2010. 03. 25. A tehetséggondozás és kutatóképzés komplex rendszerének fejlesztése a Szent István Egyetemen Szent István Egyetem Gödöllő www. ujszechenyiterv.gov.hu
A KÖRZETI NŐVÉR SZEREPE A CUKORBETEGEK GONDOZÁSÁBAN ÉS A SZÖVŐDMÉNYEK PREVENCIÓJÁBAN The role of district nurses in the care of diabetic patients and in the prevention of complications Ágostonné Földi Tünde Szent István Egyetem Egészségtudományi és Környezetegészségügyi Intézet, Ápolás és betegellátás szak, IV. évfolyam,
[email protected] Konzulens: Dr. Dudás Mihály osztályvezető főorvos, Békés Megyei Önkormányzat Pándy Kálmán Kórháza, Belgyógyászat
A cukorbetegek száma világszerte emelkedik, ma hazánkban több mint 500000 diabetes mellitusban szenvedő páciens kezelése, gondozása zajlik zömében az alapellátásban, így a körzeti nővér szerepe is jelentős. A diabéteszes anyagcsere-állapot életre szóló szakgondozást igényel, mely gondozás csak akkor lehet igazán hatásos, ha maximálisan magában foglalja a beteg együttműködését, és fontos részét képezi a beteg folyamatos oktatása. A kérdőíves felmérés eredményei: A válaszadók többsége nem rendelkezik elegendő információval betegségét illetően. Feltehetően ezért is nem fordítanak kellő gondot arra, hogy a CH bevitel megfelelő legyen. Ez a tény pedig fokozza a szövődmények korai jelentkezésének kockázatát, melyeket a válaszadók nagy része csak kis mértékben ismer. A megkérdezettek mintegy fele rendszeresen számolja a CH bevitelt. A CH számításokat rendszeresen alkalmazó válaszadók éhgyomri vércukor értékei rendszerint (98%-ban) 10 mmol/l alatt vannak. A nem számolók esetében ez 61%, míg 13%-uknak éhgyomri vércukor értéke leggyakrabban 13-15 mmol/l közötti. Azok a betegek, akik ritkábban járnak háziorvosukhoz, a vércukor értékek is magasabbak. A válaszadók többsége több szövődményt is fel tudott sorolni, melyek a cukorbetegséghez társulhatnak, s csak néhányan nem ismerik azokat. A megkérdezettek többsége túlsúlyos, nem végez rendszeres testmozgást annak ellenére, hogy a testmozgás cukorbetegségre ható jótékony hatásával kapcsolatos ismereteik kielégítőek. Javaslataiban kiemeli a cukorbetegek oktatását, a CH számítás megtanítását, a helyes életmód - rendszeres testmozgást - elsajátítását is magában foglaló gondozás mellett a rendszeres, legalább havonta egyszeri ellenőrzés fontosságát. Felhívja a figyelmet, a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének (MACOSZ) megújult honlapjára (www.macosz.hu), amely az érintettek és érdeklődők számára –a vakok és gyengénlátók számára hangosan – elérhető.
A KÉZFERTŐTLENÍTÉS JELENTŐSÉGE A NOZOKOMIÁLIS INFEKCIÓK MEGELŐZÉSÉBEN The importance of hand-disinfection in the prevention of the hospital infections
Czakóné Bátor Edit Szent István Egyetem Egészségtudományi és Környezetegészségügyi Intézet, Ápolás és betegellátás szak, IV. évfolyam,
[email protected] Konzulens: Dr. Homonnai Erika hygienés főorvos, Hetényi Géza Kórház
A kutatás célja az egészségügyi dolgozók kézhigiénés ismeretének és gyakorlatának vizsgálata volt, mivel a gyógyító tevékenység során kialakuló előre nem látható szövődmények között jelentős számban fordulnak elő a nozokomiális infekciók. A vizsgált populációt a szolnoki Hetényi Géza Kórház ápolói és orvosai alkották. Módszerként kérdőíves felmérés szolgált. A kapott eredmények alapján az egészségügyi dolgozók háromnegyede nem mellőzi a higiénés kézmosást. A megkérdezettek kéztisztítása nem kielégítő, mert kb. 15 másodperc alatt végeznek a fertőtlenítő kézmosással. A megkérdezettek felének alakult ki bőrviszketése, bőrszárazsága, bőrpírja, kirepedezett bőre, ekcémája vagy allergiája. A megkérdezettek 83 %-a állította azt, hogy a kórház nem biztosítja számára a kézvédő krémet, amely hozzátartozna a kézhigiénéhez, mert a kirepedezett, száraz bőr kaput nyit a kórokozók számára. Az egészségügyi dolgozók a betegellátás során az új munkafolyamatok megkezdése előtt nem minden esetben cserélik le a gumikesztyűt és nem minden esetben használják azt. Sajnos, a megkérdezett egészségügyi dolgozók többsége nem ismeri pontosan a nozokomiális infekció fogalmát, a kóroki tényezőket és a nozokomiális infekció terjedését. A súlyos hiányosságok pótlására a dolgozat szerzője az egészségügyi dolgozók –beleértve az orvosokat is– folyamatos oktatására fogalmaz meg konkrét javaslatokat (pl. kommunikációs tréning évente; rövid, figyelemfelkeltő tájékoztató anyagok; munkaköri leírások kiegészítése; kézhigiénés compliance növelése). Javaslatot tesz az ún. „higiénés szemlék” az évesnél gyakoribb megszervezését a kritikus osztályokon, majd az eredmények ismertetését, a hiányosságok kijavíttatását. Állást foglal amellett, hogy a beteglétszám és az ellátó egészségügyi személyzet számának aránya megfelelő legyen, mivel, ha a nővérre sok beteg jut, lényegesen csökken a kézhigiénés compliance. A higiénés rendszabályok betartása még mindig gazdaságosabb, mint a nozokomiális infekciók méregdrága kezelése.
LOVASTERÁPIA ALKALMAZÁSA DOWN- SYNDROMÁS ÉS AUTISTA GYEREKEKNÉL Application of hippotherapy for children with Down-syndrome and autism Hegyesi Viktória Szent István Egyetem Egészségtudományi és Környezetegészségügyi Intézet, Ápolás és betegellátás szak, IV. évfolyam,
[email protected] Konzulens: Dr. Baji Sándor gyermekgyógyász, osztályvezető főorvos
A lovas terápia, mint kezelési módszer még nagyon kiforratlan. Sajnos nem sok beteg gyermek használhatja ki a lovak által nyújtott „segítséget”. A dolgozat témája a lovasterápia alkalmazása Down- syndromás és autista gyermekek körében. A pályamunka bemutatja a lovasterápia személyi és tárgyi feltételeit, módszertanát, kezelés menetét és hatásait, indikációit és kontraindikációit. A hippoterápia egy olyan kezelési módot jelent, melyben a ló egy “élő gyógyászati segédeszköz”. A tanulmány célja, hogy más, ilyen problémákkal szenvedő édesanyák és családok is megismerhessék meg ezt a típusú terápiás lehetőséget. A kutatásban az interjú készítési technika került alkalmazásra. Az eredmények: A mozgáskoordináció javulási aránya mind a két betegségcsoportban igen magas. A mozgáskoordináció javulása abban nyilvánul meg, hogy képesek lesznek a lovon ülve megsimogatni a lónak a fülét, hajlékonyabbak lesznek, ritmusérzékük fejlődik, és le tudnak a labdáért hajolni. A bátorság megnyilvánulása a Down-syndroma esetén az új dolgok iránt való érdeklődésben, a ló iránt megnyilvánuló szeretetben, a lóval való játszásban, a feladatok felszabadult végzésében nyilvánul meg. Mindkét betegségcsoportban a gyerekek bátrabbá válnak. Down-syndromás gyerekek esetén majdnem minden szülő beszámolt gyermeke beszédének fejlődéséről is. Mindkét betegségcsoportban a legtöbb pozitív válasz a gyerekek szókincsének bővülésére, kisebb versek elmondására, valamint az élmények más emberekkel való megosztására érkezett. A fogyatékosok lovagoltatása az egyéni sajátosságok figyelembevételével, mint speciális formájú tevékenység jelenik meg. A lovaglás és a gyógyítás körülményei lényegesen eltérnek a mindennapi megszokottól. A szerző javaslatot tesz a lovas terápia szélesebb körben történő megismertetésére mind a laikusok, mind a szakemberek körében. (A gyógypedagógusok mélyebb lovas alapokkal történő képzését.) Javasolja a szabályozás pontosítását, a nem szakképzett lovas terapeuták kiszűrését, a megfelelő ló kiválasztást és céltudatos kiképzést, a jobb finanszírozási lehetőség biztosítását, mert sok szülő nem engedheti meg magának, hogy beteg gyerekét elvigye lovagolni.
TŰSZÚRÁSOS BALESETEK A PÁNDY KÁLMÁN KÓRHÁZBAN DOLGOZÓ ÁPOLÓK KÖRÉBEN Needlestick injuries among the nurses working in the Pándy Kálmán County Hospital Kertész Hajnalka Szent István Egyetem Egészségtudományi és Környezetegészségügyi Intézet, Ápolás és betegellátás szak, IV. évfolyam,
[email protected] Konzulens: Alexy Anikó epidemiológiai szakápoló, Békés Megyei Önkormányzat Pándy Kálmán Kórháza
Az egészségügyi dolgozók foglalkozásuk során fokozottan ki vannak téve a vérrel és testváladékkal történő expozíció veszélyének. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) 2006-os magyarországi felmérése alapján az ápoló, szakápoló csoport a harmadik legveszélyeztetettebb a szúrásos és/vagy vágásos balesetek előfordulásának statisztikájában. Mivel egyre kevesebb szakdolgozó van a rendszerben, nagyon fontos, hogy a megmaradt kollégák a lehető legkisebb kockázattal és sérülésekkel végezzék a munkájukat. Az e témakörben végzett kérdőíves felmérés eredményei: A kérdőívet kitöltő ápolók (114 fő) 52%-a már sérült valamilyen éles, hegyes eszköztől munkavégzés közben, de csak 40%-uk jelentette az elszenvedett balesetet. A tűledobókat a kérdőíveket kitöltők 45%-a használja rendszeresen, míg 55%-a nem, vagy nem mindig használja. A nem rendszeresen, vagy egyáltalán nem használók kétharmada sérült már tűhasználat közben vagy után. A megkérdezettek 60%-a egyáltalán nem, vagy csak akkor használ gumikesztyűt vérvétel vagy injekciózás közben, ha fertőző beteget lát el. A tűszúrásos balesetek okaiként a felmérés válaszadói a kapkodást, az időszűkében végzett munkát jelölték meg első helyen (50%), ezt követte az előre nem látható, hirtelen események (48%), valamint a beteg mozgási reakciója (43%). A vérrel és testváladékkal szennyeződött tűvel való expozíció utáni megfertőződés tényezőire csupán 8-an tudtak 4 jó tényezőt felsorolni, és a válaszadók 62%-a 1-et vagy 1 jó tényezőt sem tudott megnevezni. A szerző által megfogalmazott javaslatok: Évente legalább egyszer legyen egy 2-3 napos prevenciós előadás, kötelező részvétellel (Vizsgához és kreditponthoz kötve!) Minden osztályon ki kell helyezni egy protokollt a percután sérülések esetén elvégzendő helyes eljárási módokról. Biztosítani kell minden osztályon a megfelelő méretű és számú gumikesztyűt és minden kórteremben legyen egy tűledobó elhelyezve. A biztonságos műszaki megoldások (passzív védelemmel ellátott intravénás kanülök, a passzív védelemmel ellátott subcutan injekciós tűk és biztonsági funkcióval ellátott vérvételi tűk) szélesebb körben történő alkalmazása lenne kívánatos.
„A BŐR NEM FELEJT! VIGYÁZZUNK RÁ!” A LAKOSSÁG INFORMÁLTSÁGÁNAK VIZSGÁLATA A MELANOMA MALIGNUMRÓL „The skin doesn’t forget! Take care of it!” Study on the information level of population about melanoma malignum Nagy Nikolett Szent István Egyetem Egészségtudományi és Környezetegészségügyi Intézet, Ápolás és betegellátás szak, IV. évfolyam,
[email protected] Konzulens: Dr. Ócsai Henriette főorvosnő, bőrgyógyász – klinikai onkológus
Napjainkban a barna bőr a divat és a megváltozott UV sugárzás kártékony hatása és a szolárium rendszeres használata miatt a melanomás esetek száma megnőtt. A TDK pályamunka célja a hallgatók és az orvosra várakozók melanoma malignummal kapcsolatos informáltságának felmérése. A kérdőíves felmérésben összesen 580 darab kérdőív került kiosztásra és a viszszakapott 515 darab kérdőívből 469 darab volt értékelhető. A 324 nő és a 145 férfi többsége károsnak találja a nem megfelelő napozást. Hasonlóan egyértelműen károsnak tartják a szoláriumot. A megkérdezettek felénél kissé több nő hallott már a betegségről, míg a férfiak majdnem fele nem is hallott róla. A nők hattizede és a férfiak fele a „szabálytalan alakú” megjelölést tartotta a melanomára jellemzőnek. A nők egytized része, a férfiak kéttized része jelölte meg helyesen a színt. A megkérdezettek kétharmada fordul orvoshoz, ha valamilyen elváltozást észlel a bőrén, bár a 40% halogatja az orvoshoz fordulást. Összesen a válaszadók negyede nem megy el orvoshoz. Mindkét nem esetében magas volt azon válaszadók aránya (90%), akik nem jártak még bőrrákszűrésen. A szerző, mint leendő diplomás ápoló, legfontosabbnak a prevenciót tartja, ezért minél több emberhez el kellene juttatni a melanomáról szóló legfontosabb információkat; rizikótényezőket (napozás, szolárium, mechanikus irritáló hatás) Megítélése szerint nem szabad elhanyagolni a bőr védelmét (pl.: a naptejek használatát, a szolárium kerülését javasolja). Rendszeres önvizsgálatot tart szükségesnek, de ehhez tudni kell milyen elváltozásokat kell figyelni. A többi preventív onkológiai szűrővizsgálathoz hasonlóan, az évenkénti bőrrák szűrés sem maradhat el. Megítélése szerint minden korosztályt meg kellene szólítani. Plakátokon, pl. óvodák, iskolák faliújságján kellene felhívni a figyelmet a lehetőségekre. Ebben a korban – az iskolákban az osztályfőnöki óra keretén belül – a védelem fontosságát és a szűrővizsgálat jelentőségét kellene kiemelni.
„HA A KENYÉR ÁRT!” A FELNŐTT LISZTÉRZÉKENYEK ÉLETMINŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA „When bread hurts!” Study on life- quality of patients with celiac disease Nagy Zsuzsanna Szent István Egyetem Egészségtudományi és Környezetegészségügyi Intézet, Ápolás és betegellátás szak, IV. évfolyam,
[email protected] Konzulens: Budai Judit egyetemi okleveles ápoló, Békés Megyei Önkormányzat Pándy Kálmán Kórháza, Gyula
A gabonafélék családjába tartozó növények nagyon fontosak az emberiség táplálkozásában. A szénhidrát és fehérjeszükséglet legjelentősebb forrásait jelentik a belőlük készült kenyér és péksütemények. A búzában, az árpában, a rozsban, és a zabban található glutén egyik fehérjéje, a gliadin felelős a lisztérzékenység kiváltásáért. A lisztérzékenység olyan vékonybélbetegség, amely genetikailag erre fogékony egyénekben külső kiváltó anyag (glutén) hatására jön létre. A betegség kezelésének lényege a gabonafélék kiiktatása az étrendből. A szerző célja tanulmánnyal az, hogy felhívja az emberek figyelmét erre a betegségre és arra, hogy sokszor nem maga a betegség elfogadása nehéz, hanem a hozzá tartozó szabályok betartása. A visszakapott 110 darab kérdőív kiértékelése során kiderült, hogy 52 fő fogadta el nehezen a betegséget, de a diétát betartja. Ezzel szemben azonban csak 39 fő fogadta el könnyen a diétát. Szinte minden beteg jelölt meg a segítséget nyújtó személy(eke)t, csoportokat. A kérdőívet kitöltő lisztérzékenyek közül 78 fő szerzi be diétás élelmiszereket forgalmazó üzletekben a megfelelő alapanyagokat; illetve 16 fő élelmiszer boltban vásárol, azaz a többségnek nem kell utaznia a gyártóhoz. A megkérdezett személyekből 66 fő meg tudja vásárolni a diétához szükséges alapanyagokat, élelmiszereket a lakóhelyén, és csak 44 fő az, akinek utaznia kell ezekért A vizsgált coeliakiások közül csak 29 fő az, aki nem tudja, hogy milyen állami támogatásra jogosult, és a maradék 81 fő legalább egy támogatást ismer, amire igényt tarthat. A szerző javaslataiban a megfelelően részletes tájékoztatás fontosságát emeli ki. Pszichológusok bevonását javasolja a tanácsadásba a betegség elfogadásának javítása érdekében. Bizonyos osztályokon (például gastroenterológia) speciálisan kiképzett nurse-kre lenne szükség. Javasolja, hogy a családtagok is hasonló táplálkozási szokásokat alakítsanak ki a betegségtudat csökkentése érdekében. A Lisztérzékeny Egyesületek is nagy segítséget nyújthatnak előadásaikkal, programjaikkal.
A SZONDÁN KERESZTÜL TÁPLÁLT BETEGEK OTTHONÁPOLÁSÁNAK HOZZÁTARTOZÓKRA GYAKOROLT HATÁSA Effects of home care of tube-fed patients on the relatives Szabó Noémi Szent István Egyetem Egészségtudományi és Környezetegészségügyi Intézet, Ápolás és betegellátás szak, IV. évfolyam,
[email protected] Konzulens: dr. Nagy Béla főorvos, gasztroenterológus
A mesterségesen szondán keresztül történő táplálás hazánkban is egyre elterjedtebb. Így kórházi gyakorlataik során az ápoló hallgatók is találkoznak már e táplálási lehetőséggel. A TDK pályamunka az otthonukban, szondán keresztül táplált betegek hozzátartozóiról készült, mivel ahhoz, hogy sikeres lehessen a megfelelő otthoni táplálás, a betegeket ápoló hozzátartozók lelkiismeretességére, kitartására és erejére van a legnagyobb szükség. A kérdőíves felmérés eredményei: A hozzátartozók között felsőfokú végzettséggel mindössze 5 fő, középiskolai érettségivel 25 fő, szakmunkás bizonyítvánnyal 44 fő rendelkezik, és a megkérdezett személyek közül 36 fő csak az általános iskolai képzést fejezte be. A 110 főből 59 ember állította azt, hogy amikor először szembesült a ráváró ápolói feladatokkal megijedt, 30-an kétségbe estek, 17 fő bizonytalan volt, 4 ember pedig nyugodtan fogadta. 65 fő még soha nem hallott a táplálás e fajta lehetőségéről korábban. 43 fő már hallott róla régebben is, 2 fő pedig ismerte régebbről is. A megkérdezett döntő többsége (101 fő) állította azt, hogy tisztában van vele, hogy a tápszer hatékonyabb, mint a konyhai turmix. Egyértelműen elutasítja hozzátartozójának fekvőbeteg intézetben történő elhelyezését 92 fő, 6 gondozó bizonytalan, 10-en csak akkor, ha nem lenne más lehetősége. 2 ember határozottan úgy gondolja, ha lenne rá pénze és lehetősége, akkor elhelyezné hozzátartozóját fekvőbeteg intézetben. A megfogalmazott javaslatok: A hozzátartozók számára továbbképzést kellene tartani a megfelelő higiénés szabályok betartásával kapcsolatban a malnutrició elkerülése érdekében. A hozzátartozók részére is létre kellene hozni olyan csoportokat, ahol pszichológus vezetésével elmondhatnák problémájukat, ezzel is könnyítve lelkükön. Az egészségügyi oktatási intézményekben magasabb óraszámban kellene oktatni a hallgatóknak a megfelelő enterális táplálást. Rendszeres továbbképzések szervezése szükséges minden olyan osztályon, ahol előfordulhat mesterségesen táplált beteg. A kórházakban a főnővérek számára előadást kellene tartani a malnutrició megelőzésének fontosságáról, vagy megszüntetéséről, mely információkat azután az ápoló személyzetnek ők továbbítanának.
IDŐSEK OTTHONÁBAN ÉLŐK MOZGÁSÁLLAPOTÁNAK FELMÉRÉSE Mobility survey of residents of elderly homes Terhes Emil Szent István Egyetem Egészségtudományi és Környezetegészségügyi Intézet, Ápolás és betegellátás szak, IV. évfolyam,
[email protected] Konzulens: Prof. Dr. Várkonyi Tibor, MTA doktora, szakvezető
A szerző a Bevezetésben ismerteti, hogy az idősek ellátására specializált intézmények különböző ellátási szintet biztosítanak a lakók számára. A félig egészségügyi, félig szociális intézményekre, mint amilyen az idősek otthona, nem mindenütt jellemző, hogy foglalkoztatnának gyógytornászt, ezért az otthonban élők egészségügyi állapotának teljes körű felmérése és javítása az orvosi és ápolói személyzet felelőssége. A mozgásállapoti beszűkülések kikerülése, és esetleges korrekciója érdekében szükségessé válik az idősek mozgásfunkcióinak részletes felmérése a hatékony, és testre szabott mozgásjavító ajánlások kivitelezéséhez. A betegek önállóságának elősegítéshez a mozgás szükségességének szemléletmódján kell változtatni. A kutatáshoz számos adatgyűjtési módszer került alkalmazásra, köztük fizikális vizsgálati (ízületi amplitúdó-, eszközös izomerő-) mérés; kórlapelemző, ápolási dokumentációból nyert adatok, illetve a vizsgálati alanyok szubjektív válaszainak adatai. A mérésekkel az időskori mozgás hiányosságaira kívánt rámutatni. Az eredmények az ízületek, izmok működésbeli mutatóiban jelentős különbségeket tártak fel. A vizsgált személyek közül mindenkinél felszínre került valamilyen, mozgással kapcsolatos hiányosság. Izomerőt tekintve a nemek között nagy eltérés mutatkozik. A vizsgált nők átlagos izomereje a vizsgált férfiak átlagos izomerejének csupán az 57,42 %- át teszi ki. Az ízületi amplitúdó átlagát vizsgálva a nemek között már kisebb különbség figyelhető meg (1,9%). A 65 év feletti, és a 65 év alatti korcsoportok között különbség mutatkozik az izomerő és az ízületi amplitúdó tekintetében is. Az idősek különböző mértékben végeznek napi aktivitásokat. Megfigyelhető, hogy a személyi higiénia elvégzése, és a mozgékonyság között összefüggés van, de a mozgás hiányossága inkább ok, mint okozat a személyi higiénia elvégzésében. Az adatok több esetben a vártnál ellentétes eredményeket adtak, köztük az idősek mozgással kapcsolatos pozitív önértékelése (0-tól 5-ig terjedő skálán, átlagosan 3,375). A mozgásállapot számos betegséggel, és egyéb tényezővel kapcsolatba hozható, de a tényezők hatásának pontosabb megismerése még további kutatást igényel.
