A tudás. Központi téma. amiért még az ajatollah is regisztrál a facebookon. szövegszerű képekképszerű. egy afgán kalandjai európában

közélet

amiért még az ajatollah is regisztrál a facebookon

M Ú O S Z B á l i n t Gyö r g y Új s á g í r ó A k a d é m i a • 2009/2010

tudomány

szövegszerű képekképszerű szövegek egy afgán kalandjai európában irodalom

mintamókus életmód

modern kori kincskeresés család

szotyola és szilvamag sport

vadászó őseink nyomán

Központi téma

A tudás

Szakmai terjesztésű lap

kultúra

Impresszum

A PRESSzó a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia végzős újságíró hallgatóinak lapja

„Adversus solem ne loquitur” *

Kiadja: MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia, 1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/A. Tel/fax: (+36-1) 342-4703 www.muosz.hu Megjelenik a Bálint György Alapítvány támogatásával

Szakmai tanácsadás: dr. Földes Anna

M

Mandrik Edina

Olvasószerkesztő: Todor-Soó Katalin

Szerkesztők: Braun Anna (Közélet) Tolmácsi Tünde (Tudomány) Szabados Melinda (Kultúra) Koncsikné Káli Andrea (Irodalom) Varga Lilla (Életmód) Dandé Melinda (Család) Mészáros Judit (Sport)

iközben azon töprengtem, hogy milyen frappáns előszót lehetne írni egy olyan újsághoz, aminek központi témájául a tudást választottam, eszembe jutott, hogyan is jutottunk el odáig, hogy már azon gondolkodhatom, mi kerüljön az első oldalra. Egy szóval jellemezve: nehezen. A nehézséget elsősorban a demokratikus keretek okozták, mert a csaknem 60 ember – újságírók és fotósok – munkáját koordinálni, őket partnerként kezelve, majdnem lehetetlen feladatnak tűnt. Az internet nagyban megkönnyítette a kommunikációt: a megosztott táblázatok és az e-mail megfizethetetlen kincsnek bizonyult. Az utolsó simításokat stílusosan egy kávézóban végeztük az olv. szerk.-kel, míg végül az anyag teljesen összeállt.

Művészeti vezető:

2 presszó

* 2009/2010

Dobosy Anikó [email protected]

Utolsó simítások (Mandrik Edina és Todor-Soó Katalin)

Tördelő és képszerkesztő:

Sokoldalú partner A HVG Press, mint grafikai stúdió már 18 évvel ezelôtt rangot vívott ki magának a piacon. Felhalmozott tapasztalataink, kiemelkedô IT hátterünk és kivételes munkakultúránk mellett különeges digitális nyomdai szolgáltatásaink is hosszú évek óta ügyfeleink rendelkezésére állnak. A ránk jellemzô ügyfélközpontú szemlélet, amely többek között a személyre szabott árképzésben is megmutatkozik, mára már komplex kommunikációs ügynökséggé formálta cégünket.

Hogy miért a tudás lett az újság vezérfonala? A szó jelentésének sokszínűsége miatt: mert nem csak ismeret vagy képesség megszerzését és birtoklását jelenti, hanem a felismerni, a felidézni és alkalmazni tudást is, legyen szó akár filozófiáról, táncról vagy vadászatról.

Nagyné Poczai Melinda [email protected]

Címlapfotó: Nagyné Poczai Melinda

A felismerni tudás – számomra – azt jelenti, hogy minél többet tudunk, annál inkább rálátunk arra, hogy a megszerzett tudásunk igen kevés és mennyi megszerzendő áll még előttünk. Minél több és több az információ, annál nagyobb a veszélye, hogy ebben a rengetegben nem ismerjük majd fel a valódi értékeket.

Illusztrációk: Kugler András [email protected]

Nyomdai munkák koordinációját ránk bízhatja

A MÚOSZ BGYUA 2009/2010 fotóriporter hallgatóinak munkái. A fotóriporterek elérhetőségéről az [email protected] e-mail címen kapható információ.

Plakátjait, szórólapjait, hirdetéseit meg is tervezzük

Nagyné Poczai Melinda

Precíz, zökkenőmentes nyomdai előkészítést és kivitelezést garantálunk

Online kiadvány:

Kommunikációját átfogó, kreatív koncepciónkra alapozhatja

Digitális nyomdánk kis példányszámok esetén is színvonalas, gazdaságos megoldás

A felidézni tudás olyan képessége az embernek, amely nélkül a megszerzett ismeret vagy képesség semmit sem ér. Mert ezt nem elég birtokolni, elő is kell hívni azt a megfelelő pillanatban a helyes gondolatmenettel. És végül: az alkalmazni tudás. Végignézve az írásokat, elmondhatom, hogy mi már tudunk valamit. Tudjuk, hogy újságot írni felelősség, hogy az írott szónak olyan súlya van, amelyet el kell bírnia a nyomdafestéknek. Kell is hogy súlya legyen, mert egyébként tartalmatlan, gondolattalan betűhalmaz hullna az olvasóra. Bízom benne, hogy a lap elolvasásával – és a rendszeresen frissülő online kiadással – mi is hozzájárulunk tudásához!

http://press-szo.hu [email protected]

Online kiadvány tervezés és programozás : Mandrik Edina [email protected]

Nyomda: Cím: 1037 Budapest, Montevideo utca 14. • Telefon: +36 1 436 2070 • E-mail: [email protected] • Internet: www.hvgpress.hu

HVG Press Kft. [email protected]

Mandrik Edina

*Ne vitatkozz azzal, ami világos, mint a nap. (Erasmus)

2009/2010 * presszó 3

Fotó: Nagyné Poczai Melinda

Főszerkesztő:

„Még a borsón is szépet álmodom”

6

Lidércek a napon

33

Hitetlen látomás

7

Szemedben

34

Megértés

35

A politika mint hivatás

11

Élet a multiknál

12

Az érdekes emberekért érdemes élni

13

Kóbor Andrea, [email protected]

Tolmácsi Tünde, [email protected] Tóth Marianna, [email protected] Vadász Éva, [email protected]

Tudomány Szövegszerű képek - képszerű szövegek

14

Egér a marson?

16

Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél

18

Kovács Zsuzsanna, [email protected] Mandrik Edina, [email protected]

Tolmácsi Tünde, [email protected]

A semmisség semmisége

Barnás Márton, [email protected]

21

Láthatatlan, mégis „láttam”

22

Használati útmutató az ÉLET nevű útvesztőhöz

23

„Vigye el az ördög”

24

Egy afgán kalandjai Európában

26

Rejtjelek 2.

29

Fekete Felícia, [email protected] Keindl Olívia, [email protected] Nagy Borbála, [email protected]

Szabados Melinda, [email protected] Todor-Soó Katalin, [email protected] Tóth Zsófia, [email protected]

Irodalom New Age az egyetemen

30

Kócbaba

31

Bánosi Eszter, [email protected] Braun Anna, [email protected]

Bliccelő gácsér

32

Dicstelen bemutatás

32

MintaMókus

33

Emlékezet

33

Tóth Marianna, [email protected] Vadász Éva, [email protected] Schnetz Zoltán Imre, [email protected] Molnár-Lamos Krisztina, [email protected]

36

Szexepil-e a tudás?

37

Ökológiai lábnyom – a tiéd mekkora?

38

Agykontroll - orvoslás vagy kuruzslás?

40

Gondoltam, már tárgy

41

Ha nagy leszek, yuppie leszek

42

Halál koreográfia szerint

44

A divatról nem divatosan

46

A B-terv

47

A B-terv

47

18

Gábriel Győző, [email protected]

Varga Lilla, [email protected]

Koncsikné Káli Andrea, [email protected]

Kovács Enikő, [email protected]

Kenessey Tamara, [email protected]

Krajcsó Linda, [email protected]

20

Amiről nem tudunk semmit

Modern kori kincskeresés a természetben

Lator Anna, [email protected]

Fazakas Szeréna, [email protected]

Barnás Márton, [email protected]

Todor-Soó Katalin, [email protected]

Család Az élet útjain

48

Szotyola és szilvamag

50

Négy lábon, négy fal között

52

Dandé Melinda, [email protected]

Molnár-Lamos Krisztina, [email protected]

Nagyné Poczai Melinda, [email protected]

Sport Tudnánk? Tudnánk!

54

Őseink nyomán

55

Hogyan tanul a magyar úszóválogatott?

56

Interjú lelkem tükrével

58

Mészáros Judit, [email protected]

Farkas Bertram, [email protected]

Takács Kitti, [email protected]

Mészáros Judit, [email protected]

2009/2010 * presszó 5

Kultúra

Életmód

31

10

37

Amiért még az ajatollah is regisztrál a Facebookon

16

10

dr. Jung Katalin Szilvia, [email protected]

50

750 dühös ember

Schnetz Zoltán Imre, [email protected]

* 2009/2010

8

6

dr. Jung Katalin Szilvia, [email protected]

48

In medias res publica

Kenessey Tamara, [email protected]

52

Braun Anna, [email protected]

Barnás Márton, [email protected]

46

Bánosi Eszter, [email protected]

4 presszó

26

Közélet

38

tartalom

közélet „A pácban mindenki benne van.”

„Még a borsón is szépet álmodom”

Csak az elefánt ormánya van hátra: a papírt fentről lefelé hajtani, az ormány háromszögrészét felfelé horpasztani, gyorsan és gondosan hajtani, az élekre nagyon ügyelni. Végül a fülek is a helyükre kerülnek. A rózsaszín elefánt a többi origami figura, a béka, a sas és a hattyú sorába áll. Judit irodai asztalán japán kása– és üveggyöngyökkel, műanyag gömböcskékkel és csövecskékkel teli tasakok, színes gyöngyfigurák, damil szálak is sorakoznak a jegyzettömbök és összefirkált papírlapok között. Zsolti origamizásban jobb nála, de az utóbbi héten felhagyott a hajtogatással, és inkább színes jegyzettömbökre firkál képbe rejtett szavakat. Valójában egy bizonyos mondat egyértelmű jelentését színesíti különböző tipográfiai megoldásokkal: I hate my job.

…Hogy ébren légy, borsón fogsz térdepelni.

…Hogy a rádbízott marha kárba ment… A dolgozók teljesítményét egy falba épített monitor jelzi, amit sosem lehet kikapcsolni. A telekép különböző statisztikákat, diagrammokat és sávokat mutat az elért ügyfelek számáról, az eredményes biztosítási üzletkötésről, melyet penetrációnak hívnak. A kötési hatásfoknak meg kell haladnia a 30%-ot, ellenkező esetben a munkavállaló elbúcsúzhat a teljesítménybérétől. Akár a munkáját is elveszítheti. A vezetőség számára azonban elképzelhetetlen, hogy egy ügyfelet nem lehet meggyőzni a szolgáltatás hasznosságáról, ahogy ők mondják, a „nagyon szép termékről”. – Még az egyetemen, egy könyvtári leltározás során a kezembe akadt Kovács Imre Kossuth-díjas olvasztár: Hogyan emeltem teljesítményemet című könyve – mondja Zsolti, aki már hat hónapja dolgozik call center operátorként. – Akkor ez az egész

Judit a harmadik hónap után sem tudta megszokni a headsetből a fülébe sípoló telefoncsörgést, mely szinte az Fotó: Kovács Szabolcs

6 presszó

olyan komikusnak és távolinak tűnt, most viszont úgy látom, hogy a világ még mindig a munkaverseny, a termelékenység növelése, a nyereségorientáltság fogalmai körül forog, minden egyéb emberi motiváció elhalványulni látszik. A főnökség persze azt sulykolja, higgyünk a szolgáltatásban, mert az megváltoztatja az ügyfelek életét, de mi csak azt csináljuk, hogy lényeges információk direkt elhallgatásával emberek zsebéből vesszük ki a pénzt, és tömködjük meg vele a cég büdzséjét. A dolgozók többsége frissdiplomás, nincs lehetősége továbblépni. Van olyan is, aki viszont itt akar karriert befutni. Ők valahogy megszerették a céget. A monitor közben erős változásokat mutat, valaki a 30%-os határ alá esett. Ha továbbra is a szint alatt marad, nemcsak ő, hanem a csapata sem kap a hétre elég jutalékot.

„ Jó kommunikációs- és kapcsolatteremtő készség , jó stressztűrő-képesség , szorgalom és pozitív beállítottság , teljesítményorientáltság és pro-aktivitás, versenyképes jutalékrendszeres fizetés, fiatalos, lelkes csapat, dinamikus multinacionális környezet.” – olvassa Zsolti az álláshirdetéseket. Eg yelőre filmezni akar, és befejezi a félbe hag yott vallástörténeti szakdolgozatát, melyet a hindu Ganésáról, az elefántfejű istenségről írt. A köztes időkben pedig aludni fog , pihenni, és sokat álmodni.

Braun Anna

(Hamvas Béla: Karnevál)

Hitetlen látomás Azaz: miért pont a szemednek akarsz hinni? Az „értelem koráig”, azaz a felvilágosodásig föl sem merült, hogy lehetséges (racionális) volna a tudást az empíriával helyettesíteni, a létezőt a láthatóval magyarázni – netán összetéveszteni. A „premodern” társadalmak alapja a közös hit- és mítoszvilág, az istenek s emberek összegabalyodó, egymásból értelmet és okot nyerő élete volt. A józan ész mítosza A józan ész tesz bennünket emberré, vallotta a francia filozófus, a gondolkodást az igazságkeresés legfőbb eszközévé („cogito ergo sum”) emelő Descartes, aki a tudáselmélet kristályköveiből palotát építő Michel de Montaigne és az etika kérdéseit boncolgató Benedictus de Spinoza asztal és gondolattársaságában megváltoztatta az egész európai fejlődéseszmét. Az európai kultúra a 17. században indult el kilencedik kereszteshadjáratára, csak a korábbival éppen ellenkező irányba: a misszió ezúttal a tudás felszabadítása volt a hit fogságából. Az eszközök: a szkepticizmus, azaz a kérdezés és az empíria, vagyis a tapasztalás. A hit és tudás egységének szétforgácsolása csak és kizárólag az ál-

talunk, európaiak által oly modernnek, civilizáltnak tartott nyugati (európai) kultúrára jellemző – valamiért nem akaródzott átvenniük a nem agyoncivilizáltaknak. Az okok kibontása meghaladja ezen írás kereteit, de felvetődik a kérdés, hogyha minden más vallási irányzatban kéz a kézben jár hit és tudás – kissé demagóg módon fordítva: szeretet és megismerés –, akkor a franciák lázadása nem pusztán egy egyházpolitika-ellenes akció volt-e? Egy olyan, az egyetemes anyaszentegyház elleni lázadás, ami pusztán a vallási hatalom, a papok túlterjedő és ekkorra már igencsak erkölcstelen uralkodásának megdöntésére irányult.

A fürdővízzel kiöntötték a gyereket Az európai kultúra – és társadalom – jó időre meghasonlott: az egyház hatal-

mát csak Isten spirituális fennsőbbségének (létének) tagadásával lehetett megszűntetni. Miközben az isteni törvények társadalomszervező erejét nem lehetett olyan egyszerűen kihajítani az ablakon – nem maradt más, neki kellett látni az alkotmányozásnak, olyan „szent” pillérekre kellett helyezni a nemzetállami-állami közösségeket, amelyek segítenek érteni és szabályozni közös életünket. Így váltak szükségszerűen az ideológiák, az egyén szabadságába és képességeibe, az önmegvalósításba, vagy épp a közös cselekedet erejébe vetett „hitek” - vallást pótló – rendezőelvvé. Így lett a (poszt)modern ember vallása az ateizmus: korunk embere az isteni lámpást elcsente az oltárról és egyszerűen hazavitte, feledve, hogy a vallás egyik legfontosabb sarokköve persze a hit, de a hit nem értelmezhető közösség, közös mítosz nélkül. Megérkezett tehát a közös mítosz: a józan ész. Az én józan eszem, a te józan eszed, az ő józan esze. S amit nem tudunk megélni – ami egy keleti gondolkodó arcára jóindulatú mosolyt csal – az az individuális tudás kiterjesztése és megosztása. Profánul megfogalmazva: az individuális öröm kiterjesztésének megtapasztalása.

Darwin, Freud és Marx A psziché ópiumot kereső körútján árusokba botlik: Darwin a fejlődést, Freud a lélektant, Marx pedig a közösséget adja, drágán. Ahogyan Hamvas Béla írja a Patmoszban (1961), a modern ember „provizóriumok között él”, ötletek, kérdések és elméletek határozzák meg tudatát. „Körülbelül három elmélete van: a darwinizmus, a freudiz-

2009/2010 * presszó 7

* 2009/2010

Már megint úgy elmerültél álomképeidben,…

agykérgéig hatolt. A monitor vibrálása már nem zavarta annyira, hiszen betéve tudta a scriptet és a kifogáskezelést. Hat óra alatt körülbelül száz hívást indított el, és egészen furcsa tudatállapotba került az értékesítési forgatókönyv mantraszerű ismételgetésével. A z origamizás is eg yre jobban ment, de két napja közölte a vezetőség , nem foglalkozhatnak eg yéb melléktevékenységgekkel, mert ezek csökkentik a hatékonyságot és a koncentrációs képességet. Más problémák is felmerültek: a visszahallgatások azt mutatják, hog y a hívásban töltött ideje is csökkent. A héten felröppent eg y olyan hír, hog y valaki belülről bomlasztja a csoportot, rossz véleménnyel van a cégről, nem ért eg yet a szigorításokkal és a vezetőség hozzáállásával. Nem csapatjátékos. Mindenki pontosan tudja, kiről van szó. Zsoltit fog ják behívni a Szobába.

Fotó: Braun Anna

Bánosi Eszter

közélet

8 presszó

Civilizációnk nagy empíria-központúságában gyökeredző amnéziájában egyszerűen elfelejtette, hogy még a descartes-i rendszer is eljutott a megmagyarázhatatlan létezőig, s ezt a szubsztanciát még a franciák is Istennek nevezték. „Isten eszméje velünk született (idea innata), ami független a külvilágtól, ezért a legnagyobb fokú bizonyosság illeti meg, amiből következik annak igazságossága is. Ezért a genius malignus hipotézise is összeomlik: Isten igazsága garantálja a világ és a rá vonatkozó ismeretek helyességét” – írja Descartes. Maradt tehát a szükségképpen fragmentált józan ész mítosza, az igazoló „Egység” nélkül, az igazságkeresés, a megtalálás illúziója nélkül, a ráció, az ismeretek hajszolása a valódi tudás, bölcsesség birtoklása nélkül. S az európai ember életét egy látszólag szekularizált, de a valóságban az isteni karizmát a demokratikus intézményekhez tapasztó államban, közös mítoszok nélküli közösségek labirintusában, saját centrumát keresve, bolyongva, boldogságot kutatva, önsegítve, okkul-va vagy épp hiszterizálva és fanatizálva, megvezetve vagy megvilágosodva, elégedetlen él.

In medias res publica

2

010. február 1-e, a Parlament Felsőházi nagyterme zsúfolásig telve a magyar közélet számos képviselőjével: politikusokkal, irodalmárokkal, művészekkel valamint érdeklődő civilekkel. Az országgyűlés e régi második kamarája ezúttal tehát nem arisztokrata követelésektől hangos… – bár elképzelhető, hogy nemsokára újra az lesz? A körvonalazódó tervek – egy negyedik Köztársaságról, egy új Alkotmányról, s a Parlament ismételten kétkamarássá alakításáról – feltétlenül arra indítanak, hogy megvizsgáljuk a korábbi és jelenlegi állami berendezkedésünk, jogintézményeink helyzetét. Az apropó 1946. február 1-e, a Bibó István Társaság megemlékezése a II. Magyar Köztársaság kikiáltásának 64. évfordulója alkalmából. A Tanácsköztársaság rövid próbálkozását követően, a második világháború után királyságból ismét köztársasággá lettünk. De mit jelent ma ez a fogalom? A res publica közügyeket, a közös dolgok feletti közös rendelkezést jelenti, melyet a polgárok, képviselőik és a Köztársasági elnök együttesen gyakorol. Sokan a demokrácia fogalmát is ide sorolják, tévesen azonban – hívja fel a figyelmet Vitányi Iván nyitóbeszédében. Az utóbbi feltételezi az általános, titkos és egyenlő választójogot, mely egyben a szabadság garanciája is. A köz elválaszt, de egyszersmind össze is köt. Egy köztársaságnak a polgár szavazatán kívül, annak résztvevő szavára és felelősségvállalására is szüksége van. Az 1989-es rendszerváltástól kezdődően nyílt először lehetősége Magyarországnak, hogy mindezt megteremthesse. Az elmúlt húsz év azonban azt mutatta, hogy a szabadság túlhangsúlyozása elhomályosította az egyetértésre való törekvést s az együttműködést. A megemlékezés valamennyi felszólalója: Vitányi Iván, Bajnai Gordon, Kuncze Gábor, Debreczeni József és Majtényi László egyetértett abban, hogy egy modern demokráciában van

egy limes, amelyen belül kell maradnia a demokratikus közép irányzatainak, s a szélsőségeset, az autokráciát, a tekintélyelvűt ki kell rekesztenie köreiből. Vitányi szerint nálunk ez a közép még nem elég erős, a res publica éthoszát, erkölcsét erősítenünk kell. Debreczeni József Magyarország történelmének három sorsfordító pontját említette: Szent István államalapítását, melynek során európaivá váltunk; a sztálini diktatúrát, mely ismét egy ázsiai zsákutcába kényszerített bennünket; s a rendszerváltást, amikor visszanyertük szabadságunkat. Az úton fontos állomás volt az 1848-49-es szabadságharc, mely ledöntötte a feudális maradványokat, s megteremtette a polgári jogegyenlőséget. Olyan nagyszerű személyiségek közreműködésével, mint Kossuth Lajos, aki életének 92 éve alatt, folyamatosan és soha szűnni nem akaró energiával és elszántsággal munkálkodott hazája függetlenségén. Az ország szuverenitása szempontjából is mérföldkő az 1989-es rendszerváltás, hiszen ekkor adatott meg először, hogy nem idegen hatalmakkal szemben kellett fellépnünk, hanem magunk dönthettünk életünkről – emelte ki Kuncze Gábor, aki szerint ehhez képest ma megint azt látjuk, hogy mások akarják megmondani, miben higgyünk. Sokan visszaélnek a demokráciával – hangoztatják éppen azok, akik erkölcsileg a leggyengébbnek bizonyultak. Kuncze elvetné a húsz évvel ezelőtti eszméket, s arra szólít, hogy önmagunkban fedezzük fel azt az európait, akiben van erkölcsi tartás, egyéni és közösségi felelősségvállalás. Szerinte a demokrácia érdekében „a szabadságot korlátozók szabadságát kell korlátozni!”nem a szabadságot önmagában. Paul Lendvai terminusával élve az „elhibázott” rendszerváltás óta számos nagy formátumú politikus dolgozott az orszá-

gért: ők azonban sokszor megmaradtak humánusnak, miközben hiányzott mögülük a kivitelező apparátus, a bátorság.

meggyőződésünk. Éppen ezért a – századokon át jelen lévő történelmi Alkotmányunkat követően megszületett – kartális dokumentum megőrzése az egymás iránti tisztelet feltétele, közös felelősségük és érdekünk.

Viselkedésbeli reformoknál szem előtt kell tartanunk Ralph Darrendorf (1929– 2009, szociológus, filozófus, politológus és liberális politikus – a szerk.) szavait: „egy forradalom előkészítéséhez elég lehet hat hónap, a piacgazdaság megszilárdításához hat év, de a társadalom megváltozásához hatvan év sem biztos, hogy elég” – figyelmeztetett Bajnai. Ennek egyharmadán túl vagyunk, előrelépés nem történt: továbbra is bezárkózunk, és a tolerancia szikrája sincs meg bennünk.

Gondoljuk végig, Kossuth Lajosnál nyomát sem találjuk cinizmusnak, kegyetlenségnek, hazugságnak vagy Tűnhet úgy, hogy az alkotmány tartalmát lelketlenségnek. Nem egyéni célok túlnyomóan technokrata szabályok alkotvezérelték: elérni a nemzeti önrendelják, s kívánhatunk új alkotmányt, sőt új, kezést, az állam függetlenségét, Erdél�IV. Köztársaságot is. De valóban megéri-e lyel való egyesülést, a magyar nyelv a politikai versengés miatt szakítani hivatalos nyelvként való elismerését. minden eddig elért sikerrel? Hihetetlen műveltsége és szónoki Ma már megvalósult a szabadság, az képességeinek köszönhetően alakja autonómia, melyet idegen hatalmak Az Alkotmánybíróság megszüntetése, nemcsak Magyarországon, hanem késoha el nem vehetnek tőlünk, ugyans beolvasztása az Legfelsőbb Bíróságba sőbbi száműzetésében, Amerikában és akkor belső csatáinkat még egyre nem ajánlott a serdülő Magyar KöztársaAngliában is hódított. „Uraim! Így áll vívjuk: politikai versengések, korrupság esetében – mondja Bajnai. E fórum e perczben a nemzet az Önök kezében; ció és populista felhangok irányítanak függetlenségére, valamint az igazságszolés Isten kezökbe adta a mai határozatbennünket – fogalmazott tal e nemzet életét, de a kormányfő, aki szerint a kezökbe adta a nemzet megújulás akadálya a részérhalálát is” – mondta az „Egy köztársaságnak a polgár szavazatán dekek ütközése, a közös 1848-as szabadságharkívül, annak résztvevő szavára és felelősségérdek érvényesítésének cot megelőzően tartott, vállalására is szüksége van.” hiánya, aminek orvosolása most különösen aktuádemokráciában a polgárok lis beszédében. feladata. A jog- és az esélyegyenlőség csökkenésével A res publica megerőa köztársaság is hanyatlik és gyengül; a gáltatás jogintézmények feletti pártatlan sítését Bajnai Gordon 2010-ben ismét a helyzet ugyanaz, ha a fasiszta gondolaőrködésére, stabilitásra, a parlament kidemokratikus intézmények stabilizálásátok a parlamentben röppennek fel, vagy egyensúlyozott működésére van szükség. ban és viselkedésünk megváltoztatásáegyenruhában az utcán hangoztatják ban látja, mint egyetlen lehetséges utat őket, illetve ugyanilyen egyenruhában De a köztársaság intézményei és eszméi ahhoz, hogy „egy nyugatiasan működő épp az EP-ben üldögélnek. Nem szabad mellett annak sikeréhez legalább annyira hardware-en ne egy keleties software hagynunk, hogy a műveltség útja fontos a demokratikus viselkedés, állítja fusson”. Intézményrendszerünk legfőbb Grillparzer (1791–1872, drámaíró – a Bajnai, aki szerint paternalista gondosfoglalata pedig a Magyar Köztársaság szerk.) epigrammája szerint alakuljon: kodásra váró, pesszimista és passzív Alkotmánya, melynek – Göncz Árpádot „Előbb jő a humanitás, aztán a nacionahozzáállással eleve reménytelen bármiféidézve – szellemi és lelki összetevői litás, s végül a bestialitás.” le változás. vannak. Az Alkotmány közös hitünk és

2009/2010 * presszó 9

* 2009/2010

Elégedetlen elégtelenség

dr. Jung Katalin Szilvia

Fotó: Nagyné Poczai Melinda

mus és a marxizmus.” A darwinizmussal az a baj, hogy már a 18. században Bertrand Russell megmagyarázta, miért hibás a közgazdasági tételeket a fejlődéstanra vetíteni, s hogy a természet nem ökonomikus (célracionális), hanem a legnagyobb hasznot (boldogságot, bőséget) keresi. Hamvas persze – okkal s joggal – kikezdi Freudot és Marxot is, akik szerinte nem akartak mást, csak a puhahúsú polgárságot kényelmében megzavarni, elérni, hogy a tisztesen unatkozók orcáján végre a pír rózsái nyíladozzanak. A Karnevál írója szerint az igazság – bármennyire kínzó is – valamiféle megkönnyebbülést hoz. „De Freud módszere a pszichopatát nem gyógyítja meg, hanem a belső nehézségek iránt érzéketlen idiótát konstruál, amely sokkal kevésbé normális, mint amilyen a beteg volt. Marx társadalmi elmélete a szociális zavarokat nem rendezi, hanem olyan közösséget kíván teremteni, amely a természetes bonyodalmakról tudomást sem szerez.”

közélet

Tolmácsi Tünde

750 Schnetz Zoltán Imre

Kóbor Andrea

Amiért még az ajatollah is regisztrál a Facebookon

dühös ember

Interjú egy iráni ellenzékivel

V

A Közép-Európai Egyetem (CEU) előtt találkozom Bakhtyar Lotfival, az iráni származású szociológushallgatóval. Alig mutatkozunk be, máris csörög a mobilja. Miközben bekísér, anyanyelvén telefonál. Percek után teszi le, szabadkozik. Mostanában nem könnyű kapcsolatba lépni Iránban élő családtagjaival. A kormány néha még a telefonvonalakat is korlátozza. Innen indul a beszélgetés, melynek során interjúalanyom számos Iránnal kapcsolatos – szerinte jellemzően európai – elképzelésemet megcáfolja.

Csak ennyi kopogtatócédulát kell ös�szeszednie Budaházy Györgynek, hogy képviselőjelöltként indulhasson a választásokon, ezzel egyidejűleg megilletné a mentelmi jog és a vele szembeni eljárások felfüggesztése. Gyakran hallani, hogy politikai fogoly, a rendszer üldözöttje, „igazmagyar” harcostárs. Nem vagyunk egy kis fogalmi tévedésben? Stančić Mihajlo („igazmagyarok” kedvéért: Táncsics Mihály) politikai fogoly volt, akit sajtóvétség, valamint izgatás vádjával ítéltek el. Nem rongálás, bűnszervezetben elkövetett terrorcselekmény vagy emberölés előkészülete miatt. Olaszországban Cicciolina is lehetett képviselő, de ugye tudjuk, az olaszok vidám és vicces emberek. Vajon ha Budaházy György képviselőként a Parlamentbe jut, ugyanolyan őszinte lesz a mosolyunk? Magyarok vagyunk, legyünk büszkék erre, dobogjon az őszinte magyar szív a mellünkben, de legyen helyén az eszünk is. A választójog felelősség, még ha nem is érezzük mindig annak. Vegyük komolyan magunkat, hogy az elkövetkező négy évben is dicsérhessük, szidhassuk képviselőinket, nevessünk velük, vagy éppenséggel rajtuk, és ne a világ tegye ugyanezt velünk.

Iránban szereztem építész diplomát, majd egy évet Törökországban tanultam, ott hallottam erről az egyetemről. A CEU kapcsolatban áll a Soros György által alapított Open Society Institute-tal, ez az intézet demokráciaépítéssel foglalkozik. Az iráni kormány fellépett ellene, és amit a rezsim üldöz, az számomra érdekes. A júniusi választásokra hazamentem, három hónapon át részt vettem a tüntetéseken, majd Magyarországra jöttem.

Az ellenzéki Zöld Mozgalom résztvevőjeként nem bánod, hogy nem vagy most Iránban? Fotó: Fülöp Máté

10 presszó

Miért döntöttél úgy, hogy tavaly szeptemberben eljössz Iránból és itt, a CEU-n fogsz tanulni?

Nem, mert azt gondolom, hogy itt sokkal hatékonyabb vagyok. Vannak barátaim, ismerőseim és biztonságban érzem magam. Szabadon internetezhetek. Iránban a kormány szándékosan csökkenti az internet sebességét, hogy ne lehessen fel- és letölteni, nehezítik a kommunikációt. Erős a cenzúra, az újságírók félnek szabadon írni, ez az internetre is igaz. A kormány figyeli a webet, a bloggereket felelősségre vonják.

A nyugati lapok mégis arról írnak, hogy Iránban „információs forradalom” zajlik, a közösségi portálok, mint a Facebook és a Twitter fontos szerepet játszanak az ellenzéki mozgalomban.

Valóban fontosak ezek az oldalak, de nem annyira, mint ahogy a média beállítja. Egyesek arra használják az iráni eseményeket, hogy reklámozzák saját cégüket. Ilyen például a Twitter. A Facebook sokkal népszerűbb, a Youtube-on a videókat terjesztik az ellenállók. A kormány álfelhasználókat regisztrál az oldalakon, így tudja ellenőrizni az ellenzékieket. Ugyanakkor az internet hozzáférés az országban csupán 15 százalék körüli. Ezért a külföldi televíziók és a rádiók sokkal fontosabb szerepet játszanak az információszerzésben. Mindkét fő csatornát, a BBC Persian-t és a Voice of America Persian-t betiltotta a vezetés, de saját antennák segítségével jóval többen hozzájutnak, mint az internethez.

Működő demokráciáért, az emberi jogok érvényesüléséért, szólás-, gyülekezés- és sajtószabadságért harcoltok. A tényleges vezetés viszont a főpapokból álló Őrök Tanácsa, illetve Ali Hamenei ajatollah kezében van. Ilyen körülmények között hogyan lehet érvényesíteni a céljaitokat az Iráni Iszlám Köztársaságban? Az ország nem iszlám, csak a rezsim iszlám. Megfigyeléseim szerint az emberek szekularizált államot szeretnének. Nyilván vannak csoportok, akik támogatják a jelenlegi hatalmat, de a többség a három

évtizedes teokratikus elnyomás után az egész rendszert meg akarja változtatni.

Forradalom lesz? Hívhatod mozgalomnak, forradalomnak, mindegy, a lényeg a rezsim megváltoztatása. De semmiképpen sem beszélhetünk kollektív forradalomról, vagy nagy forradalmi eszmékről, mint a szocializmus, csak kisebb csoportok esetében. A Zöld Mozgalom különleges. Egyrészt nincsenek vezetők, másrészt, már nincs lehetőség egy kelet-európai mintájú békés átmenetre. Kétezer ellenálló ül börtönben, nemrég kivégeztek kettőt közülük, sokan meghaltak a harcokban. De minél erőszakosabb a vezetés, annál erősebbé válik a mozgalom.

Hogyan egyeztethető ez össze ez az ország hagyományaival, kultúrájával? Gondolok itt például a vallás kiemelt szerepére. Ez nagyon fontos kérdés. Ha eljönnél Iránba, nagyon meglepődnél. Az emberek muszlimok, de sokan nem gyakorolják a vallásukat. Iránban az emberek ugyanúgy szórakoznak, mint itt, kapcsolatban élnek, és ugyan tilos, de házibulikat is rendeznek. Olyan demokráciát szeretnénk, amelyikben a hívők szabadon gyakorolhatják vallásukat, pártot alapíthatnak, de az állami vezetésből kiszorul az iszlám.

Mi lett volna, ha Múszavi, az ellenzéki elnökjelölt nyeri a választásokat? Múszavi a jelenlegi rendszer része, az iszlám vezetésen belül ő képviseli a demokratikus vonalat. Én a Zöld Mozgalomhoz tartozom és nem Múszavihoz, mi iráni köztársaságot akarunk iszlám köztársaság helyett. Ő a legtöbb zöldnek csak ürügy, amelyen keresztül az ellenállásukat fejezhetik ki. Ha ő nyer, az Iszlám Köztársaság biztosan még legalább egy évtizeden keresztül megmaradt volna. Ahmadinezsád kormányalakításával viszont a mozgalom sikeres lesz, már nincs visszaút. A beszélgetés végén megkérem, hogy írja le a pontos nevét, nehogy eltévesszem. Felírja az általam már ismert nevet, és hozzáteszi, hogy ezt használja a Facebookon. Felvetem, hogy kellene egy fénykép róla az interjú mellé. Ekkor elkomorodik, megkérdezi, hogy nagyon fontos-e. Csak mert itt is figyelhetik az iráni hatóságok.

Újonnan megalakult főiskolánk előalkalmassági vizsgát hirdet a Politika mint hivatás szakra jelentkezők számára. Gondosan válogatott kérdéseink az ifjú aspiránsok elhivatottságát és alkalmasságát tesztelik. 1) Egy barátja felhívja, a segítségét kéri. Ön azonban csak akkor tud segíteni, ha fontos ülését elhalasztja. Hány szóban válaszol a barátjának? a) 1–5 szóban b) 10–50 szóban c) 1000–5000 szóban

2) Mennyire támogatja Önt a családja politikusi pályaválasztásában? a) kevésbé b) nagyon c) már leadták a szavazatukat, de azokat újra kell számolni

3) Melyik kijelentéssel ért egyet? A plakátokon szereplő politikusok: a) túlméretezettek b) meggyőzőek c) könnyen eltávolíthatóak

4) Melyik parlamenti felszólalást tartja érdemlegesnek? a) Egyetértek a képviselőúrral, mert… b) Nem értek egyet a képviselőúrral, mert… c) Mondjon le!

Eredmény: a) Ön merő tévedésből a rossz terembe ment be, voltaképpen a Tisztesség mint hivatás előalkalmassági vizsgájára jött. b) Ön az Oktatási Minisztérium beépített embere, és az előalkalmassági vizsga lezajlásának tisztaságát vizsgálja. c) Ön csalt, és leleste a mellette ülő vizsgázó válaszait, de ez végeredményében úgy sem változtat a vizsgája teljesítményén, hiszen az apukája ismeri az igazgatót, és már réges-régen felvették a főiskolára. A teszt csak ürügy.

2009/2010 * presszó 11

* 2009/2010

an az a vicc, hogy hány szőke nő kell egy villanykörte kicseréléséhez, amire a válasz: öt. Nem áll szándékomban megbántani, vagy személyiségi jogaikban megsérteni a szőkéket és a nőket, tisztelem és szeretem őket. Ha a viccet átfogalmazzuk, mondjuk úgy: „Hány választópolgár kell egy terrorcselekménnyel vádolt személy kijuttatásához a börtönből?” – akkor már annyira nem is találom viccesnek, holott ugyanazon az emberi butaságon csattan a poén: hétszázötven.

Iránban tavaly, a június 12-i választások után másodszorra is Mahmúd Ahmadinezsád elnök alakíthatott kormányt. A másik esélyes elnökjelölt, a mérsékelt reformer Mir Hosszein Múszavi vezette ellenzék azt állította, hogy a hatalom meghamisította a voksolást. Ezért az utcára vonultak, tömeges tüntetéseket szerveztek. A kormány fegyverrel lépett fel ellenük. A demokratikus értékekért harcoló reformer tüntetéssorozat neve Zöld Mozgalom, kezdetben Múszavi híveiből, egyetemistákból állt, később kiszélesedett a kör. A nyári tüntetések decemberben újjáéledtek, legutóbb február 11-én, az Iráni Iszlám Köztársaság 31. évfordulóján került sor fegyveres összetűzésre.

A politika mint hivatás

közélet Élet a multiknál Öt multinacionális cég magyarországi leányvállalatának dolgozói segítenek megválaszolni a kérdést: milyen ma nagyvállalatoknál dolgozni Magyarországon? Megtudhatjuk, igazak-e a munkavállalók kizsákmányolásával kapcsolatos hírek, a megalázó bánásmód, az etikátlan vezetői magatartás és az alkalmazottak jogtalan megkülönbözetése.

12 presszó

„Sokszor feszült volt a munkahelyi légkör az 1500 alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalatnál” – ismeri el Kovács Fruzsina, a cég volt telesales operátora. Általános probléma, hogy a vezetőség nem követi nyomon, hogy az alkalmazott pontosan mit is dolgozik, nincsenek napi kapcsolatban egymással. Fruzsinától megtudtam, nem volt ez másként náluk sem. „Jól kijöttem a munkatársakkal, ezért maradtam két évig a cégnél, a közösség annyira összekovácsolódott, hogy a mai napig tartom velük a kapcsolatot” – derül ki Fruzsina lelkes beszámolójából. „A multiknál nagyon nagy hajtás van és sokszor jutalékos rendszerben dolgoztatnak, de a fél életemet elkérik a pénzért cserébe” – válaszol Kovács Fruzsina, arra a kérdésre, hogy mindent figyelembe véve menne-e vagy sem még egyszer multinacionális vállalathoz dolgozni. Fruzsina úgy véli, hogy ha a cég nem kötelezné három műszakra dolgozóit, nem fásulnának bele olyan hamar a munkába. Arra a kérdésemre, hogy mi volt a legfőbb oka annak, hogy eljött, azt válaszolta, hogy egy másik helyen nyugalmasabb körülményeket és nagyobb jövedelmet ajánlottak. Érdekes esetként elmesélte, ami ugyan nem vele, hanem egy kedves kollégájával történt meg: „a főnöke rábízott egy olyan feladatot, ami az ő (a főnök) feladata lett volna. Miután elkészült vele, úgy tálalta a vezetőségnek, mintha ő oldotta volna meg ”.

Hazánk egyik legnagyobb mobiltelefon-társasága Hasonló állapotok uralkodnak a 750 fővel működő mobiltelefon-társaságnál is. Az azonos pozícióban dolgozó Horváth Klára, volt telemarketinges ügyintéző, ezzekkel egészítette ki a fent olvasottakat: „A multiknál, nem a tudást nézik, kizárólag akkor tudsz érvényesülni, ha jól tudsz helyezkedni, és a személyes kapcsolataidat felhasználni” – jellemezte egy-két kollégája magatartását szomorúan Klári. „A multiknál robotok kellenek, akik érzelemmentesen pénzt szereznek, csak a felvételnél nézik, ki vagy, és honnan jöttél, azután nem vagy többé személyiség.

Ellenben a kis vállalatoknál meglátnak téged, mint embert, a saját értékeidet és a teljesítményedet is, viszont a felelősség is sokkal nagyobb. Talán egy középvállalatnál dolgoznék legszívesebben” – határozta meg egyszerre Klári a multik „cégfilozófiáját”, és adott választ arra, hogy kis- vagy nagyvállalatnál dolgozna-e mostantól szívesebben. Arra a kérdésre pedig, hogy mi kellett volna ahhoz, hogy a cég megtartsa őt, így felelt: „Talán több tréningre és odafigyelésre lett volna szükség, meg némi „emberszámba vételre”, pozitív visszajelzésekre a munkámmal kapcsolatosan, sűrűbb beszélgetésekre, motiválásra. Igen, azt hiszem nem is kellett volna több” – fogalmazta meg őszinte válaszát Klári.

Egy világhírű bankhálózat magyarországi leányvállalata Nincs dolgozói megelégedettség a világszinten 275.000 fős óriáscégnél sem. „Év végi értékelésem-

Nagyító alá venni a másik nagy mobiltelefontársaságot Kende Dávid segít, aki hét évig szoftverfejlesztőként dolgozott a cégnél. Eleinte Dávid is nagyon lelkes volt, egy idő után azonban neki is hiányzott a vezetői elismerés. „A velem egy szinten lévő kollégák (a hangyák) többször mondták, hogy ügyes vagyok, de felsőbb szintről senki, pedig nem vár nagy dolgot az ember, egy félmondat is sokat jelent, ha megfelelő hangsúllyal mondják”. „Ami jó a multiban, hogy kényelmes, nagyon jó az infrastruktúra, bejelentett, jó fizetés, ezek miatt sokszor szanatóriumnak hívjuk. Ami rossz, hogy az ember bele tud szürkülni. Kis cégekről hallottam, hogy a maximumot kihajtják az emberből, így az jobban fejlődik” – ismerteti a multinacionális vállalatok előnyeit és hátrányait Dávid.

Multinacionális szoftverfejlesztő cég magyarországi leányvállalata Lokálisan 400 főt, globális szinten 48.000 embert foglalkoztató cégről szintén Kende Dávid ad értékes információkat. „Itt jobban érzem magam, mint az előző munkahelyemen, ebben szerepet játszik, hogy jó projektekben dolgozhatok, és a közvetlen vezetőim adnak visszajelzést. Még nem fásultam bele, ennek fő oka, hogy fél éve egy új, és izgalmas projekten dolgozom” – számol be lelkesen új munkahelyéről Dávid. „A társaság nagyon jó, hasonló korú és érdeklődésű emberekkel vagyok körülvéve. Sokan futunk, így közösen járunk futóversenyekre, ami nekünk a legjobb csapatépítés” – jellemzi boldogan a munkahelyi atmoszférát Dávid.

“...csak a felvételnél nézik, ki vagy, és honnan jöttél, azután nem vagy többé személyiség.” kor a vezető azt mondta, nem emlékszik, milyen folyamatokat is hoztam át” – osztja meg sérelmeit Kelemen Csilla, adminisztrátor. „Mindenki alulértékeltnek érzi magát, fásult és kiábrándult” – tolmácsolja kollégái érzéseit is. „A válságra hivatkozva nincs fizetésemelés, miközben nem nyilvánosan léptetik eló az érdekembereket” – nyilatkozta csalódottan a bank alkalmazottja. Multiknál leszűrt tapasztalatai alapján egy-két hasznos jótanáccsal is szolgál Csilla: ”tűnj mindig határozottnak, és építs kapcsolatokat, sose beszélj magánéletedről, anyagi helyzetedről! Manapság nem az számít, hogy bizonyíts, hanem jó időben, a megfelelő emberekhez fordulj! Sose mutasd ki valódi énedet”! Mindezek ellenére Csilla úgy gondolja, a jövőben is csak multihoz menne, karrierépítés céljából.

„Van, aki állandóan online társasjátékozik, inkább nem is zavarják, mert csak ront a munkán, ha dolgozik. Csak azt tudom elképzelni, hogy a vezetőnk, nem akar csökkenő csapatot, s ezért nem rúgja ki. Egy másik srác állandóan a siklóernyőzéssel foglalkozik, s keveset is van benn, de semmi retorzió. Egy harmadikról azt sem tudjuk, mit csinál, még a projektje tagjai sem”-mesél Dávid azokról a munkatársakról, akik kihasználják a multik adta lehetőséget, hogy megbújhassanak a munka elől a kollegáik háta mögött. Végszóként Dávid egy nem mindennapi történettel zárja a beszélgetést, rávilágítva, mi mindenre is alkalmas még egy multinacionális munkahelyi környezet: „Kedvenc sztorim a bibliaszakkör, amit péntekenként 13 órakor tartanak, vicces, hogy mi mindenre van az embereknek ideje munkaidőben”.

Vadász Éva

belevágunk-e egy nagy antikváriumba, vagy megmaradunk a családi vállalkozás szintjén. Lehet, hogy azt kellett volna tenni, hiszen a jövő az interneté. A Múzeum körúti üzletek biztosan megmaradnak, de egyre kevesebben fognak utcai üzletet fenntartani. Csak saját helyiségben van lehetőség jó bolt kialakítására úgy, hogy meg is éljen, jól is érezze benne magát az ember, és mégse csak használtkönyvkereskedőnek mondhassa magát. A zebegényi boltunk javarészt már online működik.

Az érdekes emberekért érdemes élni Mosolygós ősz úr a sakktáblája mögött szivarozik. Körülötte könyvek a polcokon, az asztalon, fotelekben, székeken, a kalaptartón. A Madách téri második emeleti antikvárium a könyvek ódon fellegvára. Borda Lajos a vár ura, könyvritkaságok kereskedője, a könyvgyűjtők és könyvészek nagy örege. Zebegényi online antikváriuma mellett futtatja ezt a belvárosi lakásantikváriumot, ahol a gyűjtők igazi ínyencségekre bukkanhatnak.

- Fényképészként kezdte az ELTE Ös�szehasonlító Élettani Tanszékén. Hogyan lesz egy fényképészből könyvszerető? Mi vonzotta a könyvek világa felé? - Az ELTE-n fényképészként nem kellett megszakadni a munkában, volt bőven szabadidőm. Az Élettani Tanszék a Múzeum körúton volt, és én rendszeresen bejártam az antikváriumokba. Akkoriban még lehetett vásárolni a kirakatból. Így kezdődött a vonzalom. Az árak még nem voltak ilyen hihetetlenül magasak, fizetésből lehetett könyvet gyűjteni. Ez ma lehetetlen, a magas árak miatt már nincs olyan könnyű dolga annak, aki ilyesmivel próbálkozik. A folyamat természetes, hiszen a háború felkavarta az állóvizet, egy ilyen történelmi esemény sok mindent átértékel. A háborúnak és a háború utáni időknek megvoltak a haszonélvezői. Nem sokan. Jóval több a vesztes, de ami a könyveket illeti, hihetetlen volt a kínálat. Nekünk nem ért véget a háború negyvenötben, a rendszerváltásig is eltartott talán.

- Mi kellett ahhoz 1977-ben, hogy valaki engedélyt kapjon egy magánantikvárium megnyitásához? - 1969-től kezdtek aukciókat szervezni, ez elsősorban Hoffmann Ferenc érdeme. Ő verekedte ki. Amellett, hogy pártkatona volt, kitűnő üzleti érzékkel is rendelkezett. 1977-ben ismertem meg a feleségemet, Glóriát, aki az Állami Könyvterjesztő Vállalat Antikvár osztályán dolgozott, az árverési részlegen. Még abban az évben meg is nyitottuk antikváriumunkat a Balzac utcában. Engedélyt persze csak úgy lehetett kapni, ha az ember rendelkezett üzlethelyiséggel.

- Az antikvárium mellett könyvkiadással és –gyűjtéssel is foglalkozik. Hogyan válik valaki gyűjtővé?

Ám üzlethelyiséghez csak akkor lehetett hozzájutni, ha volt már nyitási engedély. Ez butaság, de egyszerre adtuk be a kérelmeket, és valószínűleg szerencsénk volt. Azelőtt is volt pár magánantikvárium Budapesten, Forgách Béláé a Corvin téren, Lőrincz Ernőé a Várban, valamint Gruber Hugóné Budai Tékája a Kiss János altábornagy utcában. Ki tudja, ki miért kapott engedélyt.

- Mi volt az elképzelés?

- Mindenki tartozik valahová, mindenki jön valahonnan, mindenkit hívnak valahogy, így aztán elkezdi a történelmet, a helytörténetét, a családtörténetét kutatni. A kutatás által meg lehet gyökerezni, vagy ezekből lehet valamerre tovább mozdulni. El lehet indulni visszafelé az évszázadokban. A gyűjtő megismeri, megszereti azt a századot, amelyet kutat. Egyfajta spontán műveltségre, jártasságra tesz szert anélkül, hogy a tanulás keserve megterhelné. Nálam is így kezdődött. Gyűjtöttem, böngésztem. Mára az internettel inkább technokrata jellegűvé vált a gyűjtés; a könyv nagyobb érték, mint a festmény! Egyre kevesebb valódi bibliofil van. Nem igazán vannak divatirányzatok a gyűjtésében. De ha valakinek van pénze, megveszi és megtanulja tárolni is a könyvet.

- Mit jelent önnek a könyvgyűjtés?

- Színvonalas, klubszerű boltot akartunk létrehozni, ahol jól érezheti magát, aki betér. A gyerekünk volt a Balzac utcai bolt. Akkor még bizonyos szövegek megszerzése problémát jelentett. Nem lehetett kapni például Márait, olyan irodalmat, amelyik nem a megfelelő politikai beállítottság szellemében íródott, nem voltak másológépek. Egészen más ára volt, és kockázatokkal járt egy-egy emigrációban megjelent mű hazahozatala, eladása. De voltak olyanok, akik próbálták ezeket is gyűjteni, és olyasmit olvasni, amit nem okvetlenül a pártpolitika határoz meg. Sokan könyvtárként használták a boltunkat. Megvásároltak könyveket, és elolvasás után becserélték. Kellemes dolog volt, de később kezdett ellaposodni. Így aztán válaszút elé kerültünk, hogy

- Az, hogy kinek mit jelent egy könyv, személyes „történet”. A könyvvadászat izgalmas, rejtelmekkel teli és szentimentális tevékenység. Megfogom a nyomtatványt, és megszagolom. Ez az első fontos kapcsolat a könyvvel. Az sem hagy hidegen, hogy rajtahagyom az ujjaim lenyomatát. Szeretem a könyvet és továbbviszem, haza hozzám. Olyan ez talán, mint amikor apám öreg kabátját viselem. Aki szereti, tiszteli a könyvet, és tudatosan gyűjti, az megismerkedik a könyvet körülvevő világgal, tanul a szerzőről, a kiadóról, az illusztrátorról, szellemi kapcsolatba kerül ez által rég meghalt emberekkel, intellektuálisan gazdagodik. A jelentősége határozza meg a könyv árát és érintését. Egy igazi gyűjtő hálás, ha egy könyvritkaságot tarthat a kezében. Tudja, miért veszi meg a könyvet, miért jelentős a könyv. Érdekes emberek a könyvgyűjtők, mert ők is érdeklődnek az érdekes emberek iránt, és az érdekes emberekért érdemes élni.

2009/2010 * presszó 13

* 2009/2010

Egy televíziós kábelszolgáltató

Hazánk másik legnagyobb mobiltelefon-szolgáltatója

Fotó: Vadász Éva

Tóth Marianna

tudomány Szövegszerű képek képszerű szövegek Tudás, tanulás. Szavak, melyeket gyerekkorunktól hallunk szüleinktől, tanárainktól – talán túl sokszor is. De mi van e szavak mögött? Mikor értjük meg lényegüket, mikor válnak számunkra valóban fontossá? Abban a pillanatban, ahogy alkalmazni tudjuk őket? A felismerés öröme, hogy mennyi mindent kezdhetünk a megszerzett ismeretekkel, doppingol, hajt, bátorságot ad az önálló gondolkodáshoz. A tudást megszerezni – legyen az könnyű vagy nehéz –, nem ez az igazi feladat: jól használni azt!

14 presszó

az értelmezők számára jelent új kihívást, hanem ez által a tudományterületek kölcsönösen gazdagítják és segítik egymást. Az erre irányuló vizsgálatok Magyarországon is elterjedtek. A Szegedi Tudományegyetemen – többek között – Cserjés Katalin docens tart kép és irodalom kapcsolatával foglalkozó szemináriumot, mely nem merül ki abban, hogy négy fal között albumokat nézegetve és szövegeket bogarászva tölthet el a hallgató egy félévet; a múzeumlátogatás és a falon lógó képek elemzése sokkal ösztönzőbben hat a diákokra.

A tudást íg y megszerezni sokkal élvezetesebb, mint tanulmányok tömegét „memorizálni”. A szakirodalom ismerete ott is követelmény, de hasonlóan a szövegér tés folyamatához, melyről már volt szó, az alkalmazás az, ami igazán izgalmas, és kihívást jelenthet a tanuló számára. Íg y „próbára teheti” előzetesen elsajátított tudását a g yakorlatban is. A tükörbenézés nem pusztán hiúsági kérdés, olyat is meg pillanthatunk benne, amit eddig sosem vettünk észre.

2009/2010 * presszó 15

* 2009/2010

D

Hogyan tud ennek ellenére mégis annál jobban kitágulhat, akár játékként e térjünk még vissza a szavak„együttműködni”, kapcsolatba lépni is felfogható, amelyben az olvasó-értelhoz. Honnan tudjuk, mit jelent egymással szó és kép, hogyan szervezőmező összerakja a mozaikdarabkákat, egy kifejezés? Szocializációnk dik a szöveg egy festmény megjelenítése és ha ez sikerül, ő nevet a végén! Az része, hogy megtanuljuk a szavakhoz által, illetve fordítva? Ottlik Géza Iskola „intertextualizálás” nem a posztmohozzárendelni jelentésüket. Nyelvünk a határon című regényében pontosan ezt dern paradigma találmánya, minden önkényes jelekből áll, jel és jelentés követhetjük nyomon. Ha egy kép megkorban megvolt a maga szerepe. között csak a konvenció, megállapodás jelenik egy szövegben, biztos, hogy nem Magyarországon a hetvenes években hozza létre a kapcsolatot – ellentétben véletlen. Esetünkben ez a kép Velasquez fedezték fel újra, és ekkor tették az az index- és az ikon típusú jelekkel, festménye, a Las Meninas (Udvarhölírók, költők írásművészetük részévé. amelyek érintkezésen illetve hasonlógyek). ságon alapulnak. A kép hátterében Szövegolvasás lévő tükör olyat közben tehát az mutat meg, amit előzetesen meg„A kép nem jelként, hanem jelenlétként mutatja egyébként nem szerzett tudásunk láthatnánk, mert segít az értelmeönmagát, a szó ezzel szemben önkényes jel, a festményen nem zésben. Fokoaz emberi akarat terméke.” szerepel: a királyi zottan igaz ez párt. Az értelaz intertextuális mezés központi kapcsolatok felfefogalma a mise dezésére. Roland en abyme, ez „kicsinyítő tükröt” jelent. Talán szokatlannak tűnő eljárás, de Barthes ezt írja a szövegközi kapcsolaOttlik a festmény mintájára szerkeszti régi hag yománya van a szövegek és tokról: ,,…minden textus intertextus; meg szövegét (erről részletes elemzés képek közötti kapcsolatok vizsgálaváltozó szinteken, többé vagy kevésbé olvasható Szegedy-Maszák Mihály Ottlik tának is. Már az Iliászban találhafelismerhető formában más szövegek Géza című könyvében). A festményen tó olyan szövegrészlet, amely eg y is jelen vannak benne; a megelőző vagy megjelenik az alkotó önarcképe a szöveg„képet ír le” érzékletesen: Akhilleusz a környezetét alkotó kultúra szövegei; ben ennek megfeleltethető Medve Gábor pajzsának díszítését művészien és minden szöveg hajdani idézetekből álló (a könyv egyik főszereplője, az egyik elrészletesen jeleníti meg a szerző. W. szövedék.” Minden szövegnek a nyelv beszélő) kézirata. A képen a tükör a nem J. Thomas Mitchell Mi a kép? című az alapja ezért „törvényszerű”, hogy hozzáférhetőt jeleníti meg, a regényben tanulmányában a kultúra tör ténetét ezek a kapcsolatok létrejöjjenek. Nem ez Medve szökésének története, melyet részben a nyelvi és képi jelek közötnyújtja ugyanazt az élményt például Both Benedek (a másik elbeszélő) nem ti „versengésként” definiálja. A kép egy Esterházy-szöveg olvasása, ha nem mondhat el belső nézőpontból, mivel nem jelként, hanem jelenlétként ismerjük fel benne a más művekre vagy nincs jelen az eseménynél. A mise en mutatja önmagát (mintha a valósáeseményekre való utalást, a vendégabyme eljárás itt tehát valami addig látgot képezné le), a szó ezzel szemszövegeket, újraírásokat. Ez az olvahatatlant mutat meg, itt a „tükör” nem ben – ahog y a cikk elején is utaltam sásmód tehát megköveteli az előzetes kicsinyít, hanem kitágítja a teret és ezzel rá – önkényes jel, az emberi akarat tudást. Minél több szövegközi kapegyütt az értelmezés lehetőségeit is. terméke. csolatot találunk, értelmezésünk tere

Az utóbbi évtizedekben a képek és szövegek közötti kapcsolatok felfedése, és azok vizsgálata „reneszánszát” éli. Ezt mutatja Mieke Bal: Túl a szó-kép oppozíción című tanulmánya is: „Verbalitás és vizualitás integrációja benne van a levegőben. […] Kultúrakutatás, a vizuális poétika, a szó és kép viszonyát firtató stúdiumok és az összehasonlító művészetek területén folyó programok mind olyan kísérletekről tanúskodnak, melyek egy másik terület bevonásával próbálják újraéleszteni a művészettörténetet.” E vizsgálatok, programok haszna, a különböző diszciplínák párbeszédének feltárása nem csupán

Fotó: Fülöp Máté

Szerző: Kovács Zsuzsanna

Fotó: Fülöp Máté

tudomány Szerző: Mandrik Edina

Egér a Marson? Körkép a hazai tudományos ismeretterjesztésről

„Kicsit olyan ez a kor, mint a könyvnyomtatás feltalálását követő évszázad. Itt egy csodálatos lehetőség, és lázasan keressük, mi mindenre lehet majd használni. Van, amire hamar rá fogunk jönni, és lesznek olyan újdonságok – mint a nyomtatás történetében a pornóújságok –, amikre talán fél évezrednél is többet kell majd várni.” - mondta az internetről Bodó Balázs, médiakutató. (HVG, 2010. február 13.)

16 presszó

Fotó: Fülöp Máté

Stöckert Gábor, index.hu

tudományos (ál)hírek csak kárt okoznak. De még ha a blog hiteles forrásnak is számít, mert egy elismert és neves kutató vezeti, a leírtak kontextusba helyezése, elemzése elmarad és az olvasó nem, vagy félreérti a tudományos eredmény vagy felfedezés valódi jelentőségét. A gyerekcipőt tehát még nem nőtte ki ez a terület, de közelít a felnőttkor felé.

Az egyik legnagyobb hazai hírportál, az index.hu már több éve felismerte, hogy az olvasók bevonása a tartalomkészítésbe előnyös mindkét fél számára. Nincs ez másként a tudományos rovatnál sem, amely tematikus – csillagászattal, régészettel, űrkutatással foglalkozó – webnaplókkal működik együtt. Az ellenőrzött, specifikus blogok bevonása teszi ki a rovat tartalomszolgáltatásának egy részét, hogy a tudományos hírek minél szélesebb skáláját tudják nyújtani olvasóiknak.

Tudományos (ál)hírekkel nemcsak a blogokban, hanem meglepő módon az index.hu tudomány rovatában is találkozhatunk, „brit tudósok” cimkével elszeparálva a fajsúlyos cikkektől. Itt olyan kutatási eredmények szerepelnek, amik teljesen feleslegesek vagy nem viszik előre az emberiséget, bár olykor módszertanilag kifogástalanul, kettős vakteszttel és óriási mintán igazolják mindezt. Így sike-

Varga Miklós, IPM

kat szeretnének – nem ezek feltupírozását –, hiszen érdemi címadással is lehet szép kattintási eredményeket elérni. A tudományos ismeretterjesztés problémáját elsősorban az olvasói szokásokban látja: „Ha az online közösséget rá lehetne arra venni, hogy ne csak a hangzatos címek alapján, hanem a leadet is elolvasva kattintsanak, hamarabb kiderülne, tartalmaz-e számukra értékes információt

„Ha az online közösséget rá lehetne arra venni, hogy ne csak a hangzatos címek alapján, hanem a leadet is elolvasva kattintsanak, hamarabb kiderülne, tartalmaz-e számukra értékes információt egy cikk.” Szegő Iván Miklós, hvg.hu

Stöckert Gábor rovatvezető-helyettes szerint a tudományos újságírói szakma egyébként is nehéz helyzetben van. A háromdiplomás újságíró szerint fizikailag képtelenség, hogy valaki ugyanúgy értsen a biokémiához, mint a pszichológiához vagy akár a geográfiához, hiszen az egyes tudományágak már olyan speciális ismereteket igényelnek, hogy önmagában egy-egy terület megismerése, kutatása is egy emberöltőnyit tehet ki. A tudományos újságírók többsége általában egy – természettudományos – területre lát rá, egyébként pedig az egyes diszciplinák szakértőit kérdezik meg egy-egy téma megírásakor. „A tudósokat nemcsak forrásként, de szaklektorként is igénybe vesszük, ha rákényszerülünk.”

rült már bizonyítékot találni arra, hogy a szürke a depresszió színe, vagy ha valaki sokat unatkozik, hamarabb meghal, illetve hogy a fagyasztott zöldség jobb, mint a friss. Ezeket a komolytalan, rövid szös�szeneteket valójában csak szórakoztatási céllal publikálják, viszont – Stöckert tapasztalata szerint – az olvasottságot jelentősen növelik az olyan tudományos „hírek”, mint például „Megvan a tökéletes feleség képlete” vagy „A boldog házasság megvéd az agyi katasztrófától”.

A másik problémát abban látja Stöckert, hogy a hazai kutatóintézetek közül többen rosszul kommunikálnak a sajtó képviselőivel. Pontosabban egyáltalán nem kommunikálnak, jobbára az újságíró kérdezi meg időnként, milyen sikerekről

A „brit tudósokkal” megy szembe Szegő Iván Miklós, a hvg.hu tudomány rovatának munkatársa, aki kerüli az ilyen típusú híreket és címeket. Szerinte az olvasók már kezdenek immunissá válni a bulváros címekre, és korrekt információ-

egy cikk.” Trendként azt látja az elsősorban történelemtudománnyal foglalkozó újságíró, hogy van igény az interneten is a hosszabb, elemző munkákra és igényes cikkekre, így a jövőben még több ilyen cikket olvashatunk majd a hvg.hu virtuális oldalain. Varga Miklós, az Interpress Magazin (IPM) főszerkesztője nem fogyaszt hazai online tartalmat, így a hazai tudományos ismeretterjesztés helyzetéről csak a print kiadványokon keresztül tájékozódik. A véleménye sommás a világhálón magyarul elérhető tartalmakról, ami szerinte tele van álhírekkel és pontatlan információkkal, ezért az IPM online jelenlétének erősítése – a nyomtatott kiadványtól független

szerkesztőséggel – nem is szerepel a tervei között. A jelentős külföldi online tudományos szaklapokat rendszeresen olvasó főszerkesztő elmondta, hogy nincs hitelessége az interneten elérhető tartalmaknak, mert szemben a nyomtatott kiadványokkal, amikben még egy hónap múlva is ott maradnak a megbízható információk, a világhálóról ugyanez nem mondható el. A nyomtatott kiadvány értéket ad az olvasó kezébe, nem csak egy „csali” címet, amire kattintva egy felületes, vagy tartalom nélküli cikkhez juthat el. Az ismeretterjesztéssel foglalkozó – nyomtatott – lapok egyik problémáját szerinte a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) okozza. Ez a szervezet olyan kiadványokat támogat, amik önmagukban nem életképesek, ezáltal torzítják a piacot és veszik el a hirdetőket olyan újságok elől, amik egyébként piacképesek és közérdeklődésre tartanak számot. A magyar kiadványokat tekintve a rendszerváltást követően egyfajta minőségromlást is tapasztalt a főszerkesztő. Ennek ellenére ezeket az újságokat is támogatja az NKA, amiknél a patinás múlt már rég nem párosul olyan belbeccsel, ami ezt magyarázná. A piacot a világgazdasági válság is szűkíti, így a támogatások felülvizsgálatában látja a kiutat ebből a helyzetből. Az útkeresésre fél évezrednyi időnk nincs: csak abban bízhatunk, hogy a tudományos ismeretterjesztés mihamarabb megtalálja a maga „pornóújságját”, hogy mindannyiunk számára élvezetes és hiteles cikkek szülessenek.

2009/2010 * presszó 17

* 2009/2010

A

tudományos ismeretterjesztés már kezdi kiaknázni a „csodálatos lehetőségben”, azaz a világhálóban és a web2-n alapuló szolgáltatásokban – blogokban, közösségi hálókban és ezek keverékeiben – rejlő potenciált, de az útkeresés még csak most kezdődött el. A webnaplókban – is – megjelenő, sokszor ellenőrizetlen forrásból származó

tudnak beszámolni, illetve milyen kutatás van éppen folyamatban. A kivételek közé tartozik például a KFKI RMKI (Részecske- és Magkutató Intézet): a külföldi szaklapokat megelőzve a magyar sajtóban, az index.hu hasábjain jelenhetett meg először az a hír, hogy az ELTE és a KFKI RMKI három kutatóját érte az a megtiszteltetés, hogy először publikálhattak 2,36 teraelektronvolton történt ütközéseket az LHC-ben (Large Hadron Collider - Nagy Hadronütköztető). Általában nem ez a jellemző tendencia: az idegen nyelvű szakfolyóiratokhoz - Nature, New Scientist – sokszor hamarabb jutnak el a hazai tudományos élet hírei, mint a hazai orgánumokhoz.

tudomány Tolmácsi Tünde

Itt látszólag az a probléma, hogy akár igaznak tekintjük a mondatot, akár hamisnak – ellentmondásra jutunk. Nem lehet igaz a mondat, hiszen akkor pont önmaga ellenkezőjét állítaná, ám hamis sem lehet, mert akkor igazat állítana. Ez tehát egy olyan kijelentő mondat, amely se nem igaz, se nem hamis. Azaz valóban nem lehet eldönteni a mondat igazságtartalmát.

Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél

Ha meggyújtok egy gyertyát, hőenergiát állítok elő. Ha elejtek egy labdát, az egyenletesen gyorsul a Föld felé. Ha nagyítót tartok egy fehér lap fölé, amivel befogom a nap sugarait, a papírlap meggyullad. Önök kipróbálták már ezeket?

Ez legjobban a matematikai bizonyításokon mutatható be. A modern matematika a geometria mintájára épül, azaz axiómákból és következtetési szabályokból áll, vagyis alap-igazságokból

Valamit tehát mindig el kell fogadnunk, valamit mindig hinnünk kell, ahhoz, hogy elinduljunk. Úgy tűnik, bele kell nyugodnunk abba, hogy sohasem tudhatunk mindent,

„Lassan hozzászokunk ahhoz, hogy utánjárás és kísérletek nélkül fogadjuk el azt,

is. Általában nincs gondunk azzal, amit tőlük, általuk tanulunk. Ebben reménykedünk akkor is, amikor bizalomból elfogadjuk a véleményüket. A bizalom azonban csak az egyik alapja a tudásnak. Különösen világossá válik ez akkor, ha meginog. De akkor hogy is van ez: tudásunk túlnyomó százaléka bizalmon alapszik? A tudás iránti vágyunk többnyire a hittel, a bizalommal vagy a (meg)szokással kezdődik? Vajon mit hiszünk el és miért?

„Biztosak lehetünk abban, hogy Pápua Új-Guinea valóban ott található, ahol gondoljuk?” Lassan hozzászokunk ahhoz, hogy utánjárás és kísérletek nélkül fogadjuk el azt, amit tanítanak, mondanak nekünk. Így már gyermekként megkezdjük pályafutásunkat a tények másod- vagy sokadkézből való elfogadásában.

Elhisszük azt, hogy a hagyomány szerint Attila idejében 40000 halász lakott Szegeden? Elhisszük azt, hogy van fogtündér? Biztosak lehetünk abban, hogy Pápua Új-Guinea valóban ott található, ahol gondoljuk?

A helyzet felnőttkorban sem lesz más. Rendszerint ismeretterjesztő vagy kvízműsorokat nézünk, könyveket olvasunk, és elhisszük azt, amit látunk és olvasunk. De voltaképpen nem is tehetnénk mást, hiszen az élet véges, és kedvünk sincs mindenben kételkedni, arról nem is beszélve, hogy nem tudnánk mindennek saját magunk utána járni. Társadalmunk e bevett szokás fenntartása végett nagyon hatékonyan szabályozza azt, hogy kiben bízzunk meg, és kiben nem, mit higgyünk el, és mit nem. Olyan tekintélyeket állít elénk, akikben az esetek többségében nem kételkedünk. Ilyen lehet a szülő, a tanár, de lehet maga a tudomány

Úgy tűnik, hogy a tudás bizonyosságára, a tudásunk megalapozottságára vonatkozó kérdés végül is az igazságról és annak forrásairól szól. Ezért elengedhetetlen, hogy az igazsággal szoros összefüggésben álló fogalmat, az igazolás fogalmát is megvizsgáljuk. Amíg ugyanis tekintélyeket követünk, az ő szavaikat igazolás nélkül elfogadjuk. Amint azonban elengedjük a kezüket, látszólag magunkra maradunk.Látszólag, mert teljesen elveszettek sohasem leszünk, hiszen birtokában vagyunk egy csodaszernek. Ez a csodaszer pedig a logika. A logika szépsége, erénye abban rejlik, hogy megelőzi a tapasztalatot, nem igényel valódi

bizonyításokat, nem a bizalmon alapszik és mivoltának köszönhetően nem is tud nem logikus lenni. Ezt tükrözi a következő példa is: Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. A szél nem fúj. Igaz-e ekkor, hogy nem zörög a haraszt? Ezt általában igaznak tartják, sőt igazolni is lehet – feltéve, ha elfogadjuk, hogy mindössze egyetlen módon zöröghet a haraszt: nevezetesen, ha fúj a szél. Mondjuk ezt másként. Az biztos, hogy sokféleképpen fújhat a szél. Fújhat, ha süt a nap, fújhat, ha esik az eső, satöbbi. Logikus tehát azt hinni, hogy ugyanilyen sokféleképpen nem fújhat a szél. Nem fúj a szél, ha szélcsend van. Nem fúj a szél, ha a szobában vagyok, satöbbi. Abból, hogy nem fúj a szél, arra következtetni, hogy nem zörög a haraszt, csak akkor lehet, ha tudomásul vesszük, hogy a „ha fúj, ... zörög a haraszt”-tal ezt a sok egyéb lehetőséget mind kizárjuk. Ekkor persze triviálisan igaz, hogy ha nem fúj a szél, akkor nem zörög a haraszt. A negatív visszakövetkeztetésre használt alapvetés, és a „ha, … akkor…” kifejezés szokásos logikai értelmezése éppen ezt az értelmezést tételezi fel, amit sokan nem is értenek, annyira mélyen rejtett benne egy sereg ki nem mondott feltételezés. Többnyire elfogadjuk ezt a konvenciót anélkül, hogy sokat tudnánk az alapjairól. A logika azonban erre is konkrét választ ad. A végeredményből leolvasható lesz egy lehetséges megoldás, miszerint a szél nem fúj, de a haraszt mégis zörög. Most menjünk azonban egy lépéssel tovább, és vizsgáljuk meg egy bonyolultabb mondat igazságtartalmát: Ez a

amit tanítanak, mondanak nekünk.”

A fenti példák azt hivatottak megmutatni, hogy az abszolút igazolás sok esetben valóban lehetetlen, És ha szó szerint vesszük a dolgot, az igazolás feladatát nem teljesítettük. El kellett fogadnunk ugyanis valamit (alaptétel)

és megengedett bizonyítási lépésekből. De ha valaki az axiómákat nem tekinti eleve helyesnek, vagy valamiért nem akarja az előírt szabályokat alkalmazni, akkor a tételek igazságát sem fogja tudni igazolni.

más szóval nincs feltétel nélküli vagy abszolút tudás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindegy, mit fogadunk el. A logika éppen ebben van a segítségünkre. Fotó: Komlósi Szilvia

18 presszó

A matematika alapigazságai, axiómái ugyanis bizonyítás nélkül elfogadott tételek. Ha úgy tetszik: el kell hinnünk őket.

2009/2010 * presszó 19

* 2009/2010

G

yermekként sok mindent kipróbálunk. Ifjoncként kíváncsiságunk még annyira hajt bennünket, hogy szinte éhesek vagyunk a tapasztalatra. Ahogyan aztán lassan felcseperedünk, az iskola veszi át a szerepet az új ismeretek iránti szomjunk csitításában. Azt is mondhatnánk, hogy a különböző tanórákon szinte tölcséren keresztül nyomják a fejünkbe az adatokat. Azonban majdnem kivétel nélkül csak a fizika- és a kémiaórákon találkozunk kísérletezési lehetőséggel.

ahhoz, hogy az igazolás működjön. Sőt mi több, az derül ki, hogy ez mindig így van, azaz minden abszolút igazolás lehetetlen.

kultúra Barnás Márton

A semmisség semmisége Charles Bukowski íróról

Fotó: Fülöp Máté

20 presszó

Bukowski ezt tette. A társadalom lecsúszott „emberkéiről”, „véglényeiről”, figuráiról írt kínzó őszinteséggel. Csakhogy ő maga is ehhez a társadalmi réteghez tartozott. Így akarta. Ezt a sorsot választotta magának, bár tudta, hogy akármikor választhatott volna magának másik sorsot. Sohasem lett volna késő. Bukowski úgy írt, ahogy élt. Gondolhatjuk (alkotásait olvasva mindenképp), hogy nem lehetett egyszerű azt az életet élni, amit ő élt. Gondoljunk bele abba, hogy akkor mekkora tett volt (ugyebár a szó is lehet tett) ezt az életet ilyen színvonalon megírni, az olvasóközönség elé tárni. S a leírtakat vállalni. Önmaga, valamint az olvasói előtt. Bár nem valószínű, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonított neki, nekünk. Mindenesetre minden tettünknek, minden szavunknak van, lesz következménye, amit vállalni kell.

Magyarországon a Cartaphilus Könyvkiadó óriási érdeme, hogy Bukowski könyvei a kezünkbe kerülhetnek, olvashatjuk lebilincselő, megbotránkoztató szavait. A legújabb mű, melyet magyar nyelven olvashatunk tőle, nálunk tavaly (2009) jelent meg (Bukowski egyébként 1973-ban írta...), A semmitől délre című novelláskötet (a zseniális fordítás megint Pritz Péter érdeme), ami huszonkilenc történetet tartalmaz. Hadd idézzek írásom végén, Bukowski Dr. Náci című novellájából: „Na most, nekem elég sok problémám van, és valószínűleg a legtöbbjét magamnak köszönhetem. Annak, hogy nőzök, szerencsejátékokat űzök, és ellenséges érzelmeket táplálok embercsoportokkal szemben, és minél nagyobb az a csoport, annál hevesebb az érzelem. Azt mondják rám, hogy negatív vagyok, komor és barátságtalan.” Nos, ő (volt) Charles Bukowski. Tessék olvasni!

Fekete Felícia

Amiről nem tudunk semmit A Szerelem, szerelem című táncelőadás három zeneszerző és egy koreográfus elképzelése a „tiltott” témáról, amiről végül is még mindig nem tudunk semmit, bár már igen sokan feldolgozták. Markó Iván is megpróbálja a lehetetlent, Ravel, Debussy és Bregovic segítségével.

A

z első részben Goran Bregovic szép balkán zenéjét halljuk, egy fiú egyedül táncol, boldog és szerelmes. Barátai csatlakoznak hozzá, és leginkább egy legénybúcsú jut eszünkbe a táncukról. Erőteljes, vad, vidám „tesztoszteron-tánc”. Majd megjelennek a lányok, és mindenki egymásra talál, közösen örülnek az életnek. Ezután a halált látjuk, a Monarchiát idéző katonai zubbonyban, és sorra holtan esnek össze a párok. Az utolsó képben az új életet ünnepelhetjük, de ehhez előbb meg kellett halnunk. El kell veszítenünk magunkat, hogy megtaláljuk egymást és önmagunkat

hirdetnek. Mindez franciás könnyedséggel végiggondolva, de a tények attól még tények maradnak. Semmi mély filozófia vagy misztikus egymásra találás. Nyerjen a jobbik. A lágy és érzékeny zene ugyanakkor arra késztet, hogy ne vegyük a szerelmet sem olyan komolyan, hiszen az is csak egy „játék”. Vagy nem? A legkisebb dolog, amit megteszünk vagy nem teszünk meg a szerelemben, befolyásolja a végeredményt. Vagy lehet, hogy a végeredményt egyáltalán nem befolyásolják a tetteink? Nem tudjuk, mert a szerelemről nem tudunk semmit.

Goran Bregovic (1950-) dél-szláv zeneszerző. Claude Achille Debussy (18621918) francia zeneszerző

Joseph-Maurice Ravel (1875-1937) francia zeneszerző Markó Iván (1947- ) táncos, koreográfus

A szerelem fenti három értelmezése arrafelé is terelhetné a gondolatainkat, hogy ez nagyban kultúrafüggő. A tradicionális balkáni társadalomban minden érzelemnek megvan a maga helye, és az „igaz szerelem” mélyen gyökerezik a kultúrájukban. A francia gondolkodást ugyan átszövi a szerelem keresése, de a beteljesülés távolról sem a házassággal kezdődik, vagy ér véget. A forró Spanyolországban pedig maga a vágy az, ami a végsőkig felfokozott és hangsúlyos.

Nem csak a különböző kultúrák, de minden egyes ember máshogy érzi és magyarázza az érzelmeit, ha erről a racionális érvekkel nehezen magyarázható Szerb Antal szerint a szerelemről jobb, ha nem is beszélünk. jelenségről van szó. A konkrét „Jó írók rangjukon alul valónak tartják, hogy ezekhez a témákhoz szexuális vágyat hozzányúljanak – csak a silányaknak és a legjobbaknak szabad.” könnyebben meg tudjuk különböztetni a vágyakozástól, amiről később sokszor azt Ravel, Bolero. Sokak szerint a zeneiroismét. A menyegző bemutatja, mennyi gondoljuk: nem volt más, mint képzelgés. dalom „legerotikusabb” műve, maga a minden kell a házassághoz: szerelem, a Az erős, tiszta vágyat egy spanyol akár megtestesült vágy, amivel úgy látszik, közösség összetartó ereje és a halál. A hamár az igaz szerelemnek gondolja, és azt Markó Iván is egyetért. A vágy megjelenílál-motívum még erősebben hat a nézőre is érzi és mondja, ettől persze már azzá tését egy férfi táncossal a középpontban ebben a balkáni miliőben. is válhat. Hogy tényleg szerelmesek vaképzelte el. A többi táncosnak az iránta gyunk-e ilyenkor, azt persze nem tudjunk, érzett rajongását vagy emésztő epekedéAz előadás első része után egy nagyon erőés később is csak jó esetben derül ki az sét láthatjuk: vágyat a vágy iránt. teljes, életigenlő „csak azért is” érzés tölti érzelmek igazi súlya - ha kiderül egyáltaA főszereplő tánca életerővel teli, a zenéel az embert, a lüktető balkáni zenére előalán… ből süt az életigenlés, és éppen ez az, amidott táncot nézve. Mert a létezés szépsége re leginkább áhítoznak az őt körülvevő a változások és a feladás árán valósul meg. De hát honnan is tudhatnánk, mikor a emberek. A főhős választ a többiek közül, szerelemről nem tudunk semmit? egyszer egyiket, egyszer a másikat, e szeA francia lélek nagyban különbözik a A Bolero koreográfiája még azt az állarint egy ember egyszerre – vagy egymás balkánitól és ez Debussy Jeux című potot mutatja, amikor tombol a vágy, után – érezhet vágyat több másik iránt. művében is visszaköszön. A szerenem amikor már számot kell vetnünk az Hogy ez az állandóan megújuló, mindig lem döntés és versengés, hol nekünk érzelmeinkkel. A vágy-szerelem körforgás más felé irányuló vágy hogyan kapcsolókell vagy lehet választanunk, hol mi egész életünk során jelen van, és állandik az előadás első részének beteljesült osztozunk valakin. A klasszikus francia dóan elölről kezdődik, tehát a Szerelem, szerelméhez, és szerelem-e egyáltalán, azt szerelmi háromszög. A versengés játék, szerelem a néző számára mindig aktuális. nehéz eldönteni. egy mérkőzés melynek a végén győztest

2009/2010 * presszó 21

* 2009/2010

B

ukowski nem volt az a hétköznapi, megszokott, tulajdonképpen kispályás írófejedelem. Nem lehetett őt az amerikai irodalom egyetlen csoportjába sem csak úgy besorolni. Kilógott a 20. század amerikai irodalmából, nem tartozott ő egyik csoporthoz sem (pedig írásait verseit, novelláit, könyveit olvasva kiváló beatalkotó lett volna), s nem is akart sehová sem tartozni. A saját életéből viszont egyáltalán nem lógott ki. A saját életének abszolút főszereplője volt, s ő tulajdonképpen a szokásos piájához, valamint az épp aktuális nőjéhez akart tartozni (mert egyébként keményen alkoholizált, s intenzíven nőzött író-hősünk). Bukowski az élete, s írásai miatt a társadalom perifériájára szorult. Az igazi író talán valóban mindent feláldoz műveiért, még az emberségét, igazi önmagát is.

Nem mondhatom, nem írhatom azt, hogy Charles Bukowski a 20. század legnagyobb írója. Azt sem, hogy a 20. század legnagyobb amerikai írója. Nem írhatom azt, hogy a legnagyobb, mert nem az. S mivel 1994-ben eltávozott az élők sorából, esélye sincs arra, hogy a jövőben a legnagyobb íróvá küzdje fel, írja magát. Azt viszont meglehetős biztonsággal írhatom, hogy Bukowski a 20. század egyik legnagyobb írója, s az egyik legzseniálisabb amerikai író, aki valaha is létezett, írt.

Fotó: Börcsök Mihály

kultúra Láthatatlan, mégis „láttam”

T

22 presszó

Az interneten foglaltam a jegyeket, ezért amint belépünk az E-klub ajtaján, már kérdezik is a nevem, és egy kedves hölgy átnyújtja a két papírjegyet. Bekísérnek egy terembe, amely kiállítás és várakozó is. Körbenézek, nem ismerős a látvány. Talán annak idején más volt az egész, nem tudom. A falakon híres vakokról információt nyújtó táblák, valamint a Braille-írás feltalálójának, a francia Louis Braille-nek rövid életrajza, és az írás eredetének története látható. Egy látássérült fiatal lány szólít minket, megnézhetjük azokat az eszközöket, amelyek a vakok és gyengénlátók segítségére szolgálnak. Beszélő számítógép, tojáskiszedő, hagymapucoló, írógép, nagyító. Elmagyarázza írásuk logikáját is, elsőre nem sikerül megértenem, de addig pásztázom az apró pontokat az ábécé betűi alatt, míg rá nem jövök. Várni kell egy picit, csúszik a csoport. Párommal leülünk a különböző, vakok által is játszható játékokat tartalmazó asztalhoz malmozni. Egyre izgatottabb vagyok, mit fogok odabenn érezni?! Félelmet, nyugalmat, kíváncsiságot? A bejáratnál minket fogadó hölgy jön be, és arra kér, ha van szemüvegünk, tegyük a pultra, táskáinkat helyezzük el a megőrzőben, és csak aprópénzt vigyünk magunkkal. A kíváncsiság mindenkin úrrá lesz, mintha egy méhraj zsongása hallatszana a teremben, pedig csak tízfős a csoport. Egy ajtó elé vezetnek minket, ahol elmondják az utasításokat, hogyan tegyük kezeinket, ha nekimennénk valaminek, és természetesen szóljunk nyugodtan, ha ki akarnánk jönni. „Bízz vakon!” – olvastam annak idején honlapjukon . Próbálok, mert anélkül nem lehet...

Használati útmutató az ÉLET nevű útvesztőhöz

www.lathatatlan.hu

Belépünk, az ajtó becsukódik mögöttünk, és minden fény odakinn marad. Alig veszek levegőt, fürkészem a sötétséget. Megszólal egy kedves, csilingelő hang. Megnyugszom. Üdvözöl minket, bemutatkozik. Látni nem látjuk. Különös érzésem van, nagyon különös. Mosolygok ettől a boldogságérzéstől. Elindulunk, „egyenesen”, bár nem vagyok egészen biztos benne, hogy jó az irány. Nem segít senki, magamra vagyok utalva. Balra és jobbra, a fal mellett tárgyak találhatók, azokat kellene felismernünk. Beleütközöm valamiféle nagy állatba, egy műtehén az. Nekem jön egy fiatalember, kérdezi, én vagyok-e. Persze, hogy nem engem keres. Nagy nevetés, mozgolódás. Mindenki élvezi a „játékot”. Eljutunk a következő helyszínig. Egy fahídon megyünk át, madárcsicsergés, fák balra és jobbra. Érzem a fák erezetét, fantasztikus élmény. Azelőtt sohasem tudtam, hogy milyen is egy fa igazából. Beleütközöm egy házikó csatornájába. Belépünk az ajtón. Jobbra egy kis asztal, a falon lámpás, kiterített állatszőr. Közben neki-nekimegyünk egymásnak, nevetgélünk. A hangulat fokozódik, a jókedv határtalan. Messze elillant már a másik teremben érezhető szorongás. Kilépünk egy zajos utcára, balra tartunk, egy kukát tapintok, majd egy oszlopot, autók száguldoznak körülöttünk. Félelmetes, mégis izgalmas. Egy kerékpár, egy parkoló autó, majd át kell mennünk a zebrán. Te jó ég, de hogyan? A csilingelő hangú vezetőnk biztat minket, hogy csak bátran, de olyan igazinak tűnik minden. Végül sikerül átmennem, és megnyugodnom egy „zöldségesnél”. A következő helyszín egy múzeum. Lelkesen tapogatom a szobrokat, de nem ismerem fel az elsőt, sőt, a másodikat sem. A harmadik már könnyebb, az utolsó ismerős. Ennyit a tudásról, hiszen én csak akkor ismerem fel, ha látom azokat. Vezetőnk elsorolja, hogy melyik szobor kit ábrázol, és kikéri magának, hogy ő nem lát,

amikor az egyik csoporttag megkérdezi, hogy honnan tudja, hogy milyenek, amikor még sohasem látta őket. „Én is látok, csak tapintással” – mondja kedvesen. Átérünk egy lakásba, ahol a konyhában megtalálom és szagolgatom a fűszereket. Már nem is vágyom annyira arra, hogy lássam is, amit érzek. Végül az utolsó helyiség: egy bár. Finom kávéillat fogad bennünket. Nagy nehezen felülök a bárszékre, és kérek egy kávét. Párom az aprót tapintgatja, melyik lehet a kétszázas. De vezetőnk segít, elveszi tőle a pénzt, és pillanatok alatt vissza is ad. Megpihenünk egy kanapén, elmerengek, miközben egy lány ütközik a térdembe, kérdi, hogy merre van a másik kanapé. Nyugalom lesz úrrá rajtam, ahogyan kortyolgatom a habos feketét. Körülöttem nyüzsgés, mint egy presszóban. Jól érzem magam, így is, hogy nem látok semmit. „Nagy szavaknak” gondoltam a honlapon lévő kijelentést, miszerint megváltozik az életünk, ha eljövünk erre a kiállításra. Azok is, de igazak. Tíz éve már megtapasztaltam ezt a világot. Kinyíltak az érzékszerveim: erősebb lett a hallásom, a szaglásom, a kezemet használtam arra, hogy „lássak”. Most is ugyanazt érzem, mint annak idején: úgy maradnék még, csak egy picit, hogy még jobban elsajátíthassam azt a tudást, ami a vakoknak van. Nem sajnálattal, szorongással vagy rossz érzésekkel jövök ki a bárból, hanem ellenkezőleg: nyugalommal, boldogsággal, és megfogadom, hogy ajánlom majd mindenkinek ezt az interaktív utazást a láthatatlan világba, ahol a tapintás, a hangok és az illatok nyomán kell eligazodni. Csak egyet sajnálok: hogy nem ismerhetem meg mérhetetlenül kedves, csilingelő hangú vezetőnket.

Általános jellemzők Az ÉLET kezdetét cégünk az abszolutóriumtól datálja. Az útvesztőbe való belépés előfeltétele egy (különleges helyzet esetén kettő, esetleg három) szakdolgozat megírása, leadása, megvédése, valamint a diploma átvétele. Jelen cég nem garantálja, hogy a fentebb felsoroltak véghezvitele nem ütközhet akadályokba. A megszerezhető tudást korlátozzuk, és túl sok tanegység elvégzése esetén extra költségeket számolunk fel, melynek befizetése csekk bemutatásával igazolandó. Csekk hiánya esetén a diploma nem adható ki. Az esetleges könyvtári tartozások egyenlítendők, erről szintén igazolás felmutatásával győződünk meg. Ha az ügyfél több diplomát kíván szerezni, az intézeti könyvtárak mindannyiszor körbejárandók, igazolások aláírandók, bemutatandók. Az ügyfél hitele kétségekbe ütközhet bármilyen dokumentum meg nem léte esetén. A hitelesség igazolására a számítógépes rendszerben tárolt adatok nem használhatók fel. A szakdolgozat leadására számtalan munkanap (kedd és csütörtök, hétfő délelőtt, péntek délután, és ebédidő kivételével) és további számtalan, a sorban kitöltendő igazoló dokumentum áll rendelkezésére.

További teendők A diploma átvételétől kezdve az ügyfél további sorsáért felelősséget nem vállalunk. Ajánlunk bejelentett munkahelyet éhbérért, melyre az ügyfél diplomája nem feltétlenül alkalmas. Diploma letagadása bizonyos esetekben kifejezetten ajánlott. Önéletrajzok szétküldése segíthet, ám a siker nem garantált. Előre jelzéseink szerint az ügyfél tíz önéletrajz elküldése után számíthat egy, maximum két visszautasító válaszra, de húsz önéletrajz szétküldése esetén a pozitív válasz lehetősége is fennáll. A pozitív válasz következményei: feltehetően két, esetleg három, maximum négy interjú. A megjelenés előfeltétele a továbbiaknak, kivéve, ha az ügyfél különleges kapcsolatokkal rendelke-

zik, és ezeket hasznosítani is tudja. A kapcsolatok azonban nem garantálnak feltétlen sikert, használatuk egyéni felelősségre történik. A sikeres és hasznosítható kapcsolatok esetén a fentiektől a cég eltekint. A kapcsolatokkal nem rendelkező ügyfél saját lábra állását nem garantáljuk. Ha ez az ügyfél önerejéből mégis megtörténik, további javallatok követendők.

felhasználá sával történik. A fentebb leírtak betartása azonban erősen javallott, máskülönben az ügyfél betegség esetén tehetetlen, nyugdíjazása során pedig pénztelen marad. A nyugdíjból való megélés lehetőségéért a cég nem vállal felelősséget.Panasz esetén lépjen kapcsolatba telefonos ügyfélszolgálatunkkal. A telefon felvételét és ügyének megoldását garantálni azonban nem tudjuk.

Javallatok

Megjegyzés

Bejelentett munkahelyre történő belépéskor ajánlott a szerződés alapos átolvasása, de ez nem feltétlenül szükséges, hiszen az ügyfél úgyis aláírja, nem lévén jobb lehetősége. Munkába lépéskor elkeseredni nem ajánlott, mert nem biztos, hogy a jövőben jobb lesz. A főnök panaszainak és kifogásainak, esetleges tanácsainak és viccelődéseinek fül melletti eleresztése javasolt, mert feltehetőleg alulképzettségét próbálja fentebb nevezett módokon leplezni. Szerződés megkötése után magánnyugdíjpénztárba belépés kötelező, a belépés sikeressége azonban nem garantált. Érdemes ötször, különleges helyzetben akár hatszor is próbálkozni. Fentiek meglepődésre nem, utánajárásra annál inkább okot szolgáltatnak. Az ügyet feladni nem javallott.

A fentiek sikertelensége esetén lehetőség van az útvesztő elhagyására. Érdemes ellátogatni külföldre. A cég értesülései szerint azonban odaát sincs kolbászból a kerítés.

Egyéb A munkából származó éhbér kiegészíthető egyéb (illegális) keresettel, ám ez az ügyfél felelősségére, és féltve őrzött szabadidejének

2009/2010 * presszó 23

* 2009/2010

íz éve már átéltem azt a különleges élményt Egerben, ami most vár rám. Mégis nagyon izgulok. Nem éreztem még hasonlót egy kiállítás megtekintése előtt sem.

Nagy Borbála

Amikor az érzékeid vezetnek...

Fotó: Nagy Máté

Keindl Olívia

kultúra Szabados Melinda

„Vigye el az ördög”

feljavítása.

nem egyszerű átírást végeztek, hanem – különösen a színes filmek esetében – a filmek operatőreinek irányításával fényelték össze az egyenlőtlenül fakuló kellékeket, hogy az eredeti elképzelést

indokolt esetben alkalmazzák, mert a filmhibák helyett a digitális beavatkozás nyomai látszanak a képen, például „cakkosodnak” a kontúrok. A technikai állapot rekonstruálása a folyamat

Forrás: filmarchive.hu, Filmsite.org

„A felújítási munkák költségesek és aprólékos, alapos munkavégzést igényelnek, azonban érdemesek ezek a filmek arra, hogy megőrizzük unokáink számára is.”

24 presszó

kezükbe kerülő kópiákat, hanem a digitális kor technikai vívmányait kihasználva dolgoznak a magyarországi filmművészet korai időszakában készített filmek felújításán. Az 1989-es filmszemlén az Archívum bemutatta Máriássy Félix stílusteremtő filmjét, az 1958-ban készült Csempészeket, ami megdöbbentő hatással volt a filmes szakmára. A film korábbi selejt állapotát tekintve a bemutató bravúrnak számított. Ekkor hozták létre a régi filmek felújítására a Magyar Film Múltja és Jövője Alapítványt.

A másik rendkívül nagy horderejű munkájuk a magyar film nemzetközi elismertségét megalapozó Körhinta hangjának kockánkénti felújítása volt. A régi filmek digitalizálási munkálatainak első lépése a technikai és tartalmi szempont alapján történő kiválasztás. Az adott filmek filmtörténeti értéke mellett a film- és médiaoktatásban, az irodalom- és történelemoktatásban való felhasználhatóságuk is lényeges.

„Napjainkban egy régi film technikai felújítása bár még mindig szenzáció számba megy – fontos feladat lett, hiszen ezek az alkotások hozzátartoznak kulturális örökségünkhöz, nemzeti tudatunkhoz, múltunkhoz.”

A Lumièr testvérek egykor mókásnak tűnő találmányából napjainkra az egyik legbefolyásosabb hatalom, a hetedik művészeti ág lett. A már több ezer évvel ezelőtt kialakult optikai fény-árny játékok, „mágikus” lámpások, vizuális trükkök, melyek ámulatba ejtették eleinket, napjainkra nemcsak szórakoztató funkcióval bíró birodalommá nőtték ki magukat, de fontos kordokumentációként is szolgálnak. Szerencsére a Magyar Nemzeti Filmarchívumnál felkészült szakemberek dolgoznak, akik nem kezdik el morzsolgatni a

A csapat egyik legnagyobb lépése az első színes magyar játékfilm, az 1949es Ludas Matyi digitális restaurálása volt, mely egész Európában hatalmas hírnevet szerzett a szakembereknek. A képet és a hangot is beszkennelték, digitálisan feldolgozták, és az így kijavított anyagot mentették vissza felvételi filmnegatívra. Erről készültek aztán a régi hangjukat, színüket „vis�szanyert” filmkópiák. A negatív már az ötvenes években elveszítette színét és eredeti hangját, és még az egyes jeleneteken belül is hatalmas munka volt a különböző fényerősségű elemek

A válogatás egyik fontos szempontja a különböző filmművészeti áramlatokat elindító, a nyelvi kifejezésmódot megújító filmek reprezentálása is. A digitalizálás folyamata során a kiválasztott filmek archivált, leghosszabb forgalmazott verzióját, annak lágy, folyadék alatt kopírozott negatívját, vagy lágy, ún. duppozitívját, kontrasztos, felújított hangkellékkel, vagy a film eredeti mágnesszalagos hangfelvételét tartalmazó digitális hangátiratával használták fel. A megfelelően kezelt és megtisztított felületen

Ebben a munkában együtt dolgoztak neves rendezőkkel, mint például Sára Sándor, Koltai Lajos, Hildebrand István, Ragályi Elemér. Az elektronikus átírás folyamán egy karckiszedő szoftver alkalmazásával lehetőség nyílt a függőleges irányú filmhibák kiszedésére, mérséklésére is. Azonban minden ilyen jellegű beavatkozás a képélesség rovására megy, tehát csak

egyik legfontosabb része. Az eredeti hangot számos esetben kellett speciális hangátíró berendezéssel számítógépbe táplálni, és digitális tisztítási eljárással hallhatóvá tenni. A végeredményt végül visszaírják filmszalagra. Az Archívum tervei között szerepel a nyolcvanas évek kiemelkedő játékfilmjei, a második világháborút megelőző időszak legmaradandóbb művei, az időközben felújított, kimagasló dokumentumfilmek és dokumentarista

játékfilmek , valamint a Balázs Béla Stúdióban készített kísérleti rövidés dokumentumfilmek dig italizálása. A felújítási munkák költségesek és aprólékos, alapos munkavégzést igényelnek, azonban érdemesek ezek a filmek arra, hogy megőrizzük unokáink számára is. Dédnagyanyám sem tudta kié a sok fénykép, szalag, de nem is törődött vele... Csak annyit mondana.... „vigye el az ördög”.

2009/2010 * presszó 25

* 2009/2010

I

gen ropogtathattuk, hiszen fogalmunk sem volt arról milyen kincseket tartunk a kezünkben. Azt hittük, érdekes, de használhatatlan tárgyak. Régi filmek voltak, melyeket talán most újra élvezhetnénk, a XXI. század fejlett digitalizálási technológiának köszönhetően. Napjainkban egy régi film technikai felújítása bár még mindig szenzáció számba megy – fontos feladat lett, hiszen ezek az alkotások hozzátartoznak kulturális örökségünkhöz, nemzeti tudatunkhoz, múltunkhoz.

közelítő fény- és színhatás elektronikára alkalmazva érvényesülhessen.

Fotó: Balázs Norbert

Gyermekkoromban imádtam nagyszüleim padlásán játszani. Igazi kincseket találtunk testvéremmel, az idősek által limlomnak titulált, ám számunkra akkor értékesnek tűnő tárgyak között. Beleolvashattunk ott elfelejtett naplóba, kiegészíthettük „Gazdálkodj okosan” társasjátékunkat a fellelt régi pénzérmékkel, de régi filmszalagokat is ropogtathattunk az ujjainkkal.

kultúra Todor-Soó Katalin

fogadhatnak örökbe, „inkább legyen két apám, mint egy alkoholista”-alapon. De a szüleim például ezt nem fogadják el, mert nem ebben szocializálódtak.

Egy afgán kalandjai Európában

- Hogyan látod magad pár év múlva?

Hogy él egy afgán származású fiatal ma Magyarországon? Őrzi-e a hagyományokat, lehetséges ez egyáltalán? Ezek, és még nagyon sok más kérdés jutott eszembe, amikor először hallottam Mirwais Jananról. Nem volt nehéz meggyőzni, hogy találkozzunk, és meséljen nekem. Nagyjából megbeszéltük a családot, a vallást, a tálibokat, a nőket Budapest egyik romkocsmájában, a Szimpla Kertben.

26 presszó

- Elolvasnád? Ráérünk. – Á, most nem. Annyi Afganisztán-hírt olvasok nap mint nap, hogy elég, sokszor besokallok már. Négyévesen kerültem ki,

és azóta még nem voltam otthon. Szóval valahol csak egy érdeklődő bölcsész vagyok.

- 1990-ben költözött ide a családod. Afgán vagy magyar család vagytok? Ez nehéz kérdés. Jön Keletről egy család, ők megőrzik a keleti hagyományokat azoknak minden szigorúságával együtt, itt a szabad Európában. Ez szerintem Európa legnagyobb kihívása, hogy valamilyen módon jól bánjon velünk, többiekkel. Kanadában például olyan taxissal találkoztam, aki Indiában jogász volt, ott viszont már csak taxisnak volt jó. Ez azért szégyen. Nálunk a családmodell másképp alakul. Európában kevesen tudják felfogni a szülők iránti feltétlen tiszteletet. A vérünkben van. Soha semmilyen európai hagyomány vagy európai szokás nem tudja kiölni belőlem azt, hogy az apámat és az anyámat úgy tiszteljem, mint kvázi isteneket. Poén szinten megy a zrika a szüleimmel, de soha nem mernék visszaszólni. A muszlim világban a család elsősorban gazdasági közösség, amiből, ha mindkét fél intelligens, szépen kialakulhat egy értékközösség. Lásd az én szüleimet. Őket gyakorlatilag egymáshoz adták, és huszonhat éve boldog házasságban élnek. Európában a család gazdasági- és értékközösség, és mégis annyi a válás, a csonka család, sok gyerek egyedül marad. Ilyen az iszlám világban nincs! Az iszlám világ nem ismeri a válást, és én ezt tisztelem. Mert a gyereknek van egy apamodellje meg egy anya-modellje. Ez nem azt jelenti, hogy csak ebben a modellben hiszek. Én hiszek abban, hogy melegek is

–Szerveződtök afgán vagy iszlám közösségként?

Afganisztánban a pastu meg a dari a két legjelentősebb nyelv. Én pastun vagyok, egyébként a tálibok is ebből a törzsből származnak. Sőt, abba a törzsszövetségbe tartozom, ahova maga Omar molla, a tálibok vezére is… Igen, és itt ülök, a liberális romkocsmák csimborasszójában.

Nagyjából három-négyszáz afgán van Magyarországon, rendszeresen tartjuk a kapcsolatot.

Azért az nehéz lesz, hogy „afgánul” is tanítsam a gyerekeimet, mert sokat felejtettem. Nem beszélek úgy „afgánul”, mint magyarul.

– Milyen vallásúnak nevelnéd a gyereked?

A szüleimmel kompromisszumot kötöttünk: ha a választottal tetszünk egymásnak, kapunk egy átmeneti időt, egy évet, ameddig mindkét fél visszaléphet.

Nem lesz keresztény... Mivel istenhívő vagyok, szeretném a gyermekemet is arra nevelni. Legyen hívő, utána majd rájön, hogy talán a muzulmán vallás a legjobb.

– Milyen elvárásaid vannak?

– Mennyire vagy vallásos?

Hát legyen minimum egy érettségije, és igénye a továbbtanulásra. Afganisztánban ez nem jellemző, ezért az a lány, aki hozzám jöhetne, ritka mint a fehér holló. És legyen szép. Mégiscsak ez lesz az a lány, akivel harminc-negyven évet le kell élnem.

Én muzulmán vallású vagyok, az alapokat betartom, este, mielőtt lefekszem, elmondom, hogy nincs más isten, csak Allah, és Mohamed az ő prófétája. Az adománynak nem is kellene vallási előírásnak lennie. Stb. De nem tartom be a ramadánt, ami idén augusztusra esik. Szerintem az nem ember, aki egy hónapig képes nem enni. Afganisztánban ilyenkor negyven-negyvenöt fok van. És vizet sem szabad inni. Napkeltétől napnyugtáig! A szex is tilos. Szerintem nem az a vallás, hogy iszom-e alkoholt vagy nem.

Elsősorban a szüleim miatt vagyok házasságpárti. Tartozom annyival nekik, hogy megházasodjam.

– Azt el tudnád képzelni, hogy több feleséged legyen? Nem. Elég egy! A négy feleséget azért találták ki, hogy ne legyen válás. Hogy a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy legyen egy apjuk és egy anyjuk.

– A hozott hagyományokat továbbviszed majd a saját családodba? Nehéz lesz, akkor is, ha magyar feleségem lesz, akkor is, ha afgán. Itt élek húsz éve, afgánnak és magyarnak is tekintem magam. Ki tudja, hogy mi fog megerősödni? Lehet, hogy a szélsőséges énem, és robbantgatni fogok? Azért ezt nem tudom elképzelni, én európainak tartom magam. Nem is magyarnak: európainak. Minden szempontból. Szerintem minden magyarnak így kellene gondolkoznia.

Az alkalmazkodás azt jelenti, hogy megőrzöd saját magadban azt, hogy te vallásos vagy, hívő vagy, de nem kell a külvilágnak azt feltétlenül megmutatnod. Nem imádkozom naponta ötször, de tudom az imát. Szóval azt nem mondhatják rólam, hogy nem tudok imádkozni, de napközben például dolgozom. Úgy neveltek engem, hogy legyek istenhívő, legyek a feltétlen tiszteletben hinni tudó ember, de a gyakorlatban ezt úgy mutassam meg, hogy normálisan viselkedek az emberekkel. Jobb kézzel nyúlunk az ételhez, van saját imaszőnyegünk. De nem állnak tevék a kertben, nincs Szahara a szobában, nem vízipipázik mindenki. Van vízipipa, de nem fekszenek betépve az emberek. Érződik a keleti varázs, de mégis európai. És általában ez jellemzi a többi itt élő afgánt is.

– Milyen formában? Különböző bulikat tartunk. Például március 21-én van az afgán újév. Arra egy nagyszabású bulit szerveznek mindig, régi idők nagy afgán énekeseit hívják meg, akik ugyancsak emigránsok, Amerikában élnek. Tánc van, alkohol viszont nincs.

– Mennyire kulturális ez a közösség? Az afgán kultúra hatása nagyon „erős”. Hogy tudna-e itt működni? A lehetőség meglenne, csak nincs egy kiemelkedő személyiség, aki ezt megszervezze. Maga az iszlám közösség összetartó. Az utóbbi években egyre több magyar, keresztény tér át az iszlám vallásra. Az egy tévhit, hogy az iszlám a terroristák vallása. A legnagyobb kritikusa én vagyok, de annyiban meg kell védenem, hogy ez a legbékésebb vallás az összes között. Különben az egyház politikai szervezet, a vallás pedig az ő marketingje. Hagyják meg nekem, hogy higgyek istenben. És ne pofázzanak bele. Zavar, ha egy muzulmán egy összejövetelen megkérdezi, hogy én miért nem imádkozom? Én megkérdezem tőle, hogy imádkozik-e, vagy hogy miért imádkozik? A muzulmánok többsége nem érti ezt, rá akarják erőltetni a másikra a hitet.

– Nagyon nyitott vagy. Úgy gondolod, így lenne ez akkor is, ha Afganisztánban nevelkedtél volna? Arra kíváncsi vagyok, hogy milyen lett(em) volna, ha Afganisztánban nőttem volna fel. Vajon akkor is ilyen liberális lennék? Az itteni afgánok mindegyike diplomás ember, de akik tényleges értelmiségi munkát folytatnak, azok az én szüleim. Szóval én ezt nekik köszönhetem, meg persze az iskolának, egyetemnek, haveroknak.

–Visszamennél? Sokan biztatnak, hogy menjek. Én 1990-ben jöttem ide, négyévesen. Itt van az összes barátom, a lakhelyem, a családom, mindenem itt van. Vajon ők komolyan gondolják, hogy

2009/2010 * presszó 27

* 2009/2010

Fotó: Kirilly Gergő

– Jé, tálib a főcím! – mondja a huszonnégy éves joghallgató, Mirwais, ahogy a laptopon meglátja, mi van az Index.hu címlapján.

Az esküvőre gondolsz, hogy szüleim választanak-e nekem? Nagyon sokáig harcoltam ez ellen. Hogy engedheti meg a szabad Európa, hogy a szülők válasszanak? De idővel rájöttem, hogy a szerelem csak egy múló állapot, ami után következik egy sokkal fontosabb, a szeretet. Azt viszont rohadt nehéz megtanulni, hogy hogyan kell békét kötni a másikkal, szeretni a másikat. És egyáltalán együtt lenni vele évtizedeken keresztül. Szerelmesnek lenni rohadt egyszerű.

– Milyen anyanyelvre tanítanád a gyerekeid?

kultúra Szerzõk: Kapitány Ágnes, Kapitány Gábor

Tóth Zsófia

Fotó: Kirilly Gergő

Mi mindent árulunk el magunkról tudat alatt?

Hiszem azt is, hogy minden ember alapvetően liberális. Ezt viszont Európától kaptam meg. Itt mindenki szabad, ez a lehetőségek kontinense (persze Amerika után). Én hiszek az európai értékekben, és az Európai Unió intézményeiben is. A mi egyszer azt jelenti, hogy magyarok, máskor azt, hogy afgánok. Zsidók és kőkemény cionisták társaságában iszogatok csütörtök este, péntek este szélsőjobbosokkal. Persze bizonyos csoportokban jobban érzem magam, de mindenkit elfogadok, ha vannak észérvei. A szélsőségeket is. Maga a liberalizmus is egy szélsőség: megengedek mindenkinek mindent, és azt mondom, hogy szélesítsük ki a jogaikat. Az afgánoknak is ezt mondom: lehet nagy elánnal szidni Amerikát, de akkor mutassunk fel észérveket.

28 presszó

jából Kiadója: Kossuth Könyvkiadó

könyvajánló A Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor antropológus szerzőpáros Rejtjelek 2. című könyve azt ígéri, hogy olvasása után más szemmel látjuk majd a világot. Másként nézünk a lakásunkra, a főnökünk irodájára, feltűnnek a szüleinktől átvett szófordulatok. Többéves kutatómunka eredménye ez az alkotás, mely széles körben vizsgálja az emberi viselkedést, a kulturális rétegződést, illetve a falu és város közti alapvető különbségeket. Elolvasásával olyan tudás birtokába jutunk, amely segít megérteni a bonyolult világot, amiben élünk.

A

z egyén motivációit, céljait, vágyait feltérképező Rejtjelek 1. című könyvet követte az azonos címet viselő második rész, mely az emberi viselkedés mögött megbúvó rejtett jeleknek a megfejtéséhez kínál gyakorlati technikákat. Ehhez nem a klasszikus értelemben vett szaktudás, inkább jó megfigyelőképesség és némi emberismeret szükséges.

– Az identitástudatodban ez a kettősség szétfeszít vagy összefonódik? Összefonódik. Szerintem jó dolog, hogy megtanultam a tiszteletet, ami az ottani közösség egyik legfontosabb értéke. Ha bejön egy idősebb afgán férfi, feltétel nélkül kezet csókolok neki, ha nem is ismerem. Ez a megbecsülés öregként nekem is jólesne.

mindennapi élet antropológiá-

– Az előbb mondtad: tévhit, hogy az iszlám a terroristák vallása. Vannak még olyan tévhiteink szerinted, amiket eloszlatnál? Igen, például ez nagyon fontos: a tálib nem egy népcsoport. A tálib koránolvasót és korántanulót jelent arabul. A tálibok többsége a pastunok közül került ki, de tadzsikok is lehetnek. Te is lehetsz tálib az Iszlám szerint, mint magyar. Én is lehetnék. A tálib eredetileg vallási, filozófiai iskola, nem egy politikai csoport. Később lett azzá. A Korán könyvnélküli megtanulása volt a cél, és az, hogy a muszlim hitet mindenhol terjesszék. Erős titkosszolgálati támogatással – akkor még a CIA is támogatta őket – hatalomra kerültek. És a diktatúra mindenhol diktatúra. Sokan még ma is félnek, nők nem mernek kimenni egyszerű csadorba, inkább burkát viselnek az utcán. Félnek, hogy visszajönnek a tálibok, és megölik őket. Kabulban, a fővárosban ma már a

kormány uralkodik, de tíz kilométerrel arrébb, vidéken, még mindig a tálib befolyás az erősebb. Ahog y újra hallgatom, és papírra vetem a szavait, eg yre inkább úg y tűnik, hog y van neki eg y mesevilága, eg yfajta mentsvára, de nem ez a jó szó. Eg y olyan világa, amibe eg yrészt beletartozik, az odatartozása teszi mássá közöttünk, másrészt meg kilóg belőle. Mint a harmónia állapota a mese kezdetén, ahonnan a főhős kiszakíttatik. De ez a mese nem hag yományos. Posztmodern? („Posztmegnyílta kamindenfélehatárok”?) Nem tudom, csak azt látom, a szerkezet g yökeresen megváltozott. A főhős próbatételei nem arra irányulnak, hog y beavatottként majd visszamenjen a Harmónia Földjére, ug yanazt a rendet állítsa helyre, ami a kezdetekkor volt, hanem arra, hog y a kibillentettségben tudjon önazonos személyiség maradni. Kíváncsi vag yok, mi lesz majd vele.

Gondoltuk volna, hogy „amint két ember kapcsolatba lép egymással, rögtön megkezdődik közöttük valamiféle erőrangsor kialakulása”? Aki feljebb kerül, élete minden területén jelzi fölényét, legyen az az íróasztala, testtartása vagy egy egyszerű kézfogás. Miután elolvastuk az arról szóló részt, ledőlnek a falu–várossal, illetve város–vidék-

kel kapcsolatos előítéleteink. A könyv nagy előnye, hogy nem foglal állást egyik mellett sem, így pártatlan szemlélőként pillanthatunk be mindkét életformába. Az emberek vásárlási szokásaiból, beszédstílusából, rendezvényeken való megjelenéséből következtethetünk arra, hogy az illető az elit, a középosztály vagy az alsó réteghez tartozik. Sőt, erre irodalmi alkotások olvasgatásából is rájöhetünk. Bár az értékrendszerünket tudatosan alakítjuk ki az alapján, hogy mit tarunk helyesnek és mit nem, az már sokkal inkább tudatalatti, hogy mi mindenben válik ez láthatóvá. Így árulja el rólunk a lakásunk berendezése, elhelyezkedése, a munkánk és a jeles napok megünneplése is, hogy inkább hagyomány-

őrző-szokáskövető vagy polgári-individuális értékeket képviselünk. A legizgalmasabb rész a Nevelés szavakkal címet viseli. Rengeteg tipikus szófordulatot tartalmaz, amiket az előbb említett két értékcsoporthoz kapcsol. A tapasztalatok szerint a gyerekkorunkban szüleinktől oly sokszor hallott és esetleg utált kifejezéseket felnőttként mi is ugyanúgy használjuk. Más mondatok jellemeznek egy hagyományos értékrendszert képviselő szülőt, mint azt, akinek az egyén fontosabb a közösségnél. Végül kiderül, hogy mindezen tudás birtokában miként manipulálhatjuk környezetünket, és hogyan befolyásolnak minket az üzletekben, a reklámokban és a filmekben.

2009/2010 * presszó 29

* 2009/2010

Egyébként Magyarország nagy hibája, hogy nincs külföldi értelmisége. Fél évet éltem Torontóban, ott sok magyarral találkoztam. Gyakorlatilag ugyanaz a pártpolitikai leképeződés van, mint Magyarországon, és ezt gusztustalannak tartom. Ez nem külföldi értelmiségi feladat és funkció. Szerintem. Ezt szoktam mondani az itteni afgánoknak is. Vannak közöttük, akik szerint „Afganisztán adta a világot”. Ha ennyire rossz Európa, tessék, vissza lehet menni. Ott van egy ország, amit föl lehet építeni. Nagyon egyszerű két-háromemeletes házakban, forró teát iszogatva beszélgetni, miközben az otthon maradt családtagok -15 fokban egy vályogházban élnek. Én nem megyek vissza, de el is fogadom Európa hagyományait.

Címe: Rejtjelek 2. Fejezetek a

Fotó: Gémes Ildikó

én visszamegyek Afganisztánba? Nem, külföldi értelmiségiként fogom segíteni Afganisztánt. Elsősorban a saját és a családom életét akarom javítani. Ezzel már segítettem valamit az afgánokon. Én nem mennék vissza.

irodalom Braun Anna

Fotó: Markovics Balázs

New Age az egyetemen

Kócbaba

Szőnyegemből labdacsot gyúrok. Markomban tartom, kicsit gyúrom, aztán elhajítom. Arcotokon robban szét a pára, csorog. Mit csináltok? Most minek sírtok?

Részlet Dr. Kovács Balambérnak, aki a Szegedi Tudományegyetem Nyelvtudományi Karán a Nyelvtörténeti Tanszék tanszékvezetője, A szóetimológia újszerű megközelítései című előadásából.

A hűtőszekrény szavunkban megtalálható az én, mely első látásra az egóra utal. Az egó az élet minden területén korlátoz minket, a földhözkötöttséget szimbolizálja, ezért nem hordozhat pozitív tartalmat. Ám ha kiegészítjük az én szót egy f-fel meg egy y-nal, rögvest a fényt kapjuk, mely az isteni teljességet hivatott jelölni. Megállapítottuk tehát, hogy a szekrény szavunkban rejtetten, de mégis ott lappang az isteni fény. Sőt, ha tovább haladunk e gondolatmenet fonalán, akkor felfedezhető benne a rény szavunk, mely az erény XIX. századi archaikus alakja. A szekrény előtagját – tehát a szek-et vizsgálva – arra a következtetésre juthatunk, hogy az előfordul a székesegyház szavunkban is egy kis hangelváltozással. Azt hiszem, e jelenség további boncolgatására nincs szükség: szekrény szavunk az isteni, abszolút lényeget foglalja magába. Milyen csodálatos! Csupa szakrális tulajdonság, mely fontos alkotóeleme a Hűtőnek.

30 presszó

Vizsgáljuk most meg a hűtőt. Bizonyított tény, hogy ősmagyar eredetű szó. A hűtő az Ő tőle kifejezésből ered, mely a XIII. században kezdett elváltozni először az északkeleti nyelvterületeken. Zártabbá válással az ő/ö hangból ü lett (Űtőle), majd a XIV. század vége táján lekopott az e hang (Űtől). Később, a XVI. században tűnt el a szóvégi l a nyelv gazdaságosságra való törekvése miatt (Űtő). A h hang keletkezése azzal a vallási áhítattal magyarázható, melyet a XVI. századi hindu vallási szekták gyűlésein éreztek a hívők az őrségi és göcseji nyelvterületeken. A sok oh felkiáltást tartalmazó mantra ismételgetése egy hosszan ejtett h hangot eredményezett, mely a XX. század derekán hozzátapadt az Űtő tőhöz. Így keletkezett tehát a hűtő. A frizsider szavunk portugál hatásra utal. Dzsamba Hanata Asvari, egy kisalföldi történész-guru (és mellesleg bölcs mesterem) A galego-portugál buddhista szekták megjelenése Magyarhonban című tanulmányának köszönhetően fény derült e szó eredetére is. A frio szó hideget jelent, amely első pillantásra ugyan ellentétben áll a fény és a meleg képzetével, mégis alaposabb kutatások kimutatták, hogy e hideg igazából egyenlő a meleggel, hiszen a hő hatására a jég életet adó vízzé válik. A frio szó további vizsgálata bizonyítja a hűtőgép emelkedett, univerzális jelentését. A portugál frio ugyanis az angol freeből (’szabadság’), valamint a fentebb említett vallásos áhítat eredményezte oh sóhajból keletkezett. Oh, minő földöntúli, vonatkozásnélküli lényeg, a dolgok esszenciája, egy szakrális komplexum ez a hűtőgép!

Z

sipp-zsupp, felhőn ülök ma reggel. Pillekönnyen habozok a földek felett. Nem látom, mi folyik lent, nem látom, hogy futkosnak az emberek. Kenderzsupp, felhőpamacsok a fülemben. Nem hallom, nem hallom, mit mondtok nekem. Felhőszivacsok a lelkemben, fúródnak, vonaglanak, rezegnek a sejtekben. Nem érzem, nem kérem, amit adnátok. Nekem.

És ha a kedves hallgató még mindig kételkedne e objektum szent minőségében, hadd tárjam fel legmérvadóbb bizonyítékomat. A gép tartalmazza az ép szót, mely egyértelműen a tökéletesség, a tisztaság, tehát az isteni teljesség jelentésével ruházza azt fel. Sőt, ha még egy –ség képzővel is ellátjuk, felfedezzük az ég szót, mely az isteni princípiumra utal. Értekezésem elején említett vitrin kifejezésben pedig tetten érhető az in, amely az angol nyelvben -ban, -ben prepozícióként ismert. In utero (anyaméhben), mondja a szakrális latin nyelv. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a Hűtő mindenki számára egy védelmet nyújtó anyaméhként funkcionál, hiszen óvja ételünket, energiát, táplálékot ad nekünk. Ám ő is energiát kap az áramot adó vezetéktől, mely köldökzsinórként lóg ki a Hűtő fehér testéből. Kölcsönös függésben vannak tehát egymással, mégis mintha a zsinór magasabb szférába tartozna, hiszen Hűtő nincs Zsinór nélkül, de Zsinór van Hűtő nélkül, sőt: a vezeték más kegytárgyakhoz is kapcsolódhat, mint például a Rádió, a Tv és így tovább. Következő előadásunkban a Zsinór, energiavezeték szakrális funkcióiról lesz szó Dr. Muhamed Tótfalusi Ábrahám Szitthárta szakrobiológus, költő interpretálásában.”

Nekem már mindegy is. Amíg itt ezen a fehérszürke repülőszőnyegen fekhetek. Nincs tudni mit. Az agyam is vándorol, fújja a szél, elillan, ha keresem. Most a szívem mögé bújt, a tarkóm alá, a csigolyáim közé, most épp a torkomban dobog. Dobol az agyam, barázdálja a garatom. Nem törhet ki, felhőfogam zárja, csikland, nem engedem. Kihányom.Nem az agyam volt. Felhőgombócot okádok.

Elfordulok. Felfordultok. Lóbálom magam, bim-bam, bam-bán, harangozom. Minden koccanásra szétpukkadtok. Egy, meg még egy, még több, még valaki. Sorvadt dühömben oszlásnak indultok. Kér valaki egy kis vajat? Vértelen húsommal szolgálok. Harapj bele! Viszket a szemed a homoktól. Kiszikkadok. Porrá válok.

Ha megázik. Lóbálom. Lóbálom lassan, fig yelem a lábam. A lábam ujjait, mezítelen görbülését gerincemnek. Kiszáradok. K alimpálok, harangnyelv vag yok vasárnap délben. Összekondulok, elindultok felém. Jöttök, összekulcsolt kézzel, álszent arccal imádkoztok. Ajándékot is hoztok.

Most nem, most erős vagyok. Ereimben felhő csorog. Szikrázom és áttetszem. Ha meglátnál, ha körberajzolnál tekinteteteddel, ha látnám, hogy látsz, ha tudnám, hogy vagy, ha odakaphatnék hozzád, ha megfognál létezéseddel, ha belémlehellnél, ha megtalálnál. Akkor nem te lennél. Hamut szórok.

Repülőgépre szálltok, vastenger t húztok ing helyett. Heringek, közösen pácolódtok, tüsszentek, toporzékolok, zökken a gép. Tüs�szentek még eg yszer, végre távolodtok. Narancsot hoztatok és apró zenedobozt, műanyag cumisüveget és műanyag kócot. Műhajat és műszempillát, nejloninget és szivacsbabát. Meghámozom a gépnarancsot. Eg yenként szálltok ki, fel, felém.

Vasalok. A gőzben olvad a szőnyeg, csusszan a vas, forralom a vizet. Főzök teát. Kérsz? Megmasszírozlak inkább. Mid fáj? Tenyerem alatt a hátad. Meghasad. Széthullik ez az egész. Nem vagyok. Így hát senki sincsen.

Emberlég gömbök, szállingóztok. Hag yjátok a felhőm! Tűnjetek. Nem látok, nem hallok. Kiabáltok. Már

Kidobjuk. Felülök. Felhőn fekve fénytelen tekintetem rád vetem. Felülök. Ülve védekezem. Nem, nem te úszol ide. Valaki jön, valaki rám néz. Megvetem, felhőgolyót szórok, szétluggatom. Lemorzsolom saját tudós-seregem. Érted. Megmutatom, elmentem vadászni, meglőttem, hazavittem, megsütöttem. Kéred? Vagy megegyem? Ne ülj már olyan szótlan. Itt van mindenki, asztalra raktam, kivasaltam, csak neked, le is ejtheted, nem baj, majd felveszem. Hullák, halottak, tetemek. Utánad. Utánam. Felhőbe szorul szívem. Kifacsar. Itt jó, itt most jó nélküled. Kizsebeltél. Elloptad a tekintetem.

2009/2010 * presszó 31

* 2009/2010

„A

zok az emberek, akik még nincsenek az éberség azon fokán, amely feltárná előttük a végső valóságot, a fénylő kozmosz összefüggésekkel teli, isteni természetét, nem ismerik fel, hogy az emberi kéz valamennyi produktuma mily fenséges tulajdonságokkal bír. Ilyen felsőbb erők ihlette tárgy a Hűtőgép, melynek neve etimológiai szempontból rengeteg titkot tartogat számunkra. Nézzük meg szinonimáit, majd vizsgáljuk meg alaposan, mely fonéma vagy morféma utal leginkább eme tárgy szakrális természetére. A Hűtőgépet nevezhetjük frizsidernek, hűtőszekrénynek, jégszekrénynek, sőt régebben hűtővitrinnek is hívták.

csak tátogtok. Csukák vag ytok, csalit dobok, kapjátok be! L assan, nag yon lassan, komikusan rángatóztok.

Fotó: Bödör Adrián

Bánosi Eszter

irodalom Vadász Éva

Tóth Marianna

32 presszó

T

udom, hogy megtanultam a szövegemet. Tudom, hogy nem fogok belesülni. Végül is csak kis közönség előtt konferálok majd és a kezemben lesz a szöveg. Tudom, hogy képes vagyok kimondani az új amerikai nagykövetasszony nevét. Megtanultam. Eleni Tsakopoulos Kounalakis. Jó bonyolult, de ki tudom mondani. Legalább negyvenszer elismételtem. Hangosan és fejben is. Ha álmomból felriadok, halkan kezdem és mosolyogva fejezem be, mert mindig sikerül, Eleni Cakopulosz Kunalakisz. Tudom. „A tudás maga a hatalom.” Jól látom? Francis Bacon cinkos félmosollyal az arcán azt mondja, hogy hatalmam lesz a közönségben ülő káposztafejek felett. Átveszem a félmosolyt. Eleni Cakopulosz Kunalakisz magyarul és Eleni Tsakoupulos Kounalakis angolul. Micsoda szerencse, hogy nincs nagy különbség, csak a hangok ejtésére kell majd figyelni. Már úgy mondom a nevét, mintha ismerném őt. Fiatal szimpatikus nő. A férje Markos Tsakopoulos Kounalakis, csak hogy még egyszer, utoljára halljam ezt a nem is olyan kacifántos nevet a fejemben. Jajj gyerekek, minek vállaltam ezt el? Hogy én kétszázötven ember elé kiálljak a Játékszínben, ráadásul angolul? És még ez a kimondhatatlan név is itt van előttem. „Tudom, hogy semmit sem tudok.” Szokratész a görög filozófia atyja, nehézfegyverzetű gyalogosként kezdte. Eleni Cakopulosz Kunalakisz görög ingatlanmágnásként indult Amerikában, most nagykövet Pesten. Ha az egészet elfelejtem, akkor is a kezemben a szöveg, a nagykövet asszony neve pedig rajta, nyomtatott nagybetűkkel, fonetikusan, aláhúzva. Wittgenstein a földre néz és azt dohogja „Az tud

Szeretem hazámat, és békében akarok élni. Örömet szerzek családomnak és közösségemnek. Szorgalmasan tanulok. Segítem és tisztelem társaimat és az idősebbeket. Őrzöm egészségem és védem a természetet. Úgy élek, hogy úttörő lehessek.

beszélni, aki reménykedni tud és viszont.” Reménykedem Wittgenstein! Naná, hogy menni fog! A kulisszák mögött már nem gondolok rá. A fejemben a tudás, a kezemben a papír. Arra koncentrálok, hogy ne hunyorogjak a reflektorok vakító fényétől, és nehogy elsírjam magam a holokauszt emléknap programpontjainak konferálása közben. Az izraeli külügyminiszter is gyújt gyertyát. A neve sima ügy, Avigdor Lieberman. A magyar miniszterek nevei és titulusai is flottul mennek, nem is tudhatnék jobban angolul. Olyan vagyok, mintha a színpadra születtem volna. Bacon is egy káposztafej. Nem remeg a hangom, se a kezem és tessék, elbízom magam. Elmondom Ban Ki Mun ENSZ főtitkár üzenetét és a színpadra szólítom a nagykövetasszonyt. Eleni Cukapalisz, jajj. Na mégegyszer! Eleni Cakopulosz Kalinihtasz, édes jóanyám, ez azért történik, mert nem kőre léptem én? Eleni Cakopulosz Kunalakisz. A reflektorok elsötétednek, a nagykövet asszony komoly, Bacon félmosolya keserű biggyedéssé alakul át az arcomon. Amikor a túlélők gyertyagyújtását jelentem be, elcsuklik a hangom. Függöny le, a büfébe senki nem megy. Éjjel Bacon, Szókratész és Wittgenstein ülnek az ágyam szélén. A tudásról diskurálnak, a tudáshoz vezető útról, a tanulásról, amely rögös út némelyeknek, másoknak utazás. Azt mondják az utazásom a lényeg, ami egy óriási pörgés, felszökell és megcsíp egy összetéveszthetetlen érzéssel és ezért az érzésért érdemes felkelni korán. Reggel a rádió hangjára ébredek, a bemondó a holokauszt emléknap eseményeinél tart. A megjelentek felsorolásánál, hát kinek a nevénél akad el?

Ú

ttörő lettem, igaz csak egy évig, de az lehettem. Aztán jött a NAGYBETŰS Szabadság, a Demokrácia, ahol nincs betiltó kormány, nincs karhatalom, kolbászból van a kerítés, semmi sem tilos, és mindent szabad. Igen. Kivonult Szása, aki sírva ment haza, mert szeretett itt lenni. Továrisikonyec! Gyerek voltam még. Szerettem szakkörre járni, madarászni, kirándulni. Számos állat és növény latin nevére emlékszem, tudok olyan csomót kötni, amit még én se bogozok ki. Nincs több kisdobos, nincs több úttörő, viszont vannak cserkészek, és van piacgazdaság, és van… van Szabadság. Demokratikusak a választások, elmehetünk szavazni, és nem csak karácsonykor van banán a boltban. Mindenki tanulhat, szerezzünk diplomát, a Munkás-Paraszt Hatalom véget ért, nem jár már senkinek Emlékérem. Építsünk szebb és jobb jövőt, legyünk vállalkozók, nem kell maszekolni titokban, mert már azt is szabad! Demokrácia! Milyen élvezetes kimondani! Szabadság… Gyerünk, markoljunk fel pár macskakövet, és dobjuk a rendőrre, mert ő nem ember, ő büdös kormánybérenc, és nekünk ezt is szabad. Égjen porig a Televízió, én tüntető vagyok, nem garázda! Büszkén mutatom az arcom, elődeim az ötvenhatosok. Ha kell, a lángoló rendőrautóra állva kiáltom világgá a véleményem… ájjáóóó gyúúcsáány takaroggy… éjjáóóó... bajnokalookiii!!! A hazám a mindenem, tüntetek a Kossuth téren érte, dolgozni most nem megyek, ez fontosabb, a fű meg majd úgyis kinő. Pénz lesz mindenre; ha én lennék hatalmon, betiltanám a rendőrséget, és lenne ingyen kenyér.

Szabadság! Tiszta Amerika, végre ideért a Nyugat, mert mi már itt voltunk ősidők óta, Igazmagyarként léptettünk be fehér ló hátán, és…

Barnás Márton

… leestünk róla. Ha a Nyugat ember lenne, megállna mellettem egy pillanatra, és elnéző mosollyal ennyit mondana: Tudod, Zoltán, Szabad ország Szabad embere azt tehet, amit szabad. Érted, ugye? – majd a földön ülve nézhetnénk, ahogy a Nyugat elmegy mellettünk.

Molnár-Lamos Krisztina

Emlékezet Kincsként őrzött tudásodban, sokféle, sokszínű folyóként, tengerbe torkolló üzenet, a magasba törő eszmélet, és maga az emlékezet. Mint a folyók, odakint! A sárga Gangesz, kék Duna a Szajna barna zöldje, színes vizek hangulata mind, a csordogáló és hömpölygő jelen. És váratlan érkezések, kiszámíthatatlan áradás a jövő. De csak a parton van a víznek kapaszkodó! A múltat, ami formálta őt, a medrében őrzi minden folyó, mélyen az iszapba vájva, a feledhetetlen felszín alatt. Az összes sóhajnak, minden szótagnak célja van! Őrizd a szavakat, védd a tudást, óvd, ami tapasztalat!

Lidércek a napon megállék a kanyargó Tiszánál mintha ezt már megírta volna valaki aki úgy hasonlít rám van lelke meg két füle közt a feje de mit tegyek ha egyszer én is ott álltam (?) szóval így történt hogy láthattam egy kompot mint egyfajta Kharón vállalható ladikját csak pénz nincs amivel kifizethetném rosszabbik önmagam vagy épp lefizethetném úgynevezett lelkem adja vissza nekem jobbik énem s ne jöjjön arcomba mikor még nem állok rá készen mert még nem vagyok pláne nem úgy ahogy valaki megálmodott ettől még az vagyok akinek tudom magam ha egyáltalán jól tudom szavaimban feltámad a madame egyszer-egyszer szívem szögesdrót választja el tőlem s majd ha elfogad engem meghatározom tartalmát feljogosítom dobbanását míg a folyóval szemezek és mikor nem is tud róla pláne rólam meglesem mivel az egyik holtágban húzódik az ég s a határ pontosan ott ahol nevén nevezhetem néha nejem

* Első megjelenés: Magánbirodalom 2009 című antológia, Budapest, Littera Nova Kiadó, 2009

2009/2010 * presszó 33

* 2009/2010

A

MintaMókus

Dicstelen bemutatás

Bliccelő gácsér minap egy hálás ügyfelem érkezett be az irodába. Messziről kiszúrom, ahogy egy feltűnően nagy, fehér reklámszatyorral nyílegyenesen felém tart. Csillogó szemekkel megáll asztalom előtt és leteszi elém a már említett szatyrot: Egy kis ajándék – mondja mosolyogva. Riadtan veszem észre, hogy a szatyor mozog, baljós sejtelemmel, óvatosan belekémlelek, mire ijedtemben majdnem el is dobom: bentről egy liba tekint vissza rám. Nem tudnám megmondani, hogy ott és akkor ki nézett butábban: a liba vagy én. Mindenesetre a köszönöm helyett egy ostoba és kétségbeesett kiáltás hagyja el a számat: – De hiszen ez él! – Hát persze, hogy él – reagálja le diadalittasan a már számomranemisolyankedvesügyfél. – És tolla is van! – még mindig én. – Hát az van neki – hagyja jóvá beleértő bólintással a volt libatulajdonos. Mit csináljak én most vele? – kérdezem félig magamtól félig tőle hangosan, mint nem is olyan boldog újdonsült libatulajdonos. Hát azt mesélte a múltkor, hogy szokott főzni, gondoltam, megcsinálja pörköltnek estére a párjának – hangzik el a még mindig felfoghatatlan magyarázat. Na jó, hát az igaz, hogy főzni éppen tudok, de soha az életben nem lennék képes elvágni egy állat torkát és a kopasztás, a hideg kiráz tőle, egyenesen undorítónak találom – nyafogok most már egyre ingerültebben. De hát akkor milyen vidéki kislány maga? – kérdezi megjátszott felháborodással az én „Kiemeltem”. Ja, hát kérem én egy 16 000 fős kisvárosból származom, nem tanyáról – válaszolom félig sértetten. Öt méternél közelebbről akkor láttam utoljára libát, nyomatékosítom, mikor nagyim tömte kukoricával. Még ma is élénken él bennem a nem túl bizarr kép, ahogy fel-le jár a keze a liba nyakán, miközben az majdnem megfullad. Erről végre eszembe jut a kézenfekvő megoldás, fel is hívom azt, aki segíthet: – Nagyi, mit szólnál egy libához? ...Vonaton ülök Kiskunfélegyháza felé, mellettem gágogó utazótáska. Lelkiszemeim előtt megjelenik, amint a kaller belépve a fülkébe a táskámra mutat, és mérgesen kérdezi: na és a libának van jegye?

Schnetz Zoltán Imre

irodalom

34 presszó

,,...de most még nézlek egy darabig, aztán...elmesélem hogy leszünk. Egy félhomályos estén, a nyári levegőtől és sok közös tulajdonságunktól részegen mondasz valamit, amitől rád nézek, és nem tudom többé elengedni a tekinteted. Tétova leszek, te is, de csak játszunk az úttal ami egymás szájához vezet. Majd mámorosan összezavarodunk, nem értjük hogy nem vettük eddig észre, és rádöbbenünk, hogy már másnap találkoznunk kell újra. Egész este mosolygunk, alig tudod elengedni a kezem, kinyitod nekem az ajtót, és megjegyzed, hogy mennyire tetszik a nevetőgödör az arcom jobb felén. Hazakísérsz, megint, de úriember vagy, az ajtóban elköszönsz. Mindketten repülni tudnánk a boldogságtól. Pár nap múlva újra látjuk egymást, azt a furcsa képet nézegeted rólam a munkahelyeden. Titokban csináltad, amikor etettem azt a kis feketerigót. Négyszer öltözöm át, hogy biztosan tetsszek neked. Annyiszor találkozunk, ahányszor csak lehet, de ez sem elég. Virágcsokorral vársz az irodám előtt, a kolléganőim napokon át áradoznak a lovagias modorodról meg a szexis félmosolyodról. Jegyeket veszek a kedvenc zenekarod koncertjére, és elmegyek veled meccset nézni, pedig sosem szerettem a focit. A barátaid hátbaveregetnek, hogy végre egy ,,jófej csajjal keversz”. Fél éve vagyunk együtt, mikor átvirrasztom veled az éjszakát a kórházban a mandulaműtéted után. Hazajössz velem a szüleimhez, anyámat a kedvességeddel, apámat az intelligenciáddal és a jövőképeddel veszed le a lábáról. Aztán beköszönt a tél. Rengeteget dolgozol, csak hétvégéken látjuk egymást, és nem bánom, ha inkább a barátaiddal sörözöl. Új fehérneműket veszek,mert az összeset láttad már, és vázába teszem a szárított rózsákat amiket az első hónapunk végén kaptam tőled.

Egyszercsak megtörténik. Elfelejtesz felhívni, hogy lemondd a randevúnkat, pedig mióta vártuk azt a darabot a színházban, én véletlenül letörlöm a videókazettát a várva-várt meccseddel. Mikor kiakadok ezen, a haverjaid hisztis perszónának titulálnak. Túlóráznom kell az évfordulónkon, te azt hiszed minden más fontosabb nálad. Nem jössz el anyám születésnapjára, mert egy új haverod legénybúcsúját ünnepled. Fáradtnak, üresnek érzem magam, te gyakran vagy egykedvű.

Mi lett volna ha megmaradunk barátoknak, vagy most lennénk azok? De késő már, sosem leszünk közömbösek. A neved hallatán gombócba rándul a gyomrom, te sehol sem találod azt a nevetőgödröt. Örökké hálásak leszünk egymásért. Alig várom, hogy megszólíts.”

dr. Jung Katalin Szilvia

Fotó: Kugler András

Megértés

S

étáltam az utcán. Leesett elém egy levél. Fújni kezdte a szél. Felkapta, felröpítette a postaládára. Ott elengedte. Kézbe akartam venni, de a postaláda nyílásában hirtelen eltűnt. Kinyitottam, belenéztem, nem volt sehol. Nem értettem, s kezem idegesen motoszkált a láda mélyén. Hiába kapirgáltam, nem érinthettem semmit. Körülöttem feltámadt a vihar és százával szálldostak a barna, arany, zöld, sárga levelek, de azt az egy narancsos, furcsán erezettet akartam. Kétségbeesve álltam ott. Nem tudtam mozdulni. Eleredt az eső, de arcom már nedves volt. Hajam patakokban csorgott végig a hátamon. Nem volt kabátom. Lenéztem a lábamra. Zoknim átázva tapadt a fűbe. Nem éreztem semmit. Odajött hozzám valaki. Megkérdezte, nem láttam-e a postást, mert már egy hete vár bizonyos fontos sürgönyöket. Közbeszólt a szomszéd, hogy bizony ő is sokat bos�szankodott, mert valahol elkallódott egy távirat, amelyben unokaöccse születéséről adtak hírt. Egy autó állt meg a ház előtt. Fekete volt, nem lehetett belelátni. Kinyílt az ajtaja, de nem szállt ki belőle senki sem. A két panaszos odament és belenézett. Bent egészen sötét volt minden. Mégis kirajzolódni látszott egy súlyos, nehéz, ládaszerű test. Kíváncsiságukban szinte belevetették magukat a csomagtartóba, fényt akartak deríteni erre a bosszantóan különös dologra. Ketten sem bírták leemelni a ládát, kevesek voltak hozzá. Órákig próbálkoztak, majd dühtől vörös szemekkel hátrahagyták a dobozt.

Nem tudom meddig álltam ott, meddig esett még. Furcsa fény volt az utcán, nem volt este, de már alkonyodott. Narancsba hajló, vöröses fény látszódott, mely hirtelen tűnt föl, de olyan erővel világított át mindent, melyről tudhatod, szűnni nem fog, beléd lát, látja mindened, tud rólad és jelez neked. Szirénák hasították széjjel a csöndet, őrült, fülsiketítő durvasággal. Körös-körül villózó lámpák, jajveszékelő hangok. A szakaszos, kék fények megtörték a fekete autó komorságát, de vészjósló, életveszélyt sejtető hangulatot árasztottak. Az autó körül megannyi ember gyűlt össze, arcukon azonban nyoma sem volt aggodalomnak, félelemnek, inkább csak türelmetlenség látszott rajtuk. Egy-két dühös kiáltás, értetlenkedő rikoltás után tehetetlenségükben hamarosan szétszéledtek. A fények visszatértek körém. Még mindig hangtalan szorongattam az üres postaládát. Álltamban egy labda ütközött a fejemnek, melyet egy csapat gyerek követett nagy sietve. Lázas céltudatossággal vetették magukat a játék után, egymást sem kímélve próbálták megszerezni, s mikor sikerült őrült lelkesedéssel rúgtak belé. A fejem zsongott, de nem fájt, nem ott fájt. Ismét egyedül. Én és a leveleim. A levél, ami nem akar megjönni. Ütemes kopogás az úton, lánccsörgés, fennhéjázó kacajok, két miniszoknya. Nők. Egymást kérdezgették, vajon tetszenek-e majd aznap este. A ládám előtt megállt az egyik, rápakolta súlyos táskáját, melyből felismerhetetlenül sok kis apró dolog került elő. Miután a látvány

elnyerte tetszését, szapora kopogások közepette elhagyták a helyszínt. Kezem görcsösen nekifeszült az elrozsdásodott kallantyúnak. Mögöttem is feszegettek egy reteszt. A férfi dühödten döngette a kerítést. Az asszony a másik oldalon állt, s azt ordította tűnjön el, mert ő többé be nem engedi. A nőtől kissé távolabb, kisfiuk egy ideig némán nézte őket. Elfordította a fejét. Körülnézett. Hirtelen ráncigálni kezdte anyja ruháját. Beszélni még nem tudott, de érezte, hogy valami szokatlan van körülötte. Nem értette, de tudta, hogy meg kell mutatnia. A nő rá sem nézett, tovább szidta a férjét. A gyermek félni kezdett, majd könnyekkel a szemében elszaladt. A férfi nagy sokára eloldalgott, felesége pedig szeretettel ölelte át lábához szaladó kutyáját. Álltamban meginogtam. Kezemből eltűnt minden erő, már szorítani sem bírtam vele többé. Üres tekintettel rámeredtem a fekete autóra. Feltéptem a kilincsét, és legördítettem a láda fedelét. Tele volt levéllel. Mind erezett volt. Oldalaik sűrűn teleírva. Kikaptam egyet, olvasni kezdtem, aztán még egyet és még egyet. Felhívások, képeslapok, meghagyások, idézések, személyes levelek, vallomások, önéletrajzok, bizonyítványok, számlák és felszólítások. Szemem eleredt, megtelt mindennel. Órákig feküdtem így, arcomon százával a fekete tintás sorok, bélyegnyomok. Mire hajnal lett, narancsos fényű, a levelek eltűntek. A láda még mindig ott feküdt a fekete autóban. Fedele pontosan ráillesztve, lezárva. Akár a postaláda kallantyúja.

2009/2010 * presszó 35

* 2009/2010

Szemedben

Nincs türelmünk, minden apróságon vitatkozunk, vagy keserűen hallgatunk. Egy szürke reggelen halott feketerigót találok az ablakom alatt, kimérten közlöd, hogy beszélnünk kell. Átsírom az éjszakát, vigasztalsz, elküldlek, de nem tudok elszakadni az ölelésedből. Másnap felhívlak, valami féljó indokkal, hogy hallhassam a hangod, este áthozod a nálad maradt ruháimat. Hiába beszéljük meg, hogy nem kellene találkoznunk, időről időre egymásba botlunk, ,,véletlenül”.

Fotó: Nagyné Poczai Melinda

Kenessey Tamara

Gábriel Győző

Modern kori kincskeresés a természetben A technikai vívmányoknak köszönhetően egyre tökéletesebb gépekkel vagyunk körülvéve. Gyakorlatilag fél életünket a számítógép előtt töltjük, így egyre inkább elszakadunk a természettől. A geocaching, a modern kori „kincskeresés” egy olyan izgalmas kalandtúra, ami élvezetes módon hozza össze a technikát a természettel. A kincskeresés során érdekes helyekre juthatunk el, és ráadásként megkapjuk a felfedezés örömét is.

A szabadon elérhető műholdjeleknek egy másik felhasználási területe is kialakult: a túrázók mozgalma fedezte fel magának a helymeghatározás ezen egyszerűbb módját. Mára egész termékcsoportok épülnek a túrázók és sportolók igényeinek kielégítésére. Innen ered a „geocaching”, azaz a műholdas kincskeresés. A geocaching jóvoltából új lendületet kapott a túrázás és az ország felfedezése. Sokakat a természetjárás önmagában nem köti le, de a

Fotó: Seres Lehel

36 presszó

Miről is van szó? Az eredetileg katonai célra fejlesztett GPS (Global Positioning System) műholdak jeleit ma már a civilek is használhatják. Ezzel működik az autós navigáció, és ugyanezzel a túrázós GPS készülékek is. Huszonnégy műhold kering folyamatosan a Föld körül, ezek küldik a jelet, amelyből ha legalább hatot érzékel a készülékünk, 5-10 méteres pontossággal képes meghatározni a pozíciónkat. „Fordulj jobbra” vagy „fordulj balra” – mindezt a készülékünk a műholdjelek alapján tudja megmondani. Ehhez kellenek a várostérképek, amelyeket az ezzel foglalkozó cégek árulnak, és folyamatosan frissítenek.

A kincskeresés lényege, hogy a valamilyen szempontból érdekes helyszínen (történelmi emlék, természeti szépség stb.) valaki elrejt egy „ládát”, amit csak a célirányosan azt kereső fedezhet fel a koordináták segítségével. A koordinátákat a mozgalom honlapján lehet megtalálni, és a találatot a ládába rejtett jelszóval igazoljuk vissza a honlapon. A regisztrált résztvevők között egy nem túl komolyan vett verseny zajlik. A tét: minél több „ládát” megtalálni. Ezek általában műanyag konyhai dobozok, amelyekben kisebb

Varga Lilla

Szexepil-e a tudás?

www.geocaching.hu www.turistautak.hu www.geocaching.com

ë ajándékok is találhatóak. A fő szabály, hogy ha kiveszünk belőlük valamit, tenni is kell a helyére egy apróságot. A kincskeresés ezen részét főleg a gyerekek élvezik, a felnőttek számára inkább a felfedezés izgalma és a testmozgás a motiváció. Mindig érdekes lapozgatni a ládában található „logbook”-ot (találati napló) is, ami a dobozt előttünk megtalálók adatait tartalmazza. Ma már Magyarország teljes digitális turistatérképe ingyen elérhető a lelkes résztvevők jóvoltából. Ezek a térképek tényleg úgy készültek, hogy a résztvevők gyalog bejárták az országot, és az adatokat digitálisan rögzítették. Mi ez, ha nem a civil mozgalom diadala? Ma az országban több mint 2600 láda található (meg), világszinten ez a szám majdnem eléri az egymilliót. A regisztrált kincskeresők száma Magyarországon meghaladja a tizenkétezret. Ha azt feltételezzük, hogy egy négyfős családban csak egy ember regisztrált, elmondhatjuk, hogy legalább negyven-ötvenezren keresik rendszeresen a „kincseket”.

Mit tudsz? Manapság sok tulajdonság vonzó. A jó megjelenés, egy jó autó, a jó humor és még sorolhatnám. Vajon a tudás is olyan érték, amit szem előtt tartunk párválasztáskor? Igaz, a párválasztás már nem csak hagyományos jelentéssel bír. Hiszen vannak, akik csak alkalmi párt választanak, legyen az egy üzleti vacsorán való részvétel, vagy alkalmasint egyéjszakás kaland. Az utóbbi esetben nem igazán számít, kinek hány diplomája van, mivel nem a tudományos csevejen lesz a hangsúly. Viszont ha élettársat, hosszú távú kapcsolatot keresünk, akkor igenis fontos, hogy a kiszemelt áldozatunknak is legyen egy almája. Csak így tudunk vele kommunikálni, megvitatni dolgokat. A tudás is relatív, hiszen van, akinek az érdeklődési köre sokoldalú, másnak viszont egy adott témára összpontosul. Gyakran halljuk, hogy egy ember milyen nagy tudású. Ilyen esetekben egy deres homlokú, pici bácsikára gondolunk, aki csak néha-néha bukkan föl a vaskos könyvek tengeréből. Az ismeretek összegyűjtéséhez bizony idő kell, ám az internet korában már mindenféle tudományba bele lehet kóstolni. Mindenki saját maga dönti el, hogy mekkora tudással rendelkezzen a jövendőbeli párja, hogy intellektuálisan is összeillők legyenek. Elég kellemetlen, ha az egyik fél egy számára alapvető témáról ódákat képes zengeni, de a kedvesének halvány gondolatfoszlánya sincs, hogy eszik-e vagy isszák a dolgot. Ezekben az esetekben visszahőkölünk, hogy hogyan lehet valaki ilyen buta, hogy még ezt sem tudja. Pedig elképzelhető, hogy egy periférikus kérdést boncolgatunk, amit csak néhányan ismernek. Számunkra mégis elég ennyi, hogy átgondoljuk a partner jövőbeli sorsát. Tehát a tudás igenis számít.

Okos+buta=? Létezik egy fajta matematikai szerelmi képlet, az okos-buta kapcsolatokról, íme: okos férfi+okos nő=szerelem, okos férfi+buta nő=viszony, buta férfi+okos nő=házasság, buta férfi+buta nő=terhesség. Természetesen ez nincs mindig így, ám való igaz, hogy

meg lehet figyelni, miként is alakulnak a viszonyok azonos illetve különböző intelligenciájú személyek között. Az okos nőktől általában félnek a férfiak, hiszen mégiscsak ők a teremtés koronái és a mindentudók, ezért nem érzik jól magukat, ha a társuk jobban elbeszélget a főnökkel egy banketten, mint ők. Olyankor veszélyeztetve érzik a pozíciójukat, de természetesen ezt nem mutatják ki. Ilyen esetekben vagy büszkék lesznek imádott nőjükre (azok a hímegyedek, akik nem ijednek meg egy IQ-bajnok nőtől), vagy a „Sajnálom ez nem fog menni, legyünk barátok” mondattal hozakodnak elő. Az adott kijelentés elhangzása után a nő listát fog készíteni magában, hogy vajon miért is lett vége a kapcsolatnak, és rajta lesz, hogy: „Ez a férfi egy ügyefogyott alak. Biztosan zavarta, hogy én okos, határozott egyéniség vagyok, míg ő egy épkézláb mondatot nem tudott összerakni. Nevetséges.” Azonban egy éles elméjű férfi nagyon kívánatos egy okos nő számára, mert fel tud rá nézni, jólesik, ha a drágája olyat mond, amit ő még nem is hallott. Potenciális férj-, és apajelöltként fog rá tekinteni, mert hasonlóan okos gyermekeket szeretne szülni. Az okos nő nem ijed meg az értelmes, okos férfitől, sőt: egyfajta kihívásnak is tekinti a vele való kapcsolatot. Lehet vele „agypárbajozni”, komolyabb diskurzusokat folytatni, műveltségi játékokat játszani. És ha az úriembernek fontos a hölgy, akkor néha „véletlenül” veszíteni fog a mérkőzéseken. Mivel a nők szeretik, ha tanultnak tartják őket.

egy angol város egyetemének tudósai négy évtizeden át vizsgálták kilencszáz férfi és nő intelligenciáját és párkapcsolataik alakulását. A kutatók kiderítették, hogy a magas IQ-val rendelkező hölgyek 35 %-kal kisebb valószínűséggel találnak maguknak férjet, mint a náluk kevésbé eszes társaik. A 160-as IQ-t elérő férfiak 60 %-a ugyancsak pár nélkül maradt. A brit tudósok szerint egyébként a 100-as IQ tekinthető átlagosnak. A Journal of Personality and Individual Preferences című szakmai kiadványban közzétett tanulmány szerint mindez nem jelenti azt, hogy minden nő, aki férjhez megy, ostoba, és minden esetben az az okos férfi, aki az örök agglegények klubjába vált tagságit. A Sunday Times Paul Brown pszichológus véleményét idézi, aki szerint egyszerűen arról van szó, hogy a teremtés koronái manapság nem túl izgalmasak, inkább egysíkúak az oldalbordáik számára. Emellett egy másik kutató azt állapította meg, hogy büszke hímegyedeink félnek a karakánabb, okosabb dámáktól. Egyes csoportok azon véleményen vannak, hogy korunk autója sebesen száguld, mégpedig azért, mert a nőuralom lépett a gázpedálra. Lehet, hogy tényleg átvesszük a hatalmat? A képzettségi illetve továbbtanulási statisztikák azt mutatják, hogy az okos hölgyek egyre magasabbra tipegnek tűsarkúikban a ranglétrákon felfelé. Nos, ha már bizonyított tény is, és tapasztaljuk is a képletek eredményeit, akkor lehet, nem csak kitaláció.

Tudományosan bizonyított Mért tapasztaljuk azt, hogy egy kevésbé dekoratív, alacsonyabb IQ-val rendelkező hölgynek, Vilmosherceg-kategóriájú udvarlója van, míg egy szépségkirálynőnek csak az udvari lovászfiú jut? Többféle oka van, de most csak az intelligenciahányadossal való összefüggést vizsgáljuk. Három skóciai és

„A tudás hatalom” – szokták volt mondani, és ez így is van, a hatalom pedig vonzó lehet. Csak vigyázni kell vele, legfőképpen a párkapcsolatban, főleg, ha a duó női részlegében magasabb az IQ. Mert ezzel nem elüldözni akarjuk a férfit hanem közös nevezőre szeretnénk hozni a behelyettesítésre váró szerelmi képletet. Aminek az eredménye: boldogság.

2009/2010 * presszó 37

* 2009/2010

R

technikával kombinálva viszont már hajlandóak felállni a számítógép elől.

égen is jártak az emberek kirándulni, hatalmas papírtérképekkel keresték az utat, a turistaösvényeket az erdőben. A történelmi emlékek, várromok, a természet szépségei, vagy egyéb nevezetességek felkeresése útikönyvek segítségével történt. Mára mindez teljesen új dimenzióba helyeződött át. A digitális kor eszközeinek felhasználásával, a technika segítségével éli reneszánszát a természetjárás, a túrázás és az elfelejtett helyek felkeresésének mozgalma.

Fotó: Nagyné Poczai Melinda

életmód

Fotó: Fekete Réka

életmód Koncsikné Káli Andrea

Ökológiai lábnyom – a tiéd mekkora?

„Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is.” Antoine de Saint-Exupéry

Akkor tehetünk legtöbbet környezetünkért, ha tanulunk a bölcs öregektől, és felhagyunk pazarló szokásainkkal, illetve ha tudatosan éljük mindennapjainkat. Így lesz a tanulás és a tapasztalás útján a tudásból tenni akarás, és végül talán a bolygónk is fellélegezhet.

M

38 presszó

Ha nem teszünk valamit, a globális felmelegedés jól alánk fog gyújtani, főhetünk saját fogyasztásunk levében, ha tetszik, ha nem. És ilyenkor az emberiséget és saját, valamint leszármazottai jövőjét féltő emberekben megszólal a lelkiismeret hangja, tenni kellene valamit a bolygónkért, hogy mutathassunk zöld réteket a dédunokáinknak is.

a Föld mekkora területére van szüksége életmódja fenntartásához, tehát a természetre gyakorolt hatásunkat méri. Bármilyen fogyasztási egységre ki lehet számolni, így lehet ökológiai lábnyoma egy országnak is, nem csak neked. Számítások szerint lakosonként hozzávetőlegesen 1,8 ha állna mindenki rendelkezésére, jelen pillanatban azonban ökológiai lábnyomunk átlagosan 2,2 hektár, és egyre csak nő. Nem sok számítás kell hozzá, hogy lássuk, ez így nem mehet tovább. Amikor a klímaváltozás, az üvegházhatású gázok kibocsátása elleni személyes felelősség kerül szóba, mindenki valami óriási dologra gondol. Nem is jut

Jól tudták ezt a „régiek”, akik (mai kifejezéssel élve) fenntartható módon építkeztek, élték mindennapjaikat és nevelték gyermekeiket. A legkörnyezettudatosabbak a vidéken lakó, sokszor a természet javaiból élők voltak, itt nem volt divat a pazarlás, mindennek megvolt a helye és az ideje. Gondoljunk csak a tornácos házakra: nem véletlenül került a házak elé az árkádos elem, fő funkciója a nyári perzselő meleg visszaszorítása volt. Jelenleg a tornác funkcióját felváltották a légkondik és a ventillátorok, amik nagy étvággyal fogyasztják az áramot. A városiasodás járult hozzá ahhoz is, hogy beálljunk a fogyasztói társadalom szlogenjét hirdetők sorába.

Ha palackozott vizet iszol:

Tudatosan házunk táján!

• Válassz visszaváltható palackot, üveget! • Spórolj a hulladékkal, válaszd a nagyobb kiszerelést! • Használd újra a palackot és töltsd meg csapvízzel, hasonló, sőt, sokszor jobb a minősége, mint az ásványvíznek. • Látogasd meg a Hozzád legközelebb eső ivócsarnokot!

• Fogmosáskor, borotválkozáskor csak akkor folyjon víz, amikor használjuk is. Ez a művelet 2 liternyi vizet kíván, ellenkező esetben akár 15-20 litert is. • A mosógépet féladaggal ne indítsuk, típustól függően akár 115 liter vizet is elhasznál mosásonként. • Az agresszív és mérgekkel és vegyi anyagokkal teli tisztítószerek helyett használjuk az alábbi egyszerű tisztítószereket: • zsíros edények: mosószóda, forró víz • foltos fémedények: citromlé • tűzhelytisztítás: szódabikarbóna, fogkrém • hűtő szagtalanítása: ecet, szódabikarbóna • eldugult lefolyó: szódabikarbóna, ecet

Igen ám, de mit? A félelmet keltő kijelentések a Föld állapotáról, a sarkvidéki jégtáblák lehetséges olvadásáról, a tengerek vízszintjének emelkedéséről csak borzolják stresszes életünket, és nem adnak megfelelő fegyvert kezünkbe, hogy harcoljunk például az esőerdőkért. Sőt, egy új kifejezéssel mérik földlakói alkalmasságunkat, ez pedig nem más, mint az ökológiai lábnyom. Amelyet nem cipőnk, hanem életmódunk hagy anyabolygónk homokjában. Az ökológiai lábnyom egy mérőszám, ami megmutatja, hogy egy embernek

eszünkbe, hogy egy kis odafigyeléssel és apró lépésekkel is képesek vagyunk tenni valamit a Föld megmentéséért, vagy legalábbis a helyzet további romlása ellen. Pedig mint minden, a környezettudatos gondolkodás és életmód is igazán pofonegyszerű, ahogy szomszédom mondaná: „Józan paraszti ész kell csak hozzá, barátocskám”. És ez az életmód a jelen (válságos) gazdasági helyzetben még jobban a mi malmunkra hajtja a vizet, mert főleg takarékosságra ösztönző megoldásokat tartalmaz.

Vásárolj, vásárolj, vásárolj – buzdítanak a reklámok, és azon kapjuk magunkat, hogy kosarunkba kerülnek olyan termékek, amelyekre nincs is szükségünk. Ráadásul legalább háromféle csomagolóanyagban pompáznak, és biztosan a tengerentúlról érkeztek hazánkba repülőn, több tonna szén-dioxidot juttatva ezáltal a légkörbe. Ha magunkra ismerünk a sorokból, itt az idő a változtatásra. Nem kell szégyenkezni, ha ökológiai lábnyomunk az elmúlt években többet nőtt, mint egy kisgyermek cipőmérete, viszont oda kell figyelnünk az átlagos hétköznapi tevékenységeinkre, mert nekünk már nehezebb dolgunk van, mint a bölcs öregeinknek. Mi már hozzászoktunk a gyorsabb, könnyebb megoldásokhoz, mert ez a sietség jellemez minket az életünk legtöbb területén. Pedig a környezettudatos gondolkodás és cselekvés időt igénylő művelet, legalábbis az elején. Mert ott kezdődik, hogy megnézzük, mit vásárolunk, és leszünk annyira igényesek, hogy az egyes termékek hozzávalóinak és árának feltérképezésén túl arra is figyelünk, honnan érkezett, hazai-e, men�nyi csomagolóanyagba van burkolva. Tudatosan keressük majd a hazai márkákat, és elővesszük nagymamánk „csodakönyvét”, melyből újra megtudhatjuk, hogy mennyi mindenre jó az

ecet és a szódabikarbóna, nemcsak salátaöntetként és piskótapuffasztóként használhatók, hanem kiváló folteltávolítók, szagtalanítók, és természetes lebomlásuk miatt nem szennyezik vizeinket, és a vizeken keresztül újra magunkat. Már azzal is csökkenthetjük az éves szinten Gellérthegy-méretű hulladékkupacunkat, és „46-os” ökolábnyomunkat, ha legalább a műanyagot és a papírt külön gyűjtjük, és hetente egyszer elsétálunk a legközelebbi szelektív szigethez. Érdemes megismerkednünk a városi komposztálás lehetőségeivel is, sőt arra is figyelhetünk, hogy elromlott, elavult vagy lecserélésre ítéltetett műszaki

eszközeinket ne a kukákba dobjuk, hanem vigyük el oda, ahonnan az újat vesszük. Ugyanis ott megfelelően ártalmatlanítják. Ezek is veszélyes hulladékok, akárcsak a gyógyszerek és a kimerült elemek, akkumulátorok. Előbbieket a gyógyszertárakban, utóbbiakat pedig a hulladékgyűjtő udvarokon adhatjuk le. Pénztárcánkra is gondolhatunk, amikor lekapcsoljuk, lecsavarjuk, letekerjük. Mármint a T V stand-by kapcsolóját, a feleslegesen égetett villanyt és a radiátort. Például. De ezen kívül számtalan ötlettel sok-sok aprósággal vigyázhatunk kék égitestünkre, amely helyet adott nekünk önmagunk megvalósításához.

• Szereljük le autónkról a tetőcsomagtartót, amikor nincs rá szükségünk! Ezzel az egyszerű lépéssel 15-40%-üzemanyag takarítható meg. • Egy átlagos munkábajáró évente kb. 250 kg CO2-kibocsátást kerülhet el, ha az év nagy részében autó helyett a biciklit választja. • Szerezz be, vagy varrj pamutszatyrot a bevásárláshoz! Előnyük a környezet kímélésén túl, hogy az ételek nem füllednek úgy be, mint a nejlonszatyrokban. A pamutszatyor mosógépben mosható, és nejlon társaival ellentétben évekig szolgálja a háztartásod. • Az utakra, járdára szórt só rendkívül káros - nemcsak a cipődet teszi tönkre, de rossz a fáknak, kisebesíti a kutyák tappancsait, rongálja az autók karosszériáját stb. Só helyett használj homokot, fahamut, fűrészport!

2009/2010 * presszó 39

* 2009/2010

ostanában trendi a környezetvédelemről beszélni, hogy ki mennyire környezettudatos a mindennapjaiban. Főleg, ha celebek állnak a zöld gondolatok mellé, ők lesznek a környezetvédelem nagykövetei, akik hirdetik a fenntarthatóság igéjét mindenkinek, aki útjukba kerül.

életmód Agykontroll orvoslás vagy kuruzslás?

Kiképeztünk gyerekoktatókat az egész országban, az alsó- és a felső tagozatos korosztály számára is. A lényege, hogy a gyerekek játékos módszerrel tanulják meg alkalmazni az agykontrollt.

* 2009/2010

40 presszó

Honnan ered a módszer?

Egy idősebb ember is elvégezheti a tanfolyamot? Állítólag mindenki képes művészi szinten rajzolni. Ez azt jelenti, hogy a képesség minden emberben ott rejlik, csak gyermekkorban megrekedt, vagy a jobb agyféltekés rajzolással lehet elsajátítani ezt a képességet?

Ha van kedve, akkor igen. Például, egy egri néni már nyolcvanéves is elmúlt, amikor elvégezte az agykontrollt. Az unokája döbbenten tapasztalta, hogy mennyire kisimult a nagymamája arcbőre, amit az idős asszony a beprogramozás sikerességének tulajdonított.

A nyugati civilizáció főként a balt használja, ez a logikus, racionális elemző részünk, a jobb a képzelődő, kreatív, intuitív része az agyunknak. Gyermekkorban még tudunk

Orvosként megdöbbentő lehetett ezekkel az esetekkel találkozni. Hiszen az orvoslás mégiscsak egy rendkívül objektív, reáltudomány.

„Ha nekem annak idején valaki azt mondja, hogy „képzelődéssel” vissza lehet növeszteni egy levágott ujjvéget, vagy életet lehet menteni vele, csupán legyintek.”

Egy mexikói származású férfi, José Silva fejlesztette ki. Készített egy ún. agyhullámvizsgáló gépet, majd rájött, hogy az agyunk alvásközeli állapotban igen fogékony.

Tehát az agykontroll lényege, hogy képesek legyünk elérni egy meditatív állapotot? Tulajdonképpen igen. Ennek egyik eszköze a relaxáció. Amikor megtanulunk úgy ellazulni, hogy ne aludjunk el, akkor levezetődik a szervezetünkben a stressz, a feszültség, és ezzel párhuzamosan megnyílik a tudatalattink is.

Több típusú agykontroll is van, vagy a tanfolyam elején beszélik meg, hogy kinek mi a célja a tanfolyam elvégzésével?

Elsajátítható a gondolati síkon történő üzenetküldés, a telepátia. Kiépíthető egy olyan feltételes reflex, ami az összeszedettebb tanulást segíti. A fejfájáskontrollal a migrének szinte száz százalékát meg lehet szüntetni.

Beszéltünk róla, hogy az agykontroll segít a tanulásban. A módszer fejleszti az intelligenciát, vagy a meglévő képességeinket segít minél jobban kihasználni? 1985-ben végeztek egy kísérletet 400 diákkal. Az agykontroll elvégzése után statisztikailag jelentősen megnőtt az IQ-juk. Sikereket magas számban érnek el magyar agykontrollosok is. Mondok egy példát: egy fiú 14 éves koráig bukdácsolt az iskolában. Az agykontroll elvégzése után falta a könyveket, tankönyveit is élvezettel olvasta, mára a második egyetemet végzi.

képzelődni, majd az iskolai dresszúra leszoktat minket erről. Az ellustult jobb agyfélteke megtornáztatásával előhozzuk a művészi képességeket, azaz hozzáigazítjuk a racionálishoz a kreatívat, a képzelődőt. A kettő harmóniája az, ami megteremti a siker esélyét.

Gyakran találkoztam azzal a kijelentéssel, hogy beprogramoztam ezt, vagy azt. Ez egyezik azzal, amit A titok című könyvben lehet olvasni? A titokban (Rhonda Byrne, Édesvíz Kiadó, 2007 – a szerk.) a vonzás törvényéről van szó. Ma már sajnálom, hogy A titok című filmet öt perc után kikapcsoltam, de felbosszantottak az első szereplő gondolatai. Ha azt mondja, hogy „szinte” mindent elérhetsz, „szinte” bármit megkaphatsz, végignéztem volna. A vonzás törvényének

Ha nekem annak idején valaki azt mondja, hogy „képzelődéssel” vissza lehet növeszteni egy levágott ujjvéget, vagy életet lehet menteni vele, csupán legyintek. Viszont a tényekkel nehéz vitatkozni: ha a valóság ezt mutatja, akkor tényleg lehetséges.

Mennyire eredményes hosszútávon az agykontroll? Végeztünk egy tudományos felmérést. Megkerestünk 1350 olyan embert, akik átlagosan két és fél évvel korábban végezték el az agykontrollt. Ezernyolcan válaszoltak a kérdéseinkre, átlagéletkoruk 41 év volt. Kiderült, hogy 55%-kal ritkábban betegszenek meg, 62%-kal kevesebb gyógyszerre van szükségük, 35%-kal energikusabbak, és 40%-kal jobb a hangulatuk.

Bennem összemosódott most realitás és fikció. Szerintem a XXI. század az elme lehetőségei terén fog döbbenetes újdonságokat hozni. Tehát a telepátia, a hatodik érzék, a távgyógyítás hamarosan ugyanolyan közismertek lesznek, mint mondjuk a televízió.

A

z emberiség évezredek óta használja, még ha nem is érti egészen. Sokszor nem hiszünk benne, meg sem fogalmazódott bennünk, talán nem is fogjuk fel. Körülvesz, megdöbbent és megmosolyogtat, de nem mindig tulajdonítunk neki kellő jelentőséget. Természeti népek ősidők óta gyógyítanak, varázsolnak vele, bár a nyugati civilizációban csak mostanában kezdjük felismerni, mekkora is valójában: a gondolatok teremtő ereje. Közhely, hogy a világban minden összefügg. Közérthető és meghökkentő szálak fűznek össze minket egymással és a velünk vagy körülöttünk történő eseményekkel. Minden, amit véghezviszünk, pillangó-effektus módjára befolyásol másokat is, de nem csak a tetteknek vannak következményei. A minket foglalkoztató gondolatok ugyanis életre kelnek, hatni és munkálkodni kezdenek. Mindenkivel előfordult már, hogy gondolt valakire, és az illető felhívta őt, esetleg szembe jött az utcán, vagy hogy addig gondolt egy tételszámra egy vizsgán, míg ki nem húzta azt. Ugyanez igaz ellenkező esetben is: amikor bal lábbal kelünk fel, úgy érezzük, minden összeesküdött ellenünk, pedig tulajdonképpen balszerencsénk nagy részét mi generáljuk. Céljaink, amelyekre sok pozitív gondolatot és ezáltal energiát fordítunk, könnyebben teljesülnek, míg azok, melyekhez aggodalom társul vagy félelmeket ébresztenek, lassabban érhetok el, rosszul sülnek el vagy teljesen sikertelenek.

Képzeljük el, mennyi jó dolgot vihetnénk végbe, ha csak kívánni kellene, és azok teljesülnének! Ha nem is varázsütésre működik, azért nem lehetetlen. Vannak emberek, akik ezen – mindenkiben meglevő – képesség tudatában boldogan élik életüket, előre vetítve céljaikat, legyen szó emberi kapcsolatokról, munkáról, vagy csak egy olyan egyszerű eseményről, mint hogy jegyet kapnak a kedvenc koncertjükre. Elfogy előttük a sor a postán, elérik a buszt, és ezért nem tesznek mást, mint kitartóan hisznek a gondolataik erejében. A jó szándék vezérli őket, az akadályokon át is, ezáltal harmóniában állnak önmagukkal és a világgal. Érdemes tehát elgondolkodni ezen... és egy reggel szerencsésen ébredünk majd fel.

2009/2010 * presszó 41

1989 januárjában a nővérem küldött nekem egy könyvet, amit 30 oldal elolvasása után ki akartam dobni a szemétbe. Túlzottan hihetetlennek hatott, de kíváncsiságból mégis végigolvastam és kinyomoztam, hogy hol lehet elvégezni a tanfolyamot. Genfben voltam egy négynapos képzésen. Minden úgy működött, ahogy le volt írva.

Mindenki azt használja fel belőle, amire szüksége van. Megtanuljuk például az alváskontrollt. Ennek segítségével akkor is el tudjuk altatni magunkat, amikor egyáltalán nem vagyunk álmosak. Az ébredéskontroll a percre pontos, ébresztőóra nélküli ébredést teszi lehetővé, míg az ébrenlétkontroll technikával tartalék energiáink mozgósíthatók. Emellett elsajátítjuk a memóriafogas technikáját is. Ha mond nekem száz szót, én bármilyen sorrendben visszamondom.

Gondoltam, már tárgy

Létezik gyermekeknek is szóló tanfolyam is. Miben különbözik ez a felnőttekétől?

Dr. Domján László agykontroll oktatóval beszélgettem a tanfolyamról és az ezt körülölelő misztériumokról, mint például az alkalmazott telepátiáról, a hatodik érzékről, valamint a jobb agyféltekés rajzolásról.

Úgy tudom, külföldön találkozott az agykontroll módszerével. Pontosan hol?

Kenessey Tamara

ismerete nem tesz mindenhatóvá. Fontos, hogy célokat tűzzünk magunk elé, de: ha jobb, hogy nem úgy alakul valami, ahogy terveztük, akkor ne úgy alakuljon.

Fotó: Börcsök Mihály

Kovács Enikő

életmód Ha nagy leszek, yuppie leszek

L

a ny j a m i n d i g c s a k ké rd e z a g g ó d v a , a z a p j a c s a k b e s z é l , vé l e m é ny t m o n d , p e d i g n e m i s ké r i e r re ő t s e n k i . K ö r ü l b e l ü l fé l é ve m á r c s a k h ü m m ö g n e k i k , j ó l l a k at j a ő ke t e g y - ké t i n fo r m ác i ó m o r z s áv a l , ő j ó l l a k i k a z a ny j a f őz t j é b ő l , b á r e g y i d e j e v a l a h o g y t ú l z s í ro s m e g í z te l e n n e k i , s h a te h e t i , 2 4 ó rá n b e l ü l j ö n i s v i s s z a a f ő v á ro s á b a . L e g i n k á b b a z t n e m s z e re t i , h o g y a z a ny j áé k C i l i n e k s z ó l í t j á k . A L i a s o k k a l j o b b a n te t s z i k n e k i , a f ő i s ko l á n ad t á k n e k i a C e c i l i á b ó l . A z a z Pé te r. M á r é ve k ó t a n e m l át t a ő t .

Nyáron sokszor biciklivel közlekedik, és a Margit-szigetre jár kocogni. Az alakja, a haja, a bőre szép, még a kezén is, Erzsike, a takarítónője megkíméli. Mindez a férfiak figyelmét sem kerüli el. Körbezsongják, de Lia semmi komolyra nem vágyik. Néhány közös

42 presszó

„A magyar yuppie állandó versengő hozzáállása, a magánéletre is jellemző eredményorientáltsága ugyan hamar szakmai előmenetelt hoz, de az empátia, a lazítás képességének hiánya és a napi rutinból fakadó csőlátás alig pár éven belül kiégéshez vezet.”

A lakók mégis kedvesek lehetnek, mert karácsonyra feldíszítették az udvart és minden lépcsőházba kiragasztottak egy szép fenyőfás posztert ünnepi jókívánsággal. Munka után szeret hazamenni, a barátnőit gyakran áthívja főzni, borozgatni. Lia vidékről jött, a szüleit mostanában már csak kéthavonta látogatja. Minden hétvégén van valamilyen programja, és messze laknak, nagyon fárasztó az út. Ha mégis „lemegy” hozzájuk, az

Liának jó munkája van, a legnagyobb magyar bankban intézi a kiemelt ügyfelek pénzügyeit. Bizalmi állás, az ügyfelek és a főnökei is elégedettek a munkájával. Megbízhatónak, határozottnak, pontosnak és kedvesnek mondják. Jövőre előléptetik, ami olyan nagy fizetésemeléssel jár, hogy babonából nem is nagyon gondol rá. „Mennyi cipő, táska…” Hetente egyszer úszni, szaunázni jár, egyszer squasholni, bérlete van a Madáchba, a mozifilmeket – egy barátjá-

vacsora, szép autók, elit bulik, egykét új ismerős, akik néha hírességek, aztán jöhet a következő lovag. Egy éve legalább, hogy nagyon odafigyel arra, mit eszik, mennyit és mikor. Húst például alig, főleg az állatok irreálisan nagy ökológiai lábnyoma miatt. Pedig azelőtt a csípős csabai volt a kedvence, májkrémmel, lilahagymával. Most amarántot reggelizik, délelőtt licsit és hurmát nassol, ebédre imádja a sültpaszternákos-sütőtökös salátát, esténként pedig már csak lúgosító koktélt iszik. Ezt az egyet nagyon

utálja, de muszáj innia, leköti a túltengő gyomorsavát. A kineziológusa javasolta, és közben az új városi betegségről, az ortorexiáról is beszélt. Hozzá akkor kezdett el járni, amikor már két hete nem tudott aludni. A sírás miatt nem ment, pedig az nagyon kifárasztotta minden este. Ahogy a kisbabák, ő is egész testéből bőgött. És nemcsak otthon, elalvás előtt. Nagyon szégyellte magát amiatt, hogy a legszebb nyári borozgatások is gyakran könnyek között végződtek. Húszévesen olvasott először a yuppie-król. Tetszett neki a ’80-as évek Amerikájában élő, hihetetlenül sikeres városi fiatal menedzsergeneráció története. „Végre nem csak a hippik meg a punkok!” A yuppie elvekkel, értékekkel rögtön azonosult. Az különösen tetszett neki, hogy a fejvadászok, tanácsadók tapasztalatai szerint itthon elsősorban nem a családi háttér, sokkal inkább a külföldi tanulmányok, ösztöndíjak jelentik az ugródeszkát egy gyors és fényes karrierhez és a belépőt a városi fiatal menedzserek kasztjához. „A fokozott munkabírás, az egészségtudatosság, a tájékozottság, a minőség iránti igény jutalma a jó egzisztencia és a népszerűség.” Ezt a mondatot fel is írta a füzetébe akkor. Azt viszont nem, hogy a magyar yuppie állandó versengő hozzáállása, a magánéletre is jellemző eredményorientáltsága ugyan hamar szakmai előmenetelt hoz, de az empátia, a lazítás képességének hiánya és a napi rutinból fakadó csőlátás alig pár éven belül kiégéshez vezet. A fiatalok ezt nem felétlenül tudják kezelni, mint ahogy a kudarcokat sem. Jönnek a kérdések, ki vagyok, mi vagyok, honnan jöttem, a válaszok azonban elmaradnak. Pszichésen nem elég érettek. Lia könyveket is vett, önsegítőket. Valaki ajánlotta neki az Amerikai pszichót. Elolvasta a fülszövegét: a könyv egy feltörekvő fiatal üzletember történetét meséli el, aki az őt körülvevő világ hamissága, a vágyott élet elérhetetlensége miatt meghasonlik önmagával, és brutális gyilkosságokat követ el. „Tucatsztori, kit érdekel? Bezzeg a Coelho!”

„Jönnek a kérdések, ki vagyok, mi vagyok, honnan jöttem, a válaszok azonban elmaradnak.”

2009/2010 * presszó 43

* 2009/2010

ia Budán lakik, egy mediterrán stílusú lakóház egyik világos, jó elosztású lakásában. Minimál stílusban rendezte be, azaz a főbérlő, mert a lakás nem Liáé. A nyáron költözött be, azelőtt egy hetedik kerületi első emeleti, udvarra néző négyszobás óriáslakás egyik szobáján osztozott a barátnőjével, még a főiskoláról. Mindig balhé volt, mert a házat szinte csak öregek lakták, a szomszédban cigányok laktak, meg is lopták Liát rögtön beköltözéskor. Az új helyen a szomszédokat nem ismeri, csak egy babakocsis fiatal anyukát szokott látni néha a liftbe szállni.

nak hála – mindig premier előtt látja. A művészmozikat szereti a legjobban, még akkor is, ha nem tudja kinyújtani a lábát. Néha vesz jegyet koncertre is, de inkább otthon szeret zenét hallgatni. Reggel Bachot, az autójában a kedvenc válogatáslemezeit, otthon jazzt, világzenét, kortárs próbálkozásokat. A fővárosi pubokat és éttermeket már nagyon régóta oda-vissza ismeri, kedvence egy szicíliai vendéglő a belvárosban, közel a Parlamenthez. „Isteni a kagylós feketetésztájuk!” És persze a shopping. Lia stílusosan öltözködik, ötletesen, drágán. Ebből nem enged.

Fotó: Nagyné Poczai Melinda

Krajcsó Linda

életmód Halál koreográfia szerint A torerónak szánt fiúk gyerekkoruktól kezdve tanulják a mesterséget, amely többéves tapasztalattal is életveszélybe sodorhatja őket. De ez az életük. És sztárként ünneplik őket az arénában.

44 presszó

k é s ő b b b e s z i v á r g o t t a ny u g a t i k u l t ú rá k b a i s . A m í t o s z s z e r i n t a b i k a m i n d e n ro s s z fo r rá s a , e z é r t M i t h ra s a z i s t e n i ú t m u t a t á s s z e r i n t fe l á l d oz z a , h o g y a v é ré b ő l b ú z a s a r j a d j o n . A r í t u s m oz z a natai később a művészetekben – p é l d á u l a p a s o d o b l é b a n , Fe d e r i c o G a rc i a L o rc a S i ra t ó é n e k é b e n , I g n a c i o S á n c h e z M e i j a s t o r re á d o r fölött című versében – is meg jelennek. A bikaviadal mára csak Spanyolország-

Elsőként a picadorok jöttek színes ruhákban, lovaikon olyan – valódi – páncélzat volt, amit a bika nem tud átdöfni a szarvával. Megnyugodtam, legalább a lovaknak nem esik bántódásuk, de már az első páncélost fellökte a bika. A picador leesett, a feldühödött állat pedig, úgy tűnt, nem hagyja békén a hanyatt fekvő lovat. Ilyenkor jönnek a banderillerók, akik elterelik a bika figyelmét, amíg a ló talpra áll, és kimegy az arénából. Két új picador jött, és elvégezték

„Torokszorító érzés volt fizetni azért, hogy végignézzem, ahogy állatokat mészárolnak le. Vagy esetleg azért, mert reménykedtem, hogy legalább egyszer a bika nyer?”

lékaik vannak a párnakészítőknek, az enyémbe sajnos nem sok szivacs jutott, de a puszta kőpadnál mindenképpen jobb volt. Torokszorító érzés volt fizetni azért, hogy végignézzem, ahogy állatokat mészárolnak le. Vagy esetleg azért, mert reménykedtem, hogy legalább egyszer a bika nyer? Nehezen, de megtaláltam a lelátómat. Mindenki leült a helyére, hűtőtáskával, szendvicsekkel, kendővel. A bikaviadal kialakulásának többféle magyarázata létezik. Az egyik szerint a Minótaurosz-kultusszal hozható összefüggésbe, és a görögöknél alakult ki először. Valószínűbb viszont, hogy a perzsa mítoszból – a Mithraskultuszból – alakult ki, s ez a szokás

ban, Portugáliában, Latin-Amerikában és Dél-Franciaországban maradt meg az egyik lekedveltebb szórakozásnak. Spanyolország kultúráját nem lehet megismerni anélkül, hogy meg ne néznénk egy küzdelmet valamelyik Plaza de Torosban – ennek ellenére rajtam kívül csak két külföldi ült a lelátón. Két lovas vezetésével bevonult a viadal összes résztvevője, a matadoroktól a tisztításért felelős arenerókig. A bikaviadal elnöke elmondta, hogy hat küzdelem lesz, majd fehér zsebkendőjével engedélyt adott a bikaviadal megkezdésére. Amikor a bika berohan a stadionba, először megnézik a mozgását, majd ha tetszik a közönségnek, kezdetét veszi a pontosan koreografált küzdelem.

feladatot, a bika vállizmainak ellazítását, tarkójának megszúrásával, így a bika szabadabban tudja mozgatni a fejét a harc során. Miután a lovasok kimentek, egymás után visszajöttek a banderillerók, és nagyon pontos mozdulatokkal – általában nekifutásból – egy-egy pár színes papírral bevont horgos végű, úgynevezett banderillát szúrtak a bika tarkójába. Ez az egyik legveszélyesebb része a viadalnak, nincs náluk semmi, ami megvédené őket, és a bika – a hiedelmekkel ellentétben – nem a piros színre, hanem a mozgásra figyel fel. Nincs más a küzdőtéren, csak az ember és az állat, és annak, hogy itt általában nem az ember sérül meg, egyetlen oka, hogy erre készülnek kiskoruk óta.

vele. Sajnos El Fandinak ez csak másodszorra sikerült, nem szenvedett sokat a bika, de a szép szereplésér t járó bikafület nem kapta meg a matador. Ezt a közönség ítéli oda, tudtam meg a mellettem ülő Mercedestől és Antoniótól.

tudtam meg , hog y a kendő, amit a jeg yárus adott, a bika füleinek és néhány kivételes esetben a farkának odaítélésére szolgál. Több tucat hűtőládányi alkohol, szendvics és sütemény elfog yasztása után következett a második „felvonás”.

A harmadik viadal után szünetet fújt a zenekar, és másodpercek alatt borult alufóliába a lelátó, és kerültek elő a sörök és a sangria. Kicsit ízléstelennek tar tottam eg y ilyen szituációban nekilátni a falatozásnak, de nem volt mit tenni, úg y tűnt, itt ez a hag yomány, enni kell, íg y nekiálltam a szomszéd pár tól kapott szendvicsnek. Elmondták, mekkora sztár náluk El Fandi, és hog y azokat a fiúkat, akiket a szüleik torreádornak szánnak, egészen kiskoruktól kezdve erre nevelik, és általában családi hag yomány. Tőluk

Ug yanazok a matadorok küzdöttek három másik bikával, pontosabban nég g yel, de mivel az eg yik nem bizonyult elég harciasnak, és nem találták méltó ellenfélnek, őt lecserélték. Itt már sikerült a matadoroknak kivívni a közönség elismerését, bár a bika farkát nem, de volt, aki mind a két fülét megkapta. A z állatvédők világszer te tiltakoznak a bikaviadalok ellen, és bár én is állatbarát vag yok, el kell ismernem, hog y a bikaviadal nem a kínzásról szól, és eg y nép tradícióit nem lehet eg yszerűen betiltani.

2009/2010 * presszó 45

* 2009/2010

V

agy már a bejáratnál tolongtak, párnákkal a kezükben, hogy minél előbb elfoglalhassák a helyüket, vagy még a párnaárusnál álltak sorba a nemzeti színű fenék alá valókért a Roquetas de Mar-i stadion előtt az emberek. A július 18-ai bikaviadalt megelőző, Spanyolországban töltött hetekben el sem tudtam képzelni, hogy miért szokás garázsokban, üres üzletekben felhalmozni a szivacsot. Ahhoz képest, hogy mekkora tarta-

A banderillerók után lépett a küzdőtérre – rózsaszín, f litteres dresszben – a 28 éves David Fandila, az eg yik legünnepeltebb spanyol matador. Kezében mulétája és eg y szimulált kard. Kezdetét vette a tiszteletteljes, de véres show. A z állat ekkorra már meglehetősen elfárad, a háta csupa vér, de eg y jó torreádor nem becsüli le a bika erejét, és eg yenlő félként kezeli a küzdelem során. Piros kendőjének testéhez eg yre közelebbi mozgatásával állandó támadásra késztette a bikát, amíg az teljesen ki nem fáradt. Amikor már csak milliméteres távolságok voltak „El Fandi” és ellenfele között, és az állat már a fejét is alig tudta tar tani, eljött az idő, hog y valódi acélkardra váltson. A lelátóról úg y tűnt, a bika szinte megadja magát, és ilyenkor, ha „szerencséje” van a bikának, és üg yes a matador, eg y szúrással végez

Fotó: Nagyné Poczai Melinda

Lator Anna

életmód A divatról nem divatosan

A francia forradalom után a paróka a „fejjel együtt” ment ki a divatból, ebből is látszik, hogy a divatot nem éri meg fejvesztve követni. És még egy kiábrándító ténymegállapítás: a régi korokban megismert divatok helyét trendek vették át, vagyis irányvonalak. Ezek sokkal gyorsabban váltogatják egymást, szinte követhetetlenül, kiszámíthatatlanul.

Egy francia mondás szerint a frivol témákat komolyan kell venni! Van-e felszínesebb és elcsépeltebb téma a divatnál?

„Különösen a nők (…) akik egymás közt is megkülönböztetik magukat – azért mindegyik más ruhát vesz fel, mint a többiek, miután azonban ez a többieknek is eszébe jut, ők is másféle ruhát vesznek fel, mire ismét egyformán néznek ki. Ezt a folyamatosan ismétlődő jelenséget nevezzük divatnak…” Ezzel a Karinthy-idézettel kezdődik Zsolt Péter Divatszociológia könyve. Nem sok szakirodalom született ebben a témában, mivel a szociológusok nem mindig tekintik egy valós területnek épp behatárolhatatlansága és felületessége miatt. Pedig korunk két nagyon fontos problémáját képviseli:

46 presszó

az egyik társadalmi kapcsolódás elvesztésétől való félelem, a másik a fogyasztás életmóddá válása, aminek az oka az értékrendszerek megváltozása.

Miközben azzal áltatjuk magunkat, hogy szabad akaratunkból, bármilyen kényszer nélkül eldönthetjük, hogyan viselkedjünk, gondolkodjunk vagy beszéljünk, észre sem vesszük, hogy ezt pusztán divatból tesszük. Nem azért, mert valami jó vagy rossz, szép vagy csúnya, de ez már inkább az ízlés és esztétikum kérdését feszegeti. Igen, ez egyfajta vírusként is felfogható, a modern ember annyira autonóm és individualista próbál lenni, hogy észre sem veszi, hogy milyen könnyen rabul ejtik a fogyasztói társadalom aspektusai. Nem dramatizálni akarok, egyszerűen csak, rávilágítani arra, hogy nincs menekvés, és még az is, aki azt hiszi, hogy kivonhatja magát a divat hatása alól, téved. Szintén jó néhány évvel ezelőtt kérdezte meg tőlünk, az egyik tanárunk, hogy mit is szeretnénk kifejezni az öltözködésünkkel? Egyáltalán ki tudunk fejezni bármit is, ha már mindenki önfeledtem utánozza a másikat? Van-e bármi tudatosság abban, ahogy a divathoz viszonyulunk? A divattörténetet végigkövetve pedig rájövünk, hogy drasztikus változásokra már aligha számíthatunk. A középkorban végérvényesen elkülönült a két nem viselete, a huszadik század pedig

Fotó: Kugler András

Az utánzás is a divat velejárója, egyfajta társadalmi megfelelni akarás, ami valamilyen szinten kötelező és illendő, de legtöbb esetben inkább egyenlőségre törekvő.

Ami biztos, hogy társadalmi változások elkerülhetetlenek és szükségszerűek, akárcsak az, amit a divat hoz…

A B-terv

A B-terv

N

em fárasztanék senkit azzal, hogy egészen pontosan mi a tervem. Csupán annyit jegyeznék meg nagyon halkan, s tulajdonképpen a legapróbb betűkkel írva, hogy az abc (merjünk nagyot álmodni: ABC) minden betűjére van tervem. Különben is, van nekem ez a nagyon kedves barátom, akiről senki nem tud semmit, sőt, még én sem, nem találkoztunk soha, nincs is egymáshoz úgy közünk, ahogy a barátoknak szokás. Mégis, a szó valami nagyon fontos értelmében jobb barátom ő a legjobb barátomnál. S ilyenkor végtelenül kedves Feleségem felemeli hangját, nem létező arcomon pedig ekkor csattan először a valóságban valószínűtlen formát öltő pofon. Természetesen egy szavamat se higgyék el, gyakorló férfiként, íróként fenyítésre szorulok, ez tény, de Nejem tenyerével simogat, szavaival cirógat, s csak én büntetem magam önmagamban (esetleg a barátom szívében) jelenlétemmel. Vagy egyáltalán: létemmel, ajjaj. Szóval. Arról van szó, amit Feleségem joggal nehezményezhetne. Nevezetesen: a férj legjobb barátja a feleség. Mármint a férj jobbik fele. Feleségem az én jobbik felem. A féleség. A teljesség-féleség. Ami két ember szerelmében, vagy épp barátságában valósul meg. Feleségemet mindig megnyugtatom, ne haragudjon az én kedves barátomra, mert ő tulajdonképpen nem is létezik. Minek legyen a Feleségem féltékeny valaki barátságára, aki nem is létezik? Na, ugye. Felesleges. Az én kedves barátom neve Klaus Molotov, de a szerettei csak Kornéliának hívják. Klaus, bár nem létezik, jóval élőbb jó néhány létezőnél, élő, hús-vér embernél. Annyira nem létező, hogy az már jelenvaló. Különben is, az én életemben, szívemben, gondolataimban sok halott jelenlévőbb, hangsúlyosabb szereplő, mint rengeteg élő. Mármint rengeteg élő élő. Klaus Molotov (ha talán zavarosan is fejezem ki magam,

A

vagy nem vagyok tiszta, de az én elmém nyilván nem is tabula rasa) azért a legjobb barátom, mert ő nem létezik, s ez jelen helyzetben előny. Nálam előny. Így már csupán azáltal is igazán élhet, mert én őt tartom a legjobb barátomnak. Szívemben igaz barátom. A barátság élet, s éltet. Tudjuk az Írótól, hogy van az élők valamint a holtak világa, s a kettő között a híd a szeretet. Ha Klaus legalább halott lenne! Vagy élő... Esetleg mindkettő... Bár, ha jobban belegondolok, ez a kijelentés még igaz is. A gondolat a valóságban, valóságomban is létezik.

B- ter v pontos , sz abatos , részle tes k igondolás a szük sé ges, de nem elé gséges felté tele az A - ter v működésének . Amennyiben ez a felté tel nem tel jesül, az A - ter v felhő tlenül k iélvez e tt me gélése tel jessé g gel lehe te tlen. Amennyiben ez a feltétel tel jesül (=aláír juk a ház assá g i sz er ződést az A - ter vvel), bevallo ttan sz ámítunk az A - ter v kud arcba fullad ás ára , és tar tunk tőle, mely félelem akár elő is idézhe ti a bukást .

Az A-terv az Istené. Beír az élők könyvébe (na jó: Élők Könyvébe), életemmel, szabad akarattal ajándékoz (na jó: ver...) meg. Utamra bocsát. Életembe bocsát. Közben pedig, s főleg a legvégén – bocsánatot kérek. Én kérek elnézést. Én vagyok a felelős. Sőt, nemcsak magamért, hanem a szeretteimért is felelős vagyok. A barátaimért is felelős vagyok.

A z A - ter v ese tle ges társter vező je, valamint főbb sz ereplői me g bántva érezhe tik , és rendsz er int ér zik is ma g ukat a B- ter v me gszüle tésének és tarsolyban őr izge tésének igénye által. Viszont az ese tek túlnyomó többsé gében (alkalmasint az e g yes sz ámú ter vező-k ivitelezővel e g yütt) ők ma g uk ez en igény csírái, és a ter v k igondolásának le g hangosabb szorgalmazói, ma gatar tásuk , ese tle ges me g bízhatatlansá g uk , önzősé g ük , k issz er űsé g ük , e g yszóval: esendő ember i voltuk által.

Az én tervem a B-terv. A B(arát)-terv. Mit kezdek az életemmel? Mit kezd velem az életem? Megbarátkozunk-e egymással? Szeretnék abban hinni, hogy igen.

2009/2010 * presszó 47

* 2009/2010

E

lég nehéz elvonatkoztatni a sztereotípiától, miszerint a divat csak a külsőségekről szól, felszínes női magazinokban olvashatunk róla. Szintén általános jelenség a divatról kizárólag az öltözködésre asszociálni, holott maga a kifejezés egy sokkal szélesebb spektrumra utal. Mára szinte teljesen kikopott a nyelvhasználatból a „módi” szó, ami régen kifejezetten az öltözködés divatját jelentette. De akkor mi is a divat? Ezzel a kérdéssel kezdődött jó néhány évvel ezelőtt az első divatszociológiai előadás, ami mélyen belém ivódott, és azóta másképp viszonyulok a témához. A szokás megváltozásának célja, kaptuk a választ, hogy elterjedjen, és minél többen kövessék, ezáltal magában hordozza a kényszert az örökös megújulásra. Elfogadtam mint társadalmi tényt, ami hatással van az emberi kapcsolatokra, művészetekre, tudományokra, vagy épp a politikára, de pontos definíciót szinte lehetetlen adni.

Todor-Soó Katalin

Barnás Márton

felszabadította a nőket az addig (el) viselt béklyóiktól, lehetőséget adva az egyenlőségre és a divat uralására.

Fotó: Kugler András

Fazakas Szeréna

család Az élet útjain „Egyik délután közölték a pedagógussal: holnap új gyerek érkezik az osztályba. Egy kilencéves kislány, akiről már születésénél lemondtak, az apukája és az anyukája is.”

48 presszó

és különböző drogokat fog yasztott. Milyen felnőtt válik majd ebből a g yerekből, aki már magzat korában ilyen súlyos veszélyeknek volt kitéve?

Bizony, hog y számít. Minden ettől füg g és fog füg geni az életben. Persze vannak kivételek. Ezekhez a kivételekhez tar tozhatnak az államilag felnevelt g yerekek is. A z ő élettör ténetük sajnos biztosan rosszul, nehézkesen és fájdalmasan indul. K aphatnak ők jó családot, jó neveltetést, de soha nem fog ják azt a biztonságot, tudást megkapni, és szeretet érezni, mint a többi g yerek.

Végül is elvették az anyukájától, mer t az olyan körülmények között nevelte, hog y már a g yermekvédelmiek sem nézhették ölbe tett kézzel. ( Ver te a lányát, megégette cigarettával, és még lehetne sorolni). Jelenleg Ger trúd eg y család gondozásában van, jó helyen, jó körülmények között.

Szeretnék bemutatni eg y élettör ténetet. Vajon ez a g yerek ug yanolyan esélyekkel indulhat az életben, ug yanolyan tudást lesz majd képes szerezni, mint eg y átlagos családból származó g yermek? Eg yik délután közölték a pedagógussal: holnap új g yerek érkezik az osztályba. Eg y kilencéves kislány, akiről már születésénél lemondtak, az apukája és az anyukája is. Eg yik nevelőszülőtől a másikhoz került, aztán az eg yik nap az anyuka mégis úg y gondolta, visszafogadja lányát. De miér t? Miér t pont most? Amint utólag kiderült, sajnos a pénzér t.Hiszen a kislány után jár a családi pótlék, az anya pedig rászorult erre az összegre. Íg y hát a kislány – nevezzük Ger trúdnak – sorsa még szomorúbbra fordult. Fontosnak tar tom azt is leírni, hog y Ger trúd fogantatása idején édesanyja ivott, cigarettázott

Eljött a vár va vár t nap, az első találkozás Ger trúd és a tanító néni között. Átlagos külsejű kislány, spor tos ruhában, kissé megszeppent tekintettel. De már az első megnyilvánulásából érződött: ő más lesz, mint a többi g yerek. A z államilag gondozott g yermekeknél két típus alakul ki: a visszahúzódó, csendes vag y a fiús, agresszív alkat. Sajnos Ger trúdnál a második volt észrevehető. A tanító nénivel beszélgetve sok minden kiderült, már a kezdetek nag yon nehezek voltak: - Sajnos Ger trúd már az első napon meglopott. Nem tudtam mitévő leg yek, hiszen nem tapasztaltam még ehhez hasonlót mióta tanítok, sőt mióta élek. De fig yelembe kellett vennem azt is, hog y ez a kislány honnan jött, mi a háttere, és próbáltam e szerint bírálni. Elbeszélgettem vele, próbáltam a lelkére hatni. Hog y neki nehezebb, teljesen más minden, mint a többi iskolatársá-

nak, ő úg ymond, eg y „különc ” itt, és a g yerekek ezt fog ják is vele éreztetni. Sír t nag yon Ger trúd. És akkor ott, a teremben tör tént valami. Tudtam, hog y nehéz lesz, de a szívem és az eszem azt súgta, hog y pár tfogásom alá kell vennem, segítenem és támogatnom kell, hiszen csak íg y érhet el majd valamit itt, az általános iskolában. A napközis tanító néniből pár hónap múlva osztályfőnök lett, és úg y alakult, hog y a pedagógus új osztályába átkerült Ger trúd. Mondanom sem kell, mennyire örült ennek a kislány. Hiszen a tanító nénit nag yon megszerette, a barátjának tekinti őt. Mi lehet ennek a titka? – kérdeztem az osztályfőnököt. - Ger trúd érzi, hog y törődöm vele. Persze rengetegszer előfordul, hog y én is már a kiborulás szélén állok. Órán nag yon nehéz őt kezelni. Hiperaktív g yerek, nem tud sokáig eg y helyben megülni, mindig le kell kötni valamivel. De megláttam benne a jót, és csak ez motivált. Ezt látja ő is. Erényei közé tar tozik, hog y nag yon segítőkész, jószívű és okos is. Nem szabad őt csak úg y veszni hag yni. Most eszembe jutott hir telen valami, el is mesélem, mer t érdekes és tanulságos. Tudni kell, hog y Ger trúd rettentő rendetlen. Nag yon sokat veszekedtem emiatt vele, már odáig jutottam, hog y ami a földön volt, a padja körül, kidobtam a kukába, hog y érzékelje, nemcsak mondom ezt, hanem meg is teszem. Rettentő haragra ger jedt, kiabált velem, hog y ehhez nincs jogom, ezt nem tehetem meg. Igen, volt igazság

Ger trúd most harmadik osztályos, szűk másfél év, és el kell engednem a kezét. Mi lesz az eddig nehezen megszerzett tudásával? Milyen esélyekkel fog ő elindulni a „nag ybetűs életben”?

Majd meghasadt a szívem, gondolhatja. A z ilyen mondatok mindig rádöbbentenek, mennyire nehéz az ilyen sorsú g yermekeknek. A ztán felteszem a kérdést: mi lesz vele felső tagozatban? Hiszen tudjuk, ott már eg y másik világ vár rá.

Csak annyit tudok remélni, hog y a szavaim végigkísérik majd a jövőben. Sok kitar tással, szorgalommal és alázattal viheti majd valamire az életben, de akkor még mindig ott van az a tény, hog y ha főiskolára vag y eg yetemre szeretne járni, ah-

hoz pénz kell, stabil háttér, ami neki nem adatott meg. Igen, eg yetér tek én is a tanítóval. Hiszen gondoljunk csak bele. Sok fiatal még annak ellenére sem tud továbbtanulni, hog y támogató család áll mögötte, az anyagiak miatt. Csak remélhetem, hog y ez a kislány ritka kivétel lesz a többiek között. Talán a fülébe fognak majd csengeni azok a szavak, amivel az alsós tanító nénije látta el, és kitar tással, szorgalommal, alázattal elindul az élet útján.

„Pár perc múlva lehiggadt, odajött hozzám, és azt mondta sírva: - Én ebben nőttem fel, tanító néni, csak a mocskot láttam.”

2009/2010 * presszó 49

* 2009/2010

H

ol is kezdődik el eg y élettörténet? Születésünkkor? Vag y az után? Számít vajon az, hog y milyen családba születünk, ki az apánk, és ki az anyánk?

a sz avá b an , de s a jno s , m ár dra sz t i k u s a n ke l le t t fe l lé pne m . Pá r p e rc múl va leh i g gad t , o d a jö tt hozz ám, és azt mond ta sí r va : - É n ebb en nő t te m fe l , t a n í tó né n i , c s a k a mo csko t l áttam.

Fotó: Négyesi Nikolett

Dandé Melinda

család Szotyola és szilvamag

H

50 presszó

– Majd megmutatom én neki baszki, nehog y már ő ugasson neked! Simán le kell rendezni az ilyet! Köcsög! Szotyolahéjak repülnek szer teszét, ahog y köpköd a fiú beszéd közben. Nyolcéves lehet. Legfeljebb. – Ja, ja, szerintem is – mondja a trikó nélküli és majdnem kiabál, mer t közben „ezerrel” szól mobilján a zene. Ezzel eg yütt hangzik el a következő állomás neve is : „Hősök tere megállóhelyre érkeztünk”. – Mit emberkedik a kiscsávó veled? – folytatja a Nike trikós. – Felettem jár kettővel, azt’ erősebb – mondja a kisfiú, majd mint akit már nem érdekel az egész párbeszéd, felugrik és hintázni kezd a troli kapaszkodó fogantyúin. - Szólok a bátyámnak, szétb*ssza a fejét, és még csak lóvét se kér ér te! Nem kell beszarni az ilyentől! Hallod?! Visszaszerezzük, amit elvett tőled. Mobilodat és mit még? A z atlétás leszáll a hintázásból, kar jait a hátsó ablak korlátjába fűzi, eg yik térdét behajlítva, talpával a falnak dőlve kapaszkodik. - A táskámat a könyvekke’, mer ’ az vót az utósó nap a tanításból, és még ott volt a táskám is velem. A fiú szeme nag y, zöld, most még tágra is nyílik, tetszik neki a hir telen jött

érdekvédelem. Szeplőivel teleszór t arca, ha nem is mosolyog , de nag y elégedettséget mutat. A pucér táncol a zene ritmusára, majd vállon veregeti a kisebbet kétszer-háromszor. R ávig yorog. – Nem lesz semmi gáz! – Ja. Este megdumálom Olivérrel, mi a tör ténet, aztán frankón elintézzük, neked ott se kell lenned! – mondja Zoli, a reklámtrikós, és a szeplős felé nyújtja a szotyolás zacskót. A meztelen „dj” még jobban felhangosítja a zenét, mindhárman rázni kezdik magukat, lábukkal dobognak, ujjaikkal csettintgetnek, kis kappanhag jukkal hangosan éneklik a refrént. Eg yikük sem idősebb nyolc-, kilencévesnél. *** D ani, a filozófiaprofesszor fia kétévesen kezdte felismerni a betűket. Túl sok volt a könyv, kicsi a lakás, a kiság y meg csak a dolgozószobában fér t el, lehet, hog y ezér t. Nég yévesen ismer te már a legfontosabb mitológiai tör téneteket, nag ycsoportosként az aquincumi romok tetején beszélgetett apjával a birodalmak bukásáról, anyja pedig délelőttönként a Varázsfuvolából hallgattatott vele részleteket. Hog y hat hónapot minden esztendőben Rómában töltenek, és hog y a játszótereken felszedett g yerekpárbeszédekből mára alapfokon beszél olaszul, az már csak jutalomkör, ajándék, amit senki nem ter vezett. Öccse is íg y nő fel. A z általános iskolába ők ketten már nag yjából a harmadikos tananyag ismeretével érkeztek, valószínűleg előbb fognak érettségizni, tudományos versenye-

*** Nag yapa ór iási tenyerében egészen kicsinek tűnik a lila g yümölcs. B andi előtte ül a sámlin, előttük „vá jdling ”, nag ymama mindig íg y mondta , jó erős d- vel, „vá jdling ”. A fémtál tele van szilvával. Nincs már „jó ebédhez szól a nóta”, de van helyette a szavak ere jében bízó Kossuth rádió, és nag ypapa azt hallgatja minden délben. Most vár ják az ételt. Mióta nag ymama nincs, házhoz hozzák az ebédet naponta , meleg íthető, fóliás, műanyag tálcás, és „ma jdnemolyanízű”. Míg anyáék dolgoznak , a nyár i szünetben ők eg yütt vannak reg geltől délutánig. Nag ypapa mindig kitalál valamit. Mára szilvalekvár főzést talált ki, mer t eg yik volt kollégá ja felhozott eg y vödör rel B icskéről, a telekről és olyan olcsón adta , a piaci ár har mad áér t , ho g y nem szabadott otthag yni nála , különben is a lekvár nag yon finom, kell télire, a B élának meg a pénz kell nag yon, mer t nősül a fia , be kell fe jezni a tetőteret , és eg yébként is: íg y mindenki jól jár! – mesélte eg y szuszra nag ypapa . Most pucol ják , becukrozzák , holnap meg főzik . Üstben. K int a ker tben, tűzifán. – Fig yel j csak , B andikám, íg y nyitod szét , a hüvelyku jjad kör mivel, itt középen, és szépen lassan megvizsgálod eg yesével, nincs-e benne kukac. L ehet benne, mer t finom, érett ez a g yümölcs. De akkor sem kell meg i jedni, csak letöröd róla azt a rágott részt , ledobod a földre, és úg y teszed a tálba a szilvát . A mag ját meg külön g yű jtöd, ebbe a kis tálba ni, és meg yen a komposztba mindkettő. Vag y ha akarod, és szépeket találsz , csinálhatsz belőlük láncot , képet. Gyönyör űeket lehet ám alkotni lelakkozva . Vag y el is ültetheted, és megnézheted, lesz-e jövőre kicsi ha jtás, aztán fácska , fa , amit ma jd időnek utána be lehet oltani, és ú jra teremteni szilvát.

– A ztán ha mindet meg pucoltuk, felvághatom és darálhatom veled a szilvát, nag ypapa? – Keverheted is holnap, azt is megígér tem! Csak vig yázz, ne menjen semmi kárba! A g yümölcs minden része drága kincs lesz télen. Nincs olyan darabja, ami ne lenne ér tékes, Bandikám! Magok hullanak a földre. Szotyola. Pörkölt és sózott, megrágott, kiköpött. *** - A phrodité g yönyörű nő volt! Olyan igazi! Szexi nő! Belelépett eg y tövisbe, és aztán a fehér rózsák vér vörössé változtak a talpa alatt, miközben a szerelméhez futott! – meséli Dani, a fénylő szemű kisfiú két másiknak az osztályteremben. Fig yelnek rá a többiek, nem kiabálnak. Érdekes a sztori, a nők, a szerelem érdekesek, és minden, ami velük kapcsolatos. A z eg yik kis kappanhangú feliratos reklámpólóban megkérdezi, csak hog y újra hallja:

– A ztán mér t futott annyira? – Hog yhog y miér t? Hát nag yon szerelmes volt! A zér t!

tának szomorú végébe pedig belehasít a tanév első becsengetése: már ameddig osztálytársak vag ytok...

Eg yszerre nevetnek össze, a három fiú. Mindjár t becsöngetnek.

***

– Zoli, Dani, sziasztok! Hoztam nektek valamit - mondja Bandi. Lepakol a padra, rövid ideig kotorászik a hátizsák zsebeiben, majd azután kicsomagolja a vékony gumiszalagokra felfűzött szilvamagokat. – Ezt nyáron készítettem. Csináltam mindenkinek. K arláncok. De fiúsak. Felvehetjük, és hordhatjuk mindig. És akkor mindenki tudhatja, tudni fog ja rólunk, hog y barátok vag yunk. Leszünk barátok?! *** H og yne lehetnétek, Bandikám! – gondolja magában a fiatal tanárnő, miközben lehajol, hog y a táskájából előveg ye az ellenőrzőket, a naplót, a kiosztandó és hazaküldendő kérdőíveket, az ebéd-csekkeket. Gondola-

2009/2010 * presszó 51

* 2009/2010

angosak voltak. Ahog y felszálltak a trolira, hir telen úg y tűnt, megtelik velük a tér, mindenütt ők vannak jelen. Három vásott utcag yerek. Szakadt, levágott farmerből készített halásznadrág , térdig érő strandboxerek, kitaposott, kopott edzőcipők, zokni nélkül. Ujjatlan atléta, az eg yiken még az sem, a harmadikon pecsétes, foltos Nike trikó.

ken vesznek majd részt, és felvételi nélkül kerülnek be az eg yetemre.

Fotó: Pósfai Zsuzsanna

Molnár-Lamos Krisztina

család függöny a hetediken. Végül még az ablakszárny is kitárult: – Engedd lazábbra azt a pórázt, hadd szaglásszon kedvére! – kiáltotta utánam a néni. Nem csoda, hogy aggódott, a családját bízta most rám.

Négy lábon négy fal között

S

52 presszó

Nagybevásárlásból tartottam aznap haza, szatyrokkal megrakva számoltam a lépteimet a buszmegállótól a házig. Mikor a tömböt elértem, arra lettem figyelmes, hogy a ház mellett reszket a bokor. De nem madárka szállott rá, csak a Márta néni bújt bele. Épp kidugta a fejét, mikor odaértem. A tetten ért ember riadt mosolyával nézett rám, és rögtön magyarázkodni kezdett. – Itt ni, gyöngyvirágok nyílnak! – bökött görbe ujjával a sövénysor mögé, és diadalittasan lengette a kis bokrétát, amit szedett. A másik keze sem volt szabad, egy barna bőrszíjat szorongatott. Ösztönösen kutatni kezdtem, hová vezet a szíj, mikor a másik végén kibújt a bokorból – mint később megtudtam – Márta néni állandó tartozéka, a Bobi. Kövér kis eb volt, amolyan elkényeztetett fajta, nagy fehér bundával. Szemmel láthatóan nem akaródzott neki visszamenni a panellakásba, maradt volna még fürkészni a szagokat. Hajlott hátú gazdája – vesztére – nem ismert kegyelmet. Hiába cövekelte le a lábait a kutyus, a néni rángatni kezdte a pórázát, és korholta: – Bobi, mozdulj már meg, felmegyünk most már, így is fél órát ráhúztunk a mai sétára! Mindig jönne kifelé! – fordult felém a néni, mintegy magyarázkodva. – Nem bírom én már a hosszú sé-

tákat. Elfáradok. Végül ő nyert, a kutya feladta, és lassan becsoszogtunk a liftbe. – Finom illata van a virágoknak. – törtem meg én a csendet. Az öreg szemek rám villantak, egyszerre volt bennük szomorúság és harag. – Mikor annyi idős voltam, mint te, mondtam az udvarlómnak, hogy szökjünk meg, házasodjunk össze. Azt terveztem, hogy a réten szedek majd magamnak menyasszonyi csokrot, gyöngyvirágból. A nosztalgia egészen elhomályosította tekintetét, ahogy a kókadt kis növényekre meredt. – Akkor biztosan szép emlékek kötik az illatához, jó lesz majd, ha megtölti fent a szobát. – fűztem hozzá. – Sohasem mentem férjhez. – motyogta búcsúzóul, miközben kászálódott ki a hetediken. Én továbbindultam a nyolcadikra, így már nem volt lehetőségem, hogy megkérdezzem, miért. Azt hiszem, nem is tartozott volna rám. Egy idős asszonynak sok titok nyomja a szívét, melyeket lehet, okosabb nem bolygatni. Még bódult voltam, ki tudja, talán a virágillattól, talán a pár mondattól, amit a nénivel váltottam. Így kóvályogtam végig a nyolcadik emeleti folyosón. A mellettünk lévő lakásnak nyitva volt az ajtaja, ekkorra esett a Cirmi folyosós kimenője. Nem nagyon élt vele, túl kövér volt a mozgáshoz, inkább csak a lábtörlőig merészkedett. Mikor meglátott, simogatásra hívóan a hátára hencseredett, de ahogy felé nyúltam, meggondolta magát és inkább rám fújtatott. Ezt már Ági néni is meghallotta. – Ciiirmii, az istenért, hát ez csak a szomszéd kislány, szabad így viselkedni? – teremtette le túlsúlyos kedvencét. – Hát kislányom, ez azért van, mert már meg sem ismer téged. Olyan ritkán jössz át. Néha

rám nyithatnád az ajtót, élek-e még. Kezdtem volna mondani a munkahelyi túlórákat, a hétvégi iskolámat, de talán felesleges bármilyen magyarázkodás. Ági néninek régen meghalt már a férje, egy szem lánya messze él tőle. Magányos. Csakúgy, mint sorstársa a hetediken. Jól esik a társaság, s, ha az nem is mindig adódik, azért a négylábúak mindig ott vannak. Meghallgatják a nénik napi zsörtölődéseit, ugyanazokat a történeteket újra és újra. A maguk nyelvén talán válaszolnak is. Hűséges társak ők, sok-sok éve már. De vajon meddig? Túléli a tizenkét éves Cirmi az idősödő Ági nénit? Mi lesz vele, ha gazdája kórházba kerül? Megszokna mást? A macska még csak-csak. De fordított esetben aligha… Márta néni a múltkoriban gyengélkedett, így megbeszéltük, hogy aznap én viszem le a Bobit. Szigorú a napirend: séta pontban ötkor. – Legkésőbb hatkor hozd fel, kérlek. Esett az eső, de ne hagyd, hogy összesarazza a mancsát, mert behozza a piszkot a lakásba. Aggódó tekintettel bízta rám az élénk kutyust. Annak még imponált is kicsit a változatosság. Öreg kutya már, de a sétának mindig nagyon örül, és az új arcok is izgatottá teszik. Miután Márta néni gyors kiképzést tartott a visszahúzható póráz működéséről, becsukódott a liftajtó. Ott maradtunk ketten az ebbel. Az aztán meg is indult a park felé, én meg próbáltam a járdára terelni, nehogy sáros legyen a bundája. Húzott jobbra, húzott balra, nehezen tartottam, pedig kistestű kutya a Bobi. Talán direkt szemtelenkedett most, hogy a gazdája távol volt. Vag y mégsem? Eg y szempár óvón fig yelt minket. Láttam, ahogy meg-megrebben a

Hallottam eg y kósza hír t, miszerint hamarosan módosítják majd az állatvédelmi tör vényt. Megszabják hány nég yzetméter jusson eg yeg y lakásban tar tott állatra. A mi lakótelepünkön minden lakás 46 nm-es, talán ebbe belefér eg y kutya vag y eg y macska, gazdájával eg yütt. A tör vény szerint. De mit szólnak az állatok mindehhez? Őket nem kérdezi meg senki, mit szeretnének. Összeszorult szívvel néztem, ahog y – a póráz adta távolságon belül – az én kis társam is szabadon futkározik a füvön, de közeledett a hat óra, és nekünk jelenésünk volt a hetedik emeleten. Már ta néni gondosan megtörölte Bobi lábait, hog y a kutya elfoglalhassa állandó helyét a kanapén. – A háttámlán szeret feküdni. – kommentálta idős alsószomszédom, ahog y a dundi eb felkecmergett a magasba. Cinkosan összenéztünk a kutyával. Én tudom, hog y onnan kilát az ablakon. A zt is tudom, hog y ilyenkor a parkot nézi.

Állatok a lakásban Magyarországon a hatvanas évek közepén egy kényszerű urbanizációs program keretében sok embert betelepítettek faluról panelokba. Ekkortól növekedett meg rohamosan a lakásban tartott állatok száma. 2010. március 1-én lépett hatályba egy, az állatvédelmi törvényhez kapcsolódó kormányrendelet, amely értelmében kutya nem tartható 10 négyzetméternél kisebb helyen.

2009/2010 * presszó 53

* 2009/2010

zívesen emlékszem arra a meleg tavaszi napra, mikor először találkoztam Márta nénivel. Akkor még csak pár hónapja költöztünk a tízemeletes panelházba, nem sok lakót ismertem, szoktam még a környezetet. Márta néni viszont jól ismerte a titkos zugokat is. Nem csoda, hiszen szinte az egész életét ebben a házban töltötte, hetedik emeleti kis kuckójában.

Utunk a parkon át vezetett. Elámultam. Nem értettem, hogy van az, hogy szinte minden fa mögül újabb és újabb ebtulajdonos bukkan elő. Terelgette mindenki a saját kis négylábúját. Belterjes társaság ez, és én kívülálló voltam. Nem úgy a Bobi! Őt minden gazda, minden kutya felismerte és boldogan köszöntötték. Engem először kimérten nézegettek, majd ijedten kérdezték: – Csak nincs baja a Márta néninek? Megnyugodtak, semmi komoly. Engem viszont gondolkodóba ejtett a dolog. Én vidéken, kertes házban nőttem fel, de még arrafelé sem volt ennyi kutya, mint amennyi itt rohangált a lakótelepi parkban. Vajon mik ezek az állatok? Valamiféle pótlékok a kert hiánya miatt? A panellakások adta szűk élettér kiteljesítői? Magányos öregek támaszai?

Kis termet, nagy felelősség.

Fotó: Greguss Tamás

Nagyné Poczai Melinda

sport Tudnánk? Tudnánk!

A

54 presszó

Nem tudom, hányan tudják, hog y hányszor voltunk a „megrendezés határán”? Nos, íme: A z 1920-as olim-

forradalom ezt is meghiúsította. 1960-as játékokra szintén benyújtottuk pályázatunkat, be is jutottunk a „leg jobb” 4 közé. Bár a Népstadion felépülése után az esélyeink jók voltak, mégis Róma g yőzött. 2005-ben megalakult a BOM (Budapesti Olimpia Mozgalom), amely spor ttör ténelmünk során először civil kezdeményezést alakított a játékok rendezésének elnyerésére. Ekkor ismét szóba került a budapesti olimpia, először 2012-re, majd 2020-ra időzítve. Tudják, mennyi pénzből „áll össze” eg y olimpia? Bármennyire is fejlett eg y ország , eg y főváros, új létesítményeket kell

Jog gal felmerül a kérdés, hog y rendben, leg yen, de mit kapunk cserébe? Budapest közel eg ymilliárd eurónyi ellentételezés nélküli támogatást kapna a NOB-tól, az előkészítés éveiben a GDP növekedése felg yorsulna, és kedvező hatást g yakorolna a foglalkoztatásra is. Budapest megszerezhetné a régió gazdasági és pénzüg yi központjának szerepét, az ország ismer tsége nőne, ez pedig jó hatással lenne a turizmusra is. A közérdeklődés és a támogatók végre méltó módon fordulnának a spor t felé. Növekedne az élspor t pénzüg yi támogatottsága. Budapest 600 kilométeres körzetében 14 ország által eddig megszerzett nyári olimpiákról

„A hazai olimpia egy olyan nemes cél, amely mögé felsorakozhat az egész nemzet, nemtől, kortól, és főleg pártállástól függetlenül.”

pia nég yévente a világ legnag yobb spor teseménye, íg y eg y picit maga a „jó világ ” települ be a városba. Tényezővé válhatnánk a világban! Ne gondoljuk azt, hog y ha Budapesten rendeznék az olimpiát, az csak a fővárost érintené: a főváros az ország egészével közösen képes csak megrendezni az olimpiát. A költségek 50-55 százalékát vidéki beruházások teszik ki, a turizmus fellendülése pedig az eg yik legalapvetőbb előny, hiszen az olimpiai játékok időszakában minteg y 1,2 millió külföldi turista és 1 millió mag yar látogatna el a spor trendezvényekre. A legfontosabb és eg yben a legköltségesebb alkotóelem az olimpia összköltségét fig yelve a közlekedési rendszer biztosítása, ami a költségek 75 százaléka! Ez azt jelenti, hog y Budapesten új metróhálózatot építenének, új Duna-hidakat, a villamoshálózatot kibővítenék, az elővárosi vasútvonalakat korszerűsítenék és bővítenék, és a Dunát mint közlekedési folyosót bevonnák a közlekedésbe. És ezeket, ha már megépítették, senki nem vehetné el tőlünk! Eg y kis ráadás: a budapesti olimpiáról megkérdezettek több mint fele úg y látja, ez az üg y lenne a legalkalmasabb arra, hog y valódi nemzeti eg ységet teremtsen… Ámen!

piát 6 évvel a megrendezés előtt, 21:7 arányban „megnyer tük”. Miközben az ország az olimpia lázában égett, kitör t az első világháború. A vesztes oldalon állva nemcsak a rendezést vették el tőlünk, de még részt sem vehettünk a végül Antwer penben megrendezett játékokon. 1948-ban szintén bejelentettük igényünket a rendezésre, de ekkor ismét a világháború szólt közbe. A 4 évvel korábban elmaradt játékokat az akkori nyer tes, London rendezhette. ’56-ban a hidegháború miatt veszélybe került a melbourni rendezés, mi ismét készen álltunk, de ismét hiába: az októberben kitör t

építeni (uszodákat, stadionokat, pályákat), új szálláslehetőségeket kell biztosítani, fejleszteni kell a tömegközlekedést, és nem utolsó sorban kb. eg y hónapra fel kell építeni eg y egész kis „várost”, az olimpiai falut. A fejlesztések csupán eg y része igényel előrehozott megvalósítást. A legújabb számítások szerint a költségek 2020-ra 5164 milliárdot tennének ki. Mivel az olimpia során felmerülő költségek a rövid,- közép- vag y hosszú távú ter vek között eg yébként is szerepelnek (hig g yünk benne, hog y íg y van!), az olimpiára effektív csak 518 milliárdot kellene költeni. „A költségek és aktualizált ér tékük nag yságrendjének ismeretében

az aranyérmek eg yharmadát mi, mag yarok szállítottuk. Annyit, mint Leng yelország , Csehország , Szlovákia, Hor vátország , Szlovénia, Ausztria, Bosznia, Montenegró és Koszovó összesen. 160 aranyérmünkkel (most ne emlegessük fel Peking idegborzoló 3 aranyát) a nemzetek sorában Mag yarország a nyolcadik helyen áll, az eg y főre jutó olimpiai érmek számát tekintve pedig , a dobogó harmadik fokán állunk. A top tízben mi vag yunk az eg yetlen ország , amelyik még nem rendezett olimpiát… A hazai olimpia eg y olyan nemes cél, amely mögé felsorakozhat az egész nemzet, nemtől, kor tól és főleg pár tállástól füg getlenül. A z olim-

Farkas Bertram

Őseink nyomán

A

vadászat egyidős az emberiséggel. Már az őskorban sem pusztán az élelemért, a létért és a fajfenntartásért vadásztak, ez a tevékenység akkor is kultikus jelleggel bírt. Egy-egy sikeres vadászat után meg is örökítették ezt barlangrajzok formájában, gondoljunk csak Les Combarelles, Les Eyzies, Lascaux, Rouffignac vagy Altamira barlangjainak festményeire. Az első ilyen témájú írásos emlékünk a Kézai Simon 1282-ben megirt Gesta Hungaroruma. A XVIII. századig kellett várni az első könyvre, amely Pák Dienes tollából született, Vadászattudomány címen. Mi is az a vadászat? A vadászat ősi hagyományokkal, sajátos etikai normákkal bíró, különleges felelősséggel járó tevékenység. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „Vadászat: vad felkutatása és elejtése”. A jelenlegi hatályos vadászati – 1996. évi LV. – törvény szerint pedig: „A vadászterületen szabadon élő vadnak az arra jogosult által történő elejtésére, elfogására, a hullatott agancs, valamint a vadászha-tó szárnyas vad tojásának gyűjtésére, továbbá az elhullott vad

tetemének e törvény szerint elsajátítására való kötelezettségek és jogosultságok.” De milyen gondolat fogalmazódik meg az átlagemberben, ha a vadászat szót hallja? Szerepe és megítélése napjainkra lényegesen megváltozott, sajnos e tevékenység kárára. A média az utóbbi évtizedekben szinte kivétel nélkül csak a „sötét” oldalát tárja szemünk elé. Pedig van mire büszkének lennünk, mivel országunk világhírű vadállománnyal rendelkezik. A vadászathoz óhatatlanul hozzátartozik az elejtés, a terítékre hozás. A terítékkészítés, a levett kalap, a vad szájában az utolsó falat, a seb elfedése, a töret, vagy éppen a vad halálát zengő kürtszignál, mind a tiszteletet fejezi ki, hogy életét adta ezekért a pillanatokért. Az emberek többsége az őzön a Felix Salten-féle Bambit érti (ami ráadásul fehérfarkú szarvas), és azt hiszi, ha felnő, akkor szép délceg szarvas lesz. A vadászatot érzelmi alapon és tényleges szerepének értése nélkül stigmatizálják – „Bambieffektus” –, de a vendéglőben minden tétovázás nélkül megeszik az őzhúst.

2009/2010 * presszó 55

* 2009/2010

z olimpia szó hallatán vélhetően mindenkinek a spor t ugrik be elsőként. Jogos, hiszen a tévénézők és a helyszínen szurkolók számára tényleg ez a leglátványosabb része. Nekem, aki kilenc évig élspor toló voltam, ug yancsak ez volt a lényeg. A zután elkezdett érdekelni az a része is, hog y hog yan jut el eg y ország , eg y város addig , míg g yőzteseket ünnepelhet. Meg kell, hog y nyugtassak mindenkit, a spor t része valóban izgalmas, de nem a legizgalmasabb.

látszik, hog y a megvalósíthatóság kérdése továbbra sem az olimpia szer vezési költsége, vag y a spor tlétesítmények építési költsége, hanem az infrastrukturális felkészülés vállalhatósága lesz” – áll a PricewaterhouseCoopers által készített tanulmányban.

Fotó: Farkas Bertram

Mészáros Judit

sport A magyar lakosság évente átlagosan 30 dekagramm vadhúst fogyaszt, ez a mennyiség a teljes húspiac 1-2 százaléka, ami elenyésző a nyugati országokhoz képest. Pedig a vadhús egészségesebb és ízletesebb, már csak azért is, mert nagyban eltér az ipari méretekben tenyésztett állatok húsától. Sajnos hazánkban a vadhús még luxusnak számít, pedig nem sokkal drágább a többinél.

56 presszó

Mivel Magyarországon gyakorlatilag nincsenek nagyragadozók (farkas, medve, hiúz), nincs természetes ellensége a nagyvadállománynak (gímszarvas, dám, vaddisznó, őz, muflon), ezért szükséges a vadászat, hiszen a nagyvadfajok mennyiségi és minőségi szabályozását csak ez tudja biztosítani. Ezzel szemben az apróvadfajaink létszáma az elmúlt évtizedekhez képest drasztikusan lecsökkent, ezért itt mindenképp szükségesek a költséges vadgazdálkodási beavatkozások. A vadászat ma már elválaszthatatlanul összeforrt a természetvédelemmel és azzal összhangban tölti be vadvédelmi feladatát. A hasznosítás feltétele a bölcs gazdálkodás, azaz az élőhelyek védelme, fejlesztése, valamint a fenntartható, optimális hozam szerinti vadászat. A bölcsgazdálkodásnak fontos következménye, hogy a vadászott fajok érdekében végzett aktív élőhely-gazdálkodási beavatkozás a velük együtt élő védett fajok számára is előnyökkel jár, tehát aktív természetvédelmi tevékenység is. Vadászni kell, hiszen értelmetlen pazarlás lenne, ha egy-egy terület megújuló természeti erőforrását, a vadállományát nem hasznosítanánk, nem fordítanánk az emberek, illetve a gazdaság javára.

Hogyan tanul a magyar úszóválogatott? Orvosok egybehangzó véleménye, hogy a sport elengedhetetlen része kell legyen életünknek, egészségünk érdekében. Különösen fontos, hogy már gyermekkorban kialakuljon a sport iránti szeretet. A szülők feladata, hogy a gyermek megszeressen egy sportágat, amely, ha tehetséggel és szorgalommal is párosul, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Örök dilemma a szülőknek, hogy vajon, ha sportol a gyerkőc, akkor az iskolában hogyan fog helytállni? „Nem lesz sok neki egyszerre a délutáni edzés, és a házi feladat írás?” – teszik fel maguknak a kérdést. CSEH LÁSZLÓ Laci most 24 éves, és már most igazán sikeres sportpályafutást tudhat maga mögött. Európa- és világbajnok, olimpiai ezüstérmes. Négy éves korában tanult meg úszni a Spartacusban, ahol egészen 2005-ig versenyzett. Az úszószakosztály 2005 januárjában kivált, és Cseh a Kőbánya SC versenyzője lett. Turi György edző irányítása alatt érte el sikereit, amelynek még közel sincs vége. Laci a hazai rendezésű Európa-bajnokságra készül, ahol ismét szeretné megmutatni ő Európa legjobb vegyesúszója. Bajnokunk az iskolában is remekül teljesít. A Száva utcai általános iskolába járt, majd a Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett. Korábban felmerült, hogy esetleg Amerikában folytatja tanulmányait, de végül maradt Magyarországon.

- Hogyan tudod összehangolni a versenysportot az iskolával, tanulással? Már a gimnázium első évében hozzászoktam ahhoz, hogy meg kell találnom az egyensúlyt a sport és a tanulás között. Megtanultam azt, hogy amikor nagyon fontos, hogy az iskolában legyek, akkor sosem hiányozhatok. Jelenleg a BME-ntanulok mérnökinformatikus szakon. Az egyetemen már nem okoz gondot a hiányzás, hiszen kevesebbet kell bejárni. A reggeli és délutáni edzés között azért mindig jut időm a tanulással foglalkozni.

- Származott-e előnyöd illetve hátrányod az iskolában abból, hogy élsportoló vagy? Annyi előnyöm volt, hogy a tanáraim megértőek voltak, és a számonkérésben rugalmasabbak. Ez azt jelenti, hogy egy későbbi időpontban is megírhattam a dolgozatot, ha egy verseny miatt elutaztam. Hátrányom eddig még nem származott.

- Vannak-e már konkrét terveid, hogy a sport befejezése után mivel fogsz foglalkozni? Egyelőre nincsenek, mert reményeim szerint még nagyon sok évig versenyezni fogok.

HOSSZÚ KATINKA A bajai származású Katinka 2009-ben világbajnok lett 400 méter vegyesen. A még csak 20 éves lány nagy tehetségnek indult, majd jött egy kisebb hullámvölgy karrierjében, de a tavalyi év meghozta neki a sikert. Nagyban köszönhető ez annak, hogy Katka Amerikában tanul a Los Angeles-i Dél-Kaliforniai Egyetemen, és kiváló körülmények között készülhet a megmérettetésekre.

- Hogyan tudod összehangolni a versenysportot az iskolával, tanulással? Középiskolában, Baján, magántanulóként végeztem, így nem volt kötelezettségem, hogy az órákon részt vegyek, csak a vizs-

Úszóválogatottunk néhány tagja körkérdésben felelt arra, hogyan birkóztak meg az iskolai feladatokkal, és mellette milyen sikereket értek el sportágukban.

gákra kellett felkészülnöm, amiket félévente teljesítettem. Sokszor, ha időm engedte, azért bejártam a suliba, így kön�nyebb volt tanulni a vizsgákra. Itt Amerikában egy kicsivel másabb a helyzet, mivel itt nagyon fontos, hogy az órákon megjelenjenek a sportolók is. Napi két edzés mellett 6 órát töltök az egyetemen, és utána még elég sok a tanulnivaló.

- Vannak-e már konkrét terveid, hogy a sport befejezése után mivel fogsz foglalkozni?

- Származott-e előnyöd illetve hátrányod az iskolában abból, hogy élsportoló vagy?

Sors Tamás a pekingi paralimpián aranyérmet szerzett 100 pillangón, neve ekkor vált ismertté. A 18 éves fiú Pécsett él és tanul, neki egyáltalán nem okoz gondot a reggeli edzés, iskola és a délutáni edzés ritmusa.

Ez részben tanárfüggő, mert volt olyan tanárom, aki azt mondta, hogy a gyereknek az iskolában a helye, nem pedig az uszodában, és persze volt olyan, aki inkább a sportot támogatta. Szerencsére középiskolában inkább megértő tanáraim voltak. Itt Amerikában külön épület van a sportoló diákok részére, mindenféle segítséggel. Például segítenek az órarendet úgy összeállítani, hogy minden beleférjen, ami a sportoló életviteléhez szükséges: pszichológus, étrend tanácsadó, segédtanárok, akik segítenek, ha valamit nem értünk meg bizonyos órákon.

Pszichológusnak készülök, de még nem tudom, hogy sportolókkal vagy gyerekekkel szeretnék-e foglalkozni.

SORS TAMÁS (paraúszó)

- Hogyan tudod összehangolni a versenysportot az iskolával, tanulással? Az Apáczai Csere János Gimnáziumba járok, most vagyok harmadikos, és nagyon szeretek az iskolában lenni. Az a nagy szerencsém, hogy az uszoda közvetlen az iskola mellett van, úgy hogy csak át kell gyalogolnom a reggeli edzés után. Igaz délutánra picit fá-

radtabb vagyok, de sosem gondoltam arra, hogy az úszás miatt magántanuló legyek. Ha valamiből lemaradok, akkor azt hétvégén bepótolom.

- Sz á r m a z ott-e előnyö d il le t ve h á t rá nyo d a z i sk olá ba n a bb ól, ho g y él s p or toló va g y? C s a k e lőnyöm s z á r m a z o t t , me r t a tan árai m n a g yon me gé r tő e k é s m i nd i g ad n a k h a l adé ko t , h a e d z ő t á b or, va g y ve rs e ny m i at t távol kel l le n ne m . Ne m s z e re te k h i ányozn i , me r t ol ya n kor n a g yon s ok anya g ös s z e g y ű l i k , de a t a n á rok mi nd i g prób á l n a k s e g í te n i , h a el ak adok , va g y h a időre va n mé g sz ük s é ge m .

- Va nn a k-e m á r k onk ré t te r vei d, ho g y a s p or t b e fe je z é s e u tá n mivel fo g s z fo g la l k ozni? Na g yon s z e re t né k tová bb t a nu l n i , és kés ő bb s e m s z e re t né k e l s z a k ad n i az u sz o d ától , s z í ve s e n fo g l a l kozné k s é r ü l t g ye re ke k ke l .

2009/2010 * presszó 57

* 2009/2010

Sokan nem is hinnék, hogy a vadászok milyen sokat tesznek a vadállományért, s azt is kevesen tudják, hogy komoly élőhely-fejlesztési tevékenységet is folytatnak. A vaddal való korszerű bánásmód olyan okszerű hasznosítást jelent, amelynek során a vadászható fajok fenntartására, genetikai értékének megóvására, illetőleg szaporítására törekszünk úgy, hogy biztosítjuk a vadászat funkciójának érvényesülését is.

Takács Kitti

Fotó: Kugler András

interjú Mészáros Judit

Interjú lelkem tükrével

Vár a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiája 2010/2011-ben, megújult OKJ-s képzéseivel is! HAGYOMÁNY, MINŐSÉG, GYAKORLAT

Ha van nehéz feladat, hát ez az. Megtalálni önmagamban, azt, amit úgy adhatok át másoknak, hogy azt ők (is) érdekesnek lássák. Ahogy órákat rágódtam azon a kérdésen, vajon mi lehet az, ami engem, Mészáros Juditot érdekessé tehetne mások számára, rájöttem, hogy semmi. Most mégis megpróbálom bemutatni magam egy olyan részem segítségével, ami talán csak a hátam közepét nem látja. Íme, így láthat engem a szemem.

58 presszó

* 2009/2010

Kit látsz a tükörben? Egy lányt, aki nap nap után ugyanazt teszi, akiről az agy azt mondja, az örök elégedetlen és nyughatatlan. Látom a lányt, és én tudom, mi van a lassan 23 év mögött. Mert én láttam mindent, még azt is, amire ő nem emlékszik. Látok egy lányt, aki szerencsémre kevés borzalmas dolgot látott, viszont sok szépet és jót. De voltak időszakok, amik megviseltek.

Mint például? Például az a közel tíz év, amikor minden nap, sokszor naponta kétszer, szétcsípett a klór, amikor mások belém kaptak, és azok az esték, amikor egy-egy ilyen vizes akció után könnyben úszva mentünk végig az utcán a lány és én, de aztán másnap mégis azokat az embereket láttam viszont… Büszke voltam rá. Vagy például mostanság, amikor a már négy éve megszokott környék és lakás új, egy, számomra érzékelhetően sokkal rosszabbra cserélődött. Sokszor eláztam…

És mi van a szép dolgokkal? Az is van bőven. Van két kisfiú, akiket sajnos nem láthatok olyan sűrűn, ahogy azt én szeretném. Ők gyönyörű-

ek. Olyan szépek, amilyeneket emberben még soha nem láttam. Aztán van egy férfi is, akit hál’ Istennek naponta látok. A szív ilyenkor azt szokta mondani, hevesebben ver, és érzem, hogy a lány boldog. És vannak emberek, akiknek látom, hogy csak jár a szájuk, és akkor megint elázom, de ez más. Ez könny édes.

Mi volt a legszebb, amit láttál? Tavaly nyáron voltunk a Niagara vízesésnél. Mióta csak kinyíltam nem láttam még ilyen csodát.

Szürke hétköznapok? Vannak igen. Szinte minden nap ugyanazt látom. Reggelente égek, mert ez a lány nem sokat foglalkozik azzal, hogy kipihent legyek. Aztán látom őt is minden nap, hogy a nyúzott arcából hogyan lesz „utcakompatibilis” fejszerkezet, hála annak a fekete valaminek, aminek az orr szerint olyan jellegzetes illata van, és a nyelv, akit mindig megéget vele. Szereti ezt az ízt. Aztán le a lépcsőn, ki a mostanság ránk erőltetett utcára, látni az embereket, akik olyan ijesztően hatnak rám, és akiknek a látványától a gyomor mindig összeszorul. És azok az emberek, akik, ki tudja miért, ülnek a földön, sokszor kisebb emberrel a kezükben, látom, hogy jár a szájuk, és látom bennünk a testvéreimet, akiket azonban jobban meggyötörnek gaz-

A Bálint György Újságíró Akadémia a tömegoktatás konjunktúrája idején versenyképes elitképzésre vállalkozik. Az elméleti tárgyakat egyetemi tanárok, rangos kutatók, a gyakorlatot tapasztalt, elismert mesterek tanítják. Tekintettel leendő hallgatóink munkahelyi ill. egyetemi elfoglaltságaira, hagyományosan meghirdetett OKJ-s szaktanfolyamainkat szombati napokra tervezzük. A fotóriporter és kiadványszerkesztő szakot választóknak ez kiegészül heti egy – esetleg külső helyszínen történő – gyakorlati nappal is (kedd vagy szerda). dáik, és ilyenkor elhomályosodom… Aztán a villamos, a HÉV, a könyvek, a sok-sok ember, akik szinte kivétel nélkül kerülik hogy rám, hogy belém nézzenek… Aztán a ház, ahova ha betérek, ismerős arcok fogadnak, és leülök egy világító szerkezet elé, amit bámulok egész nap. Aztán vége, vissza a jól ismert útvonalon, az emberek sem változnak. Ritkán látok valami szokatlant, ami eltérne a mindennapitól. Pedig igényem lenne rá!

Mit látnál gyakrabban? Két embert, akikre a tükörben látott kép annyira hasonlít, akikről a fül azt szokta mondani apának és anyának szokás őket szólítani. A tájat, amit tizennyolc éven keresztül nap mint nap láttam. És van két idős ember, akiket személyesen már hosszú évek óta nem láttam, de ha fényképen előkerülnek, elázom…

Mit látnál szívesen a jövőben? Szeretnék új arcokat látni, új környezetet, sok változást, ami kibillentene a hétköznapokból. Szeretnék idegen, más nyelven írt szöveget olvasni, amiket meg is értek, új, addig még nem látott tájakat, tárgyakat felfedezni. Szeretnék olyat látni, amit senki más, ami után ha az emberek rám néznek, meg is jegyeznek! Szeretnék nem egy (szem) lenni a sok közül!

OKJ-végzettséget adó szaktanfolyamaink: Újságírójelölteknek (OKJ-azonosító: 54 321 01 0100 52 05 és 54 321 01 0010 54 03) folyamatos műhelymunka, íráselemzés, digitális, fotós és lapszerkesztési ismeretek; kiscsoportos oktatás, egyéni foglalkozás, szerkesztőségi gyakorlat. Fotóriporter szaktanfolyamunk (OKJ-azonosító: 54 321 01 0100 52 01) a nyomtatott és az elektronikus sajtó igényeit kielégítő, sokoldalúan képzett fotóriporterek iskolája. Kiscsoportos elméleti és gyakorlati oktatás, riporteri gyakorlat, fotótechnika. Kiadványszerkesztő szaktanfolyam (OKJ-azonosító: 52 213 01 0000 00 00) grafikai: CorellDraw, kiadványszerkesztő: InDesigne, QuarkXPress; képfeldolgozó: Photoshop szoftverekkel; az új képzésformában is megőrizzük a lapszerkesztés oktatásának elsődlegességét. Újságok, magazinok, kiadványok vizuális megjelenítéséhez értő kreatív szakembereket képzünk. Egyéni igényeket figyelembe vevő szerkesztőségi gyakorlat. A tandíj részletekben is fizethető. Az egy összegben fizetőknek és a MÚOSZ-tagoknak kedvezmény. A szaktanfolyamokra történő jelentkezéshez és regisztrációhoz referencia anyagokat is kérünk! Fotóriportereknek és kiadványszerkesztőknek a jelentkezési lap, motivációs önéletrajz, referencia anyagok (újságcikk, fotó stb.) leadási határideje: 2010. szeptember 1., újságíróknak szeptember 8. A felvételi vizsga időpontja szeptember közepéig várható. Stúdióink (heti egy délután): 60-80 órás specializációinkra egyetemi és főiskolai hallgatókat, diplomásokat, és gyakorló újságírókat várunk – gazdasági, mezőgazdasági, tudományos és környezetvédelmi, magazin- és bulvár újságírás, újságírói alapismeretek, női újságírás, civil kommunikációs kurzus, digitális újságírás, online tervezés és webdesign, valamint szóvivőképzés szakirányra. Bővebb információ: Árkus Éva – 322-3848, Tóbiás Rita – 342-4703, [email protected], www.muosz.hu, ügyfélszolgálat: MÚOSZ-székház,1064 Bp., Vörösmarty utca 47/A. Az ügyfélszolgálat nyáron július 19-től augusztus 23-ig szünetel.

http://press-szo.hu