A tisztán csak élısúly szerinti eladás kérdéséhez. Már régóta sokat vitatkoznak a fölött, hogy a hizott marha eladásának vajjon melyik a legczélszerőbb módja? s hogy melyik mód az, mely a vásárló és az eladó közt egyenlıen megosztja az igazságot? A vásárlók közül a legtöbben éppen úgy, mint sokan az eladók közül, és pedig mindkét csoportnak ama része, mely régóta foglalkozik az üzlettel, melynek megvan a szükséges és hasznos routinja — az eladásnál, helyesebben a vásárnál, a teljes szabadságot kivánja. Tehát akinek tetszik, adjon és vegyen darabszámra, falkánkint, élı súlyra százaléklevonással vagy anélkül, tiszta élısúly szerint; vagy végre vágósúly szerint próbavágások útján s a tiszta hússúly alapján. Az osztrák és magyar monarchia vágómarha-vásárainak legtöbbjén ezen eladási módok mindenike érvényben van, és ha ugyan nem csalódom, a tiszta élısúly szerinti eladás csak Gráczban kötelezı. Legnagyobb vásáraink közül a pozsonyin bármely mód szerint szabad a vásár, és az árak métermázsára vonatkozólag jegyeztetnek; Bécsben pedig a százaléklevonással való élısúly szerinti, a darabszám és a vágó súly szerinti eladás-vétel szokásos. Ezen módokra vonatkozva történik a hivatalos árjegyzés, egyúttal azonban a 100 k/g élısúlyra kiszámitott ár is közöltetik. Budapesten szintén nincs korlátozva az eladás-vétel módja, s éppen úgy, mint Pozsonyban, leggyakrabban élısúly szerint százaléklevonással és darabszám szerint történik s a jegyzett árak is métermmázsára vonatkoznak, vagy pedig a páronkint elért árak hozatnak nyilvánosságra. Kitünik ezekbıl, hogy a vágómarha eladás-vétele a minket érdeklı három legnevezetesebb vásáron semmikép sincs rendszeresítve; a hivatalos árjegyzés pedig éppenséggel zavaros, nélkülözi az egyformaságot s ezért nagyon zavarólag hat a combinatiókra, neheziti az üzletét. Érdekesnek tartom mindjárt itt közölni, — habár csak néhány vásárnap adatai alapján is, — hogy Bécsben az emlitett eladás-vételi módok között miként oszlik el a felhajtás.
Tehát a legtöbb darab százaléklevonással való élısúly szerint adatik el, a vágósúly szerint pedig a legkevesébb. Érdekesnek tartom itt azt is megjegyezni; hogy magyar hizott árú — úgy látszik — egyáltalán csak élı súlylyal, százaléklevonással és vágó súlylyal adatikvétetik, s hasonló módon bonyolíttatik le a legelın hizott ökrök üzlete is; tehenek azonban darabszámra is mennek. Eldönteni, hogy a fentebb elısorolt eladási módok közül melyik a legczélszerőbb: ıszintén bevallom, igen nehéz. Legyen szabad egy példával, hasonlattal illustrálni, hogy miért tartom én a tiszta élısúly szerinti eladás-vételt a leggyorsabban lebonyolíthatónak, a legpractikusabbnak, a leghelyesebbnek — nemcsak az egyes eladás-vételeknél tényleg
szereplı felek, hanem egyszersmind a hivatalos vásári árjegyzések szempontjából, a hízlalók és a mészárosok érdekében is. Kimegyek például a gyümölcspiaczra szılıt vásárolni, 100 k/g-nyi jó muskotályra lévén szükségem. Az elsı kofának van szép muskotálya, két kosárral, de nem árul kilogrammszámra, hanem csak fürtönkint, és az egyik fürtért ennyit, a másikért meg annyit kér, — nem állok szóba vele, mert nem tudom, hány fürtöt vegyek, hogy a kivánt mennyiség meglegyen, és azért sem, mivel kérdés: ha a fürtszámra megállapodtam és fürtönkint megalkudtunk, vajjon nem igen drágán vásároltam-e? A második kofa muskotályszılıjét 30 krért árulja kilogrammonkint, megalkuszunk 28 krban; igen, de ekkor elıáll azzal, hogy Ér-Diószegen a tegnapi nagy jégesı tönkre tette a termést, holnap ezért kevesebb lesz a felhozatal; tehát: ,,— kérem — mond — hogy minden kilogrammból 5 D/g-ot elengedjen”. Én hajlandó vagyok 3 D /g-ot engedni, ı most 4-et kér; nem tudunk megegyezni s ott hagyom. Végre a harmadik kofánál próbálom a szerencsét, kilogramm-számra árulja szılıjét és 1 k/g-ért kér 32 krt; igérek 30-at, megalkuszunk; kiméri a szılı és én azzal a tudattal megyek haza, hogy jót vettem, mert hiszen ismerem a jó szılıt, a kimérése után s a körülményekhez mérten elınyösen vettem. Mindenik példa és hasonlat sántít, azt mondják. Hogy az enyim nagyon sántít, igen jól tudom! Hogy a falkánkinti eladás a legprimitivebb, és — mivel mindkét félre a legtöbb risicóval járó — a legrosszabb: azt hiszem,alig szükséges bizonyitani. A falkából való kicsapás igen keveset csökkent a risico nagyságán és az eladónak még a kicsapott darabok értékesitésével is meggyől a baja. A sorsolás útján vagy bármi módon megjelölt darabok próbavágatása sem sokat változtat a falkánkinti eladás risicóján, még akkor sem, ha a próbavágás a legnagyobb ellenırzés mellett, mindig lelkiismeretes pontossággal hajtatnék végre. A próbavágások az üzlet lebonyolitását késleltetik, még pedig annál inkább, minél pontosabbakká akarjuk azokat tenni. Pontos és lelkiismeretes próbavágásokról azonban alig lehet beszélni, és számos nyomtatásban is megjelent igaz kifakadást tudnék idézni azon otrombaságokról, fosztogatásokról, melyek az eladó rovásáira elkövettetnek. Így nyilatkozik, báró Romaszkan J. is azon felolvasásában, melyet ,,Die Fleischapprovisionirung Wien's und die Grenzsperre” czím alatt a bécsi gazdakörben 1881-ben tartott: ,,Das Interessanteste ist jene Redestelle des Herrn Köckei’s, in welcher es heisst: ,Das Probeschlachten berubt auf Vertrauen zwischen Eigner und Fleischhauer und bedarf keiner amtlichen Controle'. Nun, in der That, diese Probeschlachtungen sind der wahre Raub bei helllichtem Tage, bei denen man trotz Aufsicht von den Fleischerknechten unbarmherzig bestohlen wird.” Hogy a próbavágások csakugyan szigor ellenırzést igényelnek, bizonyítja az is, mit egy, az ügy iránt érdeklıdı barátom több gazda panaszaként velem közölt; t. i, hogy a próbavágás alkalmával az illetı legények olyan csapkodás vittek véghez a vérrel és belekkel, miszerint teljes lehetetlen volt látni és ellenırizni manipulatiójukat. Érdekes és állitásaim mellett bizonyít az is, mit a ,,Der Entwurf der neuen Marktordnung für den Central-Viehmarkt in Sanct Marx” (Wien, 1882) czimü kis füzet a próbavágásokról a 17. és 18. lapon mond: ,,Die Probeschlachtung müsste in jedem Falle vollständig und — damit alle Betheiligten beruhigt sein können — unter strenger Controle durchgeführt werden. Diese Verkaufsart würde demnach nicht nur zeitraubender sein, als dies jetzt der Fall ist, sondern die Parteien würcten sich voraussichtlich auch über die strenge Ueberwnchung bei Durchführung der Schlachtung und die damit natürlicherweise. verbundenen Kosten beschweren…. Die gegenwärtige Ausschlachtungsmethode ist keine richtige, indem Theile als Fleisch behandelt werden, die kein Fleisch sind.” Azután miféle alapon és módon lehetne a falkánkinti eladásnál a hivatalos árjegyzéseket eszközölni? — Hiszen ezen eládás-vételi módnál sem a ,,darabra”, sem a ,,métermázsára” nem lehet az árt vonatkoztatni; egyszerüen azért, mivel az egyes darabok a
falkában igen különbözı minıségüek, hizottságunk lehetnek és élısulyuk is annyiféle lehet, ahány darab van. Hogy darabonkint vagy métermázsánkint átlagosan mekkora ár lett a falkára nézve elérve, igenis lehet közölni; az ilyen jegyzés azonban bizony nem sokat ér. Vagy talán akként történjék az árjegyzés, mint a budapesti marhavásáron, t. i. ,,eladatott 1105 drb ökör páronkint 160 — 360 frtért”. (Azonban lehet, hogy én tévedek és néhány lapnak i1yen közlései nem vonatkoznak a vágómarhára is.) A darabszám szerinti eladás-vételnél a risico szintén egyenlöen nagy mindkét félre, kiváltképen pedig a kevésbé gyakorlott eladóra, hacsak ez nem ismeri állatainak élısulyát. Ezenkivül szintén hosszadalmas az alku, nevezetesen akkor, ha az élısúlyt illetıleg mindkét fél a sötétben tapogatódzik. Míg ha az eladó az ismert élısú1y alapján határozottabb árt követel: vagy hamar megegyeznek, vagy pedig ellenkezıleg hamar szétmennek. A vágósúly szerinti eladás önként érthetıen nem történik egyes daraboknál, hacsak nem lesznek olyanoktól alkudva, kik azokat mindjárt a fogyasztásnak átadni akarják, hanem több darab együttes eladásánál, mikor is szintén a próbavágások eredménye alapján számíttatik ki a fizetendı összeg. Ezen okból, a fentebb elmondottakra hivatkozva, a próbavágásokkal való vágósúly szerinti eladást sem tarthatom helyesnek, mely mód úgyis összeesik a próbavágásoknál való falkánkinti eladásokkal. Az egyes daraboknál 30 vágósúly szerinti eladás-vétele is sok bajjal jár és sok kellemetlenségre ad okot. Egyszer, mivel a vágósúly megállapitása czéljából történı levágásnál ugyanazon nehézségekkel, fortélyokkal, ugyanazzal a csalási vágygyal kell megküzdeni, mint a próbavágásoknál, s másodszor, mivel a faggyunak, a bırnek és bizonyos egyéb testrészeknek hogyan és miként való számitásbavételénél nehéz az egyezkedés. Legjobb eldás-vételi mód az lenne, melynél a tiszta hús, a négy fertály kilogrammjának árára köttetnék az alku, határozottan megjelölve, hogy a faggyu, a bır, a fej, a máj stb. miként számíttassanak? Ily módon azonban természetesen csak az azonnal leölendı állatok adhatók el s az üzlet lebonyolitása nagyon sok idıbe kerülne. Az árjegyzések úgy az elıbbeni, mint kivált ezen eladás-vételnél igen megbízhatók és ezért jól felhasználhatók lennének. Azt hiszem, az eddig elmondottakból kitünik, kiolvasható, hogy miért neveztem mindjárt kezdetben az élısúly szerinti, még pedig a százaléklevonás nélkül való élısúly — tiszta élısúly — szerinti eladás-vételt a 1egpractikusabbnak. Azért, mivel az alku a legegyszerőbb, az üzlet leghamarább lebonyolítható, csalások és fortélyok nem fordulhatnak elı s az árjegyzések a minıség szokásos megjelölésével a leghasználhatóbbak volnának. Az ezen mód szerinti eladás-vételt azonban kötelezıleg kellene behozni. Ez Gráczban már így van, ha ugyan jó1 vagyok értesülve, és Amerikában a vágómarhák üzletében általánosan gyakoro1tatik, tehát helyesnek bizonyult. Ugyanezt javasolja úgy a bécsi, mint a budapesti vágómarha-vásárokon a szakértık közül nagyon sok. Határozottan kivánja például a már jelzett ,,Entwurf” a sanct-marxi vásárra nézve (ez azonban, mint tudjuk, nem volt keresztülvihetı). Báró Romaszkan emlitett felolvasásában ezeket mondja:…….,, Ich halte es für dringend geboten, dass der Mastviehverkauf nur nach Lebendbruttogewicht, ohne Procentabzug, und zwar obligatorisch eingeführt werde.” Dr Szentkirályi Ákosnak. a ,,Gazdasági Lapok” 16. számában megjelent czikkében (,,Nagy szeszipar contra gazdasági szeszipar”) is jelezve van, hogy Matuska Alajos ,,Elıterjesztés Budapest fıváros élelmezése tárgyában” czimü füzetében a Budapest fıvárosi vágómarhavásárra csalt a tiszta élısú1y szerinti eladást tartja megengedhetınek, és az országos gazdasági egyesületnek hasonló tárgyban kidolgozott emlékirata is az élısúly szerinti eladás mellett foglal állást. Igen, de azok, kik a szabad vásár mellett kardoskodnak, azt mondják, hogy a vágómarha nem olyan portéka, melyet csak az élısúly alapján lehetne vásárolni, mivel sok
mindenféle látható és nem látható körülmény határoz ezen portéka áránál;. oly körülmények, melyek a tiszta élısúlyban nem találhatnak kifejezést, ami azért nem áll, mivel a szakértı vevı az illetı ,,mindenféle körülménynyel” meglehetıs biztonsággal, elég szők határok között megbízhatóan számolhat. Tudja ugyanis, hogy mennyit vehet fel az élısúlyból teljes veszteségnek a bendıtartalom, bélsár és esetleg a vér rovására; aztán a hizottság állapotának, az állat korának és fajtájának, a hízlalás módjának ismeretével, illetıleg tekintetbevételével meghatározhatja a nyerendı faggyumennyiséget; tudja, hogy mennyit vonhat le az élısúlyból a bırre s egyéb ,,nemhús”-részekre. 1) Ismeri továbbá a felhajtás nagyságát s az üzlet másnemü részleteit. Nem állíthatni, hogy mindezek ismerete alapján számitásba vehetvén az üzletet befolyásoló összes körülményeket, a szakértı vevı ne tudná a tiszta élısúlyalapján a megvenni szándékolt portéka árát, egyes kivételes esetektıl eltekintve, a lehetı legpontosabban meghatározni (nem vonatkozva itt a tiszta hússúly szerinti eladás-vételre). Áz alkunak természetszerüleg itt is szabad tere van, mivel — mint minden ilynemü üzletnél — az eladó minél többet akar portékájáért kapni, a vevı pedig minél olcsóbban vásárolni. Az ilyen vásár ,,tiszta vásár” és az ezen alapon való árjegyzés a lehetı legjobb, mivel a minıség megjelölésével egyetlen tételre, 100 k/g élısúlyra vonatkozik. Manapság a százaléklevonással való élısúly szerinti eladás-vétel a legszokásosabb. Szerény nézetem szerint ez a mód, úgy miként az tényleg gyakoroltatik, a lehetı legrosszabb. Nem ismerem a százaléklevonás szokásának genezisét, történetét; azt hiszem
Ezen adatok átlag-számok. A magyar fajta marhára nézve ily megállapitás — tudtommal — nem létezik, pedig mindenkép nagy hasznát vehetık.
azonban, hogy a próbavágások kikerülésére jött gyakorlaba,és a mészárosok által, valamint a próbavágások útján elért számadatokat használták: arra nézve t. i., hogy az élı állat sulyából mennyit kell és lehet faggyura, bırre, használhatlan részekre stb. levonni. Ez így helyesen is van, és emlitettem, hogy a brutto-élısúly szerinti vásárláskor a vevınek is számolnia kell ez adatokkal, de számol magában anélkül, hogy erre külön alkudnék! Manap a százalék levonás egészen elfajult; eredeti és elfogadható értelmébıl ki van vetkıztetve. Manap a százalékkal a vágómarha-üzletben úgy vagyunk, mint az agioval az aranynál: nem az aranykinálat vagy -kereslet szerinti érték változásának a kifejezıje, hanem a börzének érzékeny hévmérıje; oly hévmérı, melynek higanyoszlopát nem a számitásba veendı reális körülmények, hanem leggyakrabban a csalárd uton járó üzérkedés, mesterkélt börzeharczok és háborús hirek stb. emelik a magasba vagy szállítják le. Azt kérdem: mely elfogadható alapon ingadozhat a százaléklevonás ugyanoly fajtáju és koru, egyforma takarmányon hizott s egyenlı minıségü árunál egyik hétrıl a másikra oly 1
) Itt érdekesnek tartom dr Wolff után (,,Gazdasági haszonállatok okszerü takarmányozása.” Forditotta dr Kosutány Tamás) a következı kis táblázatot közölni:
tág határok között, mint az tényleg megtörténik? A mérlegelés elıtt a marhát rendes körülmények között 12 óráig koplaltatják; a vevı tehát mindig a szokványosnak mondható bendıtartalmat és bélsarat viszi haza; a koplaltatás ugyanis elejét veszi a túletetésnek vagy túlítatásnak s a százaléklevonás ennek daczára is nagyon változó. Így például Bécsben az alant emlitett vásárnapokon az I. II. III. minıségü magyar hizott ökröknél, úgyszintén az I. II. III. minıségő magyar legelı ökröknél következı volt a százaléklevonás:
Tehát a szeptember 15. és november 28. közé esı l0 vásárnapon a minimum százaléklevonás I. osztályu hizott ökrökre 30 és 34 között ingadozott II. ,, ,, ,, 36 és 39 ,, ,, III. ,, ,, ,, 32 és 40 ,, ,, A maximum százaléklevonás pedig I. osztályu hizott ökrökre 38 és 41 között ingadozott II. ,, ,, ,, 41 és 44 ,, ,, III. ,, ,, 43 és 48 ,, ,, Továbbá a minimum és maximum közötti ingadozás volt: I. osztályu bizott ökröknél 30 — 40 II. ,, ,, ,, 36 — 44 III. ,, ,, ,, 32 — 48 Íme, csak oly rövid idıben, mint amelyre idézett adataim vonatkoznak, mily nagy a százaléklevonásban való ingadozás. Hátha még a nyár és tél, vagy az ısz és tavasz adatait hasonljtanám össze! Tény, hogy a levonandó százalék mekkoraságának meghatározásánál nemcsak az elfogadható körülmények, hanem oly körülmények is számitásba vétetnek, melyeknek absolute semmi befolyásuk nincs a vágósúly és hússúly nagyságára. Ilyenek például: a felhajtás mekkorasága, a fogyasztás mértéke, takarmánytermési és termelési (szeszgyárak) viszonyok stb. Mind oly körülmények, melyeknek az árra igenis nagy befolyásuk van; a vágósúly nagyságában azonban teljesen ártatlanok. Nem akarom a szives olvasó figyelmét tovább fárasztani bıvebb indokolásával annak, hogy az élısúlyból való százaléklevonásos eladás-vétel csakugyan nem jó. Annál kevésbé jó, mivel az ezen alapon használható árjegyzésekrıl szó sem lenet. Hiszen a levonás százalékának nagyságát elıre tudni, tehát a calculusnál számitásba venni nem lehet; az ilyen árjegyzés ezért használhatlan. ,,Wenn man sich” — mondja az idézett ,,Entwurf” — ,,für den Verkauf nach lebendem Gewicht entschieden hat, so geschah dies desshalb, weil dieser Verkauf nicht nur auf einer rationellen Einheit des lebenden Gewichtes beruht und desshalb eine einheitliche Preisnolirung und Marktberichterstattung möglich macht, sondern auch rasch
und sicher derchführbar ist. Das Gewicht wird durch die Waage erhoben und dem Urtheile über die Qualität voller Spielraum gelassen. Strenge genommen hätte der Handel mit Percentabzügen auch ausgeschlossen werden sollen, weil die nahezu ausnahmslos unter dem Einfluss der Marktconjuncturen entstehenden Percentabzüge zur Folge haben, dass das bezahlte Gewicht, für dessen Einheit der Preis vereinbart wurde, ein willkürliches ist.” Az utolsó mondat értelme más szavakkal az, hogy a százaléklevonással járó 100 k/gonkinti árjegyzésbıl a jövıre nem sokat várhatunk. Virágh Elek.
