A TŰZTÁMOGATÁS ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI KÉRDÉSEI, PROBLÉMÁI A KATONAI VEZETŐK FELKÉSZÍTÉSÉBEN

A KONFERENCIA VITAANYAGA

DR. HAJDÚ ISTVÁN ezredes1— DR. SOMORÁCZ ANDRÁS alezredes2— FODOR JÓZSEF alezredes3

A TŰZTÁMOGATÁS ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI KÉRDÉSEI, PROBLÉMÁI A KATONAI VEZETŐK FELKÉSZÍTÉSÉBEN A nemzetközi biztonságot, veszélyeztető tényezőket elemezve, a szakértők többsége általában egyetért abban, hogy a XXI. század elején nem számolhatunk egy, a földrészekre kiterjedő nagy háborúval vagy világháborúval. A kutatók általánosságban csak regionális konfliktusok keletkezését feltételezik, amelyek nem fenyegetik a NATO tagállamok és Európa nemzeteinek létét. Legfőbb veszélyforrásnak a gazdasági instabilitást, a demokrácia elleni fellépést, a túlnépesedést, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedését tekintik. Egyre nagyobb szerepet szentelnek az olyan új típusú veszélyeknek, mint a nemzetközi terrorizmus, a kábítószer kereskedelem, a tömeges méretű illegális migráció vagy a természeti és civilizációs katasztrófák bekövetkezése. Ugyanakkor egyes biztonságpolitikai szakértők (pl. Samuel P. Huntington, a Harvard Egyetem professzora) úgy vélik, hogy a nagyméretű konfliktusok ideje, sem járt le. Elképzelhetők vallások (iszlám, keresztény) vagy civilizációk (kultúrák) közötti, illetve a népek demográfiai dinamizmusából (túlnépesedés, migráció) eredő heves konfliktusok. Ezen kívül Kína is konfliktus forrása lehet. 4 Ezek a veszélyek elsősorban keletről fenyegetik Európát. A történelem ismételheti magát, Magyarország ált már a muzulmán terjeszkedés útjába. Az utóbbi évtizedben bekövetkezett korszakos változásokkal párhuzamosan, illetve azt követően mind Keleten, mind Nyugaton megkezdődött és még napjainkban is intenzíven folyik a fegyveres erők helyének, szerepének meghatározása. A haderők átalakításának célja mindenütt — a Magyar Köztársaságban is — egy kisebb, finanszírozható, rugalmasan alkalmazható, korszerűen felszerelt, katonai erő létrehozása, amely jobban megfelel a XXI. század elején prognosztizálható kihívásoknak. 1

ZMNE Hadműveleti-harcászati tanszék, tanszékvezető egyetemi docens, PhD. ZMNE Hadműveleti-harcászati tanszék egyetemi adjunktus, dr. univ. tanszékvezető-helyettes. 3 ZMNE Hadműveleti-harcászati tanszék egyetemi adjunktus, szakcsoportvezető. 4 Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001. 2

33

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK

A célok meghatározását, a döntések előkészítését, a haderő kialakítását általában jelentős elméleti kutatás előzi meg. A kutatások folyamatosan nyomon követik a technikai, haditechnikai eszközök fejlődését, illetve ezek várható hatását, feltárják a változásokat, azok okait, illetve kidolgozzák a jövő fejlődési irányait, meghatározzák a szervezeti módosulásokat, illetve javaslatot tesznek a módszerek korrekciójára, új módszerek, eljárások bevezetésére. A NATO tagságunkat követően előtérbe került a szövetségben alkalmazott elvek átvétele. Az elvek átvétele — a kérdéssel foglalkozó szakemberek, kutatók többsége szerint — nem szolgai másolás, nem tükörfordítás, hanem a haladó magyar hagyományok megőrzése, a hadtudomány általános elvi és gyakorlati kérdéseinek figyelembe vétele alkotó módon történő beillesztése. A NATO különböző okmányai nem zárják ki ezeket a törekvéseket. „Meg kell érteni, és el kell fogadni, hogy bármely ország szárazföldi csapatokra vonatkozó doktrínája meghaladhatja az ATP—35/B/-t és túlmutathat azon. Mindazon által nem szabad, hogy ez az adott szárazföldi csapatok képességének csökkenéséhez vezessen, nevezetesen, hogy csökkenjen hatékony együttműködésük. Hasonlóképpen el kell fogadni, hogy a közös doktrína végrehajtását célzó nemzeti eljárási módszerek jelentős mértékben különbözhetnek.”5 A fentiek szellemében a konferencia célja a Magyar Honvédségen belül a harcászat elméleti alapjainak időszerű kérdéseivel foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek véleményének ütköztetése, és egy egységes állásfoglalás kialakítása, a további kérdések szilárd alapjainak meghatározása. A konferencián két fő kérdéssel kívánunk foglalkozni. Az első a csapatok tevékenységének felosztása; a másik a támogató tevékenységek, ezen belül a harci támogatás fogalma, célja, feladatai. Napjainkban — a szárazföldi csapatok tevékenységének felosztása tekintetében — a Magyar Honvédségen belül nincs egységes álláspont. Többféle nézet, elmélet, elv keveredik, nehezítve az egymás gondolatainak, elképzeléseinek megértését, az egységes szemlélet kialakulását, elfogadását. A szerzők véleménye, hogy majdnem minden — egy meghatározott logikai rend szerint felépített — rendszer jó, alkalmazható csak legyen mindenki által elfogadott, ami elősegíti az egymás gondolatainak megértését, az egységes tervezést, szervezést és végrehajtást. A 90-es évek elején a Magyar Larousse Enciklopédikus szótár kiadását a következő szlogennel reklámozták: „Ami nincs benne a Larousse-be, az nincs is!” Az elmélet meghatározza a gyakorlatot. Ha egy kérdéskör, egy probléma nincs kikutatva, elméletileg nincs kimunkálva, akkor azt — az adott ország fegyveres erői — a gyakorlatban nem is képesek végrehajtani. Az elmélet fontosságára, bizonyítására egy példa a második világháborúból, Franciaországból. 5

Szárazföldi csapatok harcászati doktrínája. ATP—35/B/ (harmadik előzetes tervezet) 8. pont.

34


A első világháborút követően Franciaországban: „A hadsereg nagy erőfeszítéseket tett, hogy levonja 1914—1918 tanulságait; tragédiája az lett, hogy helytelen következtetésekre jutott. Az 1921-es Instruction provisoire sur l'emploi tactique des grandes unités-ben (Ideiglenes utasítás a magasabbegységek harcászati alkalmazására) foglalt hivatalos nézet szerint a tüzérség a meghatározó fegyvernem: a tüzérség semlegesíti az ellenséget, a gyalogság pedig, harckocsik és légierő támogatásával, megszállja a területet. A harckocsikat csupán »a gyalogsági fegyvernem egyik alágazatának« tekintették, amelynek a feladata, hogy »megkönynyítse a gyalogság előrenyomulását«.”6 Az első világháborúban megjelenő harckocsik lehetővé tették új eljárások, módszerek alkalmazását. A német hadvezetés ezt felismerte és ki is használta. De Gaulle szerint Franciaországban: „A hadseregben az első világháború régi elképzelései uralkodtak.”7 Vagyis a rendelkezésre álló erők és eszközök lehetővé tették a modern, új elvek, eljárások bevezetését, de a francia hadvezetés az elavult — első világháborús — elvek alapján történő alkalmazása mellett döntött, és ez volt a vereség legfőbb oka. A franciáknak volt még tévedésük. Nevezetesen: „1929-ben kezdtek a Maginot-vonal építéséhez; ez az erődépítmény-rendszer8 végighúzódott a francia-német határon, egészen az Ardennekig. Erről a hegységről azt tartották, jelentősebb haderő nem kelhet át rajta, s különben is Belgium Franciaország szövetségese.”9 „Az Ardennekből előretörő harckocsik meglepték az angolfrancia hadvezetést, amely képtelen volt megfelelő ellenintézkedéseket tenni.”10 A technikai eszközök hatással vannak a harctevékenységek módjára, formáira, eljárásaira. Az erők és eszközök váratlan alkalmazása pedig elősegíti a sikeres tevékenységet, hiszen a kezdeményezés a meglepést kihasználó kezében van. A NATO katonai terminológia átvétele is jelentős gondokat okoz. Vegyünk néhány példát. A magyar katonai terminológiában korábban támogatásról és biztosításról beszéltünk, ma minden támogatás. A support = támogatás. A szerzők megítélése, hogy a NATO terminológia helyes alkalmazása fordítás technikai fogás. Véleményünk szerint a folyamat (a NATO katonai terminológia átvétele, meghonosodása) akár egy-másfél évtizedig is elhúzódhat. Az átvétel reményeink szerint nem a — talán több száz éves múltra visszate6

A háborúk világtörténete. Corvina, Budapest, 1992, 168. o. Ölvedi—Száva: A második világháború képei. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1970, 58. o. 8 A második világháborút követően a franciák Vietnámban is építettek erődöket. A Dien Bien Phu mellett felépített 49 objektumból álló erődrendszer ostroma 1954. március 13-tól május 7-ig tartott. Lásd: Salgó László: „Viszontlátásra, Tábornokom!” A Dien Bien Phu-i csata. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983, 81. o. Lásd még: A háborúk világtörténete. Id. m. 260. o. 9 A háborúk világtörténete. Id. m. 168. o. 10 Az egyetemes és magyar hadművészet fejlődése az ókortól napjainkig. 130. o. 7

35


kintő — magyar hadtudomány, a magyar tisztképzés elsorvadásával, megszűnésével, és ami rosszabb, tudatos megszüntetésével jár. A továbbiakban közzé tesszük a vitaindítónak szánt elképzeléseinket. Az anyag tükrözi a NATO haderőiben elfogadott nézeteket, ugyanakkor megtartja a sok szakember szerint logikusnak, célszerűnek tartott eddigi felosztás pozitív elemeit. Az egyetemes hadtudomány fejlődése független egy adott országban alkalmazott hadtudomány fejlődésétől. A történelemben számos példa bizonyítja az állítás helyességét. Franciaországban a második világháború elején, a hadvezetés fittyet hányva az európai fejlődés főbb tendenciáinak a védelemben, az állásharcban látta a következő háború megoldásának kulcsát. A hadtudomány fejlődését alapvetően három dolog határozza meg. Az egyik a haditechnikai eszközök fejlettsége — azok mennyisége, minősége —, a másik az eszközök működtetésére létrehozott katonai szervezetek, a harmadik a katonai szervezetek által alkalmazott harceljárások, módszerek, elvek. A három meghatározó tényező egyaránt fontos, kölcsönösen hatnak egymásra, meghatározzák egymást. Mindhárom tényezőre nagy hatással van maga az ember. Az ember a fizikai és szellemi képességeivel, megszerzett ismereteivel. A technikai eszközök mennyisége és elsősorban minősége meghatározza a létrehozható katonai szervezeteket és a két oldal, meghatározza az általuk alkalmazható eljárásokat, módszereket. A világ fejlett hadseregeivel rendelkező államokban alkalmazott eljárások, módszerek, csak az általuk rendszeresített vagy ezekkel hasonló elveken működő modern technikai eszközökre adaptálhatóak. Az eszköz megmondja, hogy mivel, a szervezet, hogy kivel, az alkalmazott harceljárások, módszerek megmondják, hogy hogyan. A katonai vezetés meghatározza, hogy mikor és hol. Az ország vagy szövetség, amely az öt kérdés közül mindegyikre — vagy többségére —helyes, időben meghozott választ ad, nagy valószínűséggel a győztes oldalán találja magát. A csapatok tevékenységének felosztása a „hogyan” alapjait teremti meg és biztosítja a katonai vezetők számára az eligazodást a tevékenységek bonyolult és sokrétű erdejében. A Magyar Honvédség szárazföldi csapatainál bekövetkezett jelentős változások szükségessé, egyben elengedhetetlenné teszik a csapatok tevékenységének tudományos igényű vizsgálatát, illetve a NATO tagországok által elfogadott elveknek, eljárásoknak megfelelő alapokra helyezését. A vitaindító a szárazföldi csapatok tevékenységeit, alapfogalmait dolgozza fel, a Szárazföldi csapatok harcászati doktrínája (ATP—35/B/), valamint a Magyar Honvédség szárazföldi haderőnem doktrínája (második tervezet), illetve a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrínája 2002. októberében kiadott tervezet, és más, a szerzők által fontosnak talált dokumentumok alapján. 36


Az olvasó a tanulmányozás során több olyan kategóriával találkozik, ami meglepetést kelthet. Például: a haditengerészeti támogatás, nem halálos fegyverek alkalmazása, ezek a fogalmak és kategóriák nem véletlenül szerepelnek az anyagban. Az egyik ok, hogy a NATO alárendeltségébe felajánlott kötelékek az ország területén kívül történő alkalmazás esetén találkozhatnak ezekkel a kategóriákkal. A másik, hogy főiskolát, egyetemet végzett, képzett, a nyilvánosság előtt is megjelenni képes tiszteknek kitekintésüknek kell lenniük az egyetemes hadtudomány eredményeire, valamint a szövetségesek által alkalmazott elvekre, eljárásokra.

A SZÁRAZFÖLDI CSAPATOK TEVÉKENYSÉGÉNEK FELOSZTÁSA Az elmúlt évek kihívásai azt is megmutatták, hogy a katonai erő (a csapatok) alkalmazására sor kerülhet az államok fegyveres összeütközésén (a háborún) kívül is. A kialakult különböző stratégiai helyzetben megoldásra váró kérdéseket, rendszeres változást előidéző, esetleg azt okozó tevékenységek sorozatával lehet megoldani. A szerzők, lehet hogy önkényesen megválasztott, bár általunk logikusnak tartott szempontrendszer szerint már évekkel korábban elvégezték a szárazföldi csapatok tevékenységeinek rendszerezését. A 2002. októberben megjelent Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrína ettől csak némiképp eltérően dolgozza fel a fenti témát. A csapatok tevékenységének felosztását vizsgálhatjuk: a stratégiai környezet állapotához viszonyítva; a tevékenység célja alapján; a harcmező szerkezetének (a harcterület, a hadműveleti terület felosztása alapján) megfelelően. A harci tevékenységek felosztásánál figyelembe vehetjük a harc célját és azokat a közös és eltérő ismertető jegyeket, amelyek jellemzik, azaz fajtává teszik azokat. A harci tevékenységek alapvetően különböznek céljukban, fajtáikban, az ellenség tevékenységéhez viszonyított helyzetükben, formáikban, az előkészítés mélységében, terjedelmében és feltételeikben.

A csapatok tevékenységének felosztása a stratégiai környezet állapotához viszonyítva A stratégiai környezet állapota jelentős eltéréseket mutathat. A környezetben lehet béke, háború, kialakulhatnak különböző válság-, illetve konfliktus helyzetek. A napjainkban jelentkező új kihívások (jelenségek) — a terrorizmus, a kábítószer-kereskedelem, a válságok nyomán kialakuló migráció, pusztító természeti 37


katasztrófák — békében is szükségessé tehetik a szervezett katonai erő alkalmazását. A válság- és konfliktus helyzetek kialakulása — azok katonai feladatainak megoldása — a konfliktusok kezelése korábban nem, vagy csak ritkán alkalmazott tevékenységek sorozatával oldható meg. Ebben a katonai erő alkalmazása számtalan új kérdést vet fel. A békés környezeti állapotból válság-, konfliktus helyzeten keresztül — amennyiben nem sikerül azt hatékonyan kezelni — kialakulhat a társadalom sajátos, háborús állapota. Ugyanakkor a fegyveres konfliktusokat, a háborúkat követő béke igényelheti, szükségessé teheti a csapatok alkalmazását béketámogatásra. A csapatok alkalmazhatóak — az ENSZ által hozott határozatok betartása, betartatása, kikényszerítése érdekében — a békekikényszerítés feladatainak végrehajtására is. A fentiek alapján a csapatok tevékenységét a stratégiai környezet állapotához viszonyítva feloszthatjuk: 1. Békében, (katonai műveletek békében vagy békeműveletek) amelyek lehetnek: nem harci kiürítés; fegyverzet ellenőrzés; hazai polgári hatóságok támogatása; humanitárius segítségnyújtás és katasztrófa elhárítás; nemzeti támogatás; terrorizmus elleni tevékenység; béketámogató műveletek; kábítószer elleni tevékenység. 2. Konfliktus (válság) helyzetben, (katonai műveletek konfliktus helyzetben) amelyek közé tartoznak: konfliktus megelőzés; béketeremtés; békefenntartás; békekikényszerítés; béke-megerősítés; humanitárius műveletek. 3. A katonai műveletek konfliktus helyzetben mindazon ellenséges környezetben folytatott — a katonai erő alkalmazását is igénylő — tevékenységek, amelyeket a konfliktus (válság) helyzet megoldása, a háborútól való elrettentés céljából folytatnak. A fentiekhez hasonlóan, de megnevezésében eltérő módon csoportosítja a katonai műveleteket „A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrínája” 2002. októberében kiadott tervezet. A hivatkozott dokumentum a katonai műveleteket két nagy csoportra osztja: a háborús katonai műveletekre, és a válságreagáló műveletekre. A háborús katonai műveletek céljaként határozza meg a győzelem kivívását fegyveres küzdelem révén. A háborús katonai műveletek megvívása döntően harci tevékenységeket feltételez, de a válságreagáló műveletek egy részénél is sor kerülhet harctevékenységek megvívására.11 A doktrína tervezet a műveletekkel kapcsolatban rögzíti a fegyveres küzdelem, a háború meghatározását. „A fegyveres küzdelem a szemben álló felek közötti ellentét azon formája, ahol meghatározott érdekek megvalósítása, a szemben álló fél pusztítása és akaratának megtörése révén, katonai szervezetek 11

A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrínája, Tervezet MH DSZOFT kód: 11313. Honvédelmi Minisztérium, Honvéd Vezérkar, Hadműveleti Csoportfőnökség. 2002. október.

38


és haditechnikai eszközök bevetésével, azok alkalmazásra készített tervek alapján valósul meg.”12 A „háború: a politika folytatása más, erőszakos eszközökkel (Clausewitz). …A háború jogi fogalmát a nemzetközi szerződések nem tartalmazzák, de azt igen, hogy az államok egymás közötti kapcsolatában csak egyetlen törvényes állapot létezhet: a béke állapota. Ebből következik, hogy a nemzetközi jog ma a háború helyett a fegyveres összeütközés kifejezést használja.”13 „A háború a politika folytatása más, erőszakos eszközökkel, a politikai akaratnak a szemben álló félre való kényszerítése céljából. A fegyveres erő alkalmazása a politikai célkitűzések megvalósulása érdekében történik.”14 A válságreagáló műveletek olyan tevékenységek, amelyek során a katonai képességeket a harci műveletektől eltérő céllal alkalmazzák olyan helyzetben, amikor a békés körülményeket egy lehetséges összecsapás vagy konfliktus veszélye fenyegeti. A válságreagáló műveletek két csoportba sorolhatók. a. csoport: A fegyveres erő részvétele a háborús küszöb alatti tevékenységek kezelésében: ♦ felfegyverzett állami légi járművek szándékos légtérsértése; ♦ kisebb fegyveres csoportok véletlenszerű átsodródása; ♦ az ország területének manőver céljából történő igénybevétele; ♦ provokatív jellegű, szervezett, csoportosan végrehajtott határsértés; ♦ diverziós elemek megjelenése a mélységben; ♦ terrorista akciók. b. csoport: Különböző veszélyhelyzetű szituációkban, ipari és természeti katasztrófák következményeinek felszámolásában, humanitárius segítségnyújtásban való részvétel és az azokkal járó egyéb feladatok végrehajtása.15 Az Összhaderőnemi Doktrína tervezet egy későbbi fejezetében a válságkezelő műveletek részletezése során használja a béketámogató műveletek fogalmat, amellyel kapcsolatban a következőket rögzíti. „Béketámogató műveleteket részrehajlás nélkül, rendszerint egy nemzetközi szervezet — mint például az ENSZ, vagy EBESZ — támogatására a katonai erőket, diplomáciai és humanitárius erőket bevonva hajtják végre. Magukba foglalják a békefenntartást, a békekikényszerítést éppúgy, mint a konfliktus megelőzést, béketeremtést, békeépítést és a humanitárius segítségnyújtást.”16 A hivatkozott felosztás alapján nem eléggé egyértelmű és világos a viszony a válságreagáló és a béketeremtő műveletek között. 12

A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrínája, 19. o. Hadtudományi Lexikon. Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, 1995, 427. o. 14 A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrínája, 19. o. 15 Uo. 21. o. 16 Uo. 130. o. 13

39


A szerzők véleménye szerint korábbi kutatási eredményekre alapozva, célszerűbb lenne a katonai műveleteket három csoportba felosztani. Nevezetesen: katonai műveletek békében vagy béketámogató műveletek; katonai műveletek válság vagy konfliktus helyzetben, az úgynevezett válságreagáló műveletek; és a háborús katonai műveletek (haditevékenységek). A doktrínában leírtakkal megegyezően a béketeremtő és a válságreagáló műveletek körébe sorolhatók mindazon tevékenységek „amelyek nem tartoznak az V. cikkely szerinti kollektív fogalom körébe.”17 Megítélésünk szerint a háborúban, fegyveres összeütközésben végrehajtott katonai műveleteket, a háborús katonai műveleteket a magyar katonai terminológiában meghonosodott kifejezéssel haditevékenységeknek célszerű nevezni. A környezet sajátos állapota a háború, amely felfegyverzett, rendszerint reguláris ellenséggel szembeni erő alkalmazását követeli meg — térben és időben — változó méretű és intenzitású hadjáratokban; hadászati műveletekben; hadműveletekben; ütközetekben; és harcokban nyilvánul meg. A stratégiai környezet állapotának megfelelően megtörténhet, hogy a haderőnek egy időben több feladatnak, kihívásnak kell megfelelnie, és egyszerre kell mindhárom környezetben tevékenykednie.

A csapatok tevékenységének felosztása, a kitűzött célokhoz viszonyítva A csapatok háborúban végrehajtott tevékenységeinek felosztásánál alapvető kérdésként merül fel, hogy milyen irányultságú lesz, azaz mi lesz a célja. A tevékenységek célja lehet az ellenség megsemmisítése, harcképtelenné tétele vagy olyan feltételek létrehozása, amelyek biztosítják a saját csapatok megóvását, védelmét, kiszolgálását, ellátását, harcképességük fenntartását vagy helyreállítását. A vezetési szinteknek megfelelően a tevékenységek lehetnek: hadászatiak, hadműveletiek és harcászatiak. A harcászati szintű tevékenységek lehetnek a támadás, a védelem és a késleltetés. Hadműveleti szintű tevékenység a támadás és a védelem. Más megközelítésben a háborús katonai műveleteket vagy haditevékenységeket a csapatok elé kitűzött célok alapján — egy változatban — feloszthatjuk harci-, támogató-, a biztonságot szolgáló, kiegészítő, illetve különleges tevékenységekre. A vitaindítóban szereplő felosztást és elnevezéseket sok vita előzte meg, az elnevezések közel sem nevezhetők véglegesnek. A ZMNE Hadműveletiharcászati tanszék által kidolgozott rendszer nem tökéletes. A tanszék oktatói sem mindenben értettek egyet, mégis a tevékenységek felosztása modern, NATO kompatíbilis, magában hordozza a fejlesztés lehetőségét. Az egyes 17

Uo. 124. o.

40


elemek helye, szerepe változhat ez jelentős hatással lehet az adott tevékenységre, de a rendszer tartalmazza azokat az elemeket, amelyek napjainkban meghatározzák a katonai tevékenységeket. A megnevezések módosulása elképzelhető, hiszen a tükörfordítás nem mindig veszi figyelembe hagyományainkat, nem felel meg az alkalmazott katonai terminológiának. Bizonyos névváltozások nem mindig indokolhatók. A szerzők véleménye sem egységes, ezért egyesek olyan kifejezéseket használnak, ahol a tartalommal ugyan egyet értenek, de a megnevezéssel nem. A továbbiakban a különböző tevékenységeknél érintjük a megnevezéssel, fogalmakkal kapcsolatos a hivatalostól18 eltérő, különvéleményeket is. A csapatok azon tevékenységeit, amelyek az ellenség közvetlen megsemmisítésére irányulnak, és azt eredményezik összefoglaló néven harci tevékenységeknek nevezzük. A harci tevékenységet végrehajtó kötelékek — szervezetükből adódóan — nem képesek minden tevékenység végrehajtására. A harctevékenységek során a harcoló csapatok (harci csapatok) más kötelékek segítségére, védelmére, a tevékenység teljessé tételére szorulnak. Ezeket a tevékenységeket összességében támogató tevékenységnek nevezzük. Az Összhaderőnemi Doktrínában rögzítettektől eltérően a szerzők a támogató tevékenységek három fő körét tartják célszerűnek megkülönböztetni, ezek: a harci támogató tevékenységek; a vezetéstámogató tevékenységek; a harci kiszolgáló támogató tevékenységek. A csapatok tevékenységének harmadik nagy köre a biztonságra irányuló, azt célzó, vagy azt biztosító tevékenységek. A kiegészítő (vagy egyéb) tevékenységek gyűjtőnevet kapták azok a cselekmények, amelyek az előző két tevékenység kedvező feltételeinek megteremtésére irányulnak, és azt eredményezik. A korábban harccal kapcsolatos tevékenységként ismert fogalom tartalma — harcból való kivonást leszámítva — mit sem változott. A hadviselésről, illetve a csapatok tevékenységéről kialakult jelenlegi elvek kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a harci támogató tevékenységeknek. A XXI. század, tehát a jövő hadviselésével kapcsolatos elképzelések kiemelkedő szerepet szánnak a harci támogató (elektronikai hadviselés, vegyi támogatás), illetve vele párhuzamosan a kiegészítő vagy egyéb (lélektani hadviselés) tevékenységeknek. Olyan új fogalmakkal, kategóriákkal kell a közeljövőben megismerkednünk, mint az információs hadviselés, vagy mint a nem halálos fegyverek. A kategóriákkal, fogalmakkal együtt megjelennek az új eszközök, az eszközök alkalmazására létrehozott új szervezetek, illetve a szervezetek által alkalmazott eljárások. A csapatok tevékenységének felosztását a szerzők véleménye szerint úgy célszerű végrehajtani, hogy megfeleljen a jövő kihívásainak is. A kitűzött célok 18

A kidolgozás pillanatában a hivatalos vélemények is jelentő eltérést mutatnak. (A szerzők.)

41


alapján a csapatok tevékenységei feloszthatók: a harci tevékenységekre; a támogató tevékenységekre; a műveletek biztonságát szolgáló tevékenységekre; a kiegészítő (vagy egyéb) tevékenységekre; illetve a különleges tevékenységekre. Mindegyik esetben más célok, körülmények, elvek, eljárások, fogások és módszerek jellemzik a csapatok tevékenységét.

A harci tevékenységek A „HARC fn 1. Fegyveres erők összecsapása. Légi harc; folynak a harcok.| vál Személyes torzsalkodás. 2. Ellentétes erők, törekvések stb. küzdelme. Politikai harc; (késhegyig menő) harcot vív valakivel, valamivel vagy valaki, valami ellen. 3. Valaminek a leküzdése, illetve valamely cél elérésére irányuló kitartó tevékenység. Harc a bürokrácia ellen. 4. Sportnyelvi is Ellenfelek heves vetélkedése. A két együttes harca. (←harcol)”19 „A HARC a fegyveres küzdelem alapvető formája, a szemben álló felek harci erőinek szervezett összecsapása az ellenség csoportosításának harcképtelenné tétele, fontos területek, objektumok megtartása vagy birtokba vétele érdekében. Szerves része a manőver, a tűz, a csapatok csapásai és a vezetés.”20 A harc célja: az ellenség megsemmisítése vagy fogságba ejtése, harcképességének csökkentése, csoportosításának szétzúzása, továbbá fontos körletek, körzetek (objektumok, terepszakaszok) birtokba vétele, illetve megtartása. A harc célja, a célkitűzések is jelentős változáson mehetnek keresztül. A XXI. század hadviselését kutatók által feltárt elméletek (halott nélküli háború, lövés nélküli győzelem, üres hadműveleti tér stb.) abba az irányba mutatnak, hogy a tevékenységek célja egyre inkább a harcképesség (ember, technika stb.) csökkentése mintsem a személyi állomány fizikai megsemmisítése. Az új eszközök, módszerek, a nem halálos fegyverek alkalmazásával a cél az ellenség erőire, eszközeire, objektumaira a csapatok tevékenységével térben és időben, valamint a feladatok rendszerével összehangoltan mért csapások összessége, melyek az élőerő cselekvési képességének — rendszerint időleges — korlátozására, akadályozására, a különböző eszközök, berendezések, rendszerek és objektumok működő képességének csökkentésére, akadályozására végső soron időleges vagy végleges megszüntetésére szolgálnak. Itt már egyre nagyobb teret kapnak az információs műveletek, az informatikai műveletek, az elektronikai hadviselés, a lélektani műveletek, a katonai tömegtájékoztatás, a saját erők, eszközök megóvása és a nem halálos fegyverek alkalmazása. A terület birtokba vétele, a területellenőrzés korszerű, nagy hatásfokú, túlélőképes mozgékony erőt követel, ami elősegíti a manőverező hadviselés magasabb szinten történő megvalósítását. 19 20

Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémia Kiadó, Budapest, 1992, 516. o. A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrínája, 20. o.

42


A katonai teoretikusok között felerősödött az a korábban is meglévő elmélet, hogy nem az ellenség megsemmisítése, hanem a terület ellenőrzése a cél. A történelem során korábban is voltak nézetek, amelyek a terület elfoglalását tartották fontosnak. A területek elfoglalásával (ipari körzetek [kohászat, gépgyártás], ásványanyag-lelőhelyek [olaj, vas, szén stb.], élelmiszertermelő körzetek [gabona, rizs], közlekedési csomópontok [kikötők, repülőterek] stb.), olyan helyzetbe kívánták hozni az ellenséget, hogy a harc feladására kényszerüljön. Ezeknek a feltételezéseknek vannak történelmi alapjai21, de az elfoglalásra kijelölt területeket általában nagyobb katonai csoportosítás védte, tehát ezek megsemmisítése szükséges, ami csak az ellenség szétzúzásával lehetséges. Ezen kívül az ellenség a még meglévő (elégséges) erőkkel, eszközökkel — alapvetően politikai, esetleg katonai szempontok alapján — tovább folytathatja a már kilátástalannak ítélt tevékenységet, ami az ellenség további pusztítását teszi szükségessé. Az ellenség szétzúzása, megsemmisítése nélkül nincs győzelem, és általában ennek függvényében válik lehetővé a terület elfoglalása, ellenőrzése. A harc céljának teljesítése érdekében a csapatok bonyolult körülmények között, változatos, sokrétű tevékenységet folytatnak. A „HARCI mn Harccal kapcsolatos, harcra irányuló. Harci kedv. | Harcban használt. Harci gép. | Harccal járó. Harci zaj. HARCIAS mn 1. …”22 A harci tevékenységek a harcoló csapatok23 (harci manőverező erő) fegyveres összecsapása a kijelölt harcterületen, harcmezőn, amelyet az ellenség élőerejének, hadi- és más technikai eszközeinek, anyagi készleteinek, objektumainak, megsemmisítése, illetve tevékenységének akadályozása, késleltetése érdekében folytatnak. A csapatok minden olyan tevékenysége, amelynek során megsemmisítik, harcképtelenné teszik az ellenséget, elfoglalják (visszafoglalják) az általa birtokolt területet, illetve elhárítják az ellenség csapásait, megtartják az elfoglalt területet. A harci tevékenységek sokrétűségük mellett, lényeges ismertetőjegyeik alapján rendszerbe foglalhatók, csoportosíthatók, feloszthatók. A felosztáskor, mindig figyelembe veszik a harc célját és azokat a közös és eltérő ismertető jegyeket, amelyek azokat jellemzik. A harci tevékenységek közös és lényeges ismertetőjegyeik szerint fajtákat24 alkotnak. 21

A második világháborúban a németek az ukrán búzatermő területek elfoglalásával, majd a bakui olajmezők elfoglalásával kívánták kikényszeríteni a kapitulációt. A szovjetvezetés a romániai, majd a magyar olajlelőhelyek elfoglalásával kívánta rövidebb idő alatt befejezni a háborút. A szövetségesek Afrikában kikötők elfoglalásával kívánták Rommelt megadásra kényszeríteni. Az „Öböl háborúban” a védő csapatok szárnyát és hátát támadó, a mögöttes területre kijutott csapatok a terület ellenőrzésével dezorganizálták az iraki csapatokat. (A szerzők.) 22 Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémia Kiadó, Budapest, 1992, 516. o. 23 Harci csapatok (combat forces) vagy manőverező csapatok: a gépesített lövész, a gépesített, a gépesített gyalog, a gyalog, a könnyű gyalog, a könnyű gépesített, a harckocsi, a páncélos csapatok. 24 Rendszerelméleti szempontból a faj (fajai) szó felelne meg leginkább a követelményeknek, de történelmi hagyományok miatt megmaradunk a harci tevékenységek fajtái megnevezésnél. (A szerző.)

43


A „FAJTA (…) 3. Azonos jellegű dolgoknak, jelenségeknek a többitől járulékos vonásaiban különböző osztálya, csoportja. A bor fajtái. (…)”25 A „FAJ (…) 4. Legfőbb vonásaikban megegyező dolgoknak, jelenségeknek elkülönülő csoportja, osztálya. A dráma fajai.”26 A fenti megállapítások alapján a harci tevékenységek feloszthatók: célok, fajták, az ellenség tevékenységéhez viszonyított helyzet, (formák), az előkészítés (tervezés) mélysége, terjedelme, valamint körülményeik és feltételeik szerint. A harc általános célján túl, meghatározható a konkrét cél is. A konkrét cél lehet: ♦ az ellenség megsemmisítése, harcképtelenné tétele; ♦ fontos körleteinek (terepszakaszainak, objektumainak) birtokba vétele (az ország területére betört ellenség szétverése, az eredeti helyzet viszszaállítása); ♦ az erőfölényben lévő ellenség támadásának meghiúsítása (megállítása, szétzúzása, felmorzsolása, visszaverése), jelentős veszteségokozás, valamint a meghatározott, fontos területek (körletek, terepszakaszok, objektumok) megtartása; ♦ a csapatok cselekvőképességének megőrzése és ezekkel a támadásba való átmenethez szükséges kedvező feltételek megteremtése. A konkrét (meghatározott) célok elérése érdekében a csapatok a harci tevékenységek során különböző harceljárásokat, módszereket, fogásokat alkalmaznak. Az ellenség ellenálló képességének csökkentése, erőinek eszközeinek szétzúzása, megsemmisítése vagy semlegesítése, fontos körletek, terepszakaszok, objektumok elfoglalása támadással valósítható meg. A túlerőben lévő ellenség támadásának megállítása, jelentős veszteségokozás, az ellenség erőinek és eszközeinek megsemmisítése, elgondolása megvalósításának megakadályozása, a terep fontos körleteinek, objektumainak megtartása, a saját erők és eszközök megőrzése, kedvező feltételek a kezdeményezés megragadásához, a támadásba való átmenet feltételeinek megteremtéséhez, az eredeti helyzet visszaállításához VÉDELEMMEL érhető el. Harcászati szinten a túlerőben lévő ellenség támadásának lassítása, az ellenség fő erőkifejtésének meghatározása, veszteségokozás, az ellenség erőinek és eszközeinek pusztítása, elgondolása megvalósításának akadályozása, a kijelölt terület (harcterület) meghatározott ideig történő megtartása KÉSLELTETÉSSEl érhető el. A célok alapján tehát egyfelől meghatározható a harci tevékenységek különbözősége, másrészt a célok meghatározzák a harci tevékenységek fajták szerinti felosztását is. 25 26

Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémia Kiadó, Budapest, 1992, 352. o. Uo. 351. o.

44


A harctevékenységek felosztása, rendszerezése fajták alapján a csapatok által — a célok elérése érdekében — alkalmazott különböző tevékenységek lényeges és közös ismertetőjegyei alapján történik. A csapatok a harc során a tevékenységek különböző és sokrétű formái és módjai, eljárásai közül mindig azokat alkalmazzák, amelyek legjobban megfelelnek a konkrét célnak, biztosítják annak teljesítését. Ennél fogva az ellenség szétzúzását, megsemmisítését az általa birtokolt terület elfoglalását biztosító támadó tevékenységek jellemzői, megvívásának módjai, formái és eljárásai lényegében azonosak. Az ellenség pusztítását, az elfoglalt terület megtartását, a kezdeményezés megragadása feltételeinek megteremtését biztosító védelmi tevékenységek jellemzői, megvívásának módjai is közös tulajdonságokkal rendelkeznek. Az ellenség támadásának lassítását, az ellenség főerőkifejtésének, főcsapásának meghatározását, az ellenség erőinek és eszközeinek pusztítását, az elgondolás megvalósításának akadályozását, a kijelölt terület (harcterület) meghatározott ideig történő megtartását biztosító késleltető tevékenységek jellemzői bár harcászati szinten mutatnak eltérő jegyeket, hadműveleti szinten közös tulajdonságokkal rendelkeznek.

A támogató tevékenységek A támogatás — a NATO elveknek megfelelő értelmezésben — a 90-es évek elején, közepén megjelenő fogalom, meghatározása nem tekinthető véglegesnek. A téma további vizsgálatánál vegyük figyelembe, hogy a kidolgozás időszakában a szövetségben megjelent doktrínák nem tartalmazzák a támogatással kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdéseket, azok kidolgozását későbbre halasztották. A „TÁMOGAT ts ige 1. … 4. Anyagilag segít, pártfogol. | Katonailag segít. | Erkölcsileg pártfogol. …TÁMOGATÁS fn Az a tény, hogy valakit valamit támogatnak. | Anyagi, erkölcsi, illetve katonai segítség. A támogatás összege; tüzérségi támogatás.”27 Az 1995-ben kiadott Hadtudományi Lexikon a támogatást szűkebb értelmezésben tárgyalja. A „támogatás: olyan tevékenység, amelynek során az elöljáró parancsnok a rendelkezésre álló erőivel és eszközeivel (repülőkkel, tüzérséggel, páncélelhárító tartalékokkal, műszaki tartalékokkal, mozgó záróosztagokkal stb.) segíti az alárendelt csapatokat harcfeladataik tejesítésében, anélkül, hogy ezeket az erőit és eszközeit akárcsak ideiglenesen is alárendelné nekik.”28 A szövetségbe történő belépésünk, felvételünk előtt, illetve azt követően jelentős változás következett be a támogatás értelmezését illetően. „Konkrétan a támogatás az a folyamat (tevékenység és eseménysorozat a támogatási képességekkel rendelkező csoportosításnál) amely ráhatásaival védi, 27 28

Uo. 1330. o. Hadtudományi Lexikon. Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, 1995, 1297. o.

45


kiegészíti, segíti és fenntartja a másik (harci, logisztikai, békeműveleti) csoportosítást. Tehát a támogatás (megvalósulás) a dinamikus oldalt, míg a támogató (mint funkció) a statikus oldalt képviseli a támogatási gondolkodásban.”29 Napjainkban — a szövetség elveivel összhangban — a kutatók véleménye szerint a támogatás tartalmazza a harci támogatást, a vezetéstámogatást, valamint a harci kiszolgáló támogatást. Más megközelítésben a támogatás (a tágabb értelemben vett támogatás) minden olyan tevékenységet tartalmaz, amelyet bármely más erő érdekében folytatnak. Ezt az értelmezést részben a szövetség különböző dokumentumaiban előforduló pontatlanságok, megfogalmazások, értelmezések és ellentmondások is elősegíti. „A támogatás30 valamely erőnek olyan tevékenysége, amellyel segít, véd, kiegészít és fenntart egy másik erőt.”31 „274. SUPPORT = TÁMOGATÁS Egy erő vagy annak egy része által végrehajtott, bármilyen más erő megsegítésére, védelmére, kiegészítésére vagy fenntartására irányuló tevékenység. > Lásd még a close support (közvetlen támogatás); mutual support (kölcsönös támogatás) címszavak alatt. /68.11.01./”32 A szövetség értelmezésében azok a tevékenységek, amelyeket egyik katonai szervezet nyújt a másiknak támogatásnak minősül. Ugyanakkor a különböző doktrínák — többek között az ATP—35/B/ — nem következetesek. Az elektronikai hadviselés megjelenik, mint a biztonság és védelem része, illetve mint önálló tevékenység.33 A támogatás alapvetően valamely (katonai) szervezet vagy annak részei által — a rendelkezésre álló erőkkel és eszközökkel — végrehajtott tevékenységek, műveletek sorozata, amelyek során elősegítik (védik, kiegészítik, fenntartják) a saját vagy az alárendelt erők sikerét. A harci támogatás tartalma a harci erők támogatása, ami a támogatott harci egység feladata végrehajtásának felderítési adatokkal illetve tűzzel való támogatását, manővere végrehajtásának szabadságát és az ellenség mozgásának korlátozását, a szárazföldi erő légvédelmét, a tömegpusztító fegyverek elleni védelmet, az 29

Vasvári Nagy Vilmos: A támogatás hadtudományi alapjai. Egyetemi jegyzet, ZMNE, Budapest, 2000, 52. o. 30 Támogatás = support. 31 Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrína (első munkapéldány) MH DSZOFT kód 11313, Budapest, 2001. (Nyt. szám: 251/5/2001). 23. o. Ugyan így fogalmaz a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrínája, Tervezet MH DSZOFT kód: 11313. Honvédelmi Minisztérium, Honvéd Vezérkar, Hadműveleti Csoportfőnökség. 2002. október. 27. o. 32 NATO szakkifejezések és meghatározások szógyűjteménye. AAP—6(U) 2. módosított változat. Budapest, Honvéd Vezérkar, Védelmi Tervezési Csoportfőnökség, 1998. Nyt. szám: 56/16. 336. o. 33 Szárazföldi csapatok harcászati doktrínája. ATP—35/B/, Harmadik előzetes tervezet, Honvéd Vezérkar, Budapest, 1998, 136. o. illetve 149. o.

46


elektronikai-, információs-, a vezetési-irányítási-, a lélektani hadviselést, valamint a polgári-katonai együttműködést és a tömegtájékoztatást foglalja magába. A harci kiszolgáló támogatás tartalma a logisztikai támogatás és a harci erőket támogató egészségügyi feladatok összes válfaja.”34 A támogatás különböző fajtáival és formáival találkozhatunk a harctevékenységek (támadás, védelem, késleltetés), a kiegészítő tevékenységek során is. A támogatás fontos része a válságreagáló (az V. cikkely alá nem tartozó) műveleteknek is. A szerzők a doktrína tervezetben található felosztást, tagolást elfogadják, de a pillanatnyi talán kissé komplikált helyzetet oldaná a hármas tagolás, nevezetesen a támogatás fajtái — a szerzők felosztása szerint — a harci támogatás, a vezetéstámogatás és a harci kiszolgáló támogatás.

A harci támogatás A harci támogatás alapvetően fegyvernemi és szakcsapatok (harci támogató csapatok)35 által — a rendelkezésre álló erőkkel és eszközökkel — végrehajtott — az ellenség objektumai, céljai felderítését, megsemmisítését, rombolását, vezetési és más tevékenységének akadályozását, lassítását, hatékonyságának korlátozását célozó — tevékenységek, műveletek sorozata, amelyek során elősegítik (védik, kiegészítik) a saját vagy az alárendelt manőverező (harcoló) és más erők sikerét. A harci támogató tevékenységgel kapcsolatban utalunk a harcászati, hadműveleti célok (feladatok) összhangjára, a csapatok harci lehetőségeivel, amely a normandiai partraszállás során a következő elképzeléssel óhajtották megteremteni: „Csoportunknak az volt a véleménye, hogy a hadművelet tervét a következő feltételezések alapján kell kidolgozni: Légierőnknek a támadás körzetében fölényben kell lenni, a német légierőt jóformán le kell söpörni az égről. Bombázógépeink a támadás térségét elszigetelik a gyors utánpótlástól. Tengeralattjáró-elhárításunknak olyan hatékonynak kell lenni, hogy konvojaink viszonylag kockázat nélkül át kellhessenek az Atlanti-óceánon. Támogató hadihajóink feladata az lesz, hogy lerombolják a partvédelmet. Különleges partraszálló járművekből olyan mennyiségre lesz szükség, hogy egy keskeny folyosón keresztül nagy hadsereget tudjanak partra szállítani. Ezek mellett a feltételek mellett az Atlanti Fal elleni támadás nemcsak végrehajtható lesz, hanem Németország teljes vereségét okozza. Úgy éreztük, hogy egy új elvvel gyarapítjuk a hadászati gondolkodást, amely a légi és a szárazföldi hadműveletek tökéletes összehangolása révén egy földi-légi együttest teremt, mindkettő hatékonyságát megsokszorozva.”36 34

A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrínája. Tervezet, 28. o. Harci támogató csapatok = combat support forces. 36 Eisenhower, Dwight D.: Keresztes háború Európában. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1982, 48. o. 35

47


A harci támogató tevékenységek feloszthatók: tűztámogatásra; légvédelemre; műszaki támogatásra; elektronikai hadviselésre, vegyi támogatásra.

A tűztámogatás A „tűztámogatás: a tűzelőkészítést követő, a tüzérségi támogatást és légi támogatást is magában foglaló széles körű tűztevékenység.”37 A tűztámogatás 90-es évek utáni értelmezése szerint a tűzelőkészítést is magába foglaló tevékenység. „A tűztámogatás nem más, mint a szárazföldi csapatok hadsereg repülői és a tüzér csapatok (fegyvernem) által alapvetően a manőverező erők (harci erő, összfegyvernemi csapatok) sikeres tevékenysége érdekében végrehajtott — velük feladat, tér, hely és idő szerint összehangolt — csapások és manőverek összessége A szárazföldi csapatok tűztámogatásában részt vehetnek a légierő és haditengerészet haderőnem csapatai is.”38 „A tűztámogatás a cél felderítésének, a harcászati repülőeszközöknek, a megosztott irányzású tűzfegyvereknek és a harcászati-, hadműveleti tervek más támogatási módjainak együttes és szervezett alkalmazása. …A tűztámogatás magába foglalja: a tábori tüzérség eszközei, a páncéltörő tüzérség eszközei, a harcászati légierő repülőgépei, a harci helikopterek és más pusztító és nem pusztító erők és eszközök összehangolt alkalmazását a harcászati-, hadműveleti elgondolások végrehajtása érdekében.”39 „A tűztámogatás egy hadászati, hadműveleti és harcászati szinten egyaránt megvalósuló tervezési, szervezési és végrehajtási szakaszból álló, pusztító és nem pusztító eszközök célszerű összpontosítását és alkalmazását biztosító koordinációs folyamat, melynek rendszerszemléletű hatékony megvalósítása az összfegyvernemi erők, (harcoló erők) eredményes, sikeres hadászati, hadműveleti, illetve harcászati tevékenységének egyik alapvető feltétele.”40 Napjainkban a tűztámogatás ennél tágabb fogalom. A tűztámogatás alapvetően a manőverező erők (harci erő, összfegyvernemi csapatok) sikeres tevékenysége érdekében — velük feladat, tér, hely és idő szerint összehangolt — pusztító és nem pusztító eszközökkel végrehajtott ráhatások (csapások és manőverek) összessége. 2002. február 27—28-án. Székesfehérváron ismertették a tűztámogatás pusztító és nem pusztító elemeit, eszközeit. A parancsnoki foglalkozáson el37

Hadtudományi Lexikon. Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, 1995, 1363. o. Dr. Somorácz—Fodor: A szárazföldi csapatok tevékenységeinek osztályozása, csoportosítása. Új Honvédségi Szemle, Budapest, 1999/5. sz., 8—28. o. 39 Dr. Bognár Gyula: Harc-, hadműveleti támogatás és biztosítás. Egyetemi jegyzet, ZMNE, Budapest, 2000. Nyt. szám: 952/254. 12. o. 40 Részlet: Horváth Sándor alezredes (kiem. Hdm. támogató főtiszt) MH Szárazföldi Parancsnokság, parancsnok parancsnoki foglalkozása 2002. február 27—28. foglalkozáson, Székesfehérváron megtartott előadásából. 38

48


hangzottak szerint néhány harci támogató tevékenység a tűztámogatásnál lett megemlítve. Természetesen nem megkérdőjelezve az ott elhangzottakat, de azért el kell dönteni, hogy a nem pusztító elemek (világítás, ködösítés, elektronikai zavarás) a tűztámogatás vagy a harci támogatás részét képezik-e. A robbanó műszaki zárakat általában a műszaki csapatok telepítik, de a telepítést végrehajthatják repülőgépek, helikopterek, tüzérségi eszközök, illetve a haditengerészet eszközei is. A ködképző és világító anyagokat általában a tüzérség juttatja ki, de kijutathatja más is. Az elektronikai harceszközöket is többféle módon lehet alkalmazni. A felsorolt problémák felvetik a tűzkoordinátor szerepét. A koordinátor már az elektronikai hadviselés, a vegyi és a nem halálos eszközök alkalmazásával kapcsolatban is koordinál, már ami a kijuttatás módját, idejét, illeti. Adott esetben javaslatot tehet, dönthet lélektani hadviseléssel kapcsolatos kérdésekben is. Tehát nem csak tüzérségi kérdésekben koordinál, de erre a későbbiek során visszatérünk. A tűztámogatás lehet: légi támogatás és tüzérségi támogatás; valamint más tengerrel, tengerparttal rendelkező országok esetében haditengerészeti támogatás. A tűztámogatás elemeinek részletes vizsgálatát meghagyjuk a kérdést részletesen ismerő szakembereknek.

A harci támogatás, a tűztámogatás oktatásának elméleti és gyakorlati kérdései A Magyar Köztársaság három éve tagja a NATO-nak. A tagság sok változást hozott a hadművelet elmélet és a harcászat elméleti és gyakorlati kérdéseiben. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem — a katonai felső vezetés által megfogalmazott követelményeknek megfelelően — 1996-ban kezdte meg a NATO doktrínák oktatását. Az oktatás két alapvető formában történt, az egyik a tanfolyami, a másik az alap- és a kiegészítő képzés keretében megvalósított ismeretbővítés volt. A követelményeknek való megfelelés érdekében — a NATO doktrínák valamint a Honvéd Vezérkar, Euro-Atlanti Integrációs Munkacsoport által biztosított okmányok alapján — számos tankönyvet, jegyzetet, tansegédletet, előadás vázlatot, illetve gyakorlati feladatot dolgoztunk ki. A Honvéd Vezérkar valamint a haderőnemi parancsokságok által kidolgozott és kiadott doktrínák megjelenésével párhuzamosan, tananyagainkat folyamatosan korszerűsítettük, átdolgoztuk. Napjainkban — a hadműveleti, harcászati kérdésekkel kapcsolatban — az egyetem valamennyi karán és szakán, minden képzési formában NATO kompatíbilis elméleti és gyakorlati képzés folyik. Az egyetem rendelkezik a korszerű ismereteket közvetítő elméleti tananyagbázissal és gyakorlati feladatokkal. Az egyetemi oktatásban tapintható nehézséget okoz, hogy hiányoznak azok a — cölöpökként szolgáló — végleges dokumentumok (doktrí49


nák, szabályzók), amelyek meghatározóak a Magyar Honvédség hadműveleti, harcászati alkalmazásában. Az egyetem nehezen tudja teljesíteni a megrendelő igényeit, ha a követelmények teljesítéséhez szükséges dokumentumok nem állnak rendelkezésre, illetve a meglévőkhöz nehézkes a hozzáférés. Az egyetem továbbra is készen áll a doktrínák véglegesítésében való részvételre, azok véleményezésére, hatálybaléptetésük elősegítésére. A katonai vezetőképzésben bekövetkezett változások érintették — többek között — az elméleti és gyakorlati kérdések megítélését, fontosságát, prioritását. Ezek egységes értelmezése már egyáltalán nem vagy nem megfelelő módon változott. Bizonyos kérdések viszont jó irányba módosultak és napjainkban úgy néz ki, hogy a tűztámogatás kérdése is a megérdemelt helyére kerül. A doktrínák hiánya már az első kérdés vizsgálata során is megmutatkozik. Ma hazánkban néhányan a tűztámogatást azonosítják a tüzérségi támogatással. Nem. A tűztámogatás több mint a tüzérségi támogatás. A tűztámogatás elemei a légi támogatás, a tüzérségi támogatás és a haditengerészeti támogatás. Itt álljunk meg! A NATO elvekben a légi támogatás elsősége vitathatatlan. A légi támogatás a legfontosabb. A légi fölény és a megfelelő felderítési adatok megteremtik a légi támogatás megvalósulásának optimális feltételeit. A légi támogatás végrehajtása, pedig biztosítja a szárazföldi csapatok sikeres tevékenységét, a magas támadási ütemet, a veszteségek minimalizálását. Nálunk még mindig a tüzérségé a főszerep. Természetesen nem véletlenül. Eszközeink nem teszik lehetővé a légi támogatás elsődlegességét. Ha a gyakorlatban nem is, legalább az elméletben így járjunk el, mert külföldi gyakorlatok, és főleg haditevékenységek esetén a veszteségek csökkenthetők. Ha így cselekszünk, azonnal kiderül, hogy a tűz koordinátor nem azonos a tüzérségi koordinátorral. Nagy valószínűséggel ezt a munkát a G—3 törzsben egy összfegyvernemi szakmai számú — lehet, hogy egyetemet végzett — tisztre kell bízni.

Nem NATO kompatibilis a tűztámogatás csak tüzérséggel történő végrehajtása A különböző kötelékeknek, illetve parancsnokaiknak sem mindegy, hogy az általuk igényelt, kért csapást ki váltja ki (repülők, tüzérség, haditengerészet), már csak az együttműködés szempontjából sem. A másik probléma tehát a tűzkoordinátor együttműködési (adatátviteli, adatfeldolgozási, információvédelmi stb.) képessége. A különböző NATO alárendeltségben végrehajtott tevékenységek során mindent eldöntő kérdés lehet, hogy kivel, mikor, hol, hogyan és mi módon kell együttműködni a feladatok sikeres teljesítése érdekében. A vezetőképzés problematikája a különböző ismeretek biztosítása, az ismeretek minél jobb elsajátításának segítése. A kiegészítő egyetemi képzés száraz50


földi szakirány hallgatóinál igen nagy probléma, hogy a különböző fegyvernemek és szakcsapatok szervezetét és rendszeresített eszközeit általában még megfelelően ismerik, de a képességek és lehetőségek terén már nagy hiányosságok mutatkoznak. A napjainkban meglévő problémák közül csak néhányat emeltem ki. A konferencia célja, hogy közösen vázoljuk fel a helyzetet, tárjuk fel a meglévő problémákat és keressük meg az általunk helyesnek vélt kivezető utat. Napjainkra úgy tűnik a biztonsági tényezők közül a katonai elem (erő) háttérbe szorul. A biztonságpolitikai szakértők szerint egyre kisebb a valószínűsége a földrészekre kiterjedő, a hadseregek tömegeit érintő fegyveres konfliktusnak, de nem zárható ki. Ugyanakkor a katonai erő szerepe a konfliktusok, válságok megelőzésében, kezelésében — mint a válságkezelés egyik eleme — felértékelődött. Az elmúlt évek eseményei arról győztek meg bennünket, hogy a szervezett katonai erő — a csapatok — mással nem pótolható szerepet töltöttek be a biztonság megteremtésében, garantálásában. A fentiek ellenére sem engedhető meg, hogy a katonai szakemberek ne legyenek tisztában a hadművészet elvi és gyakorlati kérdéseivel, a harcászat, a hadművelet elmélet, elméletével és gyakorlatával. A szerzők által kidolgozott csoportosítás nem tekinthető sem elfogadottnak, sem véglegesnek, sem lezártnak, de kellő alapot biztosíthat a téma további kutatásához, a fejlesztés irányainak meghatározásához. A szerzők 1997—98-ban dolgozták ki azt a rendszert, amit a legújabb doktrína41 tervezet sem cáfol. A doktrína bizonyos elemeket máshol szerepeltet, ez a szerző vagy szerzők elképzelését tükrözi, és mivel mindkét rendszer tartalmazza az összes elemet — csak más felosztásban — mindkét rendszer elfogadható. A szerzők a saját rendszerüket bizonyos szempontból áttekinthetőbbnek, letisztultabbnak tartják. A csapatok tevékenységének rendszere, az elkészült felosztás kompatíbilis, tükrözi a NATO haderőiben elfogadott nézeteket, ugyanakkor megtartja a sok szakember szerint logikusnak, célszerűnek tartott eddigi felosztás pozitív elemeit. A csapatok tevékenységeinek vázolt rendszere feltárja azokat a fehér foltokat, amelyeket a korábbi magyar szabályzatok egyáltalán nem dolgoztak fel. A felosztás választott szempontjai az egyes tevékenységek mélyrehatóbb, részletesebb elemzését teszik lehetővé. Harci tevékenységek négy szempont szerinti csoportosítása helyett biztosít a formák, a tervezés, az előkészítés terjedelme szerinti vizsgálathoz. Az elemzéshez természetesen további szempontok is választhatók. A tűztámogatással kapcsolatos kutatások nem zárhatók le, a technika, az emberi tudás fejlődésével folyamatosan változnak, fejlődnek. Az, aki felismeri a helyes irányt, jelentős lépést tesz a siker, a győzelem irányába. 41

A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrínája, Tervezet MH DSZOFT kód: 11313. Honvédelmi Minisztérium, Honvéd Vezérkar, Hadműveleti Csoportfőnökség. 2002. október.

51

1. sz. táblázat A tevékenységek felosztása HARCI TEVÉKENYSÉGEK

TÁMOGATÓ TEVÉKENYSÉGEK

TÁMADÁS

HARCI TÁMOGATÓ TEVÉKENYSÉGEK

Támadó hadművelet (-harc)

Tűztámogatás

A MŰVELETEK BIZTONSÁGÁT SZOLGÁLÓ TEVÉKENYSÉGEK ATOM-, BIOLÓGIAI- ÉS VEGYI VÉDELEM

KIEGÉSZÍTŐ TEVÉKENYSÉGEK

KÜLÖNLEGES TEVÉKENYSÉGEK

A CSAPATOK NYUGVÁSA

LÉLEKTANI HADVISELÉS

Álcázás, megtévesztés

A csapatmozgások

Polgári-katonai együttműködés

Találkozó ütközet (-harc)

Légi támogatás

Fedező-biztosítás

A menet

Fogadó nemzeti támogatás

Üldözés

Tüzérségi támogatás

Területbiztosítás, őrzés-védelem

A szállítás

Tömegtájékoztatás (a nyilvánosság tájékoztatása)

Bekerítésből való kitörés

Haditengerészeti támogatás

Titokvédelem

Kombinált csapatmozgás

Bekerítés

Légvédelem Műszaki támogatás Elektronikai hadviselés Vegyi támogatás

Katonai biztonsági tevékenység

Váltás Átcsoportosítás

HARCI TEVÉKENYSÉGEK

TÁMOGATÓ TEVÉKENYSÉGEK

VÉDELEM

VEZETÉSTÁMOGATÓ TEVÉKENYSÉGEK

Védelmi harc (hdm)

Felderítés

Bekerítésben vívott harc

Híradó támogatás

A MŰVELETEK BIZTONSÁGÁT SZOLGÁLÓ TEVÉKENYSÉGEK

Katonaföldrajzi és térképészeti támogatás Katonai kommunikáció és rendszerszervezés Informatikai támogatás Katonai rendőri támogatás KÉSLELTETÉS Halogató harc

HARCI KISZOLGÁLÓ TÁMOGATÓ TEVÉKENYSÉGEK Logisztikai támogatás

Visszavonulás

Anyagi támogatás

Harcból való kivonás

Technikai támogatás Közlekedési támogatás

Adminisztratív támogatás A háborús veszteségek kezelése, a személyi állomány pótlása

Elhelyezési támogatás

Pénzügyi támogatás

Egészségügyi támogatás

Személyügyi támogatás Lelkészi támogatás

Készítette: Dr. Somorácz András alezredes és Fodor József alezredes.

KIEGÉSZÍTŐ TEVÉKENYSÉGEK

KÜLÖNLEGES TEVÉKENYSÉGEK

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK FELHASZNÁLT IRODALOM EGRY JÓZSEF—TÉGLÁSI JÓZSEF: Nem háborús katonai műveletek. Előadás, ZMNE, Budapest, 1997. (Nyt. szám: 952/72.) EISENHOWER, DWIGHT D.: Keresztes háború Európában. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1982. Fm 100-5 hadműveletek (tábori kézikönyv) Magyar Honvéd Vezérkar, Budapest, 1997. (T 3595/61.) FODOR JÓZSEF: A Magyar Honvédség alegységeinek szervezete a NATO csatlakozás tükrében Budapest, Új Honvédségi Szemle, 1998/5. sz., 56—63. o FODOR JÓZSEF: A támadás alapjai. Budapest, ZMNE, 2000. egyetemi jegyzet, nyt. szám: 952/240. FODOR JÓZSEF: A támadás újszerű kérdései. Budapest, ZMNE, Bólyai Szemle, 2000. különszám, 27—43. o. GRAU, LESTER W.: Szovjet manőverező harceljárás a jövő konfliktusaiban. Military Review, USA, 1990/12. Hadtudományi Lexikon. I—II. kötet. Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, 1995. Hadműveleti művészet. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1981. HAJDÚ ISTVÁN—SOMORÁCZ ANDRÁS—FODOR JÓZSEF: Szervezetek és harceljárások a XXI. század elején. Budapest, Új Honvédségi Szemle, 2001/5. sz., 59—72. o. Magyar értelmező kéziszótár. Akadémia Kiadó, Budapest, 1982. A Magyar Honvédség összhaderőnemi doktrínája. Doktrína tervezet, Honvéd Vezérkar Hadműveleti Főcsoportfőnökség, Budapest, 1998. A Magyar Honvédség összhaderőnemi doktrínája, Tervezet, MH DOSZOFT kód: 11313 Honvédelmi Minisztérium, Honvéd Vezérkar, Hadműveleti Csoportfőnökség, 2002. október. A Magyar Honvédség szárazföldi haderőnem doktrínája (második tervezet). Szárazföldi Vezérkar, 1999. április 29. A Magyar Honvédség Szárazföldi Haderőnemének harcszabályzata I. rész. hadtest, dandár Honvédelmi Minisztérium, Budapest, 1993. (Ált/61.) A Magyar Honvédség szárazföldi haderőnemének harcszabályzata II. rész zászlóalj, század” HM. Budapest, 1993. (Ált/211.) A Magyar Néphadsereg Szárazföldi Csapatainak Harcszabályzata I. rész. hadtest, dandár. Honvédelmi Minisztérium. Budapest, 1987. (Ált/77.) MONTGOMERY, BERNARD L. tábornagy emlékiratai. Zrínyi Katonai Kiadó—Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1981. SAJTÓS LÁSZLÓ: A szárazföldi csapatok harc- és harccal kapcsolatos tevékenységei. Jegyzet, ZMNE, Budapest, 1993, Nyt. szám: 734/328. SOMORÁCZ ANDRÁS—FODOR JÓZSEF: A harc elvei Budapest, ZMNE, 2000. egyetemi jegyzet, nyt. szám: 952/300. SOMORÁCZ ANDRÁS—FODOR JÓZSEF: A szárazföldi csapatok tevékenységeinek osztályozása, csoportosítása. Új Honvédségi Szemle, Budapest, 1999/5. sz., 8—28. o. SOMORÁCZ ANDRÁS—SZABÓ GYÖRGY: A védelem néhány új eleméről. Új Honvédségi Szemle, Budapest, 1993/12. sz. SOMORÁCZ ANDRÁS—SZABÓ GYÖRGY. A védelem néhány új eleméről. Új Honvédségi Szemle, Budapest, 1993/13. sz., 52—56. o. Szárazföldi Csapatok harcászati doktrínája. NATO, ATP—35 (B). harmadik, előzetes tervezet. Szárazföldi haderő doktrínája ATP—35/A/ Honvédvezérkar, Budapest, 1996., Nyt. szám: 21/26. A szárazföldi összfegyvernemi kötelékek alkalmazásának elvei. MH SZFVK, Székesfehérvár 2000. Nyt. szám: 527/11.

54

A TŰZTÁMOGATÁS ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI KÉRDÉSEI, PROBLÉMÁI A KATONAI VEZETŐK FELKÉSZÍTÉSÉBEN

Recommend Documents