Koponicsné Györke Diána1 – Gál Veronika2
A települési adó bevezetésének első tanulságai Magyarországon The first edifications of the municipal tax’s introduction in Hungary
[email protected] Egyetem – GTK, Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Tanszék, egyetemi adjunktus 2 Kaposvári Egyetem – GTK, Pénzügy és Közgazdaságtan Tanszék, egyetemi adjunktus
1Kaposvári
Az elmúlt időszakban a helyi önkormányzati rendszer lassú átalakulásának lehetünk tanúi. A központi kormányzat számos feladatot, de ezzel együtt jelentős forrásokat is elvont az önkormányzatoktól. Ezzel ellentétes hatású intézkedésként viszont több szociális jellegű feladat ellátása helyi szintre tevődött át, így végső soron az önkormányzatok több forrást veszítettek, mint kötelezettséget. Ennek kompenzálására 2015. január 1-től a helyi önkormányzatoknak lehetőségük van az úgynevezett települési adó bevezetésére. Ez egy teljesen új helyi adónem, melynek maximális összege és alapja, az eddig ismert helyi adókéval ellentétben, törvényileg nem meghatározott. Tanulmányunkban bemutatjuk, hogy az év eleje óta eltelt időben mely önkormányzatok és milyen jellegű települési adókat vezettek be. Értékeljük az eddig tapasztaltakat és rövid kitekintést adunk az Európain Unióban létező hasonló helyi adók hatékonyságáról és eredményességéről.
Helyi adók Magyarországon A közigazgatási reform fontos célja volt, hogy az önkormányzatok korábbi, normatív finanszírozási rendszerének átalakítása révén megteremtse az önkormányzatok bevételi érdekeltségét. Ennek érdekében a feladatrendszer átdolgozásával párhuzamosan 2013-tól feladatfinanszírozási rendszert léptettek életbe, amely – a korábbi forrásfelosztás elvén alapuló rendszer helyett – a helyi önkormányzatok kötelezően ellátandó feladataihoz jogszabályokban meghatározott közszolgáltatási szintnek megfelelő feladatalapú támogatást biztosít. Az új támogatási rendszer bevezetésével, valamint a normativitás erős csökkenésével a támogatásokon felüli önkormányzati bevételek szerepe tovább nőtt, amelyeket az elmúlt évek reformjai szintén jelentősen leredukáltak (átengedett központi adók). Ennek eredményeképpen az önkormányzatok eddigi viszonylag tág bevételi lehetőségei jelentősen leszűkültek. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény – habár a kötelező feladatokhoz részben forrásokat is rendel – azt is kijelenti, hogy önként vállalt helyi közügyek megoldását saját bevételekből, vagy az erre elkülönített forrásokból kell biztosítani. A saját bevételek jelentősége azért is számottevő, mivel alakulását az állam közvetlenül nem befolyásolhatja, nagysága nem függ a központi hozzájárulástól, a támogatás mértékétől és összegétől. A 353/2011. (XII. 30.), az adósságot keletkeztető ügyletekhez történő hozzájárulás részletes szabályairól szóló kormány rendelet 2. §-a a saját bevételek közé sorolja: o o o o o o
200
a helyi adókat, az önkormányzati vagyon és az önkormányzatot megillető vagyoni értékű jog értékesítéséből és hasznosításából származó bevételeket, az osztalékot, a koncessziós díjat és a hozambevételt, a tárgyi eszköz, az immateriális jószág, részvény valamint a részesedés értékesítésből származó bevételeket bírság-, pótlék- és díjbevételeket, valamint a kezességvállalással kapcsolatos megtérüléseket.
A helyi adókon kívüli saját bevételi források többsége korlátos vagy elérhetetlen a legtöbb helyi önkormányzat számára. Így a korábban leginkább csak hiánypótló funkciót betöltő helyi adók szerepe országos szinten előtérbe került, és az elkövetkezendő években – amennyiben ez a tendencia folytatódik – tovább növekszik.
Klasszikus helyi adók A helyi adókat az 1990. évi C. törvény szabályozza, amely felhatalmazza a települési önkormányzatok képviselőtestületét, hogy rendelettel az önkormányzat illetékességi területén helyi adókat, valamint 2015. január 1. óta már települési adókat is bevezethessen. Az 1990. évi C. törvény csupán a lehetőségét teremti meg annak, hogy az önkormányzatok helyi adókat vezessenek be, de nem kötelezi rá őket. A bevezethető adók körét és mértékét a törvény az alábbiak szerint korlátozza: o o o o
Meghatározza az adó mértékének felső határát, amelynél alacsonyabb mérték alkalmazható, de magasabb nem. A tételes adóösszegben meghatározott adók esetében 2005-től lehetőséget kínál a törvény arra, hogy a rögzített felső mértéktől inflációkövetéssel eltérjenek az önkormányzatok (adóvalorizációs szabály). Adótöbbszörözés tilalma: egy adótárgy után csak egyféle adó állapítható meg. A törvényben meghatározott kedvezmények és mentességek körét az önkormányzat saját hatáskörében bővítheti, de nem csorbíthatja.
A törvény három adónemet különböztet meg: vagyoni típusú adókat, kommunális jellegű adókat és a helyi iparűzési adót. A vagyoni típusú adókon belül megkülönböztetünk építmény- és telekadót. Elsődleges célja a vagyoni típusú adóknak az, hogy az adott önkormányzat illetékességi területen élő, vagyonnal rendelkező magánszemélyek illetve gazdálkodó egységek a település kiadásaiból részt vállaljanak. A kommunális jellegű adók csoportját tovább lehet bontani idegenforgalmi adóra és magánszemély kommunális adójára. „A települési infrastruktúra fejlesztésére, a környezetvédelmi feladatok ellátására, az idegenforgalommal összefüggő többletkiadások részbeni fedezetére az önkormányzat kommunális jellegű adót vezethet be.” (Sztanó-Kis, 2013) Helyi iparűzési adót az önkormányzat illetékességi területén végzett gazdasági tevékenység alapján kell fizetni. Az adó alanyának az 1990. évi C. törvényben a vállalkozó van megnevezve, aki tevékenységét végezheti állandó jelleggel – az illetékességi területen székhellyel vagy telephellyel rendelkezik – vagy ideiglenes jelleggel.
A települési adó bevezetése A helyi adókról szóló 1990. évi L. törvény hatályos megfogalmazása szerint „a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselőtestülete […] rendelettel az illetékességi területén helyi adókat (a továbbiakban: adót), valamint települési adókat vezethet be.” (1990. évi L. tv.) A települési adó nem csak a törvény megfogalmazásában különül el az eddig ismert helyi adóktól. Míg az utóbbiak mértéke törvényileg maximálva van, addig a települési adók esetén megengedőbb a szabályozás. Az önkormányzatoknak az illetékességi területükön joguk van akár több települési adót is bevezetni, az egyetlen megkötés, hogy ezt más törvény nem tiltja. „Az önkormányzat települési adót bármely adótárgyra megállapíthat, feltéve, hogy arra nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya. A települési adónak nem lehet alanya állam, önkormányzat, szervezet, továbbá – e minőségére tekintettel – vállalkozó.” (1990. évi L. tv.) A beszedett adó összege fejlesztési célokra és a
201
törvényben is kimondottan a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozó szociális ellátások finanszírozására használható fel. Az év eleje óta eltelt időszakban az önkormányzatok meglehetősen visszafogottan éltek a települési adó nyújtotta lehetőségekkel. Meglátásunk szerint ennek oka az adónem újszerűségében rejlik. Az egyik fontos és eldöntendő kérdés a képviselőtestületek számára az adó alapjának meghatározása. Mivel a települések jelentős részén párhumazosan több helyi adónem is bevezetésre került már, így egy települési adó esetleges bevezetéséhez meg kell találni azokat az adótárgyakat, amiket még nem sújt közteher. Hasonlóan fontos megoldandó probléma volt az, hogy bár a települések, saját jól felfogott érdekükben élni kívántak a törvényi változás nyújtotta lehetőségekkel, de több esetben előfordult, hogy a helység lakosságát nem kívánták további adókkal terhelni. Így olyan megoldást kellett találni, ami bevételhez juttatja az önkormányzatot, mégsem közvetlenül a lakosok fizetik ezt meg. Ezt példázza többek között a később részletesen is bemutatott Zsombó Nagyközség adóztatási gyakorlata.
202
A 1. táblázat azt foglalja össze, hogy mely önkormányzatok és hogyan vezették be a települési adót 2015-ben. 1. táblázat: Bevezetett települési adók Magyarországon Település
Megye
Adótárgy Magas építmények települési adója: teljes magasság, méterben meghatározva A település közigazgatási területéhez tartozó termőföld, ami az ingatlannyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, fásított terület, halastó, művelési ágban nyilvántartott földrészlet aranykorona értéke
Csongrád
ZSOMBÓ
Hajdú-Bihar
BALMAZÚJVÁROS
Hajdú-Bihar
HAJDÚHADHÁZ
Termőföld AK értéke
Hajdú-Bihar
EGYEK
Útadó földtulajdonra
Hajdú-Bihar
HAJDÚNÁNÁS
Hajdú-Bihar
MIKEPÉRCS
KomáromEsztergom
KESZTÖLC
KomáromEsztergom
SÚR
Pest
APAJ
Somogy
KARÁD
Somogy
SOMOGYTÚR
Veszprém
CSOPAK
Veszprém
BALATONFÜRED
Alapterület A nádas és az erdő kivételével az önkormányzat illetékességi területén lévő, külterületi föld A termőföld m2-ben számított területe
Zala
KISVÁSÁRHELY
Terület
Zala
ZALAAPÁTI
Eb darabszáma
Zala
SZALAPA
A településhez tartozó külterületi földterület
A település közigazgatási területén lévő termőföldekből a szántó, gyep, nádas és gyümölcsös művelési ágba sorolt külterületi földrészletnek az ingatlan-nyilvántartásban aranykoronában meghatározott értéke Az önkormányzat közigazgatási területén lévő, termőföldként nyilvántartott ingatlan. Kesztölc község Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi építési szabályzatáról és szabályozási tervről szóló 6/2010. (VII.19.) önkormányzati rendelet (HÉSZ) gazdasági övezetekbe sorolt, övezeti gazdasági célra nem hasznosított ingatlanjainak számított területe. A földterület kataszteri tiszta jövedelme Földadó: kataszteri tiszta jövedelem Egyéb járműadó:teljesítmény kW-ban Terület
Forrás: ado.hu és a Magyar Államkincstár adatbázisa alapján saját szerkesztés
Látható, hogy a legtöbb település a földtulajdon megadóztatását tartotta megoldásnak. Ahogy az 1. ábrán is látszik, ehhez kapcsolódik az eddig bevezetett adók több, mint 80%-a.
203
1. ábra: Különböző típusú települési adók Magas épületek adója 6% Ebadó 6%
Egyéb járműadó 6%
Földadó 82%
Forrás: ado.hu és a Magyar Államkincstár adatbázisa alapján saját szerkesztés
Földadó A termőfölddel kapcsolatos adó volt a legnépszerűbb bevezetett települési adó. Bár eddig csupán 14 önkormányzat döntött a föld megadóztatása mellett, ezen a téren várható a legnagyobb előretörés a következő időszakban. A késleltetett reakció oka, hogy a legtöbb önkormányzat kivárt ebben az évben, mivel törvényességi aggályok léptek fel a települési adóval szemben. Az alapjogi biztoshoz érkezett beadvány azzal a céllal, hogy ő forduljon Alkotmánybírósághoz a törvény emberi méltóságot sértő volta miatt. A beadvány azt találta jogsértőnek, hogy az 1990. évi L. törvény nem részletezi, milyen adótárgyak sújthatók települési adóval. A biztos vizsgálódásának eredménye, hogy az új adónem kiállja a törvényesség próbáját, így várhatóan jelentősen meg fog emelkedni a bevezetett települési adók, és ezzel együtt leginkább a földadók száma. A földadó mértékének megállapításakor két módszer különböztethető meg: vagy a földterület nagyságához vagy aranykorona értékéhez viszonyítva állapítják meg az adó mértékét. Az 2. és 3. ábra ezeket az eltérő megoldásokat mutatja be részletesen. Megítélésünk szerint az aranykorona értékhez kapcsolt adómérték igazságosabb, mivel az a földterület jövedelemteremtő képességének mérésére alkalmas mutatószám. (Persze az más kérdés, hogy az egyes területekhez rendelt AK értékek mennyire tükrözik a válóságot.)
204
2. ábra: Az adó mértéke terület alapú földadó esetén Ft/m2
500
500 450 400 350 300 250 200 150 100 50
0,5
0,1
0,5
0,5
1
0,5
10
5
0
Forrás: ado.hu és a Magyar Államkincstár adatbázisa alapján saját szerkesztés
3. ábra: Az adó mértéke aranykorona alapú földadó esetén
400
Hajdúhadház
Súr
300
Balmazújváros
300
Apaj
200
Hajdúnánás
200 0
100
200
300
400
Ft/AK
Forrás: ado.hu és a Magyar Államkincstár adatbázisa alapján saját szerkesztés
205
Útadó Az útadó a földadó egy különleges formája. Egyek Nagyközség vezette be, alapja a földhasználók által használt termőföld nagysága, mértéke 1.000 Ft/ha. Abban különbözik a „hagyományos” termőföld adótól, hogy itt a cél a földhasználók gépjárművei által a település útjaiban okozott kár kompenzálása. Az önkormányzat rendeletben határozta meg az így befolyt összeg felhasználásának célját: önkormányzati tulajdonú utak karbantartása. Az adóbevételt az önkormányzat külön számlán kezeli és felhasználásáról a földtulajdonosokkal konzultációkat folytat. (Egyek, 2014)
Egyéb járműadó Apaj Községben a földterület mellett a gépjárműadó törvényi hatálya alá nem eső egyéb gépjárművekre vetettek ki települési adót. Ide tartoznak a mezőgazdasági vontatók, a lassú járművek, ezek pótkocsija illetve a munkagépek. Az dó mértéke 200 Ft/kW, pótkocsi esetén 200 Ft/év/100 kg. (Apaj, 2014)
Ebadó Zalaapáti Község Önkormányzata települési adóként az ebadót vezette be 2015. január 1-i hatállyal. A rendelet a község határán belül tartott kutyák tulajdonosaira terjed ki. Az adót, a „hagyományos” helyi adók egy részéhez hasonlóan, évente kétszer kell fizetni. Az adó mértéke a kutyák számának növekedésével változik, 4 hónaposnál fiatalabb ebek, valamint a maximum 2 eb tulajdonosa mentes az adó alól. Az adó éves mértéke az alábbiak szerint alakul: • 3-4 kutya esetén 1.000 Ft/eb/év • 5-10 kutya esetén 10.000 Ft/eb/év • 10 kutya 100.000 Ft/eb/év (Zalaapáti, 2014) A puszta számok ismerete alapján először úgy gondoltuk, hogy ez az egyedülálló próbálkozás azt példázza, hogy bár az önkormányzat élni kíván a települési adó által nyújtott lehetőségekkel, azaz szociális és egyéb kiadásai fedezésére pótlólagos forrásokat szeretne teremteni, de sok más önkormányzathoz hasonlóan nem szeretné a lakosság adóterheit indokolatlanul növelni. A kutyák egyedszámának függvényében progresszív adó azt biztosítja, hogy itt nem a kutyatartás „büntetéséről” van szó, hanem azoknak a tenyésztőknek a megadóztatásáról, akik az ebtartásból bevételhez jutnak. A valóság ezzel szemben az, hogy a települési adó jelen esetben „kiskaput” szolgáltatott az önkormányzat számára, hogy a területén működő kutyamenhelyet költözésre bírja.
Magas épületek adója A települési adók alig egy éves történetének legformabontóbb elképzelése Zsombó Község Önkormányzatának gyakorlata. A képviselő-testület ebben az esetben sem szerette volna a lakosságot megadóztatni, így a magas épületek adóját vezette be. (HVG, 2015)
Az adó alanya a magas építmény üzemeltetője. Mentességet élveznek a közteher megfizetése alól az egyházi és civil szervezetek üzemeltetésében vagy tulajdonában álló magas építmények, így például a templomtorony nem adóköteles. A helyi rendelet meghatározása szerint adókötelesnek az önkormányzat illetékességi területén lévő, 20 méternél magasabb épületek számítanak azok teljes magasságával.
206
Az adó mértéke itt is progresszív. • 20-29.99 m 1.250.000 Ft/év • 30-39,99 m 1.500.000 Ft/év • 40-49,99 m 1.750.000 Ft/év • 50-59,99 m 2.000.000 Ft/év • 60-69,99 m 2.250.000 Ft/év • 70-79,99 m 2.500.000 Ft/év • 80m 2.750.000 Ft/év (Zsombó, 2014) A település közigazgatási határán belül egy víztorony és három rádió-átjátszó adótorony található, melyekből az önkormányzatnak éves szinte körülbelül 6 millió forint extra adóbevétele származik. (HVG, 2015.)
Kitekintés: Helyi adóztatás gyakorlata az Európai Unióban Az Európai Unióban az adóztatás kizárólagos tagállami hatáskör, azaz az Unió nem vet ki adót és nem írja elő a tagállamok számára sem, hogy milyen adót vessenek ki. Adóügyekben ez egyetlen feladata, hogy a szabad verseny torzulásmentes érvényesítése miatt olyan jogharmonizációs lépéseket tegyen, melyek kizárják egyrészt a hátrányt okozó kettős adózást, másrészt az előnyhöz juttató adóelkerülést. Az uniós szabályozás a közvetett adók esetén a kiterjedtebb, itt van lehetőség a nemzeti jogszabályok fokozatos egymáshoz közelítésére (pl. minimális Áfa-kulcs meghatározása, jövedéki termékek körének meghatározása). A közvetlen, így a helyi adók esetén a legkorlátozottabb az EU hatásköre, itt a jogszabályi közelítés nem lépheti túl a belső piac zavartalan működéséhez szükséges legkisebb mértéket. Helyi adók esetében tehát többféle megoldással találkozhatunk a tagállamokban. 2011-ben a helyi adók (helyben beszedett és újra elosztott adók) összege az uniós GDP 6,6%-át tette ki, ezzel az EU szintjén az összes adóbevétel 25,5%-át adta. Az alsóbb kormányzati szintek életében az adó nagyon fontos bevételi forrás, az önkormányzatok bevételének átlagosan közel 42%-a származik ilyen adókból, bár ennek megoszlása elég egyenetlen. Máltán például nincsenek helyi adók, míg egy svéd önkormányzat bevételeinek 61%-a származik ebből a forrásból. A 4. ábra a helyi adók jelentőségét mutatja meg az egyes uniós országokban a GDP-hez viszonyítva. (Dexia, 2012)
207
4. ábra: A helyi adóbevételek nagyága a GDP %-ában az uniós országokban
Forrás: Dexia, 2012 Nem jelentősek a helyi adók Írországban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában. Görögországban, Bulgáriában és Romániában. A másik végletbe tartozik Finnország, Franciaország, Lettország, Ausztria, Németország, Spanyolország é Svédország. A legelterjedtebb és legrégebb óta használt helyi adó az ingatlanadó. Ezen kívül a helyi adók közül gyakori még az uniós országokban az iparűzési adó és a helyi jövedelemadó. Adóztatják még ezen kívül direkt és indirekt módon az ingatlan vásárlás, az ajándékozást és öröklést, a szemetet, az energiát, a gépjárműveket stb. Nagyjából 20 országban jellemző az újraelosztott központi adók jelenléte az önkormányzatok bevételei között. Ilyenek a háztartások jövedelemadója, a vállalkozások adói vagy az áfa. Ezek az adók a föderális berendezkedésű országokban és a kelet- és közép-európai államokban elterjedtek. (Dexia, 2012) A legtöbb országban a helyi adóbevételek növekedésének lehetünk tanúi, ez alól csak néhány ország (Finnország, Portugália, Magyarország, Szlovénia, az Egye4sült Királyság, Románia, Litvánia és Románia) a kivétel. A növekedésnek egyrészt az az oka, hogy olyan országokban pl., mint Németország a válság után megindult a gazdasági növekedés. Másrész számos ország hozott ilyen célú intézkedéseket: adókulcsok emelése, adóbázisok kiterjesztése, új helyi adók bevezetése (pl. második ingatlan, az energia vagy a turizmus megadóztatása), a helyi kormányzat adókivetési hatáskörének megnövelése vagy akár a központilag beszedett adók nagyobb hányadának visszaosztása a kormányzat alsóbb szintjeire. A fent említett kivételek esetében ellentétes folyamatoknak lehetünk tanúi. (Dexia, 2012)
Összegzés A Magyarországon 2013-ba bevezetett feladatfinanszírozási rendszer jelentős változásokat hozott mind az önkormányzatok feladatköre, mind pedig feladataik finanszírozása tekintetében. A települési szintű költségvetésekben egyre nagyobb szerepet kaptak az elérhető saját bevételek és azokon belül is kiemelten a helyi
208
adók, amelynek hatására mind a bevezetett helyi adónemek száma, mind pedig azok mértéke számos esetben megnövekedett. A helyi adókról szóló törvény a „klasszikus” helyi adók kapcsán azzal a céllal nem tette kötelezővé az egyes adónemek alkalmazását, hogy a településeknek mozgásteret biztosítson ezzel, annak érdekében, hogy a települések sajátosságaihoz igazodó helyi adórendszert alakíthasson ki a képviselőtestület. Így az évek során adóverseny alakulhatott ki a települések önkormányzatai között, így pl. a helyi iparűzési adó mértéke fontos telepítési tényezővé lépett elő egy vállalkozás alapítása vagy székhelyváltoztatása kapcsán. A települési adó a helyi adókhoz képest még nagyobb mozgásteret enged az önkormányzatok számára, bár a megfelelő adótárgy megtalálása némi kreativitást is igényel a képviselőtestületek részéről. Véleményünk szerint bevezetésének lehetősége még inkább a helyi sajátosságokhoz való igazodást segíti elő, tehát a településeknek érdemes ezzel élni, de nem visszaélni. Támogathatnak ezek révén olyan célokat, amelyekre korábban nem jutott forrás, de a település polgárai számára fontosak, vagy megnehezíthetnek/ meggátolhatnak olyan tevékenységeket, amelyek a település szempontjából nem kedvezőek. A települési adó bevezetése közösségépítő funkciót is hordozhat magában, da akár a helyi iparűzési adóhoz hasonló adóversenyt is generálhat a későbbiekben. Véleményük szerint a települési adó a korábbiakhoz képest még nagyobb különbségeket generálhat az önkormányzatok finanszírozási szerkezetében. A képviselőtestületek leleményességén is múlik, hogy mely adótárgyak és milyen mértékű megadóztatása révén fognak tudni további saját bevételekhez jutni. Egy jól kitalált adótárgy jelentős többletbevételeket generálhat rövidtávon, de akár az adót megfizető is költözésre sarkallhatja. Ezért alaposan át kell gondolniuk az önkormányzatoknak, hogy milyen adótárgyakra és mekkora mértékű adót kívánnak kivetni.
Felhasznált irodalom Apaj község Önkormányzata Képviselő-testületének 15/2014 (XI.28.) rendelete a gépjárműadó törvény hatálya alá nem tartozó Egyéb Járműadóról Dexia Credit Local (2012): Subnational Public Finance in the European Union Egyek Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének 35/2014 (XI.27.) önkormányzati rendelete a települési adóról Helyi adók 2015: hol, mennyi? In: Adó/online. Elérhető: http://ado.hu/rovatok/ado/helyi-adok-2015-holmennyi (letöltés ideje 2015. 08.31.) Kivárók fóruma In: HVG Heti Világgazdaság 2015 (16.) p. 16. Magyar Államkincstár: Tájékoztatás a bevezetett https://hakka.allamkincstar.gov.hu/ (letöltés ideje 2015. 08.31.)
helyi
adók
szabályairól.
Elérhető:
Sztanó Imréné – Kis Tünde (2013): Adózás, társadalombiztosítás, támogatás. Digitális Tankönyvtár (http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop412A/0007_d6_1100_1101_1103_adozas_tb_scorm/adatok.ht ml) Zalaapáti Község Önkormányzata Képviselő-testülete 13/2014 (XII.1.) önkormányzati rendelete a helyi adókról szóló 17/2013/XII.22./ önkormányzati rendelet módosításáról Zsombó Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének a magas építmények települési adójáról szóló 19/2014 (XII.1.) rendelete 353/2011. kormányrendelet az adósságot keletkeztető ügyletekhez történő hozzájárulás részletes szabályairól 1990. évi C. törvény a helyi adókról
209
