Épületenergetika, HUHR/1001/2.2.1/0009
A TÖRTÉNETI ÉPÜLETEK ENERGIAJELLEMZŐI Sanja Lončar-Vicković
2012. június
1
2
TARTALOMJEGYZÉK 1
BEVEZETÉS ................................................................................................................ 4
2
TÖRTÉNETI ÉPÜLETEK ......................................................................................... 5 2.1 Az örökség értéke..................................................................................................... 5 2.2 A történeti épületek meghatározása ......................................................................... 7 2.3 A történeti épületek építési periódusai ..................................................................... 9 2.4 A történeti épületek száma és eloszlása Európa városi és vidéki tájain ................... 11 2.5 A történeti épületek tipológiája ................................................................................ 13 2.6 A közösség szerepe a történeti épületek jelentőségének és helyzetének meghatározásában .......................................................................................................... 15
3
A TÖRTÉNETI ÉPÜLETEK ENERGIAHATÉKONYSÁGA ............................... 16 3.1 Az energia-ügy rövid története ................................................................................ 16 3.2 Az energiahatékonyság definíciói ............................................................................ 19 3.3 Európai jogszabályok az energiahatékonyság területén ........................................... 20 3.4 Az energiahatékonysághoz kapcsolódó európai jogszabályok a történeti épületek vonatkozásában .............................................................................................................. 21 3.5 A történeti épületek energiahatékonyságával kapcsolatos viták .............................. 25 3.6 Az energiahatékony megoldások finanszírozása .................................................... 31
4
A TÖRTÉNETI ÉPÜLETEK ENERGIAHATÉKONYSÁNAK NÖVELÉSÉRE IRÁNYULÓ HOLISZTIKUS MEGKÖZELÍTÉS ................................................... 33 4.1 A holisztikus megközelítés pártján .......................................................................... 33 4.2 A történeti épületek energiapotenciáljai .................................................................. 36 4.3 A történeti épületek energiahatékonyságának növelését célzó stratégiák ............... 42 4.4 A történeti épületek energiahatékonyságának növelésére irányuló lépések ............ 45
5
A VIDÉKI ÉPÍTÉSZET MINT A PANNON-SÍKSÁG TÖRTÉNELMI ÖRÖKSÉGÉNEK RÉSZE .......................................................................................... 56 5.1 A vidéki építészetről ................................................................................................ 56 5.2 A pannon parasztház általános jellemzői ................................................................. 58 5.3 Gépészeti szerelvények a pannon parasztházban ..................................................... 6 5.4 Tetőszerkezetek és tetőfedések ................................................................................ 68 5.5 Födémek ................................................................................................................... 73 5.6 Tornácok .................................................................................................................. 74 5.7 Padlók....................................................................................................................... 75 5.8 Ajtók és ablakok....................................................................................................... 77
6
ESETTANULMÁNYOK – PÉLDÁK A VIDÉKI ÉPÍTÉSZET ELEMEINEK FELÚJÍTÁSÁRA ......................................................................................................... 84
7
KÖVETKEZTETÉS .................................................................................................... 95
8
HIVATKOZÁSOK ...................................................................................................... 96
9
KÉPEK FORRÁSA ..................................................................................................... 100
3
1 BEVEZETÉS "A kultúra... az a komplex egész, amely magában foglalja a tudást, a hitet, a művészetet, az erkölcsöt, a törvényt, a szokást és minden más képességet és sajátosságot, amelyre az ember a társadalom tagjaként tesz szert." Edward Burnett Tylor, A primitív kultúra (Primitive Culture), 1871
A történeti épületek energiahatékonysága egy összetett, érdekes téma, amiről fontos viták zajlanak az elmúlt években. Miért? Mert mind a kulturális és építészeti örökség védelme, mind az energiatudatosság olyan terület, melyben a teljes emberi társadalom egyetemes értékeket fedez fel, értékeket, melyek elfogyaszthatók, de nem megújíthatók. A 2. világháborút követően mindkét terület intenzíven fejlődött mind a szemlélet és dokumentálás, mind a konkrét intézkedések tekintetében. Az örökség védelme és újjáépítése meghatározott, és részben a háború utáni építészeti rehabilitáció komplexitásától és érzékenységétől függ, míg az energiahatékonyság olyan kérdés, melynek jelentősége a 20. század 70-es éveiben bekövetkezett olajválságot követően nőtt meg robbanásszerűen. Mindkét terület egy közös pontban találkozik - épületek formájában. Az épületek a kulturális örökség, kollektív emlékezetünk és nemzeti identitásunk hordozói. Az épületek a legnagyobb energiafogyasztók, és ez az a terület, ahol a világ energiafogyasztásának növekedési trendje leginkább lelassítható, megállítható vagy akár megfordítható. Történeti épületek, védett műemlékek, épületek, melyek jelentéssel bírnak számunkra - vajon túl fontosak ahhoz, hogy gondoljunk az energiahatékonyságukra is? Az energetikai jellemzőik javítására? Egyáltalán szükséges-e "javítani" azokat? Ahogy a világ a fenntarthatóság felé, mint földi túlélésünk legfőbb alapelve felé fordul, ahogy egyre kevesebb új épület készül, miközben egyre nagyobb számban újítják fel a régieket, és ahogy egyre több épületet minősítenek társadalmi, esztétikai vagy történelmi szempontból értékesnek, a történeti épületek energiahatékonysága egyre inkább a mérnökök - építészek, gépészek, villamosmérnökök - de éppígy egyre több szociológus, közgazdász, jogász és filozófus érdeklődésének középpontjába kerül.
4
2 TÖRTÉNETI ÖRÖKSÉGE
ÉPÜLETEK
-
EURÓPA
ÉPÍTÉSZETI
2.1 Az örökség értéke Az elmúlt ötven évben a világot az egyre erősödő globalizáció jellemzi, annak minden pozitív és negatív folyományával együtt. A globalizáció egyes megnyilvánulásai "felülről" jönnek az információ folyamatos áramlása, a multinacionális vállalatok, nemzetközi tőke- és globális piac formájában. Tanúi lehetünk a termelés decentralizációjának, a nemzetközi forgalmazásnak, a szabványosított technológiáknak és annak, hogy a világ gazdaságai egymásra vannak utalva. Számtalan, globális szinten is működő nemzetközi szervezetnek mint például a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) - kell egyre több kritikával szembenéznie.
1. kép A globalizáció és ahogy mi látjuk - elpusztítja vagy felemeli a világot Másrészről jelen van az "alulról" jövő globalizáció, mely az emberi jogokhoz, a környezetvédelmi témákhoz és az energiahatékonysághoz, illetve a kulturális örökségvédelem területéhez kapcsolódik. Amíg a piacok és a gazdaság globalizációja a nemzetközi forrásokra és hatásokra támaszkodik, a másik fajta globalizáció azon módszerekből és folyamatokból fakad, melyek felnyitják szemünket a saját, helyi kulturális és gazdasági forrásokra. [20] 2. kép Drezda romjai a 2. világháború után
5
A 2. világháború után az emberiség közös örökségének megbecsülésére úgy tekintettek többek között, mint a világbéke megőrzésének egy elemére, illetve a szolidaritásban, toleranciában való együttműködésre és mindannyiunk közös felelősségére. Európa háborús pusztításait követően a 20. század 40-50-es éveiben az elsődleges cél az újjáépítés volt. A háború következményei és az általa okozott problémák határozták meg az Egyesült Nemzetek újonnan felállított testületének, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) tevékenységi körét. Az 1954-ben, a kulturális örökség témájában elfogadott első UNESCO egyezmény A kulturális javak fegyveres konfliktus esetén történő védelméről szóló hágai egyezmény revíziója volt. Az 1954-ből származó Egyezmény az építészet, művészet vagy történelem műemlékeire, régészeti helyszínekre, épületcsoportokra vonatkozik (utóbbiakat később kettébontották történeti városi és vidéki egységekre).
3. kép Bologna, történelmi városközpont A történeti építészeti elemek védelmét nemzeti szinten először Olaszországban kezdeményezték, ahol 1960-ban szövetség (L'Associazione Nazionale Centro Storico-Artistic, ANCSA) alakult a városközpontok védelmére. Ezen szövetség tevékenységének és az építészeti rehabilitáció új szemléletének eredményei láthatók már Assisi és Bologna városrendezési terveiben. A második nemzetközi kongresszust 1964-ben, Velencében tartották az építészek és műemlékvédelmi szakemberek részére, az itt elfogadott egyezményt ma Velencei Chartaként ismeri a világ. A Charta hangsúlyt fektet a közös örökség egységének felismerésére és a felelősségre, hogy megőrizzük azt a jövő generációinak, emellett lefekteti az alapokat és felállítja a történeti épületek "védelmének, újjáépítésének és dokumentálásának" közös
6
alapelveit. Minden ország az adott lehetőségein belül felelős ezen célkitűzés megvalósításáért. [20] A Világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló 1972-es UNESCO egyezmény azon a meggyőződésen alapul, hogy a kultúra minden emberi társadalom jólétének alapvető eleme. Így az emberiség öröksége, mintegy a kultúra termékeként, szükségszerűen kapcsolódik az emberek által elfogadott egyetemesség és értékek elvéhez. Ugyanakkor ez egy nagyon változatos, az adott helyhez és emberekhez kötődő örökség, mint ahogy ezt az UNESCO 2001-es, a Univerzális deklaráció a kulturális sokféleségről szóló, illetve a 2005es, A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló egyezményében is elismerték.
4. kép A római Colosseum, egy olyan egyetemes érték, mely az egész emberiséghez hozzátartozik Az örökségvédelemhez fűződő szemléletek előmozdításának és mélyítésének eredményeképpen fokozatosan vált a kulturális és nemzeti örökség elfogadott egyetemes értékké.
2.2 A történeti épület meghatározása A címben használt értelemben a "történeti épület" kifejezés igen széles körben alkalmazható nem csak az épületekre vonatkozik, hanem épületcsoportokra, együttesekre és környezetükre, valamint városi és vidéki tájakra is. Emellett a kifejezés magába foglalja a kiemelkedő
7
műemléki védelem alatt álló épületeket (angolul: listed, protected), melyek a kulturális örökség számos nemzeti és nemzetközi listáján vagy jegyzékében szerepelnek, de lehetnek olyan épületek vagy épületegyüttesek, melyek bár nem találhatók meg egy listán sem, mégis regionális vagy városi jelentőséggel bírnak. Így a "történeti" kifejezés nem valami "régire" utal, hanem az értékre, így válik a kulturális örökség jelzőjévé. [20] Az építészeti és kulturális javak védelmére vonatkozó irányelvek és ezzel együtt az ezen területen használt kifejezések fejlődése a Velencei Charta 1964-es elfogadásával gyorsult fel. A Charta a "műemlékek" fogalmát az épületről kibővíti az épületre és környezetére, illetve a műemlékek közé sorol olyan egyszerűbb szerkezeteket is, melyek az idők folyamán jelentős kulturális értéknek minősültek. A 70-es években fogadták el a Világörökség Egyezményt (1972) az UNESCO Történeti értékű területekre vonatkozó nemzetközi ajánlását (1976) és az Európa Tanács Amszterdami Nyilatkozatát (1975) Mindezek a dokumentumok, ideértve a belőlük eredő nemzeti törvényeket és szabályozásokat is, vezettek az örökségre és annak védelmére vonatkozó elv elmélyítéséhez és kiterjesztéséhez. Így a kor és a helyzet függvényében használták a történeti épületek, kulturális műemlékek, kulturális javak, örökségstruktúrák és hasonló kifejezések változatait.
5. kép Dubrovnik, UNESCO-világörökség A legfontosabb lista, melyben a védett kulturális és természeti helyszíneket rögzítik, az UNESCO Világörökség listája, melyet 187 ország ratifikált, s melyen (az 1972-es első regisztráció óta) 936 olyan helyszín szerepel, amit az emberiség közös örökségeként ismernek el, mivel a jövő nemzedékei számára fontos, megőrzendő egyetemes értékeket hordoz. A kifejezések, melyeket a szakmai és jogi forrásanyagokban éppúgy megtalálhatunk, mint a Horvát Köztársaságban jellemző gyakorlati alkalmazásban, öt elnevezésben két terminust tartalmaznak: vagyon, hagyaték és örökség, táj és tájkép. A törvényhozás gyakran kapcsolódik össze a kulturális vagyon és táj kifejezésével, míg a szakmai szövegek, valamint 8
a külföldi dokumentumok és írások fordításai túlnyomórészt a hagyaték, örökség és táj fogalmát használják1. A definíciókat a Kulturális tulajdon védelméről és megőrzéséről szóló törvényben (OG 69/99), az Európai Táj Egyezmény ratifikálásáról szóló törvényben (OG12/02), a Horvát Köztársaság Biológiai és táji sokféleségére vonatkozó stratégia és akcióterv dokumentumában2 (OG 81/99) és egyéb ágazati törvényekben lehet megtalálni, de ezek az elnevezések nem fogalmi, hanem lingvisztikai különbséget fejeznek ki.
2.3 A történeti épületek építési periódusai Az épület kora különösen meghatározó a kivitelezési módszerek és az ezekből fakadó energiajellemzők tekintetében. A történeti korokat többféleképp periodizálják, a "Tedd rendbe a házad" [31] elnevezésű horvát projekt osztályozása szerint hat szintje létezik, de a legtöbb európai osztályozás szerint a történeti épületek korszakai csupán két periódusra bonthatók - az 1900 előtt, illetve az 1900 és 1950 között épült házakra, mivel ezen időszak után az építészet területén csak nagyon kis számú védett kulturális javakat találhatunk. Ez a felosztás figyelembe veszi a 20. század 50-es éveiben bekövetkezett hatalmas ingatlan-bummot, és leegyszerűsíti a "történeti" épületek energiahatékonyságára vonatkozó eljárásokat. [4]
6. kép Az építőipar háború utáni fejlődése, 1961-ból származó illusztráció
1
A "Horvátország kulturális tájegységei - Azonosítás és az örökségvédelem helyzete, a Horvát Köztársaság kulturális tájegységeihez kapcsolódó problémák tükrében" című cikk szerzői a bevezető bekezdésben magyarázzák meg ezen témák terminológiáját és fogalmait (lásd Dumbović és Bilušić és Obad Šćitaroci, 2007). 2 A stratégia a Biológiai Sokféleség Egyezményének ratifikálására vonatkozó törvényre utal, Nemzetközi Egyezmények Hivatalos Közlönye, no.1/6 - 96
9
Honnan ered ez a felosztás? Az 1900 előtt emelt épületeket természetes anyagokból készítették - téglából, vályogból, fából, kőből -, és stabilitásukat bármiféle speciális, kiegészítő megoldás nélkül biztosították mind a szerkezet, energiafelhasználás vagy fenntartás tekintetében. Az 1900 utáni korszakból származó épületeknél olyan generikus anyagokat használnak, melyek nem találhatók meg a természetes környezetben - acél, alumínium, beton, műanyag -, s így érik el a tartósság, teherbíró képesség és energiahatékonyság magasabb fokát. Az energiahatékonyság jelentős mértékben függ a ház építési idejétől. Jelenleg ezen ismeretek nem befolyásolják túlzottan az épületek energiajellemzőinek javítását célzó törvénykezést és finanszírozási lehetőségeket, de egyre inkább figyelembe kell őket venni a jövőben. Ma nincs Európában a történeti épületek tipológiájáról, számáról, állapotáról és koráról szóló semmilyen osztályozott, átfogó információ. A legteljesebb ilyen jellegű anyagot Németországban, a darmstadti Lakás- és Környezetügyi Intézetben (Institut Wohnen und Umwelt (IWU) lehet fellelni, ahol az épületek energiahatékonyságának kiértékelése érdekében gyűjtötték össze ezen adatokat. Az adatbázis legfontosabb elemei az egyes építési korszakokhoz kapcsolódó épületek száma, tipológiája, jelenlegi állapota, energiaosztálya, építési technológiája és építőanyagai, mely adatok az energiamegtakarításban rejlő gazdasági potenciálra is rámutatnak. A korszakok (osztályok) a kivitelezési módszerekben bekövetkezett változásokon (az építőipar növekedésén), új szabályozások bevezetésén vagy történelmi töréspontokon (háborúk) alapulnak. Az adatbázisból kiderül, hogy Németország teljes épületállományának csaknem 50%-a az 1950-es és 1980-as évek közé eső periódusban készült, ami nagyjából 8,5 millió lakóegységet jelent. Az építőiparban az 1950-es és 1980-as évek között bekövetkezett fellendülés során általánosan alkalmazott szerkezeti megoldásoknak és a hőszigetelésre vonatkozó szabályozások hiányának köszönhetően ezen lakások jelentős százaléka bizonyul ma a legnagyobb energiafogyasztónak. [4] 7. kép Az építés változatossága - családi házak a középkorból és a 20. századból
10
2.4 A történeti épületek száma és eloszlása Európa városi és vidéki tájain Amennyiben az építés idején alapuló, az előző fejezetben tárgyalt alapvető osztályozás szerint akarjuk meghatározni a történeti épületek megközelítő számát Európában, minden 1945-ig (vagy 1950-ig, forrástól függően) emelt épületet számításba kell vennünk. Ezen épületek alkotják a kis- és nagyvárosok jellemző városközpontjait, az úgynevezett városképet.
8. ábra Az európai országok történeti épületeinek kimutatása, összértékben és százalékokban Ezen elemzés adatainak legfőbb forrása az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (UNECE) 2004-ből származó publikációja, az "Európai és Észak-Amerikai Lakásügyi Adatok Közlönye, 2004". [29]
11
9. ábra A történeti épületek európai eloszlásának áttekintése a százalékok függvényében A fenti ábra Európa számszerűen meghatározható teljes meglévő épületállományának százalékos eloszlását mutatja, az energiahatékonysághoz, érdeklődési területekhez és lehetséges beavatkozásokhoz kapcsolódó legkritikusabb építési periódusokat véve számításba. Az Európai Unió 27 országában az 1919 előtt emelt épületek aránya körülbelül 14,3%, ami több mint 30 millió házat és nagyjából 65 millió embert jelent. Ez az arány országonként jelentősen eltér - Finnországban a legalacsonyabb 1,7%-kal, és Franciaországban a legmagasabb 22,8%-kal. Fontos megjegyezni, hogy ötből három olyan európai országban, ahol a legtöbb megépült ház található, ez az arány 20% körül van, és szintén magas az értéke Dániában, Ausztriában, Magyarországon (15,6%), Szlovéniában és Olaszországban. Ezen épületek nagy része Európa kulturális örökségéhez tartozik, és meghatározza az európai városok, falvak identitását.
12
Ha ebbe beleszámoljuk az 1919-től a 2. világháború végéig terjedő időszakot is, a "történeti" épületek aránya 26,4%-ra nő, ami több mint 55 millió házat, benne körülbelül 120 millió embert jelent. Négy európai országban teszik ki ezek a házak a kivitelezési alap több mint egyharmadát - az Egyesült Királyságban (39,4%), Spanyolországban (38,9%), Dániában (38,6%) és Franciaországban (34,9%). Csak kevés országban - Finnországban, Szlovákiában, Cipruson és Görögországban - alacsonyabb az 1945 előtt épült házak aránya 11%-nál. Bár az 1919 előtt épített házakhoz képest az ebből a korszakból származó épületek lényegesen kisebb számban kerülnek védelem alá kulturális javakként, jelenlétük mégis általános a városközpontokban is. [29]
10. ábra A történeti épületek horvátországi eloszlásának áttekintése a százalékok függvényében Azon műemléki épületek száma, melyek több szempontból is mentesülnek az energiahatékonyságra vonatkozó jogi szabályozás alól, számottevően alacsonyabb, mint az 1945 előtt épült összes ház. Németországban ez az arány nagyjából 4-5%. Ausztriában pedig körülbelül 2%. Viszont a műemlékvédelmi szakma elveiből és integrált, aktív védelemre irányuló fejlődéséből egy átfogóbb szemlélet következik. Jó példa Dánia, ahol nagyjából 900 épület áll védelem alatt (a nemzeti nyilvántartás szerint), és több mint 300 000 (!) épületet jelölnek "védelemre érdemesnek". Érdemes megemlíteni Bologna példáját: a városközpont 3600 épületének 65%-a épült 1919 és 80%-a 1945 előtt. Annak érdekében, hogy a műemlékvédelem a régi város karakterét megőrizze, a védett műemlékek (kulturális javak) fogalmának kiegészítéseként bevezeti a "kordokumentum épület" kategóriáját, melyben MINDEN 1949 előtt épült ház beletartozik. [29]
2.5 A történeti épületek tipológiája A műemléki épületek kikerülhetnek a városi, lakó- és középületek vagy a vidéki építészet köréből is. Éppígy védelem alá vehetők az ipari épületek és együttesek. Az építészet, annak minden összefüggésében, az azt megalkotó és a benne élő emberek identitásából nő ki. [24] A vidéki építészet védelme egy speciális kérdés, mivel abban mindig tisztán, a városi példáknál sokkal hangsúlyosabban fejeződtek ki az építés helyszínének jellemzői, éghajlata, valamint földrajzi és társadalmi befolyásoló tényezői. Ilyenek például a Mediterráneum belső udvaros házai - az andalúz ház, az Abruzzo környékén található házak, a dalmát épületek -
13
vagy a macedón és török tömbházak, illetve az iszlám épületek, melyeket korábban széltoronnyal építettek a szellőzés elősegítésére, és tükröződő vízfelületekkel (medencékkel) egészítettek ki a párolgásos hűtés érdekében, míg a hideget a mészkő falak tárolták. Szintén ilyen, régióra jellemző épületek Közép-Európa parasztházai a Schwarzwaldhaus, Haubarghaus, de a pannon területek hagyományos házai is Horvátországban, Magyarországon, Szerbiában és Romániában. A „ganjak“-kal (tornác) és utcára néző oromfallal épült szlavóniai és baranyai házak egyszerre testesítik meg az osztrák szabályozásokból ("ušoravanje", azaz falvak telepítése az utak mentén, telkek méretének egységesítése, tűzvédelem) eredő társadalmi befolyásoló tényezőket, valamint a száraz és meleg éghajlat jellemzőit (tornác a napvédelemre, a ház tájolása). Ezeket a házakat eredetileg a saját udvarukból kitermelt földből és sárból építették a szomszédok és a család segítségével, majd náddal vagy szalmával fedték őket. 11. kép Parasztház, Schwarzwald Az ipari építészet szintén egy olyan kategória, amit a funkcionalitás mint elsődleges jellemvonás határoz meg, "az ipari építészet egyrészről a műszaki ágazathoz és a termelési folyamatok területéhez tartozik, másrészről autonóm is - egy olyan épülettípus, mely az új gyártási követelményekre válaszul alakult ki, s mint ilyen, fontos építészeti és városfejlesztési elemnek tekinthető." 3 S mint ilyet, ezt az építészetet a létrehozás idejére jellemző gazdasági és műszaki körülmények, illetve az általa befogadott sajátos gyártási folyamatok ismeretében szükséges "olvasni".
12. kép Ipari épület romjai Eszéken 3
Zgodnja industrijska arhitektura na Slovenskem: vodnik po arhitekturi, Ljubljana: Zavod za varstvo kulturne dediščine Slovenije (published by the Sloven National Institute of Cultural Heritage), 2002, Sonja Ifko, Varovanje industrijske arhitekturne dediščine, 32. oldal
14
2.6 A közösség szerepe a történeti épületek jelentőségének és helyzetének meghatározásában "Végül a kulturális örökség védelme olyan témává válik, ami minden embert foglalkoztat majd, ez el is várható, hiszen mindannyian örökösök vagyunk." Jadran Antolović, Műemlék-járadék - a horvát tapasztalatok, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011
Az építészeti örökség nem csupán egy műemléket, történeti helyszínt vagy védett és rehabilitált területet jelent. Része a fejlődés láncának, melyet a jövő generációi örökölnek majd. Ezért a kulturális javak energiamenedzsmentje a fenntartható fejlődés és a Világörökség Egyezmény alapvető értékeinek és céljainak szellemében fogant. [27] Ez az örökség, melyet a folyamat határoz meg, magába foglalja a történeti épületek védelmét, felújítását és revitalizációját, s így egy hozzáadott érték létrehozását a védelem alatt álló területek lakói és látogatói részére. A koncepcióból következik a helyi és nemzeti közösség bevonása annak érdekében, hogy egyéb érintettekkel (tulajdonosok, befektetők) együtt, az határozza meg az örökség újjáélesztésének folyamatához szükséges célokat és lépéseket.
13. kép New Lanark, az utópista Robert Owen által tervezett textilgyár és munkásfalu, a múltban és ma
15
3 A TÖRTÉNETI ÉPÜLETEK ENERGIAHATÉKONYSÁGA 3.1 Az energia-ügy rövid története Az 1973-es olajválság rávilágított azon problémákra, melyek az elmúlt negyven évnél sokkal korábban kezdődtek - az energiahordozók, főleg a kőolaj alapúak fogyasztásának fokozódása a termelés és a készletek csökkenésével egyidejűleg életmódunk fenntarthatatlanná válásához fog vezetni.
14. kép Az olajválság a 20. század 70-es éveiben, sorbaállás egy amerikai benzinkútnál Ez volt az az időszak is, amikor a lakástulajdonosok, építészek és kivitelezők először kezdtek az épületek energiaigényére, a fűtés, hűtés, mesterséges világítás és mesterséges szellőztetés költségeire is gondolni. Ezért a 20. század 70-es évei egyfajta felébredést jelentettek az "energiaálomból", amikor az amerikai műemlékvédők a kitűzött célokat a történeti épületek megóvásáról azok hatékonyabb működtetésére, illetve a környezetre gyakorolt negatív hatások csökkentésére is kiterjesztették, megerősítve szakmájuk társadalmi és gazdasági felelősségének gondolatát. Vagy A. Franchetti szavaival: "Mikor az ország többi része az energia megőrzéséhez fogott, a műemlékvédők szintén nekikezdtek a takarékoskodásnak." [14] Az Európai Unió energiahatékonysággal és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos jelenlegi politikája egy hosszú hagyomány eredménye. A kezdetek az Emberi Környezetről szóló első ENSZ konferenciáig nyúlnak, amit 1972-ben Stockholmban tartottak meg. Ezt a
16
konferenciát, valamint az Európa Tanácsnak egy közös környezetpolitika kidolgozására vonatkozó döntését követte 1973-ban az első Környezetvédelmi Akcióprogram elfogadása, melyben kijelentették, hogy a környezetvédelem az Európai Közösség egyik kulcsfeladata.
15. kép Az olajválság a 20. század 70-es éveiben, benzinhiány
Ezen kezdeti dokumentumot számtalan politikai eszköz és intézkedés, úgymint irányelvek és útmutatók megfogalmazása, megállapodások, ismeretterjesztő tevékenységek és támogató programok követték, melyek mindegyike azt tűzte ki célul, hogy az élet minden területén javuljon az energiahatékonyság, növeljék a megújuló energiaforrások felhasználását és megtalálják a módszereket a gazdasági növekedés és az energiafogyasztás fokozódásának szétválasztására. 16. kép Az 1972-ben Stockholmban az Emberi Környezetről tartott ENSZ konferencia jelentésének címlapja
1983-ban, ENSZ-szinten alakult meg a Brundtland-bizottság azzal a céllal, hogy áttekintse a környezet és természeti források felgyorsult pusztítását, és ezen folyamatok lehetséges hatását bolygónk társadalmi és szociális fejlődésére. A bizottság által levont következtetéseket 1987ben tették közzé a Közös jövőnk című dokumentumban. Ebben a fenntarthatóságot olyan 17
fejlődésként határozzák meg, amely az igényeket anélkül elégíti ki, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségeit saját igényeik kielégítésére, s emellett az energia intenzív kiaknázásából fakadó környezeti károk láthatatlan tényezőit, valamint az emberiség nemmegújuló energiaforrásoktól való függését is számításba veszi. [14]
17. kép A Brundtland-bizottság "Közös jövőnk" elnevezésű jelentésének címlapja 1987-ből. Gro Harlem Brundtland, a bizottság elnöke
A Közös jövőnk jelentés néhány alapvető következtetése az alábbiakban olvasható: - meg kell határozni az energiahatékonysághoz és az energia megőrzéséhez szükséges azon intézkedéseket, melyek csökkenteni fogják az elsődleges (primer) források fogyasztását, - védeni kell a bioszférát és helyi szinten szükséges csökkenteni a szennyezések egyes formáit, - komoly veszély fenyeget az éghajlatváltozásból (üvegházhatás) eredően, ami a gázok, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó szén-dioxid atmoszférába bocsátásából fakad, illetve - olyan alapvető politikai és intézményi változásnak kell bekövetkeznie, mely támogatja a beruházások átszervezését a kevesebb energiafogyasztás és nagyobb energiahatékonyság irányába. Az 1987-ben bemutatott Brundtland-jelentés és következtetései a jelentős nemzetközi politikai szereplők, s ugyanígy a teljes nyilvánosság figyelmét ráirányították az éghajlatváltozás veszélyes következményeire, és közös, nemzetközi elköteleződést kezdeményeztek az üvegházhatású gázok csökkentése és a fenntartható fejlődés irányelveinek felállítása iránt. Ezekre a következtetésekre a mai napig úgy tekintenek, mint a közvéleményben bekövetkezett fordulópontra környezetünknek a jövő nemzedékei számára történő megőrzésével kapcsolatban. [14]
18
3.2 Az energiahatékonyság definíciói Az energiahatékonyság kifejezésének legegyszerűbb energiafelhasználás azonos eredmény elérése mellett lehet.
definíciója
a
kevesebb
Az energiahatékonyság elve az energia ésszerű felhasználását jelenti az energiafogyasztás csökkentése által. Ha valami energiahatékony, annyit tesz, hogy kevesebb energia (üzemanyag) felhasználásával hajtja végre ugyanazt a munkát - vagy funkciót (fűtés vagy hűtés, világítás, különböző termékek előállítása, járművek meghajtása stb.). Napjainkban az energiahatékonyságot a fenntartható fejlődés céljainak eléréséhez vezető legolcsóbb és leggyorsabb útként ismerik el szerte a világon. Az energiahatékonyság terén végzett fejlesztések hozzájárulnak a károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez, a jobb ipari versenyképesség kialakításához, munkahelyteremtéshez és az energiaellátás biztonságának növeléséhez. Ezért képezi az energiahatékonyság kérdése az Európai Unió egységes energiapolitikájának gerincét, melynek célja a teljes energiafogyasztásnak a kiindulási adatokhoz képest 20%-os csökkentése 2020-ra. [13]
18. kép Az energiahatékonyság szimbolikus ábrázolása Az energiahatékonyságot úgy definiálhatjuk, mint az energiafogyasztás és a szolgáltatások, javak vagy energia terén elért teljesítmény arányát. [34] Az energiahatékonyság jó eszköz annak kimutatására is, hogy egyes technológiák vagy alkalmazott eszközök miképpen játszanak szerepet az energia- és / vagy benzinfogyasztás csökkentésében bizonyos tevékenységek, például az otthonok energiafogyasztása vagy egy termék gyártása esetén.
19
Az energiahatékonyság javítása az energiaveszteség kiküszöbölését (csökkentését) jelenti a kényelemről, életminőségről vagy gazdasági tevékenységről való lemondás nélkül, amit éppúgy el lehet érni a termelés, mint az energiafogyasztás területén.
3.3 Európai jogszabályok az energiahatékonyság területén Az 1987-től napjainkig tartó időszakban alkották meg az energiaágazat fejlődését EU-szinten szabályozó legfőbb törvényhozói dokumentumokat: • Fehér Könyv az Európai Unió energiapolitikájáról, 1996. január; • A jövő energiája: megújuló energiaforrások, Fehér Könyv a közösségi stratégiáról és cselekvési tervről), 1997. november; • Zöld Könyv az európai stratégiáról az energiaellátás biztonságáért), 2000. november; • Zöld könyv az energiahatékonyságról, avagy Többet kevesebbel), 2005. június; • Zöld Könyv az európai stratégiáról az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért), 2006. március; • Energiahatékonysági akcióterv: A potenciálok realizálása - a kibocsátások 20%-os csökkentése 2020-ig), 2006. október; • Európai energiapolitikai javaslatcsomag), 2007. január • Az 2009/28/EK irányelv a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, 2009. április Az Európai Közösség energiahatékonyságra vonatkozó stratégiája a 2006-ban közzétett Zöld Könyv az európai stratégiáról az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért, valamint az Európai Bizottság által 2010-ben kibocsátott Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás stratégiája) dokumentumán alapul. Az első kihangsúlyozza, hogy új, átfogó európai energiapolitika kidolgozására van szükség. A dokumentum javaslatokat sorolt fel, és hat kulcsterületet nevezett meg, ahol cselekvésre van szükség. Az egyik ilyen a globális felmelegedés; a világ minden területének, köztük Európának is szembe kell néznie a gazdaságban és az ökoszisztémában jelentkező következményekkel, amennyiben semmi sem történik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. Éppen ezért szükséges meghatározni egy átfogó, ambiciózus és hosszútávú szemléletet, mely az éghajlati változásokat és azok előrelátható következményeit veszi célba. Ezen megközelítés alapjának egyrészt a környezetvédelem célként való kitűzését, másrészt a versenyt és az energiaszükségletet lehet tekinteni. [9] Az Új Európai Energiahatékonysági Terv nagy hangsúlyt fektet a meglévő épületállomány felújítására, energiateljesítményük javítása, illetve a bennük alkalmazott szerelvények és berendezések energiahatékonyságának fejlesztésére. Az energiapiacok fejlesztésével a fogyasztók azok aktív résztvevőivé váltak. Ugyanakkor az is kiderül, hogy az EU-ban a fogyasztók kevesebb, mint 50%-a van tisztában saját energiafogyasztásának mértékével. Az általuk felhasznált energia mennyiségén kívül a fogyasztókat a csökkentés lehetséges eszközeiről: az energiahatékonyság, ezzel együtt költségeik és hasznuk növeléséről is informálni kell. Becslések szerint egy átlagos európai háztartás körülbelül 1 000 Eurót tudna megtakarítani évente az energiahatékonyság eszközeinek alkalmazásával. [13]
20
A 2001 és 2012 közötti időszakban a horvát parlament a következő törvényeket fogadta el az energiaszektor törvényi keretrendszerének felállítására: • • • • • • •
Energiatörvény (OG 68/01, 177/04 és 76/07, 152/08 és 127/10); Árampiaci törvény (OG 177/04, 76/07, 152/08 és 14/11); Törvény az energiatevékenységek szabályozásáról (OG 177/04 és 76/07); Törvény az olajról és olajipari termékekről (OG 57/06 és 18/11); Gázpiaci törvény (OG 40/07, 152/08, 83/09, 91/11 és 114/11); Törvény a hőenergia-termelésről, -forgalmazásról és -ellátásról (OG 42/05 és 20/11); Törvény az energia közvetlen fogyasztásban történő hatékony felhasználásáról (OG 152/08, 55/12); • Törvény a szállításban használt bioüzemanyagokról (OG 65/09, 145/10 és 26/11). Az épületekre vonatkozó energiahatékonyság és energiatakarékosság területét szabályozó törvények:
• A településrendezésről és építésről szóló törvény (OG 76/07, 38/09, 55/11, 50/12, 55/12); • Törvény az építkezés folyamatáról és feltételeiről a befektetések ösztönzésére (OG 69/09 és 128/10). Az Energiatörvény fejezte ki először az állam pozitív hozzáállását az energiahatékonyság témájához, és tisztán kihangsúlyozta, hogy az energia hatékony felhasználása a Horvát Köztársaság érdeke. A Környezetvédelmi és energiahatékonysági alapról hozott törvény (OG 107/03) létrehozott egy alapot, melynek tevékenysége révén lehet a környezet megőrzésének, fenntartható használatának, védelmének és fejlesztésének, valamint az energiahatékonyságnak és a megújuló energiaforrásoknak területén szervezett programokat, projektet és csatlakozó tevékenységeket finanszírozni. A Törvény a régi épületekről (OG 175/03, 100/04) meghatározta, hogy az energiamegtakarítás és hővédelem az épületek hat elemi követelményének egyike. A településrendezésről és építésről szóló törvény (OG 76/07) megfogalmazza az energiahatékonyság fontosságát, és bevezeti az épületek energiatanúsítványának kötelezettségét. A Törvény a hőenergia-termelésről, -forgalmazásról és -ellátásról (OG 42/05) definiálja a hőenergia termelésének, forgalmazásának és ellátásának összes lényeges elemét, bevezeti az új épületekre vonatkozó egyedi hőfogyasztásmérés kötelezettségét, és lehetőséget biztosít a törvény hatályba lépése előtt épült létesítmények hőenergiájának egyedi mérésére és szabályozására. [9]
3.4 Az energiahatékonysághoz kapcsolódó európai jogszabályok a történeti épületek vonatkozásában Mint ahogyan az előző bekezdésekből nyilvánvalóvá vált, az energia és környezetvédelem területe az Európai Közösség joghatósága alá tartozik. Ugyanakkor a kultúra, örökség és az építészeti örökség védelme a nemzeti jogalkotási kötelezettségek közé tartozik. A kultúra területe a szubszidiaritás elvének tárgyát képezi, megfelelően azon eszméhez, hogy a kultúra és kulturális örökség nemzeti előjoggal jár. Azonban a kultúrpolitika számos szereplője 21
gondolja úgy az Európai Közösség szintjén, hogy a kulturális örökség közös jövőképének kialakítása Európa erkölcsi kötelessége. [11] Az örökségvédelmi politika megalkotásának és kialakításának egyik kulcsmozzanata az 1964es Velencei Chartában került megfogalmazásra. A charta kiterjeszti a "műemlék" fogalmát és körzetét olyan szerényebb esztétikai és építészeti értékekre is, melyek idővel jelentős kulturális értékké váltak azon közösség számára, ahol megtalálhatók. A charta a településrendezésnek szintén szerepet tulajdonít a diverzitás és a táj hitelességének megőrzésében. [20] A táj védelmének kérdése különösen fontos lehet az energiahatékonyság témáján belül. A 2000-ben 27 európai ország által aláírt Tájvédelmi Egyezmény kodifikálja a tájvédelem egységes megjelenését és meghatározza a tájvédelem, -menedzsment és -rendezés területéhez tartozó eljárásokat. A definíció szerint a táj olyan természeti és emberi elemek összetett kombinációja, melyek együtt alkotják az adott területet; ez a felfogás kihangsúlyozza a táj és a természet között a szó szoros értelemében vett különbséget (az angol landscape kifejezésben a land = föld - a ford.). A tájmenedzsment koncepciója kifejezetten úgy van meghatározva, mint olyan tevékenységek összessége, melyek biztosítják a tájkép társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi fejlődési folyamatokból adódó átalakításának harmonizációját, ide értve az energiahatékonyságra való törekvést is. Éppen ezért fontos minden ezen a területen zajló beavatkozást (beleértve a történeti épületeket is) tervezés és dizájn alá vonni, mert a meg nem tervezett és előkészítetlen beavatkozások gyakran járnak a táj és a történeti örökség elpusztításával és károkozással. Az Európa Tanács 2005-ben fogadta el, és 2011-ben ratifikálta az Európa Tanácsnak a kulturális örökség társadalmi értékéről szóló keretegyezményét), melyet Farói Egyezménynek neveznek. Ez az egyezmény hangsúlyt fektet a kulturális örökség fenntartható használatával kapcsolatos elköteleződésre, a kulturális örökség iránti társadalmi felelősségre, a kulturális örökség kezelésére vonatkozó egységes törvényi keretrendszer meghatározásának szükségességére, ugyanakkor az örökség gazdasági fejlődésben történő felhasználására is. [1] A történeti épületek energiahatékonyságáról szóló legfontosabb közös európai dokumentum Az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK európai irányelv, 2002. december), valamint annak átdolgozott változata, Az épületek energiateljesítményéről szóló 2010/31/EK európai irányelv - átdolgozva 2010 májusában. A 4. bekezdés 3. paragrafusa kijelenti, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a bevezetett követelményeket nem veszik figyelembe vagy nem alkalmazzák olyan, kijelölt környezet részét képező épületek és műemlékek esetén azok hivatalos védelme vagy sajátos építészeti és történelmi értékük okán, ahol a követelmények teljesítése elfogadhatatlan változással járna a műemlékek karakterében vagy megjelenésében. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy az energiahatékonyság elérhetetlen cél a történeti épületeknél; egyes esetekben még a kis előrelépés is elfogadható. [7] A horvát törvény szerint a történeti épületeknek nem kell az energiatanúsítvány megszerzésének feltételét teljesíteniük, vagy nem szükséges az energiahatékonyságot javítaniuk. A tapasztalati adatok azt mutatják, hogy a középületek 25%-a a kulturális örökség kategóriájába esik, és az energiahatékonyság tekintetében összetett problémákkal kell szembenéznie. [33] Az Európai Örökségvédelmi Jogi Fórum-ot (European Heritage Legal Forumot – EHLF) mint tanácsadó testületet 2008-ban alapították az európai jogalkotás európai kulturális
22
örökségre kifejtett hatásának vizsgálatára. A Fórum létrehozásának legfontosabb oka az a korábban már említett tény volt, hogy a kulturális örökség területén, mely rendkívül nagy gazdasági erőt képvisel Európában, főleg a turizmus iparágának szempontjából, az Európai Közösségnek nem létezik joghatósága. Az olyan területeken, mint a környezetvédelem és az energiahatékonyság, vannak EU-szinten elfogadott szabályozások, és ezek következményei egyértelműen befolyással vannak a kulturális örökségre. Bár egyetlen szabályozást se az örökség lerombolásának céljával fogadtak el, mégis ezen törvényeknek vagy előírásoknak lehet negatív hatása, amennyiben nincsenek kellően átgondolva, illetve ha a kulturális örökség kérdését nem veszik figyelembe. Sokszor a kiegészítő cikkelyek végrehajtása az egyetlen megoldás az ilyen szabályozások kijavítására, ez mindig az egyes tagállamon múlik, és országonként jelentős különbségeket mutathat. [15]
18. kép Példák a befelé nyíló templomajtókra Néhány példa - a templomok ajtaja az üdvözlés jeleként még mindig befelé nyílik, annak ellenére, hogy ez ütközik a tűzvédelmi szabályzattal, a régi mázolásokat az eredetihez hasonlóan ólom alapú festékekkel kell felújítani, bár az EU korlátozta a fém alapú festékek használatát. [15] Horvátországban a következő dokumentumok, törvények, szabályozások és rendelkezések foglalkoznak a történeti épületek témájával és energiahatékonyságuk szempontjaival: A kulturális javak védelméről és megőrzéséről szóló törvény (OG 69/99, 151/03, 157/03, 87/09, 88/10, 6/11, 25/12) A településrendezésről és építésről szóló törvény (OG 76/07, 38/09, 55/11, 50/12, 55/12)
23
Az épületek hőenergia-megtakarításáról és hővédelméről szóló műszaki szabályozás (OG 79/05, 155/05, 74/06) Az épületen belüli ésszerű energiafelhasználásról és hővédelemről szóló műszaki szabályozás (OG 110/08, 89/09) Rendelet az épületek energiatanúsítványáról (NN36/10, 135/11) A kulturális javak védelméről és megőrzéséről szóló törvény, mely a kulturális örökség megőrzéséhez kapcsolódó alapszabályozás, nem említi a megőrzést és az energiamegtakarítást. A településrendezésről és építésről szóló törvény, ami a térrendezés és építkezés területén alapszabályozásnak tekinthető, a 16. cikkelyben fogalmazza meg az alapvető követelményektől való eltérést azon beépítések esetében, melyeknél az előírás a Horvát Köztársaság kulturális javainak jegyzékében szereplő épületre vonatkozik. Az épületek hőenergia-megtakarításáról és hővédelméről szóló műszaki szabályozás III. fejezetének 27., 28. és 29. cikkelye határozza meg a meglévő épületek felújításának és újjáépítésének eljárásait, de nem fogalmaz meg kivételeket a Horvát Köztársaság kulturális javainak jegyzékében szereplő épületekre vonatkozóan. Az épületen belüli ésszerű energiafelhasználásról és hővédelemről szóló műszaki szabályozás III. fejezetének 31., 32. és 33. cikkelye hasonlóképpen, a történeti épületekre érvényes külön utasítások nélkül fogalmazza meg a meglévő épületek ésszerű energiafelhasználására és hővédelmére vonatkozó követelményeket. Az épületek energiatanúsítványáról szóló rendelet 6. cikkelye felsorolja az energiatanúsítvány megszerzésének kötelezettsége alól mentesülő kivételeket. A 9. pont kivételt biztosít "azon épületek számára, melyek a Horvát Köztársaság kulturális javainak jegyzékében bejegyzett speciális törvény alá tartoznak, valamint a különleges tájképi értékkel rendelkező épületekre, illetve azokra, melyek esetében az energiahatékonyság követelményeinek teljesítése elfogadhatatlan változással járna karakterük vagy külső megjelenésük tekintetében, az épületekre érvényes műemlékvédelmi szabályozásnak megfelelően". 19. kép A lakóépületek energiatanúsítványa
24
3.5 A történeti épületek energiahatékonyságával kapcsolatos viták Az előző részből világossá válik, hogy a történeti épületek mind európai, mind nemzeti szinten kivételt képeznek az energiahatékonyságra vonatkozó szabályozások alól. Ezen helyzet következménye, hogy Európában, csakúgy, mint Horvátországban, nem húzódik nagy érdek a történeti épületek energiahatékonyságának javításában, mivel anélkül olcsóbb és könnyebb a kivitelezés, és a törvények sem köteleznek rá senkit.
20. kép Sorkočević nyaralóház - vajon energiahatékony? Azonban muszáj elveszítenünk ezen épületek energiapotenciálját? Ma az épületek az összenergia körülbelül 40%-át fogyasztják el, és a szén-dioxid-kibocsátás nagyjából 36%-áért felelősek. Összevetve ezt az építőipar gazdasági erejével, mely a 27 EU-s ország szintjén a GDP 9%-át, illetve Európa összes munkavállalójának 8% teszi ki, az építőipari ágazat rendkívüli jelentőséggel bír az európai fejlődés és energiapolitika 20-20-20-as távlatában. Az EU az üvegházhatású gázok kibocsátásának drámai mérséklését tervezi - 80%-os csökkentést az 1990 és 2050 között megadott időszakban. Mivel az épületállomány felelős a kibocsátás legnagyobb részéért, ebben az ágazatban még nagyobb, akár 88% és 91% közötti csökkentésre van szükség. Ugyanígy, a 2050 előtti periódusban létesülő összes új épület nem fogyaszthat szinte semennyi energiát, és nem bocsáthat ki üvegházhatású gázokat. Leszögezhetjük, hogy a meglévő épületek energiahatékonyságának számottevő javítása nélkül Európa kudarcot fog vallani a kitűzött célok elérésében. Ráadásul az említett épületállományon belül a történetileg értékes épületek jelentős arányt képviselnek (lásd 2.4 fejezet).
25
Van néhány kérdés, melyeket az energiahatékonyság európai jogalkotásának tapasztalatain alapulva feltehetünk. Ezek a kérdések a következők: - A történeti épületek eredendően energiahatékonyak? - Az energiahatékonyság javítására tett erőfeszítések elenyésznek egy történeti épület esetén? - Mi erősebb - a történeti épület, települések és együttesek védelme vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szükségszerűsége? - Ésszerű-e időt és pénzt fektetni a történeti épületek energiahatékonyságának növelését célzó intézkedésekbe? - Kiküszöbölhetjük-e az éghajlatváltozás hatásait az épületek hőszigetelésével? - Meg tudunk-e változtatni bármit az egyes épületek energiahatékonyságának javításával, vagy a teljes életmódot kell figyelembe vennünk?
21. kép Történeti épületek utólagos hőszigetelése - tényleg ezt akarjuk?
Az ezekkel a problémákkal foglalkozó szerzők a kérdésekre adott válaszokban nem értenek egyet, a nézőpontok igencsak eltérhetnek egymástól. Illusztrációképpen:
„... nyilvánvaló, hogy ezek az épületek általánosan véve nem energiahatékonyak, és számottevően hozzájárulnak az üvegházhatású gázok (GHG) kibocsátásához, illetve az energiaszámlák növeléséhez.“ [30]
26
„A közbeavatkozás sürgető érzése - azzal a félrevezető felfogással társulva, hogy a műemlék épületek valahogy önmagukból fakadóan nem energiahatékonyak - gyakran elhomályosítja egy megfontoltabb kép alkotását a műemlék épületek eredendő kapacitásáról, arról, hogy képesek kiemelkedő energiateljesítményt nyújtani.“ [28] Függetlenül az ennyire eltérő kiindulópontoktól, a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az emberi fejlődést fenyegető éghajlatváltozások, illetve a történeti épületek nagy száma és központi elhelyezkedése miatt fontos azokat is bevonni az energiahatékonysági mutatók javításának folyamatába. Ez még inkább kihangsúlyozódik, ha tudjuk, hogy a történeti épületek már most sürgős felújításra és revitalizációra szorulnak.
22. kép A történeti épületek természetes szellőzésének sémája Az európai országok jogalkotása, mely a 2002 decemberében elfogadott, Az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK európai irányelven, valamint annak 2010 májusában átdolgozott változatán, Az épületek energiateljesítményéről szóló 2010/31/EK európai irányelven alapul, elismerte a történeti épületek értékét, és így lehetőséget nyitott ezen épületek felmentésére az irányelv követelményei teljesítésének kötelezettsége alól. Ugyanakkor a "régi" épületek felújításának és revitalizációjának szükségességére az energiahatékonyság növelésének egyfajta lehetőségeként kellene tekinteni. Ennek sok oka van, melyek közül az egyik nyilvánvalóan az a tény, hogy a történeti épületek felmentése az eljárás alól fenntartaná a hiedelmet, hogy az ilyen épületek nagy energiafogyasztók, a környezettudatos polgárok világának páriái, és hogy (az energia tekintetében) össze se hasonlíthatók az újabb szerkezetekkel. [28]
27
A történeti épületeket egyre inkább elismerik eredendő energiahatékonyságuk - például a hőtároló tömeg, tartósság, helyi anyagok használata, passzív rendszerek, tájba illesztés, beépített energia és a helyi sajátosságok miatt. A kulturális örökségvédelem területén a történeti épületek olyan lehetőséget kínálnak, amivel az új épületek nem rendelkeznek - a valós energiateljesítmény valósidejű mérését, igazi használati körülmények között. Ez nem kis előny, figyelembe véve az egyre nyilvánvalóbb tényt, hogy az új épületek energiateljesítményének előrejelzése és modellezése, melyekkel ezeket az épületeket értékesítésük idején reklámozzák, valójában nem mindig pontos. Tehát ahhoz, hogy ezen a területen vitát lehessen indítani, egy nagy adatbázist kell létrehozni és megtölteni a történeti épületek valódi teljesítményével; hiszen egy ilyen adatbázis segíteni tud annak bizonyításában, hogy a régi épületek nem csupán teljesítik vagy akár meghaladják a meglévő szabványokat, hanem rá is vezethetnek minket az energiahatékonyság létező, okos, tartós és a régiók adottságaihoz alkalmazkodó passzív és aktív megoldásaira. Az olyan gépészeti rendszerek bevezetése, melyek azt nyújtják számunkra, ami a történeti épületekben természetüknél fogva adott volt, valamint az elutasítás kultúrájának jelenléte a karbantartás elfelejtett kultúrájával szemben elvezetett napjaink irreális és nem fenntartható komfort- és kényelmi követelményeihez. Ennek eredménye az a meggyőződés, hogy a történeti épületek energiaveszteséggel működnek, ám ha újra felfedezzük és beüzemeljük a fenntartható hagyományos világítási, szellőzési és fűtési rendszereket, rá fogunk jönni azok energiahatékonyságára. [28] Érdekes megemlíteni az épület valós teljesítményének vitájával kapcsolatosan, hogy a hőkamerás vizsgálatok jelentős eltéréseket mutathatnak a számításban megadott értékekhez képest. [33] A fenntarthatóság nem új gondolat. A régi épületeket nagy érzékenységgel tervezték, és figyelembe vették a helyi jellemzőket, a terepadottságot, tájolást, valamint a természeti erőknek, például a napsugárzásnak, szellőnek és szeleknek, esőnek és hónak való kitettséget. Az épületeket nemzedékre nemzedékről "fejlesztették", ahogy minden tulajdonos és építész észrevette a múlt megoldásainak hibáit és előnyeit. Minden katasztrófa, tűz, árvíz vagy aszály hatással volt az építési technológiák változására. 23. kép A történeti épületek nem csak homlokzatból állnak hogyan állítsuk helyre ezt az épületet?
A történeti épületeknek a fűtés és hűtés természetes és hatékony módszereire kellett támaszkodniuk, s ezek közvetlenül megmutatkoztak az épület formájában és az anyaghasználatban. Helyi anyagokat alkalmaztak, mivel ezek elérhetők, olcsók voltak, és már
28
korábban alkalmazkodtak ahhoz az éghajlathoz és az évszakok által meghatározott körülményekhez, melyeknek aztán kitették őket. Az olyan tervezési elemek, mint nagy belmagasság, dupla vagy tripla ablakszerkezetek, kiugró ablakfülkék, különböző hajlásszögű tetők, vastag falak, nagy ereszek, tornácok és verandák, egy olyan egység kialakításához járultak hozzá, ami természetes módon energiahatékony. Az épület formájával és az anyaghasználattal ötvözve a fűtési, hűtési és világítási rendszerek is jól működtek, gyakran rendkívül hatékonyak voltak, mint például a hősugárzás, párologtató hűtés, árnyékolás rendszerei stb. [28] Mindezek különösen igazak a parasztházakra, melyeket tovább elemzünk az 5. fejezetben.
24. kép A fife-i Lochgelly Miners Institute függőleges kiszellőzése Az építészeti tudás, technológiák és képességek fejlődésének folyamatában minden lépés korszerűbb volt az azt megelőzőhöz képest. Ugyanakkor az ipari forradalomtól kezdve a tervezők a folyamatos fejlődés építészeti elveihez fordultak, és alkalmazni kezdték az új technológiát. [24] Ettől a korszaktól kezdve a műszaki előnyöket, az igényeinket kielégítő városi infrastruktúrát, mely megszabadít a hulladéktól, az új higiéniai rendszereket, központi fűtést és végül a mesterséges légkondicionálás rendszereit helyeztük előtérbe. A hűtés, fűtés és szellőztetés összetett műszaki és gépészeti rendszereitől (túlzottan?) függővé váltunk, ami oda vezet, hogy kizárjuk a természetet az épületből. Végül elfelejtettük és kidobtuk a bevált természetes rendszereket, melyeket korábban házainkban alkalmaztunk, így most újra fel kell fedeznünk őket, hogy ismét szolgálhassanak bennünket. Ez az oka annak, hogy ma a fenntarthatóság kérdése valójában technológiai vitává vált, amit a lehető legnagyobb mértékben elkötelezve az energiahatékonyság iránt. Ebben a környezetben a fenntarthatóság többé nem volt képes az építészettel együtt fejlődni, és nem vált annak immanens részévé. Az építészet rohamos technologizációjával az építészek képtelenné váltak az életminőség és lakókomfort kérdéseinek építészeti eszközökkel történő megoldására. Amennyiben megengedjük, hogy a gépészet a tervezés minden területén, valamint az épület
29
szerkezetének kialakításában is prioritást élvezzen, az építészet jövője nem tűnik túl fényesnek. [24] Például gazdasági okok hatására terjed el a vékony falak és vastag hőszigetelések alkalmazása Európa-szerte - mivel a betonfalak olcsók, és könnyű az előállításuk. Hasonló dolog történt számtalan anyaggal és szerkezettel; egy adott pillanatban az ár fontosabb tényezővé vált a regionális vagy éghajlati adottságoknál és tapasztalatoknál. A betonnak és a cementnek nincs keresnivalója a száraz éghajlaton, mivel nem képesek a pára abszorpciójára, ami ezen a területen a megfelelő lakóterek előfeltétele. Hogy mérsékeljék a nem megfelelő anyaghasználatból adódó egészségtelen körülményeket a szobában, a negatív hatásokat csökkentő gépészetet alkalmaztak, ami még több elsődleges energiát fogyaszt. [24]
25. kép A párizsi Beaubourg (Pompidou Központ), a technológia diadala? A fenntarthatóság, illetve az épületek karbantartásának és megjavításának kultúrája azonos tőről fakad, mivel mindegyik az erőforrások hatékony és ésszerű felhasználásán alapul, hiszen mindkettő figyelembe veszi az erőforrások környezeti hatásait és megújuló-képességét, s mert a tulajdonosok, bérlők és építők felelőssége a házaikban felhúzott keskeny falaknál sokkal átfogóbbnak tekinthető, hasonlóan a Brundtland-jelentésben levont következtetésekhez. A hagyományos építészet, melyből városaink összeállnak, abban a korban jött létre, amikor az energia igazán drága és nehezen elérhető volt, s ezért a kialakítást az éghajlati és helyi adottságokhoz igazították. Idővel a ház és környezete közötti interakció megváltozott, leginkább az új anyagok és technológiai rendszerek használatának köszönhetően. Ma, annak érdekében, hogy megalkothassuk a történeti épületek minőségelemzésének és újjáépítésének fogalmát, meg kell értenünk ezen munka összetett mivoltának okait: - Az épület külső burkának heterogenitása, melyet leggyakrabban különböző rétegekből, anyagokból és szerkezetekből készítettek az idők során (elvárt diagnosztika),
30
- Bármilyen beavatkozást megelőzően tanulmányozni kell az ipari forradalom előtti építési technológiákat és beépített helyi anyagokat a szerkezet, lég- és páramozgás szempontjából, - A történeti épületekben nagy mennyiségű beépített energia és energiakapacitás van, így a felújítás mindig jobb opció, mint a bontás, - A történeti épületek egyedülálló, az adott helyre jellemző bioklimatikus megoldásokkal rendelkeznek, melyeket meg kell őrizni, - Szükséges a beavatkozások korlátozása, mivel a történeti épületekre nem minden energiahatékonysági megoldás alkalmazható, tekintettel a kulturális értékek és városi táj védelmére. [8]
3.6 Az energiahatékony megoldások finanszírozása Hogyan lehet a cselekvést ösztönözni és támogatni a történeti épületek energiahatékonyságának területén, mikor ezek mentesülnek az energiahatékonyság szabályozásának teljesítési kötelezettsége alól? A történeti épületek tulajdonosainak kötelessége azok fenntartása, ám az energiahatékonyságot támogató alapoktól nehéz pénzhez jutni, mivel a kulturális örökség védelmében hozott szabályozások korlátozzák azon előírások teljesítésének lehetőségeit, melyek az anyagi támogatás előfeltételéül szolgálnak. Hogyan lehet kitörni ebből az ördögi körből? A történeti épületek elbontását, és helyükre új, energiahatékonyabb házak építését fogják anyagilag támogatni, mint egyes németországi esetekben? Vajon a végén minden védett műemlék épület rossz (energia) állapotba kerül, és alkalmatlanná válik bármilyen ésszerű felhasználásra? [15] Ezekre a kérdésekre a válasz a speciális alapok létrehozásában rejlik, melyek a történeti épületek sajátos körülményei mellett támogatják az energiahatékonyság növelésének területén zajló tevékenységeket. Így végül a kulturális javak is alkalmassá válnának arra, hogy anyagi eszközökhöz jussanak az ilyen alapoktól, annak ellenére, hogy talán nem felelnek meg teljes mértékben az új épületekkel szemben támasztott követelményeknek. Az energiahatékonyság finanszírozásának helyzete a különböző európai országokban eltér. Németországban a figyelem leginkább az épület külső hőszigetelésére irányul - ami egyáltalán nem megfelelő megoldás a történeti épületek esetén, ahol éppen ezzel a módszerrel nem lehet javítani az energiahatékonyságot. Az elmúlt években még vita is folyik a német közvéleményben a hőszigetelés túlzott alkalmazásával kapcsolatban, mely "elrejti" és torzítja a német városok képét, amire van is egy kifejezés, a "német hőszigetelési mánia". [15] Olaszországban nagyon kevés kérelmet adnak be a homlokzatok hőszigetelésének javításával kapcsolatosan; az energiahatékonyság növeléséhez köthető, anyagi támogatásra elfogadott 1768 projektből csupán 19 vonatkozik hőszigetelésre és összesen 44 a kivitelezési munkákra, míg a többi kérelem különböző berendezések és készülékek (vízmelegítők stb.) beszeréléséhez kapcsolódik. [5] Az energiahatékonysági intézkedések végrehajtásának egyik akadálya az ismeretek hiánya ezen intézkedésekkel, csakúgy, mint végrehajtásuk mélyebb hatásaival és globális következményeivel kapcsolatban. Hiszen mindannyian kiállunk bolygónk megőrzése, az erőforrásokkal való takarékoskodás és a fenntartható fejlődés mellett. A gondok csak akkor jelentkeznek, mikor a fenntarthatóság érdekében le kell mondanunk kényelmünk egyes elemeiről, és mikor nem látunk közvetlen kapcsolatot a tetteink, illetve az erőforrások fogyasztása között.
31
A történeti épület vagy egység, melynek mindig van kulturális, és az esetek túlnyomó részében gazdasági értéke is, csak akkor őrizhető meg sikeresen, ha azt a tulajdonos folyamatosan és minőségi módon karbantartja és kezeli azt. [1] Horvátországban a történeti épületek felújításának finanszírozására az egyik módszer a műemlékjáradék, melyet az 1991 és 1992 között zajló háború által a Horvát Műemlék Alapban okozott jelentős károkra válaszul találtak ki. Mivel a háborús károk összege több mint 300 millió Eurót tett ki, az építési alap rehabilitációjának céljából a tőkebevonás új módszereinek átgondolására volt szükség, hiszen a korábban alkalmazott megoldások nem működtek többé. A műemlékjáradék a tőkebevonás gazdaságos formája, mely a történeti épület "fogyasztásából" származik, s alkalmazható a kulturális vagyon használatának szabályozására, valamint a tulajdonos / használó ösztönzésére, hogy az épületet a kulturális örökségvédelem szempontjának figyelembevételével tartsa karban és kezelje. Nem véletlen, hogy a történeti épületeket számtalan gazdasági tevékenységbe bevonják, mivel mindenki, aki ellátogat ezekhez a házakhoz, a műemléki értéket rengeteg, többrétegű üzenetet hordozó hozzáadott értékként ismeri el. [1]
32
4 A TÖRTÉNETI ÉPÜLETEK ENERGIAHATÉKONYSÁNAK NÖVELÉSÉRE IRÁNYULÓ HOLISZTIKUS MEGKÖZELÍTÉS 4.1. A holisztikus megközelítés pártján Az épületek energiafogyasztása Európa összes energiafogyasztásának közel 40%-át teszi ki. Az elmúlt évtizedben számos akciót kezdeményeztek és kulcsdokumentumot írtak az ebben az ágazatban rejlő, az energiamegtakarításra vonatkozó hatalmas potenciál kihasználására. A legfontosabb dokumentum Az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK európai irányelv, 2002. december, valamint annak átdolgozott változata, Az épületek energiateljesítményéről szóló 2010/31/EK európai irányelv - átdolgozva 2010 májusában. Ezen dokumentum mindkét változata lehetővé teszi az Európai Unió tagállamai számára, hogy az irányelvek követelményeit ne alkalmazzák olyan épületekre és műemlékekre (kulturális javakra), melyek egy egész részeként védelem alatt állnak, vagy elismert építészeti és történeti értékkel bírnak, amennyiben az irányelvek elvárásai elfogadhatatlan mértékben megváltoztatnák megjelenésüket vagy karakterüket. Bár ez a megközelítés érthető, gyakran az az eredménye, hogy a történeti épületeket egyáltalán nem veszik számításba az energiahatékonyság javításának szempontjából. [29]
26. kép A Történeti Értékvédelmi Hivatal (National Trust for Historic Preservation) hirdetése 1980-ból, melyben a történeti épületekben rejlő beépített energiát reklámozza Azon történeti épületek esetében is, melyek nem szerepelnek a "védett" épületek listáján vagy a "kulturális javak jegyzékében", nagy gonddal kell elvégezni az energiahatékonyság javításának szellemében kezdett felújításokat, figyelembe véve a műemlékvédelmi
33
szakemberek, statikusok és épületfizikus szakértők véleményét is. Az ilyen történeti szövetekbe történő beavatkozás megköveteli az együttműködést és az interdiszciplináris munkát - a sztenderd megoldások itt nem működnek. Az energiahatékonyságot a történeti épületek védelmének eszközeként csak azok működésének részletes tanulmányozását követően lehet alkalmazni, és minden ilyen jellegű projektet a műszaki és városképi beavatkozások különböző szintjeinek meghatározásával kell kezdeni; úgymint mikroszint (szerkezeti rendszer), közbenső szint (utca, tér) és makroszint (város, állam). [7]
27. kép A ház különböző szellőztető, fűtési, főzési és világítási rendszerei, melyeket a 1867-es párizsi világkiállításon mutattak be
34
Az épület energiahatékonyságának fejlesztése általában az építészeti organizmus megváltoztatásával érhető el, ami viszont jelentősen befolyásolhatja a kulturális értéket meghatározó karakterjegyeket. Az épületek kulturális értéke rendszerint egy nagyobb egység részét képezi, s ez a rendszer olyan különböző elemekből áll, melyek néha nem önmagukban, hanem a hely és idő történeti emlékeként képviselnek nagy értéket. Ez egy törékeny és sérülékeny, a legkisebb változásokra is érzékeny rendszer; még a szín és a morfológia is az épület szerves részét képezi.
28. kép Újjáépíteni vagy elbontani - az Ausztrál Vasút 1888-ban emelt vagonműhelyeinek sikeres átépítése Művészeti Központtá, 2008 Éppen ezért fontos, hogy az energiahatékonyság teljes javítását célzó projekt tervezője megértse az épület integritását, a város- vagy tájképben betöltött szerepét, valamint azt, hogy az épületbe történő beavatkozás nem csökkentheti megjelenésének vagy karakterének minőségét. A tervezést a történeti épület geometriai, szerkezeti, anyaghasználati és rétegtani jellemzőinek áttekintésével kell kezdeni, a meglévő fűtési és hűtési rendszer, illetve a jelenlegi használatból fakadó korlátok elemzésével együtt. Ügyelni kell az épület meglévő műszaki rendszereinek alapos áttekintésére a korábbi korszerűsítési és fejlesztési folyamatok szempontjából, valamint működésük ellenőrzésére, még akkor is, ha idejétmúltak vagy már nincsenek használatban. Fontos megjegyezni, hogy ezen technológiai rendszerek közé tartoznak olyanok is, melyek történeti értékkel bírnak, és amiket egyes esetekben megőrizni és integrálni kell. Így tehát nem csupán az épületek, hanem a bennük található műszaki rendszerek, illetve közös működésük is értékes, mint a múlt egy dokumentuma. Ez az elv különösen az ipari építészeti örökség esetén fontos, ahol az érték a helyszín technológiájában és berendezéseiben rejlik. [7] 35
29. kép Újjáépíteni vagy elbontani - a Wallnut House (1850) lerombolása Torontóban Az épület állapotfelmérésének (állagromlás, építőanyagok állapota, repedések, teherbírás) egyik fontos tényezője az épület geometriája, ami megmutatja, mennyire összetett (vagy egyszerű) egy új technológiai rendszer beépítése; az épület geometriájának szerepe az elemzés és állapotmeghatározás folyamatától az energiahatékonyság javításának megtervezéséig tart. A műszaki rajznak (tervnek) jelölnie kell az épület fontos pontjait: - Megtartandó területek: az épület azon részei, ahol bonyolult vagy lehetetlen lenne a beavatkozás vagy a teherhordó szerkezetek, vagy különös értékkel bíró elemek jelenléte, esetleg a pusztulás mértéke miatt, - Változtatható területek: az épület azon részei, ahol új elemeket lehet beépíteni, illetve alkalmasak a gépészeti csövek, vezetékek befogadására. Itt is jelölni kell minden meglévő szerelvényt, átjárót, kutat, nyílást és kéményt. [7]
4.2. A történeti épületek energiapotenciáljai Bár a jelenlegi gazdasági válság az építőipart is érintette, mégsem változtatta meg az építés alatt álló házak tipológiáját vagy a kivitelezésükhöz szükséges energia mennyiségét. A válság legnagyobb hatása pontosan abban a fokozott felismerésben rejlik, hogy prioritásként kell kezelni a meglévő épületek energiahatékonyságának javítását, tekintettel az új házakra vonatkozó építési aktivitás csökkenésére. Napjainkban az épület energiafogyasztását számtalan tényező befolyásolja: 1. Nő a népesség: ez ösztönzi a lakások és házak, valamint az iskolák, utak, középületek és üzletek építését. 2. Gazdasági változások: a fejlődés az építkezések számának növekedését jelentheti, míg a válság a meglévő épületállomány felújításának és újjáépítésének is ösztönzője lehet.
36
3. Épületek mérete: a nagyobb házak építése (ami globális szinten megfigyelhető tendencia) azt is jelenti, hogy több energiára van szükség a fűtéshez, hűtéshez, világításhoz stb., és az épület mérete egyértelműen hatással lesz az energiafogyasztás csökkentésére alkalmazott rendszer hatékonyságára. 4. Szolgáltatások / telekommunikáció: a kommunikáció elektronikus formái felé való egyre erősebb eltolódás, a számítógépeknek, otthoni berendezéseknek, iskolák, kórházak és irodák komplex technológiáinak növekvő száma fokozódó energiaigénnyel jár. [16] Éppen ezért fontos megválaszolni néhány, az energiahasználathoz kapcsolódó fontos kérdést: 1. Hol használunk energiát? - lakásokban és házakban, irodákban, üzletekben, iskolákban és karokon, a bíróságokon... 2. Hogyan használjuk az energiát? - fűtésre, hűtésre, világításra, szellőztetésre, ételkészítésre... 3. Milyen energiaforrásokat használunk? - elektromos áram, földgáz, kőolaj, benzin, fa, szén, víz... 4. Mennyi energiát fogyasztunk? - hány kilowattóra áram, hány liter olaj, hány köbméter gáz fogy, és mi a költsége ezen energiafogyasztás-generáló termékeknek 5. Ki kezeli az energiát? - a minisztertől és az energiahatékonyságért felelős csapatától kezdve az épület műszaki személyzetéig és portásáig Hogyan kezelhetjük mi az energiát? - ezt megtehetjük fogyasztásunk heti vagy havi ellenőrzésével, az energiafogyasztás épületfelügyeleti rendszer segítségével történő elemzésével, az energiahatékonyság növelését célzó intézkedések tervezésével és végrehajtásával, a lakosság és a szakértők oktatásával. [31]
30. kép Egy történeti épület hőveszteségét ábrázoló hőkamerás felvétel A történeti épület energiateljesítményének átfogó kiértékelését mind a tervezett beavatkozás előtt, mind utána el kell végezni. Egy épület energiateljesítménye a valóban felhasznált (elfogyasztott) energia éves mennyisége, vagyis az épület normál működése során várható 37
fogyasztás, melybe beletartozik a légkondicionálás nyári (hűtés) és téli (fűtés) üzemeltetése, a melegvíz-előállítás rendszerei, szellőztetés és világítás. Az energiahatékonyság javítását célzó projektjavaslatra alapozva fontos meghatározni (megmérni) az épület teljesítményét a beavatkozás előtt és után, majd összehasonlítani a kapott adatokat. Amennyiben a beavatkozás nem éri el projektszinten az energiamegtakarítás bizonyos százalékát, nem is érdemes azt végrehajtani. A történeti épületek energiahatékonyságának javítására a legjobb megoldás gyakran a primer energiafogyasztás csökkentésében rejlik [7]
31. Kőház Portugáliában, jelentős hőtároló tömeggel rendelkező falak Az épület energiahatékonyságának öt alapeleme az energia gyűjtése, elosztása, tárolása, megőrzése és kibocsátása. Az energia összegyűjtése az épület tájolásától és elhelyezkedésétől függ, és számításba veszi a nap- és geotermikus energia jelenlétét. A történeti épületek energiagyűjtő elvei jól ismertek és beváltak, ezeket követve a lakótereket (nappali, főzés, étkezés) az épület napos oldalán helyezik el. Ugyanakkor a dolgozó, alvó és gazdasági helyiségeket a ház kevésbé napos részére teszik. Nagyobb telkek és házak esetén gyakran építenek a (nap)energia gyűjtésére alkalmas területeket - kertek, télikertek, erkélyek és teraszok formájában. Ugyanígy az ablakfülkék (kiugró ablakok) is az energiagyűjtés és tárolás helyei, melyeket nappal a szobába áramló levegő előmelegítésére, éjjel lehűtésére lehet használni. Az energiát a történeti épületek esetén a falak, boltozatok, pincék tárolják - ezeket a kő- és téglatömegeket energiapotenciáljuk okán értékelni kell, és bele kellene őket kalkulálni az épületek energiateljesítményének számításaiba és termodinamikai szimulációiba is. Az energia a gyakran a pincével is összekapcsolt lépcsőházakon keresztül oszlik el, s ennek 38
eredménye a (hő)kéményhatás, ami az épületet hűti. Hőátadás érhető el a szomszédos szobák kisebb átalakításával és igény szerint nyitható-csukható nyílások beépítésével. Mindezekkel együtt figyelembe kell venni az épületben tartózkodó emberek és gépek által termelt energiát, valamint ezen energiának az épület teljes energiaáramlására gyakorolt hatását is. [24] A történeti épületek esetén vannak az energia gyűjtésének, megőrzésének, tárolásának, elosztásának és kibocsátásának a fentieknél hatékonyabb formái is, melyeket a következő bekezdésekben tárgyalunk. Beépített (befoglalt, meglévő, megtestesült) energia Régóta köztudott, hogy a konzerválás (a meglévő megőrzése) az önellátás és energiahatékonyság legköltségtakarékosabb formája: az energiafelhasználás csökkentése, valamint az épület energiahatékonyságát biztosító meglévő elemek becsben tartása alapján működik. Az energia megtakarítására tett bármely lépés és beavatkozás tartalmaz energiafogyasztást is, ami az anyagok gyártásához (vagy elbontásához), a gyártási folyamat helyszínére való szállításához, új termékek előállításához, csomagolásához és szállításához, illetve helyszíni beszereléséhez kapcsolódik. Mindezen felhasznált energia összességét nevezik beépített (de nagyon is valóságos) energiának, amiben a történeti épületek bővelkednek. Leszögezhetjük, hogy óriási gazdasági és energetikai előny rejlik az ilyen jellegű beépített energia megőrzésében és fenntartásában (takarékosság karbantartással), illetve hogy ezt az épület élettartamára vonatkoztatott energiaköltségek átfogó, holisztikus elemzésének fontos összetevőjeként kell elfogadnunk. Hőtároló tömeg és tárolt energia A történeti épületek energiajellemzőinek másik figyelmen kívül hagyott formája a hőtároló tömeg és a maradékhő. A hagyományos, főleg a téglából vagy helyszínen öntött betonból készült falak az energiahatékonysághoz hőtároló (termikus) tömegükkel járulnak hozzá, mivel ez a passzív rendszer a lehető leghatékonyabb módon őrzi, és fokozatosan csökkenti a külső és belső terek energiáját. Ennek első lépése a napsugárzással közvetített energia elnyelése, ezt az energiát tárolják a falak, majd lassan közvetítik a belső terek felé, s a napszakok (nappaléjjel) ritmusának megfelelően, a hűvös periódusban sugározzák azt ki, amikor a hőenergia könnyebben hasznosul. A történeti épületek "lélegzése" A kipárolgás - az infiltráció ellentéteként - hasznos a történeti épületek számára. A történeti együttesek és épületek különösen jól igazodtak az adott területhez a légnedvesség kiegyensúlyozása szempontjából, s ez fizikai komfortot eredményezett. A korszerű anyagok és vízzáró rendszerek bevezetése meggátolja az épület "lélegzését", ezáltal a pára a falakban és az üregekben rekedhet, elősegítve a penészképződést, ami rossz levegőminőséget, illetve az épület egyéb, különböző állagromlásait eredményezheti. Az az épület, ami hatékonyan párologtatja el a nedvességet, sokkal könnyebben alkalmazkodik az éves időjárás-változásokhoz, és a belső tér életminőségének biztosításához nem kell gépészeti rendszerekre támaszkodnia. A porózus anyagok, mint a mészkő, habarcsok és vakolatok a mész használatán alapulnak, elnyelik és kibocsátják a környező nedvességet, és az extrém magas vagy alacsony páratartalom időszakaiban egyfajta sokk-abszorbensként viselkednek a levegő hirtelen nedvességváltozásai során. A legtöbb modern anyag nem rendelkezik ezzel a tulajdonsággal; vízhatlan és párazáró jellemzőik miatt a levegő párásításához vagy páramentesítéséhez gépészeti rendszerek rásegítésére van szükség. Használatuk elkerülése egyszerre energiahatékony és környezettudatos lépés.
39
Természetes légáramlás (szellőzés) A történeti szerkezetek tipológiája, elhelyezése és ablakkiosztása éppúgy tükrözi az adott hely és idő regionális és környezeti jellemzőit, mint a stílusbeli sajátosságait. Az ablakok, bevilágító ablakok, kupolák, felülvilágítók és egyéb, a történeti épületek természetes szellőzését befolyásoló építészeti elemek alkalmazása az uralkodó szelek, az épületen belül megkívánt légáramlás (szellőzés) és a párologtató (evaporatív) hűtés mérlegelésének eredménye. A szellőzőegységek rendkívül hatékony passzív rendszerként távolítják el a nem kívánt hőt, és gyakorlatilag a történeti épületek, lakóházak, szállodák, iskolák, középületek összes típusánál, sőt, a felhőkarcolók első változataiban is megjelennek. Az elv tiszta - mikor a meleg levegő felszáll, hideg levegő áramlik a helyére. A meleg levegő felemelkedésének ezt a természetes hatását és a levegő rétegződéseit a történeti épületeken belül kürtőhatásnak nevezzük. Ez általában a tetőablakok és nagy, átszellőztetett belmagasság esetén érvényesül. Ezenkívül sok hagyományos fűtési rendszernél szükség van a friss levegő áramlására az égés fenntartásához.
32. kép Szellőzőnyílások a pincefalban Szigetelés A hőszigetelés nem egyetlen válasz és megoldás az energiahatékonyság összes kérdésére, főleg a történeti épületek esetén nem. Mindamellett bármilyen átfogó energiahatékonysági program fontos részét képezi, és hatékony, hosszútávú eleme lehet egy ilyen rendszernek. A legtöbb esetben a szigetelést a hőtranszfer kiküszöbölésére használják, de nem veszik figyelembe a páramozgást (a gőz- vagy a nedvességáramlást), illetve a falban és üregeiben megtalálható sóhoz és egyéb szennyeződésekhez kötődő problémákat. A külső és belső hőszigetelés általános követelményeihez tartozik az olyan páraáteresztő réteg használata, 40
melyet rögzíteni, szerelni lehet a természetes és egyenetlen felületekhez is. Emellett minden beavatkozás bizonyíthatóan visszafordítható kell, hogy legyen, azaz a történeti szerkezetek és felületek esetén minimalizálni kell a ragasztással, az anyagok felfúrásával vagy rögzítésével járó rongálást. A hagyományos rendszerek, melyek megújuló anyagokat használnak, jobb eredményeket biztosítanak, mint a szintetikus vegyes rendszerek. A történeti épületek falainak hőszigetelése semlegesíti vagy jelentősen csökkenti az eredendő előnyöket - a szerkezet lélegzését, a hőtároló tömeget -, ami sokszor negatív hatással jár. Mikor az épület passzív rendszerét megbontják, azt olyan gépészeti rendszerekkel kell helyettesíteni, melyek plusz energiát fogyasztanak, és beszerelésüknek, üzemeltetésüknek, illetve karbantartásuknak is van anyagi vonzata. A hőhídak (a szerkezet azon pontjai, ahol a hőszigetelés folytonossága megszakad), a szerkezet párásodása és a páralecsapódás mind azt bizonyítja, hogy az utólagos hőszigetelés előre nem látható következményekkel járhat. Ezért a hőszigetelés elhelyezésének talán legbiztonságosabb helye a legfelső mennyezet, például a tető vagy padlás födéme, illetve a lapostető fölött van. [28] Annak érdekében, hogy az épület utólagos hőszigetelésének megfelelő módját és mértékét megválaszthassuk, minden egyes esetben fontos teljesen felmérni a szigetelés külső vagy belső elhelyezésének előnyeit és hátrányait, valamint számításba venni a műemlékvédelmi, illetve szerkezeti követelményeket és korlátozásokat (tervezési jellegzetességek, kutatómunka eredményei stb.)
33. kép Tetőtér szigetelése birkagyapjúval
34. kép A történeti kőház megjelenésének és karakterének lerontása külső hőszigetelés alkalmazásával 41
Az épületek utólagos külső hőszigeteléséről folyó vita során lehet beszélni kompromisszumos megoldásokról is - melyek csak kisebb történelmi, építészeti, esztétikai vagy környezeti értékkel bíró épületek esetén alkalmazhatók -, amennyiben azt megelőzően átgondolták és alkalmazták a következő elveket: - az utólagos hőszigetelés ronthatja vagy csökkentheti a történeti épületek homlokzatainak esztétikai jellemzőit - csak olyan homlokzatokon lehet hőszigetelést alkalmazni, melyek másodlagos jelentőséggel bírnak a teljes épület vagy a történeti együttes megjelenése szempontjából - a hőszigetelés alkalmazása nem megengedett olyan homlokzatokon, melyek a kulturális javak vagy egy történelmi egység (például homlokzat) részét képezik - a hőszigetelés alkalmazása nem megengedett olyan homlokzatokon, melyek egyedülálló esztétikai jellemzőkkel bírnak, ideértve az építészeti kialakítás sajátosságait (tetőpárkányok, pilaszterek, természetes kő homlokzatok stb.) - a történeti szerkezeti elemek felújítása és újjáépítése elfogadhatatlan modern anyagok és módszerek alkalmazásával, az eredeti anyagok felhasználása nélkül, emellett összeegyeztethetetlen a kulturális javak rehabilitációjára vonatkozó elvekkel
4.3 A történeti épületek energiahatékonyságának növelését célzó stratégiák
35. kép Koppenhága, életminőség a történelmi városközpontban
A történeti egységek fenntartása a várospolitikán múlik, annak kellene lépéseket tennie az életminőség javítására, a fenntartható fejlődés biztosítására, valamint a lakosok bevonására a tervezési és döntéshozatali folyamatokba, a város fizikai és társadalmi szövetét egyaránt középpontba helyezve. Ezen célok elérésének egyik fő útja, hogy emelik az ismeretek szintjét a városi együttesen (melyet egyetlen rendszernek kellene tekinteni) belül található történeti épületekben rejlő potenciálokkal, hatékonyságukkal és környezeti alkalmazkodásukkal kapcsolatosan. [8] Ennek megfelelően az építészeti örökség védelme és megőrzése nem korlátozódhat csupán a kultúra és örökség kérdéseire, hanem éppígy foglalkoznia kell a lakásfunkciójú építkezéssel, a
42
városi vagy vidéki infrastruktúra felújításával és az életminőség javításának számtalan más módjával. Ebben az értelemben az életminőség a kényelem fokozását, a fenntartási költségek lefaragását, az energiafogyasztás és szén-dioxid-kibocsátás csökkentését ugyanúgy jelenti, mint a polgárok bevonását a döntéshozatalba. Az így leírt életminőség egyik kulcseleme éppen az energiahatékonyság. De az pont ilyen életbevágó a műemlékvédelem és a történeti egységek fenntarthatósága szempontjából. A történeti városokat megújuló, helyi anyagokból, az adott éghajlatra való tekintettel építették, s így azok rendelkeznek bioklimatikus potenciállal is. Ezáltal az energia sikeres kezelésével a régi városmag nem "energiaproblémát" jelent majd csupán, hanem a városi energiahatékonyság és fenntarthatóság modelljeként is szolgálhat.
36. kép Pécs, életminőség a történelmi városközpontban A történeti épületek energiahatékonyságának növelését célzó minden holisztikus megközelítés több, egymással összefüggő folyamatra épül. Az általuk követett lépések általában a helyzet áttekintésével és az épület állapotának meghatározásával kezdődnek, ezt az energiarendszerek átfogó elemzése, az energiahatékonyság növelését célzó intézkedésekre tett javaslatok, illetve a megoldás energiateljesítményének ellenőrzése és kielemzése követi a helyi közösségek részvételével. Minden beavatkozás megkezdésekor a műemlékvédelmi szakemberek és a közösség képviselőinek részvételével meg kell határozni az épület vagy az együttes fontos és megőrzendő értékeit. A történeti épületek energiahatékonyságának javítását célzó holisztikus szemléletre egy átfogó stratégiát javasol A. Egusquiza. Ő a metodikát három alfolyamatra bontja - az 43
épületekkel és rendszereikkel kapcsolatos ismeret (a tudás létrehozása), stratégiák kidolgozása az energiahatékonyság növelésének céljával, valamint menedzsment (mely tartalmazza a végrehajtást és monitoringot) [8]
37. kép A Barton Group központja, Glen Falls 1865, a LEED- minősítés (legmagasabb) platina fokozatát érte el, mivel az értékelés szerint a felújítás után minimális hatással van a környezetre Ezen szemlélet alapja az az elképzelés, hogy az energiamegtakarítás és a műemlékvédelem nem egymásnak ellentmondó dolgok, hanem egymást kiegészítő folyamatok, illetve hogy a fenntarthatóság és az épületállomány védelme nincs összeütközésben. Így az épület és a város történelmi szövetére vonatkozó beavatkozás típusának kiválasztási folyamatában három fő feltételt fogalmaz meg: - az épület meglévő rendszereivel való kompatibilitás - energiahatékonyság és - megvalósíthatóság. Az épület meglévő rendszereivel való kompatibilitás magában foglalja a kulturális diverzitás folyamatosságát, a beavatkozás minimalizálását és az erőforrás-menedzsmentet. Kulturális és társadalmi szempontból is fontos a hagyományos építészet műszaki tudásának és képességeinek fenntartása, de emellett lehetőséget teremt arra, hogy az energiahatékonyság problémájára olyan megoldást válasszanak, ami kompatibilis az épület tradicionális elemeivel és rendszereivel. Ezen feltétel keretein belül fontos tekintettel lenni az épület hitelességére, integritására, tipológiájára, hagyományos anyaghasználatára, technológiáira és rendszereire stb. Az épület szövetébe való minimális beavatkozás kritériuma azt jelenti, hogy egy megoldás kiválasztásakor mindig jobb a rekonstrukció mellett dönteni a javításhoz vagy
44
pótláshoz képest, mindig a kevésbé invazív megoldást kell támogatni, illetve hogy meg kell választani és határozni a karbantartás módját, valamint minden megoldásnak visszafordíthatónak kell lennie. Az erőforrás-menedzsment magában foglalja az épületbe beépített energia elemzését, a helyi anyagok használatát és a történeti egységre kifejtett hatás minimalizálását. Az energiahatékonyság követelményeket fogalmaz meg az energiafogyasztás optimalizálására és az életminőség javítására. Az energiafogyasztás optimalizálásának része az energia-analízis és a rendszer energiateljesítményének előrejelzése, az épület energiahatékonyságának növelése, valamit megújuló energiarendszerek alkalmazása. Az életminőség javítása az épületet használók egészségének és jólétének alapja, ami a nedvesség, zaj, hőkomfort, levegőminőség, szellőzés, világítás és biztonság követelményeihez kapcsolódik. A megvalósíthatóságot a műszaki megvalósíthatóság elemei, a gazdasági megtérülés (profitképesség) és az előírásoknak való megfelelés szempontjai szerint ellenőrzik, mivel semmilyen megoldás nem alkalmazható, ha gazdaságilag, jogilag vagy műszakilag nem lehet azt fenntartani. A gazdasági fenntarthatóság figyelembe veszi a beruházás kiinduló költségeit és megtérülését, a fenntartás költségeit, valamint a befektetett összeg és a haszon elemzését. A műszaki megvalósíthatóság magában foglalja a választott megoldásnak a történeti épületek energiajellemzőivel való kompatibilitását, az egyszerű szerelhetőséget és a használó kényelmetlenségeinek minimalizálását. Az előírások teljesítése a kulturális örökségvédelem és energiahatékonyság területén elfogadott szabályozások ismeretét és betartását jelenti. [8] FOLYAMATOK TERVEZÉSI FOLYAMAT
MENEDZSMENT
STRATÉGIAI SZINT
ALKALMAZÁS
FELÜGYELET
VÉGREHAJTÁS SZINTJE TANULMÁNYOK
ELŐZETES TANULMÁNYOK
FEJLESZTÉSI JAVASLATOK
TERVEZÉS
ALKALMAZÁS
FELÜGYELET
FEJLESZTÉSEK ALKALMAZÁSA ÉS FELÜGYELETE
38. kép A. Egusquiza holisztikus megközelítése a történeti épületek energiahatékonyságának növelésére
4.4 A történeti épületek energiahatékonyságának növelésére irányuló lépések A történeti épületek energiahatékonyságának javítására vállalt intézkedéseket fel lehet osztani a költségek, a befektetés megtérülési időszaka, valamint az épület eredeti szövetébe való beavatkozás szintjének szempontja alapján.
45
Eszerint az energiahatékonyság növelésének vannak egyszerű megoldásai járulékos költségek nélkül, intézkedései alacsony költséggel és gyors (3 éven belüli) befektetési megtérüléssel, valamint vannak az energiahatékonyság javításának olyan beavatkozásai, melyek kicsit magasabb költségekkel és hosszabb (több mint 3 éves) megtérülési periódussal járnak. Az energiahatékonyság javításának egyszerű, járulékos költséget nem igénylő, azonnali megtakarítást jelentő intézkedései a következők: - kapcsoljuk le a fűtés vagy hűtést éjszakára, illetve amikor senki sem tartózkodik otthon - eresszük le a redőnyöket és húzzuk be a függönyöket éjszakára - ne gátoljuk és takarjuk le a fűtés egységeit függönyökkel, elburkolásokkal stb. - optimalizáljuk a fűtésre és melegvíz-előállításra használt időt - csökkentsük a szoba hőmérsékletét 1 °C-kal a fűtési szezonban - 26 °C minimum hőmérsékletre állítsuk a légkondicionálást a hűtési időszakban - használjuk a természetes világítást, amennyire csak lehet - kapcsoljuk le a lámpákat a helyiségben, ha nincs rájuk szükségünk - csak akkor indítsuk el a mosó- vagy mosogatógépet, ha tele van, lehetőleg az éjszakai órákban.
39. kép A természetes fény kihasználása egy barcelonai irodában Az energiahatékonyság javításának alacsony költséggel és gyors (3 éven belüli) befektetési megtérüléssel járó intézkedései a következők: - végezzük el az ablakok és külső ajtók tömítését - ellenőrizzük és javítsuk ki a nyílászárók vasalatait - hőszigeteljük a radiátorok falfülkéit és a redőnyszekrényeket 46
- hőszigeteljük a meglévő magastetőt vagy a mennyezetet a fűtetlen padlás felé - csökkentsük az ablakokon keresztül elszenvedett hőveszteséget redőnyök, függönyök stb. felszerelésével - szereljünk hőszabályozó szelepet a radiátorokra - időközönként szervizeljük, illetve állítsuk be a fűtési- és hűtési rendszert - szereljünk automatikus épületfelügyeleti rendszert a házba - tegyünk energiatakarékos izzókat a világítótestekbe - cseréljük le berendezéseinket energiahatékonyabb változatra - A energiaosztállyal. Az energiahatékonyság javításának kicsit magasabb költséggel és hosszabb (több mint 3 éves) befektetési megtérüléssel járó intézkedései a következők: - cseréljük le az ablakokat és a külső ajtókat hőtechnikailag jobb típusra (az ablakok ajánlott U-értéke 1,1 és 1,8 W/m2K közé esik) - hőszigeteljük a ház teljes külső burkát, azaz a falakat, padlókat, tetőt és a fűtetlen terek felé eső felületeket - építsünk szélfogót a ház bejárata elé - javítsuk meg és újítsuk fel a kéményt - szigeteljük a melegvizes vezetékeket és tartályokat - elemezzük a ház fűtési-hűtési rendszerének teljesítményét, ha szükséges, cseréljük le egy energiahatékonyabb rendszerre, és kombináljuk megújuló energiaforrásokkal. [31]
40. kép 1854-ban, San Franciscóban épült templom, melyben 268 darab energiatakarékos izzó szereltek fel A történeti épületek energiahatékonyságának javítására vállalt intézkedések felosztása az épület eredeti szövetébe való beavatkozás mértékének szempontja alapján lehet az egységbe
47
és szerkezetbe való minimális beavatkozás, vagy olyan lépés, ami nagyobb, leginkább a homlokzatokat érintő változásokkal jár. Az energiahatékonyság javításának intézkedései, melyek minimális beavatkozással járnak az épület szövetébe és szerkezetébe, a következők: -
-
-
ablakok és külső ajtók tömítése az ablakok és külső ajtók vasalatainak ellenőrzése, javítása a radiátorok falfülkéinek és a redőnyszekrényeknek utólagos hőszigetelése hőszabályozó szelepek szerelése a radiátorokra a melegvíz-vezetékek utólagos hőszigetelése a központi fűtés-hűtés rendszerének hidraulikus kiegyenlítése az energiarendszerek automatikus szabályozását, felügyeletét és ellenőrzését ellátó egység beszerelése energiatakarékos izzók beszerelése a világítótestekbe olyan berendezések alkalmazása, melyek energiát takarítanak meg a vizet fogyasztó eszközök esetén ("okos" zuhanyozás rendszerei, WC-tartályok kevesebb vízfogyasztással, érzékelővel ellátott csaptelepek és piszoárok) az épület világítási rendszerének szabályozása és felügyelete (napfény használata) a fűtést és a háztartási melegvíz előállítását szolgáló rendszer központosítása a fűtési és hűtési rendszer energiahatékonyságának elemzése, és szükség esetén lecserélése új, energiahatékonyabb rendszerre (kazánjavítás, új kazánok beszerelése, energiaforrások cseréje) a szennyvíz és hőjének újrahasznosítása a fűtési rendszer hatékonyságának pótlása vagy növelése a hűtési rendszer hatékonyságának pótlása vagy növelése a szellőző- és légkondicionáló rendszer hatékonyságának pótlása vagy növelése a háztartási melegvíz előállítását végző rendszer hatékonyságának pótlása vagy növelése energiafelügyeleti rendszer kiépítése az elektromos hálózat és a háztartási berendezések hatékonyságának növelése a vízfogyasztás racionalizálása [31]
Az energiahatékonyság javításának intézkedései, melyek nagyobb beavatkozással járnak az épület szerkezetének szövetébe, különösen a homlokzatokon, a következők: -
a külső épületburok hőtechnikai jellemzőinek javítása a tető vagy fűtetlen padlás alatti mennyezet utólagos hőszigetelése ablakok és külső ajtók cseréje (az ablakok ajánlott U-értéke: 1,1 - 1,8 W/m2K) mikrókapcsolók beszerelése, melyek leállítják a fűtést vagy hűtést, ha az ablakok nyitva vannak - az épületelemek (falak, padlók, tetők, valamint minden, fűtetlen térrel érintkező vagy abban folytatódó terület) kivitelezéskor történő vagy utólagos hőszigetelése - szélfogó építése az épület bejáratához - megújuló energiaforrások alkalmazása (napenergia, biomassza, talajhő) a háztartási melegvíz előállítására, például napkollektorokkal vagy áram előállítása fotovoltatikus cellákkal. [31]
Az épület külső burka
48
Annak érdekében, hogy a történeti épületek energiahatékonyságát optimalizálni tudjuk, több tényezőnek, például a ház építéséhez használt anyagoknak, az épület formájának és állapotának, a fényvisszaverési és -elnyelési képességnek, hőtároló tömegnek, hőkapacitásnak, esővíz tetőről történő elvezetésének, illetve az épület általános elhelyezkedésének (vízelvezetés) kombinációjára kell támaszkodnunk. Az ilyen meglévő, épülethez eredendően hozzátartozó, hagyományos rendszerek teljesítményének megőrzését legjobban a rendszeres karbantartással és javításokkal lehet biztosítani, melyek megtartják a falak hőtároló tömegét és vízzárását, ugyanakkor csökkentik a pára elnyelését; mivel a nedves, átázott falak ronthatják vagy teljesen tönkretehetik a ház hőkapacitását. A karbantartásnak és javításoknak az eredeti anyagok és faltömegek védelmére és megőrzésére is ki kell terjednie, és különös figyelmet kell fordítani a kötőanyagokra (például téglafalak esetén a habarcs), melyek a falelemeket összetartják. Mivel a falak adják az épület elsődleges és alapvető védőburkát, tartósságuk és minőségük fenntarthatósága a ház szinte minden rendszerére hatással van. Ajánlott intézkedések - a beavatkozás minimális szintje: 1. Tartsuk karban és újítsuk fel a tető esővíz-elvezetését és az egyéb vízelvezetési rendszereket, ide értve az utcai szennyvízhálózatba való bekötést is. 2. Állítsuk helyre a szennyvíz és vízelvezetés felszín alatti és feletti elemeit, ideértve a később készített aszfalt- vagy betonrétegek eltávolítását. 3. A falat egy egységes elemként húzzuk fel vagy építsük újjá, a habarccsal, vakolattal és fugákkal együtt, természetes anyagokat, például meszet használjunk, ami a fal "lélegzését" fenntartja és elősegíti, illetve hőelnyelőként is működik. [28]
41. kép A kőfal helyreállítása egy felújított házban, Jaffában
49
Ablakok A történeti épületek energiateljesítményét befolyásoló elemek közül kétségkívül legnagyobb hatása az ablakoknak van. Az ablakok és ablakszárnyak cseréjére vonatkozó reklámdömping vezet a (gyakran pontatlan és megtévesztő) információk áradatához, melyek azt sugallják, hogy az épület megfelelő energiahatékonyságához mindenképpen szükséges a történeti ablakok cseréje. Ez a következtetés téves, mégis tovább él a "régi ablakok rossz minőségének" üzenete! Mindeközben a szakértők próbálják továbbadni az információt a történeti ablakok valódi teljesítményével, a befektetés megtérülési idejével kapcsolatban éppúgy, mint az ablakok javításához szükséges tudás és készségek birtokában levő ezermesterekről és kézművesekről, valamint a régi ablakok felújításához és hőtechnikai javításához kapcsolódó lehetőségek széles skálájáról.
42. kép Egyrétegű fém ablak egy ipari épületen, Osijekben A hőátbocsátási tényező U-értéke (ablakokra), amit az ablakok cseréjének reklámozásakor kulcsfontosságú pozitívumként emlegetnek, valójában nem kritikus feltétel az energiahatékonyság szempontjából, viszont a levegő filtrációja (légáteresztés) olyan tényező, amit gyakran meg se említenek az ablakok minőségének értékelése kapcsán, holott ez okozza leggyakrabban az épületben lakók komfortjának és kényelmének csökkenését. A levegő beáramlása számtalan helyen bekövetkezhet az ablakon belül és körül, ez felelős a nem kívánt konvekciós légáram kialakulásáért, ami a huzatot okozza, és a huzatot nevezik meg a meglévő ablakok új ablakra cserélésének legfőbb okaként. Ez ismét csak nem igaz, mivel a régi, felújított - hagyományosan dupla vagy tripla szárnyú - ablak rendszeresen meghaladja az új ablakok teljesítményét, különösen, ha integrált tömítéssel kombinálják azt.
50
Az ablakok cseréjekor gyakran csak az ablakszárnyakat váltják le, ami egyáltalán nem oldja meg a falak és keretek közötti filtrációs (légáteresztési) problémákat, valójában inkább ront rajtuk az új ablakok beszerelése során. Szintén sok ablakot készítenek olyan anyagok (vinil, üvegszál és alumínium), illetve technológiák (ragasztás, hegesztés, bilincsekkel / kapcsokkal való rögzítés) alkalmazásával, melyek javítása nem egyszerű.
43. kép Eredeti ablakok javításra várva A karbantartott történeti, dupla szárnyú ablakok hőátbocsátási tényezője jobb, mint a hőszigetelő üvegezéssel ellátott új ablaké; ha ehhez hozzávesszük a függönyöket is, a régi ablakok valós energiateljesítménye nagyon magas, méltán hasonlítható össze az újéval, miközben lényegesen alacsonyabb a költsége, emellett az épület történeti szervességét is megőrzi, ami anyagiaktól függetlenül pótolhatatlan érték. Az ablakoknak az épület külső burkának energiateljesítményében betöltött szerepével kapcsolatban nagy a bizonytalanság. Az ablakok általában a külső falak 15-20%-át teszik ki. Továbbá a hő leggyakrabban az épület körüli, külső tér felé mozog, a falakra merőlegesen, a tetőn vagy az alapfalakon át. Így azon ajánlások, melyek a falak hőátbocsátási tényezőjének értékénél jobb fizikai tulajdonságú ablakok beszerelését javasolják, csak az anyagi és építőanyagokkal kapcsolatos erőforrások elvesztegetéséhez vezetnek. Az épületeket karban kell tartani. Mikor olyan építőipari termékkel találkozunk, melyet a "karbantartás nélkül" vagy "karbantartás nem szükséges" szlogennel reklámoznak, az a termék az esetek többségében nem felújítható, javítható vagy újjáépíthető.
51
44. kép Fa ablak a házon, valamint a műhelyben javítás előtt és után Az ablakok cseréje általában ebbe a kategóriába esik, mivel - ellentétben a történeti ablakokkal, melyeket úgy terveztek és alakítottak ki, hogy "mindörökké" javíthatók legyenek - a csereablakokat, ha nem funkcionálnak tovább, újra ki kell cserélni. Ez az ablakelemek cseréjének energetikailag hatástalan és fenntarthatatlan, folyamatos körforgását indítja el. Végezetül, sok esetben a csereablakok beszerelésével járó költségek és a várható megtakarítások (a gyártók kimutatásában) nagyon hosszú periódusra vonatkoznak, gyakran hosszabbra az ablak várható élettartamánál is, sokszor megtalálható (rejtett) adatként a kiegészítő befektetés megtérülési periódusa, ami 100 és 200 év között változhat. Ajánlott intézkedések - a beavatkozás minimális szintje: 1. Tömítéssel erősítsük meg az ablakok és falak közötti csatlakozást a légátbocsátás csökkentésére. 2. Korszerűsítsük az ablakok teljes rendszerét, beleértve a szárnyakat, tokokat és vasalatokat is.
52
3. Állítsuk helyre és újítsuk fel a tömítéseket, melyek az ablakok, tokok és szárnyak elemeit összekötik. 4. Cseréljük ki az ablakok üvegezését; abszorbens réteggel készült fóliázott üveget és alacsony kibocsátású (Low-e) üveget használjunk. A gáznemű kitöltéssel ellátott, dupla vagy tripla hőszigetelő üvegezés beszerelésekor az ablakok elérhetik az U<0,80 W/m2K értéket is. A low-e üvegeket a hőszigetelő üvegezések közötti légrés felé eső oldalukon speciális fémbevonattal látják el, ami a rövid hullámokat (napsugarakat) átengedi, de visszaveri a nagy hullámhosszú sugárzást (infravörös sugarakat). 5. Őrizzük meg, javítsuk ki vagy pótoljuk (az eredeti állapotnak megfelelően kialakítva) az eredeti vasalatokat. 6. Gondoljuk át dupla üvegezésű ablak beszerelését a fal külső vagy belső síkján. [28] Fűtés Függetlenül azok tipológiájától, egyes szerzők a klasszikus fűtési rendszerek energiahatékonyságát gyengének tartják, míg ugyanakkor mások hisznek azok hatékonyságában. Ez a félreértés leginkább a rossz minőségből vagy nem megfelelő karbantartásból származó hibákból vagy hiányosságokból fakad. Ahogy egyre elterjedtebb alternatívát jelentenek a csövekben a levegő kényszerített áramlásával működő rendszerek a radiátoros fűtéshez képest, egyre kevesebb az olyan szakember és mesterség, mely rendelkezik utóbbi, "idejétmúlt" fűtési módok karbantartásához szükséges tudással és tapasztalattal, és ők is inkább az égők és üzemanyag-ellátás kezelése felé fordulnak a teljes rendszer és elemeinek karbantartása helyett.
45. kép Polip-típusú, 102 éves, korábban szénnel fűtött kazán, az épület történelmének része 53
A hagyományos fűtési rendszerek hatékonyságát csökkentő sajátos problémák egy részét könnyen és olcsón meg lehet oldani, s közben az ilyen helyreállítás hosszútávú hatással jár. Ez elsősorban az alkatrészek (szelepek, tömítések, szűrők, tekercsek) javításával és pótlásával függ össze, ugyanígy fontos a non-korrozív, pH-egyensúlyban levő környezet fenntartása a kazánban. A hőelosztás elemei, elsősorban a csövek, időszakos átvizsgálást és ellenőrzést igényelnek, ami nyomáspróbaként (általában az üzemeltetési nyomás kétszeres szintjén), füstpróbaként (a szivárgások és lyukak megállapítására), ultrahangos vizsgálatként (a csövek és falak csatlakozásának ellenőrzésére) is végrehajtható, vagy a kritikus pontokon a cső egyes részeit el lehet távolítani / kivágni, hogy szemmel is felmérhetővé váljon a rendszer állapota. Ezután az általános értékelés után minden egyes radiátor ellenőrizni kell. Amennyiben megtalálható, el kell távolítani a fém (ezüst vagy arany) festéket, melyet a radiátorok bevonataként alkalmaztak; ezek a színek nagy mértékben csökkentik a radiátor hősugárzó képességét. A radiátorok teljesítményének egyedi beállítására hőszabályozó szelepeket lehet felszerelni, ezáltal hatékonyan lehet megvalósítani az épület igény szerinti fűtési zónákra való felosztását, sokkal alacsonyabb ár mellett. Ajánlott intézkedések - a beavatkozás minimális szintje: 1. Rendszeresen ellenőrizzük a rendszer elemeinek szavatosságát (szelepek, szűrők, Tcsatlakozások, tekercsek, csövek), és szükség esetén cseréljük ki azokat (5-10 évente). 2. Szereljünk hőszabályozó szelepeket a kiválasztott radiátorokra. 3. Állítsuk be az (előre) programozható termosztátot a nagy hőmérsékleti ingadozások elkerülésére. [28] Világítás A fény végül hővé válik. Ez a tény a legfontosabb tényező a fényforrás minőségének vagy hatékonyságának figyelembevételekor. A fény három primer formája jelenik meg az épületekben, úgymint napfény, belső világítás, illetve az épületen kívüli fények (közvilágítás, jelek és közlekedési lámpák, biztonsági világítás és az épület formáját hangsúlyozó kivilágítás). A fény mindezen formái az épületekhez köthetők, együtt alkotják az épületek energiafogyasztásának második legnagyobb csoportját, éppen ezért fontos a világítás optimalizálása - hogy kielégítsük a fény iránti emberi igényt, ugyanakkor csökkenstük a világítás működtetésének költségeit, illetve változtassunk a mesterséges és természetes fény alkalmazásának arányán. A történeti épületek nagy részben természetes fényt használnak, mérsékelve mind a mesterséges világítás szükségességét, mind az abból eredő hőterhet. A ház energiahatékonysága javulni fog a belső udvarok és átriumok megtartásával, felújításával, valamint nagy ablakok kialakításával, melyeket az árnyékolás változatos eszközeivel és szerkezeti elemeivel (tornácok, előtetők, a fény megtörését és belső térbe juttatását segítő passzív prizmák) egészítenek ki. A napfény fokozott kihasználása kombinálható a mesterséges fényforrások működésének javításával is, ha egyszerűen kicseréljük az izzókat, tekintettel a különböző terek és használók egyedi igényeire. [28]
54
Ajánlott intézkedések - a beavatkozás minimális szintje: 1. Teremstük meg és térjünk vissza a napfény használatának eredeti mértékéhez, ami a mesterséges villanyfény bevezetése előtt létezett. 2. Újítsuk fel és helyezzük működésbe az eredeti ablakokat, bevilágítókat, kupolákat, felülvilágítókat eredeti méretükben, észrevéve, hogy a korszerű ablakok testes tokjai a bejutó fény mennyiségét ugyanazon (fal)nyílás esetén 15-20%-kal csökkenhetik. 3. Távolítsuk el az üveg (polikarbonátból és bakelitből készülő) védőbevonatát, ami drámaian csökkenti az ablakon bejutó fény mennyiségét. 4. Távolítsuk el a Luxfer prizmákat fedő festéket és bevonatokat; melyekkel egyrészt eső elleni védelemként, másrészt az idők során változó esztétikai okokból vonták be azokat. 5. Szereljünk energiatakarékos izzókat az összes világítókészülékbe. Ilyen izzók mindenféle formában, fényerősséggel, méretben és színben kaphatók; így ma már a fény megfelelő szintjének és minőségének eléréséhez nem kell többé kompakt fénycsövet használni a történeti épületekben. [28]
46. kép F.L. Wright házának belső tere természetes fényben úszva
55
5 A VIDÉKI ÉPÍTÉSZET MINT A PANNON-SÍKSÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK RÉSZE 5.1 A vidéki építészetről A múltban a vidéki építészet karbantartási és felújítási problémáit gondosan és időben végezték el a vidéki házak tulajdonosai. Az elmúlt évtizedekben, az Európa vidéki területeit érintő gazdasági folyamatok eredményeképpen a falvak, különösen a hegyvidékek legtöbb érintetlen, eredeti falusi létesítménye és lakóháza elvesztette funkcióját, és teljes mértékben elhagyatottá vált. Ebben az időszakban fokozatosan tűntek el azok az anyagok és építési technológiák, melyek a ma általunk ismert vidéki épített tájat létrehozták. Egy jelenleg zajló, ellentétes folyamat figyelhető meg a falusi és kulturális turizmus irányában, a tendencia a vidéki területek újjáépítését és rehabilitációját, illetve a falusi házak új funkcióval történő átalakítását foglalja magában.
47. kép Ipša grange („salaš“ = tanya) Novi Čeminacban (Újlaskafalu) Ezt a rehabilitációt gyakran túl gyorsan és gondatlanul kezdték meg, anélkül, hogy figyelembe vették volna az építők, földművesek tapasztalatait, akik képesek voltak teljes mértékben kiaknázni a helyi erőforrásokat, anyagokat, éghajlati viszonyokat, a termőföld jellemzőit, növényzetet stb. Azonban az olyan házaknál történő beavatkozáskor, melyek az építkezés hagyományos módszereivel, legtöbbször égetett vagy szárított, nagy hőtehetetlenséggel és kis lyukakkal rendelkező téglából készültek, arra a következtetésre juthatunk, hogy az energiahatékonyság növelésének lehetőségei itt korlátozottak. 56
Így tehát egy parasztház energia-megújítását (átalakítását) elsősorban az energiaszükséglet / világítás, fűtés és hűtés igényének csökkentését szolgáló, passzív műszaki megoldásokra lehet alapozni. Csak ez után a kezdeti megközelítés után érdemes az előállított energia felhasználásának maximalizálását segítő, aktív technológiákat alkalmazni. A vidéki építészet területén, a meglévő, már felépített környezetben az energiaigények csökkentése és a megújuló energiaforrásokon alapuló, innovatív technológiák beépítése kihívás elé állítja a tervezőket. [2] Ajánlott intézkedések - a beavatkozás minimális szintje: A vidéki házak energia-megújítását a meglévő épület és elemeinek kontextusában kell megtervezni és megvalósítani: 1. fontos az energiaszükségletek és -fogyasztás csökkentése, ezt követően lehet fokozatosan bevezetni a megújuló energiaforrások előállításának eszközeit 2. minden felújítási munka során természetes és öko-kompatibilis anyagokat kell használni 3. minden felújítási munkát egyedileg, a házra szabottan kell elvégezni 4. a cél olyan megoldások azonosítása, melyek elfogadható kompromisszumot jelentenek az energiahatékonyság és a meglévő vidéki táj között, és el kell utasítani azokat a megoldásokat, melyek ugyan teljes mértékben megfelelnek az energiahatékonyság követelményeinek, viszont általuk hátrányba kerül a falusi ház megőrzésésének szándéka. [2]
48. kép A pannon házak homlokzatai
57
Miért is kellene ma az építtetőnek és befektetőnek követnie és tiszteletben tartania a hagyományos építészet elveit? Néhány a válaszok közül: - a hagyományos építészet helyi, természetes és könnyen beszerezhető, környezetbarát anyagokat alkalmaz; így szállításukhoz, feldolgozásukhoz és tárolásukhoz minimális energiát kell felhasználni - a hagyományos építészet az adott régióban bevált építési megoldásokat alkalmazza; a pannon régió esetén így szolgál a tornác nap elleni védelemként, a ház hosszan elnyújtott alakja segít legjobban kihasználni a jellemző vidéki telekformát, és az ilyen házban nyáron hűvös, télen meleg van - ami a vastag falaknak, tornácnak és a padlásfödém kitöltésének köszönhető - ha a hagyományos építészet szellemében építünk házat, ezzel megőrizzük és fenntartjuk a falu megjelenését és városhoz viszonyított sajátosságát, így növeljük a pénzkereset lehetőségeit a mezőgazdasággal nem foglalkozó vidéki területeken.
5.2 A pannon parasztház általános jellemzői
49. kép Pannon táj A pannon épület legeltejedtbb típusa a “nabijača” - a döngölt földből vagy favázzal épített ház. A döngölt földből épített ház pelyvával vagy finomra vágott szalmával kevert földből és agyagból készült. A ház alapját a kemény talajig ásták le. A favázat, pillérek közé helyezett léceket a tölgy gerendából készített alapozásra tették, ezek közé tömörítették a nedves földet 40-50 cm vastagágban. A földet “ćuskija” - hengeres fenyő gerenda, “špica” - hegyes fadarab és “begeš” - fakalapács segítségével tömörítették, a szerszámoknak Szlavónia és Baranya különböző részein eltérő helyi neveket adtak. A földet a falu közelében termelték ki.
58
Az ajtók és ablakok nyílásait később vágták ki. A fal tetejére tölgy gerendákat – „vijenac” tettek. Mennyezet gyanánt „vitlovi”-t (magyarul pólyás karófödém, de a karót vitlifának is hívták - a ford.) készítettek, ami vágott szalmával és pelyvával kevert földbe forgatott vékony, hengeres fakarókból állt. Az így előkészített és kiszárított „vitlifákat”-t a padlásgerendák közé helyezték. A padlásfödém tetejét döngölt földdel készítették. A „nabijača” házak oromfalát építették utoljára. Mikor a falak kellőképpen kiszáradtak, vályogtéglából vagy égetett téglából készítették el az oromfalakat. Az oromfalba általában két apró nyílást vágtak. Ha az oromfal ívekkel készült, „kibla”-nak nevezték.
50. kép Háború pusztította homlokzat oromfallal - „kibla”-val A 18. század során a fából épült házakat favázas épületek váltották fel. Bár Szlavóniában bőséges faállomány állt rendelkezésre, a század végére az erdők védelmére elkezdték a favázas építési rendszert alkalmazni, ahol a pillérek és merevítések fából, a kitöltések pedig vesszőfonatból, farönkökből vagy vályogtéglából készültek. A 19. század második felében égetett téglát (téglát) használtak építőanyagként. A falakat sárpaticcsal - agyag és pelyva keverékével - vonták be. A belső falakat kimeszelték, amit később gyakran festéssel („molovani”, „maljovani”) - azaz gumi hengerrel felvitt virágmintákkal díszítettek. A "mintákat" különböző, általában kék vagy zöld színekben, hengerrel festették a falra. A ház külső falait is egy réteg földdel (pelyvával vagy vágott szalmával keverve) fedték, majd mésszel festették, amihez kék, sárga vagy fehér festéket adtak, vagy fehér festékkel és színek hozzáadásával díszítettek.
59
A 20. század elején épült házaknál gyakran tettek stukkódíszítést az ablakok köré vagy az oromfal két kis nyílása közé, feltüntetve az építés évét stb.
51. kép A pannon ház alaprajza A hagyományos szlavóniai és baranyai házak többszobás, egyszintes épületek, melyek tisztán oszthatók gazdasági és lakórészre. A hosszúkás alaprajzot, mely a szobáknak az udvar mélységével párhuzamos sorolásából fejlődött ki, Španiček szerző szerint a következő szerkezetekkel építették: favázas szerkezet kitöltéssel döngölt föld falak vályogtégla kőművesmunka égetett tégla kőművesmunka. A szobák hagyományos elrendezése szerint mindig volt egy "nagy" első szoba, emögött volt a konyha és egy kisebb szoba. A régi házaknak nyitott tűzhelye volt boltozatos mennyezettel. Később a konyhába és a szobákba is téglakemencét építettek. A szobákban a téglakemence - „farune“ - körül ülésre alkalmas padka - „banak“ - készült. A kemencét a konyha felől táplálták, ahol egy tűzhely állt. Később a kemencéket tűzhellyel ellátott kályhák váltották fel, majd azokat fémlemezes kályhák és ipari vaskályhák követték. A szobákban a padló döngölt földből készült, míg a nagy első szobában általában hajópadlót fektettek le. Az asztalosmunkákat eredetileg gondosan barna vagy zöld színre festették. A tetőszerkezetet általában nyár- vagy akácfából készítették. A tető fogópáros szarufa szerkezettel készített nyeregtető volt. A régebbi házak fedése szalmával vagy náddal történt, amit „ritovi“-ba vágtak, majd a 19. század második felében, a téglagyárak megnyitásával és égetett agyag termékek gyártásával a tetőfedés is megváltozott. Ezt követően tetőcserepeket használtak. A pannon ház falainak energiajellemzői Régen az volt szokás, hogy a házakat különböző falakkal építették, attól függően, melyik oldalra kerültek. A déli oldalra vályogtéglából építették a falakat, az északin a vályog- és az égetett téglák soronként váltakoztak. A falak függőleges keresztmetszete is változott az összetevőit illetően, az alsó részeket a nedvesség miatt égetett téglából készítették, vagy
60
szigetelés gyanánt vízszintesen tetőcserepeket helyeztek be. A felső részt általában vályogtéglából építették. A föld anyagú, főleg a döngölt földből készített falak hőtulajdonságait és energiajellemzőit különösen ki kell hangsúlyozni. Az ilyen falak homogén tömege lehetővé teszi a lassú felmelegedést és lehűlést, illetve a rövidtávú hőfelhalmozást. Ennek megfelelően az éjszakai lehűlés a szobát nappal hűti a falak sugárzása révén, majd a nap folyamán összegyűjtött hőt a falak éjjel bocsátják ki, kellemesen felmelegítve a szobát. A földalapú anyagok elnyelik a többletnedvességet, és az alacsonyabb nyomású pontokhoz szállítják, vagy a szükséges mennyiséget visszatartják az anyagban. Pontosan a fűtés és hűtés, illetve a párakibocsátás és elnyelés ilyen, napszakonként változó jellemzői miatt nagy hiba kiegészítő, korszerű anyagokból készült szigetelés alkalmazása a földfalak felújításakor, mert az megakadályozza a fal lehűlését, és felborítja a páratartalom szintjét.
52. kép Döngölt földből készített fal A döngölt földből épített falakat kétoldalú fa vagy fém zsaluzat közé föld, vágott szalma vagy forgács döngölésével készítették. A döngölt föld falhoz szükséges földet egy nagyjából 3 méter átmérőjű gödörből termelték ki, közel az építkezés helyszínéhez. A gödörbe vizet öntöttek, hogy megnedvesítsék a földet. A keveréket 12-24 óráig kellett pihentetni, és másnap lehetett felhasználni. A földhöz pelyvát, forgácsot, vágott szalmát, füvet és lótrágyát adtak. A vágott szalmát vagy forgácsot kötőanyagként alkalmazták, ami növeli az anyag rugalmasságát, és megelőzi a száradásból eredő repedések kialakulását. A falfelületet kötelezően vesszőfonattal erősítették meg, a sarkokon kiegészítő megerősítéssel látták el. A 61
falakat szakaszokban építették, a deszka zsaluzat két fala között tömörítették a keveréket, és a fal következő szakaszát csak az előző száradása után készítették el. Így körülbelül 30 cm vastag földréteget döngöltek 5-6 cm fallá. A tömörítést nagyjából 10 cm-s rétegenként végezték, a munkához fa döngölőt használtak.
53. kép Vályogtégla fal A fal kiegyenesítését ásóval és „žuljača“-val végezték. A sarat kézzel tapasztották a falra, később fém szerszámokat használtak, melyekről könnyen el lehetett távolítani a sarat, erre a célra fa eszköz nem volt alkalmas. A sarat több rétegben kellett felvinni ahhoz, hogy sima felületet kapjanak - összesen 3-5 cm vastagságban -, színe agyagtól függően barna, szürke vagy vörös volt. A döngölt falak vastagsága 50-70 cm között változott. Az úgynevezett érés, azaz a falak teljes kiszáradása két évig is eltarthat a szerkezet összetevőitől és vastagságától függően. A fontos szerkezeti elemeket, a nyílások, füstcsatornák és áthidalók melletti falvégeket általában fa zsaluzatok segítségével alakították ki - a "díszléceket" huzallal és ékekkel jelölték ki. Ezen falak jellegzetességéhez tartozik bontásuk is. A falak vízszintes rétegenként készültek, és bontásukat is szakaszonként végzik, csak éppen függőlegesen. Ezeket a falakat úgy bontják el, hogy függőleges szakaszokra törik őket, s azokat aztán kitolják a falból. A döngölt falból épült ház két vagy három hét alatt teljesen elkészült. Az építéshez állványzatot használtak, és a gerendákat oldalról merevítőkkel támasztották meg a nagyobb magasságokban. A falat a felül két sor égetett téglával fejezték be; a mennyezeti gerendát erre a rétegre tették. 62
A döngölt földből készült falak ablakainak s ajtóinak áthidalóit keményfából (akácból) készítették. A nyílásokat ezt követően vágták a falba, vagy már a fal építésekor behelyezték a fa öntőkereteket. A nyílásokat leghamarabb hat hónappal a fal készítését követően lehetett kivágni. A vályogtéglát kiszárították, az égetetlen agyagtéglát Szlavóniában és Baranyában a rendelkezésre álló agyagból és löszből készítették. A döngölt föld falakhoz képest az agyagfalak előnye az előregyártott elemek készítésében rejlik, ami az építkezés folyamatosságának függetlenségét és a zsaluzat használatának elhagyását tette lehetővé. Az égetetlen tégla kézműves munka, mérete közmegegyezésen alapult, mindazonáltal formánként eltért.
54. kép A vályogtégla fal összetevői - forgács, víz, föld
55. kép A vályogtégla előállítása A tégláknak két elterjedt mérete létezik, a 28/14/7, vagy a 30/15/8 és 40/15/10. A vályogtégla gyártásának előkészítéséhez olyan keveréket csinálnak, mint a döngölt föld falakhoz: földet, vágott szalmát vagy forgácsot használnak. Az agyag "habarcsot" kötőanyagként alkalmazzák az építkezés során, a falak ugyanolyan kötésben készülnek, mint a hagyományos téglafalak, és a fugák minimálisak, kisebb mint 1 cm szélesek. A fal mérete a kötéstől függ, 30 cm és 45 cm között változik simítás nélkül. Az áthidalók jellemzően fagerendák.
63
5.3 Gépészeti és elektromos szerelvények a pannon parasztházban Ma, a 21. század elején a vízellátás, szennyvízelvezetés, elektromos, telekommunikációs szerelvények, a világítás berendezései, valamint a fűtéshez és hűtéshez kapcsolódó szerelvények (gázvezeték, melegvíz-vezeték stb.) mind jelen vannak a lakásokban. Abban az időben, mikor a szlavóniai és baranyai hagyományos házak elrendezését meghatározták (ebben a régióban a falusi házak építési elve évszázadok alatt formálódott, míg végleges alakja a 19. században jött létre) nem volt közös vízellátás, szennyvízelvezetés vagy elektromos infrastruktúra. Ennek megfelelően a házban csak a fűtés és hűtés "berendezései" voltak - kandalló vagy kemence és kémény -, és minden más tevékenység a házon kívül, a telken zajlott. A szlavóniai és baranyai hagyományos házakban földből vagy téglából épített kandalló (nyitott tűzhely) volt, ami főzés, fűtés, hússzárítás és ruhaszárítás céljára szolgált. Később a nyitott tűzhelyet gyakran zárt kemencévé alakították, és az emberek azon tudtak aludni télen. Kezdetben a tűzhelynek, illetve az annak helyet adó középső szobának nem volt kéménye, viszont, az épület többi részét fedő más (fa) mennyezetektől eltérően, itt tégla boltozatos volt a mennyezet. Az első kémények a tűzhely alján kialakított füstcsatornák voltak, ezek fújták ki a füstöt a tűzhelyből, illetve a hús szárítására használt füstölőként is szolgáltak. Ezeket a kéményeket többnyire fadeszkákból készítették, sövényfonatra tapasztott sárral fedték. 1788-ben, a gyakori tűzesetek miatt II. József császár betiltotta a fakémények használatát, s elrendelte téglakémények építését, melyeket szintén sövényfonatra tapasztott sárral fedtek. Ez az oka, hogy a vályogtéglából és döngölt földből épített házakban nagy számban található égetetlen téglából készült kémény. Az utcai szobát legtöbbször téglakemencével fűtötték, csakúgy, mint a középső szobát (a hátsót viszont ritkán). A téglakemencéket a középső szoba mentén helyezték el, onnan táplálták őket, illetve ott is csatlakoztak a kéménybe. A 20. században a téglakemencét felváltotta a háztartási kazán, amit kovácsolt vagy öntöttvasból készítettek. Elektromos szerelvények és felújításuk módszerei A 20. századi villamosítás után az áramot felső légvezetékek segítségével juttatták a falvakba, illetve azok minden egyes házába. Az elektromos szerelvények házon belüli elvezetése legtöbbször a fal felszínén vagy a mennyezeten, Bergman-csövek (alumínium csövek bitumenes lemez szigeteléssel) és fém bilincsek használatával történt. Az elektromos berendezések bevezetése előtt a hagyományos házak világítását gyertya lámpásokkal és petróleumlámpákkal oldották meg, a villamosítás után pedig főleg árnyékolt izzókkal (zománc vagy porcelán lámpaernyővel). A kivezetések és lámpatestek száma, beleértve az utcai homlokzat kültéri világítását (üveg izzóval ellátott lámpa („duda“) és fém ernyő) minimális, szobánként egy volt. Emiatt gyakran a mennyezeti világításnak (izzónak) dupla kivezetése volt. Baranyában az első elektromos szerelvények 1928-ban jelentek meg; Batinába (Kiskőszeg) az "áram" Bezdanból érkezett.
64
56. kép Elektromos szerelvények a pannon házban - döngölt föld falba süllyesztett vezetékek, mennyezeti és fali világítás Az új elektromos szerelvények beépítésének vagy a meglévő rendszer felújításának problémáját a hagyományos házak esetén két módon lehet megközelíteni: az első szerint a szerelvényeket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy a lehető legkevésbé látszódjanak, a másodiknál viszont minden új beavatkozást jelölnek és láthatóvá tesznek a helyiségekben. Legtöbb esetben tanácsos a vezetékeket rejtve, a vakolat alatt elhelyezni, viszont mindig könnyen hozzáférhetővé kell tenni azokat műanyag védőcső használatával. A vezetékeket a padló és fal csatlakozásánál, vagy szögvas, illetve szögletes vezetősín alkalmazásával a mennyezeten is lehet vezetni. Minden egyéb vezetéket, melyet csőben, hasonló eljárással szerelnek (telekommunikációs szerelvények, vezetékes telefon, antennakábelek) hasonló módon kell beépíteni. Fontos úgy megválasztani a házon belül megjelenő, az elektromos berendezésekhez kapcsolódó egyéb elemeket, mint például konnektorokat, kapcsolókat, készülékeket, gyűjtő- és elosztódobozokat, hogy azok funkcionálisan illeszkedjenek a 21. században átalakított hagyományos ház szelleméhez. Amennyiben a választás, akár házon belül, akár házon kívül, a szerelvények látszó elhelyezésére esik, a vezetékeket védőcsőben helyezik el, műanyag ütközőkkel szerelik fel a fal vagy mennyezet felszínén. Ez a megoldás a vezetékek könnyebb hozzáférését és szerelését teszi lehetővé, emellett kihangsúlyozza a ház eredeti anyaghasználata és az új beavatkozás során alkalmazott anyagok közötti különbséget. A külső elektromos szerelvényeket - elosztószekrényeket és a ház csatlakozószekrényeit - a ház főhomlokzatától távol, a hátsó homlokzaton vagy a tornácon kell elhelyezni. A vízellátás és szennyvízelvezetés hálózata, felújításuk módszerei Ma a falvak többségében van már ivóvízvezeték, így a kutak vizét főleg gazdasági célokra használják.
65
57. kép Árnyékszék rajza A víz- és szennyvízhálózat épületen belüli kialakítása a parasztház eredeti anyagszerkezetét tekintve a rombolás egyik lehetséges veszélyforrásának számít, kezdve már az új helyiség megtervezésétől (a fürdő elhelyezésétől a hagyományos alaprajzi rendszeren belül) a csövek falakon és padlókon való átfúrásáig. Számtalan lehetséges megoldás létezik:
az épülettől független, különálló fürdőszoba építése, fürdőszoba hozzáépítése a meglévő létesítményhez és fürdőszoba kialakítása a parasztházon belül.
A legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás külön mosdó építése, ami követik a ház hagyományos elrendezését és lehetőséget teremt a korszerű szerelvények egyszerű elhelyezésére. Amennyiben a meglévő épületen belül alakítanak ki fürdőszobát, a csöveket föld alá kell tenni és egy résbe (horonyba) rejteni a falban. A nedvesedésnek kitett helyeket vízzáró anyaggal (kerámia csempével) kell burkolni, mivel a pára a hagyományos ház legtöbb szerkezetére - fa, agyag, tégla - romboló hatással van. A konyhákból és fürdőkből származó mosdó- és fekáliás szennyvizet házi szennyvízelvezető rendszerrel lehet összegyűjteni, majd a ház szennyvízbekötésével a közművek gravitációs gyűjtőjébe vezetni. Ha nincs közművesített szennyvízhálózat a faluban, emésztőgödör kialakítása szükséges. Az emésztőgödröt a gazdasági épületek mögé kell helyezni, az átmosódás veszélye miatt legalább 20 méterre a kúttól. Az emésztőgödör téglából, vízzáró betonból vagy műanyagból épülhet. A tégla emésztőgödör kialakítását el kellene kerülni a szivárgás, valamint a hidrosztatikai nyomás hosszútávú hatására bekövetkező falomlás veszélye miatt. A leggyakrabban betonból készítik az emésztőgödröt, ebben az esetben fontos biztosítani a fenéklemez és falak vízhatlan csatlakozását; amit minőségi módon gumi dilatációs szalagok beépítésével lehet elérni. Amennyiben a gödröt normál betonnal alakítják ki, fontos a külső falakat vízzáró lemezekkel vagy bevonatokkal szigetelni. A tetőről az esővizet fém ereszcsatornákkal vezetik el.
66
58. Esővízcsatorna Fűtőberendezések és felújításuk módszerei A fűtési rendszernek a központi fűtéshez (egy kazán központi elhelyezkedéssel) alapvetően nagyon hasonló elvét manapság is meg lehet tartani bizonyos módosításokkal. A központi fűtés energiaforrását, általában gázkazánt (ha van, a gázvezetékre, ha nincs, gázpalackra kötve) a fürdőszobában vagy a padláson lehet elhelyezni, a fa- vagy olajtüzelésű kazánt kazánházba és a cserépkályhát vagy tűzhelyet a konyhába, illetve az utcai szobába lehet tenni. Az otthonon belüli fűtési szerelvények akár a klasszikus formában (rézcsövek és radiátorok), akár a padlóban vagy a falban, a burkolat rétege alá szerelve is megjelenhetnek. Ezen rendszerek előnye, hogy láthatatlanok, és ajánlott (falak esetében) többrétegű agyag vakolattal és (padlóknál) döngölt földdel takarni őket. Mindkét anyag természetes és jelen van a hagyományos házban, emellett kiváló hőszigetelőként működik.
67
59. Konyhai kemence a ház összes szobájának fűtésére A meglévő falazott kémények azért szorulnak felújításra, mert korábban több átalakításon estek át a különböző tüzelőanyagok eltérő - szilárd, folyékony vagy gáz - állapotának megfelelően, valamint a hosszú használat okozta károk, a lerakódások stb. miatt is szükség van a javításra. A megfelelő újjáépítés nélkül szén-monoxid mérgezés következhet be, vagy a kémények belsejében, a korom belobbanásával tűz keletkezhet. Legtöbb kéményt rozsdamentes acél rendszer segítségével újítják fel, ami biztosítja a tűzállóságot, illetve ellenáll a kondenzációnak és rozsdának.
5.4 Tetőszerkezetek és tetőfedések A hagyományos épületek tetőszerkezetét általában fenyőből készítették, míg a szegényebb házaknál savanyú fát (kőris, hamis dió) és nyárfát használtak, még ha ezek a fafajták elkorhadhatnak akár egy év alatt is. A Szlavónia és Baranya hagyományos építkezésében látható tetők legtöbbször nyeregtetők, a tetősíkok hajlásszöge meredekebb. A tetőgerinc általában merőleges az utcára, azzal csak ritkán párhuzamos. A szerkezetek, melyekkel leggyakrabban találkozhatunk, az üres, szarufás fedélszék, a fogópáros fedélszék és a szelemenes fedélszék - közönséges és függesztett oszloppal.
68
60. kép Hagyományos oromfal A tető felújítása és rekonstrukciója A teljes tetőszerkezet vagy elemeinek rossz állapota indokolhatja a tető felújítását, míg a padlástér beépítésének oka a hely lakótérként való kihasználása szokott lenni. Az első eljáráshoz szakemberek bevonása szükséges a tetőelemek teherbírásának és állapotának felmérésére, míg a tetőtér beépítése építési engedély megszerzéséhez is kötődik. A hagyományos szlavóniai és baranyai házaknál az alacsony gerincmagasság miatt nincs túl nagy lehetőség a tetőtér beépítésére, viszont nem ajánlott a kívánt magasság elérésére térdfalat építeni az átalakítás során, mivel az megbontaná az épület tömegarányait. A tetőelemek felújítása azért is szükséges, mert a fenyő több hatásból fakadó romlásnak van kitéve - úgymint nedvesség, víz, jég, rovarok, valamint a hó- és szélteher okozta behajlás. Az elemek felújítása előtt át kell nézni a tetőszerkezetet, és szükség esetén szakértőket kell bevonni a munkába. Azokat a gerendákat, melyek valószínűleg csökkent és nem megfelelő teherhordó kapacitással bírnak, azonos fajtájú és méretű anyaggal kell kicserélni. Bizonyos esetekben a tető állapota miatt az összes meglévő gerendát és szarufát ki lehet cserélni. Az egyszerű felújítással ellentétben a tető felújítással egybekötött átépítése a tető megjelenésében is változásokat jelent, melynek oka a tetőhöz vagy a házhoz való hozzáépítés lehet, és ez legtöbb esetben engedélyköteles. A padlástér beépítésekor mindig észben kell tartani a lépcső elhelyezését és korrekt szerkesztését, az új helyiség természetes megvilágítását és szellőzését, illetve az összes szükséges szerelvényezés beszerelését. A meglévő fedés megtartása esetén a tető víz- és hőszigetelése nagy befektetéssel, és a
69
rétegrendbe történő jelentős beavatkozással jár, míg ha új fedést kap a tető, a szigetelést a szarufák fölé is el lehet helyezni. A padlás hőszigetelése Amennyiben a padlást lakófunkcióra fogják használni, szükség van a tető hőszigetelésére. Az új tető hőszigetelése a következők szerint történik: az utolsó ferde mennyezeti felületre helyezik a párazáró fóliát, arra a hőszigetelő anyagot, majd a szellőzőrés jön, erre kerül a vízzáró alátétfólia és a héjazat elemei - gerendák, deszkák és fedés. A tetőtér belső burkolata készülhet hagyományos deszkák, vakolat és nád kombinációjával, de a nád helyettesíthető rabitz-hálóval, burkolható fával (legalább 1,8 cm vastagságban) vagy előregyártott elemekkel (gipszkarton táblák). A hőszigetelést két módon lehet "beilleszteni" a régi tetőszerkezetbe. A tetőfedés és tartószerkezet eltávolítása esetén ugyanazt a technológiai sorrendet kell követni, mint új tető építésekor, míg a héjazat megtartása esetén először az alátétfóliát helyezik el úgy, hogy legalább 4 cm vastag légrést biztosítsanak, majd ennek aljára a hőszigetelést, arra pedig a párazáró fóliát teszik, amit végül fa deszkákkal vagy gipszkarton táblákkal burkolnak. Az alátétfólia és a hőszigetelés között alapvető fontosságú a legalább 4-5 cm légrés kialakítása - a nagyobb rés még jobban akadályozza a túlmelegedést. A légrést megfelelő be- és kiszellőző nyílásokkal kell ellátni a tető ereszénél és gerincénél. A legelterjedtebb hőszigetelő anyagok a polisztirén és a kőzetgyapot, de régi papírt, cellulóz szálakat, pamutot, agyagot, keményhabot, gyapjúszálakat, ásványi szálakat, poliésztert, báránygyapjút stb. is használnak. A hőszigetelés rétegeit a szarufák közé is lehet tenni, így a szarufák láthatóak maradnak, vagy a szarufák alá, ezáltal rejtetté válnak. A tetőfedés az épület tetejének befejező felületét képezi, és tetőszerkezetből, illetve héjazatból áll. A héjazat szerepe a ház védelme a külső hatásokkal szemben, emellett, tekintetbe véve nagy, látható felületét, esztétikai szerepe is igen jelentős. A héjazatoknak teljesíteniük kell az épület csapadék-, hőingadozás (lehűlés és felmelegedés), zaj-, tűzvédelmének követelményeit, vízhatlannak, tűzbiztosnak és tartósnak kell lenniük. Szlavónia és Baranya hagyományos házait általában természetes anyagokkal fedték, ezek közül a leggyakrabban használt: a cserép, a szalma és a nád. Baranya egyes részein, például fa csűrök esetén a fazsindely tetőfedés is megtalálható. Szalma- és nádfedések A szalmához és a nádhoz régen könnyen hozzá lehetett jutni (a Dráva és a Duna kifolyásainál), és olcsó tetőfedő anyagnak számítottak. A nádat télen aratták, mikor a kifolyások befagytak, ezután szárították, kévékbe kötötték és tárolták azt. Napjainkban az anyaghiány, a szalma- és nádfedésben jártas mesteremberek alacsony száma, illetve az ebből fakadó magas árak korlátozzák ezen fedések használatát. Ha a szalmát gaz, magok és a pusztulásra utaló jelek nélkül használják fel, biológiai eredetétől függetlenül tartós anyagnak tekinthető. Rendkívül jó hőszigetelőnek számít, és súlya (nagyjából 70-90 kg/m2), illetve vastagsága (30 cm) révén ellenáll a tűznek és a párának. A szalmából vagy nádból készült fedések sokszor több száz évig kitartanak, attól függően, a világ mely részén készítették őket (többnyire az északi és a keleti féltekén).
70
61. kép Nádfedés Leggyakrabban a rozs-, búza- vagy árpaszalmát, illetve 2-4 méter hosszú, 10-15 cm vastagságú nádkötegeket (kévéket) használnak a 45-60 fokos lejtésű tetőn. A tető típusától függetlenül, a kévéket horganyzott dróttal sorba kötik és az egymástól 20-40 cm-re elhelyezett, a tetőszerkezethez (szarufákhoz) szögelt falécekre rakják fel. A tető aljától kezdik a nádazást, onnan haladnak a gerinc felé. A tető túlnyúlik az oromfalakon, a tartóléceket a tető irányára merőlegesen zárják le álló nádkötegek toldásával. Tetőkiugrás (badja) kialakításakor a tartólécekre merőlegesen kell elhelyezni a szalma- vagy nádkötegeket. Az ereszkiképzésnél a nádat a tető irányára merőlegesen vágják. A tetőgerincet deszkákkal alakítják ki. A tetőáttöréseket (kémények) a gerincnél kell megoldani. Általában a szalmát a gazdasági épületek, míg a nádat a lakóházak fedésére használták. Cserépfedések A cserép a legelterjedtebb épületburkoló elem; égetett agyagból vagy adalékanyagokkal ellátott agyagból, előregyártva készül. Ismert fajtái a lapos vagy sík cserép, a sajtolt cserép és a hornyolt cserép. Szlavónia és Baranya hagyományos házainak tetejét általában sík cseréppel, egyszeres fedésben burkolták. Egy tipikus tető sík cserepeinek mérete180 x 380 mm, a vastagságuk körülbelül 15 mm. A cserepeket 48x24 (28) mm-es, a tető szerkezetéhez (szarufákhoz) szögezett lécekre helyezték, az egyszeres fedés esetén a cseréplécek távolsága nagyjából 30 cm volt (kivéve az első és az utolsó lécet, ahol a távolság kisebb, 22 és 23 cm közötti volt), míg a sűrített egyszeres fedésnél a lécek közötti távolság 14,15 és 16 cm (egy cserép három lécen).
71
62. kép Egyszeres fedés sík cseréppel A szalma- és nádfedés felújítása Az idők során - akár négy-öt év alatt - a nád- vagy szalmafedés tömörödik, szárad és elvékonyodik, s ekkor a héjazatot azonos anyaggal kell kiegészíteni. Tehát rövidebb nádszálakat (egy méter hosszúságig) helyeznek a meglévő rétegbe egy speciális szerszámokkal végzett vágás ("štucanje") segítségével, drótrögzítés használata nélkül. A nád bugáit a gerincen kell halomba kötni. Szükség esetén a külső, fából készült részeket (gerincelemek, az oromfal részei) is újakra kell cserélni, és a nádhoz dróttal hozzá kell kötözni. A nagymértékben elhasználódott nádat új nádra kell cserélni. A fedés megkezdése előtt a nádat ki kell fésülni ("počešljati"); a fésüléssel az elhasználódott szálakat el lehet távolítani, majd összegyűjtésük után pótolni lehet őket. A tető cserépfedések felújítása A cseréppel fedett tető felújítását az elkorhadt, megrongálódott lécek, illetve az elhasználódott cserepek cseréjével lehet elvégezni. Ideális esetben a cserepeket régi, jó minőségű (más szerkezetekről származó, használt) cserepekkel kell pótolni. Amennyiben ez nem lehetséges, a teljes épület tetőzetét olyan új sík cserepekkel lehet fedni, melyek anyagösszetételükben és színükben a lehető leginkább hasonlítanak a meglévő cserépre, illetve ugyanazt a fedési technikát kell alkalmazni. A fedés gerincnél, ereszeknél és oromfalaknál található záróelemei - fa szegélylécek, cserép kiegészítőelemek, díszítések - különös jelentőséggel bírnak a hagyományos ház megjelenésében és szellemiségében, ezért fontos teljes karbantartásuk, vagy azonos anyagból és formával történő utángyártásuk.
72
A hagyományos házaknál általában nem használtak ereszcsatornát a tetőn összegyűlő víz (eső) elvezetésére. A hagyományos házak ezen tulajdonsága a tetőfedés és az egész ház egyes szerkezeti eleminek átnedvesedését okozhatja, ami a felújítás során gondot jelenthet. Ezért a jelentős és értékesebb hagyományos házaknál javasolt ereszcsatorna felszerelése a műemlékvédőkkel folytatott egyeztetéseknek megfelelően.
5.5 Födémek A hagyományos építészetben, falrendszertől függetlenül, a fa mennyezetek két típusát találjuk meg. Az első a látszó gerendás szerkezet, a másik a "vitlovi" (pólyás karófödém), amit alulról sima, sárral tapasztott, meszelt mennyezetként fejeztek be. Mivel a hagyományos szlavón és baranyai házak jellemzően egyszintesek, a padlásteret tárolásra és termények szárítására használták. A padlót általában az építési törmelék rétegének tetején, sártapasztással készítették. A látvány meghatározó eleme a gerendák közötti kitöltő rész, ami alapján a mennyezetek két típusát lehet megkülönböztetni. Az első változatban a födémgerendákra deszkákat szögelnek, így a lécezés látható marad. A deszkákat úgy igazítják, hogy egymáshoz illeszkedjenek. A "vitlifás" megoldás esetén a mennyezet rétegei nádból és sárvakolásból állnak, amit rendszerint lemeszeltek. A nádszövetet (stukator nád) a gerendák aljára szögelt deszkákra tették, ez szolgált a sártapasztás alapjaként. "Vitlovi" = "vitlifa"
63. kép A pólyás karófödém rajza A "vitlifa" hengeres tölgykarókból áll, melyek mérete 5/3 cm, végeiken elkeskenyedő formával készülnek, hogy a fagerendákba lehessen illeszteni őket, vagy a felszögelt deszkára tudjanak támaszkodni. Hosszuk a gerendák fektetési távolságától függően 60 és 100 cm között változhat. A karókat szorosan betekerik szalmával, majd föld és víz keverékével (sárral) vonják be őket. Leggyakrabban a zab szalmáját használták rugalmassága miatt, de előfordult a széna alkalmazása is. A száradás után a "vitlifákat" a födémgerendák közé, egymás mellé helyezik. A beillesztett "vitlifákat" alsó részükön sár és pelyva keverékével tapasztják, így kapnak sima mennyezetet, amit aztán fehérre meszelnek. A "vitlifák" felső részére is sárral kevert pelyva réteg kerül, ez alkotja a padlás padlójának felületképzését. A padlószerkezet ilyen kitöltése különleges hang- és hőszigetelést jelentett, a terhet pedig a fagerendákra osztotta el. Átlagban méterenként tíz "vitlifát" helyeztek el. A födémek felújítása
73
A felújítás első lépése a födémszerkezet összes rétegének átvizsgálása, a szerkezeti elemek, például a fagerendák állapotának felmérése, amit statikusnak vagy más, ezen a területen jártas szakértőnek kell elvégeznie. Abban az esetben, ha a teherhordó elemek újjáépítésére van szükség, azt szakmai felügyelet mellett kell elvégezni. Ha a fagerendák jó állapotban vannak, a többi réteg - a gerendák közötti kitöltések, sártapasztás és padlóképzés - felújítására is sor kerülhet. A felújítás módját és mértékét a tetőtér-beépítésekre vonatkozó új előírások betartásával kell megtervezni. Abban az esetben, ha a padlásba új funkciót terveznek, az összes új rétegnek meg kell felelnie minden fent említett követelménynek (teherbírás, szigetelés).
5.6 Tornácok A tornác olyan fedett külső tér, melynek egyik oldala az épületnek támaszkodik, és tetőszerkezetét általában oszlopok támasztják alá.
64. kép A pannon ház hagyományos tornáca A tornác, más néven "ganjak" értékes építészeti elemként jelenik meg a szlavóniai és baranyai hagyományos házaknál is. Ez az udvar nyitott tere és a ház zártabb helyiségei közötti átmeneti hely, bejáratként és a helyiségek közötti közlekedőként szolgál, de legnagyobb értéke energiajellemzőiben, illetve a kortárs igényekhez való alkalmazkodásában rejlik. A tornác fedett-nyitott szélfogóként működik, ami megvédi az épületet és a lakókat a túlzott hőségtől 74
nyáron és nappal, míg a hőt tárolja és kisugározza télen és az éjszaka folyamán. Az idők során a tornác alakja és a ház zárt részeivel való kapcsolata megváltozott, később kialakult a szlavóniai és baranyai házakra jellemző, jól felismerhető hosszú tornác-forma. A hosszú tornác a szlavóniai és baranyai házak építészeti azonosító eleme. Ez a ház hosszoldala mentén elhelyezett, a tetőszerkezetet hordó oszlopsorból, padlóból és a tornác bejáratából áll. Mindezen elemek számtalan formában jelennek meg, változatosságuk jól reprezentálja a hagyományos építés gazdagságát. A forma egyik változata a kinyújtott eresz és a fedett rész megmunkált padlója.
5.7 Padlók A hagyományos házakban földpadlót, fa hajópadlót, teljesen kiégetett téglát, kő- vagy kerámia lapburkolatot találunk. Ezek mind a hagyományos ház földszintjének padlóburkolatai közé tartoznak, míg a padlásra mindig kizárólag földpadlót készítettek, mivel az a termények tárolására szolgált. A ház padlószerkezete lehet merev vagy rugalmas. A merev szerkezet aljzatból és járófelületből áll. A hagyományos ház szilárd aljzata stabilizált földből - agyag vagy vályogtalaj, homok és mész 10:10:1 arányú keverékéből - állt, amit 15-20 cm vastagságban tömörítettek a talajba. A szilárd aljzat egyben a járófelületet is jelentette, amit egyszer egy évben felvizeztek. A rugalmas szerkezetnél az alap és a burkolat között még egy rugalmas réteg és egy szilárd aljzat is található. A rugalmas úsztatott padlószerkezet szerepe, hogy a rezgéseket átadja a rugalmas anyagból készült rétegnek, és a különböző terheket az egész felületen elossza. A rugalmas réteg a hő- és hangszigeteléshez is hozzájárul. Az üveg- vagy ásványi szálas rugalmas réteg fölött egy szilárd aljzat készül könnyűbetonból vagy esztrichből, legfeljebb 20 m2 nagyságú mezőben, az ennél nagyobb területeket dilatációs hézagokkal osztják fel. A hagyományos házak rugalmas szerkezetére jó példa a homokrétegre helyezett kőlapokból készült padló. A jómódú emberek ezzel a módszerrel burkolták házuk lakótereit, ehhez a követ Beremendről, Siklósról vagy a Papuk-hegyről szállíttatták. A hagyományos építkezésben a szigetelés anyagait a szerkezeti építőanyagok közé integrálták. A házak föld és pelyva keverékével történő szigetelése a teherhordó elemek vastagságával kombinálva képes volt kielégíteni a hő- és hangszigetelés követelményeit. A padlók felújítása
A hagyományos házak padlóinak felújítását úgy kell megtervezni, hogy a funkciónak megfeleljenek, megtartsák azok eredeti anyagait, valamint javítsák ház a hőtulajdonságait és vízzáróságát. Mivel a szlavóniai és baranyai házak padlásának magassága legtöbbször nem elégséges a tető lakótérnek való beépítéséhez szükséges funkcionális szint biztosítására, a padlófelújítás általában csak a földszintet érinti. A padlónak a föld felé történő átépítése a hőveszteség csökkentése céljából gazdaságilag nem igazolt, mivel az összes hőveszteség viszonylag kis arányú csökkenéséhez képes az ilyen eljárás túl nagy befektetéssel jár. A korszerű gyártás és a technológia fejlődése révén a padlószerkezetet kifejezetten a célra szánt anyagokkal lehet szigetelni. A hőszigetelést bevonatokkal, kartonnal vagy előre készített
75
táblákkal lehet megoldani; a vízszigetelést PVC fóliával, filccel vagy bitumenes lemezzel készítik, míg a hangszigetelés habarcsból és előregyártott táblákból áll. A járható padlók burkolata (általában) lehet fa, kerámia lap, kőlap, ipari padló, PVC-burkolat, vinil, gumi vagy linóleum.
65. kép Földből, négyzetes téglából és vegyes, föld-tégla kombinációjából készült padlók
Földpadló Amennyiben a földpadlót megtartják, fontos évente egyszer meszeléssel karbantartani. Ezt a padlót hagyományosan sár, víz és tehéntrágya (jó kötőanyag az emésztetlen növényi szálaknak köszönhetően!) keverékével, egyéb adalékanyagok nélkül újították fel. Amennyiben süllyedés miatt újjá kell építeni a földpadlót, készítsük el 10:10:1 arányú agyag vagy vályogföld, homok és mész keverékét, és tömörítsük a talajra 15-20 cm vastagságban. Abban az esetben tervezhető a meszelt földpadló átépítése, amennyiben az nem teljesíti az új funkció - nappali vagy hálószoba - szabta követelményeket, de a közlekedő terekben folyosókon és tornácokon - továbbra is meg lehet azt tartani. A földpadló átépítésekor ajánlott úsztatott padlót vagy víz- és hőszigeteléssel ellátott padlószerkezetet készíteni. Bármely esetben javasolható fa, kő, kerámia vagy teljes téglaburkolat alkalmazása, ha nem rontja a szoba belmagasságának arányait. Hajópadlók A hajópadlók gyakran megtalálhatók az utcafronton fekvő nagyszobában (tisztaszobában), melyet nappaliként és hálószobaként használtak. Amennyiben a hajópadló állapota megengedi, ajánlott tisztítás után csiszolni és felületképző bevonattal ellátni. A hajópadlók felületképzése történhet lakkal, viasszal és olajokkal. Viasz vagy olaj alkalmazásakor nem lép fel sztatikus elektromosság, ne használjunk oldószereket és hangsúlyozzuk a fa természetes színét. A viaszt krém vagy folyadék formájában, rongy, illetve henger segítségével lehet felvinni, és alkalmazása után a padló fényezése szükséges. A lenmag vagy vazelin alapú olajat ecset vagy henger segítségével lehet 76
elkenni. Az olajjal kezelt fapadlók bevonatát évente meg kell újítani. A padlódeszka hosszoldalát a fény irányával párhuzamosan kell lefektetni. Amennyiben a padlódeszkák cseréje szükséges, a sérült elemek helyére egészséges, repedés-, korhadás-, sérülésmentes, legfeljebb15-17% nedvességtartalmú fát kell fektetni. Az új technológiákkal lehetséges a fa hőkezelése, így elkerülhető a kiegészítő kemikáliák alkalmazása. Az anyagot először 100 °C-nak teszik ki, hogy száradjon, majd újra felmelegítik 212 °C-ra, és ismét csökkentik a hőmérsékletet, ennek eredményeként a fa ellenállóvá válik a nedvességgel szemben. Miután az így kezelt fa 5 százalék nedvességet visszanyer, a külső hatásoknak is képes ellenállni. A hajópadlót homok aljzatba ágyazott, 48/76 mm méretű, körülbelül 80 cm-ként fektetett párnafákhoz szögelik. Téglapadló A téglapadlók a félmeleg padlók fajtájához tartoznak. Felújításuk során használhatunk bontott téglát vagy új, vörös, teljesen kiégetett téglát. A bontott tégla alkalmazásakor meg kell arról győződni, hogy korábban nem használták istállóban, mert abban az esetben nagy lehet a sókoncentrációja, ami nedvszívóbbá teszi azt. A téglákat két módon lehet fektetni: keskenyebb vagy szélesebb oldalukat 1-1,5 cm szélességű fugákkal helyezve a 3-5 cm vastag homokrétegbe. A fugákban a homok magassága 1,5 cm-rel alacsonyabb a padlónál. A téglák elhelyezése után a földet vízzel öntik fel, majd a fugák száradását követően azokat mészhabarccsal vagy a földpadlóhoz hasonlóan föld, homok és mész keverékével öntik ki. A kültéri téglaburkolatokat vízzel lehet tisztítani, míg a házban lévő felületek parkettaviasszal kezelhetők.
5.8 Ajtók és ablakok Az ablakoknak és az ajtóknak a következő követelményeket kell kielégíteniük: világítás, szellőzés, hőszigetelés, hangszigetelés, légköri hatások elleni védelem, napvédelem, épületbiztonság és tűzvédelem. A nyílászárók felújtásakor az összes fenti követelményt tiszteletben kell tartani. Az ablak alapelemei az ablakkeret, ablakszárny, üvegezés és vasalatok. Az ajtó alapelemei az ajtótok, ajtószárny, szárnykeret, szárnybetét és vasalatok. A hagyományos építkezésben megtalálható ablakok a következők: 1. egyrétegű - a keret és a szárny egy síkban van, ennek van a legalacsonyabb hő- és hangszigetelő képessége, amit dupla vagy tripla hőszigetelő üvegezéssel lehet kiegészíteni 2. kétrétegű - két egyrétegű ablakszárny két különböző síkban van, a síkok közötti távolság körülbelül 19 cm, a belső szárnyak befelé, a külsők vagy befelé vagy kifelé nyílnak. A hagyományos építészetben található ajtók: 1. egyrétegű - a keret és a szárny egy síkban van, 2. kétrétegű - két egyrétegű ajtószárny két különböző síkban van, a síkok közötti távolság körülbelül 19 cm
77
66. A pannon ház gazdasági épületeinek ajtaja A hagyományos házaknál a száraz szerelés technikáját alkalmazták - a tégla falazat készítésekor vagy vakoláskor az ablak vagy ajtó vaktokját kihorgonyozták, majd a valódi ablakkeretet csavarral rögzítették a vaktokhoz. Ez a szerelési mód lehetővé tette, hogy a nyílászáró elemek ne érintkezzenek nedvességgel. A döngölt föld falak esetén a fal és az ajtótok közötti rést építési törmelékkel, sárral és tégladarabokkal töltötték ki.
67. Felújítás nélküki és felújított bejárati ajtók A fa mint az ablakok és ajtók anyaga A fa a következő kedvező tulajdonságokkal rendelkezik: jó szilárdság, rugalmasság, könnyű súly, nagy nyomó-, húzó- és nyírószilárdság; jó hő- és hangszigetelő képesség, vízpára diffúziójának adottsága, hőmérséklet-különbségeknek való ellenállás; a fa természetes anyag, színe és textúrája kellemes esztétikai élményt nyújt; viszonylag olcsó (természetes anyag),
78
környezetbarát és energiatakarékos anyag; eltüzelésekor nem bocsát ki káros gázokat és füstöt, illetve élettartama lejártakor újrahasznosítható. A faanyagnak van néhány negatív tulajdonsága is: nedvesség hatására duzzad, kiszáradáskor zsugorodik ("fa vetemedése"); mechanikai hatásra könnyen sérül, karbantartás-igényes és gyúlékony; nem megfelelő körülmények között hajlamos a penészedésre és korhadásra, valamint a kártevők is megtámadhatják. Az ajtószárny készülhet lécekből, deszkákból, lehet teleajtólap hornyolt palló vagy üveg betéttel. A teleajtólap léckeretből és betétből áll. A betét készülhet keményfa vagy merev táblákból, míg a betét leggyakrabban fa osztóléc rácsozat. A fa osztóléceket a gitt alapba vagy gumi, illetve műanyag szalagba illesztik. Az osztóléceket üveg vagy fa felületek közé helyezik, széleiket, illetve a köztük lévő 2-3 mm távolságot apró szögekkel vagy fém háromszög lapokkal biztosítják. A léceket szögekkel rögzítik.
68. kép A meglévő ablakok rajza és a rajz alapján készített új ablak A gittet az építkezésben az üveg és fa csatlakozásánál találhatjuk meg. Ez a gitt (fa ajtók esetén) mészkőporból és lakkból készülhet, vagy (fém ajtók esetén) ólomgelét gitt lehet. A gitteléssel történő rögzítés eleme a lécbe vágott széles, 10 mm nagyságú horony, illetve a léc széle és az üveg közötti 2-3 mm-es rés, ahol az üveget apró szegekkel vagy fém háromszög lapokkal rögzítik. A gittet spatula segítségével simítják el. Az ablakok és ajtók készülhetnek rudakból, pallókból és deszkákból, 24, 28, 38, 48 mm és nagyobb vastagságban. A fa nedvességtartalmának 10-15%-osnak kell lennie, különben torzulás léphet fel; a korszerű ablakgyártás során ezt szárítóhelyiségekben, mesterséges szárítási eljárással érik el, szemben a természetes fa hagyományos szárítási módszereivel. A nyílászárók elemeiként használt fa nem tartalmazhat csomókat, legfeljebb igen kis számban (a csomó megengedett átmérője 1 cm). A hosszanti rostoknak párhuzamosnak kell lenniük a
79
nyílászáró elem hosszoldalával. A ragasztónak ellenállónak kell lennie a nedvességgel szemben. A rögzítéshez laposfejű vagy fej nélküli szöget kell használni, vagy be kell süllyeszteni a fába. Üvegezés Az üveg azon fontos jellemzői, melyek hozzájárultak az egyik alapvető építőanyagként történő alkalmazásához, a transzparencia és - amennyiben kevés fény verődik vissza a látómezőben - az átlátszatlanság, kémiai ellenállás a legtöbb más anyaggal szemben, a nagyfokú törékenység, a töréspontig tartó lineárisan rugalmas viselkedés, valamint a viszonylag kis húzószilárdság. Az építőanyagként való alkalmazásának előnyei és hátrányai ezekből a tulajdonságokból erednek, például a hézagképzési módok és a hőszigetelés esetén. Vasalat A vasalatok közé tartoznak a szárnyat az ablak- vagy ajtótokkal összekapcsoló mechanizmusok, melyek az ablakok és ajtók mozgatását és zárását szolgálják; ezek a pántok és zárak. A vasalatok legtöbbször öntöttvasból, vörösrézből, bronzból, sárgarézből, ólomból, alumíniumból vagy más fémből készített alkatrészek. A rozsdásodás elleni védelmet horganyfestékkel és tűzvédő bevonattal biztosítják. A pántok a szerelés technológiájától függően lehetnek besüllyeszthetők, felületen rögzítettek, Q-pántok vagy az ablak csatlakozására jellemző pántok. A zárak lehetnek sima általános zárak emelő retesz záródással, általános zárak erős védelemmel és a retesz elfordítható záródásával, illetve a retesz nyelvének behúzásával és kiengedésével működő cilinderzárak.
69. kép Ajtó vasalata Fényvédelem A hagyományos építészetben megtalálható elem, a tornác formájából adódóan napvédelemként is szolgált. A tornác formáján kívül az ablakelemek is védték a házat a túlzott napsugárzástól. Ezek lehetnek: teljes spaletták, fa árnyékolók, fa és textil redőnyök. A fa ablakok és ajtók felújítása A fa nyílászárók felújítását mindig ugyanazzal az anyaggal és mérettel kell tervezni, a nyílások méreteinek növelése vagy csökkentése nélkül. A fa asztalosmunkák helyreállítása során nagy figyelmet kell fordítani az anyagminőségre.
80
A hagyományos ház esetén az asztalosmunkák felújításának első lépése az elemek állapotának felmérése. A faelemek áttekintésekor a következőket kell feljegyezni: 1. az elem pontos helye a házban 2. a festés állapota 3. a tok és lécek állapota 4. a vasalat állapota 5. az üveg állapota 6. a faszerkezet állapota 7. az ablak állapotának átfogó értékelése (kiváló, jó, rossz) A faszerkezet próbáját egy ár vagy hasonló szerszám segítségével lehet elvégezni. Ennek egyik módja, hogy a csatlakozási pontban az anyag egy kis darabját megemelik; az egészséges fa hosszú, szálas darabokban, míg a rossz állapotban lévő fa a lecsökkent szálerősségnek köszönhetően rövid, szabálytalan darabokban válik el. A másik módszer során az árat a felszínre merőlegesen a fába kell szúrni. Amennyiben a felszín épnek tűnik, viszont az elem belseje már korhadni kezdett, az ár mélyebben hatol a fába, mint az egészséges anyag esetén. Ez a technika különösen akkor hasznos, mikor az alsó részek (például küszöbök) szemmel csak korlátozottan láthatók. A nyílászáró elemek felújítása három alapcsoportba osztható: 1. az ablakok és ajtók karbantartásának eljárásai 2. szerkezeti stabilizálás 3. egyes részek vagy az egész elem cseréje Az elem cseréjekor fontos, hogy az új elem azonos anyagból és ugyanazokkal a méretekkel készüljön, mint az eredeti, illetve a szerelés technikája is hasonló legyen. A fa ablakok és ajtók karbantartásának módszerei Az ablakok karbantartási munkái nagyságrendekkel kisebbek, és a következő lépésekből állnak: 1. festék eltávolítása 2. szárny eltávolítása és javítása 3. keretek javítása 4. szárny tömítése és beszerelése 5. ablak festése A felület előkészítése során - amennyiben az ablak bevonata részben sérült - először mossuk azt le, majd spatulával vagy csiszolópapírral távolítsuk el a sérült festést. Csiszoljuk meg kicsit az ép, festett felületet. Portalanítsunk. Az ablakok súlyosan sérült vagy repedezett festése esetén égetéssel teljesen távolítsuk el a bevonatot. Csiszoljuk és portalanítsuk. Csiszolás - olyan felületi hibák esetén, melyek nem érik el a faanyagot, elég finoman megcsiszolni a felületet; amennyiben égetett részeket csiszolunk, és a festék, illetve a glett maradványait távolítjuk el, 60-80-as csiszolópapírt használjunk; a fa glettelésének csiszolásakor 180-240-es papírt, míg az alapozó festéshez 220-240-es csiszolópapírt alkalmazzunk; mélyebb sérülések esetén vegyük le az ablakot a pántokról, tegyük két állványra és egyenesítsük ki a mélyedéseket körcsiszolóval.
81
Végezzük el az impregnálást lenmagolajjal vagy gomba- és rovarölő impregnálással. A lenmagolaj mélyen behatol a nyílásszáró alapszerkezetébe, a felületre festőecsettel vagy ecsettel lehet felvinni. Ez az anyagválasztás akkor megfelelő, ha olyan fafelületeken dolgozunk, melyeket csiszolás után természetes megjelenésükben hagyunk, és nem látjuk el kiegészítő áttetsző fényezéssel vagy lakkal. A lenmagolaj gyúlékony és belélegzése káros, így használata során védőmaszkot kell viselni. A fafelület kezelésekor gomba- és rovarölő impregnálást alkalmaznak a fafelületek gomba, rovarok és penész elleni védelmére. Glettelés - mikor az impregnálás megszáradt, a felületet könnyen át kell csiszolni a "kiszőrösödött" farostok eltávolítása céljából. Csak a csatlakozásokhoz és a sérült részekhez tegyünk faglettet. A faglettet vékony rétegekben vigyük fel. Nem ajánlott a teljes felületen alkalmazni a faglettet. Az ablakok és ajtók szerkezetében keletkezett lyukakat hagyományosan tölgy és gyanta keverékével tömték be. A tömítés elvégzése után a felületet elsimították és csiszolták. Alapozó festés - csiszoljuk le a megszáradt faglettet, portalanítsuk, s ezt követően kötelező jelleggel kenjük le az egész felületet alapozó festékkel. Mikor az első festékréteg megszáradt, még egyszer szükséges a festést könnyen átcsiszolni (kis szemcséjű csiszolópapírral: 180 240). Ezután vigyük fel a második festékréteget. Végleges festés - az alap olajfesték a fa hagyományos alapvető festékének számít, használatának elsődleges célja az építési asztalosmunkák védelme. Ajánlott az olajfestéket festőecsettel, 24 órás különbséggel, két rétegben felvinni. Az üveg eltávolításának és cseréjének folyamata Első lépésként távolítsuk el a régi gittelést és vegyük ki a szögeket. Ezután vegyük ki az üveget és tisztítsuk meg az üveg alatti gittréteget is. Tisztítsuk meg az üveget a gittbevonattól. A keretbe, ahova az üveg beül, helyezzünk új gittpasztát. Könnyű kalapács segítségével az üveget az üvegkerethez lehet rögzíteni és üvegező szögekkel fixálni. Vigyük fel a gittet "spatula" segítségével az üveg felső (külső) részén "szögben", és alakítsuk ki a végleges csatlakozást. Az egységes, megszakítás nélküli kitöltéshez megfelelő jártasság szükséges.
82
70. kép Jól karbantartott ablakok
71. kép Ablak felújítása Topoljében (Izsép)
83
6 ESETTANULMÁNYOK – PÉLDÁK A VIDÉKI ÉPÍTÉSZET ELEMEINEK FELÚJÍTÁSÁRA Hagyományos ház termőfölddel, Bijelo Brdo, Iskola utca 19. A Bijelo Brdóban, az Iskola utca 19. szám alatt található hagyományos ház és termőföld kulturális vagyonként megelőző védelem alatt áll, és ez az épület egyike Kelet-Szlavónia csökkenő számú, teljesen fennmaradt vidéki háztartásainak. A ház a falu központjában helyezkedik el, az iskolához és a templomhoz, a mindennap használt utak kereszteződéséhez és a település társadalmi eseményeihez közel (környezetében található a posta és a boltok). A ház keskeny oldalával (oromfalával) néz az utcára, tájolása észak-dél irányú, döngölt földből (az utcai, régebbi rész), vályogtéglából és égetett téglából (a hátsó, újabb rész) épült. Két ablak és bejárati ajtó alkotja az utcai homlokzatot, ebből egyik két lépcsővel elemelkedik a járdaszinttől, és a tornácra vezet. A frontoldalon két párkánygerenda húzódik, egyik a főpárkány, másik az ablakpárkány. Az ajtókat és az ablakokat vakolatkeret veszi körbe, míg az épület sarkait geometrikus formázás hangsúlyozza ki. A bejárattól az udvart egy téglakerítés választja le, melynek íves bejárati kapuja és behajtó kapuja van. A ház mögött, melyet az udvar felől téglatornác kísér hat oszloppal az első és néggyel a hátsó részen, a telek mélységében gazdasági épületek, „kačara“ (üstök tárolására használt hely), kamra és istálló áll sorban. A ház alaprajzi kialakítása hagyományos háromosztatú; első szoba, konyha és hátsó szoba (kisszoba). A konyhának nyitott tűzhelye volt. Az udvarban, a házzal szemben egy kút, csűr és gerendaház áll. Az épületek elosztása a telek méretéhez és alakjához igazodik, és biztosítja a háztartás lakó-, illetve gazdasági területei közötti kapcsolatot. A házat az elmúlt pár évben állították helyre, jelenleg is különféle felújítási munkák zajlanak, de ezek kizárólag a meglévő állapot megőrzésére vonatkoznak, nem tervezve új beavatkozásokat. A felújítás első szakasza a tető és a héjazat újjáépítését jelentette, a második ütemben zajlott a külső és belső falak, mennyezetek és asztalos munkák, illetve a csűr és a gerendaház felújítása, míg a harmadik ütemben mezőgazdasági munkák következnek.
72. kép A Bijelo Brdóban található ház homlokzati rajza
84
73. kép A Bijelo Brdóban található ház utcai homlokzata a felújítás előtt
74. kép A Bijelo Brdóban található ház utcai homlokzata a felújítás után
85
75. kép A Bijelo Brdóban található ház tervei
76. kép A Bijelo Brdóban található ház új tetőereszének és téglajárdájának fényképe
86
77. kép A Bijelo Brdóban található ház ablakpárkányának fényképe
78. kép A Bijelo Brdóban található ház új faablakának és faldíszítésének képe
87
„Šokci“ (= sokácok) háza termőfölddel, Topolje (Izsép), Köztársaság utca 73. A Topolje, Köztársaság utca 73. szám alatti hagyományos, termőföldhöz kapcsolódó parasztporta egy lakóházból, nyári konyhából, füstölőházból a húsok szárítására, fonott sövény csűrből, két ólból (sövény és fa), tyúkólból és istállóból áll. A házat 1923-ban építették; keskeny oldala (oromfala) három ablakkal néz az utcára, udvari oldala mentén hosszú tornác húzódik íves áthidalókkal. A tornácról a konyhába lehet lépni, ahol kályha van, innen a nagyszobába jutunk, ott padkás kemence található. A konyhához és a szobához három elválasztott helyiség („kijeri“) csatlakozik, melyeket közvetlenül a tornácról lehet megközelíteni. Az istálló és „kolnica“ (kocsiszín a kocsik tárolására) a 19. században lakóházként épült, később alakították gazdasági épületté. 1984-ben a néprajzi kulturális örökségek közé tartozó ingatlanként jegyezték nyilvántartásba. A házat két Jegrini testvér (a Jegrinieknek ma Andrić a vezetéknevük) építette döngölt földből, amit náddal fedtek, és az oromfalat az utca felé, észak-dél irányba tájolták. Az épület felújítása 2004-től, az istállóé 2007-től folyt, és ma mindkettőt a Baranyai Műemlékek Baráti Társaságának, Ižip, Topolje kiállítótereként használják. A lakóházban a tetőszerkezetet, héjazatot, falakat és mennyezeteket, asztalos munkákat, illetve a padlót újították fel. Az istállót elbontották, és az eredeti méreteknek megfelelően, az eredeti vagy ahhoz hasonló anyagokkal építették újjá. A nyerstégla falakat a régi formával megegyező égetett téglával helyettesítették, és az új alapozást vasbetonból készítették. A térelrendezést teljes mértékben visszaállították, azzal a különbséggel, hogy az istálló és a kamra között egy nyílást alakítottak ki. A mosdót a meglévő térbe, az istálló végébe helyezték el, a homlokzatra nem készítettek új nyílást. A háztáji telek minden fennmaradt gazdasági épületét felújították - a füstölőt, gerendaházat, csűrt és tyúkólat -, ezenkívül régi fajtájú gyümölcsfákat is telepítettek.
79. kép Fénykép a Topoljében (Izsép) található ház régi „kolnica“-járól(= kocsiszín)
88
80. kép A Topoljében található ház régi kocsiszínjének alaprajza
81. kép A Topoljében található ház régi kocsiszínjének keresztmetszete
89
82. kép Helyi anyagok - járdához használt tégla
83. kép Helyi anyagok - a kocsiszín fedésére használt nád
90
84. kép A lakóház ablakának képe felújítás előtt, a szobából nézve
85. kép A lakóház ablakának képe felújítás után, az utcáról nézve
91
86. kép Helyi anyagok - a kocsiszín fedése náddal
87. kép Helyi anyagok - a kocsiszín fedése náddal
92
88. kép Új faajtó beszerelése a kocsiszínbe
89. kép Új faajtó beszerelése a kocsiszínbe
93
90. kép Fénykép a téglapadló homok aljzatba fektetéséről
94
7 KÖVETKEZTETÉS A történeti épületeket úgy tervezték meg, hogy fenntarthatók legyenek, helyi, olcsó és elérhető anyagokat használjanak, valamint alkalmazkodjanak az éghajlathoz és a helyszín regionális jellemzőihez. Mindig magukban hordozták a genius locit, működésük eredendően energiahatékony volt. Az évszázadok, melyek során hozzáépítések, korszerűsítések történtek, beszerelték a víz- és szennyvíz ellátást, telefont, internetet, fűtést, világítást, légkondicionálást, értéket adtak ezekhez a házakhoz, kultúránk és identitásunk jeleiként nyilvánultak meg az adott korban. Ugyanakkor meg is bontották a régebbi megoldások gondosan kialakított egyensúlyát, ami a történeti épületek láthatóan kellemes életminőségét biztosította. Bizonyos előfeltételek teljesítése szükséges ahhoz, hogy kiválasszuk azon beavatkozásokat, melyek a történeti épületek energiateljesítményét visszaállítják vagy akár tovább javítják: 1. egyértelműen, egyszerűen és átfogóan, európai szinten kell meghatározni a jogi környezetet, mely ösztönzi és felügyeli majd a történeti épületek energiahatékonyságának javítását célzó folyamatokat, 2. ki kell jelölni a pénzügyi eszközöket, melyek serkentik és felügyelik majd a történeti épületek energiahatékonyságának javítását célzó folyamatokat, akár hosszabb futamidejű hitelek biztosításával, akár adókedvezményekkel, viszont fontos olyan feltételeket szabni ezen támogatások realizálásához, melyek kifejezetten a történeti épületekre vannak megfogalmazva 3. biztosítani kell a szakemberek, építészek, tervezők, műemlékvédők, kivitelezők oktatását a fenntartható fejlődéssel és energiahatékonysággal kapcsolatosan 4. folyamatosan tájékoztatni kell a nyilvánosságot az energiapolitika okairól, elemeiről, intézkedéseiről és következményeiről, illetve az energia megtakarításának szükségességéről. Az itt leírt gondolatok és szövegek szintén azon tevékenységek részei, melyek egy fenntarthatóbb jövő felé visznek minket!
95
8 HIVATKOZÁSOK
96
1. Antolović, J.: Műemlék-járadék - a horvát tapasztalatok, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 2. Bosia, D.: Energetikai viselkedés és megújuló energia használata a hagyományos vidéki építészetben, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 3. Építési szabályozások és történeti épületek, Az energiamegtakarítás és a műemlékvédelem igényeinek harmonizációja: Ideiglenes útmutató megjegyzés az Lfejezetet alkalmazásához, London, 2004 4. Épületállomány, TES Energiahomlokzat, 03_28, http://www.tesenergyfacade.com/downloads/TESM/TESM-02_Building_Stock.pdf 5. Cafiero, G.; Nigro, G.; Nigro, F.: A történeti városközpontok és vidéki települések környezeti és energetikai menedzsmentjének jogszabályi háttere, szabályai és tervezési tapasztalatai Olaszországban, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 6. De Berardinis, P.; Fecondo, P.: A szoláris rendszerek építészeti alkalmazása, Értékelés követelmények és beavatkozási stratégiák a kisebb történeti városközpontok esetén, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 7. De Santoli, L.; Mariotti, M.: A történeti épületek energiahatékonysága, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 8. Egusquiza, A.: A történeti városok energiahatékonysági stratégiái, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 9. Energetska učinkovitost u zgradarstvu, Vodič za sudionike u projektiranju, gradnji, rekonstrukciji i održavanju zgrada, HEP Toplinarstvo d.o.o, Zagreb, 2007 10. Energiamegtakarítás a hagyományos épületekben, Épületgépészeti és Biztonsági Csoport, English Heritage, London, 2008 11. EURÓPAI JOGSZABÁLYOK ÉS KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG, Az EU irányelvek és a kulturális örökség Európai Munkacsoportja, Milánó, 2006 12. Az épületek energiahatékonyságának anyagi támogatása, konzultációs irat, Európai Bizottság, Energiaügyi Főigazgatóság, Brüsszel, 2012 13. FINANCIRANJE PROVEDBE MJERA ENERGETSKE UČINKOVITOSTI, Društvo za oblikovanje održivog razvoja, Zagreb, 2011 14. Franchetti, A. M.: A zöld árnyalatai: A történeti épületek energiahatékonyságának és környezeti hatásainak javítása, http://repository.upenn.edu/hp_theses/105
97
15. Gohner, W.K.: Az EU jogi szabályozás hatása a kulturális örökségre - Az EHLF megfigyelő funkciója és a megvalósítás a Német Szövetségi Köztársaságban, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 16. Hensley, J.E; Aguilar, A: A történeti épületek energiahatékonyságának fejlesztése, Egyesült Államok Kormányának nyomdája, sorozatszám: 024-005-01294-0, 2011 17. ÖRÖKSÉG ÉS ÉGHAJLATVÁLTOZÁS: Megőrzés mindenáron?, The UCL Environment Institute, szeminárium sorozat jegyzőkönyve, 2011. http://www.ucl.ac.uk/environment-institute/research/heritage2 18. Történeti épületek&Energiahatékonyság, Útmutató az Észak-Írországi Építési Szabályozások egy részéhez 2006, Észak-Írországi Környezetvédelmi Ügynökség, Épített Örökségek Igazgatósága, Belfast, 2006 19. Informativna brošura za promicanje obnovljivih izvora energije namijenjena građanima, malom i srednjem poduzetništvu, Grad Zagreb, Gradski ured za energetiku, zaštitu okoliša i održivi razvoj, Zagreb, 2012 20. Jokilehto, J.: A városi műemlékvédelem nemzetközi chartái: néhány gondolat a jelenlegi nemzetközi doktrínában kifejtett elvekről, City & Time 3 (3): 2., 2007 [online] URL: http://www.ct.ceci-br.org 21. Knežević, A.; Hrs Borković, Ž.: Aktivnosti u provedbi energetskih pregleda i energetske certifikacije zgrada u RH, Regionalni centar za obrazovanje i informisanje iz održivog razvoja za Jugoistočnu Evropu, Sarajevo, 2009 22. Lončar-Vicković, S.; Stober, D.: Tradicijska kuća Slavonije i Baranje, priručnik za obnovu, Građevinski fakultet Osijek i Ministarstvo turizma RH, Zagreb, 2011 23. Az EU és a nemzeti politikák áttekintése a meglévő épületállomány energiahatékonyságának területén, különös hangsúlyt fektetve az EPBD (Épületenergetikai Irányelv) megvalósítására a BEEN országokban, német Szövetségi Közlekedési, Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, Köln, 2006 24. Pfeifer, G.: A kibernetikus alapelv – az energiahatékonyság másik módja, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 25. A lakóépületek energiahatékony kivitelezésének tervezési szempontjai, http://www.google.hr/search?q=Planning+Aspects+of+the+energy+efficient+Construnctio n+of+residential+buildings&ie=utf-8&oe=utf-8&aq=t&rls=org.mozilla:enUS:official&client=firefox-a 26. Prilagodba i nadogradnja strategije energetskog razloga Republike Hrvatske, Nacrt Zelene knjige, Ministarstvo gospodarstva, rada i poduzetništva, Program Ujedinjenih Naroda za razvitak (UNDP), Zagreb, 2008 http://www.energetskaefikasnost.undp.hr/attachments/181_Nacrt%20Energetske%20Strategije%20_Zelena_knjig a_101108.pdf
98
27. Ruoss, E.: Fenntartható növekedés: A kulturális örökség és az erőforrás-gazdálkodás hatékonyságának összekapcsolása, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 28. Sedovic, V.; Gotthelf, J.H.: A PARADOXTÓL A PARADIGMÁIG A történeti épületek fenntarthatósága & energiateljesítménye, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 29. Troi, A.: Történeti épületek és városközpontok - a műemlékvédelemmel kompatibilis energiaátalakítás lehetséges hatása a klímavédelemre és az életkörülményekre, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 30. Troi, A.; Lollini, R.: Interdiszciplináris kutatás: FP7 projekt “3ENCULT – az EU kulturális örökségeinek hatékony energiafelhasználása”, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 31. Zanki, V.; Lokas, V.: A Horvát Köztársaság tulajdonában és használatában lévő védett épületek energiamenedzsmentje, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 32. Zenko, S: A kulturális örökségek közé tartozó épületek energiahatékonyságának hozzáférése és ellenőrzése, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 33. Zidar, M.; Hrs Borković, Ž.: A kulturális örökségek közé tartozó épületek energiahatékonyságának integrált megközelítése, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 34. Zakon o učinkovitom korištenju energije u neposrednoj potrošnji, http://narodnenovine.nn.hr/clanci/sluzbeni/379617.html
99
9 KÉPEK FORRÁSA
100
1
2 3 4 5 6 7
8
9
10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24 25
a: http://cdn1.beeffco.com/files/poll-images/normal/globalization_8651.jpg b: http://www.hkv.hr/izdvojeno/komentari/sbarisic/9131-slaven-barii-ciljglobalizacije-je-ukidanje-demokracije.html http://ezramagazine.cornell.edu/SPRING11/People.html http://mraybould.wordpress.com/category/italy/page/2/ A szerző fotódokumentációja http://en.bestpicturesof.com/sea%20world%20aerial http://www.edmontonjournal.com/news/July+1961+Building+permits+brisk+pace/6 873195/story.html a:httptripwow.tripadvisor.comslideshow-photoone-of-the-many-medieval-buildingsin-trier-by-travelpod-member-ashlmc-waldrachgermany.htmlsid=11050992&fid=tp-1 b: httpwww.sciencedirect.comsciencearticlepiiS0169204609001716 c: httpb3-bond.commodern-savoye-villa-design-by-le-corbusierarchitecture-ofsavoye-villa-design-by-le-corbusier Troi, A.: Történeti épületek és városközpontok - a műemlékvédelemmel kompatibilis energiaátalakítás lehetséges hatása a klímavédelemre és az életkörülményekre, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 Troi, A.: Történeti épületek és városközpontok - a műemlékvédelemmel kompatibilis energiaátalakítás lehetséges hatása a klímavédelemre és az életkörülményekre, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 Zanki, V.; Lokas, V.: A Horvát Köztársaság tulajdonában és használatában lévő védett épületek energiamenedzsmentje, Nemzetközi konferencia A kulturális örökségek energiamenedzsmentje címmel, Dubrovnik, 2011 http://www.kunstnet.de/werk/80119-schwarzwaldhaus M. Katušić fotódokumentációja a: httpuniversityofglasgowlibrary.wordpress.comtagnew-lanark b: httpwww.lanark.co.ukattractionsnew-lanark - newlanark-view-img-2 httparttattler.comcommentaryoutofgas.html httppolitics.lilithezine.comUnited-States-of-America.html http://www.scribd.com/doc/52786464/Action-Plan-for-the-Human-Environment a:http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/a/aa/Our_Common_Future_book_cover. gif b: http://blog.restorative-leadership.org/2012/06/taking-long-view-rli-executivedirectors-rare-interview-gro-harlem-brundtland/ a: http://friendswithchrist.blogspot.com/2011_03_01_archive.html b: http://fineartamerica.com/featured/open-church-door-christiane-schulze.html http://www.agenti.hr/vijesti-izdan-prvi-energetski-certifikat-u-medimurju http://dubrovacki.hr/clanak/21226/dodite-pogledati-originalnu-zensku-narodnunosnju-rijeke-dubrovacke http://greenovisionblog.blogspot.com/2009_07_01_archive.html http://mechandz.blogspot.com/2010/04/historic-buildings-were-ventilated.html http://transitionvoice.com/2012/04/historic-preservation-vs-clean-energy/ http://www.urbanrealm.com/buildings/274/Lochgelly_Miners_Institute.html httpwww.parisphotos.orgpage_photo.phpimage=Y2VudHJlLXBvbXBpZG91LWJlYXVib3VyZ18 wOQ==&photo=centre-pompidou-beaubourg_09
101
26 http://www.buildinggreen.com/auth/article.cfm/2007/1/2/Historic-Preservation-andGreen-Building-A-Lasting-Relationship/ 27 http://www.old-print.com/cgibin/category.cgi?&category=search&query=theatre&start=300 28 http://www.bustler.net/index.php/article/australian_architecture_award_winners_ann ounced/ 29 http://www.treehugger.com/sustainable-product-design/landmarks-not-landfill.html 30 http://www.guardian.co.uk/higher-education-network/blog/2011/jul/07/newvehicles-communicating-research-impact 31 http://www.tinyhousedesign.com/2009/10/25/thinking-outside-the-rocks/ 32 http://www.123rf.com/photo_4951069_brick-foundation-of-old-house-withventilation-holes.html 33 http://www.flickr.com/photos/blackmountaininsulation/5579446172/ 34 Goehner 35 http://www.tour-smart.co.uk/destinations/?ArticleID=66 36 http://www.vbooking.org/hr/reservations/pecs/hotel-golden-ship.html 37 http://rustwire.com/2012/02/23/guest-editorial-occupy-the-usgbc-a-call-to-arms-forpreservationists/ 38 A szerző saját rajza 39 http://www.homesdream.net/category/modern-home/page/12 40 http://www.sfenvironment.org/article/case-studies/sf-energy-watch-success-storycalvary-presbyterian-church 41 http://mydesignstories.net/profiles/blogs/jaffa-apartment-by-pitsou-kedem-architect 42 OLT naša slika 43 http://cwmwoodwindows-caumsettrestoration.blogspot.com/2012/05/update-oncaumsett-window-restoration.html 44 http://cwmwoodwindows-caumsettrestoration.blogspot.com/2012/05/update-oncaumsett-window-restoration.html 45 http://www.buellinspections.com/knob-tube-wiring-and-octopus-furnaces-dont-getbetter-with-age 46 http://designrfix.com/inspiration/modern-interior-design-beautifully-rendered-cgworks-art 47 A szerző fotódokumentációja 48 A szerző fotódokumentációja 49 M. Horvat fotódokumentációja 50 M. Horvat fotódokumentációja 51 A szerző dokumentációja 52 A szerző fotódokumentációja 53 A szerző fotódokumentációja 54 A szerző fotódokumentációja 55 A szerző fotódokumentációja 56 A szerző dokumentációja 57 A szerző fotódokumentációja 58 A szerző fotódokumentációja 59 A szerző fotódokumentációja 60 D. Doležal fotódokumentációja 61 A szerző fotódokumentációja 62 A szerző dokumentációja 63 A szerző fotódokumentációja 64 A szerző fotódokumentációja
102
65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90
A szerző dokumentációja A szerző fotódokumentációja A szerző dokumentációja A szerző fotódokumentációja A szerző fotódokumentációja A szerző fotódokumentációja D. Doležal fotódokumentációja A szerző dokumentációja Az Eszéki Műemlékvédelmi Hivatal dokumentációja Az Eszéki Műemlékvédelmi Hivatal dokumentációja Az Eszéki Műemlékvédelmi Hivatal dokumentációja A szerző fotódokumentációja A szerző fotódokumentációja A szerző fotódokumentációja D. Doležal fotódokumentációja D. Doležal dokumentációja D. Doležal dokumentációja D. Doležal fotódokumentációja D. Doležal fotódokumentációja D. Doležal fotódokumentációja D. Doležal fotódokumentációja D. Doležal fotódokumentációja D. Doležal fotódokumentációja D. Doležal fotódokumentációja D. Doležal fotódokumentációja D. Doležal fotódokumentációja
103
