A TEJCUKORÉRZÉKENYSÉG

A tejcukorérzékenységről

Módosítás: 2016. április 03. vasárnap, 20:54

A TEJCUKORÉRZÉKENYSÉG (LAKTÓZINTOLERANCIA)

6., javított összeállítás

ADATAINK ALKALMAZÁSÁT MINDEN ESETBEN BESZÉLJE MEG ORVOSÁVAL ÉS DIET

Mi a tejcukorérzékenység?

A tünetek

A diagnózis

A tejcukorérzékenység típusai és okai

A tejcukorérzékenység veszélyei

Étkezési tanácsok

A terápia

1 / 17



Válogatott irodalom

MI A TEJCUKOR-ÉRZÉKENYSÉG?

A laktóz (tejcukor) egy – a természetes táplálékok közül kizárólag a tejben és egyes tejtermékekben előforduló – kettős cukor, amely nem képes közvetlenül felszívódni az emésztés során. A természetes táplálékokat azért hangsúlyoztuk, mert az élelmiszeripari és gyógyszeripari készítmények jelentős részében előfordul a hozzáadott laktóz. Ezzel a későbbiekben részletesen foglalkozunk.

A vékonybél bolyhainak tövében található sejtek és a normális bélflóra baktériumai által termelt laktáz enzim bontja a tejcukrot egyszerű cukrokká: glükózzá (szőlőcukor) és galaktózzá. Ezek az egyszerű cukrok már képesek felszívódni az emésztőrendszerből a véráramba.

A laktózintolerancia, magyar nevén tejcukorérzékenység a laktáz enzim hiánya ill. csökkent termelődése, aminek következtében az összes tejcukor vagy annak egy része lebontatlanul kerül tovább a vékonybélből. Az elnevezés további szinonimái (laktáz hiány, hipolaktázia) is az enzim hiányára utalnak. A belekben továbbhaladó emésztetlen, elbontatlan laktózt végül a vastagbél baktériumai bontják el rövid szénláncú savakká (tejsav, stb.) és gázokká. Két gramm tejcukorból (kevesebb, mint fél deciliter tej laktóztartalma) közel másfél liter hidrogén gáz képződhet.

A tejcukorérzékenység különböző mértékű lehet (küszöb dózis). A legtöbb ember minden következmény nélkül el tud fogyasztani egy pohár ( 2 dl ) tejet. A mennyiség növekedésével azonban előbb-utóbb megjelennek a laktózintoleranciára jellemző kellemetlen tünetek.

Teljes enzimhiány a tejcukor-érzékenyek között csak néhány százalékban fordul elő (1-5 %-ra

2 / 17



becsülhető). Ebben az esetben már rendkívül kis mennyiségű tejcukor is súlyos emésztési zavarokat okozhat.

A tejcukorérzékenység nem azonos a tejallergiával (tejérzékenység, tej-intolerancia), ami a fehérje-érzékenység egyik fajtája. A kettő gyakran fordul elő együtt, de a tejallergia gyakoribb a gyermekeknél és ritkábban fordul elő felnőttkorban.

A TÜNETEK

Az emésztetlen tejcukor több kellemetlen tünetet okozhat. Megbonthatja a vízfelszívódás egyensúlyát (ozmotikus hatás), ami hasmenéssel jár. Az érintett úgy érzi, hogy "az étkezés után átszalad rajta az étel". A széklet rossz szagú, bűzös, kis csecsemőnél híg, habos, zöldes, savanyú szagú. A bélbaktériumok által bontott laktózból fejlődő gáz felfúvódást, szeleket, görcsöket eredményezhet. Mindezeket émelygés, hányinger, általános rossz közérzet és bőrtünetek kísérhetik. A tünetek a tejcukor tartalmú élelmiszer elfogyasztása után fél-, két óra között jelentkeznek és 24 – 48 óra után következmény nélkül elmúlnak, ha nem követte az említett étkezést újabb tejcukor tartalmú élelmiszer fogyasztása.

A vastagbélből felszívódó hidrogén a vérárammal eljuthat a központi idegrendszer területére is, ahol fejfájásos rohamokat okozhat.

Az időben fel nem ismert laktózintolerancia következményeként alultápláltság, súlycsökkenés alakulhat ki. Kisgyermekeknél, 0 – 5 éves életkorban, a növekedés is csökkenhet vagy megállhat.

http://www.laktozerzekeny.org/informaciok-az-egyesuelet-tagjainak/a-tejcukor-csecsemkori-fel szivodasi-zavarai.html

3 / 17



A DIAGNÓZIS

A laktáz hiánya több módszerrel is jól diagnosztizálható. A vizsgálatokat a kórházak, klinikák gasztroenterológiai osztályai, a szakrendelők, vagy egyéb, erre felkészült orvosi laboratóriumok végzik.

A hidrogén kilégzési teszt a leggyakrabban használt vizsgálat. Ennek során a lélegzet hidrogéntartalmát vizsgálják, ami normális körülmények között rendkívül alacsony. A vizsgálat egy éhgyomorra megivott tejcukortartalmú folyadék elfogyasztásával kezdődik. A tejcukorérzékenyeknél, ahogy ezt korábban említettük, a laktóz emésztetlenül továbbkerül a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok elbontják, különböző gázok, köztük hidrogén fejlődése közben. A hidrogén átjutva a bélfalon bekerül a véráramba, és a tüdőn keresztül megjelenik a lélegzetben. A vizsgálat abból áll, hogy meghatározott időközönként megvizsgálják a paciens lélegzetének hidrogén tartalmát. Ha ez magasabb a normálisnál, akkor valószínűsíthető a tejcukorérzékenység. A teszt során mért számszerű érték és a beteg panaszainak erőssége között gyakran nincs összefüggés.

A vizsgálat alkalmas u.n. elkülönítő diagnosztikára is. Megismételve a vizsgálatot egy olyan cukorral (laktulóz), amit csak a bélbaktériumok tudnak elbontani, meghatározható, hogy a táplálék mennyi idő alatt jut át az emésztőrendszer egyes szakaszain (tranzit idő). A tranzit idő ismeretében a mért hidrogén tartalom értékek által mutatott görbét értékelve eldönthető, hogy a tejcukorérzékenység genetikai eredetű vagy fertőzés következménye, esetleg a kettő kombinációja, amit még befolyásolhat a bélrendszer mozgászavara is.

A módszer további lehetőségeket is biztosít az orvos számára, attól függően, hogy milyen szénhidrátot tartalmazó folyadékot itat meg a beteggel a vizsgálat előtt.

- Fruktóz (gyümölcscukor) tartalmú folyadék itatása után, a fent leírtakkal azonos módon megállapítható, hogy fennáll-e fruktóz emésztési zavar (fruktóz malabszorpció) a vékonybélben a tejcukorérzékenység mellett vagy helyett. (Vigyázat! Nem azonos a fruktóz-intoleranciával, ami egy súlyos genetikai betegség; a májból hiányzik a fruktózt glükózzá

4 / 17



alakító enzim.)

- Keményítő tartalmú folyadékkal a hasnyálmirigy amiláz (a keményítőt bontó enzim) termelését vizsgálhatja a szakorvos.

- Glukóz oldattal valószínűsíthető a vékonybél fertőzöttsége. A glükóz (szőlőcukor) a vékonybélből közvetlenül felszívódik a bél kezdeti szakaszán. A hidrogén keletkezése arra mutat, hogy a glükóz vastagbél-baktériumokkal került kapcsolatba, amelyek az egészséges – steril – vékonybélben nem fordulhatnának elő. Ezt az állapotot hívják kontaminált vékonybélnek .

A fentiekből következik, hogy a H 2 –kilégzési teszt készülék ma már a gasztroenterológiai diagnosztika egyik alapműszere. Az ára a ma használatos orvosi műszerek többségéhez képest csekély. Ez magyarázza, hogy több esetben háziorvosi rendelők felszerelésében is előfordul. Ezek után különösen érthetetlen, hogy a használatát egyes gasztroenterológiai szakrendelők mellőzik. Ezekben a rendelőkben tapasztaljuk az „ismeretlen okra” visszavezetett irritábilis bél szindróma (IBS) diagnózis gyakoriságát. Azokban az esetekben is, amikor a hasonló tünetcsoportokat mutató laktóz intolerancia (egyes esetekben fruktóz emésztési zavar) – tehát a valódi ok, ami gyógyszerrel és diétával kezelhető – könnyen kimutatható lenne.

A hagyományos laktózintolerancia vizsgálat ugyancsak az éhgyomorra megivott tejcukortartalmú folyadék elfogyasztásával kezdődik. A vékonybélben glükózzá és galaktózzá bomlott tejcukor felszívódik a véráramba. A galaktózt a máj ugyancsak glükózzá alakítja, és ez ugyancsak a véráramba kerül. A meghatározott időközönként vett vérminta glükóz (vércukor) tartalma kimutatja, hogy milyen mértékű a laktózemésztés. Ha a vércukor szint nem emelkedik kellő mértékben, akkor az a laktózt bontó enzim csökkenésére vagy hiányára utal és jelzi a tejcukorérzékenységet.

Ritkán előfordul, hogy a laktáz enzim mennyiségét ill. hiányát vékonybél biopsziás mintából hat ározzák meg.

Bonyolult, ritkán alkalmazott, de igen megbízható vizsgálatok a

14 C

izotóppal jelzett

5 / 17



széndioxid kilégzés ta ill. a

vizsgála 1

4

C izotóppal jelzett glükóz mérése a vérszérumban . 14-es szén izotóppal jelzett tejcukrot adnak a vizsgálandó személynek és ezt követően mérik a megjelenő izotóp mennyiségét.

A tejcukorérzékenységért felelős gén felfedezése óta lehetőség nyílt a genetikai vizsgálattal történő diagnózis ra is. A vizsgálatokkal kapcsolatos alapvető genetikai fogalmakat később egy külön fejezetben ismertetjük. A genetikai vizsgálat és egyéb vizsgálatok (pl. hidrogén kilégzési teszt) kombinációja megbízható elkülönítő diagnózis lehetőségét adja. A genetikai vizsgálat alapján előre jelezhető – már csecsemő vagy gyermekkorban – a felnőtt-típusú laktózintolerancia későbbi kialakulása. Ezek a vizsgálatok már Magyarországon is elfogadható áron elérhetők bárki számára. A laktóz tartalmú folyadék itatásával járó vizsgálatokat általában nem végzik tejcukorérzékenységre gyanús újszülötteknél és csecsemőknél, mert a laktózterhelés okozta hasmenés a kiszáradás veszélyével járhat. Ebben az esetben a széklet savasságának vizsgálatával és a székletben a redukáló cukrok kimutatásával valószínűsíthető a tejcukorérzékenység. Amint már korábban említettük, a vastagbél baktériumai a laktózt tejsavvá és rövid szénláncú egyéb zsírsavakká bontják. A széklet savassága (pH értékének eltérése a normálistól), tejsavtartalma és glükóz jelenléte a székletmintában jelezheti, hogy a tejcukoremésztés nincs rendben. (A csecsemők és kisgyermekek tejcukorérzékenységével egy további rész külön részletesen is foglalkozik.)

A vizsgálatok nélküli öndiagnózis megengedhetetlen, mert például egyebek mellett, a glutén intolerancia (lisztérzékenység) is járhat hasonló tünetekkel, mint a tejcukorérzékenység. Csak az erre alkalmas orvosi laboratórium vizsgálata után, a szakorvos döntheti el, hogy mi okozza az emésztési zavarokat.

Bizonyos „vizsgálati” módszereket (Vega-teszt, biorezonancia, stb.) az orvosi szakirodalom szinte nem is említ. Ezeket mi sem javasoljuk.

www.laktozerzekeny.org/diagnosztikai-helyek.html

6 / 17



A TEJCUKORÉRZÉKENYSÉG TÍPUSAI ÉS OKAI

Aprimer felnőttkori laktázelégtelenség a csecsemő kor után, bármely életkorban kialakulhat, és genetikai oka van.

Tulajdonképpen a tejcukorérzékenység a természetes állapot. Évezredekkel ezelőtt az emberiség táplálkozási kultúrája kettévált. A földművelő népek rizs alapú táplálkozásánál a hús mellett a szója biztosította a fehérjebevitelt és a kalciumpótlást. A pásztor népek számára - a hús mellet - a tej és a tejtermékek nyújtottak jó minőségű fehérje- és kalciumforrást. Közöttük alakult ki az a gén-változás (mutáció), amely továbbörökítette a felnőttkori tej és tejcukor emésztési képességet.

Hazánkban – több mint tízezer emberre kiterjedő vizsgálat alapján – az egészséges lakosság 14 %-a, közel másfél millió ember tejcukorérzékeny.

Az egyes emberfajták között rendkívül nagyok a különbségek. A publikált adatok ugyan eltérőek, de abban megegyeznek, hogy a legkevésbé érintettek a tejcukorérzékenységben a skandináv országok lakói. Az ázsiaiak (a pásztornépek kivételével) és az ázsiai eredetű amerikai indiánok viszont felnőttkorban szinte kivétel nélkül laktózérzékenyek. Svédországi statisztikai adat szerint az ott élők között 3 % a tejcukorérzékeny, de pl. Finnországban ez az arány már 14 %. A közép-afrikai népekre jellemző a felnőttkori 100 %-os laktóz érzékenység, de itt is találunk tejfogyasztó pásztornépeket.

Az európaiak között 10–30%-ra becsülik a tejcukorérzékenyek arányát, és csak kb. 30%-ra azokat, akik idős korukra is megőrzik teljes laktáz-aktivitásukat. Egyes orvosi közlemények ezért külön csoportként említik az időskori laktózérzékenységet.

A betegségekhez kapcsolódó, u.n. szerzett laktóz-érzékenységnek (szekunder felnőttkori

7 / 17



laktázelégtelenség) számtalan oka lehet, mert a vékonybél nyálkahártyájának felszínén elhelyezkedő, laktázt termelő hámsejtek rendkívül érzékenyek a legkisebb károsító hatásra is. Ez a magyarázata, hogy néhány gyógyítási eljárás is (antibiotikumok, kemoterápia, stb.) másodlagos tejcukorérzékenységet okozhat. Okozhatják még fertőzéses eredetű betegségek és kapcsolódhat más emésztőrendszeri és egyéb betegségekhez is (lisztérzékenység, hasnyálmirigy betegségek, Crohn betegség, cukorbetegség, stb.). A laktózintolerancia bakteriális fertőzésekhez kapcsolódó formája egyes esetekben gyógyítható.

Szerencsére csak nagyon ritka esetben fordul elő, hogy újszülöttek szervezete sem képes a laktáz enzim termelésére (veleszületett laktázelégtelenség). A tejcukorérzékenységnek ez a formája teljes leromláshoz vezető, súlyos betegség, ha nem ismerik fel időben.

Koraszülötteknél is előfordulhat tejcukorérzékenység (koraszülöttek fiziológiás laktáz-elégtelensége), de ez bizonyos idő elteltével megszűnik.

A TEJCUKORÉRZÉKENYSÉG VESZÉLYEI

A tejcukorérzékenység, kellő információk hiányában, súlyos veszélyforrás lehet az érintettek számára.

A tej és a tejtermékek létfontosságú anyagok sorozatát tartalmazzák. A csontfejlődéshez szükséges D-vitamin, kalcium és foszfor legfontosabb forrásai. A tejmentes diéta megoldás lehet a laktózintoleranciára, de következménye lehet a csontrendszer működésének valamilyen zavara, mint például a csontritkulás (osteoporosis). Egy laktózérzékeny ember számára sajnos használhatatlan az a táplálkozási ajánlás, hogy „naponta fogyasszunk mintegy fél liter tejet és tejterméket (pl. sajtot, túrót, aludttejet, kefirt, joghurtot). A tejtermékek közül a kisebb zsírtartalmúakat válasszuk.” (Táplálkozási a jánlások a felnőtt lakosság számára. MTA ÉKB, OÉTI, MTT állásfoglalás, 1987. 5. pontja a 12-ből. )

8 / 17



Az állandóan ismétlődő hasmenések és a bélbaktériumok bontotta laktózból keletkező erős savak magas koncentrációja a vastagbélben nem maradhat következmény nélkül. Ma már orvosi publikációk tárgyalják a tejcukorérzékenység és a vastagbél rosszindulatú daganata közötti összefüggést. A diétával karbantartott és probiotikumokkal kompenzált laktózintoleranciának valószínűleg nincsenek ilyen következményei.

Vigyázat! A laktózmentes tejtermékek a cukorbetegek számára veszélyesek lehetnek.

A tejben és tejtermékekben található tejcukor közepes mértékben emeli a vércukorszintet. A tejtermékek glikémiás indexe: 30-50%, mert a cukrok felszívódási sorrendjében a tejcukor elég hátul van és a tejben finoman eloszló zsírcseppek még tovább lassítják a felszívódást.

A cukrok felszívódási sebességének sorrendje:

Leggyorsabban a glükóz (szőlőcukor) szívódik fel.

– maltóz (malátacukor)

– szaharóz (répacukor, nádcukor)

– laktóz (tejcukor)

A leglassabban felszívódó cukor: a fruktóz (gyümölcscukor).

9 / 17



A laktózmentes tejben és tejtermékekben az előre lebontott tejcukor galaktóz és szőlőcukor formájában található. A szőlőcukor nagyon gyorsan felszívódik (Glikémiás indexe: 100 %) és így ugrásszerűen megemelheti az inzulinnal és a diétával jól beállított vércukorszintet. Ez a nem várt hatás (hiperglikémia) – végletes esetben – akár életveszélyes helyzetet is eredményezhet.

ÉTKEZÉSI TANÁCSOK

Ha időben nem ismerik fel a tejcukorérzékenységet, akkor a laktóztartalmú termékek további fogyasztása, a vékonybél állandó irritációjával, tovább csökkentheti a laktáz enzim termelését.

Ez a folyamat, mint egy negatív visszacsatolású ciklus, a teljes laktózérzékenységig juthat el. Ezért pl. hasmenés esetén nem ajánlott a tejfogyasztás.

A folyamat megfordítva is igaz lehet. Egy hosszabb, teljesen laktózmentes diéta részben vagy teljesen helyreállíthatja a laktáz termelődését. Ez a diéta azonban a normális bélflóra fennmaradása szempontjából nem kedvező, ha csak nem fogyasztunk rendszeresen prebiotikumokat

Az optimális megoldás, hogy mindenki határozza meg egyéni tejcukortűrő képességét, és utána rendszeresen fogyasszon annyi laktóztartalmú tejterméket, amennyivel még elkerülhetők a tünetek.

A tejcukorérzékenység ritkán követeli meg a teljesen tejmentes étkezést. Szakirodalmi adatok szerint a tejcukor-érzékenyek 20-30%-a képes a tünetek megjelenése nélkül elfogyasztani egyszerre 1/4 liter tejet ( kb. 12 g laktóz). Kb. 50%-ra tehető azoknak a száma, akiknek a tűrőképessége kb. 1/2 l liter tej (kb. 24 g laktóz), és kb. 1 liter tejnél (kb. 50 g laktóz) már minden laktózérzékenynél megjelennek a tünetek.

10 / 17



A tejcukorérzékenység, néhány korábban említett esettől eltekintve (amikor, egyéb emésztőrendszeri betegségek átmeneti kísérő tünete) nem gyógyítható, de jól kezelhető állapot .

A legfontosabb a megfelelően alkalmazott diéta, ami nem jelenti a létfontosságú tejtermékek te ljes elhagyását. A diétával elérhető a tünetmentesség, és biztosíthatók a szükséges tápanyagok.

A diéta egyik lehetősége az ázsiai konyha preferálása. A szója alapú, tejmentes kínai-, thai- és egyéb ázsiai konyha ideális a tejcukorérzékenyek számára. Az ázsiai éttermek, üzletek választéka szinte teljesen laktózmentes élelmiszerekből áll.

A diéta fontos része a magas kalciumtartalmú élelmiszerek fogyasztása. Ilyenek például a kelkáposzta, a hüvelyesek, a dió, a mandula, a mogyoró, a szója készítmények (pl. a tofu) és a lágy, ehető csontú halak, mint a szardínia, a makréla vagy a lazac. Az egyébként magas kalciumtartalmú parajt, fehérrépát és rebarbarát azért nem említettük, mert oxalát tartalmuk blokkolhatja a kalcium felszívódását.

A hüvelyesek ugyan jó kalcium források, de felfúvódást okozó hatásuk – ami felerősítheti a laktózintolerancia hasonló tünetét – miatt óvatosan fogyasztandók. Itt kell megemlítenünk egy s zéles körben terjedő tévedést, amely a galaktozémia diétájából került át a laktózérzékenyek diétájába. Egyes szerzők tiltják a tejcukorérzékenyeknek a zöldborsó fogyasztását, holott a zöldborsó nem tartalmaz tejcukrot. Galaktóz tartalma miatt a galaktozémiások számára tilos, de a tejcukorérzékenyek számára veszélytelen.

Ahhoz, hogy a kalcium hasznosuljon, szükség van a szervezet megfelelő D-vitamin ellátására. Jó D-vitamin források: a tojás, a máj és természetesen a mértékletes napozás.

Néhány gyakorlati tanács a tejfogyasztáshoz:

11 / 17



Más táplálékkal együtt fogyasztott tej, vagy más laktóztartalmú tejtermék, lassabban ürül ki a gyomorból, elegendő időt hagyva a kevesebb enzimnek a tejcukor emésztéséhez. Így csökkenthetők vagy elkerülhetők a kellemetlen tünetek.

Langyos vagy meleg tej ugyancsak lassabban ürül ki a gyomorból, ezért a szervezet jobban tolerálja mint a hideg tejet.

Magasabb zsírtartalmú tej hosszabb ideig marad a gyomorban, mint az alacsony zsírtartalmú, ezért a vékonybél laktóz emésztése is jobb, mert hosszabb idő áll rendelkezésre. Ugyanez vonatkozik a kakaóra is.

A napjában több részletben elfogyasztott kis adag tej laktóztartalmát a csökkent mennyiségben termelődő enzim is képes elbontani.

A kecsketej laktóztartalma alacsonyabb, mint a tehéntejé, ezért jobban tolerálja a szervezet. Ez a különbség azonban nem jelentős.

Egy általános szabály, hogy minél magasabb egy tejtermék zsírtartalma, annál alacsonyabb a tejcukor mennyisége a termékben. Természetesen a több zsír egyben több koleszterint is jelent!

A túró tejcukor tartalma - a savótartalmával arányosan - magas.

Az érett kemény- és félkemény sajtok (Pannónia, Trappista, stb.) többnyire nem tartalmaznak tejcukrot és a penésszel érő sajtoknak (camembert, brie, roquefort, gorgonzola, stb.) is alacsony a laktóztartalmuk , miközben megőrzik a tej teljes proteintartalmát, a legtöbb vitamint és ásványi anyagot, így pl. a kalciumot, a foszfort, a riboflavint (B 2 -vi tamin), az A-vitamint, stb.

Az élő baktériumkultúrát tartalmazó joghurtok, kefirek jó kalciumforrások a laktózérzékenyek

12 / 17



számára is, annak ellenére, hogy viszonylag magas a tejcukortartalmuk. Ezt azzal magyarázzák, hogy az aktív baktériumkultúra maga termel annyi laktáz enzimet, amennyi az e mésztéshez szükséges. Az enzim (β-galaktozidáz) az élő baktériumsejtek belsejében található, és így védett a gyomorsavtól. A bélbe átkerülve az epe kiszabadítja a laktázt a védőburokból és így az a megfelelő helyen, a vékonybélben tudja kifejteni a hatását. Korábban a hazai joghurtok többségét a hosszabb szavatossági idő érdekében pasztörizálták. Ezekre a baktérium-mentesített készítményekre természetesen az előbbi megállapítások nem érvényesek. Szerencsére a verseny arra kényszeríttette a cégeket, hogy felhagyjanak a pasztőrözéssel. Ma már csak élőflórás készítmények kaphatók - és eltűntek a pasztörizált állományjavítóként tejpor adalékot tartalmazó - készítmények.

A laktózérzékenyek egy részénél az intolerancia olyan fokú, hogy a legkisebb tejcukor-mennyiség is kiváltja a tüneteket. Számukra fontos a rejtett laktóz fogalma. Az élelmiszerek többsége több-kevesebb tejjel vagy egyéb laktóztartalmú tejtermékkel készül. Tejport, savóport tesznek a konzervekbe, egyes húskészítményekbe (pl. párizsi, virsli, stb.), a süteményekbe, a jégkrémekbe és egyéb édességekbe. A laktózmentes diétához szükséges, hogy minden megvásárolni kívánt élelmiszernek gondosan tanulmányozzuk az összetételét. Csak azt vegyük meg, amelynek az összetételt mutató címkéjén nincs utalás tejre , tejporra, tejszínre, savóra, savóporra, íróra, íróporra, stb.

Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a forgalomban lévő gyógyszerek egy jelentős része ho rdozóanyagként, vagy a hatóanyagot védő stabilizátorként laktózt tartalmaz. Sokszor a gyógyszer által okozott mellékhatások tulajdonképpen a tejcukorérzékenység tünetei. Példaként említhetünk olyan, gyakran alkalmazott készítményeket mint a Bilagit, a Tensiomin, a No-Spa vagy több antibiotikum.

A TERÁPIA

A gyógyítás szempontjából különbséget kell tennünk a primer (genetikai) és a szekunder (szerzett) tejcukorérzékenység között.

A szekunder tejcukor-érzékenység esetén az orvos az alapbetegséget gyógyítja. Az

13 / 17



alapbetegség gyógyulása után, a megtartott diéta kímélő hatása és az egészséges bélflóra helyreállítása a tejcukorérzékenység megszűnését eredményezheti. A gyógyulást segítheti a laktáz enzim pótlása is. (A kereskedelemben – főleg a patikákban – több enzimpótló készítmény is kapható. Az orvosilag diagnosztizált laktózérzékenyek a Lactase® rágótablettához orvosi vényre, támogatott gyógyszerként juthatnak hozzá.)

A primer (genetikai) tejcukorérzékenység – ahogy már korábban említettük – nem gyógyítható, de jól kezelhető állapot.

Itt is kiemelt szerepe van a diétának, de megnő a jelentősége a különböző laktózmentes tejtermékek fogyasztásá nak és az enzim pótlás nak is, mert hosszú távon a szervezet nem nélkülözheti a tejben és tejtermékekben található vitaminokat (A, B 1

,B 2

,B 12

, D, E, K) és nyomelemeket (pl. cink).

A laktóz intoleranciában szenvedőknek fokozottan figyelniük kell az egészséges bélflórájuk fenntartására. A bélflóra hasznos (B-vitaminokat termelő, immunrendszert erősítő , gombák és betegséget okozó baktériumok elszaporodását gátló, stb. hatású ) probiotikus baktériumai tejcukor nélkül csak 5-10 napig maradnak életben. Életben maradásuk segíthető a tejcukrot kiváltó, helyettesítő prebiotikumokkal, de pótlásukról állandóan gondoskodni kell élőflórás élelmiszerek fogyasztásával vagy probiotikumokat tartalmazó készítményekkel. A probiotikumok szedése azonban nem helyettesíti a laktáz enzim pótlását.

VÁLOGATOTT IRODALOM

14 / 17



- Beró T. : A laktózintolerancia klinikai jellegzetességei. Táplálkozási allergiák, Springer Hungarica Kft. 1994.(Szerk.: Nékám K., Szemere P.) 212 – 227.

- Boda M. : A lactose intolerantia tünetei, diagnózisának lehetőségei, a laktózmentes étrend gyakorlati nehézségei. ESSZENCIA (Védőnők továbbképző folyóirata) 3/1994. 5– 6.

- Figler, M., Rab, R., B.Müller, K. : Probiotikumok a humán egészség szolgálatában. PTF EFK Humán Táplálkozástudományi és Dietetikai Intézet, Pécs

- Juhász M.: Laktóz intoleranciaHippocrates családorvosi folyóirat, 2005, VII(5), 314-316. és http://www.medlist.com/HIP POCRATES

- Bogácsi-Szabó E., Nagy D., Tari B., Várkonyi Á., és Raskó I.: A felnőtt-típusú laktózintolerancia előfordulási gyakoriságának diagnosztikai célú molekuláris genetikai vizsgálata gyermek és felnőtt magyar populációban GYERMEKGYÓGYÁSZAT, 2006; 57. évfolyam 3. szám 279-286.

- Szakály S., Fecskó M., Schrem J., Mészáros M., Bakos B.: A hazai laktózintolerancia felmérésének eredményei. Magyar Táplálkozástudományi Társaság VIII. Vándorgyűlése, Pécs, 1981. augusztus 23. 103 - 112.

- Saloff-Coste, Cathy J. : Lactose maldigestion. Danon World NewsLetter N o 1., May 1993.

- Saloff-Coste, Cathy J. : Diarrhea and fermented milks. Danon World NewsLetter N o 8., April 1995.

15 / 17



- Takács M., Baráthné Hercegh O., Csanádi J. : Laktózhidrolízis tejtermékekben. Tejg azdaság, 2/1997., 16 – 21.

- Veres Gábor: Klinikai tapasztalatok laktóz-imtoleranciában GYERMEKGYÓGYÁSZA T, 2008; 59. évfolyam 3. szám 167-170.

- Csapó János és Csapóné Kiss Zsuzsanna: Tej és tejtermékek szerepe a táplálkozásban: 3.4.1. A laktózmalabszorpció előfordulási gyakorisága különböző országokban és különböző népcsoportokban. 3.4.4.2. A laktóz szerepe az anyagcserében. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár, 2008. szeptember 06. http://www.tankonyvtar.hu/hu

- szerző nélkül: Cheese and Lactose Intolerance. National Institutes of Health 10/1995 http://www.gihealth.com/Articles/Cheese_Lactose.html

- szerző nélkül: Lactose Intolerance. National Institutes of Health Publication No 94-2751 http://digestive.niddk.nih.gov/ddiseases/pubs/lactoseintolerance/

16 / 17



Bővebb tartalom eléréséért regisztráljon a következő linkre kattintva: http://www.laktozerzekeny.org/regisztracio.html

17 / 17

A TEJCUKORÉRZÉKENYSÉG

Recommend Documents