A területi elmaradottság kifejezésének lehetőségei Pénzes János, PhD egyetemi adjunktus
„A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-12012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg”
VII. Magyar Földrajzi Konferencia Magyar Földrajz a XXI. században Miskolc-Lillafüred 2014. szeptember 2-4.
Az elmaradottság megközelítése
A centrum-periféria dichotóm fogalompár relatívnak tekinthető – ebből fakad az a sajátosság, hogy nincsen egyértelmű definíciója és kifejezése a fejlettségnek és az elmaradottságnak; Az elmaradottság többdimenziós jelenség, egyetlen mutatószámmal csak erős korlátok között fejezhető ki;
Dinamikus rendszerről van szó, mely idővel nem csak területileg strukturálódik át, hanem minőségében is átalakul; Az elmaradottságot kifejező mutatószámok is átalakul(hat)nak: • egy része elveszti egyenlőtlenségeket hordozó tartalmát; • egy része stabilan fejezi ki a fejlettség-elmaradottság kettősségét; • egy részük pedig újonnan jelenik meg (JAKOBI Á. 2004).
A komplex kistérségi elmaradottság mérésénél vizsgált tényezők, az alkalmazás gyakorisága szerint, 1993-2007 Típus
Folyamatosan vizsgált tényezők
Időnként mellőzött tényezők
Újonnan bekerülő tényezők
Idővel elhagyott tényezők
Mutató − vándorlás − korszerkezet − urbanitás, településszerkezet − munkanélküliség − jövedelmi viszonyok − gépkocsi ellátottság − lakásépítés üteme − ivóvíz-ellátottság − telefonellátottság − iskolázottság − foglalkoztatási szerkezet − vállalkozássűrűség − turizmus (forgalom) − gázellátottság − csatornázottság − kutatás-fejlesztés − szociális támogatások − helyi adók − hulladékgyűjtés − elérhetőség − kábeltelevízió ellátottság − internet-ellátottság − mezőgazdasági adottságok (forrás: VÁTI 2008, 15 p.; NAGY A. 2012, 9. táblázat, 57. oldal)
A változókkal kapcsolatos észrevételek
Földrajzi sajátosságokat is visszatükröznek direkt, vagy közvetett módon – pl. felszíni és felszín alatti vízkészletek aránya Irán esetében (ZIARI, K. 2007), illetve a településhálózati jellemzőkön keresztül; Fontos felhívni a figyelmet a társadalmi értékrend kérdésére is. Ebből a szempontból a hazai viszonyokat az anyagi jellegű indikátorok némi dominanciája hatja át (KOÓS B. - NAGY G. 2013); A fejlesztési politikai szempontok – az elmaradott térségek és települések hivatalos lehatárolása kapcsán mindenképpen – fontos szerepet játszanak különösen akkor, ha a lehatárolásra valamilyen támogatási mechanizmus épül.
A változókkal kapcsolatos elvárások a felhasznált indikátorok fejezzék ki a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket és lehetőség szerint korlátozott legyen a számuk; minél kevesebb népszámlálási adatot tartalmazzon az indikátorkészlet; az indikátorokkal szemben az is elvárás, hogy statisztikai módszertani szempontból megfelelőek legyenek, és előállításuk ne igényeljen nagymértékű erőfeszítéseket és költségeket; jelenjenek meg benne a területfejlesztés célkitűzései, egyes indikátorok reflektáljanak a tervezett szakpolitikai intézkedésekre; a térségek és a települések lehatárolásának eljárása és mutatói lehetőleg azonosak legyenek – de erre ellenérv is megfogalmazódott; a kedvezményezettség megállapítása során nem az évenkénti ismételt számítás, hanem a több évre szóló kiszámítható lehatárolás a fontos, emiatt statikus és dinamikus mutatók együttes alkalmazása – bár módszertanilag dilemmák vetődhetnek fel (VÁTI 2008; KEZÁN A. 2014).
Az elmaradottság mérése során alkalmazott indikátorok – hazai példákon keresztül fejlettséget-elmaradottságot gyakran szokták egyetlen mutatóval is kifejezni: makroszinten a GDP/fő, míg lokális szinteken a jövedelem a legtöbbször alkalmazott mutató (emellett munkanélküliségi ráta, iskolázottság stb.);
a számos mutatót egyszerre figyelembe vevő többváltozós módszerek során alkalmazott mutatók száma széles skálán mozog, akár 600 változóra alapuló vizsgálattal is lehet találkozni; utóbbiak esetén komplex mutatót szükséges előállítani, melynek vannak egyszerűbb és meglehetősen bonyolult matematikai-statisztikai, sőt térinformatikai lehetőségei; rendelkezésre állnak olyan komplex mutatók, melyek általánosan elfogadottak és kiforrott módszertannal rendelkeznek, egy részüket a közelmúltban adaptálták a hazai viszonyokra.
Az elmaradottság mérése során alkalmazott indikátorok – hazai példákon keresztül fejlettséget-elmaradottságot gyakran szokták egyetlen mutatóval is kifejezni: makroszinten a GDP/fő, míg lokális szinteken a jövedelem a legtöbbször alkalmazott mutató (emellett munkanélküliségi ráta, iskolázottság stb.);
a számos mutatót egyszerre figyelembe vevő többváltozós módszerek során alkalmazott mutatók száma széles skálán mozog, akár 600 változóra alapuló is lehet mutatószámok: találkozni; A VÁTI általvizsgálattal 2008-ban javasolt utóbbiak esetén komplex mutatót szükséges előállítani, melynek • Egyvannak lakosraegyszerűbb jutó bruttó hozzáadott érték (1000Ft); és meglehetősen bonyolult matematikai-statisztikai, • Ezer jutó működőlehetőségei; társas vállalkozások száma (db); sőtfőre térinformatikai • Belföldi nettó jövedelem/lakos (Ft); • Regisztrált munkanélküli/15-64 éveskomplex (%); rendelkezésre állnak olyan mutatók, melyek általánosan • Közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya (%); elfogadottak és kiforrott módszertannal rendelkeznek, egy részüket a • Megyeszékhely elérési idejeviszonyokra. a megye településeiről, perc. (VÁTI 2008) közelmúltban átlagos adaptálták a hazai
A területfejlesztés kedvezményezett térségei 2007-ben, illetve 2011-ben
(forrás: saját szerkesztés saját szerkesztés a 311/2007. (XI.17.) kormányrendelet és a 116/2011. (VII.7.) kormányrendelet alapján)
A települési (területi) gazdasági erő egy lakosra jutó értéke a kistérségekben, 2011-ben, 1000 Ft
(forrás: saját szerkesztés a KSH és a NAV adatai alapján)
A települési (területi) gazdasági erő egy lakosra jutó értéke a kistérségekben, 2011-ben, 1000 Ft
A megyei GDP dezaggregálásával jön létre az adóköteles jövedelemből, a helyi (forrás: saját szerkesztés a KSH és a NAV adatai alapján) adók volumenéből és a regisztrált vállalkozások számából számítva (LŐCSEI H. NEMES NAGY J. 2003).
A térségi versenyképesség tényezőinek országos átlaghoz viszonyított átlagértéke a kistérségekben, 2011-ben
(forrás: saját szerkesztés a KSH és a NAV adatai alapján)
A térségi versenyképesség tényezőinek országos átlaghoz viszonyított átlagértéke a kistérségekben, 2011-ben
Versenyképesség triadikus felbontása: GDP GDP foglalkoztatottak aktív _ korúak = * * népesség foglalkoztatottak aktív _ korúak népesség
• jövedelem: adóköteles jövedelem (NAV-APEH) – a GDP helyett; • népesség: állandó népesség (KSH népszámlálás); szerkesztés a KSH és a NAV adatai alapján) • aktív korúak: 18-59(forrás: évessaját korcsoport (KSH népszámlálás); • foglalkoztatottak (KSH népszámlálás). (NEMES NAGY J. 2004).
A korrigált humán fejlettségi index a kistérségekben 2011-ben
(forrás: saját szerkesztés a KSH és a NAV adatai alapján)
hosszú és egészséges élet + életszínvonal + iskolázottság (FARKAS M. B. 2012)
A térségi deprivációs index a kistérségekben 2011-ben
(forrás: saját szerkesztés a KSH és a NAV adatai alapján)
A térségi deprivációs index a kistérségekben 2011-ben
• munkanélküliek aránya; • foglalkoztatott nélküli háztartások aránya; • komfort nélküli lakások aránya; • átlag adózott jövedelem havonta egy állandó lakosra; • SZJA adófizetők a 15-64 éves korosztály arányában; • legalább középfokú(forrás: iskolai népesség sajátvégzettségűek szerkesztés a KSH ésaa25-x NAV adatai alapján)arányában; • 100 fő 60 év feletti jutó 15 év alatti (KOVÁCS K. 2010; KOÓS B. 2014).
Az objektív jól-léti index a kistérségekben 2011-ben
(forrás: saját szerkesztés KOÓS B. - NAGY G. 2013 adatai alapján)
10 mutatócsoportban 30 indikátor szerepel, a Stieglitz-Sen-Fitoussi jelentés alapján (KOÓS B. - NAGY G. 2013)
ELM_RANK
KSH_2007
INCOME_2011
JOLLET_2011
TDI_2011
KHDI_2011
TCOMP_2011
TGE_2007_11
TGE_2011
A vizsgált komplex mutatók korrelációs mátrixa a Spearman-féle rangkorrelációval számolva
TGE_2011
1,000
0,989
0,838
0,843
0,845
0,827
0,818
0,839
0,737
TGE_2007_11
0,989
1,000
0,860
0,878
0,865
0,855
0,838
0,867
0,769
TCOMP_2011
0,838
0,860
1,000
0,949
0,964
0,907
0,990
0,922
0,852
KHDI_2011
0,843
0,878
0,949
1,000
0,936
0,950
0,944
0,922
0,854
TDI_2011
0,845
0,865
0,964
0,936
1,000
0,928
0,951
0,946
0,883
JOLLET_2011
0,827
0,855
0,907
0,950
0,928
1,000
0,894
0,932
0,876
INCOME_2011
0,818
0,838
0,990
0,944
0,951
0,894
1,000
0,902
0,831
KSH_2007
0,839
0,867
0,922
0,922
0,946
0,932
0,902
1,000
0,880
ELM_RANK
0,737
0,769
0,852
0,854
0,883
0,876
0,831
0,880
1,000
(forrás: saját szerkesztés KOÓS B. - NAGY G. 2013, a NAV és a KSH adatai alapján)
ELM_RANK
KSH_2007
INCOME_2011
JOLLET_2011
TDI_2011
KHDI_2011
TCOMP_2011
TGE_2007_11
TGE_2011
A vizsgált komplex mutatók korrelációs mátrixa a Spearman-féle rangkorrelációval számolva
• TGE_2011 települési gazdasági 2011-re, TGE_2011 és TGE_2007_11 1,000 0,989 –0,838 0,843 (térségi) 0,845 0,827 0,818 erő 0,839 0,737 illetve a 2007-20110,989 közötti időszakra számolva; TGE_2007_11 1,000 0,860 0,878 0,865 0,855 0,838 0,867 0,769 • TCOMP_2011 – 0,838 területi0,860 versenyképesség triadikus mérőszáma; TCOMP_2011 1,000 0,949 0,964 0,907 0,990 0,922 0,852 • KHDI_2011 – korrigált humán fejlettségi index; KHDI_2011 0,843 0,878 0,949 1,000 0,936 0,950 0,944 0,922 0,854 • TDI_2011 – települési (térségi) deprivációs index; TDI_2011 0,845 0,865 0,964 0,936 1,000 0,928 0,951 0,946 0,883 • JOLLET_2011 – objektív jól-léti mutató; JOLLET_2011 0,827 0,855 0,907 0,950 0,928 1,000 0,894 0,932 0,876 • INCOME_2011 – adóköteles jövedelem egy főre jutó értéke; INCOME_2011 0,818 0,838 0,990 0,944 0,951 0,894 1,000 0,902 0,831 • KSH_2007 – a KSH által legutoljára közreadott és az elmaradott térségek KSH_2007 0,839 0,867 0,922 0,922 0,946 0,932 0,902 1,000 0,880 lehatárolásának alapját jelentő kistérségi komplex mutató értéke; ELM_RANK 0,769 0,852 0,854 0,883 0,876 0,831 0,880 1,000 • ELM_RANK - az0,737 elmaradott települések részarányának megfelelően (forrás: saját szerkesztés KOÓS B. - NAGY G. 2013, a NAV és a KSH adatai alapján) kialakított kistérségi rangsor
Konklúziók
A fejlettséget-elmaradottságot mérő módszerek során számos körülményre kell tekintettel lenni az indikátorok kiválasztása során; A bemutatott módszerek mindegyike az elmaradottság sajátos szegmensére mutat rá, ugyanakkor mindenképpen a komplexebb szemléletű módszerek tűnnek relevánsabbnak; Ugyanakkor a szóba jöhető indikátorok körét le lehet szűkíteni az egyenlőtlenséget jól kifejező néhány magyarázóváltozóra; Lehetetlen találni olyan módszert és olyan mutatóhalmazt, mely minden igényt kielégítene, illetve minden szempontból megfelelő lenne; Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne kellene a kérdéskörrel foglalkozni, különösen hogy dinamikus rendszerről van szó, mely folyamatosan változik.
Köszönöm a figyelmet! Felhasznált források: FARKAS M. B. 2012: A korrigált humán fejlettségi mutató kistérségek közötti differenciáltsága Magyarországon. – Területi Statisztika, 3. pp. 230-249. JAKOBI Á. 2004: Az információs társadalom területi egyenlőtlenségeinek tartama és értelmezési lehetőségei. – In: II. Magyar Földrajzi Konferencia, Szeged. CD kiadvány 15 p. KEZÁN A. 2014: Hátrányos helyzetű térségek és települések lehatárolása. – Előadás-prezentáció, MTA, Budapest. KOÓS B. 2014: Deprivációs index. – MTA KRTK, Budapest. kézirat KOÓS B. - NAGY G. 2013: A jól-lét jelentősége és mérhetőségének módszertana, az objektív jól-lét modellezés és első eredményei Magyarországon. – MTA KRTK, Békéscsaba –Budapest. Kézirat KOVÁCS K. 2010: Területi-társadalmi egyenlőtlenségek a rendszerváltozás utáni Magyarországon. – In: Párbeszéd és együttműködés. Területfejlesztési Szabadegyetem 2006–2010. (szerk. Fábián A.), Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron. pp. 15-32. LŐCSEI H. - NEMES NAGY J. 2003: A Balatoni régió gazdasági súlya és belső térszerkezete. – In: Kistérségi mozaik (szerk. Nemes Nagy J.), Regionális Tudományi tanulmányok 8. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék – MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest. pp. 134-149. NAGY A. 2012: A fejlettség, elmaradottság mérése a magyar területfejlesztési politikában. – Doktori értekezés, ELTE TTK, Budapest. 150 p. NEMES NAGY J. 2004: Új kistérségek, új városok. Új versenyzők? – In: Térségi és települési növekedési pályák Magyarországon. Regionális Tudományi Tanulmányok 9. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék – MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport. pp. 5-42. VÁTI 2008: A kistérségek komplex fejlettségi mutatóinak módszertani összehasonlítása és alkalmazhatóságuk vizsgálata. – VÁTI Kht. Területi Tervezési és Értékelési Iroda Területi Elemzési és Értékelési Osztály, Budapest. 81 p. ZIARI, K. 2007: Measuring degrees of development in the different regions of Iran. – In: Issues in Geographical Marginality – General and theoretical aspects (eds. Jones, G. - Leimgruber, W. - Nel, E.), IGU, Rhodes University, Grahamstown, South Africa. pp. 90-98.
