A tudomány kommunikációja (vagy a tudás kommunikációja?)

Budapest, 2008. május 8.

A média szerepe az egész életen keresztül tartó tanulásban Miért nincsenek ma Öveges professzorok a médiában? Véleménycsere az oktatás és a média képviselői között

Hargitai Gábor:1

A tudomány kommunikációja (vagy a tudás kommunikációja?)

Témám a tudomány kommunikációja avagy ami e mögött meghúzódik. Ennek a kommunikációnak két jól elkülöníthető területe van:  tudományos közlés (kutató-kutató kommunikáció) és  a kommunikáció a laikus világgal Vizsgáljuk meg előbb a tudományos közlés néhány jellegzetességét. A tudományos közlést nem csak a közlő–befogadó (kutató-kutató) szakmai azonossága jellemzi, hanem két nagyon fontos sajátosság is: 

Az egyik a közlés (az új információ, ismeret, tudás átadása) minden típusára és műfajára jellemző szigorú és az egész világon egységes szabályok. Ezek a szabályok rendezik azt, hogy a kommunikáció résztvevői hogyan jeleníthetik meg gondolataikat szóban és írásban, hogyan választják szét más kutatók eredményeit a sajátjuktól. Ilyenek például az írott közlés esetben a hivatkozásokra vonatkozó előírások:

Hivatkozás a felhasznált szakirodalomra az irodalomjegyzékben a) egész könyv esetén: Szerző (évszám): Cím. Kiadó, Kiadás helye, oldalak száma o. Például: Ranschburg Jenő (1986): Szeretet-erkölcs-autonómia. Integra-Projekt Kft, Budapest, 286 o. b) könyv egy fejezetére, néhány oldalára: Szerző (évszám): Cím. Kiadó, Kiadás helye, mettől-meddig o. Például: Ranschburg Jenő (1986): Szeretet-erkölcs-autonómia. Integra-Projekt Kft, Budapest, 125–149. o. 1

Hargitai Gábor, Oktatási és Kulturális Minisztérium volt Tudománypolitikai Főosztályának volt vezetője

Szakmai támogatóink:

1. oldal

Társadalmi Kommunikáció Tagozat

A program megvalósulását az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány a Munkaerőpiaci Alapból támogatja



c) XY tanulmánya egy VZ által szerkesztett könyvben: XY (évszám): Tanulmány címe. In: VZ (szerk.): Könyv címe. Kiadó, Kiadás helye, mettől-meddig o. Például: Szabó Éva (1999) A szociális megismerés alapjelenségei. In: B. Lakatos Margit – Serfőző Mónika (szerk.): Pszichológia. szöveggyűjtemény óvodapedagógus hallgatóknak. Trezor Kiadó, Budapest, 5–15. o. d) XY szerző Z folyóiratban olvasott cikke: XY (évszám): Cikk címe. Z folyóirat neve. Évfolyam. Szám. mettől-meddig o. Például: Kárpáti Andrea (1995): A nyitott óriáskígyó. Fejlesztő Pedagógia. V. évf. 1. sz. 12–22. o. A hivatkozás másik formája, amikor a szövegbeli zárójeles (szerző, évszám) forma helyett lábjegyzetet, vagy szöveg végi jegyzetet alkalmazunk. A logika ugyanez, csak ilyenkor a sorszámok jelentése a lap alján vagy a szöveg legvégén található. Ez utóbbi a mai tudományos életben már kevésbé használatos egyébként. / http://www.tofk.elte.hu/nevtud/tofk4/hivatkozas.doc / A hivatkozási előírások szigorú betartása bizonyítja azt, hogy a közlő a tudományos előzményeket, ismereteket kellően birtokolja, rendelkezik a megkívánt módszerességgel. 

A másik fontos sajátosság a nyelvi azonosság, azaz a közlés során használt fogalmak standardizáltsága, „értelmezettsége”, a fogalomkészlet zártsága.

Lássunk egy írott nyelvi példát: „Nem a térben működő intézmények és aktorok szellemiségéből rekonstruálja tehát a közép-európai tudatot, de a manifeszt és már rekonstruált tudatot vetíti rá az egykori történelmi tér megváltozott arculatára.” /Kiss Endre:Közép-Európai tudat és a kilencvenes évek/ Bár a szöveg minden szavát értjük, de még sem biztos, hogy ugyanarra gondolunk, mint amit a szerző kifejezni kívánt, például a „történelmi tér” kifejezés értelme a filozófiában tisztázott, de a laikus beszédben nagyon sokféleképpen értelmezhető. Ez tehát egy szakszöveg, mely sajátos, egyenként már értelmezett kifejezéseket használ, ami a tudományos közlés során megengedett, sőt kötelező.


2. oldal





1.ábra DNS kettős spirál

A tudományos közlés nem kizárólag nyelvi kódokat használ, hanem például grafikus képit is. Az 1. ábrán például a DNS kettős spirálját láthatjuk, a 2. ábrán pedig egy matematikai jelrendszerű kódot. Mindkettőről nyilvánvaló, hogy nem a laikus közönség számára készült, hanem olyan fajta absztrakció, amely a tudományos közlés világához, jelrendszeréhez tartozik. 2. ábra Matematikai képlet

A tudomány kommunikációja a laikus világban/világgal eltér, vagy el kellene térjen – az eddig vizsgáltaktól. A tudomány egyik jellemzője, hogy nem intuíciókkal, hanem kötött szabályokkal dolgozik, magyarul módszeresen kezel minden olyan jelenséget, tényt, amivel szembekerül. Így magát azt is módszeresen kezeli, hogy milyen viszonyban kell legyen a kutató azzal a bizonyos laikus közönséggel. Szakmai támogatóink:

3. oldal





Az Európai Közösségek Bizottsága 2005. március 11-én tett közzé (2005/251/EK) a nálunk kevésbé ismert Kutatók Európai Chartáját. (Elérhető a Nemzeti Kutatási és Technológiai honlapján, www.nkth.gov.hu.) A rendkívül tanulságos, dokumentum kimondja: „A köz iránti elkötelezettség A kutatók biztosítják, hogy kutatási tevékenységük a társadalom széles rétegei számára ismertté váljon a nem szakmabeliek számára is érthető módon, javítva ezáltal a tudománynak a nagyközönség által történő megértését.” Fontos posztulátumról van szó. A tudás átadása a kutatók olyan kötelessége, mely egy magasabb rendű elkötelezettség része. Ez a gondolat minden érettségizett magyar számára ismerős, korábbi megfogalmazása Széchenyi Istvántól ered, aki 1825-ben a Magyar Tudós Társaságot (a mai Magyar Tudományos Akadémiát) elsősorban a magyar nyelv ápolása, a tudományok, és művészetek magyar nyelven való művelése céljából hozta létre. Tehát ez a gondolat azt mutatja, hogy a tudós elméknek, a tudomány művelőinek kötelessége, hogy a széles és laikus közönség számára érthető módon átadják tudásukat. Ezt az igényt ismerték fel a szervezők, mikor útjára indították a Mindentudás Egyeteme programsorozatot. A sorozat sok tanulságot rejt a tudomány kommunikációjáról. Számos kifogásolható példára emlékezhetünk. Ilyen kommunikációs típushibák például:  A zene szövegre keverése, ami adásrendezői hiba, amivel le lehet fejezni egy előadást mindjárt az elején.  Emlékezhetünk a hallgatóság üdvözlésére, a milliós nézősereg füle hallatára. Szegény előadónak talán nem mondták meg, hogy tévé-felvétel lesz és adásba fog menni? Hogy szereplése nem csak hallatszik, hanem látszik is?  Emlékezhetünk arra is, hogy sokszor hallottuk azt, amit látnunk kellett volna. Mi volt a műsor? Egy felolvasás egy pódium mögött. Egyetemi előadáson, vagy szakmai közönség előtt ez teljesen elfogadott tudományos közlési mód – a laikusokkal folytatott kommunikációban viszont maga – az unalom.


4. oldal





A típushibákból az derül ki, hogy:  az előadók nincsenek tekintettel a közönségükre, az I. típusú kommunikáció (tudományos közlés) szabályai szerint járnak el. Lehet persze, hogy tekintettel vannak/lennének rá, ha ezt – a különbséget – tudatosítják bennük.  Nincsenek tekintettel továbbá a médiumra, amelyet használnak; olyan dolgokat mond el, olvas fel az előadó a nagyközönségnek, amelyeket láttatnia kellene. Élhetne az eszközök által felkínált lehetőségekkel, a műfaj lehetőségeivel, ha valaki tudatosítja benne a médium és a választott műfaj kifejezési eszköz-repertoárját. Az audiovizuális eszközrendszer ereje a látványban és a hangban (zenében, effektekben) van, és nem csupán a felolvasó ember (az előadó) a verbális közlésben. Ennek a tudatosítása – úgy vélem – nem az előadó felelőssége. Különbséget kell tennünk, aközött, hogy mi az, ami a kutató felelőssége és elhivatottsága, és mi az, ami a műsor alkotóinak feladata. A műsorok alkotóinak, szerkesztőinek leggyakoribb tévedése, ha nem ismerik fel:  „lefilmezni” egy előadást nem ugyanaz, mint közvetíteni azt a tudást, ami a valóság kiválasztott szeletéről adott időpontban, adott emberben rendelkezésre áll. Ez kétféle dolog. Az adássorozatnak nem célja egy előadás/előadó megörökítése, hanem a témáról rendelkezésre álló ismeretek, az előadó tudásának bemutatása átadása.  a befogadó gyakran érzi úgy, hogy a tudását átadni kívánó tudományos szakember lenézi őt, nem-tudásával szembesítve alárendelt szerepbe szorítja. Nem tekinti partnernek. Ez talán a legjellegzetesebb hibája a tudományos, illetve a tudományról való kommunikációnak.  a Mindentudás Egyeteme sorozat egyes előadásaiban lehetőség nyílt a közönség soraiból kérdéseket feltenni. Ezek, azok a „spontán” kérdések, melyeket az előadó előre megkap írásban, a közönség képviselője felteszi, és ezáltal együtt imitálják azt az interaktivitást, ami valójában ennek a műsorfolyamnak nem sajátossága. Nem elégséges tehát az egyes előadásoknak jó, az embereket valóban mélyen érdeklő címeket adni, mert a tematizálással a műsort nem lehet önmagában sikerre vinni. Bár egy sorozat szerkesztésének fontos eleme az egyes részeket „blickfangos”, közönségcsalogató címek alatt futtatni – de ez önmagában kevés.


5. oldal





Nézzünk meg egy másik közlési módot. Mit üzen a tudományról ez a két plakát? 3. ábra Magyar Tudomány Ünnepe 2007 plakátja


6. oldal





Az első plakát (3. ábra) a Magyar Tudomány Ünnepét hirdette tavaly novemberben. Erre szokták mondani pestiesen, hogy „sírkő és savanyú-cukor”. Képileg zavaros, információval agyontűzdelt. Azt, hogy a tudomány „mindenható” és sokoldalú, a lapszéli margóra helyezett montázzsal, egy – magukban kevéssé informatív képsorral kísérli meg illusztrálni. 4. ábra THE Tudományos Szalon plakátja 2008


7. oldal





A másik plakát (4. ábra) egy aktuális rendezvényre invitál. A képen Magony Szilvi, ex-szépségkirálynő a fiatalokat invitálja egy tudományos előadásra; előnyeit latba vetve népszerűsíti a tudományt. Vajon mit várt az eseménytől az, aki a szépségkirálynő bájainak hatására megy el a tudományos előadásra? A tudomány laikus világgal való kommunikációjának nem szabadna azt az attitűdöt erősíteni a hallgatóságban, hogy „látjátok, mi mindent tudok”, hanem azt, hogy „kellő módszerességgel és racionális, de fegyelmezett gondolkodással – bármilyen műveltséggel – Te is felfedezheted!” Együtt felfedezni. Ez pozitivista megközelítésnek tűnve ugyan, de ennek ellenére ez a valódi üzenete a sorozatnak, illetve ennek kellene lennie. Persze lehet más is üzenetet is megfogalmazni. A lényeg az, hogy – a kommunikációs szakma szabályai szerint – az üzenet világos, előzetesen pontosan tisztázott legyen. Mit szeretnék elérni, ehhez milyen megjelenítést, eszközrendszert, előadót, tematikát stb. kell használnom? Ez – tömören – a közönség (a célközönség) tiszteletben tartását jelenti. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem a közönséget kell tehát idomítani, hanem az őt megközelíteni akaróknak – előadóktól kezdve a műsor-szerkesztőkig – kell alkalmazkodniuk a célközönség sajátosságaihoz. Vegyünk szemügyre két kiadványt. Az „Élet és Tudomány”, hazai termékünk, évtizedes újság, igen komoly, irigyelt beltartalommal és nagyon jó szerzőkkel. A másik a „National Geographic” magyar nyelvű változata. Szeptembertől újra kapható lesz a „Scientific American”, hasonló megjelenésben. Ami az Élet és Tudományt illeti, talán nem szorul bizonyításra, hogy sem a közönség, sem a szerzők nem ezt érdemlik. Pontosan tudom, hogy ez üzleti kérdés, de az, hogy az Élet és Tudomány alig egzisztál és megjelenésében továbbra is ezt a múlt századi formát őrzi a megjelenésben, ez menthetetlen, mindenkit, aki a tudomány kommunikációja közelébe kerül ebben az országban, minősít. Nem ezt érdemli a közönség és nem ezt érdemlik a szerzők sem; ennél sokkal többet. Összegezve: Ismeretet, tudást kommunikálunk még akkor is, ha ezt nem kommentátorként, hanem a tudás birtokosának szerepeltetésével tesszük. A kommunikáció (szakmai) szabályai alól nem jelent felmentést, ha a téma „tudományos”. A tudományos kutató, habár saját területén felkészült és sokat tud, de nem feltétlenül felkészült közszereplő. Nem felkészült média-alany. Meg kell őt tanítani a megjelenésre és a megjelenítésre.


8. oldal





Teljesen természetesnek vesszük, hogy a politikusokat felkészítik megjelenésre, beszédmódra, megszólításra, tempóra, hanghordozásra stb. mielőtt közszereplésre engedik. Erre a tudományos kutatók is rászorulnak, mivel ez nem tartozik az iskolázottságuk körébe. Ezért a kommunikációs szakma szereplői a felelősek, nem maguk a kutatók. Mely szakmai szabályok betartása elengedhetetlen? - Világos, preformált üzenet (kit, miért, miért szólítok meg ezt a témát szerepeltetem). - A célcsoport beható ismerete (kiknek szól?). - Alkalmazkodás a célcsoport sajátosságaihoz. Tiszteletben kell tartani a témától mégoly távol álló, mégoly laikus, mégoly hozzá-nem-értő közönséget is,  az üzenet megformálásában,  a közvetítő eszköz, mód kiválasztásában. - El kell érni az előadónál a választott médium eszközrendszerének tudatos birtoklását. Nem titkolva a kutatók felelősségét, és nem kisebbítve azt, alapvetően úgy vélem, hogy aki Őket közlésre szólítja fel és viszi tudásukat a nagyközönség elé – azé az elsődleges felelősség.


9. oldal



A tudomány kommunikációja (vagy a tudás kommunikációja?)

Recommend Documents