14Laki(3).qxd
2005.06.09.
10:35
Page 91
A tudomány nyelvjátéka* Laki János
I. UTÓPIA A Gemini ikerobszervatórium 2002. augusztus 13-i átadási ünnepségén elmondott lelkesült beszédében a Natural Science Foundation Asztronómiai Részlegének igazgatója a csillagászat új alapjainak lerakásáról szólt, az egyik programigazgató pedig egyenesen azt ígérte, hogy a két távcsõ (az egyik Hawaii szigetén, a másik az Andokban van) „a világ teljes tudományos közösségének értékes globális eszköze” lesz.1 Az ünnepség Hawaii, Chile, Washington és Miami audiovizuális összekapcsolásával a virtuális térben zajlott, s már e tény is elvesz valamit a szónoklatok realitásából. Az emberben könnyen támad az az érzés, hogy nem másról van itt szó, mint utópiáról. Arról a reményrõl, hogy a tudomány hatékony mûködésének záloga a racionális tervgazdálkodás, a központosított pénzforrások tudománypolitikusok által kidolgozott elosztása, s mindenekfelett a nagy nemzetközi együttmûködések kialakítása, a kutatás centralizációja és racionalizációja. Bármennyire utópiának lássék is az elképzelés, összhangban van a tudományban az utóbbi egy-két évtizedben kialakuló tendenciával. Bizonyos tudományágak ugyanis elérték azt a határt, melynél végképp fenntarthatatlanná válik a hagyományos egyetemi és kutatóintézeti intézménystruktúrát leképezõ forráselosztási szisztéma. Reménytelen, hogy az élvonalbeli tudomány mûveléséhez szükséges berendezéseket egy egyetem (vagy akár egy ország) * Köszönettel tartozom az Országos Tudományos Kutatási Alapnak a tanulmány megírásához nyújtott támogatásért. (T037504) 1 http://www.gemini.edu/project/announcements/press/2002-11.html
14Laki(3).qxd
2005.06.09.
10:35
Page 92
92
Laki János
egyedül hozza létre és tartsa fenn, így voltaképpen nem a tudománypolitika kényszeríti ki az intézmények kooperációját, hanem a kutatás jellegének megváltozása szorítja rá a tudománypolitikusokat a tudomány szervezeti rendszerének és finanszírozásának újragondolására. Az említett ünnepségen a Gemini obszervatórium igazgatója a „mutass rá és klikkelj csillagászat”2 hajnalát köszöntötte, ugyanis a két teleszkópot egymással, valamint a világ számos egyetemével részben speciálisan e célra létrehozott, s kizárólag tudományos, valamint oktatási célokra használatos széles sávú internetkapcsolat3 köti össze, s ez a berendezés különös használatát teszi lehetõvé. A nagy teleszkópokat elõre egyeztetett idõben felkeresõ csillagászokkal korábban gyakran megesett, hogy a kijelölt idõszakban a felhõs égbolt lehetetlenné tette a munkát. Ezen segít a széles sávú kapcsolat: akinek a pályázatát a tudósokból álló bizottság elfogadja,4 „megfelelõ meteorológiai körülmények fennállásakor felhasználható megfigyelési idõt” kap, majd a lehetséges megfigyelés elõtt 24–48 órával e-mailben vagy telefonon értesítik, hogy a teleszkóp és technikai személyzete mikor áll rendelkezésére, a csillagász pedig egyetemi szobájából elvégzi a tervezett megfigyelést. II. SEHOLHELY 1. Az eszközök megosztása A „mutass rá és klikkelj korszak” bejelentése persze nem érte váratlanul a csillagászokat. Õk ugyanis már egy ideje nem távcsövüknél dideregve szemlélik a felettük lévõ égboltot. Nem maga a csillagász végzi a beállításokat, hanem külön technikus csapat, hiszen a teleszkópok kezelése spe-
2 I. h. 3 Az AMPATH (AmericasPATH) névre keresztelt „gateway” az amerikai és nem amerikai kutatásra és oktatásra használt hálózatokat kapcsolja nemzetközi rendszerbe az Internet2 Abilene hálózatán keresztül. A dél- és közép-amerikai nem kereskedelmi hálózatokon kívül olyan kutatási és oktatási célra létrehozott hálózatokhoz kapcsolódik, mint a francia Renater vagy a holland SURFnet. Az ABILENE (http://www.internet2.edu/ abilene/) az Internet2 (http://www.internet2.edu/) közössége által használt nagyteljesítményû gerinchálózat, melyet mintegy 200 egyetem hozott létre. 4 McCray, Patrick (2000): Large Telescopes and the Moral Economy of Recent Astronomy. In: Social Studies of Science. (30) 5: 708, 16. lábj.
14Laki(3).qxd
2005.06.09.
10:35
Page 93
A tudomány nyelvjátéka
93
ciális szakértelmet igénylõ, külön szakmává vált. De a technikusok sem fenn dolgoznak az obszervatóriumban, hanem jóval lejjebb, ahol a körülmények elviselhetõbbek, s ellátásukról is könnyebb gondoskodni. Magának a csillagásznak azonban még ide sem kell eljönnie, hisz itt sem tehetne mást, mint hogy képernyõn nézné a teleszkóp által közvetített képeket, s a technikusokat kérné meg a következõ beállítás elvégzésére. Ugyanezt megteheti akár másik kontinensen lévõ egyetemi szobájából is. Az efféle távmegfigyelésnek számos elõnye van: a nagy berendezésekhez való hozzáférés, az intenzív gondolkodáshoz szükséges körülmények (oxigén, hõmérséklet) fennállása vagy a biztonság (megfigyelések végezhetõk veszélyes helyeken, vulkánok vagy óceánok mélyén stb.). Legalább ilyen fontos azonban az empirikus adatfelvétel és -értelmezés kollektivizálódása. S itt nem csak arról van szó, hogy közösen elemezhetõk a teleszkóptól vagy a részecskegyorsítóból érkezõ képek. Az Egyesült Államokban a NASA és a NSF közös erõfeszítéseket tesz a Nemzeti Virtuális Obszervatórium kiépítésére, s az Európai Unió is elfogadott egy tervet az ASTROVIRTEL (Astronomical Virtual Observatory) megvalósítására. Az amerikai és európai erõfeszítéseket koordinálják az ausztrál törekvésekkel, s a megjósolható végeredmény egy hatalmas, globális virtuális obszervatórium, melynek berendezései, adatkezelési technikái és szoftverei egységesek, s a világ valamennyi csillagásza számára hozzáférhetõk. A virtuális obszervatóriumok gigantikus adattárak (az ST-ECF/ESO európai adatbázis például pillanatnyilag 10 terabytenyi adatot tárol, s jelenlegi 4,5 terabyte/éves növekedési üteme a következõ két év folyamán 6 terabyte/évre növekszik),5 melyek egyre inkább úgy használhatók, mint maguk a távcsövek. Olyan részletességû, állandóan frissített adatállománnyal bírnak, hogy a csillagász, ha tudni akarja, mi található az égbolt valamely szektorában, úgy nézhet bele az archívumba, mint korábban a távcsõbe. Sõt, az egyes archívumok kölcsönösen korrigálhatják és kiegészíthetik egymást, ha vannak ugyanarról a szektorról különbözõ távcsövekkel, különbözõ földrajzi helyekrõl, idõjárási viszonyok között és technikai személyzet segítségével készített felvételek. Így olyan helyzet áll elõ, mintha a világ valamennyi csillagásza egyaránt a legújabb eszközökkel rendelkezne, melyeket bármikor használhat.
5 http://ecf.hq.eso.org/astrovirtel/
14Laki(3).qxd
2005.06.09.
10:35
Page 94
94
Laki János
2. Túl a Nagy Tudományon A 20. században bizonyos tudományágakban a források és szellemi kapacitások legjobb kihasználása érdekében kevés, zárt és szigorú hierarchikus szervezettel dolgozó egységbe szervezték a kutatást, létrehozva így a Nagy Tudományt. A század végére aztán megkezdõdött e tudományszervezési mód erodálódása. Ma már „Nemcsak az történik, amit a »Nagy Tudomány« terminus kifejez, ugyanis hogy a kutatás egyre nagyobb méreteket ölt, hanem az is, hogy mind több projektet különbözõ intézmények együttmûködésében valósítanak meg.”6 Ezt az együttmûködést más szintre emeli az internet. Már a nyolcvanas években folytattak olyan kísérletet a CERN-ben, melynek mintegy 500, a világ különbözõ egyetemein mûködõ résztvevõje elektronikusan volt összekapcsolva, s mûködött együtt a kísérlet lépéseinek megtervezésében, az adatok elemzésében.7 Az ötvenes években még az volt a szokás, hogy az egyes gyorsítók buborékkamráiban történt eseményekrõl készült filmfelvételeket szállították más laboratóriumokba. Ma az, ami egy adott gyorsítóban történik, egyidejûleg jelenik meg Genovában, Tokióban, Bostonban stb. A DOE olyan fúziós kísérletet is támogat, melynek résztvevõi8 közösen használják a General Atomics San Diegóban lévõ D-IIID tokamak fúziós berendezését, mégpedig úgy, hogy a vezérlõteremmel olyan gazdag információtartalmú vizuális és auditív kapcsolatban állnak, hogy a különbözõ földrajzi helyeken lévõ stáb tagjai teljes értékûen képesek részt venni a mûveletekben.9 A CERN most építi a világ legnagyobb részecskegyorsítóját, a Large Hadron Collidert.10 A 2005-ben kezdõdõ kísérletekben mintegy 150 intézmény 1000 fizikusa vesz részt, ezért „…lehetetlen egyértelmûen megmondani, valójában hol van a kísérlet”.11 Az EU által 1999-ben létrehozott OPTICON12 (Optical 6 Shrum, Wesley–Chompalov, Ivan–Genuth, Joel (2001): Trust, Conflict and Performance in Scientific Collaborations. In: Social Studies of Science. (31) 5: 683, kiem. – L. J. 7 Vö. Galison, Peter–Jones, Caroline A. (1999): Factory, Laboratory, Studio: Dispersing Sites of Production. In: Galison, Peter–Thompson, Emily (szerk.): The Architecture of Science. Cambridge, Mass.–London: The MIT Press, 528. 8 Lawrence Livermore National Laboratory, Oak Ridge National Laboratory, the Princeton Plasma Physics Laboratory, General Atomics. 9 http://physics.gat.com/2002/ 10 http://www.cern.ch/ 11 I. m. 529. 12 http://www.astro-opticon.org/overview.html
14Laki(3).qxd
2005.06.09.
10:35
A tudomány nyelvjátéka
Page 95
95
Infrared Coordination Network for Astronomy) csoport célja az európai csillagászati kutatóintézmények és infrastruktúra koordinációja, az AVO13 (Astrophysical Virtual Observatory) az európai virtuális obszervatórium pedig már meg is valósult. A kozmikus gravitációs hullámok észlelésére épülõ Laser Interferometer Gravitational-Wave Observatory (LIGO) két, egymástól igen távoli, de együtt, egyetlen laboratóriumként mûködõ részbõl áll. „Ha ez az obszervatórium teljesen elkészül, az USA egész tudományos közössége használhatja, s része lesz a gravitációs hullámokat detektáló, az egész világra kiterjedõ tervezett hálózatnak.”14 Egyre gyakoribb, hogy nagy mûszerekhez a világ minden részérõl kapcsolódnak laborok, az adatokat tükrözik, a kísérleteket közösen tervezik és hajtják végre. A mûszereket távolról is lehet mûködtetni, az adatok kiértékelése, elemzése testi jelenlétet nem igénylõ közös folyamat, ezért egyre inkább teret nyer a különbözõ egyetemek, intézetek, laboratóriumok konkrét kutatási programokra történõ konzorciális szervezõdése. A folyamat kiteljesedését jelzi, hogy Angliában 2000 novemberében 98 millió fontot ítéltek meg az e-Science15 program elindítására. A cél az, hogy a tudomány mûvelését a földrajzilag elkülönült kutatócsoportoktól mindinkább az internet által lehetõvé tett globális együttmûködés vegye át. Ez csak akkor lehetséges, ha sikerül megteremteni a kutatások egységes szoftverkörnyezetét. Ezért indította el az EU a European DataGrid projektet, azzal a céllal, hogy a nagyenergiájú fizika, a biológia és orvostudomány, valamint a Föld változásainak megfigyeléséhez létrehozzanak olyan szoftvereket, kódkezelõ rendszereket és grafikai interface-eket, melyek lehetõvé teszik, hogy egyidejûleg számos intézményben számítógépek ezrei végezzék a közös adatföldolgozást. Az egyre terjedõ GRID-technológia16 a világon szétszórt adatbázisok, feldolgozóeszközök és tudományos berendezések egyesítésével a tényleges globális tudományos együttmûködés feltételrendszerét hozza létre. Ugyanezt a célt szolgálja az Egyesült Államokban a Department of Energy által finanszírozott program is,17 melynek fõ irányai: adatbázi-
13 http://www.euro-vo.org/intro.html 14 http://www.ligo.caltech.edu/LIGO_web/about/ 15 http://www.research-councils.ac.uk/escience 16 Foster, Ian–Kesselman, Carl (szerk.) (1999): The Grid: Blueprint for a New Computing Infrastructure. Morgan Kaufmann. 17 http://www.sc.doe.gov/ascr/mics/hpn/HPN_Description.htm
14Laki(3).qxd
96
2005.06.09.
10:35
Page 96
Laki János
sok hozzáférhetõsége, közös szimulációk végrehajtása, eredmények valós idejû vizualizációja távoli helyeken, meglévõ „grid”-ek közötti közvetítés és berendezések távhasználata. A tudomány szervezõdési módjának ez az egyre több diszciplínára és a világ egyre nagyobb részére kiterjedõ átalakulása rövid idõn belül elavulttá teszi a Nagy Tudomány megaintézményeit, melyek sem a berendezések kapacitását, sem a létrehozott adatmennyiséget, sem a bennük koncentrált kutatói potenciált tekintve nem lehetnek versenyképesek a konzorciumokkal. Ha bizonyos berendezéseket közösen lehet használni,18 akkor nem érdemes ezeket minden laboratóriumnak megvásárolni, s ugyanez a helyzet a szakértelemmel, a tapasztalattal, a mûszerhasználat és adatértelmezés kialakított készségeivel: nem a berendezéseket és szakembereket kell nagy tudásgyárakban egyesíteni, hanem a szükséges pillanatban igénybe kell venni a máshol lévõ berendezést, adatot vagy szakembert. A rugalmasság mellett ez egyben azt is jelenti, hogy bizonyos tudományágakban az eddig természetesnek és nagyon hatékonynak tekintett kompetitivitást fel kell cserélni a kooperativitással. Ilyen felismerések nyomán született meg a „kollaboratórium” gondolata. A kifejezést (a „kollaboráció” és a „laboratórium” szavak összevonásával) William A. Wulf alkotta meg 1989-ben,19 az olyan falak nélküli laboratóriumok megnevezésére, melyek szakértelmet, eszközöket és számítógépeket egyesítenek, lehetõvé téve a földrajzi helyektõl független tudományos együttmûködést.20 A DOE által finanszírozott erõfeszítések célja kiterjedt virtuális laboratóriumrendszer létrehozása, mely kezdetben csak országos lenne, késõbb a világ valamennyi tudósát egyesítené. A kollaboratórium végképp megszünteti a kutatás helyhezkötöttségét: sem a berendezések, sem az adatok, sem az egyes mérések, részkísérletek, sem a kutatók konkrét földrajzi pozíciója nem számít. Minden és mindenki a kutatás szükségletei szerinti mértékben és idõpontban teszi hozzá a programhoz a maga hozzájárulását, s a hierarchikus szervezést minden 18 Jó példái ennek az NSF által fenntartott Szuperkomputer Centrumok: idõre lehet bejelentkezni, kapacitást igényelni, s a gépet távolról lehet használni. 19 Vö. Lederberg, Joshua–Uncapher, Karen (1989): Towards a national collaboratory. Washington DC: National Science Foundation, Directorate for Computer and Information Science. 20 Ilyen kutatásokat támogatnak az USA legjelentõsebb tudományfinanszírozó intézményei, az NSF, a DOE, a National Institutes of Health vagy a Department of Defense.
14Laki(3).qxd
2005.06.09.
10:35
A tudomány nyelvjátéka
Page 97
97
szinten egyenlõ résztvevõk együttmûködésévé alakítják. Nem személyek mûködnek együtt, hanem csoportok, s e csoportokon belül van hierarchia, de a kísérlet egészét egyik csoport sem uralja, ott kooperatív stratégiát kell használni – írja Jones és Galison.21 A kutatás újfajta szervezése módosítja a munkamegosztás hagyományos fogalmát. Míg a korábbi „kooperatív” munkamegosztást a feladatok jól definiált részekre bontása s az eredmények utólagos egyesítése jellemezte, a „kollaboratív” munka inkább az intellektuális kapacitások, készségek és információk közös használata. Bár a résztvevõk részfeladatokat végeznek, a kollaboratív munka nem befejezett modulok utólagos egyesítése, inkább közös erõfeszítés, melyet a kommunikáció folyamatossága, a tevékenységek közös végrehajtása, a berendezések együttmûködõ felhasználása és az adatok digitális hozzáférhetõsége tesz lehetõvé. Hiába soroljuk azonban elõ a már ténylegesen zajló konzorciális kutatásokat, a „seholhelyen” zajló kutatás gondolata valahogy mégiscsak utópikusnak hangzik. Az utóbbi fél évszázad tudományfilozófiájának ugyanis éppen az volt az egyik leglényegesebb felismerése, hogy a tudományos gondolkodás nem univerzális. A tudományos megismerés sem független a társadalmi, történeti és kulturális környezettõl, ezért feltételezhetõ, hogy a konzorciumok tagjai eltérõ fogalomkészletekkel, gyakorlati készségekkel rendelkeznek, ami lehetetlenné teszi az együttmûködést. Van azonban valami frivol abban a gondolatban, hogy éppen egy tudásszociológiailag érzékennyé vált tudományfilozófia nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy átalakulnak a tudományos tudás elõállításának szociológiai körülményei. III. NYELVJÁTÉK 1. Szóbeliség A hetvenes évek elején Diana Crane dokumentálta,22 hogy a preprintek cseréjével, intenzív levelezéssel, zártkörû konferenciák szervezésével, meghívásokkal fenntartott informális kapcsolatrendszer milyen fontos a 21 I. m. 526–527. 22 Crane, Diana (1972): Invisible Colleges: Diffusion of Knowledge in Scientific Communities. Chicago–London: The University of Chicago Press.
14Laki(3).qxd
98
2005.06.09.
10:35
Page 98
Laki János
tudomány produktivitása szempontjából. Sharon Traweek, aki antropológusként hosszú éveket töltött el a részecskefizikusok világában, a nyolcvanas évek elsõ felében szerzett tapasztalatain alapuló könyvében arról ír, hogy a világ részecskefizikusai erõs, országhatárokat, kulturális, etnikai és politikai különbségeket figyelmen kívül hagyó informális hálózatba szervezõdnek.23 Önmagában ez a tény aligha meglepõ, de jelenlegi témánk szempontjából rendkívül fontos, hogy Traweek egy lépéssel tovább megy annál, mint ameddig másfél évtizeddel elõtte Crane jutott. Azt állapítja meg, hogy mind a csoportok közötti társadalmi kapcsolatok, mind a tudományos hierarchia, mind pedig a tudomány tartalmi része vonatkozásában döntõ jelentõségû a szóbeli kommunikáció: „A jó kísérleti tudósok mûvelik a fizikát, írnak róla, de csak ritkán olvassák. A fontos eredményeket gyorsan lejegyzik, és […] néhány héten belül »preprint« formában hozzáférhetõvé teszik; de folyóiratcikként e preprintek csak néhány hónap múlva jelennek meg. A részecskefizika oly gyorsan változik, hogy mûvelõi hihetetlen ostobaságnak tekintik arra várni, hogy az érdekes adatokat, detektormódosításokat vagy elméleti fejleményeket folyóiratokból tudják meg. Amirõl beszélnek, az az aktuális, magas szintû tudás; ami le van írva, az megállapodott, nem vitatott, s ezért érdektelen.”24 A folyóiratokban vagy könyvekben megjelenõ írott anyag nem a tudomány tényleges mûveléséhez tartozik, hanem a tulajdonjog rögzítéséhez, annak kihirdetéséhez, hogy egy tény felfedezése, egy fontos mérés vagy számítás elvégzése, egy elmélet kitalálása X mûve volt. Mint Traweek megfigyelte, a részecskefizikusok mindig tudni akarják, milyen kutatások folynak, ki mivel foglalkozik, melyik laboratóriumban ki mit szándékozik csinálni, ezért átfutják a preprinteket, s ha valami megragadja a figyelmüket, telefonálnak vagy személyesen megkeresik a szerzõt. Informális beszélgetések, hírcserék, pletykák és tréfák keringenek abban a kommunikációs térben, melyben eldõl, ki a jó részecskefizikus, milyen a jó berendezés, mi számít ténynek, kinek kell megadni a lehetõséget, hogy berendezést csináljon vagy új tényeket találjon.25 Ebben a folyamatosan fönntartott informális kapcsolatrendszerben történik a kutatói presztízs elosztása, a figyelemre méltó gondola23 Traweek, Sharon (1988): Beamtimes and Lifetimes. The World of High Energy Physicists. Cambridge, Mass.–London: Harvard University Press, 77–78. 24 I. m. 120–121. – kiem. L. J. 25 Uo.
14Laki(3).qxd
2005.06.09.
10:35
Page 99
A tudomány nyelvjátéka
99
tok, valódi eredmények kiválasztása és legitimálása, vagyis a különbözõ intézményekhez tartozó kutatók közötti állandó kapcsolat fontos feltétele a tudományos tudás elõállításának. Persze a részecskefizikusok meglehetõsen kis populációt alkotnak, melynek tagjai a gyakori utazásoknak és telefonkapcsolatoknak köszönhetõen kialakíthatták a tudomány mûvelését elõsegítõ szóbeli kommunikáció intézményét. Traweek tapasztalatainak megszerzése idején, a nyolcvanas években még könnyen gondolhatták, hogy csak a nagyenergiájú fizikával foglalkozók közösségére igaz a megállapítás: „kicsiny, s bár nemzetközi, mégis személyes [face to face] közösséget, szétszórt részekbõl álló falut alkotnak.”26 De vajon a tudomány szervezõdésében és a kommunikáció eszközrendszerében az utóbbi évtizedben bekövetkezett átalakulás hoz-e változást ebben a tekintetben? Az ezzel kapcsolatos kétely azért fogalmazódhat meg, mert az a tény, hogy egyre több tudomány konzorciálissá válik, delokalizálódik és folyamatossá válik a kommunikáció a csoportok között, önmagában csupán a fogalmi és perceptuális különbségek megszüntetésének igényét, s még nem lehetõségét jelenti. A relativizmus kiküszöbölésének tényleges lehetõségét mélyebben fekvõ tényezõ biztosítja: a fogalmi sémák és perceptuális szokások, tradíciók hátterében álló cselekvési szituációk, a mérési, kísérleti és megfigyelési gyakorlat közössé válása. Az Oak Ridge National Laboratóriumban található Hitachi HF-2000 elektronmikroszkópot nagy teljesítményû számítógép mûködteti. E gép képernyõjét, klaviatúráját és egerét egy szoftver segítségével tükrözni lehet bármely egyszerû személyi számítógépen, így az elektronmikroszkóp a világ akármelyik laboratóriumából használható. A Nestor Zaluzec által kifejlesztett szoftvernek köszönhetõen a fizikailag különbözõ helyeken lévõ kutatók a megfelelõ interface segítségével változtathatják a vizsgált minták pozícióját, fókuszálhatják a mikroszkópot, beállíthatják a nagyítás mértékét stb. Eközben a webkamerák és mikrofonok segítségével folyamatos kapcsolatban vannak egymással, megbeszélik a következõ lépéseket, közösen értelmezik a látottakat.27 A rendszerhez tartozik az eredményeket rögzítõ elektronikus laboratóriumi jegyzõkönyv (mely a szöveges feljegyzések mellett képeket, sõt digitális filme-
26 Uo. kiem. – L. J. 27 http://tpm.amc.anl.gov/mmc/TPMLVideoCollab.html
14Laki(3).qxd
100
2005.06.09.
10:35
Page 100
Laki János
ket is tartalmaz), valamint egy fórum, mely lehetõséget ad képek és szövegek megvitatására. Ez utóbbi mozzanat nem sokban különbözik a régóta ismert telekonferenciától. A mikroszkóp közös használata azonban ennél többet, közös tevékenységet, közös tapasztalást s ennek egyidejû diszkutálását teszi lehetõvé. Ezzel a berendezés olyan közös nyelvjátékba kapcsolja a kutatókat, mintha ugyanannak a laboratóriumnak a munkaállomásánál dolgoznának. Az így elõálló hermeneutikai szituáció alapvetõen különbözik attól, mint amikor csupán a mások által elvégzett kutatásokról készült írott beszámolókat olvassák, de attól is, mikor a külön végzett kísérleteket és méréseket egy bizonyos kutatócsoporton belül akár egyidejûleg megbeszélik. Az utóbbi helyzetek ugyanis nélkülözik a nyelvhasználat cselekvési és észlelési kontextusát, a cselekvés közösségét, az értelmezõ erõfeszítést vezetõ együttmûködést, s az írott vagy szóbeli beszámolót követõ kutató nem folyamatosan alakuló, hanem lezárt, prezentációra szánt, stilizált értelemmel szembesül. Az elektronmikroszkóp távmûködtetõi az anyagminta közös vizsgálata közben alakítják a tapasztalt jelenségek leírására és rendezésére alkalmas fogalmakat. Olyan cselekvéseket hajtanak végre, melynek eszközei, az elvégzendõ mûveletek és az egész cselekvés céljai standardizáltak, miközben az ezek eredményeként elõálló tapasztalatok bizonyos mértékig függetlenek a cselekvõktõl. Még inkább így van ez azoknak az egyre sokasodó mûszereknek az esetében, melyekkel a kutató nem kerül fizikai kapcsolatba, s így azok nem válhatnak testének „kiterjesztett részévé”, az általuk szerzett tapasztalatok pedig nem lesznek privátak. Azok a mûszerek, melyeket mérnökök és technikusok állítanak be a távol lévõ kutatók kéréseinek megfelelõen, nem olyan információkat adnak, mint a Polányi Mihály hasonlatában szereplõ szerszámok,28 hanem olyanokat, melyek minden résztvevõ számára azonosak. Nemcsak azért, mert mindenki egyformán tapasztalja õket, hanem azért is, mert az együttmûködésnek része és feltétele, hogy megállapodnak, milyen berendezéseket használnak, ezek milyen elvek szerint állítanak elõ adatokat, mi ezeknek az adatoknak a jelentése/jelentõsége. Azzal, hogy távolság teremtõdik a kutató és a mûszer között, egyúttal távolság teremtõdik a kutató és a mûszer által elõállított jelek között is. A jelek közös reflexió tárgyává válnak, nem transzparen-
28 Vö. Polányi Mihály (1994): Személyes tudás. Budapest: Atlantisz, I. köt.: 110–111.
14Laki(3).qxd
2005.06.09.
10:35
A tudomány nyelvjátéka
Page 101
101
sek, nem a kutató elvárásai által formált jelentésük van, hanem olyan, melyet különbözõ tudományos közösségekhez tartozó kutatók együttmûködve alakítanak ki. A standardizációnak köszönhetõen, ilyen helyzetben több joggal beszélhetünk „közös” cselekvésrõl, mint a valóságos életszituációk sokkal komplexebb, a cselekvõk különféle rövid és hosszú távú céljai, érzelmei és szándékai által meghatározott világában. Másfelõl, a kölcsönös megértés azért is könnyebb, mert a feladat nem a cselekvõk intencióinak azonosítása, hanem részvétel a cselekvésben, az ennek eredményeként tapasztaltak közös értelmezése, s az ehhez szükséges fogalmak közös kialakítása. Minthogy a közös cselekvés végrehajtása közben a kutatók folyamatosan hallják és látják is egymást, olyan helyzetben vannak, mely erõsen emlékeztet a köznapi kommunikáció körülményeire. 2. A tapasztalat közössége Amíg a ténylegesen a laboratóriumban dolgozó tudós valóságos eseményeket, folyamatokat vagy dolgokat látott és manipulált, jelen nem lévõ kollégája ellenben kénytelen volt beérni ezek szöveges leírásával, számokkal és képekkel, addig valódi különbség volt kettejük ismeretelméleti pozíciója között. A digitalizálásnak köszönhetõen, különbözõ helyeken lévõ tudósok egyidejûleg vagy idõben eltolva, illetve újra és újra pontosan ugyanazt láthatják, illetve alakíthatják monitoraikon, mint az, aki ott van a laboratóriumban, így a cselekvési szituációk közössé válásával közössé válnak a tapasztalatok is. A korábbiakban a szó fenomenológiai értelmében csak az rendelkezett egy megfigyelés vagy kísérlet során keletkezett tapasztalattal, aki az esemény idõpontjában ténylegesen a helyszínen volt, s ténylegesen belenézett a távcsõbe vagy mikroszkópba. Mindenki más csak az õ szavait vagy az általa megadott számokat, legjobb esetben fényképeket látott, de még az utóbbi évtizedekben használt filmek sem ugyanazt a benyomást közvetítették, melyet a jelenlévõ szerzett. A digitális adatrögzítés ebben alapvetõ változást hozott: egyre több berendezés monitoron jeleníti meg az adatokat, így még a látszata is megszûnik annak, hogy a kísérlet vagy megfigyelés helyszínén tartózkodó tudós valamiképp közvetlenebb kapcsolatban van a realitással, mint az adatokat valamely távoli helyen vagy akár késõbb vizsgáló társa. 1. Nincs senki térben közelebb vagy távolabb a megfigyelt és manipulált folyamatoktól vagy a mûszerektõl, az adatok pontosan ugyanúgy je-
14Laki(3).qxd
102
2005.06.09.
10:35
Page 102
Laki János
lennek meg, az események ugyanúgy kontrollálhatók a világ földrajzilag távoli laboratóriumaiban. 2. Nincs senki közelebb vagy távolabb idõben sem: aki egy évvel késõbb hívja be gépére a teleszkóp által ma rögzített szupernova-robbanást, ugyanazt látja, mint az a csillagász, aki az adott pillanatban épp a monitora mellett ült. (Sõt: bizonyos mértékig igaz ez idõben elõre is, hiszen a drága és bonyolult kísérleteket elõre szimulálják a számítógépeken, eldöntendõ, hogy érdemes-e azokat valóban elvégezni.) A képalkotó eljárásoknak köszönhetõen, mindenki ugyanazt látja monitorán, s mivel a megjelenõ képet eredményezõ események befolyásolásában is közvetlenül részt vehet, s másoknak az eseményekre vonatkozó elgondolásait is folyamatosan megismerheti, a monitorok által közvetített empirikus tapasztalatok jelentéstelítettebbek és valóságosabbak, mint azok, amelyeket a korábbi adatrögzítési technikákkal próbáltak hozzáférhetõvé tenni. Mivel pedig e tapasztalatok a digitális megjelenítésnek köszönhetõen pontosan ugyanazok is minden kutató számára, a tudomány korlátozott empirikus dimenziójában a tapasztalat valódibb közössége állhat elõ, mint a köznapi életben. Nemcsak azért, mert ott ténylegesen egy látószöget csak egyetlen ember foglalhat el, s így többé-kevésbé mindenki tapasztalata más, de azért is, mert a valóságos élet eseményeivel kapcsolatban sokkal több érdek, érzelem, személyes motívum hatja át az embereket, mint a tudományos kísérletek vagy megfigyelések méréseivel kapcsolatban (ami nem jelenti azt, hogy itt ne játszanának szerepet ezek a tényezõk). A köznapi tapasztalatoktól különbözõ tudományos tapasztalatok személytelenségének tiszta példái azok az utólagos közös értelmezésre váró adatok, melyeket emberi jelenlét nélkül, automatikusan pásztázó mûszerek (mûholdak, szenzorok, veszélyes helyekre küldött robotok stb.) gyûjtenek be. Mivel redukált cselekvési és tapasztalati szituációkról van szó, a tudományfilozófus eltekinthet azoktól a lelkesült ígéretektõl, melyek a valóságos élethelyzetekben való testi és szellemi jelenlét teljességével kecsegtetnek. A tudomány cselekvési és tapasztalati szituációiban való távjelenléthez nincs szükség ilyen komplex tapasztalatra: nem az életvilág, a személyes kapcsolatok élményszerû teljessége fontos, hanem a folyamatok, események meghatározott aspektusa, például az égitestek fizikai és kémiai tulajdonságai, s nem a hozzájuk kapcsolódó személyes vagy kulturális jelentések. E redukált tulajdonságok részben definiálhatók, részben hozzáférhetõk a közös, s együtt értelmezett jelenségeket
14Laki(3).qxd
2005.06.09.
10:35
A tudomány nyelvjátéka
Page 103
103
eredményezõ megfigyelés, mérés és kísérlet számára. A tudományban, ahol eddig is döntõ jelentõségû volt a mûszeres tapasztalatszerzés és a kísérleti eszközök általi cselekvés, a távjelenlét újdonsága nem a természetes emberi test funkcióinak átvételében, hanem a tapasztalat individuális jellegének megszüntetésében van. A tudomány ebben a tekintetben minden mástól eltérõ nyelvjátékot teremt, így az a kritika, hogy a távjelenlét nem biztosítja a kommunikáció személyességét, jogos, de irreleváns. Tagadhatatlan, hogy a közvetített vizuális, auditív és haptikus benyomásokból nem rakható össze az élményvilág, de a tudomány nem is élményeket, hanem szikár adatokat keres. Hubert Dreyfus több alkalommal is fölhozott ellenvetése,29 miszerint az intelligens viselkedésben fontos szerepe van a testnek, amit a közvetített jelenlét kizár, kevéssé alkalmazható a tudományra. Ellenpéldái helyenként inkább a televíziós közvetítésre,30 mint a tudományban alkalmazott távmanipulációra illenek, máskor magától értetõdõ dolgot bizonyítanak (a távjelenlétbõl szükségképp hiányzik a testi kapcsolat intimitása),31 vagy tévesek, mint az a (Ryle, Polányi és mások gondolatát felidézõ) példa, hogy a gyakorlati ügyesség nem szerezhetõ meg távtanulással. Valóban nem lehet videofelvételekrõl megtanulni futballozni,32 de vannak olyan készségek, mint például érzékeny és bonyolult mikroszkópok behangolása, veszélyes környezetben mûködõ robotok irányítása, katéterek vezetése, nagyon drága vagy nagyon hosszadalmas kísérletek elvégzése, ritka tapasztalatok elemzése stb., melyek begyakorlásában a szimulációt lehetõvé tevõ elektronikus eszközök nagyon jó szolgálatot tesznek. Milyen testi involváltságról lehetne szó például a mûholdképeket tanulmányozó klimatológusok, a Mars-szondák méréseit elemzõ bolygókutatók, a pozitronemissziós tomográfot alkalmazó orvosok vagy a részecskegyorsító fizikusai esetében? A mûszerek mûködtetéséhez, a fontos jelek észrevevéséhez és értelmezéséhez készségre, gyakorlottságra, jártasságra, de nem a vizsgált dolgokkal való közvetlen fizikai kapcsolatra van szükség. Az az állítás, hogy a szakértelem részét képezõ készségek nem szerezhetõk meg a cybertérben, a mûszeres apparátus
29 Dreyfus, Hubert L. (1972): What Computers Can’t Do. A Critique of Artificial Reason. New York–Evanston–San Francisco–London: Harper and Row Publishers, 147–168. 30 Dreyfus, Hubert L. (2001): On the Internet. London–New York: Routledge, 64. 31 Lásd a robotölelési példát i. m. 69. 32 I. m. 67.
14Laki(3).qxd
2005.06.09.
10:35
104
Page 104
Laki János
kezelésére vonatkoztatva sokszor nemhogy hamis, de épp az ellenkezõje igaz: ott szerezhetõk meg igazán. Mindent összevéve, Dreyfus nem jár el körültekintõen, amikor megállapításaiban egy kalap alá veszi a tudományos és nem tudományos kontextusokat: „…a szakértelem nem szerezhetõ meg a testetlen cybertérben. Ellentétben a távtanulás lelkes híveinek véleményével, a gyakorlati tanulás [apprenticeship] csak az otthon, a kórház, a sportpálya, a laboratórium és a különbözõ szakmák mûhelyeiben történhet.”33 Bárhogy álljon is a helyzet az élet egyéb kontextusaival, a „laboratórium” esetében egyre szaporodnak az ellenpéldák. A tudományos kontextus elkülönítése még hasznosabb lenne azoknak az ellenvetéseknek az esetében, melyek a távjelenlétbõl hiányzó személyességet és intimitást állítják elõtérbe. A távjelenlét – hangsúlyozza Dreyfus – elveszíti a finom, nem vagy alig explikálható jelzéseket, mint amilyen egy beszélgetés hangulata, egy ölelés intimitása, a csak közvetlenül érzékelhetõ személyesség, ezért legföljebb olyan pótszer lehet, mint Harlow kísérletében a kismajmok számára a szõranya: jobb, mint a drótanya, de semmiképp sem azonos a valóságossal.34 Házasságot kötni jobb személyesen, s ugyanez a helyzet az üzlettel is. Szükség van arra, hogy az üzletfelek egymás szemébe nézhessenek, kezet foghassanak, kialakítsák a bizalom és személyesség légkörét. Nem árt ez a tudományos együttmûködésben sem, de nem is nélkülözhetetlen. A távjelenlét egységes intellektuális és cselekvési teret hoz létre, melyben a legeredetibb gondolatokat is standard érveléssel kell megvédeni: nem hivatkozhat senki megérzésekre, különleges kifinomultságot igénylõ tapasztalatokra, belátásokra, személyes meggyõzõdésre, csakis mindenki számára hozzáférhetõ empirikus adatokra és elvileg mindenki számára érthetõ megfontolásokra. A tudományfilozófia utóbbi ötven évének fejleményei után kiábrándítóan „pozitivistán” hangzik ez a megállapítás, holott csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy a tudomány más kontextusban zajlik, mint az élet többi része, s nem ugyanazok a normák érvényesek rá. E redukált kontextusban a távjelenlét „valóságossága” két dolgot jelenthetne: 1. a távmanipulációval kezelt mûszerek magát a valóságot jelenítik meg, 33 I. m. 68–69. – kiem. L. J. 34 I. m. 71.
14Laki(3).qxd
2005.06.09.
10:35
A tudomány nyelvjátéka
Page 105
105
2. a távegyüttmûködés során a partnerek teljes értékû személyes kapcsolatban vannak. Az elsõ lehetõségrõl nem sokat mondhatunk. Vannak érvek a tudományos realizmus mellett, de ezek nem érintik a mûszerek távmûködtetésének kérdését. Akár valóságos kvarkok nyomai jelennek meg a monitorokon, akár a berendezés mûködési elvét tartalmazó elmélet lenyomatai, ez nem a mûszer távolról vagy közelrõl történõ használatának függvénye. Ami a második lehetõséget illeti, amellett érveltem, hogy eltérõen az élet egyéb kontextusaitól, a tudományban a távjelenlét nem lép föl ilyen igénnyel. Ahhoz, hogy tudományos értelemben távjelenlétrõl beszélhessünk, csak a berendezések által szolgáltatott adatokhoz és a berendezésekkel végzett mûveletekhez való közös hozzáférést, valamint az ezzel egyidejû kommunikáció lehetõségét kell biztosítani. 3. A tudomány nyelvjátéka Az együttmûködés redukáltsága nem jelenti azt, hogy a tudományos gondolkodás teljesen izolált lenne a társadalmi és kulturális környezetétõl. A döntõ kérdés az, mit tekintünk tudományos közösségnek: egyegy izolált kiscsoportot vagy az azonos tudományterülettel foglalkozó kutatók összességét. A tudomány relativista felfogása mellett érvelõk számára nem kérdés, hogy csakis az elsõ lehetõségrõl beszélhetünk. Flecktõl Hagströmön át Kuhnig magától értetõdõnek számít, hogy tudományos közösséget azok a kutatók alkotnak, akik folyamatos személyes kapcsolatban állnak, s tudományos tevékenységüket együtt végzik. Nehezebben védhetõ az az álláspont – s ennek megfelelõen kevesebben is képviselik –, hogy e közösség gondolkodásmódját az azt körülvevõ tágabb kultúra és társadalom határozza meg. Jóval gyakoribb a relativizmust a tudományos közösségen belüli szociológiai folyamatokból vezetni le. Az externális és internális szociológiai folyamatok különbözõségének regisztrálásából azonban nem arra a következtetésre jutnak, mint mi fentebb, hogy tudniillik a tudomány a környezetét képezõ társadalmi, gazdasági, vallási, politikai stb. kontextustól különbözõ, sajátos, redukált s ezért standardizált társadalmi összefüggésrendszer és gondolkodásmód. Inkább azt hangsúlyozzák, hogy mivel az izolált tudósközösségekben különbözõ gyakorlatok alakulnak ki, ezzel más-más fogalmi sémák jönnek létre, s ennek következtében más közösségekétõl az
14Laki(3).qxd
106
2005.06.09.
10:35
Page 106
Laki János
összemérhetetlenségig különbözõ nyelvek, gondolkodásmódok jönnek létre. Az összemérhetetlenség, a „kommunikációs zárlat” végeredményként, a gondolkodásmódok és a gyakorlat különbözõségének következményeként jelenik meg, holott ez a viszony éppenséggel fordított! Amennyiben a tudományos közösségen belüli érdekek párosulnak az izoláció megteremtésének technikai és hatalmi lehetõségével, a kiképzés, tájékozódás, kapcsolatteremtés, publikálás, elõléptetés és finanszírozás kontroll alatt tartásával, akkor egy csoport korlátozhatja a tudományos kommunikációt. A tekintély, dogmák és tradíciók rendszere izolációt eredményez, akadályozza a szabad együttmûködést, így a fogalmak nem a sokféleség versenyébõl és szintézisébõl keletkeznek. Vagyis a tényleges helyzet az, hogy a fogalmi sémák összemérhetetlensége, azaz a kommunikációs akadályok nem következményei a gondolkodásmódok különbözõségének, hanem elõidézõi! A fogalmi relativizmus hátterében nem az áll, hogy az egyes közösségek különbözõ fogalmi sémákat definiálnak, hiszen ha léteznének explicit definíciók, a kommunikáció csak nehézkessé válna, de nem ütközne elvi nehézségekbe. A fogalmak nem definíciókon, hanem gyakorlaton alapszanak, melyet mintakövetés útján sajátítanak el a benne szocializálódók. A relativizmus éppen annak következménye, hogy teljes értékû kompetenciára csak szocializáció, s nem teoretikus reflexió révén lehet szert tenni, s ha az egyes közösségek között nincs kapcsolat, akkor mindenki csak saját csoportjának empirikus és interpretációs gyakorlatában vehet részt. A tudomány konzorcializálódása és a hely jelentõségének leértékelõdése szemantikailag úgy konkretizálódik, hogy közössé válnak a fogalmak létrehozásának, a tapasztalatokkal való koordinálásának kontextusai és a nyelvhasználati, értelmezési szituációk, így az ebben a rendszerben mûködõ tudományok speciális fogalmainak interpretálása megszûnik tisztán elméleti kérdés lenni. A digitális adatkezelés, a mûszerek távhasználata és az audiovizuális kommunikáció folyamatossága a tudományt az adott kutatási területen mûködõ tudósok összességének közös nyelvjátékává teszi. Közös cselekvési és tapasztalati szituációt teremt, s ezáltal hozzáférhetõvé teszi a szótlan, a tevékenységben, s nem a róla való beszédben megnyilvánuló tudást. A távjelenlét által lehetõvé tett közös gyakorlat azt jelenti, hogy az internetnek a tudomány e szektorában játszott szerepe nem írható le jól a „háló” metaforával. Nem arról van ugyanis szó, hogy a tudományos tudás többé-kevésbé elkülönülõ csomópontokban keletkezik, s az új-
14Laki(3).qxd
2005.06.09.
10:35
A tudomány nyelvjátéka
Page 107
107
donság a kész anyag gyors közvetítésében és könnyû visszakereshetõségében áll. A kollaboratórium, távjelenlét és távmanipuláció a fogalmak kialakításának, alkalmazásának és módosításának valódi használati kontextusaiba visz. Kész értelem kommunikálása helyett az értelemképzés közös közegét nyitja meg, így az elkülönült csomópontok közötti gyors és állandó kommunikáció helyett az adott tudomány közös nyelvjátéka, a külön hermeneutikai erõfeszítés nélküli kölcsönös megértés lehetõsége jön létre. Az új hermeneutikai szituáció jellegzetessége, hogy az értelmezõk már nem csupán prezentációra szánt, informálás célzatával kialakított szövegekkel és egyenletekkel vannak kapcsolatban, hanem beléphetnek az értelmezni kívánt nyelv használati kontextusaiba, sõt résztvevõi lehetnek a fogalomképzést körülvevõ és támogató manipulatív és verbális folyamatnak, megoszthatják a nyers, még nem értelmezett, elméletbe nem épült tapasztalatokat. Nyers alakjukban látják az adatokat, még nem tényekké kristályosulva, hanem mint zavaró momentumokat, az elvárásokba bele nem simuló rendellenességeket, mint érthetetlen foltokat a teleszkóp vagy mikroszkóp adta képen, mint vibráló pontot a képernyõn, amelyrõl még azt sem lehet tudni, hogy a mûszer hibája, a kísérleti körülmények nem elég gondos elõkészítése vagy valami véletlen jelenség. Ezek a kutatók végigmennek azon a folyamaton, melyben ellenõrzik a jel eredetét, a berendezések mûködését, azonosítják a peremfeltételeket, izolálják a kísérletben szerepet játszó hatásokat, új hatásokat hoznak mûködésbe, új anyagokkal új reakciókat indítanak, kezdeti hipotéziseket állítanak föl, majd vitatnak, és speciálisan e célra kigondolt eljárásokkal ellenõriznek, közösen gondolnak ki új berendezéseket stb. Folyamatos visszajelzéseket, korrekciókat és megerõsítéseket kaphatnak, észrevehetik a fogalmak inadekvátságát bizonyos szituációkban, s részt vehetnek a fogalmak módosításaiban és pontosításaiban. Az együtt játszott nyelvjáték természetesen a megértés összehasonlíthatatlanul jobb feltételeit kínálja, mint a kész szövegek utólagos interpretációja vagy fordítása, mely inkább csak az explicit (vagy explikálható) kognitív tartalmak felderítésére ad esélyt. A résztvevõk egészen más viszonyban lesznek a végeredményként nyelvi formában testet öltõ elmélettel, mint azok, akik azt csak bemutatásra szánt prezentáció formájában olvassák. A kutatók magába a tudáselõállító folyamatba léphetnek be, s mivel részesei ennek, anélkül értik a végeredményt, hogy bármiféle fordításra, interpretálásra vagy tanulásra lenne szükségük. Nem arról van szó, hogy megteremtõdik az
14Laki(3).qxd
108
2005.06.09.
10:35
Page 108
Laki János
összemérhetetlen nyelvek közötti fordítás vagy interpretatív közvetítés újfajta lehetõsége, hanem arról, hogy az azonos tudományágakon belül közös nyelvjátékot játszanak a résztvevõk, s így létre sem jönnek összemérhetetlen nyelvek. A tudomány egyre kevésbé illeszkedik a nyomtatott kultúrába. Nem azért, mert az lassú, drága, rugalmatlan, termékei nehezen kezelhetõk (tárolás, keresés), és nem állandóan hozzáférhetõk, hanem azért, mert a nyomtatott szöveg eltávolít a tudományos gondolatok képzõdésének kontextusától, s annak értelmezési nehézségeket eredményezõ dokumentációjával helyettesíti azt. Úgy állítja be a tudományt, mint tisztán nyelvi képzõdményt, s elfedi azt a tényt, hogy a tudomány egyre nagyobb részében nem csupasz szemantikáról, hanem a tudósok teljes közössége által mûvelt komplex nyelvjátékról van szó.
