Varga Erzsébet
Oktatási törvény adta lehetőség.
A tehetséges tanulókkal történő foglalkozás Tehetségek jelenléte az iskolában, háttere szülői igény.
Pedagógusok szakmai hivatástudata.
A tehetséggondozás vonzerejének jegyében folytatott reklámkampány harc a beiskolázandó gyermekekért.
Az iskolák „névre”, elismertségre, anyagi előnyökre tehetnek szert a tehetséggondozás által.
A tehetség fogalma: Nkt. (Értelmező rendelkezések) 4. § 14. Kiemelten tehetséges gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség.
15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről 30. § (1) Az Nkt. 18. § (2) bekezdés j) pontja szerinti, a kiemelten tehetséges gyermekek, tanulók gondozása keretében az Intézmény feladata: a) korai tehetség-felismerés, tehetségazonosítás, amelynek során a tehetség életkori megjelenését figyelembe kell venni, b) a tehetséges gyermek személyiségfejlődésének támogatása, szükség esetén további megsegítésre irányítás, c) önismereti csoport szervezése és vezetése a tehetséges gyermekek részére, d) tanácsadás, támogatás a szülőnek, e) konzultáció a pedagógus részére, f) közös tehetség-tanácsadási fórum szervezése, g) speciális tehetségprogramban való részvételre javaslat adása.
Különböző hátterű egyéb különlegesség: •
a szociokulturális helyzet,
•
az etnikai-nemzetiségi helyzet,
•
a neurológiai eltérések,
•
a viselkedési és érzelmi sajátosságok
• érzékszervi-mozgásos eltérések
TEHETSÉGTÍPUSOK
Szabályos magas tanulmányi szint, siker; könnyed és gyors tanulás Takart jó teljesítés /mindent megért/, visszahúzódó; képességei töredékét használja, alulteljesítő Problémás viselkedési problémák; agresszivitás, iskolaellenesség/álmodozás; kérdései, következtetései árulkodnak tehetségéről Kreatív gyenge teszteredmények, szokatlan kérdésfeltevés, nonkonformizmus
A tehetség nem mindig pozitív tulajdonságként jelenik meg. Gyakori, hogy nehéz észrevenni a problémák mögött a szokásostól eltérő, a tehetség irányba mutató jellemzőket. pozitív megnyilvánulás 1. Szeretné tudni, hogyan működnek a dolgok 2. Kérdései szokatlanok 3. Élénk a képzelete 4. Összefüggéseket talál ott is, ahol más nem 5. Ha valamit a fejébe vesz, azt meg is teszi 6. Kitartóan megragad az őt érdeklő feladatoknál
negatív megnyilvánulás - Mindent szétszed, mindenbe beleavatkozik - Ostobaságokat kérdez - Hazudozik, álmodozik - Szemtelenkedik, butaságokat beszél - Makacs, önfejű, sőt öntörvényű - Semmi más nem érdekli, csak a saját dolgai
(Gyarmathy Éva nyomán)
Az iskolai tehetséggondozás kritikus pontjai: a tehetség keresésének, azonosításának szükségessége; a programok komplexitásának követelményei; a szervezeti keretek bővítésének igénye; a tanórai differenciálás különféle formái, speciális osztály, fakultáció, délutáni foglalkozások (szakkör, blokk, önképzőkör stb.) a pedagógus és más szakemberek változó szerepe a programokban; (programvezető, munkaközösség-vezetők, tehetség-tanácsadó, tehetséggondozó koordinátor, mentor) az iskola és család intenzív együttműködésének fontossága (a családdal való intenzív együttműködés keretei: szülői értekezlet, szülők akadémiája, egyéni konzultáció, családlátogatás, tanácsadás stb.)
A tehetséggondozás célja
•megismerni a tehetséget a különböző társadalmi rétegekben, megérteni a tehetséget és megjelenési formáit, segíteni, hogy a gyermek, tanuló saját képességeit felismerje, fejleszthesse, kielégíteni a gyermek szükségleteit (megismerési, elfogadottsági, alkotási, biztonsági), ösztönözni motivációját, kíváncsiságát és kreativitását, erősíteni a személyiségét, felkészíteni, hogy testileg, szellemileg egészséges, kreatív felnőtt váljék belőle.
„A tehetséget keresni kell!” (dr. Czeizel Endre) követelmény: a rendszer-jellegű azonosítás kialakítása az iskolában
A következők együttesen biztosítják az azonosítás komplexitását:
tanári jellemzés; tesztek, kérdőívek; felmérések (általánosak és szaktárgyiak); szülői jellemzés; iskolapszichológus jellemzése; tanulótársak jellemzése; pedagógiai szakszolgálatok szerepe
Hogyan kell foglalkozni a tehetséges gyermekkel?
A tehetséggondozás útjai: gyorsítás, lépetetés (gyorsabban fejlődnek, mint társaik, s ezért biztosítani kell részükre azokat a kereteket, amelyek lehetővé teszik az egyéni tempóban /gyorsabban/ való haladást, pl. korábbi iskolakezdés, osztály átléptetés stb.)
elkülönítés, szegregáció (a tehetségesek külön osztályban tanulnak – fontos az átmeneti jelleg és nyitottság) gazdagítás, dúsítás (a tanulás bizonyos idejében differenciált, különleges tehetséggondozásban részesülnek az iskolában vagy az iskolán kívüli tehetséggondozó intézményekben, központokban. Célja alapvetően az ismeretek és a műveletekre épülő képességek kötelező tananyagon túllépő fejlesztése).
Alkotó nap: az átütő tehetségek számára dolgozta ki az alkotó napok módszerét munkatársaival Gyarmathy Éva pszichológus.
Az alkotó napot a tehetség nem az iskolában tölti, hanem másutt mélyedhet el az őt érdeklő témákban, végezhet más érdekes tevékenységeket, kutatást. Az intelligencia-hányadosuk extrém magas, és a beilleszkedésük a környezetükbe, a közösségükbe komoly zavarokkal jár.
Túl okosak, vagyis akkora a gondolkodásbeli különbség a kortársaikhoz képest, hogy nehezen tudnak a szokványos óvodai vagy iskolai környezetben létezni.
Komplex programok célja:
*A tehetséges gyermek erős oldalának fejlesztése.
*Gyenge oldalainak kiegyenlítése.
*„Megelőzés”,
„légkörjavítás”.
*Olyan területek támogatása, amelyek kiegészítik a direkt tehetségfejlesztést.
(dr. Balogh László)
Erős oldal fejlesztése: a különleges adottságok figyelembe vételével biztosítani az intenzív, gyors elmélyülést és előrehaladást
Gyenge oldal fejlesztése: a hiányosságok nehezítik v. akadályozzák a tehetség fejlődését, ezért fontos ezek fejlesztése Megfelelő légkör teremtése: megakadályozni, hogy esetleges kudarc kedvét szegje, aszociális magatartás fejlődjön ki, fontos, hogy az átlagot meghaladó tanuló ne bátortalanítsa el a többieket Kiegészítő tevékenységek: a tehetség fejlesztésével kapcsolatban közvetlenül nem nyújtanak támogatást, szerepe a feltöltődés biztosítása
Csermely Péter, a hálózatkutatással foglalkozó biokémikus, tudományos eredményei alapján a tehetséggondozást is hálózati alapokra helyezte. A tehetségek támogatására kezdeményezése alapján nemzeti program indult, amelyben nagy szerepet kapnak az úgynevezett tehetségpontok. Ennek legfontosabb elemei: a többi tehetségponttal való együttműködés, az információcsere, a legjobb tehetségsegítő gyakorlatok kölcsönös megismerésének és átadásának szándéka. A Nemzeti Tehetség Alap pályázati rendszerei anyagi értelemben is előnyösebb helyzetbe juttatják a tehetségpontokat, mert számukra könnyebben nyerhető el pályázati pénz tehetségsegítésre.
A tehetséggondozást nehezítő tényezők: Nincs lényeges nagyságrendű folyamatos finanszírozása a tehetségesekkel való foglalkozásnak sem a tanításon belül, sem a tanításon kívül. Egy-egy projekttel véget ér a munka, és a folytatás bizonytalan. A pedagógusok szakmailag nem felkészítettek, nagy hányaduk a tehetség fogalmának köznapi szintjén sem jut túl. A képzések inkább csak elméleti szintű ismereteket közvetítenek, a mindennapi gyakorlatot kevéssé befolyásolva ezzel.
Mentorrendszer hiánya. A tizenéves korban kezdett tehetségmentés igen kis hatékonyságú. A hátrányok erre az életkorra már igen komoly lemaradássá válnak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
