építését. Összehívták a magyar természetbúvárok vándorgyűlését 1847 augusztusára. Hogy megmutassák, mit tud ez a város, megszervezték az iparmű-kiállítást és nagy népünnepélyt tartottak a Neuhof fái alatt. Sok felújítást, szépítést erre az alkalomra időzítettek. Kicsit későbben, 1848. augusztus 20-án indult el az első gőzvontatású vasút. A politika izzó légköre Pozsonyból fejlődött országos mozgalommá, s a közeli Bécsben polgárháborúvá. Az utóbbit leverő Windisch-Grätz 1848 utolsó heteiben indította el hadjáratát Kossuth szabadságharca ellen. Seregének oldalszárnyán nyomult előre Petrichevich-Horváth János erdélyi származású ezredes dandárja, s december 16-án délben sorakozott fel Sopron főterén. Ezzel számunkra befejeződött az alig elkezdett fegyveres küzdelem. A győztes császár önkényuralmának időszakában Sopron az elnyomó rendszer egyik fontos, hivatalokkal és hivatalnokokkal megrakott helytartósági kerületi székhelyévé duzzadt fel. Az evangélikus líceum mint sziget kivételével jóformán csak német szó járta az épülő kaszárnyák, a szaporodó kávéházak környékén. A társasági élet középpontja a színház, a kaszinó, esténként a Promenád. A légkör enyhülésével a polgárság sorra alakította ki egyesületeit. 1867-ben szervezték meg a Sopron városa történetének és művészetének fejlesztésére alapítandó egyesületet. A Dalfüzér, a már 1829-ben alakult és újra erőre kapó 17

Dr. Krisch András: Francia megszállás Magyarország szabad királi városában 1809.

18

Réthly Endre: Az 1831–1832. évi kolerajárvány Sopronban. SSz. 1976/1. számában.

7

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   Zeneegyesület mellett a sport kedvelői is szóhoz jutottak. Vitorlázók a Fertőn csónakházat, tornászok és tűzoltók egyletbe (Soproni Torna- és Tűzoltó Egyesület) tömörülve felépítették a Papréten a Tornacsarnokot. Nem feledkezhetünk el az 1863-ban megszervezett országos hírű Dalosünnepről sem. A Dalos-hegy őrzi emlékét. Mindenekelőtt azonban a Flandorffer Ignác és Braun Nándor művét, a Soproni Városszépítő Egyletet kell említenünk. Hivatalos alakulásuk éve 1869. Számos, sőt mondhatjuk: számtalan alkotásuk máig hirdeti a lokálpatrióták városszeretetét. A Dunántúli Turista Egyesület már messzebbre nézett. Hatvan Ferenc tanár alapította 1903-ban, s mindjárt – Thirring Gusztávval – turistakalauzokat, térképeket adott ki, s jelzésekkel látta el az erdei utakat. A Millennium19 budapesti ünnepségeiből kiállított tárgyainkkal vettünk részt, idehaza többek között új városházával és Széchenyi-szoborral, ami azonban kissé későbbre sikeredett. A várostól északra a Fertőig a poncichterek (babtermelőknek mondták őket, mert a tőkék sora közé, kihasználva a területet, babot ültettek) szorgalmas munkával lettek urrá a 19–20. század fordulóján a filoxéra veszedelmén. Sokak számára jelentett anyagi romlást az évtizedeken át sikertelenül tőzsdéző Építőbank bukása 1901-ben. Az egyre nagyobb tért nyerő magyarság egyik meghatározó egylete volt a Frankenburg Irodalmi Kör és a Színpártoló Egyesület. A festők és a fotósok a Festőteremben mutatták be alkotásaikat. (A fotósok a nagyvilág nemzetközi kiállításain szereztek később világhírnevet.) A magyarosodás egyik nagy eseménye zajlott 1942-ben. Az 1872-ben átadott és az 1940 körül eladásra kínált Kaszinó épületét a Volksbund elől sikerült megvásárolni. Ekkor került föl homlokzatára a Magyar Művelődés Háza felirat. A város közben egyre terjeszkedett. Délen, a közeli dombokon már a 18. században felfeltűnnek kis faházak, például Fabriczius Teofilnak, a híres polgármester apjának a tulajdona. A lőverek megszaporodása a 19. század második felére tehető. Tulajdonosaik szervezete később a Városszépítőkhöz csatlakozott. A területet ma sajnos, egy erőszakos magyarítás következményeként Lövérnek, Lövéreknek, újabb változatban – eredetet és értelmet feledve Lővéreknek hívják20. Nagy léptekkel haladt előre a 19–20. században a technika. A vízvezeték építésére 1891-ben került sor. Az első kapavágásra május 20-án délután négy órára hívják a hivatalosakat és érdeklődőket egyaránt az újságban. A gázgyártás a soproni polgárok pénzéből 1866. december 31-én kezdődött. Flandorffer Ignác a működtető részvénytársaság alapítója és elnöke. Ma már nem szénből állítják elő, hanem földgázt kapunk. A helyi gyártás megszűnt. A Soproni Világítási és Erőátviteli Vállalat 1898. február 26-án alakult meg. Társaskocsik a Várkerülettől a Déli vasútig, majd a másik pályaudvar 1876-beli megnyitásától odáig is közlekedtek. A két vasúti pályaudvar közötti összeköttetésre építették meg a kényelmesebb villamost. 1900. április 22-én indult az első próbajárat. Áramot Ikervárról légvezetéken kaptak. 1923. május 31-ig közlekedett. Lassúsága és a megcsappant forgalom miatt szűnt meg. A soproni állami távíró állomás 1855. november 1-jén nyílt meg. Előbb a Széchenyi tér 13. helyén, majd az Újteleki utca 8. emeletén üzemelt. Egy Morse-gépet használtak, amely elemekkel működött. A rézvezeték a bécsújhelyi távirdától indult. A hivatal évtizedek múlva egyesülvén a postahivatallal, annak a Színház utca 33. sz. házban lévő székhelyére költözött. Itt annál is inkább szűk volt a hely, mert ide telepítették a telefonközpontot is 1890 november 1-jén. A Postaigazgatóság Széchenyi téri felépülése után mindkét hivatal oda került. 19

A Millennium Sopronban. Pályamunka 1996.

20

Hárs József: Lőver–Lövér. Szülőföldünk pályázat 1997.

8

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   Az első nyilvános tévéközvetítés műsora a bécsi Fidelio volt 1956. október 2-án, a Kaszinó nagytermében, a Budapestről hozott kis képernyőn a nagyszámú és kíváncsi nézők örömére. Reléállomás működött a Károly-kilátón, amíg fel nem építették a ma már használaton kívüli nagy tévétornyot. Még nem volt készen, amikor az építésvezetővel együtt hiába javasoltuk az illetékeseknek, hogy a berlinihez hasonlóan, legyen fenn kávéház rajta, a hatóságok nem engedélyezték. A technika vívmányainak birtokában vált lehetővé a mozi elindítása közönség-befolyásoló útjára. Sopronban először 1896. december 10-én pergett közönség előtt mozgófilm, természetesen helyi áramfejlesztővel. 1908-ban az Elektro-Bioskop, 1913-ban a Városi Mozi nyílt meg, s versengett egymással a második világégés utánig. Egyebekről nem is beszélve. Ma újra van Elit Mozink. A történelem nem állt meg a város falainál. Az első világháborúban nem váltunk ugyan hadszíntérré, de a Trianonban aláírt békeszerződésben Sopron az osztrákoknak ítéltetett. Nálunk még akkor a Proletárdiktatúra 133 napja telt. 1921-ben azonban, a közismert népszavazás eredményeként, Sopron és környéke magyar maradt. A várostorony kapuján olvasható Civitas Fidelissima21, a leghűségesebb város, az Országgyűlés 1922-ben hozott törvénye szerint illeti meg Sopront. Sopronyi-Thurner Mihály 1918–1941 között volt Sopron polgármestere, és akkor ment nyugdíjba, amikor már benne voltunk a második világégésben. Szegényeket pártoló, következetesen takarékos gazdálkodása megóvta a várost a gazdasági világválság súlyos következményeitől. Máig ható tette volt a Magyarországra menekült Selmeci Akadémia (a mai Nyugatmagyarországi Egyetem) letelepítése. Nem hiába állított a tárgyilagosan ítélő utókor szobrot neki. Sopron nem csak iskolaváros, hanem a múzeumok, a műemlékek városa is. Amennyire dicséretes a múlt, sőt régmúlt ápolása, annyira sajnálatos, hogy annyi érték ment veszendőbe az évek során. Ezt a pusztulást csak részben lehet azokra a bombatámadásokra visszavezetni, amelyek a második világháborúban értek minket, nem beszélve az értékes emberek elvesztéséről (a zsidóság elhurcolása 1944-ben22, majd a németek kitelepítése 1946-ban23). Természetesen nem becsülhetjük le azoknak a bombáknak a hatását. 1944. december 6-án kezdődően, az a füst olyan lángokból szállt az ég felé, amelyek egy hosszú korszak végén csaptak elő. Ismét újra kellett kezdeni egy város életét. De hogyan! A megszállók nálunk a Nyugat közelsége miatt óvatosabbak voltak, mint máshol. Viszont Rákosi, a hajdani soproni kisdiák, nem mutatott megértést a város lokálpatrióta érzelmei iránt. Hiába mutogatták neki és sleppjének a Széchenyi Gimnázium egyik szobáját, ahol kis múzeumot rendeztek be tiszteletére, mellőzött porfészeknek szánta a települést. Ami biztosan rossz volt akkor: az aknazár és határsáv szigora a Páneurópai Piknikig. Annyi hasznot húztunk belőle, hogy elkerülték légterünket a Schwechatról felszálló vagy oda érkező gépek. Ami jó volt: a Soproni Ünnepi Hetek24, ismét Városszépítők, a Fedett uszoda, a Barlangszínház, a műemlékesek tevékenysége, az Erzsébet-kert előtti aluljáró. És Csatkai Endre magyarázatai a városi múltról és Bognár Dezső, aki befogadta ezeket. És nem mellesleg: a lakótelepek panelházainak sokan örültek25.

21

1922. évi XXIX törvény, Ormos Mária: Civitas Fidelissima; Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922–1939. Sopron, 2006. ; ifj. Sarkadi Sándor: A Nyugat-magyarországi felkelés és a soproni népszavazás. 22 Lásd: Hárs József: Egy soproni zsidó család vázlatos története 1946-ig. Szülőföldünk, 2002. 23 Krisch András: A soproni németek kitelepítése 1946. 24 Hárs József: A Soproni Ünnepi Hetek története 1932–1993. Sopron, 1994. 25 A Jereváni lakótelep építésének története látható a sopronanno.hu-n.

9

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   Tudunk mi békésen is újjászületni. Nap mint nap. Ahogy fényesen kel a Nap. Mindnyájunk tűzmadara.

10

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   Források: Csatkai–Dercsényi: Sopron és környéke műemlékei. Budapest, 1956., 2. kiadás. Fiedler János Richárd (1733–1818) polgár, kereskedő. Kis krónikája Hamar Gyula fordításában a Soproni Szemle mellékleteként jelent meg 1943-ban. Geiger Márton krónikája SL XV/3/12. Ismertetése: Geigerék színes krónikája… 2008. Hárs József Sopron – honlapja. Pollák Miksa: A zsidók története Sopronban a legrégebbi időktől napjainkig. Az 1896-ban megjelent eredeti hasonmás-kiadása 2007. Soproni Szemle, alapítva 1937.

11

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI  

Bástyatorony az Előkapu közelében (forrás: Tarcsai Mária) 12

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   Ha nincs pénz a bontásra, majd mi összeadjuk! – mondták néhányan, sőt 1807-ben le is írták a Várostorony környékének háztulajdonosai közül. Vajon lettek volna olyanok, akik szívesörömest meg akartak volna szabadulni mindnyájunk régóta jelképnek számító építményétől? Vagy csak megelégedtek volna azzal az előtoronnyal, amelynek rajzát írásom elejére illesztettem? Hallgassuk meg előbb őket. Hallgassuk? Igen, bizonyára elmorogták véleményüket a szokott kávéházi asztal mellett, mielőtt sercegő tollukat kalamárisba merítették volna. Nos tehát? [Wohledler Stadt-Magistrat!] „Nemzetes Városvezetőség! Alulírottaknak legyen szabad tiszteletteljes kéréssel fordulni a Nemzetes Városvezetőséghez. Ennek teljesítését reménykedve várjuk Önöktől, akik bölcsen és félreismerhetetlenül törekednek arra, hogy ez a Tisztelt Szabad Város szebben és kényelmesebben legyen berendezve és amire az imént történt egészen hasonló eset a példa. A kérés abból áll, hogy a Belváros úgynevezett előkapujának a külső részét le kellene bontani, mint mindenféleképpen használhatatlant, bizonyos szempontból károst. Ennek alátámasztására a következő indítékokat számláljuk elő: Először. Maga a kapu, amely valószínűleg még a középkorra vezethető vissza, olyan időszakra, amelyben a város erődítmény volt, s amelyben meg lehetett a maga jogalapja. A mai kor viszonyai között és a város jelenlegi helyzetében mindenféleképpen használhatatlan. Mert nemcsak, hogy a város közepén fekszik, ahol — körülvéve a külvárosokkal — ezen a helyen semmilyen sajátosan nagyobb biztonságú támaszponttá nem újítható fel. Amúgy is a Belváros minden egyéb fennmaradó helyén már teljesen nyitott, hogy tehát ennek a lebontása révén itt se több, se kevesebb nem történik, mint ami már történt a város többi kijáratával. Ennek a teljes céltalanságát szemlátomást bizonyítja, hogy amennyire csak vissza tudnak emlékezni a kérelmezők, mindkét kapuszárny régestelen régen ki van akasztva. Másodszor. Ha szükséges lenne ezen a helyen a város lezárása, amely eset alig képzelhető el, a legkisebb tévedés nélkül méltán elhelyezhető lenne mindkét kapuszárny az első boltíven belül, amely a Graf-26 és a Cavallar27-ház mellett, [Az 1. oldal vége.] a Belváros felé van megépítve. Harmadszor. Nemcsak céltalan, hanem károsnak is látszik ez a kapu, éppen a fő közlekedési útvonalon, ahol az emberek a leginkább összetorlódnak, olyan szűk a hely, hogy egyik a másikát nem tudja kikerülni, a szabad ki- és beszállítás a látogatott heti- és évi vásárokon, sőt maguknak az embereknek az oda- és visszaáramlása van akadályoztatva. Ez a torlódás és egy ilyen szűk keresztmetszet többször volt már okozója szomorú baleseteknek. Negyedszer. Maga a kapu, különösen a kisebb ajtaja, ahol az emberek jönnek-mennek, amúgy is nagyon roskatag, azzal fenyeget, hogy rövidesen összeomlik, és könnyen okozhat, ha nem lesz előbb lebontva, újabb szerencsétlenségeket. Ötödször. Éppen ezen okok, melyek indokai voltak hasonló kapuk lebontásának Magyarország szabad városaiban, indították nemrég Nemzetes Városvezetőséget arra, hogy ennek a városnak az egészen hasonló Hátsó Kapujá28t lebontassa. Ennél a kérésnél és ezen a

26

Thirring Gusztáv: Sopron házai és háztulajdonosai 1734-től 1939-ig c. könyvének 1. oldalán az Előkapu címszó alatt az Előkapu 3 ismertetésnél kiemeli, hogy a lakóépületet a városháza építésekor lebontották. Megjegyzi, hogy ez a toronyőr (Thurmmeister) lakása. Ennek alaprajzát lásd a képeknél. Franz Jachimek vázlata. Az 5. sz. ház tulajdonosa 1798-tól Graf Mihály pék, később Roth cukrász. 27 A lebontott házak között Előkapu 4. számon 1820-ban Cavallar Antal szerepel, a 10 éves következő szeletben újra Cavallar Antal… Cavallarok laktak a 8-asban többen is. 28 Hátsókapu (Hinteres Thor) 1822-ben bontották le.

13

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   helyen az okok nem csak hasonlók, hanem — a közönség nagyobb forgalma miatt — még sürgetőbbek. Végül Hatodszor. Avégett, hogy egy ilyen változás esetleg ne váljék a város, vagy a kassza hátrányára, kötelezzük magunkat arra, hogy saját költségünkön részt veszünk a munkában, ezen felül a kitermelt anyag ellenében még 50 forintnyi összeget fizetünk be a városi kasszába. De ha a Nemzetes Városvezetőség a bontásról a város pénzén gondoskodik, akkor is a kitermelt bontási anyag fedezni fogja a költségeket, s a Kassza némi haszonhoz jut. A Nemzetes Városvezetőség engedelmes szolgái Leopold Mumb Mumb Lipót29, Johann u. Anton Cavallar Cavallar János és Antal, Sporgheim, und die übrigen30 Sporgheim, és a többi, az Előkapunál található háztulajdonos. [A 2. oldal vége.] Az írás itt látszólag befejeződik, de mégsem: a levéltáros véleménye szerint előfordul olyan, amikor szakvéleményt kérnek, hogy megfelelően tudjanak válaszolni a kérelmezőknek. Ez itt egynéhány kérdőjellel abbamarad. 1806. július 1-jén összefoglalót találunk, alighanem az aláírók fogalmazásában: többen a külső úgynevezett Előkapun kívüli háztulajdonosok közül a bontással együtt kérik ennek az átjárónak a szélesítését és ezen városrész szépítését és szívesen járulnának hozzá. II Tűzrendészeti szabályzat: jobb későn, mint soha (1811) Talán még mindig azon gondolkodtak bizonyos háztulajdonosok, hogy mire jó a tűzrendészet, amikor már gondolkodás nélkül tömték degeszre a padlásokat a terménnyel a repedtre aszott földekről. Hat hete egy csepp eső sem esett, s ráadásul egyre nőtt a hőség. Mi lesz még ebből? Fiedler János Richárd hetvenhat évesen szemüveg nélkül szemtanúként leírta az 1808. július 19-én és 22-én déli egykor, s ezúttal legnagyobb megdöbbenésükre 24-én reggel fél ötkor harmadjára is kitört a tűzvész. Sorra égtek le a szalmatetős házak. (Hányszor javasolták házépítőknek a tetőcserepet!) Tanultak belőle? Egy példa az ellenkezőjére. Egy helybeli kádármester kályhájában két doboz puskaport talált a vizsgáló hatóság. Kiderült, hogy a harmadik tűz elől a mester mint legbiztonságosabb helyre a kályhába rejtette ezeket, majd ő és egész házanépe elfeledkezett róluk. Miért kellett neki puskapor? Nagy fatörzsek szétrepesztésére – vallotta 1808 augusztusában31. Sok munkájuk volt a tűzeseteknél a városi gárdistáknak. Ha be tudta hajtani a költségeket a hatóság, akkor a muskétások is részesültek belőle. Az egyik helyen nyolcan szerepeltek a számlán összesen 4 forinttal azért, mert felváltva őrködtek a károsult házban. De hát a lényeg: mielőbb legyen egy részletes tűzrendészeti szabályzat, amely mindenkinek pontosan megállapítja a kötelezettségeit. Erre azonban 1811-ig várni kellett. Ennek paragrafusai között találunk olyanokat, amelyek rámutatnak a Várostorony jelentőségére. Az intézkedések a kitörő tűzvész gyors felfedezésére című részben: „a 29

Mumb Lipót, az Előkapu 13-ban feljegyezve. Sporzheim Vilmos órás 1800-tól az Előkapu 9-ben. Thirring Sporgheimnek írja, a német z hosszú formája tévesztette meg. 31 SVLt XXIV.276. 1808. aug. 12. 30

14

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   toronyőrök közül éjjel-nappal mindig kettőnek a várostoronyban kell lennie. Hogy a szolgálatban levő tanújelét adja éberségének, minden negyedórában, mégpedig nappal eddigi szokás szerint, fújjon trombitába. Éjszaka azonban a szokásos kiáltással jelezze.” Népmozgalommá vált [a tűzrendészeti szabályzat] megismerése: fel kellett olvasni a céhek összejövetelein, hiszen „égetően” szükség volt rá. A mi számunkra pedig azért tanulságos olvasmány, mert azok alkották, akik már a hármas tűzvész idején is alapjában véve eszerint igyekeztek védekezni. Úgy is mondhatnánk, hogy érzékletes összefoglalóját adták annak, ami akkor történt, vagy kellett volna, hogy történjen. Lábjegyzetekben célzok azokra az ismertetett esetekre, amelyek előtte, akkor és bizony utána történtek, s amik visszacsengenek a rendelkezésekben. Mozivászonra kívánkozó téma. Azért még hadd idézzem, annyira emberi, a szakasznak 47. és 48. paragrafusát: „Amint egy tűz kitörése láthatóvá válik, vagy a tűzharangot megkondítják, minden őr, de csak azok, akik a fegyvereiket elsütik, a várostoronyba kell, hogy menjenek. Különösen éjszaka a nagydobokat a toronyőrök üssék, a dobot a tambour üsse utcahosszat. Aztán a növekvő veszély esetén a bástyákon mindig töltve, készen álló ágyúkat az oda állított polgárok sütik el. Ezzel a jellel a földeken található munkások és a város falvai hívatnak segítségül, végül 48. §: ha a toronyőr tűzvészt figyel meg a városi erdőkben vagy a szomszédban, úgy ezt azonnal jelzi a városházi őrrel, megadva az irányt, hogy ezzel a szerencsétleneknek viszonossági alapon emberi kötelességből a segítségükre siethessenek egy fecskendővel és más alkalmas tűzoltó eszközökkel.” III Nekik is kell városi lakás. Muskétások gondjai Mihály napkor (1832) Akiknek az a dolga, hogy másokon segítsenek, néha-néha jólesően vennék tudomásul, ha rájuk is gondol valaki. Valamikor előjegyeztem magamnak egy fascikulust a levéltárban. Most jött el az ideje, hogy foglalkozzam vele. 1832 néhány napján a Városháza vezetőinek eszébe jutott, hogy valamilyen módon támogassák a ranglétra alján tanyázó beosztottjaikat. Körülnéztek közöttük, s úgy találták, hogy ahol meghúzzák magukat, még lakásnak sem nevezhető. Megvan a segítség: elhelyezzük őket. Az országban az ezernyolcszázharmincas évek, Sopronban is, a reformok évei. A Vághyra magyarosított Wagner polgármester irányításával több utcában bevezették a répceolajjal világítást, s hozzákezdtek az utcák kikövezéséhez. Rendezték az Ikvahidat és környékét. Lelkesen sorolják fel az újdonságokat a kor krónikásai. Például Johann Karl Schuster. Nem csak az ő feljegyzései, hanem egy értékes akta, a XXV. 4610-es is rendelkezésemre áll pályamunkám ezen részéhez. Pátzill József városkapitány kapta a feladatot, hogy állapítsa meg, kinek kellene még városi lakás a szolgálatukat muskétával teljesítők közül. Először a Brückl torony melletti kaszárnyában vizsgálódott. A mindig is káplárnak fenntartott szoba-konyhás lakással kezdte. Ide mást nem lehetne elhelyezni, állapította meg. Két lakás szobájához csak fél konyha tartozik, s bár házasok laknak benne, elképzelhető egy-egy társ is. Ahol egész a konyha és csak két nőtlen emberé, nem jegyez fel társat. A szoba-konyhás özvegy egy lakóra számíthat. A Brückel-toronybeli lakás konyhája mellé a szobácska kicsi másik lakó befogadására. A Várostorony külső lépcsőjénél egy házas ember él, csak egynek lakható szoba-konyhás lakásban. A lépcsőpihenőnél levő szobakonyhás lakásban egy darabig még ellakhat az ott György napján elhunyt muskétás özvegye. Vettek föl már a helyébe egy nőtlen muskétást. A városházánál lévő szorosban az egyik szoba-konyhás lakásba végszükség esetén valakit még el lehet helyezni. Egy másikat a tambour használja, nem különösebben lakályos. 15

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   Pátzill még említ egy másik lakást is, amely áll egy kis szobácskából és tulajdonképpen konyha nincs is, a fűtésre való kályhán lehet főzni. Egy férfi lakja a többre nem is alkalmas ingatlant. A Kaszinónál lévő árok kerül sorra. Egy szoba és egy konyha, Steinhöfer káplár lakja. Ez mindig káplárlakás volt, amióta lebontották a Hátsókapu tornyát. Még egy szoba-konyhás lakást említ itt Pátzill. Mivel aki ott lakik, még nőtlen, oda be lehet telepíteni még egy embert. Öt nőtlennek és egy házasnak azonban lakást kell szerezni az eljövendő Mihály napig – vonja le a következtetést a főkapitány. Ehhez kapcsolódik egy másik téma, felvetője nem más, mint Franz Jachimek, a toronyban lakó toronymester. Kéri, hogy a toronyba felvezető, még javítható lépcsőt, különösen az első emeleti muskétás-lakás előtti részét javítsák meg. és egyúttal egy ablak létesítésével tegyék, amennyire lehetséges, világossá. Ebbe vonják be a helyszínen mint irányítókat Hild Nándor polgári építőmestert és Renner György ácsmestert. Természetesen neki is kijár a polgári titulus. A mondott első emeleti muskétás-lakás feljárójának lépcsőháza két és fél láb széles, az előtér boltozata alacsony, ebből következik, hogy valóban szűk és olyan sötét, hogy nemcsak idegenek számára meggondolandó ilyen magasságot gyakrabban megmászni, hanem még a helyben lakóknak sem minden figyelem és fáradság nélkül való. A kérelmező egyébként megjegyzi, hogy a lakásnak nincs konyhája. [Ebben a műfajban már a második és ezt alaprajzi vázlatként be is tudom mutatni, ugyanis Jachimeké.] Javasolja az utcára néző ablakkal szemben egy második ablak nyitását a szobaajtó felülvilágítója helyett. És bár a lakó elfogadja, ezekkel a változtatásokkal sem érik el a kívánható kényelmet. Az építőmester becslése szerint a változtatások és javítások 92 forintba kerülnének. A különböző javításokkal azt is el akarják érni, hogy a téli zimankó ne fújja be a lépcsőt. Ehhez még egy ajtó kellene az udvar felé. A kérelmező óvatos: nem biztos benne, hogy mindez meg fog valósulni. Valóban, ez az akta nem volt elég a kedvező határozat-hozatalhoz. Még kétszer írt kérelmet a Tanácshoz. Nehéz az eset, kevés a hely. Abban viszont úgy látszik, mindenki egyetért, hogy a rossz állapotú falépcső javításra szorul. A második beadványból a téma zárszavaként azért idézek, ezúttal szó szerint, egy bő bekezdést, mert új érvet fejt ki. Feltűnik ezzel végre az idegenforgalom: (1832. április 26.) „Érdemes Városvezetőség! Nem csupán az idegenek és átutazók részéről értékelik a Várostorony magasságát és keresik föl, hanem olykor a helybeli lakosoknak is hasznára válik innen a Soprontól legtávolibb tájak kellemes látványa. Ezennel ismételten a legalázatosabban megkockáztatom kérni az Érdemes Városvezetőséget az itteni várostoronyhoz vezető feljárati lépcsőt, főleg az első emeleten található muskétás-lakás előtt, lehetőség szerint megjavítani és oda egy ablak elhelyezésével világosságot teremteni a következő okokból: először a mondott torony feljárója az alulírott lakásáig rossz állapotú falépcső a közönség számára és valamennyi toronylakónak nem kevés félelmébe és fáradságába kerül használni. Másodszor ugyanezen a lépcsőn, a hozzá tartozó helyiségeken kívül a szükséges világítás annál is inkább hiányzik, mert minden holmi a muskétás-lakás lépcsőjén van… Harmadszor: a mindenkor előforduló sötétség miatt különösen azonban idegeneknek és a hellyel nem ismerőseknek elrettentő és veszedelmes.” +++ Gárdalakkal Thirring és Heimler könyvében is találkozhatni. De alaprajzi vázlatot azokban sem látunk. A fent megismert aktában azonban Jachimek felvázolta a magáét (lásd a képek élén).

16

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   Mit keres itt egy főnixmadár? – kérdezik. Nincs a világnak olyan szeglete, ahol ne mesélnének a népek a Tűzmadárról! Az egyiptomiak istene, Sztravinszkij baletthőse, s közben századokon át a tudós emblematikusok kedvenc állata. Hím-egymagában él. s mikor eljön az ideje, magaépítette máglyán hamvasztja el önmagát, de szétszóródott hamujából ismét főnixként éled újra. Gyöngyössy István egykor hosszan énekelte meg alakját. Lackner Kristóf fontos emblémának tartotta, s leírta a jelképtanról szóló latin könyvében. Zrínyi a költő számos munkájában emlegeti a főnixet. Hogy ezek már poros régiek? A sok ellenpéldát nem említve, csak egyet mondok: Debrecen városának címere. A várost ért számtalan tűzvészre emlékezve került a madár a ma használatos városcímerbe. Igen. Mert ismét és ismét újjáéledt a reménytelen nagy tüzek után. Ezt mi is elmondhatjuk magunkról. Lackner azt is olvasta, hogy a Főnixmadár elhozza a békét, ahol jár. A füstből született város. A cím nem véletlen. És reméljük, a béke sem válik füstté. Zenéről, gondoltam, a régebbi időkről mindent összegyűjtött Bárdos Kornél, Sopron zenéje a 16–18. században című hatalmas munkájában, nem állva meg a címben jelzett határokon. Ez volt a szerencsém. A névmutató három Jachimeket is talál: Ferencet, Ferenc Károlyt és keresztnév jelölése nélküli ifj. toronyzenész legényt. Ővele kezdem, mert második hegedűsként egyik résztvevője a Soproni Zeneegyesület nagy hangversenyének 1829. január 30-án. Műsorukon éppen Haydn A Teremtés. Jachimek Ferenc fuvolás 1826. szeptember 13tól a toronyzenészek egyesületének zenei vezetője. 1828 elején megnyeri a pályázatot, és december 20-i hatállyal elfoglalja a toronymesteri állást. Még 1828-ban, 29 évesen elvette feleségül a 24 esztendős Russ Johannát, az ismert zenei érdeklődésű család tagját. Fiuk 1830. február 20-án született, adatait és fényképét lásd lejjebb. Itt jegyzem meg, hogy a Jachimek család szerepel Házinál, a polgárok sorában: Jachimek Ferenc római katolikus toronyzenész, 1830. augusztus 25-én lép a polgárok sorába. [6882] Szülei: István jobbágy a morvaországi Kreskovitzban és Viktória. Amit ehhez én hozzáteszek, a mát emlegeti, annak is csak egy, de szerintem nem elhanyagolható részét. A Várostoronyról digitális rendszerességgel szól a toronyzene. Galavics Géza írt erről drótpostán küldött kiegészítéseimre ugyancsak drótpostán (ha odafigyelek, mindig így nevezem az e-mailt). Történelmi időrendben előbb én: Tisztelt Galavics úr! A 2007. szeptember 15-i múzeumi avatón felhangzott 17. századi zenéhez szeretném a következőket kiegészítésül – dokumentumok alapján – közölni: A Várostorony mai toronyzenéjének összeállítója Fohner János, a városi fúvószenekar akkori karnagya, egy ideig a zeneiskola igazgatója. Az önkormányzat 1985-i pályázatán nyert, a Stark-féle Virginálkönyv két darabját, egy gavotte-ot és egy áriát felhasználó pályamunkájával. A lehetőség akkor vált adottá, amikor az elhasználódott óraszerkezetet kvarcvezérlésű óraműre cserélték. A toronyzene felújítása, 2005 óta minden nap hétszer csendül fel: 9, 11, 12, 13, 15, 17 és 19 órakor. Tisztelettel… A jóval bővebb válasz 2007. szeptember 25-én érkezett meg. …köszönöm kiegészítését a megnyítón elhangzott zenei illusztrációhoz. A lejátszott anyagot én a Wohlmuth János zenéjét feldolgozó, a Lábasházban ma is kapható CD-ről játszottam, amelyben csembalón játszották a Stark-féle Virginálkönyv alapján az egyes darabokat. Nyilván a lejátszott darabot, amit fejből Sarabandnak tituláltam, most, hogy megnéztem, tényleg ez a gavotte volt (s utána következett a saraband). Fohner János karnagy úr nyilván még a könyvből, s nyilván még a kotta alapján választotta ki a Tűztorony szerkezete által játszott két darabot a teljes Stark Virginálkönyvből, s nyilván hangszerelte is a kvarcvezérlésű óraműre. Ha ezt a szerepét 17

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   ismertem volna, szívesen beleszőttem volna a megnyitó szövegébe, hiszen nem kétséges, Fohner karnagy úr választása kitűnő választás volt, s ezt az azóta eltelt idő csak bizonyította. Ha módja van átadni Fohner karnagy úrnak elismerésemet és köszöntésemet, kérem, tegye meg. Önnek is még egyszer köszönöm, hogy felhívta erre a figyelmemet. … KÉPEK A toronymester lakása

Franz Jachimek toronymesternek a lakása a Várostorony első emeletén. Balra jelölt Festetitsch-ház: a Thirring Gusztáv: Sopron házai és háztulajdonosai 1734-től 1939-ig c. könyvében az új városháza építésekor lebontott házak és tulajdonosaik listája az Előkapu címen található meg, de ott Festetics nem szerepel. Jobb oldalt a Thurm Gebäude (Várostorony), fölötte (Höfl d Stock) az emelet kis udvara szöveg olvasható. Az alaprajzon a felérkező lépcső kanyarodik fel, tovább a 2. emeleti lépcső indul. Középre érkezik az 1. emeletre a Vorhaus (előtér), vele szembe a szobaajtó, mellette ablak a lépcsőházra. A szobába beírva: Musquetiers Zimmer, alatta : darüber Zimmer für dem Thurm Meister (felette szoba a toronymesternek). A lépték segítségével: az előtér 1,5 x 2 öl, a szoba 2,5 x 2 öl. (1 bécsi öl=1,89648 méter)

Franz Karl Jachimeck (1830–1870) zongoraművész és komponista. A toronylakásban gyerekeskedett. Apja toronymester és fuvolaművész. Zenére előbb apja tanította, majd Bécsbe ment a Konzervatóriumba. Később a Monarchia több városában és német földön tovább tanult, közben hangversenyezett és komponált. Sopronban 1855. április 9-én tartott búcsúhangversenyt. Ezen előadta Isten veletek barátim c. művét. Két zongoradarabja később Thier László műgyűjtőhöz került, aki ezeket a Soproni Szemle 1940/2-3. számában ismertette. Virtuózművek. Valamelyiket Russ Ker. Jánosnak ajánlotta. Különben amint írtam, anyja Russ lány. Életét 1870 tavaszán fejezte be. Kínából hajózott Japánba, mikor hajószerencsétlenség áldozata lett. Nem lehetne valamelyik évfordulón a valahol porosodó műveit elővenni? A 18

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   jövendő Liebhardt Lujzái tapsolnának, mint egykor a Sopronban tartott búcsúhangversenyén tapsolt neki az akkor virágjában lévő szoprán. Nem írják, milyen búcsúhangverseny volt. 1855-ben, de többről nem tudunk.

19

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   Lackner Kristóf Coronae Hungariae emblematica descriptio c. művét a latin szerzők alapján írta meg. Juhász János bizonyítandó, hogy a Tűzmadár ma is él, Adalékok Lackner Kristóf szellemi műveltségéhez címen alapos munkát végzett, összehasonlítva a polgármestertudós idézeteit a nagy elődök idézeteivel. A számos rajz között van a Valerianus őrdaruja és a darvak csoportja (Fönixmadárként).

A borítónak választott rajz eredetijén alul magyarázatként áll: Bástyatorony az Előkapu közelében. (idb Storno Ferenc1887. évi vázlatkönyvéből) Magán a rajzon, méghozzá ugyanúgy a jobb alsó részén, ahogy Storno Pál szokta, most is annak olvasható a névaláírása. A kép nyomtatásban a Soproni Szemle 1937. évi 1. füzetében látható minden magyarázat nélkül. Csatkai Endre szerkesztő korában szokta volt az üresen maradt oldalakat a tartalékból ötletszerűen elővett fényképekkel kitölteni. Most társult hozzá még egy hasonló rajz, ugyanolyan aláírással, de forrásként más vázlatkönyvvel. Nincs módom utánanézni. A történelmi összefoglaló utáni kép ennek a borítónak a lágyabb tussal festett változata, minden magyarázat nélkül. A kidolgozásban más. Vannak felhők, erőteljes vonalak jellemzik a Tűztornyot. Ez az ábrázolás most a sopronanno.hu-ból került elő. Akkor még nem tudták, hogy honnan. A lángoló városról viszont minden lényeges tudható. Onnan származik, ahonnan Franz Karl Jachimek fényképe, vagyis a BLKÖ (=Biografisches Lexikon des Kaiserthum Österreich) valamelyik kötetéből. mivel nálam először a Tűzvész a franciák árnyékában c. pályamunkám II. Táblájaként bukkant elő, megnéztem a Képek jegyzékét, mit írtam róla: „Hauer, Johann Thomas: Oedenburg in Ungarn am 19. July 1808. Papír, színezett rézkarc, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok T.777 leltári számú képe. Hauer (Somorja 1748–Augsburg 1820) képzeletszülte alkotása a tűzvészről. A művészt mindjárt az első tűzvészről kapott híradás ihlette meg.” A BLKÖ hozzátette még: Hauer Johann Thomas (Bildhauer, geb. zu Sommerein auf der Insel Schütt in Ungarn 1748, gest. um 1818). Fiatalon került Augsburgba, ahol kitanulta a szobrászatot Ingerlnél, Franz X. Habermann halála után (1796), aki a rajzakadémia tanára volt Augsburgban, Hauer elnyerte az állását. Nagyon jól dolgozott kőben, szépiarajzok kerültek ki a keze alól, történelmi képek, marhaábrázolások itt ott, feketében és színes nyomatban szerencsésen próbálkozott, építészeti és figurális téren gazdag leleménnyel.

20

A  VÁROSTORONY  HÉTKÖZNAPJAI   Névmutató Árpád apánk 5 Bárdos Kornél 10, 16 Benu 5 Bethlen Gábor 6 Bognár Dezső 10 Braun Nándor 8 budai polgárok 5 Cavallar Antal 13 Cavallar János 13 Csatkai Endre 10, Dercsényi Dezső 10 Eggenberg hercegné 6 Fabriczius Teofil 9 Festetics (ház) 18 Fiedler János Richárd 7. 10, 13 Flandorffer Ignác 8 Fohner János 16 Galavics Géza 16 Gerengel Simon 6 Graf Mihály 12 Gyöngyössy István 16 Habermann, Franz X. 18 Hamar Gyula 10 Hatvan Ferenc 8 Hauer, Johann Thomas 18 Házi Jenő 16 Heimler Károly 15 II. József, a kalapos király 6 Ingerl 18 Jachimek Ferenc 16 Jachimek Ferenc Károly 16 Jachimek István 16 Jachimekné Viktória 16 Jupiter 5 királyok 5 Krisch András 10 Kun László 5 Lackner 18

Lackner Kristóf 6, 5 Liebhardt Lujza 7, 17 Lipót császár 6 Moritz Pál 6 Mozart 7 Mumb, Lipót 13 Napóleon 7 papok 5 Pátzill József 15 Pejácsevich Károly gróf 8 Petrichevich-Horváth János 8 polgárok 5 Pollák Miksa 10 Rákosi Mátyás 10 Russ Johanna 16 Russ Ker. János 17 Schilson báró 6 Schuster János Károly 7 Sopronyi-Thurner Mihály 9 Sporzheim Vilmos 13 Stark 16 Steinhofer káplár 15 Storno Ferenc 18 Storno Pál 1 Suprun 5 Széchenyi István gróf 8 Sztravinszkij 16 Thier László 17 Thirring Gusztáv 15 Thököly Imre 6 Vághy (Wagner) 14 Vak Bottyán 6 Valerianus 18 Vittnyédi 6 Wesselényi 6 Windisch-Grätz 8 Wohlmuth János 16 Zrinyi Miklós, a költő 16

21