A távoktatás lélektana Hanczár Gergely, Blénessy Gabriella

MULTIMÉDIA AZ OKTATÁSBAN

Szeged, 2004. május 27–29.

A távoktatás „lélektana” Hanczár Gergely, Blénessy Gabriella ELTE TTK Multimédiapedagógiai és Oktatástechnológiai Központ [email protected], [email protected] Az ideális távoktatással tanuló diák: állandóan lelkes, tudásszomjjal, rengeteg idővel rendelkezik, hosszú nyugalmas estéken gyereknevelés helyett újabbnál újabb tananyagokat böngész a számítógép előtt ülve kényelmes otthoni ruhában. Töretlen izgalommal koncentrál. Ködös novemberi hajnalokon és májusi verőfényes délutánokon sem kalandozik el figyelme, hanem a lélek nélküli tömegoktatásban jókedvvel elsajátít, megtanul mindent, ami csak tőle telik. Sosem készíttet mással beadandót, mert izgatja a téma, és a számonkérésnél úgyis kiderül a csalás. A valóság azonban ritkán ilyen rózsaszín. Távoktatásban tanítunk, mert látszólag gazdaságos, számos racionális érv (szabad időbeosztás, papír-, és nyomdamentesség, utazásmentesség…) szól mellette, azonban a tapasztalatok alapján látszik, hogy gyakran utópisztikus gondolatok vezérlik. Nehéz megmondani, miért nem működik, de a gyakorlatban számos probléma merül fel. Nagyon sokan vannak, akik kényszer távoktatással tanulnak, valamilyen munkahelyi beiskolázásnak vagy elvárásnak köszönhetően. Sok esetben csak a „papír” és nem a tudás megszerzése a cél, a tananyag elsajátítása gyakran másodlagos vagy érdektelen. Távoktatásos formában oktatott tananyagokat az egyetemisták szeretnek választani, és általában nagyon rossz eredménnyel végzik. Tapasztalataink Tanszékünkön két éve félévenként 120 hallgatót tanítunk oktatástechnikára részben távoktatásos formában. Számos olyan módszert dolgoztunk ki, amellyel a távoktatásban jelentkező nehézségek egy részét orvosolni tudjuk. Előadásunkban az ezzel kapcsolatos eredményeinket szeretnénk megosztani. A számítógépek új korszaka A számítástechnikában az „eszközhasználat” korszakát lassan lezárjuk, és már különböző törzsekben (karokon) elindult a következő korszak, amit kései utódaink a „pattintott számítógépek” korszakának fognak talán hívni. Ez az a korszak, ahol már nem a magasabban levő banánt akarjuk lepiszkálni egy éppen a kezünk közé került számítógéppel, hanem már összetettebb feladatokat célzunk meg. Például a távoktatást. Bár érződik, hogy e korszak beköszöntével, az újfajta pattintott dárdahegyekkel majd olyan vastagbőrű állatokat is el tudunk ejteni, amikre most még esélyünk sincs, de ez még egyelőre csak a technikai eszköz. Az újfajta haditerv, stratégia, módszertan még csak gyerekcipőben jár.

103

MULTIMÉDIA AZ OKTATÁSBAN

Szeged, 2004. május 27–29.

A távoktatástól mindent remélünk, mert az ember szeret mindent remélni. Utópisztikus színűre festjük, és megvalósíthatónak érezzük általa régi álmainkat. A távoktatás elindításában a posta és a kézírás feltalálása sokkal nagyobb lépés volt, mint a számítógépek megjelenése. A modern technika csak annyival gyorsította meg az életünket, amennyivel türelmetlenebbé tett, és csak annyival kényelmesebb, amennyivel kényelemszeretőbbek lettünk. Nyomdatakarékos multimédia A szép, csillogó-villogó, „színes-szagos-szélesvásznú” multimédiás környezet vonzó és praktikus találmány. Az emberek többségének azonban nem kényelmes – lehet, hogy nem is lesz az soha – monitorról szöveget olvasni, tanulni. Ennek nyilván kényelmi és valószínűleg fiziológiai okai is vannak. Hamarabb érezzük a fáradtság első jeleit, ha elektronikus tananyaggal állunk szemben. Ha választani lehetne, hogy monitor előtt ülve tanulunk vagy egy kényelmes kanapén (elter)ülve, vagy akár kint a kertben, egy árnyas fa alatt, nem sokan választanák az elektronikus oktatást. Akik tehetik, általában ragaszkodnak a papíros tananyagokhoz, és lázas nyomtatásba kezdenek általában a szülők munkahelyén. Egyrészt nyomtatni jó érzés, szinte olyan mintha tanulnánk, cselekednénk. Másrészt szeretünk aláhúzogatni, bekeretezni, lapszéli jegyzeteket írni, lila és zöld kiemelő neon filceket használni. A távoktatásos tananyagok legtöbbször nem nyomtathatók rögtön a megfelelő formában, csak pazarló, színes háttérrel, képekkel teli változatban. A távoktatás költségeihez hozzá kell számolnunk a nyomtatás költségeit, és gyakran a nyomtatandó változat elkészítéséhez szükséges időt. A papíros tananyag előállítási költségei összességében jelentősen megnövekednek a magas példányszámú nyomtatáshoz képest. Ha valóban indokolt a multimédia használata, és nem csak a „nyomdaköltséget” akarták áthárítani a tananyag készítői, akkor a szép színes képeken kívül animációkkal, hangokkal és filmekkel is találkozunk a tananyagban. Ezeket a tananyagokat vagy CD-ROM-on biztosítja az oktatóközpont, vagy internetről lehet letölteni. Mindenképpen szükséges egy számítógép jó monitorral, vagy valakinél, valahol hozzáférési lehetőség. Gyakran előfordul, hogy utazni is kell ehhez, sokszor nem is keveset. Az internet-előfizetés általában elkerülhetetlen. Az interneten megjelenített tananyagoknál a kapcsolat sebessége sem teljesen elhanyagolható. Ezek a költségek (számítógép, karbantartó vagy szakértelem, internet-hozzáférés, utazás) a beiskolázott diákot és/vagy annak környezetét terhelik legtöbbször rejtetten. Tapasztalatunk szerint a tananyagokat távoktatásban is költségkímélő módon sokszorosított, megvásárolható formában kell a diákok rendelkezésére bocsátani, és a nyomtatható állományokat is mindenképp el kell elhelyezni az interneten. A megtakarított utazás Az utazás fontos szerepet játszik abban, hogy térben és időben elhatároljuk a különféle állapotainkat. Otthon családos emberek, munkahelyünkön dolgozó emberek, az iskolában tanuló emberek vagyunk. 104

MULTIMÉDIA AZ OKTATÁSBAN

Szeged, 2004. május 27–29.

Szeretünk belépni egy iskolába, felmenni egy széles lépcsőn, megfogni a magasan lévő kilincset, hogy gyereknek érezzük magunkat, beleszagolni a levegőbe vagy a könyvtár porszagába, kinézni a parkra vagy a villamosokra. Szeretünk belépni a zsibongó előadóba, és várni a tanárt. Lemenni a büfébe, és „mignonra hullt tepertő”-t enni műanyagpoharas kávé mellé. Nem csak szeretjük ezt, hanem fontos része is ez a képzésnek, mint ahogy a konferenciák fontos része a szünet, és a konferenciákhoz is hozzátartozik az utazás, amivel kiszakíthatjuk magunkat a hétköznapokból, és elmélyülten tudunk figyelni. Tapasztalataink szerint nem fontos szempont az utazás minimalizálása. Motiváltság „Nem a tanárnak tanulsz, hanem az életnek.” Ha már megfogalmazódik egy ilyen közhely, annak van oka, gyakran az, hogy nem teljesen igaz. Ez egyike azoknak az állításoknak, amit annyiszor hallottunk és mondtunk, hogy szinte hisszük, pedig legtöbbünk a kedvenc tanára által tanított tantárgyat tanulta tovább, és lett életünk meghatározója. A távoktatással „tanuló” diák nem tudni, kinek tanul. Nem mindenkit a tanár személye, személyisége motivál, de a nehezen elsajátítható, unalmasabb témakörök esetében valójában a tanárnak szeretünk tanulni. Pósa és az általa tanított matematika, diákjai körében nagy elismerésnek örvend. Elsősorban nem módszertani felkészültségének, hanem hallatlan célbadobó képességének köszönhetően. Szeretünk felnézni egy tanárra. Szeretünk róla emberi véleményt alkotni. Véleményünk szerint egy olyan rendszerben, ahol a diák és a tanár „face to face” ritkán találkozik, kulcsfontosságú a személyes hang, illetve a személyes kapcsolat érzetének kialakulása. Előny-e, hogy a tanulás ütemét a tanuló határozza meg? Az emberek döntő többsége nem képes a saját idejét osztani. Senki sem adja le a szakdolgozatát a határidő előtt két héttel. Az egyetemek is a gyakorlatok létével a heti rendszerességgel kitűzött határidők, elsajátítandó anyagok mellett állnak. Tapasztalatunk szerint legfeljebb kéthetenként kell buktató erejű határköveket elhelyezni a hallgatóknak, mert így lényegesen könnyebben tudják idejüket osztani. Ezzel azonban tagadhatatlanul megszűnni látszik a távoktatás adta előny. Önálló tanulás A valóban önálló tanulásra a legtöbb egészséges ember képtelen. Nem azért, mert nincsenek jó könyvtáraink, nem azért, mert nincs hozzá instruktor, nem azért, mert nincsenek jól összeállított tananyagok, és nem azért, mert nem szeretne a társadalom művelt szakértője lenni, és nem azért, mintha nem telne ki az emberek idejéből tanulni (vö. bugyuta showműsorok hihetetlen nézettségi indexei).

105

MULTIMÉDIA AZ OKTATÁSBAN

Szeged, 2004. május 27–29.

Nem jó az embernek egyedül. Társas lények vagyunk, és megfelelő szociális környezet nélkül a legtöbb ember elhanyagoltnak érzi magát. Csíkszentmihályi Flow könyvében sokat lehet ebből megérteni. Az embernek egy csoport részeként létezni jó. Szeretünk másokra gondolni, és szeretjük, ha gondolnak ránk. Szociális igényeink vannak. Szeretünk szépen felöltözni és egymást nézni. Szeretünk kapcsolatokat építeni, vicceket mesélni és az időjárásról beszélni. Részt venni egy csoportban jó. Segíteni a mellettünk ülő diákon jó. Szeretjük a beköpéseket, és szeretünk rendetlenkedni is néha. Távoktatásban különösen fontos a csoportmunka, ahol a hallgatók kénytelenek egymással találkozni (általuk megválasztott időben és helyen). Olyan feladat, ahol egymástól függnek, és nem könnyen választható szét a munka egyénenként végezhető munkafázisokra. Kommunikáció A hallgatók nem azért kérdeznek, mert nem tudnak elolvasni egy világos, értelmes, egyszerű szöveget, ami egyébként is csak pár oldalas, hanem azért, mert kérdezni, és választ kapni jó. Beszélgetni jó. Kommunikálni jó. Távoktatásban fontos egy olyan hallgatói fórum létezése, amihez a tanárnak garantáltan nincsen hozzáférése. A hallgatók hamarabb értik meg egymástól, hogy mit akar a tanár, ha úgy lehet elmondani, hogy a tanár ne hallja. Jelentős összetartó ereje van a cinkosságnak, és levezeti a keletkező feszültségeket. Új réteg válik elérhetővé? Jelenleg lényegében ugyanazok tanulnak távoktatással, akik eddig is tanultak. if isFree(people.thread) {run(seti.atHome)} A számítógépek képesek abban a pillanatban, ahogy befejeznek egy általunk kért műveletet, elkezdeni egy másikat. Ezt felismerve jött létre a „szeti”, melynek lényege, hogy a képernyőkímélő alatt a gép nem pihen, hanem letölt egy kis csomagot az internetről és elvégzi az abban leírt számításokat, és így társadalmilag hasznos munkát végez. Az ember nem képes minden holtidőben permanens tanulmányokat végezni távoktatással, mégis ezt várjuk a jövőtől. A számítógépek saját képükre és hasonlóságukra akarnak minket formálni. Éppúgy, ahogy a sztahanovista traktorista is a traktorjára szeretett volna legjobban hasonlítani. Ha most volna eszköz a legmodernebb étkezés kitalálására, és hirtelen tudnánk, hogy kinek pontosan mennyi cukrot, zsírt, keményítőt, olajat, vitamint és egyéb ásványi anyagokat kell enni, és ha ezeket az alapanyagokat fogyasztanánk, akkor csak egy szomorú, keserű pirulává válnának évezredes hagyományaink. Lehet, hogy ez a legegészségesebb, a legolcsóbb, a legmindenebb, de épp az étkezés lényegét vesztjük el általa. A család melegét, az együttlét örömét és a kulináris élvezetet.

106

MULTIMÉDIA AZ OKTATÁSBAN

Szeged, 2004. május 27–29.

Az oktatásnak bár elsődleges célja, hogy elsajátítsunk valamit, azonban ez egyféleképp lehetséges csak. Jól kell érezzük magunkat közben, különben nem tanulunk. Önmagában ezért hiába hasznos, ésszerű, és gazdaságos bármi, ami nem okoz nekünk örömet. A távoktatás közegében is meg kell találni azokat a módszereket, amikkel más megfogalmazásban újra megjelennek azok az emberi dolgok, amik fontos építőkövei az iskola fogalmának. A távoktatást lélekkel kell megtölteni. Emberre kell szabni. Nem a távoktatást kell kitalálni, hanem csak a transzfert, ahogyan a klasszikus tanulás, tanítás ebben a közegben létrejön. Felhasznált irodalom [1] Aronson E.: A társas lény. Kjk-Kerszöv Kft., Budapest (2001) [2] Atkinson et al.: Pszichológia. Osiris kiadó, Budapest (1999) [3] Baddeley, A.: Az emberi emlékezet. Osiris Kiadó, Budapest (2001) [4] Bagdy E. – Telkes J.: Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest (1988) [5] Bang, R.: A célzott beszélgetés. Tankönyvkiadó, Budapest (1983) [6] Barkóczi Ilona – Putnoki Jenő: Tanulás és motiváció. Tankönyvkiadó, Budapest (1980) [7] Báthory Zoltán: A tanítás és a tanulás. Tankönyvkiadó, Budapest (1985) [8] Báthory Zoltán: Tanulók, iskolák – különbségek. Tankönyvkiadó, Budapest (1992) [9] Buda B.: Empátia… A beleélés lélektana. Ego School Bt., Budapest (1993) [10] Czigler István: A figyelem kognitív pszichológiája. Tankönyvkiadó, Budapest (1990) [11] Eysenck, M. W. – Keane, M. T.: Kognitív pszichológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. (1997) [12] Gould, S.: Elméricskélt ember. Typotex Kiadó, Budapest (1999) [13] Mérai F. – Binét Á.: Gyereklélektan. Tankönyvkiadó, Budapest (több kiadás) [14] Pinker, S.: A nyelvi ösztön. Typotex Kiadó, Budapest (1999) [15] Schreier, Carver (szerk.): Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest (1996) [16] Sekuler, R. – Blake, R.: Észlelés. Budapest, Osiris (2000) [17] Walker, J.: Feszültségoldás az iskolában. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

107