A törökbálinti zajhatás-csökkentő intézkedések környezeti költség-haszon elemzése
Készült a „Zajcsökkentési intézkedési terv készítése Törökbálint város közigazgatási területére” c. projekt keretében
Készítették: Berndt Mihály dr. Harangozó Gábor Marjainé dr. Szerényi Zsuzsanna Muntag András
Budapest, 2015. május
1
Tartalom 1
A környezeti költség-haszon elemzés elméleti háttere................................................................... 4 1.1
A költség-haszon és a környezeti költség-haszon elemzés ..................................................... 4
1.2
Az értékelés közgazdasági alapjai ............................................................................................ 5
1.2.1
A hedonikus ármódszer ................................................................................................... 8
1.2.2
A feltételes értékelés ..................................................................................................... 13
1.2.3
A feltételes választás ..................................................................................................... 21
1.2.4
A feltételes rangsorolás ................................................................................................. 25
1.2.5
A haszonátvitel módszere ............................................................................................. 28
1.3
Az értékelésben szerepet játszó, a módszerektől független egyéb tényezők áttekintése ... 30
1.3.1
Az aggregálásnál figyelembe veendő népesség és érték .............................................. 30
1.3.2
Az értékelés időtávja ..................................................................................................... 31
1.4
A pénz időértéke ................................................................................................................... 32
1.5
Megtérülési mutatószámok és értékelésük .......................................................................... 32
1.5.1
Egyszerű és diszkontált megtérülési idő........................................................................ 32
1.5.2
Nettó jelenérték (NPV) .................................................................................................. 33
1.5.3
Annuitás és örökérték ................................................................................................... 34
1.5.4
Haszon-költség arány .................................................................................................... 35
1.5.5
Belső megtérülési ráta (IRR) .......................................................................................... 35
2
Az elemzés háttere Törökbálint városában ................................................................................... 36
3
A tervezett intézkedések bemutatása ........................................................................................... 37
4
A javasolt intézkedések költség-haszon elemzése ........................................................................ 39 4.1
A költség-haszon elemzés háttere, menete .......................................................................... 39
4.2
A tervezett intézkedések költség-haszon elemzése .............................................................. 40
4.2.1
A beavatkozások hasznainak számszerűsítése .............................................................. 40
4.2.2
A költségek számszerűsítése a rendelkezésre álló adatok alapján ............................... 47 2
4.2.3 4.3 5
A költségek és hasznok összevetése.............................................................................. 47
Az eredmények értékelése .................................................................................................... 50
Felhasznált irodalom ..................................................................................................................... 51
3
1 A környezeti költség-haszon elemzés elméleti háttere1 1.1 A költség-haszon és a környezeti költség-haszon elemzés A különböző környezetpolitikai eszközök alkalmazásának célja az, hogy megelőzze vagy csökkentse a környezetre gyakorolt negatív hatásokat, ezáltal növelje a társadalom tagjainak jólétét. Az intézkedések költségvonzata és a költségvetési korlát azonban nem teszi lehetővé, hogy minden egyes környezeti elemre és teljes mértékűen szüntessük meg a problémákat. A zajterhelés csökkentése tipikus példája azoknak a beruházásoknak, amelyeket állami (önkormányzati) költségvetésből kell finanszírozni. Döntéseink megalapozásának egyik közgazdasági eszköze a költség-haszon elemzés, amely egy adott intézkedés esetén a költségeket és a hasznokat is pénzben kifejezve hasonlítja össze (Nijland et al. [2003]), vagyis értékeli annak társadalmi-gazdasági hatásait (Damart és Roy [2009]). Ha tehát a közlekedéssel, annak is zajterhelő hatásával kapcsolatosan kívánjuk az összes hatást számításba venni, nem elég csak az alternatív intézkedések költségeit (pl. beruházási és fenntartási költségek) tekintetbe venni, hanem számolni kell a társadalom tagjaira és esetlegesen a jövő generáció tagjaira gyakorolt pozitív és negatív hatásokkal is (Damart és Roy [2009]). Hauer [2011, p. 151] szavaival élve: „a CBA a szokásos „szavak és számok” kerete”. A költség-haszon elemzés alapján akkor ítélünk egy beavatkozást megfelelőnek, amennyiben a diszkontált hasznok meghaladják a diszkontált költségeket, és a pénz alternatív használata nem vonzóbb egy másik esetben. A hatások kezelésének egy lehetséges módját mutatja az 1. ábra. Jól látható, hogy egy-egy beavatkozásnak számos (pozitív és negatív) hatása lehet, amelyek leggyakrabban egyidejűleg jelentkeznek (legnagyobb halmaz). Ezek közül nem mindegyiket ismerjük vagy látjuk előre, de természetesen, csak az ismert hatásokkal képes a CBA foglalkozni. A hatások egy kisebb részhalmazát jelentik a számszerűsíthetőek, és ennél is kisebbet az értékelhető változások köre. A legbelső halmaz már a hatások szűkebb, ugyanakkor a beavatkozás és a döntés szempontjából releváns, számszerűsíthető és értékelhető változásokat foglalja magában. Ha csak ezt a kis részhalmazt be tudjuk illeszteni a költség-haszon elemzésbe, már közelebb járunk az igazsághoz. A zajterhelés csökkentése esetén a zajterheléssel érintettek életminőségének javulása mindenképpen releváns kell, hogy legyen. A kérdés csak az, mennyiben és milyen módon tudjuk értékelni ezeket a hatásokat? A környezeti hatásokat is figyelembe vevő eszköz a környezeti költség-haszon elemzés (ECBA), amelynek keretében a környezetgazdaságtanban ismert, a nem piaci javak pénzbeli értékelésére használható
1
A tanulmány készítése során felhasználtuk korábbi módszertani útmutatónkat a zajvédelmi intézkedések költség-haszon elemzéséről: Kiss Károly (szerk.), Berndt Mihály, Harangozó Gábor, Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Muntag András, Széchy Anna [2009]: Zajvédelmi intézkedések költség-haszon elemzése. Módszertani útmutató. 121 oldal. Budapesti Corvinus Egyetem és EnviroPlus Kft. Budapest, 2009.
4
eljárások kaphatnak szerepet (Kuosmanen és Kortelainen [2007]). Igazi jelentőségük abban áll, hogy ezeket a változásokat nem tudjuk más módszerekkel közgazdaságilag értékelni.
1. ábra A környezeti költség-haszon elemzésben figyelembe vehető környezeti változások szintjei és kezelésük Előre látható hatások
Számszerűsíthető és előre látható hatások Számszerűsíthető és értékelhető, előre látható hatások A fejlesztés szempontjából relevánsnak tekintett, előre látható, számszerűsíthető és értékelhető hatások
Forrás: Pickin [2008, p. 80.], módosítással
A környezeti költség-haszon elemzés lépései általában a következők (Hanley és Spash [1993], in: Nijland et al. [2003], p. 133):
a projekt meghatározása, alaphelyzettel együtt, a hatások azonosítása, a közgazdaságilag releváns hatások kiválasztása, a hatások fizikai mennyiségekben történő kifejezése, a hatások pénzbeli értékelése, az értékek diszkontálása, a diszkontált költségek és hasznok összegeinek összehasonlítása, érzékenységvizsgálat végrehajtása.
1.2 Az értékelés közgazdasági alapjai A környezetgazdaságtan számos eljárást ismer a környezeti változások, köztük a zajhatás értékelésére, amelyek más-más feltételezésekre épülnek, így eltérő eredményekre is vezethetnek.2 A
2
Az elméleti felvezető rész a korábban elkészült módszertani útmutató egyes részeinek felhasználásával készült (lásd Kiss et al., 2009).
5
tanulmányban ezek közül azokra térünk ki, amelyek képesek az emberek jólétében bekövetkező változásokat megragadni, és a zajhatások értékelésében empirikus eredményeket is adtak3. Ezek a következők:
hedonikus ármódszer,
feltételes értékelés,
feltételes választás,
feltételes rangsorolás, és
haszonátvitel.
A gyakorlati esetek bemutatása kettős célt szolgál:
rávilágítani az elméleti módszerek gyakorlati alkalmazásának előnyeire, a konkrét megvalósításra az elmélet könnyebb érthetősége érdekében, valamint
a zajjal kapcsolatos kutatások eredményeinek összefoglalása.
A módszerek elméleti megfontolásait elsősorban egy olyan korábban megjelent könyvünk (Marjainé Szerényi et al., 2005) alapján tárgyaljuk – a zajra vonatkozó konkrét kiegészítésekkel –, amely nem közgazdászok számára készült, így nyelvezete a laikusok számára is könnyebben érthető. Előrebocsátjuk, hogy a tanulmányban –, ahol csak lehet, – kerüljük a túlzottan szakmai kifejezéseket, igyekszünk a közérthetőségre törekedni. A közgazdasági alapoknál szót kell ejteni az ún. teljes gazdasági értékről (TGÉ). A fogalom magában foglalja mindazokat az érveket, indokokat, amelyek miatt az egyének akár jövedelmük egy részét is hajlandóak feláldozni egy adott jószágban kialakuló pozitív változás bekövetkezéséért, vagy fordítva, egy negatív esemény elkerüléséért. A zaj példáját legkönnyebben az utak, mint javak kapcsán lehet bemutatni. A TGÉ két fő komponense a használattal kapcsolatos és az attól független értékeket foglalja magában. A használattal kapcsolatos értékrészeknél az alábbiak különíthetők el:
közvetlen használattal kapcsolatos értékek: az út, az azt használók számára rengeteg előnyt jelent, hiszen gyorsabban, a gépjárműveik jobb megkímélésével érnek célba; ugyanakkor az utak közelében élők számára a megnövekedett zaj közvetlenül kellemetlenséget okoz, ezáltal kárt idéz elő a számukra;
közvetett használattal összefüggő értékek: az úthálózat fejlesztése egy ország gazdagságának, fejlettségének megítélésében jelentős szerepet játszhat;
választási lehetőség értéke: pl. egy autópálya megépítése hasznot jelent azok számára is, akik jelenleg még nem használják, de a jövőben, ha akarják, módjukban áll azt igénybe venni, és így annak előnyeit élvezni.
3
A feltételes rangsorolás módszerével nem találtunk empirikus kutatást, elvileg azonban alkalmas a zajhatások értékelésére, ezért ezt az eljárást is bemutatjuk.
6
A használattól független értékrészeknél a hangsúly arra helyeződik, hogy a saját használatunktól függetlenül is értékesnek ítélünk valamilyen jószágot, illetve az abban vagy környezetében bekövetkező változást. A közlekedési utak esetében viszonylag nehéz ehhez az értékrészhez nagyon konkrét példát találni, mégis megpróbálkozunk vele. Képzeljük el, hogy népszavazást rendeznek egy településen egy zajvédő fal megépítéséről, amelyben a teljes lakosság kifejtheti véleményét a szavazással. A megépítéshez a lakosságnak is hozzá kell járulnia egy adott pénzösszeggel. Elméletileg azok az emberek is megszavazhatják a zajvédő fal megépítését (vállalva ezzel a többletköltségeket), akik a település csendes területein élnek, vagyis akiket közvetlenül nem érint a zajhatás, abból az indokból, hogy együtt éreznek azokkal, akik kénytelenek az út forgalmával járó zajszennyezést elviselni. A magyarázatok között ennél jóval elvontabb is szerepet kaphat: az emberek egy része az élővilág, elsősorban az állatfajok védelme, nyugalma érdekében is a zajvédő fal megépítése mellé áll, amely mindenképpen a használattól független értékrészekhez tartozik, hiszen itt nem a saját magunk jelenlegi vagy jövőbeli érintettsége, hanem mások, alkalom adtán az élővilág megbecsülése játszik szerepet. A bemutatásra kerülő eljárások egy része csak a használattal összefüggő, másik része viszont a használattal nem kapcsolatos értékrészek meghatározására is alkalmas. Az alábbi táblázat a tárgyalásra kerülő módszereket csoportosítja a TGÉ elemeinek becslésére vonatkozó alkalmasság szempontjából. 1. táblázat Az egyes értékelési módszerek alkalmassága a TGÉ értékrészeinek becslésére Eljárás/TGÉ értékrészei
Használattal összefüggő
Használattól független
Közvetlen használattal
Közvetett használattal
Választási lehetőség
Hedonikus ármódszer
alkalmas
alkalmas
(alkalmas)
nem alkalmas
Feltételes értékelés
alkalmas
alkalmas
alkalmas
alkalmas
Feltételes választás
alkalmas
alkalmas
alkalmas
alkalmas
Feltételes rangsorolás
alkalmas
alkalmas
alkalmas
alkalmas
Haszonátvitel
alkalmas
alkalmas
attól függ, milyen eljárás eredményeit veszi át
attól függ, milyen eljárás eredményeit veszi át
A fenti táblázatból jól látható, hogy a hedonikus ármódszer a TGÉ kisebb részét becsüli csak, hiszen a használattól független értékrészeket nem képes meghatározni. A „feltételes” elnevezésű eljárások (amelyeket összefoglaló néven feltárt preferencia módszereknek nevezünk) viszont a preferenciákat meghatározó tényezők legszélesebb körét képesek megjeleníteni, így a TGÉ legnagyobb részét becsülni. A haszonátvitel eljárása –, ahogy ez a későbbiekben majd kiderül, – csak azokat az értékrészeket határozza meg, amelyeket az átvett eredmény tartalmaz, ez pedig attól függ, hogy az elsődleges eredményeket milyen eljárással becsülték. 7
A zajvédelmi intézkedések jelentős társadalmi hatással rendelkezhetnek:
például az út minőségének javításával elért zajcsökkentés egyébként a közlekedés feltételeit is javíthatja, csökkentheti a gépjárművekben bekövetkező károkat, azok javítási igényét, ugyanakkor a csendesebb közlekedés megteremtésével a környéken élők életminőségét is jelentősen javíthatja;
a zajvédő/hanggátló falak megépítése kevesebb járulékos pozitív hatással rendelkezik, mint az előző megoldás, kissé a tájképet is megváltoztathatja, de ugyanúgy csendesebb környezetet biztosíthat a közelben élők számára.
Az emberek jólétében bekövetkező változásokat közgazdasági értelemben könnyebben mérhetjük azoknál a javaknál, amelyeknek van piaca, a csendes környezetnek azonban ritkán van ára, legalábbis első közelítésben. Ha mélyebben végiggondoljuk, a csendnek lehet ára, de legalábbis értéke, ami például kifejeződhet akkor, amikor egy lakást kívánunk megvásárolni, ekkor vásárlási szempont lehet a környék zajszintje, aminek túl magas értéke jelentősen csökkentheti az ingatlan árát (az egyik, bemutatásra kerülő módszer éppen ezt az összefüggést használja ki). A másik megközelítés szintén az emberek fizetési hajlandóságát vizsgálja (belátható, hogy a megvásárolandó ingatlan kapcsán is a fizetési hajlandóságot keressük), csak nem egy piaci eseményen, a lakásvásárláson keresztül, hanem az érintettek közvetlen vagy közvetett megkérdezésével. A továbbiakban ezeket az eljárásokat mutatjuk be zajhatást vizsgáló konkrét kutatásokkal és eredményeikkel egyidejűleg.
1.2.1 A hedonikus ármódszer A hedonikus ármódszer (hedonic pricing) alkalmazása során a fogyasztás valós, már megtörtént eseményei alapján becsülik az értékelt jószág iránti keresletet, illetve annak értékét. Egyik típusánál, amely az ingatlanok árában megjelenő környezeti jellemzők árát hivatott mérni, az ingatlanpiacon eladott, vagyis a piaci forgalomban résztvevő lakások árán (esetenként bérleti díján) keresztül értékel. Az eljárás a természeti/környezeti szolgáltatások - , köztük a zajos környezet értékcsökkentő, illetve a csendes környezet értéknövelő hatásának - értékét azon keresztül próbálja megragadni, hogy azok befolyásolják bizonyos piaci áruk, leginkább az adott területen és környékén lévő ingatlanok értékét. A módszert a 60-as évek végén, 70-es éves évek elején fejlesztették ki. Az indirekt eljárások közé tartozik, amely azt jelenti, hogy nem az embereket kérdezzük meg arról, számukra mennyit ér a zajhatás, hanem matematikai-statisztikai eljárásokkal az emberek valós piaci (lakásvásárlási) döntéseit elemezzük, és a zajhatás értékét ebből számítjuk: mennyivel fizettek többet egy olyan lakásért, amely nem zajos környezetben található (vagy fordítva: mennyivel kevesebbért jutottak hozzá egy olyan lakásért, amely a zajhatásoknak erősebben van kitéve). A módszer alkalmazhatóságának előfeltétele, hogy az emberek észleljék a környezeti/természeti jellemzőt: ez a zajhatás esetében többnyire érvényesül. A hedonikus ármódszer a karakterisztika elméletre épül, amely egy árut, terméket jellemzők sokaságaként értelmez. A jellemzők mindegyikének saját belső/rejtett ára van, melyek közül néhány 8
sajátosság jellegében esetleg nem piaci (vagyis olyan, amelynek nincs piaci ára). Az egyének úgy fejezik ki preferenciájukat egy adott nem piaci jellemző iránt, hogy az adott jellemzővel rendelkező piaci árut (ingatlant) választják ki vásárlásukkor. Ezeket a preferenciákat tehát azok a különböző árak tükrözik, amelyeket egy áruért – általában vagyontárgyért (ingatlan) – a piacon kifizettek. A megközelítés a piacon megvásárolt „termék” jellemzőiről és áráról szóló adatok alapján ökonometriai módszereket alkalmaz, hogy kimutassa a javak jellemzői és piaci ára közötti összefüggést, ebből pedig megbecsülje a nem piaci jellemzők rejtett árát. Ha az emberek egy természeti/környezeti kárt észlelnek, akkor ennek a kárnak a jelenértékével csökken az az összeg, amit egy környéken lévő ingatlanért hajlandók fizetni. Egy szennyezett terület vagy egy zajos objektum a közelében található ingatlan értékében csökkenést okoz. Ennek mértékét az ingatlanpiaci árak elemzésével lehet vizsgálni. Egy ingatlannak a piacon megfigyelhető árát az adott ingatlan jellemzői határozzák meg. Egy ingatlan felfogható úgy, mint adott jellemzők összessége, amelyeket a vevő megvásárol, és amelyek mindegyike iránt tanúsít valamilyen fizetési hajlandóságot. Ekkor az ingatlan ára felírható úgy, mint ezeknek a különböző jellemzők iránt tanúsított fizetési hajlandóságoknak az összege. Az ingatlanpiacon megfigyelhető árak és az ingatlanok jellemzői segítségével különböző jellemzők iránti fizetési hajlandóságok becsülhetők. Ennek feltétele, hogy megfelelő mennyiségű adat álljon a rendelkezésünkre, a vizsgált ingatlanok piaca (vagyis a kereslet és a kínálat) egyensúlyban legyen, az adatbázisban szereplő ingatlanok a különböző jellemzők szerint kellő mértékű változatosságot mutassanak, s ez a széles skála a lakások árainak különbségeiben is kifejeződjék. Az eljárás tehát képes arra, hogy két, egyébként teljesen azonos ingatlan értéke közötti különbséget megbecsülje egyetlen, a környezet minőségét kifejező tényező eredményeként (például milyen árkülönbség alakul ki két teljesen azonos ingatlanban, amelyek közül az egyik egy csendes, a másik egy zajos környezetben található). A módszer alkalmazásának feltétele, hogy az ingatlanok jellemzőit a vevők jól ismerjék, mivel csak megfigyelt jellemzők hatásai jelenhetnek meg az árban. Mivel egy adott környezeti szennyezés meglétéből adódó kárnak az ingatlantulajdonosok számára csak az számít, ami az ő ingatlanuk árát a piacon befolyásolja, egy piaci árakon alapuló elemzésben nem a környék tényleges szennyezettsége a meghatározó, hanem a piaci résztvevők által szubjektíven észlelt szennyezettség mértéke. Ezek lehetnek észlelt kellemetlenségek (pl. bűz, kellemetlen esztétikai látvány, zavaró zajhatás), a szennyezettség miatti egészségügyi veszélyeztetettség vélt mértéke, vagy önmagában az a tudat, hogy a környék szennyezett. Ilyen értelemben a zaj egy jól észlelhető, érzékelhető környezeti jellemző, ezért az ingatlanok árában mindenképpen megjelenik. Hatótávolsága általában kicsi, vagyis csak egy jól lehatárolható területen jelenhet meg a hatása, ott azonban erőteljesen. Ez a tény a költség-haszon elemzésnél fontos lesz, hiszen az érintettek számának megállapítása során az egyik kiindulópont épp ez lesz. A leggyakrabban használt példa a lakáspiacé. Egy lakóingatlan elhelyezkedése például befolyásolhatja az ingatlan (nem-piaci) természeti/környezeti jellemzőit, és potenciálisan a lakással kapcsolatos hasznok egész sorát. A lakókörnyezet jellemzői, mint a levegőminőség, erdő, víz közelsége vagy zaj 9
azt a tényt érzékelteti, hogy a természet állapotában/környezet minőségében bekövetkező változások hatással vannak az ingatlanárakra. A hedonikus ármódszer alapja tehát, hogy az erőforrások különféle tulajdonságok együtteséből állnak össze, amelyek különböző súllyal szerepelnek, és ezek értékeinek összege adja a termék vagy szolgáltatás összértékét. Ennek alapján egy lakás értéke függ:
az épülettől magától (az épület kora, nagysága, az alkalmazott építőanyag minősége, a szobák száma, a szobák tájolása, a fűtés módja, a telek nagysága stb.),
az elhelyezkedésétől (melyik település melyik részén található, milyen a környék lakásainak állapota stb.),
az infrastruktúra kiépítettségétől (közlekedési lehetőség, iskolák közelsége, bevásárlási lehetőség stb.) és
a környezettől (a zöldterületek közelsége, nagysága, a levegő minősége, a fő közlekedési útvonalaktól való távolság, és az ennek következtében kialakuló zajhatás stb.).4
A hedonikus ármódszer alkalmazásakor az első lépés kiindulópontja a termék piaci ára, amelyet az értékösszetevők összegével azonosítanak, és amit a termékjellemzők ársorozatára osztanak fel. Az itt becsült függvényt élvezeti árfüggvénynek nevezzük: szerepe az egyes tényezők árra gyakorolt hatása irányának és erősségének becslése. Ehhez mindenekelőtt azokat a jellemzőket kell megtalálni, amelyek valóban fontos szempontot képviseltek az emberek lakásra vonatkozó választása során. Az adatokat ingatlannyilvántartásokból, helyi bejárásokból, de akár a lakásvásárlók megkérdezésével is kideríthetjük. Minél inkább ez utóbbiak vannak túlsúlyban, annál bonyolultabb, időigényesebb és drágább a módszer alkalmazása, ugyanakkor annál pontosabb és megbízhatóbb eredményt ad. Vegyünk egy elképzelt példát ennek a fázisnak a szemléltetésére!5 Az előzetes adatgyűjtés alapján megvizsgálták, hogy Budapest egyes kerületeiben milyen tényezők befolyásolták az emberek lakásvásárlásait. Az előzetes eredmények azt mutatták, hogy összesen tíz tényező hatása jelentősebb, majd ezeket vizsgálták meg mélyebben, amelyek a következők voltak: a lakás kora, építési anyaga (tégla, panel), a szobák száma, a fűtés módja, a lakás jellege (családi ház, kisebb társasház lakása, soklakásos társasház, „tízemeletes“ lakóház), a közlekedési lehetőség milyensége, a környék szimbolikus jellege, iskolák közelsége, légszennyezettség, a közúti zaj erőssége. A regresszióelemzésben az alábbi összefüggést vizsgáljuk: P(h)= P(h1, h2, h3, h4, h5, h6, h7, h8, h9, h10), ahol P az árat, h1 ... h10 a fenti jellemzőket jelenti (a fenti sorrendnek megfelelően). Eredményként az alábbiakat kapjuk:
4
A most épülő lakóparkok egyik leginkább hangsúlyozott előnye, hogy zöldövezetben, a „lombkoronák alatt”, csendes, barátságos környezetben élhet, aki ott ingatlant vásárol. 5
A példa csak kitalált!
10
P = 0,654 – 0,053 h1 + 0,127 h2 + 0,369 h3 + 0,095 h4 + 0,088 h5 + 0,321 h6 + 0,111 h7 + 0,179 h8 - 0,213 h9 – 0,254 h10 A regresszióelemzés eredményeiből többek között az alábbiak olvashatók ki:
a légszennyezettség (h9 változó) negatívan befolyásolja az árat, vagyis minél szennyezettebb levegőjű helyen található a lakás, annál kisebb annak ára;
a zaj (h10 változó) ugyancsak negatív hatást gyakorol a lakás árára, méghozzá a légszennyezettségnél is nagyobb mértékben, tehát a zaj szintjének egységnyi változása nagyobb mértékben csökkenti a lakás árát, mint a levegő szennyezettségének egységnyi változása6.
A következő lépésben, amikor már ismert a természet állapotának vagy a környezet minőségének szerepe az árban, a fizetési határhajlandóságot becsüljük, ebből pedig meghatározható például a csendes környezet értéke. A fizetési határhajlandóságot, vagyis az egységnyi változásra vonatkozó fizetési hajlandóságot az élvezeti árfüggvény adott karakterisztika szerinti parciális deriváltjával határozhatjuk meg. Ennél a lépésnél is számos megfontolásra, feltételezésre van szükség, ezeket itt nem részletezzük, egyet azonban kiemelünk: az élvezeti árfüggvény függvényformája döntő lehet, bár erre vonatkozóan a közgazdasági elméletek semmit nem mondanak. Ha a fenti példában is használt lineáris összefüggést alkalmazzuk, végeredményként egy állandó értéket kapunk, mégpedig: MWTP = i. Ez azt jelenti, hogy a fizetési határhajlandóság egységenként i-vel változik. Ha a saját példánknál maradunk, akkor ez (fiktív értékekkel számolva) azt jelenti, hogy a zaj egységnyi növekedésével párhuzamosan az ár 5 634 Ft-tal csökken. Ha jól belegondolunk, ezzel az a probléma, hogy a zaj (de a többi környezeti jellemző) esetében is a kiinduló érték igen fontos lehet, nem mindegy, hogy a zajhatást 100 dB(A)-ról 95 dB(A)-ra, vagy 55 dB(A)-ról 50 dB(A)-ra csökkentjük, pedig a változás öt egységnyi mindkét esetben. Ha nem lineáris, hanem log-lineáris függvényformát alkalmazunk, akkor ez a szempont is megjelenik az eredményekben, hiszen ekkor MWTP = i * p(h) / hi. Ekkor a fizetési határhajlandóság egységenként változó értéket ad, például 6 564 Ft-ot akkor, ha a zaj erősségét 100 dB(A)-ról 95 dB(A)-ra csökkentjük, és 564 Ft-ot, ha azt 55 dB(A)-ról 50 dB(A)-ra mérsékeljük. A hedonikus ármódszer előnye, hogy valós piaci magatartás alapján becsül, ezért a közgazdászok, így a döntéshozók számára is elfogadhatóbb eredményeket ad. További előnyt jelent, hogy ha az adatok rendelkezésre állnak, akkor egy viszonylag egyszerű (bár sok megfontolást igénylő) regresszió-
6
A légszennyezettség változásának, de akár a zajszennyezettség változásának egységét tetszőlegesen választhatjuk meg, jelenthetnek fizikai mértékegységben kifejezett egységeket, pl. decibelt, de jelenthetnek minőségi sorozatot is, például a zajhatás esetében egyáltalán nem érintett, kissé zavart, közepesen zavart, nagyon vagy elviselhetetlenül zajos környezetet is jelenthetnek az egységek. Ezek meghatározása a kutatás elején megtörténik.
11
elemzés után értéket rendelhetünk a vizsgált környezeti változás, esetünkben a zajszint bizonyos csökkenése mellé. A hedonikus ármódszer hátrányai:
A magyarázó változók megválasztása mindkét lépésnél. Előfordulhat, hogy egy változónak jelentős hatása van az ingatlan értékére, a becsült függvényekből azonban valamilyen oknál fogva (pl. multikollinearitás, vagyis a változók erős korrelációs kapcsolata miatt) kimarad, ami jelentősen megváltoztatja a változók becsült együtthatóit. Ennek következtében torzulnak a végső eredmények is.
Az élvezeti árfüggvénynél alkalmazhatunk árat, de bérleti díjat is. Általában a bérleti díj használata preferált, mivel ekkor sokkal jobban lehet a rövid távon jelentkező ingatlanpiaci változásokat követni.
Statisztikai problémák, amelyek a modellbe kerülő, de sokkal inkább a lényegesnek minősített változók közötti kapcsolatot (a függetlenség elvileg előfeltétel), valamint a függvények megfelelő specifikációját (lineáris vagy nem lineáris a függvénykapcsolat) foglalja magában.
A változók mérése, amely már a függő változó kiválasztásának problematikáját is jelenti (a lakás ára vagy bérleti díja), de sokszor komoly gondot okoz a környezeti változók mérése is.
A hedonikus ármódszer azon a feltételezésen alapszik, hogy az ingatlanpiacon mindenki hozzájuthat az összes releváns információhoz (nincs információs korlát), amelyek alapján a vásárlók (bérlők) döntéseiket meghozhatják. Másik probléma, hogy az emberek jövedelmi vagy egyéb korlátozó tényezők miatt a piaci folyamatokban résztvevő ingatlanoknak csak egy részpiacán jelenhetnek meg (Garrod and Willis, 1999).
Csak a használattal összefüggő értékek mérésére alkalmas, amely azt jelenti, hogy ennél a módszernél csak azoknak a véleménye, piaci magatartása alapján értékelünk, akik adott időszakban az ingatlanpiacon vásárlókként megjelentek, ők pedig feltételezhetően saját érdekeiket, vagyis a használattal összefüggő értékrészeket helyezik előtérbe. Ez alulbecslést eredményezhet. Ugyancsak alulbecslést hoz az a tény, hogy a fizetési hajlandóságban elsősorban a rövid távú hatások jelennek meg, a hosszú távon jelentkezők esetleg kimaradnak (a zaj esetében ez azt jelenti, hogy a zaj mindennapi kellemetlenségei megjelennek, hosszú távú, időnként komoly egészségügyi hatásai nem).
A módszer a hatásokat csak olyan mértékben tükrözi, amennyire az egyének azoknak tudatában vannak. Az eljárást sokkal inkább az Egyesült Államokban alkalmazzák, amelynek magyarázata, hogy az ottani ingatlan-nyilvántartások sokkal pontosabbak, megbízhatóbbak, mint például hazánkban. Ennek ellenére egyre több alkalmazásról olvashatunk európai országokra vonatkozóan is. Az Európai Unió egyik „Zöld könyve” (COM(96) 540 final, Future noise policy, European Commission Green Paper) már 1996-ban rávilágított arra, hogy a hedonikus ármódszer alkalmas a zaj által okozott jóléti hatások számszerűsítésére. Az anyag a közlekedés által okozott zajokkal foglalkozik, mivel az addigi kutatások főként erre a területre fókuszáltak. Az addigi kutatások alapján megállapítja, hogy az 1970-es években a zajhatások miatti értékcsökkenés az ingatlanokban 0,3 és 0,8% között mozgott 12
dB(A) egységenként abban az esetben, ha a zajszint meghaladta az 55 dB(A) szintet, míg a ’80-as években az átlagos értékcsökkenést 1%-ra teszi. Ebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a közlekedési zaj által okozott károk mértéke az időben nő, vagyis a csendes környezet egyre nagyobb értéket képvisel az emberek jólétében, életminőségében. A dokumentum hangsúlyozza azt is, hogy az 5. Környezetvédelmi Akcióprogram (1993-2000) előirányozza, hogy a csendes területeken a zajszint ne haladja meg az 55 dB(A) értéket. Egy holland tanulmányban (Nijlanda et al., 2003) a hedonikus ármódszerrel és a feltételes értékeléssel igyekeztek megbecsülni a zajvédelmi intézkedésekből származó hasznokat. A hedonikus ármódszer esetében azt keresték, hogy az 55 dB(A) feletti zajszint (általánosan elfogadott küszöbérték) milyen értékcsökkenést eredményez az ingatlanok árában. A százalékos értékcsökkenésre kapott mutató az NSDI (Noise Sensitivity Depreciation Index), amelynek értéke 0,3 és 1,3% közötti értéket vett fel. Feltételezhető ugyanakkor, hogy az emberek csak a rövid távon jelentkező zavaró hatásokat jelenítik meg például az ingatlanárban is, a hosszú távon jelentkező betegségekkel nem számolnak, így mindenképpen alulbecslésről beszélhetünk. Magyarországon a hedonikus ármódszert eddig egy alkalommal alkalmazták, mégpedig a Szíkgáti hulladéklerakó (Debrecen) ingatlanok árára gyakorolt hatásának mérésére, egy kármentesítési üggyel kapcsolatos költség-haszon elemzés során (lásd Kaderják, Szekeres, 1998). Az esettanulmány Debrecen egy városrészének lakó-ingatlanjai árán keresztül becsülte meg azt, mennyit ér az emberek számára a tiszta környezet. Az eset kiindulópontja volt, hogy egy korábbi szovjet laktanya területén nagyon szennyezett talaj és (felszín alatti) víz maradt hátra, egy ott kialakított hulladéklerakó miatt. Az elemzésben a szikgáti hulladéklerakó hatását a leginkább érintett tócóskerti és tócóvölgyi ingatlanok áraival modellezték. Így meg lehet állapítani, mennyivel alacsonyabb egy átlagos tócóskerti és tócóvölgyi lakás ára a szikgáti hulladéklerakónak köszönhetően. A lakótelepeken található lakások számával megszorozva ezt az értéket, megkapjuk a szikgáti hulladéklerakó által a lakások árában okozott összes értékcsökkenést, vagyis a kármentesítés megvalósulása esetén az ingatlanok tulajdonosai számára jelentkező összes hasznot.
1.2.2 A feltételes értékelés A feltételes értékelés (contingent valuation) eredete 1947-re nyúlik vissza, amikor Ciriacy-Wantrup egy cikkében felvetette, hogy a természeti/környezeti erőforrásokkal kapcsolatos preferenciáiról az emberek közvetlen megkérdezésével is nyerhetünk információt (Portney 1994; Hanemann 1994; Bateman and Willis 1999). Gyakorlati alkalmazására először csak az 50-es, 60-as években került sor, azóta azonban több ezerszer használták környezeti/természeti változások értékelésére mind a fejlett, mind a fejlődő országokban, így hazánkban is. Ez az eljárás nem közvetett úton, már megvalósult piaci események adatainak elemzésén keresztül következtet egy természeti erőforrásban vagy a környezet minőségében bekövetkező változások értékére. Segítségével addig semmilyen módon ki nem nyilvánított értékeket tudunk „feltárni”. A közvetlen (direkt) módszerek közé tartozik, mivel az emberek értékítéletét egy kérdőíven keresztüli megkérdezésen, közvetlen úton deríti ki. A kérdőíves megkérdezés során vizsgálhatjuk az emberek fizetési (willingness to pay, WTP) vagy elfogadási (willingness to accept, WTA) hajlandóságát egyaránt. Mindkét jóléti változást mérő 13
mutatót két irányból közelíthetjük, melynek eredményeképpen négy eljárás jöhet szóba. Ezeket egyegy konkrét kérdésfeltevés segítségével mutatjuk be:
Mennyit lenne hajlandó fizetni azért, hogy egy, a környezet minőségében/természet állapotában bekövetkező kedvező változás megvalósuljon? (Fizetési hajlandóság a javulás megszerzéséért.)
Mekkora kompenzációért cserébe lenne hajlandó lemondani a környezet minőségében/természet állapotában bekövetkező kedvező változás megvalósulásáról? (Kompenzáció elfogadási hajlandóság a javulásról történő lemondásért.)
Mennyit lenne hajlandó fizetni azért, hogy egy, a környezet minőségében/természet állapotában bekövetkező kedvezőtlen változás ne következzen be? (Fizetési hajlandóság a romlás elkerüléséért.)
Mekkora kompenzációért cserébe lenne hajlandó elfogadni a környezet minőségében/természet állapotában bekövetkező negatív változás megvalósulását? (Kompenzáció elfogadási hajlandóság a romlás elviseléséért.)
Ahogy az a fenti példákból kiderül, vizsgálhatjuk a fizetési vagy az elfogadási hajlandóságot, ugyanakkor kiindulhatunk a környezet minőségének, a természet állapotának javulásából vagy romlásából is. A választás a kutatást végzők feladata, akik a fennálló tulajdonviszonyok, a kialakult szokásjogok, a vizsgált erőforrások természete alapján tehetik azt meg. A lehetséges torzulások miatt elsősorban a fizetési hajlandóság alkalmazása az elfogadottabb. A feltételes értékelés hipotetikus piacot hoz létre, amit egy kérdőívben fogalmazunk meg, és amelynek szerepe az alábbiakban foglalható össze:
az értékelt erőforrás jelenlegi állapotának, jellemzőinek leírása;
annak a programnak a bemutatása, amely az értékelt természeti kincs megőrzéséhez, minőségi javításához stb. szükséges (miért kérik a hozzájárulást, vagy miért ajánlják fel a kompenzációt);
milyen formában történik a hozzájárulás (például fizetési hajlandóság esetén megemelt ingatlan vagy jövedelmi adók, külön alapba történő befizetés, adóátcsoportosítás stb.), illetve kinek kell fizetnie a program megvalósítása esetén.
Tehát a kérdőívben egy programot vázolunk fel, és a program megvalósításával kapcsolatos maximális fizetési hajlandóságot keressük, amely az egyének adott változással kapcsolatos preferenciáit jelenti. Az egyéni fizetési hajlandóságok összegzésével kapjuk meg a program közgazdasági értékét, azt a hasznot, amit az adott program megvalósítása jelent az emberek számára. A feltételes értékelés előnye, hogy segítségével a program egészének hasznait vagyunk képesek becsülni, függetlenül attól, hogy a program milyen részösszetevőkből áll. Közlekedési példát véve egy elkerülő út megépítése a városban élők zavartságát csökkenti, mivel mind a levegőszennyezettség, mind a zajhatásnak való kitettség, a dugók miatti kellemetlenség csökkenhet. A módszerrel az összes hatás értékét becsüljük.
14
Közkedvelt eljárás az emberek jóléte változásának meghatározására, mivel a kérdőívben szinte bármilyen program megfogalmazható, olyan is, amelyet még nem valósítottunk meg (ex ante értékelés is lehetséges). Másik nagy előnye, hogy olyan javak értékelésére is alkalmas, amelyek értékét nem a használatuk képezik, például a biodiverzitás változásának értékelése. Ugyanakkor ellenérvként fogalmazható meg az eljárás hipotetikus jellege (általában hipotetikus a program és a fizetés/kárpótlás is). A kivitelezés drága, valamint időigényes is. Londonban a közösségi közlekedéssel kapcsolatban a feltételes értékelés módszerét használták (O’Garra and Mourato, 2007). Azt vizsgálták, mekkora összeggel járulnának hozzá az emberek a hidrogénnel működő buszok londoni bevezetéséért, amelyek kisebb légszennyezettséget és zajhatást okoznának. Tehát azt becsülték, mekkora hasznot jelent a londoniak számára a tisztább környezet. 531 fő megkérdezését hajtották végre 2003 és 2004 folyamán. A WTP-re vonatkozó kérdés az alábbi volt: „Tételezzük fel, hogy egy javaslat szerint lecserélnénk a londoni közlekedési rendszerben a buszokat hidrogén üzemanyagcellával működő buszokra. Ahogy azt korábban említettük, ezek a hidrogénbuszok egyáltalán nem bocsátanának ki légszennyező anyagot, kisebb zajt okoznának és hatékonyabbak lennének a hagyományos buszoknál. Ugyanakkor ezek üzemeltetése többletköltséget okozna. Mekkora lenne az a maximális összeg, amit többlet havi viteldíjként hajlandóak lennének kifizetni az új buszok bevezetésére?” (i.m. 393. oldal) Az eredmény 7,03 GBP/hó értéket adott egy főre vetítve, átlagosan. Magyarországon a zajterhelések értékét egy esetben vizsgálták. Ahogy azt már korábban is említettük, a környezeti hatások számszerűsítése aktuális téma az Európai Unió döntéshozatali folyamataiban. 2004 és 2006 között folyt egy kutatás (HEATCO – Developing Harmonised European Approaches for Transport COsting and Project Assessment)7, amelynek célja az európai, országokon átívelő közlekedési projektek értékelésének elősegítése egy harmonizált útmutató kidolgozásával (Mészáros, 2006). Ebben nagy hangsúlyt helyeztek a zaj értékelési lehetőségeire is. A kutatás a zajszennyezés mellett az alábbi területek költségeivel/hasznaival számol: építési költségek, infrastruktúra üzemeltetési és fenntartási költségek, személyközlekedési megtakarítások, áruszállítás időmegtakarításai, járműüzemeltetés költségei, használói díjak, közlekedésbiztonság, helyi és regionális légszennyezés, klímaváltozás hatásai, egyéb, az építkezés következtében keletkezett károk (Mészáros, 2006). A felsorolást azért tartottuk fontosnak, mert látható, hogy két olyan környezeti jellemző értékét is bevonták az elemzésbe, nevezetesen a zajszennyezést és a légszennyezést, amely hatások korábban nagyon ritkán szerepeltek költség-haszon elemzésben. Ugyanakkor jellemző, hogy az európai országoknak csak a felében építik be a zajszennyezés értékét (Mészáros, 2006), nevezetesen Ausztriában, Dániában, Finnországban, Franciaországban, Németországban, Svédországban, Svájcban, Magyarországon, Litvániában, Lengyelországban és Szlovéniában. A zajhatások értékét részben korábbi tanulmányok eredményeiből haszonátvitellel, részben elsődleges felmérések végrehajtásával becsülték. Felmérést Németországban, Magyarországon, Norvégiában,
7
A HEATCO-projekt magyarországi résztvevője a BME Közlekedésgazdasági Tanszéke volt, dr. Tánczos Lászlóné vezetésével.
15
Spanyolországban, Svédországban és Nagy-Britanniában végeztek. Magyarországon a feltételes értékelést alkalmazták, a hazai eredményekről Markovits-Somogyi (2006) és Török (2006) számolnak be8. A felmérésben mind a vasúti, mind pedig a közúti közlekedés zajhatásainak értékét becsülték. A közúti közlekedés hatásainak értékelését a körülmények feltárásával kezdték, melynek során fókuszcsoportos beszélgetést tartottak (Markovits-Somogyi, 2006). A résztvevőket (nyolc személy) különböző zajszennyezésnek kitett területekről válogatták. Ennek egyik célja a zajszintek szubjektív zavaró hatásának kiderítése volt, amelyet a résztvevők elmondásai és a lakhelyükön mért zaj párosításával állapítottak meg. Az eredményeiket az alábbi táblázat foglalja össze. 2. táblázat A fókuszcsoport résztvevőinek szubjektív zajérzékelése és a lakhelyükön mért zajszint Résztvevő sorszáma
Zajszint – Lden (dB(A))
Zavarja-e a zajhatás?
Észlelt zajforrás
40-45
Egyáltalán nem
-
45-50
Egyáltalán nem
-
65-70
Nagyon
Közút
70-75
Vasút
70-75
Rettentően
Vasút
70-75
Rettentően
Vasút
75-80
Nagyon
Közút
75-80
Rettentően
Közút
75-80
Rettentően
Közút
Forrás: Markovits-Somogyi (2006), p. 57.
A válaszokból a várakozásoknak megfelelő eredmények születtek: a 65-70 dB(A)-nál magasabb átlagos zajszint zavarónak, illetve rendkívül zavarónak hat a szubjektív értékelésben. A fókuszcsoportban a kérdőívben bemutatott programot (forgatókönyvet) is tesztelték, amelynek hatására az jelentősen módosult. A végső felmérésben alkalmazott forgatókönyv a következő volt: „Vannak emberek, akiket jelenleg zavar a közúti zaj. A hatóságok azt tervezik, hogy egy több intézkedésből álló intézkedéscsomagot vezetnek be, hogy csökkentsék a közúti zajt. Az intézkedések között lenne, hogy zajelnyelő útburkolatot fektetnének le, amely elnyeli a gumiabroncsok zaját, illetve a motor hangját csökkentő alkatrészeket szerelnének a buszokra, a nehéz tehergépjárművekre, a személygépkocsikra, robogókra és motorkerékpárokra. Ezeket a módszereket más országokban már alkalmazzák, ott hatékonyan csökkentik a zajt, az emberek elégedettek az eredménnyel. Ez az intézkedéscsomag annyival fogja csökkenteni a zajt az otthonokban, hogy az már nem lesz zavaró azok számára, akiket jelenleg zavar a közúti zaj. A többi körülmény: a közlekedésbiztonság, a kipufogógázok, a közúti forgalomból adódó por változatlan marad, ezek kezelésére egy másik
8
A feltételes értékelés kérdőívét Magyarországon, Angliában, Norvégiában és Svédországban kérdezték le.
16
intézkedéscsomagot dolgoznak ki. Az itt leírt intézkedések csak a zajt csökkentik” (MarkovitsSomogyi, 2006, p. 57).9 A minta kialakításánál elsősorban a zajterhelésnek való kitettséget vették alapul. Megkérdeztek a közúti zajtól erősen (20%) és nem szennyezett területen élőket (20%), vasúti zajtól erősen szennyezett (20%) és nem szennyezett területen élőket (20%), valamint véletlenszerűen erősen szennyezett (10%) és nem szennyezett területekről (10%) is válogatták a megkérdezetteket. Hazánkban összesen 1000 ember megkérdezésére került sor (Török, 2006), 500 embert a közúti, 500at pedig a vasúti zaj hatásaival kapcsolatban. A kérdőív segítségével felmérték, mennyire zavarja az embereket a jelenlegi zajszint, valamint azt, mennyit lennének hajlandóak a fenti programban megfogalmazott intézkedéscsomagért fizetni (a többi közlekedési tényező változatlansága mellett), amely a zaj forrását elviselhető mértékűre csökkenti. Többek között megvizsgálták, hogyan védekeznek az emberek a zajhatások ellen, illetve hogyan hat rájuk a zaj. Az eredményeket az alábbi táblázat foglalja össze. A hazai eredmények szerint a legtöbben a közúti zaj miatt nem nyitnak ablakot, de így is jelentős részüket zavarja a TV-nézésben, rádióhallgatásban, valamint nehézkes az alvásuk is. A vasúti zaj hatásaiban szintén megjelenik a TVnézés, rádióhallgatás zavarása, második helyen az ablakok zárva tartása szerepel, a harmadik legjelentősebb hatás pedig a telefonbeszélgetés zavarása, illetve az alvás nyugtalansága. 3. táblázat A közúti és a vasúti zaj zavaró hatásainak megoszlása a felmérésben részvevők esetén A közúti zaj zavaró hatása (%)
A vasúti zaj zavaró hatása (%)
Anglia
Svédország
Norvégia
Magyaro.
Anglia
Norvégia
Magyaro.
Nem nyit ablakot
62
40
48
61
46
19
55
Nehézkes az alvás
28
30
38
36
21
26
44
Zavarja a TV-t vagy rádiót
25
12
14
47
18
20
70
Zavarja a koncentrációt
14
7
7
23
10
8
25
Zavarja a telefonbeszélgetést
11
2
8
29
8
17
47
Fejfájást/migrént okoz
5
1
4
14
3
1
10
9
Ebből a forgatókönyvből látszik, hogy a feltételes módszerek egyik igen nagy előnye, hogy a valóságban nem létező helyzetek vizsgálatára, értékelésére is alkalmasak. Ugyanakkor kitűnik, hogy bizonyos információmennyiség átadására szükség van az értékelés elvégzéséhez, amely időnként kissé bonyolulttá teszi a kérdőív megfogalmazásait; részben ez indokolja a személyes megkérdezések előtérbe helyezését az egyéb lehetőségekkel (telefon, postai úton kiküldött) szemben.
17
Füldugóval alszik
1
3
1
4
1
1
3
Forrás: Török, 2006, a 3. és 5. táblázatok egyesítésével
Természetesen, a kutatás legizgalmasabb része a fizetési hajlandóság elemzése, amelynek a közúti közlekedésre vonatkozó összehasonlító eredményeit a következő ábra mutatja (a közúti és a vasúti közlekedés csökkenéséért megnyilvánuló átlagos fizetési hajlandóságokat a következő táblázat foglalja össze). Érdekes módon, a közúti közlekedést illetően nem teljesen egyértelmű a zajhatás erősségének és a WTP-nek a kapcsolata, bár három országban érvényesül az a feltevés, miszerint a zajszennyezettség növekedése az elhárításért felajánlandó összeget is növeli. Magyarország esetében a nagyon és elviselhetetlenül szennyezett területen élők fizetési hajlandóságában nincs szignifikáns különbség. A magyarországi eredményeket tekintve a vasúti zajhatás elkerülésére szinte minden zajszint esetén magasabb a fizetési hajlandóság, mint a közúti közlekedéssel kapcsolatban, kivételt a nagyon szennyezett területen élők átlagos WTP-je jelent. További tapasztalat, hogy a nálunk magasabb életszínvonallal rendelkező országokban a zajhatás csökkentésével kapcsolatos fizetési hajlandóság is lényegesen magasabb.
4. táblázat A fizetési hajlandóság és a közúti zajhatásnak való kitettség kapcsolata a vizsgálatban résztvevő országok esetében
18
350
az éves fizetési hajlandóság (euró)
300
250
200
150
100
50
0 egyáltalán nem
kissé
közepesen
nagyon
elviselhetetlenül
A zajhatásnak való kitettség észlelése Magyarország
Norvégia
Svédország
Anglia
Forrás: Török, 2006, p. 223.
5. táblázat A közúti és vasúti zaj zavaró hatása szerinti átlagos fizetési hajlandóság a vizsgált országokban (euró/év) Anglia közúti
Svédország
vasúti
közúti
vasúti
Norvégia közúti
vasúti
Magyarország közúti
vasúti
Egyáltalán nem
7
5
23
-
20
25
3
22
Kissé
29
20
53
-
143
88
6
23
Közepesen
49
83
116
-
299
151
13
30
Nagyon
53
16
159
-
238
114
29
25
Elviselhetetlenül
159
9
251
-
189
762
28
33
Forrás: Török, 2006, p. 224. alapján
Mindezen eredmények és tapasztalatok alapján javaslatot tettek arra, hogy az egyes országokban milyen költségek (károk, elmaradt hasznok) használhatók bizonyos zajszintek megléte esetén. Az eredményekben a fizetési hajlandóság mellett az egészségügyi hatások értékei is szerepelnek. Az
19
alábbiakban a HEATCO kutatási eredményeinek összegzésével és adaptálásával a hazánkra megállapított értékeket mutatjuk be. 6. táblázat Ország-specifikus „központi értékek” a zajnak kitett egyénekre vetítve egy adott zajszint esetén, Magyarország
2002-es euróban, évente
Lden (dB(A))
Vásárlóerő-paritáson, 2002-es euróban, évente
Közúti közlekedés
Vasúti közlekedés
Légi közlekedés
Közúti közlekedés
Vasúti közlekedés
Légi közlekedés
51
3
0
4
5
0
7
52
5
0
8
9
0
15
53
8
0
12
14
0
22
54
10
0
16
19
0
29
55
13
0
20
24
0
37
56
16
3
24
28
5
44
57
18
5
28
33
9
51
58
21
8
32
38
14
59
59
23
10
36
43
19
66
60
26
13
40
47
24
74
61
29
16
44
52
28
81
62
31
18
48
57
33
88
63
34
21
52
62
38
96
64
36
23
56
66
43
103
65
39
26
60
71
47
110
66
42
29
64
76
52
118
67
44
31
68
81
57
125
68
47
34
72
85
62
132
69
49
36
76
90
66
140
70
52
39
80
95
71
147
71
69
56
99
126
102
181
20
2002-es euróban, évente
Lden (dB(A))
Vásárlóerő-paritáson, 2002-es euróban, évente
Közúti közlekedés
Vasúti közlekedés
Légi közlekedés
Közúti közlekedés
Vasúti közlekedés
Légi közlekedés
72
73
60
105
134
110
191
73
78
65
110
142
118
202
74
82
69
116
150
126
212
75
86
73
122
158
134
223
76
91
78
128
166
142
234
77
95
82
134
174
150
244
78
99
86
139
182
158
255
79
104
91
145
190
166
265
80
108
95
151
197
174
276
81
112
99
157
205
182
286
Forrás: HEATCO, p. 107, illetve 111.
A fenti táblázatból kiolvasható, hogy a légi közlekedés okozta zajhatás befolyásolja legkedvezőtlenebbül az érintettek életminőségét, legkevésbé pedig a vasúti zajhatás, de a közúti és a vasúti közlekedés okozta zajhatás kárai között kisebb a különbség. Megállapítható továbbá, hogy a zaj – erősségének függvényében – jelentős életminőség romlást idéz elő. A táblázatból (a 2., 3. és 4. oszlopból) 10 dB-enként kiszámíthatók az egy dB(A) változásához rendelhető átlagos értékek, amelyek az alábbiak (2002-es eurón számolva):
51-60 dB között: 2,6 euró/fő/év,
61-70 dB között: 2,6 euró/fő/év,
71-81 dB között: 3,9 euró/fő/év.
Az adatokból az is kiolvasható, hogy a zajszint emelkedésével az okozott terhelés, illetve kár is egyre növekszik.
1.2.3 A feltételes választás A feltételes választás (choice experiment) módszerét természeti/környezeti erőforrások értékelésére először Adamowicz és munkatársai alkalmazták 1994-ben, vízi rekreáció értékének vizsgálatára. Az eljárást a ’90-es években a világon csak néhány tíz alkalommal használták a természeti/környezeti erőforrások értékelése területén (Hanley et al. 1996). Az azóta eltelt időszak bizonyította, hogy a 21
módszer egyre inkább helyet kap a természeti erőforrások, illetve a környezet által nyújtott szolgáltatások, így a csend (vagy a zaj elkerülésének) értékelése területén, mivel számos előnyt rejt magában más módszerekkel szemben, köztük a feltételes értékeléssel szemben is. A feltételes értékelés egy kiválasztott erőforrás egészére koncentrál, ennek következtében az értékbecslés is annak egészére vonatkozik. Kevés információt kapunk viszont arról, hogy a válaszadók milyen preferenciákkal rendelkeznek az erőforrás egyes jellemzőinek megváltozásával kapcsolatban. A feltételes választás képes megragadni az erőforrás egyes komponenseinek értékét külön-külön, de annak egészét is10. Az eljárás – a feltételes értékeléshez hasonlóan – képes azokat az értékeket is számszerűsíteni, amelyek nem a használatuk miatt értékesek a számunkra. A feltételes választás módszere egy adott természeti/környezeti erőforrás bizonyos jellemzőit tartalmazó választási helyzetek elemzését foglalja magában. Olyan diszkrét választási modellek becslését teszi lehetővé, amelyek az egyének egyes jellemzők közötti átváltási hajlandóságát tükrözik. Mivel ez a módszer a jellemzők csomagjait tartalmazó választási helyzetek bemutatására támaszkodik, nem szükséges az erőforrás kimerítő és pontos leírása, ahogy az a feltételes értékelés alkalmazásánál fontos szempont, sokkal inkább a helyzetek tulajdonságainak és jellemzőinek pontos és teljes megadását igényli. A helyzetek leírására különböző jellemzőket és azok különböző szintjeit (köztük az „árat”) használják.11 Az egyéneket ezután arra kérik, válasszák ki azt a hipotetikus „csomagot” (helyzetet), amelyet a legtöbbre értékelnek. A megkérdezettek többszöri választásának eredménye fogja reprezentálni a válaszadók jellemzők közötti átváltását. Vagyis a feltételes választás azt mutatja meg, hogyan változna meg a hasznosság egy intézkedés hatására a vizsgált erőforrás jellemzőiben bekövetkező változások következtében (pl. egy védett fajok megóvására irányuló intézkedés hogyan befolyásolja az adott terület diverzitásának alakulását, esetleg mennyiben befolyásolja ez a látogatottság alakulását stb.). A választási eredmények alapján becsülik a fizetési hajlandóságot, abból pedig az egyes jellemzők, illetve a teljes program értékét. A feltételes választás gyakorlati megvalósításának lépései (Garrod and Willis, 1999):
a vizsgált jószág vagy szolgáltatás kiválasztása;
az adott jószág értékében kulcsszerepet játszó jellemzők illetve azok szintjeinek meghatározása;
az értékelésnél felkínálandó választási helyzetek kialakítása;
a felmérés végrehajtása (előteszteléssel együtt);
a választások elemzése; jólétmértékek számítása; az eredmények aggregálása.
10 Vagyis amíg a feltételes értékelésnél például egy tájkép megőrzésének teljes értékét kapjuk, addig a feltételes választással a tájkép egyes jellemzőinek (pl. környezeti elemek állapota, védett fajok száma, biológiai diverzitás stb.) értékeit is külön-külön. 11
A különböző tulajdonságok szintjeit szisztematikusan változtatják. 22
A feltételes választás módszerének első lépései - általában a többi módszerhez hasonlatosan - a vizsgált területre, problémakörre vonatkozó információk összegyűjtése, amely az értékelés előkészítő fázisának tekinthető. Ezt az értékelési eszköz megtervezése és tesztelése követi, majd az adatgyűjtés és az adatok elemzésével, értékelésével zárul a munka. Az első két fázis tehát azt foglalja magában, hogy a vizsgált jószág legfontosabb jellemzőinek feltárása alapján létrehozzuk azokat a feltételes csomagokat, amelyek közül a megkérdezettek választanak. A környezeti javak, illetve természeti erőforrások számos összetevő alapján ragadhatók meg, az ezek közül való választás meghatározó. Ennél a pontnál tehát nagyon fontos szempont, hogy valóban azokat a tulajdonságokat vegyük be az értékelésbe, amelyek a leginkább határozzák meg az emberek adott jószággal kapcsolatos választását. A jellemzőket a válaszadóknak ismerniük kell, relevánsnak kell lenniük, valamint az is fontos, hogy a tulajdonságok szintjei kvalitatív vagy kvantitatív skálán mérhetőek legyenek. A vizsgálatba vont jellemzők és azok szintjeinek számát körültekintően kell megválasztani: a túl kevés szint akadályozza az elemzést, míg a túl sok megvalósíthatatlanná teszi a kérdőív megszerkesztését (Garrod and Willis, 1999). Az egyes jellemzők bemutatása ugyancsak döntő tényező. Ehhez az egyéb felméréseknél használatos szóbeli vagy vizuális eszközöket alkalmazhatjuk. A kutatásban használt jellemzők és azok szintjeinek száma jelentősen hat a kialakítható választási helyzetek számára, minél magasabb ezek száma, annál több a kialakítható csomagkombinációk száma is.12 Ezek közül megfelelő statisztikai módszerekkel választhatunk ki annyi számú lehetőséget, amelyek összehasonlítása még nem veszi túlságosan igénybe a válaszadók idejét, türelmét és válaszadási képességét. A környezeti javak értékelésénél maximum 16 pár összehasonlítását kérték. Amennyiben a tulajdonságok és azok szintjei alapján több csomag létrehozása szükséges, akkor a kialakított összehasonlítandó párokat részmintákra osztják szét (például 64 pár összehasonlítása esetén négy részmintát alakítanak ki, ahol minden megkérdezett 16 párt hasonlít össze, illetve választ közülük). A választási helyzetek tartalmaznak egy árkomponenst is, amely kifejezhető pénzegységben, de például utazási távolságban is (lásd például Boxall et al., 1996: az árat a vadászati terület otthonuktól mért távolságában fejezték ki). A megkérdezett személyeknél elképzelhető, hogy a választható helyzetek közül egyiket sem preferálja, éppen ezért a választási párok mellett az „egyiket sem” válaszlehetőséget is biztosítani kell. A feltételes választásnál a megkérdezettek az alábbi ábrában példaként található kérdést kaphatják. Hazánkban eddig kétszer alkalmazták a feltételes választás eljárását, az egyiket vizes területek, a másikat barlangok megőrzésére vonatkozóan (zajjal kapcsolatos vizsgálatban hazánkban nem használták). Itt példaként a vizes élőhelyekre vonatkozó kutatásból idézzük be a választási helyzetek egy példáját. A kutatásban minden válaszadó négy hasonló helyzetet értékelt. Sælensminde (1999) a feltételes választás eljárásával kereste a választ arra, mennyit ér az emberek számára a légszennyezettség és a zajszint csökkenése. Több mintát használt, akiknek más-más programot mutatott be, a mélyebb leírást azonban mellőzzük a viszonylagos bonyolultság miatt. A
12
Például öt jellemző esetén, amelyek közül kettőnek négy szintjét, háromnak pedig három szintjét különítjük el, a kialakítható „csomagok” száma 432 (3 x 3 x 3 x 4 x 4).
23
programok megvalósításánál egy új üzemanyag bevezetését vázolták fel, amelyek környezeti hatásai kisebbek ugyan, de ára magasabb a hagyományos üzemanyagokénál. Jellemzőkként az utazási időt, a légszennyezettség és a zajszennyezés %-os változását választották az ártényező mellett. Az alábbiakban egy választási helyzetet mutatunk be. 7. táblázat Egy norvég kutatás során használt választási helyzet, amelynek egyik tényezője a zajszint
A autóút
B autóút
Az utak forgalmából származó zaj 20%-kal csökken
Az utak forgalmából származó zaj 20%-kal csökken
Az utak forgalma által okozott légszennyezés 20%-kal csökken
Az utak forgalma által okozott légszennyezés 60%-kal csökken
Az utazási idő = 30 perc
Az utazási idő = 40 perc
Az utazás üzemanyagköltsége = NOK 25
Az utazás üzemanyagköltsége = NOK 30
NOK = norvég korona
A válaszadók több hasonló helyzetben választanak a két megoldás közül, amelyből az egyes jellemzők iránti, valamint a teljes programmal kapcsolatos fizetési hajlandóság, vagyis hasznok becsülhetők. Az eredmények szerint a legfontosabb tényező az utazási idő volt, de a környezeti jellemzők változásáért is komoly összegeket ajánlottak fel. Egy egységnyi változásért az alábbi WTP-ket kalkulálták éves szinten, háztartásonként:
127-255 NOK (norvég korona) a helyi légszennyezettséggel kapcsolatban,
45-90 NOK a zajjal összefüggésben,
105-205 NOK a porszennyezettséggel kapcsolatban, valamint
116-233 NOK a szén-dioxiddal kapcsolatban.
Ha tehát a zajszennyezés 20%-kal csökken, annak értékét az egységérték húszszorosa adja, esetünkben 900-1800 NOK közötti érték háztartásonként, évente. Kiszámolták a zajszennyezés értékét a zajjal kifejezetten érintett lakosságra is, erre 3550-7100 NOK-t kaptak évente, fejenként. Hivatkoztak egy korábbi kutatásra is (Larsen, 1985), amelyben hedonikus ármódszerrel 1600 NOK értéket becsültek a zajra évente, egy főre vetítve. A feltételes választás előnye, hogy
nem csak egy adott programot összességében képes értékelni, hanem külön-külön értéket rendel az egyes jellemzőkhöz is, ezáltal az egyes, esetenként egymással versengő, egymást kizáró hatások közötti átváltás mértékét is becsülhetjük,
mivel a jellemzők és azok szintjeinek megválasztásával hipotetikus, nem létező helyzeteket is be tudunk vonni az értékelési folyamatba, a valóságban még be nem következett helyzeteket is értékelhetünk (ex ante értékelés, amely a negatív következmények bekövetkezte előtt képes az értékelésre), 24
a teljes gazdasági érték használattól független összetevői is mérhetők, hiszen bárkit megkérdezhetünk a kutatásban, azokat is, akiket érint az adott változás, és azokat is, akiket nem érint.
A módszer hátránya, hogy
kivitelezése meglehetősen bonyolult, ezért viszonylag időigényes és drága,
az árszintek számától és mértékétől függ a végeredmény, ezért azok kiválasztása hangsúlyos feladat,
(a jellemzők és azok szintjei számától függően) jelentős méretű minta megkérdezése szükséges,
a jellemzőknek egymástól függetlennek kell lenni, ami gyakran megnehezíti azok kiválasztását,
a válaszadóknak több változóból álló „csomagokat” kell összevetni, majd választani, kérdés, hogy egy viszonylag rövid idő alatt, ameddig egy személyes megkérdezés tart, mennyire tudják az emberek átgondolni a teljes szituációkat; fennáll a veszélye annak, hogy egy részük csak egy-két jellemzőre koncentrál, függetlenül attól, hogy a többi jellemzőnek milyen szintje szerepelt a kártyán, így az eredmények torzulhatnak (lásd az Adamowitz et al. [1994] példáját, ahol az állóvizek esetében 11 jellemzőt használtak, ezek egyidejű áttekintése és két különböző helyzet „értékelése” meglehetősen fáradságos, szinte lehetetlen feladat).
1.2.4 A feltételes rangsorolás A feltételes rangsorolás (contingent ranking) eljárása indirekt módszer, tehát nem kérdezzük meg az egyéneket közvetlenül az adott változás értékéről, hanem olyan rangsorolási helyzetek elé állítjuk őket, amelynek alapján kiszámítható, mennyit ér számukra a jobb környezetminőség, a csendesebb környezet. Az egyéneknek olyan kártyákat adnak, melyeken a szóban forgó környezeti jószág különböző minőségi szintjei szerepelnek a választást befolyásoló egyéb tényezőkkel együtt. Az embereket arra kérik, preferenciáik alapján rangsorolják a kártyákon szereplő szituációkat. A környezeti jószág (illetve minőségi változásának) értékét a rangsorok alapján számíthatjuk (Freeman [1994]). Lényegében a feltételes választás egy alternatívájának tekinthetjük azzal a különbséggel, hogy itt nem a leginkább preferált alternatíva kiválasztásáról van szó, hanem az összes lehetséges változat rangsorolásáról. A módszer során tehát a megkérdezettek diszkrét alternatívákat rendeznek sorba a leginkább preferálttól a legkevésbé preferáltig. Valójában az egyes alternatívák az azokat alkotó jellemzők szintjeiben különböznek egymástól, és a haszonmaximalizáló modell becsléséhez az alternatívák jellemzőinek megfigyelt rangsorokból következő értékét használják fel. A modell becsült paraméterei alapján határozzák meg azt, hogy a mintában szereplő egyének milyen átváltást tartanak elképzelhetőnek az elérhető jövedelmük és az adott jószágban bekövetkező változás között. A módszer gyakorlati megvalósítása során esetleg nagyszámú alternatíva egyidejű rangsorolását kérik, ami kognitív értelemben túlságos terhet ró a válaszadókra. Éppen ezért fontos a sorba rendezendő alternatívák számának körültekintő megválasztása, máskülönben a válaszok nem lesznek megbízhatóak (Desvouges et al. [1983], idézi Garrod and Willis [1999]). Amíg a feltételes értékeléssel 25
egy egyszerű, jól definiált megőrzési esetet tudunk értékelni, addig a feltételes rangsorolás előnyösebb olyan esetekben, amikor számos, esetleg egymással ellentétes hatású programot kell összehasonlítani és értékelni. Az alkalmazás első lépése a jellemzők és azok szintjeinek kiválasztása. A jellemzők között mindig jelen kell lenni egy „árváltozónak” is, hiszen a fizetési hajlandóságot ebből becsülhetjük. A feltételes rangsorolást biodiverzitás megőrzésére vonatkozó vizsgálatokban alkalmazták, ezért itt egy fiktív esettel világítjuk meg lényegét. Tételezzük fel, hogy Zajos város önkormányzata csökkenteni kívánja a zaj mértékét a városban, ehhez zajvédő falak megépítését tervezik. A zajvédő falak megépítése a legforgalmasabb közlekedési utak mentén nem csak a zajterhelést változtatja meg, de hatással van a légszennyezettség alakulására is. Ugyanakkor a város képét némiképp módosítja a falak kialakítása. A védelmi eszköz különböző hosszúságban épülhet meg, amely az egyes tényezők változásának mértékét is befolyásolja. Legyenek a változók és szintjeik a következők:
a zajszint változása (0, 10, 20, 35, 50%-os csökkenések)
a légszennyezettség változása (0, 5, 10, 15, 20%-os csökkenés)
az „utcakép” (tájkép) változása a zajvédő fal megépítése miatt (nincs, minimális, közepes, jelentős)
a benzin adótartalmának növelése (0, 1, 2, 3, 5, 8%-os emelés).
A jellemzők tehát sokfélék lehetnek, köztük arányskálán mértek, de akár csak minőségi változóként leírhatók egyaránt. A fenti jellemzőkből, a különböző szintek figyelembevételével számos helyzet alakítható ki, ezek közül néhányat (maximum hét ajánlott) kell a válaszadóknak rangsorolni. Minél több a jellemző, és azoknak minél több szintjét vesszük be a vizsgálatba, annál több kombináció alakítható ki, ennek következtében annál nagyobb számú rangsorolás szükséges az értékelés megbízható végrehajtásához. A szituációk között mindig szerepeltetjük a „nincs változás” helyzetét is, amikor tehát nem történik semmi, de fizetésre sem kerül sor, vagyis esetünkben a benzin adótartalma nem változik. Egy válaszadó több rangsorolási feladatot is végrehajthat, így a megkérdezettek száma mérsékelhető. Az alábbiakban egy ilyen rangsorolási feladatot mutatunk be. 8. táblázat Példa egy rangsorolási feladatban használt kártyákra
26
1. kombináció
2. kombináció
Zajszint csökkenése
20%
Zajszint csökkenése
35%
Légszennyezettség csökkenése
15%
Légszennyezettség csökkenése
5%
Az utcakép változásának mértéke
minimális
Az utcakép változásának mértéke
közepes
A benzin adótartalmának növekedése
2%
A benzin adótartalmának növekedése
5%
3. kombináció
4. kombináció (jelenlegi helyzet)
Zajszint csökkenése
20%
Zajszint csökkenése
0%
Légszennyezettség csökkenése
15%
Légszennyezettség csökkenése
0%
Az utcakép változásának mértéke
jelentős
Az utcakép változásának mértéke
nincs
A benzin adótartalmának növekedése
3%
A benzin adótartalmának növekedése
0%
A feltételes rangsorolás előnye, hogy
nem csak egy adott programot összességében képes értékelni, hanem külön-külön értéket rendel az egyes jellemzőkhöz is, ezáltal
az egyes, esetenként egymással versengő, egymást kizáró hatások közötti átváltás mértékét is becsülhetjük (a zajos példánkban a légszennyezettség és a zajterhelés csökkenése mellett a tájkép – sokak számára negatív módon – is változik),
mivel a jellemzők és azok szintjeinek megválasztásával hipotetikus, nem létező helyzeteket is be tudunk vonni az értékelési folyamatba, olyan változások értékét is képesek vagyunk meghatározni, amelyek a valóságban még nem következtek be (ex ante értékelés, amely a negatív következmények bekövetkezte előtt képes az értékelésre),
a teljes gazdasági érték használattól független összetevői is mérhetők, hiszen bárkit megkérdezhetünk a zajjal kapcsolatos preferenciáiról, azokat is, akiket érint, és azokat is, akiket nem érint a zajterhelés. 27
A módszer hátránya, hogy
módszertanilag kevésbé kiforrott, mivel környezeti javak értékelésére viszonylag kis számban használták eddig,
kivitelezése meglehetősen bonyolult, ezért viszonylag időigényes és drága,
az árszintek számától és mértékétől függ a végeredmény, ezért azok kiválasztása hangsúlyos feladat,
(a jellemzők és azok szintjei számától függően) jelentős méretű minta megkérdezése szükséges,
a jellemzőknek egymástól függetlennek kell lenni, ami gyakran megnehezíti azok kiválasztását,
a válaszadóknak több változóból álló „csomagokat” kell összevetni, majd rangsorolni, kérdés, hogy egy viszonylag rövid idő alatt, ameddig egy személyes megkérdezés tart, mennyire tudják az emberek átgondolni a teljes szituációkat; fennáll a veszélye annak, hogy egy részük csak egy-két jellemzőre koncentrál, függetlenül attól, hogy a többi jellemzőnek milyen szintje szerepelt a kártyán, így az eredmények torzulhatnak.
1.2.5 A haszonátvitel módszere A haszonátvitel módszer lényege, hogy meglévő elemzések eredményeit ülteti át egy olyan területre, amely hasonlónak tekinthető ahhoz, amelyre az eredeti elemzések vonatkoznak. Ezzel lényegében azt feltételezzük, hogy a meglévő eredmények a vizsgálni kívánt terület jellemzőinek valamiféle becslését adják. Ehhez a módszerhez azokban az esetekben érdemes fordulni, amikor nincs lehetőség egy komplett elemzés, elsődleges felmérés elvégzésére, de szükséges az adott, például természeti kincs pénzbeli értékelése. A haszonátvitel egyre közkedveltebb eljárás lesz a környezeti változások számszerűsítésében, mivel az EU-s direktívák közül több is (például a Víz Keretirányelv, 2000/60/EC, vagy a 49/2002/EK irányelv a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről) költség-haszon elemzést ír elő bizonyos beavatkozások megtétele előtt, amely még elvben is kizárja annak lehetőségét, hogy minden egyes problémát elsődleges vizsgálattal (például kérdőívezéssel) próbáljunk meg értékelni. Három fajtáját különíthetjük el a haszonátvitel módszerének (Downing and Ozuna 1996): 1. egy, már meglévő becslést viszünk át ugyanarra a területre, de más időpontra (At → At1); 2. egy létező eredményt ültetünk át másik területre, de ugyanarra az időpontra vonatkozóan (At → Bt); 3. egy bizonyos becslést viszünk át másik területre, másik időpontra vonatkozóan (At → Bt1). Egy másikfajta csoportosítási lehetőséget vázol fel Navrud 2000 a következők szerint:
Egység érték átvitel 28
o
Egyszerű érték átvitel,
o
Jövedelemmel korrigált érték átvitel.
Függvényátvitel o
Haszonfüggvény átvitel,
o
Meta-elemzés.
A haszonátvitel legegyszerűbb formája során az átlagos fizetési hajlandóság becslést (például átlag WTP/háztartás/év) az egyik területről átvisszük egy másikra (egyszerű értékátvitel). Navrud 2000 szerint ennek a megközelítésnek a hibája még a használattal összefüggő értékrészek becslésénél is problematikus lehet, abból adódóan, hogy például a rekreációs hasznok becslésénél az eredeti és az átültetésre kijelölt terület látogatói között jelentős társadalmi-gazdasági különbségek lehetnek, valamint a rekreációs tevékenységekkel kapcsolatos lehetőségeik is eltérhetnek, amely tényezők torzítják az átvitel eredményeit. Még nagyobb a probléma a feltételes értékelés eredményeinek átültetése során, a használattól független értékek dominanciája esetén (például az ökoszisztémák esetében). Egyrészt a feltételes értékelés eredményeinél gondot okozhat a fizetés időtartamának definiálása (egyszeri hozzájárulást kértek a felmérésben, vagy minden évben egy összeg kifizetését bizonyos időtartamon keresztül, vagy egy végtelen időtávra szólt a fizetés): ekkor hogyan definiáljuk az egy időszakra jutó fizetési egység összeget? További gondot jelenthet a változás mértékének kezelése: a feltételes értékelésben egy konkrét változásért kérjük a fizetést, amelynek során a kezdeti szintet, illetve a program hatására kialakuló helyzetet is definiáljuk. Ez eltérő lehet az átültetésre kiválasztott terület változásaitól, amely azért problematikus, mert a fizetési hajlandóság és a minőségi változás közötti kapcsolat – várakozásaink szerint – nem lineáris. A jövedelemmel korrigált fizetési hajlandóság átvitel már figyelembe veszi az egyes országok/régiók/megyék jövedelemszintjeiben és az életszínvonalban meglévő különbségeket, például a vásárlóerő paritás felhasználásával. Elméletileg így egy pontosabb becslést tesz lehetővé, amennyiben a fizetési hajlandóságot a jövedelmi helyzet valóban lényegesen befolyásolja. Ez a megközelítés azonban még mindig figyelmen kívül hagyja a fizetési hajlandóságot befolyásoló egyéb tényezőket, például a vallási, kulturális, környezeti beállítódásra vonatkozó különbségeket. A haszonfüggvény átvitel éppen ezt a hiányosságot küszöböli ki. Ebben az esetben arról van szó, hogy az eredeti felmérésnél meghatározzák, hogy a vizsgált lakosság egyes társadalmi-gazdasági jellemzői milyen irányban és mértékben hatnak a fizetési hajlandóságra (ez a feltételes értékelésnél az ajánlati görbe becslését jelenti). Az eljárás alkalmazásakor az átültetésre kiválasztott terület érintett lakosságának (tágabban értelmezett) társadalmi-gazdasági jellemzői behelyettesítésével módosítjuk az eredetileg becsült átlagos fizetési hajlandóságot. További lehetőséget jelent a meta-elemzés alkalmazása, a mai szakirodalom szinte csak ezzel a lehetőséggel foglalkozik. A módszer nem egyetlen eredeti kutatás eredményeit veszi alapul, hanem számos, hasonló problémával kapcsolatban végrehajtott kutatás eredményeit összegzi, és ezek alapján becsül egy közös haszonfüggvényt. Ez lehetővé teszi a vizsgált területek jellemzőinek, illetve a vizsgálatba vont népesség jellemzőinek figyelembevételét is. A meta-elemzés alkalmazásával kapcsolatos kérdések átfogó összegzését adja Bergstrom és Taylor [2006]. Az első lépés az adatbázis 29
kialakítása, vagyis az elemzésbe bevonandó vizsgálatok kiválasztása. A kutatói szubjektivitás kiküszöbölése érdekében fontos, hogy ez pontosan meghatározott eljárással történjen, melynek során előre rögzítik a potenciálisan releváns tanulmányok azonosítására vonatkozó stratégiát, és a kiválasztás kritériumait. Törekedni kell a minél átfogóbb adatbázis kialakítására, hiszen az elemzésből kihagyott tanulmányokban foglalt információnak ezzel zéró súlyt tulajdonítunk. A szerzők azt ajánlják, hogy a gyengébb minőségű tanulmányokat is érdemes a teljes kihagyás helyett valamilyen minőségi ismérvvel (pl. válaszadási arány) súlyozva bevonni a vizsgálatba. Felhívják a figyelmet a „publikációs torzítás” jelenségére, melynek eredményeképpen a tudományos folyóiratokban leginkább csak azok a kutatások kapnak helyet, amelyek szignifikáns eredménnyel zárultak, és újdonságot jelentenek a korábbiakhoz képest. Ezen hatás kiküszöbölésére ajánlják az ún. „szürke irodalom” (Ph.D. értekezések, szakdolgozatok, technikai jelentések stb.) bevonását az elemzésbe. Ezzel ugyanakkor megnő annak veszélye, hogy a nem publikált írásokkal alacsonyabb szakmai színvonalú kutatási eredményekre is támaszkodjunk.
A fenti típusok jellemzőinek áttekintéséből kiolvasható, hogy egyik sem problémamentes. Ennek ellenére egyre nagyobb igény merül fel alkalmazására, hiszen így időt, energiát és pénzt lehet megtakarítani. A zaj értékelésénél is nagy szerepet játszhat a módszer. Egy friss tanulmány (Rehdanz and Maddison, 2008) németországi esetet mutat be, az alkalmazott módszer azonban egyik eljáráshoz sem sorolható be. A „szubjektív jól-létet” (SWB) befolyásoló tényezők értékét becsülték, mégpedig többváltozós regressziós elemzéssel. Az SWB-t egy 0-10-ig terjedő skálán mérték (értékét egy felmérés során kérdezték meg az emberektől). Eredményeik azt mutatják, hogy azok az emberek, akik a levegőszennyezettségnek és a zajnak nagyon erősen kitett vagy erősen kitett hatásokkal élnek, azok ezeknek a hatásoknak az elviselhetővé tételéért háztartásonként jövedelmük 2,3%-át ajánlották fel a légszennyezettség, míg 1,3%-át a zajhatás esetében.
1.3 Az értékelésben szerepet játszó, a módszerektől független egyéb tényezők áttekintése 1.3.1 Az aggregálásnál figyelembe veendő népesség és érték Bateman et al. 2006c az egyéni fizetési hajlandósági adatok összegzésével kapcsolatos kérdések fontosságára hívja fel a figyelmet. Véleményük szerint ennek elhibázása jóval nagyobb torzításhoz vezethet az értékelés eredményét illetően, mint az egyéni fizetési hajlandóság megállapításával kapcsolatos problémák, amelyek hagyományosan a figyelem középpontjában állnak. Az első kérdés, mely népességre számoljuk ki az együttes fizetési hajlandóságot – az adminisztratív egységek használata legtöbbször téves becslésekhez vezet, mivel nem egyezik azoknak a körével, akik számára az adott jószág ténylegesen értéket jelent. Azonban ez utóbbi területre is legtöbbször hibás volna kivetíteni a mintaátlagot, hiszen a fizetési hajlandóság általában csökken a jószágtól való távolság növekedésével, a minta pedig általában térbelileg nem fedi reprezentatívan az érintettek 30
körét. (A mintát általában a jószághoz közelebb eső területekről veszik, így nagyobb lesz az átlagos fizetési hajlandóság, mint az érintettek teljes körére vonatkozóan.) Ráadásul azok, akik számára fontosabb az adott jószág, nagyobb valószínűséggel vesznek is részt a felmérésben. A teljes érintett területről való reprezentatív mintavétel már csak azért is szinte lehetetlen, mert csak utólag derül ki magából a felmérésből, hol is húzódnak az érintettség határai. A szerzők mindezen problémák kiküszöbölésére egy, a térbeli változót magában foglaló becslőfüggvény alkalmazását javasolják. (A távolsági adatok kezelését térinformatikai eszközökkel oldották meg.) A várakozás tehát az, hogy a fizetési hajlandóság a jószágtól való távolság növekedésével csökken, míg egy ponton nullává válik. A különbség egyik oka, hogy a közeli területeken nagyobb arányban élnek az adott erőforrást használók, másrészt pedig a nem használók nagyobb arányban válhatnak használóvá a vizsgált intézkedés megvalósítása nyomán. Ez utóbbi hatás természetesen csak olyan intézkedések esetében van jelen, melyek célja a jószág minőségének javítása, nem pedig megőrzése. Ezért arra is számítani lehet, hogy a távolság miatti értékcsökkenés nagyobb az első típusba tartozó projektek esetén. A szerzők feltételezéseiket két esettanulmányon keresztül tesztelték. Az első egy kelet angliai nemzeti park (vizes élőhely) környezeti minőségének megőrzésére vonatkozó fizetési hajlandóságot vizsgálta a feltételes értékelés módszerével. A kérdőívet 1000 angliai háztartásba küldték ki – az ország minden részére egyenletesen –, amelyből 310-en küldték azt vissza kitöltve. Az egyes háztartásoknak a nemzeti parktól való távolságát földrajzi információs rendszer (GIS) segítségével számították ki. Ami az eredményeket illeti, Anglia teljes területéről érkeztek pozitív fizetési hajlandóságot mutató válaszok, így jelen esetben az érintettek köre az egész országra kiterjed (ez valószínűleg a terület nemzeti park státuszával magyarázható). Ugyanakkor mind a válaszadási arány, mind a kapott értékek jelentősen csökkentek a távolság növekedésével. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a mintában tapasztalt átlagos fizetési hajlandóságnak az egész lakosságra való kivetítése jelentősen felfelé torzítaná a felmérés eredményét. Az aggregált érték kalkulálásakor a mintaátlag használata mintegy hatszor magasabb értéket eredményezett, mint a távolságot is figyelembe vevő becslőfüggvény segítségével történő számítás. (Utóbbi jóval stabilabbnak is bizonyult a szélsőséges válaszok kiszűrését követően.) A távolsági hatásokkal kétféleképpen is számoltak – figyelemreméltó tapasztalat, hogy a durvább, csupán 4 zónát figyelembe vevő számítás rendkívül közeli eredményt adott a bonyolult térinformatikát használó eljáráshoz. Az eredményeket az alábbi táblázat mutatja:
1.3.2 Az értékelés időtávja A figyelembe vett időtáv az értékelésben egy nagyon fontos kérdés: a természeti erőforrások pénzbeli értékelésénél milyen hosszú időtávra vegyük figyelembe a kapott eredményeket? Rögtön adódik a válasz: ugyanolyan hosszú időre, mint ahogy a fejlesztésekben meghozott intézkedések, elsősorban a tárgyi beavatkozások élettartama szól, amit gyakran 30-50 évnek szoktak tekinteni. A természeti erőforrások esetén is a jövőbeli pénzáramok, haszonértékek diszkontálását végre kell hajtani, a magas, piaci diszkontráta azonban nem kedvező a természeti erőforrások esetében. Általában a társadalmi diszkontráta alkalmazását tartják helyesnek, sokszor azonban ez is elértékteleníti a környezeti javak jövőbeli hozamait. A feltárt preferencia eljárásoknál tehetünk a kérdőívbe egy idődimenziót (egyszer fizessen, tíz éven keresztül járuljon hozzá, minden további 31
évben stb.), valószínűsíthető azonban, hogy ezt a megkérdezettek nem érzékelik kellő súllyal, vagy épp ellenkezőleg, visszariasztja őket (részletesebben lásd az erről szóló fejezetet).
1.4 A pénz időértéke A beruházások általában hosszú távra vonatkoznak. Gyakori, hogy a beruházási költségek a beruházási időszak elején, míg a remélt hasznok később, hosszú évekre elosztva jelentkeznek. Hogyan összegezhetjük ezeket? A közismert „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” (egészen pontosan jobb ma egy veréb, mint holnap…) megállapítást a közgazdasági szaknyelvben a pénz időértékének nevezik, miszerint mostani 100 Ft értékesebb számunkra, mintha csak 10 év múlva kapnánk ugyanennyit. Hasonlóképpen, általában jobban „fáj” most 100 Ft-ot kifizetni, mintha mindezt csak 10 év múlva kellene megtenni. Hibát követünk el tehát, ha a jelenbeli és jövőbeli költségeket és hasznokat automatikusan összeadjuk, anélkül, hogy figyelembe vennénk azt, hogy a későbbi pénz kevésbé értékes, mint a mostani. Példa: Egy utcát az önkormányzatnak 10 évente kell leaszfaltozni. Az aktuális felújításon már túl vagyunk, a becslések szerint legközelebb 10 év múlva 1 millió Ft-ért, azt követően pedig 20 év múlva 1,2 millió Ft-ért lehetne a munkát újra elvégeztetni. A munkát éppen befejező vállalkozó kedvezményes árat kínál: ha az önkormányzat már most előre kifizet neki 2 millió forintot, akkor vállalja a jövőbeli munkákat is. Ha az önkormányzatnak bőven van befektethető pénze, vajon megérie 2 millió Ft-ért kiváltani a jövőbeli 2,2 millió forintot? (Tételezzük fel, hogy a vállalkozás csődjének esélye elhanyagolható) Nem biztos, pedig 2 millió Ft-ért összesen 2,2 milliót kapunk, csak később. A jövőbeli költségek/hasznok mostani értékét (közgazdaságtani szakszóval jelenértékét) úgy kapjuk meg, ha azokat egy megfelelő diszkontrátával (vagy leszámítolási rátával) diszkontáljuk. Ha a diszkontráta 5%, akkor a jövőbeli munkálatok jelenértéke: PV = C1/(1+r)t1 + C2/(1+r)t2 , ahol PV a jelenérték (present value), Ci az egyes időszakokban jelentkező pénzáramlás, r a diszkontráta, ti pedig az időpont. Így tehát PV = 1.000.000/(1,05)10 + 1.200.000/(1,05)20= 613.913 + 452267 = 1.066.180 Ft, tehát bizonyosan nem éri meg 2 millió forintot most kifizetni a jövőbeli munkálatokért. A pénz időértékét tehát célszerű figyelembe venni a döntések során. (A diszkontráta helyes megválasztására a későbbiekben még visszatérünk).
1.5 Megtérülési mutatószámok és értékelésük 1.5.1 Egyszerű és diszkontált megtérülési idő A költség-haszon elemzések során az egyik legegyszerűbb döntési módszer a megtérülési idő kiszámítása. A megtérülési idő az az időtáv, amely egy befektetés esetében ahhoz szükséges, hogy a 32
pénzáramlások éppen fedezzék az indításhoz szükséges beruházási költségeket. Ez az érték az ún. megtérülési küszöb, amely a még elfogadható megtérülési időt fogja megadni. Az egyszerű megtérülési időt a következőképpen számíthatjuk ki: Egyszerű megtérülési idő = Induló beruházás / Éves nettó megtakarítás Az egyszerű megtérülési idő tehát azt mutatja meg, hány év alatt éri el a várható összes nettó jövedelem a kezdeti befektetés összegét? Természetesen nem feltétel, hogy az éves megtakarítások összege évről évre egyenlő legyen. A projektet akkor fogadjuk el, ha a megtérülési idő nem nagyobb, mint az elvárt megtérülési idő. Az egyszerű megtérülési idő számítása során ugyanakkor nem vesszük figyelembe a pénz időértékét, miszerint a későbbi megtakarítások kevésbé értékesek számunkra, mint az azonnaliak. Ezt a hiányosságot pótolja a diszkontált megtérülési idő, ahol az éves nettó megtakarításokat diszkontálva, tehát jelenértékükön vesszük figyelembe. A kérdés tehát ebben az esetben: hány év alatt éri el a várható nettó jövedelmek jelenértéke a kezdeti befektetés összegét? Ilyen formán tehát zárt képlet nem adható rá, összegezni kell, hogy a megtakarítások jelenértéke mikor éri el a kezdeti befektetés nagyságát. A diszkontált megtérülési idő alapján tehát akkor fogadunk el egy projektet, ha a diszkontált megtérülési idő nem nagyobb, mint az elvárt megtérülési idő. Mind az egyszerű, mind a diszkontált megtérülési idő nagy hibája, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe a megtérülési idő után jelentkező pénzáramlásokat. A vizsgált példában a kiszámolt mutatók szempontjából teljesen mindegy, hogy a zajvédő fal 15 vagy 50 évig használható, a megtérülési ideje ugyanaz.
1.5.2 Nettó jelenérték (NPV) Az egyik legelterjedtebb – és általunk is ajánlott – mutatószám a nettó jelenérték (Net Present Value – NPV). Nettó jelenérték számítása során a projektekhez tartozó teljes időszakra meghatározzuk a pénzáramlások (költségek és hasznok) jelenértékét. Miután a jelenértékszámítás eredményeként a különböző időszakban jelentkező pénzáramlásokat közös nevezőre hoztuk, ezeket összeadjuk, így kapjuk meg az NPV mutatót. Egy beruházás nettó jelenértékét a kezdeti beruházás költsége, valamint az összes, későbbi években várható pénzáram jelenértékének összege adja.
NPV C 0
ahol
n C3 Ct C1 C2 ... 2 3 t (1 r1 ) (1 r2 ) (1 r3 ) t 1 (1 rt )
NPV: nettó jelenérték r: diszkontráta, Ct: pénzáramlás az t-ik évben, ahol a hasznokat pozitív, a költségeket negatív előjellel számoljuk (amennyiben tehát a projekt kezdeti beruházással jár, ennek költsége, C0 negatív. 33
A nettó jelenértéken alapuló általános döntési szabály a következő: 1. Ha a nettó jelenérték pozitív, akkor támogatni kell a projektet. Ha a nettó jelenérték negatív, el kell utasítanunk a projektet, ha pedig nulla, nem számít, hogy megvalósítjuk vagy nem, semmit nem veszítünk. 2. Ha több olyan projekt is van, amelynek pozitív a nettó jelenértéke és korlátozottak a rendelkezésünkre álló források, akkor azt a projektet kell választanunk, amelyik nettó jelenértéke a legmagasabb. A megtérülési idő mutatókkal szemben az NPV mutató előnye, hogy a projekt ideje alatti összes pénzáramlást figyelembe veszi.
1.5.3 Annuitás és örökérték Amennyiben egy projekt pénzáramlásai „szabályosak”, tehát időről időre ugyanakkorák, ezek összegzése az egyes évek értékeinek összeadogatásánál egyszerűbben is számítható. Az ilyen pénzáramokat annuitásnak nevezzük. Az annuitás jelenértékét a következő képlet adja:
1 PV A * 1 n (1 r )
r
ahol PV: az annuitás jelenértéke A: az éves pénzáramlás nagysága n: az időszakok száma r: diszkontráta. Amennyiben az adott pénzáramlás nem n éven keresztül, hanem végtelen perióduson keresztül jelentkezik, ezt örökjáradéknak nevezzük. Az örökjáradék jelenértékének számítása még egyszerűbb:
PV A r ahol PV: az örökjáradék jelenértéke A: az éves pénzáramlás nagysága r: diszkontráta, Látható tehát, hogy a pénz időértékét figyelembe véve végtelen ideig jelentkező pénzáramlás jelenértéke is véges (amennyiben a diszkontráta nem nulla). Látható tehát, hogy az annuitás és az örökjáradék számítása nem külön mutató, csak a nettó jelenérték számítása válik egyszerűbbé azokban az esetekben, ahol az időszaki pénzáramlás szabályos.
34
1.5.4 Haszon-költség arány A haszon-költség arány a diszkontált haszon összege, elosztva a diszkontált beruházási költségek összegével. A projekt megvalósításának feltétele, hogy ez az arány nagyobb legyen, mint 1. A projekt pénzügyi szempontból annál előnyösebb, minél nagyobb a haszon-költség arány. Képletszerűen: n
Haszon költség _ arány t 1
Bt (1 rt ) t
n
Ct
(1 r ) t 1
t
t
ahol Bt: hasznok a t-ik évben Ct: költségek a t-ik évben r: diszkontráta, Könnyen belátható, hogy egy projekt nettó jelenértéke pontosan akkor nagyobb nullánál, amikor a haszon-költség aránya nagyobb egynél. Alkalmazása akkor lehet indokolt, ha a több beruházási alternatíva beruházási igénye jelentősen eltér egymástól.
1.5.5 Belső megtérülési ráta (IRR) A belső megtérülési ráta (IRR – internal rate of return) szintén gyakran használt megtérülési mutató. Ennek oka az, hogy meghatározásához nincs szükség a diszkontráta előzetes megadására. A diszkontráta meghatározása ugyanis komplex feladat, amelyhez például ismerni kell a beruházások kockázatát is, ezért nem nélkülözi a szubjektív elemeket. A belső megtérülési ráta meghatározásához használt képlet roppant módon hasonlít a nettó jelenérték formulájához. Itt azonban nem a nettó jelenértéket számítjuk ki előre megadott diszkontráta mellett, hanem azt a diszkontrátát keressük, amely éppen nullával egyenlővé teszi a nettó jelenértéket. Ez lesz a választóvonal a projekt nyereséges vagy veszteséges volta között, s ezt a diszkontrátát nevezzük belső megtérülési rátának. Az elemzés eredményeként megkapjuk a projekt megtérülését. Általában a legmagasabb megtérülést mutató projekteket szokták támogatni, vagy pedig azokat, ahol a belső megtérülési ráta meghaladja az elvárt megtérülési szintet (ami tulajdonképpen azonos a diszkontrátával).
0 C 0
C3 Ct C1 C2 .. 2 3 1 IRR (1 IRR) (1 IRR) (1 IRR) t
ahol IRR: a belső megtérülési ráta Ci: pénzáramlás az i-dik időszakban t: az időszakok száma. Mint látható, a belső megtérülési ráta értékét nem tudjuk közvetlenül kiszámolni, meghatározása iteratív módon történhet. Természetesen programozható számológéppel vagy számítógéppel (pl. excel) segítségével könnyen számítható. A belső megtérülési ráta nagy hátránya a viszonylag bonyolult kiszámításán túl, hogy bonyolultabb pénzáramlások esetén előfordulhat, hogy félrevezető eredményt ad (egyszerre több értéket is felvesz, vagy egyáltalán nem számítható), így használatát nem javasoljuk. 35
2 Az elemzés háttere Törökbálint városában A környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló 280/2004. (X. 20.) Korm. rendelet 5. sz. melléklete tartalmazza az intézkedési terv minimális tartalmi követelményeit. A melléklet 1. pontjának utolsó előtt bekezdése a következőt írja elő, mint elvégzendő feladatot: - pénzügyi stratégia: költségvetések, költséghatékonysági felmérések, költség-haszon értékelések készítése. A stratégiai zajtérképek Törökbálint Város közigazgatási területére határidőre elkészültek. Ezután kezdődött meg az intézkedési tervek előkészítése, kidolgozása. Ennek során többszöri egyeztetés történt a Polgármesteri Hivatal szakértőivel, munkatársaival. Az egyeztetések eredményeképp kerültek rögzítésre azon intézkedések, amelyek megvalósítása a következő időszakban (5-10 éves távlat) megtörténik. Az intézkedések egy részének eredményessége konkrétan nem számszerűsíthető (zajszintcsökkenésben, érintettség megváltozásában). Vannak azonban olyan forgalomtechnikai intézkedések, amely hatása a 25/2004. (XII. 20) KvVM rendeletben előírt számítási módszerrel meghatározható, számszerűsíthető dB-értékekben, lakossági érintettségi statisztikai számokban.
Ezen intézkedéseket tekintjük át a továbbiakban.
36
3 A tervezett intézkedések bemutatása Törökbálinton összesen három intézkedés megvalósításának környezeti költség-haszon elemzését végezzük el, amelyek jellegükben és az érintett lakosok tekintetében eltérőek. Az alábbi térkép a három intézkedés területeit mutatja. Két intézkedés (I. és II.) hatóterületét az 1. terület mutatja, míg a harmadikét a 2. számú terület.
I. A várost átszelő M-7-es autópálya burkolatának felújítása ún. „csendes aszfalttal” A helyzetről tudni kell, hogy a ’60-as, ’70-es években - nem törődve a lakott területtel, - Törökbálint kellős közepén vezették át az új autópályát. Még ma is látszanak az utcahálózaton a „kettévágott” utcák. Jellemző, hogy még a falakkal megvalósított védelem ellenére is van zajszint-túllépés az M7 mentén. A leghatékonyabb megoldás, ha a legközelebbi útfelújításkor ún. „csendes aszfalt” burkolatot alakítanak ki. Kiemeljük, hogy ezért külön nem kell felújítani, csak akkor kell az elnyelő réteget rátenni, ha az utat egyébként is felújítják. A kb. 2.500 m-es szakasz burkolatának felújítása – normál burkolatot véve kb. 175 millió Ft+ÁFA lenne. 37
A „csendes burkolat ehhez képest kb. 20%-kal növelné a költségeket, így az kb. 210 millió Ft + ÁFA lenne. Tehát a zajcsökkentés miatti pótlólagos kiadás tehát kb. 35 m Ft (+ÁFA). Az éves karbantartás (nagy nyomású vízzel való átmosás) max. 1 millió Ft. A feltételezett intézkedés (az M7-es autópálya burkolatát a legközelebbi felújítás során csendes burkolattal látják el) következtében a jelenlegi burkolattal való összehasonlításban kb. ΔL = 5 dB-es zajszint-csökkenést eredményezne. II. Sebességkorlátozás kiterjesztése az M7-es autópályán az M0-ás csomópontig A Várost átszelő M-7-es autópálya törökbálinti szakaszán, az egyébként előtte és utána is meglevő sebességkorlátozást nem oldanánk fel erre a szakaszra. Ez (személygépkocsi esetén) kb. 15 másodperccel növeli a menetidőt. Költsége gyakorlatilag 0, hiszen csak a meglevő sebességkorlátozást feloldó táblákat kell leszerelni. A feltételezett intézkedés: az M7-es autópályán már meglevő V=100 km/h-s sebességkorlátozás kiterjesztése az M0-ás csomópontig (azaz, az autópálya Törökbálint lakóterületét ketté szelő teljes szakaszára).
III. Éjszakai sebességkorlátozás (v=40 km/h) a Raktárvárosi úton A Raktárvárosi úton sebességkorlátozást vezetünk be csak az éjszakai időszakra. A jelenlegi 90 km/h helyett az éjszakai órákban (este 10-től reggel 06-ig) vmax = 40 km/h lenne. Az alábbiakban látható egy kép a helyzetről. Ez más belterületen kívüli útszakasz, vmegengedett = 90 km/h. Költsége gyakorlatilag max. 1 millió Ft – csak táblákat kell kihelyezni –, azzal a magyarázó táblával, hogy erre a zajvédelem miatt van szükség.
38
4 A javasolt intézkedések költség-haszon elemzése 4.1 A költség-haszon elemzés háttere, menete A stratégiai zajtérképre épülő intézkedési terv alapján javasolt intézkedéseket több szempontból (műszaki kivitelezhetőség, gazdasági hatások, társadalmi elfogadhatóság stb.) szükséges értékelni. A gazdasági vagy költség-haszon elemzés lényege, hogy az intézkedések költségeit az érintett lakosság várható hasznaival egyidejűleg értékeljük. Az elvégzett költség-haszon elemzés menete a korábban már részben bemutatott, 2009-ben kifejlesztett módszertani útmutatón13 alapszik. Az elemzés menete vázlatosan a következő: 1. A beavatkozások hasznainak számszerűsítése: a. Az egyes zajszintsávokra középértékek meghatározása és a kárértékek hozzárendelése a sávközepekhez a WTP-módszer alapján. b. Az adott zajszintnek kitett populáció nagyságának meghatározása a beavatkozások előtt és után (a stratégiai zajtérképek alapján).
13
Kiss Károly (szerk.), Berndt Mihály, Harangozó Gábor, Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Muntag András, Széchy Anna [2009]: Zajvédelmi intézkedések költség-haszon elemzése. Módszertani útmutató. 121 oldal. Budapesti Corvinus Egyetem és EnviroPlus Kft. Budapest, 2009.
39
c. A zajártalmak okozta károk számszerűsítése a beavatkozások előtt és után, napszakonként. d. A hasznok (vagyis a károk csökkenésének) meghatározása napszakonként. e. Nappali és éjszakai hasznok összegzése éves szinten. 2. Költségek számszerűsítése a rendelkezésre álló adatok alapján. 3. Költségek és hasznok összevetése különböző időtávokra ((i) a nettó jelenérték számítás – NPV, ii) a haszon-költség arány és iii) a diszkontált megtérülési idő mutatók alapján).
4.2 A tervezett intézkedések költség-haszon elemzése 4.2.1 A beavatkozások hasznainak számszerűsítése Az alábbiakban a korábban áttekintett sorrendben és tartalommal mutatjuk be kalkulációink eredményeit. a. Az egyes zajszintsávokra középértékek meghatározása és a kárértékek hozzárendelése a sávközepekhez a WTP-módszer alapján A számítás során figyelembe vett kárértékeket a korábban bemutatott HEATCO (2006) felmérés alapján számítottuk a Kiss (2009) módszertani anyagunk alapján. A 2015-ös kárértékek meghatározásához az MNB inflációs adataival korrigáltuk a 2009-es értékeket14. Ezek alapján az éves kárértékek az egyes sávokban az alábbiak szerint alakulnak. Zajszintsáv (dB) >40-45 >45-50 >50-55 >55-60 >60-65 >65-70 >70-75 >75-80
Középérték (dB) 42,5 47,5 52,5 57,5 62,5 67,5 72,5 77,5
Egységnyi kár (2009es Ft/év) 0 0 2139 6603 11067 15438 24738 33108
Egységnyi kár (2015ös Ft/év) 0 0 2513 7758 13003 18138 29065 38899
9. táblázat Éves kárértékek a zajszinteknek megfelelően
A táblázat alapján látható, hogy az egyes zajszint sávokhoz tartozó károk az alkalmazott módszertan sajátosságai alapján nem lineárisan nőnek15: magasabb zajszint esetén lényegesen magasabbak, míg 14
A 2009-2015-ös korrekció az MNB adatai (MNB inflációs jelentés, 2015. március) alapján került meghatározásra: 1,042/1,037 (2009 becslés/tény)*1,049 (2010)*1,039 (2011)*1,057 (2012)*1,017 (2013) *0,098 (2014) *1,000 (2015 becslés) = 1,1749, ami 17,49%-os korrekciót tesz szükségessé.
40
50dB alatt elhanyagolhatók. Ez a gyakorlati tapasztalatainkkal teljes mértékben összecseng, hiszen egy csöndes területen, ahol az eddigiek során sem jelentett a zaj problémát, a zajhatás további csökkenése szinte semmit nem jelent az ott élők számára. Aki viszont erős zajhatásnak kitett területen él, az minden egységnyi csökkentést nagyra értékelhet.
b. Az adott zajszintnek kitett populáció nagyságának meghatározása a beavatkozások előtt és után (a stratégiai zajtérképek alapján)
A változások az adott területen a stratégiai zajtérkép számítási eljárásával egyértelműen modellezhetőek voltak. A következőkben a két térség érintettségi adatait – az „előtte”, illetve az „utána” állapotok közti változással – mutatjuk be.
I.
A várost átszelő M-7-es autópálya burkolatának felújítása ún. „csendes aszfalttal”
A vizsgálati területen (1. sz. terület) belüli lakosszám: 1.950 fő. Lakossági érintettség – Lden (dB) Zajszintek
>..-35
>35-40
>40-45
>45-50
>50-55
>55-60
>60-65
>65-70
>70-75
Előtte
0
0
10
60
370
880
470
140
10
Utána
0
10
60
370
880
470
130
10
0
Változás
0
+10
+50
+310
+510
-410
-340
-130
-10
Lakossági érintettség – Léjjel (dB) Zajszintek
II.
15
>..-35
>35-40
>40-45
>45-50
>50-55
>55-60
>60-65
>65-70
>70-75
Előtte
0
30
140
650
770
280
50
0
0
Utána
30
140
650
780
280
40
0
0
0
Változás
+30
+110
+510
+130
-490
-240
-50
0
0
Sebességkorlátozás kiterjesztése az M7-es autópályán az M0-ás csomópontig
Ez részben azzal is összefügg, hogy a dB-skála sem lineáris.
41
A vizsgálati területen (1. sz. terület) belüli lakosszám: 1.950 fő
Lakossági érintettség – Lden (dB) Zajszintek
>..-35
>35-40
>40-45
>45-50
>50-55
>55-60
>60-65
>65-70
>70-75
Előtte
0
0
10
60
370
880
470
140
10
Utána
0
0
40
150
690
720
280
50
0
Változás
0
0
+30
+90
+320
-160
-190
-90
-10
Lakossági érintettség – Léjjel (dB) Zajszintek
III.
>..-35
>35-40
>40-45
>45-50
>50-55
>55-60
>60-65
>65-70
>70-75
Előtte
0
30
140
650
770
280
50
0
0
Utána
0
50
330
900
480
140
10
0
0
Változás
0
+20
+190
+250
-290
-140
-40
0
0
Éjszakai sebességkorlátozás (v=40 km/h) a Raktárvárosi úton A vizsgálati területen (5. sz. terület) belüli lakosszám: 850 fő
Lakossági érintettség – Léjjel (dB) Zajszintek
>..-35
>35-40
>40-45
>45-50
>50-55
>55-60
>60-65
>65-70
>70-75
Előtte
100
200
240
150
100
60
0
0
0
Utána
300
240
150
100
60
0
0
0
0
Változás
+200
+40
-90
-50
-40
-60
0
0
0
c. A zajártalmak okozta károk számszerűsítése a beavatkozások előtt és után, napszakonként 42
d. A hasznok (tehát a károk csökkenésének) meghatározása napszakonként e. Nappali és éjszakai hasznok összegzése éves szinten.
Az egyes zajszint-sávokhoz tartozó egységnyi kárértékek és az érintett populáció nagyságának összeszorzásával adódik (beavatkozás előtt és után, ill. mindkét esetben nappal és éjszaka különkülön). A kapott értékeket az összes vizsgált zajszint-sávra összegezzük. Haszonnak a kárértékekben tapasztalható csökkenést tekintjük (ami a zajvédelmi intézkedések eredményeként adódott). Értékét a beavatkozás előtti, valamint utáni károk kivonásával kapjuk (nappal és éjszaka külön-külön). A nappali időszak (6-22 óráig), illetve az éjszakai időszak (22-6 óráig) hasznait az időszakok hossza alapján átlagoljuk (16 óra, ill. 8 óra). Az összesített éves haszon tehát a: nappali haszon*2/3 + éjszakai haszon*1/3 összefüggés alapján számítható. (Természetesen lehet olyan helyzet, hogy a nappali vagy az éjszakai zajcsökkenés „értékesebb”, mint a másik. Ennek meghatározása azonban csak mintaterületenként egyedileg történhet és sokkal több adatra lenne hozzá szükség, pl. nappal, ill. éjszaka a helyszínen tartózkodók száma stb. A bonyolultság és a nagy adatigény miatt ennek a hatásnak a figyelembe vételétől eltekintünk.) Az egyes mintaterületeken a forgalomkorlátozás várható hasznai a következők szerint számszerűsíthetők:
43
10. táblázat Az I. intézkedés (a várost átszelő M-7-es autópálya burkolatának felújítása ún. „csendes aszfalttal”) éves haszna
44
11. táblázat A II. intézkedés (sebességkorlátozás kiterjesztése az M7 autópályán az M0 csomópontig) várható éves haszna
45
12. táblázat. A III. intézkedés (Raktárvárosi úton éjszakai sebességkorlátozás) várható éves haszna
46
A táblázatok alapján látható, hogy az I. intézkedés (csendes aszfalt beépítése az M7 M0-ig terjedő szakaszára) esetén a legmagasabb az éves hasznok nagysága, 7 227 000 Ft, még úgy is, ha azokból az éves fenntartási költség 1 millió Ft-os tételét le is vonjuk (6,2 M Ft), összességében éves szinten tehát 6,2 millió Ft körüli jólétnövekedés (kárcsökkenés) mutatható ki a lakosságnál. Ugyanez az érték a II. intézkedés (sebességkorlátozás kiterjesztése az M7 autópályán az M0 csomópontig) esetében valamivel alacsonyabb, éves szinten közel 4 millió Ft. A legalacsonyabb éves hasznok a III. mintaprojekt (Raktárvárosi úton éjszakai sebességkorlátozás), esetében mutathatók ki, éves szinten mindössze188 000 Ft a számszerűsített haszon. A jelentős eltéréseket két tényező magyarázhatja:
Jelentős az eltérés az érintett lakosságszámot illetően (1.950 fő vs. 850 fő)
A III. projekt esetében az alacsonyabb érintetti létszám mellett csak az éjszakai órákban lesz kisebb az érintetteket terhelő eredeti zajszint.
4.2.2 A költségek számszerűsítése a rendelkezésre álló adatok alapján A tervezett intézkedéseknél (útburkolat cseréje, sebességkorlátozás) a kapcsolódó költségek jelentős mértékben eltérnek egymástól. Az M7 M0-ig terjedő szakaszán a „csendes burkolat” kialakítása egy normál úthoz képest kb. 20%-kal növelné a költségeket, így a zajcsökkentés miatti pótlólagos kiadás kb. 35 mFt (+ÁFA) lenne. Az éves karbantartás (nagy nyomású vízzel való átmosás) max. 1 millió Ft, amelyet az éves elkerült károkból számított hasznokból vontunk le. Mivel itt mindhárom intézkedés teljes egészében a zajszint csökkentését célozza, ezért minden esetben a költségek 100%-át az adott intézkedés költségeiként vettük figyelembe. A Megbízó által rendelkezésre bocsátott adatok alapján a beruházási költségek a következők szerint becsülhetők: 1. M7 M0-ig terjedő szakaszán „csendes burkolat” kialakítása: 2. Sebességkorlátozás kiterjesztése az M7 autópályán az M0 csomópontig: 3. Raktárvárosi úton éjszakai sebességkorlátozás:
44,45 M Ft 0 Ft 1 M Ft
4.2.3 A költségek és hasznok összevetése Utolsó lépésként a költségek és a jövőbeli hasznok összevetése történik. Ehhez az egyes beavatkozási alternatívákhoz tartozó költségek és az éves hasznok mellett szükséges az: Időtáv meghatározása. Itt az alábbiak szerint több időtávra vonatkozóan is elvégeztük a számításokat: o I. intézkedés (M7 M0-ig terjedő szakaszán a „csendes burkolat” kialakítása): 10 és 20 év 47
o II. intézkedés (Sebességkorlátozás kiterjesztése az M7 autópályán az M0 csomópontig): 10 és 20 év o III. intézkedés (Raktárvárosi úton éjszakai sebességkorlátozás): 10 év. A társadalmi diszkontráta16 meghatározása (ennek értékét a módszertani útmutató alapján 4%-nak vettük).
A költségek és a hasznok jelenértékeinek összegzése révén kapjuk a Nettó Jelenérték (NPV) mutatót. Amennyiben a mutató értéke pozitív, akkor az adott esetben a zajcsökkentő intézkedések hasznai meghaladják a költségeket; ha negatív, akkor a költségek magasabbak, mint a hasznok. A második kiszámított mutató a Haszon-Költség Arány (HKA), ami a hasznok és a költségek jelenértékeinek hányadosa. A mutató 1 feletti értéke ekvivalens az NPV pozitív értékével, és megfordítva. Míg az NPV a hasznok és költségek különbségéről, ez a mutató az arányukról ad képet. A diszkontált megtérülési idő mutató megadja, hogy a számított hasznokat feltételezve az adott beruházás hány év alatt térül meg (természetesen a pénz időértékét figyelembe véve).
Az egyes projekt tervek költség-haszon elemzéséről a következő táblázat ad összefoglaló áttekintést:
16
Közösségi célú projektek költség-haszon elemzésénél a társadalmi diszkontráta használata javasolt a piaci diszkontráta helyett. A társadalmi diszkontráta mértéke némileg alacsonyabb, mint a piaci, ami egyben azt is jelenti, hogy állami szinten a csak hosszabb távon megtérülő projektekbe is érdemes és kell is beruházni. A jövő generációk preferenciái nem jelennek meg a piaci diszkontrátában, de fontos, hogy a kormányzat/önkormányzat az ő érdekeiket is képviselje, ami komoly érv a piacitól eltérő – annál kisebb – diszkontráták alkalmazására. Az alacsonyabb ráta alkalmazása mellett szól az is, hogy sok, egyéni szinten jelentkező kockázat nem tekinthető kockázatnak társadalmi szinten.
48
13. táblázat Az egyes intézkedések megtérülési mutatói különböző feltételek esetén
49
A haszon, illetve költség adatokat összevetve a következők állapíthatók meg: I. intézkedés (Törökbálint – M7 M0-ig terjedő szakaszán a „csendes burkolat” kialakítása) A várható éves hasznok viszonylag jelentősek, ezért azok a beruházási költségekkel (44,5 M Ft) hasonló nagyságrendűek, így elmondható, hogy az intézkedés gazdaságilag bármely vizsgált időtávon (10 és 20 éves időtáv) belül megtérül. A Nettó Jelenérték mutató jelentős pozitívumot mutat, 20 éves időtávnál 40 M Ft-ot, 10 évesnél 6 M Ft-ot. A költségek és hasznok hasonló nagyságrendjét szemlélteti a haszon-költség arány mutató is, amely mindkét időtáv esetében 1-nél nagyobb. A diszkontál megtérülési idő 8 év, azaz a pénz időértékét is figyelembe véve ennyi idő alatt térül meg a beruházás. II. intézkedés (Törökbálint - Sebességkorlátozás kiterjesztése az M7 autópályán az M0 csomópontig) Mivel ennek az intézkedésnek gyakorlatilag nincsenek költségei, az éves hasznai pedig jelentősek, bármely mutató esetén megéri az intézkedést végrehajtani, azonnal megtérül. A nettó jelenérték a vizsgált időtávokra 32, illetve 54 MFt, a megtérülési idő azonnali. (A haszon-költség arány ez esetben a nulla költség miatt nem számítható.) III. terület (Törökbálint - Raktárvárosi úton éjszakai sebességkorlátozás) Ebben az esetben a zajszint csökkenése csak az éjszakai órákra jellemző, ekkor is kevesebb lakost érint, mint az előző két intézkedésnél, ezért az éves hasznok sokkal alacsonyabbak, viszont annak költségei sem magasak, ezért összességében bármely pénzügyi mutató esetén pozitív az eredmény (a Nettó Jelenérték 530 ezer Ft, a haszon-költség arány 1,5), az intézkedés 6 év alatt megtérül.
4.3 Az eredmények értékelése A számítások alapján elmondható, hogy a vizsgált feltételek és adatok alapján a három tervezett intézkedés esetében – gazdasági, illetve pénzügyi – megtérülnek a költségek viszonylag rövid idő alatt. Összességében mindhárom intézkedést érdemes megvalósítani.
Budapest, 2015. június 1.
Berndt Mihály szakmai projektvezető
50
5 Felhasznált irodalom Adamowicz, Wiktor - Jordan Louviere - Michael Williams (1994): Combining Revealed and Stated Preference Methods for Valuing Environmental Amenities. Journal of Environmental Economics and Management 26, 271-292. Barreiro, J; Sánchez, M; Viladrich-Grau, M (2005): „How much are people willing to pay for silence? A contingent valuation study” Applied Economics, 37:1233-1246 Bateman, I J; Day, B H; Lake I (2004): „The Valuation of Transport-Related Noise in Birmingham NonTechnical Report to the DfT” Bateman, I. and K. Willis (eds.) (1999): Contingent Valuation of Environmental Preferences: Assessing Theory and Practice in the USA, Europe and Developing Countries, Oxford University Press, Oxford. Bateman, Ian J., Brett H. Day, Stavros Georgiou, Iain Lake 2006: The aggregation of environmental benefit values: Welfare measures, distance decay and total WTP, Ecological Economics 60, 450-460. Bell, R (2001): „The Impact of Airport Noise on Residential Real Estate” The Appraisal Journal, July 2001:312-321 Bergstrom, John C., Laura O. Taylor [2006]: Using meta-analysis for benefits transfer: Theory and practice. Ecological Economics 60, 351-360. Boxall, Peter C., Wiktor L. Adamowitz, Joffre Swait, Michael Williams, Jordan Louviere (1996): A comparison of stated preference methods for environmental valuation. Ecological Economics 18, 243-253. COM(96) 540 final [1996]: Future noise policy. European Commission, Green Paper. Brussels, 04. 11. 1996. DAMART, S., Bernard r. [2009]: The uses of cost-benefit analysis in public transportation decisionmaking in France, Transport Policy 16 (2009) 200-212. De Kluizenaar, Y., Passchier-Vermeer, W., Miedema, H.M.E. (2001): Adverse effects of noise exposure on health – a state of the art summary. TNO report 2001.171, Leiden. Desvouges, W. H., Naughton, M. C. and Parsons, G. R. [1992]: Benefit transfer: conceptual problems in estimating water quality benefits using existing studies. Water Resources Research, 28, 675-683. Desvouges, W. H., V. K. Smith and M. P. McGivney (1983): A Comparison of Alternative Approaches for Estimating Recreation and Related Benefits of Water Quality Improvements, EPA 230-05-83-00, Environmental Protection Agency, Washington DC. Downing, Mark - Ozuna, JR. Teofilo (1996): Testing the Reliability of the Benefit Function Transfer Approach. Journal of Environmental Economics and Management 30, 316-322. Freeman III, A. Myrick (1994): The Measurement of Environmental and Resource Values: Theory and Methods. Resources for the Future, Washington, D. C. 51
Garrod, Guy, Kenneth G. Willis (1999): Economic Valuation of the Environment. Methods and Case Studies. Edward Elgar, Cheltenham, pp. 384. Hanemann, Michael W. [1994]: Valuing the Environment Through Contingent Valuation, Journal of Economic Perspectives, Volume 8, Number 4, Fall 1994, p. 19-43. Hanley, Nick, Simpson, Ian, Parsisson, Dave, Macmillan, Douglas, Bullock, Craig, Crabtree, Bob [1996]: Valuation of the Conservation Benefits of Environmentally Sensitive Areas. University of Stirling. HAUER, E. [2011]: Computing what the public wants: Some issues in road safety cost-benefit analysis. Accident Analysis and Prevention 43 (2011) pp: 151-164. HEATCO [2006]: Developing Harmonised European Approaches for Transport Costing and Project Assessment, Deliverable 5, Proposal for Harmonised Guidelines, IER, Germany. http://www.dft.gov.uk/pgr/economics/rdg/birmingham/aluationoftransportrelat3051.pdf http://www.sea-acustica.es/Guimaraes04/ID113.pdf Kaderják, Péter, Szekeres Szabolcs (szerk.) [1998]: Költség-haszon elemzés a kármentesítési gyakorlatban. HIID, Budapest. Kézirat. Kerekes, Sándor, József Kindler, Mária Csutora, Miklós Koloszár, Sándor Péter, László Zsolnai [1994]: Economic Evaluation of the Gabcikovo-Nagymaros Project, Centre for Environmental Studies Budapest, November 1994 pp.63. Kiss Károly (szerk.), Berndt Mihály, Harangozó Gábor, Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Muntag András, Széchy Anna [2009]: Zajvédelmi intézkedések költség-haszon elemzése. Módszertani útmutató. 121 oldal. Budapesti Corvinus Egyetem és EnviroPlus Kft. Budapest, 2009. KUOSMANEN, T. and M. KORTELAINEN [2007]: Valuing environmental factors in cost-benefit analysis using data envelopment analysis, Ecological Economics 62 (2007) 56-65. Lars Ellebjerg Larsen [2005]: Cost-benefit analysis on noise-reducing pavements. Published by Road Directorate, Danish Road Institute. ISBN electronic 87-91177-73-1 Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Csutora Mária, Harangozó Gábor, Kontár Ronald, Krajnyik Zsolt, Nagypál Noémi [2005]: A természetvédelemben alkalmazható közgazdasági értékelési módszerek. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötete. ISBN: 963 218 307 x. Markovits-Somogyi Rita (2006): A zajszennyezés hatásainak elemzése és értékelése fókuszcsoportos felmérés segítségével, Közlekedéstudományi Szemle, LVI. évfolyam 2. szám, 53-58. Mészáros Ferenc (2006): Egységes európai megközelítés kialakítása közlekedési projektek értékelésében, Közlekedéstudományi Szemle, LVI. évfolyam 1. szám, 18-21. Navrud, S (2004): „The Economic Value of Noise Within the European Union - A Review and Analysis of Studies” Konferenciacikk: Acoustica 2004, Guimares, Portugália
52
Navrud, Stale [2000]: Strengths, weaknesses and policy utility of valuation techniques and benefit transfer methods. Invited paper for the OECD-USDA workshop The Value of Rural Amenities: Dealing with Public Goods and Externalities, Washington D.C., June 5-6, 2000. Nellthorp, J; Bristow, A L; Day, B (2007): „Introducing Willingness-to-pay for Noise Changes into Transport Appraisal: An Application of Benefit Transfer” Transport Reviews, 27:327-353 Nijlanda, H.A., E.E.M.M. Van Kempena, G.P. Van Weeb, J. Jabbena [2003]: Costs and benefits of noise abatement measures. Transport Policy 10, 131-140. Nunes, P – Travisi, C (2007): „Rail Noise-Abatement Programmes: A Stated Choice Experiment to Evaluate the Impacts on Welfare” Transport Reviews, 27:589-604 O’Garra, Tanya and Susana Mourato [2007]: Public Preferencies for Hydrogen Buses: Comparing Interval Data, OLS and Quantile Regression Approaches, Environmental & Resource Econimics (2007) 36: 389-411. Portney, Paul R. [1994]: The Contingent Valuation Debate: Why Economist Should Care, Journal of Economic Perspectives, Volume 8, Number 4, Fall 1994, p. 3-17. Rehdanz, Katrin and David Maddison [2008]: Local environment quality and life-satisfaction in Germany, Ecological Economics, Volume 64, Issue 4, 1 February, 787-797. Sælensminde, Kjartan [1999]: Stated choice valuation of urban traffic air pollution and noise, Transportation Research Part D 4 (1999) 13-27. Török Ádám (2006): A zajszennyezéssel kapcsolatos fizetési hajlandóság meghatározása kérdőíves felméréssel, Közlekedéstudományi Szemle, LVI. évfolyam 6. szám, 222-224. WHO Guidelines for Community Noise - A complete, authoritative guide on the effects of noise pollution on health. Letöltés (2009.03.04.): http://www.ruidos.org/Noise/ WHO_Noise_guidelines_5.html Wilhelmsson, M (2005): „Valuation of traffic-noise abatement” Journal of Housing and the Built Environment, 20:129-151
53
54
