A tejmirigy bimbójáról

XVII. É V K © f e ^ - l f *

w :

X I X . - X X . SZ.

-

1921. X .

AZ ÁLLAT- ES N Ö V É N Y K E R T IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL -

KIADJA: B U D A P E S T

SZERKESZTI:

FŐVÁROS

ÁLLAT-

E l ő f i z e t é s i á r a e g y é v r e 120 k o r o n a , f é l é v r e 6 0 k o r o n a .

A tejmirigy bimbójáról. Négy képpel.

Az emlős állatok (mammalia) egyik jellemző, sajátos szerve a tejmirigy, amelytől ezek az állatok nevüket is nyerték. A tejmirigy tulajdonképen módosult bőrmirigy, mely a legalacsonyabbrendű emlősöknél, a csőrös emlősöknél nem is különül el a bőrben, hanem a has bőrén végig eloszlik. A magasabbrendű emlős állatokon azonban a tejmirigy a bőr alatt egyes testtájakon elhatárolódik. A tejmirigy helyére, kiter­ jedésére és számára az életmód, a táplálék felvéte­ lének módja, az állat testtartása nyugalomban és mozgás közben, a mellkas alakja, az ivadékok száma, a tejmirigy hozzáférhetősége a mérvadó. Olyan emlős állatokon, melyek egyszerre sok ivadékot hoznak a világra, a hónaljtól a lágyéktájig terjedőleg két pár­ huzamos sorban számos tejmirigyet találunk, így pl. a sertésen 4—8 pár tejmirigyet, míg a tehénnél, mely egy, legfeljebb két borjút ellik egyszerre, csak két pár tejmirigyet. A tejmirigyek számára utal rendszerint a bimbók száma is. Ennek ellenére még a legújabb ideig is a tehén tej mirigyén, a tőgyön csak két felet, nem pedig a bimbók s z á m á n a k megfelelően négy negyedet különböztetnek meg, mert, a bimbóktól el­ tekintve, kívülről egyébként c s a k a két tőgyfél különül el szemmel láthatóan a bőr egy sekély behúzódása által, de a bőr leválasztása után is a tőgyfél állo­ mánya egy tömegnek látszik. H a azonban színes oldatot fecskendezünk be a tőgy egyik bimbócsator­ náján keresztül, akkor ez az oldat csupán egy tőgynegyedben oszlik el, míg a másik tőgynegyed állo­ mánya festetlen marad, amiről a metszéslapon

•

•

ÉS

R A I T S I T S EMIL

NÖVÉNYKERTJE

Megjelen

m i n d e n h ó 1- é s 15-én

könnyen meggyőződést szerezhetünk. Még meggyő­ zőbb bizonyítékot nyújtanak a korróziós készítmé­ nyek, amelyek úgy készülnek, hogy színes celloidinoldatot fecskendezünk be a tőgybimbó csatornáján át és pedig mindegyiken más-más színűt, majd a celloidin megmerevedése után a tőgy állományát só­ savval leedzük, mire a visszamaradó színes celloidinváz az egyes tőgynegyedek teljes elhatároltságát tünteti fel. A bimbók tehát a tejmirigyek 'számára utalnak. A tehenek tőgyén azonban igen gyakran feles számú bimbókat is találni, így Henneberg a simmenthali tehenek 52'4%-ánál, a vogelbergi tehenek 36'8°/o-ánál talált feles számú tőgybimbókat (hyperthelia-{). Ezt a jelenséget régebben csupán a „természet játékának" (lusus naturae) tekintették, később azonban fejlődés­ tani magyarázatát iparkodtak adni, némelyek visszaütésnek, atavistikus jelenségnek minősítik, míg ismét mások valóságos kóros képződményt látnak bennük, mely külső ingerekre, h a s a d á s útján jön létre. Fejlődés­ tani alapon megállapítható, hogy a feles számú bimbók fejlődése a tejmirigy fejlődésének korábbi szakában a tejvonalon, illetve a tejlécen elkülönülő tejdombok további fejlődésével áll összefüggésben; erre utal elhelyeződésük is. A magasabbrendű emlős állatok tejmirigye egy­ formán, ugyanolyan módon fejlődik,* bimbóik is homológ képletek. Ezzel a régi és most ismét fel­ újított felfogással szemben, melyet Rein, Curtis,

Tourneux, Profé és Schwalbe vizsgálatai erősítettek meg, némelyek ma is Huss és Gegenbaur nézetét vallják (a legtöbb zoológiai kézi és tankönyberi is * L. Zimmermann,

Fejlődéstan, B u d a p e s t 1917.

így olvasható), melynek később különösen Klaatsch kelt védelmére és melynek hosszú ideig Bonnet is híve volt, míg ma az előbb jelzett felfogás mellett foglal állást. Huss Gegenbaw ajánlatára tanulmá­ nyozta az ember és a szarvasmarha tejmirigyén a bimbó fejlődését és az addig uralkodott nézettel ellenkező eredményre jutott, hogy az ember emlőjének bimbója és a szarvasmarha tőgyének bimbója nem homológ, hanem teljesen eltérő, nem egyenlő értékű kép­ ződmény. Hasonlóké­ pen a szarvasmarha tőgyében található tejcysterna is Huss szerint megkülönböztetendő az emberi tejsinustól. A tejmirigy fejlődé­ sének kezdetén a tej­ mirigy telepe az embe­ ren ésa szarvasmarhán teljesen hasonló : a két végtagpár kezdeménye között ívelt vonal alak­ jában hámsarjadék ke­ 1. kép. Tejléc (Schultze 0 . nyomán). letkezik, a tejléc (1. az 1. képen), melyen azután a hámsejtek helyenként való szaporodása által a későbbi bimbók számának megfelelő tejdombok vagy primitiü papillák különülnek el, közöttük pedig a tejléc eltűnik. A hámsarjadék befelé nő (1. a 2. képen), az eddig lapos felületének közepén gödörszerűen bemélyed, ezt a részletet Gegenbaur és Huss mirigy mezőnek nevezik. Ebből nőnek a hámsarjadékok az irharétegbe, míg körülötte a mesoderma sáncszerűen (bőrsánc) felhalmozódik. A fejlődésnek ez a szaka Gegenbaur és Huss szerint valamennyi emlős állat korábbi fejlettségi szakában megvan és a csőrös emlős állatoknál továbbra is állan­ dóan megmarad. Ezen állatoknál a tejmirigy a •

\

középhasi tájékon található mirigymezőt tüntet fel, szemölcsképződést, a bimbóhoz hasonló képletet azonban nem találunk; a tejmirigy kivezető csövei a mirigymezőben nyílnak egymástól elkülönítetten. A bimbóhoz hasonló szemölcsöt még a tejelő csőrös emlős tejmirigyén sem találni, másfelől pedig a csőrös emlős fiókák száján sem lehet olyan berendezést megkülönböztetni, mely a mirigymezőnek vagy ennek egy részének megfogására vagy körülfogására alkal­ mas lenne, úgy hogy ezeknél az emlős állatoknál a magzatok nem szopják anyjukat, hanem csupán lenyalják a mirigyek váladékát. A magasabbrendű emlős állatoknál evvel szem­ ben a tejmirigy továbbfejlődése során bimbók is keletkeznek, melyek az egyes állatfajok szerint különb­ ségeket tüntetnek fel. Az egyik típusnál ugyanis, melyet az emberen, majmokon, félmajmokon, hús­ evőkön, foghíjasokon, rágcsálókon stb. lehet meg­ különböztetni, Gegenbaur szerint másodlagos bimbók vagy Wiedersheim szerint valódi bimbók fejlődnek, míg a másik tipus, Gegen­ baur elsőleges bimbói vagy Wiedersheim álbimbói, a kérődzőkön, egypatásokon, sertésen, cetféléken stb. állapítható meg. Egyes más 2. kép. Tejdomb harántmetszete emlősöknél átmeneti típu­ (Profé 0. nyomán). sok is találhatók. A jelzett szerzők szerint a valódi vagy valóságos bimbó a mirigymező (a) kifelé fordulása, kúpalakú kidomborodása által keletkezik (1. a 3. A képen), miközben a bőrsánc háttérbe szorul, a bimbó fejlő­ désében alig vesz részt, alárendelt jelentőséggel bír. Evvel szemben az álbimbó az idézett szerzők szerint a bőrsánc (1. a 3. B ábrán b) sarjadzása következ­ tében áll elő, az előre növekedő bőr egy aránylag tág csatornát, a bimbócsatornát (c) fogja körül, mely­ nek bunkószerűen kitágult végébe, a tejcysternába (d) a tejutak nyílnak. Rein és Tourneux vizsgálatai a Gegenbaur-féle nézettel szemben megállapították, hogy a tehén tőgyé-. Itt éljek, itt haljak, Itt oszoljak ködbe, Itten temessenek Szent hazai földbe . . .

Elmegyek... Elmegyek, elmegyek !... — De hová mehetnék ? Hisz bárhova mennék. Boldogtalan lennék! . .. Hiába tennének Dús Krőzussá engem. Lethe vizétől se Lehetne felednem . , . E földön születtem, Bölcsőm itten ringott. Itt örültem s vívtam Sokszor kemény harcot.

Ide járjak vissza Titkos szellemszárnyon, Itt legyek a földben, Napfényben, virágon . . 1921.

KISS

[HISZEK LQf ISTENBEN-HISZEK EQ/HAZ'ABANÓ »HISZEK EGY ISTENI .ÖRpK IGAZSÁGBAN*? SjHISZEK MAGYARORSZÁG. FELTÁMADÁSÁBAN ~VAMELN

Itt ringott fülembe A bús magyar nóta, Mit a magyar föld sír Már ezerét) óta . . . Itt csókolt Itt nőttem, Az itteni Levegőből

DEZSŐ

az

anyám, szerettem, földből. lettem . . . IlDöweT.

nek bimbócsatornája és az emberi emlő kivezető csövei homológ képződmények. Klaatsch ezt megcáfolni igyekezett, de újabban Burckhardt, Profé és Schwalbe vizsgálatai szintén a Rein-Tourneux-fé\e, annak idején Haeckel, Kölliker, Langer és mások által is hangoz­ tatott felfogás helyességét bizonyítják. A tehén tőgyének bimbója (Wiedersheim szerint „álbimbó") ugyanis úgy fejlődik, hogy a tejdombot, vagy más néven primitív papillát, alkotó hámsejtek az irharéteg felé a mélybe növekednek, szaporodnak, mi által az eleinte kidomborodó tejdomb vagy papilla lelapul, az irharétegbe húzódik, az ú. n. tejponttá lesz; a lelapult és kiszélesedett tejpont szélén a bőr, ille­ tőleg a mesoderma sáncszerűen emelkedik fel, ez a bőr sánc később hosszabbra megnyúlik és ez alkotja a tejmirigy bimbóját (1. a 3. B' képen). A bimbó fejlő­ désével kapcsolatosan a tejdomb fenekéről szarvas­ marhában egy, sertésben két, a húsevőkben több tömött hámsarjadék, primaer hámcsap fejlődik és nő a mélybe (1. a 3. B' képen), amint egy bizonyos hosszúságot elért, vége bunkószerűen megduzzad és lassankint kis űr jelentkezik benne; ebből a hámsarjadékból fejlődik a tejmirigy fő kivezető csöve: , a bimbócsatorna, bunkószerűen megduzzadt végéből pedig a tejöböl vagy -cysterna alakul ki (1. a 3. B ' képen d). A tehén tőgyének bimbócsatornája tehát így egyenlő értékű a sertés és a húsevők tejmirigyének bimbócsatornájával, épen úgy, mint az ember emlőjén található kivezető csövekkel is (1. a 3. képen). A tejöböl vagy -cysternából később több másod­ lagos hámsarjadék, hámcsap veszi eredetét oldal­ bimbók alakjában, melyekből később a tejutak fej­ lődnek (1. a 3. képen). A tejmirigy fejlődésének menete tehát a követ­ kező : tejvonal - tejléc - tejdombok - tejpontok, körülöttük bőrsánc, melyből a bimbó fejlődik, fenekük­ ből primaer hámcsap (későbbi bimbócsatorna) indul ki, ennek bunkószerűen duzzadt végéből tejsinus vagy -cysterna lesz, honnan másodlagos hámcsapok, a későbbi tejutak az alveolusokkal indulnak ki. A maga­ sabbrendű emlős állatok tejmirigye egyformán, ugyan­ olyan módon fejlődik, bimbóik is homológ képletek.

A tej mirigy bimbóját borító bőr nagyjában ugyan­ olyan szerkezetet mutat, mint egyebütt a köztakaró, csakhogy ráncosabb, festékszemecskéket (a tőgyön) és szőröketnem foglal magában, legfeljebb tövében találni kevés, finom, puha szőröcskéket. A bimbót borító bőr­ ben izzadság- és faggyúmirigyeket is csak a szőrökkel A

B

A'

B'

3. kép. A tejmirigy bimbójának fejlődése Gegenbaur—Wiedersheim szerint (A, B) és Rein—Tourneux szerint (A\ B',). A, A' valódi vagy másodlagos bimbó (pl. hús­ evőn), B, B' álbimbó vagy elsőleges bimbó (pl. tehén); a mirigymező, b bőrsónc, c bimbócsatorna, d tejcysterna.

szomszédos helyeken találni. A bimbó hegyén a bőr betüremkedik a bimbócsatornába, hol hosszant haladó redőket alkot és egészen a tejöbölig húzódik fel. A tehén tőgyén minden bimbó csak egy bimbó­ csatornát foglal magában, a ló tejmirigyén mindkét bimbó két-két csatornával bír, a sertés tejmirigyének bimbói hol egy, hol két csatornát tüntetnek fel, míg az ember emlőbimbóin és a húsevők (kutya, macska, stb.) tejmirigyének bimbóin számos bimbócsatorna nyílik. A bimbócsatornák fölfelé a tejmirigy irányá­ ban többnyire kitágulnak és ilyen módon mennek át Az ibolya kedves s z e r é n y s é g é v e l , a b á r á n y az á r t a t l a n s á g á v a l

Éva.

áldozott. A csillagok s z e n d e fényüket sugározták a z élet t a v á r a . A hold

Irta : Lázár

István.

á b r á n d o t vegyített bele. Az örökzöld meg reménységet. A pulyka mérget. A liliom szűziességet . . .

— T e r e m t e n i a k a r o k valakit, lévő

mérhetetlen ürt lényével

lajstroma.

hogy a köztem é s a köztetek

áthidalja.

Ő lesz a T e r e m t é s élő

Ki-ki adjon egy keveset a z ő tulajdonságaiból,

hogy

a legtökéletesebb lényt m e g t e r e m t h e s s e m . . . E s az Ur á l m o t

bocsájtott

kivett egy d a r a b o t a szívéből.

Ádámra, Beledobta

bordái

nyúlt s

a P a r a d i c s o m égszínű

A z élet tava sisteregni kezdett. Jöttek a teremtett lények és A gerle adott a s z e r e l m é b ő l .

a sötétségéből é s a h a r m a t á b ó l adott. A h a j n a l

É s a p a t a k az ő é d e s , c s a c s k a

c s o b o g á s á v a l áldozott

a legtökéletesebb lénynek. V e r s e n y r e kelt a Nap é s az Orkán. A Nap a l e g b ű b á j o s a b b

közé

t a v á b a , melyben lágy s u s o g á s s a l ringott az élet vize. e n g e d e l m e s k e d t e k az Ur p a r a n c s á n a k .

Az éjszaka a pírjából.

mosolyát,

az

Orkán

a

legnagyobb

fájdalmát

adta

— Mit a d s z V u l k á n ? — A hevemet . . . Egy s z é l ö r v é n y b e n a S á t á n is a tó partjára

lebbent.

— Mit adsz, S á t á n ?

A tigris a k e g y e t l e n s é g é b ő l .

— A m i m van . . .

A hangya a szorgalmából.

S az élet t a v á b a csurgatta az ürömnél k e s e r ű b b

A róka a r a v a s z s á g á b ó l . A pacsirta a Az őzike a

hangjából. félénkségéből.

A kígyó a z á l n o k s á g á b ó l . A nád

a gyöngeségéből.

A rózsa pedig az

illatóból.

születési

ajándékul.

féltékeny­

séget ! A tó megtelt a teremtett

világ

a j á n d é k a i v a l s a z Ür s z a v a

elhangzott: — Legyen 1 É s a tó vizéből kiemelkedett egy c s o d á s s z o b o r . . . Ami szépség é s báj van a T e r e m t é s b e n , az mind rajta volt.

a tejcysternába, hova a tejmirigy állományából jövő tejutak, kivezető csövek vezetnek.* Említést érdemel, hogy a szarvasmarha tejmiri­ gyének bimbójában a bimbócsatornának a tejcysternából való kiindulása helyén 5—8 ráncból álló rozetta emelkedik ki és határolja el a bimbócsatornát a cysternától; ezen átmenet lehet tölcsérszerű (1. a 4. képen a) vagy pedig inkább a harang belső felüle-

Az ismertetett fejlődéstani és Összehasonlító ana­ tómiai adatok nemcsak természettudományos néző­ pontból érdekesek, hanem gyakorlati jelentőségük is van, így a bimbók szerkezete, alakulása szopós állatok mesterséges táplálásánál, a fejési eljárásoknál stb. bizonyára figyelembe veendő. Dr.

Zimmermann

Ágoston. /

/

Hazai kis e m l ő s e i n k r ő l . ^ ^ ^ ^ ^ T ^ ^ írta : Vctsudri Miklós, A Földön

r

1

a

tének alakjához, homorulatához hasonló (1. a 4. képen b); az átmenet ezen alakulásának gyakorlati jelentősége van a szopásnál és a fejesnél, ugyanis a tej hydrostatikai nyomása függélyesen hat a tej­ medence falára, ezt a nyomás a szopás és a fejés alkalmával a tejmedencének a bimbóban foglalt alapi részének összenyomatása még fokozza és így tartalma, a tej, a bimbócsatornába szoríttatik, ami könnyebben történik, ha a tejmedencének a bimbó­ csatornába való átmenete tölcsérszerű, míg ha harang­ alakú, alsó fala inkább vízszintes, az erre függélye­ sen gyakorolt nyomás kevésbé képes megnyitni a bimbócsatorna felső nyílását. A bimbócsatornát egyéb­ ként nyálkahártyájának redőin kívül falának vérerei (vénái) zárják el megtelődésük által (haemostatikai berendezés ** és ezen vérereknek reflexes úton való kiürülésével nyílik meg a bimbócsatorna. * B ő v e b b e n 1. Zimmermann, Háziállatok anatómiája, Buda­ pest, 1920. és Zimmermann, A tejmirigy ö s s z e h a s o n l í t ó a n a t ó m i á j a (17 képpel), B u d a p e s t 1 9 1 1 . ** L . Zimmermann, A tőgybimbó szerkezete és a fejés m e c h a ­ nizmusa. T e r m é s z e t t u d o m á n y i Közlöny, 1918. J a n u ó r i u s . De fenséges t ö k é l e t e s s é g é b e n mozdulatlanul állott, mert még nem volt lelke. Az Ur r á l e h e l t ; m o n d a : „Nem j ó a z e m b e r n e k egyedül l e n n i ; szerzek nékie segítőt, mely m i n d e n k o r ő előtte legyen 1" S z a v a , mint egy m i n d e n e k e t betöltő zsoltár, hangzott el a v é g t e l e n s é g b e n . A fehér szobor mélyet sóhajtott, mosolygott, megmozdult s az élet vizéből kilépett a partra. T e s t e hó. A r c a hajnalpír. S z e m e csillagfény. H a j a é j s z a k a . Virágok fakadtak a n y o m ó b a n , a h o g y Á d á m h o z lépett.

időtlen a P a r a d i c s o m ­

. . . Mentek, mentek. Nagy folyóhoz értek. belenézett a c s e n d e s v í z b e . — Mi az odalent, ó Á d á m ? — Kagyló. — Hm . . . ezt n e m ismerem . . . Kicsi k e z é b e vette. — Ne b á n t s d !

emlősfajok

száma

'0'-p-+^y* *7* ~ '^T y

j e l e n l e g mintegy

7 0 0 0 és e b b ő l körülbelül 8 0 faj él M a g y a r o r s z á g o n — állítólag. Állítólag, m o n d o m , mert még távolról s e m ismerjük kellő pontos­ sággal

hazánk

emlősállat-világát.

áthatolhatatlan

Nemcsak

a

hegyvidékek

rengetegei, de alföldjeink faunája is nagyon sok,

eddig ismeretlen j e l e n s é g e t rejteget. Pedig mindenképen é r d e k e s

b

4. kép. A tejmedence aj tölcsérszerű, b) harangalakú vége.

Szent ő s a p á n k letérdelt előtte : • — Ki vagy ? Szent ősanyánk édesen nevetett: — Éva . . . Megfogták e g y m á s kezét é s j á r t á k kertet nagy b o l d o g s á g b a n .

élő ismert

fi^i^C

Orménd.

Lehajolt E v a é s

állatcsoport

az

emlősöké.

Sokféle

vonatkozásban

a miénkkel ; mezőgazdaságunknak

van

életük

s z á m o s j ó b a r á t j a és e l l e n s é g e

v a n s o r a i k b a n . J ó l meg kell ismernünk őket. hogy é r d e m l e g e s e n e l b í r á l h a s s u k j e l e n t ő s é g ü k e t . A z o n b a n igen n e h é z a megfigyelésük és

gyűjtésük,

legkevesebb

különösen ember

állatcsoportnak

az

apróbb

foglalkozik

inkább

vannak

fajoké.

Sajnos,

a

lehető

szakszerűen

velük.

A

többi

gyűjtői

és

búvárai, a rovarok

minden osztálya figyelemben részesül a h i v a t á s o s é s p a s s z i o n á t u s gyűjtők

r é s z é r ő l ; a g e r i n c e s e k közül

mindenesetre a

madarak

keltik fel a l e g n a g y o b b érdeklődést mindenütt ( m á s n e m z e t e k n é l i s ) ; sokkal

kisebb

mértékben

kutatják

a

hüllőket,

kétéltűeket

és

h a l a k a t . H a n e m az e m l ő s ö k és különösen a kis e m l ő s ö k ! E z e k igazán m o s t o h a Hányan

bánásmódban

törődnek

azzal,

hogy

részesülnek, milyen

különösen

egérfajok,

c i c k á n y f é l é k stb. é l n e k h a z á n k b a n ? A külföldön

nálunk.

patkányok,

mégis m á s o k

a viszonyok, n o h a ott is sok a tennivaló. Hogy c s a k egy említsek, az ausztriai

Gastein-fürdő

vidékéről

nemrég

példát

írtak le

két új denevérfajt a „Zoologischer Anzeiger" c í m ű folyóiratban. Hogy

pedig

bizonyítja,

nálunk hogy

Déloroszországból néhány

pocok-

mennyi a

kutatásra

K o l o z s v á r vidékéről és

ismert

S u s Attilát

cickányfélét

pedig

méltó, e g y e b e k

közt

új vaddisznófajt, a c s a k írta le egy szintén

angol

búvár;

részben

angol.

Éva szeme megsötétedett: — Ügy érzem, hogy a kagyló tartozik n e k e m ! P e r s z e , a szegény kagyló nem ment el akkor a z élet t a v á h o z ; nem volt m á s e g y e b e , c s a k a gyöngye s azt nem a k a r t a o d a a d n i . . . Elvette É v a e r ő s z a k k a l . T o v á b b mentek. Zöld e r d ő b e értek. S z é p színes m a d a r a k röpködtek a z ágon. — Hogy-hogy n i n c s n e k e m olyan szép tollam ? Ugy, hogy a szegény m a d a r a k n a k sem volt m á s egyebük, c s a k a tollúk és s a j n á l t á k a k k o r o d a a d n i . Most elvette É v a e r ő s z a k k a l s h a j á b a tűzdelte ékességül. — M e g h a r a g s z i k a z Ür 1 — Miért ? Hisz minden a z e n y é m . . . még te is ! — Én igen . . . — rebegte Á d á m . Mentek, mentek, mendegéltek. — Mit csinálsz, te s e l y e m h e r n y ó ? — S e l y m e t eresztek . . . É v a nézte a gubót, aztán elvette s z e g é n y hernyócskótól a selymet é s m a g á r a c s a v a r t a . — M e g h a r a g s z i k a z Ür 1 — Miért ? Hisz minden a z e n y é m . . . még te is ! — Én igen . . . — rebegte Á d á m . Fölmentek a havasokra. Találkoztak a marmotával.

a

y

i

részben francia

zoológusok

ismertettek

meg

Magyarországból.

a síkon lehet reá számítani.

Az erdei egér

ellenben

csaknem

A sajátunkat e l s ő s o r b a n a mi kötelességünk megismerni és meg­

mindenütt honos és a l e g r a g a d o z ó b b hajlamú egerünk ; a mester­

ismertetni. Ez a l k a l o m m a l e m l ő s e i n k apróbbtermetű

séges

kívánok foglalkozni, fősúlyt fektetve előfordulási

képviselőivel

körülményeikre.

F a j - és e g y e d s z á m r a n,ézve is legtöbb a rágcsáló Glires).

(Rodentía,

Ha sok közülök igen nagy kárt is tesz a g a b o n a n e m ű e k -

ben és erdőkulturában, szerepük

van,

mégis a természet

háztartásában

nagy

mert sok ragadozó e m l ő s é s m a d á r mindennapi

táplálékául szolgálnak.

A v a d é s z c s a k örülhet, ha sok a z egér

és pocok, mert akkor van bőven mit enniök a főképen

szükség

fészekodvak

szorgalmas

látogatója és bennük lakósát is

felüti. L e g n a g y o b b hazai egérfajunk. A mezei egér állandó bélyege a hátgerinc mentén végighúzódó fekete sáv, mely Blasius a színeltéréseknél, pl. a sárgás (flavistikus) Cerva

Frigyes

szerint

példányoknál is megvan ;

b e m o n d á s a szerint a z egészen fehér(d/b/no) példány

h á t á n is megvolt. A törpe-egér előfordulási helyéül leggyakrabban a n á d a s o k a t és réteket emlegetik. T a p a s z t a l á s b ó l mondhatom, hogy vetésekben,

különösen z a b - de rozs- é s b ú z a v e t é s e k b e n is elég

esetén káros m e n y é t e k n e k és görényeknek, v é r c s é k n e k és ölyvek­

gyakori „fészkelő". A legművésziesebb fészket készíti v a l a m e n n y i

nek. Kezdjük az egerekkel. H a z á n k b a n négy igazi egérfaj

e m l ő s k ö z ü l ; fűszálakból készített

él:

a

házi,

és erdei,

erdei,

mezei

kevésbé

A h á z i egeret

és

förpe-ege'r.

(Mus)

Leggyakoribb a házi

gyakori a törpe- é s legritkább a mezei egér. (Mus musculus

tulajdonképen

a

gömbölyű

fészkét

Va—1 m.

m a g a s b a n helyezi el a növényekre ; néha kukoricaszáron is találni. Az erdei egér erősen kiüldözi a k o r á b b i lakóhelyéről a házi

L.) mindenki ismeri, de kevesen

egeret. Itt b e k a p c s o l o m a l e g é r d e k e s e b b j e l e n s é g tárgyalását az

gözü-egérnek

európai

tudják,

hogy

Petényi)

— melyet Petényi, n é h a i nagy e m l ő s - és m a d á r b ú v á r u n k

(Mus

spicilegus

emlősállatok

történetéből:

a

házi

és

vándorpatkány

küzdelmét. Tudjuk, hogy h a z á n k b a n is j e l e n l e g a

fedezett fel — a domestikólódott a l a k j a . B i z o n y á r a sokan láttak

(Epimys

a s z a b a d b a n , m e z ő k ö n stb. szürke „házi" egeret, ez a gözü-egér.

gyakori, hogy m é r házi patkány név alatt ezt értik. Hogy mikor

Hegyes arcorra, a testnél j ó v a l rövidebb farka és kissé rozsdás

került

színezete megkülönböztetik a házi egértől, melynek farka

fankönyvekbe is beleévődött

belül a test h o s s z á v a l egyenlő. Fényes

Dezső

körül­

dr. vizsgálódásai

norvegicus Európába,

bevándorlási

Erxl.

=

bizonyosan

Mus

vándorpatkány

decumanus

nem a

elmélet. A z o n b a n

Pali.)

annyira

tudjuk. Még a középiskolai

Pallastól

1727-re

megállapított

n é h á n y történelmi tanúság azt

szerint a gözü-egér m i n d e n ü n n e n kiszorította a valódi házi egeret.

bizonyítja, hogy már régen azelőtt is európai állat volt. Például

Az ország különböző részeiből kapott egerek mind gözü-egérnek

G e s n e r (1550 táján) é s Johnston

bizonyultak. É s sajátságos, Németországban is h a s o n l ó k é p e n

patkányábra

a dolog, n o h a a németek a mi gözü-egerünket

nehezen

áll

tudják

a

van,

„melyek

vándorpatkányra

(1650 körül) m u n k á i b a n két j ó meglehetős

vonatkoztathatók."

bizonyossággal (Brehms

csak

„Tierleben".

elválasztani, mint fajt, a házi egértől, mégis a berlini állatkertben

IV. kiadás). Az ö s s z e s n e v e z e t e s e b b

1919-ben

központja India, itt él egy egész sereg faj, t ö b b e k között a házi

„Wildmaus"

néven

állították ki. K ü l ö n b e n

erdei egér is nagymértékben szorítja

n á l u k az

vissza a házi egeret,

amit

nálunk még n e m hallottam, mert előbbi i n k á b b c s a k téli vendég a h á z a k b a n , aminthogy télen minden m á s apró e m l ő s is szívesen behúzódik az emberi (Apodemus

lakások

syluaticus

L.)

k ö z e l é b e . A h á z i és erdei

igen nagy fülkagylói révén jól meg­

különböztethető a kis fülkagylójú mezei és törpe-egértől a mezőn,

(Micromys

minutus

(Micromys Pali).

úgy a mezei egér erdőszélen

agrárius

figyelnék,

számos

helyről

Pali.)

Amint az erdei egér is előfordul. Ez utóbbi

h a z á n k n a k c s a k n é h á n y pontjáról ismeretes, pedig biztos, ha jobban

egér

előkerülne.

hogy

Különösen

— Mit c s i n á l s z , te kis m a r m o t a ? — Eleséget gyűjtök. — Mi van rajtad, kis m a r m o t a ? — Kis b u n d á c s k a , j ó b u n d á c s k a . . . — Minek neked, kis m a r m o t a ? — Hideg van itt s fázom . . . — Én is fázom . . . — mondta É v a és megfogta a marmotót, hogy a bundát lehúzza róla. — Miért bántod ? — Szégyenlem magam . . . — Miért szégyenled magad ? — Meztelen vagyok . . . Sirt a marmota, nagyon sírt. — Megharagszik a z Ur 1 — M i é r t ? Hisz minden a z e n y é m . . . még te is ! — Én igen . . . — rebegte Á d á m . Elvették a szegény m a r m o t a bundáját is. É v a betakarta a tomporát vele . . . B e j á r t á k az egész É d e n t ; szent ő s a n y á n k mindent elszedett azoktól a z állatoktól, melyek akkor nem adtak neki semmit, mert nem volt egyebük, mint amit megtartottak . . . Elvette a kősziklák aranyát és ónixát is, noha a r a n y és ónix nélkül olyan a kőszikla, mint az e m b e r a lelke nélkül.

patkány i s f E p i m y s rattusL.

patkányok fő előfordulási

= Mus rattus

L.). A legújabb vélemény

szerint a házi patkány már a történelemelőtti korban is élt Európá­ ban, mert a nyugatnémetországi cölöpépítmények és a diluvialis pusztaság (Steppe) koréból ismeretesek m a r a d v á n y a i ;

Cornalia

pedig L o m b a r d i a praehistorikus állatjaként írta le. Már most tény az, hogy a vándorpatkány mindenütt túlnyomó

s z á m b a n él. Ez

a faj kitűnően otthon érzi magát a legváltozatosabb körülmények között i s ; az istállókban óceáni

szigeteken

is.

épúgy,

Főképen

mint a vizek

partján,

a

hajók

tengerjáró

mindenüvé. A házi patkánynál nagyobb és e r ő s e b b .

még az szállítják (Folyt, köv.)

Fölékesítette magét, a sok elvett szépséget mind m a g á r a rakta. N a g y c i c o m á s a n sétált a P a r a d i c s o m k e r t b e n s hát egyszer c s a k előtte állt egy gyönyörű szép, fekete fiú. — Ki v a g y ? — kérdezte e l á m u l v a . — Csók úrfi . . . A S á t á n volt. S z e b b n e k és e r ő s e b b n e k tűnt föl É v a s z e m é b e n , mint Á d á m . Megtetszett neki és rámosolygott. — Hol van Á d á m ? — — — T— —

Elment az Euphrátes partjára. Minek? Szolgát fogad . . . Kit fogad föl ? Négy l á b a van, nagy esze van . . . A h á 1 A kutya . . .

Leültek egy terebélyes a l m a f a alá és kedvesen beszélgettek, aztán megcsókolták egymást. É d e s volt a fekete fiú c s ó k j a . S o k k a l é d e s e b b , mint Á d á m é . É s É v a hűtlen lett az urához. De vájjon tehetett-e róla ? T e r e m t é s e napján a kutya sem volt az élet vizénél, hogy szegénykének egy picurkát adhatott volna a hűségéből . . .

A nap a h á t a m mögött száll l e j e b b - l e j e b b , a r c c a l keletnek volnék, h a á l l a n é k , így f e k t e m b e p c s a k a hátulról özönlő fényből találgatom, milyen m a g a s a n lehet még a csillagisten. S amint így a n d a l g ó k , n é z e m a k ö z b e n a z el-elvillanó legyecskéket, egy­ szerre c s a k e l é b e m szökik a z égen egy rettentő nagy dongó, utána a másik, a h a r m a d i k , a negyedik, tizenegyig . , . Ohó ! túzokok 1 . . . T i z e n e g y h a t a l m a s ó r i á s a a m a g y a r pusztának. S z á l l n a k - s z á l l n a k erős, nyugodt s z á r n y c s a p á s o k k a l , rendetlen rajban, arra a kis kőriserdő felé. Amint n é z e m őket, hirtelen felkönyökölve, e s z e m b e jut az a c s o d á l a t o s a n szép októberi nap, a m i k o r vagy tíz évvel ezelőtt a b b ó l a kis kőriserdőből lőttem egy h a t a l m a s túzokkakast egy s z e m 8 milliméteres Mauzer-golyóval, vagy négyszázlépésnyiről.

Őszi hangulat. Irta : Bársony A nagy forróságok után egyszerre j á r á s . A tarlókon végigfújt e s t e n n e t á r a m l á s , a m e l y e t mindig m e g h o z a Ilyenkor m á r érezzük a z őszt, még h a d e t n é n e k is.

Istoán. ősziesre fordult a z idő­ a z a j e l l e g z e t e s levegős z e p t e m b e r a pusztákon. a déli ó r á k nyarat hir­

Kint voltam a p u s z t a b o j á r i határárok mellett vonuló a k á c f a sorban. J o b b r a tőlem terült B o j á r , túl rajta pedig Tetétlen követ­ kezett, b a l r a s z é l e s síkság, a hartai rónaság, a m e l y egybefolyik a soltival s az országút töltésén túl a Dunáig nyúlik. Előttem a bojéri pusztán sötétlő „kis kőriserdő", egy remizszerű facsoport, a m e l y ezen a nagy pusztaságon o á z i s s z á m b a v e h e t ő . Messziről látni a még fennálló k u k o r i c a e r d ő a l a c s o n y sávját. K ü l ö n b e n mindenütt tarló, meg s z á n t á s , végig . . . K é s ő délután a z idő és a n a p m á r erősen hajlik nyugat felé. A r a n y s á v o s a k á c d o m b o k borulnak fölém. E g y m a g a m vagyok. Csak T e t é t l e n felől hallani n é h a a bojári b é r e s e k egy-egy kurjantását, a z o k ott s z á n t a n a k é s biztatják c í m e r e s ökreiket. Körülöttem m e s s z e földön n i n c s e n s e m n á d a s , s e m zsombikos, sem egy k a n á l n y i vizet felfogó l a p o s és én mégis rúcah ú z á s r a jöttem . . . Mert víz helyett j o b b r ó l is, balról is árpa­ tarlók v a n n a k . M á r pedig a z árpatarlót a v a d r u c a m i n d e n e k ­ fölött kedveli é s alkonyattájt a z o k r a szeret kihúzódni a vizekről, ott j ö n - m e g y egész éjjel é s h a j n a l b a n v i s s z a h ú z megint a z ő igazi h a z á j á b a , a lápi jellegű m o c s a r a k b a , a tavakra, a n á d a s o k b a s h a mindez n i n c s , mint ahogy a z idén a nagy s z á r a z s á g miatt itt n i n c s , a k k o r a D u n á r a . Még egy kicsit korén van, a rucák majd c s a k n a p l e m e n t e után j ö n n e k , addig ráérek, hogy eltűnődjem ezen a c s e n d e s pontján a nagy v i l á g n a k , a h o l évtizedek óta otthon vagyok és i s m e r e k rajta m i n d e n zugot. H a n y a t f e k s z e m a z árokparton a z egyik vén a k á c f a alatt, a h o l s z é p s e l y m e s fű zöldéi, v a d á s z t a r i s z n y á m a t a fejem a l á teszem p á r n á n a k é s felnézek a z égre, a m e l y n e k a falombokon át c s a k egy-egy d a r a b k á j á t láthatom. M e g a n n y i kék tengerszem a z , végetlen mélységgel. Azt h i n n é m , teljes tökéletes s z é l c s e n d van, pedig a g a l y a k végén meg-megrezdülnek a kis tojásdad a k á c f a l e v é l k é k . E n y h e pihegés száll feléjük a m a g a s b ó l , a m i gyönge borzongást suhogtat végig a fán . . . S z i n t e úgy rémlik attól, mintha n e m is volnék i g a z á n m a g a m b a n , h a n e m valaki figyelne rám o n n a n felülről. A z őszi levegő a l e g m a g a s a b b régiókig tiszta, tökéletesen f e l h ő m e n t e s . A nagy fa zöld bokrétája é l é n k e n rajzolódik b e l e minden levelével, mintha rá v o l n a h í m e z v e . A s z o m s z é d o s fára siklik át s z e m e m ; különös, milyen h a l v á n y a k , s á p a d t a k a levelei, pedig még n e m h e r v a d n a k , c s a k b á g y a d t a k , betegek ; a fának v a l a m i b a j a v a n ; a h o g y egyik l o m b o s ágát áthajlítja a z én fám erős zöldje közé, olyan, mintha szőkefürtű leányfej nyugodnék buja zöld nyoszolyán.

A k k o r is nagyon szerették a túzokok a c s ö n d e s Bojár­ pusztát, a h o l senki sem z a v a r t a őket. Ha letelepedtek a s z é l e s síkságra, kiállott ugyan az ő r k a k a s , de még a tartásán is látszott, hogy c s a k s z o k á s b ó l végzi a silbakolást, egyébiránt pedig semmitől s e m tart. A többiek szépen l e g u b b a d t a k mellette s el­ feküdtek, o l y a n o k voltak, mint egy-egy nagy g o m b ó c . A m i k o r én ezt j ó l m e g t a p a s z t a l t a m , odaállottam l e s b e a kis kőriserdő köze­ p é b e , a h o n n a n minden i r á n y b a n j ó l ellehetett lótni a pusztára. M á r korán délután a h e l y e m e n voltam, pedig tudtam, hogy a túzokok c s a k estefelé j ö n n e k meg s a k k o r itt é j s z a k á z n a k . S o h a s e m felejtem el azt a felséges délutánt, a b b a n a nagy m a g á n y b a n . Csak úgy rajzottak a gondolataim és é l é n k m e s é k k é szövődtek, úgy volt, mintha folyvást súgott volna valaki a fülembe s z e b b n é l s z e b b történeteket, meséket, verseket. Örök kár, hogy hirtelen h e v e n y é b e n le n e m írtam egyiket-másikat. Jött egy örvös­ g a l a m b és besuhogott az e r d ő c s k é b e , fölibém, ott a k a r t a elszállá­ solni magát, de észrevett s riadtan elcsattogott. Jöttek a kék­ vércsék, a m e l y e k sírna egyenletes röpülésükkel o l y a n o k estennet, mint tovasurranó á r n y a k . A z embertől n e m félnek. Tudják, hogy őket senki s e m b á n t j a . Egy k u v a s z Tetétlen felől egy nyulat kergetett a kőriserdő felé, h a n e m lestem volna annyira a túzok­ j a i m a t , agyonlőttem v o l n a a z e b a d t a komisz c s a h o s é t , hisz' ez még elronthat mindent, h a itt c s a t a n g o l . S z e r e n c s é r e a nyúl m á s irányt vett s a l o m p o s „agár" vele tartott, eltűntek előlem nem­ sokéra. E z a kis kőriserdő n e v e z e t e s költőtelepe tavasszal a fekete v a r j a k n a k , minden fán öt-hat fészek, sőt n é m e l y i k e n több is, de most n i n c s itt varjú egyetlenegy s e m . Most óriási rajokban h ú z n a k el estére a dunai erdők nagy fáira. Amint így mulatózok m a g a m b a n , folyvást forgatva a fejemet, ösztönösen figyelve mindenre, látom ám, hogy j ö n n e k a túzokok, épen tizenegy a k k o r is és l e e r e s z k e d n e k a kis erdő tetétleni frontja felől a földre. A z ő r k a k a s mindjárt kinyújtott n y a k k a l nézett széjjel. Ő volt v a l a m e n n y i közt a l e g n a g y o b b , felért volna két j ó p u l y k a k a k a s s a l így szemre. — Nohát en téged, b a r á t o m , agyonlőlek 1 — mormoltam mély meggyőződéssel — és a m i k o r a nagy e g y h a n g ú s á g b a n a túzokok v é g k é p e n megnyugodtak, elkezdtem csúszni egyik fától a másikig, négykézláb, hogy a z e r d ő c s k e aljbozótja takarjon. Olyan j ó l o d a l o p ó d z h a t t a m így a s z é l s ő fákhoz, hogy még c s a k nem is volt vele különös n e h é z s é g e m . H a n e m a távolság rettentő n a g y n a k tetszett. S z i n t e megijedtem tőle. Hisz' elrontani a dolgot s e h o g y s e m a k a r t a m v o l n a . Ha lövök é s h i b á z o m , akkor pedig vége 1 Akkor e z e k a túzokok e b b e n a z e s z t e n d ő b e n ide nem telepszenek többet az én kedvemért. H á t h a m á s k o r talán köze­ l e b b kapom őket ? 1 . . . B e n t megszólalt a z a valaki, a k i mindig sürgeti, rábeszéli a v a d á s z t a sietésre : Ördögöt k a p o d te ezeket k ö z e l e b b v a l a h a , tudják m é r ezek, hogy milyen távolságra tartsák magukat min­ den fedezettől. H o l n a p sem lesz j o b b s m a l e g a l á b b m á r itt v a n n a k , látod őket. — Hét j ó l van. ha gondolod, lövök. — P e r s z e hogy gondolom, c s a k lőjj bátran.

Erre a párbeszédre, a m e l y e t m a g a m m a l folytattam, térdre e m e l k e d t e m s a fához t á m a s z k o d v a , j ó c é l z á s után n é g y s z á z a s irányzattal lőttem. Én is voltam v a l a h a gyermek és tudtam ugrálva, t á n c o l v a örülni v a l a m i n e k . De talán a k k o r sem éreztem azt a táncos kedvet, a m i n ő t erre a l ö v é s e m r e , amikor a nagy k a k a s c s a k hátradőlt és a két kiterjesztett s z á r n y á r a t á m a s z k o d v a , szinte azt kérdezte egész t e s t t a r t á s é v a l : hát ez meg mi volt ? ! Tíz túzok persze n y o m b a n elbúcsúzott, de a v e z é r ott maradt. Nem röstelem megvallani, biz' én futva siettem hozzá. B e g y e n volt lőve é s olyan r o n c s lett, hogy kitömni sem lett volna é r d e m e s . De gyönyörű volt mégis. És lám, most megint arra tart tizenegy túzok s ott telepszik le a kis kőriserdő mellett. De fogadni m e r n é k rá, hogy egy lépéssel sem k ö z e l e b b , mint a z a tíz évvel ezelőtt ott meg­ szállott c s a p a t .

* Nini, milyen piros minden 1 . . . Visszafordulok nyugatnak. A n a p óriás piros g o l y ó b i s a é p e n az ég peremén ül. B e l e lehet nézni. Mintha c s u p a vér v o l n a . Mintha megtelt volna búsan kiomlott m a g y a r vérrel a hosszú h á b o r ú alatt s most attól duzzadoznék annyira. Elkezd lefelé ereszkedni s a k ö z b e n isteni drapériák festőd, nek körülötte a z égre. A s z i v á r v á n y színei e n y h e változatokban­ széles s á v o k b a n takarják a láthatár szélét s a m i n t a vörös golyó lassan l e j e b b - l e j e b b ereszkedik mögéje és a l á j a , a szinek határ o z o t t a b b a k k á v á l n a k , mégis egybefolynak. V é g e ! eltűnt 1 Ahol lement, ott egy kis ideig v é r e s tó terül, a m e l y átváltozik kékeslila tengerré, afölött fényes s á r g a csík, világoszöldes csík, afölött misztikus kék árnyék . . .

hamar afölött

„S-s-s-s-s 1" . . . Ez s z á r n y s u h o g á s ! A fejem fölött most vál­ tott át egy falka v a d r u c a , m a g a s a n . Hátulról jött, keletről, míg én a nyugatot figyeltem. E z e k a z előőrsök. Kezdődik a m o z g á s . Most elhallgattatom m a g a m b a n a természetimádót, emlékezések

élvezőjét é s v a d á s s z á változom.

meg a z

V á r o m a húzást

a m e l y j ö h e t mind a két főirányból, keletről é s nyugatról. K e l e t e n v a n a nagy puszták végtelenje a Mikláig, ahol temérdek a vad­ ruca, nyugaton pedig a D u n a ,

a h o n n a n most kiszáll a vízivad

a s z á r a z r a , az érpatarlókra, ahol ezrével gyűl ö s s z e , hogy szinte sötétlik tőle a föld. „ S s s s s ! ! " . . . zúg el egy gyorsszárnyú

k i s e b b . falka,

nagy

sisegéssel, szárnysuhogtatással. Megy neki a lement nap i r á n y á n a k s hirtelen k a n y a r o d á s s a l

fordul,

ereszkedik,

le is száll, túl a z

árkon, pár s z á z lépésnyire tőlem. Most m á r tudhatom, hogy ott lesz a főgyülekező, mert az ezután érkezők is c s a k oda

kíván­

koznak, ahol m á r társakat találnak. A még eléggé v i l á g o s nyugati égen e g y m á s után tűnnek fel a közeledő falkák, s a m i n t a letelepedtek fölé é r k e z n e k , alulról felsápog-hápog v a l a m e l y i k s arra az újonnan jöttek szinte

alá­

potyognak, úgy sietnek lefelé. Ha egy lövést tennék, felriaszthatnám hatnám,

pedig

élvezem

a

növekvő

őket,

de — elriaszt­

s o k a d a l m u k a t és k í v á n c s i

vagyok rá, hogy mind oda igyekszik-e. H a l l o m itt is, ott is a közelről, hogy kár

ne

j e l l e g z e t e s susogást,

lenne

a

de

patronpazarlásért.

nem

olyan

Nem

lövök.

Nézem, l e s e m a forgalmat, a z esti égre rajzolódó rucarajok tovasiklását, kanyargását, vonulását, e l c s a v a r o d á s á t , ami

mind

mulattat, szórakoztat, [annyira,

leereszkedését,

hogy szinte

nem

is

b á n o m , hogy n i n c s a l k a l m a m lövésre. M e g h á b o r í t a n á m vele ezt a felséges csendet.^ezt

a

kalandozó vadmadarak

nem

bizalmas

magányt.

is sejtik,

Míg így e z e k a

hogy valaki

lesi őket s

bátran teszik, a m i nekik jól esik. „Háp-háp !" hallom újra és a tarlóra, oda át, megint lepotyog egy nagy falka v a d r u c a . Mind tőkés.

Az este pedig egyre h o m á l y o s a b b á válik. Kelet felé m á r e g y á l t a l á b a n nem látok meg arról j ö v ő rucát, c s a k nyugaton van még annyi világosság, hogy egy-egy arra tévedő csapatot pár pillanatig követhetek a s z e m e m m e l . A levegő mintha m e g é l é n k ü l n e a surranó szelektől, pedig c s a k a húzó rucák s u s o g á s a olyan s z é l j á t é k o s . Már n e m látom a fejem fölött átsusogókat s e m . Egyetlen lövést sem tettem eddig. Úgyis vége, l e g a l á b b h a d d mulatok. V a k t á b a n sütök el egy töltést, mert tudom, hogy arra m i n e k kell következni. A dörrenésre mintha egy gyorsvonat r o b a j l a n a fel a földről a z ég felé. Ezer meg ezer v a d r u c a s z á r n y c s a p k o d á s a keveredik ö s s z e . Aki ilyen sötétben h a l l j a , anélkül, hogy tudná mi a z , hirtelen támadt v i h a r n a k gondolhatná. A nagy z ú g á s h a m a r o s a n c s ö n d e s e d i k és pillanatok m ú l v a egészen elhal. A rengeteg v a d r u c a egy roppant nagy s e r e g b e n menekül a riadalom elől. Kisvártatva h a l á l o s c s e n d van körülöttem. Egy kései szúnyog dalol m i n d ö s s z e . A z elől meg én m e n e k ü l ö k . E s z e m b e j u t n a k a túzokok, ott a kis kőriserdő táján. J ó messzire v a n n a k tőlem. T á n fel s e m éreztek a

pukkanásra.

A régi Erdély vadászurairól s vadászataikról. (Folytatás.)

Néhai Újfalvi

Sándor

a d a t a i nyomán írta : lovag Kerpely

Béla.

W e s s e l é n y i háborítatlanul vágtat be a kastély udvarára s marad annyi ideje, hogy pipára gyújtván, a z egyenként b e s z á l ­ lingózó tiszteket a l e g n a g y o b b u d v a r i a s s á g g a l fogadja, mintha c s a k l á t o g a t á s é r a j ö n n é n e k . Megérkezett a z e z r e d e s is és W e s s e ­ lényi ú j a b b ajánlatot tett, hogy s z í v e s e n folytatja még n é h á n y óráig a versenyt, a tisztek friss lovakon, ő m a g a pedig újra K a k a s o n . A tisztek készséggel fogadták a z ajánlatot, de a komoly ezredes m e r ő b e n elvetette azt. A jól megérdemelt tokajit W e s s e ­ lényi nagy b e c s b e n tartotta. C s a k ritka e s e t b e n és kiválasztottjai közt emelt b e l ő l e n é h a poharat. A z utolsó p a l a c k o k a t 1849 utóijón a zsibói k a s t é l y b a n megfordult hívatlan vendégek k ü l ö n b ö z ő „jó k i v o n a t o k k a l " ürítgették k i ; a z u n o k á k s z á m á r a még kóstolót sem hagytak. H a s o n l ó s z e n v e d é l y e volt a vadászat. H a n e m a l ö v é s b e n magát ki-ki c s a k egy bizonyos fokig tökéletesítheti. A z egyik k o r á b b a n , a m á s i k k é s ő b b e n éri el lövéstudása kulminációját, de azontúl a k á r m i l y nagy erőmegfeszítéssel s e m viheti. Gróf K o m i s G á s p á r , a kitűnő pisztolylövő a z 50-ik, Újfalvi S á n d o r a 32-ik, ifj. W e s s e l é n y i Miklós a 12-ik é l e t é v ü k b e n érték el a lövéstudásuk m a x i m u m á t . W e s s e l é n y i nagyon s o k a t vadászott, többet mint kortársai, mert a z erdélyi s z á m o s v a d á s z a t o k o n kívül kijárt a z osztrák, c s e h , morva é s magyarhoni nagyszerű v a d á s z a t o k r a is. F e l l e n g ő lelkülete a c s e k é l y e b b tárgyat k e v é s figyelemre méltatta. V a d á s z n a p l ó j ó b a is c s a k a nagy-, n e m e s v a d a t jegyezte fel, a k í s v a d a t lefitymálta. K é s ő b b b á n t a ugyan ezt, mert b á m u l a t o s v a d m e n n y i s é g e t tudott volna elkönyvelni, melyeket a hosszú évek alatt terítékre hozott. E g y e b e k közt gróf Kolloniczn a k p o z s o n y m e g y e i birtokán egy téli körvadászaton egy napon 105 d a r a b nyulat lőtt, többet mint erdélyi v a d á s z t á r s a i n a k egy része egész életükben. A z á l t a l a terítékre hozott n e m e s nagyvad s z á m a is tetemes : 46 farkas, 2 2 0 s z a r v a s , 2 6 2 vaddisznó, 4 5 d á m v a d r ó l számol be. v a d á s z n a p l ó j a , melyeket k ü l ö n b ö z ő h e l y e k e n ejtett el r é s z b e n s z a b a d területen, r é s z b e n a s a j á t és m á s o k v a d a s k e r t j e i b e n .

Ez is a k k o r a mennyiség, hogy a farkast kivéve, ennyit az erdélyi egykorú v a d á s z o k m i n d ö s s z e s e m tudnak felmutatni. „Aki e nagy s z á m o k b a n kételkedik, — írja Újfalvi — meg kell jegyeznem, hogy W e s s e l é n y i annyira igazmondó volt, hogy soha, b á r tréfából s e m ejtett ki olyant, ami igaz ne lett volna. A vadászokról egyébként köztudomásúan megrögzött hit, hogy j ó kedvükben felcsapják a hangot, nagyokat m o n d a n a k s jól feldicsekszenek. Annyi elsózott állítást bizonyosan egy osztálynál s e m hallani, mint a v a d á s z o k és tengerészek között." A fönnebbi v á d b a n van v a l a m i igaz, de lélektanilag érthető és következően definiálható. A h a v a s i n a g y v a d - v a d á s z é s a tengerész vészteljes napjai folytonos remény és c s a l ó d á s közt telnek. A fönséges j e l e n e t e k r e felhevül képzelődésük, párosul a kisszerű ész kinövésével, a b a b o n á v a l és ezek együtt saját­ ságos költészetet v á l t a n a k ki, ami rendre hozzácsontosul, vérré válik s utóbb még imádkozni s e m tudnak költészet nélkül. Ami a z o n b a n nagy s z e r e n c s e , mert enélkül a poézis nélkül aligha tenné ki magát valaki c s a k úgy j ó k e d v é b ő l a havasi vagy tengeri borzasztó viharok, vészek és nélkülözések küzdelmeinek s azokat el is bírná szenvedni. A nagyszerű és rendkívüli e s e m é n y e k r e a felizgatott képzelődés felcsigázódik, a káprázó s z e m e k előtt képzelt j e l e n e t e k v o n u l n a k el, melyek nem lehetetlenek ugyan, de v a l ó b a n s o h a s e m történtek meg. K é s ő b b az ész az ilyen viziók és a száraz v a l ó s á g között nem tudja, de nem is a k a r j a az igazság h a t á r v o n a l é t megvonni, mert képzelődését tiszta igaz­ s á g n a k és épen ő vele megtörténtnek hiszi s úgy is adja elő. E s n é h a legjobb a k a r a t a mellett is a valótlant igazságként veszi, sőt nem egyszer a k á r hitével is megpecsételi. Aki gyakran meg­ fordul e két osztály népe között, utóbb még c s a k nem is b á m u l j a b a b o n á s és minden hitelt felülmúló nagy szavaikat és minthogy nem ugratásból, h a n e m l e g b e n s ő b b meggyőződésből regélnek, ez elveszi a kitalált m e s é k élét. W e s s e l é n y i s o h a s e m esett e b b e a h i b á b a . Atyjától öröklött h e v e s vérét többnyire fékezni tudta. Főleg v a d á s z a t o k o n rend­ szerint vidám volt s Újfalvi c s u p á n egy esetre emlékszik, mikor béketűrését vesztve, d ü h b e jött. Történt ugyanis, hogy a Runk magaslatait hajtván, egy jól megtermett medve, valószerűen korábbi tapasztalatain okulva, nem gondtalanul rohant előre, h a n e m ó v a t o s a n sunnyogott h o s s z a s a n , míg utóbb a hajtóktói mégis megszorítva, nagy halkan kisuhant a felállított v a d á s z o k b a l s z á r n y á n , a W e s s e l é n y i két c s e h jágerje között, kik álltak, mint a s ó b á l v á n y s ijedtükben m o c c a n n i s e m mertek. Ez a gyáva eset kihozta a sodrából W e s s e l é n y i t , de bárki v a d á s z e m b e r , még a legflegmatikusabb is, bizonyára d ü h b e gurult v o l n a . Dühbe jött, a szemei vérben forogtak, tág orrlyukai kidűltek, mint a z a r a b méné, fújt. F é l ó r á j a tartott m á r ez a nem k e l l e m e s szónélküli j e l e n e t és szikrátszóró

szemeit

még

mindig

a

két

félénk c s e h jágeren jártatja, akik a félelem és szégyen miatt m á r alig tudnak a lábukon állani. C s a k most dörgi feléjük W e s s e l é n y i : — Le a fegyverekről a kupacsot s nyakra a k a s z t v a , fel az én paripáimra ! Tudni kell, e b b e n a p a r a n c s b a n mily terhes büntetést sza­ bott a h i b á s o k r a , mert az ipsék s o h a életükben még lovon nem ültek, különösen olyan két tüzesvérű

paripán,

mint

amilyenek

a zsibói m é n e s b ő l ' kerültek ki s hozzá ilyen terepen, havasi meredek bérceken, s z a k a d é k o k o n , a nagy fatuskók, merev kő­ s z á l a k közt, n e h é z fegyverrel a n y a k u k b a n . A félelmetes kéj­ lovaglás négy egész órát tartott. W e s s e l é n y i gyalog mászta mellettük a nagy meredeket. T e r m é s z e t e s e n a két c s e h e t

s z e r e n c s e bántotta is és a m i k o r s z ó b a jött, elkomorodott. Egynél többet nem is lótott vadászaton, ezt is lőtávolon kívül, midőn egyízben a meredek B u t a h a v a s torkolatán rendezett medvehajtást. A hajlóknak nagy távolságról kellett verniök a terepet, két ó r á b a is beletellett, míg a szélső v a d á s z o k találkozva, a hajtás megindulhatott. Ezt az időközt a két k a l a u z v a d á s z fel­ használta, é h e s e k voltak, letelepedtek hát e g y m á s m e l l é és a s z o k á s o s túró- és mólékészletük elköltéséhez láttak nagy csönd­ ben. Köröskörül síri c s e n d , mintha minden élőlény, még a nagy természet is merőben kihalt volna. A m a d a r a k is mélyen hall­ gattak. S e m m i zörej, c s a k a fenyves sűrű á g a i között hallik s a j á t s á g o s bús süvöltés. Egyszerre a falatozó két v a d á s z távoli r e c c s e n é s r e lesz figyelmes, de minthogy a z u t á n megint minden c s ö n d b e borul, szó nélkül tovább esznek. De pár perc múlva most m á r s o k k a l k ö z e l e b b hallatszik a r e c c s e n é s , mire hirtelen kezükbe veszik fegyverüket és lövésre készen várják, m i c s o d a tünemény fog a sűrűben e l ő b u k k a n n i . Egy h a t a l m a s medve ballagott előttük c s e n d e s léptekben. A z o n n a l rátüzeltek, de oly egyszerre, hogy c s a k egy lövés hallatszott. A megsebzett vad bőszülten rohant most a két v a d á s z felé, kik egycsövű fegyve­ rükből több lövést n e m tudtak leadni. S z e r e n c s é j ü k r e , egy mere­ dek kőszirt állott a m e d v e előtt és köztük, mint védőbástya, amelyről idomtalan fegyverükkel mindig visszaszorították a már­ m é r felkapaszkodó medvét. H o s s z a s küzdelem után végre a vérét vesztett medve, a h i á b a v a l ó maszkolástól is ereje fogytán, egyensúlyt veszített, hányat bukott és a meredeken villámgyorsan karikázott lefelé, fején, farán keresztül. W e s s e l é n y i sokszor emle­ gette, hogy s o h a l á n c o n táncoló medvét sem látott ily h a t a l m a s s z ö k d é c s e l é s e k közt mulattatni a közönséget. S e b e s hengerb u c k á z á s a i b a n végre egy h a t a l m a s fenyőfába ütközött, mely feltartóztatta a további gurulásban. A fa alatt volt kijelölt á l l á s a egy gyenge, fiatal v a d á s z n a k , aki a medve h a n y a t h o m l o k gurul á s á r a eszét vesztve, mint a rossz katona, eldobta fegyverét és olyan gyorsan kúszott föl a fára, mint a megriasztott m a c s k a . A medve, akaratján kívül, úgy hozzáütődött a fához, hogy h a a tisztelt s u h a n c o t ott éri, teste n e h é z súlyával menten össze­ zúzta volna. A szegény pára most itt fennakadva, fájdalmában mégegyszer felegyenesedett, az élőfát egész erejével átölelte s kínjában körmeivel olyan takarosan lehámozta, hogy éles balta sem működhetett volna különben. S végre, így álló helyzetben, keserves b ö m b ö l é s közt adta ki páráját, görcsös v o n a g l á s a i között annyira o d a t a p a d v a , hogy k é s ő b b h a t a l m a s körmeit alig lehetett a fenyőfából kifejteni. De nagy baj volt most a megijedt frátert is leszedni a s i m a fenyőről, aztán meg senki nem akart neki segíteni, „mert rémü­ letében gonoszul illatozók". Ijedtség és szégyen egyaránt hatottak szegény fejére, mert ezután s o h a s e m fogolt

a

kezébe

fegyvert.

Az egyik golyó a medve j o b b oldalbordáját beütve, a z ö s s z e s n e m e s e b b részeket szétroncsolta s a bal oldalcsontok közt a k a d t fenn. F e l b o n t á s a k o r makkal, jóllehet e földnyire esett. Ki ősvadon sűrűségein,

észlelték, hogy a gyomra telve van tölgy­ magaslattól az első tölgyes j ó négy mért­ utasította őt a makkra ? Iránytű nélkül, az mint lelhette meg az utat, hol azelőtt s o h a ­

sem j á r t ? „Megfejtését bízom a frankfurti s z o b a t u d ó s r a " — végzi feljegyzését Újfalvi Sándor.

VI.

haza­

érve a z o n n a l elcsapta, mert c s e l é d e i b e n i n k á b b tűrte el a hibákat, sőt még az erkölcstelenséget is, de gyáva embert n e m tűrt meg szolgálatában, a z ilyet annyira gyűlölte, hogy indulatosság nélkül

Ifj. W e s s e l é n y i bátor l o v a s n a k és v a d á s z n a k született. Ezeket a

lovagias

tulajdonságokat

atyjától

örökölte,

ki

a

gyermek

W e s s e l é n y i t mór élete harmadik é v é b e n lóra ültette, a hatodik­

rá s e m bírt nézni.

ban szilaj mént lovagoltatott

W e s s e l é n y i n e k minden Erdélyben h o n o s nagyvad közül egyedül a medvéhez nem volt szerencséje, pedig mindent el­ követett, hogy medvét is fegyvere e l é b e k a p h a s s o n . Ez a b a l ­

dómvadat

lövetett

s

véle. Z s e n g e

nyolcadik izmai

évében

korán

mór farkast,

megedződtek,

a

bátorság n e m e s érzete b e n n e évről-évre nőtt. F á r a d a l m a s , rögös életpályájára bölcsőjétől kezdve képezték.

A W e s s e l é n y i e k r ő l igazán ellehet m o n d a n i , hogy a s a s o k s a s o k a t n e m z e n e k . Aki őket v a d k a n n a l , medvével küzdeni vagy

vette s oly p e d á n s rendben folyt, mint k e v é s m á s helyen. Zsibón a hajtás s o h a m e g n e m s z a k a d t vagy fel n e m bomlott. A d e c e m ­

szilaj paripán egykedvű nyugodtsággal ülni látta, büszke volt b e n n ü k a nemzetre, melynek őskorát látszottak v i s s z a v a r á z s o l n i ,

beri rövid napokon is rendesen öt h a j t á s járt le. Déli falatozásra m i n d ö s s z e egy ó r a n e g y e d volt e n g e d é l y e z v e ; rendesen sült

büszke volt b e n n ü k a férfiúi méltóságra. Elég egy jelenetet megemlíteni Miklós g y e r m e k k o r á b ó l , a z apaoroszlánt fiával. Z s i b ó ő s e r d e j é b e n h a j t ó v a d á s z a t v a n . Ott

pulyka, k o m l ó s c i p ó é s kevés borból állott a z e b é d , mely lehető gyorsan folyt le, mert a házi úr ismert dörgő h a n g j a „indul­ h a t u n k I"-ot harsogott.

áll a z a p a é s k i l e n c é v e s fia, egymástól negyven lépésnyire. A hajtók l á r m á j á r a a sűrűből v a d k a n törtet e l ő s egyenest a gyermek

A z utolsó h a j t á s b ó l leereszkedve, a völgyben vártak a fogatok. W e s s e l é n y i nem ült s z á n r a v a g y szekérre, h a n e m d é l c e g

W e s s e l é n y i n e k tart. E z bátran reátüzel, de a s e b n e m h a l á l o s s a v a d bősz haraggal ront a fiúra. A z a p a egyetlen r e m é n y e és a r o h a n ó v a d k a n közt c s a k n é h á n y lépés, a tér, idő é s

paripájára pattanva, mint forgószél száguldott előre, úgy hogy j ó v a l e l é b b ért a k a s t é l y b a v e n d é g e i n é l . A v e n d é g e k e s t e hat órakor s z a l o n k é p e s r u h á b a öltöztek át

b i z o n y o s h a l á l közt c s a k egy h a j s z é l . . . a z o n b a n dördül a fegyver, a z a p a Teli V i l m o s i biztossággal lő é s a v a d k a n hörögve

és így j e l e n t e k m e g a z e b é d l ő t e r e m b e n . A z i d ő s e b b urak vala­ melyike, rendesen gróf C s á k y vagy b á r ó W e s s e l é n y i F a r k a s , a

karikázott a fiú l á b a e l é . így növekedett a mi W e s s e l é n y i n k s n e m e s a p j a v á r a k o z á ­ s á n a k é s b a j n o k i a s n e v e l é s é n e k teljesen megfelelt. W e s s e l é n y i

történeti e m l é k ű , m ó r éltes Cserey Ilonát vezette a z a s z t a l h o z , mely hercegi módra volt megterítve ; rajta a s z o k á s o s négy tál melegétel mellett ízletes c s e m e g é k , válogatott gyümölcsök, több­

a férfias erő kifejtésében, l ö v é s b e n , főleg l o v a g l á s b a n k o r ó n a k kétségkívül l e g k i v á l ó b b i k j a volt. T u d v a , hogy c s a k é p testben

féle asztali é s c s e m e g e b o r , mind a háziúr saját t e r m é s é b ő l . A z e s t e b é d m i n d ö s s z e fél óra h o s s z a t tartott s miután a h á z

lakozhatik ép lélek s a z erős test a z erős léleknek m é g erő­ teljesebb kifejezést ad, a testgyakorlatokat mint gyermek é s mint ifjú megszokta é s s z e m e v i l á g a e l h o m á l y o s u l á s a percéig

tisztes a s s z o n y á t s z o b á j á b a visszakísérték, a z urak a pipázó s z o b á b a vonultak, hol n é m e l y e k a kereveteken k é n y e l e m b e h e l y e z k e d v e füstöltek, áhítattal üdvözölve a p i h e n é s óráját,

folyvást gyakorolta. L o v a g l á s , vívás, lövés, úszás, ö k l ö z ő d é s , gyaloglás, m i n d e n n a p i foglalatosságai közé tartoztak.

m á s o k m e g a k a n d a l l ó tüze mellett k o m o l y b e s z é d b e elegyedtek a h á z urával. A szögletben a zilahi c i g á n y húzta. „ H a j o b b a c s k á n

1823-tól 1834-ig minden év őszén é s telén négy-öt v a d á s z a t o t rendezett, melyek rendesen négy-négy napig tartottak. Ezek a v a d á s z a t o k a n n a k a kornak l e g s z e b b n a p j a i közé számítottak

h ú z n á , s e m á r t a n a , — jegyzi m e g Újfalvi, — de a b e c s ü l e t e s m a g y a r e m b e r c s a k a húzd-rá-t ügyeli, a többit, h a megvan s a j á t o s taktusa, s z á m b a s e m v e s z i . J a v á b a n rakja m á r a bús,

és büszke volt, aki a z o k o n megjelenhetett. Mert ifj. W e s s e l é n y i c s a k i s a vele egy elven levő barátait hívta meg, közöttük több olyan urat is, a k i n e m volt ugyan v a d á s z , d e bátor hazafi. A m e g h í v á s o k nagy pontossággal kezeltettek, mert a hívottakon kívül m á s n a k helye n e m volt ez úri ö s s z e j ö v e t e l e k e n . Újfalvi megemlékszik egy m a g a s r a n g ú úrról, a k i — b ó r é l c e i v e l é s s z e l l e m e s társalgási modorával b á r m e l y nagy társaságot folyton derültségben tudott tartani, d e h a z a f i a s g o n d o l k o d á s a é s elvei nem nyújtottak kellő kezességet — egyszer hívatlanul j e l e n t meg. W e s s e l é n y i a z o n n a l elkomorodott, vastag, h ú s o s ajkát d u r c á s a n biggyesztette le, egyébként n e m szólt s e m m i t ; m é g i s a víg c i m b o r a alig várta a z é j s z a k á t , hogy t o v á b b h a j t a s s o n . A meghívottak Z s i b ó r a gyűltek, a történelmi nevezetességű, de különben is festői k a s t é l y b a , mely a S z a m o s balpartján egy

komoly Ötves ; rendre m á s o k is b e l e k ó s t o l u n k ; utóbb a koro­ s a b b a k is b e l e z a v a r n a k . A s z é l e s k e d v mind h a n g o s a b b a n tör ki. A kióllott fáradtság, csikorgó hideg, mély hó, m i n d e n feledve." A z egyik szögletben álló kis d o h ó n y z ó a s z t a l k a mellett, két viaszgyertya v i l á g á n á l , orrén h a t a l m a s s z e m ü v e g g e l s nőttön n ö v e k e d ő figyelemmel o l v a s s a gróf Csáky a z „Augsburger Zeitung"-ot. Egyszerre s a j á t s á g o s rikoltó h a n g j á n kiáltja : — A s z ö v e t s é g e s e k tönkreverték Navarinnál a törökök tengeri hadát 1 A z o n n a l köréje sereglik a z e g é s z t á r s a s á g é s feszült figye­ l e m m e l h a l l g a t j á k a z é r d e k e s e s e m é n y leírását. A komoly téma felett vitatkozás indul m e g a z u t á n , mikor b e l é p a t e r e m b e f ő l o v á s z m e s t e r Álgya é s jelenti, a m ú g y h u s z á r o s negéllyel, hogy a l o v a r d á b a n meggyújtattak a l á m p á k . Nincs olyan fényes Ígéret,

m a g a s l a t o n fekszik s a m e l y r e a folyam m á s i k partjáról a R á k ó c z i ­ hegy n é z le, mely körül s z á z a d o s erdők sötétlenek é s a W e s s e l é n y i ­ nek nyolc faluja terült el. Hadviger főerdész esténként kinek-kinek kézbesítette a v a d á s z ­

amelyért v a l a k i most a k a n d a l l ó mellett m a r a d n a . A fedett lovarda nagy csillárai fényt á r a s z t a n a k a p u h a porondra é s n y a l k a l o v á s z o k vezetik elő a s o k gyönyörű paripát. Álgya mester h a n g o s a n kiáltja ki az e g y e s lovak életkorát,

jegyét, melyen a m á s n a p i hajtás helye, n e v e é s a b b a n á l l á s é n a k

pedigreejét s azután

s z á m a fel volt j e g y e z v e . Luiggi o l a s z komornyik virradat előtt megjelent, minden s z o b á b a n gyertyát gyújtott é s h a n g o s a n jelentette, hogy minden k é s z e n v á r a z indulásra. Z s i b ó n n e m volt ó l m o s vagy rest e m b e r . A t á r s a s á g gyorsan felöltözött é s

F e l s é g e s látvány, annyi n e m e s állat, amint apróbb-nagyobb s z ö k e l é s e k k e l , b á r á n y u g r a t á s o k közt t á n c o l n a k d é l c e g l o v a s a i k alatt. A z egyik szögletben z a m a t o s rónai é s udvarhelyivel h a b z ó serlegek fogadják a mind s ű r ű b b e n arrafelé látogató urakat.

kisietett

kezdetét

veszi

a lovarda

körüllovaglása.

főtt

Majd Kendeffy Á d á m é s W e s s e l é n y i tüzes paripákon, s i s a k o s á n ,

tojás, friss írósvaj é s főtt burgonya várt rájuk. A reggelizés alig tartott egynegyed óra hosszat é s a d é l c e g lovak máris s e b e s e n ragadták a szánkót, v a g y v a d á s z s z e k e r e t a távoli erdők a l á . A szilaj hajtás k ö v e t k e z t é b e n n e m egyszer történtek felborulások,

karddal a j o b b j u k b a n ugratnak a porond közepére. Kortársaik közt a legjobb két l o v a s , b a j v í v ó é s l e g e r ő s e b b karú két férfi. Hévvel, tűzzel rohanjáK m e g egymást, kardjaik a c é l j a szikrét szór. E szép lovagkori j e l e n e t megigézi a nézőket.

de o d a s e neki 1 Egypár kék folt n e m a világ.

Ezután visszatér a z úri t á r s a s á g a p i p á z ó b a , hol a kelle­ m e s e n duruzsoló k a n d a l l ó mellett Kendeffyvel é s W e s s e l é n y i

az

ebédlőterembe,

hol t e j e s k á v é ,

túróspuliszka,

W e s s e l é n y i a z úri v e n d é g e k indulása előtt s o k k a l k o r á b b a n kelt útra sötétben, gyalog, a v á l l á n két fegyverrel. Mire v e n d é g e i s z á n o k o n k é n y e l m e s e n kiértek, ő m á r övéig meztelenre vetkőzve, a vadászkürtből j é g h i d e g vizet öntöztetve testére, ott állott a nagy tűz előtt v a d á s z l e g é n y e i között s a h o s s z a s g y a l o g l á s után most, a

hideg

v í z l o c s o l á s alatt, teste

Aetnaként füstölt. Törül­

F a r k a s s a l élénk vita kezdődik a g a z d a s á g i aktuális kérdések felett. A z okos fejtegetéseket élvezettel h a l l g a t n á k a k á r reggelig is, de a falusi toronyóra e l k o n g a t j a az éjfélt é s h a b é r most m ó r senki sem bágyadt é s n e m is á l m o s , a háziúr intésére nyug­ vóra térnek, mert holnap t á v o l a b b lesz a h a j t á s é s k o r á b b a n

közés é s felöltözés pillanat m ű v e volt n á l a .

kell felkelni.

A főerdész, ki rendkívül t e v é k e n y é s szervező ügyességgel megáldott v a d á s z volt, virradatig felállította m é r a 8 0 hajtót. Mihelyst á l l á s a i k r a értek a v a d á s z o k , a h a j t á s rögtön kezdetét

H a s o n l ó j ó s z e l l e m , é r t e l m e s viták é s változatos élvezetek­ ben v a n része a t á r s a s á g n a k a k ö v e t k e z ő napon é s mindvégig, míg a zsibói kastély v e n d é g e i . Megesett, hogy n é h a n a p oly hó-

förgeteg, vagy vihar tombolt odakint, hogy az úrvadászok kény­ telenek voltak otthon maradni ; ekkor új élvezet várt az urakra. A nagy terem vívóiskolávó változott. Mindenfelé kardcsattogás, vívás. V a g y pedig feláll Kendeffy és fényes tallért szorít két ujja közé, W e s s e l é n y i meg pisztolyból golyóval lövi azt ki, azután m e g c s e r é l i k a szerepet. Ügy messziről nézve, bolondság­ nak is lehetne ezt a bravúrjelenetet nevezni és n é m e l y urak nem tudták kit tartsanak h i b á s a b b n a k , aki a lövést tette vagy aki élő c é l t á b l á u l kiállt. De ha az e m b e r közelről ismerte Kendeffyt és W e s s e l é n y i t és ismerte bátorságukat és tudásukat a pisztolylövésben, m a g a is ö n b i z a l o m r a és bátorságra gerjedt. E z e k a férfias sportok minden szerencsejátékot kizártak, kiszorítottak a zsibói társaság köréből. K o c k a , kártya, melyek annyi romlást okoztak már, mint a l j a s játékok, megvetés alatt állottak és mégis mindenki jól érezte magát és vidám volt, egy percnyi idő sem maradt az unatkozásra. Pedig W e s s e l é n y i c s a k ürügyül h a s z n á l t a t á r s a s v a d á s z a t a i t . Oh, sokkal m a g a s z t o s a b b célból gyűjtötte ő vendégeit Z s i b ó r a , minthogy velük n é h á n y őzét, nyulát lelövesse. Ezt ő m a g á b a n is megtehette volna k é n y e l m e s e b b e n é s költség nélkül. Célja v o l t : az elszórt és parlagon heverő egyes erőket egybegyűjteni, a p u h u l á s n a k indult arisztokratákat a v a d á s z a t v a r á z s ó n a k gyönyöreivel Z s i b ó r a édesgetni és észrevétlenül viharok és nehéz a k a d á l y o k leküzdésére és tűrésére szoktatni, n é h a még a bősz, sebzett v a d k a n n a l is s z e m b e nézni, sőt ha kell, meg is vívni vele, hogy a bátorság, l é l e k é b e r s é g ott is, hol eddig hiányzott, ismét felébredjen a nemzet nagyjai között, mert „oh, beh kopár a z élet bátorság nélkül és mily égető s z e n v e d é s lehet a félelem" — mondta W e s s e l é n y i nem egyszer fiatalabb híveinek. Nemes b u z g a l m a meghozta drága gyümölcsét. Élvezetdús v a d á s z a t a i n évről-évre mindtöbb n e m e s vendéget számlálhatott, melyeken n é h a Erdély úri értelmességéből 4 0 — 5 0 - e n is meg­ jelentek. E g é s z kis fiókorszóggyűlés 1 A napokat a vadászatok, a z éjek egy részét a h a z a ügyei, nemzetiség, nyelv, okszerű gazdálkodási módokról szóló tüzes viták vették igénybe. A vendég urak mindenkor gazdag ismeretekkel tértek vissza Zsibóról kastélyaikba, mint virágos mezőn járt m u n k á s m é h e k köpüikbe. A kényes uraságokat, cselédeiket, lovaikat annyi ideig és kitűnően ellátni, Erdélyben c s a k i s a zsibói kastélynak akkori fénykorától tellett. W e s s e l é n y i készséggel hozta a költséges áldozatot, az elhintett m a g után való — bór k é s ő b b i — j ó a r a t á s r e m é n y é b e n , a nemzet j a v á r a . . . A gyakori népes v a d á s z a t o k bizony gyorsan leapaszthatták volna a n e m e s vad állományát, de W e s s e l é n y i területein külön vadásztörvények voltak, melyeket mindenki köteles volt respektálni. Kímélte, óvta és tenyésztette a vadat. Csak gimszarvasbikát, őzbakot, vadkant é s hím c s á s z á r m a d a r a t volt s z a b a d lőni, ezeket is kizáróan vont c s ő b ő l , egyes golyóval. S z a r v a s t e h é n , őzsuta, e m s e , c s á s z á r m a d á r t y ú k kímélet alatt állottak a z egész év alatt. Innen m a g y a r á z h a t ó , hogy Z s i b ó n a n e m e s v a d s z á m a , a gyakori hajtóvadászatok d a c é r a sem csökkent, sőt a 2 7 . 0 0 0 h o l d a s őserdei terület bővelkedett v a d b a n (az egy medvét kivéve). Egy-egy vadászaton 1—2 bika, 4 — 5 ő z b a k , 1—2 farkas, 1 4 — 1 6 róka, 5 0 — 6 0 nyúl, n é h á n y v a d m a c s k a , fogoly é s c s á s z á r m a d á r esett. . . . K i l e n c évi köztudomású s z á m ű z e t é s és fogság után végre visszatérhetett W e s s e l é n y i házi tűzhelyéhez és újra láthatták szemei a páratlan Zsibót. Örömét nem késett megosztani hajdani barátaival, újév m á s o d i k n a p j á r a vadászatra invitálván őketEz volt l e g h o s s z a b b vadászata, mintha kárpótolni a k a r t a volna magát a kilenc évi fogság sinylődéseiért. H u s z o n h á r o m napig egyfolytában tartott ez a vadászat, a l e g z o r d a b b hidegben és övig érő h ó b a n . „Pedig oly mérges volt a hideg, — írja Újfalvi, — hogy többek közt egy h a j t á s b a n m a g a m is annyira meg­ gémberedtem, hogy a fegyverem ravaszát a szószoros értelmében

nem tudtam elhúzni. A hideg és hó feketére égette arcunkat, mint megannyi nubiai szerecsen, úgy néztünk ki." B á m u l v a tapasztalták a z o n b a n W e s s e l é n y i vadásztársai, az azelőtt oly híres v a d á s z h o v a - t o v á b b mind h i b á s a b b lövéseit. Előszörre azt gondolták, hogy hosszú s z á m ű z e t é s é n e k évei alatt kijött a gyakorlatból. De utóbb n e m állhatta meg Újfalvi, hogy szóvá ne tegye előtte a nagy változás feletti c s o d á l k o z á s á t . Rezignált, fájdalmas hangon felelte W e s s e l é n y i ; — S a n y a r ú fogságom alatt, börtönöm falai között egyik s z e m e m r e merőben m e g v a k u l t a m ; a m á s i k is annyira meg­ gyöngült, hogy a futó vadat mintha c s a k fátyolon keresztül látnám. Kedvetlensége nőttön-nőtt, s z o k á s a ellenére mély h a l l g a t á s b a borult. A v a d á s z a t o n rendes állásaitól búcsút vett . . . Négy h ó n a p múlva örökre elvesztette örök életre é r d e m e s szemevilógét, mely hajdan egész környezetét feltudta villanyozni. Pór évvel k é s ő b b , hogy látását teljesen elvesztette, még egyszer és utoljára kísérletet tett a lövésben. Kivezettette magát a f á c á n o s á b a s ott egy terebélyes fa a l á lapult, melyre a f á c á n o k é j s z a k á r a szoktak volt felgallyazni. A f á c á n o k gügyögő hangjára W e s s e l é n y i fellőtt, de persze nem talált. Mélyen elérzékenyedve távozott el a f á c á n o s b ó l é s s o h a t ö b b é fegyvert n e m fogott a kezébe. Még feljegyzi Újfalvi, hogy W e s s e l é n y i a v a d á s z a t o t eredeti módon, másoktól e b b e n is eltérően, esztétikai j ó ízléssel szokta egybekötni, a m e n n y i b e n a terítékre hozott v a d a k a t a v a d á s z a t tartama alatt n e m h a s z n á l t a fel, sem bőrüket le nem rántatta, h a n e m a kastély nagy k o n y h á j á n a k külső falain sorra felaggattatta a z o k a t festői vegyesen és gyékénnyel takartatta le az egész aggatékot, hogy idő előtt senki s e l á t h a s s a azt. Az utolsó napon azután lelepleztette vendégei előtt a „teríték kiállítást", ami a z o k n a k élvezetdús látványt nyújtott. A z a bizonyos utolsó és I e g h o s s z a b b r a nyúlt v a d á s z a t a d í s z e s e b b e n koszorúzta a k o n y h a falait, mint v a l a h a . Ott függtek tarka vegyületben, mint egy v a d á s z c s e n d é l e t , a szép v a d a k : 3 8 6 nyúl, 42 őzbak, n é h á n y v a d k a n és gimbika, 3 8 róka, 12 vad­ m a c s k a , 2 nyest, 4 farkas, 42 c s á s z á r m a d á r és 3 6 f á c á n k a k a s . S z e g é n y j ó W e s s e l é n y i utoljára gyönyörködött akkor a festői vadászképben . . .

(Folytatása következik.)

KÖNYVISMERTETÉS • • • • Őszi u g a r o n . írta : Gegus

Dániel.

c s u p a érzéstől telített v e r s e s

Szívhez és lélekhez szóló,

kötet j e l e n t meg a közelmúltban,

a nagy e m b e r b a r á t szerző k i a d á s á b a n , „Őszi Ugaron" Lapunk

olvasói, ha

magyar

szellemtől áthatott

fog ráemlékezni, már

az

költeményeket

a m e l y e k e lapok

régebben nagy h a t á s s a l voltak

sírhalomnál, előtt még

Sirató,

cím alatt.

igazi e m b e r i j ó érzéstől é s a hazafias

Évfordulón

olvassa, n e m

egyre

h a s á b j a i n is megjelentek és az

olvasóra.

Egy

virágos

című költeményei, a közönség

eddig ismeretlen, a költő legrejtettebb és legszentebb

emberi f á j d a l m á n a k leghűbb tolmácsolói. E v e r s e s kötetei kedves olvasóink barátom

figyelmébe és

lapunk

ajánljuk,

midőn

munkatársának

Gegus

Dániel

szavaival

kedves

fejezem

be

soraimat: Oszi ugaron

szántogatok,

Jertek velem mind, j ó magyarok. Szántsuk a földet, termésre érjen : Szent Magyarország, hogy újra éljen.

nnnnn A kiadásért felelős: RAITSITS EMIL. nnnnn

BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJÉNEK KÖZLEMÉNYEI Budapest, 1921. KIADJA: B U D A P E S T F Ő V Á R O S ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE

Az állatok alvása. Amidőn állatkertünket a rideg, sze­ les, késő őszi napok kietlenné teszik, amidőn a forró égövi állatok melegebb telelőbe jutnak és a szabadón tartóz­ kodók a kifutók védettebb helyeit keresik fel, továbbá a gyorsabban alkonyodó nap arra bírja a cikkírót, hogy az állatok alvásáról írjon. Tulajdonképen alvásról, írja Doflein hatalmas művében, csupán fejlettebb idegrendszerrel ellátott állatoknál lehet szó. A magasabbrendű rovarok a nap bizonyos szakában alszanak, így érde­ kes, hogy bizonyos meleg égövi méhek a fákon, óriási alvótanyát'alkotnak, mely madaraknál nem tartozik a ritka­ ságok közé (pl. az Erzsébet-téri vere­ bek), a madarak igen gyakran évtize­ deken át ugyanazt az alvótanyát kere­ sik fel. A rovaroknál nagy szerepe van a világosságnak, így a méhek az alko­ nyat előtt nyugodni térnek, a hangyák azonban holdvilágnál is dolgoznak. A halak alvás közben a vízben tel­ jesen mozdulatlanok s igen gyakran a víz fenekéhez vagy kövekhez támasz­ kodnak. A gyíkok, kígyók és békák szívesen alszanak a napsütéses helye­ ken, hol alvásuk módja már nagyon hasonló a magasabbrendű állatoké­ hoz. A teknősbéka páncélja alá húzza fejét és végtagjait. A madarak a fákon, a sziklás területen élők a sziklákon, a mocsári szárnyasok a kiemelkedőbb és védettebb helyeken, az úszó szár-

VIII. évfolyam. 19—20. szám. Az állat- é s növénykert közreműködésével

igazgatóságának szerkeszti:

RAITSITS EMIL nyasok magán a víz tükrén, fejüket a szárnyuk alá rejtve alszanak. A leg­ több emlős állat a földön fekve alussza álmát, a barlanglakók barlangjukba bújnak. A kutyák és a farkasok a réten fekvőhelyüket előbb körültapossák, azután kényelmesen elhelyezkednek s így helyezik fejüket nyugvásra. A lovak és antilopok nem ritkán állva alusz­ nak, vannak lovak, amelyek életükben sohasem fekszenek le. A szabad pusz­ taságon ily készenlétben levő alvás érthető, ha veszélyes a környezet. A majmok az alvás idejére fészket rak­ nak. A lajhár karmaival kapaszkodik az ágakba és lógó helyzetben alszik, nemkülönben a denevérek stb. Az éj nem mindegyik állatnak az alvási ideje, mert vannak állatok, amelyek nappal alszanak, ezeket éjjeli állatoknak is nevezik. A rovarok és lepkék között számtalan az éjjeli állat. A magasabbrendűeknél szintén sok állat ébren van az egész éjtszaka, így mindenki előtt ismeretes a békák éjjeli hangversenye. A madarak közül köz­ ismertek e tulajdonságok miatt a bag­ lyok. Az emlős állatok közül, főleg mert fejlett szaglószervük van, igen számos éjjeli állattal találkozunk, így pl. denevérek, földi malac, az éjjeli ragadozók, macskák stb., félmajmok és az éjjeli majmok. Apatás állatok kivétel nélkül nappali állatok, idetartoznak a kutyák, med­ vék, a tengeri emlős állatok, a páncé­ losok, a foghíjasok, kenguruk stb.

Október 1 — 15. Megjelen mint az „A TERMÉSZET" :o: :o: :o: melléklapja :o: :o: :o: Az állat hasonlóképen, mint az ember, a nyugalom, az alvásidejét felhasználja az izmok pihentetésére és az élénkebb életfolyamat folytán az ébrenlét alatt elhasznált anyagok pótlására. Az alvás, álom éltető és életmeghosszabbító jelenség, mely nél­ kül magasabbrendű élet el sem kép­ zelhető. Nemcsak az izmoknak, de főleg az idegeknek is felette szüksé­ ges a nyugalom s különösen a fejlett középponti idegrendszerrel bíró állat alvás nélkül hamarosan tönkre jutna. Ezért fontos a fejlődő gyermeknél az alvás, akinél a nap-nap után foko­ zatosan tökéletesedő agyvelőműködés egész napon át sok anyagot haiznál el, amelyet csak hosszú és nyugalmas alvás pótolhat. Ne zavarjuk az alvókat, ez nem­ csak a gyermekekről szól, hanem ha az állatkertünket meglátogatják, akkor a napon sütkérező és teljesen moz­ dulatlanul fekvő aligatorokat se pisz­ kálják bottal, kődobással, mert elhihetik, azok nincsenek kitömve, csu­ pán mélyen alszanak. Az egész év folyamán hány alvó állatkerti álla unk nyugalmát zavarták meg a közönség közül sokan, kik biztosan nem szeretik, ha őket zaklatják oly állapotban. Végül meg kell említenem, hogy állatkerti medvéink téli álmot nem alusznak, mint megszokottan kinn á szabad természetben. R. A kiadásért felelős: RAITSITS EMIL

A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLATKERT HELYSZÍNRAJZA

JELMAGYARÁZAT: 1. 2. 3. 8., 25., 33., 3 5 . 4. F. J . földalatti villa­ 5. 6. mos vasút. Omnibusz. 7. A térképiül liítln ttí számok nz 8. szövegűre utalunk. 9. itnuitatö lt-iriisiüiiui 10. rétSfi lítirímy 11. 12KI. klozet. Az állatkertbe vezető villamosok szómai:

13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

Cukorkaárusítás Kapu Néprajzi gyűjtemény Vastagbőrűek Zsiráfok Turista-út Vendéglő Tevefélék Disznófélék Gyermekek játszó­ helye 23. Sport-pólya

Főkapu Igazgatóság Dohányórusítás Majmok Rágcsálók Mókusház Erszényesek Szarvasok Juhok Tejcsarnok Antilopok Bölények

24. Lovagló- és kocsikázópólya 25 Zebraistálló 26. Muflonok 27. Zergék 28. Kecskék 29. Kőszáli bakok 30. Kis medvék 31. Nagy medvék 32. Kulyák 33. Süteményórusitós 34. Átjáró az oroszlónhózon át

lolr^laí n á krá *7 n t 9 ° Állatvédő Egyesület IbJMJlal p a i y a Z a L irodalmi p á l y á z a í o k a í hirdetett a középfokú iskolák tanulói s z á m á r a . Csak az iskolák pályázatain nyertes dolgozatok kerülnek az egyesület bírálata a l á . Az egyesületbe n o v e m b e r 20-ig kell a dolgozatokat beküldeni. P á l y a d í j a k : négy csoportban 1 — 1 kétszázkoronás, 2 — 2 s z á z k o r o n á s és 3—3 Ötvenkoronás jutalom. B ő v e b b értesítést a z iskolai igazgatóságok nyújtanak. Kéri az egyesület a közönséget és a tanügyi hatóságokat a pályázatok t á m o g a t á s á r a a z egyes iskoláknál. A

z

0

R

S

Z

Á

S

Néhány telivér vizslát

elfogad

betanításra

Ötvös B a l á z s . Magyarszombathely, Feketevizpuszta, V e s z p r é m m .

35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45.

Tigrisbarlang Orosziónbarlang Kis ragadozók Hűsítő italok árusítása Vidrató Várrom Fókató Jegesmedvék Turista-út Rozsomók Nyestfélék

'

„Rókavar

"

46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56.

Rénszarvasok Norvég ház Jegesrókák Alagút-ótjáró Bejárat a mozgófényképékhez Uszómadarak Gázlók, kacsák Fácános Sasok Slrucok Kisebb tóparti madarak

57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66, 67. 68.

Madarak háza Dohányárusítás Falusi gazdaság Rovarok Akvárium Terrarium Vendéglő Zenepavillon Kávéház Terrasz kávéház Pálmaház bejárata Aréna-úti kapu

vadászfoxterrier telepen (Bárdos, Kalocsa e l a d ó : 1 drb kan. 1 drb szuka kölyök (ap

Champ. Fontain forester, any. Rókavár. Fruska) 1 drb kan, 1 drb szuka kölyök (ap. Rókavór Pusy. any. Jaffa of Z u g l ó ) ; a kölykek 5 h ó n a p o s a k . E l a d ó R ó k a v á r Ivanov (ap. Sylveszter Ervin, any. Jaffa of Zugló); 1 éves törzskönyvezett kan, őszi derbyre be van nevezve, kotorékban dolgozik. Arak megegyezés szerint.

„Czobor" német juhászeb kennel. T u l a j d o n o s : Klein J ó k ó , Budapest, VIL, Czobor-utca 13. T ö r z s ­ könyvezett pedigrees kölykök kaphatók.

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • íjo

-.•

>.•

!>

-I- .

p '3

r.

'>

.

?

ALAPÍTTATOTT 1865-BEN

1 SZOBA-AQUARIUMOKAT 1

SKABAÉSPLOKL FEGYVER-RAKTÁRA

B U D A P E S T VL, | VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 33. | | Vadászfegyverek }!{ Vadásztöltények (I). Vadászfelszerelések

Fegy ver javítások, barnítások saját műhelyünkben

m

®

®, ®

díszhalakat, aquarium-kellékeket, vízi :: :: növényeket szállít az :: ::

j| ®

1 AMATŐRÖK FORGALMI SZÖVETKEZETE | @ Budapest, IV. ker., Magyar-utca 1. sz. © ®

® |) ®) ®

®

Megtekintés vételkényszer n é l k ü l . Felvilágosítás és útbaigazítás díjtalanul. Rendszeresített h a l - és növénygyűjtő k i r á n d u l á s o k , amelyeken :: :: érdeklődőket a vezető szívesen lát :: ::

®

® @ © ®

©

® A z a q u a r i s z t i k a a legszebb amatőr kedvtelések egyike ® ® Tanít, s z ó r a k o z t a t és a z otthon d í s z e ! ®

M A G Y A R E B T E N Y É S Z T Ő K O R S Z Á G O S EGYESÜLETE V A D Á S Z O K ! F i z e s s e n e k elő

felkarolja az ebtenyésztő sport összes érdekeit, vezeti é s kiadja a h a z á n k b a n e g y e d ü l á l l ó

M a g y a r Ebtörzsköny vet és a M a g y a r V a d á s z e b - T ö r z s k ö n y v e t

5>

a

NIMRÓD-VADÁSZLAP"-ra

Hivatalos lapja „A KUTYA". Előfizetési díja évi 140 K, tagoknak 100 K. Belépési dij 20 K, tagsági dij 50 K. Felvilágosítást nyújt: ILOSVAI LAJOS KÁROLY ügyvezető titkár, Budapest 112 Székesfővárosi házinyomda 1921

K i a d ó h i v a t a l : Budapest, IV., Egyetem-u. 4. E L Ő F I Z E T É S I Á R A F É L É V R E 50 K O R O N A