k
Számviteli és adózási szaktájékoztató
T A R T A L O M Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna A vállalkozások ingatlanértékesítési ügyletei
1
| Az ingatlanok csoportosítása az áfatörvényben | Választási lehetôségek az áfában | Az értékesítés kapcsán keletkezô, korábban levont áfa korlátozása | A foglaló könyvelése | Készleten „ragadt” ingatlanok értékesítése | Példák
Magánszemélyek lakóingatlannal kapcsolatos adó- és illetékkötelezettségei
4
| Személyi jövedelemadó | Illeték | Mit is ért az Szja törvény, illetve az Itv. „lakás” alatt?
Nagy Katalin Házipénztár-kezelési 7 szabályok, kifizetések szabályai a gyakorlatban (1. rész) | A pénzforgalom lebonyolításának rendje | A pénzkezelés személyi és tárgyi feltételei, felelôsségi szabályai | A készpénzmozgások jogcímei és eljárási rendje | A napi készpénz záró állomány maximális mértéke | Az ellenôrzés gyakorisága és módja
dr. Sallai Csilla | Elôtársaság | Osztalékelôleg fizetése | Cégalapítás személyi korlátozása | Vezetô tisztviselôkre vonatkozó eltiltások | Fizetésképtelenség | Kft.-tag jogutód nélküli megszûnése
IV. évfolyam 9. szám, 2012. szeptember
BÖRÖCZKYNÉ VEREBÉLYI ZSUZSANNA ROVATA
A vállalkozások ingatlanértékesítési ügyletei Az új áfatörvény nem hagyott minket elkényelmesedni, és nem egy szimpla, könnyen megjegyezhetô szabályt vezetett be az ingatlanügyletekkel kapcsolatban. Bár ez már 2008 óta így van, még mindig sok kérdés merül fel a témában. Talán azért, mert nem találkozunk vele nap mint nap.
Gottgeisl Rita
Gt.-változások – 2012
l
10
Az ingatlanok csoportosítása az áfatörvényben A korábbi szabály az ingatlanokat lakóingatlan és nem lakóingatlan, illetve építési telek és beépítésre nem szánt terület kategóriák szerint csoportosította. Ezek alapján lehetett a bérbeadásra bizonyos esetekben adókötelezettséget választani, ez határozta meg, hogy élhetünk-e adólevonási jogunkkal vagy nem. 2008-tól az új áfatörvény szabályai alapján az ingatlanokat két csoportba soroljuk: 1. csoport: • üres építési telkek, • azok az ingatlanok, amelyeknek elsô rendeltetésszerû használatbavétele még nem történt meg (befejezetlen ingatlanok) vagy • azok az ingatlanok, amelyeknek elsô rendeltetésszerû használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerôre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év. 2. csoport: • a beépítetlen, építési teleknek nem minôsülô földterületek, valamint • azok a beépített ingatlanok, amelyek használatbavételi engedélye már legalább 2 éves. Értelmezésre szorul még az „elsô rendeltetésszerû használatbavétele” megfogalmazás. Ha egy adott ingatlanon engedélyköteles felújítás, átalakítás történik, és ennek kapcsán újabb használatbavéte-
li engedéllyel rendelkezik, a minôsítés szempontjából akkor is az elsô engedélyhez képest eltelt idôt kell vizsgálni. Ha azonban az újonnan kiadott engedély megváltoztatja az ingatlan rendeltetését (pl. lakóingatlanból nem lakáscélú ingatlan lesz), akkor azt az engedélyt kell vizsgálni, amelyet ezen rendeltetésére elôször kapott. Essen néhány szó még az „építési telek” fogalomról is! Az ingatlan-nyilvántartás szerint nincs ilyen kategória, a tulajdoni lapból általában nem tudjuk meghatározni, hogy egy üres telek építési telek vagy nem. Ebben az esetben fel kell keresni az önkormányzat építésügyi hatóságát, és az áfatörvényre hivatkozva kérni kell a földterület pontos meghatározását.
Választási lehetôségek az áfában Ha az ingatlan az elôbb ismertetett felosztás elsô csoportjába tartozik, akkor értékesítése mindenképpen adóköteles. A vevô lehet adóalany vagy nem adóalany, az áfa-alany eladó köteles az áfás számlát kiállítani és a fizetendô áfát az adóhivatalhoz bevallani és befizetni. Ha a második csoportba tartozó ingatlant értékesítünk, akkor ez az Áfa tv. 86. § (1) j) és k) pontja alapján adómentes. Az értékesítés elôtt, illetve az elôzô év december 31-ig azonban ügyletünket adókötelessé tehetjük, tehát választhatunk adókötelezettséget is. Ebben az esetben ne feledjük: ha az eladó bejelenti, hogy az ebbe a csoport-
A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja
2
könyvelôk lapja
ba tartozó ingatlanát is adókötelesen kívánja értékesíteni, a választásától öt adóévig nem térhet el. Ha az eladó élt választási lehetôségével, akkor meg kell vizsgálnia, hogy a vevô milyen adózási jogállású. A 142. § (1) e) pontja alapján ugyanis az ügylet fordítottan adózik, ha a vevô adóalany. Ha a vevô nem adóalany, hanem például magánszemély, akkor az eladónak áfás számlát kell kiállítania, hiszen a „fordított” adózás adóalanyi feltételei nem teljesülnek. Összegzésül tehát a második csoportba tartozó ingatlanok értékesítése adózási szempontból mind az eladó választásától, mind a vevô adóalanyiságától is függ. Az eladó nem választott adókötelezettséget az értékesítésre: kibocsátott számlája áfát nem tartalmaz, és a számlán feltünteti, hogy „mentes az adó alól”, jelezve azt, hogy az ügylet adómentességet élvez. Az eladó választott rá adókötelezettséget, és a vevôje adóalany: nettó értéken számláz, mert az ügylet „fordítottan” adózik. A számlára rá kell írni, hogy „az adó fizetésére a termék beszerzôje kötelezett”. Ezzel jelezte, hogy az ügylet adóköteles, de az adó megfizetése a vevôt terheli. A vevô adószáma elengedhetetlen kelléke a számlának. Az eladó választott rá adókötelezettséget, de a vevôje nem adóalany: bruttó – áfát is tartalmazó – számlát kell kiállítani, az áfát pedig az eladó vallja be és fizeti meg az adóhatóságnak. Az idén nyáron egy zseniális újdonsággal találkozhattunk az adóhatóság weboldalán. Az „adóalanyok lekérdezése” menüpontban arról is találhatunk információt, hogy partnerünk választott-e adókötelezettséget az értékesítésre és/vagy a bérbeadásra. Javaslom, hogy ezt minden esetben ellenôrizzük le, mert ha számlabefogadó oldalon állunk, és mi szeretnénk az adólevonási jogunkkal élni, mindenképpen tudnunk kell, hogy az áfát jogszerûen hárította-e át ránk a számlakibocsátó.
Az értékesítés kapcsán keletkezô, korábban levont áfa korlátozása Az Áfa tv. 136. §-a a tárgyi eszközökre vonatkozólag különös szabályokat állapít meg. Abban az esetben, ha az adóalany egy terméket tárgyi eszközként használ a vállalkozásán belül, a tárgyi esz-
köz rendeltetésszerû használatbavételének hónapjától kezdôdôen a) ingó tárgyi eszköz esetében 60 hónapig, b) ingatlan tárgyi eszköz esetében pedig 240 hónapig terjedô idôtartamban, akkor adólevonási jogát feltételek nélkül gyakorolhatja. Utólagos kiigazítást akkor kell végezni, ha ezen idôtartamon belül a levonható adó összegét meghatározó tényezôk a tárgyi eszköz rendeltetésszerû használatbavételének idôpontjához képest jelentôsen megváltoznak. Ilyen eset lehet, ha az eszközt a továbbiakban adómentes tevékenységhez használjuk, vagy adómentesen értékesítjük. Az utólagos kiigazítást úgy kell elvégezni, hogy annak a naptári évnek az utolsó adómegállapítási idôszakában, amelyben rendre 11 hónap elteltével a 12. hónap esik, az adóalany köteles a tárgyi eszközre jutó elôzetesen felszámított adó összegének a) ingó esetében 1/5-t, b) ingatlan esetében pedig 1/20-t korrigálni, de csak akkor, ha a számítás eredményeként adódó különbözet összege abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a 10 000 Ft-nak megfelelô pénzösszeget. Abban az esetben, ha a tárgyi eszközt (melynek áfáját a beszerzéskor levonásba helyeztük) az 5 vagy 20 éves idôtartamon belül adómentesen értékesítjük, az utólagos korrekciót is az adóév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell bevallani, ami pótlólagos adófizetési kötelezettséget eredményez. A törvény alapján ezt is csak akkor kell bevallani és megfizetni, ha annak összege abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a 10 000 Ft-ot. A 2008. január 1-je elôtt beszerzett ingatlanok esetében a törvény 120 hónapos „figyelési idôszakot” határozott meg, így ezekhez átmeneti rendelkezés is tartozik. 2008. január 1-tôl az áfatörvény tehát az ingatlanok tekintetében a figyelési idôszakot 120 hónapról 240 hónapra változtatja. Fôszabály szerint azonban a már megkezdett figyelések 120 hónapos idôtartama nem változik 240 hónapra. Ez azt jelenti, hogy a 2008. január 1-jét megelôzôen megkezdett ingatlanfigyelések tekintetében a 120 hónap az irányadó, kivéve, ha az adóalany 2008. február 15-ig be-
érkezetten nyilatkozott, hogy a 2008. január 1-jét megelôzôen megkezdett ingatlanfigyelések során a 240 hónapot veszi figyelembe. Így ha valaki 2008. január 1-je után olyan ingatlant ad el áfa-mentesen, amit 2008 elôtt vásárolt, és az áfáját korábban levonásba helyezte, akkor 10 év után nincs utólagos korrekciós kötelezettsége. Érdemes tehát ezeket az ingatlanokat legalább 10 évig megtartani, mert utána már nem kell a levont áfát viszszafizetni.
Példa 2005. június 1-jén ingatlanvásárlás történt 10 millió Ft-ért, melyet 2 millió Ft áfa terhelt. Az áfát levonásba helyeztük. Az ingatlant kizárólag adóköteles tevékenységhez használtuk. 2012. november 30-án az ingatlant értékesítettük, az értékesítésre áfa-kötelezettséget nem választottunk, így a számla „mentes az adó alól” megjelöléssel, áfa nélkül lett kiszámlázva: Levonásba helyezve 2 000 000 Ft 2005–2011 utólagos korrekció nincs 2012. november 30. az értékesítés mentes az adó alól, áfa-fizetési kötelezettség nincs 2012. december 31. utólagos korrekció miatt a levonható adó csökken 516 667 Ft-tal, ezt vissza kell fizetni
Számítás: A 120 hónapból hátralévô idôszak: 2012. nov. – 2015. máj. közötti idôtartam: 2 hónap (2012-ben) 24 hónap (2013–2014-ben) 5 hónap (2015-ben) Összesen 31 hónap a hátralévô idô. Levonásba nem helyezhetô, azaz visszafizetendô áfa: 2 000 000 / 120 hónap × 31 hónap = 516 667 Ft
A foglaló könyvelése A foglaló az adásvételi szerzôdések leggyakoribb biztosítéka. Ha minden rendben megy, és a felek kölcsönösen teljesítik a szerzôdést, a foglaló beszámít a vételárba, tehát a vevônek csak a fennmaradó hátralékot kell megfizetnie. Az a szabály, hogy a foglalót a szerzôdés megkötésekor kell adni, ma már nehezen alkalmazható, ha átutalással történik a foglaló kifizetése.
könyvelôk lapja
A foglalóként adott pénzösszeg akkor is foglalónak minôsül, ha azt a szerzôdéskötés napján nem írják jóvá a jogosult bankszámláján, de a vevô a foglaló átutalására a szerzôdéskötés napján utasította a számláját vezetô pénzintézetet. Ha azonban az átutalásra csak késôbb kerül sor, nem minôsül foglalónak az átadott pénzösszeg. A teljesítés meghiúsulásáért felelôs személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót pedig kétszeresen köteles visszafizetni [Ptk. 245. § (1)]. Ez a rendelkezés adja a foglaló biztosíték jellegét azáltal, hogy a szerzôdésszegô felet konkrét anyagi hátránnyal sújtja. Az a vevô ugyanis, aki a megkötött szerzôdést nem teljesíti, az általa adott foglalót elveszti, az eladó pedig szerzôdésszegése esetén a foglaló kétszeresét köteles visszafizetni. Nézzük meg konkrét könyvelési tételeken keresztül, milyen gazdasági események merülhetnek fel! (Tételezzük fel, hogy a foglaló nettó értékban 500 egység, az áfa 135 egység, így a foglaló bruttó 635 egység. Az ügylet teljes értéke legyen nettó 2000 egység, az ügylet teljes áfája 540 egység, így a teljes ügylet bruttó 2540 egység.)
T 38
K 36
* 2008-tól a helyesbítô számlával csökkentett korábban levonható adót fizetendô adóként kell bevallani, ezért célszerû a könyvelési tételek kapcsán már ennek megfelelôen, elkülönítetten könyvelni!
4. Ha a szerzôdéstôl az eladó áll el, akkor a foglaló kétszeresét fizeti vissza a vevônek: • A szerzôdésszegés következménye, a foglaló kétszeres visszafizetése: T 381/384 K 35 K 969
1000
-
500 500
• A foglaló áfája is visszajár, azt a partnernek helyesbítô számlával vissza kell fizetnie: T 36 T 38
K 4671* K 36
135 135
1. A foglaló kifizetésével le kell számlázni: • Átvett foglaló bruttó értékben**: 635
• A foglalóhoz kapcsolódó áfa: T 369
K 467
135
1. A foglaló átadása: T 35 T 466
K 38
500 135
-
635
2. Ha az ügylet teljesítésbe megy át: • A beruházás teljes bekerülési értékének leszámlázása: T 161 T 466
K 45
2000 540
-
2540
• A már kifizetett foglaló csökkenti a tartozást: T 45
K 35 K 466
635
-
500 135
3. Ha a szerzôdéstôl elállunk, és a foglalót nem kapjuk vissza: • A foglaló ráfordításként elszámolandó: T 86
K 35
500
• A foglaló áfája visszajár, azt a partnernek helyesbítô számlával vissza kell fizetnie: T 36
K 4671*
135 (követelés nyilvántartásba vétele)
• A foglalóval átvett áfa visszafizetése: T 453
** Az Sztv. 68. § (3) bekezdése szerint a kapott elôleget a ténylegesen befolyt, áfát is magában foglaló összegben kell kimutatni.
2. Ha az értékesítés teljesítésbe megy át: • Az értékesítés teljes értékének leszámlázása: T 311
K 91 K 467
2540
-
2000 540
• Az átvett foglaló az értékesítésbôl származó követelést csökkenti: T 453
K 311
600
• Fizetendô áfa csökkentése a foglalóval már rendezett áfával: T 467
K 369
135
3. Ha az értékesítés az eladó elállása miatt nem jön létre, így kétszeresen kell visszafizetni: • A foglaló kétszeres visszafizetése: T 453 T 86/88
K 381/384 500 500
-
K 381/384 135
• A foglaló áfájának rendezése a vevô által átvett (!) helyesbítô (érvénytelenítô) számla alapján: T 467
K 369
135
4. Ha az értékesítés a vevô elállása miatt nem jön létre, a foglalót meg lehet tartani: • A foglaló áfa nélküli része egyéb bevétel: T 453
K 9699
500
• A foglalóval átvett áfa visszafizetése: T 453
K 381/384 135
• A foglaló áfájának rendezése a vevô által átvett (!) helyesbítô (érvénytelenítô) számla alapján: T 467
Példa, amikor egy értékesítés kapcsán foglalót kapunk:
T 381/384 K 453
Példa, amikor egy beruházásra foglalót adunk:
135 (követelés pénzügyi teljesítése)
3
K 369
135
Készleten „ragadt” ingatlanok értékesítése Azok a társaságok, akik ingatlanok építésével és értékesítésével foglalkoznak, találkozhatnak olyan problémával, hogy a használatbavételi engedélyt követô több mint 2 év után tudják csak eladni az ingatlant. A probléma az, hogy az építéskor éltek adólevonási jogukkal, míg az értékesítés a fôszabály szerint mentes az adó alól. Végeredményben akár választanak adókötelezettséget, akár nem, az értékesítéskor fizetendô adójuk keletkezik. Ha élnek az adókötelezettség választásával – amitôl 5 évig nem térhetnek el –, a fizetendô áfa alapja az eladási ár. Ha nem választanak adókötelezettséget az eladáshoz, akkor a számla áfát nem tartalmaz, de az értékesítés hónapjának kötelezettségeként mégis fizetendô áfát kell bevallani. Ennek alapja az ingatlan értékesítésekor megállapított beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig az értékesítéskor megállapított elôállítási értéke. Azaz, meg kell nézni, hogy az értékesítés idôpontjában mennyiért lehetne megvásárolni vagy megépíteni ezt vagy ehhez hasonló ingatlant. És ez a beszerzési vagy elôállítási ár lesz a fizetendô áfa alapja.
1000
Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna
4
könyvelôk lapja
GOTTGEISL RITA ROVATA
Magánszemélyek lakóingatlannal kapcsolatos adó- és illetékkötelezettségei Túl a 2011. évi személyi jövedelemadó bevalláson, a cikk egyik aktualitását az a felismerés adja, hogy bevallásunk, nyilatkozataink elkészítésekor hajlamosak vagyunk elfeledkezni ingó és ingatlan vagyontárgyaink adott adóévet érintô értékesítésérôl, illetve ezek adóterheirôl. Különösen égetô kérdés ez manapság, amikor a hitelcsapdából való kijutás érdekében rengetegen, akár áron alul próbálnak megszabadulni lakásaiktól, nem számolva a jövedelemadóval, felkészületlenségük okán újabb problémákat okozva saját maguknak. Az írás másik aktualitása, hogy a 2007. december 31-ig történt ingatlanátruházásból megszerzett jövedelmek tekintetében ez év végéig még lehetôségünk van a 2008. január 1-tôl megszûnt lakásszerzési kedvezmény utólagos érvényesítésére. A vevô (vagy az örökös, illetve megajándékozott) oldaláról is fontos, hogy már a szerzés idôpontjában tisztában legyen azokkal a dokumentumokkal, amelyeket meg kell ôriznie ahhoz, hogy egy jövôbeni értékesítéskor minél kevesebb adót kelljen fizetnie, és fontos elôre kalkulálnia az ôt terhelô illetékkel. Hogy könyvelôként a hozzánk tanácsért fordulóknak segítséget tudjunk nyújtani, röviden összefoglaljuk azokat a fôbb sarokpontokat, amelyekre oda kell figyelnünk a lakóingatlanok adásvételével és tulajdonlásával kapcsolatban.
Személyi jövedelemadó A lakóingatlan-értékesítésbôl származó jövedelem adózásának szabályait a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) XI. fejezete tartalmazza a külön adózó jövedelmek között. Lakás céljára szolgáló ingatlan értékesítése esetén az adó alapját (jövedelem) úgy határozhatjuk meg, hogy az értékesítésbôl származó bevételt csökkentjük az ezzel szemben elszámolható igazolt kiadásokkal, és ezt a tulajdonban tartás idôszakától függôen a következô táblázat szerint korrigáljuk [Szja tv. 62. § (6)]: Ha a szerzés éve 2007 vagy az elôtti 2008 2009 2010 2011 2012
a különbözet 0%-a 30%-a 60%-a 90%-a 100%-a 100%-a
Egy 2012. január 1-tôl élô új szabály szerint, ha a magánszemély gazdasági tevé-
kenységnek minôsülô ingatlanértékesítést végez, a számított összeget kell jövedelemnek tekinteni, és ez önálló tevékenységbôl származó jövedelemnek minôsül, tehát ennek megfelelôen kell az adót megfizetni. [Szja tv. 62. § (3a)] Gazdasági tevékenységnek minôsül az a tevékenység, amely üzletszerû, illetve tartós vagy rendszeres jelleggel történik, amennyiben ellenérték elérésére irányul vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik [Szja tv. 3. § (46)]. Ebben az esetben még áfa-fizetési kötelezettség is felmerülhet, ha a tevékenység sorozat jellegû ingatlanértékesítésnek számít. [Áfa tv. 6. § (4) b] A fenti táblázat értelmezéséhez elôször nézzük át, melyik idôpont minôsül az értékesített ingatlan megszerzése idôpontjának: • fôszabály szerint: az ingatlan megszerzésérôl szóló szerzôdésnek vagy a vevô opciós vételi jogáról szóló szerzôdés szerinti nyilatkozatának az ingatlanügyi hatósághoz történt benyújtásának napja, • öröklés esetén: az örökség megnyíltának napja (az örökhagyó halálának napja), • jogi személytôl történt 1989 elôtti vásárlás esetén: a szerzôdéskötés napja, • földrendezés, kisajátítás esetén: a csereingatlan szerzési idôpontja az eredeti ingatlanszerzés idôpontjával azonos, • földingatlanon felépített, bôvített stb. épület, épületrész esetén, ha ez – 2007. december 31-ig megtörtént: a földterület megszerzésének idôpontjával azonos,
– 2008. január 1-jétôl: a magánszemély a szerzés idôpontját választásától függôen kétféle módszerrel állapíthatja meg: az utolsó használatbavételi engedély jogerôre emelkedésének idôpontja (független a földterület megszerzésétôl), a tényleges szerzési idôpontokhoz (pl. földterület megvásárlása, ráépítés, bôvítés stb.) a szerzési értékek arányában rendeli hozzá a bevételt (megosztásos módszer). Ha az értékesített ingatlan használatbavételi engedéllyel még nem rendelkezik, akkor a hitelt érdemlôen bizonyított tényleges használatbavétel évét, vagy ha ez nem állapítható meg, az átruházás évét kell a megszerzés évének tekinteni. A jövedelemkiszámítás alapjául szolgáló, a bevételek és a kiadások különbözeteként számított összeg meghatározásához a következôket kell tudnunk: Bevételként kell figyelembe venni minden, az értékesítésre tekintettel kapott bevételt. Ha azonban az eladási ár meghaladja a szerzôdéskötés napján érvényes szokásos piaci értéket, az ezt meghaladó rész nem az itt tárgyaltak szerint, hanem a magánszemély egyéb jövedelmeként, az összevont adóalap részeként adózik. Bevételnek minôsül különösen: • értékesítés esetén: az eladási ár, • csere esetén: a cserébe kapott dolognak a jövedelem szerzésének idôpontjában érvényes szokásos piaci ára, és az érték-kiegyenlítés részeként kapott pénz, ha a cseréhez ez is tartozik, • apport esetén: a társasági szerzôdésben vagy más okiratban meghatározott érték. [Szja tv. 61. § (1)–(2)] Ha az értékesített ingatlan megszerzése több idôpontban történt, akkor az egyes szerzési idôpontokhoz kell hozzárendelni a hozzájuk tartozó bevételt a megszerzett tulajdoni hányadok vagy az elôzôekben látott, az eredeti ingatlan és az épített, bôvített stb. ingatlanok szerzési összegeinek arányában. Miután az ingatlan a fekvése szerinti államban adóztatható, a személyi jövedelemadó ingatlanátruházással kapcsolatos szabályai vonatkoznak a külföldi tulajdonosokra is, amennyiben Magyarországon rendelkeznek lakóingatlannal. Ingatlanátruházásból származó bevételnek minôsül az is, ha a külföldi illetôségû magánszemély ingatlannal rendelkezô társaságban lévô részesedésétôl válik meg, viszont ebben az esetben nem szabad a jövedelmet az Szja tv. 62. §-a szerint megállapítani, hanem az értékpa-
könyvelôk lapja
pír-kölcsönzésbôl, az árfolyamnyereségbôl származó jövedelemre, illetve a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Költségként lehet figyelembe venni a számlával/más okirattal igazolható • megszerzésre fordított összeget és az azzal összefüggô más kiadásokat (pl. illeték, ügyvédi díj, kamat stb.), • értéknövelô beruházásokat, • átruházással kapcsolatos kiadásokat (hirdetés, ügynöki/ügyvédi díj stb.), • az adott ingatlannal kapcsolatban az állammal szemben vállalt kötelezettség alapján igazoltan megfizetett öszszeget (pl. árvízkárosultaknak ingyenesen juttatott, az eredeti ingatlan értékét meghaladó ingatlan esetén). [Szja tv. 62. § (1)] Tilos levonni a bevételbôl azt a kiadást, melyet a magánszemély korábban valamely önálló tevékenységébôl (pl. bérbeadás) származó bevételével szemben egyszer már költségként elszámolt! Megszerzésre fordított összeg: • vásárlás esetén: az arról szóló szerzôdés szerinti érték, helyi önkormányzat eladó esetén a tényleges (megfizetett) vételár, • csere esetén: a cserébe kapott ingatlan szerzôdésben rögzített értéke, • építés, ráépítés, bôvítés esetén: a használatbavételi (fennmaradási) engedély jogerôre emelkedésének napjáig, ennek hiányában a tényleges használatbavételig, vagy ha ez sem állapítható meg, az átruházás napjáig az építô (építtetô) magánszemély vagy házastársa nevére kiállított számla szerinti érték, de legalább a beépített anyag érteke, • öröklés, ajándékozás esetén: az illeték-kiszabáshoz figyelembe vett érték, vagy ha az illeték kiszabása az adóbevallás benyújtásának határidejéig nem történt meg, a hagyatéki leltárban feltüntetett érték, egyébként az átruházásból származó bevétel 50%-a (önellenôrzéssel módosítható). Ha a szerzéskori érték a fentiek szerint nem állapítható meg, a bevételt annak 75%-ával kell csökkenteni, de más kiadást költségként nem szabad a bevétellel szembeállítani. [Szja tv. 62. § (3)] Értéknövelô beruházásnak számít az átruházást megelôzô 24 hónapon belül végzett, a szokásos piaci értéket növelô beruházás, illetve az ingatlan állagmegóvásának céljából történt, az átruházási szerzôdés szerinti bevétel 5%-át meghaladó mértékû beruházás. [Szja tv. 3. §
(32)] A saját munkavégzés értéke költségként nem számolható el! A bevételek és költségek összeszámítását követôen az adóköteles jövedelem kiszámítása elôtt számba kell azt is venni, hogy a szerzéskor a lakás alapja volte lakásszerzési kedvezmény igénybevételének [Szja tv. 62. § (7)]. Ha igen, akkor az igénybevétel évét követô 4. adóév végéig az ingatlan értékesítésébôl származó jövedelembe be kell számítani az igénybe vett lakásszerzési kedvezményt. A számítás sorrendje: bevétel – elismert költségek = számított összeg (pozitív szám vagy nulla lehet) + az igénybe vett lakásszerzési kedvezmény × a számított összeghez figyelembe vehetô százalékkal. A jövedelmet annak szerzése idôpontját tartalmazó adóévben kell bevallani és az adót megállapítani. Az Szja tv. 59. §-a szerint az ingatlan átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az errôl szóló szerzôdést az ingatlanügyi hatósághoz (korábban a Földhivatalhoz) benyújtották. Tehát a jövedelem szerzésének idôpontja és az abban figyelembe vett bevétel nagysága nem függ attól, hogy a vevô mikor és hány részletben fizetett! Az ingatlanátruházásból származó jövedelem adója 2012-ben 16%, melyet a magánszemély 2012. évi személyi jövedelemadó bevallásában (1253) kell megállapítani, és a benyújtásra elôírt határidôig megfizetni, azaz fôszabály szerint 2013. május 21-ig, míg egyéni vállalkozók és áfa-fizetésre kötelezett magánszemélyek esetén 2013. február 25-ig. Fontos tudni, hogy a törvény rendelkezései szerint az ügylet adózásával öszszefüggô minden iraton (szerzôdések, igazolások, számlák stb.) fel kell tüntetni a magánszemély adóazonosító jelét, és ezeket az adó megállapításához való jog elévülésének határidejéig (2012-es ügylet esetén 2018. december 31-ig) meg kell ôrizni, és egy esetleges adóhatósági ellenôrzés során be kell mutatni. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok mindegyike bevallást ad, melyben a tulajdoni hányadának megfelelôen veszi figyelembe a bevételeket, ráfordításokat így a jövedelmet [Szja tv. 4. § (6)]. Így kell eljárni akkor is, ha társasházi közös tulajdon értékesítése esetén a tulajdoni hányadok szerinti adózásról dönt a közgyûlés. [Szja tv. 75. § (3)–(4)] Nem kell bevallani az ingatlanátruházásból származó bevételt akkor, ha abból nem keletkezik jövedelem (2007 vagy az
5
elôtti szerzés, illetve bevételeket meghaladó elszámolható költségek esetén) [Szja tv. 11. § (3) c]. Ha egyéb kizáró feltételek nincsenek, az ingatlanátruházásból származó jövedelem esetén a magánszemély adóhatósági közremûködéssel egyszerûsített bevallást tehet. Adómentes az ingatlan átruházásából származó jövedelem, és szintén nem kell bevallani, ha • házassági vagyonközösség megszüntetése következtében, az ingatlannak a házastárs általi megváltásából származik a jövedelem (Vigyázat, élettárs megváltása nem!) [Szja tv. 1. sz. melléklet 7.6.], • más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerzôdés alapján ruházza át az ingatlant, és cserébe kapja a jövedelmet, akkor is, ha a nyugdíjban részesülô magánszemély és az állam (önkormányzat) a két szerzôdô fél [Szja tv. 1. sz. melléklet 7.1.]. A megállapított adóból adókedvezmény vehetô figyelembe, így nem kell azt vagy a felhasználás arányában annak egy részét megfizetnie, ha a magánszemély az adóévben az ingatlan értékesítésébôl származó jövedelem • egy részét vagy egészét, • a bevallás benyújtásáig (a határidô lejárta elôtt), • saját maga, közeli hozzátartozója vagy élettársa részére, • bármely EGT-tagállamban, • idôsek otthonában, fogyatékos személyek lakóotthonában vagy más hasonló, pl. ápolási intézményben biztosított férôhely, • megszerzésére használta (akár egyösszegû térítési díj elôre történô megfizetésével). A jövedelmet az adóbevallásban szerepeltetni kell, de ezzel egyidejûleg lehet az adókedvezményt is igénybe venni. A magánszemély ezt a tényt az adóbevallásában a 06-01-es lapon feltünteti (külön nyilatkozat nem kell) [Szja tv. 63. § (2)]. Kivétel ez alól az az eset, ha a férôhelyet visszavásárlási vagy továbbértékesítési joggal szerzi meg a magánszemély. Ha a jövedelem elôbbiekben felsorolt cél szerinti felhasználása a bevallás benyújtását követôen, az átruházást követô elsô vagy második adóévben történik, a felhasználás adóévében adókiegyenlítés jár. Azaz, ha 2012-ben történik a 2010ben vagy 2011-ben történt ingatlanértékesítésbôl származó jövedelem ilyen célú felhasználása, a felhasznált összegre jutó adót a 2012. évi bevallásban megfi-
6
könyvelôk lapja
zetett adóként lehet figyelembe venni az ingatlanértékesítés után az elôzô években bevallott és megfizetett adó értékéig. A cél szerinti felhasználást igazoló iratokat nem kell a bevallás mellé csatolni és az adóhatóságnak megküldeni, csak meg kell ôrizni ôket. Ezek az iratok az alábbiak: • a férôhely megszerzése alapjául szolgáló okirat, • az összeg felhasználását igazoló okirat, • a rokonsági fokot bizonyító közokirat, • élettársi kapcsolat esetén az élettársi kapcsolatra vonatkozó teljes bizonyító erejû magánokirat. Az adóhatóság méltányossági eljárás során mérsékelheti vagy elengedheti az adót, az adófizetésre kötelezett magánszemély kérelmére, ha a magánszemély jövedelmi, vagyoni és szociális körülményei és az ingatlan, a vagyoni értékû jog értékesítésébôl keletkezett jövedelem felhasználása ezt indokolják. Ideértjük, ha a felhasználás saját maga, közeli hozzátartozója vagy a vele egy háztartásban élô élettársa lakhatását biztosító céllal történik. A méltányossági kérelemnek nincs kötött formája, de fontos a részletes indoklás és az aláírás megléte. Gyorsítja az elbírálást, ha a kérelemmel együtt az elbíráláshoz szükséges adatlapot is kitöltve mellékeljük, mely az adóhatóság honlapján megtalálható. A kérelem elôterjeszthetô papír alapon, postán, személyesen, illetve elektronikus úton, a 10FAM01-es nyomtatványon ügyfélkapun keresztül. A kérelem illetékköteles. 2012-ben még él az a lehetôség, hogy kedvezmény jár a 2007. évi ingatlanértékesítésbôl származó jövedelem lakáscélú felhasználására, ha ez az értékesítést követô 60 hónapon belül történik. A lakásszerzési kedvezmény miatti utólagos adóvisszaigénylés is kérelemre történik, melyet szintén kötetlen formában lehet elôterjeszteni. A kérelemnek tartalmaznia kell a lakásszerzési kedvezményt igénybe vevô • nevét, adóazonosító jelét, • állandó lakóhelyét, • köztartozás-mentességrôl szóló nyilatkozatát, • azt a postai címet vagy bankszámlaszámot, melyre az összeg kiutalását kéri. A visszaigényelt adó összegének megállapításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy 2007-ben az adó mértéke 25% volt,
illetve hogy korlátozottan érvényesíthetô a lakásszerzési kedvezmény, ha az adózó a felhasználás során más forrást is használ (pl. adómentes munkáltatói támogatás, hitel, állami támogatás stb.). A kérelemhez csatolni kell azokat az okiratokat, melyek a 2007. december 31ig érvényben lévô szabályok szerinti lakáscélú felhasználást igazolják.
Illeték A lakóingatlan-értékesítés során láthattuk tehát, milyen terhei vannak a megszerzett jövedelemnek, most nézzük, hogy az ellenoldalon, a vagyont szerzô vevônek mire kell számítania, illetve a szerzést öröklés vagy ajándékozás útján elérôknek milyen illetékterhei lehetnek. A vagyonszerzési illeték mértékét az illetékrôl szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) második része szabályozza. Itt kezdjük a jó hírrel, kinek nem kell illetéket fizetni, illetve ki milyen kedvezményt kap az illeték megállapítása során vagyonszerzés esetén. Nem kell a vagyonszerzési illetéket megfizetni (a teljesség igénye nélkül) • az egyenes ági rokon (fel és lemenô ági: szülô, nagyszülô, dédszülô, gyerek, unoka, dédunoka) által megszerzett örökrész, ajándék után [Itv. 16. § (1) i)], • az örökhagyó házastársa, mostohaés nevelt gyermeke, mostoha- és nevelôszülôje által megszerzett örökrész értékébôl 20 millió forint értékhatárig [Itv. 16. § (1) c)], • ha az örökhagyó kiskorú és hagyatékát szülôje örökli [Itv. 16. § (1) f)], • lakóház építésére alkalmas lakóteleknek minôsülô telektulajdonra, ha arra 4 éven belül lakóházat építenek, és a használatbavételi engedély is kiadásra kerül (a nemteljesítést késedelmi pótlékkal szankcionálják) [Itv. 16. § (1) g), 26. § (1) a)], • vállalkozó által továbbértékesítésre újonnan épített, építtetett új lakás tulajdonjogának megvásárlása esetén, ha annak forgalmi értéke nem haladja meg a 15 millió forintot. Ha a 30 millió forintot nem haladja meg a forgalmi érték, a megállapított illetékbôl
nem kell megfizetni azt az illetéket, amely akkor lenne esedékes, ha az ingatlan értéke 15 millió forint lenne. [Itv. 26. § (1) f)] Érvényesíthetô kedvezmények a vagyonszerzési illeték kiszámításánál, megfizetésénél: • a kiskorú örökös az öröklési illetéket a nagykorúvá válását követô két éven belül pótlékmentesen fizetheti meg, azonban ha a fizetés hamarabb megtörténik, a tartozás annyiszor 10% (de maximum 70%) kedvezménnyel fizethetô meg, ahány megkezdett naptári évvel korábban teljesítik azt [Itv. 16. § (4)], • a 35. életévét be nem töltött fiatal elsô lakástulajdonának megszerzése esetén – ha a lakás forgalmi értéke a 8 millió forintot nem haladja meg, 50%, de legfeljebb 40 ezer forint kedvezményre jogosult, – a lakás forgalmi értékétôl függetlenül az adóhatóság kérelemre legfeljebb 12 havi pótlékmentes részletfizetést engedélyez (a késedelmes fizetést szankcionálják). (Elsô lakástulajdont szerzônek az minôsül, akinek legfeljebb 50%-ot el nem érô tulajdonhányada volt korábban.) [Itv. 26. § (6), (9)] Az illeték alapja: • öröklés esetén: a megszerzett vagyon tiszta értéke = forgalmi érték – az ingatlant terhelô tartozás értéke – gondnok, végrehajtó tiszteletdíja – örökhagyó temetésének költségei – köteles rész értéke, • ajándékozás esetén: a megszerzett vagyon tiszta értéke = forgalmi érték – ajándékot terhelô adósság és egyéb teher értéke, • cserepótló vétel esetén: a vásárolt és az eladott lakás forgalmi értéke közötti különbözet. Lakástulajdon-szerzés illetékének mértéke öröklés és ajándékozás esetén [Itv. 12. § (1) a)–b)] (lásd a táblázatot). A visszterhes vagyonátruházási illeték mértéke lakásonként 4 millió forintig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 4%. [Itv. 19. § (1)]
<= 18 mFt
18 mFt <>= 35 mFt
35 mFt <
Ö
A
Ö
A
Ö
A
örökhagyó/ajándékozó házastársa, mostoha- és nevelt gyermeke, mostoha- és nevelôszülôje
2,5%
5%
6%
8%
11%
12%
örökhagyó/ajándékozó testvére
6%
8%
8%
10%
15%
16%
minden más örökös/ajándékozott
8%
10%
12%
21%
21%
30%
könyvelôk lapja
Az ingatlannal kapcsolatos illetékkötelezettség napja: • öröklés esetén: az örökhagyó halálának napja, • ajándékozás esetén: az ajándékozási szerzôdés megkötésének napja, • vásárlás esetén: a szerzôdés megkötésének napja. [Itv. 3. §] A hagyatékot 90 napon belül az örökösök külön-külön az elhunyt lakóhelye szerinti állami adóhatóságnál hagyaték kimutatás nyomtatványon kötelesek bevallani. Az ajándékozásról, vagyonátruházásról szóló szerzôdést 30 napon belül kell benyújtani kérelemmel együtt az ingatlanügyi hivatalnak illeték megállapítása céljából. Az illeték kiszabását határozatban közli az illetékes hatóság. Az illeték mérséklését, eltörlését vagy részletfizetés engedélyezését méltányossági kérelemben lehet kérni a már bemutatottak szerint.
Mit is ért az Szja törvény, illetve az Itv. „lakás” alatt? Az Szja tv. 3. § 73. pontjában a következôket találjuk: Lakás: az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró építmény, valamint az építési engedély szerint lakóház céljára létesülô építmény, ha készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetôszerkezet) eléri, továbbá az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lévô lakóház. Fontos azonban felhívnunk a figyelmet arra, hogy az adókötelezettség megállapítása szempontjából kritikus kérdés az, hogy a jövedelem kiszámítása során alkalmazható-e a tulajdonban tartás éveire vonatkozó kedvezô, ötéves szabály. Ugyanis hiába tudjuk jól a fentiekben szereplô Szja tv. szerinti általános fogalmat, figyelemmel kell lenni arra, hogy ezt a törvény a 62. § (6) a) pontjában jelentôsen korlátozza, így az ötéves szabály kizárólag a lakóház, vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró építmények és a hozzá tartozó földrészlet értékesítése esetén alkalmazható. Nem felelnek meg ennek a fogalmi meghatározásnak a csupán szerkezetkész, illetve tanyaként feltüntetett épületek. Kedvezô szabály viszont az, hogy az adótörvény az adókötelezettség keletkezésének idôpontjában vizsgálja az adott ingatlan minôségét, így ha a korábban üdülôként vásárolt házat késôbb lakóházzá minôsítettek, annak eladásakor már a
kedvezôbb, ötéves szabályt lehet alkalmazni. Bármilyen minôségben adjuk el az ingatlant, a szerzési idôponton nem változtat egy esetleges átminôsítés. Az Itv. 102. § (1) f) pontja a következôket mondja: Lakástulajdon: lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel. Lakásnak minôsül az építési engedély szerint lakóház céljára létesülô építmény is, amennyiben annak készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetôszerkezet) eléri. Ha az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lakóház van, az épületet – a hozzá tartozó kivett területtel együtt – lakástulajdonnak kell tekinteni. Nem minôsül lakástulajdonnak a lakóépülethez tartozó földrészleten létesített, a lakás rendeltetésszerû használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült (garázs, mûhely, üzlet, gazdasági épület stb.), továbbá az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként (lakásként) nyilvántartott olyan épület, amelyet az illetékkötelezettség keletkezését megelôzôen már legalább öt éve más célra hasznosítanak.
7
Látható tehát, hogy a fogalmak megegyeznek abban, hogy a létesítés célja és a közhiteles ingatlan-nyilvántartásban szereplô állapot az irányadó. Tehát hiába használnak egy üdülôt az adóvagy illetékkötelezettség keletkezésekor ténylegesen lakás céljára, nem alkalmazhatók rá a lakóingatlanokra vonatkozó kedvezôbb szabályok. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a felek ugyan már tervezik a lakóingatlanná történô átminôsítést, de a széljegyen ez még nem látszik. A használat tényleges célja az illetéknél csak korlátozó jelleggel szerepel, azaz, hogy mikor nem vehetô figyelembe a kedvezményes illetékmérték (pl. ha egy lakást iroda vagy más vállalkozási célra használtak az elmúlt öt évben). Az Itv. szempontjából, mint láttuk, fontos azt is tudnunk az illetékmentességhez, meddig minôsül új lakásnak a lakástulajdon: a használatbavételi engedély kiadását követô elsô, illetve ha a lakást az engedély kiadását követôen a vállalkozótól [Itv. 102. § (5)] ingatlanforgalmazó [Itv. 23/A § (1) és (4)] vásárolja meg, akkor a második megvásárlásig. [Itv. 102. § (4)] Gottgeisl Rita, Láng Noémi
NAGY KATALIN ROVATA
Házipénztár-kezelési szabályok, kifizetések szabályai a gyakorlatban (1. rész) Jelenleg nincs olyan hatályos hazai jogszabály, amely a házipénztári pénzkezelést önmagában átfogóan szabályozná. Több olyan jogszabály létezik, amely bizonyos vonatkozásban érinti a pénzkezelést, és ezek elôírásait alapul véve kell a gazdálkodó szervezetnek kialakítania saját belsô szabályozását. Kétrészes írásunkban az ezzel kapcsolatos tudnivalókat járjuk körbe. A számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezeteknél ez a belsô szabályzat a számviteli politika részét képezô pénzkezelési szabályzat, amelynek elkészítése rájuk nézve kötelezô. Azon gazdálkodó szervezetek, amelyek nem alanyai a számviteli törvénynek, nem kötelesek pénzkezelési szabályzat készítésére. Ez utóbbiak esetében azonban megfontolandó belsô szabályrendszert kialakítani, hogy szervezett keretek között, a hatóságok által is ellenôrizhetô módon, bizonylatokkal dokumentáltan
történjen a pénzkezelés és naprakészen tisztában legyenek a készpénzállomány nagyságával, valamint az abban bekövetkezô változásokkal. A pénzkezelési szabályzat tartalmának kötelezôen elôírt témaköreit a számvitelrôl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 14. §-ának (8) bekezdése rögzíti. A szabályzat a pénzeszközök minden formájára kiterjed, így a készpénz mellett a számlapénzzel (pénzforgalmi számla és éven belüli lejáratú forintra vagy devizára szóló bankbetét), a
8
könyvelôk lapja
csekkel, az elektronikus pénzzel, és a törvényes fizetési eszköznek minôsülô nemesfémekkel is foglalkozik. Ha valamely forma nem fordul elô a gazdálkodó szervezetnél, arra célszerû utalni. A gazdálkodó szervezet saját méretei és tevékenységének sajátosságai alapján maga dönti el, hogy a szabályzatot milyen mélységben dolgozza ki, de a kötelezôen elôírt témakörökre ki kell térni. Ha az adóhatóság megállapítja, hogy a szabályzat nem készült el vagy hiányos, bírságot szabhat ki az adófizetési kötelezettség alá tartozó gazdálkodó szervezetre. A szabályzat egyes témakörei tekintetében a következôkre célszerû kitérni.
A pénzforgalom lebonyolításának rendje Hogyan történik a készpénzszükséglet meghatározása és a pénztár ellátása készpénzzel (pl. folyószámláról, telepi számláról, készpénz ellenében történô értékesítés bevételébôl stb.), a forgalom lebonyolítása a bankszámla és a pénztár között; milyen jogcímeken és hogyan valósul meg az elszámolásra kiadott pénzeszközök kifizetése és elszámoltatása; milyen értéktárgyak és hogyan tarthatók még a pénztárban a pénzeszközökön kívül (pl. értékpapírok, szigorú számadású bizonylatok, biztosítékként vagy más céllal átvett idegen tulajdonban lévô értéktárgyak stb.)? Az elszámolásra történô pénzkiadással összefüggésben például a versenyszférában nincs olyan jogszabályi elôírás, hogy amíg az elszámolásra kiadott összeggel nem számol el az adott dolgozó, addig újabb elszámolási célú pénzeszköz számára nem adható ki, viszont célszerû ezt kimondani. A közszférába tartozó gazdálkodóknál azonban lehet, hogy valamely jogszabály ezt konkrétan ki is mondja vagy utal rá, így erre tekintettel kell lenni. A pénzkezelés személyi és tárgyi feltételei, felelôsségi szabályai A pénzkezeléssel összefüggésben milyen funkciók, feladatkörök vannak meghatározva (pl. pénztáros és annak helyettese, utalványozó, ellenôrzô, érvényesítô személy), azokat kik töltik be, milyen összeférhetetlenségi és felelôsségi szabályok alapján, és hogyan szankcionálhatók; kell-e pénztárat fizikális egységként létrehozni, vagy elegendô pénztári funkciókat részben ellátó kifizetô helyet kialakítani, vagy egyáltalán nincs szükség arra, mert a készpénzmozgás olyan periférikus, hogy nem indokolja; ha szükséges a
pénztár létrehozása, azt hol, milyen feltételekkel kell kialakítani, milyen berendezési és felszerelési tárgyakat, munkaeszközöket, biztonsági berendezéseket, az értéktárgyak ôrzésére szolgáló eszközöket kell ott elhelyezni (pl. védôrács a kifizetô ablak elôtt, a pénzt számláló, annak valódiságát ellenôrzô berendezés, számítógép, pénztárgép, páncélszekrény, tûzbiztos lemezkazetta, riasztó berendezés, megfigyelô kamera stb.)? Ha nincs pénztár és nincs pénztáros sem, a készpénzben történô eseti pénzmozgások lebonyolításáért felelôs személyeket és azok feladatait ilyen esetben is (minimális szinten) szükséges rögzíteni. A pénzkezelésben érintett személyekkel szembeni követelmények és öszszeférhetetlenségi szabályok a versenyszférában nincsenek általánosan jogszabályban kimondva (legfeljebb a pénz- és tôkepiaci szektorban mûködô vállalkozások esetében utalhat rá jogszabály), így azokat a gazdálkodó szervezet maga alakítja ki. Közepes és nagy vállalkozásoknál, ahol a menedzsment és a tulajdonosi kör, illetve az alkalmazotti kör különválik, célszerû, ha a pénzkezeléssel összefüggô funkciók más-más személyhez vannak rendelve, az összeférhetetlenségi elôírásokat is szem elôtt tartva. Kis cégeknél elôfordul, hogy ezek a funkciók átfedéseket tartalmaznak, esetleg egy személyhez vannak rendelve.
A készpénzmozgások jogcímei és eljárási rendje A pénzeszközök egyes formáinál milyen növekedési és csökkenési jogcímek fordulhatnak elô, azokat ki engedélyezi; a pénz átvétele és kifizetése hogyan történik, milyen bizonylatok kapcsolódnak hozzájuk, azokat hány példányban kell készíteni, hol kerülnek feldolgozásra és lefûzésre; hogyan vizsgálják a pénz valódiságát és forgalomképességét, mi a teendô a hamis pénzzel; hogyan valósul meg a készpénz és az értéktárgyak tárolása, megôrzése, a pénztáros helyettesítése (pénztár átadás-átvétele), a pénztárhelyiség és az ôrzô berendezések kulcsainak nyilvántartása? A hamis pénz nem vehetô fel a könyvekbe. Ha utólag derült ki, hogy hamis pénz került az állományba, arról jegyzôkönyvet kell felvenni, és a nyilvántartásokból az egyéb ráfordításokkal szemben ki kell vezetni. A sérült bankjegy vagy érme a könyvekben maradhat a pénzeszközök között elkülönítve, amíg a jegybanknál ép pénzeszközre beváltásra kerül. A forgalomból kivont fizetôesz-
közt a készletek közé kell átvezetni, és készletértékesítésként könyvelendô annak továbbértékesítése vagy a kibocsátó ország jegybankjánál törvényes fizetôeszközre való beváltása.
A napi készpénz záró állomány maximális mértéke Milyen módon határozza meg a gazdálkodó: abszolút értékben vagy valamilyen vetítési alapra vetített százalékos mértékben; hogyan figyeli, hogy a maximális mértéket ne lépjék túl, és milyen módon veszi figyelembe a készpénz napi záró állományának havi szintû átlagára vonatkozó törvényi korlátot a napi készpénz záró állomány maximális szintjének kialakításakor, milyen esetben kerül ez utóbbi módosításra a számviteli politikában? A napi készpénz záró állomány maximális mértéke, valamint a készpénz napi záró állományának havi szintû átlaga két különbözô fogalom. Az elôbbit a gazdálkodó szervezet maga határozza meg méretnagysága, valamint a gazdálkodás sajátosságai alapján, és ha adott napon azt a maximális szintet meghaladja a tényleges készpénz záró állomány, akkor azt be kell szállítani a bankba. Az utóbbit viszont az Sztv. 14. § (9)–(10) bekezdése határozza meg oly módon, hogy a napi tényleges záró állományokból számított havi szintû átlag nem haladhatja meg az elôzô évi összbevétel 10%-a és 500 ezer forint közül a magasabbik értéket. Ez a százalékos mérték 2012. január 1-jétôl nôtt 10%ra, azt megelôzôen 2% volt. A havi szintû átlagra vonatkozó törvényi korlát, tehát a bevétel alakulása miatt évente változhat, azt nem kell a számviteli politika pénzkezelési szabályzatában rögzíteni, viszont célszerû arról egy belsô dokumentumot kiállítani az illetékes vezetô aláírásával, hogy tudják, az adott évben az a korlát érvényes. A tényleges záró állományokból számított havi szintû átlag alakulását folyamatosan szükséges figyelni, hogy a korlátot ne lépje túl. Az ellenôrzés gyakorisága és módja Milyen gyakorisággal kell az ellenôrzést végrehajtani, ki végzi el és ez milyen feladatokat foglal magában (pénztárban és a bankszámlákon, illetve egyéb formában meglévô pénzkészlet számbavétele és a nyilvántartásokkal való egyeztetése, a bizonylatok és a pénzkészletrôl vezetett nyilvántartások szabályszerûségének vizsgálata, a napi készpénz záró állomány maximális szintjének, illetve a havi szintû átlagra vonatkozó törvényi kor-
könyvelôk lapja
látnak a betartása stb.); milyen dokumentumot kell arról készíteni (jegyzôkönyv); a hiány, illetve a többlet feltárása, hogyan történik a felelôsségre vonás? 2012. nyarán az egyes adótörvények és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi LXIX. törvény módosította az adózás rendjérôl szóló 2003. évi XCII. törvényt, és ez utóbbiba bekerült az a szabály, hogy két pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adóköteles gazdálkodó szervezet, ha egy adott hónapban egy szerzôdés kapcsán készpénzben fizetést teljesít egymásnak, akkor annak összege az 5 millió forintot nem haladhatja meg. Ha több szerzôdést kötnek egymással, akkor az azokból származó készpénzes teljesítéseket össze kell vonni, amennyiben kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet nem rendeltetésszerû joggyakorlás miatt került több szerzôdésben meghatározásra. Az ellenôrzések során ennek a készpénzforgalomra vonatkozó szabálynak a betartását is szükséges vizsgálni. Ha a gazdálkodó ezt megsérti, akkor az 5 millió forint feletti készpénzfizetés 20%-os mértékû bírsággal sújtható.
A pénzszállítás feltételei Ki végzi a pénzszállítást, milyen feltételek mellett; mekkora értéknagyság esetén elegendô a pénzt biztonsági zárral ellátott táskában szállítani, mikor kell ahhoz kísérô személyt esetleg személygépkocsit is igénybe venni, milyen esetben kerülhet sor pénzszállító cég megbízására? A pénzszállító az a személy, aki azért felel, hogy a pénz a rendeltetési helyére eljusson. A kísérô személy ebben csak segédkezik, de nem ô felel érte. A pénz mindaddig a könyvekben marad, amíg a rendeltetési helyre eljutva, ott át nem veszik és az ezt igazoló dokumentum a gazdálkodó szervezethez nem érkezik be. A szállítás alatt célszerû azt úton lévô pénzként elkülöníteni a pénzeszközökön belül. A pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendje Milyen dokumentumokat alkalmaznak a pénzmozgást rögzítô bizonylatként (pl. pénztár bevételi és kiadási bizonylat, bank terhelési és jóváírási értesítés, bankkivonat); miket tekintenek pénzkezelési alapokmányokként, amelyek a pénzmozgást kiváltó gazdasági eseményt rögzítik (pl. számla, kiküldetési rendelvény, fizetési jegyzék stb.); milyen egyéb pénzkezelést érintô bizonylatok vannak, amelyek által dokumentált esemény vagyonváltozást nem idéz elô, de fontos infor-
mációt tartalmaznak (pl. a pénztár átadás-átvételi jegyzôkönyv, amely a pénztáros távolléte esetén a pénztáros helyettesének történô átadás-átvételt dokumentálja, de ilyen bizonylat lehet egy kulcsnyilvántartó könyv is)? A pénz mozgását rögzítô bizonylatok tartalmát naprakészen le kell könyvelni az analitikus nyilvántartásban (pl. a pénztárjelentésben vagy pénztárnaplóban) vagy a fôkönyvben, így ezeket a bizonylatokat a gazdálkodónak a pénzmozgás idôpontjában (napján) ki kell állítania. Azokat utólagosan elkészíteni, esetleg a könyvelôt ezzel megbízni, szabálytalan. Az ilyen bizonylatok szigorú számadási kötelezettség alá tartoznak, sorszámozottak és külön nyilvántartást kell vezetni azok kiállításáról, feldolgozásáról, lefûzésérôl. A pénzmozgást rögzítô bizonylatok esetében gyakran vitatéma, hogy a pénztár bevételi és kiadási bizonylatot kötelezô-e kiállítani, vagy adott esetben elegendô egy pénztári alapokmány is, amely egyben a pénzmozgást dokumentálja (pl. készpénzfizetési számla). Természetesen nevesítetten ez nincs kimondva, pusztán az a követelmény, hogy a pénzeszközöket érintô gazdasági mûveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejûleg rögzíteni kell. Így a gazdálkodó szervezet maga dönti el, hogy konkrét gazdasági eseménynél mit tekint olyan bizonylatnak, amely a készpénznek a pénztárba való bevételét, illetve kiadását, azaz a készpénzkészlet növekedését vagy csökkenését dokumentálja. Egy készpénzfizetési számla az adásvétel teljesítését és a felek közötti készpénzzel való rendezést dokumentálja, de azt már nem igazolja, hogy a kifizetésre felhasznált pénz valóban a gazdálkodó készpénzkészletébôl történt vagy a másik félnél az átvett pénz bekerült-e a gazdálkodó készpénzállományába. Ugyanis, ha egy megbízott dolgozó a fôtelephelytôl eltérô helyen látja el a készpénz ellenében történô adásvételt, akkor a készpénzfizetési számla azt már nem dokumentálja, hogy az ellenértékkel el is számolt az ôt megbízó gazdálkodó szervezet felé. Tehát a köztük lévô késôbbi vitás jogviszonyban elôállhat a bizonylattal való alátámasztás hiánya. A bizonylattal szemben az Sztv. tartalmi követelményként elôírja, hogy az valós adatokat tartalmazzon, formai (alaki) követelményként pedig meghatározza, hogy legalább milyen adatokat kell rögzíteni (pl. a bizonylat neve, esetleg
9
sorszáma, a kiállító neve és azonosító adatai, a gazdasági esemény megjelölése és idôpontja, a gazdasági eseménnyel érintett összeg, érték nagysága, az illetékes személyek aláírása, a könyvelés módja és idôpontja stb.). Ezeket a szabályokat, ha valamennyi, a gazdálkodónál elôforduló külsô és belsô bizonylatra átfogóan készített belsô szabályozás (pl. bizonylati album) tartalmazza, akkor a pénzkezelési szabályzatban elég a másik belsô szabályra visszahivatkozni, feltéve, hogy az teljeskörûen és megfelelô mélységben foglalkozik a pénzkezeléssel öszszefüggô bizonylatokkal is. A bizonylatok általános megôrzési ideje 8 év. Azon kivételes dokumentumok esetében, amelyek korábban 10 éves megôrzési idô alá tartoztak, szintén 8 évre rövidült ez az idôtartam 2012. január 1-jétôl. (Ilyenek pl. a naplófôkönyv, a pénztárkönyv, a pénztárjelentés, a fôkönyvi kivonat, az éves beszámoló, a leltár stb.)
A pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási rend A pénz különbözô formáinak állományában és értékében változást elôidézô gazdasági eseményeket hogyan és milyen gyakorisággal könyvelik az analitikus, illetve a fôkönyvi nyilvántartásokban és milyen bizonylatok feldolgozásával; milyen módon egyeztetik ezeket a nyilvántartásokat és milyen gyakorisággal? Ha ezen a gazdasági események elszámolása részletesen rögzítve van a számlarendben, illetve más belsô szabályzatban, akkor elegendô lehet a pénzkezelési szabályzatban azokra visszahivatkozni. A pénzmozgást kiváltó gazdasági események többnyire szerzôdésen vagy valamilyen jogszabályi elôíráson alapulnak, illetve elszámolási célra történô pénzkiadásra irányulnak. Ilyen lehet egy készpénz vagy számlapénz ellenében történô eszköz adásvétele, szolgáltatás igénybevétele vagy nyújtása adásvételi vagy szolgáltatási szerzôdés alapján, de ideértendôk a munkáltató és a dolgozó közötti szerzôdés alapján történô bér és egyéb juttatások kifizetései, egy kölcsönszerzôdés alapján kapott vagy nyújtott pénzösszegek vagy egy kapcsolt vállalkozásnak, illetve egyéb gazdálkodónak a felek közötti megállapodás alapján költség, ráfordítás ellentételezésére nyújtott támogatás is. Ezeket a gazdasági eseményeket, illetve azok bizonylatolását a következô számban fogom részletezni. Nagy Katalin
10
könyvelôk lapja
DR. SALLAI CSILLA ROVATA
Gt.-változások – 2012 A Gt. 2011. év végén két alkalommal is módosításra került. A módosítások egy része már 2012. január 1-jén hatályba lépett, nagy részük viszont csak 2012. március 1-jétôl vált hatályossá. Gyakorta merül fel a kérdés, miért is kell a könyvelôknek tisztában lenni a Gazdasági Társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) elôírásaival, hiszen ez a jogszabály igazán a társas vállalkozások jogi hátterét biztosítja, s csak érintôlegesen van kapcsolata a számviteli, illetve az adózási kérdésekkel. A miértre több válasz is adható. Egyrészrôl az adózási és számviteli kapcsolódások nem is olyan érintôlegesek, mint ahogy azt elsô megközelítésben gondolnánk. Vegyük például az ügyvezetôi státuszt: a Gt. határozza meg, de az ügyvezetésért járó, illetve kifizetett díjazás már társadalombiztosítási és adózási feladatokat jelent, az egyéb – tényleg érintôlegesnek mondható – területekrôl, mint például a munkaügy, már nem is beszélve. Másrészrôl nem lehet eltekinteni a mai magyar gyakorlattól sem. A kkv. szektorba tartozó vállalkozások jelentôs része nem rendelkezik állandó jogi háttérrel, ügyvédi kapcsolattal. Az alkalmanként felmerülô jogi természetû kérdéseket eseti megbízás alapján látja el ügyvéd, ügyvédi iroda. Így ezek a vállalkozások legfeljebb a sajtóból értesülhetnek az ôket érintô jogi környezet változásairól. S itt jönnek a képbe a lelkes és segítôkész könyvelôk, akik – a saját eszközeikkel, körlevelekkel, személyes konzultáció során – megpróbálják felhívni a figyelmet az aktuális jogszabályi változtatásokra, illetve igyekeznek rávilágítani az esetleges kockázatokra. Most nézzük a konkrét változásokat, amelyek részben alapvetô módosítások, mások viszont „csak” kiegészítések, pontosítások, utalások más jogszabályi változásra!
A 2012. január 1-jétôl hatályos változások [2011. évi CLVI. törvény] Elôtársaság A módosítás ismét egy ún. salátatörvényben jelent meg. Az újonnan alakuló vállalkozásokat érinti, hogy az elôtársaság üzletszerû gazdasági tevékenységét nem a bejegyzési kérelme benyújtásától, ha-
nem az adószámának megállapításától kezdheti meg. Ez a rendelkezés részét képezi annak a kormányzati szándéknak, amely igyekszik a gazdasági életbôl kiszorítani a jelentôs adótartozást felhalmozó vagy adózási szempontból jogellenes magatartást tanúsító természetes és jogi személyeket. Az adóhatóság kockázatelemzése után megtagadhatja az adószám kiadását az újonnan megalakuló cégeknek. Ez akkor fordulhat elô, ha az újonnan alapítandó cég tagjai vagy vezetô tisztségviselôi között olyan személy van, aki jelentôs összegû adótartozást halmozott fel. Azért, hogy a gazdasági élet minden szereplôje tisztában legyen azzal, hogy a vállalkozás még nincs bejegyezve – tehát nem esett át az adóhatóság kockázatellenôrzésén –, a társaság nevében is utalni kell erre az elôtársasági állapotra. Az elôtársasági jelleget a cégbejegyzési eljárásban az adószám megállapítását követôen a gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során a társaság elnevezéséhez fûzött „bejegyzés alatt” („b. a.”) toldattal kell jelezni. Az elôtársasági jelleg feltüntetésének elmulasztása esetén a megkötött jogügyletek – ha a cégbíróság a társaságot nem jegyzi be – az alapítók által együttesen megkötött ügyleteknek minôsülnek, s annak következményeit (felelôsség, kockázat, kár) az alapítók kénytelenek viselni. Az elôtársaság üzletszerû gazdasági tevékenységet csak a gazdasági társaság adószámának megállapítását követôen folytathat azzal, hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet. [Gt. 15. § (2)–(3)]
Osztalékelôleg fizetése A Gt. változatlanul mérleghez köti az osztalékelôleg kifizetését. Ennek oka, hogy csak egy mérleg (statikus állapot elemzése) alapján lehet megállapítani, hogy az osztalékelôleg fizetésének fennállnak-e a feltételei. A mostani jogszabályváltozás pontosít, illetve igyekszik az adminisztrációs terheket csökkenteni. Két szabályt kell megjegyezni: • Az osztalékelôlegnél a közbensô mérlegben foglaltakat a közbensô
mérleg fordulónapját követô hat hónapon belül lehet figyelembe venni. • Osztalékelôleg a mérleg fordulónapját követô hat hónapon belül a számviteli törvény szerinti beszámoló alapján is fizethetô. [Gt. 133. § és 221. § (1)] Így tehát a mérlegfordulónap (jobbára december 31.) után az év elsô hat hónapjában fizetett osztalékelôleghez nem kell külön közbensô mérleget készíteni. A második félévben kifizetett osztalékelôleghez is elégséges a közbensô mérleg addig, amíg az adott mérlegben foglalt vagyoni feltételek fennállnak. Viszont, amennyiben a vállalkozás azt érzékeli, hogy olyan mértékû vagyonvesztés történt a kifizetésig, amely már nem ad fedezetet az osztalékelôlegre, – az óvatosság és a vállalkozás folytatásának számviteli elve miatt – célszerû mégis az adott hat hónapon belüli fordulónappal, továbbá lehetôleg a kifizetési szándékhoz minél közelebbi fordulónappal közbensô mérleget készíteni, készíttetni.
Audit bizottság Változatlan az a szabály, amely szerint a nyilvánosan mûködô részvénytársaságoknál (s csak itt) legalább háromtagú audit bizottságot kell létrehozni, amelynek tagjait a közgyûlés, az igazgatótanács, illetve ahol felügyelôbizottság mûködik, a felügyelôbizottság független tagjai közül választja. Új elôírás, hogy az audit bizottság legalább egy tagjának számviteli és/vagy könyvvizsgálói szakképzettséggel kell rendelkeznie. Változatlanul az audit bizottság hatáskörébe tartozik: • a számviteli törvény szerinti beszámoló véleményezése; • javaslattétel a könyvvizsgálóra és díjazására; • a könyvvizsgálóval megkötendô szerzôdés elôkészítése, az alapszabály felhatalmazása alapján a részvénytársaság képviseletében a szerzôdés aláírása; • a könyvvizsgálóval szembeni szakmai követelmények, összeférhetetlenségi és függetlenségi elôírások érvényre juttatásának figyelemmel kísérése, a könyvvizsgálóval való együttmûködéssel kapcsolatos teendôk ellátása, a könyvvizsgáló által a számviteli törvény szerinti beszámoló könyvvizsgálatán kívül a részvénytársaság részére nyújtott egyéb szolgáltatások figyelemmel kísérése, valamint – szükség esetén – az igazgatótanács vagy a felügyelôbizottság
könyvelôk lapja
számára intézkedések megtételére való javaslattétel; • a pénzügyi beszámolási rendszer mûködésének értékelése és javaslattétel a szükséges intézkedések megtételére; • az igazgatótanács, illetve a felügyelôbizottság munkájának segítése a pénzügyi beszámolási rendszer megfelelô ellenôrzése érdekében; valamint 2012. január 1-jét követôen az audit bizottság feladata az alábbi két ponttal egészül ki: • a számviteli törvény szerinti beszámoló könyvvizsgálatának nyomon követése; • a belsô ellenôrzési és kockázatkezelési rendszer hatékonyságának figyelemmel kísérése. Az audit bizottság hatáskörébe a nyilvánosan mûködô részvénytársaság alapszabálya vagy külön jogszabály további feladatokat is utalhat. [Gt. 311. §]
A tilalom a végrehajtási eljárás idôtartama és az annak eredménytelenségétôl számított öt év idôtartamot jelent: „A gazdasági társaság megszüntetési eljárás során való törlését követô öt évig nem lehet más gazdasági társaság kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkezô tagja, valamint közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja az a személy, aki a megszüntetési eljárás megindításának idôpontjában, a törlés évében, vagy a törlést megelôzô évben a gazdasági társaságnál vezetô tisztségviselô, kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkezô tag volt.” [Gt. 5. § (5)–(10)] A törvényváltozás hatására egyes jogforrásokban, ahol a vállalkozások kapcsolati hálóját (tulajdonosok, leányvállalatok, érdekeltségek) meg lehet tekinteni, már az eltiltott személyek figyelemfelhívó módon ki vannak emelve.
A 2012. március 1-jétôl hatályos változások [2011. évi CXCVII. törvény]
Vezetô tisztviselôkre vonatkozó eltiltások 2012. március 1-jétôl nem lehet gazdasági társaság vezetô tisztségviselôje az a személy, akire a következôk közül valamelyik vonatkozik: • aki fantomcég elleni megszüntetési eljárás megindításának idôpontjában, a törlés évében vagy a törlést megelôzô évben a megszüntetett fantomcégnél vezetô tisztségviselô vagy annak egyedüli vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkezô tagja volt; • akinek – mint a jogutód nélkül megszûnt gazdálkodó szervezet vezetô tisztségviselôjének, kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkezô tulajdonosának – felelôsségét a jogutód nélküli megszüntetést eredményezô eljárás során ki nem elégített követelésekért a bíróság jogerôsen megállapította, és a jogerôs bírósági határozat szerinti helytállási kötelezettség alapján a fizetési kötelezettségeit nem teljesítette; • akivel szemben a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásban pénzbírságot szabott ki, és a jogerôs bírósági határozat szerinti fizetési kötelezettségét nem teljesítette; • aki korábbi társasági tagságától megvált, és e társaságnak olyan tartozásáért, amely még a tagsági jogviszonya alatt keletkezett, késôbb nem állt helyt. Ezekben az esetekben az eltiltási idôtartam öt év. A fentiekkel kapcsolatosan szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egyes
Cégalapítás személyi korlátozása Minden gazdasági társasági forma alapítására egységesen vonatkozik, hogy bizonyos személyek el vannak egyes vállalkozói pozícióktól tiltva. Ez alapján az eltiltás arra a személyre vonatkozik, „akinek • mint a jogutód nélkül megszûnt gazdálkodó szervezet vezetô tisztségviselôjének, kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkezô tulajdonosának – felelôsségét a jogutód nélküli megszüntetést eredményezô eljárás során ki nem elégített követelésekért a bíróság a csôdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény (a továbbiakban: Cstv.) vagy a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) alapján indított eljárásban jogerôsen megállapította, és • a jogerôs bírósági határozat szerinti helytállási kötelezettség alapján a fizetési kötelezettségeit nem teljesítette.” Az eltiltás a következô cégjogi pozíciókra vonatkozik: • nem lehet egyszemélyes társaság egyedüli tagja, • nem szerezhet gazdasági társaságban közvetlen vagy közvetett többségi befolyást biztosító részesedést, • nem lehet közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja, • nem szerezhet gazdasági társaságban közvetlen vagy közvetett többségi befolyást biztosító részesedést.
11
cégjogi portálokon található ún. kapcsolati hálóban (a cégek tulajdonlását bemutató családfaszerû nyilvántartás) az eltiltott személyek már jelölve vannak.
TEÁOR Úgy látszik, felesleges volt a társasági szerzôdésben, alapító okiratban a TEÁOR (Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere) számok megszüntetése, mivel ez ismét kötelezô lett. Eddig csak a fôtevékenység TEÁOR adatát kellett megadni alapításkor, most viszont valamennyi tevékenységét, azok TEÁOR számával együtt kell a létesítô okiratban szerepeltetni. Az ún. cégtörvény egy új bekezdéssel egészült ki: „A bejegyzési kérelem benyújtásakor a cég köteles megjelölni fôtevékenységét és további tevékenységi köreit azok mindenkor hatályos TEÁOR nómenklatúra szerinti megjelölésével. A cégbíróság a cég bejegyzésekor elektronikus úton értesíti az állami adóhatóságot a cég fôtevékenységérôl és további tevékenységi köreirôl.” [Ctj. 24. § (4a)] „A társasági szerzôdésben meghatározott tevékenység változása nem igényli a társasági szerzôdés módosítását.” Tehát nem kell az új tevékenységeket felvenni, a nem végzett tevékenységeket törölni a cégjogi nyilvántartásból. Az adóhatóságnál viszont az új tevékenységeket változatlanul be kell jelenteni. [Gt. 12. § (1)] Fizetésképtelenség Fizetésképtelenség esetén az ügyvezetô, illetve a cégvezetô felelôssége igen komoly. A fizetésképtelenséggel fenyegetô helyzet bekövetkeztét követôen a vezetô tisztségviselôk (ügyvezetô, cégvezetô) az ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezôi érdekeinek elsôdlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény elôírhatja a vezetô tisztségviselôk hitelezôkkel szembeni helytállási kötelezettségét, ha e követelményt az érintettek bármelyike felróhatóan megszegi, illetve ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált. Ez a szabály annyival bôvült ki, hogy a törvény ezt a lehetôséget kiterjesztette arra az esetre is, amikor külön jogszabály szerint, a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül, jogutód nélkül megszüntették a gazdasági társaságot. Ez a kiegészítés – valószínûsíthetôen – azért került be a Gt.be, mert így a beszámoló le nem adása miatt bekövetkezô kényszer-megszüntetésnél is nevesítve van az ügyvezetô felelôssége. Ti. az adóhatóság is belép hitelezôként, hiszen az adóhatóság a be nem
12
könyvelôk lapja
adott beszámoló pótlására történô elsô felszólításkor 500 eFt-ig terjedô, míg a második felszólításkor már 1 millió forintig terjedô pénzbírsággal sújthatja a társaságot. S mivel ezek a kötelezettségek a kényszerfelszámolás megkezdése elôtt keletkeztek, a hitelezôkkel (adóhatóság) szembeni helytállási kötelezettség felmerülhet. Tehát ezzel a beszúrással a jogalkotó megteremtette a lehetôséget, hogy ezen cégek ügyvezetésétôl (amely általában megegyezik valamely tulajdonossal) is lehetôség legyen a beszámoló közzétételének elmulasztása miatti büntetés beszedésére.
A kötelezô könyvvizsgáló-választás Bôvül azoknak az eseteknek a köre, amikor külön törvény kötelezôvé teheti könyvvizsgáló választását. A jövôben a közpénzek vagy a hitelezôk védelme érdekében külön törvény is elôírhatja a társaságok számára a kötelezô könyvvizsgáló-választást. Köztartozás átalakulásnál A gazdasági társaságok átalakulása esetén szigorodtak a köztartozásokra vonatkozó elôírások. Továbbra is él az a lehetôség, amely szerint azok a hitelezôk, akiknek az átalakuló gazdasági társasággal szemben fennálló követelései az átalakulással hozott döntés elsô közzétételét megelôzôen keletkeztek, követeléseik erejéig az átalakuló gazdasági társaságtól a döntés második közzétételét követô
k
l
Számviteli és adózási szaktájékoztató
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635, Fax: (06-1) 236-0037 www.vezinfo.hu E-mail:
[email protected] Felelôs kiadó, fôszerkesztô: Tóth Csaba Szakmai szerkesztô: Horváth Géza Szerkesztôk és szerzôk: Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, dr. Csátaljay Zsuzsanna, Gottgeisl Rita, Láng Noémi, Nagy Katalin, dr. Sallai Csilla Kiadói szerkesztô: Kövesdi Edit Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2009–2012 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-3008 Minden jog fenntartva! A KÖNYVELÔK LAPJA szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzé tett cikkek, hírek, információk másolása, többszörözése, fordítása, közreadása és publikációs célokra történô felhasználása csak a kiadó, illetve a szerzô írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenôrizzük; a megjelenés idôpontjában meglévô köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelôsséget nem vállalunk.
harmincnapos jogvesztô határidôn belül biztosítékot követelhetnek. A biztosíték csak akkor fordulhat elô, ha a tag (részvényes) felelôssége az átalakuló gazdasági társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt korlátozott. A biztosítékot eddig is csak akkor kellett szolgáltatni, ha a jogutód gazdasági társaság saját tôkéjének összege kevesebb, mint a jogelôd gazdasági társaságé volt az átalakulás elhatározásakor. Új szabályként akkor is kell biztosítékot szolgáltatni, ha „a jogelôd gazdasági társaságnak a saját tôke felénél magasabb összegû köztartozása van, amelyre halasztást, fizetési könnyítést nem kapott”. Ez a bôvítés ismételten azt szolgálja, hogy az adóhatóság lehetôség szerint hozzájusson a követeléséhez. A Gt. megfogalmaz további eljárási szabályokat is a biztosítékkal kapcsolatosan: „A társaság az igénybejelentés elôterjesztésére biztosított határidô lejártát követô nyolc napon belül köteles biztosítékot nyújtani, vagy a kérelem elutasítását és annak indokát a hitelezô tudomására hozni. Az elutasító, illetve a hitelezô által nem megfelelônek tartott biztosíték nyújtására vonatkozó döntés felülvizsgálatát a hitelezô a határozat kézhezvételétôl számított nyolcnapos jogvesztô határidôn belül a cégbíróságtól kérheti. A cégbíróság – a törvényességi felügyeleti eljárásra irányadó szabályok megfelelô alkalmazásával – a kérelem elôterjesztésétôl számított harminc napon belül határoz. A cégbíróság az eljárás lefolytatását követôen elutasítja a kérelmet, vagy a társaságot megfelelô biztosíték nyújtására kötelezi. Az átalakulás mindaddig nem jegyezhetô be a cégjegyzékbe, amíg a hitelezô megfelelô biztosítékot nem kapott.” [Gt. 76. § (2)–(4)]
Törzsbetét devizában történô meghatározása A számviteli törvény már több éve megengedi a magyar vállalkozások számára, hogy bizonyos feltételek fennállása esetén devizában vezessék könyveiket. Ezen belül pedig az euróban történô könyvvezetés minden kettôs könyvvitelre kötelezett vállalkozás számára fennálló lehetôség 2010. január 1-je óta: „bármely vállalkozó euróban készítheti el éves beszámolóját, ha erre vonatkozó döntését a számviteli politikájában az üzleti év elsô napját megelôzôen rögzítette és a létesítô okirata szerinti devizaként az eurót jelölte meg”. [Sztv. 20. § (4)] A devizás könyvvezetésre való áttérés feltétele tehát az volt, hogy a váltás
során a vállalkozás a jegyzett tôkéjét is átkonvertálja, s ezt az értéket vezeti fel a könyveibe jegyzett tôkeként. A Gt. jelenlegi változtatása biztosítja, hogy már alakuláskor is lehet választani és bejegyezni a társaság jegyzett tôkéjét devizában. Természetesen ezekre a társaságokra nem vonatkozik az elôírás, miszerint a „törzsbetétnek forintban kifejezettnek és tízezerrel maradék nélkül oszthatónak kell lennie.” [Gt. 114. § (4)] Viszont a devizában történô törzstôke megállapításnál figyelemmel kell lenni a törvényben meghatározott minimális jegyzett tôke nagyságra. A minimális jegyzett tôke nagysággal kapcsolatos pontosítás az az elôírás is, miszerint „a törzsbetét legkisebb mértékére vonatkozó rendelkezéseket a törzstôke leszállítása esetében is alkalmazni kell”. [Gt. 159. § (4)]
Kft.-tag jogutód nélküli megszûnése A megnövekedett végelszámolási és felszámolási eljárások gyakorlata indukálhatta a következô bôvítést. Eddig a tag jogutód nélküli megszûnése esetén a táraság kötelezve volt ún. vagyonrendezési eljárás lefolytatására egy hónapon belül, amelynek szabályait a Cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006 évi V. törvény – Ctv. – 119. §-a szabályozott. Ugyanígy kell eljárni abban az esetben is, ha egy bizonyos üzletrészrôl a végelszámolás vagy felszámolás során nem rendelkeztek. A további bôvítés a következô: „Ha az üzletrész olyan jogutód nélkül megszûnt tag tulajdonát képezi, amely tag székhelye a megszûnéskor nem Magyarországon volt, és a megszüntetésre irányuló eljárást nem Magyarországon folytatták le, ebben az esetben vagyonrendezési eljárás lefolytatására nem kerül sor, a társaság a megszûnt tag üzletrészére vonatkozó adatokról a Cégközlönyben közleményt tesz közzé azzal, hogy akinek az üzletrészre vonatkozóan igénye van, azt három hónapon belül jelentse be. Ha ilyen bejelentésre nem kerül sor, a megszûnt tag üzletrészét haladéktalanul be kell vonni. Amennyiben az igényt három hónapon túl jelentették be, a társaságtól csak a bevont üzletrész értékét lehet igényelni, a közzétételtôl számított egyéves jogvesztô határidôn belül.” [Gt. 128. § (2)] A következô számban a cégeljárásra vonatkozó változásokat és az új szabályokat tekintjük át. Dr. Sallai Csilla
