A tartalomból. Vagyunk június

Vagyunk...

62 2007. június

Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja

A tartalomból Feltámadásunkra várva . . . . . .4-5 Trianon – ma . . . . . . . . . . . . . . .6-7 Nemzetpolitika (Csapó Endre, Csoóri Sándor írásai, újabb népszavazás?) . . . . . . . .8-12 Szász I.T. naplójegyzetei . . . .16-17 Árpád éve . . . . . . . . . . . . . . . .20-22 Erdélyi kitekintõ . . . . . . . . . .23-29 In memoriam... . . . . . . . . . . . .31-35 Magyarságtudat . . . . . . . . . .39-41 Beszámoló . . . . . . . . . . . . . . .42-44 Eleven hagyomány – Gyóni Géza . . . . . . . . . . . . .53-54 Jelen lapszámunkat

TÖRÖK LEVENTE képzõmûvész grafikái illusztrálják.

A romok fölött nõnek ki a l e g s z ebb v i r á g o k Uram, láttam, vannak pompás növények,

Minden egészséges bimbóban, ágban

Akik épülni tudnak és szeretnek,

másféle törvény él, – ó, hadd legyen

S míg sorvadnak köröttük a szegények,

példám a természet és szent szabály:

Õk kitörnek a többi gazon át.

ne azt válasszam, ami rossz nekem!

2

EKOSZ – EMTE

Híreink EKOSZ

megtisztelve az EMTE elnökévé választottak. Felkérek minden Erdélybõl származó Tolna megyei lakost vagy Erdély-szimpatizánst, hogy csatlakozzon mihozzánk, ismerje meg programunkat, keressen minket, hogy késõbb elmondhassa: jó együtt. A Fenyõcske együttes Tolna megyei szereplésére szeptemberi lapszámunkban visszatérünk. Szekszárd, 2007. május 14-én Kese Ferenc EMTE-elnök

Május 12-én, az elõzetesen közreadott idõpontban tartotta meg tisztújító közgyûlését az EKOSZ Budapesten, a Magyarok Házában. Az elnöki beszámoló részletesen foglalkozott az MVSZ második népszavazási kezdeményezésével (l. 12. old.), ami hosszas vitát eredményezett, végül is a beszámoló elfogadásával az abban foglaltakat a közgyûlés közös álláspontjaként határozta meg. Többek között részt vett a gyûlésen Gaál István, az Erdélyország az én hazám nevet viselõ, augusztus 18-20-i verõcei fesztivál kezdeményezõje és fõ szervezõje (l. 52. old.), aki hangsúlyozta: kiemelten számít az EKOSZ tevõleges részvételére. Reményeink szerint Lõrincz Etelnek, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége elnökségi tagjának részvétele a gyûlésen a két szövetség közötti jövõbeli együttmûködés kezdetét jelenti. A közgyûlés újraválasztotta elnöki funkciójába Dr. Kövesdy Pált, aki utolsó ciklusaként fogadta el a megtisztelõ megbízatást. Alelnök Kádár Csaba lett, a Gyõri Erdélyi Kör elnöke (az eddigi alelnök, Dr. Márton Ferenc pénztárosi funkciójával összeegyeztethetetlennek tartva nem vállalta tovább e beosztást). Az elnökség további tagjai: Dr. Dóczy Balázs (Mezõberény), Hompoth Zoltán (Vecsés), Nagy Árpád (Izsák), Pataki Sándor (Szeged), Dr. Orbán Csaba (Nagyatád), Dr. Szekeres Sándor (Monor), Dr. Tamás Attila (Komló), Dr. Úry Elõd (Sopron). Felügyelõ bizottság: Kese Ferenc, Székely Magyari Ferenc, Valiskó Ferenc. Titkárság: Csepregi Béláné, Gyapjas Mihály, Dr. Horváth István Károlyné. * Többszörös sikertelen próbálkozások után – amikor is lehetetlen, légbõl kapott kifogásokkal utasították el az EKOSZ-t, idén végre sikerrel járt jelentkezésünk az ORTT kuratóriumi pályázatán, majd a szerencse is mellénk szegõdött, ugyanis elsõként sorsolták ki szövetségünket a TV kuratóriumába. Az EKOSZ-t itt Hompoth Zoltán elnökségi tag fogja képviselni egy évig. * Az EKOSZ benyújtotta pályázatát a Nemzeti Civil alapprogramhoz az éves mûködési támogatásra. Ennek eredményérõl következõ lapszámunkban fogunk szólni.

A Gyõri Erdélyi Kör a gyõri Szeretetnapok keretében támogatta a Böjte Csaba atya által vezetett intézményeket, és elindították az Egy karton tej a gyerekeknek akciót, az adományokat május 18-án juttatták el Dévára. Május 2-i összejövetelükön Pintye Tamás diavetítéssel egybekötött elõadására került sor. Június 9-re tervezik batyus pikniküket a gyõri Püspökerdõbe.

Szekszárdi beszámoló

Nagyatád

2007 tavaszán új idõszak kezdõdött az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének (EMTE) életében is. Viharos és idegtépõ volt mindannyiunk számára az idõszak, amíg sikerült összehozni a tisztújító közgyûlést, ahol lelkes és közösségünkbe visszavágyó barátainknak sikerült új vezetõséget és felügyelõ bizottságot választani. Sajnos a leváltott elnöknõ, nem vitatott érdemei mellett, 6 éven keresztül valósággal széttiporta az EMTE-t mint közösséget, megszüntetve ezzel a tagok érdeklõdését az egyesület iránt. Miközben, szétszéledve ugyan, de mindannyiunkban élt a remény, hogy egyszer újra sikerülni fog visszavarázsolni ennek az egyesületnek a régi hangulatát. Most, hogy túl vagyunk a legfõbb nehézségeken, csodálattal veszzük tudomásul, hogy mindenki, mint egy hosszú szabadság után, megújult erõvel, tettvággyal és tele ötlettel tevékenykedik. Célunk újratoborozni a szétszéledt nyájat, ami rövid idõ alatt máris elképesztõ létszámot mutat, nyilvántartásunk szerint 150 tagdíjat fizetõ új tagunk van. Legelsõ közös programunk a sokéves hagyománnyal rendelkezõ Erdélyi bálunk kissé kései megszervezése, május 19-re. Jólesõ érzés, hogy a megkérdezett emberek 80 százaléka gondolkodás nélkül mond igent a meghívásra, így aztán egy nagy családi összejövetelre számítunk. Meghívtuk a sepsiszentgyörgyi Fenyõcske néptánc-együttes és zenekar 21 tagját, akik nagy szeretettel tesznek eleget felkérésünknek, mi pedig kíváncsian várjuk az általuk hozott program-sorozatot. Az együttes három napig lesz egyesületünk és a támogatók vendége. Az egyesület további célkitûzéseit és programját márciusi közgyûlésünkön hagytuk jóvá, minden érdeklõdõ számára közzétettük, és a megvalósításokhoz várjuk a tagok és szimpatizánsok részvételét és segítségét. Az eddigi munkát az abban résztvevõknek megköszönve, most még egyszer, nyilvánosan is szeretném megköszönni barátaimnak, hogy bizalmukkal

Salgótarján Sajnálatos késéssel adunk helyt a salgótarjáni hagyományos Október 23. emlékfutás beszámolójának, miközben az idei, újabb rendezvény kiírása is megtörtént. A sorozatos cikkek a helyi sajtóból kiemelik: az esemény kiemelt, országos figyelmet kapott, rekordszámú résztvevõvel, középpontban – mint minden évben – a rendezvény legfõbb mozgatójával, Valiskó Ferenccel, a Salgótarjáni Erdélyi Kör elnökével. A megjelentek közül külön megemlítendõ az 50 évvel ezelõtti nagy idõk két kiemelkedõ résztvevõje: Wittner Mária és Dénes János. Utóbbi elmondta: a hazugság fõvárosában, Budapesten meggyalázták '56-ot, és örömmel vette, hogy 50 év után a félelem városába, Salgótarjánba új idõk köszöntenek be. Az egyesület további rendezvényei voltak: – december 19-én Kiss Dénes babérkoszorús költõ volt a vendégük; – január 25-én megemlékezés Nagy Gáspár költõrõl, és Fekete Gyula író elõadása nemzeti sorskérdéseinkrõl; – február 27-én közönségtalálkozó a Duna Televízió több munkatársával.

Gyõr

Június 3-án nagyszabású ünnepség keretében Wass Albert szobrot avat fel a Nagyatádi Erdélyi Kör, a helyi polgári kör és a szoborállításra szervezõdött Wass Albert emlékezete alapítvány. A 11 órakor kezdõdõ szertartáson Papp Lajos szívsebész professzor mond beszédet, majd fellép a Szkítia együttes, Petrás Mária, Kóka Rozália, Ferenczy Csongor, Kondor Katalin és mások. A szervezõk az ország minden részérõl várják az erdélyi körök és polgári körök részvételét az estig tartó juniálisra. Kézmûves sátrak, hagyományõrzõ játékok és vendéglátók között minden korosztály jól érezheti magát.

Az MVSZ népszavazási kezdeményezése a magyar állampolgárság visszaadásáról A Magyarok Világszövetsége népszavazási kezdeményezése 2007-ben ugyanaz, mint 2004-ben: az Országgyûlés alkosson törvényt a magyar állampolgárság visszaadásáról azoknak, akiket attól magyarellenes erõk jogtalanul, az alapvetõ emberi jogokat megsértve fosztottak meg. A népszavazásra feltett kérdés ezt egyértelmûen, félreérthetetlenül tartalmazza: „Akarja-e, hogy az Országgyûlés törvényt alkosson...“. Tehát a népszavazás teljes mértékben alkalmas arra, hogy az Országgyûlést törvényhozásra kötelezze a jogtalanul elvett magyar állampolgárság visszaadásának tárgyában. A pártok meggondolatlan, elutasító viszonyulásukkal gyávaságukat és tétlenségüket próbálják leplezni, hiszen 18 évvel ezelõtti vállalásukat a magyar nemzettel szemben nem teljesítették.

Szerkesztõbizottság: Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes irodalom és gyermekoldal, Márton Ferenc szerkesztõ, Sági Margit tördelõszerkesztõ Kiadja az EKOSZ elnöksége

Átalvetõ

Alapító fõszerkesztõ: < Orbán László Levelezési cím: Dr. Kövesdy Pál, 7100 Szekszárd, Otthon u. 2., tel./fax: (+36) 74-417-705 E-mail: [email protected] A kiadásért felel az EKOSZ elnöke ISSN 1416-4698

Böcz Nyomda – Szekszárd 2007. június

EKOSZ – EMTE Az SZDSZ 1989-es rendszerváltó programjában a következõt vállalta: „Minden magát magyarnak valló személy – és az õ jogán családja – legyen jogosult a magyar állampolgárságra.“ A Fidesz, az MDF, az SZDSZ és más szervezetek 1989. augusztus 3-án, az Ellenzéki Kerekasztal résztvevõiként a következõt vállalták: „Alkotmányba kell foglalni a magyarok kettõs állampolgársága lehetõségét, annak jogait és biztosítékait.“ Vállalásukból máig semmit sem teljesítettek. A most népszavazás eszközéhez folyamodó pártok 7 kérdés között sem találták szükségesnek megfogalmazni ezt a vállalásukat! A magyar állampolgárság visszaadásához a parlamenti pártok több mint álságosan viszonyulnak. Az Országgyûlés 2004. december 5-e óta is módosította az állampolgársági törvényt, de abból kihagyta ennek a kérdésnek a rendezését. 2005. május 30-án csupán 21 képviselõ támogatta az elszakított nemzetrészek magyar állampolgárságának helyreállítására vonatkozó indítványt. 2004. szeptember 20-án az Országgyûlés különleges eljárással, alkotmányellenesen, az akkori népszavazási folyamat megzavarását célozva, tárgysorozatba vett egy másik indítványt, amely most is tárgysorozatban van (T/10731), de megtárgyalására három év óta nem került sor. Ilyen körülmények között a magyar embereknek nem csak joguk, de a Szent Korona alattvalóiként kötelességük a nemzet színe elõtt tett vállalásaik teljesítésére kényszeríteni az elöljárókat, az Országgyûlést. Az Országgyûlésnek pedig lehetõsége van még a népszavazási folyamat elindítása elõtt meghozni a magyar nemzet egységét szolgáló megfelelõ törvényt. Amennyiben ezt nem teszi meg, akkor a pártok tartsák tiszteletben a hatályos alkotmánytörvényt, és ne befolyásolják a népszavazást. Budapest, 2007. március 27. MVSZ Sajtószolgálat

Fogynak az erdélyi magyarok A kilencvenes években kettõszázezerrel csökkent az erdélyi magyarság száma, a 2002-es népszámlálásnál már másfél millió alá esett. Egy frissen készült tanulmány szerint ez a szám a jelenlegi népesedési tendenciák mellett 2032-re egymilliónál is kevesebb lehet. Tehát 30 év alatt csaknem harminc százalékos fogyással kell számolnia az erdélyi magyarságnak. Az erdélyi magyarság népesedési perspektíváiról készítettek átfogó tanulmányt kolozsvári társadalomkutatók, a Szülõföld Alap és a Communitas Alapítvány támogatásával. Csata István és Kiss Tamás szerzõk szerint az erdélyi magyar népesség számának elõrevetítésével, 20-30 éves idõtávra, nem a nemzethalál vízióját kívánják vázolni, ellenkezõleg. Céljuk az, hogy adatokkal szolgáljanak az erdélyi magyar intézményeknek a döntések meghozatalában. A tanulmány összességében regionális, sõt, régión belül kisrégiók vonatkozásában is elemzi az elmúlt évtized demográfiai mozgását és vázolja a jövõképet. Íme, néhány adat: A hetvenes évek elején 30.000 magyar gyermek született Erdélyben, 1989-re ez a szám 23.000-re csökkent. Az abortusztilalom megszüntetése után a hirtelen érkezett szabadság 1989-93 között a legnagyobb születésszámcsökkenést eredményezte. Négy év alatt 13.000-rel csökkent a születésszám. Az elemi iskolákat ez a hullám az 1996-97-es tanévben, a középiskolákat a 2004-2005-ös tanévben érte el, míg az egyetemeket 2009-2013 között éri el. Számokban ez azt jelenti, hogy az egyetemista korú népesség 37 százalékkal csökken, tehát 18.700-ról 11.800-ra, vagyis 7000 magyar egyetemistával.

2007. június

3

Híreink Érdemes tüzetesen megvizsgálni a régiók szintjén jelentkezõ népességfogyást is. Különösen veszélyben van a szórványvidék, Dél-Erdély, különösen a Bánság, és ÉszakErdély, Beszterce, Máramaros, Szilágyság. Ez nemcsak a természetes szaporulat csökkenésének, de az asszimilációnak és az elvándorlásnak is tulajdonítható. Van viszont olyan tényezõ, ahol a kedvezõtlen folyamat ellensúlyozható, így például a Székelyföldön a népességcsökkenés a kedvezõbb gazdasági és társadalmi körülményekkel lassítható, vagy akár meg is állítható, mert a népességfogyás döntõen nem a természetes szaporulat csökkenésének, hanem az elvándorlásnak a következménye – olvasható a tanulmányban.

Fadrusz emlékmû visszaállítása Zilahon KÖZLEMÉNY Tisztelettel tájékoztatjuk Önöket, hogy a zilahi Fadrusz emlékmû, a „Turul“ rekonstrukciós kezdeményezésének a folyamata újabb fázisba lépett. 2007. február 23-i bizottsági ülésen elfogadtuk Sepsi József helyi szobrászmûvész költségvetését, és õt bízzuk meg a rekonstrukcióval. A teljes költségvetés kb. 23.500 euro lesz, ebbõl jelenleg 2.300 euro áll rendelkezésünkre magyarországi gyûjtésbõl, elszármazott zilahiaktól és helyiektõl. Áprilisig amennyi még gyûl hozzá, azzal elkezdjük a rekonstrukciót, ugyanis Sepsi úr vállalta, hogy a hátralék összeget részletekben is kifizethetjük az adományok beérkezésétõl függõen. A bizottság felülbírálta elõzõ döntését és így köztérre is beadtuk igényünket a helyfoglalásra. A polgármesteri hivatal nem zárkózott el az engedély megadásától. Valószínû, hogy a Wesselényi parkban fogjuk felállítani, közel az „Angyalkák“ kúthoz. Számítunk mindenki anyagi támogatására, aki szívügyének tekinti e nemes ügyet. Köszönettel, Turul Emlékmû bizottság

Az autonómiáért való küzdelem eszközei az EU-ban

Hódmezõvásárhely adott otthont idén Az autonómiáért való küzdelem eszközei az Európai Unióban elnevezésû konferenciának. A rendezvény aktualitását az újonnan csatlakozott Románia magyarságának önrendelkezésért folytatott küzdelme adta. – Huszonöt határon túli magyar szervezet képviselõje jött el ma hozzánk, jöttek Kárpátaljáról, Vajdaságból, Felvidékrõl és Székelyföldrõl“ – mondta Berényi Károly, a Határon Túli Magyar Ügyek tanácsnoka. Az önrendelkezés kivívásának lehetõsége az uniós csatlakozással jelentõsen növekedett, hiszen a közösség chartája fõ célkitûzésként említi az alapvetõ szabadságjogokat. „Ugyanolyan jogokat igénylünk, mint amilyet az Európai Unió autonóm közösségei megélnek“ – mondta Csapó József kolozsvári szakértõ. Ennek ellenére a résztvevõk arról számoltak be, hogy országuk kormányai továbbra is akadályokat támasztanak. Azok a magyarok pedig, akik unión kívüli államokban élnek, még nehezebb helyzetben vannak. * A MOGYE 1957-ben végzett orvosok 50. évi baráti találkozóját 2007. szeptember 8-án tartjuk a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi központban, Erdõ u. 7 B. Szeretettel várunk! Érdeklõdni: dr. Pop Camilné, dr. Gampe Margit címén: 540165 Marosvásárhely, Caragiale 19 sz. Telefon: 0040/265-233406.

FELHÍVÁS / FELKÉRÉS A Wass Albert Törzsasztal, Bonyhád város valamint a Vörösmarty Mihály Általános Mûvelõdési Központ ismét megrendezi Bonyhádon az egész Kárpát-medencére kiterjedõ WASS ALBERT vers- és prózamondó versenyt. A rendezvény ezúttal Wass Albert születésének centenáriuma jegyében zajlik. A rendezõk – szándékuk szerint – a magyar nemzeti értékrendet tükrözõ irodalmi alkotások avatott, átélõ tolmácsolásával korunk értékvesztõ folyamatai ellen kívánnak szót emelni. Ezért nem csupán Wass Albert mûveivel vehetnek részt a versenyen indulók, hanem valamennyi Balassi-kard kitüntetésben részesült magyar költõ életmûvébõl is választható bemutatásra szánt mû. Ezt a lehetõséget azért kínáljuk fel, mert – bár csak posztumusz – maga Wass Albert szintén részesült e díjban. A Balassi-kardot a költõtársadalom ítéli oda az arra érdemesnek tartott pályatársnak. Másrészt magát a kitüntetõ kardot minden évben Bonyhádon készíti Fazekas József kardkovács. A kitüntetésben részesült költõk: Buda Ferenc, Csoóri Sándor, Döbrentei Kornél, Farkas Árpád, Ferenczes István, Gérecz Attila, Kiss Benedek, Nagy Gáspár, Tóth Bálint, Utassy József, Vári Fábián László, Wass Albert. A versmondók két életkori kategóriában nevezhetnek. A 14-24 éves korosztályban a közép- és felsõoktatási intézményekben tanulókat szeretnénk megszólítani, míg a 25 év felettiek esetén az érett felnõtt gondolkodás és értelmezés számára adunk teret. Nevezni lehet egy Wass Albert és egy Balassi-kard díjas költõ versével vagy prózájával. Az elõadásra szánt mû nem lehet hosszabb 5 percnél. A döntõben a helyszínen dõl el, hogy a zsûri melyik mû elõadását hallgatja meg. A centenárium évében elõször hirdetjük meg az énekelt vers kategóriát, melyre korosztálytól függetlenül olyan elõadók jelentkezését várjuk, akik a fentebb felsorolt költõk verseit megzenésítve kívánják bemutatni saját komponálású dallammal, hangszeres kísérettel vagy anélkül. A 14 év alatti gyermekek számára meseillusztrációs versenyt hirdetünk, melynek során Wass Albert csodálatos mesegyûjteményeihez, a Tavak könyve, Az erdõk könyve valamint a Válogatott népmesék és mondák meséihez várjuk grafikai vagy festészeti technikával megfogalmazott gondolataikat. A pályamûveket A/4-es illetve A/3-as méretben küldjék 2007. november 15-ig a Vörösmarty Mihály ÁMK címére, ahol elõzsûrizést követõen kiállításra kerülnek az illusztrációk. A rendezõk szeretnék, ha Magyarország minden megyéjében, Budapesten valamint a határon túl – Burgenlandban, Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Horvátországban és Muravidéken – is lennének elõdöntõk. A centenáriumi szavalóverseny döntõje: Bonyhád – 2008. január 12. Örülnénk, ha a verseny elõdöntõjének megszervezésével és lebonyolításával Ön is segítené irodalom-népszerûsítõ munkánkat! Várjuk jelentkezését az alábbi elérhetõségeken azoknak az intézményeknek (megyei és városi könyvtárak, középiskolák, gimnáziumok), akik felvállalnák a megyei vagy területi elõdöntõk szervezését és lebonyolítását saját régiójukban. Az elõdöntõ megrendezésének szándékáról 2007. június 20-ig várjuk visszajelzéseiket. Támogató segítségüket elõre is köszönjük. Tisztelettel: Juhász Józsa a Vörösmarty Mihály Általános Mûvelõdési Központ igazgatója 7150 Bonyhád, Széchenyi tér 2. 74/451-455 Kapcsolattartó személy: Klamik Aranka ([email protected])

Átalvetõ

Feltámadásra várva

4

Júniusi lapszámunk elé Tisztelt olvasóink! Nem kevesen önök közül, elismerve lapunk értékeit, gyakran kifogásolják az oldalainkról sugárzó borúlátást, és évek óta arra biztatnak, mutassunk fel derûsebb jelen- és jövõképet, erõsítsük a bizakodást. A világ szerencsésebb tájain élõ barátaink közül néhányan meg a folytonos „trianonozást“, a meddõ köldöknézést és a destruktív, önpusztító önostorozást vetik szemünkre, ami nem vezet sehova. Miközben készséggel ismerem el kritikájuk jogosságát, azt kell mondanom, hogy a szerkesztõ a „hozott anyagból“ szerkeszt, és ugyan mit is tehet, ha cikkíróink világlátása ilyen „ossziáni“ évek óta, de legfõképpen 2007-ben? Az elvárások és a kínálat eltérõ volta között õrlõdve arra a felismerésre kell jutnunk, hogy kritikusaink t.k. a világtól, saját sorsuktól, jövõjüktõl várnának el többet, szebbet, jobbat, és bizony megnyugvásukra szolgálna, ha várakozásaikat, reményeiket pl. az Átalvetõben is viszontlátnák. Hazudjunk hát szebb világot? Ha bármit is javítana sorsunkon egy kis kegyes hazugság, mily nagy örömmel tennénk meg! Csakhogy napjainkban a hazugság

amúgy is apoteozisát üli, és naponta válik valóra Szent Ágoston mondása, miszerint igazság nélkül az állam nem más, mint rablóbanda. Maradunk hát a magunk kaptafájánál, így aztán lapunkban, lefojtva bár, de az élet, a mi életünk van benne. Ami keserû ugyan, de igaz élet. A szerzõk, szerkesztõk számára a reményt, a biztatást pedig maga a lap megléte jelenti egyrészrõl, másrészrõl meg az olvasók hálás szavai, tekintetei, legfõképpen Erdélybõl, legfõképpen a szórványból, ahonnan az együttérzés-együttgondolkodás harmóniája sugárzik felénk. Ezért hát e lapszám is azt tartalmazza, ami 2007 júniusában, Trianon 87. évfordulóján elénk tárul innen, a Kárpát-medencébõl. Ahol a szétszakított nemzet politikai-eszmei újraegyesítését politikusaink továbbra sem akarják, ahol hovatovább fizikai fennmaradásunk válik kétségessé, és ahol a fennmaradás eszközeitõl megfosztottakat szólítják fel cinikusan öngondoskodásra, önmegvalósításra, miközben a kiüresített lelkû egyénnek lassan nincs már önmaga, amit megvalósítson. Pedig a megoldás oly kézenfekvõ, oly közeli! Olvassuk csak el Tóth Károly Antal alábbi írását, Hamvas Béla gondolatait! És tisztánlátásunkhoz sorra siet segítségünkre Csapó Endre bel- és európai vonatkozásban egyaránt, Szász István Tas a maga soros naplójegyzeteivel, Kaslik Péter elemzése, Borbély Zsolt Attila és Iszlai Csaba Erdély irányába nyit kaput,

Tóth Károly Antal

Csodára várva a nemlét peremén A legtöbben nem hisszük ugyan a természetfölötti csodát, mégis szinte mindnyájan valami ilyesmire várunk, hogy egyéni és együttes sorsunk jóra forduljon a Kárpát-medencében. A szabadságba belekóstolva, inkább a közremûködésünkkel is épülõ újfajta korlátokkal ismerkedünk, Európáról pedig már tudjuk – talán sejtettük korábban is –, hogy nem a mi örömünkre fogadott be minket. Az „új világ” – a pénzszerzés tehetséges és gátlásoktól többnyire nem gyötört szakértõit leszámítva – általános elszegényedésünket hozta, és többségünk számára annyi társadalmi biztonságot sem ad, mint az átkosnak mondott elõzõ változat. Mintha mostanában kopárabbá vált volna az élet, mint volt azelõtt. Mintha megfogyatkozott volna benne a remény és az öröm – a fiatalok számára is. „Alant röpül” a lelkünk, „mint a fáradt madár”1. Vajon miért nem tud magasba szárnyalni többé? Mert elborítja az ipari termékként elõállított, minden úton terjesztett, lépként ragacsos kultúrapótlék és a jól megtervezett hazugságok tömege? Mert valami átkos restség nem hagy minket kissé túltekinteni a személyünket közvetlenül érintõ hétköznapi földi dolgokon? Az igazság az, hogy igen sokan boldogtalanok vagyunk. Ez nagyrészt abból származik, hogy az individualizmus – amely csak úgy csöpög a társadalomból – képtelenekké tett bennünket arra, hogy ténylegesen életünk párja, családtagjaink, jó ismerõseink, a velünk egy nézeteket vallók, valamint egy nyelvet beszélõk társai tudjunk lenni. Vagyis azoké, akikkel rendeltetés szerint a legtermészetesebb módon összetartozunk. Átalvetõ

EKOSZ – EMTE Bayer Zsolt elhíresült jegyzetét pedig mindenképpen hasznosnak találjuk eljuttatni azon sokakhoz, akik még nem ismerték. És hogy legnagyobb elméink eljönni látják az idõt a fellépésre, ennek bizonyítéka Csoóri Sándor nyilatkozata, amit nekünk is kötelességünk fennen lobogtatni. Ami pedig a külcsínt illeti, új tördelõszerkesztõnk keze munkája nyomán minden olvasónk bizonyára észlelte már a különbséget, a harmóniát a belbeccsel, amint kézbe vette e lapszámot. Szükség is volt a váltásra a szaporodó baklövések, a szerkesztõt kétségbe ejtõ felületességek okán. Befejezésül egy gondolat mindazok számára, akik kilátástalannak ítélik nemzetünk helyzetét, hiszen minden áldatlan nap azok látszólagos sikerét hozza, akik bitorolják az országot és gyalázzák a magyarságot, megkérdõjelezik nemzetünk jogát a léthez, a jövõhöz. Nos, jó tudnunk, hogy õk az Isten teremtõ gondolatával helyezkednek szembe, mert hiszen (Tõkéczki László szavaival) a nemzet azok közössége, akik az élet elsõbbségét élik meg a haszon felett. Akik pedig – mint ahogy mi is – a szellemi-lelki identitás megõrzésén fáradoznak, azok Isten szándékával egyezõen, a felülírhatatlan teremtési rend mentén cselekednek. Tegyük hát dolgunkat továbbra is, és Isten áldása lesz munkánkon. Íme a derûs jövõkép! K.P.

A személyiség kultuszának légkörében az individuum, vagyis a magára maradott egyén azt hiszi magáról, hogy a többitõl elhatárolódva (és esetleg különbözõvé torzulva) lesz majd egyéniség. Pedig egyéniségünket – bár tudunk, sõt kötelességünk csiszolni rajta – attól kaptuk, aki megteremtett és egymásra bízott bennünket. Magunkba húzódva, az individualizmus elvárásaihoz igazodva, éppen a minket sajátos értékekkel felruházó megismételhetetlen vonásainkat veszíthetjük el, és velük együtt az ezek alapján kialakuló szerves emberi kapcsolatok örömét. A személyiség mûvi és elválaszt bennünket másoktól, kialakulása az „önmegvalósítás” hamis jelszava jegyében történik, az egyéniség viszont arra késztet, hogy megkeressük helyünket a nekünk való közösségben, ahol ember voltunk kiteljesedésre talál. Évszázadokkal ezelõtt indult diadalútjára ez a rontás, amely napjainkban talán már csúcsra érve – akár egy eltéphetetlen háló – beborít és fojtogat lassan valamennyiünket. A kívül-belül mind sátánibb erõkkel szorongatott létünk igencsak megfekszi közérzetünket, de a legtöbben fel sem ismerjük, hogy ténylegesen mi történik velünk, és ez tanácstalanokká tesz bennünket tennivalóinkat és jövõnket illetõen. Kilátástalanként megélt helyzetünkben csodát szeretnénk tehát. Ingyen csodát. Olyat, amely úgy változtatja meg elõnyünkre a világot, hogy nekünk ne kelljen erõfeszítést tennünk érte. Hogy közben érintetlenül megtarthassuk szokásainkat, gondolkodásmódunkat, nem egy vonatkozásban az erkölcstelenséggel kiegyezõ viszonyulásainkat, hitünk csonkaságát vagy akár hitetlenségünket is. Vagyis ugyanolyanok akarunk maradni, mint azelõtt. Ez egyúttal azt jelenti: éppoly tudatlanok és a dolgok igaz értékelésére továbbra is képtelenek. Noha többnyire sejtjük – bár sokan nem csak sejtik: tudják –, hogy a világ egy hatalmas Úr nélkül nem is létezne, s ha levenné a kezét rólunk, minden a semmibe omlana. Õ az élet és minden jobbító változás forrása. Tõle várhatjuk csak a megváltó csodát. Ingyen azonban, nézõnek beállva, soha nem lesz részünk benne. 2007. június

EKOSZ – EMTE

5

Feltámadásra várva

Aki elvesztette érzékenységét, hogy a teremtett világban és lelke rezdüléseiben fel tudja fedezni Isten jelenlétét és keze nyomát, az nem képes használni azt a belsõ iránytût sem, amellyel el tudna igazodni sorsunk útvesztõiben. Nem vagyunk vallásos nemzet – mint ahogy már szinte egyetlen európai sem az. Nem véletlen, hogy Magyarország népének jelentõs része még ma is vakon kedveli azokat a pártokat, amelyek szembeötlõen bizonyították, hogy nem képviselik sem országunk, sem nemzetünk érdekeit, akik uralkodásuk alatt mintha szándékosan rontották volna és rontják továbbra is jövõnk valamennyi lehetõségét. Az erkölcsmentes kormányfõ pozíciójának megerõsítésével, a rendõrterror bevezetésével való egyetértésükkel, ártatlan emberek meghurcolásával, megalázásával, sõt megkínzásával szembeni (jó esetben) közönyükkel, az egészségügy és az oktatás szétverésének jóváhagyásával a mai kormányzó pártok valamennyi képviselõje végképp bebizonyította, hogy hataloméhes megélhetési politikus, és mind úgy viselkedik, mint aki után jöhet akár az özönvíz is. Megélhetési politikusok minden pártban akadnak, de az ellenzéknek legalább emberarca van. Könnyebb mégis elhinni róluk bármily hazugságot, mintsem hogy megkíséreljük felismerni igazságaikat. Nagyon sok embernél nem mûködik a mérce. Ezért támogatják saját ellenségüket. * A természetfölötti Úr mindenhatóságát (és ezáltal létét) kétségbe vonva, tagadhatjuk, hogy történhet csoda. Lehet csak önmagunkban hinni, azt gondolván, hogy szellemi teljesítményünk kizárólagos egyéni érdemünk, amely által majd segítség nélkül is megoldást találhatunk nehéz helyzetünkre. Szabadon vélhetjük: Isten létének hitére csak az „egyszerû lelkeknek” van szüksége, hogy mankónak használják intellektusuk hiányosságaiban. Így mi is azok közé az „okosak” közé tartozunk majd, akik elõl az Újszövetség szavai szerint elrejtetik a tudás lényege.2 Az eszünk elõtt hódolunk, és nem vetünk számot azzal, hogy a Teremtõvel való szüntelen közremûködés nélkül abból soha nem lesz bölcsességgel bíró emberi értelem. Egy kicsit több alázattal könnyebben elérjük nemcsak végsõ és igazi célunkat, hanem helyes földi célkitûzéseink teljesülését is. Ehhez kérjünk megtisztult lélekkel segítséget, mert így szavunk hitelesebb és nagyobb súlya van. Minden szerves emberi közösség transzcendens erõk hatására született, így a nemzet is. Pusztulása csak akkor lehetséges, ha az ellenséges külsõ hatásokat tagjainak morális hanyatlása támogatja. Isten segítõ keze óvón áll fölötte, de a bennünket megmentõ cselekvéshez a mi kérésünkre és részvételünkre vár. Ha változást akarunk, nem ragaszkodhatunk megrögzött magunkhoz. Hiszen tudjuk, hogy a jó érdekében újjá kell születnünk3, legalább egy kicsit. Csak így ismerhetjük meg a krisztusi igazságot, amely eligazít döntéseinkben, hogy megtalálhassuk a helyes utat, amely minden értelemben az élethez vezet bennünket.4 Bizonyos, hogy ez nem a legkisebb ellenállás útja, hanem az áldozatoké. Az életnek ez az ára. A nemzet életének is. Ezt az individuum nem értheti meg, csak az egyéniség. Csak õ fogja fel valóban, mit jelent és mivel jár a közösségvállalás. A másokért hozott áldozat lehet nehéz, de soha nem igazi teher, hiszen életünk értelmét és rejtett ragyogását adja. Isten lényét és szándékait Jézusnak, a földre szállt Második Személynek a tanításait és cselekedeteit megismerve tudjuk a leginkább megközelíteni. A Vele kialakított lelki kapcsolat teszi lehetõvé, hogy a magunk és a világ dolgait pontosan ítéljük meg, és helyesen viszonyuljunk embertársainkhoz is. Õ – különösen, hogy ember is – minden bajunkban segítõ jó barát. Tudnunk kell, hogy Jézus nélkül és Jézusra találásunk nélkül nem lesz magyar feltámadás. ______________________________________ 1. Petõfi Sándor: A puszta, télen;

2007. június

2. Máté 11,25;

3. János 3,3;

4. Vö. János 14,6.

Szabadságvágy

„A legnagyobb veszély, ami egy népet fenyeget, nem az, hogy szolgaságba süllyed, és hatalmasabb, nagyobb számú, erõszakosabb nép számára dolgoznia kell. Szolganépek lehetnek nagyok, a szegénység, a munka, a megalázás ellenére élhetnek magas sorsot. A legnagyobb veszély, ami egy népet fenyeget, hogy primitívvé válik, hogy eldobja magától a tudatos gondolkozást, és a tudatos gondolkozót, s ezzel a tudatlanság óceánjába merül. Így válik csõcselékké, söpredékké züllik és oszlik fel. A legnagyobb rang, amit egy nép elérhet, nem a kultúra, nem az, hogy szellemivé válik. Egyetlen szóval sem éltek vissza annyit, mint a szellemmel. A szellem nem szuverén világalkotó szubsztancia, hanem az erõnek, Hatalmaknak és Isteneknek éppen olyan megnyilatkozási területe, mint a természet és a lélek. A szellem csak akkor aktív, ha magasabb erõ, hatalom vagy Isten szállja meg, egyébként üres passzív, tehetetlen és terméketlen. De ha aktív, akkor is lehet démoni, ördögi, romboló, negatív, lehet nemes, kritikus, tiszta, komoly – lehet magasztos, tündöklõ és isteni. Azt, hogy a szellem önmagában álló absztrakt szubsztancia, csak a szellemtudósok hiszik, ezeket pedig a legjobb egyszer és mindenkorra játékon kívül hagyni. A szellem önmagában negatív: minden meg nem kötött és meg nem szentelt szellem sátáni, mondják a keresztény gondolkodók. Egy nép lehet kulturált és szellemi, mégis terméketlen, félelmetes, gonosz és elvetemült. A legnagyobb rang, amit egy nép elérhet, hogy megszentelt életet él. A nagy népek nem a kultúrnépek. Vannak egészen nagy népek, amelyek nem alkotnak kultúrát, és talán nem is fognak. Az ember értékét attól függõvé tenni, hogy milyen látható tárgyakat alkotott, nem lehet; az ember értéke sorsának tisztaságán és az isteni erõktõl való megérintettségén múlik. A nép értékét nem lehet attól függõvé tenni, hogy létét milyen eszközökkel könnyítette és szépítette meg. A nép rangja egzisztenciájának megszentelt voltán múlik.“ Hamvas Béla Átalvetõ

6

Trianon Juhász Gyula

TRIANON Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá. Mert nem lehet feledni, nem, soha, Amíg magyar lesz és emlékezet, Jog és igazság, becsület, remény, Hogy volt nekünk egy országunk e földön, Melyet magyar erõ szerzett vitézül, S magyar szív és ész tartott meg bizony. Egy ezer évnek vére, könnye és Verejtékes munkája adta meg Szent jussunkat e drága hagyatékhoz. És nem lehet feledni, nem, soha, Hogy a mienk volt a kedves Pozsony, Hol királyokat koronáztak egykor, S a legnagyobb magyar hirdette hévvel, Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország! És nem lehet feledni, nem, soha, Hogy a mienk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke, És mienk volt a legszebb kék szalag, Az Adriának gyöngyös pártadísze! És nem lehet feledni, nem, soha, Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol Ferenczy festett, mestereknek álma Napfényes mûveken föltündökölt, S egész világra árasztott derût. És nem lehet feledni, nem soha, Hogy Váradon egy Ady énekelt, És holnapot hirdettek magyarok. És nem lehet feledni, nem, soha A bölcsõket és sírokat nekünk, Magyar bölcsõket, magyar sírokat, Dicsõség és gyász örök fészkeit. Mert ki feledné, hogy Verecke útján Jött e hazába a honfoglaló nép, És ki feledné, hogy erdélyi síkon Tûnt a dicsõség nem múló egébe Az ifjú és szabad Petõfi Sándor! Õ egymaga a diadalmas élet, Út és igazság csillaga nekünk, Ha õt fogod követni gyászban, árnyban, Balsorsban és kétségben, ó, magyar, A pokol kapuin is gyõzni fogsz, S a földön föltalálod már a mennyet! S tudnád feledni a szelíd Szalontát, hol Arany Jánost ringatá a dajka? Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt, Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcsõ, Bírnád feledni Kassa szent halottját? S lehet feledni az aradi õskert Tizenhárom magasztos álmodóját, Kik mind, mind várnak egy föltámadásra? Trianon gyászos napján, magyarok, Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos, Rossz csillagok alatt virrasztva járók, Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan S õszintén, s a nagy, nagy sír fölött Ma fogjatok kezet, s esküdjetek Némán, csupán a szív veréseivel S a jövendõ hitével egy nagy esküt, Mely az örök életre kötelez, A munkát és a küzdést hirdeti, És elvisz a boldog föltámadásra. Nem kell beszélni róla sohasem? De mindig, mindig gondoljunk reá!

Átalvetõ

Trianon Nyugatról – Párizs Keletrõl A trianoni békediktátum napja, melyet 1920 június 4-én kényszerítettek az I világháborúban gyõztes hatalmak Magyarországra a Párizs melletti Trianon palotában, míg magyar él e földön, mindig nemzeti gyásznap lesz. A nyugati hatalmak, akikkel voltaképpen nem is harcoltunk, tárgyalások nélkül reánk kényszerítettek egy gyalázatos szerzõdést, mely elvette történelmi országunk kétharmad – és magyar lakosságunk egyharmad részét. Ha már a nemzetiségeket ki akarták szakítani a történelmi Magyarországból, igazságosabb határt kellett volna rajzolniuk, meghagyva a csonkaországnak a nagy többségében magyar részeket, pl. Székelyföldet, a Partiumot, a Délvidék Duna-Tisza közti részét, vagy a Csallóközt. Végül is olyan határt húztak, melynek túloldalán mindenütt magyarok maradtak. Amikor az elsõ kommunista országrontás után végül is átadták Horthynak a hatalmat 1919 õszén, megígérték, hogy lesz határrevízió. Ami nyugati részrõl természetesen elmaradt, a magyar kormány minden, tizenöt éves erõfeszítése ellenére is. Végül német és olasz segítséggel, nagyobbára még békeidõben és szerzõdésekkel, visszakaptuk a Felvidék és Erdély, majd a Délvidék és Kárpátalja magyarságát, melyeket a nyugati hatalmak tudomásul is vettek, hiszen racionális döntések voltak. A második világháborút befejezõ béketárgyalások Párizsban folytak, mely hazánkat ismét megcsonkította. Az 1947 február 10-én született döntés nemcsak egy második Trianonnal ért fel, hanem annál súlyosabb következményekkel járt. Nemcsak területünket csonkították meg újból, de már elõtte rabságba vittek 50 ezer magyart Kárpátaljáról a Szovjetunióba; Délvidéken 50 ezer honfitársunkat mészárolták le a szerbek¸ 60 ezer magyart vittek el a csehek a Felvidékrõl nyugati területükre rabszolgamunkára, és 100 ezret üldöztek el a szlovákok; a románok Észak-Erdélyben olyan brutalitásokat követtek el magyarokkal szemben, hogy az még a szovjet katonai hatóságoknak is sok volt, kénytelenek voltak saját katonai közigazgatást bevezetni. Hiába készítettek az amerikaiak még 1943-ban több változatot is a magyarokkal megkötendõ békeszerzõdésre, melyben olyan tervek szerepeltek, mint pl. Erdély bizonyos határmenti, magyarlakta területeinek meghagyása, a Székelyföld autonómiája, vagy Erdélynek önálló állammá deklarálása – mindez zátonyra futott. Egyrészt azon, hogy Magyaroszágot a Szovjetunió hódította meg, s megszálló hadserege itt

EKOSZ – EMTE állomásozott. Amit némelyek felszabadulásnak éltek meg, a többség azonban hódításnak, mint ahogy azt oroszul is annak nevezték. Másrészt, mert a Szovjet katonai gyõzelme egy új stratégiai helyzetet célzott teremteni, a kommunizmus kiterjesztését, elsõsorban Nyugat-Európára, békés, vagy katonai úton. Ez utóbbinak elõkészítését szolgálta a szovjet övezet határának nyugatra tolása, amennyire csak lehetett. Ez a politika már 1939 õszén osztalékot hozott, amikor a nyugatról német támadást szenvedett Lengyelországot keletrõl a Szovjetunió támadta meg. Mindez a MolotovRibbentrop paktum titkos záradéka szerint történt. Ehhez járult még a balti államok bekebelezése is. Mindennek eredményeként a Szovjetunió határa több száz kilométerrel nyugatra tolódott. Jórészt ennek volt köszönhetõ, hogy a német haderõ nem tudta 1941 telén Moszkvát bevenni, ami, ha akkor sikerül, valószínûleg a Szovjetunió katonai összeomlásához vezetett volna. Tehát a szovjetek „Drang nach Westen” – a nyugat felé nyomulás – politikája nagyon is érvényben volt a párizsi béketárgyalások idején, ahol a nyugat csupán asszisztált a Szovjetnek a kelet-európai, elfoglalt országokkal kapcsolatos „béketerveihez.” Ezek után lássuk, miként és hogyan érvényesült mindez Magyarországgal kapcsolatban. A történelem feljegyzett egy epizódot a jaltai csúcsról, ahol a háború utáni békeszerzõdésekrõl tárgyalt Sztálin, Roosevelt és Churchill. Magyarországról tárgyalva Churchill egy cetlit dugott Sztálin elé, melyen ez állt: „50-50%”, vagyis legyen fele-fele befolyása Magyarországra úgy a szovjetnek, mint a nyugatnak. Sztálin erre rábólintott. Ez azonban nem a helyeslés mozdulata volt, hanem csak annak, hogy tudomásul vette a nyugatiak szándékát. Ugyanis, ha Churchill terve valóra válik, akkor Magyarország egy ellenséges ékké vált volna a Balti tengertõl az Adriáig terjedõ egyenes és összefüggõ szovjet blokkban. A párizsi békediktátumot ebben az összefüggésében kell vizsgálnunk. Innen lehet megérteni, hogy Lengyelország keleti határait miért tolták száz kilométerekkel nyugatra, úgy, hogy a lengyeleket német területekkel kárpótolták. Innen érthetõ a balti államok szomorú sorsa, a szovjet tömbbe történt egyszerû bekebelezésük. Az a magyarázat, hogy Románia ÉszakErdélyt az 1944. augusztus 23-i átállásával szerezte meg, csak részben igaz. A térképre tekintve az elsõ pillanatban nyilvánvaló, hogy Románia egyszerûen földrajzi fekvése miatt is alkalmasabb helyzetben volt a kiugráshoz, mint Magyarország. Másrészt Románia nem állt német megszállás alatt, Magyarország viszont 1944 március 19. óta igen. Jellemzõ, hogy Romániától a békeszerzõdés elvette Észak-Bukovinát, Moldovát és Dél-Dobrudzsát. Ez utóbbi kivételével a többi rész a Szovjetunióhoz került, amit a románok még most is fájlalnak. E veszteségekért a románokat ÉszakErdéllyel kárpótolták, ami egyben a bizonytalan 2007. június

EKOSZ – EMTE helyzetû Magyarország meggyengítését is szolgálta. Továbbá ugyanezt a célt szolgálta a felvidéki és délvidéki területek visszavétele is Magyarországtól, ami egyenlõ volt a trianoni határok visszaállításával. Mindezt tetézte egy stratégiai terület, Kárpátalja megszerzése a feltámasztott Csehszlovákiától, annak fejében, hogy ezek Sziléziából kiûzhettek 3 millió németet. Kárpátalja stratégiai bejáratot biztosított a Szovjetnek a Kárpát-medencébe, azon keresztül pedig a nyugati országokba. Aminek jó hasznát vették az 1956-os forradalmunk és szabadságharcunk leverésekor, ugyanis itt özönlöttek friss szovjet páncélos egységek és csapatok hazánkba. Magyarországgal kapcsolatban a béketervezéskor a Szovjet nagy körültekintéssel járt el a következõ okokból is: – Tudták azt, hogy 1919-ben 131 napig Magyarországon kommunizmus volt, így a magyarok tisztában lehettek a kommunizmus lényegével, hiszen Kun Béla kormánya, a páncélvonatos Lenin-fiuk, a kivégzések terrorja megmutatta annak igazi lényegét. Sztálin tudta, hogy ugyanez fog várni ismét a magyarokra. – Tudták azt is, hogy a magyar nem tûr idegen rendszert, hiszen négy szabadságharcot vívott a Habsburg elnyomás ellen. Sztálin tudta, hogy kommunista diktatúrát fog bevezetni Magyarországon is, ami ott ellenállásba fog ütközni. – Tudta azt is Sztálin, hogy Közép-Európában a magyar az egyetlen történelmi államalkotó nemzet, mely mindig ki tudta vívni függetlenségét. Erre tehát különösen ügyelni kellett. Mindezek arra vezették a Pax Sovietica megtervezõit és megvalósítóit, hogy Magyarországot kicsivé, szegénnyé és erõtlenné tegyék, ez szolgálta a kommunizmus világméretû elterjesztését. Ám nem tudták

2007. június

7

Trianon annyira kicsivé, szegénnyé és erõtlenné tenni, hogy 1956-ban fel ne kelt volna idegenszívû rabtartói ellen, harcban víva ki 12 napos szabadságát, s elestében le tudta rántani az álarcot a kommunista imperializmusról, megmutatva annak elnyomó természetét. Hol volt már az az idõ, amikor Lenin a trianoni békét imperialista békének nevezte? Igazságos békét teremthettek volna, de ez áldozatul esett a kommunista világuralmi stratégiának és törekvéseknek. Még egy fontos részlet. A trianoni békediktátum idején a csonkaország mégis csak független volt. Ám a párizsi békediktátum idején az országban a Szovjet megszálló hadserege volt jelen – s maradt is ott 1989 nyaráig. Vajon nemzetközi jogilag érvényesnek tekinthetõ-e egy megszálló hadsereg jelenlétében aláírt békediktátum? Trianont a Nyugattól kaptuk – Párizst Kelettõl! A Szovjet nem felszabadított, hanem megszabadított mindattól, amit addig elértünk! Sajnos Mohács óta a nagyhatalmak játékszere vagyunk. Újra a régi, jól ismert, ötszáz éves történelmi helyzet állt elõ, amit a költõ így énekelt meg. „Két pogány közt egy hazáért omlott a vére…” Igen, pusztultunk, de mégis megmaradtunk! Itt az ideje rádöbbenünk erre, s arra is, hogy rajtunk soha senki nem segített – legfeljebb színbõl vagy haszonlesésbõl, s ezután sem fog senki megsegíteni, ha mi nem segítünk magunkon. Mi – akik mindig egyedül voltunk, mert egyedül hagyattattunk és ma is egyedül vagyunk – ha most nem fogunk végre össze egy emberként a nemzet megmaradásának érdekében, ideológiai, vallási és társadalmi különbségeinket félretéve, akkor menthetetlenül elveszünk mind egy szálig! Ez Trianon és Párizs végsõ tanulsága. Dr. Pungur József

József Attila

Nem, nem, soha! Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett! Ha eljõ az idõ – a sírok nyílnak fel, Ha eljõ az idõ – a magyar talpra kel, Ha eljõ az idõ – erõs lesz a karunk, Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk! Majd nemes haraggal rohanunk elõre, Vérkeresztet festünk majd a határkõre És mindent letiprunk! – Az lesz a viadal!! – Szembeszállunk mi a poklok kapuival! Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár, Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ Teljes egészében, mint nem is oly régen És csillagunk ismét tündöklik az égen. A lobogónk lobog, villámlik a kardunk, Fut a gaz elõlünk – hisz magyarok vagyunk! Felhatol az égig haragos szózatunk: Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk. Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem, Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen! Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át: Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

Átalvetõ

8

Nemzetpolitika

Csapó Endre

Székely, küzdj és bízva bízzál! (Magyar Élet 2007. március 22.) Amióta a nemzetre ráuszított rendszerváltásos elprivatizáló, parvenü komédiás diabólikus táncát járja a budapesti politikai liberálbolsevik orfeumban, a magyar közvélemény figyelmét eltérítik a nemzet határokkal elkülönített részeinek sorsától a szûkhazai magyarverések és népellenes intézkedések, pedig arrafelé is figyelemre méltó események folynak. A nyugati hatalmak Közép-Európát feldaraboló politikája következtében idegen megszállást szenvedõ mintegy három millió magyar 88 év óta rendezetlen helyzetében csak a Szovjetunió összeomlása óta történhetett javulás. Magyarország gyenge állapotára utal, hogy nem hasznosította a három utódállam, Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió összeomlása által elõállott alkalmakat Trianon nemzetközi jogi érvényének megtámadására, ami, ha másra nem, de legalább arra felhívta volna a figyelmet az átalakuló Európában, hogy itt elrendezetlen dolgok vannak. Bementünk az Európai Unióba a trianoni púppal a hátunkon és azzal a bélyeggel a homlokunkon, hogy a büntetést megérdemeltük, hiszen ebben a szép nagy összebékülõ újrakezdésben még csak nem is fellebbeztünk. Nem követeltük az elmúlt másfél évtizedben a szomszédos államokban élõ magyarság jogi státusának rendezését amiatt, hogy ezen egypetéjû nemzetállamokban az soha nem lehetett államalkotó nemzeti elem, társnemzet. Pedig három millió ember rendezetlen élethelyzete követelésként van jelen a magyar politika számára, amivel egyre inkább kénytelen foglalkozni. A nemzetpolitika – amirõl az egypártrendszer hallani sem akart, és amitõl az utódpártok is húzódoztak – bevonul a mindennapi politika feladattárába. Duray Miklós összegezi Nemzetpolitika, ország-politika, kormánypolitika címû tanulmányában ezeknek a fogalmaknak a lényegét és egymáshoz való kapcsolatát: „Az európai államok nagy részében nem értik az ország-politikától eltérõ politika-fajtákat – írja Duray Miklós. – Ez nem véletlenül van így. A nyugat-európai térségben ugyanis a dinasztikus politikából törésmentesen léptek át a modern politika keretei közé. A modern abszolutizmusból – esetleg az alkotmányos monarchián át – a nemzetállami keretekbe. Emiatt nem igazán tudják megkülönböztetni az állampolgárt a nemzet tagjától, ezért értelmezik az államot is nemzetállamként, noha helyesebb lenne a nép [az országlakosok] államáról beszélni. Sajátos a magyar, illetve a magyarországi helyzet. Trianonig nem volt különbség a nemzetpolitika és ország-politika között, fõleg azért nem, mert a Szent Korona alattvalói – 1882-tõl az állampolgárok – voltak a politikai nemzet tagjai. Teljesen más helyzet alakult ki Trianon után. Kettészakadt a nemzetpolitika és az ország-politika korábbi egysége. A nemzetpolitika a kommunizmus éveiben fokozatosan kiszorult még a politikai fogalmak körébõl is. Talán figyelemre méltó, hogy a politikai nemzet-tudat egyedül Magyarországon maradt fenn, és nyoma fellelhetõ az elszakított magyarság köreiben is, az õket Magyarországhoz kapcsoló szálakban. Mintha a tudat mélyrétegeiben ma is mûködne a Szent Koronához való tartozás. Az 1990. évi rendszerváltozáskor ismét megkülönböztethetõ lett az országpolitika a kormánypolitikától és ismét feltûnt – a politika régen nem észlelt elemeként – a nemzetpolitika. Az ország-politika és a nemzetpolitika közötti egyensúlyteremtés a kormánypolitika feladata lett, mert míg az utóbbi átnyúlt az államhatáron, az elõbbi a határok közé szorult. Gyurcsánynak ugyanis nem csupán azt sikerült elérnie, amit Rákosinak, hogy kisöpörte a kormánypolitikából a nemzetpolitikát, hanem talán túl is tett rosszhírû elõdjén.” Nemhiába panaszkodik az MSZP-s dr. Tabajdi Csaba képviselõ (Népszabadság, 2007. március 10.), hogy: „az MSZP számára nem igazán vonzó a határon túli magyar politizálás, az nem az õ »terepe«. Az e jelenség mögött rejlõ egyik meghatározó elem a határon túli magyar társadalom szinte mindenhol torz, egyoldalú politikai tagozódása, a jobboldal elsöprõ (60–80 százalékos) dominanciája, a radikális-szélÁtalvetõ

EKOSZ – EMTE

sõséges jobboldal erõs jelenléte, továbbá a szocialista-szociáldemokrata, illetve a liberális politikai orientáció feltûnõ gyengesége.” Torz és egyoldalú tagozódás? Negyvenöt éven keresztül az MSZP elõdje nemcsak Magyarországon tiltott és pusztított mindent, ami magyar, de nemzetáruló szomszédpolitikájával bátorította mindenütt a magyarüldözést. Felnõtt egy generáció, amelynek nem volt semmilyen ismerete arról, hogy a szomszéd államok hogyan jöttek létre, sokan csodálkoztak, hogy a határon túl is beszélnek az emberek magyarul. A határon túliak nem voltak ilyen feledékenyek, a mindennapi megaláztatás nem engedte feledtetni magyarságukat, és a diktatúra megszûnte után kinyújtott kezüket nem a baloldali pártok fogadták el. Igazságtalan, amikor azt írja, hogy: „A magyarországi baloldalt pedig máig béklyóba fogja a szocialistákkal szembeni méltánytalan, haragos határon túli indulat.” Szóval, azért van a tétlenség, mert méltánytalanul haragszanak rájuk? Köröskörül mindenütt a határon túl. Pont õ ne tudná az okot? Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti delegációjának vezetõje, a Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke, nagyon is jól tudja, hiszen egyike volt azon keveseknek, akik a kor szavára hallgattak, akinek a vezetésével 1989-ben megalakult a Minisztertanács mellett a nemzeti és etnikai titkárság, amelynek a munkájába Entz Géza (késõbb az Antall-kormány államtitkára) is bekapcsolódott. Akkor úgy fogalmaztak, hogy „az anyanemzeti felelõsség tevõleges hozzájárulást jelent a nemzet által elért értékek fennmaradásához és tovább-örökítéséhez”. Akkor valóban országos lelkesedés követte – és aki csak tehette, támogatta – az erdélyiek ügyét. Mi is figyeltük a kiadványokat (mint például az Ellenpont), és tudunk róla, hogy Tabajdi Csabának köszönhetõen az erdélyi kérdés nem csupán mint magyar ügy, hanem mint a megoldandó európai kisebbségi konfliktusok egyike került a nemzetközi fórumok elé. Az 1988 közepén társadalompolitikai államminiszterré kinevezett Pozsgay Imre is komoly hatáskörrel alakította a kisebbségpolitikát. A Magyar Nemzetben 1988. február 13-án megjelenik az MSZMP KB Külügyi Osztálya munkatársainak, Szokai Imrének és Tabajdi Csabának a cikke: Mai politikánk és a nemzetiségi kérdés. Ebben leszögezik, hogy a mindenkori magyar politikának „létparancsa” a kapcsolattartás a határokon túli magyarokkal, a kisebbségi jogegyenlõség kérdése sohasem lehet lezárt, és nem tekinthetõ egy ország kizárólagos belügyének. A nagy feltûnést keltõ írás — akkor így üdvözölték — „a magyarságpolitikai rendszerváltás” egyik nyitánya volt. Azután minden lehorgadt az MSZP-s körökben is. Talán SZDSZ-fertõzést kaptak azok a politikusok, akikben egyszer felcsillogott a nemzeti felelõsségtudat. Tény, hogy a baloldalon elsikkadt a határon túliak ügye, de az is igaz, hogy a jobboldalon is ímmel-ámmal haladt valamit elõre. Tabajdi Csaba fent említett 2007. március 10-i cikke „A valóságos nemzetpolitikai reform céljairól és feladatairól” címet viseli, és azt állítja, hogy: „A határon túli magyarok ügyében korszakhatárhoz érkeztünk. Több tényezõ következtében a teljes nemzetstratégia újragondolására, szembenézésre van szükség.” Jól hangzik, de nem olvadunk el a szép fogalmazványtól, most már tetteket szeretnénk látni. A magyar nemzetpolitikát megbénítja a kötelezõnek hitt szemérmesség, illemkódexes visszatartottság. Nemzetpolitikánk alakítóit érdemes szembesíteni Simó Erzsébetnek a Háromszék c. újságban közölt következõ mondataival, melyekben székelyes õszinteséggel emeli ki a különbséget a két ország nemzetpolitikai gyakorlata között: „Magyarország szívbajt kapott a határon túli magyarok érdekeinek esetleges felvállalásától, annak idején a Fidesz-kormány is fût-fát kitalált, csakhogy az európai integráció elõtt ne kelljen az erdélyi, délvidéki vagy ukrajnai magyarok jogi státusának kérdésével foglalkoznia, állampolgárság helyett a magyar igazolványokkal próbálták a kecskét is jóllakatni, a káposztát is megtartani. Gyurcsányékról már szólni sem érdemes, õk legszívesebben mint a kutya a bolhát, úgy ráznának le magukról, s az ostoba népszavazással, az akkor folytatott nemtelen kampánnyal sikerült legalább két és fél millió magyar embert megalázniuk, megsebezniük. Mit tesz hasonló helyzetben egy balkáni politikán nevelkedett államfõ, Traian Basescu? Fütyül az Európai Unióra, a csatlakozás elõtt egy hónappal diplomaták társaságában kijelenti, hogy Románia állampolgárságot fog biztosítani a határain kívül élõ nemzettársainak, s mit ad Isten, sem Brüsszel, sem Strasbourg nem 2007. június

EKOSZ – EMTE

Nemzetpolitika

tiltakozik, s most a hét elején, amikor Ukrajnába, majd Moldáviába látogatott, Juscsenkónak ingyenvízumokat ígért, Vorogyinnal Kisinyovban pedig megegyezett, hogy két hét leforgása alatt két konzulátust nyitnak az országban, hogy zökkenõmentesen tudják kibocsátani az ugyancsak ingyenvízumokat, és megoldják több mint félmillió Pruton túl élõ román állampolgársági kérelmét. Nemzeti ügyekben így jár el a román politikus, a magyar... jobb nem beszélni róla.” A Magyar Tudományos Akadémia keretében mûködõ Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Korszerû magyar nemzetfogalom címû kiadványában az alábbi véleményt adja: „Minden valószínûség szerint a jelenleg állami szintû képviselettel nem bíró kisebbségek helyzete sem javul rövid távon látványosan az európai integráció folyamatában. A kisebbségi népességgel és régiókkal rendelkezõ államok, köztük éppen a Magyarország szomszédságát jelentõ új tagállamok egy része továbbra is a központosító, asszimiláló nemzetállami logika életben tartásában érdekelt és ellenzi a decentralizációt, a regionalizációt és az annak etnikai következményeire is súlyt helyezõ autonómia-törekvéseket. A kisebbségi kérdés kezelésében az autonómiaformákat választó államok gyakorlatának (pl. az olaszországi, moldáviai, finnországi, spanyolországi modelleknek) elemzése azt mutatja, hogy azok vagy sajátos történeti különfejlõdések következményei, vagy szigethelyzetek, háborús konfliktusok megoldását szolgálják. A kelet-közép-európai kisebbségi autonómiaformák kialakításában eddig ezek a modellek legfeljebb politikai hivatkozásként voltak használhatóak. Amennyiben a mostani állóvízbõl ki szeretnénk lépni a kelet-középeurópai régió autonómia-törekvéseivel, az érintett államok és kisebbségek kölcsönös belátására, sajátos vegyes modellek és mûködõképes jogi keretek kialakítására lesz szükség. Az EU keleti bõvítési folyamatának eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kisebbségi autonómia-igények terén a kedvezõ fordulatot az európai integráció csak közvetve segítheti elõ. Az Unión belül is csak hosszabb távon oldódhatnak a fóbiák, mérséklõdhet az elutasítás, módosulhat a szeparatizmussal azonosított autonómiák elvi megítélése. A határain kívül, de az Unión belül élõ kisebbségi magyarokkal a kapcsolattartás új minõsége alakítható ki, amelyet a teljes akadálymentesség jellemez: lehetõvé válik a szabad iskola-, munka- és lakóhelyválasztás, ami az állampolgársági jogok közül immár csupán a politikai (parlamenti)választói jogok körébõl zárja ki a magyar állampolgársággal nem rendelkezõ uniós kisebbségi és diaszpóra magyarokat.” Összegezésként megállapítható, hogy nem tartozik a könnyû esetek közé az Európában már mûködõ autonómiák mellé felsorakoztatni a kontinens legnépesebb kisebbségének autonómiakövetelését. Négy tényezõ egyetértésére lenne szükség: 1. a magyar kisebbség, 2. az illetékes állam, 3. Magyarország, 4. Európai Unió. Ad 1. Az autonómia követelésében eddig csak a Délvidék magyarságának szervezetei voltak egységesek. Felvidék és Erdély magyar szervezetei a parlamenti képviseletben és kormányzati részvételben látják az érdekvédelem lehetõségét, ám ilyen pozícióban nem követelhetnek olyat, amit kormányaik államellenesnek ítélnek Ad 2. Az illetékes államok betegesen rettegnek a zsákmány elvesztésétõl, a legkisebb engedményben is ennek elsõ lépését látják. Kategorikusan elutasítják. Csak a többségi nemzetet tekintik államalkotónak. Ad 3. Magyarország kormányait a félelem jellemzi, nem biztatnak, nem kezdeményeznek. Azzal térnek ki a kiállás elõl, hogy nem támogathatnak olyan követelést, amit a szomszéd ország magyar szervezetei nem kérnek tõlük. Ad 4. Az Unió nem kezdeményez, nem támogat semmit, amiben a felek nem egyeznek meg. Ha megegyeznének, nem ellenezné. A fentiekbõl nyilvánvaló, hogy az autonómia kérdése elsõsorban a közvetlenül érdekeltek egységes akaratától függ. Másodsorban Magyarország feltétlen támogatásától. Harmadsorban — ami talán a legnehezebb — az utódállamok belátásától, hogy az nem veszélyezteti az állam integritását, ellenkezõleg... A dolog pikantériája, hogy a budapesti kormány is és Markó Béla is hangoztatja az autonómia létjogosultságát, de amikor a Székely Nemzeti Tanács „térjünk a tettek mezejére” alapon népszavazást kezdeményezett Székelyföld autonómiája tárgyában, Markó ellenezte. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetõi több2007. június

9

ször is elmondták: minek errõl szavazni, hiszen senki nem kételkedik abban, hogy a székelység autonómiát akar, s ez egyébként benne is foglaltatik a szövetség programjában. Az RMDSZ szerint az autonómiát nem lehet elérni a jogilag semmilyen következményekkel nem járó úgynevezett népszavazásokkal, sem pedig azzal, hogy akár naponta kikiáltják. Mindenfajta kormányzati jogot csakis a bukaresti parlamentben, a román többség meggyõzésével, közremûködésével és támogatásával lehet elérni és megfelelõ jogszabályokba foglalni. A székelységnek bõven volt alkalma látni a „román közremûködést” a román televíziókban, hogy milyen sok ürüggyel próbálták Bukarestben a nem hivatalos népszavazást formailag kikezdeni. Alkotmányellenességet, ügyészséget, rendõrséget, katonaságot, terrorizmust, vizsgálatokat, rohamcsapatokat emlegettek, s a székelyek tudják, hogy az esténkénti bukaresti televíziós heccnek másnap Székelyföldön konkrét következményei lehetnek. A helyzet azután csillapodott valamelyest, hogy a román államfõ belátta: a Székely Nemzeti Tanácsnak jogában áll az emberek véleményét kikérni. Traian Basescu el is mondta: semmi baja a „közvéleménykutatással” mindaddig, amíg annak eredményét az SZNT vagy mások fel nem használják a fennálló alkotmányos rend ellen. Az Európai Parlamentbe az RMDSZ két helyet szerezhet meg, a jelölés elõfeltétele, hogy összegyûjtsön 200 ezer aláírást. Ahhoz, hogy független jelöltként az erdélyi magyaroknak képviselõjük legyen az Európai Parlamentben, százezer támogató aláírásra van szükség. Tõkés László királyhágómelléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke úgy döntött, hogy független jelöltként indul a május 13-án esedékes romániai európai parlamenti választásokon, miután azon kérését , hogy a romániai magyarok egy listán induljanak, az RMDSZ elvetette, annak ellenére, hogy ezzel kockáztatja saját jelöltjei sikerét. (Azóta történt, hogy a román kormány elhalasztotta a választás idõpontját bizonytalan idõre.) Tõkés László egykettõre összegyûjtötte a jelöltséghez szükséges százezer aláírást. Egy újságnyilatkozatában így szólt: „Amiképpen a román nemzetstratégiának meghatározó, alkotmányban rögzített sarkpontja az egységes román nemzetállam, akképpen —hangsúlyozom: távoli analógiaként, funkcióját tekintve — a közösségi autonómia minden létfontosságú problémánknak a kiindulópontja és kulcskérdése. Nos, ez állna a programom középpontjában. Lényegében azonban nem másra vállalkoznék, mint az RMDSZ-ben rögzített programnak a képviseletére. Ez az érdekessége ennek a történetnek, hogy úgy érzem, nekem kellene képviselnem azt, amit az RMDSZ nem képviselt egyáltalán, vagy nagyon gyengén képviselt, vagy idõlegesen képviselt: az autonómiát.” Kifejtette Tõkés püspök azt is, hogy bármilyen hatásos is lenne a brüsszeli lobbizás, az autonómiát lehetõvé tevõ törvényeket végül Bukarestnek kell megszavaznia, de úgy látja, erre Romániát rá lehet majd kényszeríteni. „Romániának választania kell: vagy leül a magyarokkal errõl tárgyalni, vagy az integráció keretei közé nem tud beilleszkedni. Olyan nincs egy demokratikus országban, hogy milliók akarnak valamit, vagy százezrek nyilvánítják ki akaratukat, s nem tesznek semmit. Nem beszélek most az autonómia-népszavazásról, mert azt sokat blamálják, de ott van az ötszázezer tanügyi tárgyú aláírás. Ezt nem teheti meg egy demokratikus ország, hogy semmibe vesz és elsüllyeszt félmillió aláírást!” A püspök úgy látja, „ha ehhez támogatást adna Budapest, Brüsszel, ezt követelné az RMDSZ és a magyarság, holtbiztos, hogy leülnének a románok, és az EU-csatlakozási tárgyalások mintájára, fejezetenként tárgyalnánk meg, hogy az egyes dolgokban mire van szükség”. Nagy jelentõsége lenne Tõkés László európai parlamenti képviselõségének, nemcsak várható személyes sikereiért, hanem fõleg azért, mert áttörné az egykori kommunista rendszer még ott maradt érdekfalát az RMDSZ vezetõségében. Végül is a demokrácia arról szól, hogy a szavazatokban megnyilatkozó többségi akarat rákényszerítheti a kisebbségi magyarok politikai pártjait a kiállásra az autonómia megvalósításáért, vagy az arra nem hajlandó vezetõk leváltására. Ahogy láttuk, az elsõ követelmény az elszakított területek magyarságának egységes fellépése. Átalvetõ

10

Nemzetpolitika

Csoóri Sándor

Márciusi levél

Tizenhét év óta jámboran dödögünk és lázadozunk Ha a terror áldozatainak számát összevetjük a mai cinikus, üzleties intézkedések áldozatainak elõre látható számával, akkor a proletárdiktatúra szelídebb korszaknak tûnik a mai dúlásokhoz képest. Aki értelmiséginek tartja magát, nem azonosulhat ezzel a kormánnyal – olvasható abban, a Csoóri Sándor által megfogalmazott nyilatkozatban, melyet számos kimagasló személyiség aláírásával látott el. Akárhova lépünk, kõ csikorog a lábunk alatt. Akárhova nézünk, korhadozik az ég fölöttünk, mint az üresen maradt istállók mennyezete. Meg szeretnénk határozni a helyzetünket, szélben és napsütésben, de nem tudjuk, mert a nyelv elmenekül elõlünk. Úgy vagyunk foglyok és tehetetlenek ebben a szerencsétlen, kis hazában, ahogy természetesek szeretnénk lenni benne. Õrület! – mondhatnánk halálos lelki nyugalommal magunknak is, de zavarodottan már önmagunkkal sem tudnánk szóba állni. Ezt szokták egy országban válságnak vagy csõdnek nevezni. Csõdnek – lábunk fejétõl a koponyánk magaslatáig. A kórházi ágyak ilyenkor szoktak parancsszóra útra kelni, menni egyik városból a másikba, a hegyek tetejérõl kiszellõztethetetlen házak sûrûjébe, és fejetlen rohangálásukat befejezni a roncstelepen. Az iskolák, a kis posták, a vidéki vasútállomások ajtaját ilyenkor szögezik be kalapácsos lidércek, hogy a peremlakók minél elõbb megtudják: semmi szükség sincs rájuk. És egy Gyurcsány Ferenc nevezetû miniszterelnöknek is ilyenkor támad kedve hanyagul rákönyökölni a Mûvészetek Palotájában magányosan ácsorgó, mikrofonos asztalra, és kioktatni a magyarságot arról, hogy mi is történt 1848. március 15-én.

Tudomásunk szerint a Márciusi Ifjak nem a bécsi parlament és nem a pozsonyi országgyûlés magasztos termeiben töröltették el a cenzúrát, amely forradalmi tett volt, hanem az utcán. És Petõfi sem a Felsõházban szavalta el, napirendi pont elõtti felszólalásaként a Nemzeti dalt. Meg a Tizenkét pontot sem a képviselõk terjesztették elõ az uralkodónak. Nem, nem – sem az Uniót Erdéllyel! A miniszterelnök szerint még az is elképzelhetõ, hogy Március tizenötödike csak a mi beteges képzeletünk volt! Barátaim! Történészek, írók, tudósok, tanárok, filmesek, filozófusok, egyházi emberek, feltalálók, Bartók és Kodály tanítványai – hova jutottunk? Valaha voltunk valakik, és most csak bámuljuk az eseményeket, mint egy nevetséges panoptikum élethû másolatai. Tizenhét év óta jámboran dödögünk és lázadozunk, ahelyett, hogy bevallanánk: elárultuk az értelmet, de helyette nem fedeztünk fel magunkban semmiféle dacos és barbár boldogságot, amellyel segíthettünk volna népünknek. Sõt, mostanra az is kiderült, hogy elfogadtuk a diktatúrában gyökerezõ demokrácia minden züllöttségét és képmutatását. Sorsfordító könyvekben kellett volna már megírnunk, hogy a demokrácia épp úgy szabadított föl minket, mint a szovjet hadsereg, s ugyanúgy fosztott ki és gyalázott meg mindnyájunkat. 1956 tizenkét napját kivéve, a kétségbeesés lett a mi hagyományunk! Ma bárhol járunk az országban, mindenki panaszkodik, hogy a Politika holtversenyében kell leélnünk az életünket. Az eldöntetlenség sorvasztó léthelyzetében. A döntetlen jelzõ helyett használjuk inkább a rosszul, sõt a bûnösen döntõ helyzetek fogalomkörét. A rendszerváltás pillanatában azt hit-

Emberi méltóságot, eredményes Európát Összefogás életért, egészségért, szabadságért, becsületért, méltóságért, magyarságért, Európáért 1. Eredményes nemzet nélkül nincs eredményes Európa: fogjunk össze Európáért – a magyarságért. 2. Megfélemlített, megalázott emberekkel nincs eredményes nemzet: fogjunk össze méltóságunkért. 3. A családi, munkahelyi, nemzeti félelem = folyamatos stressz = korai halál: fogjunk össze életünkért.

Átalvetõ

EKOSZ – EMTE tük, hogy a szabadság megigazulása és megváltása jön el. De nem az jött el! Az elsõ szabad választáson a vérbírók éppen úgy szavazhattak, mint az agyonlõtt vagy a fölakasztott vértanúk hozzátartozói. Akik 1956. október 25-én, az Országház téren tömeggyilkosságot rendeztek, szabadon járulhattak az urnákhoz. Elmaradt a törvényes, bírósági leszámolás azokkal szemben is, akik zsarolással lelkeket pusztítottak el, s akiknek vér tapadt a kezükhöz. Az õ bõrük megmentésével elvettük megtévedt százezrek megtérésének lehetõségét, s ott hagytuk õket meghasonlásukban: és így növelték, s növelik a tegnapi bûnösök szavazótáborát. A diktatúra minden szennye és szörnyûsége így ömlött át zavartalanul a demokráciába, különösképpen felerõsödve az utóbbi öt esztendõben. Mindenféle válság és tudathasadás ennek a következménye. A magyar értelmiségiek nagyobbik része ugyanis pontosan tudja, hogy ez az eredendõ bûn, ez a válság mára elérte az élet minden területét. Ott csikorog az ország gazdasági teljesítményében, az államháztartás hiányában, az államigazgatás és a közösségi szolgáltatások állapotában, a romló nemzetközi kapcsolatokban, a közösségi és az egyéni züllésekben, a kormány által gerjesztett és megtûrt korrupcióban, az idegrendszert sújtó betegségek egyre növekvõ számában. A hatalmat gyakorló kormány már nem is nagyon rejtegeti azt a szándékát, hogy a magyar lakosság becsapásával elért választási gyõzelmét legönzõbb módon saját anyagi gyarapodására használja föl. Eközben parlamenti többségét kérkedve és kéjjel mozgósítja kiszolgáltatott népe ellen. Az egészségügy, a kórházak barbár szétdúlása a ma emberét az 1919-es proletárdiktatúra gaztetteire emlékezteti. Ha a terror áldozatainak számát összevetjük a mai cinikus, üzleties intézkedések áldozatainak elõre látható számával, akkor a proletárdiktatúra szelídebb korszaknak tûnik a mai dúlásokhoz képest. Ennek a pusztításnak a

5. Az adófizetõ egészségének biztosítása nem üzlet, hanem kötelesség: fogjunk össze egészségünkért. 6. A kiegyensúlyozott gyermek a legnagyobb közösségi érték: fogjunk össze a gyermekes családokért. 7. A tehetség nem vagyonfüggõ, kibontakoztatása közérdek: fogjunk össze a tanulás szabadságáért. 8. Az idõs ember tapasztalt, a tapasztalat nagy érték: fogjunk össze az idõsek megbecsüléséért. 9. Magyarország gazdag, gazdag csodálatos vidékekben: fogjunk össze a vidéki élet minõségéért. 11. Értéket csak alkotó ember teremt, a siker – propaganda; fogjunk össze az értékekért, eredményekért. 12. Az önbecsülés az eredményesség egyik feltétele; fogjunk össze a nemzeti önbecsülés erõsítéséért.

2007. június

EKOSZ – EMTE mértékét nemcsak az egészségügy szétverése adja, hanem a mai kormány minden intézkedése, amelynek nyomán romlik a nemzet többségének életminõsége. A felemelkedés helyett milliók kerülnek a lecsúszás pályájára, és sok ezren pedig inkább az önpusztítást választják. Mit tudunk hazánk megmentésére kiverítékezni magunkból? Csak olyasmit, ami nekünk van. Bátorságot, konok hajthatatlanságot, félresöpörhetetlen érveket. Ehhez azonban kellene egy, a prágai chartásokra emlékeztetõ értelmiségi csapat, amely Németh László gondolatát követi szigorúan: A szellem embere az, akiben ott feszeng a szellemiség örök ösztöne… A szellem: rendezõ nyugtalanság, amely nem tud beletörõdni az elszórt tények halmazába, mindig az összefüggéseket keresi. Ma Magyarországon a legnyilvánvalóbb igazság az, hogy aki értelmiségi és nem vakítja el a félelem, önzõ érdek vagy valamiféle téveszme, az magában leszámol ezzel a kormánnyal. Úgy is mondhatnánk, hogy aki értelmiséginek tartja magát, nem azonosulhat ezzel a kormánnyal, hanem megtesz mindent annak érdekében, hogy azok a megtévesztett jóhiszemûek, akik még e kormányban hisznek, hasonló következtetésre juthassanak, hisz valójában az õ kezükben van a döntés. Ehhez pedig közgazdászok, tudósok, írók, filmesek, filozófusok, jogászok, tanárok, szociográfusok, tisztességes pénzemberek szükségesek, valamint hitben és képzeletben nagyra nõtt emberek. Ne feledjük: 1848. március tizenötödike azért lehetett máig is legnagyobb erõt sugárzó ünnepünk, mert történelmünkben ez volt az elsõ – de úgy is mondhatnám, hogy az egyetlen – olyan esemény, az egyedüli csoda, amelyben népünk elsõsorban a szellem embereire hallgatott. A létrehozandó autonóm személyiségekbõl álló testületnek úgy kellene majd mûködnie, mint egy – jelképesen szólva – szellemi és morális felsõháznak, amelyben rangot az erkölcs, az értelem, a rokonszenv, a nemzeti érdekek egységes védelme ad. Természetes, hogy a tagjai között éppúgy helyük van a környezõ országokban s a világ bármely táján élõ magyaroknak, mint az itthoniaknak. A természetvédõk mintájára legyenek a politikai élet védelmezõi; amikor pedig ez kezelhetetlenné válik számukra, akkor magát a politikai életet kell megreformálniuk. Jelmondatunk szerény, de irányt mutató: Egy nemzet boldogsága inkább függ az emberek jellemétõl, mint a kormányzás formájától. Csoóri Sándor * * * Aki értelmiséginek tartja magát, nem azonosulhat ezzel a kormánnyal. 2007. június

Nemzetpolitika

11

Interjú András Imrével a délvidéki kettõs állampolgárságról András Imre, az MVSZ Kárpát-medencei régióelnöke, a magyar állampolgárság visszaállításáért kezdeményezett népszavazás kampányfõnöke válaszol Horváth Zsolt délvidéki újságíró kérdéseire. Kérdés: A MVSZ miért veti fel ismét a népszavazás módszerét a kettõs állampolgárság ügyében, ismerve a 2004. december 5-i népszavazás kimenetelét, pedig akkor a magyar jobboldali pártok is támogatták, most viszont sem ezek, sem pedig a határontúli magyar pártok nem igazán részesítik támogatásban a MVSZ elképzelését? A délvidéki magyarok ma is magyar állampolgárok – derült ki a 2005. december 5-i népszavazási folyamatban. A magyar állampolgárságot tõlük soha senki el nem vette, õk pedig arról soha nem mondtak le. Tehát ma a budapesti kormány illetékes hivatala bármely délvidéki magyar kérésére ki kell állítsa a magyar állampolgársági igazolványt. Ha csupán ennyi eredménnyel járt volna a magyar állampolgárság visszaadásáért indított népszavazás, akkor sem beszélhetnénk sikertelenségrõl. Ám ennél sokkal több eredményt ért el akkor a Magyarok Világszövetsége. Nyilvánosságra kerültek például a mostani parlamenti pártok 1989-es vállalásai. Az SZDSZ 1989-es rendszerváltó programjában a következõt vállalta: „Minden magát magyarnak valló személy – és az õ jogán családja – legyen jogosult a magyar állampolgárságra.” A Fidesz, az MDF, az SZDSZ és más szervezetek 1989. augusztus 3-án, az Ellenzéki Kerekasztal résztvevõiként a következõt vállalták: „Alkotmányba kell foglalni a magyarok kettõs állampolgársága lehetõségét, annak jogait és biztosítékait.” A magyar nemzetnek számon kell kérni ezeket a vállalásokat, illetve azok teljesítésére kötelezni a pártokat. A Magyarok Világszövetsége azért kezdeményez ismét népszavazást a magyar állampolgárság visszaadásáról, hogy törvényhozásra kötelezze az Országgyûlést. A parlamenti pártoknak így lehetõségük lesz teljesíteni 18 éves vállalásukat. A népszavazásra feltett kérdés ugyanis így kezdõdik: „Akarja-e, hogy az Országgyûlés törvényt alkosson...”. A pártoknak pedig nem a népszavazással kell foglalkozniuk, hanem igyekezniük kell, hogy még annak elindulása elõtt meghozzák a magyar nemzet egységét segítõ állampolgársági törvényt. És akkor nem kell népszavazás. Kérdés: A 2004-es népszavazás során egyfajta megaláztatás alanya volt a határontúli magyarság. Az MVSZ nem fél attól, hogy a mostani kezdeményezé-

sükkel csupán a régi sebek feltépését éri el, illetve egy még nagyobb megosztottságot a magyarság körében? A délvidéki magyarok számára semmiképp sem lehet megaláztatás az, hogy kiderült: õk ugyanolyan magyar állampolgárok, mint szegedi vagy pécsi testvéreik. Ellenkezõleg, a csonka-magyarországi magyaroknak jelent tehertételt az, hogy a budapesti hivatalok megtagadják a zentai vagy szabadkai magyarok magyar állampolgársági igazolásának kiállítását. Ez jogtalan és magyarellenes cselekedet. Tisztán lehet látni – és ez is a népszavazási folyamat egyik eredménye –, hogy Budapesten nincs magyar kormány. Ha az volna, akkor a vajdasági magyaroknak sem kellene vízummal utazniuk saját Magyarországukra. Ennek a tudata cselekvésre kell serkentsen minden magyar embert. A sebek feltépésérõl pedig nem beszélhetünk, ugyanis azok nyíltak. A nemzet szétszakítottságának sebei akkor kezdenek begyógyulni, amikor a világon bárhol élõ magyar jogosult lesz a magyar állampolgárságra. Kérdés: Hogyan vélekednek a referendum visszhangjáról, a MVSZ-t ért támadásokról a téma kapcsán, Ön szerint ezek jogosak a jelen esetben, s nem azt jelzik, hogy a MVSZ-nek valamilyen módon változtatni kellene stratégiáján, politikáján? A második népszavazás bejelentése ismét a magyar közélet középpontjába helyezte a megoldatlan állampolgársági kérdést. A kolozsvári Juhász Péter álláspontját ajánlom délvidéki testvéreink figyelmébe: Ha a gyerek nem tudja a szorzótáblát, nem az a megoldás, hogy többet nem beszélünk a szorzótábláról, mert nem idõszerû. Hanem addig kérdezzük tõle, amíg megjegyzi. A magyarországi politikai osztályon belül tabutéma az állampolgárságunk visszaadása, többségük ellenérdekelt, kisebb részüknek nem hoz napi politikai hasznot, ezért nem foglakozik vele. Ez így van 18 éve, és így is maradt volna, illetve így is maradna, ha alulról, civil oldalról rá nem kényszeríti valami õket a témára. Erre a legjobb eszköz a népszavazás. Mi, az elszakított részeken kibírjuk az esetleges negatív eredményt, sõt, edzõdünk tõle, és egyúttal nevelõdik „Kádár népe” is, megismeri önmagát, szembesül olyan dolgokkal, amik különben nem érdeklik. Tiszta víz kerül a pohárba. Minden szempontból hasznos, szerintem évente meg kell szervezni, amíg eredményes lesz. Örülök, hogy az MVSZ vállalja ezt a munkát, köszönöm szépen! Kérdés: Milyen eredményekre számítanak a kettõs állampolgársággal kapcsolatos népszavazáson? Átalvetõ

12

Nemzetpolitika

Ötmillió magyarországi ember nem szavazott 2004. december 5-én. Ezek közül sokan meggyõzõdtek azóta Gyurcsány Ferenc és kormánya hazugságairól. Lelkiismeretükre, a magyar erkölcsi parancsra hallgatva, õk a több mint másfélmillió igen szavazatot gyarapíthatják ahhoz, hogy most ügydöntõ eredmény szülessen. Ehhez szükséges a Kárpát-medencében élõ magyarok határozott fellépése minden csonkaországi politikussal szemben: csak akkor jöjjenek, ha hozzák a magyar állampolgárságot. Ezt a magatartást kell elvárni az elszakított nemzetrészek vezetõitõl is.

Hozzászólás Tisztelt fórumtársak!Amint látjátok, nagy port kavart a fórumon is az állampolgárságunkról szóló népszavazás ügye. Sokan vannak mellette, de sokan ellenzik is, hiszen most úgy tûnik, hogy eleve kudarcra van ítélve. A kocka már el van vetve, ezért már fölösleges dolog azon sopánkodni, hogy megint megaláztatás ér bennünket. Én azt javasolnám, hogy álljunk hozzá konstruktívan, és elõbb hallgassuk meg a Világszövetség indokait, elképzelését, hogy (a szövetségen belül) kiknek a kezdeményezése volt, milyen stratégiát választanak a majdani kampányban. Ahogyan most látszik, nem a leszakadt területekrõl jött az ötlet, hiszen itt, a fórumon is nagyjából mindenki egyetért a kudarccal. Amikor már tisztábban látjuk a dolgokat, akkor adjunk ötleteket, hogyan lehetne felrázni a társadalmat, hogyan tudunk minél több embert magunk mögé állítani. Nem szabad eleve leírni az esélyeinket. Elmesélek egy régebbi történetet, ami ide illik: Valamikor, 1996 tavaszán, amikor frissen hazakerültem (egyetem után) Brassóba, pár hónapig a helyi RMDSZ gazdasági alelnöke voltam. Akkor volt éppen a „kuponos privatizáció” Egyik nap ellátogatott Brassóba a Bukaresti magyar diplomácia vezetõje. Az RMDSZ-nél természetesen fogadást tartottak, amelyen én is hivatalos voltam. Az egész fogadás botrányos volt, ugyanis az akkori ügyvezetõ elnökkel kettesben kb. másfél órán át a kettõs állampolgárságot szorgalmaztuk. A sorozatos kitérõ válasz, magyarázkodás után a méregtõl elvörösödve kijelentette: Magyarországnak nem érdeke a kettõs állampolgárság megadása. Nem azt mondta, hogy valamelyik pártnak, kormánynak (akkor éppen Horn), hanem az országnak. Ha valaki azt hiszi, hogy a helyzet változott, akkor téved. Mondjuk, annyit tévedett, hogy a politikai osztályt az országgal azonosította, de jelenleg sem látok olyan parlamenti pártot, amelyik kiállna nyíltan, nem fél szájjal (mint a múltkor a FIDESZ) az állampolgárságunk ügye mellett. Ezért megkérem a Világszövetséget, tájékoztasson bennünket, milyen elképzelései vannak és hogyan tovább. Tisztelettel, Simon Attila Átalvetõ

Az EKOSZ álláspontja az újabb népszavazás ügyében (Részlet az EKOSZ 2007. május 12-i közgyûlésén elfogadott elnöki elõterjesztésbõl)

…Óhatatlanul botlunk bele a politikai pragmatizmus kérdésébe. Abba tehát, hogy bármely cselekedetünkkel, még ha az tiszta szándékú is, vagy eszmeilegerkölcsileg megfellebbezhetetlen, a legfõbb cél elérését elõsegítjük-e, vagy éppen gátoljuk. Más szóval: amit éppen teszünk, az kinek használ. Esetünkben abban nyilván egyetérthetünk, hogy nem lehet fontosabb célunk, mint a jelenleg Magyarországon regnáló kormánykoalíció eltávolítása a hatalomból, ezzel a gyurcsányizmusként meghatározható nemzetpusztító politikai-gazdasági-társadalmi-eszmei trendnek útját állni. Mert – és ezt nem lehet elégszer ismételni: a gyurcsányizmusnál nagyobb veszély nem fenyegette a magyarságot többezer éves fennállása óta. Ésszerû tehát mindent ebbõl a szempontból megítélni. Mindannyian tudjátok, hogy az MVSZ-nek a kettõs állampolgárság ügyében indított újabb népszavazási kezdeményezése milyen vitákat, megosztottságot eredményezett a nemzeti táboron belül is, hogy azt a magyarországi és az erdélyi egyházak, de a külhoni magyarság valamennyi vezetõje is ellenzi. Számtalan hozzászólás, állásfoglalás született, némelyek mellette, mások ellene, a legtöbb õszinte jóindulattal közelítve meg a kérdést. A magunk álláspontjának kidolgozására eddig nem kerülhetett sor, de alkalmunk sem volt rá eddig. A problémát két szempontból közelítem meg: logikai és érzelmi oldalról. Ha pusztán az észérveket veszem elõ, azt kell mondanom, hogy a népszavazás mint kényszerítõ eszköz egyszer már kipróbáltatott és súlyosan híjával találtatott, pedig akkor komoly erõk álltak mellé, melyek most mind ellene foglalnak állást. A népszavazás, mint alapvetõ nemzeti sorskérdéseket eldöntõ eszköz feltételezi egy felnõtt, tisztán látó és politikai kalandorok által nem félrevezethetõ nép meglétét. 2004. december 5-én beigazolódott, hogy Magyarország népe nem ilyen, így aztán politikai szélhámosok markában vergõdik jelenleg is. Ilyen körülmények között egy újabb népszavazás sikere nemhogy kétséges, de sikertelensége a biztos, ami a kérdés újabb diszkreditálását jelentené, Gyurcsány és sleppje pedig ismételten nemzetellenes politikájának megerõsítéseként kommunikálhatná. Másrészt a hivatkozott célt, a parlamentre kifejtett nyomásgyakorlást nemhogy elérnénk, inkább meghiúsítanánk vele, hiszen a folyamatos nyomásgyakorlás egyéb módozatainak ez véget vetne. A fentebb jelzett elsõdleges cél, a nemzetellenes kormány mielõbbi eltávolítására pillanatnyilag – tehát a 2010-es országgyûlési választások elõtt – nem látunk más lehetõséget, mint a Fidesz népszavazási kezdeményezését – habár ez is igen halvány reménysugár csupán. Akkor most azt kéne megvizsgálnunk, hogy a kettõs állampolgárság ügyében indítandó nép-

EKOSZ – EMTE szavazás hogyan viszonyul ahhoz, elõsegíti-e, vagy gátolja annak sikerét. Feltételezhetõ, hogy a költséghatékonyság ürügyén a kettõt összevonnák, és attól tartok, a saját kérdésfeltevésünk nem növelné a részvételt, ill. az igenek számát, inkább csökkentené. Nyílván felvethetõ, hogy az általános társadalmi elégedetlenség és a jelentõs kormányellenes közhangulat szele a mi hajónkat is révbe juttathatná, de az ellenkezõ irányú hatás sem kizárt, Gyurcsánynak pedig véleményem szerint kapóra jönne, hogy egy kalap alatt intézze el mindkét oldalt, jól ismert módszereivel. Érzelmi, lelki vonatkozásban pedig egy belsõ hangra figyelve ódzkodom tõle. 2004. december 5. túlságosan is mély sebet ütött ahhoz, hogy most a témát csupán mint egy taktikai eszközt ismét elõrántsuk a tarsolyból, és ismét végtelen és mihaszna vitába keveredjünk az értetlenekkel, a tõlünk idegen szívûekkel vagy közömbösökkel, akik között élünk, akik ma a magyarországi társadalom nagyobb részét teszik ki, és akik ismételten bebizonyították, hogy fülük csak a hazugságra, szívük pedig csak az alantas indulatok befogadására van. Én erre képtelennek érzem magam. Látnunk kell, hogy a kérdés felvetése kapcsán a legtöbb emberben viszolygás támad, kinek ezért, kinek azért, így aztán azzal kell számolni, hogy természetes módon fog ettõl ódzkodni a legtöbb ember. Következésképpen, mint alapvetõ tényt állapíthatjuk meg, hogy a kettõs állampolgárság ügye szorosan kapcsolódik a magyar jelen nagy és általános kérdéséhez, az ál-baloldali, nép- és nemzetellenes, hazafiatlan és erkölcstelen politikai erõk elleni küzdelemhez. Elõbbi sorsa az utóbbi sikerének függvénye, ezért csupán annak részeként és azzal összhangban tudom ezt is szemlélni. A fentiek papírra vetése után született az MVSZ által április 28-ra szervezett Második népszavazás a magyar állampolgárság visszaadásáért c. konferencia Zárónyilatkozata, melynek legfontosabb mondata a következõ: „A Magyarok Világszövetsége felelõsen kezeli a kezdeményezést. Szándéka szerint csupán megfelelõ támogatottság esetén, egymillió támogató aláírás birtokában szólítja urnákhoz a választópolgárokat. Ugyanakkor a konferencia javasolja, hogy az aláírásgyûjtés össznemzeti legyen, a világ minden magyar közösségének bevonásával. A világ magyar közösségeinek tevõleges részvétele nélkül a magyar nemzet jövõje nem képzelhetõ el.“ Üdvözlendõnek vélem e kezdeményezést, persze tudva, hogy jogilag a nem magyar állampolgárok aláírása érvénytelen, és továbbra is a 200 ezer érvényes aláírás megléte kényszeríheti ki az ügydöntõ népszavazást, de a fenti feltétel esetleges teljesülése olyan erkölcsi erõt jelentene, ami már komoly súllyal esne latba a fent említett általános vonatkozásban is. Ezért javaslom, hogy az EKOSZ tevõlegesen vegyen részt ebben a munkában. K.P. 2007. június

EKOSZ – EMTE

Európai perspektívák

Csapó Endre

Rómától Berlinig (Magyar Élet, 2007. ápr. 5. ) Régen volt, amikor a két várost együtt emlegették. A Berlin–Róma tengely egy másik Európa-rendezõ törekvés elhíresült neve. Akkor világosan megfogalmazták, mit akarnak távol tartani Európától. A sors a másik diktatúrának kedvezett. Európát belsõ erõi állandó lázban alakították a történelem folyamán, külsõ erõk viszont létében fenyegették. Közép-Európa természetes, szerves – tehát saját erõi küzdelmébõl fakadó – fejlõdését elõször az oszmán birodalom hódítása állította meg (Magyar Birodalom összeomlása) majd újjáéledõ lendületét (Osztrák–Magyar Monarchia, német államok egyesülése) az elsõ világháború zúzta szét. Ez váltotta ki a fentebb említett Európa-rendezõ törekvést a múlt század elsõ felében, míg másodszorra és véglegesen a második világháború fosztotta meg Közép-Európát sorsa önálló intézésének minden további lehetõségétõl. Európa keleti felének török idõktõl elszenvedett lemaradása behozhatatlan maradt mindvégig. A lemaradást fokozta és véglegesítette a félévszázados szovjet hódoltság, amely azoknak a nyugati hatalmaknak az akaratából történt, amelyek most az Európai Unió létrehozásán fáradoznak. Fontos hangsúlyozni ezt a lemaradást, mert ez történelmi és jelenvaló tény, és mert az Európa szerencsésebb nyugati felétõl keletre esõ rész belátható idõkig változatlanul kiszolgáltatott, hátrányos helyzetben marad. A lemaradt rész felzárkózásához szükséges anyagi és erkölcsi készség hiánya miatt a lemaradás csak fokozódik, és sem érdek, sem bûntudat nem készteti a nyugati részt az állapot feloldására. Ez a szemlélet arról is szól, hogy a mindenképpen Európán kívüli Oroszország, már csak nosztalgiából is, zsarolhatja vagy szövetségesévé teheti az egykori „testvéri szocialista” államokat, ami lehetetlenné tesz Európa számára bármiféle egységes gazdaságot vagy politikát. (Most éppen Gyurcsány szõ üzleti szálakat moszkvai újkapitalista elvtársaival.) Ez a különbség önmaga termeli a nyugati fél részére a könnyû kihasználás lehetõségeit, így õk abban érdekeltek, hogy a keletiek hátrányos helyzete változatlan maradjon. Mindezt azért érdemes megemlíteni egy uniós örömünneprõl szóló tájékoztatás elején, mert ugyanabban az együttesben nem vagyunk és nem lehetünk egyformák, és érdekeink sem feltétlenül azonosak a többiekével. Minden képviseletnek érdekérvényesítés az értelme, és az uniós képviselet egyúttal küzdõtér is, ahol nemzeti érdekeket kell védelmezni.

2007. június

13

Európa egysége érdekében nem szabad feláldozni nemzeti érdekeket. Norman Davies neves brit történész figyelmeztet (Europe East and West, Jonathan Cape London, 2006): „The European Union, if it continues to give priority to economic and monetary matters, is heading nowhere... Peoples of the former Soviet Bloc have not just a taste for the good life but also a more rounded vision of the Europe to which they wish to return... It is a simple fact that within the great diversity of Europe the throng of less powerful nations is more numerous, and in that sense more representative, than the small circle of the high and mighty.” (Az EU zsákutcába kerül, ha továbbra is a gazdasági és pénzügyi szempontokat részesíti elõnyben. A volt szovjet blokk egyes tagjai az anyagi jólét mellett egy régmúlt Európának a látomását is szívesen dédelgetik... Az európai országok kavalkádjában a kisebb országok nagy tömege bizonyos szempontból erõteljesen ellensúlyozhatja a nagy és hatalmas tagállamok érdekeit. Ford. Kövesdy Csaba – a szerk.) Az Európai Unió ma még maga a változás. Sok elképzelés hadakozik, régi és új nézetek ütköznek, egyre-másra kitûnik, hogy olyan alakzatot kell felvegyen, amire nincs múltbeli példa. Ma még az olvadás állapotában van a társadalomszerkezet. A nagyhatalmi erõszak (gyarmatosítás, totalitarizmus) már nem térhet vissza, szûkül az állam szerepe, nem tudhatjuk, mi lesz az országoknak, mint szerkezetnek a sorsa, a folyamat a nemzetállamok feloldása irányában halad, külsõ és belsõ erõk ütközésében. Nem mindegy, hogy milyen szándékot, érdeket szolgáló kormányok töltik ki ezeket az átmeneti éveket. Amit ebben a menetben feladunk, az már vissza nem szerezhetõ. Nemzet, ország, állam oldottabb tartalmat kap, és jó lenne, ha a középkor szerves, keresztényi nemzetközisége mintául szolgálna a mai nemzetellenes nemzetköziség elszigeteléséhez. A brit történész a szubszidiaritás érvényesülésében látja a megoldást, amely a döntések meghozatalának jogát fenntartja annak a legalacsonyabb fórumnak, amely a témában a legérdekeltebb. A társadalom olyan szerkezetét ábrázolja, amelyben önszervezõdõ érdekegységek egymást is átfedõ hálózata képezi a nagyobb egységet (multiple concatenacity). Ez a felépítmény teljesen különbözik a régi rendszertõl, amelyben az országok belekényszerülnek versengõ csoportosulások és szövetségek egyikébe vagy másikába. El is hagyjuk az elméletek mezejét, amire csak azért vetettünk egy pillantást, hogy érzékeljük az Európai Unió jelenlegi állapotának kezdetlegességét és kialakulatlanságát. * A hír: „Az Európai Unió állam- és kormányfõi (köztük Gyurcsány Ferenc) vasárnap elfogadták a Berlini Nyilatkozatot. A dokumentum nem foglalkozik a bõvítés további menetével. XVI. Benedek pápa bírálta, hogy a nyilatkozat nem tesz említést a keresztény gyökerekrõl. Tekintélyes értelmiségiek egy csoportja szerint nincs mit ünnepelni. Orbán Viktor a Nabucco-projektre is kitért a dokumentumot kudarcnak ítélõ nyilatkozatában.” A központi ünnepséget március 25-én vasárnap délelõttõl a Brandenburgi kapunál rendezték. A születésnapi „partin” valamennyi tagországot neves énekesek, illetve zenei, valamint tánccsoportok képviselték. Az ünnepet este tíz órakor tûzijáték zárta. Az egykori fegyvertárból lett Német Történeti Múzeumban írták alá vasárnap a tagországok vezetõi jelenlétében az EU soros elnöki tisztét betöltõ Angela Merkel német kancellár, valamint az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Durao Barroso és az Európai Parlament részérõl Hans-Gert Pöttering elnök az unió elõdjét alapító Római Szerzõdés 50. évfordulójának napján született dokumentumot. Az 50. évfordulóra rendezett ünnepség záró aktusa a díszebéd volt, amelyet Merkel az immár 27 tagúvá vált szervezet állam- és kormányfõinek tiszteletére adott. Az ünnepi nyilatkozatok nem lényeges dokumentumok, mégis oda kell figyelni erre a Berlini Nyilatkozatra, arra, ami benne van, arra is, ami hiányzik belõle. Nagy része sablon, szóvirág. Béke, szabadság, megértés, jólét, egyenlõ jogok, demokrácia, jogállamiság, kölcsönös tisztelet, szolidaritás, érdekek közötti igazságos egyensúly, egymás közt megosztott feladatok, társadalmi modell, gazdasági eredményesség, Átalvetõ

Európai perspektívák

14

növekedés, foglalkoztatás, polgári jogok megvédése, közös alap, közös jövõ, és így tovább. „Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán!” Bizonyára azok fogalmazták, akik 50 évvel ezelõtt szerencsésen szép terveket szõhettek, mialatt Magyarországon tombolt a bolsevista terror második nagy hulláma, akasztották a Nyugat által beugratott és cserbenhagyott magyar szabadságküzdelem hõseit. Talán korai kijelenteni mind a 27 ország nevében, hogy „Európa egyesülése békét és jólétet hozott számunkra, egyetértést teremtett és gyõzedelmeskedett az ellentétek felett.” És Magyarország nevében legkevésbé illene ilyen nyilatkozatot elfogadni, amikor mindeme szép dolgok hiánya és megvonása miatt forrongó állapotban van az ország. Talán csak az utolsó mondattal érthetünk egyet: „tisztában vagyunk vele, hogy Európa jelenti a közös jövõnket”. Európa egyesülése benne van a történelem logikájában, megmaradása érdekében elkerülhetetlen, és el kell indulni az úton. Ehhez azonban olyan ideális politikai és erkölcsi állapotokra van szükség, amelyben

Juhos-Kiss János

Én mindig valamit temetek Én mindig valamit temetek Az örökélet rejtélyes örömét Egy tomboló pillanat nikkel mázát A túl sok szeretetet amiért megalázkodtam A kevés szeretetet amiért szégyenkezem Vívódásomban önmagam butaságát mások boldogtalanságát S az istennõm derekára lecsúszott glóriát Én mindig valamit temetek De amit sosem tudtam eltemetni Mert ezerszer újraéledt mint a menta A jövõbe vetett s el nem adott magyar hitem Én mindig valamit temetek Így véremben edzem hitem S talán boldogan élhetek

Vas Ember formálta. Ereje s a valóság vívásából. Ember edzette. Állandósuló hite örömébõl. Isten teremtett hozzá anyagot s két kart. Hatalmából. 2007. február 25-én

Átalvetõ

EKOSZ – EMTE

– többek között – az igazságtalanul büntetett, kifosztott, szétszaggatott, megalázott, üldözött magyar nép elégtételt és jóvátételt kap. Az Európai Unió ma még csak terv, csak jövõbeni remény. Jó is, hogy nem valamiféle pártközpont tervezõ irodájában alakítják, szövegezik meg alapszabályait, hogy óvatosan lépkednek a megvalósulás felé, de egyelõre nem mentesek a részrehajlástól, amivel az erõsebbek kihasználják a gyengék helyzetét. Vannak, akik lelkesedéssel fogadták a Berlini Nyilatkozatot. Gyurcsány Ferenc például a dokumentumot bölcsnek és okosnak nevezte. Értékelése szerint olyan emelkedett hangú szöveg született, amely nemcsak visszatekint, hanem kijelöli az elkövetkezõ idõszak feladatait, továbbá büszke arra, amit a nyilatkozat tartalmával kapcsolatban a magyar diplomácia elért. Azt állítja, hogy a magyar külpolitikának három konkrét igénye volt, amelyeket sikerült teljesíteni. Fogózzunk meg – ezen törekvések sorában elsõként azt említette: sikerült világossá tenni, hogy az EU elsõsorban politikai együttmûködés. Óriási felfedezés. Második igényként a magyar diplomácia arra törekedett, hogy a nyilatkozat fejezze ki a nyelvi, kulturális és nemzetiségi sokszínûséget. „A dokumentum – hangsúlyozta a miniszterelnök – ennek kapcsán szó szerint a magyar javaslatot tartalmazza, konkrétan azt, hogy az EU óvja tagjai egyediségét és hagyományait; a nyitott határok, a nyelvek, a kultúrák és a régiók sokszínûsége az uniót csakis gazdagabbá teszi, amelyet Magyarország bátorítani kíván Európában. „.” A miniszterelnök szerint harmadik igényünk annak világossá tétele volt, hogy az Európai Unió a jövõben is a nyitott kapuk politikáját követi. „Az unió bõvítése – tette hozzá – nem zárult le, noha természetszerû, hogy a bõvítésnek együtt kell haladnia az együttmûködés mélyítésével.” Ez volt hát a nagy magyar hozzájárulás a tartalomnélküli szöveghez. Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke ugyancsak vállalja a Nyilatkozatot, de vonatkozó írásában annál tényszerûbb: „Ahogy én látom a Római Szerzõdések 50 évét: büszkén pillantok a múltba és óvatos optimizmussal tekintek a jövõbe. Az európai egyesítés szerény kezdeteibõl példátlan dinamizmussal fejlõdött ki a majdnem 500 millió lakost számláló, 27 tagú Európai Unió. A legnagyobb siker Európa megosztottságának megszüntetése: közös értékeink immáron az egész földrészen érvényesülnek. A március 25-én ünnepelt 50. évforduló jó alkalom arra, hogy erõt gyûjtsünk a következõ nagy feladathoz: a globalizáció közös alakításához. Európa és a világ egyre több olyan kihívás elõtt áll, amelyeket európai megoldások nélkül nem lehet kezelni. Aktuális példa erre a világszerte tapasztalható éghajlatváltozás és a fogyatkozó nyersanyagok miatt az energiaellátás biztosítása. Egy mindinkább egymásra utalt világban zátonyra fut az, aki elsõsorban a nemzeti kártyát játssza ki, vagy a nemzeti önzésre épít. Ha azonban mi, európaiak erõinket egyesítjük, gazdasági, társadalmi és ökológiai sikerünk esélye egyaránt megnõ. Számomra nyilvánvaló, hogy erre az Európai Unió ma még nincs kellõképpen felkészülve, ezért szükséges azt megújítanunk és felkészítenünk a jövõre.” Megszokhattuk, hogy politikában a halvány utalások mögött súlyos dolgok vannak. A „következõ nagy feladatok a globalizáció közös alakításához” tartalmazhat katonai feladatokat, mint részvételt a demokrácia fegyveres terjesztésében az USA oldalán. És az a mondat, hogy: „zátonyra fut az, aki elsõsorban a nemzeti kártyát játssza ki, vagy a nemzeti önzésre épít” nem azt sugallja-e, hogy a nemzeti érdekek képviselete ellenkezik a globalizmus nemzetköziségével? Már megszoktuk, hogy a baloldali nemzetköziség nem a nemzetek közötti kapcsolatról szól, hanem mindennek kizárásáról, ami nemzeti. Mindamellett Pöttering bizakodásra is okot adott alábbi mondataival: „Brüsszelrõl gyakran vélekednek úgy, hogy a polgároktól távol áll, bürokratikus és kevéssé hatékony. Nem veszik azonban figyelembe azt, hogy éppen az Alkotmányszerzõdés szüntethetné meg és javíthatná ki a felismert hiányosságokat. Az Alkotmány-szerzõdés mindenekelõtt eloszlatja azt a félelmet, hogy lassú, brüsszeli hatalomáttolódás eredményeképpen egyfajta »szuperállam« jön létre. Az egyértelmû hatáskörök és a szubszidiaritás elve korlátot szabnak ennek a folyamatnak. A szubszidiaritás elve a kisebb egységek elsõbbségét jelenti, vagyis elõször a 2007. június

EKOSZ – EMTE

városokét és községekét, azután pedig a regionális és nemzeti szintet. Az Európai Unió csak akkor lép színre, ha segítségével a problémát jobban és hatékonyabban lehet megoldani. E különbözõ szintek összjátéka csak akkor lesz azonban sikeres, ha az európai integráció végre ismét mozgásba lendül. Friss közösségi szellemmel, egy új »mi-érzéssel« mi, európaiak áthidalhatjuk az Alkotmányszerzõdés elõtt álló akadályokat, és eredményesen vihetjük elõbbre a jövõ fontos témáit.” José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke megpróbálta védelmébe venni a sokak által kudarcként értékelt Berlini Nyilatkozatot. Hangsúlyozta: „az európai emberek büszkék lehetnek az elmúlt 50 év sikereire, arra, hogy béke van, jólét, s kontinensük hatalmas gazdasági fejlõdésen ment át.” Jól olvassuk, hogy a magyarok és a többi „keletiek” nem „európai emberek”? Általánosságban megelégedéssel nyilatkozott az Európai Unió jubileumi csúcsértekezletén elfogadásra kerülõ Berlini Nyilatkozatról az Európai Néppárt alelnöki tisztét betöltõ Orbán Viktor, aki ugyanakkor hiányolta, hogy a dokumentum nem utal a keresztény értékekre, illetve a kisebbségvédelemre. „Az Európai Néppárt azon az állásponton van, hogy a lehetõ legtöbbet meg kell menteni a francia és a holland népszavazáson elutasított tervezet tartalmából. Az ugyanakkor a korábbi formában nem hagyható jóvá, nem lehet a nemleges voksokat meg nem történtnek tekinteni” – jelentette ki Brüsszelben Orbán Viktor. XVI. Benedek pápa bírálta, hogy a nyilatkozatban nem tesznek említést Istenrõl és a keresztény gyökerekrõl. Az európai születésnapon a pápa a Rómában tanácskozó európai püspököket fogadta, és mintegy útmutatást adott a holnap Európájának, mindenekelõtt egészséges egyensúlyt szorgalmazva gazdaság és társadalom között. Az egyházfõ úgy fogalmazott: „Az európai versenyképesség hangoztatásával egy idõben a hátrányos helyzetû lakosokra is oda kell figyelni, ahogyan kontinensünk demográfiai helyzetére is. A rohamos népességcsökkenés oda vezethet, hogy Európa kitörli magát a történelembõl. Az egyre kevesebb gyermek, az egyre individualistább kultúra talán arra utal, hogy az európaiak nem bíznak a jövõben, ezért nem ügyelnek a környezetvédelemre sem” – jegyezte meg a pápa, aki hozzátette: „értékek és kereszténység nélkül Európa nem Istent, saját magát tagadja meg”. XVI. Benedek a keresztényekhez fordult, hogy vállaljanak aktív szerepet az európai közéletben, és ha az alapvetõ emberi jogok védelmérõl van szó, lelkiismeretük szerint döntsenek, utal-

J

elen számunkhoz a grafikákat Török Levente képzõmûvész bocsátotta rendelkezésünkre. Marosvásárhelyen született 1956. március 4-én. Kisgyerekkora óta fest, rajzol. Mûvészeti tanulmányait szülõvárosa zenei és képzõmûvészeti iskolájában kezdte. Mesterei többek között Nagy Pál, Barabás Éva, Hunyadi László és Kiss Levente voltak. A helyi üveggyárban helyezkedett el, s az üveg vált önkifejezõ

Anyám, ha elmész Anyám, ha elmész, elzengnek a szárnyak, marad a döbbent némaság utánad. Marad a szürke csend, a jaj, Mint a kövek, sziklába zárva, csak roskadok, félig állva. Úgy, mint a kövek, tompán, szememen arcod függönye pereg némán. Várni foglak tudván, hogy az örök tundrán jársz-kelsz, besurranva minden odúba, fába, Virágos réten szellõ leszel, árva. Úgy élsz tovább, mint ódon képek, Mint furulyámba árvuló ének… Anyám, ha elmész, elzengnek a szárnyak, Marad a döbbent némaság utánad. Tiszakerecseny, 1995

2007. június

15

Európai perspektívák

va az abortuszra és az eutanáziára. „Európa legyen realista és ne cinikus, legyen ideálokban gazdag és szabad az illúzióktól” – fogalmazott a pápa. A Magyar Rádió tudósítója kiemelte, hogy az okmányból hiányoznak a kis tagországok teljes egyenjogúságára vonatkozó utalások, amelyekhez a lengyelek és a csehek ragaszkodtak. A dokumentum kisebbségvédelemrõl nem beszél. A lengyelek szerették volna elérni, hogy a szövegben Európa keresztény gyökereire is utaljanak, de – mint Angela Merkel egy interjújában diplomatikusan kifejtette – ezt más országok (fõként Franciaország) hevesen ellenezték. A kancellár asszony kitért az elõl is, hogy a Budapest által szorgalmazott kisebbségvédelem bekerül-e a szövegbe: „Így valószínûnek tûnik, hogy sem errõl, sem a keresztény gyökerekrõl nem esik majd szó” – közli a tudósító még a berlini ünnepség elõtt. Az 50 évvel ezelõtti római kezdeményezés megünneplésre mindenképpen érdemes volt. Helyénvaló a visszatekintés az elmúlt fél évszázad fejleményeire, amelyek hozzájárultak az Európai Unió mai állapotához. De nagyon helytelen és tapintatlan volt a 27 országos együttes által megünnepelni, békésnek, eredményesnek hirdetni, közös sikerként ünnepelni az elmúlt 50 évet.

Török Levente eszközévé. 1988-ban a bukaresti üvegipari biennálén 1. díjat nyert, egy üvegplasztikáját a Román Nemzeti Múzeum vásárolta meg. 1990-ben Magyarországon telepedett le. A vásárosnaményi üveggyárban két évig formatervezõként dolgozott. 1988-ban mûvelõdésszervezõi diplomát szerzett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. 1999 óta a Tolna megyei Pálfán él. Tagja a Magyar Alkotómûvészek Országos Szövet-

Honvágy Kapu csikordul, Harang kondul. Kutyák ugatnak, belém dobban, hogy hírt kapok… Kutyák ugatnak Harang kondul,

Kapu csikordul. Álmomban mindig ott vagyok… Mindig álmodom. Vásárosnamény, 1990. december 24

ségének és a Magyar Üvegmûvészeti Társaságnak. 1975-tõl folyamatosan részt vesz egyéni és csoportos kiállításokon. Külföldön Izraelben, Gabonban, az USA-ban, Ukrajnában, Németországban vannak munkái. Hitvallása: a mûvészet a szellem szabadsága. Török Levente jelen számunkban egy másik oldaláról is bemutatkozik: három versét közöljük.

Erdély Kiszakítva testedbõl mint koldusnak odavetett kenyér. A távolból nézlek, hordom titkomat. Könnyeim befele csorognak, mint búvópatakok. Köszönöm néked, hogy megtanítottál úgy élni, mint a havasok. Úgy fájni, mint a sziklák, mikor vad szelek, alattomos fagyok kimarják testedbõl a sót. Vásárosnamény, 1990. december 24.

Átalvetõ

16

EKOSZ – EMTE

Naplójegyzetek

Határtalan gondjaink 2007. január 29.

Közös gondok nyomában Hamar eltelt ez a bõ két és fél esztendõ. Európa ismét meghízott. Reményeink ismét megfogytak. Alig történt meg az örömteli esemény, máris világos minden józanul gondolkodni képes ember számára, hogy a neoliberalizmus szellemében vágtázó globalizáció strómanja – az Európai Unió – azt tette, amiért létrehozták. Ebben az „európai” sikerben – vagyis az újgyarmatosítás mindent elfedõ lelkesedést feltételezõ elõrehaladásában – elõbb az anyaország, most pedig az abból már 86 éve önmagánál is nagyobb darabot magáénak tudó új tulajdonos politikai elitje jeleskedett. Egyformák voltak a feltétel nélküli csatlakozás igyekezetében. A tárgyalások eredményei valójában csak az elõre túllicitált elvárásoknak az eredetileg várt szintre való visszarendezését jelentették. Olykor még ennyit sem. A fellelhetõ különbségek árnyalatnyiak. A hatalmas agrárproletár tömegekkel belépõ Románia nem számolt azok majdani sorsával egy olyan közösségben, amelyben éppen õk jelentik az egyik legfõbb gondot. A történelmi megújulásának csodáiról híres Magyarország vezetõi pedig ugyanezt teszik azzal a réteggel, melybõl a nemzet eddig mindenkor képes volt talpra állni. Az egész román agrárnépesség nem lesz képes vendégmunkásnak szegõdni, s magyar megfelelõi nem is hajlamosak erre. Mi az oka annak, hogy nem lepték el Európát a magyar vendégmunkások milliói? Ezeknek száma lényegesen kevesebb a szomszédokból kirajzottakénál. Apropó, érdekes módon errõl még nem hallottam elemzõ összehasonlításokat. Mi lesz ezután? – kérdezhetjük. És hasonló kérdések sorakoznak még sok más, ezzel egyenlõ súlyú gond mögött is. A megoldások helyett gyülekezõ közös gondok csak szaporodni fognak. Mindjárt itt is van egy ezekbõl. Érdekes módon ellenkezõ elõjellel, de hasonló súllyal áll elõttünk a kisebbségi kérdés elmaszatolása. A Trianon óta megoldatlan nemzetiségi gondok terén a nyertes lépést sem tett az „európai” megoldások felé. Ami pedig ennél is súlyosabb, a vesztes teljes mértékben kihasználatlanul hagyott már több történelmi lehetõséget a kisebbségek sorsának javítására. Ugyanis, ha nem a globalizáció által pártolt kormány vezet egy országot, akkor – mint kiderült – az lehet akár nemzeti is. Egészen, vagy legalább részben. S ha egy ország, vagy országocska (erre van több példa is) nemzeti kormányt képes magának választani, az adott esetben képes lehet az Unióval keményebben is tárgyalni, és feltétlenül eredményesen használhat ki az Unió bõvítési folyamatának és alapszabályainak lehetõségei és paragrafusai közül többet is a maga javára. Ez érvényes lehet a gazdaság és a nemzeti érdekek terén egyaránt, s felesleges is e kettõt éles vonallal elválasztani egymástól. Két szomszédos ország – melyek Európa keleti terjeszkedésének tengelyét képezik – ha a nemzetiségi kérdés gordiuszinak tûnõ csomóját képesek lennének megoldani, már csak a természetes földrajzi-regionális (egykor volt és kipróbált) egysége alapján is igen komolyan tudná befolyásolni a kontinens gazdaságpolitikáját. Saját boldogulásuk útjának, közös gyökerû elmaradottságuk behozásának remek lehetõségeként kínálkozik ez az út. Ilyen összefogás azonban nem létezhet csak akkor, ha két nép között alapvetõ a bizalom. A nemzetiségi kérdés 19. századi szinten való balkáni konzerválása, a tömegek ilyen eszközökkel való ámítása, a gyûlöletnek politikai eszközként való felhasználása, de még a probléma egyszerû szõnyeg alá seprése (lásd magyar külpolitikát) sem vezethet ide. Tisztázni kell végre közös dolgainkat. Már nem bolondítható senki a határokon leselkedõ magyar hadsereggel. Sem határ, sem hadsereg (december 5-re gondolva Átalvetõ

nem fokoznám a dolgot azzal, hogy sem magyar). Az õsi román földet senki sem veszélyezteti. Minden józan román láthatja, hogy a szászok és zsidók eladása, elûzése milyen gazdasági kárt jelentett egy modern Romániának. Utolsó nagy vagyonukat, a magyarságot is el akarják herdálni. Egyesek közülük úgy gondolják, hogy nem elüldözni kell õket, hanem „európai módon”, ott helyben „ötvözni” az oktatás, a gazdasági kényszer és a közigazgatás különféle módszereivel. Akik arra gondolnak, hogy magyarjaik a beolvasztással helyben maradnak, és tovább építik az országot, tévednek. A magyar, akár a szász vagy a zsidó és bármely más nemzetiség, csak akkor képvisel értéket, ha az marad, ami. Ha nem a meglevõt duzzasztja mennyiségileg, hanem hozzáadja a saját értéket. Ha színesít, kiegészít, gazdagít. Békében, bizalomban, tervezhetõ jövõvel és az így megtartható öntudattal. Európa térképén itt úszik egymással szemben a két egykori naphal alakú ország. Fejük, kopoltyújuk közös. Ebben a képben szinte benne van az eleve elrendeltetett egység lehetõsége, sõt törvénye. Elõttük egy közös és azonos veszélyekkel tele jövõ. Elõttük a veszélyeket jelentõs mértékben kiküszöbölni képes összefogás lehetõsége. Az eliteket megválasztották népeik, most az elitek választhatnak, gondjaik immár határtalanok.

2007. március 23.

A fõcsõvezetés módszerei Magyarország maradéka, nevezett Csonka Magyarország, közismerten energia és nyersanyagszegény állapotban született. Alkotói azt szerették volna, hogy ez eleve halva történjen, de a Kisded Haza némi elvörösödés, majd elfehéredés után, a köldökzsinór fullasztó szorítása ellenére is élni akart. A születés csodája ezúttal nem betlehemi volt, hanem Bethleni konszolidáció néven jegyeztetett be az „anyagi” könyvekbe. S láss csodát, nemsokára gazdasága nagyobb tekintélynek örvendett, valutája pedig nagyobb súlyt nyert, mint azokéi, akik nemrégen nyelték el gazdagabbik kétharmadát. Még fizette a sarcot, még nem építhetett hidat a Dunán fõvárosától északra, még semmibe végzõdtek ütõerei, az egykori bõséges vasút és úthálózat, mégsem akart elvérezni. Aztán a történelem ismételte önmagát, s megint mások vitték kényszerpályára, hogy utóbb velük, sõt helyettük is vezekeljen. A fõbûnös boldogabbik fele, világ csodája, izmosan állt talpra, õt azonban egy sajtpapíron adták el félévszázadnyi idõre. Mondjam még? Hiszen tudjuk, olyan jól tudjuk. És akadtak bõven, akik haszonélvezõi lettek az új tragédiának, de ezúttal nem konszolidáció következett, mert a szolid ráció csendre intett egy világhatalom árnyékában mûködõ diktatúrában. A nagyhatalmi – és ki tudja miféle – érdekek azonban fordultak, s miként az orvostudományban a méregbõl gyógyszer, s a gyógyszerbõl méreg lesz elõbbutóbb, úgy a diktatúrából is demokrácia lett. Aztán pedig a folytatás is sikerült, s most a demokrácia halad valamiféle új, ravasz és hazug kelmékbe öltöztetett diktatúra felé. Valaha életerõnket a haza szeretete és nemzeti tudatunk adta, ma a legfontosabb erõtartalékot a gátlástalan hazugság képezi, mely aztán felülrõl lefelé a polgárokat is kiképezi. Mindenki hazudik, ha kell – ami nem ritka – ha nem. Vezérünk, ki egykori példaképeink lábnyomát kihasználva táncolgat elõre s hátra, most a befelé hazudozásnak a világ által belügynek tekintett módszerét kiterjeszteni készül a nagyvilágra. Itt is aláír, ott is aláígér. Jelenleg éppen csõügyben. 2007. június

EKOSZ – EMTE

Arról a csõrõl van szó, melyet azért vezetnek majd erre, hogy azon Európa – nyakára csavarodni is képes – köldökzsinórra kerüljön. Ezt kívülrõl erõltetik, a másikat maga Európa szeretné. Ha igazat beszélnek a szakemberek, a kettõ együtt nem valósulhat meg. Kiszolgáltatottak vagyunk ismét. Most nem lánctalpakon jön a leigázás, hanem acél, sõt talán már mûanyagcsöveken. Az állampolgár gondolkodik, s mindenféle badarság jut az eszébe. Van, aki errõl, s van más, aki másról van meggyõzõdve. A biztos annyi, hogy veszélyben vagyunk, és hogy ugyanakkor helyzetben is vagyunk. Ki és mit fog nekünk diktálni, megengedni? Mi lesz ezzel a cél? Milyen fenyegetést jelent majd ez nekünk és milyen elõnyei lehetnének, vagy a kettõ mérlege miként egyenlíthetõ ki? Nem tudjuk. A hírek félrevezetnek, nem informálnak, s csak annyit tudunk, hogy itt fogunk ülni egy nagy geogázpalackon, ahol a gázt alánk pumpálják, s azt nem mi használjuk majd, hanem mások, máshol, valahol. Hogy ez stratégiailag mi is, hogy ezért nekünk tartoznak-e valamivel? És mi a jobb? Ki tartozzon? Nem tudhatjuk. Hiszen azt sem tudjuk hova tartozunk! Jobbra tarts, balra elõzz, a valaha volt balra tarts - jobbra elõzz után. De már nincs meg az elõzéshez kellõ fordulatszám. A hozzá szükséges erõt elhazudták belõlünk. A Fõ-és al-csõvezetõk azonban gyarapodnak. Egyénileg és csoportként is. Lassan már nem is lesz jelentõsége, hogy ki van hatalmon. Az igazi hatalom a – pénz – egy irányba tart. Folyamatosan folyik balra, miközben apró jobboldali csõfúrókról szólnak a történetek. Az illegális fõcsõvezetõk, a nagy áramoltatók duzzadnak az erõtõl. A haza elvérzése most valósággá válhat. Nem a szomszédok miatt, hanem saját erõbõl. Az igazmondás megtagadásából. A hazugság igazsággá nemesül, módszerré, életformává, lassacskán becsület dolgává. A lelkileg is átcsövezett tömeg pedig igényelni fogja. Megígérik nekik, hogy õk is csövesek lehetnek. És könnyen lehet, hogy ez nem lesz hazugság.

2007. március 24.

Hány Júdás fér meg egy csárdában? „Ébredj fel, aki aluszol, Támadj fel a halálból, És felragyog néked a Krisztus!” Efézusi levél 5,14 A legnagyobb halált halt és feltámadott megváltó kettõs ünnepére várva, a keresztény ember gondolatait nagypéntek és a feltámadás hangulata uralja. A legnagyobb halál árnyékában azonban ott lapul a legnagyobb árulás is, a Júdásé. Az ünnepváró megszentelt hangulatban elkerülhetetlenül tör be a világ zaja, s a Júdást ma oly szívesen magyarázó Júdások ott sorakoznak elõttünk kéretlenül is. Kik is a ma Júdásai, és kit vagy mit árultak el? – kérdezzük magunktól. A vétkes leegyszerûsítéssel csak politikának nevezett valami által megzavart világban tanácstalanul állunk, ha meg kell határozni, ujjal rámutatni a rosszra. Mert széles a Júdás-skála. A közönyösek, a némák, a gyáván hallgatók, a csendben ügyeskedõk, a hangoskodó kollaboránsok és maguk az aktív hivatásos árulók, az ezüstpénzeket lelkiismeretfurdalás nélkül élvezõk között hol húzzuk meg a határt? Hiszen ha szigorúak vagyunk, magunkat is kis Júdásoknak tekinthetjük énünk legbelsõbb ítélõszéke elõtt. 2007. június

17

Naplójegyzetek

Szabadság

Kit és mit árultak el? – szól a kérdés másik fele. A júdási tettek számos haszonélvezõi úgy hiszik, hogy senkit-semmit. Hol kezdõdik az elárultak sokasága, a másik oldal? A megtagadottaké, a megalázottaké, a szenvedõké és keresztre szántaké? Vagy a kis haszonélvezõk is ugyanúgy elárultattak hosszú távon, az általuk oly kevéssé ismert valódi értékek terén, sõt maguk az árulók is önmaguk és utódaik Júdásai lettek? Mert elárultatott a hit, a remény és a szeretet, áru lett a múlt és verik a dobot jelenünk felett, sõt ráadásnak biztosítékul a jövõt is odavetik. Elárultattunk magyarságunkban, s ha valakinek ez már semmit sem jelent, észreveheti, hogy emberségében is hasonlóképpen járt. Ezek után akár ugorhatunk egy nagyobbat is, és egy hatalmas szökkenéssel megkereshetjük a legkisebb közös többszöröst: ki és mi a jó, ki és mi a rossz? Válaszolni azonban aligha tudunk, mert halálos álom borult látásunkra, szemeinkre nehéz obulust helyeznek értõ kezek. A gondolat tovább gyûrûzik és megmérgezi a megváltás boldog örömének erõt adó hangulatát. Azok, akik ezt a világot zavarossá tették, hogy ezáltal is biztosítsák uralmukat, képmutató módon ott ácsorognak templomaink oszlopai alatt, és kezüket dörzsölik. Álszent kettõsségük világ elé vont védõpajzsa mögött bevált fegyvereiket fitogtatják: a kettõs mércét és a hazugságot. A megtisztulásra váró világ megfáradt lakói azonban nem akarnak harcot, vért, halált és semmiféle felesleges áldozatot látni. Inkább beállnak a csendben várakozók közé, s a harcra készeket – akik annyifélék, hogy már azt sem tudjuk, melyik az igazi, s melyik a kívülrõl küldött – gyanakodva figyelik. Mert az ezüstpénzeket csörgetõ Júdások mellett ma már vannak még veszedelmesebbek. Õk más formában kapják láthatatlan jutalmaikat, s fejüket közben keblünkre hajtják. Árulók és elárultak országaiban élünk. Hazugok és igazmondók két véglete közt sorakozik fel egy nemzet, s a halálos skála mánusa nyugtalanul ugrál ide-oda, mint boltos mérlegének mutatója a hanyagul odavetett árú súlya alatt. Vajon megállapodik egyszer, s ha igen, akkor hol? Hány Júdás van, s hány fér meg közöttünk? Hol van az elfogadható határ, s van-e egyáltalán? Hol van közöttünk a jó, és meddig rágta magát belénk a rossz? Így vergõdhetünk kettõsségeink kérdéseinek kalodájában, megoldást remélve, megbocsátást várva, mint ama elsõ Júdás a minden bûnt lezáró, de egyáltalán nem megváltó kötélen. Egyetlen reményünk Isten báránya marad, az igazság és az élet ura. Õ, aki minket nem tagadott meg, bár miattunk s általunk árultatott el, hanem meghalt érettünk, de harmadnapon feltámadott! Azokat a választóvonalakat alighanem õ húzza majd meg. Szász István Tas Leányfalu Átalvetõ

18

Vélemény – Kritika

Kaslik Péter

„A közeg az üzenet” Marshall Mc Luhan, (1911–1980) kanadai filozófus egyik legismertebb tétele így hangzik: „The medium is the message” („A közeg az üzenet”). Mc Luhan munkásságának ismerõi szerint a fenti meghatározás (többek között) azt jelenti, hogy minden nyilvános kijelentésnek van másodlagos jelentése is, és ez a másodlagos jelentés maga a mondanivaló. Másszóval, a tényleges mondanivalót, a kijelentés formája (közege), s annak mellékzöngéi fejezik ki. Vagyis, a tényleges hír, maga Gyurcsány Ferenc. Gyurcsány 2007. március 15-i beszédének semmi köze az összetartozáshoz. Annak tényleges célja a magyar nyelv lezüllesztése és a magyar nemzet önbecsülésének tudatos lerombolása. Tudvalevõ, hogy egy nemzetet könnyebb leigázni, ha elõbb megfosztjuk önbecsülésétõl, és a saját történelmébe vetett hitét megingatjuk. George Orwell szerint aki a múltat meghatározza, az uralja jelent és a jövõt is. Gyurcsány Ferenc, 2007. március 15-i beszédének módszeres elemzése a megfelelõ tudományágak patológiai szakembereinek a hatáskörébe tartozik. Külön tanulmányt igényel az a tény is, hogy egy ilyen beszéd nyilvános elhangzását követõen Gyurcsány Ferenc még ma is egy európai ország miniszterelnöke. Only in Hungary! A jelenlegi írás csupán Gyurcsány Ferenc március 15-i beszédének „összetartozunk” kitételének elemzésére szorítkozik.

„Összetartozunk” A „papír nélkül” elõadott beszéd „összetartozunk” fejtegetésére vonatkozó egyik részlete így hangzik: „Összetartozunk. Legyél férfi vagy nõ, legyél rakoncátlan ifjú diák, vagy lassan életét összegzõ, fénytõl elforduló aggastyán, összetartozunk… Talán Sepsiszentgyörgyön laksz, vagy Munkácson? Újvidéken, vagy Kassán? Esetleg Torontó külvárosában, de magyarnak hiszed magad? Magyarként összetartozunk.” A fenti kijelentések alapján ismét felmerül a kérdés: Vitatkozzunk-e hülyékkel? Amíg Gyurcsány Magyarország miniszterelnöke, addig a Biblia szerint is vitatkozni kell vele, mégpedig a saját bolondsága szerint, nehogy bölcsnek képzelje magát. Gyurcsány Ferenc 2007. március 15-i beszéde ugyanolyan eredményesen elemezhetõ Vadnay László Hacsek és Sajó képtelen vitáinak párhuzamai alapján, mint Platón barlang metaforája alapján. Ismeretes az a Hacsek és Sajó vita, mely szerint: „Maga ne mondja, hogy MI kaptunk ki kettõ nullára, mert még engem okolnak”. Vagyis Gyurcsány (Hacsek), ne azonosítsa magát a határon túli magyarokkal, mert még a sepsiszengyörgyi, torontói, munkácsi, magyarittabéi magyarokat okolják az államadósságért, holott a kormány azt ígérte, hogy, ha az anyaországiak 2004. december -én NEMMEL szavaznak, akkor megspórolnak 20.000 forintot, és olcsóbb lesz a krumpli. Az „anyaországi” magyarok többsége NEMMEL szavazott, és mégsem lett olcsóbb a krumpli. Magyarországon a közelmúltban országos hírként jelent meg, hogy 2007. tavaszára (Szent József napjára) elfogyott a krumpli, meg a tojás, vagyis krumpliból csak a drágából van, (300 Ft/kg). Ezzel a Harmadik Magyar Köztársaság elérkezett az Átalvetõ

EKOSZ – EMTE

1930-as évek zsellér világába, és a proletár negyedek népkonyháinak szintjére. Akik tehát meg tudják fizetni a drága krumplit és a drága tojást, azok összetartoznak, akik pedig nem, azok is összetartoznak, csak nem az elõbbiekkel. Karinthy Frigyes szerint csodálatos dolog, hogy a telefon jóvoltából két különbözõ városban lévõ ember közvetlenül beszélhet egymással, de ennél is csodálatosabb, hogy a különbözõ országokban élõ emberek is beszélhetnek egymással, ha közös nyelvet beszélnek. Karinthy szerint azonban a legcsodálatosabb az, hogy két ember szemtõl szemben beszélhet egymással. A magyarok számára az igazi csoda az lett volna, ha a (Harmadik) Magyar Köztársaság állampolgárai 2004. december 5-én meghallják nemzettestvéreik szavát, és azt mondják: „Összetartozunk, mert ugyanazt a nyelvet beszéljük, és „kezdetben volt az ige.” Összetartozunk, mert rokontalan és fogyatkozó lélekszámú nép vagyunk, s értünk nem állnak ki távoli nagy testvéreink. Összetartozunk, mert a nemzeten belüli összetartozástudat a nemzet éltetõ ereje. Az „anyaországi” magyarok többsége azonban ennek a természetes összetartozásnak a parancsát nem értette meg, és a jelenlegi kormánykoalíció s a hatalommal összefonódott baloldali sajtó buzdítására nemet mondott arra, ami természetesen összetartozik. Nemet mondott, mert: „Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni?” (Pál elsõ levele a Korinthusiakhoz 14: 8.) A kettõs állampolgárság elleni kampányban azonban nemcsak az történt, hogy a trombita bizonytalan hangot adott, hanem az, hogy a tábornokok és a hírvivõk visszavonulást vezényeltek, és magukra hagyták a végeken küzdõ seregeiket. Most pedig Gyurcsány Ferenc azt mondja: „összetartozunk“. Nem lehet egyszerre összetartozni és össze nem tartozni! Nem lehet éveken át az összetartozás ellen munkálkodni, és amikor a hidak már majdnem leomlanak, akkor arra hivatkozni, hogy összetartozunk. Gyurcsány Ferenc idétlen kijelentése nem elegendõ ahhoz, hogy a Trianon óta megváltozott jelentésû „összetartozunk” kifejezés ismét megteljen tartalommal. Petõfi génuszára vall, hogy a „Nemzetgyûléshez” c. versében a régi rend intéznényeirõl mint barlangról és denevértanyáról ír, és egy olyan hazának a képét vetíti elõ, „hol minden szögletig/Eljut a nap s a tiszta levegõ.” Platón barlang metaforája is ugyanerrõl szól. Platón barlang metaforája, a szerzõ „Köztársaság” c. könyvének VII. fejezetében található, és a valóság látszatának a valósághoz való viszonyát szemlélteti. Platón szerint az emberek többsége csak egy irányba fordíthatja tekintetét, és a barlang falára vetített árnyékot tekinti valóságnak. A barlangban lévõknek nincs tudomása arról, hogy a Nagy Varázsló a valós tárgyakat a láng elé tartja, azok árnyékot vetnek a barlang falára, és a barlangban lévõk az árnyékokat valóságnak látják. Ma azonban már ott tartunk, hogy a Nagy Varázslók is csak a még nagyobb Varázslók árnyékjátékának a vetületei, és így tovább. Azok, akik voltak már a barlangon kívül, ha eleinte fáztak is, tudomást szereztek a Varázslóról, s az árnyékot nem tévesztik össze a valósággal. Ide sorolható a határon túli magyarok többsége is, akik már kiállták ezt a hidegpróbát. 2004. december 5-én a határon túli magyarok azért nem kerülhettek be a nemzet sáncai mögé, mert már ismerik a barlangon kívüli világot. A jelenlegi „anyaországi” kormánynak azonban csak olyan szavazópolgárokra van szüksége, akik „írott parancsot némán olvasnak, és vakon engedelmeskednek.” (Kölcsey) A határon túli magyarokat nyolcvanöt évnyi kisebbségi lét keserû tapasztalatai megtanították megkülönböztetni a valót az árnyéktól. A fentieket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az idei március 15-i ünnepségek során a határon túli magyarok sorra visszautasították Gyurcsány követeit, akik úgy tettek, mintha a kormány az elõzõ évek folyamán is az összetartozás ügyét szolgálta volna. Aki már volt kint a barlangból, azzal nehéz elhitetni, hogy összetartozunk, ha a kormány éveken keresztül az össze nem tartozás romboló politikáját folytatja. 2007. június

EKOSZ – EMTE

2004. december 5. óta már bebizonyosodott, hogy más nemzetek számára, (Portugália, Szerbia, Románia) a kettõs állampolgárság kérelmének méltányolása nem tehertétel, és nem is külön érdem, hanem a közösségi életforma legalapvetõbb megnyilvánulása – a történelem kisiklásainak a valósággal való újraegyeztetése. Ez az egyeztetés a magyar nemzet esetében a mai napig nem történt meg. Szélesebb értelemben magam is Torontó „külvárosában” lakom, de éltem Újvidéken is, s ezáltal szeretném megkérni Gyurcsány Ferencet, hogy megboldogult szüleimet, családomat, és személyemet hagyja ki agyament elmefuttatásiból. Aki hallja, adja át! barikad.hu A szerk. utólagos megjegyzése: Mi, „az anyaország” barlangjába került „odakinti” fázós magyarok december 5. óta hangoztatjuk azon szempontokat, melyeket Kaslik Péter a fentiekben oly bravúrosan foglalt össze. Mi is folyamatosan arra kérjük Gy. F.-et, miniszterelnökként hanyagoljon el minket egyszer s mindenkorra. Õ erre azt mondja: „ha én nem kellek nektek, ti annál inkább kellettek nekem”. Ez is egyfajta összetartozás, miként a kiszolgáltatott örömlány és kliense is összetartoznak, ám utóbbi legalább nem aspirál égi jutalomra. Gy. F. igen. Reméljük, néhány emelettel lejjebb egyszer megkapja. Amit jól megérdemelt. Tisztelt Gergényi úr, Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervezõ Bizottság szóvivõjeként van szerencsém értesíteni önt kitüntetésérõl. Szeretettel: Czakó Gábor ([email protected])

Sánta Kutya Díj A Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervezõ Bizottság gondos megfontolás után úgy találta, hogy a 2007. április 13-án, pénteken esedékes díjat

Gergényi Péter Öszödisztán fõvárosának rendõrfõkapitánya érdemelte ki, az 1956-os forradalom évfordulóján rendezett jogszerû vérfürdõért; az emberbarát lovasrohamért, a szakszerûen letagadott viperáért, a nemzeti jelképek igényes tiprásáért, és egyáltalán az azonosító nélküli sánta kutya futtatásért.

Óbuda, Kerék Vendéglõ, 2007. április 13. péntek. Alexa Károly; Czakó Gábor; Cseresnyés Géza; Jakab Bori; Kindler József; Kocsis Tamás; Maleczki József; Segesdi György; Sörös József; Szalay Károly; Szikora József; Urbán István Lapzártakor az õt híven szolgáló Sántakutyát gazdája elkergette, ezzel annak díja is most rászáll. Lassan szép gyûjteménye lesz belõlük...

2007. június

19

Vélemény – Kritika

A báb szózata Voltam olyan önkínzó, és elolvastam. Bár ne tettem volna! Túl vagyok az elsõ rohamon, amikor kishíján kifordult az ebédem, mind az a kevés, amit így böjt idején bátorkodtam megengedni magamnak. Kár, hogy Furcsány Nyerenccel és talpnyalóival nem lehet összetartozni Húsvétkor sem? Nem kár! Mi az hogy! Nagyon is! Meg – nem kicsit nagyon! (…) Aki és akik ezt a gyönyörû Magyarországot csontig lerabolta, emberek millióit megtévesztve, csalással hazudta bagázsát a hatalomba, aki sortüzekre parancsot adó apósa aprócska villájában lakik, ne akarjon a magyarokkal összetartozni. Nem az ünnepkor beszerzett gyomorrontástól lesz a magyarnak öklendezhetnékje, hanem egy ilyen üzenettõl. A volt kiszesnek még ez is elfér az arcán, ahelyett, hogy onnan halkan távozna a bõr – legalább úgy négyszemközt a tükörrel. Nagy lehet a baj ebben az országban, ha hungarocídiumi fõszolgája elvesztése után órákkal ez volna a legfontosabb téma. Ezek akkor mosolyognak a legszélesebben, amikor valamit tagadnak, hazudnak, elterelik valamirõl az egyébként jogos érdeklõdést. Most ugyan mi van a háttérben? Jön a tavasz melege, és félnek a napra menni fejükön a vajjal? Képzeljük csak el, hogy a kormányzat emberei utcai árusként, vagy piaci kofaként üvöltözik: „Vajat tessék, végkiárusítást. Csak hazait árulunk!“ Érdekes! Biztosan erõsen romlik a hallásom! Egyre csak azt hallom: „Vajat tessék, végkiárusítás! Csak hazát árulunk!” Pedig a tejesember nem közülük való szokott lenni. Legalábbis ebben az érdekszférában, immár hatvan éve, vagy több. Ez az „Orrok és uborkafák” címet is viselhetõ üzenet messze túlmutat a normális elmebeli állapoton. Már-már oly misztikussá képes fokozni tisztulása közben emelkedettségét, hogy hívei körében akár a valóságot is képes elhagyni. Nincs valaki véletlenül, aki bevállalt ennek a kezelésre szoruló betegnek egy tiarát? - sárga fehér és arany színekkel. Hosszú botja végén egy szegfûnek kellene lenni. Nem! Elég a tolakodásból! Elegem van! Elegünk van!! Elegünk van abból, hogy ez a figura életünk minden másodpercét igyekszik befolyásolni! Pedig nem kell senkinek! Ha kinyitom a vízcsapot, már a rádiót sem kell bekapcsolni, a kiömlõ víz sustorgásában is ez a hang tolul szerte. Sok locsolkodót kívánok ezeknek! Locsolják õket piros, kettõs vízsugárral, böhöm nagy kocsiból! Illatozzon ezeknek az orrába a fel nem használt paprikagáz! Majd utólag el lehet dönteni, hogy jogos volt-e, vagy nem. Hogy ez ezeknek így nem ünnep? Na és? Ki törõdik vele? Különösen akkor hányok az ilyen pofátlanok szemforgató ünneptáji szövegeitõl, amikor tudom, milyen sok áldozata volt ezeknek, mióta a csipájukat ráemelték országunkra. Szüleim az ötvenes évek elsõ felében templomban esküdtek egymásnak örök hûséget. Mire a nászútról visszamentek munkahelyükre (három nap szabadságot kaptak erre a célra!), addigra elbocsátották õket. Mindkettõjüknek foglalkozást is kellett változtatni, mert még az országos jegyzékekbõl is törölték õket, ahol az iskolai végzettségeket jegyezték. Ameddig az a gané rendszer élt, soha nem kaptak több béremelést egyetlen munkahelyükön, mint ami a kötelezõ minimum. A két szép, fiatal magyart nem törte meg a reájuk rótt teher. Emelt fejjel, józanul, tiszta szemmel és szívvel járhattak az utcán. Nem kellett jelenteniük senkinek és nem volt mit jelenteni róluk – tiszták maradtak. Nekünk ne szónokoljon egy vörös ivadék Húsvétkor! Ne szónokoljon a gyilkos após rablott villájának teraszáról! Ne szónokoljon a fõvárost könnygázfelhõbe takaró kisztitkár! Húzza meg magát csendben, mert nem kell senkinek! Sen-ki-nek!! Úgy forog a szeme, mint a reklámban a tápszeres macskának! Gyónniuk kellene, de reggel, éjjel, meg este. Majd vezekelni reggel, éjjel, meg este. Ezek azonban ilyet nem ismernek. Nemrégiben az egyik újságíró úgy fogalmazott, hogy ezeknek tiszta a lelkiismeretük, mert nem is használják azt. Pedig vezekelni fognak, akkor is, ha nem gyóntak. Éljenek jó soká, hogy lássák, hogyan foszlik szerte minden országromboló álmuk, lopásuk, harácsolásuk. De legyen nekik az õ igéjük szerint! Azt kívánom nekik, tartozzanak össze - láncon. Láncon, amit megérdemelnek. Akkor majd szónokolhatnak. 2007. Nagypéntek. Lengyel Károly Átalvetõ

20

Árpád emlékezete

ELÉG! Szeptember 18-a óta próbáljuk megértetni a hatalomgyakorlókkal a „csíkos zászló“ (Nicolae Jancso kétszeres Kossuth-díjas filmrendezõ egy SZDSZ gyûlésen) és a nyilas zászló közötti alapvetõ különbségeket. A továbbiakban ezekrõl egyetlen szót se szóljunk – csupán a tényeket nézzük, melyekre Lenin elvtárs is azt szokta volt mondani, hogy „mehetnek Szibériába“ (Maurice Paleologue emlékiratai). A szigorúan bizonyított tényeket pedig kizárólag a hatalomgyakorlók logikai rendszerében fogom vizsgálni, hogy eldönthessük, hogy tudatlanság vagy gonosz indulat (Vörösmarty Mihály) vezeti-e õket, amikor gyalázni kezdték az ország- és nemzetpusztítás ellenében felemelt országépítõ dinasztiánk zászlaját? Elsõ lecke. Vegyünk elõ egy közepes földrajzi atlaszt, és lapozzuk fel az egyes országok címereit, zászlait. Három csoportba oszthatóak azok, amelyek sértik a politikai korrektséget: 1. Albánia, Szerbia-Montenegró (mára Szerbia) és Oroszország a kétfejû sassal szembeszökõen vállalja a Habsburg restaurációt. 2. Elfogadhatatlan területi követelést, nyílt agressziót fejez ki: Örményország a török felségterületen lévõ Ararát; világuralomra tör Brazília a földgömb; a világûr különbözõ fokozatú uralmának vágyát fejezi ki Törökország a félhold; valamint Ausztrália és Új-Zéland a Dél keresztje szerepeltetésével. 3. Végül: tudatosan kérkedik a fasizmussal a látszólag liberális szellemiségû Franciaország: államcímere maga a fasces (vesszõnyalábra erõsített bárd), a fasizmus névadója.

magyarsággal fogalmazó, de elvhû újságíróink figyelmét? Lehetséges, hogy diplomás, egykori cenzorként széles humán mûveltségre szert tevõ közéleti személyiségek nem igazodnak el egy középiskolai térképfüzetben? Lehetetlen. De nézzünk távolabbra. Második lecke. Egy igen aprócska azonosságra hívom fel a figyelmet. Az NSDAP és a náci Németország zászlaja ugyan a horogkeresztet (svasztikát) tartalmazta, de széles, jó nagy veres alapon. Horthy Miklós meg is jegyezte elsõ berlini útjáról hazatérve: „Túl sok bennük a vörös!“

Átalvetõ

Nos: valljuk be, kínos – de a nácizmus az Egyesült Államokban kezdõdött. Az 1870-es évek közepén derék szabadkõmûvesek alapították a Német Munkások Nemzeti Szocialista Pártját, elsõ vezetõjük neve: Francis Bellamy. Az eredeti szocialista pártból szakadtak ki egy „teozófikus társaság“ formájában, jelvényük a szocializmus szó két „S“ betûjébõl alkotott svasztika lett.

Még egyszer: vörös alapon a horogkereszt.* Mint tudjuk, a hatalomgyakorlók rémképe szerint az „árpádsávos“ zászló közepén volt a nyilaskereszt. Épp úgy, mint fentebb elemzett náci zászlón. S ezért kelt félelmet a jóérzésû antirasszista emberekben az „árpádsávos“ zászló, amelynek közepébõl ugyan hiányzik (sose volt ott) a nyilaskereszt, de mégis ugyanaz. Mint látjuk: az alap VÖRÖS! „A finánctõke legagresszívebb csoportja“ (Marxidézet) jelenleg az NSDAP és a náci Németország veres zászlaját használja tetõtõl talpig – hisz, mint megmagyarázták, ha hiányzik is a közepébõl valami, akkor is ugyanaz. Egy kicsivel több zsidót irtottak ki ezen zászló alatt, mint a hatalomgyakorlók emlegette „nyilas zászló“ alatt. Kitaláltuk, melyik pártra gondoltam? Láttuk elnökválasztó gyûlésük veres hátterét? ERRÕL van szó.

Harmadik lecke. Eddig közismertnek gondolt tényekkel hozakodtam elõ, most viszont meglepetés következik. Lássunk elõször két képet. Íme:

Feltételezhetjük-e, hogy ezek a szembeszökõ tények elkerülték az országunkat (pusztulásba) vezetõ, a Parlamentben randalírozó politikusaink, és rossz

EKOSZ – EMTE

A párt és szimbóluma az amerikai hadseregbe is beférkõzött. A 45. gyaloghadosztály egészen 1941-ig, pontosabban a német hadüzenetig (1941. december 11.) a horogkeresztet alkalmazta karjelvényként. (New discoveries show that American soldiers used the swastika as their symbol early in World War I, and up to 1941, against Germany. The symbol was used by Americans in the French Escadrille Lafayette, by the 45th Infantry Divison, on Boeing P-12 planes). Idézet a US Army egyik honlapjáról 2007. június

EKOSZ – EMTE

21

Árpád emlékezete

Ismétlés a tudás anyja, memorizáljunk: alap- és kedvenc színük a VÖRÖS. S csupán azért, hogy bõvüljön a névsor: a két világháború között a lengyel hadseregben piros alapú svasztika is volt használatban, sõt Finnországban is a hivatalos szimbólumok közé tartozott ugyanekkor. (Egy kis kitérõ. A svasztika amúgy nem ördögtõl való: õsi indogermán szakrális jelkép – hol Nap, hol örök élet – és újjászületés-szimbólum, hol pedig hullám-díszítõelem az ógörögöktõl Indiáig.)

Az amerikai légierõ több alakulata megkülönböztetõ jelvényként használta – például a French Escadrille Lafayette az I. világháborúban, illetve a Raul Lufberry sztárpilóta vezette legendás repülõosztály – egészen 1941-ig.

Összefoglalás A képlet roppantul egyszerû. Amennyiben a fentebb felsorolt tények ellenére csupán nemzet- és országépítõ dinasztiánk zászlaja sérti a hatalomgyakorlóinkat, akkor nyilvánvaló, hogy 1. kizárólag a magyarokat gyûlölik; 2. nyilvánvaló, hogy tõlünk, a magyarságtól élesen elkülönítik magukat; 3. és bizony fajüldözõ, rasszista hatalom (a „gonosz indulat“) uralkodik a maradék magyarság felett. És nyilvánvaló, hogy mindezek leplezése céljából vádolnak bennünket, magyarokat. Szombathely, 2007. Böjtmás Havának 23. napján Sárközy Csaba

Az 1930-as években polgári célokra is használták a horogkeresztet az USÁ-ban: hol a csillagos-sávos zászló közepén, mint az elsõ képünkön látható, hol pedig karszalagokon, echte náci és nyilas divat szerint. De a Nagy Szovjetunió se maradt le (a késõbb bõven letagadott, s fasisztának átkeresztelt) testvér szocialista mozgalomtól – a két szabadkõmûves-jelkép (veres csillag és svasztika) egyaránt szerepelt például a Délkeleti Front alakulatjelvényeként, pecsétjeként a polgárháború idején, illetve zászlókon, és tucatnyi rubel papírpénzen, néhány évvel tovább.

(Utóirat: tisztelettel köszönöm meg barátaim, név szerint leginkább dr. Balogh Sándor politológus professzor /USA/ segítségét a forrásanyagok megtalálásában.) *** * A színeket sajnos itt nem tudjuk visszaadni, a neten viszont színesben olvasható lapunk. A szerk.

Ne csodálkozzunk: közös õsbõl ágazott el a két remek mozgalom: Hegel, Fichte a nagyszülõk, tõlük indult el az egyik Nietzsche-Hitler, a másik MarxLenin-Sztalin irányban.

3 latin szentencia: 1. Qui nescit orare vadat ad mare Aki nem tud imádkozni, szálljon tengerre. 2. Sinceritas ad perniciem solet agi. Az õszinteség veszedelembe szokott sodorni. 3. Mendacem oporet esse memoriem (apuleius) A hazug embernek jó memóriája legyen.

A Feszty-körkép részlete. 2007. június

Átalvetõ

22

Árpád emlékezete

ÁRPÁD ÉVE Külhoni elõzetes A 2006-os tavalyi évben nagyszabású állami ünnepségekkel ünnepelte a posztkommunista Mongólia nemzetük atyját, Dzsingisz kánt, aki a törzseket egyesítve megalkotta a Mongol Birodalmat. Leghatalmasabb nemzeti hõsüket vallásuk szentjeként imádják, a hivatalosságok is tõle eredeztetik a 800 éves mongol államiságot. Az idei évben mi magyarok ünnepeljük nemzetünk atyját, leghatalmasabb hõsünket, honalapító vezérünket: ÁRPÁDOT – hõsi halálának 1100. évfordulóján! Hogyan? Magánszemélyek, családok, baráti körök és civil szervezõdések csapata mozgolódik. A legteljesebb csöndben, többnyire elszigetelten… A nemzet nem jut szerephez. Miért? A hatalmat bitorló modernista szekta megkettõzött erõvel rágja a magyarság szimbolikus életfájának gyökérzetét. Hatalmi ideológiájuk: a szocialista internacionalizmus melegágyába plántált liberális kozmopolitizmus gyümölcse. Elérkezett az idõ, hogy a 60 éven át mímelt látszólagos ellentéteket félretéve összehangolják módszereiket, a megvalósítandó közös cél: a nemzeti identitás fölszámolása érdekében. Mint azt a saját bõrünkön is megtapasztalhattuk, még egyáltalán nem tettek le a véres erõszak alkalmazásáról, de a morális válságban hánykolódó felprédált magyarsággal szemben többnyire elégségesnek tartják a „lelki ráhatás” legócskább trükkjeit is. A belénk sulykolt gátlások a legkisebb impulzusra blokkolják a nyiladozó öntudatot. (A hitet és erõt adó nemzeti ideálok és jelképek elsikkasztása, lekicsinylése és elsumákolása, a bûnök fennhangú ismétlése, a megbélyegzés, a démonizálás a leghatásosabb módszerük.) A magyar kormány közoktatási és kulturális minisztere – a nemzeti kultusz minisztere! – sokadjára ócsárolja Árpád vezér sávos lobogóját. Az illetõ történész, elismert egyetemi oktató. Kizárt, hogy ne ismerné a szimbólum ezeréves történetét. Történelmi zászlónk elsõ ezer évét elhazudja a tanár úr, egyetlen ugrással fasiszta jelképet kreál, elõkészítve teljes betiltását. Közönséges történelemhamisítás a legmagasabb hivatali szinten! Példátlan, aljas provokáció, ahogy 2007-ben, Árpád vezér nemzeti emlékévében a magyarság egyik legõsibb és legszentebb szimbólumának betiltásán munkálkodnak! Ünnepeljünk! Emeljük magasba Árpád sávos lobogóját! Ünnepeljünk! De ne rezervátumba zárt bennszülöttek módjára, hanem úgy, mintha a Haza még mindig a miénk volna… Csak bátran! Más, szerencsésebb történelmû nép szinte naponta számba veheti, mit alkottak, mit hagytak rá õsei. Árpád vezérnek, honfoglaló õseinknek nem adatik meg a nemzet ünneplése. Még csak nemzeti emléknapjuk sincsen! Az 1996-ben elsumákolt alkalmat követõen, az Árpád év utolsó lehetõségünk arra, hogy a „Honfoglalók Napjának” méltó helyet követeljünk! Átalvetõ

EKOSZ – EMTE

lentõsebb honvédõ csatájára, a 907-es pozsonyi csatára! A magyarság kiirtása céljával törtek hazánkra az egyesített német-római hadak („decretum…Ugros eliminandos esse” lefordítva: „rendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak” – írja az annalium Boiarum). A pozsonyi gyõzelem további évszázadokra biztosította megmaradásunkat, sõt a bajor területekig kiterjesztette felségterületünket! 907. július 7-én hõsi halált halt Árpád nagyvezérünk és életüket áldozták az új haza oltárán dicsõ fiai is: Tarhos, Üllõ és Jutas. Szent vérük hullását az eltelt 1100 esztendõ igazolja, szívünkben élnek mindörökké, míg világ a világ, míg magyar a magyar! „Mindezek értelmében újabb eszközöd van lelki energiád szolgálatában, és ha õseink szent értékeit, jeleit és jelképeit képes vagy élõvé tenni magadban, tisztelettel és szeretettel meditálva legendáikon és miszHonfitársaim, magyar testvérek! tériumokkal teli jelentésükön, akkor hathatósan Árpád évében ünnepeljük a Magyar Nemzet megerõsítheted a lelki energiáid.” (Dr. Cey-Bert Róbert születésének napját, a vérszerzõdést! A hét törzs vezérei Gyula: A sólyom embere útjai) vérüket Árpád vérével elegyítve, törzseiket, nemzetségeiket és családjaikat egyesítve egységes Zászló ünnep nemzettestté váltak. Árpád apánk vére által mindAz Árpád-sávos zászló és a Turul a magyarság legannyian magyarokká lettünk, részesülve a Turul- jelentõsebb szimbólumai. Gyökereiben ébresztik a mondabeli csodálatos fogantatás misztériumából. nemzettudatot! A bennük megtestesülõ misztériumok és Árpád évében ünnepeljük a legjelentõsebb európai történeti események büszkévé és emelkedetté teszik a dinasztia, az Árpád-ház megalapítóját! A legõsibb magyart. vérségi jog alapján szervezõdött az Árpádok állama, az A lelki energia megerõsítése nélkül az ember nem uralkodói dinasztia – az általános európai gyakorlattól ébredhet öntudatára, öntudat hiányában kénytelen a eltérõen – örökletes monarchiát alkotott. Árpádot és barmok – kedvezõbb esetben – a gyámság alatt éldegélõ utódait a magyarság rendkívüli tisztelete övezte, mély gyermekek szintjén megmaradni. hitünk szerint õ és nemzetsége önmagában hordozta Az öntudatra ébredés jele a fokozott ellenkezés, a egész népünk jó vagy balsorsát. Árpád pajzsra nehéz kezelhetõség. Ezért van az, hogy elrejtik elõlünk emeltetett, s õ a mondabeli jóslatot beteljesítve szentek, szimbólumainkat, megtiporva és sárba hempergetve királyok és királynék egész sorát adta nemzetének és a megkísérlik visszataszítóvá tenni azokat. világnak! El a kezekkel nemzeti szentségeinktõl! 2007-ben, Árpád évében ünnepeljük édes Hazánk, drága Árpád halálának 1100. évfordulóján akarja a hatalom Magyarországunk megszületését, a Honfoglalásnak Árpád vezérünk zászlaját kezünkbõl végleg kicsavarni világraszóló alkotását! Árpád személyes, diplomáciai és betiltani? és hadvezéri teljesítménye történelmünk legnagyMagyarok! Ne hagyjuk! Ezért. Árpád évében! szabásúbb és legidõtállóbb mûve – Magyarország A magyar hagyományõrzõk Árpád honfoglaló harmegalapítása. cosainak viseletében és fegyverzetében pompázó lovaEmlékezzünk a honszerzést megelõzõ hadjáratokra, sai, a Vereckei hágótól a Hõsök terére ünnepélyesen a Kárpát-medencét felosztva uraló frankok, morvák és bevonulva – Árpád Vezér Nemzeti Emlékévében – bolgárok elleni gyõzelmes csatákra. Emlékezzünk egyértelmû és megmásíthatatlan jelentésében képesek e Árpád fiára, Leventére aki egész seregével a balkáni történelmi pillanatban legszentebb zászlónkat, az hadjáratban lelte hõsi halálát, miután hátba támadta és Árpád-sávos lobogót felmutatni! lekötötte a honfoglalók elleni nyugati bolgár haderõt. Az ünnepi év egyedülálló alkalmat nyit számunkra, Árpád évében ünnepeljük a Kárpát-medence birtok- hogy emelt fõvel, múltjára büszke magyarként tebavételét végérvényesen lezáró kalandozásokat, ezen kintsünk történelmi zászlónkra! Félre minden nagyszabású katonai vállalkozást! kishitûséggel! A pillanat nem szorul magyarázatra! „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!” – Nem! Szó sem lehet az Árpád-sávos zászló rehabiimádkozták egész Európában, az Alpoktól Bizáncig. litálásáról! Mert sem becsületének, sem jó hírnevének Hetven éven keresztül az európai uralkodók legfõbb nem szükséges elégtételt szolgáltatni! Abba a magasgondja volt, hogy adójuk fejében békét vásároljanak ságba, ahol a MI zászlónk lengedez, nem ér fel a kalandozó magyarjainktól. Portyázó csapataink rosszalló akarat. Fehér sávjai szikrázóan tiszták, vörös örökös zaklatása közepette falaik védelmébe húzód- sávjai elevenebbek a frissen kiömlött vér színénél… tak, ebbõl a helyzetbõl esélyük sem volt országunkra Árpád üzen a széllel. támadni. A kalandozó hadjáratok bevégezték Árpád Szabolcs, 2007 február 25. honalapítását. Nagy Géza Árpád apánk halálának 1100. évfordulóján képzõmûvész, hagyományõrzõ emlékezzünk a magyar történelem elsõ és ezért legjeSzabolcs Várának Kapitánya 2007. június

EKOSZ – EMTE

Erdélyi kitekintõ

A nyolcadik pártkongresszus A helyszín: Arad

Nem véletlenül rendezték meg éppen Aradon az RMDSZ nyolcadik kongresszusát. A Szövetség vezetõ klikkje felismerhette, hogy a választói bázisra még ma, elanyagiasodott világunkban is erõsen hatnak a szimbolikus üzenetek. S miért ne húzzanak le még egy bõrt a rókáról, ha lehet? Ki gondolkozik ma azon, hogy a Szabadság-szobornak a jelen formájában való felállítása tulajdonképpen kudarc volt, hiszen nemhogy nem eredeti helyén állították fel a szobrot, hanem még az önálló köztéri elhelyezést sem sikerült elérni megannyi aláírás, protokollum, román fogadkozás és érvényes döntés dacára. Nem szólva a megbékélés hazug üzenetérõl. Persze, béke van, amíg a magyar érdekképviselet megreked az rmdsz-es álképviselet szintjén. A választók nagy része azonban mindezeket az összefüggéseket nem veszi figyelembe. A többségnek most elmondják arcpirulás nélkül százharminckettedszer, hogy „kiszabadítottuk a Szabadságszobrot”. Ezzel is leplezve az önfeladás, a bukaresti taktikázás teljes eredménytelenségét, azt, hogy még a minimumprogramnak is mélyen aláígérõ kisebbségi törvényt sem sikerült elfogadtatni a Parlamenttel. Mely kisebbségi törvénytervezet elfogadása esetén sem biztosítaná a kulturális autonómiát, hiszen a dokumentum a Kulturális Autonómiatanács közjogi jogosítványainak meghatározását kihelyezi a beláthatatlan jövõbe.

A tét A balliberális-markóista Új Magyar Szó honlapjának vélelmezhetõen Markó-domináns szavazói is elismerik a kongresszus tétnélküliségét, legalábbis erre utal, hogy az elsöprõ többség elutasítva a fiatalításnak, Markó újraválasztásának vagy netán a Szövetség európai párttá alakítása tét-opcióit arra voksolt, hogy a gyûlésnek egyszerûen nem volt tétje. De bár ez lett volna a legnagyobb baj e rendezvénnyel: nincs olyan párt, mely az alapszabály elõírásaira hallgatva vagy egyszerû PR-esemény szükségletként ne szervezett volna valamikor tét nélküli kongresszust. Mi több, azt figyelhetjük meg a rendszerváltás óta eltelt 17 esztendõben, hogy a formális demokrácia megszilárdulásával, az egyes „demokratikus” intézmények bejáratódásával egyre inkább tét nélküliek e pártrendezvények, az érdemi kérdések a színfalak mögött dõlnek el. Az RMDSZ nyolcadik kongresszusán, mint az várható volt, megtapsolták Gyurcsány Ferenc üzenetét, aki elítélte a sérelmi politizálást, s a modernizáció és integráció semmitmondó jelszavainak hangoztatása mellett dicsérte az RMDSZ jövõképét. Az Aradon 2007. június

sokak számára még mindig rokonszenves Dávid Ibolya nem maradt el mesterétõl, azért gratulált az RMDSZnek mert az szerinte felismerte, hogy „nincsenek ellenségek”. (Nos, „Ellenségkép nélkül” címmel Törzsök Erika SZDSZ-es kisebbségi korifeus publikált tanulmányt 1997 elején, kerek tíz esztendeje a Magyar Hírlapban, mely megadta a jelet az erdélyi SZDSZ, Cs. Gyímesi Éva és Magyari Nándor László számára az önálló Bolyai Egyetem elleni támadásra. Ez persze csak kósza asszociáció. Az viszont közismert tény, hogy a románság módszeres asszimilációs politikája, a „finom eszközökkel folytatott etnikai tisztogatás” nem éppen baráti ihletettségû. Közismert az is, hogy Markó Béláék kíméletlen következetességgel számoltak le az autonómiához ragaszkodó belsõ ellenzékükkel, lett légyen szó olyan személyiségekrõl, mint Borbély Ernõ, Borbély Imre, Csapó József, Kolumbán Gábor, Kincses Elõd, vagy szervezetekrõl mint az Magyar Ifjúsági Tanács, az Udvarhelyért Polgári Egyesület. Persze, tudjuk, Dávid Ibolya csak szépeket akart mondani, akárcsak 1999-ben Temesváron, amikor egy vegyes házasságban élõ házaspár harmonikus kapcsolata volt beszédében a nemzetek közötti megbékélésnek a pozitív kicsengésû illusztrációja.) Felszólalt Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke is, aki árulásban nem marad el Markó Béla mögött, a nemrégiben képes volt azt nyilatkozni, hogy Duray Miklós a saját népszerûségének növelése érdekében állította, hogy az autonómia ismét téma lehet Szlovákiában. (Hogy Duray is fordítva ül a lovon, s hogy õ is ludas volt abban, hogy az MKP nem követelte a megfelelõ idõben, még a csatlakozás elõtt az autonómiát, az más kérdés.) A kongresszus összetételét, a Markó-féle nyomulás mértékét jól illusztrálta, hogy Toró T. Tibor Temes megyei képviselõnek a konszenzus-keresõ javaslata,

23 miszerint vegyék fel a napirendre az RMDSZ Európa Parlamenti választási listájának kérdését, mert az erdélyi magyarságnak szüksége van az egységre és ennek jegyében Tõkés Lászlót is fel kellene tenni a lista második helyére, nem kapott még 10%-nyi szavazatot sem, Frunda György pedig Markó Béla beintésére megvonta a küldötttõl a szót. A fõ célpont, az elsõ számú ellenség persze Tõkés László volt, aki szembe mert szállni a Szövetséggel, a neptunista Borbély Lászlótól Verestóy Attiláig, minden labanc rajta köszörülte a nyelvét. Markó Béla hosszan sorolta beszámolójában az állítólagos eredményeket. Terjedelmes beszédének kvintesszenciáját adja a következõ passzus, melyet beszédének vége felé fogalmazott meg: „Együtt maradtunk, egységesek voltunk, és a két ránk bízott feladat közül az egyiket, az integrációt már teljesítettük, a másikhoz, az autonómiához pedig ma jóval közelebb vagyunk, mint néhány évvel ezelõtt, és elõbb-utóbb azt is valóra fogjuk váltani.” – Nem kis retorikai teljesítmény pár sorba ennyi demagógiát, hamis beállítást és tételes valótlanságot sûríteni. Ami az egységet illeti, azt nem lehetett nehéz megõrizni, hiszen leszámítva azt a néhány, egy kézen megszámlálható idealistát, aki még mindig reméli, hogy az RMDSZ-en belül lesz még tere a nemzeti érdekképviseletnek, minden, az autonómia célkitûzését komolyan vevõ politikus távozott az RMDSZ-bõl. A megmaradtak zömének motivációját karrierizmus, hatalomvágy vagy egyszerûen megélhetési szempontok adják. Egység van: nem az ügyért élõk, hanem az ügybõl élõk egysége. Az integrációt RMDSZ-es sikernek elkönyvelni olyan, mint amikor a Kis Herceg történetében a Király hajnalban megparancsolja a Napnak, hogy keljen fel. Az integrációt a román politikai elit kívánta elsõsorban, s az RMDSZ-nek épp az lett volna a feladata, hogy ebbõl az integrációs igyekezetbõl elõnyt kovácsoljon, hogy szívós lobbimunkával elérje, hogy a területi autonómiát az ország integrációjának feltételévé tegyék az európai fórumok. Ezt a vissza nem térõ történelmi lehetõséget együtt szalasztotta el a magyarországi politikai elit egésze és az RMDSZ. Az RMDSZ azzal, hogy legfõbb hitelesítõje volt 1996 óta minden román kormányzatnak, a magyar politikai elit pedig azzal, hogy nem készítette fel sem a magyar, sem a nyugati közvéleményt arra, hogy Románia EUcsatlakozási törekvéseit csak akkor támogatja, ha a román politikai elit biztosítja az erdélyi magyarság többszintû autonómiáját. A 2005. szeptember 26-i gyászos parlamenti szavazás Románia EUcsatlakozásának támogatásáról csak betetõzése volt a többéves súlyos mulasztásnak. Ebbõl könnyedén levezethetõ a következõ markói tézis hamissága. Nemhogy közelebb lennénk az autonómiához, de soha ilyen messze nem voltunk tõle. Átalvetõ

24 Mert ugyan most már, miután Románia tagja a NATOnak és az EU-nak, ugyan mi fogja a magyarellenes etatista-centralista román politikai elitet rákényszeríteni arra, hogy leadjon az állami szuverenitásból a Székelyföld önkormányzatának megteremtése érdekében? Markó ma azt mondja a kongresszuson: „akkor destabilizálódik Románia, ha nem lesz területi autonómia.” Ezt legkésõbb 1999-ben kellett volna mondja, amikor az ominózus dicséret elhangzott a világ vezetõ nagyhatalma vezetõjének, Bill Clintonnak a szájából. Markóék akkor még a frakció belsõ anyagaiból is töröltették az autonómiát (!). Kelemen Atilla frakcióvezetõ akkoron a frakció tagjainak tekintélyes része által már szignált belsõ dokumentumot, mely rögzítette törvényhozási prioritásként az RMDSZ programjában máig szereplõ autonómiakövetelést, bezúzta, majd amikor megkérdezték tõle, hogy ez hogy merészelte megtenni, annyit válaszolt, hogy azért „mert ilyen nagy vagyok és ilyen erõs”. Lassan egyre igazabb az a szállóige, miszerint onnan lehet tudni, hogy választások közelednek, hogy az RMDSZ autonómiáról beszél. Ha Markó Béla õszintén támogatná a Székelyföld autonómiáját, akkor nem nyilatkozna lekicsinylõleg a Székely Nemzeti Tanács heroikus kezdeményezésérõl, az önerõbõl, állami támogatás nélkül megszervezett településenkénti népszavazásról. Nem kétséges az, amit Markó állít, tételesen, hogy népszavazás nélkül is tudjuk, hogy a székelység autonómiát akar. De ahhoz, hogy ezt meg is kapja, ahhoz, hogy a nemzetközi közvéleményt fel lehessen rázni, ahhoz bizony nem elég az, hogy Markó Béla és általában az ügyben érintett erdélyi magyarok

Átalvetõ

Erdélyi kitekintõ ezt tudják, ahhoz bizony sokkal szélesebb körû legitimáció igazolására van szükség. Ideális persze egy államilag elfogadott helyi népszavazás lett volna, ennek hiányában azonban a mozgóurnás népszavazás is jobb, mint a semmi. S mi sem igazolja fényesebben a népszavazás szükségességét, mint az, hogy a bukaresti külképviseletek élénken érdeklõdnek a népszavazás és annak eredménye iránt.

Az utolsó utáni még egy esély Az Európa Parlamenti választás az utolsó utáni még egy esély egy erdélyi magyar újrakezdésre. Nem feltétlenül abban az értelemben, melyben az RMDSZ két megmaradt nemzetelvû parlamentere, Toró T. Tibor és Sógor Csaba használja. Õk ketten nyílt levelet írtak Markó Bélához, mely e mottóval jelent meg az Erdély.ma internetes hírportálon. A levelet rövidsége és tömörsége miatt hadd idézzük teljes egészében: „Tisztelt Elnök Úr! A „nem vagyunk egyformák, de összetartozunk” közösség-összetartó elv iránti javíthatatlan meggyõzõdés, az elmúlt évek következetes hídverési kísérletei és nem utolsó sorban közösségünk – választóink – egy jelentõs részének elvárása arra késztet, hogy tegyünk még egy – utolsó utáni – összefogásra felszólító kísérletet. Annak az eddig csak feltételezett de most már bizonyossággá vált ténynek tudatában, hogy az Európai Parlament romániai választásán való indulás törvény által elõírt feltételét mind az RMDSZ, mind pedig Tõkés László püspök teljesítette, miután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke jelöltségét nevükkel és aláírásukkal több mint százezren támogatták, tisztelettel szólítjuk fel arra, hogy éljen a Szövetségen belül

EKOSZ – EMTE újraválasztásával ismételten megerõsített elnöki hatalmával annak érdekében, hogy a magyar érdekképviselet egységes jelöltlistával álljon választói elé. Meggyõzõdésünk, hogy ez kizárólag az RMDSZ jelenlegi csúcsvezetésén és elsõsorban az Ön személyes akaratán múlik. Az összefogás, amely egy közösen egyeztetett nemzetpolitikai programban és a Tõkés László által vezetett szövetségi jelöltlistában öltene konkrét formát, minden bizonnyal olyan régen várt katarzis-élményt jelentene az erdélyi magyarságnak, amely minden eddiginél jobb választási részvételt és ennek megfelelõ választási eredményt hozna. Nem kétséges, hogy ezen döntésében támogatná Önt az RMDSZ minden testülete, illetve minden olyan tagja, aki a magyar-magyar konfrontáció helyett inkább az összefogás erejében bízik, továbbá egy sokszínû de a fontos kérdésekben egységesen fellépni képes brüsszeli vagy bukaresti magyar politikai érdekképviseletben hisz. Szeretnénk hinni, hogy õk vannak többségben. Felelõs döntésében reménykedve, Tisztelettel, Sógor Csaba Toró T. Tibor Eddig a levél. Van benne ráció, de akkor is tagadhatatlan, hogy egyfajta nyíltan vállalt naivitás és idealizmus sugárzik belõle. Ki ne látná ma, hogy Markóék, akár saját érdekeik sérelmére is, de egyszer és mindenkorra le akarnak számolni az autonomistákkal? Talán még nagyobb hévvel, mint kellene. Van némi párhuzam a magyarellenes román politika és Markóék belmagyar politikája között. Ez leginkább az önmérséklet hiányában, a zsigeri politizálásban, a saját jól felfogott érdek figyelmen kívül hagyásában ragadható meg. A román félnek érdeke lett volna elfogadni a kisebbségi törvényt, hisz az semmiféle veszélyt nem jelentett a legnagyobb tabura, a román nemzetállamra nézve. Arról még lehet vitatkozni, hogy a területi autonómia jelent-e veszélyt a román etnokráciára. A magyarok között akadnak, akik szerint nem, és kétségkívül van egyfajta ráció abban a gondolatmenetben is, miszerint a területi autonómia stabilizál, s horribile dictu még azt is elõsegítheti, hogy a magyar ember hazájának érezze Romániát, netán valamiféle lojalitás is ébredjen benne a történelem vaskényszere által ráoktrojált ország iránt. Jómagam meg tudom érteni a román fenntartásokat, épp ezért vélem úgy, hogy, tárgyalásokkal soha nem fogjuk meggyõzni a román diplomáciát arról, hogy területi autonómiát adjon a Székelyföldnek. Az RMDSZ célja kezdettõl az kellett volna legyen, hogy békés eszközökkel érje el a román hatalom vonatkozásában azt a kényelmetlenségi, kellemetlenségi szintet, ami az eddigi tapasztalatok szerint általában fegyverrel sikerült elérni. Sajnos, miként arra Bayer Zsolt rámutatott Markó Bélához 2007. június

EKOSZ – EMTE

címezett nyílt levelében (l. alább – a szerk. ), a Markó-féle RMDSZ kísérletet sem tette erre. Bayer egy dologban téved: Markóék bizony ellenséget vezettek azok hátába, akik mindmáig ott küzdenek a szorosban, ebben a hosszúra nyúló, létünkért folyó háborúban. S itt értünk vissza a román politikához és az RMDSZ-hez. A román politikum az RMDSZ-t bebetonozó, és a kulturális autonómiát sem tartalmazó törvénytervezetet nyugodtan elfogadhatta volna. Mint ahogy Markóék is feltehették volna Tõkés Lászlót a listára, sõt, tulajdonképpen megtiszteltetésnek vehették volna, ha a püspök hajlandó az RMDSZ színeiben indulni. Markóék Tõkésnek azt az abszolút méltányos ajánlatát sem fogadták el, hogy Sógor Csabát befutó helyen jelöljék, helyette egy se hús-se hal, színtelen figurát, a verbalizálni is alig képes pártembert, Winkler Gyulát tették a második helyre. Hiába na, barátkozni tudni kell, ügyvezetõ elnökként meg csak van annyi hatalma az aki ott volt az események sûrûjében 1988-tól, szavalt az embernek, hogy azt tegye a lista második helyére, emlékezetes Dsida esten Temesváron ezen évben, letartóztatták 1989 december közepén, Tõkés László akiben legjobban megbízik. lakásán, dolgozott a Domokos-Markó vonal lapjánál, a A választás elhalasztása Romániai Magyar Szónál, amíg bírta cérnával, volt Újabb fordulat a játszmában, hogy, miként Gazda fõszerkesztõ az Erdélyi Naplónál majd a Krónika Árpád, a Krónika vezercikkírója fogalmazott 2007. vezetõ szerkesztõjeként végig követhette az utóbbi két március 12-i eszmefuttatásában „A román politikai évtized erdélyi magyar politikáját, igazán tudhatja, osztály meghatározói körbezsarolták egymást. hogy bizony nagy eredmény lenne az, ha nem Valamennyi fél fogást talált a másikon. Így kerülnének be erdélyi álmagyarok az Európa értelmezhetõ az a kép, mely az európai parlamenti Parlamentbe. Mint ahogy az sem kétséges, hogy ha sikerül az választások kilátásba helyezett elhalasztásával tárul elénk. Elsõként talán a Szociáldemokrata Párt került Európa Parlamentben az RMDSZ-es álképviselet helyzetbe, amikor az államfõ felfüggesztését helyett valódi magyar képviseletet biztosítani Tõkés kezdeményezte. Válaszlépésként Traian Bãsescu az László megválasztásával, akkor ennek a gyõzelemnek egyéni választókerületek bevezetésérõl szóló kisugárzása lehet fokozatosan az alsóbb döntéshozatali népszavazás kiírását és ezzel az egész politikai osztály szintekre is. A százezer aláírás, mint megtudhattuk lecserélését helyezte kilátásba. Cãlin Popescu- március elején, összegyûlt. Ha ennek ellenére a román Tãriceanu most ismerte fel, õ csak az európai hatalommal karöltve az RMDSZ elgáncsolja Tõkés parlamenti választások idõpontjával zsarolhatja Lászlót, miként tette azt a Magyar Polgári ellenfeleit, így hát õ ezzel szállt be a kíméletlen Szövetséggel, akkor egyetlen lehetõségünk összefogni játszmába.“ A cikk megírása után kevesebb, mint 24 minden autonomista erõt és bejegyeztetni egy erdélyi órával már meg is született a sürgõsségi magyar pártot. „Az RMDSZ-nek nincs szándékában óvást emelni kormányrendelet az Európa Parlamenti választások elhalasztásáról. Hogy mikorra, azt újabb pártközi a Tõkés László europarlamenti jelöltségét támogató aláírások jegyzékével kapcsolatosan“ – nyilatkozta e egyeztetés után döntik majd el. Gazda egyébként alighanem a tárgyszerûségrõl tárgykörben Markó (lásd kolozsvári Szabadság, 2007. képzelt elvárásoknak megfelelni igyekezve odapörköl március 10.), reagálva a Királyhágó-melléki az RMDSZ ellenzékének is: „A jelek arra utalnak, itt református püspök kampányfõnökének, Szilágyi már egymás politikai megsemmisítésére törnek a felek. Zsoltnak korábbi kijelentésére, miszerint a A megegyezésnek, egymás elfogadásának a Szövetségben máris ki van adva az utasítás, hogy leghalványabb jeleit sem látni. Nincsen ez másként az bizonyos számú aláírást semlegesnek kell erdélyi magyar közösségben sem. A jelek szerint az nyilváníttatni. Ez persze akár igaz is lehet, Kincses RMDSZ a 2004-ben már bevált gáncsolásra készül, a Elõd ellen sem az RMDSZ emelt óvást 2000-ben azon Tõkés László mögé felsorakozott politikai erõk a címen, hogy kettõs állampolgár, hanem az RMDSZnémelyikét pedig a visszaütés vágya motiválja. Azt is hez közel álló két magánszemély. Markó volt oly cinikus, hogy az RMDSZ-en kívüli eredménynek tekintené, ha sikerülne kiütni a szövetséget az Európai Parlamentbõl.“ Gazda Árpád, aláírásgyûjtéseket egyfajta vígeposznak nevezze. Az 2007. június

25

Erdélyi kitekintõ

tény, hogy már évek óta állandóan „folynak hasonló törekvések“ – miként Markó fogalmazott, nem túl stílusosan. Markó elmondta: nem érti, hogyan lehetséges az, hogy egy erdélyi magyar szervezet nem képes összegyûjteni alkalomadtán 25.000–30.000 aláírást. Nem jobb ez a kihallgatótiszt humoránál, aki azon élcelõdik, hogy a béklyóba vert szerencsétlen emberek nem tudnak táncolni.

Új párt A továbblépéshez új párt kell, ez egyértelmû. Nagy kérdés az, hogy a Magyar Polgári Szövetség legyen-e ez, vagy egy más nevû, más összetételû kezdeményezés. Az MPSZ mellett szól az, hogy van egy létezõ szervezet, melyre építeni lehet. Ellene, hogy sikerült a médiában diszkreditálni a 2004-es választások elõtt a hamisítási cirkusszal és azzal, hogy képviselõi a Népi Akció színeiben indultak. Új logo, új név, néhány új arc a vezetõségben alighanem nagyobb tömeget tudna mozgatni. Ez egy fontos, eldöntésre váló kérdés, de részletkérdés. A lényeg az, hogy ha nem lépnek legalább a tiszta akaratú, megvásárolhatatlan emberek egységesen, ha nem sikerül összefogni, ha nem sikerül félretenni a frusztrációkból, egyéni önzésekbõl és esetleg jogos sérelmekbõl összeszövõdõ egymás iránti bizalmatlanságot és gyanakvást, bizony mondom, elvész az életképes politikai alternatíva és vele utolsó reményünk. Szomorú de való: a rendszerváltás után közel két évtizeddel abban kell bíznunk, hogy eljutunk oda, ahol 1992. október 25-én voltunk: politikai zsarolással, a konc elvesztésének fenyegetésével ismét rákényszeríthetjük a labancokat az önrendelkezés és az autonómia céljának felvállalására. De ez még mindig jobb perspektíva, mint a bukaresti érdekek további elvtelen kiszolgálása. (Kapu, március) Borbély Zsolt Attila Átalvetõ

26

Erdélyi kitekintõ

EKOSZ – EMTE

Jelet hagyni Ismét egy nyílt levél Markó Bélának Bayer Zsoltnak a Magyar Nemzet oldalain megjelent alábbi jegyzete nagy érdeklõdést keltett szerte a magyarság körében. Azon olvasóinknak, akik nem juthattak hozzá, most tesszük ezt lehetõvé. Azért olyan nagyon sok már nincsen hátra, Béla… A Jóisten adjon neked hosszú életet, nagyon hosszút, hogy még ép elmével lásd, mire mentél. De azért, lássuk be, ha megéred az emberi kor legfelsõ határát is, politikai értelemben már nincsen sok hátra, Béla. S olyankor, amikor már nincsen sok hátra, célszerû számvetést készíteni. Te nem fogsz számvetést készíteni. Azért nem, mert a látszat ellenére van lelkiismereted, még ha tetszhalott is. És a tetszhalott, lefagyasztott lelkiismereted nem bírna ki egy számvetést. Hanem megölne téged. Te pedig tudod ezt, Béla, ezért nem fogsz már ebben az életben szembenézni önmagaddal. Pedig figyelmeztetlek, nincsen már hátra sok. Talán annyit jó lenne tudnod legalább, hagysz-e hátra valamit. Tudod, Béla: az „örökké akarok élni” – csak elérhetetlen vágy. A „nem akarok meghalni” viszont a jelet hagyás kényszere. Valamiért azt hiszem makacsul és kitartóan, hogy te is akartál jelet hagyni. Sõt arra gondolok, hogy volt idõ, amikor õszinte hit és erõ volt a te akarásod mögött is. Hitted, hogy népednek igaz fia, szószólója, segedelme leszel, s hitted azt is, nincsen már többé árulás. Ez lehet a legnagyobb csoda. Egy kor után, amely korban semmi más nincsen, csak árulás vagy halál – egy ilyen kor után hinni, hogy vége. Éppen az árulásnak van vége. Tudod – nyilván tudod, tudnod kell, hiszen sokkal rémesebb, embertelenebb és vadabb világban éltél, mint mondjuk mi ideát –, vannak olyanok, akik számára ez a hit maga a halál. Vannak olyanok, akik az árulás fennmaradásában érdekeltek, máskülönben egész egyszerûen nem létezhetnek tovább. Nem pusztán azért, mert ha minden kiderülne, fejüket vennék. Nem ezért, Béla. Hanem azért, mert õk saját árulásukkal önazonosak – s már semmi mással. Te tudod ezt. Ilyen például a te Verestóy barátod. Talán egykori értelmiségiként még azt is belátod, halványan dereng benned, hogy aki minden rendszerben felül van, az egészen bizonyosan gazember. Ezt a megkerülhetetlen és átugorhatatlan igazságot színesíti, árnyalja mindaz, amit romániai magyarként meg kellett cselekedni a „felül levésért”. Tudom én, és tudod te is: magyarázat mindig van. Ha nem lenne soha semmi magyarázat, az emberiség csupa hõsbõl és megvesztegethetetlenbõl állna. A szomorú tapasztalat ezzel szemben az, hogy az emberiség majd’ egyharmada áruló, gazember. Egyharmada tudatlan vagy csak Átalvetõ

„szimplán becsületes”. A maradék egyharmad pedig hajlandó kis hõs lenni, ha muszáj. Ti sajnos az elsõ egyharmadod erõsítitek, ezért vagytok mindig tele magyarázatokkal. Mondom, mindig van magyarázat. Ephialtes is meg tudta magyarázni. Õ volt az a görög, aki Leonidász hátába vezette a perzsa sereget ott, a Thermopülai szorosban. Ephialtes nélkül a perzsák soha nem tudtak volna gyõzni, hiába voltak felfoghatatlan túlerõben. És Ephialtes minden bizonnyal megmagyarázott mindent azon az utolsó éjszakán. (Különös játék ez, Béla: van, aki egyetlen pillanat alatt lesz emberbõl árulóvá, s van, akinél ez egy hosszú folyamat. Az utóbbi a rosszabb. Mert olyankor az áruló tényleg elhiszi, hogy õ cselekszik helyesen. Olyankor nem megmagyaráz, hanem hisz. És olyankor már a kivégzés sem segít. Olyankor inkább kitüntetést osztogatnak, ha érted még az ilyesféle dolgokat, Bélám…) Szóval Ephialtes megmagyarázta. Biztosan az elkerülhetetlen végzettel magyarázta meg. Hogy nincsen értelme az ellenállásnak, hiszen a perzsák mint a tenger, s akkor pusztulás helyett inkább éljük túl. S ha volt neki, hát akkor a család is felrémlett õbenne, szegény Ephialtesben; az asszony, a gyermekek, a jövõ. Átkozott hóhér ez a jövõ, Béla. Az õ nevében vagyunk kaphatók a legtöbb aljasságra, s az önigazolást keresõ gazemberek, árulók, aljasok is legtöbbször a jövõt emlegetik. Mintha lehetne jövõt rakni árulásból és aljasságból… Beteges alkalmazkodni akarásból; jaj, pedig dehogyis lehet! Vagy, most mondd meg õszintén, lenne még magyarság ezen a világon, ha Hunyadi, Dugovics Titusz, Dózsa, Tomori, Dobó, Zrínyi, Szondi, Rákóczi, Petõfi, Kossuth, Bem, Nagy Imre, Tóth Ilona, Mansfeld Péter és bizony Tõkés is megmagyarázta volna? Akkor már nem lenne, Bélám. Akkor Verestóy és Markó lenne minden odaát, és Gyurcsány meg Kóka lenne minden ideát. Rémes lenne. Az lenne benne a legrémesebb, hogy már senkinek nem tûnne fel, hogy minden rémes… Érted-e Bélám? Ephialtes megmagyarázta. Aztán megnyúzták és kitömték a bõrét arannyal. A görögök? Nem. A perzsák. Akiknek elárulta saját véreit, õk cselekedték meg vele ezt a csúfságot. Ugyanis az árulóknak nagyjából ez a sorsuk. Azok is megvetik õket, akik használják az aljasságukat. És az eleven megnyúzatásnál csak egy szörnyûbb sors van, Béla: megérni az emberi kor legvégsõ határát az elárult

közösségben. És állandóan válaszolni a fel sem tett kérdésekre. És önigazolást keresni. És félni. És félelembõl engesztelhetetlennek, keménynek, meg nem alkuvónak látszani. És tudni, hogy már nem igaz semmi sem. És ismerni az összes fel nem tett kérdést. Azért olyan nagyon sok nincsen már hátra. S valamikor benned is munkált a jelet hagyás kényszere. Jó lenne hát tudni, mit hagysz, mit hagytok hátra. A girbegurba székely falvakban. A sok hideg sárban. A halni készülõ öreg székelyekben, az elvándorló fiatalok szeme villanásában. Mit hagytok hátra a kilátástalanságban és a soha el nem múló reménykedésben; hagytok-e hátra valamit odafönt, a Gyimes völgyében, ahol még ma is áll egy határ; hát Csíkban, a katolikus magyar falvakban, ahol Babba Mária vigyázza népét; és a Homoród mentén, az unitáriusok között… Hát a Nyikó mentében? A Nyárád mentében? Az Erdõvidéken? Kisbaconban, mondjuk, Elek apó fenyõi alatt? Tudod, mit hagyott testamentumában Elek apó a fiaira? Ezt hagyta, Bélám: „Inkább légy vad magyar, mint szelíd hazafi!” Aztán vajon hányféle igazság létezhet ugyanazon nap alatt? – ezt kellene megtudni egyszer végre. Mert ez a beteg kor, amelynek mindannyian részesei vagyunk, azt állítja, hogy ezerféle az igazság; csak az a baj, így egyáltalán nincsen igazság, Bélám. Ezért olyan kínzó a kérdés, hogy mit hagysz, mit hagytok ti hátra. Semmit, Béla. Úgy mentek el nemsokára, hogy nem marad utánatok semmi sem. Még igazi gyûlöletet sem tudtok a saját közösségetekre testálni, amelyet érezhetne irántatok. Majd elmentek, Béla, és huszonnégy óra múlva nem fogtok eszébe jutni senkinek. 2007. június

EKOSZ – EMTE Létezhet ennél nagyobb feleslegesség, mondd meg, de igazán… Tudod-e, miért lett ez így, Béla? Nem, nem azért… Nehogy azt gondold, hogy most ideje lesz a pitiáner kis aljasságaitokat elõsorolni. Ahogy odaültél Verestóy szenátor mellé, és elfogadtad, hogy nincsen más út; hogy nem megy másképpen; ahogy önazonos lettél az eredendõ bûnnel; ahogy esztendõk óta harcolsz saját közösséged megmaradt jobbjai ellen. Ahogy igazi fanariótaként a többségi nemzettel összejátszva megakadályozod, hogy ellenfeleid egyáltalán megmérethessék magukat a közösségeteken belül. Ahogy kiharcoltátok azt a választójogi törvényt, aminek nem Európában, de már a harmadik világ kicsit is felvilágosult helyein sem lenne helye. Ahogy rendõrt küldtök politikai ellenfeleitek nyakára. Ahogy lopjátok az anyaországi pénzeket. Ahogy mostanában listátok aláírásához költitek az oktatási-nevelési támogatások kifizetését – ez annyira undorító, Béla, hogy nincsenek is rá szavak; Bélám, tudod-e, mi történt Csíkmadarason? Ott bizony a ti alpolgármesteretek, bizonyos Bíró László (maradjon csak fenn a velejéig rohadt neve, Ephialtesé is fennmaradt, Hegedûs hadnagyé is fennmaradt) azzal fenyegette meg a Tõkés Lászlónak aláírásokat gyûjtõ egyetemistákat, hogy rendõrrel viteti el õket, ha nem hagyják el a falut. Azt mondta Bíró: „Azt hiszitek, nem tudlak elvitetni benneteket a rendõrökkel?” És tudod, Bélám, ennek a kis aljas senkiházinak igazsága vagyon: el tudja vitetni, minden bizonnyal, a román rendõrrel, a neki nem tetszõ magyarokat. Ez a ti országlásotok legfõbb eredménye. Ennyi szublimálódik belõletek, Béla: ahogy tûzzel-vassal nekimentek Tõkés Lászlónak; mert õ már 1989-ben is ott volt, ahol, s ti is ott, ahol; és a tökmagjankóknak nincsen nagyobb ellenségük, mint a viszonyítási alap, az igazodási pont. De mindez nem számít már, Béla. Nem ezért írom ezt a levelet neked. Hanem azért, hogy elmondjam, mi volt az eredendõ bûn. Hogy miért nincs nektek bocsánat, s miért múltok majd el nyomtalanul. Azért, Béla, mert akkor, a sötétség oszladozásának pillanatában ott állt egy maroknyi nép (maroknyi székely, porlik mint a…) a Thermopülai szorosban. Tengernyi ellen állt szemközt velük, de a Thermopülai szorosban állani kegyelmi pillanat. Akik ott álltak a Thermopülai szorosban, azok legyõzhetetlenek. Azokat el kell árulni, hogy legyõzessenek. Azoknak a hátába kell vezetni az ellenséget. Másképpen szemközt nevetik a túlerõt – másképpen csak állnak ott, felismerve és bízva saját roppant erejükben. És akkor te, akkor ti, Béla, azt mondtátok annak a maroknyi népnek, hogy menjen haza. Még csak nem is vezettetek ellenséget a hátába, még ahhoz is gyávák, ahhoz is aljasok voltatok. Nem. Hanem elhitettétek a mindenre készekkel, mindenre képesekkel, hogy nincs szükség ellenállásra, csatára, önfeláldozásra, kitartásra, állhatatosságra, meg nem alkuvásra – nincsen szükség 2007. június

27

Erdélyi kitekintõ semmire, csak kussolásra, kompromisszumokra, „ügyes kis alkukra”, fanarióta trükkökre. Elhitettétek a néppel, hogy rátok van szükség. S azóta úgy tesztek, mintha ti lennétek az igazodási pont morális ügyekben is. Végül is tényleg azok vagytok, Béla. Csak fordítva éppen, mint ahogy hiszitek. És nincsen már sok hátra, ha semmi mást, ezt az egyet hidd el nekem. Megvetlek, Béla. Üdvözlettel… Bayer Zsolt Hozzászólás: Ha már a kegyetlenségnél tartunk, akkor legyen akár ez a szó is, mint egy lehetséges összefoglalás: A KEGYETLENSÉG. Egy szóval persze nem lehet meghatározni azt a hihetetlenül aljas disznóságot, amit „Markóék” véghezvittek az erdélyi magyarsággal! A kegyetlenség azonban mindenképpen ott van az odaillõ jelzõk között, pl. a pimasz hazugság, a cinizmus, a személyes haszonszerzés és a nemzetárulás mellett. Bayer levele nem tartalmaz egy-két konkrétumnál többet, valószínûleg azért nem, mert egyrészt a tényeket ismerik azok, akiknek ez a levél szól, másrészt pedig azért nem, mert amint a levélben is benne van: mindig van magyarázat! (Mindig is volt, és mindig is lesz – addig, amíg az ilyen Markó-féléket és lefizetett támogatóikat egyáltalán beszélni hagyják/hagyjuk). Bayer levele már nem azzal foglalkozik, hogy a tényeket boncolgassa, vagy, hogy magyarázatokat kérjen/adjon erre meg amarra, mert a magyarázatokkal és a mûbalhékkal már tele van a padlás. Ez a levél nem magyaráz, ez a levél minõsít. Bizony. Nem is akárhogyan, hanem reálisan. Mert azt is szabad ám! És ha nem csak egyes embereknek, hanem a magyar emberek százezreinek lett volna bátorságuk sokkal korábban kimondani és cselekedni azt, amit éreztek, amiben reménykedtek és amiben meg voltak gyõzõdve, akkor biztosan nem tartanánk itt ezzel a – jelenleg – magyarok felett „uralkodó” történelmi szemétdombbal Nagy-Magyarország egyik utódállamában sem. Nagy Gábor.

Markó Béla

A NAGY KÖZÖS SAKK A gordiuszi csomót nyilván ketté kellett vágni, s elõbb-utóbb a sakktáblát is ketté kell vágni, hogy a fényes fekete ruhások békét hagyjanak a fényes fehérruhásoknak, s hogy a fényes fehér ruhások ne akarják mindenképpen maguk alá gyûrni a fényes fekete ruhásokat, tûzzel, vassal, fûrésszel és lángvágóval kell õket szétválasztani, az ilyen futókat az olyan futóktól, az ilyen lovakat az olyan lovaktól, az ilyen parasztokat az olyan parasztoktól, be kell vezetni az áramot a sakktábla két fele közé, vizesárkot kell ásni vagy magas falat emelni, hogy a fehér ruhások és a fekete ruhások tehetetlenül vicsorogjanak egymásra, de ez az igazság, hogy egy fél sakktábla is alkalmas egy jó kis játszmára, mondjuk, az egyik bástya a másik bástya ellen, az egyik futó a másik futó ellen, hát ezt is irgalmatlanul ketté kell szelni, persze, az a helyzet, hogy egy negyedtábla is, sõt, egy nyolcadtábla vagy egy tizenhatod tábla is veszélyes lehet, tûzzel, vassal, vizesárokkal, fallal, atombombával kell darabokra verni ezt az átkozott sakktáblát, hogy végre ki-ki a maga kockáján: parasztkocka, királykocka, vezérkocka, lókocka, Istenkocka, hullakocka stb. 1991. dec. 7.

Átalvetõ

28

Erdélyi kitekintõ

PIROSTÓI MARKÓZIS = EUTHA-NÓMIA Ez a képlet. Akiben van némi hajlandóság a száraz és rideg valósággal számolni, hamar levezetheti magának tizenöt markóbélás év ígéretes üreshalmazainak, eleinte csak valószínûsített, de most már keményen számszerûsíthetõ egyenletét. Ha jól megnézzük ama két, egymás mellé fordítva helyezett piramist – mely közül az egyik a társadalmi tagoltság hierarchikus egymásráépültségében, s mellette a hegyén egyensúlyozó másik pedig az egy fõre esõ vagyon és jövedelmek eloszlásának kialakult állapotában ábrázolja az erdélyi magyarokat – látni lehet, hogy az a pár ember, akik egymást minden körülmények között benn tart(at)ják (demokratikus álcákkal erõlködve és fifikákkal bûvészkedve) az RMDSz vezérkarában, mint az erdélyi magyarok felett örökkön uralkodni hivatott klikk, nos ezek a fõurak az elért eredményekkel valóban elégedettek lehetnek: nekik minden összejött, amit csak elképzeltek! (Sõt, néhányuknak még reményen felül is sikeredett, ahhoz képest, hogy… ki honnan „szállt síkra“…) Nem ilyen az általuk terelgetett nemzetrész, a mind kisebb kisebbséggé sorvasztottak állapota! Egységben kétség. Másfél évtizede az „új hétvezérek“ magyarul, szép kerek mondatokban sózzák ránk magukat és áldásos tevékenységüket, amint állítják: mindannyiunk örömére és hasznára. Mégis a keret, az RMDSZ, amelynek teknõjében tizenhét éve gyúrják, passzírozzák, elegyítik és szaggatják az új Erdélyhez az új (lojális)magyarokat, egyre jobban kiüresedik – akárcsak mûveleti területük: a valaha magyarlakta városok és falvak – annyira nem elég már a rókanóta… A régi és mai maradék magyarok, de fõleg a székelyek egyre süketebbek és kevésbé hajbókolóak a jól megkonstruált politikai reklámra. Hiába a jól betanult profimunka… A „széles néptömegek“, ahelyett, hogy hivatkozási alapokat, s legteljesebb legitimációkat szolgáltatnának az õket áltatóknak, mára már „el vannak keskenyedve“, teljesen odavannak a kiábrándultságtól. Tizenöt évnyi „egység“ markós diskurzusa arra volt jó, hogy hasonló öt mandátum múlva mi alanyok jól megnézhetjük magunkat ki maradt még állva, s azt is: hányan élték túl egyáltalán magyarként Romániában… S ez nem annyira a maszlagként lebegtetett, hájastésztaszerû, („többrétegû“) , de az egypárt által el sem kezdett Székelyföldi Autonómia

Átalvetõ

EKOSZ – EMTE

küzdelmes kiharcolása miatt, hanem éppen annak EU-thanáziaként megjelenõ végzetes hiánya miatt! Elég késõn, de valahogy kezdenek rájönni a pártszócsövek vezércikkírói is, hogy most már „a lét a tét“. Igazuk van, mint mindig és ez nagyon jól hangzik… Csak azt nem tudni, hogy eddig miért falaztak azon fazonoknak, akiknek „a lényeg, a lényeg“, még most is „a lé a tét“?! Négy éve olyan levitézlett, közismerten vörös posztóról szalajtott, meghívott díszvendég miniszterelnökökkel pótolták hitelképességüket, politikusi nagyságukat a fõvezérek, mint Nastase vagy Medgyessy, s annyira elfojtottan röhögtek együtt Tõkés László püspök és hõs, tiszteletbeli elnök kipenderítésén, mintha keservesen zokogtak volna… Annak az erkölcsi helytállásnak és minden nemzeti sorskérdésnek, amit Õ határozottan képviselt, s a benne erõsen bízóknak a léte az RMDSZ-t tizenöt éve kisajátítóknak nem volt tét?! Ezért kétséges náluk most is, hogy miféle posztokon, funkciókban való lét vagy nemlét nyomasztó dilemmája alatt próbálnak meghatni... Több helyszínen is túladtak már rajtunk egy kis figyelmességért, diszpintykedésért, a nagybani csipegetés lehetõségéért a kiválasztottak. A fenti díszes társaság még most sem fogta fel, hogy annak idején valójában mire is koccintottak! Formaság Aradon. „Egyelõre olyan nagy változást nem tudok ígérni, de nem is ez volt a célunk… A célunk az, hogy egy Európai Uniós szövetséget vigyünk tovább…“ Világos, nem?! Ezt mondja az Aradon, a nyolcadik Kongresszuson, immáron ötödször (és már másodszorra kihívó nélkül), 91%-kal demokratikusan meg- és újraválasztott Lenin-arcú, de késeiVörösmarty-szellemû politikus-költõ, „V. Béla“, a régi-új szövetségi elnök. Tehát minden marad a régiben, csak még reménytelenebb a helyzetünk… Továbbra sem lesz, aki erélyesen fellépjen a Bolyai Egyetemért, továbbra sem fog tudni Európa életbevágó bajainkról, ezután sem az autonómisták mellett, hanem ellenük harcol az elnök úr, és paródiának, fölösleges színjátéknak titulál minden ilyen irányú népi kezdeményezést, statútumot, törvénytervezetet, tömegdemonstrációt. Szavazni, csak pontosan szépen: együtt és rájuk, mert ha nem: velük és a román hatóságokkal gyûlik meg a bajunk. Õk majd elintézik, hogy megfeleljenek, és jók legyenek a választási törvények a hatalmon regnáláshoz, s az ellenzék kiszorításához! „Elégedetlenek persze mindig lesznek, velük továbbra is konzultálni kell, oda kell figyelni rájuk“ – mondta. Nagy kitüntetés, hogy a titkosszolgálatok mellett az elnök úr is figyelmet szentel az eltévelyedett és az õ bukaresti esélyeit tékozló oktalanokra… Apropó, ha már itt tartunk: amíg Verestóy és Frunda urak nagyon magasról és nagyon erõsen, de láthatatlan kézi vezérléssel intézik a szövetség és a székelység ügyeit, addig Bukarest nyugodt és biztos abban, hogy rendben, nagyjából nekik megfelelõ irányba mennek a dolgok a magyarokat illetõen. E szaktekintélyek mintegy garanciaként épültek be végérvényesen a Szövetség legfelsõbb páholyába… És amíg õk ott lesznek, én szavatoltan nem szavazok az RMDSZ-re! Pedig milyen szép is volna egy svájci mintájú Erdély, amit Markó Béla most beígért nekünk, hozzátéve, hogy a Kongresszus küldötteinek bízniuk kell benne, mert „nem áltathatjuk egymást“! Kíváncsian várom a közvetítést arról, amint az alminiszter úr ezt a svájci Erdélyt a román törvényhozásban asztalt csapkodva kifejti, mi több tûzön-vízen keresztülviszi… Mert többek között még azt is mondta, hogy: „nem ígérhetek örök csatlósi hûséget“. Most már csak az a kérdés, hogy kinek?! A mindig kedves baloldalnak, vagy a kellemetlen, de megkerülhetetlen román radikálisan nacionalista nemzetállamnak?… Churchill ugyan nem ígért mást „csak vért, verítéket és könnyeket“, mégis sikerült vele annyira menni, hogy országa és népe szabad maradt, megnyerték a háborút és újjáépítették, amit a nácik leromboltak. Churchill úrban tényleg bíztak az emberek. Mi ezek után kiben-miben bízhatunk?! Abban, hogy „Béla örök“? 2007. március 3. ISZLAI LAJOS CSABA ([email protected]) Marosvásárhely 2007. június

EKOSZ – EMTE

29

Erdélyi kitekintõ

Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-Platform Alulírottak aláírásunkkal vállaljuk az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform támogató tagságát: Ssz. Vezetéknév és keresztnév

Lakcím

Személyigazolvány

Aláírás

******

AZ ERDÉLYI MAGYAR KEZDEMÉNYEZÉS RMDSZ-PLATFORM NYILATKOZATA A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG VIII. KONGRESSZUSÁN Arad, 2007. március 3. 1. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja nevében Szövetségünk Európai Parlamenti képviselõjelölésének kérdését szeretnénk elsõként érinteni. A romániai magyar nemzeti közösség cselekvési egységének megteremtése érdekében ezúton csatlakozunk az Erdélyi Református Egyházkerület vezetõségének február 15-én közzé tett álláspontjához az EMK tiszteletbeli elnöke, TÕKÉS László püspök úr jelölését illetõen. Javasoljuk, hogy tiszteletbeli elnökünk, Tõkés László, aki a nemzetközi élet színterén a legismertebb és legbecsültebb erdélyi magyar személyiség, az RMDSZ most elfogadásra kerülõ listáján a második helyen szerepeljen, mégpedig független jelöltként. 2. Továbbá az RMDSZ program- és alapszabály-módosításairól lenne elvi jellegû megjegyzésünk. Évek óta, ezen a fórumon is többször rámutattunk közéletünk, politikai életünk erkölcsi válságára, amely nemzeti közösségünk cselekvési egységét egyre gyöngíti, sõt rombolja. Az RMDSZ szervezeti vonatkozásában ez a jelenség – diplomatikusan fogalmazva – mint „egynemûsítés” jelentkezett; amelyrõl egyébként Markó Béla elnök úr is többször rosszallóan nyilatkozott, a különbözõ eszmeiségû RMDSZ-platformok szerepének, mozgásterének kívánatos növelését javasolva. Viszont az RMDSZ-élet gyakorlatában a szatmárnémeti kongresszus szerencsétlen alapszabály-módosítása következtében – az elnök úr véleményével homlokegyenest ellenkezõ változás – „a pártosodás” mutatkozik. 3. Javasoljuk tehát a platformok korábbi szerepének, cselekvési lehetõségeinek visszaállítását. Hiszen ma nincs teljes jogú képviselete az egyes platformoknak sem az SZKT-ban, még kevésbé az RMDSZ egyéb döntéshozó testületeiben, illetve szakbizottságaiban. Sõt, lehetõséget kellene biztosítani a platformokon kívüli olyan csoportosulások szerepvállalása és megméretkezése számára is, melyek a jelenlegi RMDSZ-csúcsvezetéstõl különbözõ nézeteket vallanak vagy megoldásokat javasolnak. Példaként említhetnénk a – már 1995-ben Szövetségünk programjába beiktatott, sõt az RMDSZ legutóbbi választási programjában is szerepeltetett – területi autonómia-követelés érdekében indított támogató aláírásgyûjtés ügyét, a Székely Nemzeti Tanács akcióját. Ehhez azonban az önkormányzatokba és a törvényhozásba történõ képviselõjelölések demokratizálására van sürgõsen szükség. Konkrétan: a platformok is indíthassanak jelölteket a választásokon. 2007. június

Az elvtársak-korabeli „listás választás” kizárólagosságát haladéktalanul meg kellene szüntetnünk. 4. A Tõkés László félreállítását elhatározó, sõt az Erdélyi Református Egyházkerület február 15-én közzétett állásfoglalását is semmibe vevõ Markóféle RMDSZ vezetés a Szövetségi Képviselõk Tanácsát uralva, a február 17-i ülésén meglepetésszerû döntéssel kötelezte az „autonomista” RMDSZ erõket – közöttük a romániai magyarság elsõ és egyetlen keresztény-nemzeti csoportosulását, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platformot –, hogy két hét alatt, a Szövetség aradi kongresszusáig 700–700 taggal igazolják létüket. Efféle kritérium a másfél évtizeddel ezelõtt megalakulása óta nem merült föl egyetlen RMDSZ-platform iránt sem. A fenti nyilatkozat az SZKT-ultimátum elõtt született. Az EMK 1992. március 14-i alapításától máig nemcsak indítványozója és élharcosa az erdélyi háromszintû magyar autonómia megteremtésének, hanem a Kárpát-medencében elsõként indítványozta a kettõs állampolgárság biztosítását is a jelenlegi magyar országhatárokon kívül élõ magyar nemzeti közösségek számára. Az EMK harcolta ki a „kisebbség” helyett a „magyar nemzeti közösség” önmegnevezésünk bevezetését valamennyi RMDSZ-dokumentumba. Az EMK-platform eredményes harcot folytatott – nemzetközi színtéren is – az 1989 decemberében Székelyföldön meglincselt rendõrök ürügyén igazságtalanul bebörtönzött udvarhelyi meg háromszéki testvéreink amnesztiában részesítése érdekében. Az EMK Elnöksége 535 600 – EMK Székelyudvarhely, Tamási Áron út 15. tel: 0266-211 697

Kompozíció

Átalvetõ

30

Lélekbõl

Veszteségeink 2006-ban (Anyagtorlódás miatt márciusi lapszámunkból ide csúszott át az alábbi szomorú visszatekintés az elmúlt évre.) Trianontól napjainkig mindent elveszítettünk. (A helyre szavazzanak, s még õk csodálkoznak a legjob2/3-os területvesztés és kifosztás ellenére, a Bethlen- ban, ha emberi esetlenségükre és gyarlóságukra rá kormány idejében a csonka ország talpra állt, s még merünk kérdezni. A legnagyobb baj, hogy a homo képes volt egy virágzó gazdaságot, szellemi és kul- cadaricus ivadékai októberben megvillogtatták méregfogukat. Hagyjuk a tautológiát, hogy nincs vipera, mert turális életet teremteni!) Ami még megmaradt féltett hitünkbõl és sokáig nincs rendszerbe állítva! Ó, Magyarok Istene! Ó Péter apostol, te aki eltermelengetett reményeinkbõl, azt 2006. október 23-án jesztetted Jézus szeretetvallását! Ó, Baál, kinek neve erõszakkal vették el, döngölték az aszfaltba… A súlyos lelki válságból nincs kiút. Ennél nagyobb betû szerint „úr”-t jelent! Ez volt a címe minden veszteséget még ellenségeinknek sem kívánhatunk. kánaáni város urának! Ó te Gilgames, legendás sumér Nincsenek is ellenségeink, mert már az Európai Uniós király, aki Kr. e. 3000-ben jól irányítottad Uruk virágzó Románia is röhög rajtunk. Van egy maréknyi katonánk. városát! Ne hagyjatok el minket, amikor évente egy Boszniában jó békefenntartók, Irakba már csak 17 városnyi lélekszámmal leszünk kevesebben! 2007-ben is segítsetek nekünk, földi halandóknak, katonánk jutott. A románokból oda is jut több ezer! Hej, Rákóczi, Bercsényi, de ki érti?! A legtöbb szép szegény magyaroknak! Tudjuk, eddig is kegyelmedbõl hazánkban az õrzõ-védõ fegyveres és kutyás testület. tengõdtünk, idétlenkedtünk a ránk bízott talenNem a szegény magyarokat védik. A rendõrséget rab- tumokkal. Ó, drága, jóságos Istenünk! Te azokkal az szállítóval, tömegoszlatásra (támadásra) használt érzékeny magyarokkal társalogsz, akiket magadhoz eszközökkel szerelik fel, elvárhatjuk-e, hogy március 15-én ne ránk támadjanak, amikor a forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján már megtették? A világ szeme láttára! Az igazságérzetükben megsértett magyarok lettek a kárvallottak. (Több mint kétszáz tüntetõ személy súlyos, több mint ezerötszázan könnyebb sérülést szenvedtek, de a legnagyobb baj a lelki sérülés: Jean Cocteau, G. Apollinaire... francia kultúra, párizsi gyógyíthatatlan!) Saját népük ellen a rendfenntartók kávéházak, Ady és Ady mindenekfölött, festõk, szépcsak egy diktatúrában támadhatnak, a diktátor nyílt lelkek; – Kolozsvár, Zöld cukrászda, mûvészbarátok, a vagy sunyi parancsára. Így volt ez Ceausescu idejében, Város, ami fényt ad, foltok a vízen, ifjúság, Szamos-part, 1989 decemberében. Tudjuk, hogy nem sokáig, s lobogó hajak és villámló szemek... életet, életet adjatok megkapta, amit megérdemelt. még!!! Annyira tehetetlenek nem lehetünk, hogy már ne is – Nem, nem vagyok öreg, nem akarok a „szürkék gondolkozzunk. Az elsõ világháború elõtti évtizedektõl hegedõse” lenni még, pedig lankadó testem már lefele húz napjainkig, mi magyarok, más népek ellen nem – a mélybe, az örvénybe, ahonnan nem lehet már kikavétkeztünk. Azóta csak ellenünk vétkeztek és vétkeznek paszkodni. égbekiáltó bûnökkel más népek, de mégsem tudták Ha egyszer legyûr a mindennapi szürkeség, akkor – asszimilálni a területeinkkel együtt leszakított 4,5 milmár akkor – elkezdõdik a lassú kínhalál; meghal majd benlió magyart s utódaikat! (Természetesen a magyarok nem szép csendben az ember és maradok egy vegetatív természetes szaporulatát is be kell számítani, ahogyan idióta, cselédje mindennek és mindenkinek. Trianon után más népek is szaporodtak, éspedig sokkal – Mennyi az annyi?! – és ennyi volt csupán? és ezt nagyobb ütemben, mint mi. Például a délvidéki mind magamnak köszönhetem? – talán másnak is? mi a területeken élõ szerbek megháromszorozták magukat, történelem? egy rosszízû mese csupán, vagy a rosszul félmillióból másfélmillióra nõtt a számuk.) Rajtunk értelmezett és magyarázott idõpillanatok folyama, amely múlik, hogy az anyaországban le tudnak apasztani 6-7 sodor magával virágot s szennyet is?! millióra, vagy nem hagyjuk magunkat?! Közben Az egyénnek van-e valódi történelme, vagy csak Európába több százmilliós néptömeget fogadnak be történetei? és megér ez akár egy pillantást is? – pillantást a 2040-ig, hiszen valakinek dolgozni is kell! mélybe vagy a magosba? A Kádár-korszakban a homo cadaricusok megIstenem, segíts, hogy elviseljem önmagam, mert az csinálták nekünk! Ennek az emberfélének még a nevét életet elviselni már nem nagyon tudom! Istenem segíts, is a magyarból kellett latinra fordítani, ugyanis a homo hogy ahol már nem segít a józan ész, ott továbbmenjek cadaricus gerinctelenül visszagörbült embert jelent. mégis, végig a véges úton, ami nekünk kijelöltetett! – Nagy kár, hogy hungaricumként ezeket nem lehet kijelöltetett? – hiszen mi csak megjelöltek vagyunk, nem értékesíteni! Az úgynevezett rendszerváltás után (a pedig kijelöltek. Tudom már ezt is, és ...mégis, mégis a panellakásokon kívül) még megkaparintottak maguktudatom hadakozik ez ellen és dadog. nak egyet s mást az állami vagyonból. Ezek akkor jóval Dadogók a dadaisták ! – de nem egy tõrõl fakadtunk? megelõzték korukat, de a tökkelütöttek alfája lemaradt, „Fogy a napfény, fogy az ösvény” – és hogy ezt is honmint sz…r a vonatról. Annál inkább járt a szájuk, pedig nan tudom? – hát onnan, hogy alig mozdul a kezem, már olyan öregek, hogy a hamunak is mamut mondanak, de arra bezzeg van eszük, hogy mindig egy

Álmaim kalitkája, Aranyketrec....

Átalvetõ

EKOSZ – EMTE szólítottál az elmúlt esztendõben. Akik már nem bírták e földi gyötrelmek változatosságát: Agárdi Gábor (élt 84 évet) – a Nemzet Színésze, Jancsó Adrienne (85) Kossuth-díjas elõadómûvész, Jékely Zoltán költõ felesége, Béres József (85) kutató, a Béres-csepp megalkotója és gyártója, a külföldi tõke csábításának nem engedve, találmányával a magyar emberek gyógyulásáért tevékenykedett, Horváth Balázs (64) az Antall-kormány belügyminisztere, Zenthe Ferenc (86) a Nemzet Színésze, Faludy György (96) költõ, író, Sütõ András (80) Kossuth-díjas író, Gregor József (66) operaénekes, Határ Gyõzõ (93) író, költõ, és nem utolsó sorban Lázár Ervin író. E nemes társaság mellett képviselnek minket a másvilágon jeles reál és humán szakos kutatók s a megannyi keresõ ember! Mi mennyire lehetünk méltó utódaik, míg földbe nem süllyedünk mi is, mint halottak napján a kanócparázs, mint a tulipán elnyílása után a hagymája, mint atompusztítás után elszórhatatlan hamvaink? Juhos-Kiss János Budapest, 2007. január 7-én agyam, hogy késve ugyan, de megírjam a naplómat és rendezzem a fényképeimet, életem dokumentumait. Utazásokat nem tervezek már; elég a belsõ utazás és a hegyre is egyre ritkábban araszolok, mert a perspektívám csökkent. Perspektíva nélkül lehet-e plain air-t festeni? Perspektíva nélkül lehet-e lélegzetet venni abban a vastüdõben, ebben a vastüdõben, amit a fogyasztói társadalom és a globalizált világ kényszerít ránk? Én látom már magam körül a klímaváltozás végzetes eredményeit: a globalizált sivatagot, ahol kisült, felégett minden, a pénz kiégette a szellemet, és ahol mind egyforma homokszemeket görget a szél, sodorja azokat – õket – repíti, amerre akarja – hiszen korlátlan itt már a szél uralma, a homok ellenállni sem tud, nem is tudott soha. Ellenállni? minek és kinek? – hiszen az immunrendszerünket, amelyet évszázadok társadalmi tudata halmozott fel, már régen kiirtották. Védtelenek vagyunk a kór, a kor támadása ellen! Álmaim kalitkája, Aranyketrec? – összeroppant és romhalmaza alatt ott hever a szeretet és a vágy, az ifjúság lobogása és az öregség bölcs mosolya; csak ez a dadogó (már-még csak nem is dadaista) lét maradt és annak a sírása is napról-napra halkul. Hangja õszi ködökbe, buta, sötét ködökbe vész, a levelek – ékességeim – is lehullottak már, és valahol a távolban, a jövõ nyomortanyái fölött felsejlik fényesen kivilágítva egy Bank, az emberi butaság jövendõ temploma. Pörögnek emlékeim a tolvaj idõben, hangtalan mind és néma... és én ebben a „meleg” (melegeknek való) télben didergek erõsen, mert a jövõ nem, csak a múlt ad meleget. Barátaim, akik megértük ezt a sírnivaló XXI. századot, emeljük fel könnyes szemeink és énekeljünk együtt; zsoltáraink hangja talán felébreszti még a haldokló egészségügyet, az oktatásügyet és szemétre hányt szellemi értékeinket! Nyírbátor, 2007. febr. 22. Dr Nagy-Major Gábor

2007. június