BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Médiamenedzsment szakirány
A TELEVÍZIÓ KÉPERNYŐJÉN MEGJELENŐ ERŐSZAK ÉS A GYERMEKEK
BUDAPEST, 2009
1
Készítette: Bakos Kinga
Tartalomjegyzék I. Bevezetés ...............................................................................................................3 II. Elméletek, eredmények az agresszív viselkedés tanulmányozásában............6 II. 1. Az agresszió tanulmányozása ........................................................................6 II. 2. Médiahatások tanulmányozása .....................................................................9 II. 3. Az agresszió képi megjelenítése.....................................................................11 II. 4. A kultivációs elmélet......................................................................................13 III. A gyermekek életkori sajátosságai és a tévéerőszak .....................................17 III. 1. Óvodáskor......................................................................................................18 III. 2. Kisiskoláskor .................................................................................................21 III. 3. Serdülőkor .....................................................................................................22 IV. A kiskorúak védelmét szolgáló szabályozások...............................................25 IV. 1. A médiaszabályozás......................................................................................25 IV. 2. A Reklám és a gyermek................................................................................32 IV. 3. A Reklámetikai Kódex .................................................................................33 IV. 4. V-chip .............................................................................................................35 IV. 5. „Ne a televízió nevelje fel a gyereket!” ........................................................36 V. Az ORTT vizsgálata a hétvégi gyermeksávokra vonatkozóan .......................38 VI. A tévéerőszak problémája az iskola és a szülők szemszögéből ....................42 VI. 1. A médiapedagógia ........................................................................................42 VI. 2. A médiaoktatás története.............................................................................43 VI. 3. A szülők vélekedése a televízióról ...............................................................44 VII. Grimm meséktől az animációs filmekig.........................................................48 VII. 1. A mesék szerepe, jelentősége a gyermekek fejlődésében.........................48 VII. 2. A gyermekek valóságészlelése....................................................................50 VII. 3. Az animék hagyományai Japánban és megítélése külföldön ...................53 VII. 4. Egyedülálló, csak az animékben előforduló effektusok............................54 VII. 5. Alternatív viselkedések megjelenése az animékban .................................55 VIII. Felmérés az Illyés Gyula Általános és Zeneiskola nyolcadik osztályában 60 VIII. 1. A rajzok elemzése ......................................................................................62 IX. Összegzés………………………………………………………………………70 X. Mellékletek……………………………………………………………………...72 XI. Felhasznált Irodalom…………………………………………………………..90 2
I. Bevezetés Az erőszak a társadalmi érintkezés egyik alapvető formája, amelynek kapcsán nemcsak magát az erőszakos cselekedetet vizsgálhatjuk, hanem azt
is, hogy a
társadalom hogyan ítéli meg az erőszakos tetteket és hogyan reagál azokra. Az erőszak összeomlással, megsemmisüléssel fenyegeti a társadalmat, ezért ennek szabályozása elengedhetetlen az „élhető” társadalom alapjainak biztosításához. A kommunikációval kapcsolatban az erőszak okozta problémák leginkább a televízión sugárzott erőszaknak a nézőkre kifejtett hatása körüli vitákban merülnek fel. Szakdolgozatomban
a
nézők
legérzékenyebb,
legbefolyásolhatóbb
és
ezért
legsérülékenyebb csoportját vizsgálom: a gyermekeket. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy megvédjük gyermekeinket a való életbeli erőszaktól; ugyanakkor hagyjuk, hogy a televízión keresztül agresszív jelenetek tömkelegével veszélyeztessék egészséges lelki fejlődésüket. A most felnövekvő generációt, a „tévékor gyermekeit” egyre kevésbé érinti meg az erőszak látványa és a halál gondolata. Ők szinte minden mennyiségben élvezhetik a média termékeit, akár televíziós műsor, DVD vagy CD, illetve internetről letölthető film formájában - és meglehetősen olcsón! Az idősebb generációktól eltérően ők már egy olyan korban szocializálódtak, amelyben a televíziózás egy mindenki által elfogadott szórakoztató és szabadidős tevékenység, a televízió pedig információ-közlő eszköz, kulturális fórum. „Az átlagos amerikai háztartásban a televízió napi hét órán át van bekapcsolva”.1 Mivel a Tv-nézés a szórakozás egyik legolcsóbb, legkevesebb energiabefektetést igénylő formája; sok szülő örül, hogy a gyerek „le tudja kötni magát” a tévézéssel. Ez különösen az ország azon területein igaz, ahol nagyobb a munkanélküliség. A családok televíziós szokásai és a szociális illetve anyagi körülményeik között összefüggés figyelhető meg. Ezt bizonyítja, hogy Borsod és Heves megyékben az egy háztartásban megtalálható televíziók száma nagyobb, mint Budapesten. „A szegénységben az egyetlen elérhető szórakozás a televízió”.2 Ez nemcsak azért veszélyes, mert a valósághű víziók ideje korán zúdítják rá a kicsinyekre az erőszakos halál látványát, hanem azért is, mert a gyerek arra kényszerül,
1 2
George Gerbner: A média rejtett üzenete, 23. oldal Tóth Tamás: Médiaerőszak, 18. oldal
3
hogy magányosan gubbasszon a tévé előtt, ahelyett hogy a szülőkkel eltöltött aktív pillanatokat élvezné. Noam Chomsky Amerikában végzett kutatásai során empirikus adatokkal támasztotta alá, hogy a szülő és a gyermek által közösen eltöltött idő egyre csökken, sok a „kulcsos gyerek” és ennek következtében egyre inkább a tévé tölti be a szülő, a bébiszitter szerepét.1 Ma már sok gyerek a saját szobájában nézheti a televíziót. Ezzel a szülő szabad kezet ad a gyereknek: saját maga dönti el mennyi időt tölt a tévé előtt és mit néz; akár a tanulás ideje alatt, vagy este, lefekvés után is kedvére válogathat a műsorok között. Ez kialvatlansághoz, alvászavarhoz, hosszú távon az írás- és olvasáskészség illetve az iskolai teljesítmény romlásához vezethet. 2 Azért elemzem a televíziós erőszak gyermekekre kifejtett hatásait, mert véleményem szerint a felnövekvő generációra minden eddiginél nagyobb befolyással bír a média. Szakdolgozatomban és vizsgálatomban kitérek arra is, hogy a médiaerőszak gyermekre ártalmas hatásai nagyban függenek a gyermek érettségétől és szociális helyzetétől. „A gyerekek életük legfontosabb szféráiban magukra hagyottak, a sebek, amelyeket elsősorban a családi élet és az iskola kudarcai ütnek, kezeletlenül szorongásokká, indulatokká mérgesednek, és ez a lelkiállapot már valóban fogékonnyá tesz a képernyőről áradó durva erőszakra, a könyörtelen agresszivitásra. Különösen akkor, ha a gyermek rendszeresen tapasztalja (és talán nem csak a televízióban), hogy a problémák megoldásának erőszakos formái kevés kockázattal járnak, és gyakran sikerrel kecsegtetnek”.3 A valós felnőtt világ olyan, amelyet a gyermekek csak korlátozottan értenek meg, pont azért, mert még csak gyerekek. A gyermekkor „funkciója” az, hogy felkészítsen a felnőttek világára, nem az, hogy megőrizze a gyermeki ártatlanságot. Az immunrendszer is csak akkor tud fejlődni, ha találkozik vírusokkal, felismeri és megtanulja legyőzni őket. A szellemi fejlődést veszélyeztető „kórokozók” esetében is a megismerésre, védekezésre kell helyezni a hangsúlyt, nem pedig az elzárásra.
1
Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat: Stachó László- Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/02.html, 2009-04-30 2
http://www.webbeteg.hu/index.php?page=news_full&type=44&menu=eletmod&news_id=782&cim=Egy szemu-szorny-a-haloszobaban, 2009-04-29 3 Ranschburg Jenő, Szávai Ilona: Tévé előtt védtelenül? című könyve előszava, http://www.osztalyfonok.hu/print.php?id=439, 2009-04-14
4
Mivel az egymással versengő csatornák mind arról számolnak be, hogy az erőszakot ábrázoló műsoroknak igen nagy a nézettségük, a televíziós társaságoktól sem várható el, hogy száműzzék programjukból az erőszakot tartalmazó képsorokat. „Az emberek szeretik, ha a tévéműsor vicces és tele van akcióval. Ez így van mind a serdülők esetében, mind a nagymamák esetében, valamint igaz a kőművesre és az adóügyi jogászra egyaránt” – állapította meg Neuman, aki 1989-ben azt vizsgálta, hogy az emberek hogyan választanak és mit gondolnak a műsorokról.1 Az erőszak bemutatásához először a fogalom pontos meghatározására van szükség. Erőszaknak tekintjük •
a testi erő nyílt alkalmazását (akár fegyverrel, akár anélkül, akár a szereplő saját maga ellen, akár másokkal szemben alkalmazta),
•
a kikényszeríttet cselekvést az illető akarata ellenére (fizikai) fájdalom okozásával vagy megöléssel,
•
illetve az ezekkel való fenyegetést a történet folyamán.2
A meghatározás vonatkozik
az interperszonális, fizikai erőszak minden közvetlen
formájára, beleértve a verbális erőszakot, ha az fizikai károkozással fenyeget.3 A dolgozatom fejezetei a fent meghatározott erőszakkal foglalkoznak. A televízió képernyőjén megjelenő erőszak az egyike a kommunikáció tudomány azon területeinek, amelyet a szakemberek a legtöbbet vizsgáltak. 1993-ra körülbelül 5000, a problémakörrel
kapcsolatos
született.4
tanulmány
Az
első
fejezetben
ezek
legfontosabbjait gyűjtöttem össze.
1
George Gerbner: A média rejtett üzenete, 30. oldal Szilády Szilvia: Erőszak és brutalitás a magyar műsorkínálatban; Gerbner, idézi Vetró-Csapó 1991, 33; http://www.c3.hu/~jelkep/JK993/szilady/szilady.htm, 2009-04-29 3 Szilády Szilvia: Erőszak és brutalitás a magyar műsorkínálatban 2
http://www.c3.hu/~jelkep/JK993/szilady/szilady.htm, 2009-04-29 4
Szilády Szilvia: Erőszak és brutalitás a magyar műsorkínálatban Kunczik, 1993; http://www.c3.hu/~jelkep/JK993/szilady/szilady.htm, 2009-04-29
5
II. Elméletek, eredmények az agresszív viselkedés és a televíziós erőszak tanulmányozásában Ebben a fejezetben az agresszió és a médiaerőszak vizsgálatának azon eredményeit sorakoztatom fel, amelyekre a leggyakrabban hivatkoznak a pszichológia, szociológia és a médiakutatás oldaláról. II. 1. Az agresszió tanulmányozása Az agresszió tanulmányozása nagy múltra tekint vissza. Az agresszió kutatások kapcsán általában két elmélet merül fel: a pszichoanalitikus és a szociális tanuláselmélet. A pszichoanalitikusok frusztráció-agresszió hipotézise szerint ha valami akadályoz minket célunk elérésében, agresszió-drive keletkezik bennünk, ami az akadály
legyőzésére
késztet
(drive-elmélet).
Ez
az
elmélet
két
ponton
is
ellentmondásosnak bizonyult: az egyik, hogy az agresszió oka általában a fursztráció; a másik, hogy a velünk született reakciókhoz (szexualitás, éhség) hasonlóan a drive addig marad fenn, amíg el nem éri az adott célt. A szociális tanuláselmélet szerint azok, akiket céljuk elérésében akadályoznak, emocionális arousalt (izgalmi állapotot) élnek át. Erre az arousalra adott válasz attól függ, milyen viselkedésmodelleket erősítettek meg bennünk a múltban. A társas tanuláselmélet egyik kiemelkedő kutatója, Albert Bandura az 1960-as években végzett laboratóriumi kísérleteket az agresszív modellek megfigyelése útján. A megfigyeléses tanulás jelentőségét emeli ki, amely azt jelenti, hogy mások viselkedésének megfigyelésével tanulunk. A gyermekek egy élő modell által kifejtett agresszív cselekedetekre csak a specifikus agresszív mozdulatok utánzásával válaszoltak, ám ugyanezen jelenet képernyőn való lejátszása az agresszió növekedését okozta. A megfigyelő az agresszív modell megtekintése után az óvodában agresszív cselekedeteket regisztrált.1 Bandura az agresszió-utánzást a jutalmazással való összefüggésében is vizsgálta. Ha a filmben elkövetett erőszakos tett büntetlen marad, a néző maga is nagyobb valószínűséggel folyamodik majd erőszakos cselekedetekhez céljai elérésének
1
Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem, Susan Nolen-Hoeksema: Pszichológia, 338. oldal
6
érdekében. Bandura kísérletei szerint a gyermekek kevésbé hajlottak az erőszak utánzására, ha a filmbeli szereplő büntetést kapott agresszív viselkedése miatt. 1 A forgatókönyv-elmélet - hasonlóan a fent említett társas tanulás elmélethez - az erőszak utánzását emeli ki. Eszerint cselekvések egész forgatókönyvét tanuljuk el a szereplőktől és azokat alkalmazzuk hasonló szituációkban. 2 A szociális interakció- elmélet szerint az agresszor azért folyamodik erőszakhoz, hogy személyes céljait így érje el. Például agressziót vet be annak érdekében, hogy az áldozata úgy viselkedjen, ahogy ő kívánja.3 A kognitív neoasszociációs elmélet követői szerint egyes ingerek negatív hatást váltanak ki bennünk, amely tudatunkban elméleteket, fiziológiai reakciók kiváltására irányuló parancsokat aktivál. A tudatunk emlékezik a negatív hatásokra és a legközelebbi hasonló helyzetben agresszív viselkedést idéz elő.4 A katarzis-elmélet szerint az agressziót tartalmazó televíziós műsorokban éljük ki a hétköznapi életben szerzett feszültségeinket, frusztrációnkat. A katarzis görög eredetű szó, jelentése: „megtisztulás”. Az agresszió, ami korábban felgyülemlett bennünk, csökken egy-egy agresszív képsor átélése közben, mivel a szereplők erőszakos tetteit gondolatban mi is elkövetjük. Frydman összegző monográfiájában Fesbach-ot, mint az egyetlen olyan kutatót említi, aki kísérlettel bizonyította a katarziselméletet. A Feshbach- vezette kísérletben a kísérletvezető a résztvevőket lenéző szavakkal illette és ezáltal azok agresszívvé váltak. Ezt követően a kísérlet résztvevőinek egyik része egy agressziótól mentes, míg a másik része egy agresszív jelenet nézett meg. Feshbach szerint a semleges jelenet nézői több verbális agressziót mutattak, mint a másik csoport tagjai. A kísérletet még háromszor megismételték. Ezt az elméletet ma már nem fogadja el a szakemberek többsége, mivel empirikusan nem sikerült alátámasztani. Baumeister, Bushmann és Stack voltak a katarzis-elmélet
1
1963, 1965; Bandura Szilády Szilvia: Erőszak és brutalitás a magyar műsorkínálatban http://www.c3.hu/~jelkep/JK993/szilady/szilady.htm. 2009-04-25 2
Huesmann, 1998 Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat: Stachó László- Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/02.html, 2009-04-30
3
Tedeschi & Felson, 1994, idézi Anderson & Bushman, 2002a, Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat: Stachó László- Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszokhttp://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/02.html, 2009-04-30, 4
Berkowitz, 1989, Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat: Stachó László- Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/02.html, 2009-04-30
7
legújabb megcáfolói.1 A kísérleti alanyok egyik felével az agresszió pozitív hatásairól beszámoló újságcikket, míg a másik felével annak károsságát bizonyító írást olvastattak. A cikk elolvasása után a kísérleti alanyok első fele nagyobb késztetést érzett egy bokszzsák püfölésére, mint a negatív hatásokról olvasók. Másik kísérletükben már az olvasóknak lehetőségük nyílt egy valódi zsák bokszolására, majd ezután a kísérlet vezető szóban provokálta az alanyokat. A médiaerőszak pozitív hatásairól olvasók sokkal agresszívabban válaszoltak a sértegetésekre. A behavioristák az ellenkezőjét vallják: éppen a tévében látott erőszak által okozott feszültséget vagyunk kénytelenek levezetni a való életben. A hozzászokás (immunizálódás) elméletének követői szerint a tévében látott agresszió befolyásolja a valós erőszakhoz való hozzáállásunkat. Az érzékszerveink hozzászoknak az erőszak látványához, ezért immunissá válunk és csökken a beavatkozásra való késztetésünk. Tehát a saját ellenérzéseink az erőszakos cselekedetekkel szemben gyengül, egyre elfogadhatóbbnak látjuk az erőszakot. A stimulációs elmélet ettől eltérő jelenségre hívja fel a figyelmet, miszerint a képernyőn látott agresszió agressziót szül. Feszült állapot figyelhető meg tévénézés közben és közvetlenül utána a gyermekeken, ám ez kis idő múlva elmúlik. Tévében látott erőszak leginkább a látens agresszív hajlamokkal rendelkezőkre hat serkentőleg.2 A stimulációs elmélet szerint is növekedhet az agresszió a tévében látott erőszakos jelenetek miatt. Eszerint az agresszív cselekedetek olyan ingerült lelkiállapotot idéznek elő a nézőben, amely erőszakos megnyilvánulásokhoz vezethet A hozzászokás, a tanulási és a stimulációs elméletek kapcsolata bonyolult, néhány esetben az egyik tűnik meghatározónak, de legtöbbször a három összhangban van. A pszichológiai empíria azt vizsgálja, hogy a tévénéző saját agresszió szintje hatással van-e arra, hogy mennyire reagál agresszíven a képernyőn látott erőszakos képsorokra. Bushmann kísérlete bebizonyította, hogy az agresszívabb alanyok agresszívabban reagálnak, dühösebbek, mint azok, akik nyugodtabb, kevésbé heves lelki alkattal rendelkeznek.3 1
1999 Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat: Stachó László- Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/02.html, 2009-04-30 2
Anita Werner: A TÉVÉ-kor gyermekei, 101.oldal Bushmann 1995 Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat: Stachó László- Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/02.html, 2009-04-30
3
8
II. 2. Médiahatások tanulmányozása
Médiával kapcsolatos kutatásokat az 1900-as évek elején kezdtek el végezni. A média hatásait vizsgáló első kutatást a norvégiai Stavanger tanárainak szakszervezete indíttatta 1910-ben. A tanárokat arra kérték, kérdezzék meg diákjaikat, hogy milyen gyakran látogatják a mozikat. A mozifilmek tanulókra kifejtett hatásait vizsgálták. A következmények súlyosnak bizonyultak. A moziba járókat nehezebben lehetett rábírni az iskolai munkára, dekoncentrációs nehézségeket regisztráltak. Ezen túlmenően az is kiderült, hogy a fiatalok gyakran követtek el törvénybe ütköző cselekedeteket, azért, hogy a mozijegy árát megszerezzék.1 Az úgynevezett hatáskutatások a vizuális médiaformákat, a televízió és a film által kifejtett hatásokat vizsgálják. Némely műfaj nézőkre kifejtett hatása olyannyira jelentős, hogy médiapánikról beszélhetünk. „Ez a fogalom 1972-ben szültetett meg, Stanley Cohen fogalmazta meg Mumusok és erkölcsi pánikok ( Folk Devils and Moral Panics) című könyvében. „Cohen meghatározása szerint akkor beszélhetünk morális pánikról, ha egy csoport vagy egy bizonyos csoporthoz kapcsolódó jelenség az adott társadalom idealizált rendjét, elfogadott értékrendszerét fenyegető veszélyként tudatosul a társadalom tagjaiban.2” A radikális véleményt vallók morális pániknak nevezik a társadalom médiaerőszakra adott válaszát. A morális-pánik kutatóinak egyik leggyakrabban emlegetett példája egy 1993-as nagybritanniai tragédia, mikor egy hároméves kisfiút két tízéves kínzott halálra. A sajtó és a bíróság véleménye szerint a gyermekeket a Gyermekjáték III. (Childplay III.) című film ihlette e szörnyű tett elkövetésére. Buckhingam szerint nincs összefüggés a film és a gyilkosság között, mivel a két tízéves gyermek nem is látta a filmet. Az ellenérveket felsorakoztató tudósok elutasítják ezt a véleményt, hiszen más erőszakos képsorokat bemutató filmeket is láthattak. Barker elemezte a filmet és a legcsekélyebb összefüggést sem találta a film és a brutális gyilkosság között. Barker egy, az ötvenes években történt esetet is említ: egy Alan Poole nevű fiatalember lelőtt egy rendőrt, majd megölte magát.
1
Jostein Gripsrud: Médiakultúra, médiatársadalom, 44. oldal Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat: Stachó László- Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/02.html, 2009-04-30 2
9
A sajtó értesülése szerint a fiatalember lakásán képregények tömkelegét találták. Később a belügyminiszter elmondta, hogy csupán egy képregényt talált a rendőrség Poole lakásán.1. Grimm 1042 alanyon végzett kísérletsorozatából kiderül, hogy a tévéerőszakra adott válasz három személyiségjellemzőtől függ: az illető alapagresszivitásától, az alapszorongástól és a kontrollhelytől. Agresszívabb válaszokra hajlamosak azok az egyének, akik tetteik következményeit valamilyen külső hatástól és nem saját igyekezetüktől teszik függővé. Ők az úgynevezett „külső kontrollos személyek”.2 Amerikában, az 1960-as években indították az első longitudinális, hosszmetszeti kísérletet kilencéves kisfiúkon.3 A kísérletek során a kutatók információkat gyűjtöttek a fiúk agresszivitásáról, tévénézési szokásaikról. Az adatokat összevetették a fiúk 10 évvel későbbi jellemzőivel. Az eredmény arra enged következtetni, hogy a gyermekkorban látott erőszakos műsorok mennyisége összefügg a felnőttkori agresszióval és bűnözésre való hajlammal. A fiúk erőszakos műsorok iránti preferenciája arányos azzal, hogy 10 év elteltével társaik mennyire ítélték agresszívnak őket. Anderson és csoportja 2001-ben 570 iskolás kis gyermeken végzett kísérleteket a médiaerőszak agresszióösztönző hatásainak vizsgálata céljából. Eredményeik arra engednek következtetni, hogy míg az erőszakos képsorok erőszakot generálnak, az ismeretterjesztő műsorok és dokumentumfilmek tanulásra sarkallnak és csökkentik az agressziót. 1993-ban a Police Studies Institute kutatói a Bugler-ügy kapcsán a médiaerőszak és a gyermekbűnözések összefüggéseit vizsgálták.4 A kutatók 78 (10 és 16 év közötti) fiatalkorú bűnelkövetőből és 538, rendőrségi nyilvántartásban nem szereplő fiatalból 1
Császi Lajos: Tévéerőszak és morális pánik, 86. oldal Grimm, 1997, Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat: Stachó László- Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/02.html, 2009-04-30
2
3
Eron, Huesmann, Lefkowitz és Walder, 1972, Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat: Stachó LászlóMolnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/02.html, 2009-04-30 4 1995, Newborn és Hagell, Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat: Stachó László- Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/02.html, 2009-04-30
10
álló kontrollcsoporttal dolgoztak. A gyermekeket a televíziós szokásaikról kérdezték. A megkérdezetteknek egybehangzóan a Terminátor II. című film a kedvencük. A két csoport tagjai között szociológiai differenciák rajzolódtak ki: a bűnelkövetők között több a hátrányos helyzetű fiatal, mint a kontroll csoport tagjai között. Meglepő módon a kontrollcsoport tagjai több időt töltöttek a képernyő előtt, mint az elkövetők, és ők jobb kábelcsatorna hálózattal is rendelkeztek. A 9 órai watershed (vízválasztó) után egyenlő arányban tévéztek a megkérdezettek. Az éjszakai televíziózás terén azonban jelentős eltérést mutattak ki a kutatók: a bűnelkövetők 51 %-a, míg a kontrollcsoport tagjainak csupán 7 %-a nézett tévét este 11 óra után. A kutatást végző csoport eredményeiből kiderül, hogy a különböző szociális helyzetű fiatalok eltérő módon reagálnak a képernyőn látott erőszakra. A PSI kutatásai szerint a bűnelkövetők egy részének sem televíziója, sem videómagnója nem volt, amelynek fiatalokat károsító hatásait hivatott a kutatás feltárni. A szakemberek ehelyett a hátrányos helyzetű gyermekek bűnözéshez vezető egyenes útjára hívták fel a figyelmet.
Keresztmetszeti (korrelációs vizsgálatok): Hough és Erwin 1997-ben 300 gyermek tévéerőszak iránt tanúsított magatartását vizsgálta. A kísérlet során kiderült, hogy a több tévénézés az erőszak iránti pozitívabb attitűdhöz vezet. Az erőszakkal kapcsolatos deszenzitizációt Cline és Thomas is vizsgálta az 1970-es években. Thomas kísérletei során rájött, hogy akik erőszakos filmet néznek meg, utána egy stúdióban megrendezett erőszakos jelenetre fiziológiai szempontból is agresszívebben reagálnak. Mindezt a galvános bőrreakció megfigyelésével mutatta ki, amely az izgalomszint (arousalszint) változásainak indikátora. Az alábbi táblázat jó áttekintést nyújt a vizsgálatok összehasonlításához.1 II. 3. Az agresszió képi megjelenítése A kutatások kimutatták, hogy az erőszak által kifejtett hatás nagyban függ attól, hogy az erőszak miként, milyen körülmények között zajlik le. A mannheimi egyetem kutatásai során 1000 nézőnek vetítettek különböző erőszakos jeleneteket azzal a céllal, hogy kiderítsék, van–e összefüggés a képernyőn látott erőszak milyensége és a nézői reakciók
1
Lásd: Mellékletek: 1. számú melléklet
11
között. Azok a filmjelenetek, amelyekben az erőszakot elszenvedő szemszögéből láthatók az események, csökkentették az agressziót a nézőkben.1 Ha ez fordítva történik, tehát az agresszor szemszögéből jelenítik meg a történetet, a nézők agressziópotenciálja megnő. Ha a néző nem érez együtt az erőszak elszenvedőjével, nagyobb valószínűséggel válik majd agresszorrá a való életben. Belson szerint, aki éveken át vizsgálta a televíziós erőszakot, a hirtelen, valósnak tűnő erőszak okozza a legnagyobb hatást a nézőknél. Kutatásai szerint azonban a science fiction filmekben és rajzfilmekben látható erőszak nem növeli az agresszió szintjét. Bandura is végzett vizsgálatokat a reális és szimbolikus modell következményeivel kapcsolatban, véleménye szerint mindkét modell esetében változik a néző magatartása. Laboratóriumi kísérletek eredményei szerint a gyermekek utánozzák a rajzfilm-hősök tetteit.2 Comstock 1978-ban vizsgálataira alapozva összegyűjtötte azokat a tényezőket, amelyeknek képernyőn való megjelenése a legnagyobb agressziót okozza a nézőkben: • • • • • • • • •
1. jutalom adása, vagy a büntetés elmaradása az elkövetett erőszakért, 2. az erőszaknak, mint jogosnak a beállítása, 3. az áldozatnak, mint a való élet áldozatának ábrázolása, 4. a tettesnek, mint a nézőhöz hasonlító személynek ábrázolása, 5. az erőszaknak, mint kifejezetten rosszakaratúnak és szándékos sérülést okozónak az ábrázolása, 6. az erőszaknak, mint valósnak és nem kitaláltnak ábrázolása, 7. a néző számára tetszetős erőszak, 8. igen izgalmas tartalom, akár erőszakkal, akár anélkül, 9. kritika nélkül bemutatott erőszak.3
Amerikában 1997-ben végeztek kutatást a televíziós agresszió kutatásáról National Television Vioelence Study néven. A kutatás során azt is vizsgálták, hogy az agresszív hatást
előidéző
feltételek
milyen
hatással
vannak
a
néző
félelmeire,
közömbösségérzetére.
1
Grimm, 1992, Szilády Szilvia: Erőszak és brutalitás a magyar televíziós műsorkínálatban http://www.c3.hu/~jelkep/JK993/szilady/szilady.htm 2 Undeutsch, 1974, Szilády Szilvia: Erőszak és brutalitás a magyar televíziós műsorkínálatban http://www.c3.hu/~jelkep/JK993/szilady/szilady.htm 3 Szilády Szilvia: Erőszak és brutalitás a magyar televíziós műsorkínálatban http://www.c3.hu/~jelkep/JK993/szilady/szilady.htm 2009-04-26
12
1
II. 4. A kultivációs elmélet
A kommunikációkutatással foglalkozók egyik legismertebb szakértője George Gerbner (1919-2005). A magyar származású tudós vizsgálatainak középpontjában az áll, milyen változásokat idéz elő a média, főként a televízió a kultúrában. Gerbner szerint a kérdés, miszerint „kivált-e a televízió valódi erőszakot”, nem az igazi problémára keres megoldást. A képernyőn látott erőszak a társadalmi viszonyok indikátoraként fogható fel, a hatalmat demonstrálja. Gerbner szerint inkább félelmet kelt, mint provokál és az egyén társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét mutatja meg. Mindemellett a televízión bemutatott erőszak a globális marketingrendszer szerves része, amely annak ellenére, hogy egyik országban sem népszerű igazán, egyre növekvő mértékben bitorolja a képernyőt. „… a rendszer akadályozza a konfliktusok változatosabb
dramaturgiai
megközelítéseit,
elnyomja
a
független
televíziós
filmgyártást, megfosztja a nézőket a népszerűbb választási lehetőségektől, egyeseket az áldozat szerepére predesztinál, másokat meg éppen felháborít, növeli az általános fenyegetettség érzését, és represszív hozzáállást vált ki azokból a politikusokból, akik kiaknázzák a rendszer által létrehozott széleskörű bizonytalanságot”. 2
1
Szilády Szilvia: Erőszak és brutalitás a magyar televíziós műsorkínálatban http://www.c3.hu/~jelkep/JK993/szilady/szilady.htm 2009-04-26 2 George Gerbner: A média rejtett üzenete, 81. oldal
13
Mindez a média ellenőrzésére irányítja a figyelmet, és több kérdést is felvet: ki irányítja a kultúrpolitikát az elektronika korában? Mik a televíziós erőszak ábrázolásának jellemzői? Miért ilyen jelentős a médiaerőszak szerepe? Milyen szerepstruktúra húzódik meg az erőszakos jelenetek bemutatása mögött? És végül: hogyan javítható mindez a kulturális szabadság csökkentése nélkül? 1 A Nielsen-felmérések szerint egy amerikai gyermek otthonában a televízió napi hét órán keresztül van bekapcsolva. Tehát a televízió az új kulturális környezet főcsatornájaként nagyban módosította a kulturális környezetet, amelyben a felnövekvő generáció a gyermekkorát tölti. A gyermekek előtt ma már egy globalizált, integrált és komplex tömeggyártás termékei jelennek meg követendő szerepmintaként, nem pedig a család, a körülvevő közösség és a szűkebb környezet által megkívánt szerepek. A televíziós erőszak is ennek a tömeggyártásnak egyik mellékterméke. A szelektív televíziózás határai című tanulmány szerint a televízión főműsoridőben megjelenő programok meglehetősen egysíkúak, legtöbbjük erőszakos képsorok tömkelegét vonultatja fel. 2 Gerbner 1968-ban Philadelphiában alapította meg a Cultural Indicators nevű központot a Pennsylvaniai Egyetem Annenbergi Kommunikációs Intézetében, amelynek jelenleg is bővülő kutatásai azt vizsgálják, hogy a nézők társadalomhoz, embertársaikhoz való hozzáállásuk, az őket körülvevő környezetről alkotott véleményük hogyan változik a tévénézés hatására. A CI által végzett kutatás három részből áll, amelyek: az üzenetrendszer elemzése (Message System Analysis), az intézmény rendszerének elemzése (Institutional Policy Analysis) és a kultivációs elemzés (Cultivation Analysis). Az üzenetrendszer elemzése kimutatta, hogy a főműsoridőben sugárzott programokban egy héten átlagosan 21 bűnözővel, 41 rendőrrel, 14 orvossal, 6 ügyvéddel és 2 bíróval találkozhat a néző, illetve heti 150 erőszakos cselekedet és 15 gyilkosság látható a képernyőn. A televízióban látható szereplők közül 31 százalék, míg a főszereplők közül 52 százalék kerül erőszakos helyzetbe. Az erőszakot elszenvedők eloszlása sem egyenlő: a szegények, idősek, nők és gyermekek tűnnek fel legtöbbször az áldozatok szerepében; a középkorú férfiak vannak legkevésbé kitéve erőszakos cselekedeteknek a képernyőn. 3
1
George Gergner: A média rejtett üzenete: 83. oldal Sun,1989 George Gerbner: A média rejtett üzenete, 84. oldal 3 George Gerbner: A média rejtett üzenete, 87. oldal 2
14
A kultivációs elemzés arra keresi a választ, hogy milyen hatással van valóságpercepciónkra a televízió, hogy milyen tudást közvetít nekünk a televízió? Hogyan látja a világot egy „nehéz” (sok időt televízió előtt töltő) illetve egy „könnyű” (kevés időt a televízió előtt töltő) vagy egy közepes néző? A vizsgálatok azt mutatják, hogy a többet képernyő előtt ülők jobban félnek attól, hogy erőszak áldozatává válhatnak, rosszabbnak látják a közbiztonság helyzetét, kevésbé bíznak a többi emberben. Úgy gondolják, hogy a bűnözés mértéke egyre növekszik.1 A kutatás egy súlyos dilemmát hozott a felszínre; az úgynevezett aljas világszindróma problémáját. A félelemben élő emberek az aktuális hatalomtól várják a félelmeik megszüntetését, ezért minden szigorú, keményvonalas intézkedést örömmel fogadnak. Például a halálbüntetés vagy a börtönök számának gyarapodása a szavazatok növekedését okozhatja, de a bűnözés mértékét még soha nem csökkentette. Gerbner a televíziós erőszak strukturális alapjainak tárgyalásakor rávilágít, hogy a képernyőn látható erőszak nem a nézők szabad műsorválasztásának, és nem is a valós bűntények következménye. A televíziós agresszió „egy összetett gyártói-eladói gépezet terméke”. Az egyre erősebb mértékben koncentrálódó hatalom nem tűri meg maga mellett az alternatív nézőpontokat, ezért a producerek egy mindenki által érthető dramaturgiai tényezőt keresnek annak érdekében, hogy a piacukat megtartsák, esetlegesen növeljék. Az erőszak (és ilyen a szex is) bármely kultúrába könnyen beleilleszthető fogalmak. „Egy akciófilmet mindenki megért. Ha elhangzik egy vicc, nem biztos, hogy az emberek felfogják, de ha belőnek az ablakon, mindenki tudja, hogyan kell hasra vágódni, bármilyen nyelvet is beszéljen.”2 A kutatások azt is vizsgálják, mit gondol maga a társadalom a folyamatosan ráerőltetett erőszakról. Egy 1985-ös Harris-felmérés kimutatta, hogy az emberek 78 százaléka ellenzi a tévében bemutatott erőszakot. Gallup 1990-ben folytatott tanulmányában a megkérdezettek 79 százaléka értene egyet az erőszakot tartalmazó műsorok szabályozásával. Az Eletronic Media a médiacégek körében vizsgálódott; a cégek vezetőinek 57 százaléka szeretne „nagyobb beleszólást a program tartalmának meghatározásába”.3 A Producerek, Szövegírók és Rendezők Hollywoodi Bizottsága (Hollywood Caucus of Producers, Writers and Directors) 1993. évi kiadványában elmondja, hogy az 1
Gerbner, Morgan és Signorielli 1984, Sun 1989, George Gerbner: A média rejtett üzenente, 89. oldal Idézte: Ken Auletta, What Won’t They Do? New Yorker, 1993. május 17. 45, 46. o.; George Gerbner: A média rejtett üzenente, 91. oldal 3 George Gerbner: A média rejtett üzenete, 93. oldal 2
15
alkotóközösség nem tudja megfelelően ellátni a közönség igényeit; a nézők elégedetlensége minden eddiginél nagyobb méreteket öltött. A sematikus erőszak túlzott mértékben bitorolja a képernyőt, és az ezáltal létrejött nyugtalanságot használja ki az aktuális politikai hatalom arra, hogy akár még erősebb cenzúrákat vezessen be. A liberális megközelítés szerint a kultúrpolitikai döntésekben nagyobb hangsúlyt kell kapnia a független civil csoportoknak, amelyek a polgárok érdekeit képviselik; ilyen például a Mozgalom a Kulturális Környezetért (Cultural Environment Movement). Gerbner szerint az embereknek joguk van ahhoz, hogy a gyermeküket olyan környezetben neveljék fel, amely erőszakmentes, biztonságos és kultúrált. „És ideje annak, hogy a polgárok részt vehessenek azokban a kulturális döntésekben, amelyek életüket és gyermekeik életét formálják.”1 Az általam felsorakoztatott eredmények azt mutatják, hogy a szakemberek felismerték, milyen komoly károkat okozott már eddig a médiaerőszak a felnövekvő generációban. A kutatások sokat foglalkoznak a gyermekekkel, azonban a gyermekek reakciója a televíziós erőszakra függ a koruktól és érettségüktől. A következő fejezetben a gyermekek fejlődési szintjeit mutatom be, kitérve arra, hogy az egyes korosztályoknál milyen tényező bír a legnagyobb befolyással.
1
George Gerbner: A média rejtett üzenete, 94. oldal
16
III. A gyermekek életkori sajátosságai és a tévéerőszak A gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozók nagy hangsúlyt fektetnek a gyermekek életkorára. Egy kisgyermek az életkorából fakadóan még nem érti, hogy a film nem a valóságot tükrözi, hanem csak fikció. Ennek a képességnek a kialakulása a gyermek nyolcadik életévében történik. A világ különböző országaiban végzett kutatások egyértelműen kimutatják a televíziózás gyermekekre gyakorolt pszichoszomatikus hatásait. A gyermekeknél a feszültség, ijedtség, öröm, félelem pulzusemelkedést válthatnak ki. Azok a gyermekek, akik sok időt töltenek a tévéképernyő előtt, gyengébb fizikumúak, kevésbé ellenálló az immunrendszerük, kisebb vitálkapacitással rendelkeznek, ezért hajlamosabbak az allergiás megbetegedésekre. Ezek a tünetek olyan gyermekeknél jelentkeznek, akik naponta órákon át hódolnak a televíziózás szenvedélyének. A vibráló, színes és hangos képernyő előtt kultúrálódó kiskorúakat egyre nehezebb hagyományos játékokkal lekötni, így a tévé közvetve komoly kihívás elé állítja az óvodapedagógusokat. Kósa Éva pedagógiai szakpszichológus „A média szerepe a gyermekek fejlődésében” című előadásában elmondta, hogy a televíziózás azért jelent különösen nagy veszélyt a gyermekek számára, mert legtöbbjük már egész kiskorában, szinte szelektálás nélkül nézi a tévéműsorok legkülönbözőbb fajtáit. A vizsgálatok eredményei szerint a 3-5 éves gyerekek 36%-a, a 6-9 évesek 60%-a, a 10-13 évesek 75%-a már saját maga kapcsolja be a televíziókészüléket és választja ki a műsorokat.1 Mielőtt azonban rátérnénk a tévéerőszak konkrét hatásaira, érdemes megnézni azt is, hogy hogyan értelmezi egy gyermek a televízióban látottakat. A televíziós nyelvnek is megvan az úgynevezett szimbolikus konvenciója, kódrendszere, amelynek ismerete elengedhetetlen az események megértéséhez. Például, mikor egy szereplő egy múltban történt eseményt idéz fel, a képsorok homályossá, hullámzóvá válnak, vagy ha egy párbeszéd bemutatásánál a kamera csak az egyik arcra zoomol, a fej mérete nagyobb lesz. Tehát elmondhatjuk, hogy a tévés nyelvet is el kell sajátítani, ahhoz, hogy bizonyos filmezési technikákat (montázs, lassítások, zoomolás, beállítások) dekódolása
1
http://www.mindentudas.hu/kosa/20041108kosa1.html?pIdx=4, 2009-04-16
17
ne okozzon problémát. A filmes-tévés nyelv elsajátításának jelenségét TV-Literacy-nak nevezzük. A gyermekek egy bizonyos fejlettségi szint alatt, körülbelül 7 éves korukig nem képesek a vágások, ráúsztatások és az egyéb technikák funkcióját felismerni. Ezért van az, hogy sok kisgyermeknek szánt alkotást a bábszínházi beállítások mintájára készítenek, amelyek nem tartalmaznak nagyításokat, zoomolásokat, és a gyermekek végig a saját szemszögükből látják az eseményeket.1 A gyermekeknek szánt programokat készítők tudatában vannak annak, hogy egy kisgyermek körülbelül 15-20 percig képes a figyelmét egy dologra irányítani. Azonban az agresszív tartalmú képek sugárzásával ez az idő növelhető, bár az így nyert figyelem már tompább. Ezért a lassabb beszédtempóval, gyermekeknek szóló nyelvezettel próbálják a feldolgozóképességet javítani. Egy gyermek mire betölti a 18. életévét átlagosan 200 000 erőszakos cselekményt és 40 000 gyilkosságot lát.2 Mi történik, ha a gyerek naponta több órát tölt tévénézéssel? III. 1. Óvodáskor Egyes amerikai vizsgálatok szerint a 3-4 éves gyermek átlagosan napi 4 órát töltenek a televízió előtt. Tehát egy kicsi gyermeknek nemcsak a közvetlen környezetében élők külsejét, hangját, mozdulatait kell megtanulnia felismerni, hanem a televízióból áradó tengernyi információval is meg kell birkóznia. Nem kérdéses tehát, hogy a televízió milyen nagy hatással van a gyermek szellemi fejlődésére, ha a szülők naponta több órára „bízzák rá” a kicsit az „elektromos bébicsőszre”. Ebben a korban a gyermekeknek nagyon képlékeny a normarendszerük, ők még a felnőttek tetteit lemásolandó mintának tekintik. 3-4 éves korban alakul ki az úgynevezett szimbólumtudat, ekkor szerepjátékokat kezdenek játszani. A kicsik által kitalált játékok nagy része a felnőttektől ellesett viselkedésekből ered. Általában egy olyan személyt választanak, akivel azonosulni tudnak és megpróbálnak hozzá hasonlóvá válni. Például 1
Tóth Tamás: Médiaerőszak, 80.oldal Huston, A.C. al.,1992, Dr. Virág György, „Média és az erőszak hatása a gyermekek és a fiatalok fejlődésére” - Gyermek- és Ifjúságvédelmi Országos Konferencia; 2007. március 8., Budapest http://www.mteszoktatas.hu/03rendezvenyek/03frindex.htm, 2009-04-30
2
18
gyakran halljuk a gyerekektől, hogy „játszunk Schumacherest!” A lányok pedig előszeretettel csenik el édesanyjuk rúzsát, magas sarkú cipőjét és azt képzelik, hogy ők maguk is csinos, felnőtt nők. Vajon hogy viselkedik az a gyerek, aki egy jellemtelen, agresszív, ám vicces figurát kezd utánozni, akit a televízióban látott? Minden szülő szeretné, ha ő maga válhatna a gyermeke példaképévé1. Azonban a televízió által hősnek kikiáltott, gyakran természetfeletti erővel rendelkező szereplőivel egy átlagos életet élő, dolgos apuka és anyuka nem veheti fel a versenyt. Az is örömteli érzés a gyermek számára, ha segíthet a szülő munkájában, mert így azt érzi, ő is olyan „komoly” dolgok elvégzésére képes már, mint a felnőttek. Tehát az óvodásokat két dolog foglalkoztatja igazán: a felnőttek világa és a játék. A gyermek a játékban képezi le a valós élet eseményeit, saját kis tapasztalatait. Az óvónők szerint minél több fajta tevékenységgel találkozik egy óvodás, annál szélesebb a játékainak palettája. A vele történt eseményeket rögzíti agyában, majd később játékai vagy rajzolás során ismét felidézi. A játék mellet a rajz is egy nagyon fontos kommunikációs eszköz a gyermek számára: az általa készített képek elárulják az érzéseit bizonyos helyzetekkel, személyekkel, tárgyakkal kapcsolatban.2 Azonban egy kis gyermek észlelése még nem differenciált, nem tudja a rajzát teljes részletességgel elkészíteni, a témát tagolatlanul jeleníti meg. A finomabb megfigyelő képesség csak hatodik-hetedik életév környékén alakul ki. Életkori sajátosság az is, hogy a kisgyermekek idő- és térérzékelése még fejletlen. Nem tudnak különbséget tenni korábban, később, tegnap, holnap, múlt, jövő között. Az időhatározók csak az óvodáskor vége felé kezdenek bevésődni, ekkor már a spontán helyett a tudatos emlékezet dominál. Ugyanígy kialakulatlan náluk a térbeli észlelés és csak önmagához viszonyítva érzékelik, hogy mi, hol van. A tér, idő, nézőpont és a cselekmény részekre különített ábrázolását csak 10 éves koruk után képesek értelmezni. Az ennyi idős gyermekek a tévében látottak között sem tudnak okokozati összefüggéseket felismerni, nem képesek a cselekményvonal követésére. Ebből kifolyólag a gyermekre minden agresszív cselekmény közvetlenül hat, mintha különálló mozzanat lenne, kiváltó ok és előzmények nélkül. Egy ennyi idős gyermek csak az események cselekmények halmazát képes csak látni és nem ismeri fel, hogy azok logikailag összekapcsolódnak. Ha ebből indulunk ki, vitatható az az elmélet, miszerint
1 2
Tóth Tamás: Médiaerőszak, 68. oldal Tóth Tamás: Médiaerőszak, 61. oldal
19
csökken az agresszió-potenciál, ha a történet a jó győzelmével és a gonosz megbűnhődésével zárul. Érdemes kiemelni még az agresszor motivációit. Az erkölcsi megítélés megjelenése is csak bizonyos kor után jelenik meg. A 7-8 évnél fiatalabb gyermekek még nem képesek a cselekvők szándékait felismerni, csak magát a cselekedetet dekódolják.1 Tehát egy gyermek szemével nézve ugyanakkora bűn, ha valakinek véletlenül vagy szándékosan okozunk fájdalmat. Kisgyermekek esetében az is fontos, hogy az agresszív képsorok által előidézett nyugtalanság mikor oldódik fel, tehát az erőszakos tettet követően mennyi idő elteltével kapja meg büntetését A kis- csoportosok nem tudják értelmezni a képsorokat, de az is megtörténhet, hogy
téves
következtetéseket vonnak le. Minden televízióban látott képsort fizikai valóságként élnek meg, és csak 4 éves korukban jutnak el arra a szintre, hogy megértsék, az általuk látottak csak képek. Gyakran az események olyan gyorsan követik egymást, hogy a gyermek nem tudja azokat felfogni. Az ilyenkor hiányzó képsorokat a gyermek saját fantáziájuk által kreált részletekkel pótolja. Az információk feldolgozását a fizikai mozgás segítheti. A képernyőn látott erőszak csökkenti a gyermek szociális érzékenységét, ahogy a hozzászokás elmélet kutatói is kimutatták, a gyermek immunissá válik. A gyermekek 3-4 éves koruk körül élik át a gyermekkor egyik legsebezhetőbb, legkiszolgáltatottabb periódusát. A szülők óvodába viszik őket, amely a szocializáció egyik fontos lépcsőfoka. Sok új feladattal kell szembesülniük, mint az anyáról való leválás és a beilleszkedés nehézségei.
Ekkor figyelhető meg az
úgynevezett önállósodási tendencia, a gyermekek elkezdik tanulni, hogyan juttathatják érvényre saját akaratukat. A dackorszak megjelenése is az óvodáskor kezdetével esik egybe.2 Ilyenkor általában már az anya is munkába áll. A délután folyamán a szülők általában a ház körüli munkákat végzik, a gyermekek pedig gyakran a televízió előtt kötnek ki, hiszen a szülők örülnek, ha a kicsi lefoglalja magát. A gyermekek nem tudnak mozogni, ha a televízió előtt ülnek, ezért aztán nyugtalanságot, feszültséget (körömrágás, hajcsavargatás) figyelhetünk meg rajtuk. Sokan azt mondják, hogy a gyermekük „nem tud megülni egy helyben” és „ficánkol”, holott csak az ebben a korban természetes mozgásigényét akarja kielégíteni.
A sok ülés és az egy pontra való
fókuszálás a szem romlásához, az izomzat passzivitásához vezethet.
1 2
(Mérei-V. Binét 1997) http://www.c3.hu/~jelkep/JK993/szilady/szilady.htm 2009-04-26 Tóth Tamás: Médiaerőszak, 59. oldal
20
Gyakran gondolják úgy a kisebb óvodások, hogy a televízió nem más, mint egy mágikus doboz, és vannak emberek (a szereplők), akik a televízióban élnek. És azt sem tudják még felfogni, hogy a televízió csak egy közvetítő eszköz. Mivel a képernyőn történtek nagyon hasonlítanak a való életbeli helyzetekhez, a gyermekek hajlamosak azt hinni, hogy a képernyőn látható szereplők is látják őket, azt hiszik, hogy a kapcsolatuk kölcsönös. Ezek az úgynevezett paraszociális reakciók.1 Az óvodásoknál megfigyelhető a „mágikus gondolkodás” jelensége. A kisgyermekek ok-okozati viszonyt feltételeznek olyan történések között, amelyek nem állnak kapcsolatban egymással. Az animizmus szintén sok kisgyermekre jellemző, a tárgyak emberi tulajdonságokkal való felruházását jelenti. III. 2. Kisiskoláskor Az AGB Hungary által a 2008-as év egészében végzett felmérés szerint a 4 és 12 éves kor közötti gyermekek naponta átlagosan 3 óra 17 percet töltenek televíziózással.2 Egy kisiskolás gyermek már könnyebben értelmezi a képernyőn történteket. A hatodikhetedik életév környékén a gyermekek felfogóképessége ugrásszerűen megnő, megismerik a Gutenberg-galaxist, elkezdenek írni és olvasni tanulni. Ebben az időszakban a gyermekek a társadalom által fontosnak tartott készségeket sajátítják el, mint a felelősségvállalás és a másokkal való együttműködés. Ekkorra már a környező dolgokról szerzett benyomások stabilabbak, a valóság és az illúzió között már könnyebb különbséget tenni, képesek bizonyos elméleti összefüggések megértéséhez. Ebben a korban egy gyermek már fejlettebb felelősségtudattal rendelkezik, gondolkodása logikusabbá válik, bár még mindig erősen befolyásolható a felnőttek véleménye által. Ezt az időszakot a második „miért” korszaknak is hívják. A gyermek sokat tanulhat a televízión keresztül kapott információkból, de még szüksége van a szülő magyarázatára. A gyermekben ekkor alakulnak ki a kötődések a társaihoz, ettől kezdve bennük már nemcsak partnert lát a játékaihoz, hanem barátokat, akikhez bizalmi viszony fűzi.
1
Kósa Éva. A média szerepe a gyerekek fejlődésében, http://www.mindentudas.hu/kosa/20041108kosa1.html?pIdx=7, 2009-04-29 2 http://cs.agbnmr.com/Uploads/Hungary/stat_eves_2008_atv_prof1.pdf, 2009-04-29
21
III. 3. Serdülőkor A kisiskolás kort a serdülőkor követi, amely a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet a 18. életévüket betöltöttek már ifjú felnőtteknek számítanak. Ezen belül a prepubertás 11-13 éves korig és maga a pubertás 14-18 éves korig tart. Ebben a korban alakulnak ki a másodlagos nemi jellegek (lányoknál a mellek növekedése, fiúknál a hang mutálása, szakáll növekedése, mindkét nemnél a fanszőrzet megjelenése), a lányok nőiesedni, a fiúk pedig férfiasodni kezdenek. Ebben az időszakban zajlik le a szexuális érés folyamata.1 Mindezek mellett a pszichológiai változások is számottevőek. Ez az időszak a „vihar és stressz” időszaka, amelyet lázadás, konfliktusok, testi-lelki változások kísérnek. A serdülő fiatalok a „Ki vagyok én?”, „Merre tartok én?” kérdésekre keresik a választ. A fiatalkorúak életük ezen időszakában eszményképeket keresnek, ilyenkor alakul ki a világképük. Ennek a korosztálynak a legnagyobb feladata az, hogy elérje identitását, és hogy sikeresen túljusson az önmeghatározás időszakán. Az identitáskrízis során a kamaszok különböző szerepeket öltenek magukra, úgynevezett „szerepkísérletek” során jutnak el az integrált én-fogalom kialakulásához.2 Ez a korosztály emiatt különösen érzékeny a televízióban közvetített viselkedés-modellekre. Például
a
korán
érő,
nőiesebb
lányokban
komplexusokat
okozhat
a
tömegkommunikáció által támogatott karcsú, esetenként sovány nőideál . A serdülőknél megfigyelhető bizonyos öltözködési vagy szórakozási stílusok átvétele egy televízióban látott személytől. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet vezető kutatója, Dr Ezekiel Emanuel a "Média és a gyerekek és serdülők egészsége: egy alapos áttekintés" című tanulmány konklúziójaként elmondta, hogy a több időt televíziózásra fordító serdülők nagyobb valószínűséggel válnak dohányzóvá, kábítószer fogyasztóvá és korábban kezdenek szexuális életet.3
1
Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem, Susan Nolen-Hoeksema: Pszichológia, 101. oldal 2 Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem, Susan Nolen-Hoeksema: Pszichológia, 100.oldal 3
http://www.hazipatika.com/articles/Bizonyitottak_a_tv_miatt_hiznak_el_es_dohanyoznak_a_gyerekek?ai d=20081204120810, 2009-04-12
22
Az AGB Nielsen Médiakutató Kft. által végzett felmérések szerint a 13-17 éves fiatalok 2008-ban naponta átlagosan 2 óra 51 percet fordítottak televíziózásra.1 Mind a fiúknál, mind a lányoknál éppen a nemi jellegek és a szexuális érés miatt veszélyesek a televízió által sugárzott minták. A lányoknál a nővé válás és a fiúknál a férfivá válás folyamata jelent új helyzetet a fiatalok számára. A tömegkommunikáció a tökéletes, dús mellidomokkal, feszes combokkal és nem utolsó sorban erőteljes szexuális vonzerővel rendelkező nőket sulykolja. Mindez érthető annak tudatában, hogy hatalmas iparágak (kozmetikumokat gyártó cégek, plasztikai sebészet, divatipar és még sorolhatnánk…) épülnek a tökéletes külsőért folytatott harcra. A kamasz lányok nemcsak azt látják, hogy ők nem rendelkeznek olyan jó adottságokkal, mint a képernyőn látható nők, hanem az is tudatosul bennük a televízióban közvetített női modellek miatt, hogy a szexis, kihívó nők hatalommal bírnak a férfiak felett. Tekintve, hogy a tinédzserek kedvelik a zenecsatornákat és a pop együttesek klipjeit, meglehetősen gyakran találkozhatnak lengén öltözött, szexualitásukat hangsúlyozó nőkkel. Napjaink az anorexia nervosa („könyörtelen törekvés a soványságra önéheztetés által, akár a halálig is”)2 és a bulimia (nagy mennyiségű étel elfogyasztás rövid idő alatt, majd az étel eltávolításának kísérletei hányás vagy hashajtás segítségével)3 egyre gyakoribb betegségek, amelyeknek kialakulásában számos szociálpszichológus szerint a társadalom által túlzottan hangsúlyozott soványság játszik fő szerepet. A képernyőn látott erőszak tekintetében az agresszor- és áldozat-szerepek nem egyenlően oszlanak meg a férfiak és a nők között, az áldozattá válás kockázata nagyobb a nők esetében.
4
Mindez a lányokban erősítheti a megalázottság, kiszolgáltatottság érzését. A fiúkra leginkább a férfias modellek gyakorolnak hatást. "Az egyik legnagyobb gond, hogy a médiában látott erőszakos képi és hanghatásoknak a fiatalok a legkiszolgáltatottabbak, mivel ezeket a jeleneteket valóságként, tanulandó modellként kezelik. A konfliktusok megoldása a modellek alapján gyakran vezethet szélsőséges agresszióhoz"- mondta Münnich Iván pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) munkatársa. A televízióban látott jóképű, bátor, jó fizikai felépítésű hősök példaképként szolgálnak a kamaszoknak, akik gyakran azért néznek akciófilmeket, hogy ellessenek bizonyos mozdulatokat a verekedő szereplőktől. A férfias 1
http://cs.agbnmr.com/Uploads/Hungary/stat_eves_2008_atv_prof1.pdf, 2009-04-29 Bruch, 1973, Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem, Susan NolenHoeksema: Pszichológia, 304. oldal 3 Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem, Susan Nolen-Hoeksema: Pszichológia, 306. oldal 4 George Gerbner: A média rejtett üzenete, 74. oldal 2
23
jellemvonásokkal és külső jegyekkel felruházott alakok természetesen egytől-egyig vonzóak a nők számára, így elég könnyen meg is szerezhetik őket. A televízió azt sugallja, hogy a nemi aktus természetes fizikai szükségletként része az életünknek attól függetlenül, hogy milyen a viszonyunk a szexuális partnerrel -, és ennek súlyos következményei lehetnek a felelősség-vállalásra még képtelen, önállótlan tinédzserekre. A kamaszkorban kialakuló izomzat, a mélyülő hang és az egyre gyarapodó testsúly miatt a serdülő fiúk gyakran gondolják úgy, hogy már felnőtt férfiakként viselkedhetnek és ezért utánozni kezdik őket. Sokan ebben az időszakban kezdenek el dohányozni vagy alkoholt fogyasztani, illetve gyakran keverednek verekedésekbe a társaikkal. Serdülők esetében a szülőknek fokozott figyelmet kell fordítani a gyermekük szabadidős tevékenységeire, mert befolyásolhatóságuk miatt könnyen válhatnak rossz viselkedésminták követőivé. Ilyenkor az önállósodásra való igény megnő a fiatalokban, ám ehhez a rendelkezésre álló lehetőségeik még korlátozottak. A televízió befolyásának leginkább a gyermekek vannak kitéve, ezért különösen nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a gyermekek csak érettségüknek és koruknak megfelelő televíziós műsorokat nézzenek. Minél realisztikusabb az ábrázolás, annál nagyobb hatása van a gyermekekre. Amíg a realitás-fikció felismerésének képessége nem alakul ki, meg kell kímélni a gyermekeket az olyan műsoroktól, amelyeket nem tud értelmezni. Mivel kisgyermekekről van szó, ez természetesen a szülő feladata, azonban a törvényi szabályozásnak is biztosítania kell a gyermekek védelmét. A dolgozatom következő fejezetében a média szabályzásához szükséges törvényi intézkedéseket, az ORTT munkáját, a gyermekek reklámokhoz való jogi viszonyát és végül a v-chip-nek nevezett jelzésrendszert mutatom be. A fejezet megírásakor Gellén Klára: A gyermekek és fiatalkorúak védelme a magyar médiajogban című cikkét használtam fel.
24
IV. A kiskorúak védelmét szolgáló szabályozások IV. 1. A médiaszabályozás Európa - sőt világszerte nagy figyelmet szentelnek a műsorok gyermekekre gyakorolt hatásának. Védelmük érdekében osztályozni kell azokat a műsorszámokat, amelyek befolyásolhatják őket szellemi, fizikai, erkölcsi tekintetben, illetve tudatni kell azt is, hogy ezek megtekintése ajánlott e vagy sem. Ez egyrészt a kiskorúakra káros tartalmak bemutatásának limitálását, illetve a fejlődésüket elősegítő programok ösztönzését jelenti. Az állam alkotmányban rögzített felelőssége, hogy a kiskorúak számára biztosítsa az egészséges fejlődéshez szükséges feltételeket. „67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges”.1 Természetesen nem csak az állam feladata az, hogy „gyermekbarát” médiát hozzon létre; ebben a médiarendszer minden dolgozójának részt kell vállalnia. A nemzetközi jogalkotás is nagy hangsúlyt fektet a gyermekek médiával kapcsolatos jogaira. 1989. november 20-án New Yorkban született meg a Gyermekek jogairól szóló egyezmény, amelyet az 1991. évi LXIV törvényben hirdettek ki: Az Egyezményben részes államok elismerik a tömegtájékoztatási eszközök feladatának fontosságát, és gondoskodnak arról, hogy a gyermek hozzájusson a különböző
hazai
és
nemzetközi
forrásokból
származó
tájékoztatáshoz
és
anyagokhoz, nevezetesen azokhoz, amelyek szociális, szellemi és erkölcsi jóléte előmozdítását, valamint fizikai és szellemi egészségét szolgálják. Ebből a célból a részes államok: a) előmozdítják azt, hogy a tömegtájékoztatási eszközök - a 29. cikk szellemének megfelelően - a gyermek számára szociális és kulturális szempontból hasznos tájékoztatást és anyagokat terjesszenek; 1
http://www.tankonyvtar.hu/tarsadalomtudomany/informacioszabadsag-080904-12, 2009-04-30
25
b) előmozdítják a nemzetközi együttműködést a különféle hazai és nemzetközi, kulturális forrásokból származó ilyenfajta tájékoztatás és anyagok előállítása, cseréje és terjesztése érdekében; c) előmozdítják a gyermekkönyvek előállítását és terjesztését; d) előmozdítják, hogy a tömegtájékoztatási eszközök különösen vegyék figyelembe az őslakossághoz, illetőleg a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermek nyelvi szükségleteit; e) elősegítik a gyermek jólétére ártalmas információk és anyagok elleni védelmét megfelelően szolgáló irányelvek kidolgozását a 13. és a 18. cikk rendelkezéseinek figyelembevételével.1 A 34-es cikk kimondja, hogy az Egyezményt aláíró tagállamok kötelesek megvédeni a gyermekeket a nemi kizsákmányolás minden formájától és a nemi erőszaktól. A törvény a gyermekek pornográf műsorok készítésének céljából történő kihasználást is tiltja. A nemzetközi jog több ponton is foglalkozik a gyermekek alapvető jogaival; a számos fiatalkorúakkal foglalkozó joganyag közül a legjelentősebbek: a gyermekek jogairól szóló genfi nyilatkozat, a gyermekek jogairól szóló New Yorki egyezmény, az Emberi Jogok
Egyetemes
Nyilatkozata,
a
Polgári
és
Politikai
Jogok
Nemzetközi
Egyezségokmánya. Az Európai Unió „A fiatalok és az emberi méltóság védelme az audiovizuális- és információs szolgáltatásokban” című Zöld Könyve kifejezetten az audiovizuális szolgáltatások során felmerülő védelemről szól. Magyarország az Európai Unió jogalkotásának megfelelően nyilatkozik a gyermekvédelemről és a médiával kapcsolatos szabályozásokról. A magyarországi, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek jogának tekinti a jogaik érvényesítéséről való tájékoztatást; a fejlődésüket veszélyeztető társadalmi hatásokkal, erőszakkal és pornográfiával szembeni védelmet; a médiában ismeretei bővítését szolgáló, magyar nyelvi és kulturális értékeket őrző műsorokhoz való hozzáférést. A gyermekek védelmére született szabályozások egyik célja az, hogy kizárja vagy korlátozza a fiatalkorúak hozzáférését a nem fejlettségüknek megfelelő programokhoz. A korlátozás tekintetében két csoportot különböztetünk meg: a jogellenes és ártalmas 1
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99100064.TV, 2009-04-30
26
tartalmú műsorokat. A jogellenes tartalmak az egész társadalom számára tiltottak, a terjesztéstől és a címzettektől függetlenül.1 Ezek a társadalom alapvető normáit és érdekeit sértik, a társadalom tagjai számára elfogadhatatlanok. Ide soroljuk a szexualitás olyan megjelenítését, amikor az egyéni érdekek súlyos megsértésével jár. Ennek legelfogadhatatlanabb
formája
a
gyermekpornográfia,
amely
minden
esetben
büntetőjogi következményeket von maga után. A tiltott pornográf felvétellel való visszaélés bűncselekményével a Büntető Törvénykönyv 195/A.§ törvénye foglalkozik, amely kimondja, hogy a kiskorú személyről készült film, fényképfelvételek vagy más módon előállított képfelvételek megszerzése, birtoklása, forgalomba hozása, nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele szabadságvesztéssel büntetendő. Két évtől nyolc évig tartó szabadságvesztésre ítélendő az, aki e cselekmények elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat. Az ártalmas tartalmak nem jogellenesek ugyan, de a kiskorú szellemi, fizikai és erkölcsi fejlődését károsan befolyásolják. Ebben az esetben az a kettősség okozhat problémát, hogy az ilyen tartalmak megengedettek a véleményszabadság gyakorlása miatt, azonban mégsem engedhető, hogy a fiatalkorúak az ilyen tartalmakhoz hozzáférjenek. Amerikában erre a problémára a jog az obszcén és az illetlen tartalmak különválasztásával keres megoldást. Eszerint az obszcén tartalmak közlése tilos. Az obszcén tartalom alatt az amerikai jog olyan tartalmakat ért, amelyeknek célja a kéjsóvár szexuális érdekek felkeltése, az adott közösségi normák szerint sértő módon ír le vagy ábrázol egy szexuális tevékenységet és nem tartalmaz komoly irodalmi, művészeti, tudományos vagy politikai értékeket. Ennek vizsgálatára az Amerikai Legfelsőbb Bíróság 1973-ban dolgozta ki az úgynevezett Miller-tesztet. Az illetlen tartalmak bemutatása a Federal Communications Commission rendelkezései alapján csak este 10 és reggel 6 óra között megengedett. Illetlenség fogalma alatt olyan közléseket értünk, amelyek a szexuális vagy kiválasztó szerveket a közösségi normák szerint sértő módon ír le. Illetlennek minősülhetnek bizonyos művészeti, irodalmi értékekkel rendelkező tartalmak is.2 A kiskorúakkal kapcsolatban az erőszakos és a szexuális tartalmú közlésekhez való hozzáférés korlátozása a cél. Az erőszakos közlések csak akkor válnak törvénybe ütközővé, ha az egyének és közösségek alkotmányos jogait sértik. 1 2
Gálik Mihály-Polyák Gábor: Médiaszabályozás, 154. oldal FCC v. Pacifica, 1978; Pember, 2003, Gálik Mihály- Polyák Gábor: Médiaszabályozás, 154. oldal
27
A gyermekek fejlődésére ártalmas tartalmak szabályozása, a kiskorúak nem jogellenes kommunikációs közlésektől való megvédése a szülők által könnyen elzárható zónák létrehozásával történik. Az ártalmas tartalmakat illetően a szabályzónak meg kell találnia a médium sajátosságaihoz leginkább alkalmazkodó módszert a zónák kialakítására. A zónák kialakítása műsorszerkezeti követelmények változtatásával, a tartalmakat szűrő munkaeszközökkel is történhet. A szabályozás jogi és nem jogi (például önszabályozási) úton is történhet. Bayer szerint a szabályozásban jelölt kiskorúakként definiált csoport nem homogén, a fogalom magában foglalja az óvodásokat és a tinédzsereket is, akik között lényeges különbségek vannak szexuális, szellemi és pszichológiai értelemben. A védelmet korcsoportra szabottan kellene megállapítani. A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény is gondot fordít a 18 éven aluliak védelmére, azonban 2002. évi XX. Törvénnyel történt módosításig csak alapelveiben foglalkozott a gyermekekkel. Ekkor a törvény még csak az ártalmas és a súlyosan ártalmas médiatartalmakat különböztette meg. A súlyosan ártalmasoknak ítélt műsorokat nem sugározhatták, míg az ártalmasak csak 23.00 és 05.00 között kerülhettek a képernyőre, azzal a felhívással, hogy a műsor ártalmas lehet a gyermekekre. A nyugalmat megzavaró képi és hanghatásokra szintén figyelem felhívást tett kötelezővé, míg a gyermekek számára szánt műsorokban szigorúan megtiltotta az erőszakot követendő mintaként bemutató képsorokat. A törvény így rendelkezik a gyermekek védelméről: Az 1998. évi XLIX törvény megtiltotta az ízléstelen, pornográf, túlzott erőszakot bemutató és fajgyűlöletet tápláló tartalmakat; a fiatalkorúak testi, lelki, szellemi fejlődésére káros képsorokat pedig csak olyan időpontban hagyja sugározni, amikor gyermekek feltehetően nem néznek televíziót. A 2002. évi XX. törvényt, amely a médiatörvény jogharmonizáció céljából történt módosítása, a közösségi jog változásai hívták életre. A tagállamok televíziós tevékenységeinek összehangolásának céljából született a „Televízió határok nélkül” (89/552/EGK) irányelv, amelyet 1997-ben a 97/36/EK irányelvvel módosítottak, az eddiginél szigorúbb előírásokat vezet be a gyermekek védelmével kapcsolatban. Ennek 28
értelmében nem sugározhatnak a műsorszolgáltatók olyan programokat, amelyek a gyermekek fizikai, erkölcsi vagy szellemi fejlődését gátolja különös tekintettel a pornográf vagy túlzottan erőszakos képsorokra. Ez a szabály vonatkozik azokra a műsorokra is, amelyek valószínűleg veszélyeztetik a gyermekek fejlődését, kivéve, ha biztosítható az, hogy gyermekek ne lássák az adott műsort (például késői esti adásidő). Az irányelv nem tér ki arra, mi a különbség súlyosan és valószínűsíthetően káros műsorszámok között, ezek meghatározása a nemzeti jogalkotás feladata.1 A rádiózásról és televíziózásról szóló törvény garantálja a gyermekek védelmét a számukra káros tartalmaktól (Rttv 5/A.-5/F.§§). Az időbeli zónák létrehozása és a nézők informálása az adott műsorszámmal kapcsolatban a szabályozás célja. A 2002. évi XX. Törvény a televízió és rádióműsorokat 5 csoportba sorolja, és meghatározza, hogy az egyes műsorokat a műsorszolgáltató mikor mutathatja be. Így a besorolásnak komoly anyagi következményei vannak, mivel a műsorszám nézettségét nagyban
befolyásolja,
mikor
kerül
bemutatásra.
A
műsorok
besorolását
a
műsorszolgáltató végzi. A műsorok besorolásához irányadó szempontok kidolgozását az Országos Rádió és Televízió (továbbiakban ORTT) végezte. Az ORTT 1494/2002 sz. határozata tartalmazza a következőket: I. kategóriába kerülnek az olyan műsorok, amelyeket bárki megnézhet- korhatárra való tekintet nélkül- és bármely időben közzétehetőek. A II. kategóriába sorolta az ORTT azokat a műsorszámokat, amelyeket tizenkét éven aluli néző életkoránál fogva nem ért, vagy félreért, illetve a számára esetlegesen félelmet keltő műsorokat. A II. kategóriába sorolt műsorokat tizenkét éven aluliak számára csak nagykorú felügyelet mellett ajánlják. Bármikor közzétehetőek megfelelő jelzéssel ellátva, kivéve tizenkét éven aluliak számára ajánlott műsorszámként, vagy ilyen műsorszámok között. A III. kategóriában a tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott műsorok kapnak helyet, mivel azok alkalmasak a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi, erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, mivel erőszakot, szexualitást tartalmazó képsorokat mutatnak be.
1
Gellén Klára: A gyermekek és fiatalkorúak védelme a magyar médiajogban, Jogelméleti Szemle,
2004/1. szám, http://jesz.ajk.elte.hu/gellen17.html, 2009-04-30
29
A IV. kategória műsorszámai nem ajánlottak tizennyolc éven aluli nézők számára. A kategóriába sorolt műsorok csak 22.00 és 05.00 óra között kerülhetnek a képernyőre, mivel alkalmasak a fiatalkorúak fizikai, erkölcsi, szellemi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, azáltal, hogy meghatározó elemük az erőszak és a szexualitás, illetve ennek közvetlen, naturális ábrázolása. Az V. kategóriába sorolt műsorszámok alkalmasak a kiskorú fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására, azáltal, hogy indokolatlan vagy szélsőséges erőszakot, illetve pornográfiát jelenítenek meg a képernyőn. Az ilyen műsorok nem tehetők közzé a televízióban. Tehát az első kategóriába sorolt műsorszámok bármikor sugározhatóak, jelzés nélkül, míg az utolsó kategóriába soroltak egyáltalán nem adhatók le. Így a II. III. IV. kategória műsorszámainak közzétételekor tudatni kell a nézőkkel a műsor minősítését, majd a kategóriát szimbolizáló piktogramot fel kell tüntetni a képernyő valamelyik sarkában és ennek a műsor egész tartalma alatt láthatónak kell lennie (rádió műsor esetében természetesen ez akusztikus úton történik). A törvény a televízió esetében tehát akusztikus úton és piktogram formájában is figyelmeztet. A figyelmeztetésnek a képernyő legalább 50 %-át le kell fednie, legalább három másodpercig. A megjelenített piktogramok sárga és piros színűek lehetnek. A III. és IV. kategória műsorainál azt is meghatározza a törvény, hogy azok melyik idősávban mutathatók be. A III. kategória műsorszámai 21.00 és 05.00 óra között, míg a IV. kategóriába soroltak csak 22.00 és 05.00 óra között sugározhatók. Az ORTT bírságot szabhat ki a kiskorúak védelme érdekében hozott kötelezettségek megszegése esetén, amelynek összege tízezer forinttól egymillió forintig terjedhet. 1 A műsorok kategorizálása sok kritikát vont maga után. Sokan úgy vélték, hogy a sárga és piros karikák okoznak zavart, míg mások szerint a műsor elején elhangzó akusztikus figyelmeztetés után felesleges a műsor egésze alatt láttatni a piktogramot a képernyő sarkán. Némelyek úgy gondolták, hogy a besorolás csak felhívja a gyermekek figyelmét arra, hogy a képernyőn egy felnőtteknek szóló műsor van, ezáltal az még inkább fokozza az érdeklődésüket.2 1
Gálik Mihály- Polyák Gábor Médiaszabályozás, 160. oldal Gellén Klára: A gyermekek és fiatalkorúak védelme a magyar médiajogban, Jogelméleti Szemle, 2004/1. szám, http://jesz.ajk.elte.hu/gellen17.html, 2009-04-30 2
30
A magyarországi valóságshow-k nagy port kavartak pornográf tartalmuk miatt. A valóságshow-kal kapcsolatos problémák a műsor helytelen kategorizálása miatt következtek be. A korai esti órákban vagy főműsoridőben vetített show a gyermekek számára nem való képsorokat és párbeszédeket mutatott be egy mesterségesen kialakított környezetben, ezzel veszélyeztetve egészséges lelki fejlődésüket. Ám az ilyen jellegű műsorok nézettsége igen magas (amelyben nagy szerepe van az eltúlzott nemiség megjelenítésének), ezért ezek jelentős bevételt jelentenek, amelyekből a bírságot minden további nélkül ki tudja gazdálkodni a csatorna. A mozgóképről szóló 2004. II. törvény a médiatörvény szerinti kategóriákat alkalmazza a nálunk forgalomba kerülő filmalkotásokra (20-24. §§). A minősítések elkészítése azonban a Nemzeti Filmiroda feladata a pszichológusokból, pedagógusokból, filmes szakemberekből álló Korhatár Bizottság javaslatai alapján. A kategória jelzését a filmterjesztő köteles feltüntetni minden forgalomba hozott adathordozón, illetve annak borításán.1 A médiaszabályozásnak nem csak a gyermekek ártalmas audiovizuális hatásoktól való védelme a feladata, hanem az is, hogy a lelki és erkölcsi fejlődésüket előmozdító műsorok palettáját egyre színesítse. A médiatörvény a közszolgálati szférában
igyekszik
ezt
rendelkezésekkel
biztosítani.
A
közszolgálati
műsorszolgáltatónak és a közműsor-szolgáltatónak különös tekintettel kell lennie a fiatalkorúak testi, lelki és erkölcsi fejlődésére, azonban a gyermek- és ifjúságműsorok sugárzása a kereskedelmi adók kötelezettsége is.2 Az ORTT pályáztatással növelheti a gyermekeknek szóló műsorok arányát a képernyőn.
1 2
Gálik Mihály- Polyák Gábor Médiaszabályozás, 160. oldal Gálik Mihály- Polyák Gábor Médiaszabályozás, 164. oldal
31
IV. 2. A Reklám és a gyermek A műsorszámokban egyre nagyobb teret hódító erőszak és szexualitás korlátozása mellett a reklámszféra szabályozása is elengedhetetlenné vált. A forgalmazók az utóbbi időben arra törekedtek, hogy kiterjesszék vásárlóik és fogyasztóik körét, ezért intenzív reklámkampányokat indítottak útnak. A reklámipar a gyermekeket, mint a legkönnyebben befolyásolható vásárlóréteget célozta meg kifejezetten a számukra készült reklámokkal. Számos terméket egy-egy, a gyermekek figyelmét felkeltő figurával társítanak; mint például kakaópor és a nyuszi, hód és a fogkrém. De elég a McDonald’s reklámjaira gondolnunk, amik arról próbálták meggyőzni a gyermekeket, hogy a születésnapi zsúrjukat tartsák az egyik közeli McDonald’s-ban. A gyermekek nagyon jó bázist jelentenek a reklámszakemberek számára, hiszen nem nehéz meggyőzni őket és könnyen kialakulhat náluk a reklámfüggőség. A hozzáértők tudják, hogy a szülő pénztárcájához a gyermek kívánsága a kulcs. A reklámszabályozásokról eltérő módon vélekednek az országok. A spanyolok szerint például antidemokratikusak a reklámszabályozások, míg Franciaországban úgy gondolják, hogy a reklámok segítenek a gyermekeknek, hogy hozzászokjanak a fogyasztói társadalom világához. A svédek tiltják a 12 éven aluliak számára készített reklámokat. Európában a reklámokkal kapcsolatban legtöbbször a következő két tényezőt veszik figyelembe: a reklám nem lehet káros a gyermekre nézve sem fizikai, sem erkölcsi és szellemi értelemben, illetve a reklámszakemberek nem építhetnek a kiskorúak befolyásolhatóságára, hiszékenységére. Magyarországon már az 1996-os médiatörvény hatálybalépésekor is nagyon szigorúan vették a reklámszabályokat.1 A törvény szerint nem szabad közzétenni olyan reklámot, amely dohányárut, fegyvert, lőszert, robbanóanyagot mutat be, vagy olyan gyógyszert ismertető reklámot, amely csak orvosi vény ellenében férhető hozzá. Az alkoholt ismertető reklámokat nem tiltja a törvény, de bemutatásuk számos feltételhez kötött. A reklám nem szólíthat meg kiskorút és nem mutathat be kiskorút
1
Gellén Klára: A gyermekek és fiatalkorúak védelme a magyar médiajogban, Jogelméleti Szemle, 2004/1. szám, http://jesz.ajk.elte.hu/gellen17.html 2009-04-30
32
alkohol fogyasztása közben. Emellett a törvény tiltja, hogy alkoholt bemutató reklám kapjon helyet kiskorú számára vetített műsorszám előtt vagy után. A törvény tiltja az olyan reklámokat, amelyek arra szólítják fel a gyermeket, hogy ösztönözzék a szülőt az adott termék megvásárlására. Tiltja továbbá az olyan reklámokat, amelyek félrevezetőek a játék milyenségét és lehetőségeit illetően. A törvény szerint nem szabad erőszakos viselkedésre buzdítani, sem gyermeket erőszakos szituációban feltüntetni. Az ORTT „Ajánlás a magyarországi elektronikus médiumok számára a fiatalkorúak és gyermekek médiabeli megjelenítésének vonatkozásában” című határozatában tette közzé a gyermekek médiában való szerepeltetésével kapcsolatos elveit 2006-ban.1 A
törvény
tiltja,
hogy
a
reklámkészítők
a
gyermek
hiszékenységére
és
tapasztalatlanságára illetve szüleik, nevelőik vagy más felnőtt iránti jóhiszemű viszonyra építsenek. 2002-es módosítás óta a törvény kimondja, hogy a reklám nem szólíthatja fel gyermekeket termékek megvételére vagy szolgáltatások igénybevételére. (Németországban az egyik reklám felszólította a gyermekeket, hogy a megjelenített telefonszámot tárcsázzák, így információt kaphatnak a bemutatott játékról). A gyermekeknek készült alkotások sávjáról is rendelkezik a törvény: nem szabad 14 év alatti gyermekeknek szóló, 30 percnél rövidebb időtartamú műsorszámot reklámmal megszakítani. A gyermekek tökéletesen befolyásolhatóak ilyenkor; szinte fel sem tűnik nekik, hogy a mesefigurák ezúttal nem a rajzfilm szereplői, hanem ízletes édességek kínálgatói.2 A 2008. évi XLVIII, gazdasági reklám tevékenységeiről és egyes korlátairól szóló Törvény szintén tartalmazza a fent említette pontokat. IV. 3. A Reklámetikai Kódex3 A törvényhozók mellett a reklámtevékenységet folytatók is mindent megtesznek a gyermekek védelme érdekében. A Magyar Reklám Szövetség Etikai Bizottsága és az Önszabályozó Reklám Testület készítette el a jelenleg hatályos Reklámetikai Kódexet, amely egy önszabályzó, szakmai-etikai normagyűjtemény.
1
http://www.ortt.hu/elvihat.php?menu_id=40&elvhat=35, 2009-04-16 Gellén Klára: A gyermekek és fiatalkorúak védelme a magyar médiajogban, Jogelméleti Szemle, 2004/1. szám http://jesz.ajk.elte.hu/gellen17.html, 2009-04-30 3 http://www.hullamvadasz.hu/ftpterulet/jog/magyar_reklamek.htm,2009-04-16 2
33
A Kódex 12. Cikkelye 8 pontban foglalja össze a gyermekek és kiskorúak védelmével kapcsolatos normákat. Eszerint a gyermekeknek és fiatalkorúaknak, vagy gyermekeket és fiatalkorúkat szerepeltető reklámok nem sugározhatnak olyan kijelentést, képet vagy hanghatást, amely a gyermeket erkölcsi, fizikai vagy értelmi minőségében károsítja illetve hiszékenységére, tapasztalatlanságára épít. A reklám nem sugallhatja azt, hogy az illető gyermeknek szégyenkeznie kell, ha nem rendelkezik az adott termékkel. Tilos a szülőkkel, pedagógusokkal szembeni engedetlenségre sarkallni a kiskorút, illetve nem szabad azok tekintélyét bármi módon csökkenteni. A reklám nem építhet a gyermek szülője és nevelője iránti bizalmára. A reklám nem sarkallhatja a kiskorút arra, hogy ismeretlen személlyel létesítsen kapcsolatot. Nem szerepelhet kiskorú és fiatalkorú olyan termék vagy szolgáltatás reklámjában, amelynek reklámozására nem alkalmas. Egészségre ártalmas termékek fiatalkorúaknak szánt reklámban nem szerepelhetnek és az ilyen jellegű reklámokban nem szerepeltethető fiatalkorú. A Kódex a Közoktatási intézményekben történő reklámozásról is szól: ez csak az intézmény vezetőjének beleegyezésével engedélyezett. Az intézményvezető engedélyének a reklámozott termék, szolgáltatás jellegére, a közzététel módjára és helyére illetve a reklám tartalmára is ki kell térnie. A médiában dolgozók és a reklámszakemberek felelősek a törvények illetve a kódex normáinak betartásáért. Amennyiben törvénysértés történik az ORTT-hez, mint közigazgatási szervhez lehet fordulni. Az ORTT Panaszbizottsága indokolt esetben hatósági ellenőrzést is elrendelhet. A Mónika show esetében például 2009. február 11én döntött a Panaszbizottság az ellenőrzésről, a hozzájuk beérkezett, jogsértésekről is beszámoló számos panasz miatt. Az ombudsman a gyermekjogok megsértése esetén adhat segítséget. Ha a törvénysértés egy reklámban történik, a fogyasztóvédelmi felügyelőség vagy a versenyhivatal az illetékes. A digitális média térhódítása újabb problémákat jelent a törvényhozóknak, amelyeknek megoldását nemzetközi szinten kell kezdeményezni. A jogalkotóknak a televízió képernyőjén megjelenő ártalmak mellett figyelmet kell szentelniük az internetről letölthető káros tartalmaknak is.1
1
Gellén Klára: A gyermekek és fiatalkorúak védelme a magyar médiajogban http://jesz.ajk.elte.hu/gellen17.html, 2009-04-30
34
IV. 4. V-chip Az Amerikai Egyesült Államokban az 1996-os Telekommunikációs Törvény részeként fogadta el az amerikai Kongresszus az úgynevezett „v-chip”-ről született döntést,
amely
szerint
minden
2000.
január
1.
után
forgalomba
kerülő
televíziókészüléket el kell látni blokkoló chip-pel. A V-chip egy programozható mikrochip, amelyet egy kanadai tanár, Tim Collings fejlesztett ki. A chip egy standardizált jelzésrendszer, a „rating” alapján képes felismerni az egyes műsorok besorolási kategóriáit, és megszűri a szülő által károsnak ítélt programokat; ilyen esetekben a képernyő elsötétül.1 A V-chip (v a violence- erőszak kezdőbetűje) olyan technikai eszköz, amely cenzúrázza az obszcén- vagy erőszakos tartalmú műsorokat, így ennek segítségével a szülők megakadályozhatják, hogy gyermekük fejlődésére ártalmas képsorokat nézzen.2 Eddig az elektronikus- és nyomtatott sajtó munkatársainak jutott a feladat, hogy a médiatartalmat gyermekek számára fogyaszthatóvá tegyék, a v-chip bevezetésével azonban a szülők kezébe került a felelősség, hogy a műsorok közötti szelektálással saját maguk biztosítsák gyermekeik számára a védelmet. A televízió-társaságok feladata arra korlátozódik, hogy a műsorokat a megfelelő kategóriába sorolják, és információt adjanak a szülőknek, mely tartalom miatt került a műsor az adott kategóriába (trágár szóhasználat, szexualitás, erőszak).3 A v-chip azért jelentős, mert nem csorbítja a műsorkészítő szabad műsorszerkesztési jogát, hanem a felhasználó számára teszi lehetővé, hogy az ártalmas médiatartalmakat száműzze a képernyőről. Európában nem vezették be a v-chipet, mivel az Európai Bizottság közleménye (KOM/99/0371)
szerint az Európai Unióban használt analógrendszerek technikailag
eltérnek az amerikaiaktól, így a v-chip-ek Európában való alkalmazása műszaki okok
1
Szilády Szilvia: Szabályozási alternatívák külföldön és itthon 2001, http://www.mediatudor.hu/szakirodalom.php, 2009-04-29 2 Burns, 1996- Médiakutató, 2000 ősz, Jog rovat, Lustyik Katalin: A netpornográfia és az amerikai gyermek, http://www.mediakutato.hu/cikk/2000_01_osz/05_a_netpornografia_es_az_amerikai_gyermek/01.html 2009-04-17 3
Médiakutató, 2000 ősz, Jog rovat, Lustyik Katalin: A netpornográfia és az amerikai gyermek, http://www.mediakutato.hu/cikk/2000_01_osz/05_a_netpornografia_es_az_amerikai_gyermek/01.html 2009-04-17
35
miatt nem lehetséges. A Bizottság véleménye szerint Európának inkább a digitális technika által kínált lehetőségekben kell a megoldást megtalálnia. IV. 5. „Ne a televízió nevelje fel a gyereket!” Magyarországon 2007-ben a négy és tizennégy év közötti gyermekek naponta átlagosan 188 percet töltöttek televíziózással,1 tehát elmondhatjuk, hogy a televízió dominál a családi szabadidős tevékenységek között. Az ORTT támogatásával a SzondaIpsos készített vizsgálatot a 8-14 éves korú gyermekek kommunikációs szokásairól KidComm néven 2008-ban. Az eredmények szerint tízből négy gyermeknek van saját televíziója a szobájában, s ebből három saját maga dönti el mikor, mit néz a televízióban. A gyermekek nyolcvan százaléka a televíziót egyedül nézők közé sorolja magát, míg a szülők hetvenhat százaléka vallja, hogy kontrollálják a gyermekeik televíziózási szokásait. A háztartásokban gyakran a napi tevékenységek végzése közben is szól a TV-készülék, míg sok családnál egész nap be van kapcsolva. A kutatásokból kiderült, hogy a kiskorúak ki vannak szolgáltatva a televízió által sugárzott ártalmas tartalmaknak, ezért az ORTT kampányt indított „Ne a televízió nevelje fel a gyereket” címmel.2 Az ORTT a tudatos médiafogyasztás fontosságára és a szülők felelősségére hívja fel a figyelmet. A kampány keretein belül három, drámai szpot készült, melyeket 2008 karácsonyát követően, öt héten keresztül láthattak a szülők a televízióban és online felületeken. Az első kisfilm egy egyedül TV-t néző gyermek félelmeit mutatja be; a második a képernyőn sugallt túlzott szexualitás hatásaira hívja fel a figyelmet; míg az utolsó a tévéerőszak következményeit illusztrálja. A filmek 21 óra után kerültek a képernyőkre. Az ORTT célvizsgálatokkal, tartalomellenőrzésekkel és tanulmányokkal igyekszik megelőzni a gyermekek kockázatosnak vélt médiatartalmak miatti szellemi és erkölcsi károsodását. A kisfilmek célja azonban az, hogy felhívja a szülők figyelmét a televíziós műsorok megválogatásának fontosságára. A kampány rávilágít, hogy a gyermekeket lehetetlen megvédeni az erőszakos médiatartalmaktól, ha a szülő nem veszi a kezébe a 1 2
http://www.ortt.hu/oldal.php?menu_id=79, 2009-04-29 http://www.ortt.hu/oldal.php?menu_id=79, 2009-04-29
36
távirányítót. A szülők felelőssége, hogy a gyermek ne jusson a televízió közelébe olyankor, mikor a képernyőn nem az ő érettségi szintjének megfelelő műsorokat sugároznak.
A törvényi szabályozás elengedhetetlen feltétele a gyermekek káros
tartalmakkal szembeni védelmének, azonban önmagában nem elegendő. Emellett szükség van arra is, hogy a szülő tudatosan szelektáljon a műsorok között, amelyeket a gyermeke megnéz. Hosszú távon csak ezzel lehet kialakítani a gyermekben a helyes, tudatos médiafogyasztást. A gyermekek védelme érdekében az ORTT folyamatosan figyeli a műsorkínálatot. A társaság Műsorelemző Osztálya több vizsgálatot végzett a gyermekeket ért médiahatásokkal kapcsolatban. Szakdolgozatom következő fejezetében a gyermeksáv vizsgálatának eredményeiről számolok be.
37
V. Az ORTT célvizsgálata a hétvégi gyermeksávokra vonatkozóan1 Az ORTT különösen ügyel az 1996. évi I. törvény 5.§ normáinak betartására, ezért a folyamatos figyelés mellett célvizsgálatokat is végzett a gyermekek védelmének érdekében. A hétvégi gyermeksávok vizsgálatát már 2004-ben és 2006-ban is elvégezték. 2007-ben is végzett a Műsorelemző Osztály egy célvizsgálatot, amelynek során az RTL Klub és a TV2 gyermeksávjának műsorait vette górcső alá. Az ORTT-hez számos panasz érkezett a gyermekeknek szánt műsorok magas erőszak tartalma miatt, amely kellő indokkal szolgált a vizsgálatok elvégzéséhez. A legfrissebb elemzést 2008 tavaszi időszakában készítette az ORTT, amelynek keretein belül egy-egy hétvégi délelőtt során a MTV1, M2, Duna TV, RTL Klub, TV2 és Viasat3 csatornákon sugárzott programokat vette nagyító alá. A cél a korhatármegjelölések ellenőrzése és a törvénysértő műsorszámok kiszűrése volt 195 órányi, 670 műsorszámot felölelő anyagból. A 6 és 12 óra közötti időszakra terjesztették ki a vizsgálatot, mert a 4 és 14 év közötti nézők csoportján belül itt figyelhető meg a legheterogénebb összetétel. A műsorszámok 57,6 százaléka került az I. kategóriába. A Duna TV csak ilyen műsorokat sugárzott, míg a TV2 is ide sorolta műsorszámainak 79 százalékát. A csatornák kínálatában sok nem besorolás-köteles műsorszámot is vetítettek (ilyen például a Napkelte). A kereskedelmi csatornáknál minden negyedik, míg a közszolgálatiaknál minden harmincötödik műsort soroltak a II. kategóriába. Szám szerint az RTL Klub 20, a TV2 19, míg a Viasat3 kínálatában 33 olyan műsorszám szerepelt, amelynek megtekintése 12 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott. A 2006-ban és a 2008-ban készült vizsgálatok összevetéséből jól látható, hogy a kereskedelmi csatornákon az elmúlt két évben nőtt a II. kategóriába sorolt műsorok száma. A műsorok kvalitatív elemzése során a következő jelenségekre tértek ki: erőszak, félelem, szex, meztelenség, kábítószer és közönséges, trágár nyelvezet. Mindezen felnőtt tartalmak közül az erőszak lelhető fel a leggyakrabban a gyermekeknek szánt programok között, bár időnként szexuális magatartással és trágár 1
http://www.ortt.hu/elemzesek/19/1236885348gyermekmusorok_celvizsgalata_2008_20090312.pdf, 2009-04-15
38
nyelvezettel is találkozhatunk. A kereskedelmi adók kiskorúakra ártalmas képsorok tekintetében megelőzték a közszolgálati adókat. A II. kategóriába sorolt műsorok esetében legtöbbször a súlyos, vagy végzetes kimenetelű erőszak fordult elő, míg a nem korhatárhoz kötött programoknál a közepesen súlyos erőszak (például verekedés) volt a leggyakoribb. Az osztályozott műsorszámok 6 százalékánál vontak be gyermekpszichiátert a vizsgálatokba, mert azoknál felmerült a törvénysértés illetve a nem megfelelő kategória jelöléssel való sugárzás gyanúja. A gyermekeknek vetített műsorszámok között vagy után sugárzott animék okozták a problémák egy részét. A kérdéses 27 műsorból a szakértő 20-at ítélt törvénysértőnek, 3 sorozat esetében viszont kategóriába sorolást javasolt. A gyermekpszichiáter azonban a Slayers, a kis boszorkány és az Inuyasha című animációs alkotások kapcsán felhívta a figyelmet az ázsiai és európai kultúrák különbözőségére és az esetleges módosítások szükségességére. A szakértő szerint A Robin Hood legújabb kalandjai című sorozat sem való 12 éven aluli gyermeknek. A kalandfilmekről nincs szó a törvényben, ezért a szülő dönti el, hogy gyermeke nézheti–e azt vagy sem. Ám ha a gyerek a műsort egyedül nézi, teljesen ki van szolgáltatva, mert nincs aki értelmezze vele a képsorokat. Az AGB Nielsen Médiakutató Kft. 2007 szeptemberében végzett kutatásai arra hívják fel a figyelmet, hogy egy 4 és 14 év közötti gyermek egy nap átlagosan 160 percet töltenek a televízió előtt és ebből csak 55 percben felügyel rá felnőtt.1 A húsz törvénysértő műsorszám három-negyede volt rajzfilm, amelyek magasabb kategóriába kerültek szorongás-növelő hatásuk, erős fény- és hanghatásaik, agressziót bemutató képsoraik miatt. A szakértő külön kiemelte a Klónok háborúja című rajzfilmet, amelyben kifejezetten magasztalják az erőszakot és ezzel érzelemromboló hatást gyakorolnak a gyermekekre. A szakértő véleménye szerint a rajzfilm egyes epizódjai még 16 éven aluli nézők számára is csak korlátozottan mutathatóak be. Károsnak bizonyultak még a Tökös csajok sorozat illetve az Ijesztgetők átverés-show epizódjai. Mindkét műsorszámot a II. kategóriába sorolta a műsorszolgáltató, míg a szakértő szerint 16 éven aluliak számára ártalmas tartalmakkal bírnak. A Tökös csajok című sorozat a hozzáértő szerint negatívan befolyásolhatja a fiatalkorúak szexualitáshoz
1
Lásd: Mellékletek, 5. számú melléklet
39
való érzelmi hozzáállását, míg a show félelmet ébreszthet, vagy a nagyobb gyermekekben csökkentheti a másokkal való együttérzés képességét. A vizsgálatot végzők hangsúlyozták, hogy a törvényszegő műsorszámok hetente új epizódokkal
jelentkező
sorozatok,
tehát
valószínűsíthető,
hogy
rendszeresen
tartalmaztak kiskorúak fejlődésére ártalmas képsorokat. Szintén aggasztó a tény, hogy ezen sorozatokból hármat személyiségfejlődésre káros tartalmuk miatt csak este szabadna sugározni, nem pedig egy olyan idősávban, amelyben gyermekeknek szánt műsorokat vetítenek. Az I. kategóriába sorolás kritériumait szigorítani kellene, azért, hogy a szülő több műsorszámot kísérjen figyelemmel és meggyőződjön arról, hogy az káros–e gyermekére nézve vagy sem. A gyermekpszichiáter szerint az RTL Klub sugározta a legtöbb, nem megfelelő kategóriába sorolt műsort (45 %), majd a Viasat3 (35%), ezt követően a TV2, (15%), végül az MTV1 (5%). A célvizsgálat eredménye szerint az 1996. évi I. törvény gyermekek védelmére vonatkozó részét nem tartották be a műsorszolgáltatók teljes mértékben. A vizsgálatvezetők 27 műsor gyermekekre gyakorolt hatásának elemzését kérte egy gyermekpszichiátertől, aki 20 esetben osztotta az ORTT véleményét. A szakértő szerint a Slayers, a kis boszorkány, az Inuyasha és a Robin Hood kalandjai sorozatok korhatárbesorolásánál nem követtek el hibát a műsorszolgáltatók. A táblázatban felsorolt műsorszámokat helytelenül sorolták be a II. kategóriába, ezért a műsorszolgáltatók feltehetően megsértették az Rttv. 5/B. § (3) és 5/C. § (2) bekezdéseit.1 MSORSZÁM
A szakértői vélemény alapján az I. kategória kritériumainak nem feleltek meg a következő táblázatban felsorolt műsorszámok, így az alábbi műsorszolgáltatók feltehetően megsértették a Rttv. 5/B. §(2) és 5/C. § (1) bekezdéseit is.2
1 2
Lásd: Mellékletek: 6. számú melléklet Lásd: Mellékletek: 7. számú melléklet
40
A Viasat3 azért követett el normaszegést, mert W.I.T.C.H. című műsorszámát ugyan a megfelelő kategóriába sorolta be, ám az erre figyelmeztető piktogramot csak a műsor elején jelentette meg, majd az eltűnt a képernyőről. A csatorna ezzel megsértette a Rttv. 5/D. §(3) bekezdését. A csatorna emellett reklámmal szakította meg a 14 éven aluliak számára készült sorozat 22 perces epizódját, ezáltal sérült a Rttv. 17. § (4) b) pontja.1 Az ORTT által készített célvizsgálat bizonyítja, hogy szükség van a műsorszolgáltatók ellenőrzésére, hiszen a kiskorúakra vonatkozó törvényeket több ponton is megsértették. Az eddig elvégzett vizsgálatok fokozatosan fejtették ki pozitív hatásukat a műsorszolgáltatókra. A 2006-os elemzésnek köszönhetően a TV2 a hozzáértők által ártalmasnak ítélt hétvégi műsorszámokat a II. kategóriába sorolta be, tehát az ORTT folyamatos jelenléte valóban hatékony módszer a kiskorúakat érintő rendeletek betartásának ügyében. Az ORTT munkája azonban nem elég a gyermekek megóvásához. Szükség van a nevelők és a szülők segítségére is. A média iskolában való megjelenése bizonyítja, hogy a televíziózás a mindennapokhoz hozzátartozó, általános tevékenység lett. A következő fejezetben hangsúlyozom a médiaoktatás jelentőségét és az iskola szerepét a televíziós erőszak hatásainak kezelésében.
1
Lásd: Mellékletek, 8. számú melléklet
41
VI. A tévéerőszak problémája az iskola és a szülők szemszögéből VI. 1. A médiapedagógia Sok szakember elemzését olvastam el a médiaerőszak problémakörének megoldásával kapcsolatban és sok szülő véleményét kérdeztem meg a témában. Számos amerikai szociálpszichológus a képernyőn sugárzott agresszió visszaszorítását követeli, ám ennek megvalósulására az erőszakos adások iránti nagy érdeklődés miatt igen kevés esély van. A pszichopedagógiai kutatások arról számolnak be, hogy a nézők felkészítésével csökkenteni lehet a képek által okozott szorongást. A verbalizáció és az érzelmek kinyilvánítása segít feldolgozni a médiaerőszakot.1 A tévéerőszak kártékony hatásainak megelőzése a szülők és pedagógusok feladata illetve érdeke is egyaránt. Véleményem szerint ha egy gyermeket az iskolában felkészítenek a média esetleges negatív hatásaira és otthon a szülők rajta tartanák a szemüket a gyermekükön, mikor az televíziót néz; a probléma közel sem lenne ilyen nagy mértékű. Tehát az iskola és az otthon az a két színhely, amely a legalkalmasabb arra, hogy felvértezze a gyermekeket a médiaerőszak által okozott ártalmakkal szemben. Az oktatáspolitika szerint erre az iskola nyújtja a legmegfelelőbb környezetet a médiaismeret iskolában való oktatásán keresztül. Az iskolákban olyan egységes médiaprogram bevezetése jelentheti a megoldást, amely megtanítja feldolgozni azokat a hatásokat, amelyeket a média a nézőkre gyakorol és segít értelmezni a ránk zúduló információ üzenetét. „A médiapedagógia legfontosabb feladata az, hogy kitöltse azt az űrt, amely a tömegkommunikációs rendszerek működtetői és az információk, üzenetek öntudatlan fogyasztói között tátong”.2 A médiaoktatás segítségével a diákok megtanulják felismerni a hitelességet, megismerik a média működését, a műsorszóró intézmények szerkezetét és tanulnak a nézők jogairól. A felnövekvő generációt tudatos médiafogyasztásra kell nevelni. Marcel Frydman a reklámok példáján keresztül igyekszik felhívni a figyelmet a nézők védtelenségére. A képernyő előtt ülők passzivitásuknál fogva ki vannak szolgáltatva a reklámok befolyásoló technikáinak. Ám 1 2
Marcel Frydman: Televízió és agresszió, 80. oldal Len Mastermann, http://www.c3.hu/~mediaokt/medped-1.htm, 2009-04-13
42
ha a nézőknek megtanítják, hogy kritikusan értelmezzék a reklámok manipulatív eszközeit, könnyebben úrrá tudnak lenni a helyzeten. A televíziózás esetében a cél ugyanez: az alkalmazott eszközök azonosításának, a képek dekódolásának, az információk elemzésének megtanítása.1 VI. 2. A médiaoktatás története2 Ma már sok iskola órarendjében szerepel a médiaoktatás, de az idáig vezető út igen hosszú volt. Magyarországon 1960-ban jelentek meg az első dokumentumok, ekkor vált tantárggyá a filmesztétika. 1962-ben a magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi tételek közé bekerült a „A film (a rádió, a televízió) szerepe a művészi élmény felkeltésében, az irodalmi alkotások népszerűsítésében” című tétel. Az iskola a filmoktatás bevezetésével a film, mint egyetemes művészetben fontos helyet foglaló alkotás tanulmányozásával foglalkozott; célja pedig a magyar historizáló-lexikális oktatás modernizálása volt. Az 1964-65-ös tanévben öt középiskola első osztályában kezdtek médiát oktatni Bölcs István füzeteiből. Az 1965-66-os tanévben az ország 64 középiskolájában 12 ezer diák órarendjében kapott helyet a filmesztétika. A hatvanas évek végére azonban már világossá vált, hogy lehetetlen eredményes munkát végezni a technikai felszerelések és szemléltető eszközök hiánya, illetve az alkalmankénti tanórák miatt. Így a filmesztétika oktatás megszűnt. Az 1995-ben elfogadott Nemzeti alaptanterv „Mozgóképkultúra és Médiaismeret” néven a „Művészetek” terület részeként került a tanórák közé a mozgóképoktatás. A mozgókép és médiaoktatás tantárgy kialakulásában öt rész különíthető el. 1957-ben, az első filmklubok alakulásával kezdődik és 1965-ben, a filmoktatás gimnáziumokba való bevezetésével végződik az első szakasz. Az ez évben kezdődő második szakasz 1978-ig, a következő tanterv megjelenéséig tart. Ebben az időszakban tanultak filmesztétikát a diákok a magyar nyelv és irodalom keretein belül. 1978-tól folyt filmoktatás az iskolákban, ami a 80-as évek elejére szinte teljesen megszűnt. A negyedik időszak, amelyet alternatív törekvések jellemeztek, 1995-ig tartott. A Nemzeti alaptantervben ekkor jelenik meg a Mozgóképkultúra és Médiaismeret, amely az ötödik időszak kezdete. A 2000-ben megjelent Kerettanterv Médiakultúra vagy Mozgókép- és Médiaismeret néven 1
Marcel Frydman: Televízió és agresszió, 81. oldal , Médiakutató, 2001 tél, Oktatás rovat, Szíjártó Imre: A média tantárgy a magyar közoktatásban http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_04_tel/08_media_tantargy_a_magyar_kozoktatasban/03.html, 2009-04-14 2
43
szerepelteti a tantárgyat. Az oktatás során ma nyomtatott könyveket, video- és multimédiás anyagokat használnak taneszközként. A legtöbb általános iskola Hartai László és Muhi Klára Mozgóképkultúra és médiaismeret 12–18 éveseknek című tankönyvéből tanít. A tantárgyat nevelési céllal kezdték el oktatni. Az első cél a felzárkóztatás; a szólásszabadság, az esélyegyenlőség megszilárdítása. Például Argentínában pontosan emiatt helyeznek nagy hangsúlyt a mozgóképoktatásra. A második típusú szándék az ifjúság megtanítása a média megfelelő értelmezésére. Ez az elv az uralkodó a fejlett médiapiaccal rendelkező országokban. VI. 3. A szülők vélekedése a televízióról Meglátogattam egy fiatal, nagy családos édesanyát, akinek elmondása szerint a gyermekei szabadidejüket a televíziózásnál sokkal hasznosabb tevékenységekkel töltik. Az édesanya az erőszakos képsorok mellett a médiában hallható igénytelen nyelvhasználatot és a trágár beszédet kritizálta. Mindezt fokozza az, hogy a televízió mellett már a számítógép is fellelhető a legtöbb háztartásban. Napjainkig a fiatalkorúak szüleinek csak a televízió képernyőjével szemben kellet megvédeniük gyermekeiket; ám a mostani óvodások számára a számítógép képernyője is legalább annyi veszélyt rejt. A számítógép önálló használata lehetővé teszi, hogy a gyermekek személyiségfejlődésükre káros tartalmú oldalakhoz férjenek hozzá- szinte korlátlan mennyiségben. Az ilyen jellegű weblapok azért okoznak problémát, mert tartalmuk nem jogellenes, csak a gyermekekre nézve ártalmas. Például a szexualitást ábrázoló oldalak nem gyermekeknek való képsorokkal bírnak; mégsem lehet betiltani az ilyen weblapokhoz való hozzáférést, mert a társadalomra nézve azok nem jelentenek veszélyt.1 Hogyan vélekednek a szülők a médiaerőszakról? Mennyire érzik úgy, hogy gyermekeikre érzelemromboló hatással van a képsorokból áradó túlzott agresszió? A médiakutató 2002 őszi számában olvastam Szilády Szilvia és Baranyai Eszter cikkét A kiskorúak védelme és a televízió címmel. A cikk készítői budapesti általános iskolások
1
Médiakutató, 2002 tél, Új média rovat, Bayer Judit: A filter mint a tartalomszabályozás eszköze, http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_04_tel/08_filter/03.html, 2009-04-15
44
szüleinek feltett kérdésekből próbáltak rájönni, milyen a vélekedés a nemkívánatos médiatartalmakkal kapcsolatban.1 Tíz megkérdezettből hat volt azon a véleményen, hogy a szülők feladata arra ügyelni, hogy a gyermek ne nézzen erőszakos képsorokat a televízióban. A jogi szabályozások fontosságát illetően a következő arányban oszlott meg a szülők véleménye: a megkérdezettek 10 százaléka szerint nem fontos, míg 46 százalékuk szerint fontos, 36 százalékuk pedig nagyon fontosnak ítélte a gyermekek védelme érdekében történő szabályozást. Hat megkérdezettből öt gondolta úgy, hogy szükség van a televíziós műsorok kiskorúak védelmével kapcsolatos szabályozására. A kutatásból az is kiderült, hogy azok a szülők tartják a legfontosabbnak a szabályozásokat, akik gyermekeiket egyházi iskolába íratták. Őket követik az alapítványi iskolába járó gyermekek szülei, majd az önkormányzati iskolások szülei.2 A szülőket arról is faggatták, hogy hány éves korig látják szükségesnek a jogi szabályozást. A szülők nagy része úgy gondolta, hogy a hagyományos korhatárok megfelelően tükrözik a reális szabályozás határait. A megkérdezettek 6 százaléka nem tudott válaszolni, 2 százalékuk szerint 10 év, 9 százalékuk szerint 12 év, 31 százalékuk pedig úgy gondolja, hogy 14 év a helyénvaló korhatár. 16 éves kort a megkérdezett szülők 29 százaléka, 18-at pedig 23 százaléka tart ideálisnak. A szülők kinyilvánították véleményüket a műsorok sugárzásán alapuló korlátozásokkal kapcsolatban is. A kérdés így hangzott: Tapasztalatai szerint általában hány órától sugároz a televízió olyan műsorokat, amelyek tartalma a kiskorú gyermekek szempontjából kifogásolható? A kérdésre sok szülő nem adott választ. A megkérdezettek 49 százaléka volt azon a véleményen, hogy a csatornák hétköznap, 20.00 óra előtt vetítenek olyan műsorokat, amelyek kiskorúaknak nem való tartalommal rendelkeznek. A szülők 53 százaléka gondolta úgy, hogy a hétvégén, szintén 20.00 óra előtt sugárzott műsorszámok között találhatók gyermekekre károsak.
1
Szilády Szilvia, Baranyai Eszter: A kiskorúak védelme és a televízió, Médiakutató, 2002 ősz, Erőszak rovat, http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_osz/08_kiskoruak_vedelme/, 2009-05-04 2 Lásd: Mellékletek: 9. számú melléklet
45
A kutatás során arról is kérdezték a szülőket, mennyire tartják megfelelőnek a televíziós műsorok jelenlegi sugárzási időpontjait a gyermekekre nézve. A megkérdezettek 37 százaléka szerint a hétköznapi, 43 százalékuk szerint pedig a hétvégi műsorok túl korán kerülnek a képernyőre. 40 százalékuk a hétköznapi, 35 százalékuk pedig a hétvégi műsorok sugárzási időpontját csak részben tartja helyénvalónak.1 Egy kockázatos tartalmú műsor sugárzási időpontjának akkorra kell esnie, mikor a gyermekek vélhetően már nem néznek televíziót. Ez azonban kultúránként változó, mert bizonyos országokban a gyermekek később fekszenek le. A szülők elmondták, hogy véleményük szerint mikortól kellene olyan műsorokat sugározni, amelyek ártalmasak a gyermekek lelki és erkölcsi fejlődésére. Mivel a gyermekeknek hétvégén több a szabadidejük és nem kell korán kelniük, a kérdésre hétvégére és hétköznapra vonatkozóan is választ kellett adni. Az ábrán egyértelműen látszik, hogy a megkérdezett szülők meglehetősen eltérő módon vélekednek a kétes tartalmú műsorok adásidejéről. A szülők 38 és 41 százaléka hétvégén és hétköznap egyaránt a 22.00 órai kezdetet tartaná ideálisnak. Ám 43 és 33 százalékuk a korábbi kezdést preferálta. A szülők véleménye az optimális vízválasztóról eltérő, ami a gyermekeik különböző életkorával magyarázható. 2 A sugárzási időponton alapuló tartalmi korlátozások eredményességét akkor lehetne fokozni, ha a műsor káros hatásait alapul véve több sávot alakítanának ki. A gyermekekkel kapcsolatos jogi szabályozásokról is kérdezték a szülőket, amelyből kiderült, hogy a szülők nem rendelkeznek kellő mennyiségű információval ezekről. A megkérdezettek 76 százalékának nem volt tudomása a gyermekekre káros műsorok sugárzási időpontjának szabályzásáról. Az adásidő pontos ismeretét illetően is sokan rendelkeztek téves információval. Arra a kérdésre, hogy milyen módszerekkel lehetne javítani a gyermekek ártalmas médiatartalmaktól való védelmét, azon szülők adtak választ, akiknek tudomásuk volt a jogi szabályozásokról.
1 2
Az ábrán látható, hogy a megkérdezettek nagy része úgy
Lásd Mellékletek: 10. számú melléklet Lásd: Mellékletek: 11. számú melléklet
46
gondolta, lépéseket kell tenni a védelem javítása érdekében. Legtöbbjük azonban a törvényi beavatkozást tartott szükségesnek.1 A felmérésből kiderült, hogy a kibővült kínálat miatt a szülőknél előtérbe került a gyermekek káros médiatartalmaktól való megóvása. A szülők legtöbbje tudatában van annak, hogy a kockázatos tartalmak célja az, hogy még érdekfeszítőbbé tegyék a műsort. A felmérést készítők szerint a szülők úgy vélik, a televízió képernyőjén látható erőszakot árt a leginkább a gyermekeknek. A szülők legtöbbje szerint a probléma már társadalmi szinten fenyeget és kihangsúlyozták, hogy mindenekelőtt a gyermekeket veszélyezteti. A megkérdezettek 55 százaléka szerint a sok agresszió azt sugallja az embereknek, hogy a problémák orvoslásának megfelelő formája az erőszak. A szülők 6 százaléka gondolta úgy, hogy az erőszak folyománya akár pozitív is lehet. A kutatás sajnálatos eredménye, hogy a szülők nincsenek tisztában a gyermekeiket érintő jogi kérdésekkel. Ám ami még aggasztóbb, a szülők nem törődnek kellőképpen azzal, hogy mit is néz a gyermekük a televízióban. Gyakran megnyugszanak attól, hogy a televízió előtt ül és biztonságban van. Azonban a képernyő is sok veszély leselkedik rá. Ezt bizonyítja a dolgozatom következő fejezete, amelyben olyan gyermekeknek sugárzott, ám mégis ártalmas tartalmú rajzfilmeket mutatok be, amelyek Európa több országában okoztak közfelháborodást. A fejezetben többször hivatkozom Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete című cikkére. .
1
Lásd: Mellékletek: 12. számú melléklet
47
VII. Grimm meséktől az animációs filmekig „Minden műalkotásnak van pedagógiai hatása, akár gyerekek, akár fiatalok vagy felnőttek részére készítették őket. Gyermekműsorok és -filmek esetében a nevelő célzat kitüntetett szerepet kap, ezért alkotóik pedagógiai felelőssége is kitüntetett. A pedagógiai tudatosság a gyermekműsorok alkotóival szemben támasztandó alapvető követelmény.”1 VII. 1. A mesék szerepe, jelentősége a gyermekek fejlődésében A mesék pszichológiai szempontból fontos szerepet játszanak a gyermekek életében. A mesék jótékony hatása nem vitatható. Arnica Esterl német meseíró szerint a mesék megtanítják a gyermekeknek a jó és rossz dolgokhoz való helyes viszonyulást és segítnek saját maguk megismerésében. A mesék minden korú gyermeknél hozzájárulnak az erkölcsi fejlődéshez, ám ahogy nő a gyermek, úgy alakul át a mesék iránti igény is. A mesemondás során a gyermeknek sokat számít a testi közelség; ez egyfajta biztonság-érzést ad. Később azonban már a történet is felkelti a gyermek figyelmét, öt éves kor után pedig kifejezetten a varázslat átélésére törekszik. Hat éves kor körül már felismeri a nem valós és valós közti különbséget, kilenc éves kortól pedig már csak az utóbbi érdekli.2 Sokan azon a véleményen vannak, hogy a képernyőn vetített mesék sem károsabbak a hagyományos, mesekönyvből felolvasott esti meséknél. Gyakran említik a Grimm testvérek „horrorisztikus” meséit, vagy a Piroska és a farkast, ahol a gonosz farkas kislányokat ijeszteget és idős néniket fal fel. A különbség pedig számottevő. A Magyarországon a gyermeksávban leginkább rajzfilmeket sugároznak. A magyar általános vélekedés szerint a rajzfilmek a gyermekek szórakoztatására készültek, holott a Tom és Jerry például felnőtteknek szól. A statisztikák kimutatták, hogy a rajzfilmben
1
Lóránd Ferenc: Gyermekműsorok – Pedagógiai tükörben http://filmvilag.hu/xista_frame.php?&ev=2005&szam=05&cikk_id=7409, 2009-04-17 2 http://www.ortt.hu/elemzesek/19/1168502485tv2_rtl_gyerek_20070111.pdf, 2009-04-27
48
átlagosan 20 másodpercenként tör ki egy veszekedés vagy verekedés.1 Az ilyen rajzfilmekben látható erőszakról megoszlik a szakértők véleménye. Vetró Ágnes és Csapó Ágnes szerint a rajzfilmben nincsenek valós szituációk, ezért a gyerekek nem éreznek majd késztetést az utánzásra. Vekerdy Tamás szerint az erőszak növekedését éppen az oly valószerűtlen elemek okozzák. „Az utánozhatatlan agresszió pedig rendkívüli mértékben növeli az agressziós szintet, mert a játékban nem vezethető le igazán, és marad az, hogy tombolni, ütni, eltaposni, felrobbantani”.2 A rajzfilmek humoros tartalma szintén megosztja a szakembereket.
Kunczik és Rogge kutatók
szerint a Tom és Jerry-ben ábrázolt erőszak nincs romboló hatással a gyermekekre, mivel azt komikus helyzetben jeleníti meg.3 Ranschburg Jenő pszichológus „Az erőszak jelensége a gyermektársadalomban” című, az MSZP országos emberjogi és gyermek tagozata által rendezett budapesti konferencián beszélt a Tom és Jerry-ről. Véleménye szerint a rajzfilm megjelenése indította el az első médiaerőszak-vitát Magyarországon. A szakemberek felhívták a figyelmet, hogy a gyermekek hajlamosak azonosulni az agresszorokkal, attól függetlenül, hogy azok a jó vagy rossz oldalon állnak.4 A Tom és Jerry című mesével kapcsolatban megjelennek az úgynevezett „típusos vágyképek”, a gyermek a macska-viszonyról a szülő-gyermek kapcsolatra asszociál és abban reménykedik, hogy az egérhez hasonlóan egy kis furfanggal ő is győzedelmeskedhet a szülők felett. A Tom & Jerry-ben és a hozzá hasonló rajzfilmekben feltűnő humoros erőszak kárörvendő, rosszindulatú és alattomos viselkedésmintákat állít a gyermekek elé. Arnica Esterl szerint a legtöbb televízióban sugárzott mese ma már csak tartalmatlan időtöltéssel kecsegtet.5 A mesék eredeti rendeltetésüket elvesztették, ma már csak erős képi- és hanghatásokkal sokkoló, ijesztő alkotásokkal találkozhatunk. A rajzfilmekben a gyermek nem a saját fantáziáját használja, hanem felnőttek által gyártott képsorokon látja a történetet. A temérdek agresszió gyakran a felnőtteknek készített filmeket juttatja
1
www.hirszerzo.hu/cikk.agresszioval_tomik_gyerekeinket_tomeny_eroszak_a_rajzfilmekben.22404.html, 2009-04-17 2 Muhi Klára: A jó állapotú gyermek kibírja- Beszélgetés Vekerdy Tamással, http://www.ortt.hu/elemzesek/19/1168502485tv2_rtl_gyerek_20070111.pdf, 2009-04-30 3 Szilády Szilvia: Erőszak és brutalitás a magyar televíziós műsorkínálatban http://www.c3.hu/~jelkep/JK993/szilady/szilady.htm, 2009-04-15 4 http://index.hu/kultur/media/ransch8791/, 2009-04-15 5 A gyermekeknek mese kell! / Arnica Esterl tanulmánya, Peter Lang bevezetője, http://www.ortt.hu/elemzesek/19/1168502485tv2_rtl_gyerek_20070111.pdf, 2009-04-17
49
eszünkbe. Azok a gyermekek, akik ilyen rajzfilmeken nőnek fel; később valószínűleg az akció- és horrorfilm rajongók táborát gyarapítják majd. A filmkészítők a kisgyermekekben is már potenciális mozilátogatót látnak; hiszen több mozifilmet jelentettek meg rajzfilm változatban is (Múmia, Pókember, Batman), ezzel is hozzászoktatva a filmhez a legifjabb generációt.1 VII. 2. A gyermekek valóságészlelése A rajzfilmek hatásainak megértéséhez fontos kiemelni néhány dolgot a különböző korú gyermekek valóság-észlelésével kapcsolatban. A gyermekek gondolatai képekben jelennek meg, ez a belső képalkotás. A televízió által nyújtott külső képek nincsenek tekintettel a gyermek érettségére és ezért elfojtják a gyermek belső képeit. Az általunk elképzelt történéseket saját fantáziánk alakítja, tehát az erőszak az egyéni érzelmi állapotunknak, lelki alkatunknak megfelelően jelenik meg. A saját képzelőerőnk szab határt a borzalmaknak, csak azt az információt engedi be, amit fel tud dolgozni. Úgy is mondhatjuk, hogy mi vagyunk a forgatókönyvírók és a rendezők. Egy tévénéző gyermek esetében megtörténhet, hogy ideje korán érik olyan hatások, amelyeknek kódolására még nem áll készen. A tévé gúzsba köti a gyermek fantáziáját, kész információkkal látja el, amelyek sokkal nyersebb, hitelesebb ábrázolást adnak, mint amelyet saját kis képzelő világa produkálna.2 Míg egy felolvasott mese csak a képzelő erőnkre, egy rajzfilm a néző látására és hallására is hat. Az érzékszervek bekapcsolódása csökkenti a fantázia szerepét, hiszen készen kapunk képi- és hanghatásokat; az illusztrációk növelik a szavak erejét. Ugyanakkor az audiovizualitásnak köszönhetően az agyban mélyebben rögzül az információ, éppen amiatt, hogy az inger egyszerre két érzékszervre hat.3
Tehát a
kiskorú jobban emlékszik arra az információra, amellyel a tévéképernyőn találkozott, mint arra, amelyet egy könyvben olvasott. Azért rendkívül fontos, hogy mit lát a képernyőn, hiszen annak emlékét hosszabb ideig tárolja. A gyermekek normarendszere képlékeny, nem tanulták még meg, hogy mi a helyes és helytelen cselekedet. Amit a gyermek a
szemével láthat és a fülével hallhat, az valóságosnak tűnik. Ez ránk,
1
http://www.ortt.hu/elemzesek/19/1168502485tv2_rtl_gyerek_20070111.pdf, 2009-05-05 Tóth Tamás: Médiaerőszak, 63. oldal 3 Tóth Tamás: Médiaerőszak, 32. oldal 2
50
felnőttekre is igaz. „Igazodunk a valósághoz, és ez nehezíti a képzelt világ megkülönböztetését a valóságtól”.1 S ha egy olyan jelenetet, amelynek van valóság alapja, valós helyszínen forgatnak, még nehezebben hisszük el, hogy csupán fikcióról van szó. Felmerül a kérdés, hogy mitől lesz valóság a valóság, és mitől fikció a fikció? A fikció-valóság elmélet egyik legjobb példája Szaddam Husszein megtörtént esete. Szaddam Husszein Kuvait megtámadásától tartva gumiból készült harckocsik, gumirepülők tömkelegét vezényeltette Irakba. Az amerikaiak a harci gépeket és Husszein szándékait valósnak vélték és lebombázták a területet. Husszein a valósnak álcázott gumi másolatokkal csalta lépre az amerikaiakat.2 Ez velünk, tévénézőkkel is megtörténhet, különösen, ha csak egy forrásból értesülünk egy hírről. Magyarországon 10 évvel ezelőtt vetítették az Esmeralda című brazil szappanoperát. A főhősnő, Esmeralda, egy szegénysorú vak lány volt, aki egyszerű és tisztességes jellemével kivívta a nézők szimpátiáját. A sorozat magyar rajongói annyira megsajnálták a vak lányt, hogy gyűjtést szerveztek a szemműtétjére. Mindezt azért írtam le, hogy bebizonyítsam, hogy számunkra felnőttek számára is nehézséget okoz a valóság és a fikció megkülönböztetése, akkor hogyan várjuk el egy gyermektől, hogy megbirkózzon a feladattal? Képzeljük el, mit okozhat egy olyan mese, amelyben Son Goku, a főhős hihetetlen módon óriás gorillává változik, azért, hogy legyőzze a félelmetes repülősárkányt.3 Az imént említett szereplő a Dragon Ball című anime hőse. A japán rajzfilmekkel kapcsolatban a japán szavak eredeti és általunk vélt jelentése között különbség van. Az anime az európaiak számára japán rajzfilmet jelent, de Japánban ez maga a rajzfilm. A manga nálunk japán képregényt jelent, míg szülőhazájában minden képregényt így hívnak. Japánban a manga és az anime szorosan összefügg, a jól sikerült mangákból lesz anime, míg Magyarországon inkább az utóbbiak vannak jelen. Az Egyesült Államokban és Nyugat- Európában nagy port kavart az animék megjelenése. A rajzfilmek azok erőszakos és szexuális tartalmuk miatt csak megvágva vagy rosszabb esetben egyáltalán nem kerülhettek képernyőre. Hozzánk kevesebb japán rajzfilm jutott el, leginkább sport-animék, mint a Mila, a Szupersztár, a Grand Prix, a Candy, Candy, a Múmin, és a Hello, Sandybell. A legnépszerűbbnek a Sailor Moon és a Dragon Ball bizonyult. Az utóbbi óriási botrányt kavart, az ügyet bíróság elé vitték 1
Tóth Tamás: Médiaerőszak, 33. oldal Tóth Tamás: Médiaerőszak, 34. oldal 3 Lásd: Mellékletek: 2. számú melléklet 2
51
(Dragon Ball-per). A rajzfilm főhőse Son Goku, egy kivételes képességekkel megáldott kisfiú, akinek célja a hét varázsgömb megtalálása. Küldetése során természetesen sok gonosz ellenséggel kell megküzdenie, akik szintén a varázsgömbökre vadásznak. Ennek a sorozatnak a folytatása a Dragon Ball Z, amely az elődjénél sokkal több brutalitást és véres jelenetet tartalmaz. Éppen ezért hazájában ezt idősebb nézők számára vetítették, de nálunk ez ugyanabban a műsorsávban maradt. A tévés besorolás volt a bonyodalmak kiváltó oka: 1998 júliusában az Országos Rádió és Televízió Társaság szakértői véleményekkel alátámasztva kimondta a Dragon Ball gyermekek szellemi fejlődésére káros hatásait és felszólította az RTL Klubot, hogy száműzze műsoráról.1 Az 1998. májusában elkészített szakértői vélemény az alábbiakat fogalmazta meg:
"A már százhúszadik részéhez közelítő rajzfilmsorozat tartós folyamatossággal ömleszti a tömény és legdurvább agressziót a gyermekműsor nézőire. A rajzfilmsorozat minden részletében egymás hatását felerősítve, egyszerre vannak jelen az agresszió különböző, de egyenként is károsan ható formái. 1. A fizikai agresszió itt (álruhában, a keleti küzdősport páros mérkőzéseinek álcázva - a sportszerűség alapvető szabályainak kiiktatásával - ) kegyetlen, gyilkos szándékú verekedésként a film legfőbb elemei. A részenként 20 perces műsoridő nagyobb részét ez tölti ki. 2. A verbális agresszió a verekedők durva fenyegetőzéseiben nyilvánul meg. 3. A páston kívül gyakori a lelki kényszer, a félelemben tartás. 4. A párviadalok helyszínein kívül előfordul a fegyveres támadás, a géppuskasorozat stb. is. Fokozzák az agresszív tettek sorozatának hatását. · a félelmetes, gyakran amorf szörnyóriásként megrajzolt szereplők, · a folyamatos hangeffektusok (egy-egy ütés előkészületeként vagy hatására a szereplők üvöltése, hörgése, nyögése, jajgatása, nyüszítése, valamint a lövések, süvítések, robbanások becsapódások hangjai), · a gyakori fény- és színeffektusok (villámok, kisülések, villanások, vakító fényáradatok stb.), · a mozgás- és sebességeffektusok (a szereplők süvítő száguldásai, a földbe krátert 1
Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat, Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete,
http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/02.html, 2009-04-30
52
vágó becsapódásai, robajos ütközései stb.), A filmek pszichedelikus hatásúak lehetnek, felajzott lelkiállapotot válthatnak ki, hallucinációként hathatnak. Különösen veszélyes ez a sorozat azért, mert rajzfilm mivoltából adódóan látszólag súlytalanítja az agressziót, valójában azonban fikciós és játékos formában fogadtatja el a nézőkkel az erőszakot. Ennek a filmnek a folyamatos nézése rászoktat az erőszakra. A rajzfilmsorozat a kiskorúak személyiségfejlődésére súlyosan ártalmas."1 A csatorna a felszólítás ellenére 1999-ben vetíteni kezdte a Dragon Ball Z-t. Az RTL Klub 8 000 030 Ft összegű pénzbüntetést kapott, továbbá az anime beszüntetésére kötelezték. A televíziótársaság pert indított az ORTT ellen. Az ORTT módosította határozatát, miszerint a sorozat kizárólag a 23.00 és 5.00 óra közötti idősávban sugározható. A Dragon Ball Z kis idő múlva mégis lekerült a műsorról. A sorozat rajongói aláírásokat gyűjtötték és követelték a rajzfilm újbóli vetítését. A legmeghökkentőbb az a kisfiú volt, aki öngyilkosságot kísérelt meg, mert a sorozat nélkül nem tudta elképzelni az életét.2 A Dragon Ball Z után a Pokémont is betiltották, mivel a szakemberek szerint annak erős fény- és hang hatásai egyes nézőknél epilepsziát idézhetnek elő. VII. 3. Az animék hagyományai Japánban és megítélése külföldön Ezt követően az animékkal kapcsolatban rengeteg cikk jelent meg, legtöbbjük károsnak ítélte a japán rajzfilmeket. Miyazaki Hayao, az elismert japán filmrendező két animációs filmjét, a, a Szellem hercegnőt és A szél harcosait sokak szerint az animebotrányok miatt fogadták előítéletekkel. Hogyan erősödhetnek meg az emberekben ilyen mértékben az előítéletek, ha kizárólag a médiából szerzik az összes információt? Erre Tajfel „egyöntetűség keresése” adja az egyik lehetséges választ. Eszerint a világunk rendkívül összetett, ezért a lehető legegyszerűbben próbáljuk értelmezni a körülöttünk történteket. Mivel hazánkban kis mennyiségű animéval találkozhattak az emberek, ebből a csekély mintából vonják le a következtetéseket. Kognitív szempontból nézve pedig sokkal könnyebb egy általános, egyöntetű véleményt megfogalmazni, mint
1
http://belfold.ma.hu/tart/rcikk/a/0/92595/1, 2009-04-10 Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat, Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/02.html, 2009-04-30
2
53
egy árnyaltabb képet. Azért, hogy az úgynevezett kognitív feszültséget elkerüljük, a tapasztalás tárgyát kiáltjuk ki „rossznak”.1 Az már kiderült, hogy az animék Magyarországon közfelháborodást keltettek, de milyen a rajzfilmek presztízse Japánban, az anime szülőhazájában? Az animék palettája elég sokszínű Japánban. Az animék lehetnek gyermekeknek szánt rajzfilmek, mint a My neighbour Totoro, vámpírfilmek, mint a Master of Mosquitio, detektívfilmek (Gunsmith cats), vígjátékok (Dragon half), drámák (Jin- Roh), romantikus filmek (Karekano), vagy western–sci-fi–vígjátékként, mint a Trigun, de van szoft és hard pornó is, ezek az etchi és a hentai. Magyarországon ezen kategóriák némelyike besorolhatatlan, ezért nem is tűzték őket műsorra. Tehát elmondhatjuk, hogy Japánban sokkal többre tartják az animékat, mint a világ többi országában. A mangakultusz Japánban az egyik legvirágzóbb iparággá tette a képregény-kiadást, hetente, kéthetente vagy havonta megjelenő magazinokban dobják őket a piacra, a legnépszerűbbeket pedig könyvformájában, japán szóval tankoZbanok-ban adják ki. A mangák készítői Japánban nagy tiszteletnek örvendő, elismert művészek. A manga készítés ősi dolog, gyökerei az ukiyoe mesterségig nyúlnak vissza, a fametszet készítés idejéig. A metszetekből készült lenyomatokon örökítették meg az akkori társadalom mindennapi életét.2 Az anime készítésnek sokáig jóval alacsonyabb presztízse volt, de napjainkban egyre elismertebb. „Az anime nem műfaj, és nem stílus, az anime egy önálló médium”!
3
A problémát az okozza, hogy az európai és amerikai ember számára
összeférhetetlen a rajzfilm és a komolyabb mondanivaló, mert mi a rajzfilmeket gyermekeknek szánt mesefilmként értelmezzük. A japán rajzfilm- kultúra ennél sokkal tovább mutat, a rajzfilmektől szokatlan elemeket sorakoztat fel, ilyen például az erőszak és a szexualitás.
1
Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat, Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/02.html, 2009-04-30 2 Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat, Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/02.html, 2009-04-30 3
http://yugioh-gxsite.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=390985, 2004-04-26
54
VII. 4. Egyedülálló, csak az animékben előforduló effektusok Az anime technikája, speciális effektekben gazdag képsorai is kifinomultabbak az általunk ismerteknél; e tekintetben az anime inkább hasonlítható a filmekhez. A Mátrixban használt időmerevítés az animék egyik gyakran látható megjelenítési módja; a mozdulatlan, levegőben haladó figura mozgó háttér előtt kúszik, ezzel még inkább fokozva a feszültséget. Ezen kívül még több ábrázolási mód van, ami kizárólag az animékban fordul elő. Ilyen a sebességvonalak alkalmazása, ilyenkor a háttérben a gyorsaság érzékeltetésére csak sebességvonalakat jelenítenek meg. A Sweatdrop (izzadságcsepp) az animékban nagyon gyakran használt elem, a szereplő fején megjelenő hatalmas csepp jelzi az egyre növekvő feszültségét. A Super Deformed a szereplő kicsinyített, gyermeki méretben történő megjelenítését jelenti. Ez még komikusabbá teszi a helyzetet. Sok jellemző gesztus, arckifejezés a hagyományos japán ábrázolásmódból alakult ki, ilyen például idegesség esetén a kereszt formájú ér a homlokon, vagy a tarkóra tett kéz a nevetgélésnél. A mangák legfeltűnőbb ismertetőjelei azonban a külső jegyek: a babaarc, a tökéletes test és a hatalmas szemek, amelyek a szereplő érzelmeit jelenítik meg. VII. 5. Alternatív viselkedések megjelenése az animékban Az animével kapcsolatos félreértelmezéseket leginkább a küldő- és fogadó kultúra közötti hatalmas különbségek okozzák. Japánban a meztelenség vagy az alternatív szexuális viselkedések nem tartoznak a tabuk közé. 1 A japánok két fő vallása, a sintoizmus és a buddhizmus nem értelmezi a szexualitást erkölcsi minőségében, ezért sokkal több a televízióban és a reklámokban látható meztelenség. 2 A transzvesztitizmus, a homoszexualitás történelmi és művészi hagyományokkal rendelkeznek a szigetországban, míg a keresztény kultúrkörökben ezek a fogalmak szintén a tabu kategóriába sorolandók. Számos feljegyzés bizonyítja a buddhista 1
Watts 1997, Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat, Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/02.html 2009-04-29
2
Hidasi, 1999, Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat, Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/02.html 2009-04-29
55
szerzetesek és tanítványaik, később pedig a szamurájok közötti homoszexuális kapcsolatot.1 A szamurájok kifejezetten többre tartották az azonos neműekkel folytatott viszonyt a heteroszexuálisnál.2 A 17-19 században, az Edo-kori kabuki színházban népszerű volt az úgynevezett „onnagata”, a nőt megtestesítő férfi. Japánban tehát a férfi- és női szerepek felcserélésének is nagy hagyományai vannak.3 Az animékon belül a shoŻjo ai a nők közötti, míg a shoŻnen ai férfiak közötti szerelmet mutat be. Az animék
a
heteroszexuális
kapcsolatokkal
egyenrangúként
jelenítik
meg
a
heteroszexualitás és a transzvesztitizmust, gyakran ábrázolják az úgynevezett „crossdressing”-et. Az animékban elfogadott a halál ábrázolása is, gyakran ábrázolják a „szép halált”, a szereplők csendes, esztétikus, gondosan megrajzolt utolsó pillanatait. A japán nép egy harcos nemzet, ahol a szamurájok gyakran saját kezükkel vetettek véget az életüknek, tehát a halál a szamuráj-múltból is tradicionálisan elfogadott jelenség. A haláltábrázoló
jeleneteket
általában
lassú,
melankolikus
zene
kíséri,
gyakori
a
cseresznyevirág motívum. A cseresznye-virág, japánul a sakura, szimbolikus jelentéssel bír a szigetországban, a japánok számára a szépséget és a múlandóságot egyszerre jelképezi.4 A cseresznyefa virágzása rövid ideig tart, de gyönyörű látványt nyújt. A cseresznyevirág-nézés, a hanami ezért is vált a japánok egyik legnagyobb ünnepévé. A szigetország rugalmasabb a vallási kérdésekben is, valaki egyszerre több vallási felekezetnek lehet a tagja. Ezt bizonyítja az is, hogy a vallási felekezetekhez tartozók összlétszáma meghaladja az ország lakosainak számát. A gyermekeket születésükkor általában a sintoista hagyományoknak megfelelően fogadják, de ez még nem zárja ki a későbbi keresztény vagy buddhista szertartásokat.5 A japán kultúra tehát a vallások 1
Collinson, 2002, Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat, Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/02.html 2009-04-29
2
Ichikawa, 1989, Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat, Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/02.html 200904-29
3
Vihar, 1994, Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat, Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/02.html 200904-29 4 Kodansha, 1983, Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat, Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/02.html 2009-04-29 5 Hidasi, 1997, Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat, Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/02.html 200904-29
56
egyes elemeit teszi a magáévá és integrálja, nem pedig rendszerbe foglalva sajátítja el. „A nyugati modellek szokatlanul hatékony átvétele egy ugyanolyan ritka képességgel párosult: ezen modellek egy új kontextushoz történő adaptációjával” Ez a folyamat az inventív modernizáció.1 Tehát elmondhatjuk, hogy a küldő és fogadó között igen jelentős kulturális különbségek vannak. Az animékat a saját értékrendünk szerint értelmezzük, ezáltal a rajzfilm jelentése, üzenete teljesen átalakul. Több országban a film egyes jeleneteinek kivágásával próbálták nyugatiak számára elfogadhatóvá tenni, amely olykor érthetetlenné tette a rajzfilmet. Technikai változtatásokat is bevetettek annak érdekében, hogy az animét a nyugati ember számára könnyebben emészthetővé tegyék. A Sailor Moon című sorozatot Amerikában és Európában újra hangszerelték, mivel abban kétszer is megjelenik a homoszexualitás. Az anime műfaja a mahoŻ shoŻjo (varázserővel bíró lány), amelyben a főszereplők kettős életet élő fiatal nők. Az ellenségüket játszó két férfi között homoszexuális viszony van, amit a magyar változatban testvéri jó kapcsolatként említenek. Ám néhány jelenetből kiderül, hogy nem egyszerűen testvéri kapcsolatról van szó.2 A másik homoszexuális kapcsolat két nő között szövődött, egyikük férfiként is öltözködött. Őt egy férfi szinkronizálta, ám mikor harcossá változott, női hangon szólalt meg. Tehát a szereplő nemváltó lett a magyar változatban. Az Egyesült Államokban a két nő unokatestvérként szerepelt.3 Az epizódok megváltoztatásának mértéke és milyensége tükrözi az adott fogadó kultúra jellemzőit. Például Amerikában a vért átszínezték és a halált is megpróbálták száműzni a képernyőről. A Dragon Ball Z-ben nem hangzik el a halál, a megfogalmazás szerint a szereplő „másik dimenzióba” távozik. A Dragon Ballban a kereszténytől erősen eltérő vallási elemek is problémát okoztak. Az egyik részben Son GokuŻ, a főszereplő fiú az egyik istenhez megy harcművészetet gyakorolni. A mesében az Istent kaminak hívják, ami a magyar változatban Mindenhatóként szerepel. Ez a fordítás azért nem tükrözi a szó igazi jelentését, mert a sinotistáknál több Isten van, és a kami a különös erővel bíró 1
Arnason, (1997: xiv), Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat, Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/02.html 2009-04-29 2 Lásd: Mellékletek, 4. számú melléklet 3 Lásd: Mellékletek, 3. számú melléklet
57
szellemekre használt gyűjtőnév. Az uralkodó ellenségét daimaoŻ-nak hívják, amelynek igazi jelentése démon király, ezt nálunk Sátánnak fordították. Az uralkodó tartózkodási helyét a ten szócska jelzi, amit nálunk a keresztényi Mennyországgal azonosítottak, míg annak eredeti jelentése ég, menny. Népszabadság egyik cikke így ír a módosításokról: „ A Dragon Ball ifjú hőse fölmegy a mennyekbe. Nem valami mesebeli felsővilágba, hanem a rendes, igazi ó- és újszövetségi Mennyek Országába, hogy leckét vegyen az Úristentől […] A lelkileg és cenzurálisan tökéletesen szabad sintoista rajzfilmíró, talán valahol a messzi Yokohamában, jó szándékú naivitással eljátszik a zsidó-keresztény hitvilággal, játszadozik kicsit az antikvitással, kicsit az európai kultúrkörrel, játszik hozzá kicsit a sajátjával. Cél a világexport”.1 A Chihiro című rajzfilmben már arra törekedtek a készítők, hogy a film a többi kultúra számára is ismerős elemeket tartalmazzon. Ezzel magyarázható egy boszorkány megjelenése egy keleti rajzfilm történetében. Saját kutatásom elvégzéséhez szintén egy animációs filmet vettem alapul. A YuGi-Oh! – A mozifilm című filmet vetítettem a tihanyi Illyés Gyula Általános és Zeneiskola nyolcadik osztályos tanulóinak. A rajzfilm története ebben az esetben is elsőre furcsa lehet egy európai ember számára. A főszereplő fiú, Yugi és ellensége Kaiba különböző Istenkártyák segítségével harcolnak egymással. Már az elnevezés is nehezen értelmezhető, a film egyedi, misztikus, az egyiptomi fáraók idejét is megidéző története pedig különösen nagy képzelőerőt kíván a nyugati nézőktől. Japánok és manga-rajongók számára pedig nem ismeretlen a kifejezés. Az Istenkártyában az „Isten” szó itt sem a keresztény vallásban ismert, egyetlen és mindenható Atyának felel meg, hanem inkább természetfeletti hatalommal, különleges erővel felruházottat jelent. A film nem korhatáros, mégis tartalmaz erőszakos jeleneteket. Véleményem szerint a Japánból származó animációs filmeket nemcsak azért kell magasabb korhatárhoz kötni, mert azok túláradóan erőszakos képsoraikkal rossz hatással lehetnek a kiskorúakra; hanem azért is, mert a különböző képzetek- mint például Isten- nem megfelelő használata fogalmi-zavart okozhat a gyermekeknél. A kiskorúak animációs filmekkel 1
Hirsch, 1998, Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat, Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/02.html 200904-29
58
való találkozása akkor lehetne időszerű, mikor már legalább a történelem órákon szóba kerülnek a politeista, több Istent dicsőítő vallások. Mivel nálunk a kereszténység a legnagyobb vallás, figyelembe kell venni, hogy a legtöbb gyermek Istenképe a Bibliából ismert, minden emberi gonoszságot nélkülöző Istennel egyenlő. Ha egy fiatalkorú idősebb korában kezd el ismerkedni az animék világával, természetesen már fel tudja ismerni a fogalomhasználatbeli különbségeket. Ám az animék térhódításának pozitív folyománya is van: megismerteti velünk, nyugati fiatalokkal egy, a miénktől oly különböző világ hiedelmeit, kultúráját. Sok esetben az animék és a japán filmek keltik fel a fiatalok érdeklődését a szigetország iránt és emiatt döntenek a japán nyelv tanulása vagy a japán kultúra tanulmányozása mellett. Azért elemeztem ilyen részletesen az animék kialakulását, státuszát és magyarországi fogadtatását, mert véleményem szerint mindez egy fontos tényre mutat rá: az erőszak megítélése kultúránként más és más. Mint kiderült, Japánban a mangákban látható erőszak-tartalmú képeknek más a súlya; ott ezek hozzátartoznak a kultúrához, egy nyugati számára viszont olyannyira idegenek, hogy pánikot is okozhatnak. A nyugati társadalom a saját értékrendjét tekinti mércének és az ettől eltérő termékekkel „nem tud mit kezdeni”, mert saját kontextusába akarja helyezni a szokatlan elemeket. Tehát kimondhatjuk, hogy az erőszak relatív, szubjektív fogalom.
59
VIII. Felmérés az Illyés Gyula Általános és Zeneiskola nyolcadik osztályában
Saját kutatásomat 2009. április 17-én, a tihanyi Illés Gyula Általános és Zeneiskola nyolcadik osztályában végeztem, a média tanóra keretein belül. Az osztályban 16 fő tanul, ebből az említett napon 14-en voltak jelen; négy fiú és tíz lány. Az iskola viszonylag kicsi, egyik évfolyamon sincsenek párhuzamos osztályok. Az iskola média tanára, Korcsog Judit nyolcadik osztályosok számára tanít médiát heti egy órában. Az eredetileg magyar nyelv- és irodalom illetve történelem szakos tanárnő és újságíró egy 120 órás továbbképzésen vett részt annak érdekében, hogy médiát taníthasson. Dolgozott újságíróként, illetve a helyi kábeltelevízió munkatársaként. A pedagógus jellemzése alapján az idei nyolcadik egy kifejezetten érdeklődő osztály, akik év elején úgy gondolták, hogy a média tanóra csak filmnézésből áll majd. A tanárnő szerint ez a korosztály már televízión, DVD-n, videón nőtt fel, aminek következményeként az olvasás, mint szabadidős tevékenység háttérbe szorult. Véleménye szerint az olvasás hiánya erősen érződik irodalom és történelem órákon. A tanárnő és a gyerekek kezdetektől fogva egyetértenek abban, hogy a média tanóra azért hasznos a számukra, mert megtanulnak tudatosan válogatni, választani. A gyerekekkel körülbelül két tanórát töltöttem együtt. Az első órán a Yu-GiOh!- A mozifilm című animációs filmet néztük meg, majd a második órán arra kértem a gyerekeket, rajzolják le azt a jelenetet vagy szereplőt, pillanatot, amely a legnagyobb hatással volt rájuk. Miközben a gyerekek rajzoltak, kérdéseket tettem fel nekik a tévénézési szokásaikkal kapcsolatban. A Yu-Gi-Oh! egy Yugi nevű fiúról szól, akinek meg kell küzdenie a gonosz Kaibával. Ebben segítségére vannak hűséges barátai. Az egyiptomi Isten, Anibusz segíti Kaibát és a harc során használt kártyáinak különleges, gonosz erőt kölcsönöz. Emiatt a kártyákból elhívott szörnyek már nemcsak Yugi, de az egész világ számára veszélyt jelentenek. A film végén a jó elnyeri méltó jutalmát; Yugi és barátai együttes erővel legyőzik Kaibát.
60
A film korhatárra való tekintet nélkül, bárkinek levetíthető, ám tele van erőszakos képsorokkal, hanghatásokkal. A rajzfilmben sokszor tűnnek fel sárkányok, szörnyek, múmiák, ezért is döntöttem úgy, hogy a film és a felmérés nem való 14 évnél fiatalabb gyermekeknek. Bár, a film után megkérdeztem a gyerekeket, hogy volt–e olyan pillanat, ami kifejezetten félelmetes volt a számukra, mire ők mosolyogva mondták, hogy a film egyáltalán nem volt félelmetes. A filmvetítés során többször megfigyeltem, hogy a „legvadabb” jeleneteknél (például a bepólyált múmiákkal való harc során) a tanulók összemosolyogtak. A gyermekeket arról is faggattam, hogy féltek–e már televíziós műsortól, és ha igen, melyiktől. A válasz több helyről érkezett: a gyerekek a horrort tartották a legfélelmetesebbnek. Egy fiú hozzátette, hogy például a Kör című horrorfilm főszereplője, egy 10 év körüli lány nagyon ijesztő volt. A filmet a gyerek a szülei tudta nélkül látta, számítógépen, a saját szobájában. A gyerekeket a korhatár-besorolás jelentőségéről is kérdezgettem. Sokan saját maguk kapcsolnak el akkor, ha úgy látják, hogy olyan műsor következik, amelytől megijedhetnek. A rajzolás közben feltett kérdésekre adott válaszokból sajnos az derül ki, hogy a szülők szinte alig szólnak bele abba, hogy mit néznek a gyermekeik a televízióban. Az osztály több tanulója rendelkezik saját számítógéppel vagy televízióval a szobájában. A 14 gyermekből egy nézte már meg ezt az animációs filmet, egy barátjánál látta. A felmérésben segítségemre volt Surányi Ádám, aki videóra rögzítette a gyermekekkel eltöltött két óra eseményeit. A filmet megvágtuk és a legfontosabb momentumokból kisfilmet készítettünk, amely a szakdolgozatom egyik melléklete. A gyermekeket a kereskedelmi csatornákon délután vetített kibeszélő show-król is faggattam. Erre a kérdésre szintén felmorajlott az osztály. Volt, aki azt mondta, hogy azonnal csatornát vált, míg mások kifejezetten azokra a részekre kiváncsiak, amelyekben valami nagyon botrányos dolog történik (például verekedés). Egy fiú azt mondta, hogy a talk-showkat vágatlan formában, a Youtube-on a legjobb megnézni, mert ott még a káromkodások is hallhatók. Tehát a gyerekek a talk-showknak azokat a részeit tartják a legérdekesebbnek, amelyek az emberi kommunikáció legprimitívebb formáit mutatja be. A gyerekek számítógépes játékokról is kérdeztem, erre leginkább a fiúk adtak igenlő választ. Ketten háborús, lövöldözős, ketten pedig autóversenyes játékot játszanak legszívesebben. Az utóbbi két fiú érdeklődése az autós játékok iránt azzal magyarázható, hogy mindkettőjük édesapja autószerelő. Tehát az apa, mint példakép a 61
számítógépes játékok preferenciáiban is megfigyelhető. A két fiú a legkedveltebb tévéműsorként is az autóversenyeket, Forma 1-et említette.
A gyermekeket a film megnézése után arra kértem, hogy rajzolják le a filmnek azt a momentumát, amely a legjobban megragadta őket. A saját kutatásomban mindenképpen szerettem volna rajzelemzéseket használni. Számos pszichológiai vélemény támasztja alá, hogy a rajz az érzelmek egyik legjobb kifejezőeszköze. A rajzok segítenek megérteni a rajzoló személyiségét. A rajz - annak minőségétől függetlenül - sok mindent elárul az illetőben végbement lelki folyamatokról. Nevelők és pszichológusok a rajzokat is felhasználják annak érdekében, hogy közelebb jussanak a gyermekekhez. Egy
rajzvizsgálat
nagy
segítséget
jelenthet
testséma,
érdeklődési
zavarok,
karakteranomáliák, zavart vagy kóros viselkedésformák kimutatásához és kezeléséhez.1 Kardos Csaba szakértő szerint a rajzelemzések a következő tényezők kimutatására használhatók: a rajz elemtartalmai alapján következtetni lehet a rajzoló intellektuális fejlettségi szintjére, emellett megmutatja a készítő emocionális illetve lelki állapotát és alkalmas egyes betegségek stádiumainak kimutatására.2 VIII. 1. A rajzok elemzése A mi esetünkben a lelki és érzelmi állapot kifejeződése a fontos, bár némelyik rajz egyértelműen utal a magas értelmi szintre és a jó megfigyelőképességre. A rajzok elemzését Dén Zsuzsa pszichológussal, a balatonfüredi Nevelési Tanácsadó vezetőjével együtt végeztem. Elismert szakember; ezért is kértem a segítségét. A rajzok elemzése során az első dolog, amire felfigyeltem, hogy a fiúk szinte csak az erőszakos tartalmakat ragadták meg, míg a lányoknál a barátság jelentősége, kulcsfontosságú tárgyak, (például a kártyák) és a szereplők voltak a leggyakoribbak. Az első rajzon egy nagy fekete folt látható, két vörös csíkkal. Ez egy szörny vörös szemekkel. A szemek alakja hegyes, egy-egy késpengéhez hasonlítható. Mind közül 1
Hajnal, 2000, http://www.grafomagazin.hu/index.php?menu=22&rovat=3&id=212&rovatNev=R3llcm1la3JhanotU3pp bWLzbHVtb2s=, 2009-04-20. 2 Karda 1993, http://www.grafomagazin.hu/index.php?menu=22&rovat=3&id=212&rovatNev=R3llcm1la3JhanotU3pp bWLzbHVtb2s=, 2009-04-20
62
erről a rajzról olvasható le a legtöbb szorongás. A szörnynek nincsenek határozott körvonalai, ami az elhatalmasodott szorongást jelenti. Erőszakos, gyors függőleges vonalakat használt. A rajz „szálkás”, látszik, hogy durva mozdulatokkal rajzolt. A fiú a társaihoz képest hamar végzett a rajzzal. Megemlítettem neki, hogyha esetleg szeretné bármely másik jelenetet lerajzolni, megfordíthatja a lapot. Ő azonban nem akart mást rajzolni. A fiú csak két különböző színű filctollat használt; feketét és pirosat. A rajzlap egész felületét kihasználta, ami arra enged következtetni, hogy a szorongása szinte rátelepszik a tudatára. Ő különösen aktív és érdeklődő volt, de hozzá kell tennem, nagy tapasztalattal rendelkezik az erőszakos tartamú műsorszámokat illetően.1 A következő rajzot egy csendesebb, visszahúzódó fiú készítette. Nagyon szeret rajzolni, a füzete borítója is tele van képregény figurákkal. Ő szintén egy egészalakos rajzot készített, csak grafittal dolgozott. A szín használta sokat elárul a gyermek szorongásáról. Mivel a sárkánynak nem a filmben látható színt adta, kívül helyezte a szorongást, megpróbálta feldolgozni azt. Szürke színt használt, nem pedig feketét és pirosat,
amelyek
nagyfokú
erőszakosságra
engednek
következtetni.
A
fiú
megfigyelőképessége igen jó, a rajzfilmben látott sárkány minden részletét tökéletesen idézte vissza. A sárkány szeme és a félig nyitott száj egyértelműen erőszakosságra, félelemkeltésre utal. Azonban a sárkányt nem támadó pozícióban rajzolta le; a képen elölről, két lábon állva jeleníti meg. Tehát az ő rajza inkább realisztikus; a hangsúlyt a valósághű ábrázolásra helyezte. Nem tölt sok időt tévénézéssel, legszívesebben autóversenyeket, Forma1-et néz.2 A harmadik rajzoló a rajzfilm pozitívumait és negatívumait egyszerre megjelentető képet készített. A kép előterében egy bepólyált múmia látható, piros szemekkel és piros szájjal. A múmia feje, keze és lábai leszakadtak a testről. A darabokra tépett múmia feje is meglehetősen ijesztő, a részletek (száj, szem) alaktalansága szorongást fejez ki. A kép érdekessége, hogy a múmia mögött a barátságot szimbolizáló nagy kezek láthatók. A képen látható kezek mérete nagyobb, mint a múmia. A film egyik jelentében Yugi és barátai összefognak annak érdekében, hogy együtt legyőzzék Kaibát. Sok lány a filmnek ezt a momentumát emelte ki. A történet erkölcsi mondanivalója kétségkívül a barátság és az összefogás. A rajzot készítő lány a rajz legaljára egy mondatot írt: 1 2
Lásd: 13. számú melléklet: 1. számú rajz Lásd: 14. számú melléklet: 2. számú rajz
63
„Barátok nélkül nem sikerült volna!!!”. A rajzhoz meglehetősen sok színt használt, de uralkodó a piros, amely erőszakossá teszi a rajzot. A piros a vért és a vadságot jelképezi a rajzokon. A képen agresszióra utalnak még az aránytalanul nagy kezek, különösen a legalsó, amelynek ujjai olyan hegyesek, mint egy penge. Ezek a fenyegetettségre, és a védekezni kényszerülésre utalnak. A pszichológusnő szerint ez a rajz mutatja a legerőszakosabb képet. Ezt úgy is tekinthetjük, mint egy egészséges reakciót. A gyermek erőszakos képeket kapott, amelyekre erőszakos képekkel válaszolt. A többi gyermek rajzáról inkább szorongás olvasható le. Az óra elején őt is kérdeztem tévénézési szokásairól; elmondása szerint otthon nagyon keveset néznek televíziót. Sokáig Németországban éltek ezért testvéreivel gyakran néznek német nyelvű műsorokat, annak érdekében, hogy ne felejtsék el a nyelvet. Ő egy olyan családból származik, ahol a tévézést, mint szabadidős tevékenységet számos hasznos elfoglaltsággal próbálják helyettesíteni a szülők.1 A negyedik rajzot is egy lány készítette; őt nem ragadták meg az erőszakos képek, inkább a történet legfontosabb szereplőjét és a legnagyobb jelentőséggel bíró tárgyakat rajzolta le. A főszereplő fiú teljes alakos képe látható középen, a szimbolikus nyaklánccal a nyakában. Körülötte és a kezében az úgynevezett Istenkártyák láthatók. A kép jobb oldalán látható a filmben csak néhány pillanatra feltűnő rózsaszín pamacs. A pamacs arckifejezése azonban rendkívül rémült. A lap szélein az animékra jellemző színes, kúszó foltok jelennek meg. Az ő rajzából azt tűnik ki, hogy a történet egészét próbálta értelmezni. Nem az erőszak, mint cél elérésére irányuló eszközt ragadta meg, hanem a történet lényegét. Tehát a rajzkészítő leginkább arra koncentrált, hogy jellegét tekintve hű képet adjon a filmről. Ám a képen mégis sok, szorongásra utaló tényező látható. A főszereplő fiú szemei nagyok és sötétek, a pupillái ijesztően tágak. A figura szája is feszültségre utal. Az animékban megszokott fénycsóvák mintha összenyomnák a szereplőt, fenyegetően közelednek felé. A kártyák, amelyek Yugi körül láthatók, szintén „beszorítják” a fiút.2 A következő rajzoló a rajzlapot három, két kisebb és egy nagy részre osztotta. A baloldalon látható kép kétszer olyan nagy, mint a másik kettő. A nagy képre egy lányt rajzolt, akit hátulról kap el egy múmia keze. A múmia leszakadt feje a lány felett 1 2
Lásd: 15. számú melléklet: 3. számú rajz Lásd: 16. számú melléklet: 4. számú rajz
64
látható. A lány nyitott szája és kétségbeesett tekintete félelemről árulkodik. A bal oldali rajzon a legérdekesebb, erőszakra utaló részlet a lány feltartott keze. A kézről hiányzik az egyik ujj és a másik kézen sem látható a hüvelykujj. A gyűrűs- és kisujjak mintha megcsonkultak volna. Ha több rajzot készít a gyermek, figyelembe kell venni, melyiket vetette először papírra. Ennek azért van jelentősége, mert az elsőtől az utolsó rajzig haladva egyre csökken a feszültség és a szorongás. Ez a lány a rajz bal, majd jobb felső, végül jobb alsó részébe rajzolt. A jobb oldali felső képrészlet egy sárga háromszöget ábrázol (ez a rajzfilmben szereplő egyik szimbólum), amelyből kettő szellemarc kúszik ki. A szellemek körvonala itt is bizonytalan, tehát valószínűsíthető, hogy a rajzoló szorongást élt át. A szellemek szeme helyén csak egy nagy fekete lyuk látható. Az alatta látható négyzet teljes egészét egy fekete szörny tölti ki, akinek vörös szemei uralják a képet. A szemek és a szemöldök a természetes ív helyett lefelé mutatnak, emiatt a rajz különösen ijesztő. A lány ugyanazt a szörnyet rajzolta le, ami a legelső rajzon is látható. Ám az első rajzhoz viszonyítva ez a készítő már sikeresebben dolgozta fel a feszültséget, mivel a szörnyet alkotó vonalak kevésbé agresszívak. A szemek itt nem penge alakúak, mint az első esetben, amely szintén a szorongás egy enyhébb formájára utal.1 A hatodik rajz készítője - aki szintén egy lány - nagyon élénk színeket használt. A képen dominál a sárga, narancssárga és a lila. A kép közepén Yugi, a főszereplő látható, az amulettel a nyakában. A rajz legalján és tetején egyaránt fénysugarak, kúszó csíkok láthatók, amelyek megtalálhatók a legtöbb animációs filmben. A rajzoló hűen ábrázolta a főszereplőt. A nagy szemek, a tarajos haj és a szív alakú arc a manga figurák jellegzetességei. Ezen a rajzon a negyedikhez hasonlóan nem jelennek meg erőszakos pillanatok. A lány még a rózsaszín pamacsot és az Istenkártyákat rajzolta le. A fénysugarakat határozott vonalakkal húzta. A hegyes ujjak, a villámhoz hasonlító hajtincsek agressziót fejeznek ki. Az felülről és alulról jövő fénycsóvák szinte összenyomják a fiút.2 A hetedik képet egy fiú készítette. Ő a rajzlap mindkét oldalára, az egész felületre rajzolt. Az első oldalra egy barna és fekete csíkos múmia került; sötét, nagy szemekkel és üres, tátott szájjal. A száj, a szem és a fogak elnagyoltak, szinte csak foltok. Csak a 1 2
Lásd: 17. számú melléklet: 5. számú rajz Lásd: 18. számú melléklet: 6. számú rajz
65
múmia felsőtestét ábrázolta, karok nélkül. A kép legtetején egy háromszögből sárga fénycsóvák nyúlnak ki és megvilágítják a múmiát. A hátteret megerősített, durva, csíkozott vonalakkal rajzolta. A lap másik oldalára ő is a vörös szemű szörnyet rajzolta. Érdekes megfigyelni, hogy ennek a figurának egyik képen sincsen alakja és határvonalai, a rajzlap teljes felületét uralja. Ez a mesefigura határtalanul félelmetes mivoltára utal. A gyermekeknek az az érzésük, hogy előle nem lehet elmenekülni. Az alaktalanság tehát itt is megfigyelhető, ám itt már a szem gömbölydedebb. A DVDfilmen is jól látható, milyen gyors mozdulatokkal, agresszíven satíroz a fiú. Ez a fiú az elmondása szerint már több horrort is látott és a számítógépes lövöldözős játékokat kedveli. Van saját számítógépe; amelyen gyakran a szülők tudta nélkül néz filmeket. Elsőként ő beszélt a horrorfilmekről, a legfélelmetesebbek között a Kört és a Holtak hajnalát említette.1 A következő rajzon négy különálló kis képet látunk. A bal felső sarokban a háromszög alakú, piros szemű amulett látható. Alatta a fekete vörös szemű szörny, aki egy Istenkártyát emel a magasba. A szörny felett elhelyezkedő amulett, és a sátáni lény keresztény szimbólumokat jelenít meg. A Szentháromságot gyakran ábrázolják úgy, ahogyan az a lány rajzán látható. Alatta a lény a gonosz erő, amely a sátánhoz hasonlítható. Ezúttal a rajzkészítő nem a teljes felületet használata a szörny lerajzolásához. A képet készítő lány egy piros szájat is rajzolt a figurának, míg eddig csak ijesztő, hunyorgó szemeket láthattunk. Az ő rajzán a figura kevésbé félelmetes, mint a társai rajzain. Az ő esetében már nem olyan súlyos a szorongás, mivel körvonalakkal, a fiú alakjával megegyezőnek rajzolta a szörnyet. A szörny jobb, amputált karja agresszióra utal. A fekete lénnyel szemben Yugi látható, aki szintén egy kártyával próbálja ártalmatlanítani a szörnyet. A fiú arcának részleteit nem konkrét vonalakkal húzta. A szörny mögötti háttér fekete, míg a fiú mögötti rózsaszín, tehát a pozitív és a negatív szereplőket így is megkülönbözteti. A fekete háttér vonalai lefelé hajlanak, amely az alvilágot szimbolizálja. A rózsaszín hátteret halványabb vonalakkal húzta. A fiú mögött egy rózsaszín fej látható kék szemmel. A jobb felső sarokban azt a jelenetet ábrázolta, mikor a gyerekek a múmiákkal harcolnak. Itt nyolc alak látható, ebből az egyik múmia sokkal nagyobb, mint a többi és föléjük emelkedik. A rajz
1
Lásd: 19. számú melléklet: 7. számú rajz
66
készítője elmondta, hogy gyakran néz együtt a szüleivel sorozatokat, a Barátok közt a kedvence. Nem néz késő este televíziót; ha félelmetes jelenetet lát, azonnal átkapcsol.1 A kilencedik rajzot egy kedves, közvetlen lány készítette. A rajzlap teljes felületét vette igénybe. A képen négy, egymás felé nyúló kéz látható. Ez a barátságot szimbolizálja. Szerinte ez a jelenet volt a fő mondanivaló az egész filmben és a barátság a való életben is az egyik legfontosabb dolog. A rajz azonban mégis sok felgyülemlett feszültségre utal. A megjelenített kezekből csak a kézfejek láthatók, amely „bekúsznak” a lapra; a kiinduló pontjuk nem konkrét. A háttér erőszakos vonalakból áll, amelyek szinte elfedik a kezeket. A sárga körök, az összetartozás gyűrűjét szimbolizálják, amelyek fölévetülnek a kezeknek.2 A következő rajz készítője egy visszahúzódó lány, aki kevésbé volt aktív az ottlétemkor. A rajzán négy részletet mutat be, a négy összeérő kezet, a három Istenkártyát, az amulettet és a múmiát. Ezek közül a múmia a legnagyobb, de központi helyet a kezek foglalnak el. Érdekes, hogy a kislány nem használta ki a rendelkezésre álló helyet, a lapnak csak kis részére rajzolta jeleneteket. Ez a szorongás egyik jele; aki szorong, az fél kihasználni az adott lehetőségeket. Ezt a szorongást azonban igyekszik feldolgozni a rajzoló, mivel a múmiának konkrét körvonalakat adott. Ám a kártyákon jól látszik, hogy átszínezte őket. Ez a szorongás egyik vetülete, ilyenkor a rajzoló nem akar tudomást venni a veszélyről, és inkább „kiszínezi a képet”.3 A tizenegyes számú rajzot egy lány készítette, aki nemrég költözött a faluba és csak pár hónapja jár az osztályba. Ő is meglehetősen csendes volt az órán. A rajzán nem jelenített meg erőszakos jeleneteket. Ő az, aki a leghatékonyabban dolgozta fel a televízión látott erőszakos képsorokat. Kinagyított, barátságos kártyákat rajzolt, írásjeleket is írt, azért hogy kiadja magából a szorongást. Középen, a többi rajzon is megjelenő rózsaszín pamacs látható, amely rokonszenves, bájos szereplő. A gyermek ezt egy kapaszkodóként használja, mint a legpozitívabb figurát a filmben. Az ábrázolásmód szintén pozitív, a figura mosolyog, és kedves a tekintete. Az általa használt meleg színek jókedvre, derűs látásmódra utalnak. A kép négy sarkában négy 1
Lásd: 20. számú melléklet: 8. számú rajz Lásd: 21. számú melléklet: 9. számú rajz 3 Lásd: 22. számú melléklet: 10. számú rajz 2
67
darab kártyát rajzolt. Mindegyiket a japán animációs filmekben gyakran előforduló fénycsóvák veszik körül.1 A következő kép szintén egy lány alkotása. A kép alján szintén az animék egyik jellegzetessége, a figurák különleges haja látható. A tincsek hegyesek; szúrásra, támadásra utalnak. A hajkorona buzogányhoz hasonlítható. A kép felső felében a főszereplő fiú tűnik fel, amulettel a nyakában, amint éppen az egyik kártyát érinti meg. Nagyon érdekesek a kép arányai, a haj a legnagyobb a rajzon. A kártyát egy csóva juttatja oda a fiúhoz. A kártya mérete a fiúhoz viszonyítva hatalmas, a test csak kétszer nagyobb, mint a kártya. A kártya közepén egy nagy sötét lyuk látható. A háttér több színű, halvány, vízszintes vonalakból áll.2 Egy lány rajzolta a következő képet is. A kép öt kicsi részletből áll. Alul a sárga amulett, és a barátságot szimbolizáló kezek. Felette az egyik szereplő látható és mellette egy múmia. A múmia leszakadt keze a szereplő vállán van, tehát amputált végtag jelenik meg a képen. A szereplő szeme nagy és sötét, az arcvonásai mogorvák. A lefelé konyuló száj mindenképpen a keserűséget jelképezi. A kép jobb felső sarkában pedig az Istenkártyák láthatók. A rajhoz sok színt használt, ő is kiszínezte a képet, a tizedik rajz készítőjéhez hasonlóan. A szorongást színekkel való kompenzálással próbálja oldani. A képen feltűnik az asszimetria.3 Az utolsó rajzot egy fiú készítette, aki meglehetősen jól ismerte az animékat. Legfelül egy pepita-mintás sáv látható, alatta egy éppen darabokra szakadó golyó, amelyből fénycsóvák kúsznak elő, legalul pedig fekete-barna satírozott csíkok. A rajz tetején a sakktáblához hasonló mintázat rendre való törekvést mutat, ami azt jelenti, hogy a fiú a biztonságos elrendezéssel igyekszik feldolgozni a felgyülemlett szorongást. Ám a szétrobbanó golyó mindenképpen a pusztulást, a kerek egész darabokra hullását jelképezi.4 A pszichológusnő véleménye szerint az agresszió néhány részletben fellelhető ugyan, de többnyire a rajzfilm szorongást váltott ki a gyermekekből. A legtöbb 1
Lásd: 23. számú melléklet: 11. számú rajz Lásd: 24. számú melléklet: 12. számú rajz 3 Lásd: 25. számú melléklet: 13. számú rajz 4 Lásd: 26. számú melléklet: 14. számú rajz 2
68
szorongásról az első, a legtöbb agresszióról pedig a harmadik kép árulkodik. A legpozitívabb a tizenegyes számú kép; ezt a rajzot készítő lánynak sikerült a legjobban megbirkóznia a szorongással. A legpontosabb ábrázolást a második rajzon láthatjuk. Tehát a rajzfilm, ami talán elsőre úgy tűnt, nem vált majd ki nagy izgalmat a tizennégy éveseknél; mégis több esetben szorongást idézett elő. Mivel a film korhatárra való tekintet nélkül bárkinek levetíthető; kisebb gyermekeknél valószínűleg még több szorongást okozott volna. A pszichológusnő elmondta, hogy sok gyermekkel foglalkozott, akik alvászavarral és félelmekkel küszködtek egy erőszakos műsorszám után. A rajzoltatás véleménye szerint egy nagyon jó módszer a szorongás kezelésére. Ezáltal a gyermek „kiadja” magából a félelmet és így csökken a szorongás. Ha a gyermekeket minden erőszakos tartalmat bemutató műsor után rajzoltatnák; a bennük felgyülemlő feszültség egy részét levezetnék. A pszichológusnő szerint azonban a televízión látható mérhetetlen erőszaknál súlyosabb az a passzív állapot, amelyben a gyermek ezeket a műsorokat nézi. A gyermeknek állandóan tevékenynek kell lennie; rajzolnia, mozognia kell. Ha mindezt nem teheti, nincs esélye arra, hogy a rázúduló képsorokat feldolgozza. Nagy veszélyt jelentenek az olyan csatornák, amelyek megállás nélkül ontják magukból a gyermekeknek szánt műsorokat. Ha a gyermek nem tart szünetet a mesék között; nincs esélye a történetek feldolgozására. Sajnos a pszichológusnő olyan gyermekkel is találkozott már, aki éjjel nézett nem kiskorúaknak való filmet, mialatt a szülők aludtak. Az ilyen esetek megelőzhetőek lennének, ha a szülők jobban odafigyelnének arra, hogy a gyermek ne férjen hozzá a távirányítóhoz. Ahogy az iskolásokkal eltöltött idő során is kiderült, a szülők nem ellenőrzik kellőképpen, hogy mit néznek a gyermekek a televízióban. A gyermekeknek szükségük van szabályokra, amelyek megmutatják a számukra legmegfelelőbb utat. Ha a szülők nem engedik, hogy a gyermek bármit megnézzen a televízióban, nemcsak a számára káros tartalmaktól kímélik meg, hanem a műsorok közötti helyes szelektálásra is megtanítják.
69
IX. Összegzés A szakdolgozatomban a televízión megjelenő erőszak gyermekre kifejtett hatásait mutattam be. A televízióból ránk zúduló agresszió képi- és hanghatásai, a verbális kommunikációban megjelenő durvaság a gyermekekre jelentik a legnagyobb veszélyt. A probléma napjainkra már társadalmi méreteket öltött, ezt mutatja az is, hogy tengernyi kutatás született a témával kapcsolatban. Számos szakember vizsgálta a kérdéskört; vajon hat–e a gyermekre a televízió? A válasz: igen. Ráadásul meglehetősen nagy befolyással bír a gyermekek szellemi és érzelmi világára. Ha ez így van, akkor mit kell tenni annak érdekében, hogy a gyermekeket megkíméljük ezektől a hatásoktól? Ne engedjük a televízió elé? Jó-e az, ha egyáltalán nem néz televíziót a gyerek? Nem fogja–e úgy érezni, hogy ő különbözik, „lemarad” a társaitól? A televíziózás általánossá válása miatt majdnem minden családnak van tévékészüléke. Az emberek a televízióból jutnak hozzá számos információhoz, tehát a televíziónak fontos ismeretközlő szerepe van. A képernyőn látott műsorokat gyakran vitatják meg a gyermekek az iskolában. Ha a gyermek megfosztva érzi magát a televíziózás társainak járó gyönyörétől, mindent el fog követni, hogy nagyszülőknél, barátoknál jusson a képernyő elé. „Ha egy óceán partján élünk, jobban tesszük, ha megtanítjuk a gyermekeinket úszni, minthogy falat építsünk az óceán köré.1” Ez a mondás tökéletesen igaz a médiaerőszak problémájának megoldására is. Természetesen a televíziónak nagyon sok pozitív folyománya is lehet. A gyermekek rengeteg információt kaphatnak a képernyőn keresztül. Ám nem mindegy, hogy milyen műsort néznek. A csatornák által kínált tengernyi műsorszámnak csak egy része szolgálja a gyermekek fejlődését. Számos olyan programot tűznek a csatornák műsorukra,
amelyek
kifejezetten
gyermekek
számára
készültek
és
hasznos
információkkal hivatottak ellátni őket. A gyermekek olyan távoli országokat, eseményeket, embereket ismerhetnek meg a televízió segítségével, amelyekkel lehet, hogy egyébként nem találkoznának. Sőt, megtörténhet, hogy pont egy műsor ad kedvet például egy távoli országba való kiránduláshoz. Bebizonyított tény, hogy a nyelvtanulás egyik leghatékonyabb módszere az idegen nyelvű filmek útján való tanulás. Erre a célra tökéletes eszköz a televízió. 1
J.-N. Kapferer, Marcel Frydman: Televízió és agresszió, 80. oldal
70
A gyermekek azonban sok negatív hatásnak is ki vannak téve a televízió előtt. A szülő ébersége, az iskolák által biztosított médiaoktatás, a csatornák önszabályozása és a felügyeleti szervek munkája együttesen szükségesek ahhoz, hogy a felnövekvő generációt megóvjuk a média káros befolyásától. A televíziós erőszak hatása sajnos olyan, amely a gyermekkor minden szakaszában veszélyeket rejt a kis- és fiatalkorúakra nézve. Egy epizód, vagy akár egy kép is gyakorolhat olyan mély hatást a gyermekre, hogy hosszú ideig tartó lelki sérüléseket okozzon. Rengeteg gyereknek vannak alvási nehézségei, gyakran rémálmai a látottak miatt. Ha a problémát már nem lehet megelőzni, csak legyőzni; a szülő feladata, hogy beszélgetéssel oldja a gyermek feszültségét, vagy esetleg szakemberhez vigye. A szülőknek preventív módón kell cselekedniük, a gyermeket kis korától kezdve arra kell nevelni, hogy kerülje az igénytelen, még inkább a romboló hatású műsorokat. Az iskolák szerepe azért kiemelkedő, mert intézményes keretek között, pedagógiai módszerek használatával segíthetik elő a helyes médiaértelmezést. A média órán a gyermekeknek a média történelmének és társadalmi szerepének megismerése mellett meg kell tanulniuk, hogy „lássanak, ne csak nézzenek”, ha a televízió előtt ülnek. A műsorkészítőknek tudatában kell lenniük társadalmi felelősségüknek, mert ők biztosítják azt a műsorkínálatot, amely a jövő generációit felneveli. A csatornáknak törekedniük kell a gyermekek szellemi és lelki fejlődésének biztosítására és kötelesek a törvényeknek megfelelően működni. Ahogy a szakdolgozatom negyedik fejezetében is olvasható; a magyarországi hatóságok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyermekeket megkíméljék a káros tartalmaktól. Nem utolsó sorban a fiatalkorúknak maguknak is törekedniük kell arra, hogy megtanuljanak helyesen szelektálni és elutasítóan viselkedjenek a hasztalan és ártalmas médiatartalmakkal szemben. A fiatalkorúaknak fel kell ismerniük, hogy a televízió rengeteg olyan hasznavehető dologra tanít, amelyeket szórakozás közben tanulhatnak meg. Ha pedig a képernyőn nem az érettségüknek megfelelő műsorokkal találkoznak; nincs más dolguk, mint megnyomni a kikapcsoló gombot.
71
X. Mellékletek
1. számú Melléklet: táblázat
1. táblázat: A különböző vizsgálattípusok összehasonlítása Módszer Keresztmetszeti (korrelációs) vizsgálatok Hosszmetszeti (longitudinális) vizsgálatok Laboratóriumi kísérletek Terepkísérletek
95%-os A korreláció megbízhatósági mértéke intervallum
A független minták száma
A vizsgálati személyek száma
0,18
0,17–0,29
86
37341
0,17
0,14–0,20
42
4975
0,23
0,21–0,26
124
7305
0,19
0,15–0,23
28
1976
Forrás: Anderson & Bushman (2002b: 449), Stachó László- Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/02.html, 2009-04-30
72
2. számú Melléklet: kép: Son Goku
Forrás és letöltés ideje: http://images.google.hu/images?client=firefoxa&rls=org.mozilla:hu:official&channel=s&hl=hu&q=songoku&um=1&ie=UTF8&ei=k834SefwIIWLsAbfhuz3AQ&sa=X&oi=image_result_group&resnum=1&ct=title-2009-04-30
3. számú Melléklet: kép: Női szerelmes pár
Forrás és letöltés ideje:
Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/06.html, 2009-04-29
73
4. számú Melléklet: kép: Testvérszerelem
Forrás és letöltés ideje: Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/07.html, 2009-04-29
74
5. számú Melléklet: diagramm: 1.ábra: 4-14 évesek egyedüli és társas tévézésnek megoszlása
www.agbnielsen.hu
Forrás és letöltés dátuma: A tévénézés individualizálódása Magyarországon II. Kivel néznek tévét a gyerekek?
http://cs.agbnmr.com/Uploads/Hungary/res_gyerekek.pdf. 2009-04-15
75
6. számú Melléklet: táblázat
II. kategóriába nem megfelelően besorolt műsorszámok
Műsorszám címe
Epizód címe
Kezdés
Vége
Dátum
Csatorna
A klónok
21. rész
6:22:52
6:35:27
2008.3.22
RTL
háborúja
Klub
A klónok
22. rész
6:22:01
6:35:10
2008.3.23.
háborúja
RTL Klub
A klónok
25. rész
6:45:15
6:59:50
2008.4.19.
háborúja
RTL Klub
Mutasd ki az
2008.3.22.
TV2
Sötét titkok
11:32:15 12:00:05 2008.4.19.
TV2
Tökös Csajok
A verseny
11:25:49 11:50:31 2008.5.10.
TV2
Ijesztgetők
17. rész
8:05:58
8:32:17
2008.3.23.
Viasat3
Ijesztgetők
18.rész
8:35:54
9:03:33
2008.3.23.
Viasat3
Tökös Csajok
11:24:12
11:52:22
érzelmeidet!
Tökös Csajok
Forrás és letöltés dátuma: A hétvégén délelőtt sugárzott gyermekműsorok célvizsgálata (http://www.ortt.hu/elemzesek/19/1236885348gyermekmusorok_celvizsgalata_2008_2 0090312.pdf, 2009-04-18)
76
7. számú Melléklet: táblázat I.kategóriába nem megfelelően besorolt műsorszámok:
Műsorszám címe
Epizód címe
Kezdés
Vége
Dátum
Csatorna
Winx Club
Egységben a boszorkányokkal
8:27:52
8:50:05
2008.3.22
RTL
A csármix ereje
8:27:49
Winx Club
Klub 8:49:48
2008.4.19
RTL Klub
Winx Club
Darkar börtöne
8:24:33
8:46:36
2008.5.10
RTL Klub
F-Zero
A múlt árnyai
7:01:48
7:21:25
2008.4.20
RTL Klub
F-Zero
A mesterlövész
6:45:08
7:04:43
2008.5.10
RTL Klub
F-Zero
A nagy átverés
7:13:52
7:53:21
2008.5.11
RTL Klub
W.I.T.C.H.
A mocsár csigák
7:35:42
8:01:56
2008.3.22
Viasat3
W.I.T.C.H.
A meridiani földek
7:05:41
7:31:50
2008.4.19
Viasat3
harca W.I.T.C.H.
A felkelők menetelése
7:35:27
8:03:01
2008.4.19
Viasat3
W.I.T.C.H.
Változás
7:08:08
7:33:57
2008.5.10
Viasat3
W.I.T.C.H.
Veszélyes
7:37:42
8:03:45
2008.5.10
Viasat3
Odüsszeusz
Odüsszeusz íja
11:05:22 11:29:21 2008.3.22
MTV1
kalandjai Forrás és letöltés dátuma: A hétvégén délelőtt sugárzott gyermekműsorok célvizsgálata (http://www.ortt.hu/elemzesek/19/1236885348gyermekmusorok_celvizsgalata_2008_2 0090312.pdf, 2009-04-18)
77
8. számú Melléklet: táblázat Viasat3 csatorna W.I.T.C.H. című műsorszámának reklámokkal való megszakításának időpontjai:
Dátum
Kezdés
Vége
Műsorszám címe Reklám kezdése Reklám vége
2008.3.22.
7:35:42
8:01:56
W.I.T.C.H.
7:43:49
7:46:53
2008.3.23.
7:35:15
8:02:06
W.I.T.C.H.
7:45:57
7:49:59
2008.4.19.
7:05:41
7:31:50
W.I.T.C.H.
7:17:21
7:20:26
2008.4.19
7:35:27
8:03:01
W.I.T.C.H.
7:47:41
7:52:03
2008.5.10.
7:08:08
7:33:57
W.I.T.C.H.
7:17:57
7:21:02
2008.5.10.
7:37:42
8:03:45
W.I.T.C.H.
7:47:33
7:50:33
Forrás és letöltés dátuma: A hétvégén délelőtt sugárzott gyermekműsorok célvizsgálata (http://www.ortt.hu/elemzesek/19/1236885348gyermekmusorok_celvizsgalata_2008_2 0090312.pdf, 2009-04-18).
78
9. Számú Melléklet: Diagramm
2. ábra. A jogi szabályozással kapcsolatos vélemények az iskolatípusok megoszlásában a televíziós műsorkínálatra vonatkozóan
Forrás és letöltés ideje: Szilády Szilvia, Baranyai Eszter: A kiskorúak védelme és a televízió, http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_osz/08_kiskoruak_vedelme/03.html, 200904-30
79
10. számú Melléklet: Diagramm
3. ábra. Az Ön véleménye szerint a gyermekek szempontjából kifogásolható tartalmú műsorok sugárzási időpontjának megválasztása: (válaszok százalékos megoszlása, hétköznap/hétvége)
Forrás és letöltés ideje: Szilády Szilvia, Baranyai Eszter: A kiskorúak védelme és a televízió, http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_osz/08_kiskoruak_vedelme/03.html, 200904-30
80
11. számú Melléklet: diagramm 4. ábra. Az Ön véleménye szerint mikortól lenne szabad a televíziónak olyan műsorokat sugároznia, amelyek tartalma feltehetőleg már ártalmas lehet a kiskorú gyermekre nézve? (válaszok százalékos megoszlása, hétköznap/hétvége)
Forrás és letöltés ideje: Szilády Szilvia, Baranyai Eszter: A kiskorúak védelme és a televízió, (http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_osz/08_kiskoruak_vedelme/05.html. 200904-15)
81
12. számú Melléklet: diagramm
5.ábra. Vélemények arra vonatkozóan, hogy milyen intézkedésekkel lehetne a gyermekvédelmi szempontokat a televíziós csatornák műsorkínálatában fokozottabban érvényesíteni a jelenlegi szabályozással kapcsolatos elégedettség tükrében (%)1
Forrás és letöltés ideje: Szilády Szilvia, Baranyai Eszter: A kiskorúak védelme és a televízió http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_osz/08_kiskoruak_vedelme/04.html, 200904-30
82
13. számú Melléklet: 1. számú rajz
14. számú Melléklet: 2. számú rajz
83
15. számú Melléklet: 3. számú rajz
16. számú Melléklet: 4. számú rajz
84
17. számú Melléklet: 5. számú rajz
18. számú Melléklet: 6. számú rajz
85
19. számú Melléklet: 7. számú rajz
20. számú Melléklet: 8. számú rajz
86
21. számú Melléklet: 9. számú rajz
22. számú Melléklet: 10. számú rajz
87
23. számú Melléklet: 11. számú rajz
24. számú Melléklet: 12. számú rajz
88
25. számú Melléklet: 13. számú rajz
26. számú Melléklet: 14. számú rajz
89
XI. Felhasznált Irodalom 1.Könyvek 1) Tóth Tamás: Médiaerőszak, Kossuth Kiadó, 2005 2) George Gerbner: A média rejtett üzenete, Osiris Kiadó, 2000 3) Anita Werner: A TÉVÉ-kor gyermekei, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998 4) Marcel Frydman: Televízió és agresszió, Pont Kiadó, 1999 5) Gálik Mihály- Polyák Gábor: Médiaszabályozás, KJK-KERSZÖV és Üzleti Kiadó Kft, 2005 6) Császi Lajos: Tévéerőszak és morális pánik, Új Mandátum Könyvkiadó, 2003 7) Jostein Gripsrud: Médiakultúra, médiatársadalom, Új Mandátum Könyvkiadó, 2007 8) Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem, Susan NolenHoeksema: Pszichológia, Osiris Kiadó, 2001 2. Internetről letöltött folyóiratok, tanulmányok, cikkek 1) Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat: Stachó László- Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak/02.html, 2009-04-30 2) Szilády Szilvia: Erőszak és brutalitás a magyar televíziós műsorkínálatban http://www.c3.hu/~jelkep/JK993/szilady/szilady.htm, 2009-04-26 3) Szávai Ilona: Tévé előtt- védtelenül? című könyv előszava, http://www.osztalyfonok.hu/print.php?id=439, 2009-04-30 4) Kósa Éva: A média szerepe a gyerekek fejlődésében http://www.mindentudas.hu/kosa/20041108kosa1.html?pIdx=4, 2009-04-16 5) Dr. Virág György: Média és az erőszak hatása a gyermekek és a fiatalok fejlődésére, http://www.mteszoktatas.hu/03rendezvenyek/03frindex.htm, 2009-04-30 6) http://cs.agbnmr.com/Uploads/Hungary/stat_eves_2008_atv_prof1.pdf, 2009-04-29 7) http://www.hazipatika.com/articles/Bizonyitottak_a_tv_miatt_hiznak_el_es_dohanyozn ak_a_gyerekek?aid=20081204120810, 2009-04-12 8) Alapvető jogok és kötelességek http://www.tankonyvtar.hu/tarsadalomtudomany/informacioszabadsag-080904-12, 2009-04-30 9) 1991. évi LXIV. törvény http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99100064.TV, 2009-04-30
90
10) Gellén Klára: A gyermekek és fiatalkorúak védelme a magyar médiajogban http://jesz.ajk.elte.hu/gellen17.html, 2009-04-30
11) Országos Rádió és Televízió Testület Elvi jellegű határozatok gyűjteménye 1997-től http://www.ortt.hu/elvihat.php?menu_id=40&elvhat=35, 2009-04-16
12) Médiakutató, 2000 ősz, Jog rovat, Lustyik Katalin: A netpornográfia és az amerikai gyermek, http://www.mediakutato.hu/cikk/2000_01_osz/05_a_netpornografia_es_az_amerikai_g yermek /01.html, 2009-04-17
13) Szilády Szilvia: Kispesti Konferencia, http://www.mediatudor.hu/szakirodalom.php, 2009-04-29
14) Szilády Szilvia: Szabályozási alternatívák külföldön és itthon 2001, http://www.mediatudor.hu/szakirodalom.php, 2009-04-29
15) Tudatos média fogyasztás- „Ne a televízió nevelje fel a gyermeket”! http://www.ortt.hu/oldal.php?menu_id=79, 2009-04-29 16) A hétvégén délelőtt sugárzott gyermekműsorok célvizsgálata http://www.ortt.hu/elemzesek/19/1236885348gyermekmusorok_celvizsgalata_2008_20 090312.pdf, 2009-04-15 17) Mozgókép és Médiaoktatás, http://www.c3.hu/~mediaokt/medped-1.htm, 2009-04-13 18) Médiakutató, 2001 tél, Oktatás rovat, Szíjártó Imre: A média tantárgy a magyar közoktatásban http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_04_tel/08_media_tantargy_a_magyar_kozoktata sban/03.html, 2009-04-14 19) Médiakutató, 2002 tél, Új média rovat, Bayer Judit: A filter mint a tartalomszabályozás eszköze, http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_04_tel/08_filter/03.html 2009-04-15
20) Lóránd Ferenc: Gyermekműsorok – Pedagógiai tükörbenhttp://filmvilag.hu/xista_frame.php?&ev=2005&szam=05&cikk_id=7409, 2009-04-17
91
21) A TV2 és az RTL Klub gyermeksávjának célvizsgálata http://www.ortt.hu/elemzesek/19/1168502485tv2_rtl_gyerek_20070111.pdf, 2009-0427
22) Agresszióval tömik gyerekeinket: tömény agresszió a rajzfilmekben http://www.hirszerzo.hu/cikk.agresszioval_tomik_gyerekeinket_tomeny_eroszak_a_rajz filmekben.22404.html, 2009-04-17 23) Muhi Klára: A jó állapotú gyermek kibírja- Beszélgetés Vekerdy Tamással, http://www.ortt.hu/elemzesek/19/1168502485tv2_rtl_gyerek_20070111.pdf, 2009-0415 24) A gyermekeknek mese kell! / Arnica Esterl tanulmánya, Peter Lang bevezetője, http://www.ortt.hu/elemzesek/19/1168502485tv2_rtl_gyerek_20070111.pdf, 2009-0417 25) Magyar Reklámetikai Kódex, http://www.hullamvadasz.hu/ftpterulet/jog/magyar_reklamek.htm, 2009-04-16 26) Médiakutató, 2003 tél, Erőszak rovat, Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete, http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak/02.html, 2009-04-30 27) Dragon Ball - Pert vesztett az RTL Klub az ORTT-vel szemben http://belfold.ma.hu/tart/rcikk/a/0/92595/1, 2009-04-30 28) Yugioh &Yugioh GX http://yugioh-gxsite.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=390985, 2009-04-26 29) A serdülők kríziseinek tükröződése rajzaikban http://www.grafomagazin.hu/index.php?menu=22&rovat=3&id=212&rovatNev=R3llc m1la3JhanotU3ppbWLzbHVtb2s=, 2009-04-20 3.Internetről letöltött ábrák, diagrammok: 30) AGB Nielsen Media Research http://cs.agbnmr.com/Uploads/Hungary/res_gyerekek.pdf. 2009-04-15 31) Médiakutató, 2002 ősz, Erőszak rovat, Szilády Szilvia- Baranyai Eszter: A kiskorúak védelme és a televízió http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_osz/08_kiskoruak_vedelme/03.html, 200904-30
92
93
