A vallásos mentalitás története (16−19. század) (vázlat) Javasolt szakirodalom BÁRTH Dániel 2005 Esküvő, keresztelő, avatás. Egyház és népi kultúra a kora újkori Magyarországon. Budapest, MTA–ELTE Folklór Szövegelemzési Kutatócsoport 2007 A történeti szokáskutatás kora újkori forrásai: az unitárius szertartáskönyvek. In: S. Lackovits Emőke−Szőcsné Gazda Enikő (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát medencében 7. Sepsiszentgyörgy−Veszprém, I. 213−230. 2008 Exorcizmus és erotika. Egy XVIII. századi székelyföldi ördögűzés szokatlan körülményei. Kecskemét 2010 Benedikció és exorcizmus a kora újkori Magyarországon. Budapest, L'Harmattan Kiadó, 452 oldal BARTHA Elek 1986 A bizánci liturgia nyomai a magyar néphagyományban. In: Tüskés Gábor (szerk.): „Mert ezt az Isten hagyta...” Budapest, 312–327. BÍRÓ–SZILÁGYI szerk. 1949 A magyar református egyház története. Budapest BOSSY, John 1998 Creştinismul în Occident. 1400–1700. Bucureşti, Humanitas
BUCSAY Mihály 1985 A protestantizmus története Magyarországon 1521–1945. Budapest BURKE, Peter 1991 A népi kultúra a kora újkori Európában. Budapest CHADWICK, Owen 1998 A reformáció. Budapest, Osiris DELUMEAU, Jean 1986 Frica în Occident (secolele XIVXVIII). O cetate asediată. Editura Meridiane, Bucureşti, Vol. III. 1997 Păcatul şi frica. Culpabilizarea în Occident. Secolele XIII–XVIII. I–II. Iaşi, 1997. 2005 Liniştiţi şi ocrotiţi. Sentimentul de securitate în Occidentul de altădată. I–II. Iaşi, 2005. FÜLEMILE Ágnes−KISS Réka (szerk.) 2008 Történeti forrás − néprajzi olvasat. Gazdaság-, társadalom- és egyháztörténeti források néprajzi értelmezésének lehetőségei. Budapest, L’Harmattan
GERENDÁS Ernő 1942/43 A céhek és a vallásos élet. Regnum 371–389. McGRATH, Alister 1996 Kálvin. A nyugati kultúra formálódása. Budapest, Osiris HILL, Jonathan 2005 A keresztény gondolkodás története. Budapest, Athenaeum 2000 Kiadó PELIKAN, Jaroslav 1998 Fecioara Maria de-lungul secolelor. Locul ei în istoria culturii. Bucuresti, Humanitas 2000 Iisus de-lungul secolelor. Locul lui în istoria culturii. Bucuresti, Humanitas RONCHI, Sergio 1991 A protestantizmus. Budapest SEBŐK Marcell (szerk.) 2000 Történeti antropológia. Módszertani írások és esettanulmányok. Budapest SOUTHERN, R. W.
1
1987 A nyugati társadalom és az egyház a középkorban. Budapest SÖRÖS Béla 1904 A magyar liturgia története. Budapest, 1904. SZENNAY András (szerk.) 1975 Régi és új a liturgia világából. Prof. Radó Polikárp OSB 1899–1974 emlékének. Budapest, Szent István Társulat TÖRÖK József 2000 A katolikus egyház és liturgia Magyarországon. A kezdetektől a 19. század végéig. Budapest TÜSKÉS Gábor (szerk.) 1986 „Mert ezt Isten hagyta...” Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Budapest VÁRNAGY Antal 1993 Liturgika. Abaliget, Lámpás Kiadó VERBÉNYI István–ARATÓ Miklós Orbán 1989 Liturgikus lexikon. A katolikus egyház liturgiája. Budapest
1. A vallásosság reformja a 16−18. században - Miért nem került sor hamarabb mélyreható változásokra? Miért éppen a 16–17. századtól kerül sor a vallásosság megreformálására? Ti. korábban is voltak támadások, belső reformelképzelések, de nem tudtak elterjedni, vagy nem hatottak a rendelet kibocsátójának halála után. → „Bármely kétely merülhetet fel a rendszer elméleti érvényességével kapcsolatban, minden lehetséges gyógymód rosszabbnak tűnt, mint maga a betegség. A kialakult intézmények súlya nyomasztó volt: hatalmas felfordulás nélkül nem lehetett őket megváltoztatni.; és ez olyan kilátás volt, mely rettegéssel töltötte el a XIV. század minden vezetőjét.” (Southern 1987. 55.) - A XVI. században a protestantizmus és a katolicizmus harca miatt meg kell reformálni az egész népi vallásos kultúrát. Például a tridenti zsinat egyik határozata: „A szentek ünneplése s az ereklyék felkeresése ne csapjon át duhaj mulatozásba s italozásba, mintha a szentek tiszteletére rendezett ünnepek csupán azért volnának, hogy alkalom teremtődjék dorbézolásra s helytelen magaviselésre.” (Burke 1991. 259.) → A reformáció a vallásos mentalitás reformját követeli, a katolikus oldal is válaszlépésekre kényszerül. A reform jegyében mindkét oldalon üldözni kezdik: a) a népi liturgiát; b) a népies stílusú prédikációt (a puritánusok szerint nem kell alkalmat adni a nevetésre); c) a népi drámákat (például feslett erkölcsű színészek szenteket alakítanak); d) a vallásos körmeneteket (például meztelen gyermekek angyalokat alakítanak) stb. - Megvalósul a szent és a profán élesebb szétválasztása. → Megváltozik a vallásos mentalitás: „A szigor híveinek az volt a célja, hogy lerombolják a
2
Szenthez főződő hagyományosan meghitt viszonyt, mert meg voltak győződve, hogy a meghittség a tiszteletlenség forrása.” (Burke 1991. 250.) - Példák: a) A búcsújárásokat az egyház a felvilágosodás idején és ezt követően is sokáig nem szorgalmazza (például a csíksomlyói búcsú); b) a népi vallásos megnyilvánulásokat igyekeznek kiiktatni vagy „megrendszabályozni” (például a csíksomlyói búcsú vigíliáján az éneklő tömeg vallásos lendületét megszakítják a racionalisztikus, irányított szertartások) - Az egyház morális természetű kifogásokat is megfogalmaz. Például: o az ünnepek kicsapongásai (részegség, paráznaság, erőszak [bikaviadal, erőmutatványok, performance] stb.) helytelenek o bizonyos műfajok (például dalok, táncok) veszélyes érzelmeket ébresztenek; a népdalok hősnek állítják be a bűnözőket o az ünnepek túl sokba kerülnek. (vö. kálvini hivatásetika, Max Weber) → Két etika/életmód ütközik össze: a. Max Weber ellenében P. Burke azt állítja, hogy a népi kultúra reformja nemcsak protestáns, hanem általános európai folyamat. Az evilági aszkézis (például illemtudás, szorgalom, komolyság, rendszeretet, értelem, takarékosság) szelleme a katolicizmust és az ortdodoxiát is áthjatja (például az ortodox Oroszországban Avvakum protopópa a 17. században agyoncsapja a medvetáncoltatók egyik medvéjét.) b. a hagyományos etika (kevéssé artikulált, bőkezűség, spontaneitás, a zűrzavarral szembeni nagyobb tolerancia jellemzi) archaikusabb társadalmakban sokáig fennmarad, noha szemben áll az egyház által megfogalmazott értékekkel. – A protestáns dogmatikai tanítások egyik vonatkozása: az állandó belső önvizsgálat igénye (mire vagyok kiválasztva?) → az egyéniség születése, a személyes vallásos élmény (vö. erdélyi emlékiratirodalom, például Bethlen Miklós önéletírása) 2. A barokk vallásos élmény * A korszak (XVII–XVIII. század) egyik fő jellemzője a migráció. Példák: a) A török kiűzése után újra kell telepíteni az Alföldet, a Bánságot, az egész Délvidéket (ún. „alapmigráció”). A szegény lakosság kiáramlásával vidéken megnő a katolikusok száma és aránya. b) Dél-Németországból migráció történik Magyarországra. c) Román betelepedés Erdélybe (ti. a háborús dúlások miatt csökkent a lakosság) (Később a migrációs folyamatok folytatódnak: városiasodás a XIX. században; a két világháború miatti népmozgások, kivándorlás stb.) → megszűnik a középkori vallásos kultúra lokális jellege, kialakul az egyetemes barokk vallásosság
3
* A barokk kor a szerzetesrendek (ferencesek, domonkosok, pálosok, klarisszák stb.) virágkora. A szerzetesek ismerik a népi szellemiséget. → Nő a prédikáció szerepe (vö. Mihájlovics Ede: A katolikus prédikáció története Magyarországon. Bp., 1901.), a misszió a néppel való kapcsolattartás egyik fő formája (Vö. Jánossy Gyula: Barokk hitélet Magyarországon a XVIII. század közepén a jezsuiták működése nyomán. Pannonhalma, 1935.) * A Szentháromság-kultusz: közös pont a protestantizmussal. = A pestisjárványokhoz kötődik.) * A szentek kultusza a praktikus életbe beépíthető. Például Páduai Szent Antal, Nepomuki Szent János, Szent Vendel tisztelete tipikus barokk jelenségek. (Vö. Knapp Éva: Pietas és literatúra. Bp. 2001.) * Az Oltáriszentség kultusza: látványos mozgalmak, reprezentatív ünnepek alakulnak ki. Például úrnapi körmenetek (például Csömör) * A Mária-tisztelet újraéled: a) A Regnum Marianum állameszme ekkor születik meg. b) A búcsújárások megélénkülnek, hatalmas tömegeket mozgatnak meg. (A magyar búcsújáróhelyek túlnyomó többsége a barokk korban keletkezett a Mária-tisztelet jegyében.) 3. „Az ész korszaka” (felvilágosodás, XIX. század) - A felvilágosult eszmeiség megjelenésének fő oka: a társadalomszerkezet megváltozott, a polgárság át akarja alakítani a világot - A felvilágosodás a hitet a tudásba akarja integrálni, „a hit a tudás vészkijárata”. (= Amikor nem tudok, akkor hiszek.) - A felvilágosodás vallásosságának főbb jellemzői (vö. Szigeti Jenő előadássorozata): a) társadalomközpontúság – A spiritualitás a felvilágosult racionalizmus jegyében a társadalmiság síkjába helyeződik. b) optimizmus – A teológia is átveszi a természettudományok optimizmusát. (↔ A népi vallásosság nem optimista, hanem realista). c) utilitarizmus – A világ nem jó, fel kell forgatni, meg kell reformálni a hasznosság jegyében. d) naturalizmus – A természetes megnyilvánulások kultusza. (↔ A népi vallásosság tudja, hogy a világot őrizni és művelni kell, nem pedig kimenekülni a világból.) - A papság – mind a katolikus, mind a protestáns – eltávolodik a néptől: intellektualizmus, racionalizmus (a „babonák” elutasítása) jellemzi az egyház magatartását. A teljesen „varázstalanított vallást” tekintik eszménynek. A papság (a nemességgel és a polgársággal együtt) egyre inkább a rend ethoszának belsővé tételére törekszik. (Burke 1991. 317.) Az egyház részéről a népi vallásosság elutasítása egybeesik a népi kultúra általában vett elutasításával. - Néhány példa: 4
a) A mágiában már nem hisznek, például a boszorkányság vádja időszerűtlenné válik. (A boszorkányperek zöme a 16–17. század fordulójára esik Európában, de Magyarországon még a 18. század elején is előfordulnak. b) A vallásos mitológia racionalizálódik: például a középkor félelmetes, komoly, minden megnyilvánulásukban hieratikus angyalai az új értelmezésben a vallásossásság mellékes szereplőivé válnak. c) A népi vallásosság egészét dogmatikailag értelmezhetetlennek, „eltévelyedésnek” minősítik, elítélik, igyekeznek megszüntetni: például zsinati határozatok, pasztorációs lapok, prédikációk stb. (Tüskés 1986. 20.) - Megváltozik, intellektuálissá és „körmönfonttá” válik az egyházi nyelvhasználat (például biblikus prédikáció, imádságos könyvek tekervényes nyelve, frázisnyelv stb.). Ez ugyancsak eltávolodást eredményez a népi vallásgyakorlattól. A protestánsok a régi puritán könyvek kiadását tiltják, hadat üzennek az érthető nyelvnek. - Kialakul a tudós pap képzete, ami tipikus felvilágosult eszmény. ↔ Korábban népi körökben a „sámán pap” volt az eszmény. (Például népi körökben ilyen paptípust testesített meg a román pap, a ferences pap.) A pap tekintélye megnő, de eltávolodik a néptől. Megkezdődik a szekularizáció. „A régi típusú plébánost, aki ünnepek idején maszkot öltött, táncolt a templomban és a szószékről tréfálkozott, felváltotta az új típusú plébános, aki műveltebb volt, a társadalmi ranglétrán magasabban és nyájától távolabb állt.” (Burke 1991. 315.) → Ez a felvilágosult abszolutista és racionalista szemlélet még ma is hat a papság körében: például az egyház egy egységesítő racionalizmus jegyében pusztítja a középkorban gyökerező helyi hagyományokat, vallásos népszokásokat iktatnak ki stb. (például koporsótétel szertartása a temetéseken, a nagyhéten tartott templomi „lamentáció” stb.). 4. Szekularizáció a 19. században, az egyház ellentmondásos helyzete 1. A népi tudatban a 19. századtól erőteljes szekularizáció figyelhető meg. – A szekularizáció okai: városiasodás, a kereskedelem expanziója, kommunikációs forradalom (például úthálózat kiépülése), az oktatás általánossá válása, a sajtó megjelenése, az írni-olvasni tudás növekedése stb. A szabványosított gépi tömegtermelés rombolólag hat a népi kultúrára minmdenekelőtt Nyugat-Európában, de lassan keleten is. – Ennek eredményeként a népi körökben visszaszorul a középkorias vallásosság (ennek jellemzői: a hit abszolutizmusa, a szimbolikus képi látásmód stb.). Max Weber így értékeli ezt a jelenséget, hogy az emberek reményei és félelmei már világi fogalmakban fogalmazódnak meg, a természetfeletti világ háttérbe szorul, a világkép mágikus elemei eltűnnek. 2. Az egyházi értelmiség már a felvilágosodásban eltávolodott a néptől, és később a szakadék egyre mélyült. (Például Magyarországon a papságnak azt a 5
részét, amelyik a pasztorációban bizonyos reform szemléletet érvényesített – Kálmány Lajos, Karsai Géza, Jáki Sándor-Teodóz, P. Daczó Árpád-Lukács, Székely László, Illyés Endre stb. – mindig kétkedve fogadták.) Ennek okai: a. túlzott óvatosság az eretnekséggel, babonasággal szemben; b. közömbösség (Bálint 1938. 15.) c. a hivatalos vallás konzervativizmusa. 3. A népi kultúra iránti 19. századi érdeklődés a népi vallásosságra nem terjedt ki. Ebben a vonatkozásban a romantika korának tudományos érdeklődését alapvető közömbösség jellemezte: a népi vallásosságra nem tudják a romantikus lelkesedést kiterjeszteni, ugyanis nem hat autochtonnak ez a kultúra, nem látják világosan a hivatalos liturgiával szembeni különbségeket, nem tudják a kettőt szétválasztani. A nemzeti mozgalmak elsősorban a „mitológia”, a „nemzeti eposz” iránt érdeklődnek. Az ősiségkutatás jegyében azonban felébred valamelyes érdeklődés a vallásos szokások iránt is, de csak a végső szükségben fordulnak az egyházi tradíciókhoz (Tüskés 1986. 21.). A fő problémát az okozza, hogy a „mitológia” és „vallás” közötti különbség még nem világos. (Mindazonáltal sokatmondó, hogy 1850–1870 között kb. 300 olyan cikk, tanulmány adatait adja meg a Sándor István-féle néprajzi bibliográfia, amelyek a vallási néphagyományokkal foglalkoznak.) → Az egyház válságba kerül (szekularizáció, új vallásos mozgalmak stb.)
6
