A Tisza-térség integrált fejlesztési programjának kistérségi továbbtervezése

A Tisza-térség integrált fejlesztési programjának kistérségi továbbtervezése

Beszámoló a megyei és regionális fejlesztési tanácsok, valamint a VTT Tárcaközi Bizottság számára

2006. január 30.

Munkaszám: 333058

Munka megnevezése: A Tisza-térség integrált fejlesztési programjának kistérségi továbbtervezése

Megrendelő: Országos Területfejlesztési Hivatal Felelős egység: Stratégiai Tervezési Igazgatóság

Készítették: Jávor Károly Sain Mátyás Magócs Krisztina Czene Zsolt Földesi Petra

Alvállalkozó: Bokartisz Kht 3963 Karcsa, Petőfi út 11. Tel: 47/542-027; Fax: 47/342-009 Drótposta: [email protected]; [email protected]

Budapest, 2006. január 30.

2

Tartalomjegyzék

Előzmények ................................................................................................................4 Feladatok....................................................................................................................4 Módszertan.................................................................................................................5 A kistérségek által szolgáltatott információ .................................................................6 1. A meglévő kistérségi dokumentumok elemzése.....................................................8 2. A Tisza-program releváns intézkedései a tervezési terület kistérségeiben ..........12 3. Az ágazati és regionális operatív programokba, valamint a kistérségi programokba beépítendő témák...............................................................................17 3.1 Az érintettek részvételén alapuló tervezés során meghatározott beépítendő témák .................................................................................................17 3.2 Szakértői (módszertani) javaslat a Tisza-program tájhasználat-váltással kapcsolatos témáinak beépítésére........................................................................20 4. Projektjavaslatok a Tisza-térség integrált program, valamint az EU társfinanszírozású program, ágazati programok felé................................................46

3

Előzmények 2004-ben a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése kiemelt kormányprogram keretében a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal (azóta Országos Területfejlesztési Hivatal, OTH) és az FVM szakmai irányításával az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság megbízásából a VÁTI Kht koordinációjával elkészült a Tisza-mente integrált területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási koncepciója, amelyet a Vásárhelyi Terv Tárcaközi Bizottság jóváhagyott. Ennek alapján kidolgozásra és térségi, illetve szakmai egyeztetésre került a Tisza-mente integrált területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási programja (továbbiakban: Tisza-mente integrált progamja). A fejlesztés I. ütemében érintett 13 kistérségre az integrált programhoz illeszkedő kistérségi fejlesztési programok készülnek. A Tisza-mente kiegyenlített területi fejlődése érdekében az OTH Kiemelt Térségi Programok Főosztálya megbízást adott a VÁTI Kht-nak a teljes Tisza-térség (a Tisza hajdani ártere, 51 kistérség) fennmaradó 38 kistérsége bevonására az integrált tervezési folyamatba. Ennek értelmében a 38 kistérség fejlesztési programjait (kistérségi agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programjait) adaptálni kell a Tiszamente integrált programjához és meg kell határozni azokat a fejlesztési prioritásokat, igényeket, projekteket, melyek figyelembe vétele szükséges a Tisza térségi program megvalósulása érdekében. A kistérségi programok adaptálása az eredeti programozás szellemének megfelelően a helyi érintettek bevonásával, közreműködésével készül.

Feladatok A ’Tisza-térség integrált fejlesztési programjának kistérségi továbbtervezése’ c. munka jelentése a következő témákat dolgozza fel, illetve mutatja be: 1. a kistérségi dokumentumok elemzése és összehasonlítása a Tisza-térség integrált programjával; 2. a Tisza-térség integrált programja kistérségi relevanciájának meghatározása; 3. a kistérségi tervezőcsoportok által meghatározottak, valamint a szakértői hozzájárulás alapján beépítendő témák a kistérségi programokba, illetve az ágazati és regionális operatív programokba; 4. projektjavaslatok a Tisza-térség integrált program, társfinanszírozású program, ágazati programok felé.

valamint

az

EU

Az 1. pont értelmében a kistérség eddig elkészült, témájában a Tisza-térség integrált programjához kötődő fejlesztési dokumentumainak vizsgálata készült el. A vizsgálat kitér a dokumentumokban azonosított célokra, intézkedésekre és az ezekben felvázolt, részben vagy egészben már megvalósult projektekre. Ezeken felül levonjuk az eddigi tervezési gyakorlatból leszűrhető tapasztalatokat, hiányosságokat és sikereket.

4

A 2. pontnak megfelelően azonosítjuk a Tisza-térség integrált programja azon beavatkozási területeit (intézkedések, tevékenységek), amelyek az egyes térségekben relevánsak. Vizsgáljuk szükségességük mértékét, kistérségi specifikációját, területi ill. célcsoport lehatárolását. Az elemzés az érintett kistérségek bevonásával és aktív közreműködésével történik. Az együttműködést nem vállaló kistérségek elemzését a VÁTI a felülvizsgált kistérségi agrárstruktúra és vidékfejlesztési terv alapján készítette el, amennyiben az rendelkezésre állt. A 3. ponthoz egyrészt a helyi érintettek bevonásán alapuló kistérségi tervezési folyamat, másrészt a projektben résztvevő BOKARTISZ Kht szolgáltat információt. Az ágazati és regionális operatív programokba beépítendő témák meghatározásához felhasználtuk a ’Javaslat a „Tisza-mente integrált területfejlesztési és környezetgazdálkodási programja” 2007-2013-as megvalósításához’ című, korábban a VÁTI által készített anyagot. A 4. pont projektjavaslatait a kistérségi tervezőcsoportok azonosították a tervezés első szakaszában. A projektek besorolhatók a Tisza-mente integrált programjának intézkedési alá, és hozzájuk lehet rendelni a megvalósításukat lehetővé tevő pénzügyi és jogforrást.

Módszertan A kistérségekben fellelhető fejlesztési dokumentumok elemzését, illetve a Tiszatérség integrált programja releváns elemeinek azonosítását ún. kistérségi tervezőcsoportok koordinálták. A tervezőcsoport minden térségben 3 főből áll. Ezek között általában megtalálható a kistérségi megbízott és a vidékfejlesztési menedzser. A 38 kistérségi tervezőcsoport számára a VÁTI Kht, illetve alvállalkozója, a BOKARTISZ Kht 2005. szeptember 27-29. között három helyszínen (Kecskemét, Kisújszállás, Tokaj) egy-egy napos képzést tartott. A képzésen a tervezőcsoportok ismertetőt kaptak a (i) VTT alapvető céljairól, szemléletéről, tervezési folyamatáról, a Tisza-mente integrált programjának intézkedéseiről, (ii) a Tisza-menti ökológiai, környezeti feltételekhez alkalmazkodó mezőgazdaságról, az egyes terepszintekhez, élőhelyekhez tartozó javaslatokról (BOKARTISZ) valamint (iii) a helyi részvételen alapuló kistérségi tervezési folyamatról, a kistérségek feladatairól, a közösségi tervezési munkához kapcsolódó tervezési technikákról. A munkát vállaló kistérségekkel a VÁTI Kht. megbízási szerződést köt (folyamatban van). A jelentkezések alapján a kistérségek 90%-a vállalkozik az együttműködésre. A háromfős tervezőcsoportok az érintettek elemzésével azonosítják a feltárásba bevonandó személyeket. Ezek közül a legelkötelezettebbek öt megadott, a Tiszatérség integrált programját lefedő témára szerveződő munkacsoport tagjaiként vesznek rész a munkában. A munkacsoportok az érintettek elemzése során azonosított további személyekkel végzik a közösségi feltárást meghívásos fórumokon, irányított beszélgetéseken, műhelymunkákon, személyes vagy telefonos interjúkon keresztül.

5

A közösségi tervezés során nyert információt a munkacsoportok előre megadott táblázatokban foglalják össze, és küldik meg a VÁTI részére.

VÁTI Kht

tájékoztató levél

Kistérségi társulás

képzés, útmutató

Kistérségi tervezőcsoport (3 fő)

ált. tervezési irányelvek képzés, segédlet

Szakmai munkacsoport

Szakmai munkacsoport

Szakmai munkacsoport

Szakmai munkacsoport

Szakmai munkacsoport

műhelymunkák, interjúk

BOKARTISZ

eredmények

A közösségi tervezési folyamat

A kistérségek által szolgáltatott információ A kistérségi tervezőcsoportok a táblázatokat változó minőségben és terjedelemben töltötték ki. Mindamellett a táblázatokban foglalt információk alapján képet kaphatunk arról, hogy az egyes térségek a Tisza-térség integrált programja által lefedett témák kapcsán hová helyezik a hangsúlyt, mely területeket kezdtek már el fejleszteni, és melyekre áll rendelkezésre jelentősebb számú projekt-kezdeményezés. A beérkezett táblázatok anyagait két részre bontva mutatjuk be. Elsőként a térségekben meglévő fejlesztési dokumentumok, elsősorban a 2004-ben felülvizsgált kistérségi agrárstruktúra és vidékfejlesztési program azon tartalmi elemei kerülnek felsorolásra, amelyek illeszkednek a Tisza-térség integrált programjához. A dokumentumok elemzése a következőket tartalmazza: −

a meglévő fejlesztési dokumentumokban fellelhető vonatkozó célok;

−

a dokumentumokban található vonatkozó intézkedések, ezek időzítése, becsült összköltsége, gazdája és a megvalósultság szintje;

−

projektek hasonló jellemzőkkel;

−

a dokumentumok elemzéséből levonható következtetések, tanulságok.

Másodjára a Tisza-térség integrált programjában azonosított beavatkozási területek közül azok kerülnek felsorolásra, amelyek az adott kistérségben relevánsak, az eddig 6

meghatározott fejlesztési irányokhoz illeszkednek. A tervezőcsoportok megindokolták az így kiválasztott program-elemekhez térségi szükségességét, meghatározták azok térségi specifikus jellemzőit, területi lehatárolását, célcsoportját és időzítését (rövid-, közép ill. hosszútáv). Az elemzés a Tisza-térség integrált programja öt átfogó témája szerint történt. Ezek: 1. Alkalmazkodó mezőgazdaság 2. Vízkészlet-gazdálkodás, környezet-védelemi infrastruktúra 3. A gazdaság diverzifikálása, minőségi szolgáltatás 4. Humán erőforrás, közösség, identitás 5. Közlekedési infrastruktúra

A tervezési terület 38 kistérsége közül az első megkeresést követően 36 vállalta az együttműködést. Ezek közül 29 kistérség képviselői vettek részt a VÁTI által biztosított képzésen és tájékoztatón. Az ott kiosztott megbízási szerződést 26-an küldték vissza aláírva. A végső határidőre ez a 26 kistérség küldött anyagot. A kistérségek érdekeltjeivel, illetve a kistérségi tervezőcsoportokkal való együttműködés sajnálatos megfigyelése, hogy a nagyobb (megyei jogú) városok nem fordítanak kellő figyelmet a vidékfejlesztésre, illetve nincs ehhez megfelelő eszköztáruk. Elsősorban a megyei központi szereppel bíró kistérségekkel ment nehezen, vagy fulladt kudarcba az együttműködés.

7

1. A meglévő kistérségi dokumentumok elemzése A kistérségi tervezőcsoportok elvégezték a térségben fellelhető tervezési, fejlesztési dokumentumok átvizsgálását a Tisza-programhoz való illeszkedés szemszögéből. Ennek eredményeképpen a tervezőcsoportok képet kaptak arról, hogy kistérségükben az eddigi fejlesztési munka hangsúlyai mennyire esnek egybe a Tisza-program által kitűzött célokkal és beavatkozási területekkel. Általánosságban megállapítható, hogy az eddig elkészült tervdokumentumok aránylag kevés intézkedést tartalmaznak a táji adottságokhoz jobban alkalmazkodó mezőgazdaság kialakítása érdekében, a tiszai táj sajátos vízháztartásának kezelése pedig kimerül a lakott és a mezőgazdasági területek ár- és belvízmentesítésében. A minden évben jelentkező vegetációs vízhiány mérséklését célzó vízvisszatartás gyakorlatilag nem szerepel a korábbi tervekben. Mint később látni fogjuk, a Tiszaprogramból kiválasztott releváns témák között ezek nagyobb súllyal megjelennek, vagyis remélhető, hogy elmozdulás történik a tervezési gyakorlatban ezen területek figyelembe vételére, integrálására. A humán terület, a gazdaság diverzifikálása – elsősorban a helyi termékek és a turizmus fejlesztése által –, valamint a közlekedési infrastruktúra területek a Tiszaprograméhoz hasonló súllyal jelen vannak a korábban készült tervdokumentumokban is. A Tisza-programból kiválasztott beavatkozási területek elmozdulást jelentenek a helyi identitás, a Tisza- ill. Alföld-tudat megerősítése, valamint az ezeken alapuló helyi termékek fejlesztése és marketingje irányába, valamint a kulturális integráció felé. A közlekedés-fejlesztésben a korábbi dokumentumok tartalmazzák a mezőgazdasági és mellékutak fejlesztésére irányuló határozott igényt és törekvéseket, illetve a kerékpárút-hálózat fejlesztését, de nem fektetnek nagy hangsúlyt a tiszai víziturizmus és a személyhajózás lehetőségeire, infrastrukturális szükségleteire. A meglévő fejlesztési dokumentumokból az eddigi tervezési gyakorlatra vonatkozóan levonható legszembeötlőbb tények, tanulságok a következők: −

A tervezési dokumentumok jól tükrözik az egyes térségek legfontosabb hiányait, elmaradottságát, ugyanakkor nem mindig alaposak a tényleges (gyökér-)problémák feltárásában, meghatározásában, az ok-okozati viszonyok felismerésében.

−

Néha túl általánosak és projekt-szinten már nem konkrétak. Ez különösen igaz a 2004-ben felülvizsgált agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programokra, mert a tervezési határidő szorossága, valamit az új KSH kistérségi besorolás okozta nehézségek miatt szélesebb lakossági konzultációra, projekt-gyűjtésre és generálásra nem volt lehetőség. Emiatt a kistérségi tervezőcsoportok elsősorban más tervezési dokumentumokban találták meg a Tisza-programhoz illeszkedő korábbi projekteket.

−

A vizsgált dokumentumokban fellelhető a törekvés a magán és a közérdek összehangolására, azaz megjelenik a térségi szemlélet. Ez a törekvés azonban megreked a tervdokumentumok szintjén, a tervek társadalmasítására, program-szintű végrehajtására sem az állam, sem a térségek nem fektettek kellő hangsúlyt. 8

−

A kistérségi szintű tervezésben megkezdődött és megerősödőben van a helyi érintettek bevonásának gyakorlata, ez azonban még gyermekbetegségeit éli. A tervezőknek általában nincsen gyakorlata a lakosság, ill. a bevonandó érintettek elvárásainak kezelésében. A fórumokon a megjelentek motiválása nem megfelelő, ill. káros és a folyamatot negatívan érintő abban az esetben, ha a résztvevők később úgy érzik, hogy nem kapták meg, amit számukra a tervezők ígértek. Ennek következtében az érintettek bevonásával történő tervezés számos térségben átmeneti nehézségekkel küzd. Nem igazán ismertek és elterjedtek a közösségi tervezést megkönnyítő technikák (elsősorban vizuális, gyorsan eredményre vezető módszerek) sem.

−

A projektek témáit tekintve a programok jelentős innovativitást mutatnak, ugyanakkor nem tudják kezelni a projektek megvalósításának nehézségeit, elsősorban az önerő hiányának problémáját. Aránylag kevés a partnerségi vagy szövetkezeti, hálózati fejlesztés, ami pedig a fenti nehézségeket általában jobban tudja kezelni. Hiányoznak a program/projektek megvalósításához kapcsolódó szervezeti, szervezési kérdéseket, felelősségi köröket, lehetőségeket meghatározó munkarészek.

−

A programok nem mindig tudják megfelelő szinten kezelni az adott problémákat, illetve meghatározni saját kompetenciájukat. Gyakran szerepelnek például kistérségi programokban autópálya-építésre vonatkozó tervek, amelyek nyilvánvalóan nem férnek bele a térségi tervezés hatáskörében. Ezeket a területeket is meg lehet határozni, mint külső tényezőket, vagy javaslatokat, lobbi tevékenységeket, ez azonban általában nem így történik meg, hanem összemosva a többi, valóban kistérségi szintű beavatkozási területtel.

−

A programok helyzetfeltáró munkarésze gyakran formális, a megszokott tételeket tartalmazza, és kevéssé tér ki a helyi sajátosságokra, komperatív előnyökre, kitörési pontokra. Ennélfogva a helyzetfeltárás általában nincs igazán összhangban a stratégiai és operatív munkarészekkel, vagyis ezek nem az azonosított gyökérproblémákra adott válaszként épülnek fel.

9

A vizsgált programok alapján a kistérségek illeszkedése a Tisza-mente integrált programjához a következő térbeli elrendeződést mutatja:

Összefoglalásként elmondható, hogy a tervezési terület kistérségeiben eddig elkészült vidékfejlesztési témájú programdokumentumok alapvetően harmonizálnak a Tisza-mente integrált programjával, de legalábbis ellentétben nem állnak azzal.

10

Az illeszkedés mértékének egyik szélsőértéke, amikor a program főképp a hagyományos ágazati fejlesztéseket preferálja, vagyis a mezőgazdaság intenzív, iparosított, hagyományos termékeket termelő módjait, diverzifikációban elsősorban a turizmus infrastruktúrájának fejlesztését, humán erőforrás témában pedig a szak- és átképzéseket, közlekedési infrastruktúrában a közúti forgalom minőségének javítását (amely témák egyébként mind fontosak, de ki kell egészülniük innovatívabb, a helyi adottságokra jobban támaszkodó intézkedésekkel). Általában ezeknél a progamoknál is megjelenik valamilyen formában az ökológiai (vagy bio-) termesztés, illetve a szelíd turizmus valamilyen formája. Általában gyengébb a közösségfejlesztési, civil-szférát támogató intézkedésrendszerük. A másik szélsőérték a Tisza-programhoz szorosan illeszkedő, azzal hasonló beavatkozási területeket megnevező program. Ezeknél hangsúlyos elem a táji adottságokra – jelen esetben kiemelkedően is az ártéri területek, a tiszai vízrenszer jelentette sajátosságora – tekintettel lévő mezőgazdasági formák elterjesztése. Diverzifikációs intézkedéseik a térségi specifikumokra, hagyományokra épülő termékfejlesztést helyezik előtérbe, amely természetesen alapja a turisztikai program- és termékkínálatnak. Humán erőforrás fejlesztési területen ezek a programok nagy hangsúlyt helyeznek a civil-szféra támogatására, hálózatosítására és a közösségfejlesztési, helyi identitást és kötődést erősítő programokra.

11

2. A Tisza-program releváns intézkedései a tervezési terület kistérségeiben A 38 kistérség közül 26 végső anyaga tartalmaz használható információt ehhez a vizsgálandó területhez (részben a kistérségi tervezőcsoport által beküldött anyag, részben a felülvizsgált kistérségi program alapján). Ezek értékeléseként vizsgáltuk a Tisza-program 5 tématerületét illetően az egyes intézkedések súlyát, aszerint, hogy ezeket a kistérségek hány százaléka azonosította számára releváns beavatkozási területként.

Alkalmazkodó mezőgazdaság A témakör öt intézkedése közül jelentősen kisebb súllyal jelenik meg az ártéri gazdálkodás. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy a tervezési terület néhány térsége nem, vagy csak alig rendelkezik ártérrel. Másodsorban betudható annak, hogy ez a téma eddig nem kapott jelentős odafigyelést, támogatás-politikai hangsúlyt. Ezen a helyzeten javíthat az agrárkörnyezet-védelmi program. Legnagyobb súlyú intézkedés az erdőterületek növelése, illetve az erdők természeti funkcióinak visszaállítása. E mellett jelentős az agrárkörnyezet-védelmi program felhasználásának preferálása ill. az ökogazdálkodás terjesztése. Az alkalmazkodó mezőgazdaság téma intézkedéseinek relevanciája az elemzett kistérségek százalékában

100

100 90

85 75

80

75

70 60 50 40

30

30 20 10 0

1/1 A változatos adottságoknak megfelelő területhasználat kialakítása és fenntartása

I/2. Térségi erdőstratégia alapján az erdőterületek növelése és természeti funkcióinak visszaállítása

1/3 A változó adottságoknak 1/4 Ökológiai gazdálkodás 1/5 A vízkivezetésen alapuló ártéri tájgazdálkodás megfelelő területhasználat és az alacsony ráfordítás igényű gazdálkodás kialakítása az agrárkialakítása, módszereinek környezetgazdálkodási elterjesztése program alapján

Az erdőterületek növelése intézkedés belső megoszlását vizsgálva kitűnik, hogy a kistérségek a természetközeli erdők és gyepek telepítését, ill. fenntartását tartják kiemelt fontosságú tevékenységnek. Jelentős súllyal szerepel a gazdálkodásra nem megfelelő mezőgazdasági területek erdősítése és a mező- és településvédő erdősávok telepítése is.

12

Az erdőterületek növelése intézk edés belső megoszlása

Térségi erdőstratégia kidolgozása; 3; 9%

Mezőgazdasági területek erdősítése; 11; 31%

Természetközeli erdők, gyepek telepítése; 8; 23%

Fás legelők, kaszálók kialakítása; ; 0% Természetközeli erdők, gyepek kezelése, fenntartása, természeti funkciójának visszaállítása; 8; 23%

Mező– és településvédő erdősávok telepítése; 5; 14%

Vízkészlet-gazdálkodás, környezetvédelemi infrastruktúra A tématerület legnépszerűbb beavatkozási területei a közműolló zárásával, a hulladékgazdálkodással és a megújuló energiaforrások használatával összefüggő intézkedések. A kistérségi szintű árvízvédelmi beavatkozások és a stratégiai vízkészletek megőrzésére irányuló beavatkozások kisebb súllyal, de azért jelentős aránnyal szerepelnek a kistérségi anyagokban. Legkisebb súlyú az újszerűnek mondható ártéri vízrendszer-rehabilitáció ill. vízvisszatartás. Remélhetőleg jelen program segíti a kistérségeket abban, hogy ezeket a tervezési területeket integrálják térségi jövőképükbe. Érdekes adat, hogy a közműolló zárása intézkedésen belül a kistérségek több mint negyede (26%) jelölte az alternatív (nádgyökérzónás, nyárfás stb.) szennyvíztisztítók létesítését relevánsnak a regionális hálózatban nem, vagy csak magas fajlagos költséggel beköthető kistelepülések számára. Avízgazdálkodás, környezetvédelem téma intézkedéseinek relevanciája az elemzett kistérségek százalékában

100

90

90

95

100

80 70 60 50

55

50

40 30 20

20

10 0

2/1 Stratégiai 2/2 Ártéri vízrendszer vízkészletek minőségi rehabilitáció, és mennyiségi vízvisszatartás megőrzése és bővítése

2/3 Árvízvédelmi 2/4 Decentralizált 2/5 Közműolló zárása 2/6 beavatkozások megújuló és az alternatív Hulladékgazdálkodási (Vásárhelyi Terv energiagazdálkodási szennyvíztisztító tervekre épülő Továbbfejlesztésének önfenntartó rendszerek programok bevezetése programok elindítása árvízvédelmi feladatai, kiépítése a kis lélekszámú fővédvonalak) településeken

A gazdaság diverzifikálása, minőségi szolgáltatás 13

A diverzifikációs tématerületet, mint általában a kistérségi tervdokumentumokban, nagyon nagy súllyal, több, mint 50%-os arányban uralja az idegenforgalom fejlesztése. A tématerület legkevésbé preferált intézkedése az információs technológián alapuló foglalkoztatási formák fejlesztése, bár a távmunka lehetősége megjelenik számos programban. A gazdasági diverzifikáció téma intézkedéseinek relevanciája az elemzett kistérségek százalékában

115

120

100 100 80

65

60 60

50

40 20 0

3/1 A hátrányos helyzetű munkaerő foglalkoztatási lehetőségeinek bővítése

3/2 Információs technológiák 3/3. Egyedi arculatú 3/4 A vidéki térségek tájifejlesztésén alapuló új tradicionális vidékipar és természeti, kulturális típusú foglalkoztatási formák helyi vertikumának kialakítása adottságaihoz alkalmazkodó meghonosítása turisztikai szolgáltatások fejlesztése és marketingje

3/5 Az idegenforgalmi infrastruktúra kiépítése

Az adottságok hoz igazodó turisztik ai szolgáltatások fejlesztése intézk edés belső megoszlása

Turisztikai f unkciójú parkerdők, erdei kirándulóhely ek, erdei iskolák terv ezése, létesítése és f enntartása; 2; 5%

Természetes f ürdőhely ek és v ízi turizmus bázishely einek szabály szerű kialakítása, megf elelő higiéniás körülmény ek megteremtése.; 2; 5% Egy üttműködést koordináló hely i szerv ezetek létrehozása; 4; 11%

Nemzeti parkok „látogató barát” f ejlesztése; 1; 3%

Térségi turisztikai arculat terv ezése; 5; 13%

Az öko-turisztikai bázisok kiépítése; 6; 16% A hely i arculathoz igazodó egy edi programok kialakítása; 8; 21%

Térségi (hely i) marketing f elépítése; 10; 26%

A „vidéki térségek táji-természeti, kulturális adottságaihoz alkalmazkodó turisztikai szolgáltatások fejlesztése és marketingje” intézkedés belső megoszlását vizsgálva kitűnik, hogy helyi arculat megteremtése, az ahhoz igazodó programok és az ezen alapuló marketing a leginkább preferált intézkedés-csoport. Ennek alapján kitűnik, hogy a kistérségi tervező csoportok felismerték azt, hogy a turizmusnak a térség egyedi sajátosságain, specifikus program-kínálatán kell nyugodnia. Jelentős súlyt kapott az együttműködést koordináló helyi turisztikai szervezetek létrehozása is. 14

Humán erőforrás, közösség, identitás Az elemzésből kiderül, hogy a helyi hagyományok megőrzésében ill. felelevenítésében, az identitás erősítésében rejlő lehetőségeket a kistérségek felismerik és jövőképükben ennek jelentős súlya van a lakosság helybentartására. A civil szervezetek kiemelkedő szerepe a humán szféra fejlesztésében szintén kitűnik a kistérségi anyagokból. A humán fejlesztések téma intézkedéseinek relevanciája az elemzett kistérségek százalékában

100 90

95 85

80 70

55

60

50

50 40 30 20 10 0

4/1 Civil hálózatok fejlesztése

4/2 Rurális térségek innovációs kapacitásának erősítése

4/3 A térség megtartó erejének 4/4 A Tisza-mente integrált növelése a vidéki hagyományok és az programjának társadalmasítása és identitás erősítésével megvalósítása térségi támogatással

Közlekedési infrastruktúra A témát 52%-kal vezeti a belső térségi kapcsolatok fejlesztésének igénye. Ennek részletes vizsgálata is érdekes, hiszen a mellékutak és kerékpárutak fejlesztése mellett ide tartozik a folyami átkelőhelyek létesítése is. A Tisza turisztikai hasznosítási lehetőségeinek felismerését mutatja, hogy kistérségek jelentős része fontosnak tartja a személyhajózás, a vízisportok és az ezekhez kapcsolódó infrastruktúra fejlesztését.

15

A közlekedési infrastruktúra téma intézkedéseinek relevanciája az elemzett kistérségek százalékában

130

140 120 100 80 60

60 45

40 20 0

5/1 A Tisza turisztikai és személyhajózási lehetőségeinek megteremtése a kapcsolódó infrastruktúra hátterével együtt

5/2 A térség belső kapcsolatainak javítása a vasút 5/3 A térség belső kapcsolatainak javítása a hálózatok korszerűsítésével és működtetésével főúthálózat, alsórendű közúthálózat, kerékpárutak és a folyami átkelések bővítésével, fejlesztésével

A térség belső kapcsolatainak javítása intézkedés belső megoszlása mutatja, hogy a kistérségi programokban a kerékpárút-építés jelentős súllyal szerepel, bár a mellékúthálózat fejlesztése (felújítás + építés) kétségtelenül a legfontosabb tevékenység. A kistérségek 11%-a jelölte meg a folyami átkelési lehetősek fejlesztésének fontosságát. A térség belső kapcsolatainak javítása intézkedés belső megoszlása Meglévő mellékutak és mezőgazdasági utak felújítása; 16; 29%

Kerékpárutak építése; 18; 31%

Hidak, átkelők (kompok) építése; 6; 11%

Térségi jelentőségű határátkelők létesítése; 1; 2%

Mellékutak építése; 15; 27%

Össezfoglalásként elmondható, hogy a Tisza-program intézkedései kistérségi relevanciájának kiválasztásánál a térségi tervezőcsoportok általában nyitottak voltak az új szemléletű, előremutató beavatkozási területek felé. A relevanciák meghatározásánál jól látszanak az egyes térségek adottságai, sajátosságai.

16

3. Az ágazati és regionális operatív programokba, valamint a kistérségi programokba beépítendő témák A helyi részvételen alapuló kistérségi tervezési folyamat során azonosításra kerültek a Tisza-mente integrált programjának az egyes kistérségek számára releváns elemei. Ennek részletes elemzése, illetve a teljes kistérségi anyag megtalálható jelen munka első részjelentésében. A beavatkozási területekhez hozzárendelhető a pénzügyi és jogforrás. Az 1999-2000-ben készült, akkor példaértékű és újszerű kistérségi agrárstruktúra és vidékfejlesztési programok, valamint ezek 2004-es felülvizsgálata kiegészítésre szorul, illetve gazdagítható a Tisza-térség integrált programja által meghatározott témákkal. Ez a folyamat két irányból egyszerre történik meg: a kistérségi – helyi érintettekből álló – munkacsoportok azonosították a számukra értelmezhető és szükséges témákat, másfelől a Tisza-program kidolgozásában is résztvevő BOKARTISZ Kht, mint szakértő, tesz javaslatokat az alkalmazkodó mezőgazdaság bevezetésével kapcsolatban az egyes kistérségek számára.

3.1 Az érintettek részvételén alapuló tervezés során meghatározott beépítendő témák A Tisza-program kistérségi relevanciája, az egyes intézkedések térbeli vetülete az érintettek részvételén alapuló kistérségi tervezés során került meghatározásra. Jelen projekt keretében ezzel gyakorlatilag megtörtént a Tisza-program egyfajta társadalmasítása is, azáltal, hogy maguk a kistérségi érintettek – a kinevezett tervezőcsoportok, illetve az általuk bevont, megkérdezett érdekeltek – állapították meg, hogy az eddigi kistérségi tervdokumentumok milyen mértékben illeszkednek a Tisza-programhoz, illetve határozták meg azokat a témákat, amelyek a Tiszaprogramból a kistérségek számára fontosak. Ezeket a témákkal lehet és kell a meglévő kistérségi programokba beépíteni. A tervezési folyamat eredményeinek feldolgozásával képet kapunk arról, hogy a tervezési terület kistérségei mely intézkedéseket, témákat részesítik előnyben. A 2 fejelzetben részletezett elemzés alapján a kiemelt témák, a javasolt beépítendő, illetve megerősítendő intézkedések és a hozzájuk rendelhető pénzügyi és jogforrás a következő:

17

Témák

Javasolt beépítendő intézkedés

Pénzügyi és jogforrás

Mely OP-ban javasolt megvalósításra

Alkalmazkodó mezőgazdaság Erdőterületek növelése, illetve az erdők természeti funkcióinak visszaállítása o

o

o

természetközeli erdők és gyepek telepítése, ill. fenntartása a gazdálkodásra nem megfelelő mezőgazdasági területek erdősítése mező- és településvédő erdősávok telepítése is.

Agrárerdészeti rendszerek első létrehozása mezőgazdasági földterületen; Nem mezőgazdasági földterületek erdősítése;

EMVA rendelet 43. cikk; EMVA rendelet 44. cikk; EMVA rendelet 45. cikk

Környezet-, víz- és természetvédelem; energiahatékonysá g és megújuló energia (KA)/ TOP, Vidékfejelsztés

A mezőgazdasági földterületek első erdősítése; Erdő-környezeti kifizetések

Az agrárkörnyezet-védelmi program felhasználása, az ökogazdálkodás terjesztése

Agrárkörnyezetgazdálkodás; NATURA 2000

EMVA rendelet 39. cikk; EMVA rendelet 38., 46. cikk

Vidékfejlesztés

Vízkészlet-gazdálkodás, környezetvédelemi infrastruktúra Hulladékgazdálkodási tervekre épülő programok elindítása

Környezetvédelem hulladékkezeléssel

ERFA rendelet 4.cikkely 4.pont; KA rendelet 2.cikkely 1.b.pont

TOP/Konvergencia ROP

A közműolló zárása

Környezetvédelem helyi, községi szennyvízelvezetéssel

ERFA rendelet: 4. cikkely, 4. pont

Környezet- víz- és természetvédelem; energiahatékonysá g és megújuló energia (KA), Konvergencia ROP

Decentrált megújuló energiaforrások használata

Megújuló energiaforrások használata

EMVA rendelet 30. cikk; KA rendelet 2. cikkely, 1.b.pont (mg-i üzemek energia ellátása esetén); ERFA rendelet 4. cikkely, 9. pont

Energiahatékonysá g és megújuló energia (KA)

A kistérségi szintű árvízvédelmi beavatkozások és a stratégiai vízkészletek megőrzése

Kockázat-megelőzés

ERFA rendelet 4. cikkely, 4-5. pont

Környezet-, víz- és természetvédelem; energiahatékonysá g és megújuló energia (KA)

o

az alternatív (nádgyökérzónás, nyárfás stb.) szennyvíztisztítók létesítése a regionális hálózatban nem, vagy csak magas fajlagos költséggel beköthető kistelepülések számára

18

A gazdaság diverzifikálása, minőségi szolgáltatás Az adottságokhoz igazodó idegenforgalom szolgáltatásainak és infrastruktúrájának fejlesztése o

a helyi arculat megteremtése, az ahhoz igazodó programok és az ezen alapuló marketing

o

az együttműködést koordináló helyi turisztikai szervezetek létrehozása

o

ökoturisztikai bázishelyek kialakítása

Az egyedi arculatú tradicionális vidékipar kialakítása

Turisztikai tevékenységek ösztönzése; Képzés és tájékoztatás; Nem mezőgazdasági tevékenységgé történő diverzifikálás; Támogatás a vállalkozások létrehozására és fejlesztésére

EMVA rendelet 55. cikk;

Tradicionális vidékipar kialakítása

ERFA rendelet 4. cikkely, 1. pont, 4.pont

TOP/Konvergencia ROP

EMVA rendelet 58. cikk; EMVA rendelet 52. cikk; EMVA rendelet 54. cikk

TOP/Konvergencia ROP

Humán erőforrás, közösség, identitás A helyi hagyományok megőrzése ill. felelevenítése, az identitás erősítése

A vidéki örökség megőrzése és korszerűsítése

EMVA rendelet 52. cikk b. pontja;

TOP/Konvergencia ROP

A civil hálózatok fejlesztése

A civil hálózatok fejlesztése

EMVA LEADER tengely

Humán erőforrás fejlesztés

Közlekedési infrastruktúra A belső térségi kapcsolatok fejlesztése o

kerékpárút-építés

o

a mellékúthálózat fejlesztése (felújítás + építés)

o

folyami átkelési lehetősek fejlesztése

A térség belső kapcsolatainak javítása a vasúthálózat fenntartásával, korszerűsítésével

Közlekedési beruházások

ERFA rendelet 4. cikkely, 8. pont

Közlekedési beruházások

ERFA rendelet 4. cikkely, 8. pont

19

Közlekedési infrastruktúra fejlesztése (ERFA, KA), Konvergencia ROP

Közlekedési infrastruktúra fejlesztése (ERFA, KA), Konvergencia ROP

3.2 Szakértői (módszertani) javaslat a Tisza-program tájhasználatváltással kapcsolatos témáinak beépítésére Készítette: Bokartisz Kht

3.2.1 Bevezetés Előzmények A VTT integrált fejlesztési programjának tervezése során a VÁTI KHT megbízásából a Szent István Egyetem Környezet és Tájgazdálkodási Intézete elkészítette a VTTvel érintett területek alkalmassági elemzését, melynek eredményeként a kérdéses területekre az alábbi térképek készültek: 1. A VTT tervezési terület szántóművelésre való alkalmassága 2. A VTT tervezési terület erdőművelésre való alkalmassága 3. A VTT tervezési terület ökotípusai Ezek a térképek táji léptékben jellemzik az adottságokat, a mikrodomborzatból, és az egyedi jellegzetességekből fakadó eltérések jelzésére nem alkalmasak, viszont segítségükkel megállapítható, hogy a kérdéses terület tájhasználata mennyiben felel meg az adottságoknak, és mennyiben nem. Az alkalmassági térképek ennek megfelelően azt mutatják meg, hogy kérdéses területen milyen jellegű tevékenység folytatható. Az ökotipusok ezeknek az alkalmasságoknak az összehasonlításából, összegzéséből születtek. Segítségükkel választ kaphatunk arra, hogy az egyes területek hasznosítása során hogyan lehet kiaknázni a talaj, illetve a termőhelyi adottságokat. Ezzel párhuzamosan a Bokartisz Kht. 2003-2004. évek folyamán elkészítette az ártéri szintek meghatározásának, illetve az egyes szintek beazonosításának illetve tájhasználat-tervezésének módszertanát. A VTT-hez hol szorosan, hol lazán kapcsolódó 38 kistérség tekintetében e két módszertan szerves összekapcsolása révén született meg a mellékelt ábraanyag, mely az egyes kistérségekben a további elemzése kerete és kiindulópontja lehet. Jelen munkánk során az elemzés módszertanának kidolgozását és pontosítását, a térinformatikai elemzést, az ábrák elkészítését és a legáltalánosabb tanulságok levonását vállaltuk magunkra. A munka során az alábbi adatbázisokra támaszkodtunk: 1. A VTT tervezési terület szántóművelésre való alkalmassága (1. ábra) 2. A VTT tervezési terület erdőművelésre való alkalmassága 3. A VTT tervezési terület ökotípusai 4. A VTT tervezési terület belvízérzékenysége (2. ábra) 5. A VTT tervezési terület tájhasználata (Corin50-es adatbázis) 6. A VTT tervezési terület domborzati modellje 7. A VTT tervezési terület kistérségeinek lehatárolása Az összefüggő adatokat az egyes kistérségek lehatárolása mentén szakaszoltuk és az elemzést a kistérségekre külön-külön készítettük el. 20

A Tisza menti tájhasználat-váltás megalapozása A Tiszai alföld vízellátottsága nem magyarázható pusztán a víz bőségével, vagy annak hiányával. Az alapvető gondokat ugyanis nem az egyik, vagy a másik szélsőség jelenti, hanem a kettő együttes jelentkezése. Azaz a Tisza mentén vagy túl kevés a víz, vagy túl sok. Jellemző a területre az aszály és a belvíz egymást követő, illetve az utóbbi években szinte egymással párhuzamos megjelenése. 1. ábra

21

2. ábra

Az Alföld tekintélyes része ár- és belvizekkel sújtott terület. Egy-egy komolyabb és hosszan elnyúló árvizes periódusban 10 milliárd m3 feletti vízmennyiséget is elvezetünk a folyókon, ugyanakkor egy-egy aszályos időszakban a terület vegetációs vízhiánya 160-180 mm körül alakul, de szélsőséges esetekben meghaladhatja a 200 mm is. Ez a vízmennyiség 800 000 ha-nyi öntözhető területre vetítve kb. 1,3-1,6 milliárd m3, a Tisza egykori, mintegy 2 millió ha-nyi árterületére vetítve 3,2 – 4 milliárd m3 víznek felel meg. E vízhiány pótlása érdekében a folyó teljes kisvízi hozamát 180-500 napon keresztül el kellene locsolnunk, ezzel szemben egy közepes árhullám során e vízmennyiség 930 nap alatt folyik el a Tiszán. Magyarán a vegetációs, illetve mezőgazdasági vízigények két féleképpen elégíthetők ki: a rétegvizek, azaz a hosszúideje képződött víztartalékok ellocsolásával; illetve a vízbő időszakok vízfeleslegének visszatartásával. A réteg vizekből történő locsolás több szempontból is veszélyes. Egyfelől, mert a nyári időszakra nemcsak vegetációs vízhiány jellemző; az egységnyi területre eső napsugárzáshoz arányosított lehetséges párolgás az elmúlt években többszöröse volt a tényleges párolgásnak. Sőt a tényleges párolgás 1991 és 2000 között a vegetációs időszakokban a csapadékmennyiségét is meghaladta (3. ábra). Mindez 22

azt jelenti, hogy a nyári hónapokban a korábbi nedvesebb időszakokból képzett tartalékok, és mellettük az öntözésre felhasznált víz párolog el. Még elgondolkodtatóbb a helyzet, ha mindezt ki egészítjük azokkal a vizsgálatokkal, melyek az egyes belvízcsatornák vízhozam változásait, és a vízhozamokban megjelenő vízmennyiség eredetét kutatták. A Lónyai főcsatorna vízhozam növekedését példának okáért a csatornába jutó rétegvíz okozza. Ez a víz vélhetően a fúrt kutakból kerül a csatornába, ami azonban nem változtat azon a tényen, hogy belvíz elvezetés címszó alatt a korábban képződött tartalékokat is levezetjük az Alföldről. 3. ábra: A párolgási viszonyok alakulása hazánkban

200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

Potenciális Párolgás Csapadék

11

10

9

8

7

6

5

4

3

2

Területi Párolgás 1

H ón ap

mm

Átlagos adatok az 1991-2000 idoszakra

Hosszútávon fenntartható megoldást a vízbő időszakok víztöbbletének visszatartása jelenthetne, ez azonban a jelenlegi intenzív tájhasználat miatt nem lehetséges. A megoldás olyan tájhasználat kialakítása lenne, mely minden tekintetben figyelembe veszi a területi adottságokat. Elég ugyanis egyetlen pillantást vetni a szántóművelésre való alkalmasságot, illetve a belvízérzékenységet megjelenítő ábrákra, hogy lássuk; a fokozottan belvízveszélyes területeket jelentő kékkel jelzett területek a jelenleg sem szántóként hasznosított zölddel, illetve a sárgával és sárgásbarnával jelölt igen gyenge és gyenge termőképességű területekkel esnek egybe. Míg a másik oldalon a belvízzel mérsékelten, illetve alig veszélyeztetett, barnára és feketére színezett területek a szürkével és feketével jelzett jó, illetve kiváló termőképességű területeknek feleltethetők meg. Az egyezés ugyan nem teljes, mégis elmondható, hogy a vízpótlás célterületei alkalmatlanok, vagy csak kevéssé alkalmasak a jelenlegi tájhasználatra. Ilyen feltételek mellett szó sincs arról, hogy a kiváló és jó termőképességű területeket kellene feláldozni, ellenkezőleg: olyan területeken kellene megvalósítani a tájhasználat váltást, melyek természeti adottságaiknál fogva sokkal alkalmasabbak a vízhez kapcsolódó haszonvételekre, mint az intenzív mezőgazdálkodásra.

23

3.2.2. Módszertan A kistérségek tájhasználatának elemzésekor két sajátos szempontra voltunk tekintettel. Egyfelől azt vizsgálatuk, hogy egy adott kistérség tájhasználata mennyiben feleltethető meg a táj adottságainak. E téren abból indultunk ki, hogy az adottságokra épülő tájhasználat során nincs szükség az adottságok megváltoztatását célzó beruházásokra, illetve az e célból kialakított rendszerek fenntartására. Mindez azt jelenti, hogy ugyanazt az eredményt kedvező termőhelyi adottságú területeken kisebb költséggel lehet elérni, illetve, hogy itt a termelést terhelő külső, a termelés során meg nem jelenő költségek is alacsonyabbak. Másfelől viszont önmagában a táji adottságokra építés nem feltétlenül jelenti, hogy az adott tájhasználat hosszútávon is fenntartható. E téren abból indultunk ki, hogy mindazon mozzanatok, melyek a táji, illetve a természeti adottságokat meghatározzák, nem állandóak, éppen ellenkezőleg, folyamatosan változnak. E változások iránya a táj működésének függvényében alakul. E tekintetben a táj azon természetes rendszereknek az összessége, melyek valamilyen formában részt vesznek a táj természeti adottságainak alakításában. Ezek az adottságok ugyanis nem valamiféle külső meghatározottság szerint alakulnak. A tájban kialakult növénytársulások, táplálkozási láncok, élőhely-szerkezetek ugyanis jelentős szerepet játszanak a táj természeti adottságainak kialakításában és megőrzésében. E szerep egyik leglényegesebb mozzanata a szélsőségek kiegyenlítése, legyen szó akár a vízellátottság, akár a hőmérséklet, akár más éghajlati tényező szélsőségeiről. Így az ár és belvizek, illetve az aszály egymást követő, gyakran egyidejű jelenléte már e rendszerek sérüléseire utal. A tájhasználat hosszú távú fenntarthatósága attól függ, hogy sikerül-e ezen rendszerek és főképp működésük legalább részleges helyreállítása. E téren egyetlen olyan tájhasználati elem, kiegészítő beruházás, tevékenység, így a belvízelvezetés és a rétegvizek öntözési célú felhasználása sem támogatható, mely a szélsőségek további növekedéséhez vezet.

A módszertan alapja A tájhasználat elemzés első lépése az adatgyűjtés. Ezt követi az adatok rendszerezése, majd az elemzés megtervezése. Az egyes kistérségek tekintetében az alábbi adatokat használtuk: 1. Domborzati modell 2. Alkalmassági térképek a. Szántóművelésre való alkalmasság b. Erdőművelésre való alkalmasság c. Egyesített alkalmassági térkép (ökotípusok) 3. Belvízérzékenységi térékép 4. Tájhasználati térkép 5. Kistérségi lehatárolás

Az elemzés előkészítése Első lépésben az egyes adatokat a kistérséghez igazítottuk. A nagyobb adatbázisokból a kistérségek lehatárolását alapul véve kivágtuk az idevonatkozó 24

részleteket, majd az adatokat egységes, jól nyomon követhető, a jellemzőket is megjelenítő jelmagyarázattal láttuk el. Az így előkészített adatokat a Bodrogközi kistérség adatai alapján ellenőriztük. Az ellenőrzésre azért a Bodrogköz alapulvételével került sor, mert itt rendelkeztünk légi felvételekkel, így mind a tájhasználat, mind az egyes alkalmassági kategóriák (szántóföldi művelésre nem javasolt; illetve nem szántó gyep; nem szántó; erdő) mind pedig az egyes tájhasználatok tekintetében ellenőrizni tudtuk a készülő modellt. Az ellenőrzés célja az volt, hogy az egyes kategóriák tényleges tartalmát meg tudjuk határozni. Az elemzések további felhasználása, illetve pontosítása más kistérségekben is megkövetelné mind a légi fotókkal történő összevetést, mind a terepi ellenőrzést. Erre jelen munkánk nem terjedt ki. Általános szempontok Az előkészített adatsorokat térinformatikai modellbe szerkesztettük. Ennek során arra törekedtünk, hogy az egyes kistérségeken belül a helyszínek többé-kevésbé jól beazonosíthatóak legyenek. Ugyanakkor itt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az adatok jellegéből fakadóan csak nagy léptékű elemzésre nyílik lehetőség. Faluhatárok, illetve ettől kisebb léptékű területek elemzéséhez az itt ábrázolt adatok csak kiinduló pontot jelenthetnek, a tényleges elemzéseket csak pontosított adatok alapján lehet elvégezni. Az elemzés menete Az előző fejezetekben előrebocsátottak figyelembe vételével az elemzést az alábbi 5 fő lépésre bontva végeztük: A tájhasználat és a táji adottságok viszonyának meghatározása ƒ I. lépés: A táji adottságok meghatározásához szükséges adatok elemzése – Domborzat – Belvízérzékenység – Alkalmassági térképek készítése ƒ Szántóművelésre való alkalmasság ƒ Erdőtelepítésre való alkalmasság ƒ Összesített alkalmassági térkép (ökotípus) – Aktuális tájhasználati térkép ƒ II. lépés: Az egyes adottságok összehasonlító elemzése – Domborzat – belvízérzékenység – Domborzat – szántóalkalmasság – Domborzat – erdőalkalmasság – Szántóalkalmasság – belvízérzékenység ƒ III. lépés: Az aktuális tájhasználat és az elemzések eredményeinek összevetése – Tájhasználat – belvízérzékenység – Tájhasználat – erdőalkalmasság – Tájhasználat - szántóalkalmasság A tájműködésével kapcsolatos mozzanatok értékelése ƒ IV. lépés: Az egyes táji elemek (élőhelyek; növénytársulások) jellemző területeinek (életterének) beazonosítása – Ártéri szintek ƒ V. lépés: A tájhasználat elemzése a táj működése szempontjából – Tájhasználati zónák meghatározása 25

– Általános tájhasználati javaslat kidolgozása a vízvisszatartással érintett területekre

Az elemzés részletezése Az alábbiakban tekintsük át részletesen, miről is szólnak az elemzés fent kiemelt lépése, milyen eredmények várhatóak tőlük. A tájhasználat és a táji adottságok viszonyának meghatározása Az elemzés eredménye, hogy a tájhasználat mennyiben felel meg a termőhelyi adottságoknak. I. lépés: a táji adottságok meghatározásához szükséges adatok elemzése Az elemzés első lépéseként a táji adottságokat meghatározó tényezőket vesszük sorra. Ilyenek a domborzat, a vízellátottságot is jelző belvízérzékenység, és a különféle alkalmassági térképek. Ezek segítségével képet alkothatunk az adott kistérség tájhasználatát meghatározó adottságokról. Domborzat Egy-egy kistérség domborzati elemzése ezen a léptéken elsősorban a lefolyástalan, vagy csekély lefolyású belső medencék, a tájhasználatot meghatározó egyéb tényezők, pl. a szintesés meghatározásában nyújt segítséget. Ezek a mozzanatok később válnak majd jelentőssé. Így pl. a domborzat és a különféle alkalmasságok vagy a tájhasználat összevetéséből lehet majd a tájhasználat jelegére következtetéseket levonni. Belvízérzékenység A belvízérzékenységi térkép részben a Tisza korábbi ártéri elöntéseit, ennek megfelelően a domborzati adottságokat, részben a korábbi – elsősorban a hetvenes évek nagyvizes időszakáig terjedő korszak – belvizek borításait alapul véve készült. A térkép – tekintve, hogy a 90-es évek végének belvizes időszakai e téren is átírták a korábbi adatokat egyrészt ilyen irányú pontosításra is szorulna, másrészt érdemes lenne kiegészíteni az aszályra való érzékenységgel. Ebben az esetben a térképünk a vízháztartás szélsőségeinek kitett területek megjelenítésére is alkalmas lenne. Alkalmassági térképek készítése Az alkalmassági térképek használatával kapcsolatban ismételten el kell mondanunk, hogy e térképek csak nagy léptékben nyújtanak biztos támpontot a táji adottságok meghatározásához. Kisebb területekre csak jelentős kiegészítéssel, további adatok (elsősorban légi és műhold felvételek) bevonása, illetve helyi mintavételek, terepi ellenőrzések révén válnak alkalmassá.

26

Szántóművelésre való alkalmasság A Tisza-völgy szántóművelésre való alkalmasságát bemutató adatbázis a Szent István Egyetem környezet és tájgazdálkodási Intézetében a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének közreműködésével, illetve adatai alapján készült elsősorban talajtani adatbázisok figyelembe vételével. Az egységes adatbázist szabtuk kistérségi szintre, részben a könnyebb kezelhetőség, részben a könnyebb áttekinthetőség kedvéért. A térkép egyes változatai az alábbi kategóriákat különböztetik meg: 1. Települések 2. Szántóföldi művelésre nem javasolt területek (jelenleg nem szántó művelési ágúak – az összesített változatban e tétel elkülönül erdő, illetve gyep és egyéb művelési ágra) 3. igen gyenge termőhelyi adottságú terület 4. közepes termőhelyi adottságú terület 5. jó termőhelyi adottságú terület 6. kiváló termőhelyi adottságú terület Erdőtelepítésre való alkalmasság Szintén a korábban említett adatbázisok alapján készült erdészeti szakértők bevonásával. A térképen az alábbi kategóriák jelennek meg: 1. Erdőtelepítési lehetőségből kizárt 2. Erdőtelepítésre nem javasolt terület 3. Erdőtelepítésre feltételesen (védelmi célból) figyelembevehető terület 4. Erdőtelepítésre figyelembevehető terület 5. Erdőtelepítésre elsősorban figyelembevehető terület 6. Erdőtelepítésre indokolt terület 7. Erdőtelepítésre feltétlenül indokolt terület Összesített alkalmassági térkép (ökotípus) Az ökotípusokat összesítő térképi adatbázis az előző két alkalmassági térkép összevetése alapján készült; ennek megfelelően az alábbiak szerint jellemzi a területet: 1. jó illetve kiváló termőképességű agrárterületek 2. gyenge illetve közepes termőképességű agrárterületek 3. környezetileg érzékeny agrárterületek 4. erdőtelepítésre javasolt területek 5. védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek 6. erdőtelepítésre javasolt, környezetileg érzékeny területek 7. jó illetve kiváló termőképességű agrár-, vagy erdőtelepítésre javasolt területek 8. gyenge illetve közepes termőképességű agrár-, vagy védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek 9. környezetileg érzékeny, jó termőképességű agrár-, vagy erdőtelepítésre javasolt területek 10. gyenge agrár- és erdőtelepítési alkalmasságú, környezetileg érzékeny területek Az ökotípusok segítségével pontos képet alkothatunk a kistérség termőhelyi adottságairól.

27

Aktuális tájhasználati térkép Az aktuális tájhasználati térkép a Corin 50-es adatbázis alapján készült. Az egyes tájhasználati formák szűkítését a Váti Kht. készítette el, így áltak elő a térképen megjelenő tájhasználati csoportok. A Szűkítést a Bodrogköz légi felvételeivel összevetve pontosítottuk, illetve kiegészítettük. II. lépés: Az egyes adottságok összehasonlító elemzése A második lépés a fent felsorolt adatok elemzése. Gyakorlatilag a képek összehasonlítását jelenti. Példának okáért az 1-2 ábra összehasonlítása nagyon fontos következtetésekhez jutathatta volna – illetve még most sem késő: juttathatná – a döntéshozókat. Pontosan látszik ugyanis, hogy a jó és kiváló termőhelyi adottságú területek és a vízpótlással érintett területek nem érnek egybe. A két tájhasználati forma tehát egyszerre, egy időben, egymást kiegészítve is folytatható a Tisza mentén. Érdemes lenne ennek fényében új agrárstratégiát kidolgozni. Az összehasonlító elemzés azonban meggyőzőbb, ha az egyes adatbázisokból áttetsző, de a jellegzetességeket mégis megjelenítő fedvényeket dolgozunk ki, és ezeket egymásra vetítjük. Domborzat – belvízérzékenység Első lépésként a domborzati modellt és a belvízérzékenységet vetíthetjük egymásra. A terület belvízérzékenysége önmagában is sokat elárul a terület vízellátottságáról, azok a kistérségek, melyek túlnyomórészt alig, vagy mérsékelten belvízveszélyes területből állnak száraz, és a szárazodásnak fokozottan kitett területek. A belvízérzékenység és a domborzat összevetése ezen túl menően a vízháztartás zavaraira is felhívhatja a figyelmet. Pontos adatok esetén a mérsékelten, vagy alig belvízveszélyes mélyebben fekvő területek kedvező vízháztartásúak, míg a közepesen, vagy erősen belvízveszélyes magasan fekvő területek esetében – a térképi pontatlanság kiszűrése után – a vízháztartás jelentősen megnövekedett szélsőségeire következtethetünk. Domborzat – szántóalkalmasság A domborzat és a szántóalkalmasság összevetése, a szántóföldi alkalmasság további megkülönböztetésére nyújt lehetőséget. Egy adott terület hiába esik jó, vagy kiváló termőhelyi adottságú területre, ha a domborzata tagolt, akkor eleve nem alkalmas, vagy csak kevéssé alkalmas intenzív, nagytáblás művelésre. Az ilyen területeken elsősorban a domborzathoz idomuló kistáblás szántók kialakítását kellene előtérbe helyezni. Domborzat – erdőalkalmasság Az erdőalkalmasság és a domborzat összevetése részben az alkalmasság további pontosítását teszi lehetővé, olyasformán mint a szántók esetében, illetve segítséget nyújthat abban, hogy mely területre tervezzünk elsősorban ökológiai célú erdőket.

28

Szántóalkalmasság – belvízérzékenység A szántóalkalmasság és a belvízérzékenység egymásra vetítése a domborzat és a szántóalkalmasság összehasonlításából származó eredmények további pontosítását, további tagolását teszi lehetővé. Itt már nem csak az derül ki, hogy a terepadottságok mennyiben akadályozzák, vagy rontják az intenzív gazdálkodást, hanem arra a kérdésre is választ kapunk, hogy az egyes területeken mennyiben és milyen gyakorisággal kell belvízkárra számítanunk. A belvizes táblák kirajzolhatják a tájhasználatváltásba bevonható területek körét is. III. lépés: az aktuális tájhasználat és az elemzések eredményeinek összevetése Itt ismét az egyes már elkészült képek összehasonlításával érdemes folytatni a munkát. Amennyiben lehetséges, az eredményeket össze lehet vetni légi felvételekkel, műhold felvételekkel, esetenként élőhely térképekkel is. Tájhasználat – belvízérzékenység E két fedvény összehasonlítása révén pontos képet kaphatunk arról, hogy a tájhasználat mennyiben veszi figyelembe, vagy hagyja figyelmen kívül a domborzatból és a vízellátottságból fakadó adottságokat. Tájhasználat – erdőalkalmasság E két mozzanat összehasonlítása elsősorban arra a kérdésre ad választ, hogy a tájszerkezet kialakítása során mekkora szerep jut a gazdasági célú, illetve a különböző természetességű faültetvényeknek, erdőknek az adott kistérségben. Itt különösen arra kell tekintettel lennünk, hogy a táj működése szempontjából csak a megfelelő szerkezetű, cserje, és lehetőleg kettős lombkorona szintű, zárt, több fafaj elegyéből és különböző korú egyedekből álló állomány akkor és csak akkor tekinthető természetes erdőnek, ha az erdőművelés szálaláson alapul, tehát a véghasználat, a szálaló vágás, illetve a teljes faállomány részbeni vagy egészbeni kitermelésével járó erdészeti technológiák az adott területen nem alkalmazhatók. Ellenkező esetben véghasználatkor az erdő – mind ökológiai, mind élőhelyi szempontból – megsemmisül, minek okán hosszú időn keresztül nincs számottevő kedvező ökológiai hatása. Tájhasználat – szántóalkalmasság Itt elsősorban azt figyelhetjük meg, az adott kistérségben a nagytáblás szántók mennyiben jelennek meg a gyenge, az igen gyenge termőhelyi adottságú területeken. A táj működésével kapcsolatos mozzanatok értékelése A táj működése elsősorban a szélsőségek kiegyenlítésére, a jellemző adottságok megőrzésére irányul. Ennek megfelelően a táj működésével kapcsolatos mozzanatok során arra kell összpontosítani, hogy az egyes kistáji térségekben milyen arányban van jelen természetszerű élőhely, illetve hogy a tájhasználat mennyiben teszi lehetővé ezeknek az élőhelyeknek a fennmaradását, vagy mennyiben pusztítja el ezeket. 29

IV. lépés: az egyes táji elemek (élőhelyek; növénytársulások) jellemző területeinek (életterének) beazonosítása A jellemző élőhelyek beazonosítása két szempontból történhet. Egyfelől a térség domborzati viszonyai alapján le kell tudni határolni a vízellátottságot. Az ártéri területeken a vízellátottság természetes körülmények között a Tisza, vagy valamely mellékfolyójának vízjárásához, illetve ehhez kapcsolódóan az ártéri szintekhez kötődött. Komoly elemzéskor céálszerű az egyes ártéri szintekből, illetve a neki megfelelő élőhely-szerkezetből kiindulni, és légi felvételek, illetve terepi ellenőrzések segítségével meghatározni, hogy jelenleg a terület hány százalékában találhatók egészséges, természetes élőhelyek. A rendszerkutatás jelenlegi következtetései szerint egy adott táj egészséges működéséhez legalább 66%-ban egészséges természetes rendszerek szükségesek. Mindez azt jelenti, hogy a területi kompromisszum kialakítása során legalább kétharmad egyharmad arányban kellene lennie a tájfenntartó, illetve az intenzív tájhasználatnak. Ezzel szemben a kistérségek elemzésekor azt tapasztaltuk, hogy ez az arány 90-95; illetve 5-10% az intenzív tájhasználat javára. Mindez szükségszerűen vezet majd a jelenlegi tájhasználat teljes összeomlásához. Ártéri szintek Az egyes kistérségekben az ártéri szintek beazonosítását részben a domborzati, mikro-domborzati adottságok, részben a belvízadatok, részben pedig a folyók jellemző vízállásainak figyelembevételével határoztuk meg. A módszer lényegében igen egyszerű volt. Ahol a közelben valamilyen vízmérce adataira támaszkodhatunk a jellemző kisvízszint alatti területeket tekintettük mélyártérnek, a jellemző középvíz adatai alatt fekvő területeket alacsony ártérnek, míg a magas ártér a jellemző nagyvíz szint alatti terület volt. Ármentes szintnek e területeken az eddig legmagasabb vízállás feletti részeket tekintettük. Azokban az esetekben, ahol valamilyen kezdeményezések hatására víz már kivezethető volt a területre, vagy a folyó olyan távol esett tőle, hogy a közvetlen hatással nem volt célszerű számolni, a domborzat tagoltságára tekintettel határoztuk meg e szinteket. Itt az erősen belvízveszélyes területek magassági adatainak figyelembevételével adtuk meg a mélyárteret, a közepesen veszélyeztetett területek magassági pontjainak figyelembevételével az alacsonyárteret, a mérsékelten veszélyeztetett területek adatai határozták meg a magasártér szintjét, míg az alig veszélyeztetett területek az ármentes szintet. Ezeken a területeken egyéb a későbbiekben jelzett korrekciókat is alkalmaztunk. Az elemzés pontosítása során elsősorban a víz be és kivezethetőségének tényleges adataira kellene támaszkodni. V. lépés: A tájhasználat elemzése a táj működése szempontjából Az elemzés első mozzanata az eddigi tapasztalatok, adatok, elemzések összevetése, értékelése, és annak meghatározása, hogy az adott tájhasználat mennyiben tájfenntartó. Tájhasználati zónák meghatározása A tájhasználati zónák meghatározása kettős jelentőségű. Egyfelől annak a területi kompromisszumnak az eleme, amelyen a tájhasználat-váltásnak alapulnia kell. Így 30

elsősorban a vízpótlásba bevonható, illetve az intenzív tájhasználat körében tartható területek megkülönböztetését jelenti. Másodsorban, különösen a folyók felső szakaszain olyan eltérő tájhasználatok megjelenésére utal, melyek a domborzati viszonyok függvényében jelennek meg a területen, így pl. A Bodrogköz-Hegyköz viszonylatában. Általános tájhasználati javaslat kidolgozása a vízvisszatartással érintett területekre Az általános tájhasználati javaslat elsősorban a vízpótlással érintett területekre vonatkozik. Alapja, egy olyan tájhasználati rendszer kidolgozása, mely egyszerre alkalmas a természetes táji elemek fenntartására (természetvédelmi kezelésére), és gazdasági hasznosítására. A javaslat megalapozottsága kettős. 1. Egyfelől magába foglalja azt a tényt, hogy a Kárpát-medence természeti viszonyai között – az alföldi területeken – egyetlen olyan élőhely sincs, mely ne az ember közreműködésével alakult volna ki, és maradt volna fenn. A természetes élőhelyek megőrzése emiatt nem nélkülözheti a megfelelő emberi beavatkozást. 2. Olyan emberi beavatkozás, mely nem nyújt lehetőséget a tájban élők megélhetésére, illetve mely állandó külső források bevonását igényli, hosszútávon nem tartható fenn. Így a természetvédelmi kezelés csak akkor lesz hatékony és hosszú távú, ha egyben megfelel a gazdasági fenntarthatóság követelményeinek is. Az általános javaslat ennek megfelelően az egyes élőhelyek kezelését tartalmazza, és azokat az élőhelyeket jeleníti meg, melyek az adott ártéri szinten találhatók. Így: 1. A mélyártéren – mocsárrétek (vizes élőhelyek, tavak), nedves rétek, mocsárerdők, puhafa-ligetek 2. Az alacsonyártéren – nedves rétek, puhafa ligetek, gyümölcsények (vad és oltott gyümölccsel elegyes ártéri ligeterdők) esetleg kistáblás szántók. 3. A magasártéren – keményfaligetek, gyümölcsösök, kistáblás szántók, üde gyepek 4. Az ármentes szinten – keményfaligetek, kis és nagytáblás szántók, száraz gyepek Az általános javaslaton belül a tényleges tájhasználati és gazdálkodási formákat további pontosítások, illetve a gazdálkodókkal történő egyeztetések után a konverzió gazdaságosságának figyelembevételével lehet megállapítani. Erre nézve a Szent István Egyetem Környezet és Tájgazdálkodási Intézetének vannak is közelítő számításokon alapuló becslései.

31

3.2.3 A tényleges elemzések Az elemzés célterülete A tényleges elemzés elsősorban ábraanyag és térinformatikai adatbázis formájában készült el. Az itt olvasható összegzés abból a célból készült, hogy segítséget nyújtson az ábraanyag értelmezéséhez. Ennek megfelelően az alábbiakban a jellemző mozzanatok kiemelésére, illetve egy-egy a további értékeléseket meghatározó vagy épp megnehezítő mozzanat példálózó jellegű kiemelésére törekedtünk. Az elemzéseket a VTT-vel érintett 38 kistérségre készítettük el az alábbiak szerint: 28. Ceglédi 15. Tiszaújvárosi 1. Kecskeméti 29. Nagykátai 16. Mezőcsáti 2. Kiskunfélegyházai 30. Baktalórántházai 17. Tokaji 3. Békéscsabai 31. Csengeri 18. Makói 4. Orosházai 32. Kisvárdai 19. Szegedi 5. Sarkadi 33. Nyíregyházai 20. Balmazújvárosi 6. Szarvasi 34. Tiszavasvári 21. Berettyóújfalui 7. Szeghalomi 35. Ibrány-Nagyhalászi 22. Hajdúböszörményi 8. Békési 36. Karcagi 23. Hajdúszoboszlói 9. Gyulai 37. Kunszentmártoni 24. Polgári 10. Miskolci 25. Püspökladányi 11. Mezőkövesdi 38. Mezőtúri 26. Derecske12. Sárospataki Létavértesi 13. Sátoraljaújhelyi 27. Füzesabonyi 14. Szerencsi A célterületek csoportosítása Az egyes kistérségek elemzése több szempontból is eltért. Néhány kistérség nem, vagy csak érintőlegesen esett közvetlenül a Tisza árterére, a térséget érintő mellékfolyó pedig nem volt olyan jelentős, hogy tagolt ártéri gazdálkodásra alkalmassá tette volna a térséget. Ezekben az esetekben jellemzően nem is álltak rendelkezésre az elemzéshez szükséges adatok. A kistérségeket ennek megfelelően csoportosítottuk aszerint, hogy elemezhetőek-e az ártéri tájgazdálkodás szempontjából vagy sem. Más esetekben a kistérségek a mellékfolyók felsőszakaszaira estek, miért is a kistérségen belül nem az ártéri szintek jelentek meg jellegadóként, hanem a területnek az Alföld közepe felé való szintesése. Itt a tényleges ártéri szintek meghatározásához egyfelől mikrodomborzati elemzésre, másfelől pedig a vízmozgások kétdimenziós modellezésére lett volna szükség, melyre jelen munka keretei között nem kerülhetett sor. Így itt mind a szint meghatározások, mind pedig tájhasználati javaslatok a többi kistérséghez viszonyítva is csak általános keretet adtak. Ennek megfelelően a szinteséseknek megfelelően is csoportosítottuk a kistérségeket. Voltak olyan kistérségek, amelyek nem, vagy csak kis részben estek a Tisza árterére, itt az elemzéseket csak ezekre a részekre nézve végeztük el.

32

Ártéri tájgazdálkodással nem érintett, nem elemzett kistérségek: 1 Baktalórántházai-kistérség 2 Ceglédi-kistérség 3 Miskolci-kistérség 4 Nagykátai-kistérség 5 Nyíregyháza Mellékfolyók felső szakaszaira eső kistérségek 1. Békési 2. Berettyóújfalui 3. Gyulai 4. Derecske-Létavértesi 5. Makói 6. Sarkadi 7. Szeghalomi Az ártérrel csak részben érintkező kistérségek 1. Füzesabonyi 8. 9. 2. Ibrány-Nagyhalászi 10. 3. Kecskeméti 11. 4. Kiskunfélegyházai 12. 5. Kisvárdai 13. 6. Mezőcsáti 14. 7. Mezőkövesdi

Orosházai Püspökladányi Sárospataki Sátoraljaújhelyi Szerencsi Tokaji Tiszavasvári

Az e körben érintett 14 kistérség közül a Füzesabonyi, Mezőkövesdi, Mezőcsáti a Bükkaljára esik, itt az ártéri és nem ártéri tájhasználat között nincs akkor különbség, különösen, ha a térségben a Bükkből lefutó vizekre is alapoznak vízpótlást. Az Ibrány-Nagyhalászi és a Kisvárdai kistérségek esetében a nyírségre jellemző dombos, fakadóvizes területek csatlakoznak az ártérhez, illetve választják el egymástól az ártéri öblözeteket. A tájhasználatnak itt is a vízvisszatartását kellene célozni, mint ahogy a Nyírségben erre történtek is kísérletek. A Kecskeméti, Kiskunfélegyházai, Szerencsi, Sárospataki, Tokaji, Tiszavasvári kistérségek közös jellemzője, hogy csak egy részük lóg be az ártérre, illetve Tiszavasvári esetében, inkább lóg ki az ártérről. Itt a tájhasználati elemzéseket csak az árterekre végeztük el. Kecskemét és Kiskunfélegyháza esetében ez csak igen szűk terület, Sárospatak, Szerencs és Tokaj esetében a terület fele vagy attól nagyobb hányada. Kettős árterekre eső kistérségek 1. Sárospataki 2. Tokaji 3. Makói 4. Szegedi 5. Balmazújvárosi 6. Polgári 7. Csengeri 8. Karcagi 9. Kunszentmártoni 10. Mezőtúri 33

A fenti kistérségek vagy két folyó, vagy valamelyik ma is élő folyó és egy korábbi ér, vízfolyás árterére esnek. Sárospatak és Tokaj a Bodrog és a Tisza árterére, de míg az előbbi kistérség esetében e mozzanatnak nincs különösebb jelentősége, addig az utóbbinál a két ártér közötti különbségek szembeötlők. Ugyanígy Makó és Szeged esetében is a Maros és a Tisza ártere közti különbségek, Kunszentmárton esetében a Körös és a Tisza, Mezőtúrnál a Körös és a Hortobágy-Berettyó, Csenger esetében a Szamos és a Kraszna (az egykori Ecsedi-láp). Külön is ki kell emelni a Karcagi, a Balmazújvárosi és a Polgári kistérségeket, melyek részben a Tisza, részben valamely korábbi ér mellékág, párhuzamos meder árterén fekszenek. A Polgári kistérség esetében e kiágazások forrásainál, illetve felső szakaszain, a Balmazújvárosi Kistérség pedig részben a Tisza, részben a vele párhuzamosan futó Hortobágy árterén feküdt. Különleges fekvésű kistérségek Néhány kistérség ártérhez való viszonya egészen különleges. Így a Sátoraljaújhelyi kistérség területének ugyan nagyon kis hányada esik a Bodrog árterére, az viszont nyílt ártér, illetve vésztározó. Itt az elemzések elvégzésekor csak a Bodrog vízállásaira voltunk tekintettel. Az Orosházai kistérségnek csak egy igen kicsiny része lóg be a Körös árterére, az is inkább csak magasártér, ármentes szint. E terület vízellátottsága nem közvetlenül a Tiszának, illetve mellékfolyóinak, hanem az azokból kiszakadó ereknek volt köszönhető, így a Körösök kiáradt vizeit összegyűjtő Kórógynak, illetve a Körösök és a Maros vizét is magába fogadó Kakasszéki-érnek, és a Marosból kiszakadó Szárazérnek. Hasonló a helyzet a Hajdúböszörményi kistérséggel, melyen a Hortobágy folyót tápláló fokok szállították keresztül a vizet. A Püspökladányi kistérség részben a Hortobágy-folyó árterére esett, meghatározóak voltak a Hajdúsági löszhát felől érkező erek és mellékvizek is.

de

A táji adottságok meghatározásához szükséges adatok elemzése Bevezetőként két fontos mozzanatot szeretnénk kiemelni. Egyfelől, hogy e lépés célja annak meghatározása, hogy az adott kistérség tájhasználata mennyiben épít a táji adottságokra, illetve mennyiben törekszik azok megváltoztatására; másfelől hogy az elemzések csak táji léptékben értelmezhetők. Korábban mindkét mozzanat jelentőségére felhívtuk a figyelmet. Itt az eddigieket csupán két ponttal egészítenénk ki: 1. Az adottságok megváltoztatására irányuló törekvések hosszútávon az adottságok kedvezőtlenebbé válásához, szélsőséges esetekben a táj teljes elterméktelenedéséhez, elsivatagosodásához vezettek. 2. Az elemzések és javaslatok általános érvényűek, település vagy birtok szintű lebontásuk részben több, részben más jellegű adatfeldolgozást is igényel.

Domborzat A domborzati elemzés célja egyfelől a táj vízhez való viszonyának meghatározása, másfelől a táj domborzati tagoltságának érzékeltetése. A vízhez való viszony értelmezésére a kistérségek csoportosításánál már hoztunk fel néhány példát, az ott elmondottakat kiegészítendő hadd hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a domborzati modell csak megközelítő segítséget nyújt a vízpótlás idején kialakítható, illetve kialakuló vízszintek meghatározásában. Pontos, illetve pontosabb értékek meghatározásához a víz szétterülésének modellezésére volna szükség. Ezt a hibát kiküszöbölendő a nagyobb szintkülönbségekkel, illetve a domborzati térképeken is jól elkülönülő ártéri medencékkel rendelkező kistérségeket, mint pl. a Tokaji, Kunszentmártoni, a Berettyóújfalui vagy épp a Makói kistérségek elemzését több részegységre bontva végeztük el. Belvízérzékenység A belvízérzékenység elemzése szintén a vízhez való viszony jellemzésére szolgál. Itt a kistérségek között nem voltak lényegi különbségek. Alkalmassági térképek készítése Az alkalmassági térképek készítése két részből állt. Egyfelől egy szépen megformázott, az tényleges adottságok elkülönítésére és rézékeltetésére alkalmas ábrát, majd az egyes adottságok egymásra vetíthetősége érdekében az adottságokat megkülönböztető áttetsző fedvényeket készítettünk. Szántóművelésre való alkalmasság A szántóművelésre való alkalmasság tekintetében az egyes kistérségek két csoportra voltak oszthatók. Az egykori mélyártérre eső kistérségek esetében általában igen rosszak voltak a szántóföldi adottságok. E tekintetben is kirívó a Bodrogköz két kistérsége, a Sárospataki és a Bodrogközi, ahol a szántók nagyrészt gyenge adottságúak, de hasonlóképpen alakultak az alkalmassági viszonyok a Polgári, a Tiszavasvári, a Mezőcsáti stb. kistérségekben is. Jobb területeket csak a magasabb térszinteken találunk, illetve ott, ahol a kistérség kilóg az ártérből, mint pl. Püspökladány, Orosháza, Balmazújváros, Tiszavasvári stb. esetében. Itt sem egyértelmű a helyzet, ha ugyanis a kistérség nem mezőföld, hanem homokhát felé nyúlik, akkor az adottságok nem kedvezőbbek, így a Nyírségre, vagy a DunaTiszaközi homokhátra nyúló kistérségek esetében. Erdőtelepítésre való alkalmasság Az adottság meghatározásában csak a gazdasági célú erdők (faültetvények) létesítésével kapcsolatos mozzanatok játszottak szerepet. Az erdőkkel kapcsolatban hasonló a helyzet mint a szántóval, a jelenlegi erdőművelés nem teszi lehetővé a táj fenntartását. Ésszerű területi kompromisszum kialakítására lenne szükség, melyben a ma kizárólagos gazdasági funkció mellett megjelenhetne a táj fenntartásában, fennmaradásában nagy szerepet játszó ökológiai funkció is. Ahhoz azonban, hogy az erdőtelepítésre való alkalmasságot ennek fényében elemezhessük új kategóriákra lenne szükség. A védelmi cél mellett meg kellene jelennie az ökológiai célnak is. Ehhez azonban nagyon fontos lenne annak belátása, hogy a jelenlegi erdőszerkezet

35

a szó eredeti természetes értelmében nem tekinthető erdőnek. Az erdő ugyanis olyan növénytársulások együttese, melynek a fásszárúak csak egy elemét képezik. Összesített alkalmassági térkép (ökotípus) Az egyes kistérségek tekintetében itt sem voltak lényeges eltérések. A térkép segítséget nyújt abban, hogy az adott területeken a tájhasználat milyen irányba mozdulhat el. Itt is elsősorban a gazdálkodás szempontjai voltak a döntőek. Az ökológiai szempontok az elemzés későbbi szakaszában váltak markánssá. Aktuális tájhasználati térkép Az egyes kistérségek vonatkozásában itt sem voltak komoly eltérések, bár néhány helyen előfordult, hogy a nagytáblás szántóként feltüntetett területeken időközben a hosszúra nyúlt parlagoltatás miatt gyepek jelentek meg, illetve a művelési ágváltásokat a térkép nem naprakészen követte. Ezeket azonban csak az adatok helyben történő ellenőrzésével lehet kiszűrni. Az egyes adottságok összehasonlító elemzése Az összehasonlító elemzés egyfelől az adottságok pontosítását, másfelől pedig az adatok átértelmezését esetenként kiegészítését, pontosítását segítette elő. A kistérségek e tekintetben már nem különböztek annyira egymástól. Az eltérések ugyanis már az előzőekben kiütköztek. Domborzat – belvízérzékenység A domborzat és a belvíz érzékenység összevetése az esetek nagy részében visszaigazolta a belvízérzékenységre vonatkozó adatállomány helyességét. A belvízveszélyeztetettség általában igazodott a táj szerkezetéhez, az e téren megjelenő kisebb eltérések a térképi ábrázolás pontatlanságának, a két fedvény elcsúszásának köszönhetőek. Domborzat – szántóalkalmasság A szántóalkalmasság és a domborzat összevetése kivétel nélkül minden kistérségben azt mutatta, hogy a nagytáblás művelés képtelen a tagolt domborzati elemek figyelembevételére. Ennek következménye a terület fokozatos erodálódása, amely minden bizonnyal a szántóalkalmasság fokozatos romlásában is megjelenik, ami azonban számunkra is fontos. A nagytáblás művelés eltünteti a térszintek közötti markáns különbségeket. Ez különösen azokban az esetekben veszélyes, ahol régi ereket, medreket szántanak keresztül. Maga az elemzés arra is rámutat, hogy egyegy terület hasznosításakor nem elegendő csupán a talajadottságokat figyelembe venni. Ahhoz, hogy a terület termőképessége hosszútávon is megőrizhető legyen több szempont szerint kell kialakítani a gazdálkodás, főleg a mezőgazdasági táblák szerkezetét.

36

4. ábra: Gazdasági hasznosításra alkalmatlan ligetes mocsárerdő a Fekete-Körös mentén

Domborzat – erdőalkalmasság Az erdővel kapcsolatban a jelenlegi erdőművelési gyakorlat miatt hasonló a helyzet, mint a szántók esetében. A gazdasági célú (ültetvény)kezelés kizárólagossá válásának köszönhetően az erdőkben egy-egy véghasználat során ugyanúgy eltüntetik a szintkülönbségeket, mint a szántókon, illetve egy-egy tuskózás eredményeként új töltésekre emlékeztető formációk jöhetnek létre. Ezek a részletek természetesen nem jelennek meg az elemzéseken, helyi ellenőrzéssel követhetőek nyomon.

5. ábra: Mocsárerdő távlati képe

37

6. ábra: Spontán tölgyújulat magassásosban

Az erdőalkalmasság és a domborzat összevetésének eredményeként pontosan ki lehetne jelölni azokat a területeket, ahol csak az erdő ökológiai funkciója jelenne meg. Így pl. a mélyártér mocsárerdei (4-5 ábra) gazdasági hasznosításra alkalmatlanok, ökológiai szerepük viszont kiemelkedő. Itt tehát csak ökológiai vagy védelmi célú erdősítés jöhetne szóba. Az alacsonyártereken már elképzelhető gazdasági hasznosítás is, ugyanígy a magasabb szinteken. Ügyelni kellene azonban egy ésszerű arány megtartására. Jelen helyzetben a leghelyesebb az volna, ha a gazdasági célú erdőművelés nem tartózna bele az „erdő” művelési ágba. E megoldás alapja elsősorban az ökológiai szempontok figyelembe vétele volna, és egyben visszatérést jelentene a több évszázados értékrendhez és erdészeti gyakorlathoz. Szántóalkalmasság – belvízérzékenység A szántóalkalmasság és a belvízérzékenység összevetése során képet alkothatunk a termőhelyi adottságok kialakulásáról. Azokon a helyeken, ahol a talajképződési folyamatokban jelentős szerepet játszott a víz, nem alakultak ki szántóművelésre alkalmas talajok. Mindez azt jelenti, hogy a belvizes táblák az esetek többségében gyenge termőhelyi adottságúak. Mindez újabb érv lehet az ésszerű vízgazdálkodás mellett. Ezeken a területeken ugyanis kialakíthatók olyan gazdasági haszonvételek, melyek nem igénylik a víz elvezetését. Az aktuális tájhasználat és az elemzések eredményeinek összevetése Az aktuális tájhasználati térképeket a Corin50-es adatbázis alapján állítottuk össze. Néhány kistérség esetében ez az adatállomány hiányos volt. Itt – egyéb lehetőség híján – csak azokra a területekre tudtuk elvégezni az összehasonlítást, amelyekre rendelkezésre álltak az adatok.

38

Tájhasználat – belvízérzékenység A Tisza menti kistérségek nagy többségére jellemző, hogy kedvezőtlen termőhelyi adottságú, belvízzel fokozottan, vagy közepesen veszélyeztetett területeken is folytatnak nagytáblás szántóművelést. Ezek az összehasonlítások általában arról adnak felvilágosítást, hogy a gazdálkodás mely területeken jár a piacon jelenkörülmények között nem érvényesíthető járulékos költségekkel (negatív externáliákkal). A belvízvédekezés költségei ugyanis az esetek nagy többségében elsősorban azt a célt szolgálják, hogy az ilyen területeken kialakított szántókat is művelni lehessen. Minden kistérségnek javasolni tudjuk, hogy azokon a területeken, melyek mély fekvésűek, közepesnél rosszabb a szántóföldi művelésre való alkalmasságuk, illetve közepesen vagy fokozottan belvízveszélyesek ne alkalmazzanak nagytáblás szántóművelést. Tájhasználat – erdőalkalmasság A tájhasználat és az erdők kérdésköre többször is felmerült. Számos kistérségben találtunk „erdőket” ökológiai értelemben azonban ezek csak faültetvények. Szeretnénk még egyszer hangsúlyozni, hogy a természetesség kritériumai között a fafajok szerinti elegyesség, illetve az őshonos fajok aránya csak egy, és nem is a leglényegesebb kategória.

Páracsapda

Felső lombkoronaszint Alsó lombkoronaszint

Szélirány

cserjeszint rétek

Vízcsapda a talajban (szivacshatás)

7. ábra: A természetes erdő szerkezete

Megközelítésünkben természetesnek az az erdő tekinthető, melyben legalább kettős lombkoronaszint (cserjeszint és legalább egy lombkorona), vegyes korú elegyes állomány található, és amelyik nem esik véghasználat alá, ideértve a szálaló és a

39

felújító vágást is. Az egyetlen szóba jöhető fakitermelési mód a szálalás, azaz egy adott területről egy-egy fa kiemelése. Természetes erdők ökológiai funkció közül ki kell emelnünk a kistáji vízkörforgásban betöltött szerepet. A természetszerű erdő szerkezeténél fogva többszörös vízcsapdát jelent. A lombkoronaszinten belül a kettős (szél és nap) árnyékolásnak köszönhetően alakul ki páracsapda, míg a szivacsos talajszerkezet szintén vízcsapdaként működik, feltéve, hogy az erdő környezetében nincsenek olyan rendszerek, melyek elvezetik a talajvizet, illetve csökkentik a talajvízszintjét. Ahhoz, hogy az erdő, mint vízcsapda jól működhessen a talajvízszintjének felszínközelinek kell lennie. Mindez különösen olyan fajok esetében fontos, mint pl. a tölgy. Érdemes ezzel kapcsolatban felfigyelni arra az ellentmondásra, hogy a vízelvezetése rontja a tölgy termőhelyi adottságait, csökkenti az erdő hozamát, veszélyezteti fejlődését. Tehát a síkvidéki erdőgazdálkodók épp hogy nem a víz elvezetésében érdekeltek, ugyanakkor a belvíztársulatok felé nekik is kötelezően be kell fizetniük az érdekeltségi hozzájárulást.

8. ábra: Szerkezetnélküli "erdő " = faültetvény

Az erdő szerepével, az erdőművelés lehetséges prioritásaival kapcsolatos stratégiákat ismételten át kellene gondolni. Ha marad a jelenlegi állapot és „erdő” alatt elsősorban épp azokat a gazdasági célú ültetvényeket tekintjük, melyek a szó ökológiai értelmében nem tekinthetők erdőnek, s a természetesség megítélése során elsődlegesen a fafajok őshonosságára illetve elegyességére hagyatkozunk, eltekintve az élőközösség többi, egyébként az erdő egészsége szempontjából nélkülözhetetlen fajtól, egyfelől magunkat csapjuk be, másfelől a művelési ág hosszú távú érdekeit veszélyeztetjük.

40

9. ábra: természetszerű erdő "áramvonalas" szegélye

Tájhasználat – szántóalkalmasság A szántóművelésre való alkalmasság elemzéséről közvetve a belvíz és a tájhasználat összehasonlító vizsgálata során már szót ejtettünk. A Tisza menti kistérségek esetében teljesen általános, hogy olyan területeket is nagytáblás szántóművelésbe vonnak, melynek a szántó művelésre való alkalmassága gyenge vagy közepes. Ezek a területek általában belvíz fokozattan vagy közepesen belvízveszélyesek is. Emiatt is elsősorban azok a kistérségek voltak feltűnőek, ahol – mint pl. Balmazújváros határában – az ilyen jellegű területek túlnyomó részét nem szántóként, hanem pl. gyepként hasznosították. Itt ismételten szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az elemzések során nem a tényleges állapotokból indultunk ki, mert az adatok ellenőrzése meghaladta volna a munka kereteit, hanem a földhivatali adatbázisok alapján készített összefoglaló térképből. Tehát azokat a területeket tekintettük szántónak, melyek a nyilvántartásban szántóként szerepeltek, és viszont, gyepekről is abban az esetben beszéltünk, ha a nyilvántartásban az adott terület gyepként szerepelt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a nyilvántartásoktól mindkét esetben eltérhet a tényleges helyzet. Szépszámmal akadnak ugyanis olyan parlag területek, melyek szántóként vannak ugyan nyilvántartva, de az évek során begyepesedtek, mint ahogy fordítva: több esetben törtek fel gyepként nyilvántartott területet is. A táj működésével kapcsolatos mozzanatok értékelése A táj működésével kapcsolatos mozzanatok értékelése nélkülözheti a legkevésbé a terepi munkát. Egy-egy élőhely természetességének értékelése elképzelhetetlen a terület többszöri feltérképezése nélkül. E téren a térképi adatbázisok nem sokat mondanak. Tekintettel azonban arra, hogy jelen munka mind nagyságrendjét, mind pedig megadott határidejét tekintve alkalmatlan volt e munka elvégzésére, az értékelés során abból az általános tapasztalatból indultunk ki, hogy az egyes kistérségekben a természetes élőhelyek aránya elenyésző, a természetszerű élőhelyek pedig megközelítőleg közepes értékűek lehetnek. Ennek megfelelően minden kistérség esetében célként lehet megjelölni a természetesség fokozását. Mindez különösen annak fényében válik magától értetődővé, ha tisztában vagyunk vele, hogy egy adott természetes rendszer működése akkor hat ki a táj – adott esetben a kistérség egészére – ha legalább annak kétharmadára kiterjed. 41

Az egyes táji elemek (élőhelyek; növénytársulások) jellemző területeinek (életterének) beazonosítása Az életterek beazonosítása során a vízhez való viszony meghatározására törekedtünk. Ennek legfontosabb lépése az ártéri szintek beazonosítása volt. Ártéri szintek Az ártéri szinteket általában a folyók vízjárásaihoz igazítva határoztuk meg. Ahol azonban valamilyen vízpótlási kísérletek már elkezdődtek, igyekeztünk figyelembe venni a tényleges vízpótlás körülményeit. Az ártéri szintek tényleges meghatározásához azonban nem elég csak a domborzati viszonyokat alapul venni. A Cigándi-mintaprogram elemzése során a BME munkatársai Koncsos László vezetésével modellezték a víz szétterülését. A vizsgálatok egyértelműen bebizonyították, hogy a területen a statikus, domborzati szint alapú elborításoktól eltérő vízmélységek és vízborítások alakultak ki. Ezt a hibát javítandó a kistérségek egy részét több domborzati egységre osztva elemeztük. Akadtak azonban olyan térségek, mint pl. a Berettyóújfalui, ahol ez is kevésnek bizonyult. Itt a tényleges ártéri szintek részben a vízpótlás modellezésével, részben mikro-domborzati elemzés segítségével határozhatók meg. Ennek ellenére az általunk megadott szintek jól, jellemzik a terület lehetséges élőhely-szerkezetét. Azaz annak meghatározásában nyújthatnak segítséget, hogy a vízellátottság, mocsárerdőknek, puha-, illetve keményfaligeteknek, mocsár-, vagy üderéteknek, illetve száraz gyepeknek nyújtja-e a legkedvezőbb feltételeket. A tényleges tájhasználat-tervezés során azonban legalább a mikro-domborzati elemzést el kell végezni. Szinteknek megfelelő élőhelyek Az ártéri szinteknek megfeleltethető élőhelyszerkezet ennek megfelelően olyan általános ismeretek tartalmaz, melyek elsősorban az egyes növényföldrajzi zónák lehetséges határainak felismerésében nyújtanak segítséget. Nem jelzik viszont azokat az eltéréseket, melyek a domborzat változásaiból, pl. lefolyástalan kisebb medencék jelenlétéből, vagy ellenkezőleg a vízelvezető rendszerek működéséből fakadhatnak. Ezeket a pontosításokat – igény esetén – helyben kell megejteni. A tájhasználat elemzése a táj működése szempontjából Addig, amíg néhány kistérségben (pl. Balmazújváros, Orosháza) találtunk a termőhelyi adottságoknak megfelelő tájhasználatot, a tájműködése szempontjából kielégítő tájhasználatra nem tudunk példát mondani. Hogy érzékeltessük a két mozzanat közötti különbséget, hadd hívjuk fel ismételten a figyelmet arra, hogy a termőhelyi adottságoknak való mefgfelelés elsősorban arról ad felvilágosítást, hogy egy adott kistérség tájhasználata során mennyiben építenek az adottságaira, mennyiben aknázzák ki azokat, illetve mennyiben helyezkednek szembe azokkal, mennyiben törekednek a megváltoztatásukra. Látni kell, hogy a táji adottságok megváltoztatása nem egyszeri beruházás, hanem folyamatosan növekvő beavatkozások sora. A táj működése szempontjából való elemzés ezzel szemben arra a kérdésre ad választ, hogy a tájhasználat mennyiben teszi lehetővé a táji

42

adottságok megőrzését, hosszú távú fenntartását. Példának okáért egy adott kistérségben a jó vagy kiváló termőhelyi adottságú, belvízzel nem veszélyeztetett területeken kialakított nagytáblás szántó önmagában megfelel a termőhelyi adottságoknak. Ha azonban a táblák kialakítása során nem vették figyelembe az eróziós folyamatokat a szél- vagy vízerózió a termőhely adottságok romlásához vezet, mint arra a Sárospataki kistérségben konkrét példát is találtunk. A képen látható homoksivatag valamikor jó termőhelyi adottságú terület volt, a mezővédő erdősávok felszámolását követően azonban a termőréteget gyakorlatilag elfújta a szél.

Egykor volt "jó termőhelyi adottságú" terület a Sárospataki kistérségben. A kép jól szemlélteti a szél munkáját

Tájhasználati zónák meghatározása A tájhasználati zónák meghatározása során elsősorban annak a területi kompromisszumnak qa körvonalazására törekedtünk, amelyet meg kellene kötnünk az ésszerű vízkészlet gazdálkodás érdekében. Itt mi elsősorban az ökológiai szempontok alapján határoztuk meg az egyes zónákat. Ezen annyiban enyhítettünk, hogy a tájhasználat meghatározása során az ármentes és a magasártéri szintekre tett tájhasználati javaslatokba befoglaltuk a kistáblás szántóművelést is. Az egyes kistérségek tájhasználati zónainak meghatározása során általában ártéri és mezőföldi gazdálkodást különítettünk el egymástól. Néhány kistérség, pl. Sátoraljaújhely, Sárospatak, Szerencs esetében az árterek mellett elsősorban hegy és dombvidékek jelentek meg. Itt hármas tagozódás is lehetséges volt. A DunaTiszaközi homokháton elhelyezkedő kistérségek esetében sem a mezőföldi gazdálkodás a jellemző. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a homokháton termesztett mezőgazdasági kultúrák vízigényeit a rétegvizek szétlocsolásával elégítik ki. E folyamat hosszútávon az Alföld vízkészleteinek megcsappanásához, szélső esetben kimerüléséhez vezethet.

43

Általános tájhasználati javaslat kidolgozása a vízvisszatartással érintett területekre Az általános tájhasználati javaslatok kidolgozása során az alábbi előfeltevésekből indultunk ki: 1. Az édesvíz stratégiai fontosságú, készleteink megőrzése nemzetbiztonsági kérdés; 2. Természetes körülmények között nem a csapadék, hanem a csapadék és a folyók árvizei együttesen elégítették ki a Kárpát-medence vegetációs vízigényeit; 3. A Kárpát-medence alföldi területein nem a vízbőség, hanem a szélsőséges vízháztartás, és jellemzően a vízhiány jelenti a súlyosabb problémát; 4. A Kárpát-medence vízháztartásának mérlege negatív, vízkészletük évről évre fogy; 5. A szárazabb időszakban a folyók vízhozama nem képes pótolni a vízhiányt; 6. A medence alföldi területei rászorulnak a vízbő időszakok és területek vízére; 7. Kialakítható olyan vízrendszer, mely képes − a víz szétterítésére és − a tényleges felesleg összegyűjtésére, elvezetésére 8. Kialakítható olyan tájszerkezet, melyben a táj egyes elemei képesek visszatartani és tartalékolni a folyók árvizeit 9. Kialakítható a vízvisszatartásra alkalmas tájszerkezetnek megfelelő gazdálkodási rendszer, amely egyszerre alkalmas a táj: − karbantartására − gazdasági hasznosítására A tájhasználati javaslataink e tájszerkezetre, illetve a neki megfeleltethető gazdálkodásra vonatkoztak. E javaslatokban négy ártéri szintet különítettünk el egymástól: 1. Mélyártér − Tavak – halászat, horgászat, rekreáció − Mocsarak – nád és gyékény feldolgozás, biomassza-hasznosítás − Mocsárerdők – fűzfeldolgozás, tűzifa-, biomassza-hasznosítás. 2. Alacsonyártér − Rét-, legelőgazdálkodás − Puhafaligetek hasznosítása − Mocsárerdők hasznosítása 3. Magasártér − Rét-, legelőgazdálkodás, − Erdőgazdálkodás − Kertgazdálkodás − Gyümölcstermesztés 4. Általános, kiegészítő haszonvételek − Méhészet − Vadgazdálkodás − Idegenforgalom

44

A fenti rendszert a jobb áttekinthetőség kedvéért haszonvételekhez köthető formában is ismertetjük: 1. Földművelés (elsősorban magasártéren és ármentes szinten, illetve ártéri szigeteken) − Elsősorban kistáblás szántókon bio-minősítésű termények vegyszermentes termesztése o magasabb térszíneken esetleg gabona és kukorica, de o elsősorban a térszintnek megfelelően megválasztott növények: ƒ olajnövények, ƒ gyógynövények, ƒ fűszernövények, ƒ rostnövények, ƒ hungaricum fajták, régi magyar gazdasági növények (csicsóka, köles, hajdina, csicseriborsó, stb.) ƒ kertészetben zöldségtermesztés o Kizárólag ármentes szinteken ƒ gyümölcstermesztés – gyümölcsfeldolgozás, pálinkafőzés, ƒ ősi magyar gyümölcsfajták génbankjainak őrzése, ƒ szőlőművelés – borászat, 2. Állattenyésztés (elsősorban alacsony és mélyártéren; másodsorban magasártéren) − legeltető, külterjes állattartás ősi magyar fajtákkal (szürke marha, racka, mangalica, kopasznyakú tyúk, stb.) - természetvédelem − lótenyésztés − magyar kutyafajták − bio-minősítésű termékek előállítása feldolgozatlanul is (hús, gyapjú, tojás), és feldolgozva a falvakban (tejtermék, disznótoros, ködmön, cipő, suba, stb.) − méhészet − az állandó vizekben halászat 3. Erdőgazdálkodás − erdősávok, szálaló erdőgazdálkodás, botoló füzesek - természetvédelem − vesszőfonás, kosárfonás, fás legelők (delelő) - természetvédelem 4. Nádgazdálkodás − felhasználás a falvakban az építkezésben (hagyományos nád zsúp, vagy szalma) 5. Egyéb gazdálkodási módok − vályogvetés, népi építkezés a falvakban (nem belvizes területen) − kemence, régi "sütőipar" művelése, szélmalom: biotermék bio módon (kövek között) őrlése − régi mesterségek őrzése, művelése látványcélra és haszonnal is (halászat, pákászat, csíkászat, pásztorkodás stb.) − gyógytermék és biokozmetikum előállítás

45

4. Projektjavaslatok a Tisza-térség integrált program, valamint az EU társfinanszírozású program, ágazati programok felé Az érintettek bevonásával végzett kistérségi tervezési folyamat eredményeként beazonosíthatjuk a Tisza-programhoz illeszkedő, jelen pillanatban a tervezési terület kistérségeiben fellelhető projekteket, vagy projekt-kezdeményeket. Az érintett és a munkában résztvevő kistérségek mindegy 1400 ilyen projektet nevesítettek. A projektek kidolgozottsági szintje természetesen erős szórást mutat. E mellett a ’projekt’, mint fejlesztési egység meghatározása sem homogén, így találunk önmagában szinte program jellegű, illetve a másik oldalon tevékenység-szintű projekteket is. Bár a projekt-gyűjtő táblázat költség-oszlopa a projektek 85%-a esetén tartalmaz adatot, ezekből az adatokból mégis nehéz átlagos projekt-méretre következtetni. Ehhez járul még az is, hogy egyes projektek valójában régiós jelentőségű nagyberuházások, több milliárd forintos költséggel. A projektek hozzárendelhetők a Tisza-program valamely intézkedéséhez, és megállapítható ennek alapján, hogy finanszírozásuk milyen pénzügyi forrásból történhet, illetve az adott forrás mely intézkedése a vonatkozó. A Tisza-program specifikus céljaihoz rendelhető projektek száma alapján a célok megoszlását mutató diagrammról leolvasható, hogy a legtöbb projekt a térség adottságaihoz alkalmazkodó sajátos idegenforgalom fejlesztése célhoz rendelhető (a projektek 20%-a). További – gyakorlatilag egyformán – hangsúlyos célok a ’Belsőkülső közlekedési kapcsolatok javítása’, a ’Hálózatok fejlesztése’ (civil hálózatok, innovációs kapacitások, települési és alapszolgáltatások), a ’Környezetbarát infrastruktúra-rendszerek kialakítása’ és a ’Hagyományalapú innovációk ösztönzése’. Mindez persze nem azt mutatja meg, hogy a kistérségi érintettek mely fejlesztéseket preferálják, csupán arról kapunk képet, hogy melyek azok a beavatkozási területek, amelyekre részben vagy teljesen kidolgozott projekt-ötletek, illetve projektek állnak készenlétben. A kistérségek által előnyben részesített fejlesztési területeket a Tiszaprogram kistérségi relevanciájának meghatározása mutatta meg (lásd 2. fejezet).

46

A Tisza-program specifikus céljainak megoszlása a hozzájuk rendelhető projektek száma alapján

Tercier és kvaterner hálózatok fejlesztése; 40; 3% Vízkészlet gazdálkodás; 47; 3% Egyik célhoz sem tartozó; Képzési potenciálok 56; 4% növelése, foglalkoztatási helyzet javítása; 61; 4%

Térségi adottságokhoz alk. sajátos idegenforgalmi struktúra kialakítása; 292; 20%

Ártéri tájrehabilitáció; 69; 5%

Belső-külső közlekedési kapcsolatok javítása; 172; 12%

Széles körű adottságokhoz alkalmazkodó diverzifikált mg kialakítása; 94; 7%

Magas multiplikációjú vidékgazdaság kialakítása; 138; 10% Hagyományalapú innovációk ösztönzése; 147; 10%

Környezetbarát infrastruktúra-rendszerek kialakítása; 152; 11%

Hálózatok fejlesztése; 155; 11%

A kistérségi anyagok alátámasztják és erősítik a Tisza-mente integrált programja intézkedéseit azáltal, hogy konkrét, beárazott projekteket rendelnek azok alá. Ennek alapján lehetőség van a program támogatható tevékenységeinek pontosítására, illetve az azokhoz szükséges pénzügyi eszközök nagyságának becslésére. A kistérségek által konkretizált projektek alapján a program támogatható tevékenységeihez minta jellegű típusprojektek is kidolgozhatók.

47