A TERMÉSZETES LÓKIKÉPZÉS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA

SZENT ISTVÁN EGYETEM GÖDÖLLİ MEZİGAZDASÁG- ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KAR

Állatnemesítési, Sertés-, Baromfi- és Hobbiállattenyésztési Tanszék

A TERMÉSZETES LÓKIKÉPZÉS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA Diplomadolgozat

Készítette:

Horváth Tímea MKK V. évfolyam

Belsı konzulens: Dr. Horvainé Dr. Szabó Mária tanszékvezetı, egyetemi docens Dr. Maróti-Agóts Ákos intézeti állatorvos Külsı konzulens: Mészáros Gyula

Gödöllı 2008

TARTALOMJEGYZÉK

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS..................................................................................................................... 3 1.1. CÉLKITŐZÉSEK ............................................................................................................ 4 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS.............................................................................................. 5 2.1. A LÓ IZOMRENDSZERE ................................................................................................. 5 2.1.1. A fej mozgatói ..................................................................................................... 5 2.1.2. A törzs izmai........................................................................................................ 6 2.1.3. Az elülsı végtag izmai ........................................................................................ 8 2.1.4. A hátulsó végtag izmai ........................................................................................ 9 2.2. A MOZGÁS MECHANIZMUSA ....................................................................................... 10 2.3. ÉRZÉKELÉS ÉS INTELLIGENCIA................................................................................... 12 2.4. MÉNESEN BELÜLI VISELKEDÉS ................................................................................... 15 2.4.1. Csoportszerkezet................................................................................................ 15 2.4.2. Magatartásformák.............................................................................................. 16 2.4.3. Kommunikáció .................................................................................................. 17 2.5. A TERMÉSZETES KÉPZÉS ALAPJAI .............................................................................. 18 2.5.1. Természetes képzés történeti áttekintése........................................................... 18 2.5.2. A Magyar kiképzı mesterek.............................................................................. 20 2.5.3. Természetes képzés jelenkora ........................................................................... 21 2.5.4. A természetes lókiképzés rendszere .................................................................. 22 2.5.5. A ló néhány tulajdonságának használata a képzésben....................................... 24 3. ANYAG ÉS MÓDSZER ................................................................................................. 26 3.1. A VIZSGÁLAT ANYAGA .............................................................................................. 26 3.1.1. Összehasonlító méretfelvétel............................................................................. 26 3.1.2. A képzési formák hatásvizsgálata...................................................................... 26 3.2. A VIZSGÁLAT MÓDSZERE ........................................................................................... 28 3.2.1. Az összehasonlító méretfelvétel módszerei....................................................... 28 3.2.2. Az eltérı képzési módok hatásának vizsgálati módszere.................................. 31 3.2.3. Az eltérı képzési módok hatásának vizsgálata a viselkedésre és tartásra......... 33 3.2.4. A statisztikai elemzés módszere ........................................................................ 33 4. EREDMÉNYEK ISMERTETÉSE ÉS ÉRTÉKELÉSE .................................................. 34 4.1. A HAGYOMÁNYOS ÉS A SZÁMÍTÓGÉPES MÉRTFELVÉTEL ÖSSZEHASONLÍTÁSA............ 34 4.2. A HAGYOMÁNYOS ÉS A TERMÉSZÉTES KÉPZÉSI MÓDSZER ÖSSZEHASONLÍTÁS ........... 36 4.2. AZ ELTÉRİ KÉPZÉSI MÓDOK HATÁSÁNAK VIZSGÁLTATA A VISELKEDÉSRE ÉS TARTÁSRA ................................................................................................................. 44 5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK.................................................................. 47 5.1. A HAGYOMÁNYOS ÉS A SZÁMÍTÓGÉPES MÉRTFELVÉTEL ÖSSZEHASONLÍTÁSA............ 47 5.2. A HAGYOMÁNYOS ÉS A TERMÉSZÉTES KÉPZÉSI MÓDSZER ÖSSZEHASONLÍTÁS ........... 47 5.3. AZ ELTÉRİ KÉPZÉSI MÓDOK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA A VISELKEDÉSRE ÉS TARTÁSRA ................................................................................................................. 48 ÖSSZEFOGLALÁS ............................................................................................................ 50 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ............................................................................................. 53 6. IRODALOMJEGYZÉK .................................................................................................. 54 7. MELLÉKLET.................................................................................................................. 56 7.1. A MÉRETEK ANATÓMIAI ALAPJAI ............................................................................... 56 7.2. REGISZTRÁCIÓS LAP .................................................................................................. 58 7.4. ÁBRÁK ....................................................................................................................... 76 7.5. KÉPEK........................................................................................................................ 85 NYILATKOZAT................................................................................................................. 87 2

BEVEZETÉS

1. BEVEZETÉS MÉSZÁROS (2005) hivatkozik David O’Connorra aki szerint: „A mai világ legnagyobb gondja, hogy azelıtt versenyzünk, mielıtt megtanulnánk lovagolni, és azelıtt lovagolunk, mielıtt megtanulnánk a lovakkal kommunikálni. A lovak a világ minden táján ugyanazt a nyelvet beszélik, ezért a mi feladatunk, hogy az ı nyelvüket megtanuljuk és nem fordítva.”. A legtöbb lovas szakkönyv, a lovaglás magasiskolai kiképzésérıl ír, ez az átlag lovas számára érthetetlen, a gyakorlatlanságnak köszönhetıen, hiszen a legtöbb ember manapság hobbiból tart lovat, és nem a mindennapi munkára használja. Az általunk bemutatott természetes lókiképzés rendszere, a lovak viselkedésének megismerésén alapszik, amely segítségével a mesterek1, egy olyan „rendszert” építettek fel, ami a mai – a lovaglást nem hivatásszerően őzı – ember számára is érthetı és alkalmazható. A ló, mivel – a táplálék láncban betöltött helyét tekintve – zsákmány állat, nem úgy tanítható, és jelzései nem olyan érthetıek, mint a körülöttünk élı háziállatoké. Ezért kell nekünk megtanulni a kommunikációs rendszerüket és felhasználni a képzés során. Miután a kommunikációs rendszerüket megismertük, érthetjük meg könnyedén a ló jelzéseit. Ezzel a tudással már sokkal belátóbbak leszünk velük szemben, ami viszont csak akkor valósulhat meg, ha ráébredünk arra, hogy mennyi hibát vétettünk velük szemben csupán félreértésbıl. DORRANCE (2006) szerint: „Sokszor segítettem olyan embereket, akik azt hitték, hogy lovaikkal problémájuk van. De én felismertettem velük, hogy lovaiknak van velük problémájuk!” A SZIE MKK Állatnemesítési, Sertés-, Baromfi- és Hobbiállattenyésztési Tanszék, valamint lovas edzım Mészáros Gyula segítségével, a diplomamunkámban arra próbálunk rávilágítani, hogy a természetes lókiképzés nem egy új rendszer, hanem egy elfeledett régi tudás felelevenítése. A különbség csupán annyi, hogy a természetes lókiképzés a mai lovasok számára van kialakítva, itt a kezdık nem kapnak zablát és sarkantyút, csakis olyan eszközöket, amelyek megtanítják a ló helyes tanítására erıszak és bántalmazás nélkül. A kantár és nyereg használata csak akkor kerülhet sor, ha már a lóval való kapcsolat elért egy magasabb szintet, illetve kialakult a megfelelı koordináció lovon ülve, és a földön kommunikálva. Ez a tanítási tendencia nemcsak a lovaglásra értendı, hanem a napi dolgokra is, mert sokan elkövetik azt a hibát, hogy lovon ülve sokat követelnek a lótól, a napi ápolásnál, pedig nem következetesek, ezáltal a ló nem tud mihez alkalmazkodni. MOYS (2003) szerint: „Elengedhetetlen követelés különben, hogy mindenkor, de különösen az idomítás ideje alatt a lóval való bánásmód a ló természetéhez és élettanához alkalmazkodjék künn a lovaglópályán éppen úgy, mint bent az istállóban.”

1

natural horseman

3

CÉLKITŐZÉSEK

1.1. CÉLKITŐZÉSEK A dolgozat célja a természetes lókiképzés bemutatása és hatásának a vizsgálata, többféle módszer figyelembe vételével. Vizsgáltuk a hagyományos és természetes képzésben részt vevı lovak izomzatának változását. Mindkét csoportot idısoros vizsgálatban háromszor mértünk le, a lovakat nem egymáshoz, hanem saját magukhoz képest viszonyítottuk. Annak eldöntésére, hogy az eltérı képzési módoknak van-e mérhetı hatása az izomzat alakulására, különbözı méreteket vettünk fel szalaggal és bottal, ezt a hagyományos testméretek felvétele mellett kiegészítı mérésekkel is megvizsgáltuk. Mivel az izomzat alakulása nemcsak a képzés típusának a függvénye, hanem a takarmányozástól, a tartástól, a képzés hosszától és rendszerességétıl is függ, ezért egy általunk szerkesztett regisztrációs lap segítségével mérésrıl-mérésre vezettük és kielemeztük a körülmények változásait. A lovakról minden mérésnél standard körülmények között filmet készítettünk, ezzel is alátámasztva az esetleges változásokat. A különbözı képzésben részt vett lovak viselkedését is megfigyeltük a mérések alatt és a lovak képzése során felmerülı problémákat is regisztráltuk, ezzel próbáltunk rávilágítani az esetleges különbségekre. Teszteltük a Vatem-módszerként ismert szarvasmarha testméretfelvételi programot, lovak esetében, annak megállapítására, hogy az esetleges további vizsgálataink során, ez a módszer mennyire alkalmazható.

4

IRODALMI ÁTTEKINTÉS

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS WYCHE (2006) szerint: „ha a mozgás a nyelv, akkor az anatómia a nyelvtan. Az izmok helyzetének és a csontvázzal kialakított kapcsolatának az ismerete szolgáltatja a nyelvtan nagy részének a megértését.” Így a fejezet elsı részében röviden áttekintjük a ló izomrendszerét, majd a mozgás mechanizmusát. Ezt követıen az érzékelés és az intelligencia jellemzıit mutatjuk be, melyek ismerete a kiképzés szempontjából meghatározó jelentıségő. 2.1. A LÓ IZOMRENDSZERE A lovak testalkata teljes mértékben a menekülı állatok életmódjára specializálódott, testnagyságuk a közepestıl a nagy tömegig terjed, marmagasságuk 0,65-1,9m között változik. Harmadik ujjuk fejlıdött ki, a második ill. a negyedik szárkapocscsontként maradt fenn, könyökcsontjuk is visszafejlıdött, kulcscsontjuk hiányzik. Fejük hosszan megnyúlt, szemüregük hátra húzódott, ezáltal a monokuláris látómezejük kitágult 215o–ra, így legelés közben is szinte teljeskörő látással rendelkeznek (GERE , 2003). 2.1.1. A fej mozgatói FEHÉR (2000) szerint, a fej mozgatói rövid izmok, amelyeknek a fej finomabb mozgásaiban van fontos szerepük, hiszen a fej nagyobb fokú mozgását, a nyak izmai végzik. Ezek az: 1) Epaxonalis izmok: A m. rectus capitis dorsalis major, amely az axis tövisnyúlványán ered és a nyakszirtcsont pikkelyén tapad, a m. semispinalisszal összenıtt olyan kétoldali izom, amelynek funkciója, a fej felemelésében van. Hátulsó kisebb egyenes fejizom (m. rectus capitis dorsalis minor), amely az atlasz dorsalis gumóján ered, és a nyakszirtcsont bütykei felett tapad. Funkciója az, hogy a nyakat nyújtja, ezáltal a fejet emeli. Az elülsı ferde fejizom (m. obliquus capitis cranialis) rövid vastag izom, az atlasz szárnyának elülsı szélén ered, és a nyakszirtcsonton tapad. A fejgyám-nyakszirti ízületét nyújtja és az egyoldali összehúzódásával a fejet, oldalt fordítja. A hátulsó ferde fejizom (m. obliquus capitis caudalis) lapos, rombusz alakú izom, amely az axis tövisnyúlványán ered, és ferdén az atlas szárnyára dorsalis felületére tér. A fejgyám-nyakszirti ízületét rögzíti, egyoldali összehúzódásával forgatja az atlast, ezáltal a fejet. A szíjizom (m. splenius) lapos, durva rostú izom, amely vastag, széles ínlemezzel ered, a fascia spinocosto tranversalis-ról két részre válik szét, egyik része a m. splenius capitis, a nyakszirtcsonthoz tér, a másik része a m. splenius cervicis, az elsı nyakcsigolyák oldalsó nyúlványain tapad meg. Nyújtja és emeli a nyakat és a fejet, féloldali összehúzódásával pedig, oldalra fordítja, részben forgatja is. A hosszú nyak- és fejizom (m. longissimus capitis et atlantis), a hosszú fejizom (m. longissimus capitis), az elülsı hátcsigolyák és a 3-7. nyakcsigolya harántnyúlványain erednek, és a sziklacsont processus mastoideusan a m. longissimus atlantis pedig az atlas szárnyán tapad meg. Funkciójuk a fej és a nyak emelése.

5


2) Hipaxonalis izmok: Az alsó egyenes fejizom (m. rectus capitis ventralis) gyenge izom, az atlas alsó ívén ered, majd a basioccipitalén tapad meg, és a fejgyám nyakszirti ízületét hajlítja. Az oldalsó egyenes fejizom (m. rectus capitis lateralis) ugyancsak gyenge izom, amely az atlas alsó ívén ered, de a torkolati nyúlványon tapad meg, és ugyancsak a fejgyám nyakszirti ízületét hajlítja. A hosszú fejizom (m. longus capitis) a m. longus colli továbbfolytatott részlete. A 2-6. nyakcsigolya haránt nyúlványainak ventralis felületén ered, és ina a nyakszirtcsont tuberculum musculareján tapad meg. A fejgyám nyakszirti ízületét hajlítja, féloldali összehúzódásával a nyakat és a fejet hajlítja. A m. semispinalis capitis a szíjizom alatt, közvetlenül a tarkó szalagon helyezıdik. Az elsı hát- és az utolsó nyakcsigolyák haránt- és ízületi nyúlványain ered, és a nyakszirtcsonton tapad. Funkciója abban nyilvánul meg, hogy oldalt fordítja a nyakat és a fejet. A fej mozgatóinak mőködésekor, a fejmozgató izmok egyfelıl rögzítik a fejet, merevítik a nyakat, másfelıl aktív mőködésük során a fejet mozgatják. Fı mőködésbeni funkciójuk a fej hajlítása-nyújtása, a biccentés, az emelés, az oldalt fordítás, a fejrázás, a finomabb helyzetváltoztatás, a viselkedés és az érzelem kifejezése pl.: sunyítás. Másodlagos szerepe a fej mozgatásának az egyensúly megtartásában van, az egyensúlyt biztosító, orientáló mozgásokban a táplálék felvételekor, küzdelem során és a játékos, valamint az elırehaladó mozgásokban is. 2.1.2. A törzs izmai A törzs izmai közé a gerincoszlop, a mellkas és a has izmai tartoznak. A gerincoszlop nyújtói erısebben fejlıdtek ki, mint a hajlítói, amelyek hosszú és rövid hátizmokra oszthatóak. A hosszú hátizmok (m. spinodorsales) a gerincoszlopot a nyaki, háti és az ágyéki szakaszon nyújtják, oldalt fordítják, és a nyakon forgatják. A hát megterhelésével szemben a háti és az ágyéki szakaszt kiegyenesítik. Ide tartoznak: • a felsı főrészizom (m. serratus dorsalis), • a szíjizom (m. splenius), • a csípı-bordaizom (m. iliocostalis), • a hosszú gerincizom (m. longissimus spinae), • a tövisizom (m. spinalis), • a féltövises izom (m. semispinalis), • sokbahasadt izom (m. multifidus). A rövid hátizmok a szomszédos csigolyák egyes részeit kötik össze, a gerincoszlop forgatói. A gerincoszlop hajlítói, csupán a nyakon fejlıdtek ki. A gerincoszlop tengelye alatti fejhajlítók és nyakhajlítók. Nyakhajlítók a következık: • a hosszú nyakizom (m. longus colli), • a hosszú fejizom (m. longus capitis), • a bordatartó izmok (mm. scaleni). Ezek csak a finomabb mozgások kivitelezésében játszanak nagy szerepet, mert a nyakat az elülsı végtag kapcsolóövének egyes izmai mozgatják (HUSVÉTH , 2000).

6


FEHÉR (2000) szerint, a gerincoszlop izmainak mőködése az ínnal átszıtt, hosszú és rövid izmok, a gerincoszlopot alkotó csigolyákat funkcionális egységbe kapcsolják össze, mozgatják, ugyanakkor szilárdítják és növelik a teherbíró képességét, a nyakat, a fejet, a farkat és a törzset statikai egységbe foglalják. A háti és ágyéki szakasz, mint a végtagok közé illesztett híd, a belsı szervek súlyát viseli. A lónál, a végtagok a föld felett tartják a törzset, mozgás közben hordozzák, emiatt csupán az epaxonalis izmok, és a statikus szalagok fejlettek. A hát, lépés közben ingaszerően mozog, két oldalra kileng. Gyorsabb mozgás (ügetés, vágta) közben a hátizmok kontrakciója nı, ezt a hasizmok is támogatják. A gerincoszlop ezáltal merev, szilárd, egységes oszloppá válik, ami segíti a hátulsó végtagokról kiinduló impulzusok, gyorsabb és hatékonyabb átvételét. A hát megterhelésekor, a gerincoszlop nyújtói, reakcióként összehúzódnak, az állat háta egy kissé domborúvá válik és ez által a merevedı hát- és ágyéki szakasz szilárdan viseli a terhet. A szilárd gerincoszlop, a húzó- nyomó- és toló erıket egyaránt viseli, nehéz teher húzásakor dinamikusan ellenáll, és a hátulsó végtag izmainak mőködését könnyebben és passzívan továbbítja. A gerincoszlop nyaki szakasza a legmozgékonyabb, mert a synergeta mőködéső fejmozgató izmokkal sokirányú mozgást tesz lehetıvé. A nyak emelését, hajlítását és oldalt fordítását a vállöv izmai is segítik. Elırehaladó mozgás közben a fej és a nyak fontos szerepet tölt be. Az állat fejének mozgatásával az elırehaladó mozgást segíti, miközben fejét és nyakát kormányzásra, irányváltoztatásra, és egyensúly megtartására is használja. HUSVÉTH (2000) szerint, a mellkas izmai (mm. thoracis) csoportba, a mellkasfal izmai és a rekeszizom tartozik. Ezek a mellkast tágítják és szőkítik, ezáltal a be- és kilégzést végzik. A csigolyákon, a bordákon, a borda porcokon, a szegycsonton, a mélypólya részleteiben erednek és tapadnak, ezen kívül szilárdabbá teszik a törzset. A belégzıizmok rostjai, általában craniodorsalisan irányulnak, így a bordákat elıre és kifelé húzzák. Ezek: • a felsı főrészizom elülsı része (m. serratus dorsalis cranialis), • a külsı bordaközi izmok (mm. intercostales externi), • a mellkas egyenes izma (m. rectus thoracis), • a bordaemelı izmok (mm. levatores costarum). A kilégzı izmok rostjai caudodorsalisan irányulnak, így a bordákat hátra és befelé vonják: • a felsı főrészizom hátulsó része (m. serratus dorsalis caudalis), • a belsı bordaközi izmok (mm. intercostales interni), • a haránt szegyizom (m. transversus thoracis). A rekeszizom (m. phrenicus) a mellüregbe bedomborodó, ferde helyezıdéső, lemezszerő, többé-kevésbé szív alakú választófal, a mell-és hasüreg között. Belégzéskor a rekeszizom megfeszül, kilégzéskor elernyed. A légzıizmok, a mell- és hasüreg izmos falát képezik, ezáltal a mellüreget tágítják és szőkítik, így segítik közvetve a tüdı alveolusaiban lévı levegı cseréjét. A légzıizmok többsége ínnal átszıtt, ezáltal a törzs statikus rendszerének részei, egymást keresztezı rostjaik szilárdabbá teszik a törzset, és ezzel növelik a gerincoszlop mellkasi szakaszának teherbírását (FEHÉR , 2000). A has izmai (mm. abdominis) a hasfal oldalsó és alsó részének izmos-kötıszövetes vázát adják. Ezen izmok, széles, lapos ínlemezben folytatódnak, amelyek nagy súly viselésére alkalmasak, emellett tágulékonyak és összehúzódásra is képesek. Négy páros hasizom van: a külsı és a belsı ferde, az egyenes és a haránt hasizom.

7


A két külsı ferde hasizom (m. obliquus externus abdominis) ínlemeze az utóhas tájékán, a medence- és hasi ínra válik szét, közöttük, egy kívülrıl hátrafelé és befelé irányuló keskeny rés, a külsı lágyékgyőrő marad vissza. A két egyenes hasizom (m. rectus abdominis), lapos erıs izom, amelyet a rectus hüvely véd. Ennek külsı részét a külsı ferde hasizom, és belsı ferde hasizom nemezei alkotják, belsı részét a haránt hasizom (m. traversus abdominis) ínlemeze adja (HUSVÉTH, 2000). A hasizmok a hasüreg tágulékony, összehúzódására képes oldalsó és alsó, izmos- inas falát alkotják, ugyanakkor a mellkas és a medence között izmos- inas- szalagos összeköttetést is létesítenek. A ló esetében, a hasizmok ezen részei, erısebben fejlettek, és sok rugalmas rosttal vannak átszıve, ez azért szükséges, mert a növényevı állatok hasőri szervei, telt állapotban nagy súlyúak. A hasizmok a légzı izmokkal, általában synergeta, de antagonista mőködést is kifejthetnek. A hasizmok, nehéz teher vonása közben, vagy gyorsabb mozgáskor, szilárdítják a gerincoszlopot (FEHÉR, 2000). 2.1.3. Az elülsı végtag izmai HUSVÉTH (2000) szerint, az elülsı végtag törzzsel közös izmai nagyok, lemez alakúak és a nyakról, a hátról, a mellkasról a lapockára és az elülsı végtagra húzódnak. A váll tájéka felé sugarasan összetérnek és a lapocka forgásterülete képezi a középpontjukat. A törzset a két elülsı végtag között ízület nélkül függesztik fel. Nagy jelentıségük van a törzs, az elülsı végtag és a nyak mozgatásában, ezért tömegesebbek, mint a hátulsó kapcsoló öv izmai. A lapocka mozgatói közül dorsalisan találhatók: • a csuklyás izom (m. trapezius), • a csüllı alakú izom ˙(m. rhomboideus), • a széles hátizom (m. latissimus dorsi). Ventralisan az alsó vagy nagy főrész izom (m. serratus ventralis) található. A végtag hátravonói közül ventralisan találhatóak: a felületes és mély szegyizom (m. pectoralis superficialis et profundus), valamint a végtagot elıre vonó fejbiccentı izom (m. sternocleidomastoideus), amely két fı részbıl áll, a fej-nyak-karizom (m. brachiocephalicus) és a szegy-fej izom (m. sternocephalicus), közöttük húzódik a torkolati barázda. Az elülsı végtag saját izmai közé tartoznak a vállízület, a könyökízület, az elülsı lábtıízület és az ujjízületek izmai, melyek a végtagot és ízületeit mozgatják, ezen felül rögzített helyzetben megtartják. A vállízületben egyirányú a mozgás (különösen lónál), ennek megfelelıen egyes izmai inasan átszövıdtek, és így a vállízület oldalsó izmait is képesek helyettesíteni. A vállízület izmai a lapockát teljesen beborítják, ott erednek és a karcsont proximális részén tapadnak meg. A vállízület nyújtója a lapocka lateralis oldalán a tövis elıtti izom (m. supraspinatus) és medialis oldalán a hollócsırkarizom (m. coracobrachialis). A vállízület hajlítói: • deltaizom (m. deltoideus), • kis görgeteg izom (m. teres major), • nagy görgeteg izom (m. teres major), • lapocka alatti izom (m. subscapularis), • izületi tok izma (m. articularis humeri). A könyökízület izmai fıleg a kartájékon elhelyezkedı erıs izmok. A lapockán vagy a karcsonton erednek és az alkar csontjainak proximális végén tapadnak meg.

8


A könyökízület nyújtását és hajlítását valamint a könyökízület és a vállízület rögzítését végzi. A könyökízület nyújtója a háromfejő karizom (m. triceps brachii), amely az elülsı végtag legnagyobb és legerısebb izma, a lapocka, a karcsont és a könyökbúb közötti teret teljes mértékben kitölti. A könyökízület nyújtója, rögzítıje és hosszú feje révén a vállízület hajlítójaként is funkcionál, ezáltal tölti be szerepét az alátámasztás megszilárdításában. További nyújtók: a kampóizom (m. amconaeus) és az alkarpólya feszítı izma (m. tensor fasciae antebrachii). A könyökízület hajlítója a kétfejő karizom (m. biceps brachii) és a karizom (m. brachialis). A kétfejő karizom a vállízületet nyújtja, a könyökízületet hajlítja, valamint az orsó kéztınyújtó izommal nagyon erıs ínszerő köteg köti össze, amelynek segítségével az elülsı lábtı ízületet és a vállízületet rögzíti (HUSVÉTH, 2000). 2.1.4. A hátulsó végtag izmai A hátulsó végtag kapcsolóöve izmainak száma az elülsı végtaghoz képest kevesebb, ezáltal gyengébb is, mert kisebb a statikai jelentıségük. Ebbe a csoportba soroljuk az ágyékizmokat, amelyek a gerincoszlopon erednek és a medencecsonton vagy a combcsonton tapadnak meg. Statikai feladatuk az, hogy a medence szalagjaival együtt rögzítsék a medencét. Dinamikai funkciójuk a gerincoszlop hajlításával a medence meredekebbre állítása (vizelés, ürítés, fedezés, ellés), valamint a végtag elıre vitele (HUSVÉTH, 2000). Az ágyékizmok közé tartozik: • kishorpasz izom (m. psoas minor), • csípıhorpasz izom (m. iliopsoas) két része: o nagyhorpasz izom (m. psoas major), o csípı izom (m. iliacus), • négyszögő ágyékizom (m. quadratus lumborum). A hátulsó végtag saját izmai sokkal erısebbek és bonyolultabb felépítésőek, mint az elülsı végtag izmai, mert nagy erıt kell kifejteniük a törzs elıre mozdításában. A saját izmok: • a csípıízület, • a térdízület, • a hátulsó lábtı vagy csánkízület, • az ujjízület izmai. A csípıízület izmai terjedelmes izmok, legfontosabb szerepük a törzs elıremozdításában van, a végtag összes ízületeinek közremőködésének segítségével. Ebbe a csoportba sorolhatóak a felsı és hátulsó farizmok, a combközelítı és a mély csípı ízületi izmok. A felsı farizom, a csípıízület hajlítói, ide tartozik: • a felületes farizom (m. glutaeus superficialis), • a középsı farizom (m. glutaeus medius), • a körte idomú izom (m. piriformis), • a mély farizom (m. glutaeus profundus), • a combpólya feszítıje (m. tensor fasciae latae). A hátulsó farizmok: • a comb kétfejő izma (m. biceps femoris), • a félig inas izom (m. semitendinosus), • a félig hártyás izom (m. semimembranosus).

9


A hátulsó farizmok mindegyike nagy terjedelmő izom, a comb hátulsó részén, a felsı farizmok mögött, egymás mellett latero-medialisan helyezkednek el. A keresztcsontról és az ülıcsontról erednek. A térd felé szétterülnek és körülfogják a sípcsont térdaljai részét. Jelentıségük a térd és a csánkízület mőködtetésében van (HUSVÉTH, 2000). A combközelítı izmok: • a szabóizom (m. sartorius), • a karcsúizom (m. gracilis), • a fésőizom (m. pectineus), • a combközelítı izom (m. adductor). Ezek, a comb medialis felületén és a combcsontok között helyezıdnek. A csípı- és a térdízület mőködésével közelítik egymáshoz a hátulsó végtagokat. A mély csípıízületi izmok (a külsı borító izom kivételével), gyengén fejlett, apró izmok, amelyeket a többi csípıízületi izom teljesen befed. Közülük kifelé vonja a végtagot a belsı borítóizom (m. obturatorius internus) és külsı borítóizom (m. obturatorius externus), kifelé forgatják a combot az ikerizmok (mm. gemelli) és a négyszögő combizom a (m. quadratus femoris). A térdízület izmai közé soroljuk a térdízület közvetlen nyújtóját, a négyfejő combizmot (m. quadriceps femoris) és térdízület közvetlen hajlítóját, a térdalji izmot (m. popliteus). A négyfejő combizom, nagyon fejlett a végtag elırevitelében és rögzítésében meghatározó szerepe van azáltal, hogy a térdkalácsot a combcsont supratrochlearisába húzza (HUSVÉTH, 2000). A négyfejő combizom fejei: • egyenes combizom (m. rectus femoris), • külsı tömérdekizom (m. vastus lateralis), • középsı tömérdekizom (m. vastus intermedius), • belsı tömérdekizom (m. vastus medialis). 2.2. A MOZGÁS MECHANIZMUSA A helyváltoztatáshoz, valamint a fej, a törzs és a végtagok mozgatásához szükséges erıt, az izmok szolgáltatják. Az izmok a csontokhoz az inak segítségével tapadnak és segítik az erıátvitelt. A tapadás úgy szolgálja a mozgást, hogy az izmok, mint kétkarú emelık mőködnek és teszik lehetıvé, egymás támogatását. Ellenhatást is ki fejthetnek, de a központi idegrendszer irányításának köszönhetıen, ez folyamatosan változik (GERE, 2003). A ló teste egy hídhoz hasonlítható, amely nemcsak statikus szerepet tölt be, hanem dinamikus mőködésre is képes. A ló testének statikai jellemzıje, hogy súlypontja azon a helyen van, ahol a testének középsı síkját, valamivel a lapátos porc mögött meghúzott harántcsík, és a test alsó és középsı harmadán áthaladó, horizontális sík metszi. Ez a nyugalomban lévı, álló lóra értendı. A test súlypontja még nyugalmi helyzetben is eltolódhat, ha fejének, nyakának vagy farkának törzshöz viszonyított helyzete, illetve a zsigeri szervek teltsége megváltozik (GERE, 2003). ERDİDY (1937) szerint, nem beszélhetünk súlypontról, csak súlyvonalról, mert a ló eleje nehezebb, mint a hátulja, ez családjellemzı. Céltudatos lovaglással hátrafelé helyezhetjük úgy, hogy az eleje és hátulja közötti súlykülönbség kiegyenlítıdik. Azonban ez nem mondható állandónak, mert ezt csak a ló lendületes elıremozgása és a hátának ebbıl eredı rugalmassága idézi elı. Tehát mozgó lónál, nyugvó súlypontról és abból eredı egyensúlyból nem beszélhetünk, csupán csak a ló eleje és hátulja közötti folyamatos súlykülönbözet váltakozó kiegyenlítettségérıl szólhatunk. 10


Az állati törzs egy kétpilléres, kétkonzolos hídhoz hasonlítható. Az ívhúros híd húrból, a föléje kifeszített ívbıl és a köztük elhelyezkedı elemekbıl áll, és az egészet csupán két pillér tartja. Az ívre ható, nyomó és toló erı, nem a pilléreket terheli, hanem a húrokon érvényesül. Az állati szervezetekben az ívhúros híd, azaz a törzs izmokból és csontokból épül fel, tehát egy nagyon rugalmas, mozgásra, helyváltoztatásra alkalmas, teherbíró szerkezetet alkot. Ha a ló testére vetítjük le a terhet hordozó ívhíd elméletét, akkor a gerincoszlop, a mellkasi és ágyéki csigolyák, valamint a medencecsont anatómiai felépítésére kell gondolnunk. A feszítıhúrt a szegycsont, a fehérvonal és a hasizmok képezik, a függıleges összekötı elemeket, a ferde hasizmok és a bordák alkotják (HUSVÉTH, 2000). GERE (2003) szerint, a súly rá nehezedik az ívre, és kiegyenesíteni igyekszik, de a kifeszített húr ennek ellenáll. A szervezet tömegének másik része, közvetlenül a húrra, tehát a ventrális hasfalra helyezıdik át, ez nagyon elınyös az állat számára, mivel a nyomás és ellennyomás adott szerkezeten belül kiegyenlítıdik, így a pillérekre nem hat. A húr és az ív, nagymértékben alkalmazkodik a dinamikus mozgáshoz. Az ívet felülrıl a csigolyák és a közöttük lévı porcok határolják, amelyek mint egy felsı heveder játszanak szerepet. Az ív alsó részét – amit alsó hevedernek is neveznek – a csigolyaívek és a tövisnyúlványok alkotják. Az alsó és felsı hevederek az állat mozgásához dinamikusan alkalmazkodnak, mert az ív szilárd és alakváltoztatásra képes, a húr szerepe is ugyanolyan, mint az ívé. A függesztı elemeket, ferde lefutású izomrétegek merevítik. Az aktív izommunka hatására, a gerincív jobban kidomborodik, és növeli a törzs rugalmasságát. Az ívhúros hidat elölrıl és hátulról konzolok alkotják. Ló esetében, az elülsı konzol a fej és a nyak, amelyet a tartószalag kapcsol a törzshöz, a hátulsó konzol a keresztcsont és a farok, amelyek a keresztcsont-csípıízület segítségével kapcsolódnak az ívhúros hídhoz. Az elülsı konzol a test elıremozdulásánál, a súlypontsúlyegyenes, helyzetében játszik szerepet, mivel a fej tartásának a megváltozása, nagyban megváltoztatja a súlypont helyzetét. Például, ha a ló lehajtja a fejét, súlypontját 4 cm-rel elırébb helyezheti. A hátulsó konzol, azokat az erıket kompenzálja, amelyek a lovaglás vagy a ló mozgása során a hátsó lábakat érik. Az elülsı végtag statikája: Az elülsı és hátulsó végtagok, az ívhúros híd pillérjei, mert a pillérek tartják és viszik elıre az egész testet. Az elülsı végtagok, a ló testtömegének nagyobb részét hordozzák, a törzs tömege teljesen a lapockára hat, ha az állat mind a négy lábára egyenlıen terheli a testsúlyát. Az elsı pillér, mint valamilyen háromszorosan tagolt támasztóoszlop, aktív izommunka nélkül, szalagrendszer segítségével tudja tartani a ránehezedı terhet (GERE, 2003). Az elülsı végtagnak fontos szerepe van még a törzstıl és a talajtól kapott erıs lökések enyhítésében is (FEHÉR, 2000). A hátulsó végtag statikája: A hátulsó végtag szerepe, a mozgás indításában rejlik. A ló testtömegének kisebb része helyezıdik a hátsó lábakra. A hátulsó végtag ízületei sokkal nagyobb szöget zárnak be, mint az elülsık. A gerincoszlophoz stabilan kapcsolódik a medence, emiatt a combcsont ízülete és feje, csupán alátámasztja a törzset. Az ízületek és izmok védik a hátsó lábat az összeomlástól, emiatt a ló álló helyzetben is képes pihenni2 (GERE, 2003).

2

főrész konstrukció elv

11


2.3. ÉRZÉKELÉS ÉS INTELLIGENCIA A lovak látása, tehát a szemük felépítése és elhelyezkedése, a ragadozóktól – beleértve az embert is – nagymértékben különbözik (BUDIANSKY, 1997). A különbség abból adódik, hogy a ragadozóknak a prédaállatokra kell fókuszálniuk, valamint a saját zsákmányállat szerep és az azzal társuló félelem nem ismert számukra, tehát a szemeik egy irányba néznek, tekintetük elıre irányul, két szemtengelyük konvergáló, látótereik egybe esnek, valamint térlátásuk is kitőnı (IRWIN, 2001). Ezzel szemben a lovak szeme, a menekülı faji sajátosságaiknak köszönhetıen a fej két oldalán helyezkedik el, a látóterőek divergálóak, a két szemtengely 90o–os szöget zár be egymással, így a két szem látótere kis mértékben (65o–ban) fedi egymást, ezáltal a térbeli látóterők is kicsi. Fontos a ló számára, hogy maga körül majdnem 360o–ban lásson, mert így egyszerre láthatja az ıt üldözı ragadozót, a mellette futó fajtársakat és az elıtte álló akadályokat. A rossz térbeli látás a kevésbé fejlett szemlencsét mozgató izomzat miatt fordulhat elı, de ezt a természet úgy küszöböli ki, hogy az ideghártya távolsága a lencsétıl 40-45 mm, vagyis változó, ezért a ló, fejének mozgatásával, képes a belépı fénysugarakat a retina másmás pontjára irányítani, így 2-1. ábra. A ló térlátása élesre állítani a távolba lévı tárgyak képét. Minél távolabb van egy tárgy a ló számára, annál magasabbra kell emelnie a fejét, ha viszont minél közelebb az adott tárgy, annál lejjebb kell süllyesztenie a megfelelı fokuszáláshoz (2-1. ábra). A lovak látómezejében két holttér fordul elı, az egyik az elıttük lévı 1,2 m-es távolságban, a másik viszont mögöttük lévı 3o–ban található. A lovak nagyon jól látnak a sötétben, ugyanakkor a hirtelen fényviszony változásokhoz lassan tudnak alkalmazkodni (SCHRENK, 1996). BUDIANSKY (1997) szerint, a színfelismerı képességük változó, a színskálát teljes mértékben nem érzékelik, mert 3 helyett csak 2 db csappal rendelkeznek, ezért a színeken belüli tónusokat nehezen különböztetik meg. Vannak olyan színek, amelyeket nagyon nehezen ismernek fel, mint pl.: a sötét vörös és sötétkék, ezzel szemben a sárga és a zöld szín felismerése és megkülönböztetése, nem jelent gondot számukra (2-2. ábra). A szaglás kifinomultság 2-2. ábra: A ló színlátása tekintetében, a ló valahol az ember és a kutya között van. Például több száz méterrıl megérezheti a sárló kanca szagát, és a víz jelenlétét is.

12


A szaglásnak nagyon fontos szerepe van a kommunikációban is. Amikor a ló megérez egy ismeretlen, új szagot felpipál, vagyis az orrjáratait elzárja a szaghatás elıl, és bejuttatja az új szagingert a szaglóhámmal és idegekkel átszıtt Jacobson-féle szervbe, ezáltal ismeri fel és rögzíti a szag forrását. Egy másik fontos érzékszervet, a hallókészülékek testesítenek meg, melyek 25 000 Hz frekvenciáig terjedı hangszinteket, a legkisebb zörejeket, halk zajokat, magasabb hangokat és apró rezgéseket is képesek felfogni. Ebben a csodálatos érzékelésben, nagy fontossággal bírnak a fülek hangforrás irányába történı mozgatás képessége. A földbıl, így a patán keresztül érkezı apró rezgéseket, belsı fülükben érzékelik, vagy a külsı fülön keresztül tudják felvenni (SCHRENK, 1996). BUDIANSKY (1997) szerint, a lónak a testarányaihoz képest, elég nagy agya van, viszont az agyi tevékenységének majdnem az egészét, a mozgás koordináció teszi ki, hiszen nem egyszerő összehangolni különbözı jármódokban a négy-lábat. A különbözı tanítási típusokban, a lovak a faji sajátosságaiknak megfelelıen aratnak, sikert vagy vallanak kisebb-nagyobb kudarcot. A valódi probléma- megoldás ragadozói sajátosság, mert nekik figyelni és tanulniuk kell a zsákmányállatok viselkedését és szokásait, az elfogásuk sikerességének érdekében, viszont a növényevı állatoknak nincs szüksége erre, mert a növények nem „szaladnak” el. A klasszikus kondicionálás viszont egy sikeres tanulási folyamat, és az életben maradásukhoz szükséges. Pl. reflexes viselkedés (elugrás egy veszélyes dolog elıl) új ingerrel társul (valami furcsa zaj a bokorban) (2-3. ábra). Az operáns kondicionálás (egy ingerre válaszoló cselekvés) ugyancsak létfontosságú és két típusa létezik, a negatív és a pozitív (2-3. ábra). Habituáció – ingerekhez való hozzászokás. A habituáció egyenértékő az állat válaszának csökkenésével, vagy megszőnésével a többször ismételt ingerre (CSÁNYI, 2001). KLASSZIKUS KONDICIONÁLÁS INGER → REFLEXES VÁLASZ kutya ugrik ki megijed egy fa mögül KONDICIONÁLT INGER valami megzörren a bokorban OPERÁNS KONDICIONÁLÁS INGER → AKARATLAGOS VÁLASZ a vödörbe szóródó odamegy, figyel abrak hangja

→ POZITÍV MEGERİSÍTÉS táplálék

INGER → AKARATLAGOS VÁLASZ → NEGATÍV MEGERİSÍTÉS a kantárszárat hátralép a kantárszárat meglazítják meghúzzák

2-3. ábra: A klasszikus és operáns kondicionálás paradigmája (forrás: BUDIANSKY, 1997)

13


BUDIANSKY (1997) szerint, a képzésben olyan tanulási módszereket kell használni, amelyek a lovaknak ösztönösen könnyedén mennek, viszont a faji sajátosságának nem megfelelıt (hátralépés vagy tőz ugratása), akkor kérhetünk tıle, ha már fennáll a bizalom, a tisztelet és a szeretet egyensúlya ló és lovasa között. Ezt támasztja alá DORRANCE (1987) is, aki azt vallja, hogy a céljainkat kizárólag a lovak veleszületett, természetes tulajdonságainak megismerése segítségével tudjuk elérni. A negatív megerısítéses operatív kondicionálás tökéletes a lovak tanításához, hiszen a kényelem és biztonság a lovak életében nagyon fontos. Ha a kantárszárat meghúzzuk, kényelmetlenséget okozunk neki, erre a ló hátralép, megértve a feladatot és csak ezután engedünk, így a kényelme biztosított lesz, ezzel könnyedén és fájdalommentesen taníthatók. Ha a ló esetleg nem értelmezi a feladatot, és nem hátralép, hanem oldalra, addig kérünk tıle, amíg nem cselekszik helyesen, de következetesen se nem büntetjük, se nem jutalmazzuk (kényelem). Ha helyesen cselekedett, a nyomást levehetjük róla, így megtanítva azt, hogy mi is volt a feladat. Büntetéssel a lovaknál semmit nem tudunk elérni, csak idegessé és neurotikussá tesszük ıket, így az adott feladatra kevésbé tudnak koncentrálni, ezáltal nehezen fogják eldönteni, hogy mi a helyes azon dolgok közül, melyeket kérünk tıle ( BUDIANSKY, 1997). „A lovak néha annyira izgulnak, a jó válaszadás miatt, hogy elkezdik figyelni és igyekeznek megérteni a trénert, tehát nem arra a feladat elvégzésére összpontosítanak, amit a tréner kért tılük.” (MCCALL, 1990) A pozitív megerısítéses kondicionálás, kevésbé sikeres a lovaknál, ha étellel próbálkozunk. Ez azért van így, mert a lovak bármelyik napszakban hozzá tudnak jutni élelemhez (a ragadozókkal szemben), tehát ez nem olyan nagy motiváló erı, mint a kutyák esetében a jutalomfalat. Ezzel szemben, ha mégis jutalomfalatokkal próbálkozunk, akkor azt fogjuk elérni, hogy lovunk követelızı lesz, és állandóan keresni fogja az ételt a zsebünkben. Ha a kényelmet és a biztonságot használjuk, mint megerısítés, akkor jóval nagyobb eredményeket tudunk elérni, hiszen ez a legfontosabb a lónak. A lovak nagyon jól tanulnak vizuális, audiális és taktilis ingerekbıl egyaránt, ezért fordulhat elı az, hogy öntudatlanul olyan dolgokat tanítunk a nekik, amit nem szeretnénk; így például, ha ló mindig megijed akkor, ha lovasa oldalra néz, ez azt jelenti, hogy a múltban valóban rossz események társultak ehhez a cselekvéshez. Ezt a tulajdonságot, képzés során nagyon jól ki is lehet használni, hiszen ha megtanítottuk a lovat egy adott ingerre, akkor már könnyő bevezetni helyette egy finomabbat, ezt rávezetı kondicionálásnak nevezik (egy új ingert, már megszokott asszociációhoz társítanak). Legfontosabb itt a következetesség, tehát a sorrend soha nem borítható fel. Például az elindítás tanításánál elıször a ló nagyobb nyomásra fog elindulni, majd a képzés végén már a súlypontváltozásra is elindulással reagál. A tanulást úgy is segíthetjük, hogy több kisebb szakaszra osztjuk a feladatot, így a ló nem unja meg azt, tehát hagyunk idıt a tanultak bevésıdésére. A lovak asszociációs képessége kiváló abban az esetben, ha kis idı telik el az ok és okozat között, minél több idı telik el, annál inkább nem tudják megérteni a feladatot. Az utánzó viselkedés jellemzı faji tulajdonság, hiszen a csikók így tanulnak el sok mindent a társaiktól. Viszont a rossz szokások kialakulásának, nem mindig az utánzó képesség az oka, hanem az azonos rossz körülmények (BUDIANSKY, 1997).

14


Az utánzó viselkedés tökéletesen megmutatkozott abban a kísérletben, amikor a speciális követési viselkedést kihasználva, amit a lovak az emberek felé mutatnak, megfigyelték, hogy a kívül álló (megfigyelı) lovak utánozzák a feladatot (követést) bemutató lovat, abban az esetben, ha az a ló dominánsabb és egy csapatban volt a megfigyelı lóval. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy ettıl eltérı esetben nem teljesítették a követést (KRUEGER–HEINZE, 2008). BUDIANSKY (1997) szerint, a kutatások nem mutattak ki olyan összefüggést a taníthatósággal kapcsolatban, hogy melyik lovat – dominánsabb vagy alárendeltebb – lehet könnyebben tanítani, de az bizonyos, hogy a rangsor közepén lévı lovaknál van a legjobban egyensúlyban az önbizalom és az a engedelmesség. A ló életének a legmeghatározóbb tanulási típusa, az imprinting. A menekülı állatok esetében, az újszülött egy órán belül feláll, menekülésre készen és rövid ideje van arra, hogy megtanulja anyja szagát és hangját. A menekülı állatokra jellemzı az elsı napokban, hogy a külsı környezetre való fogékonyságuk a csúcson van, hiszen ekkor tanulják meg felismerni mindazon dolgokat, amelyek alkotni fogják majd a természetes környezetüket (MILLER, 1991). A lovak tájékozódási képessége, az I. típusúba sorolható, azaz a lovak eligazodásra képesek a tereptárgyak között, ehhez nem kell különleges képesség, csak fejlett memória. A szaglás sem utolsó a sikeres tájékozódásban, ugyanis ha eltévednek ismeretlen terepen, mindig szembeszéllel mennek, tehát ha az otthonuk ott van ahonnan a szél ered hazatalálnak, ha nem ellentétes irányba indulnak el. 2.4. MÉNESEN BELÜLI VISELKEDÉS 2.4.1. Csoportszerkezet A szőkös táplálékforrás miatt, a lovak vándorlásra kényszerültek, így a mének nem tarthatnak igényt a kancákra csupán a földbirtoklás jogán. A vadon élı lovak ménesekben élnek, amelyet egy vezérmén, maximum 5 kanca és az – még nem ivarérett – utódok alkotnak. A lovak számára a legmegfelelıbb társadalmi szerkezet a hárem, mivel a legelı változásaihoz alkalmazkodott vándorlás, nem veszélyezteti a szaporodást. A normális ménes struktúrán kívül, létezhetnek még olyan fiatalos csoportok, amelyek egyedösszetétele megosztott. Ebben a megközelítésben lehetnek fiatal ménekbıl összeverıdött, valamint 2-3 éves kancákból és ménekbıl álló olyan csoportok, amelyek saját háremet még nem alakítottak ki. Veszély esetén, támadások ellen, a védelmezı és vezetı szerepet a mén tölti be, viszont a táplálék és a pihenı helyek felkeresése, a rangidıs kanca irányítása alatt történik (BUDIANSKY, 1997). A csoportot alkotó többi kifejlett kanca, az életkorának megfelelıen következik a rangsorban, a csikók az anyjuk pozíciójában vannak egészen a választásig, ami meghatározó lesz a késıbbi pozíciójukat illetıen. Amikor a csikók – kancák és mének esetében is – elérik az ivarérettséget, távozniuk kell a csoportból. A csoporton belüli rangsorrend a lovaknál lineáris, de elıfordulnak háromszög formájú kapcsolatok, amelyek bármikor megváltozhatnak (GERE, 2003).

15


BUDIANSKY (1997) szerint, az ún. csipkedési sorrend felett létezik egy másik, hierarchikus sorrend is, ami magasabb rangú társakkal baráti kapcsolatot kialakító, alacsonyabb rendő lovaknál fordul elı, így ezek az egyedek gyakran, könnyebben hozzáférnek az élelemhez, mint azok az egyedek, amelyek meghátrálásra kényszeríttették az agresszív összetőzésben. A lovaknál megfigyelhetı a „láncreakció elv”, ami azt jelenti, hogy a rangsorba dominánsabb egyed rendre utasít egy hierarchiában alatta lévı egyedet, és ez nem áll ellent, hanem egy alacsonyabban álló egyedre hárítja át. Lovak életében meghatározó a rangsorban elfoglalt hely, tehát ha korlátozottak a lehetıségek a domináns egyed a legjobb táplálék-felvételi helyeket veheti igénybe. A rangsor, a szabadon élı lovaknál csak akkor változik, ha új egyed jön a ménesbe, illetve ha megbetegszik, vagy elpusztul a rangsor-láncot alkotó egyik tag, más körülmények között a ragsor állandó (GERE, 2003). Az állatok rangsorrend kialakításában, a következı tulajdonságok játszanak szerepet: • életkor • testnagyság és testtömeg, • konstitúció, • ivar, • egyéniség és intelligencia, • bátorság és tapasztalat. A vemhes vagy sárló kanca esetlegesen, magasabb pozíciót tud magának kivívni. A kötödés igen fontos szerepet játszik a csoportszerkezet kialakításában és stabilizálásában. A szoros kapcsolat kialakulását, egymás gondozgatása segíti elı a lovaknál, amit leginkább, a rangsorban egymáshoz legközelebb álló lovak gyakorolnak (GERE, 2003). 2.4.2. Magatartásformák SCHRENK (1996) szerint, a lovak közösségében lévı hierarchikus rangsorszerkezet a kialakítója az összes megjelenı magatartásformának, mivel az egyed dominancia helyzete határozza meg a táplálkozási és pihenési szokásait, mindemellett a mének esetében felvetıdik még a saját szaporodási sikeressége is. Ha nem lenne rangsorrend, akkor mindennap konfliktusok sokaságával kellene szembenézniük, és vérig menı küzdelemhez kellene folyamodniuk. Ha a konfliktus semmiképp nem kerülhetı el, az alárendelt állatok elfogadják helyzetüket és kitérnek a domináns elıl, így a fizikai küzdelem nem lesz a mindennapjaik meghatározója. Kifinomult kommunikációjuk lehetıvé teszi és segíti az egyedeket abban, hogy tudják rangsorbeli helyüket a csoporton belül, hiszen a fenyegetés is szükségtelenné válik és elég az odébbálláshoz akkor, ha egy domináns ló jelenik meg. Ha a rangsorban alárendelt egyed mégsem veszi tudomásul a jeleket, amelyeket a domináns mutat, akkor a feljebbálló odaharap, vagy fenyegetılég rúg. Abban az esetben, amikor az alárendelt egy csikó, gyors-harapó mozdulatokkal segíti elı a domináns ló lecsillapodását (BUDIANSKY, 1997). A lovak a rangsor kialakítással valójában az erıszakot kerülik el, tehát szükségtelenné válik a felesleges, mindennapos energiapazarlás, hiszen fizikai erıszak csak akkor fordul elı, ha még nem alakult ki a rangsor, vagy új egyed fenyegeti a hierarchia sorrendet.

16


Még a mének közötti harc sem komoly, inkább ritualizált, ami az alábbi viselkedésformákban nyilvánul meg: • pózolás, • összeszagolás, • nyerítés, • ürülék párbajban való összemérettetés. Csak azt követın kezdıdik el a fizikai harc a mének között, ha a fent felsorolt viselkedésformák lezajlottak. Elıfordulhat, hogy az összemérettetés formai része teljesen elmarad, az egyik fél túlzott agresszivitásából fakadóan, ami a máik fél megfutamodásával ér véget (BUDIANSKY, 1997). Egy kanca, rangsorbeli helye korrelációt mutat a csikók elfoglalt helyével, ami arra enged következtetni, hogy a lovak rangsorbeli elfoglalt helyüket, illetve viselkedésüket a csikókori emlékek nagymértékben meghatározzák. De az anyai hatás nemcsak a rangsorbeli helyre terjed ki, hanem a csikó késıbbi életében megnyilvánuló, fontosabb tulajdonságokra is, hiszen a csikót az anyja tanította meg táplálkozni, viselkedni és kommunikálni (BUDIANSKY, 1997). A csikó a növekedésével, fejlıdésével párhuzamosan egyre többet játszik, hiszen a patás állatok játékaiban a menekülési manıverek, a színlelt dominancia csatározások, a felfedezések és a párválasztási formák kapják a fıszerepet. A játék, nemcsak az ügyességet és az életre valóságot fejleszti, hanem erısíti mindazokat a mozgási elemeket, amelyek meghatározzák a ló életében azt az evolúciós viselkedését, amit felhasznál(t) a ragadozókkal szembeni menekülésre. A játékosság a felnıttkor közeledtével csökken, sıt a legtöbb esetben felnıtt egyedeknél nem is találkozunk ezzel a jelenséggel. Bár ez házilovak esetében nagyban függ az egyedtıl, a fajtától, a tartási körülményektıl, az általuk végzett munka mennyiségétıl és idıtartamától (BUDIANSKY, 1997). 2.4.3. Kommunikáció A nyílt, füves térségeken élı lovak ritkán kerülnek ki egymás látókörébıl, ami a vizuális jelzéseket hatékonnyá, hangjelzéseket pedig szükségtelenné teszik. A vizuális jelzések hatékonysága abban rejlik, hogy kiszőrhetı az az egyed, aki az üzenet célpontjaként szolgál. Ezzel ellentétben a hanggal történı kommunikáció esetében nem mindig tudjuk megállapítani, hogy ki az üzenet célpontja (BUDIANSKY, 1997). SCHRENK (1996) szerint, az egyedeknek megfelelı anatómiával is rendelkezniük kell a kifinomult kommunikációhoz, pl. a) Fej: Arckifejezés: a lovak fejlett arcizmokkal rendelkeznek, amely segít az érzelmeik kifejezésében. Szem: ugyancsak az érzelem kifejezésére szolgál Fej nagysága: megfelelı látóteret biztosít, így a lovak legelés közben is láthatják egymást, ezáltal kommunikációra is képesek. b) Fülek: a hang irányába való fordítása mellett a kommunikációban a helyzete ad fontos információt arra, hogy milyen hangulatban van az állat. Pl. elıre áll – figyel; oldalra áll – pihen vagy alárendelt; hátrébbáll – agressziót fejez ki. c) Orrtájék-száj: fenyegetés – orrlyukait összehúzza, a száj zárt; erıs fenyegetés – metszıfogak elıtőnnek; pihenés – laza arcizom, az alsó ajkak lazák; tisztálkodás – felsı ajkukat elıretolják, az alsó metszıfogak kissé elıtőnnek.

17


d) Farok: felizgatott – farokrépáját felemelve tartja, farkát jobbra-balra mozgatja; nyugodt, elengedett – nyugodtan tartott farokrépa, lengedezı farok. e) Mozgás: pl. ha egy domináns ló, odamegy egy rangsorban alacsonyabban álló, legelészı egyedhez, akkor az ki fog térni elıle anélkül, hogy a legelést abbahagyná, illetve, hogy a rangsorban magasabban álló ıt, látható fenyegetéssel, kényszerítené erre. f) Testtartás: pl. magasan tartott nyak – imponálást, agresszív fenyegetést, valamire való odafigyelést jelent; alacsonyan tartott nyak – megalázkodó állatot és pihenést jelent. Egymás között a lovak folyamatos interakcióban vannak, tehát folyamatosan jelzéseket adnak le, válaszolnak és reagálnak. Az egyed kommunikációja tükrözi azt a hangulatot, egészségi állapotot, rangsorbeli elhelyezkedést, ami az adott egyedre jellemzı (BUDIANSKY, 1997). A hangadással a lovak félelmet, meglepettséget (horkantanak), örömöt (nyerítés), elutasítást (csipogó hang) fejeznek ki, azzal a különbséggel, hogy mindegyiket más-más hangfrekvencia szinten hallatják. Egymás között az anya és csikója, mén és kanca, illetve egy ménestıl eltávolodott ló és a ménes között, a kapcsolatnak megfelelı, szokott hangkommunikáció történik. A szag alapján történı kommunikációnak fıleg a szexuális viselkedésekben van fontos szerepe. A mén, a sárló kancát ürülékének, illetve vizeletének megszaglásával ismeri fel. Mivel a vadon élı ménesek kerülik egymás társaságát, így információhoz a másik ménes ménjérıl, kanca állományáról, a sárló kancák számáról és, hogy mikor hagyták el azt az adott területet csak szagok alapján juthatnak. A szagok nagy jelentıséggel bírnak egymás felismerésében az anya-gyermek viszonyban is. Hiszen az eltávolodott csikó miután hangja alapján felfedezte anyját, szaga alapján ismeri fel (SCHRENK, 1996). 2.5. A TERMÉSZETES KÉPZÉS ALAPJAI 2.5.1. Természetes képzés történeti áttekintése „A lovat az ember annak érdekében kívánja lovagolni, hogy kiaknázza azt a mozgást, könnyedséget, amit a ló lovas nélkül, a szabadban képvisel. De ez csak akkor helyes, ha olyan lovat kapunk eredményképpen, amelyik jól érzi magát lovasa alatt. Ezt pedig valamennyien felismerik, akik látják a lovat lovasa alatt!” (XENOPHON, 2004) A Nagy Sándort szolgáló Xenophon tábornok volt az elsı személy, akinek fennmaradtak írásai a lovak kiképzésével, idomításával kapcsolatban. Idézetében felismerhetjük a klasszikus kiképzés napjainkban ugyanúgy alkalmazott, örökérvényő követendı elveit. Klasszikus kiképzık valamennyien lovaik erejének, egyensúlyának és ügyességének fejlesztésén keresztül kívánják elérni céljaikat. Ez idıvel azt eredményezi, hogy a ló könnyedén és örömmel teljesíti az egyes feladatokat lovasa súlyát viselve valamennyi jármódban, bármilyen irányban azzal megegyezı módon, ahogyan azt lovas nélkül tenné. Annak ellenére, hogy az említett feladatok végrehajtása könnyednek tőnnek amikor azokat szabadon hajthatja végre, a lovas súlyának hátára kerülésével mindez nehézzé válik számára. Számos év helyes, óvatos és szisztematikus munkájába kerül, hogy sérülés nélkül lovasa súlyának hordása mellett a szabadon végrehajtott módhoz hasonlóan képes legyen végrehajtani feladatokat (RITTER, 2005).

18


PLUVINEL (1989) szerint: „legfontosabb szempont, hogy sose vegyük el lovunk kedvét, amellyel elveszíthetjük természetes énjét is. Ez olyan, mint amikor az illatozó gyümölcs, ha egyszer elveszíti illatát, akkor végleg elveszíti azt.” Pluvinel-nek nem tetszett tanárai, Batista Giovanni Pignatelli és a magasiskola szerő lovaglás alapítója Federico Grisone által alkalmazott erıszakos ló kiképzési módszer. Teljes mértékben ellene volt a lovakkal szembeni kínzásnak és erıszaknak, amely eszköze volt a lovak kiképzésének. İ volt az elsı ismert lovagló mester Xenophon után, aki a ló lelkét figyelembe vette a képzés és oktatás során. Amikor a lovakat mások csak a lovaglás eszközeként kezelték, Pluvinel egy hihetetlenül érzékeny élılényként állt hozzájuk, amely megmutatkozott a velük való munkájában is. Mindig megpróbálta elérni a lovakkal, hogy azok saját akaratukból hajtsák végre a feladatokat nem pedig erıszakkal rájuk erıltetve. Annak ellenére, hogy korabeli képeken megtalálható, Pluvinel a „kudarc egyértelmő formájának” tartotta a sarkantyú és a pálca használatát. Nyilvánvalóan a mindent megelızı vagy helyettesítı használatra, és nem a helyesen alkalmazott módjára utalt. Általa használt lovaglópálca egy 120 cm hosszú pálcarészbıl és egy 180 cm hosszú fonott borcsapó részbıl állt. Ez teljes mértékben megegyezik azzal a pálcával és csapóval, amelyet ma egyes natural horsemanek használnak (MÉSZÁROS, 2007). „A kiképzés mővészetének mindig követnie kell azt, amit a természet (anya) diktál, attól eltérni sosem szabad! İ a világ Úrhölgye, akinek mindig engedelmeskedni kell!” (CAVENDISH, 2000) RITTER (2005) szerint, William Cavendish (1592-1676), New Castle elsı grófja a legmélyrehatóbb nyomot hagyó XVII. századi kiképzı-író. Elsı könyve francia nyelven jelent meg 1657-ben, antwerpeni számőzetése alatt. Anyanyelvi elsı kiadása 1667-ben történt. Mivel az író olyan mélységben volt képes értelmezni a lovak viselkedését, pszichológiáját, amelyeken keresztül értékes gyakorlati tapasztalatokat szerzett, fedezett fel és vetett papírra, hogy írásai a klasszikus ló kiképzés egyik mérföldkövévé váltak. Leírt kiképzési módszerei idıtállóak, örökérvényőek. Tapasztalatait ajánlatos komolyan venni. Habár Cavendish 1900 évvel késıbb élt elıdjénél, Xenophonnál, mégis ugyanazoknak a fontos tényezıknek a hangsúlyozásával folytatja vagyis, hogy a „Természet” határozhatja meg egyedül a lovak kiképzését, annak irányát és sebességét. Ez nemcsak arra vonatkozik, hogy mely mozdulatokat és milyen sorrendben tanítunk meg lovunknak, illetve azt ahogyan kivitelezendıek, hanem azt is, hogy ennek a kiképzésnek a haladási sebessége lovanként eltérı. „Egyedül a természet határozhatja meg helyesen, hogy lovunk mikor áll készen egy új feladat elsajátítására. Bármely tréning módszer, amely megkerüli a természet által diktált haladási sebességet, ahogyan az egyes mozdulatok és manıverek lovagolandóak, amely a ló természetes fejlıdésével, erısödésével, ügyesedésével ellenkezik nem hívható klasszikusnak!” (CAVENDISH, 2000) L’HOTTE (1997) szerint: „a klasszikus kiképzés egy olyan tréning rendszer, amelynek irányelveit a természet határozza meg. Célja, pedig, hogy a lovaglás mővészetén keresztül tökéletesítsék a ló természetes jármódjait. Amennyiben a ló jármódjai vagy a végrehajtott mozgássorozatok a munka során módosulnak a természeteshez képest, akkor a kiképzés (lovaglás) nem nevezhetı klasszikusnak.” Alexis François L’Hotte tábornok (1825-1904), mint a Saumuri Cadre Noir vezetı lovasa a XIX. század egyik legkiemelkedıbb francia lovas személyisége volt. Szintén kihangsúlyozta, hogy a klasszikus kiképzésnek tiszteletben kell tartania, és követnie kell a Természet diktátumát.

19


Egyben el kell utasítani a feladatok és a jármódok természetellenes és excentrikus kivitelezését, mint például a vágta három lábon-t vagy a hátrafelé vágtát, amelyeket a híres James Fillis gyakorolt (RITTER, 2005). „A siettetett és durva ló kiképzés csak felszínes, látszateredményekhez, a mozgás természetestıl eltérı módosulásához, mindezeken keresztül, pedig a lovak idı elıtti egészségkárosodásaihoz, sérüléseihez vezet! A természet nem megerıszakolható!” (PODHAJSKY, 2005) MÉSZÁROS (2007) szerint, Alois Podhajsky (1883-1973) a Bécsi Spanyol Lovas Iskola egykori vezetıje munkássága során kifejezetten a Természet által „diktált” kiképzési idı megadására koncentrál. A lovak izomzatának erısítése, az állóképesség és ügyesség fejlesztése az elengedettség megtartása mellett a legjobb kiképzési módszer alkalmazásával is sok idıbe kerül. Amennyiben a lovas felgyorsítja a munkát, úgy annak árát a ló egészségével fizeti meg. Az egymástól több mint kétezer évnyire levı és négy eltérı országból származó idézetek között kifejezett hasonlóságot vélhetünk felfedezni. A ló iránti szeretetet és a természet törvényeinek, törvényszerőségeinek tiszteletét, amelyek a klasszikus lókiképzés gerincét alkották évszázadok során a klasszikus kiképzés elveit ápoló, gyakorló és fejlesztı országok lovasainak körében az írott történelem kezdetétıl napjainkig. Azon lovasok, akikbıl hiányzik a felsorolt elvek tiszteletben tartása és hő alkalmazása, nem tekinthetıek klasszikusnak. 2.5.2. A Magyar kiképzı mesterek Magyarországon a lókiképzés csúcsa a XX. század elejére, közepére tehetı, amikor Örkénytábor, a Magyar királyi Lovaglótanárképzı és Hajtóiskola, a fénykorát élte. Sajnos a II. világháború és az utána következı politikai változások következtében Örkénytábor megszőnt és az ott tanuló, illetve tanító tisztek a politikai üldöztetés miatt szétszéledtek. Például Némethy Bertalan az Amerikai Egyesült Államok díjugrató válogatottjának lett az edzıje, Endrıdyt pedig az angol válogatott trénerévé tették. Kiváló tisztek sora végzett még Örkénytáborban: Szemere Csaba, Platthy József, Monspart Gábor, Máchánszky Gyula, Kókay Pál, Dr. Kósa-Reznek Jenı (ERNST, 2001). „A leghatékonyabb és leggyakorlatiasabb lovaglási módszer a ló finom meggyızésén, azaz a ló mentális együttmőködésének elérésén alapul, ami erıszak alkalmazása nélkül kiegyensúlyozottá teszi az állat testi tevékenységeit.” (ENDRİDY, 1998) Ugyan ı úgy véli, hogy a lovaglási módszereket két típusba lehet sorolni, az egyik típus, amelyik a ló „nyelvéhez” alkalmazkodik, a másik típus amely sajátságaik folytán kevésbé érthetıek számukra, idegenek tılük. Az elsı esetben a „nyelv” érthetısége miatt a ló gyorsan és engedelmesen reagál, a másik esetben viszont a lovas a saját nyelvét akarja a lóra ráerıltetni, ez nehézséget okoz a lónak a megértésben, és ellenállás jelei mutatkoznak. „Szem elıtt tartva a ló szükségleteinek kielégítését, a lovasnak – lévén ı az „okosabb”– mindent meg kell tennie azért, hogy a ló ösztönös nyelvét megértse, és ezt alkalmazva tartsa fenn vele a párbeszédet.” (ENDRİDY, 1998) „A legfontosabb az a képesség, amely lehetıvé teszi annak a kommunikációnak a megtalálását, amely szükséges a ló bizalmának megnyeréséhez, elkerülve így az összezavartságot és a meg nem értést, ami viszont mindig kedvetlenséghez és ellenszegüléshez vezet.” (NÉMETHY, 2007)

20


Nem használhatjuk csupán az izomerınket a lovagláshoz, mert empátiára is szükség van a ló iránt, amely nem a gyengeséggel egyenértékő, hanem az egészséges józan észt jelenti, amely biztosítja az eredményességet (NÉMETHY, 2007). 2.5.3. Természetes képzés jelenkora MÉSZÁROS (2007) szerint, ma már a természetes lókiképzık sora nem katonatisztbıl áll, hanem fıleg cowboyokból. Ez a világ óriási változásának és az ember természethez való hozzáállásának a megváltozásában rejlik. Mert, ha végig nézzük a történelmi személyiségeket, mind katonatiszt volt, akinek élete múlt azon, ha rosszul képezte a lovát. Egész életüket a lovaglás tette ki, része volt hivatásuknak. Manapság az emberek többsége csak hobbiból lovagol, esetleg versenyeznek, de egyik út sem kéri számon az igazi lovas tudást, mert már nincsenek életveszélyes helyzetek (vadak, háború) és idı sincs annyi, hogy lovaglás mővészetébe bele mélyedjenek. A másik ok, ami még a változáshoz vezetett, hogy a lovak képessége is javult a kiváló tenyésztés által. Ezáltal kisebb energia befektetéssel jobb eredményeket lehet elérni, mint ezelıtt 50 évvel. Mivel a tudás és a lovasok rendelkezésére álló idı csökkent, így sokan az erıszakhoz nyúlnak, mint megoldáshoz, hiszen a ló menekülı állatfaj révén megfélemlíthetı, befásítható, így az eredményesség ilyen módon is kihozható belıle. Ezt a jelenséget egy régi magyar közmondásban a követkıképp fogalmazták meg: „Ha a lovastudás véget ér, elkezdıdik a durvaság és a kegyetlenség.” „Ha már most (1934) az idık folyamán egyre fogynak, ritkulnak azok az iskolák, amelyek oktatókat és mestereket nevelnek, ennek természetes következménye, hogy a jó lovaglótanárok is mindig kevesebben lesznek, míg végül a lovastudomány a lovaglómővészettel együtt szintén teljesen elsorvad és kivész.” (MOYS, 2003) Magyarországon a katonatisztek vagy szétszéledtek a világban, vagy itthon maradtak, de nem tudták olyan eredménnyel átadni tudásukat, mint a külföldre menekült társaik. Az igazi lovas emberek száma nem csak itthon, de a világban is egyre csökkent. Ezzel is magyarázható, hogy a kiképzésre, illetve a lovaglási szokásokra az erıszak alkalmazása és gyakorta a hozzáértés hiánya jellemzı. LAMB és MILLER (2005) szerint, a XX. század végén már csak azok maradtak igazi lovasok, akik nem foglalkoztak a világ változásaival, hanem a természet közelébe maradtak és együtt dolgoztak az állatokkal, harmóniában azokkal. Nem lehet ugyanaz a kapcsolat ló és ember között, mintha minden nap együtt dolgozunk, és csak egymásra számíthatunk, vagy ha csak úgy heti rendszerességgel kilátogatunk hozzá. Ezért indulhatott el ez az új módszer, vagyis az elfeledett régi lovagló szemlélet Amerikából, a cowboyoktól. Hiszen ık még tényleg naponta együtt dolgoznak lovukkal, így kénytelenek megfigyelni ıket és az ısidık óta fennmaradt tudást nem elfelejteni. Elsıként a világ Monty Roberts nevét ismerhette meg, aki azzal segített a lovas társadalomnak, hogy megmutatta a lovakkal számukra érthetı módon is lehet kommunikálni. Viszont, csak a képzés kezdeti szakaszának problémáihoz adott kulcsot az emberek kezébe, a „csatlakozás” nevő módszerével. Érdeme az, hogy felhívta a lovasok figyelmét arra, hogy próbálják meg a lovak szemszögébıl szemlélni a világot. Jelenleg a legismertebb natural horseman Pat Parelli, aki − Bill és Tom Dorrence valamint Ray Hunt utódjaként − feleségével, Linda Parellivel közösen fejlesztett ki és terjesztett el a világon a hétköznapi ember számára is érthetı képzési technikát az ún. „hét játékot”, aminek segítségével bárki könnyedén megtanulhat a lovával kommunikálni.

21


Parelli csak „annyit” tett, hogy a hétköznapi ember számára bonyolultnak tőnı lókiképzést leegyszerősítette és rendszerbe foglalta. Ezzel a városi embert közelebb vitte a természethez. Elıször úgy tőnhet ez teljesen más, mint amit eddig tanultunk, ez igaz is az elmúlt húsz évre, de nem igaz az elmúlt ezerre (2.5.1 fejezet). „Minden emberi tevékenységben bizonyos szerencsés emberek tehetségesebbnek születnek, és így gyorsabb és jobb eredményeket érnek el, mint mások. Ezt általában csupán a belsı természetes adottságnak és ösztönnek tulajdonítják. De még ezen kivételes egyéniségeknek is szükségük van szisztematikus vezetésre és irányításra. A többségnek természetesen még nagyobb szüksége van jól bevált, követendı rendszerre, mert az ilyen kompenzálni tudja a természetes ösztön hiányát.” (NÉMETHY, 2007) 2.5.4. A természetes lókiképzés rendszere Többek (GOODWIN, 1999; IRWIN, 2001) szerint a ló és ember közötti kapcsolat a ragadozópréda viszonytól a baráti kapcsolatig terjedhet. Ez számos konfliktust eredményez a lovak és az emberek részérıl egyaránt. Csak a konfliktusok eredetét és természetét vizsgálva tudjuk megérteni a lovakkal való bánásmódot, és ezáltal minimalizálni, a ragadozó-préda viszonyból származtatható, kedvezıtlen viselkedés szokásokat. "A lovak képezhetık számukra természetes módon, kommunikáción, megértésen és pszichológián keresztül, szemben a napjainkban alkalmazott kiképzési módszerekkel, amelyek mechanizáción, megfélemlítésen és megalázáson keresztül mőködnek.” (PARELLI, 2003) A ló bármikor is fog születni mindig ugyanazok lesznek az ösztönei ezért a leggyorsabban, leghatékonyabban és a legmaradandóbban, csak velük született adottságaik figyelembevétele mellett tudunk velük haladni, eredményesek lenni. Elsı lépésként el kell érni, hogy a ló barátságos legyen és bízzon az emberben. Ezt követıen az embernek meg kell tanulnia nem ragadozóként viselkedni. Ennek köszönhetıen a ló egyre nyugodtabbá válik, és úgy kezd el reagálni a vele foglalkozó emberre, mintha az egy másik ló lenne. Ha ez már mőködik, akkor az ember belép a hierachiába, és annak alfa egyedeként lova vezetıjévé válik (MÉSZÁROS, 2006). MÉSZÁROS (2006) szerint, az alfa pozíció elérésének nincs és nem is lehet köze az agresszivitáshoz, semmilyen ragadozószerő viselkedéshez vagy egyéb érzelmi kitöréshez. Ehelyett ez megfelelı, magabiztos magatartással érhetı el. Amikor egy új ló érkezik egy már régebben együttlévı csapathoz az új lónak nem kerül semmi másba az alfa státusz elérése, mint megfelelı kisugárzású viselkedésbe, nézésbe. Amennyiben az ember alfa pozícióba kerül lovához, akkor nemcsak barátságos lesz lova, hanem tisztelni is fogja, mint ahogyan az alfa lovat is tisztelné. Ebbe, pedig nem fér bele a csipkedés, a harapás, az odébb tolás vagy akár az engedetlenség. Törvényszerő, hogy valamennyi – veleszületett – ellenkezési reflex3 megszőnik, mivel már nincs rá szükség. Ha az ember bebizonyítja, hogy ı többé nem ragadozó, ráadásul tud alfája lenni lovának, akkor lova olyan nyugodttá válik, mint ahogyan a vadonba tenné. Egyben lovunk azzal megegyezı biztonságban is fogja mellettünk érezni magát. Az alárendelt ló se többet se kevesebbet nem akar mozogni, mint amennyit az alfa ló vagy ember kér. Tehát a lovasaik alatt tipegı topogó vagy tötyögı lovak nem néznek fel lovasaikra, mint alfájukra. Vagy nincs bebizonyítva, hogy nem ragadozó ül rajtuk, ezért rohannak, vagy nem mennek elıre. 3

Az ellenkezési reflex, az amelynek segítségével a ló meg kíván szabadulni a ragadozótól vagy ellenáll egy másik lónak.

22


A természetes ló kiképzést azért kezdjük földön, mert a lovak is egymás mellett vívják ki pozíciójukat. Ráadásul, ha figyelmesen tanulmányozzuk a komoly hagyományokkal rendelkezı kiképzı iskolákat, úgy mint a spanyolt, a portugált vagy a franciát, akkor rá kell jöjjünk, hogy számos dolgot a földrıl tanítanak meg lovaiknak, azelıtt, hogy felülnének rájuk. A mai hétköznapi (nem természetközeli) ember számára ez azért is fontos, mert megtanul a ló körül mozogni, koordinálni magát és az alapvetı viselkedési szabályokat. Ha már a lovunk szemében mi vagyunk a vezetık, akkor lehet a hátára ülni és ugyanezt a stratégiát folytatva képezni ıt. Maga a képzés nem tér el a régi klasszikus elvektıl, csak jobban részletekre van bontva. Ezáltal válik érthetıvé minden típusú, és szintő lovas számára (MÉSZÁROS, 2005). COOK (1999) szerint, a természetes lókiképzésben a felszerelés nagyban különbözik a megszokottól. A kezdık elıször csak kötıféket és hosszú vezetı 2-1. kép: Kezdık alapfelszerelései szárat, valamint egy répapálcát (forrás: www.mgy.hu) használhatnak. Ez azért szükséges, mert meg kell tanulni azt, hogy nem fizikálisan, azaz eszközökkel, magunknál ott tartva kell kontrolálni a lovat, hanem érthetıen kommunikálva, a ló megtanulja, hogy a világon a legjobb hely csak mellettünk lehet. Ehhez kell olyan eszköz, ami kiegészíti emberi testünk hiányosságait, mivel sem erıs fogakkal, sem megfelelı hosszúságú lábbal nem rendelkezünk. Tehát az eszköz jelen esetben segítségként szolgál nem pedig a fizikai erınk fitogtatására. Ha a lóval való kapcsolatunk javult, akkor a kötél hosszúsága nıhet, így növelve a dominancia hatókört, illetve egy idı után le is vehetjük a kötıféket és szabadon, mint ló a lóval kommunikálhatunk egymással. A lovagláshoz a kezdetekben ugyancsak kötıfék alkalmazható, ami a kapcsolat javulásával levehetı, és egy nyakmadzaggal helyettesíthetı. Ha már kialakult a független ülés (sok szırén lovaglástól) és független kéz, akkor tehetünk fel kantárt és nyerget a lóra. A felszerelés nélküli lovaglás egy része csak annak, ami ezzel a módszerrel elérhetı, ugyanakkor nem is biztos, hogy ez mindenki számára vonzó. Ami viszont mindennél fontosabb, hogy a természetes ló és lovas kiképzés biztonságot ad, hiszen barátságos és tisztelettudó lovakat és a ló reakcióit ismerı embert eredményez (MÉSZÁROS, 2006). A természetes lókiképzést alkalmazó embereknek, ez radikális változást jelent, amit ık abban látnak, hogy egy szemmel láthatóan jobb módszert kínál fel a lovakkal kapcsolatban (BIRKE, 2007).

23


2.5.5. A ló néhány tulajdonságának használata a képzésben Menekülı állatfaj A ló napjainak nagyobb részét legeléssel töltötte azért, hogy energia-szükségletét fedezze, ezt viszont csak biztonságos környezetben tudta végrehajtani. Amennyiben ezt az állapotot, bármely ismerıs veszély vagy ismeretlen inger megzavarta, úgy arra újbóli biztonságuk elnyerése érdekében elsıdlegesen – gondolkodás nélkül – meneküléssel válaszoltak (SCHRENK, 1996). A tulajdonság képzésbeli megjelenése SZERDAHELYI (2003) szerint, menekülı faji sajátosság a ló kiképzésében „elıreigazítás”, „elıre lovaglás” kifejezésekben köszön vissza. Ezáltal ha a ló az ellenfeszítés, elferdülés, vagy visszatartottság, azaz az ellenkezés jeleit mutatja, ezt a lovas elırelovaglással könnyedén le tudja küzdeni, úgyszólván ki tudja hajtani a lóból. Ugyanakkor PARELLI (2003) ezt azzal magyarázza, hogy a lónak a menekülés egy kényelmetlen állapot, a biztonsággal, a nyugalommal szemben. Így ha tudatosan nem teljesíti a feladatot, amit kértünk tıle, akkor elıre hajtással könnyedén rá tudjuk venni erre, ha teljesítette azt, akkor békén hagyjuk. Ezáltal könnyedén meg fogja érteni mit is szeretnénk tıle. Elkövethetı hibák JACKSON (1997) szerint, ne büntessük a lovat, ha megijed valamitıl, mert azt akkor ösztöneitıl vezérelve, tehát teljes joggal teszi. Tehát az ijedés pillanatában történı büntetés csak mélyíti a félelmet és legközelebb még jobban fog félni (asszociációs képesség) (4.2.1 fejezetben leírtak szerint). Leggyorsabban deszenzibilizálható – megnyugtatható – állatfaj BUDIANSZKY (1997) szerint, ez a tanulási típus azért alakult ki, mert a lovaknak egy állandóan változó környezethez kellett alkalmazkodniuk, és ha a viselkedésük csak a génekben lett volna rögzítve, ez a faj már kihalt volna. A hozzászokás azért is fontos, mert a lovaknak azt is meg kellett szokniuk a vadonban, hogy vannak olyan zajok, amelyek után nem következik veszély, ezért egy idı után nem reagálnak rá. A tulajdonság képzésbeli megjelenése Ha olyan problémával találnánk magunkat szemben, hogy a lovunk fél valamilyen tárgytól, pl. zacskó. Akkor nem elkerülni kell, vagy jó nagyot rácsapni a farára, ha megijedt tıle, mert ezzel csak mélyítjük a félelmét (és számunkra nem kívánatosan rögzítjük, a zacskót, mint ingert), hanem addig kell rázni, zörgetni, amíg a hang és látvány ingert meg nem szokja. Ezt az állapotát a ló megfelelı jelekkel adja tudtunkra: szájtevékenység (rágás), a fej mélyre engedése lépésben, ügetésben és vágtában a nyugodt, kiegyensúlyozott prüszkölés, állásban, pedig az ásítozás és kisebbedı szempillantások jelzik a mentális nyugodtság meglétét. Ekkor tudhatjuk, hogy lovunk megbízik bennünk, tisztel és kért feladatot készségesen végre is hajtja ( HUNT, 1978). Elıforduló hibák ERDİDY (1937) szerint, gyakran látunk arra példát, hogy a lovat folyamatosan rúgdosni kell ahhoz, hogy megfelelı ütemben haladjon elıre, sokszor még sarkantyú használata ellenére sem hajlandó iramán, illetve sebességén változtatni. Ez azért fordulhat elı, mert a lovas hozzászoktatta a lovat a folyamatos rúgdosáshoz, így a lónak csak az ennél nagyobb fájdalom okozás esetén tőnik fel, hogy élénkebben kellene haladnia.

24


Hierarchikus társadalomban élnek A ménesben valamennyi egyed alá- és fölérendeltségi viszonyban áll egymással. Ez annyit jelent, hogy két egyed közül az egyiknek mindig vezetınek, azaz javaslattevınek kell lennie, a másiknak pedig követınek, azaz javaslat elfogadónak (SCHRENK, 1996). JACKSON (1997) szerint, ez teszi lehetıvé, hogy a lovak számára érthetı módon viselkedı ember lova vezetıjévé váljon. A tulajdonság képzésbeli megjelenése ERDİDY (1937) szerint, „Szárak kirágatása”, azt mutatja be, hogy a ló a lovas által megnövelt „keretet” örömmel és készségesen kitölti-e lefelé, elıre mutató irányba. Ezáltal azt mutatva, hogy fıt hajtok elıtted, elfogadlak javaslattevımnek, nyugodt vagyok, és biztonságban érzem magamat melletted. Elıforduló hibák Sokszor az ember a ló tiszteletét és bizalmát mesterségesen akarja elérni az által, hogy addig üteti a ló száját a zablával, míg a ló rá nem ébred arra, hogy ha lefelé nyújtja a nyakát, akkor abba marad a fájdalom. Ez teljesen érthetı, hiszen ez faji tulajdonságuk, hogy ha erıs nyomást észlelnek, az elıl ki kell térni. De ez sosem lesz egyenértékő a bizalmon keresztül elért eredménytıl. „Ezt a tartást a lovasok nagy többsége a ló magasan hordott, gömbölyően ívelt nyakában és függılegesen tartott fejében képzeli el. Ennek minél gyorsabb elérésére való törekvésükben fáradságot nem ismernek, és nem válogatnak az eszközökben, hogy ezt állandóan meg is tarthassák. A lovasok zöme részére a „tartás” külsı formájának elérése és annak minden áron való biztosítása a fontos. Nem törik a fejüket azon, hogy ennek a hın vágyott „tartásnak” miként és milyen feltételek mellett kell kialakulni és állandósulnia, mert nincsenek tisztában azzal, hogy a „helyes tartás” a lovas erre irányuló befolyása és kezének hatása nélkül, mint a járás helyes mechanikájának logikus eredménye önként kell, hogy adódjék”. (ERDİDY, 1937)

25

ANYAG ÉS MÓDSZER

3. ANYAG ÉS MÓDSZER 3.1. A VIZSGÁLAT ANYAGA 3.1.1. Összehasonlító méretfelvétel A hagyományos méretfelvételi eszközökkel, valamint a digitális videofelvétellel és számítógépes programmal (VATEM) meghatározott méretek összehasonlító elemzéséhez 48 egyedet vizsgáltunk, de a végleges kiértékeléshez 13 lovat ki kellett zárni a rossz fókusz beállítás miatt, az eredmények torzulásának elkerülése érdekében. Így a vizsgált állomány létszáma 35 ló. Az állomány kiválasztásánál szempont volt, hogy egymástól korban, ivarban és fajtában eltérı egyedek szerepeljenek. Minden egyednél a 3-1. táblázat: 3-1. táblázatban A hagyományos módszerrel mért és a számítógépes programmal feltüntetett 9 méremeghatározott méretek tet hagyományos magassági méretek hosszúsági méretek módon, és számíN = 35 tógépes program mar farbúb hátközép fartı mellkas alkar szár far ferdetörzs segítségével is (cm) meghatároztuk. 3.1.2. A képzési formák hatásvizsgálata A vizsgálathoz a lóállományt, a képzési módszer szerint, két csoportra osztottuk. Az egyik csoportot a természetes képzésben részt vevı, a kontroll állományt pedig a hagyományos képzésben résztvevı lovak alkották. Természetes képzésen a 2.5 fejezetben leírtakat értjük, hagyományos képzésen, pedig minden más módszert, amely a természetes idomítással és tanítással nem egyenértékő. A vizsgálati állomány létszáma a vizsgálat idıtartama alatt változott. Ennek két fı oka volt. Az egyik, hogy a lovak kisebb sérülések miatt nem dolgoztak több hónapig, a másik, hogy a tulajdonosok egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudtak foglalkozni a lovaikkal. A természetes képzés esetében a mérések kezdetekor 21 egyed szerepelt, ebbıl a második mérésre, az egyedszám 15-re csökkent, míg a harmadik mérésnél, már csak 13 egyed maradt, amelyekkel rendszeresen, kiesés nélkül, folyamatosan foglalkoztak. A kontroll csoport esetében az induló létszám 28 egyed volt. A második mérésre 23, a harmadik mérésre, 16 egyedre csökkent az állomány. A 3-2. és 3-3. táblázatok tartalmazzák összefoglalóan a vizsgálatban résztvevı lovak jellemzı paramétereit. Természetes képzésben részt vett lovaknál (3-2. táblázat) kezdınek tekintjük mindazokat, amelyekkel még csak „földön dolgoznak”4 és a méréstıl számított 1 hónapon belül, kezdték el az új képzési módszert. Azokat a lovakat, amelyekkel földön és lovon egyaránt dolgoznak, illetve legalább 1 éve már ezzel a módszerrel képezik ıket, tekintjük középhaladónak.

4

A „földön dolgoztak” kifejezés azt takarja, hogy a képzés elején csak a ló mellett és nem lovagolva történik a foglalkozás, ekkor tanulja meg a ló és a lovas egyaránt a közös kommunikációs jeleket.

26

ANYAG ÉS MÓDSZER

Haladók kategóriába azok a lovak kerültek, amelyek már kötıfék nélkül, idomítási és ugratási feladatokat tudnak végrehajtani, és legalább 2 éve természetes képzésben vesznek részt. 3-2. táblázat: Természetes képzésben résztvevı csoport

Váckisújfalu

Helyszín

Göd

Szıd

Csabdi Tatabánya Csemı

Ló neve Zsivány Zodi Danton Boci Sophie Rose Tomi Dior Tramini Commander Csillag Afrodité Patrik Matador Lord Irottkı Gyöngy Érték Talány Jalta Émi

Szint K

KH

H

K K KH KH K K K K K K

Ivar Herélt Herélt Herélt Kanca Kanca Kanca Herélt Kanca Kanca Herélt Herélt Kanca Herélt Herélt Herélt Herélt Kanca Kanca Kanca Kanca Kanca

Fajtája Magyar félvér Kisbéri félvér Nóniusz Quater horse Magyar félvér Bajor félvér Kisbéri félvér Magyar sport ló Furioso Angol telivér Shagya arab Magyar félvér Magyar félvér Magyar félvér Magyar félvér Magyar félvér Magyar félvér Nóniusz Magyar félvér Kisbéri félvér Magyar félvér

Életkor (év)

Kiesés oka

17 ND 10 13 12 14 11 9 17 14 6 8 10 11 13 15 11 12 10 13 19

ND

sérült ND ND ND

ND ND

Jelmagyarázat: K= Kezdı; KH= Középhaladó; H= Haladó; ND= Nem dolgozott

A kontroll esetében (3-3. táblázat) kezdınek nevezünk minden olyan lovat, amely valamilyen hosszú távú betegség, vagy csak néhány hónapos pihenés után, újból elkezdett dolgozni. A közép haladó csoportba, a hobbi célra tartott és nem versenyzı ló tartozik. Haladóknak tekintettük azokat a lovak, amelyek versenyeken vesznek részt és folyamatos felkészülésben, edzésben vannak. A 3-2. és a 3-3. táblázat tartalmazza a lovak nemét is, de nagy hangsúlyt ez nem kapott, mivel a kancák és heréltek között nincsen nagy különbség az izmosodás tekintetében. Méneket nem mértünk, mivel a rendelkezésünkre álló lóállományban csak kancák és heréltek voltak. Az egyedek többsége – fajtájukat tekintve – félvér, de egy-egy angol és arab telivér is szerepel mind két csoportban. A vizsgálatba csak 6 évnél idısebb egyedek vontunk, mivel erre az életkorra a lovak kifejlıdnek. Így próbáltuk meg kiküszöbölni a növekedésbıl adódó méretváltozást.

27

ANYAG ÉS MÓDSZER

3-3. táblázat: Kontroll csoport Helyszín

Zsámbék

Váckiújfalu

Fenyves

Örbottyán Babat Szıd Kéttornyos

Ló neve Kemír Carmen Rulett Joe Johny Bambusz Borbolya Inka Maszat Sirkán Nimród Fesztivál Napfényes India Bonifác Huncut Leila Berci Alfa Suzi Sanzon Corina Darázs Lidérc Döme Kapitány Herceg Nara

Szint

Neme

K KH KH KH KH KH KH KH KH H H H H H H H H H H K K K K K K K K K

Herélt Kanca Kanca Herélt Herélt Kanca Kanca Kanca Herélt Herélt Herélt Kanca Herélt Kanca Herélt Herélt Kanca Herélt Herélt Kanca Kanca Kanca Kanca Herélt Herélt Herélt Herélt Kanca

Fajtája Arab telivér Magyar sport ló Magyar sport ló Magyar félvér Magyar félvér Magyar félvér Nóniusz Magyar félvér Magyar félvér Magyar félvér Magyar félvér Magyar félvér Angol telivér Magyar félvér Magyar félvér Magyar félvér Lipicai Holsteini Kisbéri félvér Magyar félvér Magyar sport ló Magyar sport ló Kisbéri félvér Magyar félvér Magyar félvér Magyar félvér Kisbéri félvér Shagya arab

Életkor (év) 18 8 11 14 14 9 12 9 12 11 13 9 14 13 14 17 15 8 5 10 6 7 7 15 8 15 15 7

Kiesés oka

ND ND

ND

ND ND Sérült ND ND Túl fiatal ND

Sérült

Sérült

Jelmagyarázat: K= Kezdı; KH= Középhaladó; H= Haladó; HK= Hagyományos képzés; ND= Nem dolgozott

3.2. A VIZSGÁLAT MÓDSZERE 3.2.1. Az összehasonlító méretfelvétel módszerei A hagyományos méretfelvételi módszer esetén, mérıbotot használtunk. MIHÓK (2004) szerint, a szakszerő méretfelvétel elıfeltétele a nyugodt környezet, vízszintes (nyílt, egyenes) talaj, a természetes testtartás, lábak egyenletes terhelése, valamint a szabványos mérıeszközök gyakorlott használata. Mivel a 48 ló 10 különbözı helyszínrıl származik, így nem mindenhol adódtak ideális körülmények. A lovardákat helyszín szempontjából megfelelınek lehet mondani, abban a vonatkozásban, hogy a felvételi helyet, minden esetben találtunk, de nem mindegyik volt a standard leírásoknak teljes mértékben megfelelı. A gyakorlat is rendelkezésünkre állt mivel, a legtöbb lovat háromszor mértük le, ami már kellı gyakorlatot adott, meghozva a megkívánt tapasztalatot.

28

ANYAG ÉS MÓDSZER

A videó elemzéséhez, VATEM-ként (MARÓTI-AGÓCS és RATKÓCZI, 2001) ismert számítógépes programot használtunk, amihez a torzítás csökkentése érdekében, minden lovat, adott helyen, adott testhelyzetben, adott távolságról kell filmezni. A felvételi helynek legalább egy állat testhossz (jelen esetben ló), és még egy lépés hosszúságúnak kell lennie, ahol még egy nagy mérető ló is biztosan elfér, ez a hosszúság számításaim szerint 4 méter. Szélessége a két alappont között 1,5 méter. Kívánatos, hogy a felvételi hely aljzata szilárd (beton, deszka) legyen, hogy az állatok ne tudják kijárni. A felvételek feldolgozását megkönnyíti, pontosabbá teszi az állat színeitıl eltérı háttér – fehér, pej ló esetében és barna szín alkalmazása szürke lovaknál – amely elıtt az állat körvonala jól látszik. A filmezés szempontjából a legjobb megvilágítás a természetes fény. Borult idıben, szürkületben azonban mesterséges megvilágítás is alkalmazható. Az összehasonlítás érdekében a felvételeket oldalnézetben kell készíteni. A perspektivikus torzítás elkerülése érdekében a kamerát a felvételi hely szélétıl számítva 6 méter távolságra kell felállítani. Ennél nagyobb távolságra nem volt lehetıség, ugyanis a lovardákban talált és a méret-felvételezés szempontjából ideálisnak tekinthetı helyek nagysága, nem minden esetben könnyítette meg a videó felvételi helyek kialakítását. A felvételi hely szintjéhez képest 160 cm magasságban állítottuk fel a kamerát, természetesen betartva azt a legalapvetıbb szempontot, miszerint a kamera merılegessége és központisága a felvételi hely hátterének középvonalában legyen, ahol az állat testének medián síkja van azaz, ahol a legtöbb állat marmagassága várható. Az általunk használt kameraállvány tartalmazta a beépített szintezıt, így könnyedén kiküszöbölhetıek voltak az esetlegesen elıforduló egyenetlen talajfelszínek. A felvételekhez PANASONIC VDR-D 160-as rendszerő kamerát használtunk, ennek a fıbb technológiai jellemzıi a következık: • objektív: PANASONIC VDR-D160 VIDEO LENS f= 1,9~57.0mm 1:1,8 • 30X OPTICAL ZOOM Ø30.5mm • DVD-RAM/DVD-R/DVD-RW 80mm A színkezelés a kamerákban automatikus fehéregyensúly-beállítást tesz lehetıvé. Ezen technológiai paraméterek által, lényegesen jobb minıségő képek készíthetık, mint a VIDEO8 vagy a VHS-C rendszerrel. A zoomot, élességet az objektívon, a munka kezdetén kézzel állítottuk be, és ezeket rögzítettük a felvétel teljes idejére. A kamerák végleges beállítása után következett az etalonnak számító, méterrudak felvétele. Oldalnézetben egy vízszintes és egy függıleges beállítást kellett elvégezni. Az etalonként szolgáló eszközt, egyszerően fából készítettük el. Két kb. 1,8 m-es botot „T” alakban egy lazán hagyott csavarral összefogattuk. Az 1m-es távolságot úgy adtuk meg, hogy fehér és fekete szikszalagot tekertünk a két végére egymás mellé, és a bal oldali fehér-fekete váltás és a jobb oldali fehérfekete váltás közötti távolság pontosan egy méter volt (3-1. ábra). Az etalonnak a kamerára merılegesen, a felvételi hely közepén kell elhelyezkednie. A felvétel az etalon beállítása után következett.

3-1. ábra: Etalon

29

ANYAG ÉS MÓDSZER

A húsmarhák esetében csak lépésben lehet standard testhelyzetet mérni, azáltal hogy a lépés fázisaiból kiválasztunk egy olyan momentumot, amikor minden egyed ugyanabban a testhelyzetben van. Ez azért szükséges, mert az állatok egyhelyben tartása nem kivitelezhetı, olyan pontosan, hogy standard képeket tudjunk készíteni róluk. A lovak könnyebb kezelhetıségüknek köszönhetıen állásban is megörökíthetık, úgy hogy mind a négy lábuk a földön van a felvétel pillanatában és mind a négy lábra egyforma a terhelés jut, a kamera felé esı elülsı láb, pedig takarja az ellenkezı oldalit. A lovakról lépésben és állóhelyben is készült felvétel azért, hogy az esetlegesen nem szabályos beállásból eredı hibák korrigálhatók legyenek. A videokamera DVD formátumba mentette le a készített filmet. Ahhoz, hogy a programot tudjuk használni, DVD-rıl AVI formátumra konvertáltuk át, majd csak ezt követıen tudtuk lementeni a filmet számítógépre. A kész filmfájlról a VirtualDub 7.3 programmal választottuk ki a kívánt testhelyzető állóképet. Ezt hasonlóan a videofájlhoz, tömörítés nélküli BMP-formátumban mentettük. MARÓTI-AGÓCS és RATKÓCZI (2001) által tervezett szoftverrel megjelöltük a lovak anatómiai pontjait a képeken. A program mindig kijelzi a következı felhelyezendı pont nevét, egészen a kép teljes feldolgozásáig. Ezután a felvett egyméteres etalonok alapján megállapított képpont/m (pixel/m) arányt felhasználva kiszámítja, és a méretvonalakat behúzva azokra cm-ben kiírja a konkrét testméreteket. A program segítségével 11 hosszúsági és magassági méretet lehet meghatározni, ebbıl 9 méretet használtunk fel az összehasonlításhoz. A többi méretet azért nem alkalmaztuk, mert a hagyományos méretfeltételnél – tekintettel a lovak tőrıképességére – célszerőtlen lett volna a mérések számát tovább növelni. Az anatómiai pontok kiválasztásában alapvetı szempont volt, hogy minden egyeden jól felismerhetık legyenek, lehetıleg ne függjenek az állat kondíciójától, és a hagyományos testméreteket meg lehessen segítségükkel állapítani. A különbözı testméretek meghatározását 3-4. táblázat tartalmazza. A 3-2. ábrán pedig a felvett 3-2. ábra: M-forma, méretértékek pontok láthatóak.

30

ANYAG ÉS MÓDSZER 3-4. táblázat: Testméretek anatómiai meghatározása I. (oldalnézet) Testméretek Marmagasság Hátközépmagasság

1. pont Testkontúron a mar legmagasabb pontja A hát vonalának legmélyebb, esetleg legkiemelkedıbb pontja

Farbúbmagasság

A far legmagasabb pontja

Fartımagasság

A farok legmagasabb pontja

Mellkasmélység Ferde törzshossz Ferde farhossz Alkarhosszúság Szárhosszúság

A szegycsont kontúrján található bemélyedés Szügy Külsıcsípı szöglet Váll legmélyebb pontja Csüd

2. pont Az 1. pont függıleges vetülete az aljzatra Az 1. pont függıleges vetülete az aljzatra Az 1. pont függıleges vetülete az aljzatra Az 1. pont függıleges vetülete az aljzatra Az 1. pontból húzott függıleges és a hátkontúr metszéspontja Ülıgumó Ülıgumó Lábközép középpontja Lábközép középpontja

A szoftver kimeneti txt-fájl formátumú adatbázisa a kiválasztott és megjelölt méretek összes adatát (az 1. pont neve és x-y koordinátája; a 2. pont neve és x-y koordinátája) tartalmazza. Ezt az adatbázist az Excel és az Access programokkal alakítottuk át a további feldolgozás igényeinek megfelelıen. 3.2.2. Az eltérı képzési módok hatásának vizsgálati módszere Annak eldöntésére, hogy az eltérı képzési módoknak van-e mérhetı hatása az izomzat alakulására, a hagyományos testméretek felvétele mellett kiegészítı méréseket is végeztünk. Mindkét csoportot idısoros vizsgálatban háromszor mértünk le. Az elsı és a második mérés között három, a második és harmadik mérés között, pedig négy hónap telt el. A lovak méreteit mérıbot és állatmérıszalag segítségével vettük fel. A méretfelvételt a 3-3. ábra szemlélteti. A méretfelvételt a 3.2.1. fejezetben ismertetett módon és helyen végeztük el.

3-3. ábra: Szalaggal és bottal történı méretfelvétel (marmagasság)

31

ANYAG ÉS MÓDSZER

Az alább felsorolt testméreteket vettük fel a vizsgálat során (BODÓ és HECKER (1998) nyomán) a megadott módon: A. Standard méretek (bot): • marmagasság: a mar legmagasabb pontja és a talaj közti távolság; • szügyszélesség: lapockák közti távolság. B. Standard méretek (szalag): • marmagasság: a mar legmagasabb pontja és a talaj közti távolság, • övméret: a mar mögött, ahol a mellkas a legkisebb körméretet mutatja, • felsı nyakhossz: fültı és a baltavágás távolsága, a nyakélen mérve, • közép nyakhossz: fültı és a nyakillesztés távolsága, a nyak közepénél mérve, • alsó nyakhossz: torokél hossza, a nyak és a fejtőzésétıl, a nyak és lapocka találkozásáig, • alsó nyakkörméret: a mar elıtt, a nyak legnagyobb körméreténél mérve, • közép nyakkörméret: felsınyakhossz felénél, a körméret, • felsı nyakkörméret: fültınél mért nyak körmérete, • vállbúb távolság: a két vállbúb közötti távolság. Az izmosodás mértékének meghatározásához további méréseket végeztünk eszköz használati korrekcióval5, illetve a szokásostól eltérı méretek felvételével. Az eltérı méretek megalkotásánál az anatómia alapokat vettük figyelembe (melléklet 7.1), aminek az volt az oka, hogy a különbözı képzési típusokban a lovakat eltérı módon trenírozzák. A természetes képzésben, a lovak idomítása6 másképpen történik, mind a hagyományosban. A természetes képzésben, mindig a ló mutatja meg a haladás sebességét, pontosan azt, hogy milyen gyorsan haladunk, ugyanis nem kényszerítünk rá semmit (az idı elıtti összeszedettséget sem), tehát nem követelünk, hanem kérünk tıle. A hagyományos képzésben, legtöbbször a lovakat túl hamar eredményességre kényszerítik, így sokszor túl korán kérnek tılük olyan testtartást, amelyhez még nem erısödtek hozzá. Ezáltal az edzések során nemhogy ellazulnának, hanem a megfeszített munkatempó miatt, inkább merevebbek (görcsösebbek) lesznek, ezért nem a megfelelı izomzatuk fejlıdik. C. Kiegészítı méretek (szalag): • külsı csípıszöglet: a külsı csípıszögletek közötti távolság, • belsı csípıszöglet: a belsı csípıszögletek közötti távolság, • ülıgumó távolság: az ülıgumók közötti távolság, • ülıgumó és a külsı csípıszöglet távolsága; • ülıgumó és a térd távolsága; • térd és a külsı csípıszöglet távolsága; • fartı és külsı csípıszöglet távolsága; • fartı és a térdhajlat távolsága; • vállbúb és a mar távolsága; • könyök és a mar távolsága.

5 6

Például bot helyett szalagot használva Lásd 2.5. fejezet

32

ANYAG ÉS MÓDSZER

A méret-felvételezés után a természetesen és hagyományosan képzett lovak méreteit külön-külön, egy-egy méret típusra levetítve átlagoltuk, annak érdekében, hogy a változás tendenciáiról következtetést tudjunk levonni. Azoknál a méreteknél, amelyeknél különbség volt a tendenciában, képzési típusokra bontottuk le. Így megvizsgálva azt, hogy melyik szintnél milyen mértékő és irányú a változás. Ezzel a módszerrel nem egymáshoz viszonyítottuk a lovakat, hanem a saját magukhoz képest változásban és a képzés típusától függıen kerestünk hasonló tendenciát. 3.2.3. Az eltérı képzési módok hatásának vizsgálata a viselkedésre és tartásra A méret felvételezés közben megfigyeltük a lovak viselkedését. Ez alapján a lovakat három kategóriába soroltuk: 1. jól tőri; 2. kevésbé tőri (mozgolódik); 3. nehezen tőri (fél) a mérést. Az elsı méréskor regisztrációs lapot töltettünk ki a ló tulajdonosokkal (melléklet 7.2). A kérdések a takarmányozásra, a tartási körülményekre, a képzés gyakoriságára és milyenségére, valamint az adott ló elıéletére és a felmerülı problémákra vonatkoztak. Ezeket az adatokat mind a három mérésnél újból megkérdeztük és lejegyeztük, mert a méréseink és a megfigyeléseink korrektségének biztosítása érdekében tudnunk kellett, hogy történt-e változás, akár a takarmányban, akár a képzésben. A kezdı lovaknál megfigyeltük azt is, hogy a problémák, amelyek fennálltak az elsı mérés elıtt, változtak-e az utolsó mérés befejeztéig. Közép haladó és haladó lovak esetében nem csak a mérés idejének intervallumára vonatkozóan vettünk fel adatokat a lovak viselkedésének változásáról, hanem a képzése során történı hosszabb távú változásokra is (visszamenıleg kb. 3év). A lovakról megtudott információkat, végül egyszerően százalékos értékekkel elemeztük ki. 3.2.4. A statisztikai elemzés módszere Az összehasonlító méretfelvétel statisztikai elemzése Elsıként az SPSS 15.0 verziójának segítségével a hagyományos és a VATEM módszer által mért értékeket összehasonlító statisztikai elemzésnek vetettük alá. Ezt követıen variancia analízist végeztünk és a varianciák homogenitását vizsgáltuk. A variancia analízist a magassági és hosszúsági méretekre levetítve is megnéztük, ezután pedig regresszió analízissel ellenıriztük le a két méretfelvételi típus egybevethetıségét. Az eltérı képzési típusok statisztikai elemzése A méretfelvétel után az adatokból SPSS 15.0 verziójának alkalmazásával általános statisztikai leírást és t-próbát végeztünk el két összetartozó minta esetén. Így az elsı és második, az elsı és harmadik, végül a második és harmadik mérés jellemzıit és különbségeit vettük figyelembe.

33

EREDMÉNYEK ISMERTETÉSE ÉS ÉRTÉKELÉSE

4. EREDMÉNYEK ISMERTETÉSE ÉS ÉRTÉKELÉSE 4.1. A HAGYOMÁNYOS ÉS A SZÁMÍTÓGÉPES MÉRTFELVÉTEL ÖSSZEHASONLÍTÁSA

mérés

A 3-1. táblázat adatainak megfelelıen 35 ló méreteit vettük fel hagyományos módszerrel, illetve határoztuk meg a videófelvételek alapján a MARÓTI-AGÓTS ÉS MTSAI (2005) által leírt VATEM-módszer segítségével. Az egyes méretek 4-1. táblázat: Az eltérı mérési módszerek összehasonlító statisztikai átlagértékeit, valamint az táblázata általános statisztikai elemzés eredményeit a sz. átlag szórás min. max. testméretek hiba 4-1. táblázat tartalmazza. (n = 35) (cm) A táblázatokban a hagyományos módszer jelölésére 0,84 149,00 171,00 1 162,20 ±4,98 marmagasság az 1-es, míg a számító0,86 147,00 169,00 2 162,37 ±5,12 gépes módszerére a 2-es 0,96 137,00 160,00 1 152,06 ±5,67 hátközépmagasság kód jelölést alkalmaztuk. 0,87 138,00 159,00 2 151,80 ±5,14 Az adatokból látható, hogy 0,92 145,00 167,00 1 158,60 ±5,41 farbúbmagasság a marmagasság, a farbúb0,99 145,00 169,00 2 159,03 ±5,85 magasság, a mellkasmély0,89 135,00 160,00 1 148,26 ±5,29 ség, a fartımagasság és a fartımagasság 0,98 134,00 161,00 2 148,66 ±5,77 szárhossz esetén a 68,71 ±3,37 0,57 60,00 77,00 számítógépes program által 1 mellkasmélység felvett méretek voltak 69,86 ±3,38 0,57 61,00 78,00 2 nagyobbak. A többi méret 1,12 146,00 178,00 1 164,17 ±6,63 ferde törzshossz esetében pedig, a 1,65 133,00 178,00 2 156,60 ±9,79 hagyományos módszer adta 52,37 ±4,17 0,71 45,00 66,00 1 ferde farhossz a nagyobb értéket. 47,86 ±4,37 0,74 38,00 58,00 2 Az eltérések elemzésére elsıként a módszerek hatását vizsgáltuk varianalkarhossz ciaanalízissel. A varianciák homogenitás vizsgálata eredményeként (7-1. táblázat) megállapítható, hogy a két módszerrel mért testméretek között nincs szignifikáns különbség. szárhossz

1 2 1 2

28,03 28,14 44,31 43,40

±1,34 ±1,40 ±2,54 ±2,21

0,23 0,24 0,43 0,37

26,00 25,00 40,00 40,00

30,00 31,00 50,00 48,00

A varianciaanalízis (4-2. és 7-2. táblázat) csak a ferde törzshossz és –farhossz esetében igazolt szignifikáns eltérést (P<0,000). 4-2. táblázat: Varianciaanalízis eredmény táblája* testméretek ferde törzshossz ferde farhossz

szóródás okai csoportok között csoportokon belül teljes csoportok között csoportokon belül teljes

SQ

df

MQ

F-érték

1003,214 4751,371 5754,586 356,629 1240,457 1597,086

1 68 69 1 68 69

1003,214 69,873

14,358

szign. szint 0,000

356,629 18,242

19,550

0,000

*A többi testméretre vonatkozó adatokat lásd. a 7-2. táblázatban

34


4-3. táblázat: A regresszió-analízis összefoglaló táblája a magassági méretek kapcsolatára Méretek (y –x) mar 1-2

R

RQ

0,955(a)

0,912

A becslés Std. hibája 1,50154

hátközép 1-2

0,965(a)

0,932

1,50589

farbúb 1-2

0,973(a)

0,947

1,26834

faroktı 1-2

0,949(a)

0,900

1,69556

mellkasm. 1-2

0,988(a)

0,976

0,53917

4-4. táblázat: A regresszió-analízis összefoglaló táblája a hosszúsági méretek kapcsolatára

A regresszió-analízis igazolta, hogy a két eltérı vizsgálati módszer hasonló eredményre vezet, ugyanis a vizsgálati módszer mint függı változó (y) nincs statisztikailag is igazolható hatással a magassági méretekre. A hagyományos és a számítógépes módszerekkel nyert magassági méretek összehasonlítására függı változónak (y) a hagyományos módszerekkel nyert méreteket vettük. A magassági méretek között minden esetben szoros pozitív összefüggést találtunk, ami statisztikailag is igazolt (P<0,000)(7-3. és 7-4. táblázatok).

A hosszúsági méretekre is megnéztük, hogy a két módszerrel nyert méretek Méretek A becslés R RQ mennyiben függnek össze egymással. (y –x) Std. hibája A regresszió-analízis eredményeit a 40,598(a) 0,358 5,39241 f. törzshossz 1-2 4., valamint a 7-5. és 7-6. táblázatok tartalmazzák. f. farhossz 1-2 0,260(a) 0,067 4,09086 A hosszúsági méretek közül két testméretnél a ferde törzshossz (R szárhossz 1-2 0,918(a) 0,843 0,54309 =0,598, P<0,000) és a ferde farhossz (R = 0,26) esetében közepes, illetve laza alkar 1-2 0,994(a) 0,987 0,28288 összefüggést igazolt a regresszióanalízis. Ugyanakkor statisztikailag is igazolható különbség csak a ferde farhossz esetében van (P<0,123) a két eltérı módszerrel nyert adatok között. Így mindkét megközelítésben azonos eredményre jutottunk, vagyis a hagyományos méréssel, valamint a videó programmal felvett testméretek egymásnak megfeleltethetık. Ugyanakkor a kísérlet rávilágított bizonyos technikai problémákra. Az összehasonlító vizsgálathoz minden olyan méretet felvettünk a lovakon, amelyek egy kétdimenziós programmal kiértékelhetıek. Nyilvánvaló azonban, hogy hagyományos módszerrel ennél több méret is meghatározható. Az eredményekbıl kitőnik, hogy a csontos alapú méreteknél, vagy ahol legalább az egyik pont a talaj, vagy a ló egy könnyen meghatározható pontja volt, azokban az esetben a program kitőnıen alkalmazható. Ellenben a kondíciófüggı, és a nehezen meghatározható anatómiai pontok, mint a ferde farhossz esetében már szignifikáns eltérést észleltünk a két méretsor között. Természetesen ezt nem lehet teljesen a program hibájára írni, mivel a különbözı lovardákban nem mindig volt ideális felvételi hely. Ezáltal sokszor befolyásolta a videó felvétel minıségét, illetve a ló minden pontjának jól láthatóságát az, hogy a háttér színét nem változtathattuk, így a szürke lovak néha szürke háttérrel, pej és sárga lovak sokszor barna háttérrel elıtt álltak, így a mérési pontok sokszor nehezen voltak meghatározhatók. Illetve elıfordult az is, hogy a felvételi helyet beárnyékolta egy fa, így a kielemzésnél a vállbúb és a külsı csípıszöglet pontjai alig voltak láthatók, fıleg sötét színő lovak esetében. Mivel ez volt az elsı videó elemzéses vizsgálatunk, nem lehet elvetni az emberi hibákat sem, hiszen a tapasztalatlanságunk révén sokszor olyan hibákat követtünk el, amit ott a helyszínen észre sem vettünk, de az elemzésnél már kizáró ok volt (lásd: rossz fókusz beállítás). 35


4.2. A HAGYOMÁNYOS ÉS A TERMÉSZÉTES KÉPZÉSI MÓDSZER ÖSSZEHASONLÍTÁS A természetesen képzett lovaknál, a 3-2. táblázatnak megfelelıen, 13 egyed méreteit elemeztük. A hagyományosan képzetteknél, 16 egyedet tudtunk alávetni az értékelésnek.

84

83,94

83 83,00

82

Nyaki méretek: A felsınyakél hosszának méretei a két képzés esetében eltérıen alakultak (4-1. ábra). A természetes csoportnál a második mérésre az értékek szignifikáns különbséget nem mutatva nınek, a harmadik mérésre nem változtak (7-21. táblázat). A kontroll csoportban ez másképp alakult, mert a második mérésre nıttek az értékek, de a harmadik mérésre, szignifikáns különbséget mutatva csökkennek (7-22. táblázat), de így is a méretek átlagát tekintve a kontroll csoport adatai nagyobb értéket mutatnak (7-19 és a 7-20. táblázat). A két képzési típusnál a különbözı szintek változása ellentétes, mert a természetes haladó csoportnál csökken, a középhaladó és kezdı csoportnál, pedig nı a felsınyakhossz harmadik mérésre (7-1. ábra). A kontroll csoport haladóinál nı, kezdık és közép haladók esetén csökken (7-2. ábra).

82,23

81,92

81 80,69

80,69

80 79 Természetes

Kontroll

Felsı nyakhossz (cm) mérés 1 (június)

mérés 2 (szeptember)

mérés 3 (február)

4-1. ábra: A felsı nyakhossz méreteinek alakulása a három mérés során

78 76 74 72 70 68 66 64

76,31 74,15

73,44

73,31

68,92

68,13

Természetes

Kontroll

Közép nyakhossz (cm) mérés 1 (június)



4-2. ábra: A közép nyakhossz méreteinek alakulása a három mérés során

A közép nyakhossz és alsónyakél hosszának méreteiben a két képzés esetén minimális volt az eltérés (4-2. és 4-3. ábra). Mindkét csoportban elıször növekedést, majd csökkenést figyelhetünk meg. Az alsó nyakhossz mért értékei csak abban különböznek, hogy a hagyományosan képzett lovak esetén, a harmadik mérés értékei, csökkenést mutatnak az elsı méréshez képest. Szignifikáns eltérést lehet megfigyelni mindkét képzési- és méret típusnál az elsı és második mérés méretei között.

36


Az elsı és harmadik mérés között, csak a természetes képzéső lovaknál volt szignifikáns a méretek közötti különbség, a második és a harmadik között pedig, csak a hagyományosan képzettek esetében (7-22. és a 7-21. táblázat). A kontroll csoport adatai ennél a két méret típusnál is nagyobb átlag értéket mutatnak természetesen képzettekhez viszonyítva (7-19 és a 7-20. táblázat).

82 80 78 76 74 72 70 68

81,19

77,31 75,3

A közép nyakkörméret értékeinél azt a különbséget fedezhetjük fel, hogy amíg a természetes képzéső lovak esetén a méretek szignifikánsan nem változnak, mind a három mérésnél közel azonosak (4-5. ábra), addig a kontroll csoportnál egy kis csökkenés után egy statisztikailag is igazolt nagymérvő növekedést láthatunk (7-25. és a 7-26. táblázat), (4-5. ábra). A közép nyakkörméret átlag értékei a kontroll csoport esetében nagyobbak (7-23. és 7-24. táblázat). A természetes csoportban a kezdık és a középhaladók értékei csökkennek, majd a haladónál növekedést mutatnak (7-5. ábra). A hagyományosan képzett lovak esetén, pedig a középhaladók méretei nınek a haladók és kezdıké viszont csökkennek (7-6. ábra).

73,44

Természetes

Kontroll

Alsó nyakhossz (cm) mérés 1 (június)

A felsı nyakkörméret esetén (4-4. ábra) – bár a tendencia ugyanaz mind két képzésnél (csökken, majd nı) – a felsı nyakkörméret adatainak átlagértéke a természetes képzésnél nagyobb (7-23. és 7-24. táblázat). A 7-25. és a 7-26. táblázat alapján szignifikáns különbséget egyik mérési típusnál sem találtunk a méretek között. A szintek közötti különbség abban nyilvánul meg, hogy a természetes képzéső kezdı, ill. közép-haladóknál ez az érték csökkenést mutat, míg a haladóknál növekedést (7-3. ábra). A kontroll csoportban a közép haladóknál van növekedés, a kezdıknél és a haladóknál pedig csökkenés látható (7-4. ábra).

74,88

72,54



4-3. ábra: Az alsó nyakhossz méreteinek alakulása a három mérés során

89 88 87 86 85 84 83 82

88,62

88,46 86,46

86,94 85,63 84,69

Természetes

Kontroll

Felsı nyakkörméret (cm) mérés 1 (június)



4-4. ábra: A felsı nyakkörméret méreteinek alakulása a három mérés során

104 102 100 98 96 94 92 90

102,6 100,9 99,31 95,62 95 94,92

Természetes

Kontroll

Közép nyakkörméret (cm) mérés 1 (június)



4-5. ábra: A közép nyakkörméret méreteinek alakulása a három mérés során

37


Az alsó nyakkörméret esetén a természetesen képzett lovaknál az átlagértékek a második mérésre növekedést mutatnak, ami nem szignifikáns változás, míg a harmadik mérésre nem változnak (4-6. ábra és a 7-25. táblázat). A hagyományosan képzett lovaknál a második mérésre növekedést észlelhetünk, amely a harmadik mérésre csökken, és ez a változás statisztikailag igazolt. (7-26. táblázat). A közép- és alsó nyakkörméret adatainak átlagértékei a kontroll csoport esetében nagyobbak (7-23. és a 7-24. táblázat). A természetes csoport kezdı lovainak értékei fokozatos növekedést mutatnak, ezzel ellentétben a középhaladók méretei folyamatosan csökkennek, a haladók méretei, pedig kisebb ingadozás után csökkennek (7-7. ábra). A hagyományosan képzett lovak étékei a kezdık és a középhaladók esetén kisebb nagyobb ingadozással de csökkenés mutatnak, míg a haladók méretei folyamatosan csökkennek lefelé (7-8. ábra). Szügy-, váll- és övméretek: A két vállbúb közötti távolság értékeinek tendenciája a két képzési típusra nézve különbözik (4-7. ábra). Bár az elsı két mérés között a méretek gyakorlatilag nem változnak, de a harmadik mérésre a természetesen képzett lovak átlagértéke nı, míg a hagyományosan képzett lovaké csökken. A méretek közötti különbség egyik képzési típusnál sem szignifikáns, (7-13. és a 7-14. táblázat), viszont kontroll csoport átlag értékei összességében nagyobbak (7-11. és a 7-12. táblázat). A természetes csoport kezdıinél a vállbúbtávolság csökkenés után növekedést mutat, a haladóknál az elsı méréshez képest nıtt a méret, de a második mérés és a harmadik mérés között csökkenés figyelhetı meg (7-9. ábra).

A kontroll csoportnál kézzel foghatóbb a változás, mert a kezdıknél és a középhaladóknál stagnálást követıen csökken, haladóknál a mért értékek viszont folyamatosan nınek (7-10. ábra).

140 138,8

138 137,1

136 134

136,7

136,3 134,4

134

132 130 Természetes

Kontroll

Alsó nyakkörméret (cm) mérés 1 (június)



4-6. ábra: Az alsó nyakkörméret méreteinek alakulása három mérés során

43 42

42,2

42,4

41 40 39

41,1

40,9 39,2 39,2

38 37 Természetes

Kontroll

Vállbúbtáv (cm) mérés 1 (június)



4-7. ábra: A vállbúbok közötti távolság értékeinek alakulása a három mérés során

38


A bottal mért szügyszélesség méretei a természetes képzésben folyamatos növekedést mutatnak, míg a kontroll csoport méretei a második mérésre nınek, majd a harmadik mérésre viszont csökkennek (4-8 .ábra). Az elsı és a második mérés átlagértékei között szignifikáns különbség van mindkét csoportnál (7-13. és a 7-14. táblázat). A természetes képzésnél ugyanakkor az elsı és harmadik mérések átlagértékei is szignifikáns különbséget mutatnak. A szügyszélesség esetén nagyobbak a természetesen képzett lovak átlag értékei (7-11. és a 7-12. táblázat). A szinthatás abban mutatkozik meg a természetes képzéső lovak esetén, hogy az elsı méréshez képest minden képzési típusban növekedést észlelhetünk (7-11. ábra). Azzal a különbséggel, hogy a kezdık és középhaladók méretei növekedés után stagnálnak, a haladóknál viszont ez a tendencia a folyamatos növekedésben nyilvánult meg. A kontroll csoportnál a kezdık változási tendenciája megegyezik a természetes csoport kezdıivel. A középhaladók méretei érdemben nem változtak, míg a haladóknál az elsı méréshez képest növekedés látható, annak ellenére, hogy a második mérésre csökkenés következett be (7.12. ábra). Az övméret esetén, a hagyományosan képzett lovak méretei folyamatosan csökkennek az elsı méréstıl a harmadikig és ez statisztikailag igazolt változás (7-10. táblázat). A természetesen képzett lovak övmérete a második mérésre növekedést mutat, majd csökkent (4-9.ábra). Szignifikáns különbséget az elsı és harmadik, valamint a második és harmadik mérések között találhatunk (7-9. táblázat). Az övméret átlag értékei nagyobbak a természetes képzés esetén (7-7. és a 7-8. táblázat).

A természetes csoportnál az összes szintre levetítve növekedést tapasztalhatunk, a hagyományosan képzett lovaknál, pedig csökkenést (7-13. és a 7-14. ábra).

48 46,92

46

45,94

45,85

44 42

45,25

44,07 41,77

40 38 Természetes

Kontroll

Szügyszélesség botos (cm) mérés 1 (június)



4-8. ábra: A bottal mért szügyszélesség értékeinek alakulása a három mérés során

205

204,8 202,6 200,8

200

198,9

195

195,9

195,7

190 Természetes

Kontroll

Ö vmé re t (cm) mérés 1 (június)



4-9. ábra: Az övméret értékeinek alakulása a három mérés során

39


Válltájék méretei: A marmagasságot bottal és szalaggal egyaránt lemértük, de a bottal mért értékek nem változtak a három mérés alatt (4-10. ábra). Ezáltal szignifikáns különbség nem volt a mért értékek között (7-13. és a 7-14. táblázat), de a kontroll csoport átlag értékei nagyobbak voltak (7-11. és a 7-12. táblázat). A szalaggal mért marmagasság esetén is csak minimális különbség volt a mérések között (4-11.ábra). A kontroll csoportnál változást nem is észlelhetünk, míg a természetes kiképzéső lovak esetén is csak egy centiméteres növekedésrıl beszélhetünk a második és a harmadik mérés között. Szignifikáns különbség csak a természetes csoportnál az elsı és harmadik valamint a második és harmadik mérés között van (7-9. és a 7-10. táblázat). A bottal és szalaggal egyaránt lemért marmagasság a kontroll csoportnál mutat nagyobb átlag értéket (7-7. és a 7-8. táblázat). A két képzési típusnál teljesen másképp alakultak a marmagasság értékei szintekre lebontva. A természetes csoportnál nem változtak a méretek a kezdıknél és a középhaladóknál, viszont a haladók esetében nıtt (7-15. ábra). A kontroll csoportnál pedig a kezdıkön kívül mindkét másik szint esetén csökkenést figyelhetünk meg (7-16. ábra). A vállbúb-mar7 távolságának átlagos méreteinek tendenciája megegyezik mindkét csoportnál, folyamatosan növekszik (4-12.ábra), (7-47. és a 7-48. táblázat). Szignifikáns különbség mind a két esetben az elsı és a második, valamint az elsı és a harmadik mérés között van (7-49 és a 7-50. táblázat).

163 162

162,5162,5 162,7

161 160 159 158 157

159,7 159,2

159,4

Természetes

Kontroll

Marmagasság botos (cm) mérés 1 (június)



4-10. ábra: A bottal mért marmagasság értékeinek alakulása a három mérés során

173 172 171 170 169 168 167 166

172,6

172,1

172,6

169,9 169 168,8

Term észetes

Kontroll

Marm agasság (cm ) mérés 1 (június)



4-11. ábra: A szalaggal mért marmagasság értékeinek alakulása a három mérés során

70

69,9

69,3

68,8

68

67,3

66 64

64,6

64,5

62 60 Természetes

Kontroll

Vállbúb-mar (bal) (cm) mérés 1 (június)



4-12. ábra: A vállbúb-mar értékeinek alakulása a három mérés során

7

A két oldalon mért méretek esetén, csak az egyik oldalt mutatjuk be, mert a jobb és bal oldalon mért értékek egymásnak megfeleltethetık.

40


A könyök-mar távolságnál ugyancsak azonos a tendencia, csak ennél a méretnél a második mérésre csökkenés következik be, majd ez az érték a kiindulási mérethez képest növekedést mutat (4-13.ábra). Szignifikáns különbséget csak a második és harmadik mérés között találhatunk, de csak a természetes csoportnál (7-53. táblázat). Míg a kontroll csoport csak az elsı és harmadik mérés között mutat szignifikáns különbséget (7-54. táblázat). A könyök-mar és a vállbúb-mar távolság esetén is a természetesen képzett lovak átlag értékei nagyobbak (7-47., 7-48., 7-51. és a 7-52. táblázat). A természetes képzéső lovaknál egy az elsı méréshez képest csökkenés következik be (7-17. ábra), majd a harmadik mérésre növekszik mind a három szintnél (a középhaladónál a legkevesebbet). A hagyományos képzésnél a kezdıkön kívül a két másik szint méretei csökkenést mutatnak (7-18. ábra). Far méretei: A külsı csípıszöglet átlag méreteinek változása mindkét csoportban ugyanaz (csökken, majd nı) ezt a 4-14.es ábra szemlélteti. Annyi különbséggel, hogy a kontroll csoportnál az elsı és második mérésnél volt szignifikáns a különbség, a természetes csoportnál, pedig a második és harmadik között (7-17. és a 7-18. táblázat). A természetes képzéső lovaknál a második mérésre csökkennek a méretek a harmadik mérésre, pedig növekedést mutatnak még az elsı méréshez képest is (7-19. ábra). A kontroll csoportnál ez a méret típus a kezdıknél enyhe növekedést mutat, míg a többi csoportnál csökken (7-20. ábra). A belsı csípıszöglet átlag méretei mérésrıl mérésre csökkennek (4-15.ábra). Szignifikáns különbség mind a két képzési típusnál az összes mérés között van (7-17. és a 7-18. ábra). Az ülıgumó távolság átlag értékeinek változása természetes csoportba a második mérésre lecsökken, majd harmadik mérésre nem változik.

A kontroll csoportnál viszont lecsökken, de a harmadik mérésre növekedést mutat (4-16.ábra).

82 80

81,9 79,9

78

79,3

79,3 78,4

77,9

76 74 Természetes

Kontroll

Könyök-mar (bal) (cm) mérés 1 (június)



4-13. ábra: A könyök-mar értékeinek alakulása a három mérés során

63 62 61 60 59 58 57 56

62,1 61 60,1 59,4

59,2 58,2

Term észetes

Kontroll

Külsıcsí pısz ögle t (cm) mérés 1 (június)



4-14. ábra: A külsı csípıszöglet mar értékeinek alakulása a három mérés során

60 50,1

40

52,8 44,7 41,2

45,6

41,2

20 0 Term észetes

Kontroll

Be l sıcsí pısz ögle t (cm) mérés 1 (június)



4-15. ábra: A belsı csípıszöglet mar értékeinek alakulása a három mérés során

41


Szignifikáns különbség az elsı és második mérés között van mindkét képzési típusnál, míg az elsı és harmadik között csak a természetesnél (7-17. és 718. ábra), második és a harmadik között, pedig csak a kontroll csoport esetén van. A szintek közötti különbség minden szintre lebontva azonos tendenciát mutat az átlag értékekkel (7-21. és a 7-22. ábra). A külsı csípıszögletek közötti-, a belsı csípıszögletek közötti és az ülıgumók közötti távolság esetén is a hagyományosan képzett lovak átlag értékei nagyobbak (7-15. és a 7.16. táblázat). Az ülıgumó-külsı csípıszöglet közötti távolság és a fartı-külsı csípıszöglet távolság esetén is a méretek a második mérésre növekszenek, majd a harmadik mérésre nem változnak a természetesen képzett egyedeknél (4-17. és 4-18.ábra). A hagyományosan képzett lovaknál ezek a méretek ugyancsak növekszenek, de a harmadik mérés méretei már kisebbek a második mérés méreteinél. A különbség még abban is fellelhetı , hogy a méretek átlag értéke a fartı-külsı csípıszöglet esetén a természetesnél nagyobb (7-39. és a 7-40. táblázat), az ülıgumókülsı csípıszöglet esetén (7-27 és a 7-28. táblázat), pedig a kontroll csoportnál mutat nagyobb értéket. Az ülıgumó-külsıcsípıszögletnél szignifikáns különbség mind két csoportnál az elsı és harmadik, valamint az elsı és második mérés között van (7-29. és a 7-30. táblázat).Fartıkülsıcsípıszöglet esetén, pedig az elsı és harmadik valamint a második és a harmadik mérés között van szignifikáns különbség (7-41. és a 7-42. táblázat). Az ülıgumó-külsıcsípıszöglet méretei a természetes csoport kezdı és középhaladó szintjén folyamatos növekedést mutatnak, a haladóknál ez a tendencia annyiban változik, hogy a második mérésre növekszik, majd lecsökken, de az elsı méréshez képest így is nagyobb (7-23. ábra).

20,5 20 19,5 19 18,5 18 17,5 17

20,2 19

19,2

19,5

19,3 18,3

Természetes

Kontroll

Ülıgumó (cm) mérés 1 (június)



4-16. ábra: Az ülıgumó távolság értékeinek alakulása a három mérés során

68 66 64 62 60 58 56

66,2 65,2 64,9

65 62,3

60,3

Természetes

Kontroll

Ül ı gumó-küls ı csípıszöglet (bal) (cm) mérés 1 (június)



4-17. ábra: Az ülıgumó – külsı csípıszöglet értékeinek alakulása a három mérés során

52 51,5

51

51

50 49

50 49,3

49

49,1

48 47 Term észetes

Kontroll

Fartı-külsıcsípısz ögle t (bal) (cm) mérés 1 (június)



4-18. ábra: A fartı – külsı csípıszöglet értékeinek alakulása a három mérés során

42


Ez a tendencia jellemzı a kontroll csoport összes szintjére is (7-24. ábra). A fartı-külsı csípıszöglet értékeinél ez másképp alakul a természetes képzés estén, mert ugyan a kezdık és a közép haladók méretei növekednek, de a második mérés után stagnálnak. A haladók mérete növekszik, majd lecsökken, de így is emelkedést mutat (7-25. ábra). A kontroll csoport esetén ez a tendencia megegyezik a kezdık és középhaladóknál. Ezzel ellentétben a haladóknál csökkenés látható (7-26. ábra). Ülıgumó-térd távolság méreteinek átlag értéke a két csoportnál azonos (7-31. és a 7-32. táblázat). A méretek változása képzés típustól függıen nı vagy csökken. A természetes képzésnél elıször nı, azután csökken, a hagyományos képzésnél a második mérésre változást nem észlelünk a méret átlag értékében, viszont a harmadik mérésre lecsökken (4-19.ábra). Szignifikáns különbséget a természetes képzésnél a második és harmadik, valamint az elsı és a harmadik mérés között láthatunk (7-33. táblázat). A hagyományos képzésnél pedig csak az elsı és harmadik mérés között (7-34. táblázat). A térd-külsı csípıszöglet és a fartıtérdhajlat méreteinek változása azonos tendenciát mutat (folyamatosan nı) mindkét csoport esetében (4-20. és a 4-21. ábra). Mindkét méret típusnál és képzésnél a második és a harmadik, valamint az elsı és harmadik mérés között volt szignifikáns különbség (7-37., 7-38., 7-45 és a 7-46. táblázat). A méretek átlag értékét tekintve a természetesen képzett lovak méretei nagyobbak a térd-külsı csípıszögletnél, a fartı-térdhajlat távolságnál pedig ugyanazt az értéket adják (7-35., 7-36., 7.43. és a 7-44. táblázat).

68 66

67,2 67,5 66,2

65,9

64

64,4

62

61,7

60 58

Természetes

Kontroll

Ül ıgumó-térd (bal) (cm) mérés 1 (június)



4-19. ábra: Az ülıgumó – térd értékeinek alakulása a három mérés során

59 58 57 56 55 54 53

58,7

58,1

56,9 55,8

55,3

Természetes

55,7

Kontroll

Térd-külsıcsípıszöglet (bal) (cm) mérés 1 (június)



4-20. ábra: A térd – külsı csípıszöglet értékeinek alakulása a három mérés során

68 67 66 65 64 63 62

67,8 67,2 65,7 64,8

64,4

Természetes

65,1

Kontroll

Fartı-térdhajlat (bal) (cm) mérés 1 (június)



4-21. ábra: A fartı – térdhajlat értékeinek alakulása a három mérés során

43


4.2. AZ ELTÉRİ KÉPZÉSI MÓDOK HATÁSÁNAK VIZSGÁLTATA A VISELKEDÉSRE ÉS TARTÁSRA

A viselkedés változásának kiértékelésre regisztrációs lapokat használtunk, melyen a természetes képzésben résztvevı, valamint a hagyományosan képzettek közül 15 ill. 19 egyedet figyeltünk meg, ezek adatait a 4-5. és a 4-6. táblázat szemlélteti. Regisztrációs lapok kielemzésénél, csak a két és három mérésen részt vett lovak adatait vettük figyelembe. A táblázatból kiolvasható, hogy a heti rendszerességő képzések száma átlagosan megegyezik mind a két csoportnál. A hagyományos képzés esetében, a heti háromszori képzés a leggyakoribb, ez megközelítıleg 33%-ot jelent, érdekesség viszont, hogy gyakran elıfordul a heti öt alkalmas foglalkozás is (29%). A heti négyszeri képzés, az összes lóra nézve 25%-ot jelent. A természetes képzés esetében ez az arány heti két képzésnél a legmagasabb (33%), ezt követi a heti háromszori képzés (30%), majd nagyságrendekkel kevesebb a heti ötszöri képzések aránya (14%). A felügyelet nélküli képzés nagyságrendileg több a kontroll csoport esetében (53%), hiszen a természetes képzésőeknél elı sem fordul. A képzések hossza, a természetes képzésben 2-3 órát jelent. A kontroll csoport esetében, ez majdnem minden egyednél (egy lovat kivéve) 1 óra. A tartástechnológiában is különbségeket fedezhetünk fel. A kontroll csoport 90%-át istállóban tartják éjszaka, nappal pedig karámban. Ezzel ellentétben a másik csoport 33%át, azaz 4 egyedet tartanak hasonló körülmények között, de ebbıl egy ló, a harmadik mérésre átkerült extenzív tartásba. A takarmányozásbeli különbségek abban nyilvánulnak meg, hogy a kontroll csoport esetében az elsı méréskor minden ló zabot, a harmadik mérésre a zab mellé 10 ló árpát és egy ló pedig, tápot kapott. A természetes csoportnál minden ló evett tápot a méréseink során. Emellett még 11 egyed árpát és zabot is eszik, a többi 5 pedig, csak zabot kap a táp mellé. A lovakkal kapcsolatban felmerülı problémáknál jól látható, hogy a természetes képzés esetén kitőnik a változás, hiszen miden ló pozitív irányba változott. Számokban kifejezve, ez az arány a következıképpen oszlik meg: 36% sokat változott, 57% változott és 7% pedig, kevésbé változott. A kontroll csoport esetén három lóval nem volt semmilyen probléma (15%), 3 ló (15%), amelynek sikerült enyhíteni a problémáján és 13 ló (70%) esetében a probléma nem változott. A mérések felvétele közben is figyeltük a lovak viselkedését és meg kell állapítani, hogy az utolsó mérésre egyik lóval sem volt probléma, mindegyik nyugodtan állt a mérés alatt. Ezzel ellentétben az elsı méréseknél több ló is megijedt a szalag színétıl és hangjától, valamint a mérıbot érintésétıl. Ez esetben a két csoport közti arányok nagyságrendileg megegyeztek. A természetes képzéső lovak 80%-a jól tőrte, 20%-a kevésbé tőrte a méréseket, ezzel ellentétben, a hagyományos képzéső lovak 84% jól tőrte, 11% kevésbé tőrte és 5% nehezen tőrte a három mérést.

44

4-5. táblázat: Regisztrációs lap kiértékelése természetes képzéső lovak esetén

Szint Mérések Ló neve Talány Érték Patrik Zsivány Afrodité Csillag Sophie Matador Danton Boci Tramini Tomi Commander Roseanne Dior

K K K K K K KH KH KH KH H H H H H

1

2

3

Képzés felügyelettel 1 2 3

H 3x H 3x H 2x H 2x H 5x H 5x H 4x H 2x H 3x H 2x H 3x H 3x H 3x H 3x H 4x

H 2x H 3x sérült H 2x H 5x H 5x H 3x H 2x H 2x H 2x H 4x H 1x H 3x H 1x H 4x

H 2x H 2x H 2x H 1x H 5x H 5x H 3x H 2x H 2x H 1x H 4x H 3x H 3x H 3x ND

H 1x H 1x H 1x H 1x H 1x H 1x H 1x sérült H 1x H 1x H 1x H 1x H 1x H 1x H 1x H 1x H 1x H 1x H 1x H 3x H 3x H 1x H 1x H 1x H 3x H 2x H 1x H 2x H 2x H 1x H 3x H 3x H 3x H 3x H 1x H 3x H 3x H 3x H 3x H 3x H 1x H 1x H 2x H 2x ND

Képzés önállóan

Képzés hossza 1, 2, 3 (h) 2 2 2 2 2 2 2-3 2-3 2-3 2-3 2-3 2-3 2-3 2-3 2-3

Természetes képzés Tartástechnológia változása 1 2 3 Ka Ka I Ka L I Ka I Ka I Ka I Ka L L L L L L L

NV NV NV NV NV NV NV NV NV NV NV NV NV NV NV

NV NV NV NV NV NV L NV NV NV NV NV NV NV NV

Takarmányváltás

Problémák

1

2

3

0

Z Ko TT T ZT ÁT ÁTZ ÁTZ Z Ko ZT ÁZT ÁZT ÁZT ÁZT ÁZT ÁZT ÁZT

N(T) CS (TT) CS CS UA UA N(Á Z T) CS CS CS CS CS CS CS CS

UA UA UA CS UA UA UA UA UA UA UA UA UA UA UA

flegma bakol,feszeng elrohan ijedıs, fél visszatart bizalmatlan elrohan bakol harap, rúg nyugtalan elrohan visszatart elrohan visszatart ágaskodik

Jelmagyarázat: Képzési szintek: K= kezdı; KH= középhaladó; H= haladó; Mérés: 0= mérés kezdete elıtti problémák; 1= elsı mérés; 2= második mérés; 3= harmadik mérés; Képzés:: H= heti; H= havi; N= nincs; ND= Nem dolgozott Tartástechnológia: I= istálló; Ka= karám; L= legelı. NV= nincs változás; Takarmány: Á= árpa; Z= zab; T= táp; TT= tömegtakarmáy; Ko= korpa; CS= csökkent; N= nıtt; UA= ugyanaz; Problémák változása: += kevésbé változott; ++= változott; +++= sokat változott; o= nincs változás; Mérés alatti viselkedés:*** = jól tőrte;** = kevésbé tőrte;* = nehezen tőrte.

Problémák változása 1 2, 3 ++ ++ ++ + +++ ++ +++ +++ +++ +++ +++ +++ +++ +++ +++

++ ++ + ++ ++ ++ ++ ++ ++ ++ ++ ++ ++ ND

Mérés alatti viselkedés 1 2 3 *** *** ** *** ** ** ** *** *** *** ** *** *** *** ***

*** *** ** *** ** *** ** *** *** *** ** *** *** *** ***

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ND

45

4-6. táblázat: Regisztrációs lap kiértékelése hagyományos képzéső lovak esetén

Szint Mérések Ló neve Kapitány Kemír Corina Sanzon Darázs Herceg Lidérc Döme Bambusz Maszat Joe Johny Borbolya Sirkán Nimród Napfényes Huncut Leila Berci

K K K K K K K K KH KH KH KH KH H H H H H H

Képzés önállóan

Képzés felügyelettel

1

2

3

1

2

3

H 5x H 3x H 5x H 5x H 5x H 3x H 3x H 2x H 2x H 4x H 4x H 4x H 2x H 6x H 5x H 4x H 3x ND ND

H 3x H 5x H 5x H 5x sérült H 5x H 3x H 3x H 3x H 4x H 4x H 4x H 3x H 4x H 5x H 3x H 3x H 3x H 5x

H 3x H 3x H 5x H 5x H 5x H 3x H 1x H 3x H 2x H 4x H 4x H 4x H 2x H 4x H 4x H 2x H 3x H 3x H 5x

H 1x N H 5x H 5x H 5x N N N N N N N N H 1x H 2x N H 1x ND ND

H 1x N H 5x H 5x sérült N N N N N N N N H 1x H 2x N H 1x H 2x H 3x

H 1x N H 5x H 5x H 5x N N N N N N N N H 1x H 2x N N H 2x H 3x

Hagyományos képzés Képzés Tartástechnológi hossza a változása 1, 2, 3 1 2 3 (h) 1 I Ka NV NV 1 I Ka NV NV 1 I Ka NV NV 1 I Ka NV NV 1 I Ka NV NV 1 I Ka NV NV 2 L NV NV 1 L NV NV 1 I Ka NV NV 1 I Ka NV NV 1 I Ka NV NV 1 I Ka NV NV 1 I Ka NV NV 1 I Ka NV NV 1 I Ka NV NV 1 I Ka NV NV 1 I Ka NV NV ND I Ka NV 1 ND I Ka NV 1

Takarmányváltás 1

2

3

Z Z Z Z Z Z Z Z Z Z Z Z Z Z Z Z Z Ko ND ND

ÁZ UA UA UA UA UA UA UA UA UA UA UA UA UA UA UA UA Z Z

UA ÁZ CS CS CS UA UA UA ÁZ ÁZ ÁZ ÁZ ÁZ ÁZ ÁZ ÁZ ZT UA UA

Problémák 0 nincs gond nincs gond fásult, fásult elrohan ideges makacs nincs gond elrohan rúg NML ijedıs visszatart NM visszatart elrohan ijedıs fásult ijedıs

Problémák változása 1 2, 3 o o o o o ++ o o ++ + o o o o o o o ND ND

o o o o sérült + o o + o o o o o o o o o o

Mérés alatti viselkedés 1 2 3 *** *** * ** * *** *** *** *** ** *** *** *** ** *** *** *** ND ND

*** *** ** *** *** *** *** *** *** ** *** *** *** * *** *** *** *** ***

*** *** *** *** *** *** *** *** *** ** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

Jelmagyarázat: Képzési szintek: K= kezdı; KH= középhaladó; H= haladó; Mérés: 0= mérés kezdete elıtti problémák; 1= elsı mérés; 2= második mérés; 3= harmadik mérés; Képzés:: H= heti; H= havi; N= nincs; ND= Nem dolgozott; Tartástechnológia: I= istálló; Ka= karám; L= legelı. NV= nincs változás; Takarmány: Á= árpa; Z= zab; T= táp; TT= tömegtakarmáy; Ko= korpa; CS= csökkent; N= nıtt; UA= ugyanaz; Problémák: NM=: Nem lehet megfogni a karámban; NML= Nem megy fel a lószállítóra; Problémák változása: += kevésbé változott; ++= változott; +++= sokat változott; o= nincs változás; Mérés alatti viselkedés:***= jól tőrte;**= kevésbé tőrte;*= nehezen tőrte.

46

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK

5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK 5.1. A HAGYOMÁNYOS ÉS A SZÁMÍTÓGÉPES MÉRTFELVÉTEL ÖSSZEHASONLÍTÁSA Az eredmények ismeretében az a megállapítás tehetı, hogy a számítógépes képelemzı program megfelelı pontossággal alkalmazható a ló faj esetében is hasonlóan a szarvasmarha fajhoz, ha a torzító körülmények kizárhatók (pl. emberi tényezık), és ha csak magassági, valamint hosszúsági méret-felvételezés szükséges. Génmegırzésre, amire valójában tervezték a húsmarha fajták, mint például a magyar szürke marha fajta, esetében kiválóan bevált. A program alkalmazása elınyös megoldást jelenthet a hagyományos méréssel szemben: például nagy állományok, továbbá a nehezen kezelhetı lovak és félıs csikók esetében is. Hiszen a videó felvételek, gyorsan és minimális stressz-hatásnak kitéve az állatokat elkészíthetık. A génmegırzési munkát segítı archiválásra sok szempontból ideális a videóképanalizálásos testméret felvétel, melyek közül a fontosabbak, hogy: 1. Az állatokról jó minıségő mozgóképrészlet, valamint kép készül. 2. Az egyedek testméreteit leíró adatbázis kellı részletességgel rögzíti az állat testméreteit az adott pillanatban, mellyel a késıbbiek összevetethetık. 3. Könnyen kereshetı, és más adatbázisokkal (pl. származási lap) összefőzve teljességre törekvı rendszereket lehet létrehozni. Ez a program nagy segítség lehet a tenyésztıi munkában. Ugyanakkor ma hazánkban a lóállomány nagy része nem a nagy mérető állami és magán ménesekben van, hanem kismérető lovardákban, illetve házaknál. Így, ha a lovakról méretet akarnak felvenni egyszerőbb és gyorsabb a hagyományos, kézzel történı méretfelvétel, mivel több idı a felvételi helyet és a kamerát beállítani, és utána kielemezni a filmet. A másik nem elhanyagolható szempont, hogy ezekben a lovardákban a lovak vannak olyan kezelhetık, hogy ne legyen gond a méret felvételnél, illetve nem minden helyen található ideális felvételi hely. Viszont ha pontosan szeretnénk követni a csikók és lovak fejlıdését, akkor célszerő standard hely beállítását követıen filmre venni fejlıdésüket. A képzés összehasonlító vizsgálataink kiértékelésénél a programot nem volt alkalmunk használni, mivel az izmosodás változásának megfigyeléséhez, a magassági és hosszúsági méretek nem elegendıek. A lovakról készült felvételeket, ebbıl a megközelítésbıl nem tudtuk kiértékelni. 5.2. A HAGYOMÁNYOS ÉS A TERMÉSZÉTES KÉPZÉSI MÓDSZER ÖSSZEHASONLÍTÁS A különbözı képzési típusok izmosodás változásainak vizsgálata nehéz feladat, hiszen sok tényezı van, ami befolyásolja például a takarmányozás vagy a tartás. Ezt a 4.2. fejezetben leírt eredmények is tükrözik, és tökéletesen látszik az is, hogy a második mérésnél a két csoport izmosodásában jellemzı különbség nem volt. Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a természetes képzésben részt vett lovak, kevesebbet dolgoztak ez idı alatt a kontroll csoporthoz viszonyítva.

47


A harmadik mérésre már – a testméretek egy részénél – jelentkeznek a különbségek. A felsı nyakhossz, az alsó nyakhossz, az alsó nyakkörméret, a vállbúbok távolsága, az övméret, a szalaggal mért marmagasság, a könyök-mar távolság, a külsı csípıszögletek közötti távolság és a fartı-külsı csípıszöglet távolság esetében a természetes csoport lovain mért értékek átlagosan növekedtek, a kontroll csoporttal ellentétben. A felsı nyakkörméret és a közép nyakkörméret esetén, a természetes csoport méreteinek átlaga stagnált az elsı méréshez képest, a kontroll csoportban viszont növekedés figyelhetı meg a közép nyakkörméretet illetıen, és csökkenés figyelhetı meg a felsı nyakkörméret esetében. Az ülıgumók távolsága a kontroll csoportban átlagosan nı, míg a természetes kiképzéső csoportban csökken. Mielıtt messzemenı következtetéseket vonnánk le ezekbıl az eltérésekbıl a képzési típusokra vonatkozóan, figyelembe kell venni azt, hogy a második és harmadik mérés között, a kontroll csoport legtöbb lovának takarmány adagja csökkent, ugyanakkor a természetes képzéső lovak többsége többet dolgozott. Ezek így hozzájárulhattak a méretbeli eltérések kialakulásához. Ugyanakkor az eredmények azt is jelzik, hogy a természetesen képzett lovak méretei növekedést mutatnak a takarmány csökkenés ellenére. A hagyományosan képzettek méreteinek nagy része pedig a takarmány váltással párhuzamosan csökken. Megállapításunk az, hogy a három méréssel – minden kétséget kizáró – eredményt azért nem kaptunk arról, hogy az egyes képzéseknek milyen irányú hatása van az izmosodásra, mert ehhez teljesen azonos takarmányozási feltételeket kellene megvalósítani. Ezek szerint a vizsgálat nem felelt meg a klasszikus kísérleti elrendezés követelményeinek. Mindazonáltal teljesen életszerő, ami abból adódik, hogy a természetes kiképzés nemcsak edzés programjában, hanem a tartás, takarmányozás és gondozás alkalmazott módszereiben is eltér. Így a természetes kiképzést, ha komplex egységként tekintjük, az eredmények alapján kedvezıbbnek ítélhetjük a hagyományos módszerrel szemben, azzal a kiegészítéssel, hogy konkrét következtetések levonásához növelni kellene az ismétlések számát, illetve az egyedszámot, amit jelen vizsgálatnál az adott lehetıségek, illetve idıtartam nem tett lehetıvé. Az ilyen típusú idısoros vizsgálatokat az is nehezíti, hogy számolni kell annak esélyével is, hogy a vizsgálati állományból, például sérülés miatt, kiesnek egyedek. Ugyanakkor ezek a részeredmények kellı alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy ilyen irányú vizsgálatot célszerő lenne végezni, illetve a megkezdett vizsgálatot folytatni. A folytatás mellett szól az is, hogy a lovak izmosodása szemmel láthatóan másképpen alakult a természetes- és a kontroll állományban a félév során (melléklet 7.5.), amit a videó felvételek látványosan igazolnak. 5.3. AZ ELTÉRİ KÉPZÉSI MÓDOK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA A VISELKEDÉSRE ÉS TARTÁSRA

Az értékelésbıl kitőnik, hogy a képzés lényegesen meghatározza, mind a tartási körülményeket, mind pedig a lovak viselkedését. A természetes képzésnél a ló „szemszögébıl szemléljük a világot”, és a képzésben, illetve a tartásban is ezt érvényesítjük, vagyis megvalósítjuk az állati jólét elveit. Ezt tükrözi a legelın tartott és istállózott lovak aránya a természetes csoportban, ami összességében sokkal kedvezıbb, mint a kontroll csoportnál. A takarmányozás különbségei nemcsak a képzéstıl függnek, hanem az adott lovardától, illetve a közös edzıbıl fakadnak, de mindenképp kitőnik a képzéseken belüli egység.

48


A kontroll csoportban nagyon kevés a felügyelet alatt képzett ló. Ennek az lehet a magyarázata, hogy fıleg hobbi lovakról van szó, amelyekkel elıre lépni nem nagyon szeretnének, csak a szabadidı eltöltésében játszanak szerepet. Ugyanakkor ismert, hogy még a szinten tartáshoz is kell idınként felügyelet alatti képzés, mivel nemcsak mi, hanem a lovunk is folyamatosan változik. A természetes képzésnél az önálló képzések száma egy hétre lebontva azt tükrözi, hogy a lovasok rendszeresen és sőrőn foglalkoznak lovaikkal. Természetes képzésben a lovak folyamatos felügyelet alatt is dolgoznak, így segítve elı a folyamatos fejlıdést. A képzés hosszának különbözısége, abból adódik, hogy a ló sokkal jobban megérti a feladatot, ha több szakaszra bontjuk az edzést, sok pihenést közbe iktatásával, ezért tehet ki a foglalkozás akár napi 3 órát is. Ezzel szemben a kontroll csoport lovait folyamatosan pihenés nélkül, egy órán keresztül képzik, ami nem feltétlenül segíti a folyamatos fejlıdést, viszont nagyon jó erınlétet ad a lónak. A viselkedési problémák megoldása nemcsak a képzéstıl, hanem az adott személytıl is függ. Ez abban tükrözıdik, hogy a kontroll csoport esetében is volt változás a lovak viselkedésében, de nagyobb problémákat nem tudtak orvosolni, csak enyhíteni. A lovak jobb ismerete és az ezen alapuló képzési program eredményezte, hogy a természetesen képzett lovak mindegyike óriási változáson ment keresztül. Persze a változás mértékét nagyban befolyásolja ebben az esetben is a képzések mennyisége, és idıtartama. A kontroll csoport esetében 3 lóval nem volt gond a képzésük során. Ami abból is adódhat, hogyha a lótól nem követelünk túl sokat, akkor nem is ellenkezik, de abból is, ha nem figyelünk rá, és észre sem vesszük az apróbb problémákat. Nem kizárva azt a tényt sem, hogy a lónak eredendıen nagyon jó természete van. A lovak mérések alatti viselkedését nagyban befolyásolta a lovat fogó személy, és a környezet (pl.: nagy szél), illetve az, hogy mennyire voltak hozzászokva a mérıeszközökhöz. Ezt a megállapítást az is alátámasztja, hogy ha ideálisak voltak a körülmények, olyan ember volt a felvezetı, akiben megbíztak, és az eszközök ismertek voltak számukra, akkor mindegyik ló, kitőnıen viselte a méret-felvételezést. Összességében tehát megállapítható, hogy a képzési rendszer típusa meghatározza a lovak tartását, viselkedését és a képzésük rendszerét egyaránt. Ez abból is látszik, hogy a természetes képzés esetén a lovakkal kevesebbet foglalkoztak egy hétre lebontva, de egy napon belül a képzés hossza 2 órával több volt, és a felügyelettel való lovaglás is nagyobb arányú volt a hagyományos képzéső lovakkal szemben. Ebbıl következıen, a problémákat és a folyamatos fejlıdést nem mennyiségi lovaglással lehet kiküszöbölni, illetve megvalósítani, hanem egy, a ló természetéhez alkalmazkodó, edzésrendszerrel és tartással segíthetünk rajta.

49

ÖSSZEFOGLALÁS

ÖSSZEFOGLALÁS A diplomamunkában arra próbálunk rávilágítani, hogy a természetes lókiképzés nem egy új rendszer, hanem egy elfeledett régi tudás felelevenítése. A különbség csupán annyi, hogy a természetes lókiképzés a mai lovasok számára van kialakítva. A legtöbb lovas szakkönyv, a lovaglás magasiskolai kiképzésérıl ír, ez az átlag lovas számára érthetetlen a gyakorlatlanságnak köszönhetıen, hiszen a legtöbb ember manapság hobbiból tart lovat, és nem a mindennapi munkára használja. Az irodalmi áttekintésben bemutatott természetes lókiképzés rendszere, a lovak viselkedésének megismerésén alapszik. Segítségével a mesterek olyan „rendszert” építettek fel, ami a mai – a lovaglást nem hivatásszerően őzı – ember számára is érthetı és alkalmazható. A diplomadolgozat egyik célkitőzése a VATEM-módszerként (MARÓTI-AGÓCS és RATKÓCZI, 2001) ismert szarvasmarha testméretfelvételi program tesztelése volt lovak esetében, és annak a megállapítása, hogy az esetleges további vizsgálatok során, ez a módszer mennyire hasznosítható. A dolgozat másik célja a természetes lókiképzés bemutatása, és hatásának a vizsgálata volt többféle módszer figyelembe vételével. Annak eldöntésére, hogy a hagyományos és természetes képzési módoknak van-e mérhetı hatása az izomzat alakulására, különbözı méreteket vettünk fel szalaggal és bottal. A hagyományos testméretek felvétele mellett kiegészítı méréseket is végeztünk, mindkét csoportot idısoros vizsgálatban háromszor mértünk le. Mivel az izomzat alakulása nemcsak a képzés típusának a függvénye, hanem a takarmányozástól, a tartástól, a képzés hosszától és rendszerességétıl is függ, ezért egy általunk szerkesztett regisztrációs lap segítségével mérésrıl-mérésre vezettük és kielemeztük a körülmények változásait. A lovakat minden mérésnél standard körülmények között levideóztuk, ezzel is alátámasztva az esetleges változásokat. A különbözı képzésben részt vett lovak viselkedését is megfigyeltük a mérések alatt és a lovak képzése során felmerülı problémákat is regisztráltuk. A hagyományos méretfelvételi eszközökkel, valamint a digitális videofelvétellel és számítógépes programmal meghatározott méretek összehasonlító elemzéséhez 48 egyedet vizsgáltunk, de a végleges kiértékeléshez 13 lovat ki kellett zárni a rossz fókusz beállítás miatt, az eredmények torzulásának elkerülése érdekében. A videó elemzéséhez a torzítás csökkentése érdekében, minden lovat, adott helyen, adott testhelyzetben, adott távolságról kell filmezni. A szoftverrel megjelöltük a lovak anatómiai pontjait a képeken. A program mindig kijelzi a következı felhelyezendı pont nevét, egészen a kép teljes feldolgozásáig. Ezután a felvett egyméteres etalonok alapján megállapított képpont/m (pixel/m) arányt felhasználva kiszámítja, és a méretvonalakat behúzva azokra, cm-ben kiírja a konkrét testméreteket. A program segítségével 11 hosszúsági és magassági méretet lehet meghatározni, ebbıl 9 méretet használtunk fel az összehasonlításhoz. A vizsgált 9 testméret közül a hagyományos és a számítógépes programmal meghatározott átlagértékek között eltéréseket találtunk. Az eltérések elemzésére elsıként a módszerek hatását vizsgáltuk varianciaanalízissel. A varianciák homogenitás vizsgálata eredményeként megállapítható, hogy a két módszerrel mért testméretek között nincs szignifikáns különbség.

50

ÖSSZEFOGLALÁS

A regresszió-analízis igazolta, hogy a két eltérı vizsgálati módszer hasonló eredményre vezet, ugyanis a vizsgálati módszer mint függı változó (y) nincs statisztikailag is igazolható hatással a magassági méretekre, a hosszúsági méretek közül pedig statisztikailag is igazolható különbség csak a ferde farhossz esetében van (P<0,123) a két eltérı módszerrel nyert adatok között. A varianciaanalízis a ferde törzshossz és –farhossz esetében igazolt szignifikáns eltérést (P<0,000). Így mindkét megközelítésben azonos eredményre jutottunk, vagyis az eltérı módszerrel felvett testméretek egymásnak megfeleltethetık. Ugyanakkor a kísérlet rávilágított bizonyos technikai problémákra. Az összehasonlító vizsgálathoz minden olyan méretet felvettük a lovakon, amelyek egy kétdimenziós programmal kiértékelhetıek. Nyilvánvaló azonban, hogy hagyományos módszerrel ennél több méret is meghatározható. Az eredményekbıl kitőnik, hogy a csontos alapú méreteknél, vagy ahol legalább az egyik pont a talaj, vagy a ló egy könnyen meghatározható pontja volt, azokban az esetben a program kitőnıen alkalmazható. Ellenben a kondíciófüggı, és a nehezen meghatározható anatómiai pontok, mint a ferde farhossz esetében már szignifikáns eltérést észleltünk a két méretsor között. A program alkalmazása elınyös megoldást jelenthet a hagyományos méréssel szemben: például nagy állományok, továbbá a nehezen kezelhetı lovak és félıs csikók esetében is, hiszen a videó felvételek, gyorsan és minimális stressz-hatásnak kitéve az állatokat elkészíthetık. A képzések hatásvizsgálatánál a természetes képzés esetében a mérések kezdetekor 21 egyed szerepelt, ebbıl a második mérésre, az egyedszám 15-re csökkent, míg a harmadik mérésnél, már csak 13 egyed maradt, amelyekkel rendszeresen, kiesés nélkül, folyamatosan foglalkoztak. A kontroll csoport esetében az induló létszám 28 egyed volt. A második mérésre 23, a harmadik mérésre, 16 egyedre csökkent az állomány. A különbözı képzési típusok izmosodás változásainak vizsgálata nehéz feladat, hiszen sok tényezı van, ami befolyásolja például a takarmányozás, vagy a tartás. Ezt eredmények is tükrözik, hogy a második mérésnél a két csoport izmosodásában jellemzı különbség nem volt. Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a természetes képzésben részt vett lovak, kevesebbet dolgoztak ez idı alatt a kontroll csoporthoz viszonyítva. A harmadik mérésre már – a testméretek egy részénél – jelentkeznek a különbségek. A felsı nyakhossz, az alsó nyakhossz, az alsó nyakkörméret, a vállbúbok távolság, az övméret, a szalaggal mért marmagasság, a könyök-mar távolság, a külsı csípıszögletek közötti távolság és a fartı-külsı csípıszöglet távolság esetében a természetes csoport lovain mért értékek átlagosan növekedtek, a kontroll csoporttal ellentétben. A felsı nyakkörméret és a közép nyakkörméret esetén, a természetes csoport méreteinek átlaga stagnált az elsı méréshez képest, a kontroll csoportban viszont növekedés figyelhetı meg a közép nyakkörméretet illetıen, és csökkenés figyelhetı meg a felsı nyakkörméret esetében. Az ülıgumók távolsága a kontroll csoportban átlagosan nı, míg a természetes kiképzéső csoportban csökken. Mielıtt messzemenı következtetéseket vonnánk le ezekbıl az eltérésekbıl a képzési típusokra vonatkozóan, figyelembe kell venni azt, hogy a második és harmadik mérés között, a kontroll csoport legtöbb lovának takarmány adagja csökkent, ugyanakkor a természetes képzéső lovak többsége többet dolgozott. Ezek így hozzájárulhattak a méretbeli eltérések kialakulásához. Ugyanakkor az eredmények azt is jelzik, hogy a természetesen képzett lovak méretei növekedést mutatnak a takarmány csökkenés ellenére. A hagyományosan képzettek méreteinek nagy része pedig a takarmány váltással párhuzamosan csökken. Megállapításunk az, hogy a három méréssel – minden kétséget kizáró – eredményt azért nem kaptunk arról, hogy az egyes képzéseknek milyen irányú hatása van az izmosodásra, mert ehhez teljesen azonos takarmányozási feltételeket kellene megvalósítani.

51

ÖSSZEFOGLALÁS

Ezek szerint a vizsgálat nem felelt meg a klasszikus kísérleti elrendezés követelményeinek. Mindazonáltal teljesen életszerő, hiszen a természetes kiképzés nemcsak edzés programjában, hanem a tartás, takarmányozás és gondozás alkalmazott módszereiben is eltér. Így a természetes kiképzést, ha komplex egységként tekintjük, az eredmények alapján kedvezıbbnek ítélhetjük a hagyományos módszerrel szemben, azzal a kiegészítéssel, hogy konkrét következtetések levonásához növelni kellene az ismétlések számát, illetve az egyedszámot, amit jelen vizsgálatnál az adott lehetıségek, illetve idıtartam nem tett lehetıvé. Az ilyen típusú idısoros vizsgálatokat az is nehezíti, hogy számolni kell annak esélyével is, hogy a vizsgálati állományból kiesnek egyedek. Ugyanakkor ezek a részeredmények kellı alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy ilyen irányú vizsgálatot célszerő végezni, illetve a megkezdett vizsgálatot folytatni. A folytatás mellett szól az is, hogy a lovak izmosodása szemmel láthatóan másképpen alakult a természetesés a kontroll állományban a félév során, amit a videó felvételek látványosan igazolnak. Az izmosodás mértékének magyarázata abban rejlik, hogy a lovakkal való szakszerő bánásmód meglátszik a lovak test(át)alakulásán is, mert a természetes képzés egyik alapeleme a ló izomzatának olyan szintre való fejlesztése, amely szinten már bátran kérhettük tıle bonyolultabb feladatokat, hiszen a fejlett izomzattal megbirkózik a nehezebb „akadályokkal”, sérülések nélkül. Az értékelésbıl kitőnik, hogy a képzés lényegesen meghatározza, mind a tartási körülményeket, mind pedig a lovak viselkedését. A természetes képzésnél ezt tükrözi a legelın tartott és istállózott lovak aránya, ami összességében sokkal kedvezıbb, mint a kontroll csoportnál. Ugyanakkor a takarmányozás a természetes kiképzésnél a közös edzı miatt az igényekhez közelítı, a kontroll csoportnál viszont az adott lovardától is függ. A kontroll csoportban nagyon kevés a felügyelet alatt képzett ló. Ennek az lehet a magyarázata, hogy fıleg hobbi lovakról van szó. Egy napra vetítve a képzés hossza 2 órával több a természetes képzésnél, valamint a felügyelettel való lovaglás is nagyobb arányban volt kimutatható a hagyományos képzéső lovakkal szemben. A viselkedési problémák megoldása nemcsak a képzéstıl, hanem az adott személytıl is függ. Ez abban tükrözıdik, hogy a kontroll csoport esetében is volt változás a lovak viselkedésében, de nagyobb problémákat nem tudtak orvosolni, csak enyhíteni. A lovak jobb ismerete és az ezen alapuló képzési program eredményezte, hogy a természetesen képzett lovak mindegyike óriási változáson ment keresztül. Persze a változás mértékét nagyban befolyásolja ebben az esetben is a képzések mennyisége, és idıtartama. A természetes képzési módszer hatékonyságának bizonyításához, célszerő lenne az eddigi vizsgálatokat folytatni. A módszer, egy teljes egésszé formálása érdekében szükség lenne az egyedszám növelésre, és más izmosodást vizsgáló módszer(ek) kipróbálásra. Annak ellenére, hogy a világon, fıleg Európa nyugati országaiban és az Amerikai Egyesült Államokban, a „lóközpontúság” és a természetesség ember és ló kapcsolatában igen nagy ismertségnek örvend, Magyarországon ez nem gyakori jelenség. Ugyanakkor, ha lassan is, de a hazai lovas társadalom körében is kezd ismertté válni a természetes kiképzés módszere. Ami nagyon örvendetes fejlemény, hiszen ezzel lehet igazán szorosra főzni ember és ló kapcsolatát, továbbá a tartáskörülményekben, a mindennapi munkában és a lovak fejlıdésében is jelentıs elırelépést jelent a ma általánosan alkalmazott lókiképzéssel szemben.

52

KÖSZÖNETNYILVÁNITÁS

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönetemet szeretném kifejezni konzulenseimnek Dr. Horvainé Dr. Szabó Máriának, Dr. Maróti-Agóts Ákosnak és külsı konzulensemnek Mészáros Gyulának, akik segítették, és szakmai tanáccsal irányították a dolgozatom megírását. Köszönettel tartozom még a lótulajdonosoknak és a lovaknak, mert készséggel rendelkezésemre álltak a méret-felvételezés során.

53

IRODALOMJEGYZÉK

6. IRODALOMJEGYZÉK BUDIANSZKY, S. (1997): A ló természetrajza. Vince Kiadó, Budapest. p. 91-187. BODÓ I. ÉS HECKER W. (1998) Lótenyésztık Kézikönyve, Mezıgazda Kiadó, Budapest. p. 64-66. CAVENDISH, W. (2000): A General System of Horsemanship, Trafalgar Square Publishing, London. pp. 142. CSÁNYI V. ÉS GERE T. (2001): Gazdasági állatok viselkedése I. Általános Etológia. Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. p. 308. DORRANCE, T. (1987): True Unity: Willing Cummunication Between Horse and Human. Give-It-A-Go Enterprises, Bruneau. pp. 151. ERNST J. (2001): Gondolatok a lovaglásról, Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. p. 11-31. ENDRİDY Á. (1998): Military ló kiképzése, Adj esélyt a lovadnak. Mezıgazda Kiadó, Budapest. p. 5. ERDİDY P. ZS. (1937): A lovaglás vezérfonala. Szent György képes sportlap kiadása, Budapest. p. 11-18; 79-80. FEHÉR GY.(2000): A háziállatok funkcionális anatómiája, Mezıgazda Kiadó, Budapest. p. 201-220; 241. GERE T. (2001) Gazdasági állatok viselkedése III. Lovak Viselkedése. Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. p. 17; 82-85; 90-94; 101-104. HUNT, R. (1978): Think Harmony with Horses. Give-It-A-Go Enterprises, Bruneau. pp. 87. HUSVÉTH F. (2000): A gazdasági állatok élettana az anatómiai alapjaival, Mezıgazda Kiadó, Budapest. p. 173-197; 215 IRWIN, C. (2001): A lovak nem hazudnak, Kossuth Kiadó, Budapest. p. 27-37. JACKSON, J. (1997) The Natural Horse. Star Ridge Publishing, USA. p. 141-143. LAMB, R. ÉS MILLER, R.M. (2005): The revolution in horsemanship, Globe Pequot Press, USA. p. 1-165. L'HOTTE, A-F. (1997): The Quest for Lightness in Equitation, J. A. Allen, London. pp.160. MARÓTI-AGÓTS Á. ÉS RATKÓCZI O. (2001): A génmegırzési munka támogatása videóképanalizálásos testméretfelvétel alapján a magyar szürke szarvasmarha fajtában. TDK dolgozat; Állatorvostudományi Egyetem, Budapest. MIHÓK S. (2004) in: SZABÓ F. (szerk.): A gazdasági állatok küllemtana, Általános Állattenyésztés, Mezıgazda kiadó, Budapest. p. 282. MILLER, R. M., (1991) Imprint training of the newborn foal. Western Horseman, Inc., Colorado Springs. p. 661-666. MOYS E. (2003) in: ERNST J. (szerk.): Az iskola lovaglás hamis megítélése –balvélemények a régi lovaglómővészetrıl, Lovaglótanárok a lovaglásról, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. p. 107-113. NÉMETHY B. (2007): Díjugratás a Némethy-módszerrel, Mezıgazda kiadó, Budapest. p. 7-8. PARELLI, P. (2003): Natural Horsemanship, Western Horseman, Inc., Colorado Springs. p. 3-153. PODHAJSKY, A. (2005): The Complete Training of Horse and Rider, The Sportman’s Press, Wykey. p.287. PLUVINEL A. (1989): The Maneige Royal, J. A. Allen, London. p. 170. SCHRENK, H-J. (1997): Az értelmes ló, Noran kiadó, Budapest. pp. 12-26; 47-63.

54

IRODALOMJEGYZÉK

SZERDAHELYI T. (2003) in: ERNST J. (szerk.): A mai díjlovaglások és a klasszikus lovaglás mővészete, Lovaglótanárok a lovaglásról, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. p. 102-106. WYCHE, S. (2006) The Horse’s Muscles in Motion, The Crowood Press Ltd, Ramsbury. p. 7-8. XENOPHON (2004) The Art of Horsemanship, Midas Printing International Ltd., London. p. 87.

Folyóiratban megjelent közlemények: BIRKE L. (2007): Learning to „speak horse”: The culture of „Natural horsemanship”. Society and Animals 15/3, p. 217-239. COOK, R. (1999): Pathophysiology of bit control in the horse. Journal of Equine Veterinary Science 19/ 3, p. 196-204. KRUEGER, K: – HEINZE, J.: (2008): Horse sense: social status of horses (Equus caballus) affects their likelihood of copying other horses' behavior. Animal cognition megjelenés elıtt GOODWIN, D. (1999): The importance of ethology in understanding the behaviour of the horse. Equine Vetenary Journal Supplement 4/28, p. 15-9. MARÓTI-AGÓTS Á. ÉS RATKÓCZI O. (2001): Analysis of external characteristics of the native Hungarian Grey Cattle Breed. 52nd Ann. Meet. EAAP. Budapest. MARÓTI-AGÓTS Á., JÁVORKA L., GERA I. ÉS BODÓ I. (2005): Testméretfelvétel videóképelemzés segítségével szarvasmarha állományokban. Állattenyésztés és Takarmányozás, 0230-1814. 54/5. p. 466-479. MCCALL, C. A (1990) A review of learning behavior in horses and its application in horse training. Journal of Animal Science 68 p. 75-81 MÉSZÁROS GY. (2006): Savvy rendszer hétköznapjai (A Klasszikus ló és lovas kiképzés teljesen természetes). Lovas Élet 3/2, p. 22-23. MÉSZÁROS GY. (2005): A sikeresség hat összetevıje. Lovas Élet 4/5/6, p. 26-27. MÉSZÁROS GY. (2007): A Természetes az egyedüli klasszikus. www.mgy.hu. MÉSZÁROS GY. (2007): Bevezetı és rövid történeti áttekintés. www.mgy.hu. RITTER, T. (2005): The Tao of he Horsemanship. www.classicaldressage.com.

55

MELLÉKLET

7. MELLÉKLET 7.1. A MÉRETEK ANATÓMIAI ALAPJAI Felsı nyakhossz: Szalag: lig. nuchae Mélyizmok: m. splenius, m. rhomboideus cervicis, Felületi izmok: m.trapezius pars cervicalis. Középnyakhossz: Mélyizmok: longissimus capitis Felületi izmok: m. serratus ventralis cervicis, m. cleidomastoideus. Alsónyakhossz: Mélyizmok: longus capitis, longus colli Felületi izmok: m. cleidotransversarius, m. cleidomastoideus. Alsónyak körméret: Mélyizmok: m. semispinalis capitis, longissimus cervicis, m. scal. medius et ventralis, Felületi izmok: m. trapezius, m. cleidotransversarius, m. cleidomastoideus, m. sternomandibularis. Középnyak körméret: Mélyizmok: m. semispinalis capitis, m. longissimus atlantis et capitis, m. longus capitis Felületi izmok: m. trapezius, m. splenius, m. cleidomastoideus, m. sternomandibularis. Felsınyak körméret: Mélyizmok: m. obliquus capitis cranalis, m. rectus capitis ventralis, m. obliquus capitis caudialis, m. splenius cervicis et longissimus capitis, m. longus capitis. Felületi izmok: m. splenius, m. cleidomastoideus, m. sternomandibularis. Vállbúb távolság: Mélyizmok: m. pectoralis profundus Felületi izmok: m. sternomandibularis, m. brachiocephalicus. Vállbúb-mar: Mélyizmok: m. spinalis dorsi, m. supraspinatus, m. rhomboideus, m. longissimus lumborum et thoracis, m. iliocostalis lumborum et thoracis. Felületi izmok: m. deltoideus, m. trapezius. Könyök-mar: Mélyizmok: m. spinalis dorsi, m. longissimus lumborum et thoracis, m. iliocostalis lumborum et thoracis, infraspinatus, m. supraspinatus, m. subscapularis, m. rhomboideus. Felületi izmok: m. deltoideus, m. trapezius, m. triceps brachii. Marmagasság: Mélyizmok: m. serratus ventralis thoracis, m, rhomboideus cervicis. Felületi izmok: m. trapezius, m. latissimus dorsi a széles hátizom. Övméret: Mélyizmok: m. serratus dorsalis thoracis, m. serratus dorsalis cervicis, m. serratus ventralis thoracis, m. pectoralis profundus, m. externus abdominis. Felületi izmok: m. latissimus dorsi, m pectoralis ascendens.

56

MELLÉKLET

Külsı csípıszöglet: Mélyizmok: m. glutaeus medius. Felületi izmok: m. glutaeus superficialis. Belsı csípıszöglet: Mélyizmok: m. glutaeus medius. Felületi izmok: m. glutaeus superficialis, m. biceps femoris. Ülıgumó távolág: Mélyizmok: m. sartorius, m. gracilis. Felületi izmok: m. semitendious. Külsı csípıszöglet-ülıgumó távolsága: Mélyizmok: m. glutaeus medius, m. glutaeus profundus, mm. gemelli. Felületi izmok: m. glutaeus superficialis, m. biceps femoris, m. semitendious. Ülıgumó-térd távolsága: Mélyizmok: m. semitendious, m. semimembranosus, m. aductor, m. vastus lateralis. Felületi izmok: m. biceps femoris. Külsı csípıszöglet-térd távolsága: Mélyizmok: m. rectus femoris. Felületi izmok: m. tensor fasciae latae. Külsı csípıszöglet - Faroktı távolsága: Mélyizmok: m. glutaeus medius, m. semitendious. Felületi izmok: m. glutaeus superficialis, m. biceps femoris. Faroktı -térdhajlat: Felületi izmok: m. semitendious. Szügyszélesség (botos): Mélyizmok: m. pectoralis profundus, Felületi izmok: m. sternomandibularis a szegy-fejizom, m. brachiocephalicus. . Marmagasság (botos): Felületi izmok: m. serratus ventrális pars cervicalis és pars thoracalis, m. pectoralis superficialis Mélyizmok: m. pectoralis profundus és descendes Mivel a lónak nincs kulcscsontja és nincs csontos kapcsolat a helyén, ezért fordulhat elı az, hogy a fent említett izmok megerısödnek a munka során. Ennek következtében tud kiemelkedni a törzs a lapockák közül. Ezért mérhetünk bottal is különbözı marmagasságokat.

57

MELLÉKLET

7.2. REGISZTRÁCIÓS LAP Tulajdonos neve: Ló Neve: Születési év: Neme: Fajtája: Tartási körülmények*: 1) Istálló:

angol

2) Éjjel istálló, nappal:

zárt

karám szín

legelı szín nélkül

szín

3) Karám:

szín

szín nélkül szín nélkül

4) Legelı:

szín

szín nélkül

Képzés: 1) Heti képzések száma:

1X

2X

3X

4X

5X

2) Heti képzések száma felügyelettel:

1X

2X

3X

4X

Havi 1X

3) Képzés hossza:

1h

2h

3h

4h

4) Célok:

szabadidı

idomító jellegő

sport

Takarmányozás: 1) Abrak:

árpa

zab

egyéb………………..

2) Tömegtakarmány:

széna

szalma

egyéb………………..

3) Kiegészítı tápok:…………………………………………………………………. 4) Legelı:

van

nincs

5) Napi abrakolás száma:

1X

2X

3X

6) Napi tömegtakarmányozás módja:

1X

2X

3X

7) Mennyiség:

abrak………………..

korlátlan

tömegtakarmány………………..

ELİÉLET:

PROBLÉMÁK:

*

A megfelelı rész aláhúzandó

58

MELLÉKLET

7.3. TÁBLÁZATOK 7-1. táblázat: A varianciák homogenitás vizsgálata

testméretek marm. hátközépm. farbúbm. fartım. mellkasm. ferdetörzsh farhossz szárhossz alkarh.

Levene Statistic 0,234 0,426 0,065 0,128 0,027 2,053 0,236 0,138 0,229

df1

df2

Sig.

1 1 1 1 1 1 1 1 1

68 68 68 68 68 68 68 68 68

0,630 0,516 0,800 0,721 0,870 0,157 0,629 0,712 0,634

7-2. táblázat: A varianciaanalízis eredményei az eltérı mérési módszerek összehasonlítására (ANOVA)

testméretek Szóródás okai marmagasság Csoportok közötti Csoportokon belüli Összes Csoportok közötti hátközépmagasság Csoportokon belüli Összes Csoportok közötti farbúbmagasság Csoportokon belüli Összes Csoportok közötti fartımagasság Csoportokon belüli Összes Csoportok közötti mellkasmélyég Csoportokon belüli Összes Csoportok közötti ferde törzshossz Csoportokon belüli Összes Csoportok közötti ferde farhossz Csoportokon belüli Összes Csoportok közötti szárhossz Csoportokon belüli Összes Csoportok közötti alkarhossz Csoportokon belüli Összes

SQ 0,51 1731,77 1732,29 1,16 1991,49 1992,64 3,21 2159,37 2162,59 2,80 2084,57 2087,37 22,86 775,43 798,29 1003,21 4751,37 5754,59 356,63 1240,46 1597,09 0,23 127,26 127,49 14,63 385,94 400,57

df MQ F-érték Szign.-szint 1 0,51 0,02 0,89 68 25,47 69 1 1,16 0,04 0,84 68 29,29 69 1 3,21 0,10 0,75 68 31,76 69 1 2,80 0,09 0,76 68 30,66 69 1 22,86 2,00 0,16 68 11,40 69 1 1003,21 14,36 0,00 68 69,87 69 1 356,63 19,55 0,00 68 18,24 69 1 0,23 0,12 0,73 68 1,87 69 1 14,63 2,58 0,11 68 5,68 69

59

MELLÉKLET

7-3. táblázat: A varianciaanalízis eredményei a magassági méretek összehasonlítására (ANOVA)

Modell

SQ

df

MQ

F-érték

regresszió maradék összes

Szign. szint 0,00(a)

767,20 1 767,20 340,28 1-2 74,40 33 2,26 841,60 34 a. Független változó: (Állandó), marmagasság számítógépes b. Függıváltozó: marmagasság hagyományos

Modell

SQ

df

MQ

F-érték

Szign. szint


1019,05 1 1019,05 449,38 0,00(a) 1-2 74,83 33 2,27 1093,89 34 a. Független változó: (Állandó), hátközépmagasság számítógépes b. Függıváltozó: hátközépmagasság hagyományos

Modell

1-2

SQ

df

MQ

F-érték

Szign. szint


943,31 1 943,31 586,39 0,00(a) 53,09 33 1,61 996,40 34 a. Független változó: (Állandó), farbúbmagasság számítógépes b. Függıváltozó: farbúbmagasság hagyományos

Modell

SQ

df

MQ

F-érték



855,81 1 855,81 297,68 1-2 94,87 33 2,88 950,69 34 a. Független változó: (Állandó), fartımagasság számítógépes b. Függıváltozó: fartımagasság hagyományos

Modell

SQ

df

MQ

F-érték

Szign. szint


383,95 1 383,95 1320,75 0,00(a) 1-2 9,59 33 0,291 393,54 34 a. Független változó: (Állandó), mellkasmélység számítógépes b. Függıváltozó: mellkasmélység hagyományos

60

MELLÉKLET

7-4. táblázat: A regresszió-analízis eredményei a magassági méretek összehasonlítására Függı változó a mar (hagyományos mérés) (y)

Modell

Független változó

Regr. Koeff. (b)

Sztd. hiba

t

állandó (a) mar sz. (x)

11,46 8,18 1,40 0,93 0,05 18,45 mar sz.: marmagasság számítógépes

1

Szign. Szint (p) 0,17 0,00

Függı változó a hátközép (hagyományos mérés) (y)

Modell


Regr. Koeff. (b)

Sztd. hiba

t

állandó (a) hátközép sz. (x)

-9,69 7,63 -1,27 1,07 0,05 21,20 hátközép sz.: hátközépmagasság számítógépes

1


Függı változó a farbúb (hagyományos mérés) (y)

Modell

1


Regr. Koeff. (b)

Sztd. hiba

állandó (a) farbúb sz. (x)

15,38 5,92 0,90 0,04 farbúb sz.: farbúbmagasság számítógépes

t

Szign. Szint (p)

2,60 24,22

0,01 0,00

t

Szign. Szint (p)

2,55 17,25

0,02 0,00

Függı változó a fartı (hagyományos mérés) (y)

Modell

1

Független változó állandó (a) fartı sz. (x)

Regr. Koeff. (b)

Sztd. hiba

19,11 7,49 0,87 0,05 fartı sz.: fartımagasság számítógépes

61

MELLÉKLET

Függı változó a mellkas (hagyományos mérés) (y)

Modell


Regr. Koeff. (b)

Sztd. hiba

t

állandó (a) mellkas sz. (x)

-0,49 1,91 -0,26 1,00 0,03 36,34 mellkas sz.: mellkasmélység számítógépes

1


7-5. táblázat: A varianciaanalízis eredményei a hosszúsági méretek összehasonlítására (ANOVA) Modell

1-2

SQ

MQ

F-érték

535,39 1 535,39 18,41 0,00(a) 959,58 33 29,08 1494,97 34 a. Független változó: (Állandó), ferde törzshossz számítógépes b. Függıváltozó: ferde törzshossz hagyományos

SQ

df

MQ

F-érték

Szign. szint


39,91 1 39,91 2,39 0,132(a) 552,26 33 16,74 592,17 34 a. Független változó: (Állandó), ferde farhossz számítógépes b. Függıváltozó: ferde farhossz hagyományos

Modell

SQ

df

MQ

F-érték


52,27 1 52,27 177,21 1-2 9,73 33 0,30 62,00 34 a. Független változó: (Állandó), szárhossz számítógépes b. Függıváltozó: szárhossz hagyományos

Modell

1-2

Szign. szint


Modell

1-2

df

SQ regresszió maradék összes

df

MQ

F-érték

206,05 1 206,05 2574,88 2,64 33 0,080 208,69 34 a. Független változó: (Állandó), alkarhossz számítógépes b. Függıváltozó: alkarhossz hagyományos



62

MELLÉKLET

7-6. táblázat: A regresszió-analízis eredményei a hosszúsági méretek összehasonlítására Függı változó a ferdetörzs (hagyományos mérés) (y)

Modell

1


Regr. Koeff. (b)

t

Szign. Szint (p)

6,79 4,29

0,00 0,00

t

Szign. Szint (p)

Sztd. hiba

Állandó (a) ferdetörzs sz. (x)

100,67 14,83 0,41 0,09 ferdetörzs sz.: ferde törzshossz számítógépes

Függı változó a ferdefar (hagyományos mérés) (y)

Modell

1


Regr. Koeff. (b)

Sztd. hiba

Állandó (a) ferdefar sz. (x)

40,50 7,72 5,25 0,25 0,16 1,54 ferdefar sz.: ferdefarhossz számítógépes

0,00 0,13

Függı változó a szár (hagyományos mérés) (y)

Modell

1


Regr. Koeff. (b)

Sztd. hiba

Állandó (a) szár sz. (x)

1,87 1,97 0,93 0,07 szár sz.: szárhossz számítógépes

t

Szign. Szint (p)

0,95 13,31

0,35 0,00

t

Szign. Szint (p)

Függı változó a alkar (hagyományos mérés) (y)

Modell

1

Független változó Állandó (a) alkar sz. (x)

Regr. Koeff. (b)

Sztd. hiba

-0,92 0,89 -1,03 1,02 0,02 50,74 alkar sz.: alkarhossz számítógépes

0,31 0,00

63

MELLÉKLET

7-7. táblázat: Általános statisztikai leírás


Természetes képzés

Hagyományos képzés

N = 13

N = 16

átlag

szórás

sz. hiba

1.

169,0

5,39

1,49

2.

168,8

5,84

1,62

3.

169,9

6,28

1,74

1.

átlag 195,7

szórás 9,42

sz. hiba 2,61

2.

204,8

10,37

3.

202,6

8,12

mérés

övméret

szórás 6,37

sz. hiba 1,59

2.

172,06

6,93

1,73

3.

172,63

6,96

1,74

átlag

szórás

sz. hiba

1.

200,75

10,66

2,66

2,88

2.

198,88

11,95

2,99

2,252

3.

195,94

9,51

2,37

é r é

1.

átlag 172,56

7-9. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával

MM

övméret é r é

mérés

MM8


Természetes képzés df = 12 t

1. – 2.

-0,308

3,12

-0,36

sz. hiba 0,73

1. – 3.

5,54

4,33

4,61

0,001

2. – 3.

5,85

2,97

7,10

átlag

szórás

t

1. – 2.

-0,23

3,47

-0,24

0,00 sz. hiba 0,81

1. – 3.

5,23

4,73

3,99

0,002

2. – 3.

5,46

3,26

6,05

0,00

mérés mérés

övméret

átlag

szórás

t

1. – 2.

0,50

2,48

0,808

sz. hiba 0,432

1. – 3.

-0,062

2,38

-0,105

0,918

2. – 3.

-0,56

2,53

-0,890

átlag

szórás

t

1. – 2.

1,88

7,95

0,94

0,388 sz. hiba 0,36

1. – 3.

4,81

6,77

2,84

0,01

2. – 3.

2,93

8,17

1,43

0,17

MM mérés

szórás

övméret mérés

átlag

MM

8

Hagyományos képzés df = 15

Marmagasság

64

MELLÉKLET





N = 13

N = 16

sz. hiba 0,80

2.

39,15

3,89

1,08

40,85

4,04

1,12

3. 9

mérés

MM botos

átlag

szórás

sz. hiba

1.

159,2

6,62

1,84

2.

159,7

6,33

1,76

159,4

5,97

1,65

3. 10

mérés

SZSZ botos

átlag

szórás

sz. hiba

1.

41,77

5,34

1,48

2.

45,85

5,29

1,47

3.

46,92

3,01

0,84

1.

átlag 42,19

szórás 3,62

sz. hiba 0,90

2.

42,38

2,39

0,60

3.

41,06

3,38

0,84

MM botos

átlag

szórás

sz. hiba

1.

162,50

5,55

1,39

2.

162,50

5,55

1,39

3.

162,69

6,29

1,57

SZSZ botos

átlag

szórás

sz. hiba

1.

44,07

3,09

0,77

2.

45,94

1,88

0,47

3.

45,25

3,15

0,79





df = 12

df = 15

szórás

t

szig.

vállbúbtáv

átlag

szórás

t

szig.

1. – 2.

0,077

2,96

0,09

0,93

1. – 2.

-0,19

3,54

-,21

0,84

1. – 3.

-1,63

3,38

-1,72

0,11

1. – 3.

1,13

4,81

0,94

0,37

2. – 3.

-1,69

4,11

-1,48

0,16

átlag

szórás

t

szig.

1. – 2.

-0,46

0,88

-1,90

0,08

1. – 3.

-0,154

1,77

-,31

0,76

2. – 3.

0,31

1,44

0,77

0,46

átlag

1. – 2.

-4,08

szórás 5,07

t -2,90

0,013

szig.

1. – 3.

-5,15

4,96

-3,74

0,003

2. – 3.

-1,08

5,69

-0,68

0,51

1,31

4,25

1,23

0,24

átlag

szórás

t

szig.

1. – 3.

-0,188

1,22

-0,61

0,55

2. – 3.

-0,188

1,22

-0,61

0,55

átlag

2. – 3.

mérés

MMB 1. – 2.

SZSZB mérés

mérés mérés

SZSZB

mérés

átlag

mérés

vállbúbtáv

MMB

9

vállbúbtáv mérés

szórás 2,89

mérés

1.

átlag 39,23

mérés

mérés

vállbúbtáv

1. – 2.

-1,88

szórás 2,39

t -3,14

0,007

szig.

1. – 3.

-1,19

3,49

-1,36

0,19

2. – 3.

0,69

2,73

1,01

0,33

Marmagasság botos Szügyszélesség botos

10

65

MELLÉKLET





N = 13

N = 16

sz. hiba 1,21

2.

58,23

4,15

1,15

3.

61,00

3,87

1,07

mérés

BCSSZ

12

átlag

szórás

sz. hiba

1.

50,08

5,71

1,58

2.

44,69

3,40

0,94

3.

41,15

2,12

0,5

mérés

ülıgumó

átlag

szórás

sz. hiba

1.

20,23

1,79

0,50

2.

19,00

1,22

0,34

3.

19,15

1,28

0,36

2.

59,44

5,64

1,41

3.

60,06

7,23

1,80

BCSSZ

átlag

szórás

sz. hiba

1.

52,81

5,24

1,31

2.

45,56

5,1

1,29

3.

41,19

5,23

1,3

ülıgumó

átlag

szórás

sz. hiba

1.

19,31

1,99

0,50

2.

18,25

2,02

0,50

3.

19,50

1,32

0,33


df = 12

df = 15 t

szig.

1. – 2.

0,92

2,10

1,59

0,139

1. – 3.

-1,85

4,14

-1,61

0,134

2. – 3.

-2,77

3,54

-2,82

0,015

átlag

szórás

t

szig.

1. – 2.

5,38

6,28

3,09

0,009

1. – 3.

8,92

6,79

4,74

0,000

2. – 3.

3,54

3,76

3,40

0,005

átlag 1,23

szórás 1,64

t 2,70

szig.

1. – 2. 1. – 3.

1,08

1,55

2,50

0,03

2. – 3.

-0,15

1,46

-0,38

0,71

0,02

KCSSZ mérés

szórás

átlag

szórás

t

szig.

1. – 2.

2,69

4,50

2,39

0,03

1. – 3.

2,06

6,02

1,37

0,19

2. – 3.

-0,63

5,83

-0,43

0,67

átlag

szórás

t

szig.

1. – 2.

7,25

5,83

4,67

0,00

1. – 3.

11,63

6,21

16,32

0,00

2. – 3.

4,38

2,85

2,96

0,01

átlag 1,06

szórás 1,53

t 2,79

szig.

1. – 2. 1. – 3.

-0,19

1,76

-0,43

0,68

2. – 3.

-1,25

1,95

-2,57

0,02

BCSSZ mérés

átlag

ülıgumó mérés

mérés mérés

sz. hiba 1,44


ülıgumó mérés

szórás 5,76


BCSSZ

12

1.

átlag 62,13


KCSSZ

11

KCSSZ mérés

szórás 4,38

mérés

1.

átlag 59,15

mérés

mérés

KCSSZ

11

0,01

Külsıcsípı szöglet Belsı csípı szöglet

66

MELLÉKLET


7-20. táblázat Általános statisztikai leírás



N = 13

N = 16

sz. hiba 1,76

2.

82,23

5,00

1,39

3.

81,92

4,80

1,33

mérés

KNYH

átlag

szórás

sz. hiba

1.

68,92

5,69

1,579

2.

74,15

5,83

1,62

3.

73,31

3,88

1,08

mérés

ANYH

átlag

szórás

sz. hiba

1.

5,38

1,49

2.

77,31

6,047

1,68

3.

75,30

4,42

1,23

szórás 5,38

sz. hiba 1,34

2.

83,94

4,65

1,16

3.

80,69

5,55

1,39

KNYH

átlag

szórás

sz. hiba

1.

68,13

3,61

0,90

2.

76,31

5,96

1,49

3.

73,44

4,24

1,06

ANYH

átlag

szórás

sz. hiba

1.

74,88

4,79

1,20

2.

81,19

5,27

1,32

3.

73,44

4,00

1,00




df = 12

df = 15 t

szig.

1. – 2.

-1,54

4,72

-1,18

0,26

1. – 3.

-1,23

6,50

-0,68

0,51

0,31

5,30

0,21

0,84

átlag

szórás

t

szig.

1. – 2.

-5,23

3,94

-4,79

0,000

1. – 3.

-4,38

4,29

-3,68

0,003

2. – 3.

0,85

3,63

0,84

0,42

átlag

2. – 3.

ANYH 1. – 2.

-4,77

szórás 4,71

t -3,65

0,003

szig.

1. – 3.

-2,77

4,36

-2,29

0,041

2. – 3.

2,00

5,26

1,37

0,2

FNYH mérés

szórás

átlag

szórás

t

szig.

1. – 2.

-0,94

4,89

-0,77

0,455

1. – 3.

2,31

4,83

1,9

0,075

3,25

6,08

2,14

0,049

átlag

szórás

t

szig.

1. – 2.

-8,19

1,37

-5,98

0,000

1. – 3.

-5,31

1,08

-4,91

0,000

2. – 3.

2,88

1,51

1,90

,077

1. – 2.

átlag -2,50

szórás 3,30

t -7,65

0,000

1. – 3.

1,88

4,99

-2,1

0,053

2. – 3.

4,377

4,24

3,48

0,003

2. – 3.

KNYH mérés

átlag

ANYH mérés

mérés

1.

átlag 83,00


KNYH mérés

15

72,54

FNYH

mérés

14

FNYH mérés

szórás 6,34

mérés

1.

átlag 80,69

mérés

mérés

FNYH

13

szig.

13

Felsı nyakhossz Közép nyakhossz 15 Alsó nyakhossz 14

67

MELLÉKLET





N = 13

N = 16

sz. hiba 1,12

2.

86,46

5,52

1,53

3.

88,46

7,83

2,17

mérés

KNYK

átlag

szórás

sz. hiba

1.

95,62

7,74

2,15

2.

95,00

9,57

2,66

3.

94,92

8,28

2,30

ANYK mérés

17

18

átlag

szórás

sz. hiba

1.

134,0

10,77

2,99

2.

137,08

8,95

2,48

3.

136,7

7,87

2,18

sz. hiba 1,51

2.

84,69

6,64

1,66

3.

85,63

7,67

1,912

KNYK

átlag

szórás

sz. hiba

1.

100,94

6,97

1,74

2.

99,31

4,92

1,23

3.

102,56

11,80

2,95

ANYK

átlag

szórás

sz. hiba

1.

136,31

6,68

1,67

2.

138,81

9,04

2,26

3.

134,44

13,29

3,32



df = 12

df = 15 t

szig.

1. – 2.

2,15

4,32

1,80

0,10

1. – 3.

,154

5,91

0,09

0,93

2. – 3.

-2,00

5,08

-1,42

0,18

átlag

szórás

t

szig.

1. – 2.

0,61

5,47

0,41

0,69

1. – 3.

0,69

3,22

0,77

0,45

2. – 3.

0,08

4,97

0,06

0,96

1. – 2.

átlag -3,077

szórás 10,37

t -1,07

szig. 0,31

1. – 3.

-2,69

10,73

-0,90

0,38

2. – 3.

0,38

4,63

0,30

0,77

ANYK

FNYK mérés

szórás

átlag

szórás

t

szig.

1. – 2.

0,94

4,89

-077

0,46

1. – 3.

2,31

4,83

1,92

0,08

3,25

6,08

2,14

0,049

átlag

szórás

t

szig.

1. – 2.

-8,19

5,48

-5,98

0,00

1. – 3.

-5,31

4,33

-4,91

0,00

2. – 3.

2,88

6,05

1,90

0,08

átlag -2,50

szórás 3,30

t -7,65

szig.

1. – 2. 1. – 3.

1,88

4,99

-2,10

0,05

2. – 3.

4,38

4,24

3,48

0,003

2. – 3.

KNYK mérés

átlag

ANYK mérés

mérés

szórás 6,04


KNYK mérés

1.

átlag 86,94


FNYK

mérés

FNYK mérés

szórás 4,05

mérés

1.

átlag 88,62

mérés

mérés

FNYK

16

0,00

16

Felsı nyakkörméret Közép nyakkörméret 18 Alsó nyakkörméret 17

68

MELLÉKLET

7-27. táblázat: Természetes képzéső lovak méretének általános statisztikai leírása

7-28. táblázat: Hagyományos képzéső lovak méretének általános statisztikai leírása

Ülıgumó – külsı csípıszöglet N = 13

Ülıgumó – külsı csípıszöglet N = 16

sz. hiba 0,82 1,08 0,94 0,82 1,03 0,95

oldal

mérés 1 2 3 1 2 3

bal

szórás 2,96 3,88 3,40 2,95 3,72 3,41

jobb

átlag 60,31 65,23 64,92 60,23 66,15 65,15

átlag 62,31 66,19 65,00 61,44 66,38 65,44

szórás 3,61 2,54 1,51 3,50 2,63 2,06

sz. hiba 0,90 0,63 0,38 0,88 0,66 0,52

7-29. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával (természetes képzés) Ülıgumó – külsı csípıszöglet df = 12

jobb

bal

mérések 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3. 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3.

átlag

szórás

t

szig.

-4,92 -4,62 0,31 -5,92 -4,92 1,00

3,52 3,99 4,01 3,80 4,21 3,98

-5,04 -4,17 0,28 -5,63 -4,21 0,91

0,000 0,001 0,79 0,000 0,001 0,38

7-30. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával (hagyományos képzés) Ülıgumó – külsı csípıszöglet df = 15 mérések bal

mérés 1 2 3 1 2 3

jobb

jobb

bal

oldal

1. – 2. 1. – 3. 2. – 3. 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3.

átlag

szórás

t

szig.

-3,88 -2,69 1,19 -4,94 -4,00 0,94

3,59 3,18 3,15 3,49 2,76 3,02

-4,31 -3,38 1,51 -5,66 -5,80 1,24

0,001 0,004 0,15 0,00 0,00 0,23

69

MELLÉKLET



Ülıgumó – térd N = 13

Ülıgumó – térd N = 16 sz. hiba 0,85 0,90 0,96 0,87 0,99 0,97

oldal

mérés 1 2 3 1 2 3

bal

szórás 3,06 3,23 3,47 3,15 3,59 3,49

jobb

átlag 67,23 67,54 61,69 67,46 67,69 62,23

átlag 65,87 66,18 64,38 66,63 67,13 64,56

szórás 2,75 2,9 5,07 2,9 2,83 4,93

sz. hiba 0,69 0,73 1,27 0,72 0,71 1,23

7-33. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával (természetes képzés) Ülıgumó – térd df = 12

jobb

bal

mérések 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3. 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3.

átlag

szórás

t

szig.

-0,31 5,54 5,85 -0,23 5,23 5,46

3,12 4,33 2,97 3,47 4,73 3,26

-0,36 4,61 7,10 -0,24 3,99 6,05

0,73 0,001 0,000 0,81 0,002 0,000

7-34. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával (hagyományos képzés) Ülıgumó – térd df = 15 mérések bal

mérés 1 2 3 1 2 3

jobb

jobb

bal

oldal

1. – 2. 1. – 3. 2. – 3. 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3.

átlag

szórás

t

szig.

-0,31 1,50 1,81 -0,50 2,06 2,56

2,65 4,20 4,02 2,13 4,67 4,50

-0,64 1,43 1,80 -0,94 1,77 2,28

0,76 0,17 0,09 0,36 0,1 0,04

70

MELLÉKLET



Térd-külsı csípıszöglet N = 13 sz. hiba 0,74 0,77 0,83 0,75 0,85 0,83

oldal bal

56,92 58,69 56,08 56,15 58,69

szórás 2,68 2,78 2,98 2,69 3,05 2,98

jobb

átlag

7-37. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával (természetes képzés) Térd-külsı csípıszöglet df = 12

jobb

bal

mérések 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3. 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3.

átlag

szórás

t

szig.

-1,15 -2,92 -1,77 0,07 -2,61 -2,54

3,48 3,25 3,72 4,07 4,17 4,05

-1,19 -3,24 -1,71 -0,07 -2,26 -2,26

0,26 0,007 0,11 0,95 0,04 0,04

7-38. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával (hagyományos képzés) Térd-külsı csípıszöglet df = 15 mérések bal

mérés 1 2 3 1 2 3

jobb

jobb

bal

oldal

Térd-külsı csípıszöglet N = 16 mérés átlag szórás sz. hiba 55,25 3,91 0,98 1 55,69 2,98 0,75 2 58,13 3,1 0,77 3 55,44 4,03 1,00 1 55,62 3,24 0,81 2 58,31 3,55 0,89 3

1. – 2. 1. – 3. 2. – 3. 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3.

átlag

szórás

t

szig.

-0,44 -2,88 -2,44 -0,19 -2,88 -2,69

4,44 3,79 3,31 3,85 3,99 2,91

-,39 -3,03 -2,9 -0,2 -2,88 -3,69

0,7 0,008 0,01 0,85 0,01 0,002

71

MELLÉKLET



Faroktı-külsıcsípıszöglet N = 13

Faroktı-külsıcsípıszöglet N = 16 sz. hiba 0,86 0,82 0,98 0,87 0,71 1,03

oldal

mérés 1 2 3 1 2 3

bal

szórás 3,09 2,95 3,53 3,15 2,56 3,73

jobb

átlag 49,31 51,69 51,46 49,08 51,69 52,31

átlag 49,00 50,00 49,13 49,00 50,56 48,94

szórás 2,88 2,85 2,09 2,90 2,50 1,69

sz. hiba 0,72 0,71 0,52 0,72 0,61 0,42

7-41. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával (természetes képzés) Faroktı-külsıcsípıszöglet df = 12

jobb

bal

mérések 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3. 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3.

átlag

szórás

t

szig.

-2,38 -2,15 0,23 -2,62 -3,23 -0,62

1,80 2,34 2,24 1,80 2,20 2,34

-4,77 -3,32 0,37 -5,23 -5,29 -0,92

0,00 0,006 0,72 0,00 0,00 0,37

7-42. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával (hagyományos képzés) Faroktı-külsıcsípıszöglet df = 15 mérések bal

mérés 1 2 3 1 2 3

jobb

jobb

bal

oldal

1. – 2. 1. – 3. 2. – 3. 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3.

átlag

szórás

t

szig.

-1,00 -0,125 0,875

1,67 2,70 2,25 1,31 2,84 2,66

-2,39 -0,19 1,56 -4,75 0,09 2,45

0,03 0,86 0,14

-1,56 0,063 1,63

0,00 0,93 0,03

72

MELLÉKLET



Faroktı-térdhajlat N = 13

Faroktı-térdhajlat N = 16 sz. hiba 1,04 1,12 1,31 0,92 1,15 1,28

oldal bal

szórás 3,75 4,03 4,71 3,30 4,14 4,63

jobb

átlag 64,38 65,69 67,23 64,92 65,85 67,08

mérés 1 2 3 1 2 3

átlag 65,31 64,93 67,19 64,75 65,13 67,75

szórás 3,30 3,62 4,26 3,40 3,70 3,86

sz. hiba 0,83 0,91 1,07 0,85 0,93 0,96

7-45. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával (természetes képzés) Faroktı-térdhajlat N = 12

jobb

bal

mérések 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3. 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3.

átlag

szórás

t

szig.

-1,31 -2,5 -1,54 -0,92 -2,15 -1,23

2,81 2,97 3,60 2,75 2,38 3,42

-1,68 -3,46 -1,54 -1,21 -3,27 -1,30

0,12 0,005 0,15 0,25 0,007 0,22

7-46. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával (hagyományos képzés) Faroktı-térdhajlat N = 15 mérések bal

mérés 1 2 3 1 2 3

jobb

jobb

bal

oldal

1. – 2. 1. – 3. 2. – 3. 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3.

átlag

szórás

t

szig.

0,38 -1,88 -2,25 -,38 -3,00 -2,63

3,18 3,95 3,80 2,75 3,81 3,40

0,47 -1,90 -2,37 -0,55 -3,15 -3,09

0,64 0,08 0,03 0,59 0,007 0,008

73

MELLÉKLET



Vállbúb-mar N = 13

Vállbúb-mar N = 16 sz. hiba 1,12 0,79 1,05 1,15 0,80 0,97

oldal bal

szórás 4,05 2,86 3,78 4,13 2,87 3,48

jobb

átlag 64,62 68,77 69,85 65,38 68,69 70,15

mérés 1 2 3 1 2 3

átlag 64,50 67,31 69,25 64,94 67,75 68,94

szórás 4,1 2,82 3,66 4,36 2,44 3,62

sz. hiba 1,02 0,71 0,92 1,09 0,61 0,91

7-49. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával (természetes képzés) Vállbúb-mar N = 12

jobb

bal

mérések 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3. 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3.

átlag

szórás

t

szig.

-4,15 -5,23 -1,08 -3,31 -4,77 -1,46

2,91 2,52 2,69 3,50 2,59 2,47

-5,15 -7,48 -1,44 -3,41 -6,65 -2,13

0,00 0,00 0,18 0,005 0,00 0,05

7-50. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával (hagyományos képzés) Vállbúb-mar N = 15 mérések bal

mérés 1 2 3 1 2 3

jobb

jobb

bal

oldal

1. – 2. 1. – 3. 2. – 3. 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3.

átlag

szórás

t

szig.

-2,81 -4,75 -1,94 -2,81 -4,00 -1,19

3,25 3,57 2,74 3,71 3,76 2,61

-3,46 -5,32 -2,82 -3,03 -4,26 -1,82

0,003 0,000 0,01 0,008 0,001 0,09

74

MELLÉKLET



Könyök-mar N = 13

Könyök-mar N = 16 sz. hiba 1,20 1,00 1,50 1,04 1,00 1,68

oldal

mérés 1 2 3 1 2 3

bal

szórás 4,34 3,62 5,40 4,13 2,87 3,48

jobb

átlag 79,85 78,38 81,85 79,77 78,31 80,69

átlag 79,31 77,93 79,31 79,81 77,88 79,1

szórás 4,60 4,07 4,66 4,76 3,77 4,38

sz. hiba 1,15 1,02 1,16 1,19 0,94 1,09

7-53. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával (természetes képzés) Könyök-mar N = 12

jobb

bal

mérések 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3. 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3.

átlag

szórás

t

szig.

1,46 -2,00 -3,46 1,46 -0,92 -2,38

4,25 3,37 3,33 3,73 4,61 3,25

1,24 -2,14 -3,75 1,41 -0,72 -2,64

0,24 0,05 0,003 0,18 0,48 0,021

7-54. táblázat: Két összetartozó minta összehasonlítása t-próbával (hagyományos képzés) Könyök-mar N = 15 mérések bal

mérés 1 2 3 1 2 3

jobb

jobb

bal

oldal

1. – 2. 1. – 3. 2. – 3. 1. – 2. 1. – 3. 2. – 3.

átlag

szórás

t

szig.

1,38 0,00 -1,38 1,94 0,69 -1,25

3,38 3,54 3,63 3,17 3,26 2,77

1,63 0,00 -1,52 2,44 0,84 -1,81

0,13 1,00 0,15 0,03 0,41 0,09

75

MELLÉKLET

7.4. ÁBRÁK

7-1. ábra: A természetes képzéső lovak felsı nyakhossz méreteinek változása szintekre bontva

7-2. ábra: A hagyományos képzéső lovak felsı nyakhossz méreteinek változása szintekre bontva

7-3. ábra: A természetes képzéső lovak felsı nyakkörméret méreteinek változása szintekre bontva

76

MELLÉKLET

7-4. ábra: A hagyományos képzéső lovak felsı nyakkörméret méreteinek változása szintekre bontva

7-5. ábra: A természetes képzéső lovak közép nyakkörméret méreteinek változása szintekre bontva

7-6. ábra: A hagyományos képzéső lovak közép nyakkörméret méreteinek változása szintekre bontva

77

MELLÉKLET

7-7. ábra: A természetes képzéső lovak alsó nyakkörméret méreteinek változása szintekre bontva

7-8. ábra: A hagyományos képzéső lovak alsó nyakkörméret méreteinek változása szintekre bontva

7-9. ábra: A természetes képzéső lovak vállbúbtávolságának változása szintekre bontva

78

MELLÉKLET

7-10. ábra: A hagyományos képzéső lovak vállbúbtávolságának változása szintekre bontva

7-11. ábra: A természetes képzéső lovak szügyszélességének változása szintekre bontva

7-12. ábra: A hagyományos képzéső lovak szügyszélességének változása szintekre bontva

79

MELLÉKLET

7-13. ábra: A természetes képzéső lovak övméretének változása szintekre bontva

7-14. ábra: A hagyományos képzéső lovak övméretének változása szintekre bontva

7-15. ábra: A természetes képzéső lovak marmagasságának változása szintekre bontva

80

MELLÉKLET

7-16. ábra: A hagyományos képzéső lovak marmagasságának változása szintekre bontva

7-17. ábra: A természetes képzéső lovak könyök-mar méreteinek változása szintekre bontva

7-18. ábra: A hagyományos képzéső lovak könyök-mar méreteinek változása szintekre bontva

81

MELLÉKLET

7-19. ábra: A természetes képzéső lovak külsıcsípıszögletének változása szintekre bontva

7-20. ábra: A hagyományos képzéső lovak külsıcsípıszögletének változása szintekre bontva

7-21. ábra: A természetes képzéső lovak ülıgumótávolságának változása szintekre bontva

82

MELLÉKLET

7-22. ábra: A hagyományos képzéső lovak ülıgumótávolságának változása szintekre bontva

7-23. ábra: A természetes képzéső lovak ülıgumó - külsıcsípıszöglet méreteinek változása szintekre bontva

7-24. ábra: A hagyományos képzéső lovak ülıgumó - külsıcsípıszöglet méreteinek változása szintekre bontva

83

MELLÉKLET

7-25. ábra: A természetes képzéső lovak fartı - külsıcsípıszöglet méreteinek változása szintekre bontva

7-26. ábra: A hagyományos képzéső lovak fartı- külsıcsípıszöglet méreteinek változása szintekre bontva

84

NYILATKOZAT

7.5. KÉPEK

7-1. kép: Kezdı, hagyományos képzéső kanca elsı méréskor

7-4. kép: Kezdı, hagyományos képzéső kanca harmadik méréskor

7-2. kép: Kezdı, természetes képzéső kanca elsı méréskor

7-5. kép: Kezdı, természetes képzéső kanca harmadik méréskor

7-3. kép: Haladó, hagyományos képzéső herélt elsı méréskor

7-6. kép: : Haladó, hagyományos képzéső herélt harmadik méréskor

85

NYILATKOZAT

7-7. kép: Haladó, természetes képzéső kanca elsı méréskor

7-10. kép: : Haladó, természetes képzéső kanca harmadik méréskor

7-8. kép: Középhaladó, hagyományos képzéső kanca elsı méréskor

7-11. kép. Középhaladó, hagyományos képzéső kanca második méréskor

7-9. kép: Középhaladó, természetes képzéső kanca elsı méréskor

7-12. kép: Középhaladó, természetes képzéső kanca második méréskor

86

NYILATKOZAT

NYILATKOZAT

Én Horváth Tímea a Szent István Egyetem, Mezıgazdaság- és Környezettudományi Kar V. évfolyamos hallgatója aláírásommal igazolom, hogy a dolgozat saját munkám, a felhasznált irodalmat, az ide vonatkozó jogi és etikai elıírások betartásával, korrekt módon kezeltem, a diplomadolgozat készítésére vonatkozó jogszabályokat betartottam.

Gödöllı, 2008. április. 15.

……………………………… Horváth Tímea

87

A TERMÉSZETES LÓKIKÉPZÉS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA

Recommend Documents