1. A jogtudomány
A jogtudomány a társadalomtudományok azon ága, mely a joggal, mint társadalmi jelenséggel foglalkozik, más szóval a jogra vonatkozó tudományos ismeretek és nézetek összessége. A jogtudomány a jog elméleti tudása, feladata, hogy tárgyáról igaz kijelentéseket tegyen annak érdekében, hogy egy fogalmi hálóba fogva magyarázni tudja. E magyarázat válasz a meganynyi Mi a jog?, Mi az?, Mit mond a jog? kérdésre. A jogtudománynak csupán tárgya a jog; a lényege azonban az, hogy tudomány.
A tudomány: a természet, a társadalom, és a megismerés objektív összefüggéseiről, fejlődéstörvényeiről felhalmozott ismeretek és következtetések rendszerezett összessége, mely rendszer elemekből épül fel: tudományos fogalmak, tudományos törvények és hipotézisek. Kétféle tudományi rendszert különböztetünk meg az egyik a természettudomány, a másik pedig a társadalomtudomány. Természettudomány: tárgyuk a természeti jelenségeket átható törvényszerűségek, a természet objektív összefüggéseinek vizsgálata Társadalomtudomány: tárgya a társadalmi együttélés objektív törvényszerűségének vizsgálata Az állam- és jogtudomány társadalomtudomány, melynek tárgya az állam és a jog törvényszerűségeinek, a fogalmak tartalmának és formáinak, illetve az állami és jogi jelenségek más társadalmi jelenségekkel való kölcsönhatásának vizsgálata. Tagozódása: - általános állam- és jogtudományok (a jog egészével foglalkozik) (pl: államés jogbölcselet, egyetemes állam és jogtörténet..) - ágazati állam- és jogtudományok (bizonyos területekre vonatkozó jogágak) (pl: büntető jog, magán jog) Megkülönböztetünk még tételes jogtudományokat, melyek egy jogterület anyagának ismertetésével, rendszerezésével , alkalmazásainak módjával foglalkozik, okozatos jogtudományokat, melyek a tételes jogból indulnak ki, de itt az okok feltárására vállalkoznak (ha nincs bűnözés büntetőjog sem) és az értékelő jogtudományokat, melyek értékelik a már meglévő jogszabályok helyességét, alkalmasságát, célszerűségét, következményeit és a megalkotni kívántnak a célszerűségét, szükségességét. . A jogtudomány a jogot nem a maga objektív valóságában, hanem a jogászi gondolkozás folyamatán, tehát a jogászon, az emberen keresztül akarja megismerni, mivel — felfogása szerint — olyan jog, ami ettől függetlenül fennállana, nincs is. Mivel a megismerés lényege az, hogy az ismeretlent ismereteink rendszerébe illesztjük be: a jogtudomány jelentősége is abban áll, hogy ismeretrendszerünk kiépítésében vesz részt.
2. A normák fogalma, sajátosságai, fajai Normák, olyan magatartási szabályok, melyek a lehetséges cselekedetek közül előírják a követendőt. Típusai: - szokásnorma (karácsonyi ajándék) - erkölcsi norma (becsületesség) - vallási norma (vasárnapi mise) - jogi norma (jogszabályok, tv.-ek) - illem - divat - szakmai, technikai előírások - politikai és szervezeti norma (bíróságok működése) A társadalmi normák közös vonásai: - érvényesség (egy norma mindig egy meghatározott körre nézve érvényes, a közösség életét szabályozza), - általánosság (általánosan fogalmazza meg az elvárandó magatartást, az adott körön belül mindenkire vonatkozik), - ismételtség (sohasem egyszer előforduló eseményre vonatkozik), hipotetikus szerkezet (a norma érvényesülésére meghatározott feltételek megléte esetén kerül sor), normativitás (a norma jövőre irányulóan határozza meg a követendő magatartási szabályt, amit visszatérően követni kell), szankció (a norma érvényesülését kényszer biztosítja), reciprocitás (jogosultságok és kötelezettségek kölcsönössége) és az értékviszony (követendő magatartást ír elő és egyben értékelést is kifejez, amikor bizonyos magatartást hasonlít a norma előírásaihoz). Társadalmi normák szerkezeti elemei: a magatartás leírása (megfogalmazás), a magatartás normatív minősítése (tilos kötelező) és a normasértés következményeinek leírása (szankció). Formái: autonóm (amikor a normaalkotó és a címzett egybeesik – újévi fogadalom, heteronóm, amikor a címzetthez képest valamilyen külső normaforrás létezik – egyházi szabályok, elvi és célszerűségi (érdektartalmú), zárt (egy adott társadalmi csoporthoz tartozás szabja meg (jogi normák) és nyitott normák (globális társadalmi kör keretei között helyezkedik el (erkölcs szabályai) (közösségfüggő), hatékony és hatástalan normák.(régen hatott ma már nem vagy a normaalkotó szándéka komoly volt, de nem fejtette ki a normája a szándékolt hatást) Funkciói: meghatározza a követendő magatartás mintát, társadalmi konfliktusokat kezel, alapot nyújt mások magatartásának értékeléséhez, segíti mások jövőbeni magatartásának kiszámíthatóvá tételét.
3. A jogi norma A jogi norma a társadalmi norma sajátos formája, mely általános jellegű és kötelező érvényű; érvényesülését az állam –ha kell- kényszerrel is biztosítja. Tartalmi szempontból teljes a szerkezete, hiszen mindig valamely társadalmi viszonyt kíván teljes körűen szabályozni. Szerkezete hármas tagozódású: hipotézis, diszpozíció és szankció. A hipotézis (feltétel) határozza meg, hogy milyen szituációt szabályoz, melynek megléte esetén a norma életre kel. Második funkcionális szerepe a diszpozíció (rendelkezés), mely az elvárt magatartást magatartási szabályként írja le és ez a szabály alapját képezi a jogi minősítésnek. A jogalkotó e rendelkezést többféleképpen fogalmazhatja meg, mely lehet kogens vagy diszpozitív. A kogens (feltétlenül alkalmazandó) diszpozíció előírhat aktív (parancsoló) vagy passzív (tiltó) magatartást /általában regulatív szabályok esetében/. A diszpozitív (megengedő) diszpozíció választási lehetőséget biztosít a címzettnek (Ptk. szerződésekre vonatkozó tétele: „A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg…”). A harmadik funkcionális szerepe pedig a szankció (következmény), mely a diszpozícióban leírt magatartás nem teljesítése vagy a büntetni rendelt cselekmény elkövetése esetére a joghátrányt határozza meg. Ez lehet személy elleni vagy anyagi jellegű és az anyagi jellegű is lehet pénzbeli (pénzbüntetés) illetve természetbeni (elkobzás) szankció. Funkciója: konfliktus megoldó (bíróságok által), integratív, mely azt jelenti hogy a norma csökkentse a konfliktust eredményező tényezőket és közreműködés a társadalom tudatos szervezésében és alakításában.
4. A jogképződés módjai Megkülönböztetünk szokásjogi, jogalkalmazói (bírói) és jogalkotói jogképződést. Szokásjogi jogképződés a legősibb mód, szűkebb vagy tágabb közösség együttélése során alakult ki, melyet az állam idővel elismer és szankcionál. Történelmi folyamat eredménye és elsősorban a bíróságok adhattak elismerést konkrét ügyek eldöntése során bizonyos szokásoknak. (pl: menyasszonytánc pénz – közös vagyon – vagyonjogi következmény) A szokásjogtól megkülönböztetjük a jogszokást, mely a jogalkalmazói gyakorlat szokássá válását illetve a társadalom tagjainak jogi jellegű szokását (pl: jegyesség, melynek nincs jogi következménye) jelentik. Jogalkalmazói (bírói) jogképződés alapvető vonása, hogy a jogalkalmazó a társadalmi viszonyoktól a jogi normákhoz egy konkrét eset kapcsán jut el, mely eldöntésének folyamatában és annak eredményeként alkotja az új jogi normát. Az eldöntendő ügyre precedens ügyet választ ki, ha nem lelhető fel rá korábbi kötelező jogi emlékeztet azaz a régi és az új ügy hasonló ezért az újnál is a régi ítélete a mérvadó. Megfogalmazásának idejét tekintve ex post facto, azaz utólag születik meg a szabályt életre hívó eseményhez képest. A bírói jogalkotás terméke jobban kötődik az esethez ezért alacsonyabb elvontsági szintre utal. Rendkívül hajlékony, a társadalmi változásokhoz gyorsan igazodik. Az angolszász jogrendszer jellemzője. Jogalkotói jogképződés lényege a jogalkotói hatáskörrel felruházott apparátus jogképző munkája. Sajátossága a jogi normák tudatos megalkotása, mely a társadalmi viszonyok jövőbeni alakulását kívánja befolyásolni, megfogalmazásában kellően elvont és általános (az adott viszonyokat és emberi magatartásokat általánosságukban igyekszik megragadni), formájában pedig szilárd és rögzített (elvonatkoztat az egyedi esetektől). Jelenleg hatályos jogrendszerünk is ilyen.
5. A jogforrás fogalma, fajtái A jogforrás olyan jogi norma, melyből megismerhetőek a jogalanyok jogai és kötelezettségei. A jogi normák keletkezésének két lényeges vonatkozására utal: a jogalkotói hatáskörre és a jog megjelenési formáira. Jogforrások csoportosítása: - anyagi (azok az állami szervek, melyek fel vannak hatalmazva jogalkotásra, a jog magától a jogalkotótól ered – ogy., kormány, miniszter, képviselőtestület), - alaki (az a forma, amelyben a jogi norma megjelenik – tv., rendelet- , - írott (kötelező magatartásszabály formájában íródott – tv., rendelet-, - íratlan ( a jog a jogalkalmazók (bírók) döntéseiben születik, ami bírói vagy szokásjogként fog rögzülni), - formális (kötelező jogi dokumentumokban jelenik meg artikulált szöveges formátumban – egyezmények, megállapodások), - nem formális (nem írott jogforma mégis bírósági döntés alakulhat rajta- közvélemény, meggyőződés, méltányosság), - külső (a joghoz kívülről közelít és arra a társadalmi jogképző erőre utal, amely jogot keletkeztethet – szükségletek, „népszellem”…) - belső (a jogi normát létrehozó állami szerv), - elsődleges (maga a jogalkotó hatalom, az állam a jog ősforrása – törvény) – másodlagos (minden más, az elsődleges jogforrásból táplálkozó jogforrás – önkormányzati rendelet)
6. A jogforrások hierarchiája A jogforrás az a forma, amelyből a jogalanyok jogai és kötelezettségei megismerhetők. A jogforrás típusait különbözőképpen csoportosíthatjuk A jogforrási hierarchián a jogforrások alá-fölérendeltségi viszonyát értjük az adott állam jogforrási rendszerében. Három alapelve van: 1. Az alacsonyabb szintű jogforrások nem állhatnak ellentétben a magasabb szintű jogforrásokban foglaltakkal. Azonban ha ez mégis bekövetkezne az alacsonyabb szintű jogforrás rendelkezései érvénytelenné válnának. 2. A később megalkotott jogszabály a korábbi hatályát, alkalmazhatóságát lerontja 3. Ha két azonos szintű jogforrás van csak az egyik általánosan, míg a másik speciálisan szabályoz, akkor a speciálisat kell alkalmazni. A jogforrási hierarchia: Országgyűlés Országgyűlés Népköztársaság Elnöki Tanácsa
Alkotmány, mint alaptörvény (ogy képv 2/3-a mód) Törvény (jelenlévő képv. 2/3-a mód.) Törvényerejű rendelet /1989-ig alkothattak ilyen jogszabályt, de a hatályban lévőket jelenleg is alkalmazni kell / Kormány Kormányrendelet Miniszterelnök, miniszter MNB rend. Miniszterelnöki-, ill. Miniszteri rendelet, MNB elnöke Önkormányzat Önkormányzati rendelet
7. A jogszabály fogalma, szerkezeti elemei A jogszabály: általános, mindenkire kötelező norma, amelyet az állam alkot és biztosítja az érvényesülését is, szerepe társadalmi szükségletből fakad. Szerkezeti elemei a hipotézis (feltétel), diszpozíció (rendelkezés a tényállásra) és a szankció (jogkövetkezmény, joghátrány). A hipotézis (feltétel) határozza meg, hogy milyen szituációt szabályoz, melynek megléte esetén a norma életre kel. A hipotézis megfogalmazási módja többféle lehet, mely a jogalkotó szándékán múlik, hogy a szabályozandó társadalmi viszonyt az általánosság milyen szintjén ragadja meg. Ennek során megkülönböztetünk keretszabályt, kazuisztikus szabályt és tipikus szabályt. Keretszabályban a jogalkotó a szabályozandó élethelyzet nagy vonalakban fogalmazza meg,tág teret adva a jogértelmezés számára. Lehetőséget adva a jogalkalmazónak a rugalmas értelmezésre. Kazuisztikus szabály az életviszonyok jogi szabályozását minden elképzelhető esetre vonatkozóan megkísérli. Tipikus szabály társadalmilag tipikus, ismétlődő magatartást szabályoz. A diszpozíció (rendelkezés) az elvárt magatartást magatartási szabályként írja le és ez a szabály alapját képezi a jogi minősítésnek. A szankció (következmény) a diszpozícióban leírt magatartás nem teljesítése vagy a büntetni rendelt cselekmény elkövetése esetére a joghátrányt határozza meg. Ez lehet személy elleni vagy anyagi jellegű és az anyagi jellegű is lehet pénzbeli (pénzbüntetés) illetve természetbeni (elkobzás) szankció.
8. A jogszabályok fajai A hipotézisben kifejezett magatartás szerint megkülönböztetünk: • parancsoló, (SZIG) • tiltó, (dohányzás) • engedő (szerződések) jogszabályokat. A jogszabályban meghatározott magatartás kötelező volta szerint megkülönböztetünk: • mindig kötelező (kategorikus), ha a jogtétel csak diszpozícióból áll (…a házasságon belül született gyermek apja a férj…) • megengedő (diszpozitív). Tárgyi alapú csoportosítás • rendszabályozó jogszabály (alkohol, dohánytermék, Kresz), a címzettek magatartását befolyásolja • szervezeti jogszabály (bíróságok működéséről szóló törvény),szervezetet létesít vagy szüntet meg ill. a szervezetek viszonyát szabályozza • eljárási jogszabály (valamely jogérvényesítéssel kapcs. eljárást szabályoz- … alapján fellebbezésnek van helye), • utaló jogszabály (önkormányzati rendelet), más jogszabály rendelkezésére utal • fogalom meghatározó jogszabály, (más jogszabályban meghatározatlanul hagyott kifejezést tartalommal tölt meg – fegyveresen követi el a bcs-t, aki……) • garanciális normák, jogszabályok (Alkomány). Technikai normákat, szabványokat ír elő, melyeknek ismerete és alkalmazása az állampolgárok és a terméket előállítók számára fontosak
9. A jogszabályok érvényessége és hatályossága A jogszabály általános mindenkire kötelező jogi norma, melyet az állam alkot és érvényesülését – ha kell kényszerrel is - biztosítja Érvényességének 4 feltétele van: 1. A jogszabályt jogalkotó hatáskörrel felruházott szerv bocsássa ki. 2. A jogszabály illeszkedjék a jogforrási hierarchiába. 3. Megfelelő módon legyen kihirdetve. 4. Feleljen meg a megalkotására előírt speciális eljárási szabályoknak. A jogszabályok hatálya azt jelenti, hogy az adott jogi norma meghatározott időben, területen és személyi körre vonatkozóan végrehajtandó, alkalmazandó. A hatály fajtái: • személyi hatály, (kikre vonatkozik) • időbeni hatály, (mettől meddig érvényes, mely általában a kihirdetés napjával kezdődik) • területi hatály, (milyen területre kiterjedően) • szervi hatály, • tárgyi hatály. (milyen ügyekre és milyen eljárásban alkalmazandó)
10. Jogértelmezés, joghézag A jogértelmezés fogalma: a jogi norma tartalmának feltárására irányuló tudatos tevékenység, amely nélkülözhetetlen eleme a jogkövetésnek és a jogalkalmazásnak. A jogértelmezést csoportosítjuk alanyai szerint (ki értelmezi?), módszerei szerint (milyen módszerrel?) és terjedelem szerint (milyen terjedelemben?) Az értelmezés alanyai szerinti csoportosítás: A jogalkalmazói értelmezés (autentikus (valódi, hiteles) értelmezés): - a jogalkotó határozza meg a jogszabály tartalmát, - lényegében egy jogszabályról egy másik jogszabály ad magyarázatot, (törvényi jogértelmezés) - a jogalkotói akarat hiteles és kötelező, - a jogszabály tartalmát a bíróság vagy más jogalkalmazói szerv határozza meg egy adott eset kapcsán, - ez az értelmezés csak egy bizonyos esetre vonatkozóan világít rá a jogszabály tartalmára, - a konkrét esetre vonatkozó értelmezés, kötelező. Jogtudományi, jogirodalmi értelmezés: - a jogszabályok értelmezésén, gyakorlati érvényesülésük kutatásán, tudományos vizsgálatán alapszik, - tudományos magyarázat fogalmazódik meg, - kötelező ereje nincs, a jogtudós vagy a gyakorlati szakember tekintélyén alapszik. Az értelmezés módszerei szerinti csoportosítás: Nyelvtani, grammatikai értelmezés: - a jogalkalmazó a jogszabály nyelvtani szerkezetéből, a szavak értelmezéséből állapítja meg a jogszabály mondanivalóját. Logikai értelmezés: - a jogszabály előírását a formális logikai törvényeinek figyelembevételével, a szöveg logikai összefüggésének vizsgálatával tárja fel: • ellenkezőből következetés → contrairo • többről a kevesebbre való következtetés → a mairi ad mius • jogszabállyal ellentétes tételek képtelensége → seductio absurdum • kevesebbről a többre való törekvés → a minori ad maius
Rendszertani értelmezés: - a jogszabály tartalmát úgy deríti fel, hogy a vizsgált jogszabályt egybeveti más jogszabályokkal, a jogszabályok egész rendszerével. Történeti értelmezés: - úgy állapítja meg a jogszabály értelmét, hogy tanulmányozza a jogszabály keletkezésének történetét (parlamenti vagy bizottsági vita, miniszteri indoklás) de figyelembe veszi a megváltozott körülményeket is. A jogszabály értelmezés terjedelme szerinti csoportosítás: - Megszorító: a jogszabály tartalma szűkebb, mint ahogy a jogszabály szószerinti értelméből következne. - Kiterjesztő: a jogszabály értelme tágabb lesz, mint ahogy a jogszabály szövegéből kifejezésre jut. Joghézagról akkor beszélünk, ha egy adott tényállás kapcsán magjelenő magatartásról nem lehet eldönteni, hogy jogosnak minősíthető-e vagy sem. Létrejötte két ok miatt lehetséges, az egyik hogy valamilyen fogyatékosság van a jog rendszerében , a másik hogy olyan új társadalmi szituáció keletkezett, amit a jog még eddig nem szabályozott. Kitöltése lehetséges törvényanalógia (ami két törvény fontos, lényegi egybeesése kapcsán merül fel) segítségével vagy új jogszabály alkotásával
11. A jog érvényesülése 12. A jogszerű magatartás, a jogkövetés Jogérvényesülésről beszélünk, ha az emberi viszonyok és magatartások a jogszabályok elvárásai szerint alakulnak. Jogszabályok érvényesülése megtörténhet jogszerű magatartással, (nem is tudunk róla, alapvetően minden emberben benne van – nevelés), jogkövetéssel (valamely jogi norma utólagos, akaratlagos követése) és jogalkalmazással (ha nincs önkéntes jogkövetés, de van egy szabály vagy tv., akkor azt betartatják az illetővel egy jogilag szabályozott eljárás keretében) Jogkövetésről akkor beszélünk, amikor a tanúsított magatartás tudatosan vagy véletlenül egybeesik a jogilag előírt mintával. Az önkéntes jogkövetés típusai: - szankciótól való félelem - racionális megfontolás - jogszabály autoritása (a jog iránti tisztelet) Fontos elemei: - jogtudat (a jogi jelenségekkel szembeni tudati viszony) s ennek központi eleme a jogismeret, amely a jogkövetés alapvető feltétele (akkor tudok követni egy jogszabályt, ha ismerem és én azt jónak tartom) - értékelő elemek (pozitív értékelés esetén jogkövetés, negatív értékelésnél nem)
13. A jogalkalmazás fogalma szakaszai Jogalkalmazásról akkor beszélünk, amikor az önkéntes jogkövetés elmarad és emiatt bíróság vagy más hatóság előtti eljárásra kerül sor. Jogalkalmazást csak az arra felhatalmazott szervek (állami, ill állam által erre feljogosított társadalmi szervek) végezhetnek. A jogalkalmazás a jogi szabályok érvényesítésére irányuló tudatos tevékenység, mely során jogilag szabályozott eljárás keretében a természetes és jogi személyek között egyedi jogviszonyt létesítenek, állapítanak meg, változtatnak meg vagy szüntetnek meg és e tevékenység eredményeként hozott jogalkalmazói aktus nem teljesítése állami kényszerintézkedést von maga után. Kettős funkciója van: - általános feladat, ami az általánosan kötelező jogszabályok minden esetben való biztosítása - közvetlen feladat, mely egyedi, konkrét ügy rendezése kapcsán értendő (becsületsértés elbírálása)
Szakaszai: 1) a tényállás megállapítása – jogilag releváns tények feltárása (holttest, nincs alibi, tanúk, bizonyítékok) 2) értelmezés, mely lehet jogszabályi, jogalkalmazói vagy jogirodalmi 3) határozat hozatal, amelyben minősíti a tényállást és jogkövetkezmény állapít meg
14. A jog hatékonysága Jog hatékonyság a jogszabályok érvényesülésének tényleges eredménye és azon társadalmi célok közötti viszony, amelynek elérésére megalkották őket. Meghatározói a - gazdasági feltételek, (megélhetési bcs-k) - kulturális sajátosságok, (roma kultúra vérbosszú) - erkölcsi normák és szokások, - politikai kultúra, ( „csak azért sem szavazom meg..”) - jogi feltételek (jogalkotás optimális volta, jogalkalmazói tevékenység hatékonysága, jogtudat színvonala) E hatékonyság fajtái: - jogi (emberek a börtönben ) - társadalmi (szeretet és béke)
15. A jogrendszer fogalma és tagozódása A jogrendszer kifejezés egy adott térben és adott időben létező hatályos jogi normák összességét jelenti. Megkülönböztetünk: - tradicionális jogrendszert (iszlám, ahol hagyományokon alapul) - angolszász jogrendszert (brit birodalom és az USA) - kontinentális jogrendszert s ezen belül germán (szláv és skandináv államok) latin típusú (magyarorsz., olasz o. (római jogi hatások)) Jogterület szerint megkülönböztetünk közjogot és magánjogot annak alapján, hogy a jog a közérdeket vagy a magánérdeket szolgálja. Közjog a felek alá-fölé rendeltségén nyugszik, közjogi testületek egymáshoz ill. a polgárokhoz való viszonyát szabályozza a közérdek biztosítása céljából. Legfontosabb területei: - Alkotmányjog - Büntető jog - Közigazgatási jog - Pénzügyi jog - Nemzetközi jog (két állam egymáshoz való viszonya) Magánjog: a felek egyenjogúságán és mellérendeltségén alapszik, célja a magánérdek biztosítása. Főbb területei: - polgári jog - családi jog - szellemi alkotások joga - társasági jog - értékpapír jog A jogterületeken belül jogágakat különböztetünk meg, mely azonos típusú társadalmi viszonyokat azonos módszerrel szabályozó jogi normák összessége
16. Jogcsaládok A jogcsalád a jogrendszerek azon csoportja, amelyek azonos fejlődési sajátosságokat mutatnak, hasonló politikai és történelmi eseményeken estek át az országok . 4 féle van: 1) Római-germán jogcsalád: alapja a római jog és az ez alapján kifejlődő jogtudomány és ebből adódóan magánjogi súlypontú (szláv, skandináv államok) Viszonylagos absztraktság jellemzi, mely az egyes esetek konkrét körülményeitől függetlenül ír le egy magatartásmintát. ) A jogalkotás és a jogalkalmazás mereven elválik egymástól, a jogalkalmazói jogképződés tilalmazott vagy csak kivételesen megengedett.
2) Common law jogcsalád: kialakulásának gyökerei a XI-XII sz-ra nyúlnak vissza, fontos intézménye az esküdtszék, fő jellemzője a precedenseken azaz bírói ítéleteken alapuló jog. A bíró alkotta jog lényege, hogy a egyes konkrét esetekből állapít meg jogszabályt a bíró, ezáltal jön létre egy általában íratlan, szokásjogon alapuló vagy írott, az eldöntött ügyekről készült jelentésekben megtestesülő szokásjog, mely felépíti a jogrendszert. A jogszabályok nem öltenek kodifikált formát, a jogszabályokat a bíróság alkotja meg. A common law jogrendszer Angliában fejlődött ki a legteljesebb formájában, és a Brit Birodalom egykori gyarmatain terjedt el ill. az Egyesült Államokban – ezért is hívjuk angolszász jogrendszernek.
3) Szocialista jogcsalád: (szocialista országok) jelentős mértékben átpolitizált jog. A szocialista országokban a jog elvesztette viszonylagos függetlenségét a politikai rendszertől, a magánjog elvesztette elsődlegességét és a jogi viszonyok közjogiassá váltak. Kizárólag a formális jogforrásokat (rendeletek, utasítások) ismeri el, a jogforrási hierarchia megfordul és a kormányzati szint alatt elhelyezkedő jogforrások szerepe válik döntővé, nagy mennyiségű és rövid életű jogszabályok születnek, melyek jellemzője a túlszabályozás. Bíróságok háttérbe szorulnak a közigazgatással szemben 4) Vallási és tradicionális jogcsalád: két legfontosabb jogcsaládja az iszlám és a hindu. Jellemzője a „szent könyv” létezése, mely írott formában tartalmazza a társadalmi együttélés legfontosabb szabályait. Jogalkotása és jogalkalmazása az egyház intézményeihez tapad, ezáltal az egyháznak kiemelkedő szerepe van a társadalom életében. Vallási jogokban kiemelkedő szerepe van a lelki kényszernek. A jogforrási hierarchia csúcsán a vallási előírások állnak. A tradicionális jogok két legfontosabb csoportja a Távol-Kelet és Fekete-Afrika jogrendszerei. Jellemzője, hogy a nyugati értelemben vett jogot elutasítják, a társadalom rendjének biztosítékát pedig nem a jogban hanem az erkölcsben és a szokásokban vélik felfedezni. E jogok léte nagy mértékben összefügg azzal a hagyományos közösség létezésével, amelyek ezeket a kulturális mintákat képesek fenntartani.
17. Jogalkotás Kifejezetten jogalkotói hatáskörrel felruházott állami szervek, jogilag szabályozott eljárásban és kizárólagosan általános és absztrakt magatartási szabályok létrehozására irányuló tevékenysége, mely csak normaalkotásra irányul (egyedi ügyekkel nem foglalkoznak). Célja a jog által nem szabályozott természetes és társadalmi viszonyok formába öntése, a jog erejével új társadalmi viszonyok létrehozása (elektronikus aláírás), a már meglévő jogi szabályozás megváltoztatása, módosítása és megszüntetése (HKH) Sajátosságai: a legfelsőbb állami szervek kimondottan jogalkotásra irányuló tevékenysége, a parlament végzi, nagyobb mértékben támaszkodik az elmélet eredményeire, a törvényhozó testület figyelemmel tudja kísérni a társadalmi összmozgást, a törvényhozás a leginkább alkalmas arra, hogy az uralkodó osztály politikai törekvéseit általánosan juttassa érvényre, időigénylő, tárgya a legjelentősebb társadalmi viszonyok, emberi magatartások, megalkotása, megvitatása, elfogadása nyilvános vitákon megy végbe, az állampolgárok figyelemmel kísérhetik, a törvényhozás által alkotott jogszabályok számíthatnak az állampolgárok támogatására, legitimitása (betarthatósága) a legkevésbé vitatható. Követelményei: A törvények és más jogszabályok alkotmányossága (anyagi és eljárásjogi értelemben) A címzett jogalanyok számára követhető legyen A törvények tartósságának, stabilitásának követelménye A jogrendszer tartalmi koherenciájára és a jogszabályok formai koherenciájára vonatkozó szabályok, elvek betartása
Fajtái: Törvényalkotás legalapvetőbb viszonyokat szabályozzák tartósság igénye tudomány eredményeire is támaszkodik a folyamat részleteiben szabályozott, átlátható magasabb szintű jogforrás Rendeletalkotás alapvetően a törvények végrehajtását szolgálják a társadalmi viszonyok egy szűkebb körét szabályozzák kevésbé szabályozott, transzparencia hiánya alacsonyabb szintű jogforrás Folyamata: - a jogszabály kibocsátásának kezdeményezése (kormány, ogy. bizottság, közt.elnök kezdeményezheti) - a jogszabály tervezet elkészítése, a döntésre jogosult szerv elé terjesztése - a jogszabály javaslat megvitatása - a jogszabály javaslat elfogadása - a jogszabály kihirdetése (pl.: Magyar Közlöny)
18. A jogviszony fogalma, típusai A társadalmi viszony az emberek közötti kapcsolat, ennek keretében az emberek egymással szemben elvárásokat támaszthatnak, jövőbeli magatartásokat követelhetnek meg. A jogviszony jogilag szabályozott társadalmi viszony, amelynek keretében a jogviszony alanyai (a jogalanyok) egymás számára jogokat és kötelezettségeket állapíthatnak meg. Szerkezete: - abszolút (a jogosultat írja körül pl.: tulajdonjog) - relatív (a jogviszony mindkét pólusán meg van határozva a jogalany pl.: kártérítés) Alanyai: (az lehet aki jogképességgel rendelkezik) - természetes személyek - jogi személyek - állam - jogi személyiséggel nem bíró egyéb szervezetek Tárgya: az amire a jogviszony irányul (vagyoni jogviszonyokban dolog vagy szolgáltatás) Tartalma: a jogalanyok jogosultságainak és kötelezettségének összessége. (ellenérték, határidő, illeték…) Jogágak: azonos típusú társadalmi viszonyokat azonos módszerrel szabályozó normák összessége. Típusainak jogágak szerinti megkülönböztetése: - polgári jogi - büntetőjogi - közigazgatási jogi - munkajogi stb. jogviszonyok Megkülönböztetünk még: - általános jogviszonyt (mindig egy adott jogintézmény, mely körülírja a felek jogait és kötelezettségeit, pl: adásvételnél) - konkrét jogviszony: a valóságos szereplők között létrejövő tényleges kapcsolat - szimmetrikus jogviszony: a jogviszonyok szereplőit egymást kölcsönösen kiegyenlítő, egyensúlyban levő jogok és kötelezettségek jellemzik.(pl: adásvétel esetén)
-
aszimmetrikus jogviszony: az egyensúly hiányzik, a felek alá-fölérendeltségi viszonyban vannak (honvédelmi kötelezettség) abszolút szerkezetű jogviszony: ha egy meghatározott jogosulttal szemben a kötelezettek előre meg nem határozott köre áll (pl: tulajdonjog) relatív szerkezetű jogviszony: eleve meghatározott személyek között jön létre
19. A jogviszony alanyai, tárgya Alanya csak az lehet aki jogképességgel rendelkezik, - term. személy, jogi személyek, állam, jogi személyiséggel nem bíró egyéb szervezetek, azaz jogai és kötelességei lehetnek. Jogképesség: A személyeknek az a képessége, hogy jogok és kötelezettségek alanyai, hordozói lehetnek. Tárgya: az amire a jogviszony irányul. Természetes személyek (ember) jogképessége: - általános, mert minden embert megillet - egyenlő, mert egyenlő mértékben illeti meg az embert nemre, fajra, vallásra.. való tekintet nélkül - feltétlen, mert az élve született embert minden feltétel nélk. megilleti - megszűnése a Jogi személy és állam esetén a jogképesség célhoz kötött, korlátozott és keletkezésüktől megszűnésig jogképes. Természetes személy esetében beszélünk cselekvőképességről, hiszen az embernek rendelkeznie kell olyan szintű belátási képességgel, ami alkalmassá teszi őt arra, hogy a saját nevében jogi nyilatkozatot tegyen. Fokozatai: 1. cselekvőképesség, 2. korlátozott cselekvőképesség 3. cselekvőképtelenség 1.Cselekvőképes: nagykorú (18. életévét betöltött, vagy 16. életévét követően házasságot kötött személy), aki nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság hatálya alatt és az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik 2. Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki 14. életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen, az a nagykorú, akit a bíróság cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alá helyezett 3. Cselekvőképtelen a 14. életévét még be nem töltött kiskorú személy, továbbá az a 14. életévét betöltött személy, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett, az a 14. életévét betöltött személy, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik (pl. ittas)
20. A jogviszony tartalma Jogviszony tartalmán a jogalanyokat megillető és terhelő jogokat és kötelességeket értjük, (mely lehet adásvételi szerződés esetén: tulajdonjog, ellenérték, határidő, illeték, ügyvéd, tájékoztatási kötelezettség, birtokbaadás, stb.) ahol a konkrét személyeknek a tárgyi jog által elismert vagy előírt alanyi jogairól és kötelességeiről van szó. A jogviszony lehet: a) tulajdon szerű b) kizárólagos c) semleges d) individuális Tulajdon szerű: e jogokat úgy gondoljuk el, mint a tulajdonunkat. A jogommal kizárólagosan és tetszésem szerint rendelkezem, amíg azzal mások jogát nem sértem és e jogommal kapcsolatban másoktól nem beavatkozást /háborítatlanságot kérek és ígérek is egyben. Kizárólagos: valamely jog csak annak alanyát illeti meg, segyben korlátozza vagy kizárja mások jogát ugyanarra. (szülői jog, szavazó jog…) Semleges: az adott jog léte vagy nem léte független alanyának jogon kívüli helyzetétől. (vallási v. politikai hovatartozás Individuális: a jogokat csak mint valakinek a jogait tudjuk elgondolni és kezelni. 21. A jogviszony létrejötte, megszűnése Azokat a valóságbeli történéseket, amelyek a jogviszonyokat mozgásba hozzák, jogi tényeknek nevezzük. Két csoportja van: az egyik a természeti események, melyek nem akaratlagosak (születés=állampolgárság) és emberi magatartások, melyek szintén lehetnek nem akaratlagosak (pl: tévedés, hanyagság) de lehetnek célirányosak, céltudatosak is. A jogi aktusok azok az emberi magatartásformák, melyek kifejezetten a jogviszony keletkezésére, módosítására vagy megszűnésére irányulnak. Ezek lehetnek kétoldalúak, amikor a jogviszony szereplői kölcsönösen, egymásra való tekintettel cselekszenek (szerződés kötés, mód, felbontás). Ezeket nevezzük jogügyleteknek. Lehetnek jognyilatkozatok, melyek a joghatás kiváltására irányuló egyoldalú cselekvések. A jogi aktusok általában a nyelvi kifejezések megfogalmazásával valósulnak meg (szóban vagy írásban), de végbemehetnek, un. ráutaló magatartással is, mely egy olyan cselekvés, amelynek a jog által elfogadott jelentése bizonyos nyilatkozat tételének felel meg (pl: vételi ajánlat) A jogviszony fennállásáról és módosulásáról a normativitás síkján beszélünk, azaz követelményt állít a jogalkalmazóval szemben de ennek érvényesülnie is kell, vagy teljesítik vagy kikényszerítik. Ezzel a – teljesítéssel v. kikényszerítéssel – nyeri el a jogviszony a megszűnést v. megszüntetést. (Társadalmi viszony jogviszonnyá válása kétféleképpen történhet: 1. ha egy mintává képződött viszonyt egy bizonyos idő elteltével a jog is szabályozás tárgyává veszi (házasság) 2. ha egy társadalmi viszony eleve és formailag is jogviszonyként jön létre (polgár=állampolgár))
22. Az állam fogalma Az állam a társadalom történetileg meghatározott hatalmi/politikai szervezete, amely meghatározott terület és népesség felett főhatalommal rendelkezik. Az állam nemzetközi elismertségének 4 feltétele: terület, népesség, kormány v. államszervezet, szuverenitás
Szuverenitás: az államnak a nemzetközi jog által biztosított, alanyi jogként elismert az a képessége, hogy saját területén mindenkire kiterjedő hatalmat gyakorol és független, minden más államok irányában létesített kapcsolataiban. Lehet belső vagy külső szuverenitás. Belső: az állam önállósága, képessége arra, hogy saját maga döntsön belső rendjéről és jogi rendjéről, ill. annak fenntartásáról önállóan gondoskodjon. Külső: az állam független más államokkal folytatott kapcsolataiban
23. A modern állam A modern állam kifejezés többféle államszerveződési módot és intézményt jelent, s ezen belül számos államforma alakult ki, pl: polgári és szocialista, jogállam vagy rendőrállam, demokrácia vagy diktatúra. A modern állam a feudális abszolutizmus idején keletkezett a XV-XVII sz. között. E korra jellemző a hatalmas hivatali apparátus létrejötte, mely szakképzett és fizetett tisztviselőkből állt, ekkor született a modern értelemben vett bürokrácia. A jogalkotás, ítélkezés, adóztatás, igazgatás centralizálása, mely úgy is értelmezhető, mint a társadalomállam alá rendelése. A polgári forradalmak megteremtették a polgári társadalomnak megfelelő állami és jogi normákat és teret adtak egy újfajta államfejlődésnek. A polgári társadalom a középkori városi társadalmakból keletkezett, mely egy egészen újfajta állami képződés volt. E társadalom alapja a politikai előfeltételektől mentes polgári tulajdon, mely szabadon értékesíthető, ezáltal értéket teremt. A közhatalom gyakorlása önálló tevékenységgé válik, megjelentek a kizárólag politikával foglalkozó és abból élő politikusok és államférfiak. Egyes társadalmi szférák elkülönülnek (gazdaság, politika, kultúra, jog), melyek közül jelentős a társadalom és a politika/állam elkülönülése, ami után a polgári államot gyakran politikai államnak nevezik. A polgári társadalom államrendjének kiépülésével párhuzatosan a modern jog is megszületett, melynek jellemzője a rendszerszerűség, általánosság és univerzalitás lehetővé téve a jogi cselekedetek következményeinek kiszámíthatóságát. A modern társadalmak jogát jellemzi a jogegyenlőség, mely egyenjogúságot és a tv. előtti egyenlőséget jelentette. A liberális állam a modern polgári állam történeti típusa, mely megszüntette az abszolutisztikus ellenőrzést a magángazdaság és a polgári társadalom magánjellegű életszférái felett. Sajátossága az egyéni szabadság, a szabad piaci verseny és kereskedelem, a vállalkozások jogi feltételeinek megteremtése. A liberális államot korlátozott államként emlegetik, mert a kormányzati szervek tevékenysége csak jogilag előírt módon és az alkotmányban megszabott területekre terjeszthető ki, s ebből alakult ki a jogállam eszméje. A modern állam leírható polgári államként, polgári demokráciáként és jogállamként, melyben az államnak joga van a hatalmat jogszerűen és nem önkényesen gyakorolni.
24. Szuverenítás A szuverenitás az államnak a nemzetközi jog által biztosított alanyi jogként elismert az a képessége, hogy saját területén mindenkire kiterjedő hatalmat gyakorol és független más államok irányában létesített kapcsolataiban. Belső szuverenitás: Az állam önállósága, képesség, hogy saját maga döntsön belső rendjéről és jogi rendjéről, illetve annak fenntartásáról önállóan gondoskodjon. Jogkörei: - törvényhozás joga - kiváltságok, mentességek és mentelmi jog adományozásának joga - a háborúindítás és békekötés joga - bíráskodás joga - kegyelmezés joga - tisztségviselők kinevezésének a joga - pénzverés joga - adókivetés joga Korlátai a demokratikus jogállamokban: a) jogi korlátok b) gyakorlati korlátok a) Négy elemből tevődnek össze: - szövetségi államok: önálló kormányai vannak - jogállamiság: az állam minden szerve kötve van az érvényes joghoz - önkormányzatiság: az állampolgárok részvéteke a közügyekben - társadalmi szervezetek: államszervezeten belül érvényesíthető önszerveződés, mely az emberi jogok tiszteletben tartásából következik, hiszen azok egyike az egyesülési szabadság b) Három tényezőből adódnak: - politikai tényezők: politikai érdek mentén szerveződő csoportosulások, melyek képesek befolyást gyakorolni arra, hogy az állam hogyan használja fel politikai és jogi potenciáját - közvélemény vagy tömegtájékoztatás: sajátos korlátja az állam „mindenhatóságának”, - gazdasági korlátok: hiszen az állami szervek működése erőforrások használatát feltételezi Külső szuverenitás: Az állam független más államokkal folytatott kapcsolataiban. Jogai: - szabad kommunikáció más államokkal - a nemzetközi szabályok betartása mellett háború indítás joga - szerződéskötési jog - jog az egyenlőségre és tiszteletre - jog arra, hogy az állam kizárhassa területéről más államok ténykedését - jog arra, hogy ne vessék más államok bíráskodása alá - jog arra, hogy küldötteit vegyék ki más államok hatalma alól (diplomáciai mentesség) - jog arra, hogy állampolgárait más államok előtt védelmezhesse Korlátai: - gyakorlati korlátok: segélyprogramok felfüggesztése, vállalati bankbetétek befagyasztása, - jogi korlátok, ezen belül több tényező: • jogalanyiságot érintő korlátok • mentességek:
25. Az államok osztályozása Az államok osztályozására szolgáló kategóriák. Az államok klasszikus felosztásának a megalapozása Arisztotelész elméletéhez kapcsolódik. Arisztotelész a politika szót abban az értelemben használta, hogy az a városállamra ( a poliszra) vonatkozó ismeretek összessége. A polisz nem a mai értelemben vett elkülönült államot jelentette, hanem egyszerre utalt a városra, a közösségre, az alkotmányra. E berendezkedés egyik metszete a hatalom problémája és az, hogy a hatalmat hányan és hogyan gyakorolják. Azokban az esetekben, melyekben e személy vagy személyek a közérdeket szem előtt tartva uralkodnak helyes, míg ha uralkodásuk során csak saját érdekeiket nézik, helytelen , korcs államformákról beszélünk. egy személy több személy a többség „mindenki” helyes államforma királyság arisztokrácia politeia korcs államforma türannisz oligarchia demokrácia a királyság: jó államforma, mert ilyenkor uralkodásra termett, bölcs férfiú kormányoz, betart bizonyos írt és íratlan szabályokat és legtöbbször az alattvalók beleegyezésével. (legtermészetesebb államforma) a türannisz: ha az uralkodó nem tart be semmilyen szabályrendszert, önkény szerint kormányoz, zsarnok- türannosz lesz belőle- ez legkorcsabb államforma. (legrosszabb államforma) az arisztokrácia: egy kisebb csoport gyakorolja a hatalmat, a vezetők itt is nemes, bölcs férfiak- akiknek a gazdagok közül kell kikerülniük és hatalmukat a köznépre tekintettel gyakorolják. oligarchia: az arisztokrácia könnyen ezzé fajul ha vezetőiből hiányzik az erény, a kormányzás pedig nincs tekintettel a köznépre. Egyetlen szempont dominál a pénz. demokrácia: legkevésbé korcs államforma, jellemzője az egyenlőség. A vagyontalan tömeg uralmát jellemzi. ( rossz álamforma) politeia: a legnemesebb államforma, tulajdonképpen az oligarchia és a demokrácia keveréke, bár inkább az utóbbihoz áll közelebb. Egyesíti a gazdagságot, nemeslelkűséget, szabadságot, mindenben a középút állama, társadalmi bázisa a középréteg se nem túl gazdag, se nem túl szegény ( vegyes kormányzat, legjobb) Az államok hagyományos osztályozása. Az államokat földrajzi megoszláson nyugvó tipológia esetében a hatalom egységét vizsgájuk. Az állami szuverenitás egységessége szerint vagy megosztottsága alapján megkülönböztetünk: unitárius államokat – ahol az állam nem rendelkezik a szuverenitás ismérveivel (Magyarország és Franciaország) szövetségi államokat- a szuverenitás megoszlik a szövetségi állam és tagállamok között ( USA és Németország) államszövetségeket- konföderációk, egyes államok között laza kapcsolat van ( USA 1787 előtt) A kormányzati rendszeren nyugvó tipológia szerint. A kormányzati rendszeren alapuló osztályozás kategóriája a kormányforma. Eszerint: államhatalmi ágak szétválasztásának rendszerei együttműködő vagy parlamenti rendszerek összpontosítás, összekeveredésnek rendszere
Magyarország köztársaság, unitárius állam, (ahol az állam területi egységei nem rendelkeznek a szuverenitás részjogosítványaival) kormányformája parlamentális, demokratikus, alkotmányos jogállam (kartális, merev alkotmánnyal és elkülönült Alkotmánybírósággal.) Az államok modern osztályozása. Az államok politikai rendszer szerinti tipológiája. Itt a szempont nem más, mint a politikai rendszer, ezen belül a pártsruktúra milyensége. A Duvenger –féle tipológiai politikai rendszereket egy „elvi „képzeletbeli centralista- pluralista skálába helyezi el. A skála egyik végpontján a centralista rendszerek, amelyek lehetnek párnélküliek (régi monarchiák, diktatúrák) vagy egypártrendszerek. A modern egypártrendszer szülőatyja Lenin. A skála közepén helyezkedik el a félig centralista rendszer, ahol lehet, hogy csak egypárt működik, de jóval demokratikusabbak, pluralistábbak mint az előzőek. Egyik típusa – a hajlékony egypártrendszer (Törökország), másik uralkodó vagy domináns rendszer ( Tisza –féle rendszer a dualizmus idején) A skálánk másik végpontján helyezkedik el a pluralista rendszer. Közös jellemzőjük, hogy több párt működik bennük, melyek közül egyik sem tör hatalomra, valódi verseny alakul ki köztük a hatalom megszerzéséért.- alternatív pártok- versengő pártok. Megkülönböztetünk kétpártrendszert- két nagy párt koalíció, mérsékelt többpártrendszert -3-6 párt, ellentét kis mértékű, polarizált többpártrendszert- több párt- ellentét mély. Megkülönböztetünk: merev kétpártrendszert- két párt homogén csoport (Nagy- Britannia) és hajlékony kétpártrendszert ( USA). A valóságban a pluralista rendszereknek 4 fő csoportja alakul ki. • kétpárti parlamenti rendszerek Nagy Britannia • többpárti parlamentáris rendszerek Nyugat Európa, Közép- Kelet Európa államai • versengő pártrendszeren alapuló prezidenciális rendszerek Kelet – Európai országok • prezidenciális, ál- kétpártrendszer USA
26. Államforma, kormányforma Az államforma nem más, mint az államhatalom gyakorlásának a módja. Szervezetek, intézmények és kormányzási módszerek bonyolult rendszere, melyen belül az egyes szervek sajátos együtthatása az állam fő funkcióinak ellátását eredményezi. Az államforma szerkezeti elemei: a világnézeti-politikai szempontú felosztás alapja az államforma egészének az a tulajdonsága, hogy képes-e és milyen mértékben biztosítani az állampolgárok számára az államügyek bármely szintű intézésében való közvetlen vagy közvetett részvételt, és az állami tevékenység irányának meghatározását a lakosság által. A lakossággal fennálló kapcsolat mértéke és minősége az adott kormányforma demokratizmusának fokmérője. Az államforma két összetevője a kormányforma és az államszerkezet. 1. Kormányformán a legfelsőbb állami szervek rendszerét, e szerveknek egymáshoz és a lakossághoz való konkrét viszonyát értjük. Kormányformánál a legfelsőbb állami szervek egész rendszerét, s ezen belül az egyes szervek (végrehajtói, bírói, stb hatalom) konkrét kapcsolatát kell figyelembe venni. Ezen túlmenően a kormányforma jellegét határozza meg a legfelsőbb állami szervek és a lakosság közötti kapcsolat konkrét módja is (milyen szerepe van a lakosságnak a legfelsőbb állami szervek létrehozásában, ellenőrzésében). Monarchiáról beszélünk, ha az államfői tisztséget egy személy (király, cár) öröklés vagy választással kombinált öröklés útján élethosszig terjedő időtartamra tölti be.
abszolút monarchiában az uralkodó teljhatalommal rendelkezik. alkotmányos monarchia esetében a monarchia és az irányítása alatt álló végrehajtó hatalom hatásköre az alkotmány által korlátozott. • parlamentáris monarchia esetében a végrehajtó hatalom a legfelsőbb törvényhozó szervnek felelős, annak alárendelten működik, s annak ellenőrzése alatt áll. Parlamentáris monarchia (Anglia): A végrehajtó hatalomnak formálisan két csúcsszerve van: az uralkodó és a kabinet. A parlament szerepe a meghatározó. A végrehajtó. hatalom feje a király, de igazi jogosítványai nincsenek, sem politikailag, sem jogilag nem felel tevékenységéért. A tényleges csúcsszerv a kabinet, ami nem azonos a kormánnyal. Ez egy szűkebb testület a Min. Elnök vezetésével, az általa kiválasztott tagokból áll. Meghatározza a kormány politikáját, felelős is érte a parlament előtt. Ha a parlament megvonja a kormánytól a bizalmat, le kell mondania hivataláról, tehát politikai-jogi felelőssége van, rendelkeznie kell a parlament bizalmával Köztársaságról beszélünk akkor, ha az államfői tisztséget meghatározott időre szóló választással töltik be. • prezidenciális köztársaság (USA) esetében a végrehajtó hatalom és annak feje. A végrehajtó hatalom csúcsszerve az elnök, ami ötvözi a miniszterelnöki és a köztársasági elnöki funkciót. A kongresszus előtt politikai felelősséggel nem tartozik, a kongreszszus nem vonhatja meg tőle a bizalmat. A törvényhozó hatalom elsőbbsége csak anynyiban érvényesül, hogy a végrehajtó hatalom szervei kötelesek a törvényeket betartani és végrehajtani. Alkotmány- és jogsértés esetén a szenátus megfoszthatja tisztségétől. Az elnök a hatalmat az általa kinevezett minisztereken keresztül gyakorolja, ők sem felelősek a kongresszusnak, csak az elnöknek. Az elnök nem feltétlenül a kabineten keresztül gyakorolja hatalmát, hanem széleskörű tanácsadó testülettel rendelkezik. Az elnök jogosítványai: a hadsereg főparancsnoka, ő nevezi ki az Legfelsőbb Bíróság bíráit, nemzetközi szerződéseket köt, vétójog illeti meg, törvényt kezdeményezhet. Alkotmánysértésért felelősségre vonható, ez esetben az Legfelsőbb Bíróság jár el. Az Legfelsőbb Bíróság alkotmánybíróságként is működik, nagy befolyása van a törvényekre, alakítja az Alkotmány tartalmát. (köztásasági elnök) nincs alárendelve a a legfelsőbb törvényhozó szervnek. • . Félprezidenciális köztársaság (Franciaország): Átmeneti kormányforma a parlamentáris és a prezidenciális köztársaság között. A végrehajtó hatalomnak két csúcsszerve van, a Közt. Elnök és a kormány. A parlamentnek felelősséggel csak a kormány tartozik. A Köztársasági Elnököt közvetlenül választják, politikai felelőssége van. Vezetheti a kormány üléseit: ilyenkor minisztertanácsnak hívják a gyűlést. Ha nem ő vezeti, kabinet a neve. • parlamentáris köztársaság (Mo, Olaszo. Görögo.)esetében a végrehajtó hatalom (kormány) a törvényhozó hatalomnak alárendelten működik. A végrehajtó hatalom csúcsszerve a kormány, amely a parlament bizalmát kell, hogy élvezze, politikailag felelős. A Közt. Elnök csak formálisan feje a végrehajtó hatalomnak vagy még úgysem, politikai felelősségre nem vonható. A Közt. Elnök nevezi ki a Min. Elnököt, aki általában a többségi párt vezetőjét vagy a koalíció által megjelölt személyt. • •
27. A jogállam A jogállam olyan állam, ahol a közhatalmat a nyilvános és írott jogszabályok tartalmának megfelelően, és a jogszabályokban meghatározott eljárások keretében, arra feljogosított szervezetek és személyek gyakorolják. A jogállam kifejezés csak a XIX. század első évtizedében jelent meg először. A jogállam: olyan állam, amelyben az állampolgárok egyenlőségét, szabadságát az egyes emberek integritását az államhatalommal szemben jogrend szavatolja, az Alkotmány törvényben garantálja az állami szervek eljárásának jogszerűségét, megszabja az államhatalom korlátait és a független bíróságok nyújtanak védelmet a hatalommal való visszaéléssel szemben. Másképpen: A jogállam olyan intézményi és eljárási rendszert jelent, amelyben az állami tevékenység a jognak van alárendelve, s a hatalmat nem önkényesen, hanem jogszerű törvények szerint gyakorolják. Ezért szokták azt mondani, hogy ilyenkor tulajdonképpen a jog uralkodik (joguralom). A jogállam gondolatának első érdemi megfogalmazása szempontjából nagyon fontosak Immanuel Kant művei, amelyben Kant egy tartalmilag meghatározott jogállam-eszmét fogalmazott meg. A jogállam eszmetörténeti útjának a következő állomását a liberális jogállam-eszme megjelenése jelentette. A polgárság liberális korszakának követelményeit először Robert von Mohl ültette át az államjogi, tételes jogi követelmények nyelvére. Mohl, aki ugyancsak egy tartalmi jogállamiság képviselője volt, a jogállam „tartalmi elemeit” öt ismérvben foglalta össze, amelyek a következők: • az államhatalmi ágak szigorú elkülönítése, elválasztása • a népképviseleti törvényhozó hatalom, törvényhozás • a törvényhozásnak alárendelt végrehajtó hatalom • független igazságszolgáltatás • alapvető emberi és állampolgári jogok kiépített rendszere Ez Mohl materiális jogállam eszméje. A jogállam eszmetörténeti útján a XIX. században következett be a nagy fordulat, amikor is egy új, ún. formális jogállamiság jön létre. A formális jogállamiság gondolatának megfogalmazója, Friedrich Julius Stahl volt Lényegében ezt az utat folytatta a jogi pozitivizmus nagy alakja, Paul Laband. Laband ellenkező álláspontot képvisel Mohllal szemben. Gondolatmenetében a jog, amelynek az állam alá van rendelve, azonosul a törvénnyel. Véleménye szerint nincs olyan gondolat, amely nem tehető meg egy törvény tartalmává, nincsenek tartalmi korlátok; a törvény érvényességéhez, a jogállamisághoz elegendő, ha a törvények egy meghatározott, jogszerű eljárás során születnek. Ez a formális jogállamiság. A törvény tartalmától függetlenül: jog, általánosan kötelező!!
