A TARTALOMBÓL: Eltörölné a képviselõk helyettesítését a parlamenti bizottságokban a Jobbik. A párt két képviselõje, Balczó Zoltán

A TARTALOMBÓL: A bolha esélye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Öveket beCsat(h)olni!. . . . . . . . . . . . . . . 3 ANGOLKÓR. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 A teremtõ ember fogságba jutása. . . . . . . 7 Átverés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Az érpataki modell. . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Barroso szavai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 ANTISZEMITIZMUS? Vagy kódolt zsidózás?. . . . . . . . . . . . . . . 13 Itt az idõ, avagy a múltat végképp eltöröljük . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Az EU és az IMF magatartása igazán nagy disznóság. . . . . . . . . . . . . . . 16 Tájékoztató a Korona Pénzügyi Vállalkozásokról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Európa reménytelen harca a spekuláns üzérek ellen. . . . . . . . . . . . . 18 Jöhetett Gyurcsány vagy Bajnai, nem hagyta magát a falu . . . . . . . . . . . . 20 Javaslat a személyi jövedelemadó rendszerre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Végvonaglás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 EU-konform parlamenti kultúra . . . . . . 25 Ha unod a banánt és a Balcsit! Válasszd Kínát! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Magyar! Hiszel? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Megtért a tékozló fiú? . . . . . . . . . . . . . . 31 Ezért jó, ha van nálunk önvédelmi fegyver . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Modern békeidõk forradalma . . . . . . . . 34 Az élelmiszerellátás biztonságának a megõrzése, a mezõgazdaság fennmaradása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 Vagyonmaximálás + Család óra . . . . . . 39 Az euróválság és az Európai Unió lebontása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 Amerikai rémálom . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 Pártus várost találtak Iránban . . . . . . . . 43 „Tudományos” cenzúra a Kurultájon?. . 44 A JOBBIK BESZÜNTETNÉ A KETTÕS SZAVAZÁSOS GYAKORLATOT Eltörölné a képviselõk helyettesítését a parlamenti bizottságokban a Jobbik. A párt két képviselõje, Balczó Zoltán és Dúró Dóra keddi budapesti sajtótájékoztatóján ismertette azt az általuk benyújtott házszabály-módosítási javaslatot, amely szerint a jövõben egyetlen képviselõ helyett sem szavazhatna valamelyik másik társa az országgyûlési bizottsági üléseken. Balczó Zoltán ezt azzal indokolta, hogy a kettõs szavazati joggal való felruházás súlyosan sérti a mandátumok egyenlõségének alkotmányos elvét. Hozzátette: az általuk felvázolt probléma élesen jelentkezik olyan esetekben, amikor a testület az ülés alatt vesz fel új napirendi pontot, ezért a távol lévõ képviselõ semmilyen instrukciót nem tud adni helyettesítõjének, hogy az hogyan szavazzon a nevében. Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Alap Magyarországnak: dögölj meg (talán). Július 18-án este ezzel a címmel jelent meg a globális Economist címû brit hetilapban a budapesti és washingtoni keltezésû blog. Ha 1990-ben ezt ígérték volna nekünk – valamint éhesen ágyba bújó magyar gyerekek tízezreit –, talán kevesebb lelkesedéssel és reménnyel cserélünk gazdát. A washingtoni székhelyû Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Unió és a magyar kormány messze egyenlõtlen harca mármár paradigmatikus küzdelemmé nõtte ki magát. Húsz éve nem volt ilyen élénk sajtónk. Tegnap a Financial Times napilap címoldalán a hajtás fölött trónol a havi 8 milliónál többet keresõ Simor András hatalmas fotója. Mint áldozat, természetesen. A lapban további négy cikk foglalkozik velünk. Magyarországot a nyers statisztikai adatok szerint tönkretevõ és 20 milliárdos mentõövre ítélt neoliberális budapesti kormányok folyamatos dicsérete után a valutaalap és az unió a sarkára állt. Nem a hajléktalanokért és földönfutóvá tett százezrekért, nem a szinte még ki sem alakult, de máris likvidált középosztályért. Nem. Hanem azért, mert néhány héttel a kormány hivatalba lépése után még nincs pontosan körvonalazott, évekre szóló deficitcsökkentési terv. És különben is, hullat krokodilkönnyeket Washington, Brüsszel és Frankfurt, Simor 8 milliós fizetését csökkenteni akarják, törvénnyel. Ráadásul a csak nálunk a szerzõdéseket egyoldalúan változtatható és ezért is szuperprofitra szert tevõ bankokat a kormány erõsen meg akarja adóztatni. Most hagyjuk azt, hogy Paul Krugmantól Joseph Stiglitzig hány Nobel-díjas közgazdász állítja, éppen a Fidesz-kormány receptje hozna gazdasági növekedést, míg a hiányra koncentrálás a fellendülés gátja. Másról van itt szó. Ugyanis a tét óriási. Budapest példát is adhat, ami a veszélyt mértéktelenül fokozza. Európában eddig Oroszországon kívül egyetlen ország sem szállt szembe az IMF-fel. Oroszországban az IMF-függõség kora – azaz a feneketlen nyomor és bizonytalanság csaknem teljes évtizede – ma már csak rémálom. De nem csak ott. A Reuters hírügynökség április 24-i egyik jelentését így vezette be: „Argentína kije-

lentette szombaton, hogy jobb helyzetben van most, mint amikor megszabadult az IMF béklyóitól…” Az IMF ott is vért, könnyet, nyomort és lábra sokáig alig állítható gazdaságot hagyott örökül. Az 1997-es délkelet-ázsiai válságból a legjobban Malajzia került ki, amely a térség többi országától eltérõen nem kért az IMF „segítségébõl” és embertelen feltételeibõl. Akkor ezért Mahathir bin Mohamad volt miniszterelnök kapott a világsajtóban olyan jelzõket, mint ma Orbán Viktor. Dél-Koreában ugyanakkor a valutaalapi orvosság lenyelése után tömegesen váltak öngyilkossá a családjukat eltartani nem tudó családfõk. Ma Szöulban az alap nevének puszta említése undort vált ki. És most – mint a tegnapi International Herald Tribune-ben olvashatjuk – oda is az IMF ismét be szeretné könyörögni magát. A bolha és az elefánt küzdelmében azonban a bolhának is – mint a fenti példák mutatják – van titkos fegyvere. A magyar miniszterelnök például a legvégsõ esetben a nemzethez fordulhat, és bejelentheti: szuverenitásunkat nem adja, és a kettõs mérce alkalmazását megengedhetetlennek tartja. Ezért – mint azt a lisszaboni szerzõdés lehetõvé teszi – fontolóra veszi a kilépést az Európai Unióból, ha Brüsszel semekkora mozgásteret sem biztosít a magyar szavazók elsöprõ többsége által támogatott nemzeti kormánynak. A bomba csupán a kilépés elvi lehetõségének megpendítésére is hatalmasat robbanna. A kormány néhány napig kapna hideget, meleget. (A brit sajtó tapsolna neki.) Majd – a dominóhatástól tartva – megjuhászodva ülnének le vele tárgyalni. Abszurdnak hangzó, hihetetlen ötlet? Lehet. De, ugye, emlékszünk a lisszaboni szerzõdést csak feltételekkel aláírni akaró Klaus cseh elnök – a bolha – kiütéses gyõzelmére az egész unióval szemben? Forrás: Lovas István – MNO

TORKOS MATILD: OKTATÁSÜGY SZÜLÕI SZEMMEL Szeretet és szigor – jól megfér egymás mellett e két fogalom, ha nevelésrõl és oktatásról beszélünk. A gyermeket nevelõ szülõknél természetes ösztönökbõl, míg a pedagógusi pályára alkalmas tanítóknál, tanároknál talán a hivatástudatból fakadó adottság, hogy minden gyermekkel kapcsolatos cselekedetet, a büntetést, a jutalmazást is az a szándék vezérel, hogy becsületes, mûvelt felnõtté váljék a ránk bízott emberpalánta, aki képes lesz megtalálni a helyét a társadalmunkban. A jó oktatási rendszer alfája és ómegája a pedagógus.

2

jó ha figyelünk

– avagy A sarkadra állsz végre vagy továbbra is hagyod, hogy belénk töröljék a cipõjüket? – „Csath Magdolna: Érdekes módon eddig nem volt ilyen érzékeny az IMF. Az össze megszorítás, ami eddig Magyarországion volt, az a szegényeket ugyanúgy érintette, mint a nem szegényeket, tehát akkor nem zavarta a korábbi megszorításoknál. Én a különbözõ interjúkból azt vettem ki, tehát a Reutersnek és egyebeknek adott interjút a tárgyalódelegáció vezetõje, hogy õket tulajdonképpen két dolog zavarja leginkább és emiatt szakadtak meg ezek a tárgyalások, és ezért maradt el a szokásos vállveregetés. Mert ugye korábban mindig, mikor az IMF itt volt, akkor minden úgy volt, ahogyan õk akarják, vagy akarták, és ezért megtörtént a vállveregetés a tárgyalás végén. Ugye õket leginkább a bankadó zavarja – ez az egyik dolog – és teljesen álságos indokokkal állnak elõ. Hogyha most a bankadót a kormány bevezeti, akkor abból az lesz, hogy ezek a szegény bankok, úgy lecsökken a pénzük, hogy nem tudnak hitelezni, meg a kedvük is elmegy a hitelezéstõl, meg egyébként is, micsoda piactorzító dolog az, hogy bankadót vetnek ki. Na, most ugye ez egy nagyon furcsa értékrend, mert amikor a bankok támogatást kaptak – szintén az IMF-nek a kérésére – akkor nem zavarta õket, hogy ez is torzítja a piaci viszonyokat, és az se zavarja õket, hogy most sem hitelezik a gazdaságot, pedig most nincsen bankadó, tehát most miért pont azért nem hiteleznének, mert bankadót vezet be a kormány. Hozzáteszem, hogy Merkel és Sarkozy hosszú ideje azon dolgozik, hogy bankadó szülessék az Európai Unióban, tekintettel arra, hogy amikor megsegítették a bankokat, amikor bajba kerültek, akkor most, amikor a költségvetések hiányba fordultak egy csomó országban, akkor viszont jó lenne, ha a bankok is benyúlnának a zsebükbe. Tehát nagyon álságos ez a viselkedése az IMF-nek. A másik dolog, hogy kiállt a Nemzeti Bank függetlenségéért. Ugye itt a fizetésrõl, Simor András fizetésérõl beszélünk. Mi köze van a bankelnök fizetésének, a nagyságának a bank függetlenségéhez? Semmi. (…) Magyarországon akkora szakadék van a legalacsonyabb réteg, meg mondjuk a Simor András fizetése között, hogy az megdöbbentõ. Kétszázszoros. Megnéztem, több mint kétszázszoros Simor András fizetése, összehasonlítva a minimálbérhez. És akkor még egy dolog. Én azt elfogadom, hogy megállapodott az elõzõ kormánnyal arról az IMF, hogy 3,8% lehet maximum ebben az évben a költségvetési hiány, jövõre meg le kell vinni 3% alá, bár megemlítem, hogy az Európai Unióban, az euróövezeten belül is 7% ez a hiány – ahol kötelezõ lenne a 3%-ot betartani – nálunk még nem, mert mi még nem vagyunk az euróövezet tagjai, és egyébként is a 3% egy teljesen mesterséges szám. Lehetne 2, lehetne 4. De jó, megállapodtak benne. De bocsánat, abba miért szól bele egy nemzetközi pénzügyi szervezet, milyen módon éri ezt el egy magyar kormány? Miért törõdik azzal, hogy milyen módszert alkalmaz? Hogy bankadót-e, vagy… õk igazából azt szeretnék, hogy máshol lennének a megszorítások, ne már a

Emlékszünk még azokra a napokra, amikor közbeszéd címén még csak a gumicsontként közibénk dobott Simor-féle havi javadalmazás körüli kvaterkázás borzolta a kedélyeket? Már akkor szóltam, hogy ennek a közpénzen mûvelt parasztvakításnak bizony nem lesz jó vége, s most lám, csak megképzõdött újra az össznépi hülyítés! Ennyire mán nem kéne szolgalelkületûnek lenni eftikéim!

Csath Magdolna

Róna Péter

De ne is én, az adófizetõ barom státuszába besorolt, perspektívájában kizárólag a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjas jövõképét elõre vetítõ uniós pógár legyek az, aki a megvilágosodás mécsvilágának pilácsát möggyújtja – elvégre, hogy’ is gyünnék én ahhoz, nem igaz? – vannak nálam sokkal szakavatottabbak. Itt van mingyá’, példának okáért, egyik nagy kedvencem, Csath Magdolna, közgazdász, egyetemi tanár, aki amúgy a teljes tudás birtokában van. És akkor innentõl kezdve idézzük fel a közte és Róna Péter között a közszolgálati televízió 2010. július 19-i „Ma Reggel” adásának „Mi lesz a forinttal és a kamattal az IMF-tárgyalás megszakadása után?” címû részében lezajlott beszélgetés néhány részletét. A házigazda (szokás szerint) Bettelheim volt. jó ha figyelünk

3

szegény bankoktól vegyenek el, inkább a nemzettõl vegyenek el. Tehát diktálnak, én ezt szeretném mondani. mi az, hogy diktál egy nemzetközi szervezet? Most õk a magyar kormány, vagy az, amelyiket a magyar emberek megválasztottak? ” Róna Péter: – Õszintén szólva én ezzel a megközelítéssel nem értek egyet és azt hiszem, hogy ez rossz irányba tereli az országot és a tárgyalásokat. Én a magam részérõl jelentõs különbséget vélek felfedezni az IMF és az Európai Unió álláspontja között. Valóban, az Európai Unió meglehetõsen követelõ hangnemet vett fel. Valóban, az Európai Unió hangsúlyozta a Simor András fizetése körüli bonyodalmakat és nagyon keményen kritizálta a bankadót. A Valutaalap ezt nem tette. A közleményében a Nemzeti Bank függetlensége és az egész fizetés kérdése nem is szerepel. A bankadóra vonatkozóan nem akadt ki, egyszerûen nem találja jónak. Az IMF megközelítése arról szól, hogy a növekedési pálya, amit õ lát Magyarország gazdasága esetében, nem elégséges a hiánycél eléréséhez, és ha nem érjük el a hiánycélt, akkor nem tudunk kijutni az adósságspirálból. Érdekes módon, például, miközben az Európai Unió követeli a hiánycél betartását, a Valutaalap úgy fogalmaz, hogy a hiánycél betartása alkalmas a gazdaság növekedési pályára való helyezésére. Óriási a különbség a két megfogalmazás között! Én úgy érzem, hogy Magyarország akkor jár jól, ha komolyan, részletesen tárgyal a Valutaalappal, elsõsorban, és háttérbe helyezi az Európai Unióval való tárgyalásokat. Az Európai Uniónak a presztízse jelenleg ebben a kérdésben minimális. Elbaltázta a görög helyzetet, nem tudja megoldani Spanyolországot, nem tudja megoldani Portugáliát. A nemzetközi tõke- és pénzpiacok nem arra figyelnek, mit mond az Európai Unió, nem hisznek az Európai Uniónak, arra viszont igen, hogy mit mond a Valutaalap. Õk nem olyan kemények, ugyanakkor azt szeretnék, ha a magyar kormány is rugalmasabban ülne le a tárgyalásokhoz. Csath Magdolna: – Na most bocsánat, a rugalmasság szóval én is egyetértek, de azért ne feledjük el, hogy itt módszereket akart akkor is az IMF diktálni. És ne csak azt a nyilatkozatot nézzük, hanem a különbözõ interjúkat, amiket adtak. Én megnéztem az összes tegnapi friss interjút, amiket adtak, Reutersnek és így tovább, ott bizony említette keményen Rosenberg úr, hogy micsoda dolog ez a bankadó, meg a Simor-fizetés meg egyéb, tehát finomabb volt valóban a sajtótájékoztató anyaga, amirõl beszélünk, de azért az interjúk keményebbek voltak. Én azt gondolom, hogy persze, tárgyalni kell, én azt gondolom a kormány is tárgyalni akar, csak a diktátumokat nem szereti. És még egyszer én szeretném hangsúlyozni, hogy kívülrõl, az országon kívülrõl, milyen alapon akar valaki megoldásokat, módszereket is javasolni, kitûzte a célt. (…) Ha az a feladat, hogy érjük el a 3%-ot – még egyszer mondom, hogy ebben a nemzetközi környezetben egyébként nem látom be, hogy miért pont Magyarországnak kellene 3% alá levinnie a költségvetési hiányt, amikor az eurózónában magában 7%, és nem akarom a többieket mondani, hogy Nagy-Britannia 10,5 és így tovább. Amit mondani szeretnék, hogy bízza már rá arra a nemzeti kormányra – amelyiknek egyébként a miniszterelnöke azt nyilatkozta, hogy tárgyalni akar és nem diktátumokat akar – hogy igen, a módszereket válassza meg az a helyi kormány, amelyik a helyi viszonyokat jobban ismeri. Egy biztos, hogy kiérezhetõ az IMF gondolataiból az, hogy õ inkább a megszorítások felé hajlik, mint hogy a bevételi oldalon, mondjuk a bankadót növelje. És a megszorításoknál két dolgot meg is említett. A közösségi közlekedést és az egészségügyet. Ami azt jelenti, hogy megint próbálja Magyarországot az elõzõ kormány által választott megszorítási útra terelni és azt gondolom, hogy ez az, amivel a társadalom Magyarországon nem ért egyet. Más módszerek is vannak mint a megszorítás, tehát ne szóljon abba bele, hogy hogyan, kitûzte a célt, azt el kell érni. Róna Péter: – Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy kioktassuk a Valutaalapot. Csath Magdolna: – De bocsánat! Milyen alapon oktat ki egy nemzeti kormányt? Róna Péter: – Azon az alapon, hogy nekünk van egy gazdasági, költségvetési fiskális és monetáris szerkezetünk, ami rendkívül sérülékeny. 4

Csath Magdolna: – Hát azzá tették, szándékosan! Azért ezt mondjuk ki! Róna Péter: – A Valutaalap tette azzá? Csath Magdolna: – A Valutaalap is szerepet játszott ebben azért valamennyire, tudjuk. Róna Péter: – A sérülékenység kezelésére eddig elõterjesztett elképzelések nem eléggé meggyõzõek. Csath Magdolna: – Azzal egyetértek, hogy a gazdasági növekedés beindulása gyenge, és kétségtelen, olyan módszerek kellenének, amelyek a gazdaságot felélénkítik. De hát az még a következõ év feladata azt hiszem, a következõ költségvetési évé.” (Csak így zárójelesen és csak a rend kedvéért! Azé’ arról se feledkezzünk ám el, Istenben szeretett felebarátim, hogy ez a fránya hazai bankszektor nem csak az elmúlt évet, de ha a hagyomány állításának hinni szabad, magát a válságot is szuperextra profitokkal zárta! Biz’ úgy ám! Pattintsuk csak ide az MR 1 kossuth Rádió archívumából származó hírnek egy rövid részletét: „A hazai bankszektor 123,4 milliárd forintos adózott eredményt ért el az idei elsõ negyedévben, ez 21,4 százalékkal meghaladja a tavaly ilyenkor mért összesített profitot – derül ki a pénzügyi felügyelet közzétett adataiból. A kedvezõtlen, sõt válságosnak mondott körülmények között is növekedett a túlnyomórészt külföldi tulajdonban lévõ hazai bankok haszna.”) Képzeljük el a következõ szituációt. Rögtön a tárgyalások megszakadása, valamint nevezett delegációk pánikszerû hazautazása után nemzetközi sajtótájékoztatót hív össze a magyar kormány, ahol a miniszterelnök vagy a gazdasági miniszter arról számol be a sajtó nagy nyilvánossága elõtt, hogy megdöbbentõ dolgok történtek az Európai Unióval és a Valutaalappal történt tárgyalásokon. Kiderült ugyanis, hogy ez a bagázs szélhámosok gyülekezete! Ezek ugyanis, kérem tisztelettel, kutyaütõk! Egész egyszerûen nem értenek a gazdasághoz. Nem mások õk, mint mesterséges pénzszûkével elõidézett erõfölényükkel visszaélõ gazdasági diktátorok, akik, amikor valóban a gazdaságról kérdezik õket, csak hímegnek hámognak, de még arra sem képesek, hogy válaszoljanak néhány egyszerû kérdésre. A bankadó nehezményezése kapcsán azt az egyszerû kérdést tettük fel nekik, miért zavarja õket a bankadó, miért tartják piactorzító hatású beavatkozásnak, amikor ellenkezõ elõjelû társát, a bankkonszolidációt néma csend kísérte? Nos, a választ is néma csend kísérte. (A magam részérõl azt is módfelett kíváncsian várom, mi fog történni majd akkor, hogyan reagálják le igen tisztelt IMF-ék, no meg a nagyságos és fényességes uniós porta, amikor majd Merkel és Sarkozy vezetésével Németország és Franciaország is az egységes európai bankadó bevezetése mellett teszi le a voksát.) De szintén hallgatásba burkolóztak a költségvetési hiány mértékét firtató kérdésünket hallván. Miután magában az euróövezeten belül is 7% körüli a hiány, megkérdeztük, egyedüliként miért is kell éppen Magyarországnak 3% alá tornáznia a hiányt? Erre sem tudtak mit válaszolni. Képzeljük el, milyen tõzsdei mozgásokat indukálna egy olyan szituáció megképzõdése, amikor már nem egy szakértõ, egy amolyan megtévedt lázadócska, hanem egy egész nemzetállam és annak hivatalos képviseleti szerve, azaz kormánya állna ki a nemzetközi porondra és mondaná ki fennhangon, mit mondaná, egyenesen üvöltené bele a média összes csatornájába, hogy a király meztelen. Mi történne akkor, ha egy nemzet és annak hivatalos képviseleti szerve, azaz a nemzeti kormánya venné magának a bátorságot és lerántaná végre a leplet errõl a világméretû hazugságról? De úgy, hogy senkinek még csak esélye se lehetne arra, hogy félrefordítsa a fejét, nehogy meglássa, befogja a fülét, nehogy meghallja! Mindenki látná, mindenki hallaná! Ez persze csak a képzelet szüleménye, ilyesmirõl még csak ne is álmodjanak az új „forradalmi” kormánytól, hiszen maga Viktor Viktor mondta, az adósságrendezés szóbahozásáról szó sem lehet, mert hihetetlen károkat okozna, még csak a felemlítése is. jó ha figyelünk

A gyarmati létezés tehát – mai divatos szóhasználattal élve – dübörög tovább ezerrel, mégpedig zavartalanul. Pedig a lényeg Csath Magdolnánál van! Abban, amit a köztelevízió reggeli beszélgetõs mûsorában tett. Nem, nem az adatok kisujjból való hanyageleganciával történõ elõhúzására gondolok, de még csak nem is arra a játszi könnyedségre, mellyel Róna Pétert gyakorlatilag pillanatok alatt leküdte megalázóba. Nem. Én arra gondolok, amit Csath Magdolna is elkezdett, vagyis a megfelelõ kérdések megfelelõ idõben és megfelelõ helyen való feltevésére. Itt van mindjárt az elsõ. Kicsikét régebbre kell visszanyúlnunk a történelemben, egészen Napóleon idejéig, a waterloo-i csatáig. A betiltva.com-ról „A hamis Mammon szolgái” címû írásból való a következõ részlet: „Arra nézve, hogy mennyire hamis mindaz, ami a bankokkal összefügg, gondoljunk a világ egyik legnagyobb molochjának, a Rotschild bankház megalapításának körülményeire. Tudjuk, hogy a waterlooi csatát követõen Rotschild külön futárja mindenki mást megelõzve jelentette (de csak Rotschildnak) Napóleon bukását. Rotschild, hogy a pénzpiacon pánikot keltsen, azt a hamis hírt terjesztette fizetett ügynökök útján, hogy Napóleon gyõzött Waterloonál. Az árfolyamok katasztrofálisan leestek e hírre s ez alatt az „ügyes” Rotschild potom áron felvásárolta a részvényeket. Mire megjött a valóságnak megfelelõ hír, már késõ volt: Rotschild bankfejedelem lett és diktált. Ezt a Kain jegyû hazugságbélyeget hordozza magán korunk minden egyes bankfejedelme. Micsoda világ az, ahol nem a becsületes munka, hanem a csalás és hazugság nyeri el jutalmát?” Róna Péter a televíziós beszélgetésben egy helyütt arról beszél, hogy ideges és feszült a légkör. Gondoljunk csak bele! Vajon mennyire életszerû, mennyire szükséges egy olyan rendszer a világnak, melyet – már régen is – a hazugságra, a manipulációra, vagy ne adj’ isten a pánikra, hisztériára alapoznak? Szeszélyes hangulatingadozásra alapítanak egy egész világgazdaságot és annak mûködését, mûködtetését? Asszem ilyenkor jön Besenyõ Pista bácsi a Margithoz szóló szokásos „Nooooooooooooooooooooooooooormális?” szófordulattal. Nincs esélyegyenlõség! Nem a becsületes munka, hanem a busásan megfizetett jól vagy éppen rosszul informáltság a döntõ, hiszen minden alapja a spekuláció, azaz kit, hogyan és mennyivel csaphatsz be! Emlékszünk még a klasszikusra? „…nem akarhat igaztalan módon nyerni! Nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet.” Ugye milyen kísérteties a hasonlóság? Hát persze, hogy az, a hazugság mindenütt hazugság! Rotschild emlékezetes, bár sokak által ma sem ismert kis húzására az elõbbi idézetben is az ügyes szót idézõjelek közé helyezte a szerzõ, mert õ is érzi, hogy ez bizony nem a valóság és itt lenne az ideje, hogy végre valódi nevükön nevezzük a dolgokat. Aki hazugság árán gazdagodik, azt sok mindennek – példának okáért hazugnak, becstelennek, erkölcstelennek, etikátlannak, vagy éppen haszonlesõnek is – lehet nevezni, csak éppen ügyesnek nem. Nézhetjük a dolgot sokféle szemszögbõl, aggathatunk rá különféle jelzõket, kifordíthatjuk, elvehetjük, megmásíthatjuk a szavaink jelentését, de elõbb vagy utóbb, és a mai kor olyan, hogy inkább elõbb, mint utóbb, úgyis, és mindig, kiderül az igazság. Aztán itt van egy másik kérdés, mely a televíziós beszélgetés közben is szóba került, a növekedés témaköre. Szerencsére ma már egyre többen vannak azok, akik megértették és felfogták, hogy nem kellene feltétlenül és minden áron a rákos sejt babérjaira törni, mert õ is csak ideig-óráig tudja produkálni a „fenntartható fejlõdés”-nek nevezett végzetes ostobaságot, egy idõ után az „Isten a legnagyobb sorozatgyilkos” axiómának megfelelõen õ is bevégzi sorsát és kipurcan. Ugyan többször leírtam már, de ismétlés a tudás anyja, fenntartható fejlõdés helyett fenntartható erõforrásokra van szükség. Egy másik érdekes kifogás volt a nemzetközi tárgyalódelegáció részérõl a rugalmasság hiánya, azaz nagyobb alkalmazkodóképességet vártak volna el a kabinettõl. No, mármost felmerül bennem a jó ha figyelünk

kérdés, hogy a rossebbe van az, hogy mindig tõlünk, és csak tõlünk várnak el alkalmazkodóképességet, ha tetszik nagyobb rugalmasságot? Miért nem õk tanúsítanak nagyobb rugalmasságot? „Õszintén szólva én ezzel a megközelítéssel nem értek egyet és azt hiszem, hogy ez rossz irányba tereli az országot és a tárgyalásokat.” – mondja Róna Péter a beszélgetésben a Csath Magdolna által képviselt álláspontra. Kuruc.Info olvasók most bizonyára elégedetten csettintenek egyet, mondván, lám-lám, egyik igazi, tõsgyökeres tagja a komprádor burzsoáziának, a gyarmattartó seggét feltétlen odaadással nyaló lakáj-elitnek. Én magam nem is ragadnék le az efféle teátrális részleteknél, de azt azért már csak megkérdezném, hogy „Rossz irányba tereli, ha kimondjuk az igazságot? Ha lerántjuk a leplet?” Róna úr, ugyan már! Hiszen akinek van szeme a látásához, van füle a halláshoz az mind tisztában van azzal, hogy a gyarmati létezés keserû kenyere jutott osztályrészünkül, különös tekintettel az éppen most magunk mögött hagyott nyolc szûk esztendõre. De van más is! Idézzük csak vissza egy röpke gondolat erejéig, mit is mondott Róna Péter az IMF hazánkkal kapcsolatos megközelítésérõl? „Az IMF megközelítése arról szól, hogy a növekedési pálya, amit õ lát Magyarország gazdasága esetében, nem elégséges a hiánycél eléréséhez, és ha nem érjük el a hiánycélt, akkor nem tudunk kijutni az adósságspirálból.” Hölgyeim és Uraim! Tegyék a szívükre a kezüket! Ha nagyon megerõltetjük magunkat, vajon hány olyan országot tudunk mutatni, vagy felsorolni, amely az IMF tanácsait követve valaha is ki tudott kerülni az adósságspirálból? Önök tudnak ilyen országról? Mer’ én egyrõl sem. Mindenki, aki valamire is vitte ezen a téren, lásd például Argentína, csak azért járt sikerrel, mert volt mersze az asztalra csapni és aszondani az eleddig rettenthetetlennek hitt hatalmasságoknak, hogy mán pedig ebbõl elég vót! Vagy elfogadjátok a mi feltételeinket, vagy nem kaptok többet egy árva buznyákot, egy büdös kanyiló vasat sem! És milyen érdekes, elfogadták a feltételeket. Aszongya Róna Péter: „Én úgy érzem, hogy Magyarország akkor jár jól, ha komolyan, részletesen tárgyal a Valutaalappal, elsõsorban, és háttérbe helyezi az Európai Unióval való tárgyalásokat.” Én meg aszondom, úgy érzem Magyarország akkor jár jól, ha végre a sarkára áll – nem muszáj feltétlenül az asztalt csapkodni, elvégre kultúremberek vónánk, vagy mi a szösz?! (persze, ha nem értenek a szép szóból, akkor ugye a nyomatékosítás kedvéért…J – szóval elgyütt most mán az ideje annak, hogy megköszönjük az eddigi tevékenységüket és „viszontlátásra” helyett „Isten hozzád”-ot mondjuk mindkét díszes kompániának, akkó’ lássuk õket, mikor a hátunk közepét. ’Oszt küggyük el végre õket a jó büdös francba! Elég vót! Mondjuk ki: NINCS SZÜKSÉGÜNK SE RÁTOK, SE A PÉNZETEKRE! Képzeljük el a következõ szituációt! Az elõbbiekben már említett nemzetközi sajtótájékoztató úgy folytatódik, hogy a magyar kormány kijelenti, egyszer s mindenkorra, ilyen kutyaütõ, hozzá nem értõ kalandor társaságnak semmiféle betekintést nem engedélyez tovább a magyar nemzet gazdasági és pénzügyeibe, éppen ezért a mai naptól – törvényileg! (feles törvény, eddig is bármikor megtehették volna!!!) – megszünteti a Magyar Nemzeti Bank nevû pénzintézet függetlenségét és visszahelyezi a magyar országgyûlés fennhatósága alá. A további hitelfelvételt és adósság-visszafizetés címén történõ nemzetkifosztást elkerülendõ és megszüntetendõ, a magyar állam mostantól visszaveszi a pénzkibocsátás jogát, és e jogosultságánál fogva kamatmentes közpénzrendszer keretében az izzadságszagú, „közös lónak turós a háta” euró helyett forintot fog kibocsátani. Az euró bevezetéséhez szükséges kritériumoknak való megfelelést abbahagyja, valamint kilép az Európai Unióból, a többi tagállamot pedig arra bíztatja, 5

hogy kövessék a példáját, és Ki kell mondanunk végre, „Az IMF stabilizációs és modernizációs hogy képesek vagyunk megállni ahol az euró bevezetése már megtörtént, hozzák vissza az programjainak értékelése több ezer oldalra a saját lábunkon is! Az a fajta államok megszüntetett nemzeti amit az Európai tehetõ. Sokan, sokféleképpen értékelték, népbutítás, valutájukat. Unió nevû mesterséges szörnytöbbek között olyan Nobel-díjas közgaz- szülött próbál az emberekbe beMinimum skandallum! Vajon hogyan reagálna rá a tõzsde? dászok is súlyos kritikával illették az IMF leplántálni, nevezetesen, hogy Minimum idegesen! De persze állandó függõségben lehet csak szakmai programjait, mint J. Stiglitz vagy P. létezni (lásd: pályáztatás, önaz is lehet, hogy most kezdene csak igazi szárnyalásba?! Ami Krugman. Érdemes azonban egy tényt erõbõl semmit se tudj alkotni engem illet, legszívesebben bevagy létrehozni, mindig kelljen hangsúlyozni: eddig még egyetlen ország valami külsõ segítség hozzá), tiltanám a tõzsdét. Rendkívüli károkat okoz, azonkívül a gyasem hajtott végre sikeres stabilizációt és fel- végzetesnek bizonyult. Satnyukorló életveszély maga, hiszen függõséghez, kiszolgáltazárkózást az IMF tanácsai és felügyelete láshoz, egy spekulatív szerencsejátékra tottsághoz vezet. Mondjuk ki mellett. A washingtoni konszenzus és a ma- most már bátran és hangosan, alapozza a gazdaság mûködését, mûködtetését. NINCS SZÜKSÉGÜNK gánnyugdíj-pénztárak elhibázott koncepciEgyik ismerõsöm mesélte, RÁTOK! óját maguk az érintettek is beismerték.” hogy Mexikóban voltak. A sárNINCS SZÜKSÉGÜNK A Dr. Mellár Tamás – A Századvég golyó túloldalán szinte alig PÉNZETEKRE! Gazdaságkutató Zrt. kutatási igazgatója akadt néhány bank, ahol elfoHa jól emlékszem valami 17 gadták a közös pénzt. Amikor milliárd euró valuta tartalék meglátták az Eurót, rögtön ingatták a fejüket, és petro-valutát, azaz van a trezorokban. Okosan használva egész biztosan mozgásba dollárt kértek. És ez mindaddig így is marad, amíg a fekete aranyért lehetne hozni belõle a gazdaságot. az USA nemzeti fizetõeszközében perkálnak. Képzeljük el a következõ szituációt! Magyarország azt mondja, A tárgyaló delegáció idõ elõtti távozása, a két, egymástól eltérõ is- nincs szükségünk más pénzére, jó nekünk a sajátunk! És hiába ülkolát képviselõ közgazdász beszélgetése a televízió reggeli mûsorában nek a hatalmasságok a világ legnagyobb pénzhalmainak a tetején, is ugyanarra a dologra mutat. Fel kell tennünk a megfelelõ kérdéseket ha senki nem kér tõlük kölcsön. Ez az egyetlen mód az ellenük való a megfelelõ helyen és megfelelõ idõben! Még akkor is, ha ezen kérdé- védekezésre. Nem kell igénybe venni a szolgáltatást. Köszönjük, sek feltevése ma még sokaknak, legfõképpen a gyarmattartókat felté- nem kérjük! Van sajátunk! tel nélkül kiszolgáló komprádor lakájoknak, felettébb kínos. Ki kell Ja! És azt is ki kell mondani, hogy a tartozásainkat már többszömondanunk, hogy hazudtak nekünk! Ki kell mondanunk, hogy van rösen visszafizettük, nem fizetünk tovább! más út is! Mindig van más út! Ki kell mondanunk, hogy nem az egyeÖveket beCsat(h)olni! Rázós szakasz következik! dül üdvözítõ, mi több, az igazi károkat okozó megoldás az, amit õk jaIsten áldja Magyarországot! vasolnak. Láttuk, micsoda világ az, ahol nem a becsületes munka, ha1 öntudatos pécsi polgár nem a csalás és hazugság nyeri el jutalmát.

A latin és német hatást úgy-ahogy túlélvén most az angol-amerikai világbirodalom nyelvi hatásával küszködünk. Miként a világbirodalmak rendszerint, a római birodalom is összeomlott, de nyelve messze túlélte, És ez a latin nyelv igen alapos csiszoltságának és kifejezõerejének köszönhetõ. Az angol – fõleg az amerikai – nagyon laza nyelv. Nyelvtana is, hangkészlete is erõsen lekopott. Szavainak rengeteg jelentésük van, csak a szövegkörnyezetbõl derül ki, éppen melyik jelentésre gondolnak. Az új fogalmakra lazán rádobnak egy meglévõ szót. Mi, ha meglévõ szót használunk új fogalomra, valamit változtatunk rajta. A character (franciául caractere) magyarul jel, jellem, jelleg. Ugyanaz a gyök (bár ezt a fogalmat a mai nyelvészet nem használja), de a végzõdés más. Bõséges lehetõségünk van képzéssel, összetétellel új szavakat alkotni, s már amúgy is sokkal több szavunk van, mint az angoloknak, mégis inkább varázsigeként átvesszük az õ – bocsánat a kifejezésért – sületlen elnevezéseiket. 6

Jellegzetes, hogy nem azt mondják meg, hogy valami micsoda, hanem azt, mi nem. A közhasznú szervezet nonprofit. Az áruházban a tartós fogyasztási cikkeket és a mosószereket nonfood, azaz nemélelmiszer néven foglalják össze. A társadalmi szervezeteket NGO-nak: nem kormányzati szervezetnek nevezik – persze akkor már rövidíteni kell, mert az összes szó kimondása hosszú volna. ilyesféle az UFO is: azonosítatlan repülõ tárgy. (Azelõtt repülõ csészealjaknak nevezték ezeket az alakjukról, de ez a név kiment a használatból). Ezzel el is érkeztünk az angol elnevezésmódszer harmadik jellemzõjéhez: több szóval körülírják a dolgot, aztán a szavak kezdõbetûit összeolvassák, betûszót csinálnak. Ilyen az AIDS is: szerzett immunhiányos tünetegyüttes (Ez is elég suta elnevezés: hogyan lehet hiányt szerezni? Ha például pénzhiányt szerzek, akkor elvesztem a pénzemet.) Ezt a módszert a németek is szeretik, de nem ajánlom követésre. Egy betû akármit jelenthet. Például németül az AG rövidítésnek a következõ megfelelõi vannak:

Aktiengesellschaft (részvénytársaság), Amtsgericht (elsõfokú bíróság), AIlgemeine Geschäftsbedingungen (általános üzleti feltételek) – ráadásul mindegyik jogi, üzleti szövegkörnyezetben használatos. Szolgalelkûségünk további fokozata, hogy a rövidítéseket is angolosan olvassuk ki: az NGO-t endzsiónak, a PR-t (kapcsolatépítés) piárnak (az Édes Anyanyelvünk c. folyóirat 2001. októberi számában Tímár György azon elmélkedett, melyik a helyes kiejtés: píár vagy piár – a piál szó jutott róla eszébe). A doktorátus új fajtáját a PhD-t piédzsdinek mondják, aki péhádét mond, azt mûveletlennek tartják, pedig ez az elnevezés többszörösen értelmetlen. A ph ugyanis a filozófia latin írás szerinti rövidítése lenne. Ezt a tudományos fokozatot azonban nemcsak filozófusoknak adják, nem is csupán bölcsészeknek, hanem természettudósoknak Is. A latin rövidítést angolul betûzni pedig végképp értelmetlen. A betû az betû, magyar szövegben magyar nevén nevezendõ. Buvári Márta

jó ha figyelünk

– azaz: hogyan váltunk kiszolgáltatottá! – A TEREMTÕ EMBER Olvasom Lovas István remek írását („A bolha esélye”), s eltûnõdöm. Errõl beszélünk már évek óta sokan. Nem vagyok gazdasági szakember, de azt régóta világosan látom, hogy az a hitel, amelyiknek a törzstõkéje szinte évek alatt sem csökken, bár a hitelfelvevõ rendesen törleszt, az megöl, megfojt! Magam is megdöbbenve láttam, hogy a jónak hazudott kölcsönt hiába törleszti a kölcsönvevõ, csak nem akar véget érni, s ha kellõen hosszú futamidejû a hitel (hogy állítólag kedvezõbbek legyenek a törlesztõ részletek), a felvevõ sokszorosát fizeti vissza a kölcsönadónak. Ja, kérem, így könnyû,… munka nélkül lehet hiperprofitra szert tenni! Már pedig a munka, azaz teremtõ, termelõ tevékenység nélkül szerzett haszon csak látszat érték! Amíg valaki nem a “semmibõl”, azaz a puszta alapanyagokból állít elõ “valamit”, tehát használati tárgyat, fogyasztható élelmet,… vagyis értéket, addig az illetõ nem gazdagszik, csak látszat-nyereséget termel. A pénz fialtatása (termelõ tevékenység, azaz munka nélkül) nem teremt valódi új értéket, azaz használható eszközöket, lakható épületeket, ehetõ élelmet. A pedig nem ehetõ meg, sem lakni nem lehet benne, de még földet mûvelni sem lehet vele! Holott – minden ellenkezõ híresztelés ellenében – ezek a megtermelt javak, eszközök, élelmek az igazi értékek. Ha egyszer a termelõ azt mondja: pénzért nem adok semmit, a sok pénz ellenére a magát gazdagnak hívõ szegénnyé válik. Ezért volt utálatos (de késõbb megtûrt) a kommunizmus idejében az önállóan gazdálkodó paraszt ember, mert minden külsõ segítség nélkül volt képes olyan értékeket elõállítani, amivel egész családja számára megteremtette a biztos megélhetést. Tehát nem volt kiszolgáltatott, azaz zsarolható! S ennek az elvnek, életvitelnek feladásával váltunk egyre inkább a pénzügyi-gazdasági maffiózók martalékává, foglyává. Vissza kell szerezni a termelõ munka becsületét, értékét! Ma egy városi ember (sõt már a falvakban is) kénytelen munkába állni, s hatalmas teremtõ erejét, energiáját (tudását) fillérekért (azaz hiperprofitért) bérbe adni, mert már rabságban van, hiszen a közüzemi díjakat, a telefon, TV és egyéb kényelmi szolgáltatások díjait fizetnie kell! Pedig ezek nélkül igenis teljes életet lehet élni. Nem azt akarom ezzel mondani, mint tették azt anno, a “gyerünk, vissza a természetbe” gondolattal, de mégis tény, hogy az élet fontosabb, mint a közüzemi díjak! Ez a mai világ nagy csapdája! Lehet egészséges egyensúlyt teremteni a kettõ között, de csak mindenkire kiterjedõ önmérséklettel, és a kapzsiság, a harácsolás (mindkettõ súlyos bûn a Teremtõ szemében!) visszafogásával. Csak így lehet valódi, fenntartható fejlõdést elérni. Ez pedig csak az ember és Isten közötti kapcsolat újrarendezésével érhetõ el!

S úgy látom (mint egyszerû, gondolkodó ember), hogy HATALMAS ÉRTÉKVÁLSÁGBA KERÜLT AZ EMBERISÉG! Amíg árucsere kereskedelem folyt, valódi értékek (termékek) cseréltek gazdát. A mai MAMMON-világban azt akarják elhitetni (sõt, már sikerült is), hogy a pénz érték. “Ha pénzed van, mindened van!” – sulykolják az emberekbe. Pedig ez nem igaz. Ez a hitetés sátáni, mert a hazugságot akarja valóságként beállítani. Ezzel szemben én azt mondom, ha csak pénzed van, te vagy a legszegényebb! Hadd tegyek ehhez egy személyes illusztrációt! Egyik rokonom (Romániában) rettentõ puritán életet élt, s a pénzét a padláson gyûjtötte. Halála után derült ki, hogy az összes vagyona semmit sem ér, mert közben az infláció és a pénzcsere miatt elértéktelenedett. “Fektette volna be okosan!” – mondják most sokan, de a példa igazolja, hogy a pénz semmi, mert lám, a gazdasági válság miatt a befektetett pénzek is értéktelenedtek. Akik visszaemlékeznek a II. Vh. alatti idõkre, tudják, hogy akkor is csak értékekkel lehetett élelemhez jutni. Aranyért (nagy érték van benne, mert sok-sok munkát követel a kitermelése!), festményekért, zongoráért, valódi ritka porcelánokért,… Ezekben mindben munka, azaz energia, teremtõ erõ, tehát érték van! A pénz csak értékmérõ, azaz virtuálisan hordoz értéket. Addig tartja meg, amíg van mögötte megtermelt érték! (Ezért lenne fontos egy országnak az ún. aranyfedezet, mert abban érték van!) Gyorsítja az árucserét, azaz a kereskedelmet, de önállóan nem teremt értéket! Éppen ezért a fedezet nélküli hitelkihelyezés lényegében hamis pénz kibocsátást jelenti, hiszen nincs mögötte érték. A fedezetlen hitelezéssel a bankok gyakorlatilag privatizálták a pénzkibocsátást, vagy legalább is részben átvették az állam privilégiumát, ami egyenesen vezet az elértéktelenedéshez! Ma végre történik valami. Hazánknak sikerült a pénzügyi világmaffia tyúkszemére lépnie! Nem szabad róla leszállni! A bolha és az elefánt harca talán egyenlõtlennek látszik, de azt azért tudni kell, hogy a harc közben a bolhát nagyon nehéz eltalálni, és menekülés esetén egy pici résen is meg tud szökni! Hazánk mind a földet, termál és ivóvízkészletet illetõen, mind emberi tudást figyelembe véve erõs ország! Nem szabad elhinnünk, hogy csak az EU-ban lehet élnünk! Végre bíznunk kell magunkban, teremtõ erõnkben, hatalmas szellemi és kulturális értékeinkben. Elõször teremtsük meg az élet biztonságát itthon. Azután kereskedhetünk a világban. Mert ha így maradnak a dolgok, ahogy most vannak, örökös kiszolgáltatottságban tengõdve, vergõdve és dobálódva pusztulunk el! ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT! Czakó István

LÖFFLER TIBOR: KONZERVATÍV FORRADALOM ÉS ÉRTÉKKONSZENZUS

A józan ész konszenzusára alapozott együttmûködés azért lehet életképes, mert a társadalom legalapvetõbb, de egyben leginkább roncsolódott szöveteit akarja újraéleszteni. Józan ésszel ugyanis konzervatívnak, liberálisnak vagy baloldalinak egyaránt belátható, hogy a munka, az otthon, a család, az egészség, a biztonság és a rend romokban hever, és helyreállításuk elsõsorban nem ideológiai dogmákat igényel. jó ha figyelünk

7

Kézcsók, sziasztok ! Ezeket a sorokat okulásként írom és küldöm tovább,hogy mindenki tanuljon belõle és ne járjon úgy, mint én. Eddig azt hittem, hogy dörzsölt vagány vagyok akit nehéz átverni, különben is reggelenként több tonnát emelek, tehát a testi kondíció jól hat a szellemiségre is. Nem gondoltam volna, hogy csúnyán hülyére vehetnek olyan emberek/?/ akik harmad annyi ideig sem jártak iskolába, mint én. Május 11-én, kedden reggel történt. Az egyik növendékemet vártam otthon egy soron kívüli ének órára. Utána készültem be a Rádióba dolgozni. Csöngettek. A nejem szólt, hogy itt egy pasas, aki kitakarítaná az eresz csatornát és helyre húzgálná a cserepeket. Kimentem a kapuhoz és láttam, hogy az illetõ nem az idén barnult le. Persze ez nem tántoríthatott el, mert az egész mûvészi pályám a cigányokkal zajlik, szívbéli barátaim vannak közöttük, milyen alapon zárkózom el egy munkát keresõ roma embertõl ? Közben kiderült, hogy még vannak a mikrobuszban. Kérték, hogy a létrák miatt hadd tolassanak be a kertbe. Kiszállt hat nagydarab oláhcigány, õk voltak a „csapat”. Ez már elindíthatta volna a vészcsengõt hátul az agyamban… -Mennyibe fog kerülni ? -Tízezer forintba-mondja a cigány.- Azaz magának megcsináljuk nyolcezerért. -Ne csinálják nyolcért, legyen rendesen elvégezve, adok egy tízest és lehet, hogy máskor is találkozunk. A vezetõjük nézegette a csatornákat, fejét csóválta, azt mondta, elérettek, lyukacsosak. Igaz, hogy kilenc éve végeztük az emelet ráépítést, de ráhagytam. -Szóval, mégy egyszer kérdezem, mennyit fogok fizetni ? -Mondtam, hogy nyolc ezret- így a cigány. Közben kedélyesen elbeszélgettünk. Elmondtam,hogy mivel rádiós beosztásom miatt szakmai vezetõje vagyok az összes cigányzenésznek és nótaénekesnek, régen egyszer azt mondták, hogy tiszteletbeli zenészvajda vagyok. Én pedig ezt szívesen „hordozom”meg be is mondom minden olyan fellépésen, ahol sok a roma a nézõtéren. Mindig nagy tapsot kapok erre. Megérkezett a növendékem, elkezdtük az ének órát. Egyszer csak jön a feleségem kétségbeesve:-Gyere már, mert ezek lekapták és cserélik az ÖSSZES csatornát, mennyibe fog ez kerülni.? Kirohantam és kérdõre vontam a vezetõt, hogy mit csinálnak ? -Amit maga is mondott, kicseréljük a csatornákat. -Ki kérte ezt, én nem !! És mennyibe fog ez kerülni ? -Amennyit mondtam, nyolcezer forint MÉTERENKÉNT !!! -Azonnal abbahagyni a munkát és tessék számolni !!! Az egyik paréj biztosított, hogy még kétmillióba sem fog kerülni. Azt hittem, hogy elájulok. Gyorsan átvillant az agyamon, hogy ezek gazemberek, képesek visszajönni, bosszút állni. -Azonnal csináljanak egy gyors számítást !!! Nekiállt a rohadék, majd így szólt : ÖTSZÁZNYOLCVANEZER !!! A nejemmel együtt ordítottuk, hogy nem kértük a cserét, õk forgatták félre a szót. Szó sincs arról, hogy én ezt kifizessem. Elkezdõdött a cigánykodás. 500.000, majd „ csak magának” 450.000

Azt nem mondhattam, hogy csinálják vissza az eredetit, mert a levert régi csatornákat szétbarmolták és ott maradtam volna esõvíz elvezetés nélkül. Többször is eljátszották a szemétládák:- jó, akkor ne fizessen semmit … és indultak kifelé. Ki a fene mert volna ebbe belemenni ? Végül azt mondtam: – bár nem tartok itthon pénzt, de ha elmegyünk a bankhoz, hajlandó vagyok 300.000 Ft-ot fizetni és felejtsük el egymást. Úgy is lett, ott várt a díszkíséret a bank elõtt. Mielõtt átadtam volna a pénzt, elmondtam nekik:tudom, hogy az aljasságuk miatt nem érinti meg magukat az amit mondok, de ez a pénz nyaralásra lett félretéve. Én egy hattagú családot tartok el egyedül, nehezen fogjuk kiheverni a veszteséget. Tudom, hogy egy munkának van munkadíja és anyag költsége, de ez nekünk nem volt bekalkulálva, nem is volt rá szükség, hiszen egy kilenc éve feltett csatorna nem szorul cserére. Csak tisztításról volt szó. Tehát BECSAPTAK ! Látszólag szánakozó pofát vágtak,de utána gondolom, jót röhögtek rajtam. Elõvettem egy névjegyet: -Nézzék, ez Kállai Csabának, Magyarország cigány fõvajdájának a névjegye. Jó viszonyban vagyunk. Idõnként Õ is föllép velünk és énekel. Most fölhívom és ezt az egészet elmesélem neki, véleménye szerint jót tesz-e ez az amúgy is ingatag magyar-cigány viszonynak és vajon milyen irányba tereli a már meglévõ cigány-gyûlöletet ? Csabát fölháborította az ügy és kérdezte,hogy visszaadassa-e a pénzt. Nem kell mondtam,mert végül is látható a munkájuk eredménye, a szakmájukhoz értenek, remélem rendes anyagot használtak. Maga az elv, ha egy kis nyugdíjas beengedi õket, azzal mit mûvelnének ? A házamon itt-ott valóban új bádog csillog. El se merem képzelni, mi lett volna, ha nem állítom le idõben a munkát. Feleségemmel internetrõl megszereztük az anyag árakat és átlagolt munkadíjakat. Ha AKARTUK is volna a munkát, tehát mi kértük volna föl ezeket az állatokat, akkor is 200.000 Ft-tal vagyunk átvágva, de mivel nem volt szükség a munkájukra, így 300.000 a veszteség,plusz az átverés, csõbehúzás. Nem rossz órabér azért a kb.40 percért a megérkezésüktõl a bankba indulásig. Olyan csatorna pedig nincs, aminek 8.000 Ft lenne a folyómétere. Megjegyzem a bank elõtt igen kényelmetlenül érezték magukat, mert a tõszomszédságában van a kerületi rendõr kapitányság… Bár én szigorlatoztam 30 éve pszichológiából, rá kellett jönnöm, hogy sehol nem vagyok ezekhez a disznókhoz képest, akik tökéletesen fölépített lélektani csapdával húztak csõbe, bizonyára van benne gyakorlatuk elég. Nem tudom, mennyit szánt még nekem a Jó Isten. Kellett az, hogy ezután a hátralevõ életemet úgy éljem:- Ne közösködj cigánnyal, mert becsap, kirabol !!! Ez természetesen nem vonatkozik szeretett kollégáimra, barátaimra. Küldjétek el mindenhová, hogy az emberek figyeljenek, legyenek résen, és ,ha meglátják a LEC-828 f.rendszámú elõl narancssárga,hátul fehér mikrobuszt, jól gondolják meg, hogy szóba állnak-e velük !!! Tarnai Kiss László énekmûvész, tanár vezetõszerkesztõ-mûsorvezetõ

PILHÁL GYÖRGY: UTÁNUK A VÍZSZÁMLA

A Bajnai-kormány áprilisban úgy rendelkezett, hogy több milliárd forintot von el az állami vízdíj-támogatási keretbõl. A szakma tiltakozása ellenére bevezetett rendelkezést a DRV úgy „oldotta meg”, hogy nemes egyszerûséggel visszamenõleg – és egyoldalúan – módosította a fogyasztóval kötött szerzõdést. A vízmûvek azt mondta: nem díjemelést hajt végre, csupán a miniszteri döntés miatt kiesõ támogatási összeg különbözetét számlázza ki visszamenõleg az év elejéig 109 ezer kuncsaftnak. 8

jó ha figyelünk

– Így is mûködhetnek a dolgok – Érpatak egy kétezer lakosú kistelepülés Szabolcs megyében. Semmiben sem különbözik az ország hasonló nagyságrendû településeitõl. Magán viseli az ország minden nyûgét-baját, nem emelkedik ki semmiben környezetébõl – sem gazdasági, sem kulturális téren. Mondhatnánk azt is: nincs benne semmi különleges. Szép táj, természeti környezet, az emberek küszködnek mindennapi megélhetésükért, és megpróbálnak boldogulni, élni adott lehetõségeikkel. Néhány dolog azonban másképp mûködik, mint ahogy azt már megszoktuk. Ennek mozgatórugója a település polgármestere. Orosz Mihály Zoltán, akinek egyéni elképzelési vannak a település problémáinak megoldására. Érpatak hasonló problémákkal küszködik, mint a környezetében levõ többi település. Sok a nehéz sorsú ember, jó néhányan segélyre szorulnak. A közbiztonság helyzete nem olyan rég nyomasztóan nehezedett az egész településre. A kisebb-nagyobb lopások itt is megkeserítették az emberek életét. Itt is megtalálható az a réteg, amely nem tudott beilleszkedni a település életébe és a kötelezõ öngondoskodást, mint emberi sajátosságot nem tette magáévá, jó ha figyelünk

inkább a segélyezést tekintette az egyedüli üdvözítõ megoldásnak. Természetesen a felmerült problémákra mindig van megoldási lehetõség. Ezt a Polgármester is így gondolta, és meg is tette a szükséges lépéseket. A legsúlyosabb probléma az emberek megélhetésének a biztosítása. A település ezt önállóan nem tudja megoldani, de a hatásokat tudja csökkenteni. A falu csaknem minden házához tartozik kert, mezõgazdasági mûvelésre, gazdálkodásra alkalmas terület. Ezek jó része sajnos parlagon hever, ez egy olyan fontos erõforrás, amelyet kár lenne kihasználatlanul hagyni. A polgármester úr is így gondolja, és kellõ módon meg is szervezte. Aktív segítséget nyújt ezeknek a területeknek a mûvelésbe vonására. A kerteket önkormányzati segítséggel megmûvelik. Az önkormányzat felszántja a kertet, elõkészíti mûveléshez. Erre nem kötnek írásbeli szerzõdést, a betakarítás végén ennek díjával elszámolnak. A kezdõ lökést már megadta azzal, hogy a legnehezebb tevékenységet, a talaj elõkészítését átvállalta magára. Ezután már csak a házigazda és családjának felelõssége, hogy a kertben ne gaz és dudva nõjön, hanem a család saját maga számára meg tud-

ja termelni az alapvetõ élelmiszerek egy részét. Természetesen a folyamatos ellenõrzés megmarad. Ott, ahol mégsem tartották be vállalt kötelezettségüket, az Önkormányzat él azzal a lehetõségével, hogy a terület rendezetlensége miatt bírság útján visszaszerzi a szántás költségét. A szerkesztõ megjegyzése: A falusi kertek 20-25% -a sajnos parlagon marad. Ez az arány sokkal magasabb azoknál, akik egyébként is segélybõl élnek. Nemrég egy Zala megyei településen mentem keresztül. Szinte nem láttam olyan kertet, amely meg lett volna mûvelve. Hozzá kell tenni, hogy a település jó részét a roma kisebbségi népcsoport lakja. A régi, hagyományos roma foglalkozások: elsõsorban az építõanyag-elõállítás /vályogvetés/, a kovács mesterség, a fémekkel való foglalkozás, állatkereskedelem. Ezek nagyrészt beszûkültek és az ipar kiszorította õket ezekrõl a területekrõl. Annak ellenére, hogy a jó részük falun él, vagy nem tudják vagy nem akarják elsajátítani ezt a – számukra is nyitva álló – lehetõséget, sõt alapvetõen le is nézik ezt a fajta munkát, pedig létfontosságú lenne számukra, hiszen a lehetõségek adottak, és a segélyeket ki lehetne egészíteni az általuk megtermelt javakkal. 9

Sajnos a roma érdekvédelmi szervezetek eddig még semmilyen lépést nem tettek ennek a gazdasági lehetõségnek kiaknázása érdekében sem propaganda, sem meggyõzési szinten, amely komoly hiba és csak akarni kellene. Úgy gondolom, hogy segély csak annak jár, aki az öngondoskodásnak ezt a lehetõségét már kimerítette és az ezen felül mutatkozó igényeket – mint az iskoláztatás, vagy más, meg nem termelhetõ igények fedezésére kaphatnák /amibe természetesen sem a cigaretta, sem az alkohol nem számít bele/. Felmerül a jegyzõk és közterület felügyelõk felelõssége ebben a témakörben: ha nincs konkrét feljelentés egy megmûveletlen kerttel kapcsolatban, a jegyzõk nem intézkednek. Biztos, hogy meg kell várni egy feljelentést? Biztos, hogy nem munkaköri kötelességük ez? Biztos, hogy nem kellene kevesebb segélyt kiosztani és tehermentesíteni a település erõforrásait, ha ezen a területen a helyzet magaslatán állnának? Nyilván konfliktusok keletkeznek, nyilván ez sok embernek nem fog tetszeni, de a munkára szoktatás, a megtermelt és elõállított javak, a társadalmi igazságosság figyelembe vételével ezt meg kell tenni. Néha elég egy jó példa, hogy a kezdeti lendületet megadja. Nyilván vannak egyszerûbb megoldások: ha valaki csak befüvesíti a kertjét, már az is jó, mert ezáltal a település rendezettebbnek látszik – de õk nyilván nem is szorulnak segélyre. Érpatakon úgy gondolják, hogy mindenkit be lehet rendelni közmunkára, aki segélyben részesül. A berendeltek valóban hasznos munkát végeznek, amely számon kérhetõ, kontrollálható. Ha valaki ez alatt alkoholt fogyaszt, jön a szonda, az azonnali hatályú rendkívüli felmondás, és máris 3 évig szünetel a segély folyósítása. A köztartozások behajthatóak, csak akarat és bátorság kell a végrehajtáshoz. A behajtásokat még a bérfizetés elõtt megteszik. Néhány hónap alatt megszokják az érdekeltek, és máris természetessé válik ez az állapot. Az érpataki modell, nem egy csodafegyver, nincs benne semmi különleges. Miért mûködik mégis jól? Mindenki teszi a dolgát, amit bevállalt. A polgármester eleget tesz annak a bizalomnak, amelyet a település lakossága ráruházott. A választói azt várják tõle, hogy rend legyen, hogy nyugalomban éljenek. Ez alapvetõ emberi, és társadalmi igény. Következetes magatartás, ZÉRÓ tolerancia, nincs elnézés, elvtelen alku, mutyizás. A polgármester kocsijában a videókamera, a diktafon a keze ügyében van. Minden szabálytalanságot rögzít, mindenben azonnal intézkedik. Ezt azért teszi, mert ez a dolga, erre kapott felhatalmazást. Nem kerüli a konfliktusokat, csak azért, hogy nyugodtan aludjon. Szerkesztõi megjegyzés: 10

Minden településen vannak problémák. Hány polgármesternél látjuk, hogy tudomása van a szabálytalanságokról, törvénytelenségekrõl, de elfordítja a fejét. Vajon miért? Mert nem akar bajt? Mert összekuszálná, a település belsõ politikai viszonyait? Látja, hogy az illetõ palotában lakik, luxus kocsin jár, de a család több tagja is segélyen él. Tudja, de nem akarja látni. Erre, a nagypolitikából meríti a példát. Vannak az országban úgynevezett érinthetetlenek. Nem szabad hozzájuk nyúlni, mert akkor aztán nagy baj lesz. Nézzük csak meg a hírhedt siófoki maffiás megfélemlítõ demonstrációt, amely élén az egyik fõvajda menetelt. Bármekkora volt a felháborodás, derék fõrendõreink, a jogszabályok mögé bújva, az édes semmittevés elszánt politikáját folytatták. A fõrendõrök természetesen, a lavírozós politikusainktól kapják az utasításaikat ezekben a „kényes” témákban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem kell önállóan tenniük a dolgukat amire felesküdtek. A jegyzõ szintén teszi a dolgát, nem hezitál, együttmûködik a polgármesterrel. Egy jó jegyzõ fontos partner, a jog megtestesítõje. Minden felhatalmazása megvan arra, hogy fellépjen és minden szabálytalanságot megszüntessen. Érpatakon nincs aktatologatás, a felelõsség áthárítása. Mindig megtalálják azokat a jogszabályokat, ami alapján fel lehet lépni, és nem haboznak alkalmazni. A rend õre a helyzet magaslatán áll. A legfontosabb ismérve, hogy nem fél. A terepen aktívan mozog, a jogszabályokat alkalmazza. Megnézi, hogy ki tartózkodik jogszerûtlenül, lakcímbejelentés nélkül a lakásban, minden lakossági panasznak utána jár. Nincsen kis lopás, vagy nagy lopás. Ha kell, akkor jelzést ad, hogy ki az aki, késõ este hangoskodik. Az kora reggel már közmunkára megy, legközelebb már idejében le fog feküdni. A polgármester úr ezt a módszert mindenkinél alkalmazza, korra, nemre, származásra való tekintet nélkül. Nem tesz különbséget, hogy roma vagy nem roma az illetõ, hiszen a magyaroknál ugyanúgy megtalálható az a réteg, akinél a szocializáció nem sikerült teljes egészében.

Szerkesztõi megjegyzés: Biztató, hogy az új kormányzat, minden településre rendõrt akar állítani. Kell is. Kérdés, hogy van-e idõ kiképezni õket erre a speciális feladatra. Tudják-e kezelni, ezeket a problémákat. Túl sok rendbontó ússza meg a büntetést. Szögi tanár úr megölésében a résztvevõk fele megúszta a büntetést. Lehet, hogy nem mindenki ölt, de vagy passzív szemlélõk voltak, vagy a kötelezõ segítségnyújtást mulasztották el, vagy hergelték a gyilkosokat, vagy egyszerûen csak a jelenlétükkel pszichikai bûnsegédként vettek részt a lincselésben. Annak ellenére, hogy ez a magatartásforma általánosan elterjedt, a mindennapok részévé vált, a magyar rendõrség képtelen ezt a problémát kezelni. Néha bevonnak kommandósokat, akik kiemelik a hangadókat, de a többség megússza, és mivel megússza, legközelebb ugyanígy fog eljárni. Mi az akadálya annak, hogy a tömeg minden tagja ellen eljárjanak? Több száz új rendõrkocsit kapott az állomány. Férjen már bele egy kamerarendszer, amely mindent rögzít, és ez alapján már el lehet járni. Persze ehhez is bátorság és a rendõrség jogkövetõ magatartása szükséges. Érpatakon ezt is megoldották, itt nincs cirkuszolás a polgármesteri hivatalban. A mezõõr szintén fontos eleme a rendszernek, amióta határozottan lép fel, kevesebb a terménylopás. Mindenkinek megvan a feladata, ez alól nincs kibúvó. Az érpataki modell a visszajelzések alapján úgy tûnhet, mintha politikai ideológia alapján mûködne. A liberalizmus az élet sok területén jól mûködik, egy dologban azonban biztos, hogy nem. Ha az emberek életét valami megzavarja, vagy nem érzik magukat biztonságban, vagy a társadalmi igazságérzetüket sérti, ebben a témakörben csak egy következetes magatartással és bátor fellépéssel lehet eredményeket elérni. Ez minden politikai pártnak a sajátja kell, hogy legyen. Ezeknek az alapelveknek a be nem tartása mással nem megmagyarázható, vagy igazolható. Lehet emberi szabadságjogokat belekeverni, rasszizmust emlegetni, de ebben az összefüggésben értelmezhetetlen. Pártállástól függetlenül törekedni kell a törvények és a szabályok betartására, hiszen a legalapvetõbb emberi jog a nyugodt és békés élethez való alkotmányos jog. Érpatak példa erre. Nyilván még itt sem fenékig tejfel az élet, vannak még hibák, javítani és tennivalók, de az irány jó. Sõt komoly eredményekrõl számolhat be a polgármester. Azt javasoljuk minden település vezetõjének, bármilyen politikai csoportosulásba tartozik, vagy legyen attól független, vállalja fel a konfliktusokat, hiszen ezt kívánják tõle az emberek. Kovács László Polgármesterek és Önkormányzatok Szakmai Lapja

jó ha figyelünk

„Nézze, ha nem hajtják végre a megszorításokat, ezek az országok el fognak tûnni, ahogyan ma ismerjük õket, mint demokráciák. Egész egyszerûen nincsen döntésük, ez a vég.” [1] – José Manuel Barroso, június 11. 2010. A fenti szavakat az Európai Bizottság elnöke az európai szakszervezetek vezetõinek mondta egy titkos találkozó keretén belül. Négy nappal késõbb kerültek csak ki a médiába. Hogy hogyan értelmezzük a fenti mondatokat, fenyegetésnek, „véletlen” félrebeszélésnek vagy csupán „aggodalom által keltett, szenvedélytõl vezérelt elszólásnak”, azt az olvasóra bízom. Azonban a múltból kiindulva aligha lehet irreálisnak nevezni az olyan vélekedést, mely szándéknyilatkozatot lát e mögött. Mintha valami készülne Európában… Ahhoz hogy adhassunk, ahhoz el kell vennünk valakitõl. Társadalmunkban a gazdagok számára fenntartott jóléti állam az elérendõ cél. Az IMF és az EU egyaránt a tõkés réteg védelmi burkát jelentik, és elõ kívánják teremteni annak lehetõségét, hogy a jelentõsebb nagyhatalmak továbbá is óvják gazdaságaikat. Jól értesült források az egész európai hitelválságot Németország „puccsának” tekintik, mellyel sikerült kizárni a hitelpiacokról más, kevésbe fontos országokat. Amikor a német bankrendszer megóvásáról van szó, elhallgat a „vért-s-verejtéket” követelõk tábora. Tudniillik azért, mert a „költségvetési fegyelem” Árja hazájában a német bankokat az Európai jó ha figyelünk

Központi Bank tartja életben rövid lejáratú hitelekkel. A Magyar Kereskedelmi Bank tulajdonosa, a Commerzbank is EKB pénzek nélkül májusban elvesztette volna likviditását. Azaz az MKB anyacége is állami lélegeztetõ-gépen van. [2] Persze nem mindenkinek adatik meg az ami a „Fajtisztáknak” megengedett. A „rendetlenkedõ”, „fegyelmezetlen”, „tiltakozó” alacsonyabb-rendûeknek (Spanyolország, Portugália, Görögország, Írország, Románia, Magyarország…) csak büntetések és megszorítások járnak. Németország megúszhatja az eddig is vészhelyzetben lévõ szûkebb és védtelen munkanélküli rétegek további eltiprásával. De a gyarmatokon másképpen kell elbánni a „mosdatlanokkal”. Mivel a periféria saját bûnébõl került oda, ahova, ezért szó-fogadóan el kéne tûrnie az életszínvonal általános csökkenését. Sõt, csodálkoznak rajta a világ urai, hogy nem derül mosoly dél európai arcokra a „költségvetési egyensúly helyreállítása” miatt. Már komoly aggodalmakat hangoztat az üzleti sajtó. A brutális intézkedéseivel, amikkel két pillanat alatt egyébként elvesztette népszerûségét, a spanyol miniszterelnök túlzottan „kíméli” lakosságát. És ez hatalmas bûn a befektetõk szemében.

Ám még a „vacilláló” (azaz, a parancsokat nem túl-teljesítõ) politikusoknál még nagyobb veszélyt jelentenek a szakszervezetek, különösen az ibériai félszigeten. Mert (csodák csodája!) „nagy a beleszólásuk a helyi politikában”! Isten õrizz, hogy a munkavállalók azt képzeljék magukról, hogy van beleszólásuk! Legmélyebb sajnálatunkra mi magyarok is meg vagyunk említve egy angol napilapban „rendetlenkedõkként”. Mivel anno nem bárányként léptünk az „új reform” útjára, hanem ellenálltunk (például a társadalombiztosítási privatizáció kapcsán), mi is sötét barbárok vagyunk, akik nem képesek felismerni a demokrácia határait. Mert voltaképpen ez a lényeg: a válságok mindig elõhozzák a kapitalizmus autoriter, diktatúra-szerû vonásait. Hogy megmentsék a tõkéseket a saját maguk által létrehozott bajtól, minden lakossági szolgáltatást vissza kell faragniuk a kapitalista államoknak. Barroso olyan jövõt vizionál Európának ahol még a legalapvetõbb szolgáltatásokat sem vállalja magára az állam. [3] Ez azonban mindig ellenállást vált ki a munkavállalói oldalról. És, mivel a demokráciákban régóta nem vagyonhoz-kötött a szavazati jog, az érteket teremtõk élveznének elsõbbséget a politikában. Elvileg. Gyakorlatilag a fentrõl irányí11

tott, menedzserek által uralt kapitalizmus kijátssza és alakítja saját szája-íze szerint a politikát, néha-néha engedve a lakosság követeléseinek. De válsághelyzetben az érdekegyeztetés hagyományos formái felbomlanak. Válságban, különösen egy olyan rendszerszintû válságban, mint most, csak egy érdek számít: az uralkodó réteg érdeke. A parazitának vér kell. Az a legkönnyebb, ha az áldozatból sikerül minél vért kiszívnia az éhes kullancsoknak. Ehhez diktatúra szükséges. Ilyen megvilágításban a fasizmus és nácizmus is hatalmas megszorítási csomagok részeként kerültek bevezetésre. Németországban a német ipar bõségesen részesült állami támogatásból, miközben a német lakosság életszínvonala Harmadik Világbeli méreteket öltött (közismert, hogy 1938-ra még a valódi vaj is eltûnt az üzletekbõl, annyira sokat költött Németország fegyverkezésre; ez volt a „vaj vagy puskák?” kérdésre Goering válasza). Az olasz esetben Mussolini hírhedté vált arról, hogy az õ idejében „újra idõben jártak a vonatok”. Igen, mert minden szakszervezetet szétvertek a hatóságok, az angol üzletemberek nagy örömére. „Különösen jó befektetõi légkörrõl” számolt be a londoni Times az 1930-as évek Olaszországa kapcsán. Vagyis a demokráciára adott gyógyszerként jól szolgáltak a fasiszta/náci rendszerek. Addig nem voltak „gonosz tömeggyilkosok”, míg csak gazdáik érdekeit tartották szem elõtt… Az angol Daily Mail tulajdonosa a következõket írta a nácikról 1934

július 10-én, mikor már megtörtént a német munkásmozgalom szétverése, a koncentrációs táborok létrehozása és többszáz ember lemészárlása: „Én minden fiatal brit férfit és nõt arra bíztatnék, hogy közelrõl ismerjék meg a náci rezsim haladását Németországban. Nem vezethetik félre õket a (nácizmus) ellenségeinek hazugságai. Az angol közvéleménynek pontosan az a szekciója szapulja leginkább a nácikat, amely a leginkább dicséri a Szovjet rezsimet Oroszországban. Hangos kampányt kezdtek az ellen amit õk „náci atrocitásoknak” neveznek, melyekrõl azt kell tudni, ahogyan meggyõzõdhet minden oda látogató, hogy csak olyan egyedi, elszigetelt esetek melyek elkerülhetetlenek egy olyan nagyságú országban, mely amekkora mint a miénk, de melyek el vannak túlozva, olyan benyomást keltve mintha a náci uralom vérszomjas diktatúra lenne.” [4] Igen, elkerülhetetlenné válhatott volna Angliában is a náci terror, ha odáig fajultak volna a dolgok... És biztosan egy embernek se lett volna lelkiismeret-furdalása, legalábbis azok közül, akik igazán fontosak. Említhetném persze a számos, amerikaiak által hatalomra-juttatott harmadik-világbeli tömeggyilkost (Mobutu, Pinochet, Szuhartó, stb). Hiába vetekedtek Sztálinnal áldozatok tekintetében: jó Auschwitz és jó a Gulag, ha a „mieink” üzemeltetik a táborokat. Egy olyan rendszer, amit a kevesek uralnak a kevesek javára, akár-

mire képes. Persze lehetséges, hogy nem újra a táborok évszázadát fogjuk átélni. Talán szerencse, hogy nem látnunk bele az exkluzív klubok és ötcsillagos brüsszeli szállodák lakóinak elferdült agyaiba, de nem árt elõre vigyázni. Állandóan panaszkodnak mindenestre, hogy a jelenlegi keretek túlzottan megkötik a hatalom kezét. Legutóbb Olaszország üzletember/maffiózó-miniszterelnöke fejezte ki sajnálatát, hogy nem egyeduralkodó, utalva Mussolini-re. [6] Aminek tanúi vagyunk, az vagy a kapitalizmus vége, vagy a demokrácia kezdete. Rajtunk múlik, hogy mit hoz a jövõ. Nemrégiben több vezetõ olasz közgazdász követelte a valódi gazdaságélénkítést. Azaz, a lakosság fizetéseinek emelését, hogy létrejöjjön újra tömegkereslet. 6. Ez a keynsiánus gazdaságpolitika, ami az 1930-as évek Depressziójából emelte fel a fejlett országokat és elindította Nyugat Európát és Amerikát a tartós növekedés útján az 1970-es évekig. De van egy szûk csoportosulás, amelynek nem kedvez ez. A befektetõk profitjait szükségszerûen csökkenti egy idõ múlva ez az irány (például az 1960-as évek „stagflációja”). Ezért elengedetlen a leszámolás a tõke hozamaiból élõk és a tõkével nem-rendelkezõk között. Ezt a jóléti állam csak elodázza. Valóban demokratikus, önigazgatáson alapuló társadalomnak kéne létrejönnie, ha nem kívánunk tovább élni egy visszamaradt, korszerûtlen társadalomban. Lovász Ádám Váralja Szövetség

HIVATKOZÁSOK [1]http://www.dailymail.co.uk/news/worldnews/article-1286480/EU-chief-warns-democracy-disappear-Greece-Spain-Portugal.html [2.] http://www.bloomberg.com/apps/news?pid=newsarchive&sid=aHl8DzEheXq8 [3.] (lásd 1.) [4.] http://www.voiceoftheturtle.org/dictionary/dict_h1.php#hurrah [5.] http://www.stop.hu/articles/article.php?id=673537 [6.] http://www.telegraph.co.uk/finance/financetopics/financialcrisis/7834051/Italian-economists-slam-austerity-measures.html

12

jó ha figyelünk

Sokszor felmerült már bennem a kérdés, hogy miért hallgatja agyon az oktatás, történetírás, sõt a közbeszéd is a honvisszafoglaló Árpád szerepét és az állam alapító Vérszerzõdést? Azt a magyar szövetségkötést, amely – mint õsi szkíta rítus – az utolsó vacsorán is megjelenik, s amely mint államalkotó akarat szabályozza a közjó érdekében mûködõ valódi hatalommegosztást immár 1159 esztendeje! Van-e ebben az agyonhallgatásban szerepe annak, hogy kazár birodalomból kivonuló “hétmagyar” és a velük tartó népesség nem járult hozzá többé a birodalom fenntartásához? Vagy esetleg csak annyi az ok, hogy a nyakunkra ült pénzoligarchia felismerte a Vérszerzõdés megújításának veszélyét, s nemigen szeretné, ha minta lenne ez számunkra, a “pénz” átkaitól való megszabaduláshoz. Azon is sokat töprengtem, hogy a pénz miért nem csak a szabályos, a társadalmi szerepét tölti be – miért nem értékmérõ -s miért lett az okoskodó spekuláció eszköze? Hisz ezzel az értékteremtés folyamatában, fõleg az elosztási oldalán aránytalanságot okoz. Ha a pénzoligarchia tõke- és hatalomösszpontosítása elé, korlátokat lehetne szabni ezzel az õsi szövetséggel, s ha a tehetség, szorgalom és a teljesítmény szabná meg a határait a manapság oly “divatos” (de többnyire jogtalan) meggazdagodásnak, akkor – sok minden megváltozhatna. Ezért kellene sürgõs intézkedéseket foganatosítani a jelen kormánynak, hogy a kiváltságos osztály erkölcstelen vagyonszerzését akadályozza, az eddigi gyanús ügyletek kapcsán pedig elszámoltassa. Amikor a pénzhatalomról írok, sokszor azt a vádat kapom vissza, hogy kódolt zsidózást valósítottam meg. S ebben annyi igazság lehet is, hogy ha csak zsidóemberek tiltakoznak az írásom ellen, akkor írásom vagy félreértik, vagy egyszerûen: magukra ismertek. Nem tudom melyik a valóság, de sok-sok levelet kapok különféle stílusokban, ahol engem “kódolt zsidózással” vádolnak. Hogy ne történhessen ilyesmi a jövõben, elhatároztam: nyíltan fogok zsidózni,

hiszen nincs abban semmi, ha engem valaki magyarnak nevez, netán kereszténynek, hiszen nem szégyellem én a származásomat. Remélem, a zsidó barátaim sem fogják szégyellni magukat, ha esetleg nem japánnak vagy olasznak hívom õket. Tisztázzuk, hogy én nem zsidókra és gojokra osztom a világot, mert ezt bizony éppen a zsidóság teszi! Nekem a tisztességes alkotó ember és a tisztességtelenül élõsködõ bûnözõk kategóriái az alapmércéim, bármely rendû-rangú-fajú és színû ember megítélése szempontjából. Gyermekkoromban sok cigányzenésszel is kapcsolatba kerültem, s szeretem a mûvelt és megalkuvásmentes zsidó emberek társaságát. Reiner Pétert, Vámos Gyurit és barátaikat nagyra becsülöm, s nagyon tisztában vagyok azzal is, hogy létezik antiszemitizmus, de nem beszélünk róla. Én most nem kerülgetem tovább a forrókását, s belecsapok a szemita lecsóba! Azt az igazságot ismernünk kell, hogy a zsidóság kiváltságos osztállyá fejlõdik akkor, ha korlátmentes szabadságot kap a pénzügyi-gazdasági életben. Nem biztos, hogy ez az összeesküvés. Ám az együvé tartozásuk érzése és a lelki beolvadás elleni védekezésük hihetetlenül erõs. Ráadásul a gazdagság és a vele járó hatalom a többi zsidó szemében “nagyon is” tiszteletreméltó dolog, bárhogy jutott hozzá. Náluk ugyanis az ügyeskedés nem negatív cselekvési forma, mint a hun-magyar kultúrában, hanem inkább szellemi teljesítmény. Ennek vannak vallási, de más kulturális hagyományai is. Staiermann Jóska barátom egész életében becsületesen dolgozott, s nem voltak soha ügyeskedõ hajlamai, de ez viszonylag ritka abban a kultúrkörben. A keresztény körökben viszont csak akkor tisztelik a gazdag embert, ha teljesen nyilvánvaló a vagyonszerzésének tisztessége, sõt még adakozni is hajlandó az elesetteknek. Ha az utóbbit nem gyakorolja, akkor könnyen elítélik, pénzsóvár Harpagonnak mondják. A keresztény erkölcs ugyanis eredetileg nem fogadta el a hitel utáni kamatszedés jogát, s így

Látszólag nem sok köze van a magyar õstörténetnek az országgyûlési választásokhoz. Vagy mégis? A tapasztalat azt mutatja, hogy pénzoligarchiának nincs szüksége egészséges nemzeti öntudatra, erõs nemzetállamokra meg semmiképp, ezért céljuk ezek gyengítése, lebontása. Ha egy fának elvágják a gyökereit, elpusztul. Nos, talán nem állunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy a múltunk feltárásához való viszonyulás indikátorként jelzi egy-egy párt hovatartozását. Egyetlen diktátornak sincs szüksége emelt fejjel járó, a hagyományaijó ha figyelünk

a hitelezõ keresztények eleve gyanúsak is voltak a saját közösségükben. A gazdag zsidót viszont minden körülmények között nagyra becsüli a szegény zsidó, s így, a kulturális és értékrendi együvé tartozás érzése, nagyon szorosan összekapcsolja õket. A szegény zsidó feltétel nélküli tisztelete az, amely a nagy összetartásnak – egy hihetetlenül erõs kötelékét mutatja a külsõ szemlélõ számára. A szegény zsidókat megsegítõ gazdagok persze többnyire jól járnak a “segítség kapcsán”, de ezt, éppen az õsi idõk óta beléjük rögzült kufár szellemiség miatt soha nem rója fel nekik a “megsegített fél”, sõt kifejezetten hálás is érte. Így érthetõ az is, hogy a “megsegített gojok” is hálás szívvel gondolnak vissza az õket kisegítõ gazdag zsidókra, s ez a hála, éppen azért olyan erõs, mert a goj évezredek óta azt hiszi, hogy a zsidóság csak egymást “segíti”! Így válik a zsidóság szilárd egésszé, s így tudják az akaratukat rákényszeríteni a gazdaságra, a politikára és a köztájékoztatásra is. Ha valahol egy kis rés támadna a belsõ egyetértésben, akkor viszont rögtön megjelenik az antiszemitizmus réme, amely ismét és szorosan összezárja a soraikat, s egy bevehetetlen erõddé teszi azt a ‘nacionalista’ véleménydiktatúrát, amely nem látszólagos és nem érdeknélküli, hanem teljes és kíméletlen. Sajnos minden antiszemita megnyilvánulás szolgálja ezt az érdeket, erõsíti az összezárást és nehezíti a zsidóság szembenézését a saját negatívumaikkal, amely több ezer év óta mindig újra és újra az ellenük irányuló ellenszenvet táplálja és erõsíti. Pedig nem lenne szükségszerû, hogy ez bekövetkezzen. De ehhez, a gojoknak is fel kellene ismerni az antiszemitizmus haszontalanságát, sõt a zsidóknak is át kellene gondolniuk, hogy miért nem akarnak beilleszkedni az õket befogadó társadalmakba, vagy ha nem képesek rá, akkor miért nem építették fel a saját nemzetállamukat már sok évszázaddal ezelõtt? Szeged, 2010, 07. 23. Bene Gábor S.

hoz ragaszkodó, egészséges nemzeti öntudattal rendelkezõ népekre. Már a Habsburgoknak se volt. A magyar néplélekben pedig erõsen élt a szkíta származástudat. Nemeskürty így fogalmaz: „Senki sem vette tudomásul, hogy: egyezer éven át (vagy még régebbi idõ óta) élõ hagyomány, mint olyan, önmagában is történeti tény…”. Kb. 1840-ig történetíróink meg voltak gyõzõdve arról, hogy Belsõ- és Közép-Ázsia szkíta népekkel szoros kapcsolatban álló népei három hullámban foglalták el a Kárpát-medencét, ezek voltak Attila hunjai az, avarok és Árpád magyarjai. Nyilvánvaló, hogy az el13

nyomó Habsburgok nem örültek ennek túlságosan, az azonban mindenesetre tény, hogy hamarosan 180 fokos fordulat következett. A változás következményeit Arany János szavaival (Az orthológusokra) foglaljuk össze: „Kisütik, hogy a magyar nyelv Nincs, nem is lesz, nem is volt, Ami új van benne, mind rossz, Ami régi, az meg tót.” Mi történt közben? „Csupán” annyi, hogy 1849-ben elvesztettük szabadságharcunkat. Az uralkodók már a XVIII. században észrevették, hogy milyen hatalmas jelentõsége van a történetírásnak. Mária Terézia céljai elérése érdekében a kancellária által irányított udvari történetírókat nevezett ki. Szerinte a történetírás mindig is politika volt, és az is marad. II. József már rendelettel tiltotta meg a magyar oknyomozó történetírást – írja Kiszely István. A szabadságharc leverése után határozta el újfent a kamarilla, hogy a rebellis magyarság ellen lélektani hadjáratot indít, nemzeti büszkeségét és õsi származásának tudatát kellett megsemmisíteni. 1849-tõl 1859-ig Alexander Bach erõs kézzel kormányozta Magyarországot, uralma alatt kemény germánosító politikát folytattak. 1949 után a hatalom részérõl mindent megtettek, hogy Széchenyi alkotása, a Magyar Tudományos Akadémia nemzetellenes irányt vegyen. Az osztrákok felszólították például 1853-ban gróf Teleki Józsefet, az Akadémia elnökét, hogy változtassa meg a Széchenyi által alapított társaság alapszabályait. Ez hosszas küzdelem után 1858. februárjában megtörtént. Olyan változások következtek be, amelyek már alapjaiban fenyegették a létét. Majd az 1870-es évektõl megjelentek a finnugor nyelvhasonlítás elsõ mûvelõi, akik javarészt németek voltak.(Meg kell jegyezni, hogy a „baj” nem a finnugor nyelvi rokonság kérdésével, hanem a hozzá kapcsolt történetírással van. A magyar és a finnugor nyelvek nyelvi alaprétege hasonlóságot mutat, a kérdés az, hogy ezt a rokonságot hogyan magyarázzák.) Azt, hogy ezentúl milyen „tudósok” jutottak fõszerephez, jelzi például, hogy Szentkatolnai Bálint Gábor Közép-Ázsiában gyûjtött és Akadémiának átadott hun rovásírásos emlékeit nemes egyszerûséggel elégette (!). De nem csak az Akadémián történtek változások. A Pázmány Péter Tudományegyetem új vezetõsége azokból alakult, akiket az 1848-as kormány eltávolított állásából. Az új egyetemi tanács 1849. december 13-án tisztelgett Haynaunál. Az egyetem ügyeinek intézése a „nemzeten kívül állók kezébe került” – olvashatjuk az egyetem történet feldolgozó mûben. Ez megmutatkozott az egyetem autonómiájának felfüggesztésében, a német hivatalos és tanítási nyelv lett, az egyetem oktatói és hallgatói politikai ellenõrzés alá kerültek. Az osztrák egyetem szabályzatát a pesti egyetemre változatlanul átvitték. Thun minisztersége alatt még 1935-ben is a Bach-korszak elvei alapján mûködött az egyetem(!). Ez volt tehát a helyzet, amikor a XIX. század elsõ felének mezopotámiai ásatásainak leletei az egész mûvelt világot lázba hozták. Elsõsorban a francia Botta és az angol Layard vezetésével különbözõ dombormûvek, szobrok, ékírásos agyagtáblák stb. váltak ismertté. Azonnal felmerültek a kérdések: milyen nyelven beszéltek azok, akiktõl a leletek származnak? Mik voltak nyelvük sajátosságai? Az élõ nyelvek közül melyik nyelv sajátosságaihoz hasonlítanak a legjobban stb.? A franciák, angolok, németek szívügyüknek tekintették, hogy választ találjanak a kérdésekre, sorba küldték az expedíciókat Mezopotámiába. Aztán elsõsorban Grotefend, Rawlinson és George Smith kutatásai során olyan leletekre bukkant, amelyek segítségével meg tudták fejteni a nyelvet. A következõket állapították meg. A megfejtett és sumirnak nevezett nyelvvel kapcsolatban Oppert felhívta a figyelmet arra, hogy az altáji nyelvcsalád finnugor 14

Bunyevácz Zsuzsa ágához áll a legközelebb. A ragozó nyelvekkel- például magyar, finn, török stb.- való rokonságát nyelvtani és lexikális példákkal is igazolta. Oppert a sumirok írásának feltalálását a szkítáknak tulajdonította, amit Lenormant, Rawlinson, Sayce is elfogadott. Sayce abból a célból, hogy magyar nyelvi ismereteit tökéletesíthesse, s hogy bebizonyíthassa, a magyar nyelv sajátosságai hasonlítanak hozzá a legjobban, Budapestre jött. Tehát, ha valakik, úgy a magyar tudósok lettek volna a legilletékesebbek arra, hogy kutassák a sumir nyelvet. És miért nem? Ez nem kis részben Goldziher Ignácnak, a neves orientalistának „köszönhetõ”. A külföldön folyó sumir kérdésrõl ugyanis nem a valóságnak megfelelõen tájékoztatta a Magyar Tudományos Akadémiát. Szemlélete akkor már megfelelt az Akadémián uralkodó hangulatnak, a hatalomnak már semmi szüksége sem volt arra, hogy a magyarokat õsi, nagy múltú kultúrnépekkel bármifajta kapcsolatba hozza. A sumir nyelv kutatásának helyzete nem javult az idõk során. Az MTA-án 1869-tõl szervezeti változás történt. Ennek következtében lényegében Mezopotámia ki lett szakítva az orientalisztika hatáskörébõl, és a Kaukázus is a sémi filológiai tanszéken kapott munkaközösséget. Így mostoha sorsra jutott a sumir nyelv. Az egyetem bölcsészeti kara pedig 1873-ban a sémi nyelvek tanszékével gyarapodott. Így is maradt 1946-ig. 1949-ben, a kommunisták hatalomra jutása után csökkentették az akadémikusok számát, a régi tagok többségét jó ha figyelünk

tanácskozó taggá minõsítették. A Nyelvtudományi Intézet 1949-ben jött létre, 1951-ben került az MTA felügyelete alá. Ennek alapvetõ feladata a „magyar nyelvészet, az általános és alkalmazott nyelvészet, az urali nyelvészet és fonetika területén tudományos kutatásokat végezni.” Tehát csupán az urali nyelvészet került szóba.1989-ben rehabilitálták az 1949-ban tanácskozó taggá minõsített tagokat, 1990-ben új alapszabály készült. 1994. áprilisában megszületett a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló XL törvény. Eszerint az MTA „a tudomány mûvelésével, támogatásával és képviseletével kapcsolatos közfeladatokat lát el”. Nem szól külön a nyelvrõl. Eljutottunk oda, hogy ma sem az MTA-n, sem az egyetemeinken nem foglalkoznak a világ elsõ civilizációjának nyelvével, noha – ahogy azt az említett neves kutatók megállapították elsõsorban mi lennénk rá az illetékesek. Ugyanakkor kutatják a sémi nyelveket, illetve a hozzá kapcsolódó asszír stb. kultúrákat, amelyek a sumirból vettek át számos dolgot. Láttuk továbbá, hogy az idõk folyamán az Akadémia illetékesei nem úgy utasították el a sumir-magyar nyelvi rokonság kérdését, hogy azt elõzõleg tanulmányozták volna. Nem az történt, hogy gondos kutatás után arra következtetésre jutottak, nincs semmi alapja. Úgy utasítják el a mai napig, hogy nem cáfolták meg a felsorolt angol, francia stb. tudósok által megállapítottakat. Fel kell tennünk a kérdést, miért van ez? Nyilvánvaló, hogy a Habsburgoknak mi volt a célja. A nemzeti önbecsülés aláásása. Nyilvánvaló az is, hogy a kommunisták sem örültek egy nagy múltú nemzetnek. De hogyan magyarázzuk az 1989 utáni eseményeket? Megdöbbentõ, hogy múltunk kutatásának elvi kérdéseit nem akarta egyetlen parlamenti párt sem átértékelni az elmúlt húsz évben. Sem a politikai jobb-, sem a baloldal. A (magyar) múltat végképp el kell törölni? A Magyar Tudományos Akadémiát nem igen érintette meg a rendszerváltozásnak nevezett esemény. Akik Kun Béla Tanácsköztársaságát dicsõséges jelzõvel illették és 1956-t ellenforradalomnak nevezték, hogyan maradhattak a helyükön 1989 után? Mert maradhattak. Sõt, az is elõfordulhatott, hogy az Akadémia volt történész elnöke által szerkesztett könyvben a következõt olvashatjuk Árpád magyarjairól: „Hasonlóan a többi nomád néphez, a föld magántulajdonának fogalmát se ismerik. Sátorban laknak. Számukra semminek, ami a letelepült életmódhoz tartozik, nincs különösebb értéke. Az emberi élet értéke is csekély. Az ellenség teljes elpusztítása, gyermekek, anyák megölése is természetes velejárója a harcnak….A köznapi emberek lovagláshoz évszázadok óta idomult „karika” lába természetesen generációkon át tudott csak hozzászokni az eke utáni egyenes járáshoz.” Elképzelhetõ-e, hogy mondjuk a szlovák tudományos élet vezetõje leírja azt a tényt, hogy szlovák irodalmi nyelv nem létezett a XIX. századig? Ugye, hogy nem! Feltûnõ, hogy a még a magukat rendszerváltónak, antikommunistának, jobboldalinak mondó parlamenti pártok sem tettek semmit a változás érdekében. Sem az MDF, sem a Fidesz, sem az SZDSZ, sem a kisgazdák, sem a MIÉP nem tartották szükségesnek átértékelni a magyar múlt feltárásának a kérdését. Feltûnõ, hogy parlamenti pártjaink iszonyodnak nemzeti büszkeségünktõl, a székely-magyar rovásírástól, amelynek néhány betûje már a hat-hétezer éves tatárlakai korongon is feltûnik. Csak néhány példa: Az MDF által irányított Világkiállítás Programiroda például kiutálta a székely rovásírást a világkiállítás területérõl. A Fidesz kitiltotta a Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításról – írja Varga Géza cikkében. Nos, talán nem állunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy múltunk feltárásának kérdése akár indikátorként is használható. Ha egy fának elvágják a gyökereit, elpusztul. Múlt nélkül nincs jövõ. Csak reménykedni tudunk abban, hogy ezzel a kétharmados többséggel rendelkezõ kormányzópárt is tisztában van…

KOMMENT

A világban a háború már zajlik az energiáért és amit mi most itt politikaként érzékelünk, alapjaiban minden csak annak álcája és annak fedõtörténete, hogyan tudjanak egymásra nyomást gyakorolni a nagyhatalmak. A kérdés természetes módon merül fel: mit is tudunk tenni, hiszen innen is és onnan is kiszolgáltatottak vagyunk, vagy legalábbis annak látszunk. Véleményem szerint Orbánnak nincsen több dobása és a gáz-kérdés megoldását az oroszok, ugyan úgy mint Irán és Kína is alaposan megfontolják. Korábban írtunk arról, hogy Palesztina partjainál, pontosabban a gázai övezeteben vélhetõen ott van egy hatalmas gázlelõ hely, amelyre a zsidók igényt tartanak és talán az egész politikai maszlag, mészárlás és népirtás errõl kell szóljon, ahogyan a mostani segélyakciók is éppen ezt az izraeli pozíciót akarják gyengíteni és rámutatni a kulcskérdésre. Jogos az a kérdés, hogy amint az Ázsiai Unió és a Dél-amerikai Unió szövetsége az amerikai neokhón zsidó érdekekkel egyeztetve, az EU-t és bilderbergéket is nagyjából békés úton meggyõzve képes lesz kihúzni az izraeli idõzített bomba gyutacsát, úgy ez Magyarországra vajon milyen hatással bír majd? Ha a Közel-Keleten háborús helyzet alakul ki (már az van), akkor onnan megindulhatnak a zsidók az elõkészített magyarországi szálláshelyeikre, DE felmerül a kérdés, hogyan? Egyelõre megy a diplomáciai manõver és Putyin is egyre mélyebben veszi át az irányítást. Már nem Obama nyilatkozgat az izraeli kérdésekben, hanem õ. Azt mondja, hogy meg kell vizsgálni Izrael hozzáállását a régió helyzetéhez és elkövetett cselekedeteit ezek tükrében kell szemlélni. Egyelõre csak halvány fenyegetést tett feléjük, mégpedig a szankciók szükségtelenségét hangsúlyozva (ez diplomáciai nyelven finom utalás a rendszabályok bevezetésére), miközben nemzetközi szinten tartja kezében az iráni helyzetet is. Ügyes húzási vannak, ahogy látom szépen csinálják. Közeb az EU is az oroszok irányába fordulva nyithat Kelet irányába. Van megegyezés a németekkel és most a franciákkal is együttmûködésrõl esik szó, közös kötelezettségvállalás mellett. Ha kitör a fegyveres béke a Közel-keleten, akkor Izraelnek nincs más választása, csak megadni, vagy megsemmisíteni magát. Amint az USA kihátrál mögülük és az EU-t is elfeledhetik, mert külön elõnyös szerzõdésekkel elkötelezõdnek a keleti blokk irányába, értelmetlen lesz a zsidók erõlködése. Egy blokád könnyen térdre kényszerítheti õket és ha fegyverhez nyúlnak, akkor végük van. Nem gondolom, hogy a magyarországi és egyéb zsidó telepekkel más lenne a helyzet egy nyílt konfliktus esetén. Egyszerûen értelmetlen lenne ide települnie bármilyen hébernek, pontosan a medve szájába és meg sem tudnák tenni, amit katonai fordulatot venne a nemzetközi helyzet. Orbán lépései logikusak a régebbi zsidó-betelepítési program ismeretében, de a megváltozni látszó nemzetközi helyzetet értelmezve olyan utat választott, ami nincs is és az a ló már döglõdik, vagy éppen meg is döglött, ahogy látom. Károkat lehet okozni, az embereken lehet még ütni, de hosszabb távon ennek semmi esélyét nem jósolok. Forrás: Internet

Forrás: Bunyevácz Zsuzsa – HunHír.Hu

jó ha figyelünk

15

Magyarországnak nincs szüksége hüvelykszorítóra címmel, az EU és az IMF kettõs mércét alkalmaz alcímmel jelent meg vendégkommentár a Der Standard címû osztrák lap szombati számában. “A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió küldöttségének budapesti tárgyalásain az euróövezeti országok megmutatták, hogy hol húzódik a gyengébb országokkal szembeni türelmük határa. Miután a magyarok nem akartak további, az EU által követelt takarékossági intézkedéseket a nyakukba venni, a nemzetközi szervezetek leállították a tárgyalásokat, és zárolták a támogatásként megígért pénzt” – írta a magát szabadúszó gazdasági újságíróként jellemzõ Ernst Michael Brauner a liberális napilap hasábjain. “Ezután a forint gyengült, a tõzsde esett, és Magyarország, amelyet nemrég Olli Rehn uniós pénzügyi biztos még alacsony államháztartási hiánya és az EU-ban átlag feletti gazdasági növekedése miatt dicsért, igazán csak most áll válság elõtt. Egy olyan válság elõtt, amelyet a magyarok valószínûleg csak a Brüsszellel szembeni engedelmességgel és nem takarékoskodással oldhatnak meg” – írta Brauner. A szerzõ idézte Oliver Stockot, a Handelsblatt címû német üzleti lap volt bécsi és kelet-közép-európai tudósítóját, aki szerint a nemzetközi hitelezõk Magyarország megfelelõnek tartják arra, hogy példát statuáljanak vele. Magyarország ideális ország arra, hogy a takarékoskodásra nem hajló Görögországot és Portugáliát figyelmeztesse az EU, ezért Budapestet “pellengérre akarják állítani, mint egy nyakas vétkezõt”. Éltanulóként a szégyenpadon? “Ha csak megközelítõleg is helyes Stock elmélete, akkor az EU és az IMF magatartása igazán nagy disznóság” – vélekedett Brauner. Magyarország 2004-ben örömmel és büszkén csatlakozott az EU-hoz. “Rajtuk példát statuálni azért, hogy az eladósodott uniós tagállamokban észhez térjen néhány hataloméhes politikus és telhetetlen menedzser, beteges dolog, és méltatlan az EU tagállamaihoz” – fogalmazott Brauner. Sok másik EU-tagállammal ellentétben a magyarok már elkezdtek takarékoskodni

16

a szerzõ szerint. Csökkentették a „túl magas” köztisztviselõi jövedelmeket, harcot hirdettek a korrupció ellen, és egy fenntartható szociális piacgazdaság kiépítésén dolgoznak. Már az európai uniós csatlakozás elõtt is szigorú takarékossági programokat folytattak – sorolta. “A magyaroknak nincs szüksége az EU hüvelykszorítójára ahhoz, hogy konszolidálják az államháztartást. Amire szükségük van, az egy kicsivel több idõ, nemzetközi bizalom és egy európai államközösség, amely betartja azt, amit 2008-ban megígért” – vélekedett a Der Standard vendégkommentárjának szerzõje. Az elemzõk többsége kockázatosnak tartja a szakítást Azzal, hogy a kormány hátat fordított az IMF-nek, inkább szûkítette saját (költségvetési) mozgásterét, mintha folytatódott volna az együttmûködés, ugyanis az állampapír befektetõk a jövõben jobban megkérhetik majd az árát a magyar adósságfinanszírozásnak azzal, hogy nincs mögöttünk egy új IMF-hitel jelentette védõháló – írja a portfolio.hu. Az is lehet persze, hogy az IMF-búcsúztatás inkább a hazai belpolitikai érdekeket (az októberi önkormányzati választásokon való erõs szereplést, a Jobbik felõli kritikák tompítását) szolgálja, mindenesetre a több százezer devizahiteles, illetve az autósok az árfolyam pillanatnyi mozgásán folyamatosan érzik a kormányzati stratégia hatásfokát. A kormányfõ szavai szerint az államnak nincs eszköze a forint árfolyamának garantálására. A forint végül azon a 288-as szinten zárt pénteken az euróval szemben, ahonnan indult hétfõn az árfolyam. Mivel rövid távon (a következõ hónapokban) biztosított a magyar állam finanszírozása, így az IMF-nek való hátat fordítás akkor lenne igazán kockázatos, ha a nemzetközi befektetõi hangulat újra jelentõsen romlana, illetve újra megkérdõjeleznék a befektetõk a magyar államadósság közép távú finanszírozásának fenntarthatóságát. Szerencsére egyelõre nem ez a helyzet, a külföldi befektetõi hangulat a héten inkább pozitív volt a záporozó, vártnál rendszerint kedvezõbb amerikai tõzsdei vállalati gyorsjelentések, a váratlanul erõs német gazdasági hangulatindex, illetve

az európai banki stressz tesztekkel kapcsolatos megelõlegezett bizalom miatt. Negatív lépéseket jelentett be pénteken Magyarországgal szemben két nagy nemzetközi hitelminõsítõ is, az IMF/EU-tárgyalások félbemaradásával és a pénzügyi rendszer adóztatásával kapcsolatos aggályaikra hivatkozva. Elõször a Moody’s Investors Service közölte, hogy leminõsítést valószínûsítõ felülvizsgálat alá vette Magyarország közepes befektetõi, “Baa1" szintû besorolását, arra a véleményére hivatkozva, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az EU küldöttségeivel folytatott tárgyalások megállapodás nélküli félbeszakadása miatt megnövekedtek a magyar költségvetési és gazdasági kilátásokat övezõ bizonytalanságok. A ház szuverén adóskockázati besorolásokért felelõs alelnöke, Dietmar Hornung a magyar adósosztályzat felülvizsgálatának pénteki bejelentéséhez fûzött indoklásában azt írta: az IMF/EU-küldöttség és a magyar kormány tárgyalásainak kudarca növelte a bizonytalanságot azzal kapcsolatban, hogy a kormány mennyire elszántan törekszik a költségvetés fenntarthatóságának helyreállítására rövid távon. A hitelminõsítõ szerint az IMF/EU-tárgyalások felfüggesztése beárnyékolja a magyar gazdaság növekedési kilátásait is, azáltal, hogy lefelé ható nyomást gyakorol a forintra és felfelé ható nyomást a finanszírozási költségekre. Magyarországnak a tárgyalások megszakadása jelentõs gondot okozhat, egyrészt mivel a hitelprogramot sokan külsõ politikai horgonyként értelmezték, másrészt mivel Magyarország decemberig, egy új kétéves megállapodás megkötéséig szívesen meghosszabbította volna a szerzõdést. A Saxo Bank szerint az októberben esedékes önkormányzati választások közeledtével a kormányt inkább foglalkoztatják a közeli politikai célok, mint a gazdasági stabilitás – derült ki a Saxo Bank elemzésébõl. Az MNB hétfõi értékelése szerint növelheti a magyar kockázati felárat és volatilissá teheti a forint árfolyamát a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Bizottsággal (EB) folytatott tárgyalások megszakadása. Szerzõ: Mti – portfolio.hu – Világgazdaság Online

jó ha figyelünk

A Magyarok Szövetsége által kezdeményezett, szövetkezeti elven mûködõ pénzintézet igénye válaszként fogalmazódott meg a rendszerváltás után kialakult gazdasági rendszerrel szemben megfogalmazódott súlyos kérdésekre. A gazdasági rendszer egyik legfontosabb alrendszere a pénzügyi rendszer, aminek lényeges szereplõi a pénzügyi intézmények, bankok, takarékszövetkezetek, hitelszövetkezetek. A magyar tulajdon ezekben az intézményekben egyre kisebb, a helyben élõk, azaz a nemzeti érdek képviselete elenyészõ. A helyben élõk érdekeinek, illetve az össznemzeti érdek érvényesítésének figyelmen kívül hagyása ebben a szektorban mind a betét- és forrásgyûjtési, mind a gyûjtött források felhasználási gyakorlatában, és különösen a hitelezési elveken érhetõ tetten. A forrásgyûjtési szándék erõs, számtalan bank, valamint egyéb pénzintézet küzd a betétesek kegyeiért, kit magasabb kamattal, kit a fiók közelségével, kit pedig a reklámszakma szokásos érzelmi befolyásolásos trükkjeivel csábítva az ügyfelek közé. A betétek és más módon gyûjtött források felhasználásáról már egyik sem beszél. A betét átalakul valamelyik multinacionális cég hitelévé, vagy magyar állampapírrá, egy biztos, bármelyik lesz belõle , így sem közvetlenül, sem közvetve nem hasznosul a helyben mûködõ gazdaságban, a pénz eltûnik a helyi vállalkozások elõl. A közösségi célok érvényesülését, vagyis az egyének, illetve a kis és közepes vállalkozások izmosodását, erõsödését, de sokszor még túlélését is akadályozza, nehezíti ez a helyzet. A vállalkozások egyre erõtlenebbek, míg elõrejelzések szerint a kényszervállalkozások 70%-a megy tönkre 3 éven belül, mert hitelt nem kapnak. A nemzeti érdeket képviselõ, egyfajta tömegmozgalommá válásban gondolkodó pénzintézet nincs a jelenlegi piacon. A közösség érdeke, hogy alapvetõ szükségleteit termékben és szolgáltatásban helyben állítsák elõ igazolt, ellenõrizhetõ körülmények között. Ezzel a fogyasztó munkahelyet teremthet Magyarországon, nem pedig Kínában vagy Indiában, és adott esetben egészséges terméket fogyaszthat. A termék elõállítója jövedelemhez jut, a közösség számára hasznos terméket készít, ahelyett, hogy valamelyik nagyáruház polcfeltöltõjeként dioxinos tejport rakna ki a nagyérdemûnek, vagy lejárt szavatosságú árut címkézne át a külföldi tulajdonosok nagyobb profitja érdekéb en. A jelenlegi banki betétes a kapott kamatért cserébe drágítja a saját életét és csökkenti szomszédjai, gyerekei, unokái lehetõségeit a szülõföldjén. A hitelt felvevõ magánemberek szembesülhetnek a devizahitelesek problémáival, míg vállalkozói hitelt csak igen kevesen kaphatnak, azok is gyakran csak kapcsolati tõkéjük, vagy más ügyeskedés árán. A többség többszörös fedezet mellett sem kaphat hitelt, ezzel lemarad a külföldi beszállítókkal szemben. Ezekre a problémákra válaszul született a szövetkezeti elvû pénzintézeti kezdeményezés. A pénzintézet: Olyan pénzügyi intézményrendszert hozunk létre, amelyik a helyi, nemzeti érdeket felismerõ és alkalmazó emberek gyûjtõhelye. Szövetkezeti alapon hozzuk létre, egy tag egy szavazat elven. Így mindenkinek az érdeke és véleménye megjelenhet, ugyanakkor tagjaink valódi tulajdonosként vehetnek részt a munkában. Törvényesen, az engedélyezési eljárás betartásával és a mûködési szabályoknak eleget téve kívánunk mûködni. Fontos számunkra, hogy a közösségtõl gyûjtött betétek a közösségi érdekek figyelembevételével kerüljenek kihelyezésre. Nem tervezünk nagy fiókhálózatú pénzintézetet, mozgó bankképviselõink útján kívánunk kialakítani olcsóbb és áttekinthetõbb rendszert az ügyfelek számára. A megbízottak személyükkel és személyiségükkel folyamatosan jelenítik meg a pénzintézetet környezetük számára, emberi arcot mutatva és képviselve. A mûködésben napi szinten szem elõtt tartjuk a meghirdetett elveket, ezt az Etikai Tanácsadó Testület az Igazgatóságtól függetjó ha figyelünk

lenül is figyelemmel kíséri és a tagságnak errõl rendszeresen beszámol. Felépítés: Célunk közösségünk részére teljes körû pénzpiaci szolgáltatási kiszolgálást biztosítani, mely cél több, különbözõ feladatú vállalkozás létrehozatalát igényli. Ezért elsõ lépésként 2010. április 30-án megalapítottuk a Korona-Hitel Szövetkezetet, melynek feladata alapító, vállalkozó közösségünk kialakítása, közösségünk tagjainak és tõkéjének összegyûjtése, valamint az összegyûjtött erõforrások célfeladatokhoz rendelése, például különbözõ pénzügyi vállalkozások alapítása. A Korona-Hitel Szövetkezet nem pénzintézeti jogú vállalkozás, nevében a “hitel” szó a tulajdonosi kör szándékainak hitelességére utal. A jogi rendezést követõen kezdõdött a tagság szélesebb körében a csatlakozó jegyzési folyamat, melynek elsõ szakaszát július 6-án lezártuk. Az ebben az idõszakban csatlakozott tagságot alapító tagságként kezeljük. Természetesen további tagok csat-lakozási lehetõsége megmaradt, a csatlakozás lehetõségét hosszú távon tervezzük fenntartani. A Korona-Hitel Szövetkezet által elsõként megalapításra kerülõ pénzügyi vállalkozás a Korona Net Kft., mely széleskörû megbízotti hálózattal pénzintézeti képviseletet lát el a Korona Csoport stratégiai partnerei képviseletében, mintegy azok mozgó fiókhálózatát kialakítva. Az így kialakuló pénzintézeti rendszer kevés bankfiókkal, központi adminisztrációval és széles körû intelligens hálózattal (megbízottak) jön létre. A Korona Net Kft különbözõ pénzügyi termékekrõl ad tanácsot, úgy hogy összeveti a hasonló termékek teljes palettáját és így lehetõvé teszi az ügyfelek számára, hogy rosszízû befolyásolástól mentesen, jó döntéseket hozhassanak. Minden család számára segít felmérni jövedelmei és kiadásai valós helyzetét, így könnyebbé válik a reális jövõ-kép kialakítása. A képviselõk folyamatos képzésével elérjük, hogy tanácsadóink környezetükben a legkorszerûbb szolgáltatásokat is ügyfeleik rendelkezésére bocsáthassák. A csoport bõvítése folyamatos, a piaci igények és felkészültségünk alapján további lépésként a vállalkozások számára akarunk speciális szolgáltatásokat nyújtani, továbbá a befektetések kezelésének szándékozunk új formákat találni. Szolgáltatások: Fõ szolgáltatások a szokásos banki, pénzügyi alapszolgáltatások, a számlavezetés (átutalásokkal és számlafizetésekkel), a betétgyûjtés, és a hitelnyújtás. Minden szolgáltatást a lehetõ legmagasabb technikai támogatással és legkorszerûbb banki szolgáltatásokkal teszünk elérhetõvé. A szolgáltatásokat nem ismerõknek és technika kezelésében járatlanoknak a megbízottak nyújtanak segítséget. Természetesen bankkártya rendszerhez való csatlakozás lehetõségét is biztosítjuk mind magán-személyek, mind vállalkozások kiszolgálására. Számlavezetés: Magánszemélyek, diákok, vállalkozások, intézmények és önkormányzatok számára is biztosítunk számlavezetést, forintban és devizában egyaránt. A fenti körben minden esetben biztosítjuk a számlavezetéshez, pénzforgalomhoz kapcsolódó speciális szolgáltatások elérhetõségét, például rendszeres átutalások és közüzemi díjak fizetése magánszemélyeknek, diákhitel lebonyolítás diákoknak, alszámlakezelés vállalkozásoknak, kincstári kapcsolatok intézményeknek, stb. A számlavezetési szolgáltatások díjait a legkorszerûbb technikai támogató háttér segít alacsonyan tartani. Betétgyûjtés: A betétgyûjtés valamennyi pénzintézet alaptevékenysége, a lakosság megtakarításaiért éles verseny zajlik, sokszor áttekinthetetlen és megalapozatlan ajánlatokkal. Az biztosan elmondható, hogy a betétre fizetett kamatot minden esetben a piac diktálja. Mivel az kínálja a legmagasabb kamatot, aki bajban van, mi a különbözõ akcióktól függetlenül egyfajta közepet célzunk meg. A lejárati instrumentumok a másnál megszokottak szerint alakulnak. A betét(folytatás a 21. oldalon) 17

Angela Merkel kancellár a 750-milliárdos-Euró megmentõ oltalmi ernyõt úgy nevezte, hogy itt nincs más válsztás, hogy az euró jövõjét biztosítsuk és Németországban az emberek pénzét megvédjük. Az elmúlt hét végén világossá vált, hogy az euró ellen egy »széles fronton álló támadás« folyik, ezt mondta Merkel. KI ÉS MIÉRT SPEKULÁL AZ EURÓ ELLEN ? A kormányon lévõk brit és amerikai hedgefond-os összeesküvõk és a nemzetközi beruházási bankok tevékenységeitõl tartanak. A hedgefond fogalom tulajdonképpen beruházási cégeket takar, amelyek abban a helyzetben vannak, hogy röviden távon olyan összegeket mûködtessenek, ami a saját tõkéjük többszöröse. Ezek emelkedõ és esõ árakra spekulálnak (Hausse/Baisse spekuláció). Ehhez csak egy vásárlási opciót kell megszerezni. A manipulációikra Görögországban jó falatra találtak. Már 2009 novemberében a hedgefond tulajdonosok ez euró ellen nagy fogadásokba kezdtek. Az euró számukra a krízis idõkben nem egy életképes szerkezet. George Soros már nagyon korán felismerte a krízis kialakulását. Már az év elején figyelmeztetett az Euró-zóna lehetséges összeomlására. Soros szívesen mutogatja magát, mint a gátlástalan piac kritikusa, ugyanakkor õ számít a világ legsikeresebb spekulánsának. A valuta üzletekre specialitása magát. 2010 Február 8.-án a Monness, Crespi, Hardt & Co, egy kis beruházási bank, meghívta a hedgefonds manager-ek egy kiválasztott körét (1) a new yorki városházára. A találkozó központi témája Athén eladósodása volt. A találkozó végén egy új beruházási stratégia született meg, aminek a világot meg kell rendítenie: az euró elleni fogadások indultak be. A dinner (vacsora) után a az euró árfolyama 1,36 dollár alá esetett – decemberben még 1,51-en állt. (2) A mentõernyõ kifeszítése után két napra az euró megint 1,27-re esett. A ügyeskedõk a fogadásaikkal a görög államkötvények kamatait a magasba hajtották, ami végül több mint 20 százalék lett. Amíg Görögországot a csõdbe hajtották, az euró árfolyama összeesett. A görög államcsõd fogadásokat az ügyeskedõk hitelbiztosításokkal fedezték (Credit Default Swaps, CDS). A megnövekedett kockázattal ezen biztosítási kötvények költségei tovább emelkedtek és az utóbbi hat hónapban ötszörösére emelkedtek. (3) A spekulánsok itt kiléptek a játszmából. Ennél a pontnál George Soros spekulációs-mogul régebbi sikeres valuta elleni támadásra kell emlékeztettni. Soros a Quantum Fund operációjával az 1990-es évek elején a brit font ellen sikeresen fogadásokat kötött és ezzel az európai valutarendszert rázta meg. Akkor Soros egy milliárd dollár hasznot zsebelt be. Ezt követte a krízis Malaysiában, a hongkongi támadás, a rubel krízis. A font és a rubel krízis elõtt Soros közölte, hogy a font valamint a rubelt le kell értékelni. Ezt követõen indult meg a támadás a valuták ellen. A leértékelést még védelmi vásárlásokkal sem tudták megakadályozni. Ezen világméretû valuta támadásokkal Soros cégének, a Quantum Fund-nak 30 százalék haszna lett! Soros most a görög válságon is nagy nyereséget ért el. A Soros Fund ügyintézõi a már nagyon hamar az euróra esõ árfolyamára álltak rá. (4) A new yorki találkozó után az EU politikusok a megbotránkozásuknak szabad teret adtak. Svédország pénzügyminisztere Anders Borg a hedgefondosokat egy farkashordával hasonlította össze, akik a meggyengült Euró országokra vetik magukat. Németország legmagasabb pénzügyi felügyelõje Jochen Sanio a »spekulánsok tá18

madóhadjáratára« figyelmeztetett. Nicolas Sarkozy, Franciország elnöke egy »általános mozgósítást« követelt. (5) Kit akar Sarkozy a spekulánsok virtuális támadó éke ellen mozgósítani ? Az EU-politikus ragadozó retorikája sem vezet itt célba, de nem is segít. Csak a kongresszusban a megfelelõ törvények megváltoztatásával lehetetne ezt a korlátlan spekulációs csalásnak végett vetni. Remény érkezett el, amikor április 22. US-elnök Obama a nagyon figyelemre méltó beszédében a Cooper Union College-on, a Wall Street közelében a spekulánsok ellen a harcot jelentette be: az ez ellenszegülõ pénz managereket a rendszer felépítésének a támogatására kérte fel – különben a következõ krízis fenyeget. Itt az a »döntõ az, hogy mi a krízisbõl levonjuk a tanulságot, hogy nem vagyunk elátkozva, a hibák ismétlésével« (6). Ehhez a jövõben a bankokat meg kell szelíditeni. A Wall Street bankok testzik ki a kisebbik problémát, a Wall Street bankokat marja a rothadt hitelek terhe. Ezekkel szemben a spekulánsok az arany mámorában vannak. A kockázat adja nekik az üzletet. Miért nem lehet Obamától segítséget remélni ? Mivel az ö személyét a »finánc elit« állitotta fel, ezeknek a terméke ö is ! Obama választási kampánya a Wall Street környezet segítségének köszönheti, a JP Morgan Chase & Co., Goldman Sachs, Lehman Brother és a Citigroup bakokkal bezárólag. A kegyvesztett Obama-tanácsadó, valamikor Fannie-Mae-igazgató (CEO) és megbecsült Washington-ismerõ James A. Johnson az American Friends of Bilderberg tagja, a Trilateral Commission-nak és a Council on Foreign Relations-nak. A Chicago Sun-Times 2008 junius 23.-án a beruházási guru Warren Buffet-nek a dupla segítségérõl írt a demokrata elnökjelölt szenátor Barack Obama számára. (7) Obama két nagy támogató gála keretében a 28.500 dollár belépési díj befizetése után meghívta Buffett Obama választási pénzügyi fõnök asszonyának, Penny Pritzkernek, a Hyatt hotelcsoport billiós vagyon örökösének és annak a férjének Bryan Taubertnek az otthonába. (8) A vacsora elõtt Buffett, a nemesi adakozó, vagy 90 percben a beruházási bölcsességeit osztotta meg a többiekkel. A pódiumon voltak Penny Pritzker, Obama tanácsadója Valerie Jarrett és az ö gazdasági guruja Austan Goolsbee valamint milliárdos nehézségü a Ariel Capital Management Hedgefonds a fõnöke, John Rogers junior (9). Pritzker asszonynak, akinek a jelenlegi subprime-jelzálog krízis lehetõvé tételét vetik a szemére, Buffett-hez hosszú évek kapcsolata köti. Penny Pritzker öt éven családi tulajdonú Superior Bankot vezette Hisdale-ben, Illinois államban, amit 2001-ben a Szövetségi Betéti Biztosítás (FDIC) bezárt. Az 1990-es évek végén a bankmanagerei a nagy kockázatú okiratban foglalt jelzálogkölcsönt fejlesztették ki. A Merrill Lynch-el és annak a könyvelõjével az Ernst & Young LLP-nél közösen Pritzker a Subprime-csalást fejlesztette ki. (10) Ezzel egy pénz-buborék fedezet nélküli pénzértékkel keletkezett. Az úgynevezett derivát – egy pénzügyi akrobata mutatvány, a valós gazdasággal való kapcsolat nélkül - kereskedelmi volumene kb. 600.000 Milliárd Dollár, tehát a föld minden lakójára 100.000 dollár esik. Ennek a kialakulása nem utolsó sorban annak a következménye, hogy 1933-ban a komoly bank krízis után a bankellenõrzés a Glass-Steagall-törvényt vezette be, amit 1999-ben Clinton elnök a »pénzügyi szolgáltatók modernizálásának a törvényével« eltörölte és azt a magánbankok csoportjára is átvitte. Így egy hasadék keletkezett a valós munka és a termelés és a virtuális pénztõke között, de mindenek elõtt a pénztõke az ipar valóságos tõkéje felett diadalmaskodott ! (11) A csalást már elõzõleg is felfedhették volna. A Pritzker saját jó ha figyelünk

Superior Bank of Chicago-nál 2001-ben kb. 1.400 ügyfél majdnem az összes megtakarítását elveszítette, amikor a családibank majdnem egy milliárd dollár biztosított és nem biztosított betétekkel csõdbe ment. Ennek ellenére Buffet-nek a Investmentfonds Berkshire Hathaway cége 2008 decemberében kész volt arra, hogy 4,5 milliárd dollárt a Pritzker-nek a Marmon Holdings cégének – egy konglomerátum, hét milliárd dolláros éves nyereséggel – fizessen. A híres beruházó ma a csalás vádba keveredett Goldman Sachs bankházat védi. A véleménye szerint a jelzálog kölcsön ügyfelek veszetségei miatt a Goldman Sachs-ot nem lehet felelõségre vonni. Az US tõzsde felügyelõ hatóság SEC csalás vádjai ellenére Buffett »száz százalékban« a Goldman-Sachs fõnöknek, Lloyd Blankfein-nek a védelme mögött áll. (12) SOROS MEGNYERTE A FEHÉR HÁZAT Egy nappal Obama választási sikere után a New-York-Times Bestseller szerzõ Richard L. Poe egyik cikkében »Soros megnyerte a Fehér Házat« címmel írt. (13) »Soros Obama fontos támogatója«, Poe ezt állapította meg, David Horowitz a Shadow Party társ-szerzõjével, abban a rovatban, ahol kritikus pillantásokat vetnek a »baloldali« hálózatokra, akiknek az adójukat elengedik és a beruházók által támogatott csoportokra. Ezektõl a szervezetektõl folytak a liberális jelõltekhez a pénzek. Sorosnak, a hedgefond-milliárdosnak és az Open-Society-Stiftung patronusának a szerepét nem lehet még eléggé Obama gyõzelmében megbecsülni. Ebbõl a háttérbõl Obama hivatalba lépése utáni elsõ személyzeti döntését könnyen meg lehet magyarázni. A forró fej, Rahm(bo) Emanuel-t a mindenható elnöki hivatal törzs fõnökének nevezte ki, Obama hatalmi központjában most egy Clinton-barát figyel. Mint a törzsnek a fõnöke dönt, az elnök elé kerülõ ügyekrõl, a kormánypolitika alapvonalait fogalmazhatja meg. Emanuel-nek egy 1992-ben egy gála vacsorán történt dolgát úgy látszik elfelejtették. Ott hangosan minden olyan demokratát szídott, akik Bill Clinton-t csak úgy félszívvel támogatták: »halál rájuk, mind halottak ezek!«, a teremben ezt ordította. És azután egy steak-kést a fa asztalba dõfte – minden névnél még az egyszer. (14) Emanuel,aki Bill Clinton választási csatáját intézte és mint annak tanácsadójaként szolgált, 1998-ban a durvasága miatt Hillary Clinton kivánságára a Fehér Házat el kellett hagynia. Visszament Chicago-ba és három év alatt egy 18-milliós-tulajdonra tett szert, mint beruházási bankár a Wasserstein Perella-nál és mint a csõdbe ment beruházási bank Freddie Mac fõnökeként. 2001-ben Rahm Emanuel megint a képviselõházban volt küldöttjeként a Kongresszusban volt. Kifejezetten egy ilyen keményfejû és spekulánsnak kell a Fehér Ház hatalmi központjában beköltözni. Ez a sok millió választó számára, akik a krízisben a házukat és a nyugdíjukat elveszítették, nem sok reménnyel kecsegtet. Obamát már a közös polit-manöverekrõl már régen ismeri Chicago-ban. Emmanuelt, egy gazdag zsidó fiát a finom északról, egy csodálatos barátság kapcsolja a fekete ex-streetworkerhoz (útcai munkás) a durva déli oldalról. A barátoknak, akik a bálványukat felháborodottan Emunuel elõreléptetésérõl kérdezték, Obama biztosította õket arról, »Rahm nagyon megkomolyodott.« (15) Ezen a ponton érdemes Gore Vidal, a legendás US politikus Thomas P. Gore, a valamikori alelnök Al Gore-nak a unokatestvére és Kennedy-ek nagy barátja, a kijelentését idézni: »A hivatalos amerikai politikát ne vegyék komolyan, így szólt a vágó iróniával az »Enfant Terrible« az amerika intelektusók között 1997-ben a német Tageszeitung-nak: »Talán még az önök országában sem. Az nem számít, hogy kit választanak meg. A országot már a nagy cégek kormányozzák. Akik eldöntik, hogy a különbözõ kormányhivatalokba ki szolgálhat. És ezek senkiért sem felenek ezen a földön. « (16) Itt Vidalnak ma a pénz megsokszorózókat kellene a nagy cégek elõtt említeni.

jó ha figyelünk

Hívatkozások: (1) Unter ihnen Donald Morgan von Brigade Capital, David Einhorn von Greenlight Capital und Aaron Cowen von SAC Capital Advisors. (2) Koch, Moritz: »Gefundenes Fressen. Treffen sich ein paar Hedgefonds-Manager in New York zum Abendessen: Wie eine Idee geboren wurde, die die Welt erschüttert«, in Süddeutsche Zeitung vom 11. Mai 2010, S. 3. (3) Verdammt sei jede Schuld«, in Süddeutsche Zeitung vom 11. Mai 2010, S. 2. (4) Hoffmann, Christine/Koch, Moritz: »Auf der Suche nach dem Monster«, in Süddeutsche Zeitung vom 11. Mai 2010, S. 17. (5) Koch, Moritz: »Gefundenes Fressen. Treffen sich ein paar Hedgefonds-Manager in New York zum Abendessen: Wie eine Idee geboren wurde, die die Welt erschüttert«, in Süddeutsche Zeitung vom 11. Mai 2010, S. 3. (6) Obamas Fünf-Punkte-Plan soll Banken bändigen«, unter http://www.spiegel.de/wirtschaft/unternehmen/0,151 8,690655,00.html vom 22. April 2010. (7) Sweet, Lynn: »Hot ticket Warren Buffett booked for two back-to-back $28.500 Obama fund-raisers«, in Chicago Sun-Times vom 23. Juni 2008. (8) Im zehn Hektar großen Millennium Park von Chicago zählt der von Frank Gehry entworfene Jay-Pritzker-Pavillon zu den bedeutendsten Einrichtungen. Der Pavillon gilt als der modernste Veranstaltungsort für Open-Air-Konzerte in den USA. (9) Penny Pritzker (Obama for America National Finance Chair), Valerie Jarrett (Obama for America Senior Advisor), Austan Goolsbee (Obama for America Senior Economic Advisor) und John Rogers Jr. (Obama for America Illinois Finance Co-Chair). (10) Zitiert aus William F. Engdahl: »Barack Obama: ›Wes’ Brot ich ess’, des’ Lied ich sing’‹« vom 10.08.2008, unter http:// info.kopp-verlag.de/news/barack-obama-wes-brot-ich-ess-d es-lied-ich-sing.html (aufgerufen am 28. Februar 2009). (11) Die Welt-Geldmenge in ihren unterschiedlichen Formen hat sich in den vergangenen drei Jahrzehnten vervierzigfacht (!)‚ die Gütermenge jedoch (auch nominell) nur vervierfacht. (12) Betrugsklage gegen Bankhaus – Börsen-Guru Warren Buffett stellt sich hinter Goldman Sachs«, unter http://www. spiegel.de/wirtschaft/unternehmen/0,1518,692541,00.html vom 2. Mai 2010. (13) Richard L. Poe: »Soros Wins the White House« vom 5. November 2008, unter http://www.poe.com/2008/11/05/soroswins-the-white-house/ (aufgerufen am 10. März 2009); vgl. auch Poe, Richard L./Horowitz, David: The Shadow Party: How George Soros, Hillary Clinton, and Sixties Radicals Seized Control of the Democratic Party. NELSON/WORD PUB GROUP 2007. (14) Zitiert aus Wernicke, Christian: »Rahm Emanuel Hitzkopf und Clinton-Freund im Machtzirkel um Obama«, in Süddeutsche Zeitung vom 7. November 2008, S. 7. (15) Ebenda. (16) Dorschel, Ralf: »Ein Gespräch mit dem amerikanischen Schriftsteller Gore Vidal über Wirtschaftsmacht, Staat, Intimität und Literatur«, in Berliner Zeitung vom 3. Januar 1997, S. 25. Wolfgang Effenberger Forrás: http://info.kopp-verlag.de/hintergruende/wirtschaftund-finanzen/wolfgang-effenberger/europas-hoffnungsloser-kampf-gegen-die-spek ulanten.html

19

Ha nem is 3,60, de 60 forint lehet a kenyér? Egy Tolna megyei kis falu néhány éve úgy döntött, nem várja meg, míg a kormányzati politika és a világgazdasági válság együttes hatásai földönfutóvá teszik. Az önkormányzat bátor lépésre szánta el magát, melynek meg is lett az eredménye. Saját céget alapítottak, ezzel pedig pénzt termelnek a falunak. Mucsfa egy kis, 410 lakosú völgységi település, Bonyhádtól tíz kilométerre. Müller János (független) polgármestert 2006-ban választották a falu elsõ emberévé. „Képletesen lyukas cipõvel kezdtük a mûködést, 8,2 millió forintos adóssága volt a falunak” – emlékszik vissza a ciklus kezdetére. Elöregedõ falu volt, ráadásul a költségvetésük is évrõl évre csökkent: míg három éve még 46 millióból gazdálkodhattak, ma már csak 36-ból. Ezért aztán világos volt számára, hogy valamit ki kell találni szülõfaluja érdekében. Mint mondja, a normatív támogatásra hiába várnak, az nem elég a normális élethez, sõt alig valamihez. Önkormányzati kft. és Falubolt Ekkor kezdtek el azon gondolkodni, hogy mivel tudnák kirángatni a falut nehéz helyzetébõl. Mivel a polgármester vendéglátással foglalkozott akkor már évtizedek óta, egyedülálló megoldást találtak: kereskedelmi céget alapított az önkormányzat. 2008-ban létrehozták négymillió forint törzstõkével, százszázalékos önkormányzati tulajdonban a Mucsfa Szolgáltató Kft.-t. Céljuk – a nonprofit cég nevének megfelelõen – a szolgáltatás volt, ezért aztán már nyáron megnyitották a Faluboltot, mely olcsó áraival komoly szociális problémákat orvosolt a településen. Ugyanis a boltok okozzák az egyik legnagyobb gondot a kistelepüléseken: a kevés vevõ miatt magasabb haszonkulccsal dolgoznak, a drágaság pedig még jobban lecsökkenti a forgalmat, a helyiek inkább a közeli városokban vesznek meg mindent. Ördögi kör, melybõl nehéz kitörni. Nagy forgalom és alacsony árak – ez lenne a megoldás, és ezt tudta az önkormányzat megvalósítani Mucsfán.

20

Müller János szerint minden további eredmény kulcsa a kft. megalapítása volt. „Az onnan befolyó forintok segítségével visszafizettük az örökölt adósságot, és magas kedvezményekkel segítettük a falusiakat” – teszi hozzá. A vegyesboltot az önkormányzat egyik épületében alakították ki közmunkások részvételével, így a munkadíjat megspórolhatták. (Ez sikereik másik kulcsa, a polgármester is kitanulta a kõmûvesmesterség egyes fogásait, és minden fejlesztést saját munkásaikkal végeztek el. Mint ahogy a kft. ügyeiben is személyesen jár el, tárgyal és szervez.) A bolt tízszázalékos haszonkulccsal dolgozik, így náluk jelenleg 170 forint egy kiló kenyér. Az áraknak is köszönhetõen õk látják el a mucsfai konyha és óvoda mellett a szomszédos Aparhant iskoláját is. Edények és bútorok Az üzletben terrakotta edényeket is árusítanak, melyeket egy szombathelyi cég gyárt ugyan, a termelés egy részét viszont Mucsfán végzi. Öt fõ dolgozik az egyik önkormányzati épületben bérleti díj ellenében. A polgármester elmondta: eredményes tárgyalásokat folytatnak arról, hogy a termékek kereskedelme mellett a gyártás is a falu cégéhez kerüljön, melynek egyébként jelenleg két alkalmazottja van, egy ügyvezetõ és a boltos. De nem csak az edények forgalmazásával bõvült a cég profilja. Németországból húszmillió forint értékben vásároltak bútorokat és laminált ajtókat. Ehhez ötmilliós hitelt vettek fel. „Elõnye is van a válságnak, mégpedig az, hogy sok mindenhez olcsón hozzá lehet jutni” – magyarázza a polgármester. Egy svájci céggel is tárgyalásokat folytatnak, tõlük szerszámokat fognak venni. És

hogy ezeket el tudják adni, hamarosan nyitnak egy újabb üzletet Bonyhád központjában, ahol megtalálható lesz minden. „És mivel az árrés ezeknél az áruknál sem lesz magasabb tíz százaléknál, nagyon olcsók lesznek” – teszi hozzá. 60 forintos kenyér? Mivel van mozgó tõkéjük, mernek vállalkozni – indokolja bátorságukat. Szintén tárgyalásokat folytatnak egy hírlapterjesztõ vállalat átvételérõl. Ha pedig minden a terveiknek megfelelõen alakul, akkor a mucsfaiak nagyon olcsón juthatnak hozzá majd az alapvetõ élelmiszerekhez, akár 50-60 forint is lehet egy kiló kenyér vagy egy liter tej. „Adományként odaadhatjuk ennyiért is” – teszi hozzá. A falubeliek más hasznát is látják majd a fejlõdésnek. A képzõdõ munkahelyeket ugyanis nagyrészt õk tölthetik majd be. És hogy milyen eredményeket ért el eddig a település a vállalkozás segítségével? Nincs kommunális adó, a szemétdíjat is az önkormányzat fizeti. A szennyvízszippantás árának felét is átvállalják a lakosságtól. 350 forintért tudják biztosítani a szociális étkezést. Az óvodai ellátás pedig mindenkinek teljesen ingyenes – sorolja a falusiak pénztárcáját könnyítõ intézkedéseket a polgármester. Több pályázatot is nyertek az elmúlt 2-3 évben. A temetõben sétányokat alakítottak ki. Leaszfaltozták a rossz állapotban lévõ járdákat, útszakaszokat, valamint kijavították a kátyúkat. A járdák egy részét és a buszmegálló környékét letérkövezték, új várót és szabadtéri színpadot is építettek. A polgármester szerint ezek önrészét a kft. nélkül nem tudták volna elõteremteni. Gazdálkodni fognak a falu földjein 2009 tavaszától falugondnoki szolgálatot is mûködtetnek, melyhez egy új kisbuszt is nyertek. Még idén elkezdik egy játszótér építését, valamint az iskola épületében integrált kulturális-szolgáltató központ kialakítását.

jó ha figyelünk

Utóbbi körülbelül 30 millió forintos beruházás. Az eddig elvégzett munkákat közmunkások végezték, megspórolva így a munkadíjat a településnek. A távlati tervek között szerepel, hogy a falu tulajdonában lévõ, jelenleg bérbe adott földeken (a bérleti idõszak lejártával) is gazdálkodni kezdjen a kft. Müller János tervei szerint munkaigényes termékeket termesztenének, de csak olyanokat, amelyekre kereslet is van. Ezért elõtte felmérik majd a piacot. A júliusban életbe lépett kistermelõi rendelet segítségével pedig a helyi õstermelõk termékei is bekerülhetnek majd az árukínálatba. Így nyújtanak segítséget a nehéz értékesítési viszonyok között. Az önkormányzat által használt épületben pedig egy szociális ott-

hont képzeltek el. Nagy álmuk egy tó kialakítása a település közelében, melynek köszönhetõen a turizmus is beindulhatna. Segély helyett munka Bár Mucsfát sem kerüli el a munkanélküliség, az önkormányzat senkit sem hagy magára – mondja a polgármester. Többen dolgoznak Bonyhádon, a környezõ mezõgazdasági területeken vannak idénymunkák is, de az önkormányzat is segít. Közfoglalkoztatottként 20 embernek adnak munkát. „Munkát igen, szociális segélyt viszont senki sem kap az önkormányzattól” – szögezi le Müller János. Lakásfenntartási támogatást adnak, ez a kritériumok változása miatt már 50 családot érint.

(folytatás a 17. oldalról) gyûjtés újabb formái közül a tartós betéti számla azonnal, a tartós befektetési számla valamivel késõbb válik elérhetõvé. A további megtakarítási és öngondoskodási formák (ingatlan befektetési alap, kockázati tõkebefektetési alap, egészségbiztosítási pénztár, nyugdíjpénztár) megvalósítására további vállalkozásokat hozunk létre az indulás utáni lehetõ legrövidebb idõn belül. Hitelezés: Ma Magyarországon a legnagyobb probléma a hitelezéssel van, így ezen a területen kívánunk jelentõs változást elérni. A hitel azt teszi lehetõvé, hogy valami idõben hamarabb kerüljön megvalósításra, mintha arra takarékossággal teremtenénk meg a forrást. Így ez önmagában sem nem jó, sem nem rossz, a problémák akkor vannak, ha a hitel teljesen hiányzik vagy korlátlanul áll rendelkezésre. Ennek megfelelõen megalapozott hitelezési gyakorlatot kívánunk biztosítani, olyan tevékenységek, feladatok megvalósítása érdekében, melyek növelik a jövedelemtermelõ képességet, tartósan javítják az életminõséget, vagy rövid távú anyagi nehézség áthidalására szolgálnak. Kerülni kívánjuk a hitelt felvevõk túlterhelését, azaz a hitel kihelyezésekor a hitel törlesztõjének jövedelmére, törlesztési lehetõségeire leszünk elsõdlegesen figyelemmel. Magánszemélyek részére teljes hitelezési spektrumot kívánunk nyújtani azzal a megkötéssel, hogy közvetlen fogyasztási hiteleket csak indokolt esetben, jó törlesztési esélyek mellett támogatunk. Induláskor folyószámlahitelt és személyi kölcsönt kívánunk nyújtani, ezt követõen tervezzük a jelzáloghitelezés felfutását. Vállalkozások részére forgóeszközhitelt, folyószámlahitelt és fejlesztési hitelek elérését kívánjuk nyújtani, szintén fokozatos felfutás mellett. Önkormányzatok, civil szervezetek, intézmények részére is nyújtjuk mindezen szolgáltatásokat, esetleges pályázati önerõ hitelek biztosításával. A hitelezésnél új szemléletet kívánunk meghonosítani. A többszörös ingatlanfedezetek a bankok számára sem jelentenek igazi fedezetet, csak arra alkalmasak, hogy az ügyfelektõl el lehessen venni, majd a bank köré csoportosuló kapcsolati háló és többszörös áttételek szövevényében a piaci ár 30-60%-án eltüntetni. Ezzel szemben a jövedelemre alapozott törlesztési képesség vizsgálata és a kezességvállalás rendszerének kiteljesítése áll hitelezésünk középpontjában. Példaképpen egy termelõ esetében valamely megbízható kereskedõház bevonása a termékértékesítésbe csökkenti a hitelezés kockázatát, és növeli a hitelfelvevõ boldogulásának esélyeit. Fejlesztési projektek, projektfinanszírozás esetén a külföldi tapasztalatok arra inspirálnak, hogy építési munkáknál, uniós vagy egyéb fejlesztési projektek megvalósításánál célszerû a fejlesztõ, pályázó szervezet megerõsítése szakirányú tapasztalattal rendelkezõ tanácsadókkal. Vállalkozásainkban kialakítjuk azt a megbízható jó ha figyelünk

Az utóbbi években nagy fejlõdési tempót vett fel a falu – fogalmaz a polgármester, aki azt is hangsúlyozza, hogy ezt nagyban megkönnyítette a szomszédos településekkel, Aparhanttal és Nagyvejkével közös körjegyzõség, ugyanis szoros összefogással tudják megvalósítani a terveket. Ez pedig a lakosság számában is meglátszik. „Egyre többen települnek be, nincs olyan sok üres ház, mint 1-2 éve” – mondja. Fiatalokból is jól áll Mucsfa, a faluvezetõ elmondása szerint az óvodai létszám sem csökken, sõt inkább növekszik. Müller János vallja: nem panaszkodni kell, hanem mindig új dolgokat kitalálni és tenni a megvalósulásukért, mert csak így lehet túlélni ezeket a nehéz idõket. „Még ha rengeteg munkával is járt és jár a falu kft.-je, busás hasznot hoz” – mondja. Forrás: Bittner Levente – MNO

szakértõi hálózatot (projekt menedzserek, EU szakértõk, mû-szaki ellenõrök, stb.) mely tagjainak piacismerete és szakmai mûveltsége optimalizálja a projekt megvalósítás költségeit, segíti a megfelelõ adminisztrációt, és lehetõvé teszi az elszámolásokat. Mellette nincs lehetõség a túlzott költségemelkedésre, ami veszélyeztetné a hitelfelvevõ projektjének sikerét. Ez a segítõ közremûködõ a projekt összköltségében semleges, mert a megtakarítások fedezik költségeit, azonban alkalmazása a hitelezés biztonságát jelentõsen növeli. Forrásközvetítés: Számos feladathoz nem elegendõ stratégiai partnereink forrásképessége. Különösen igaz ez a projektfinanszírozásra, ahol már egy kisebb EU projekt volumene is meghaladhatja a közvetlen kihelyezési képességet. Ilyen esetekben finanszírozási konzorcium szervezése után a forrást biztosító partner részére elvégezzük a hitelvizsgálatot és megszervezzük a kihelyezést. Megbízottak: Egyelõre stratégiai partnerünk további fiókok, országos fiókhálózat létrehozását nem tervezi, a minél nagyobb elérhetõség érdekében – stratégiai partnerségi megállapodás alapján – a Korona Net Kft. szervezetében erõs megbízotti hálózatot hozunk létre. A megbízotti hálózat építésekor is fokozatosságot, stabilitást, a pénzintézet és a résztvevõk biztos jövõjét tekintjük fõ szempontnak. Budapest kivételével a területi elvet érvényesítjük, azaz egy adott területen csupán egy megbízott dolgozhat. A megbízottnak feladata, hogy erõs személyes kapcsolatok építése mellett a gyakori találkozást is biztosítsa ügyfeleivel. A központ erõs számítástechnikai háttérrel biztosítja a banküzem mûködését. A megbízottak laptoppal és jó minõségû szkennerrel rendelkeznek, hogy mindenféle ügykezelés továbbítására alkalmasak legyenek. A megbízottak nyitnak számlát, közvetítik a betétlekötési termékeket, és visszaigazolás után fogadnak be hitelkérelmet. A taglétszám növekedésének függvénye az esetleges fiókhálózati fejlesztés lehetõsége. A megbízottak díjazása az általuk gondozott ügyfélszámmal, az ügyfelek kérésére elvégzett mûveletekkel, valamint a felépített állománnyal és annak minõségével lesz arányos. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az évek óta általánosan szokásos “szerzési” díjazással szemben a hangsúlyt az állományfüggõ díjazásra helyezzük megbízottaink jövedelme vonatkozásában. Ez felépülési, növekedési idõszakban kevéssé elõnyös, azonban a normál, beállt idõszakban vagy esetleg csökkenés (pl. válság) idején kiszámítható jövedelmi pályát teremt. Ügyfélkör: A nemzetben és helyi érdekben gondolkodók, politikai hovatartozástól függetlenül. Ennek alapja a család, nagycsalád, rokoni, baráti közösségek. Olyan magánszemélyek, helyben élõ és helyben dolgozó vállalkozók, szabadidõs vagy egyéb közösségek, akik tudatosan próbálják megélni napjainkat. Ez a tudatos hozzáál(folytatás a 24. oldalon) 21

Tisztelt Éberek! Azóta foglalkoztat az új kormány 16%-os, egykulcsos, személyi jövedelemadó terve, amióta a miniszterelnök közzétette. Több hete bukkantam egy olyan számítási lehetõségre, amely az adórendszert nem egykulcsossá, hanem önkulcsossá tenné. Ezzel az elnevezéssel azt akarom jelezni, hogy minden egyes bér saját nagyságában hordozná progresszív adójának mértékét, vagyis ahányféle jövedelem létezik, annyi az adókulcs is. Gyanúsan egyszerûnek tartottam a magam-ötölte eljárást ahhoz, hogy higgyek is benne, és elõhozakodjam vele. Még most is azt feltételezem, hogy bármelyik közgazdász-matematikusnak, vagy gazdaságpolitikusnak eszébe juthatott már, és jó oka volt arra, hogy elvesse. Irtóznék attól, hogy föltaláljam a spanyolviaszt. Csakis azért függesztem föl aggályaimat, mert közügyeink sötétjében, másokhoz hasonlón, körmünkre égni érzem a világító gyufaszálat. Nem kockáztatok többet, mint más. Ha vonakodásom alapja beigazolódnék, ne nagyon szégyenítsen meg senki. Ha pedig lát az elgondolásban fantáziát, akkor támogassa a saját ötleteivel is, segítse az illetékesekhez juttatását. A képlet normális bér ´ 10 = % adó min imálbér

Mindez szavakba öntve: ha fogunk egy zsebkalkulátort, majd a bértáblázatban szereplõ keresetünket elosztjuk a mindenkori minimálbérrel és a hányadosból gyököt vonunk, akkor kapunk valamilyen arányszámot. Ha a tizedesvesszõt egygyel jobbra toljuk, akkor az %-arányban mutatja az adót. Pl.: ha a minimálbér 70 e. Ft, és valaki fizetése ennek a 2-szerese, akkor gyök2=1,41, azaz 14,1% az adó. A beszorzást elvégezve: 140 000×0,141=19 740 Ft. adó. S ha valaki 1 000 000 Ft-ot keres, akkor már 37,8%-ot adózik. Ha pedig 100-szorosát keresi a minimálbérnek (7 000 000 Ft.), akkor az adója eléri a 100%-ot, így fölvehetõ pénze = 0. – Tehát automatikus bérplafon keletkezik. Hasonló eljárással korrigálható a nyugdíjak lineáris emelésének igazságtalansága is. Ott azonban a degresszivitás számítása érdekében reciprok értékkel dolgozunk. Pl.: Legyen a minimálnyugdíj 60 e. Ft., amit 10 %-kal akarnak megemelni. Ebben az esetben, akinek a minimum 5-szörösére rúg a nyugdíja (300 e. Ft.), nem 10 %-ot fog kapni, hanem csak 4,48 %-ot, mert gyök5=2,23(…), továbbá 1÷2 ,23 = 0,448(…)×10 = 4,48 ; Ha valakinek a nyugdíja a minimális 10-szerese, akkor hasonló eljárással csak 3,16 %-ot kapna. Ha az úgynevezett 13. havi nyugdíjakat, vagy a nyugdíjak infláció-követését a minimumhoz mért nyugdíjtömeg-arányosan számítanák ki, bizonyára kifizethetõ lenne. KIINDULÓ ELVEK Szemmel látható, hogy a kereseteket a nyers erõfölény szabályozza és nem az egyes teljesítményeknek a társadalmi cselekvõképességben betöltött valódi jelentése. Az is szemmel látható, hogy a kormányzat maga is küzd a lineáris adózás (a lineáris szemléletmód!) igazságtalanságával, miközben meg akarja menteni az egykulcsosság egyszerûségét (meg a barátait). Feloldhatatlanná teszi a dilemmákat, hogy az igazságos teherelosztásnak nincs „egzakt” viszonyítási alapja. Ez az alap pedig csak a társadalmilag kialkudott, mindenkori minimálbér (vagy a szolgálattal idõarányos minimálnyugdíj) lehet. 22

A gyökvonás gondolatát az sugallta, hogy a gazdaságban a valós erõfeszítéseket követõ növekedési arányok logaritmikusak, nem beszélve a kamatos kamat többévszázados hitelintézményérõl, amely automatizálta a hozamszámítást és annak exponenciálisan növekvõ igáját a pénz felhasználójának eredményességétõl függetlenül. Mindezekkel összhangban, a munkabért olyan társadalmi hitelnek fogom föl, amelynek társadalmi kamata a személyi jövedelemadó. A minimálbér nevezi meg az egyetlen termelési ciklusra vonatkoztatott egyszerû újratermelés költségét. Ennek többszöröse már olyan többciklusos, bõvített újratermelésnek felel meg, amely a személyi fogyasztás alakját öltve magára, a fogyasztó életminõségének nemlineáris értéknövekedésével áll arányban. Ezért a minimálbér adója gyök1, azaz 10% ...és így tovább a bemutatott módon. Gazdaságfilozófiailag a szocialista politikai gazdaságtan ama dogmáját is megerõsíthetõnek tartom, hogy „a munkaerõ nem árú”. Az eleven ember nem holt tárgy, hanem az õ élete az, amely tárgyi alakban értékesül. Nem ára van, hanem bére. Ez a tétel sugallta, hogy a bérre úgy tekintsek mint olyan társadalmi hitelre, amely a munkaerõ hitelképessége és a hitelnyújtó tõkeerejének eredõjeként határozható meg, s amely hitelnek csak egyetlen újratermelési ciklusra van tárgyi fedezete, amit a minimálbér fejez ki. Annak többszörösei esetén nõ a társadalmi kockázata annak, hogy a pénzben kifejezett csereértékek, és a cseretárgyakban kifejezett használati értékek valóban egymáshoz rendelhetõk. Nõ annak a valószínûsége, hogy a pénz üres szójátékká válik és elveszíti valós szerzõdés-jellegét, amely szerzõdés betartatása a fenntartandó közhatalom ígérvényei közé tartozik. A KÉPLET NÉHÁNY TULAJDONSÁGA 1. Matematikai szerkezetet ad a szolidaritásnak, mert az összes jövedelemadó a megállapított bérminimum függvénye. Belátható, hogy a minimálbér és az összes jövedelemadó mértéke (mint „társadalmi kamat”) kényszerkapcsolatban áll egymással. A minimálbér csökkenése, vagy emelése maga után vonja az összes kereset adóhányadosának változását. Pl.: a társadalmilag kialkudott minimálbér növelése automatikusan csökkenti az összes magasabb kereset adómértékét, ezért mindenki érdekelt a létminimum küszöbének emelésében. Végeredményben, a rendszerbe épített érték-stabilizátor arra hat, hogy egyetlen személyesen elfogyasztható kereset se bújhasson ki az össztársadalmilag (nemzetgazdaságilag) létrehozott értékek hálójából. 2. A képlet automatizmusa maga állítja be a bérplafont, illetve befagyasztja a bért. Az adózás elõtti kereset növekedése, az adó progresszivitása miatt, egy olyan ballisztikus pályára kényszeríti a nettó bért, amelynek tetõpontja után bármely bérnövelés keresetcsökkenéssel jár. 3. A képlet analóg leképezése az államadósság változó funkciójának is. Jól szemlélteti, hogy ha az államadósságot úgy fogjuk fel, mint egy kamatos kamatra fölvett fizetést, akkor annak egyik, emelkedõ szakasza szolgálja a növekedést, majd egy kritikus tömege után mindegyre olvad az elkölthetõ rész. Minél nagyobb lesz a fizetésünk, annál kisebb lesz a keresetünk. 4. A képlet automatizmusába két társadalmi alkuval lehet beavatkozni:

– a minimálbér új meghatározásával; – a progresszivitás szintjének beállításával. Pl.: kiköthetõ, hogy 50%-os adómértéktõl fölfelé megtörik a progresszivitás, és átmegy egyenes arányú adózásba. jó ha figyelünk

FÜGGELÉK: Mûhelyforgácsok, avagy rendszerbe nem állított gondolatok Az Orbán-kormány igazságérzete jó úton jár, de nem leli az objektív szabályzót. A természeti folyamatok – melyekben testek áramlanak, és erõk mûködnek – nem lineárisak. Csak a közvetlen érzékelést, az antropomorfiát és antropometriát mint szubjektív szükségletet fejezi ki az a linearitás, amelynek jelképe pl. az euklideszi geometria is. „A kör négyszögesítésének problémája” pedig az a metafora, amellyel kifejezzük a kihívást, hogy a teljeskörû valóság természetéhez igazodjunk, megérintsük az Egészt. A valóság görbe síkjának kicsempézéséhez a „nem-euklideszi” jelzõt ragasztottuk. – A gazdaságban e valóságkényszer legtriviálisabb megnyilvánulásai közé tartozik a kamatos kamat hitelintézménye. E hitelintézménynek nem a belsõ logikájával van a baj, hanem az intelligenciájával. Mivel csak eszköz, nem rendelkezik afölött, hogy kinek a kezében legyen; sokak, vagy kevesek érdekét fejezze-e ki? S mivel ez az intézmény nem jótékonysági intézmény, és nem is a zsiványok sarca, csakis nyílt és állandó dialógussal tartható fenn globális közintézményessége. A különbözõ pénzösszegek, amennyiben aktív, cserealapú egyenértékesek, különbözõ tõkeértékek indikátorai. Nem csupán elvont, számtani mennyiségek, hanem potenciális TÖMEGARÁNYOK megjelenítõi (amelyeknek a tehetetlenségét, a fizika, gyorsulási, növekedési képességgel jellemzi.) A pénztömeg inherens képességeit a közgazdasági környezet befektetetési hozamként, nyereségként, profitként aktualizálja, azaz késztetheti transzcendálásra.. Két különbözõ pénzösszeg számtani mértéke között exponenciális tömegarány áll fönn mint helyzeti energia, szunnyadó munkavégzõ képesség. Mozgási energiává akkor alakul, ha munkaerõ hat rá, mint „elsõ mozgató”. – Az anyagi teherbíró képességek tehát a jövedelemtulajdonok logaritmikus arányában kell hogy álljanak egymással. A minimálbérhez viszonyított kereseti hányadosok gyöke valószínüleg megfelel a kereseti tömegekben szunnyadó, hipotetikus helyzeti energia természetes alapú logaritmusának. (?) Üdvözlendõ az egykulcsos adó egyszerûsége, de az igazságos közteherviselés feláldoztatni látszik az egyszerûség oltárán. Az egész természet ellentmond a bekövetkezõ lineáris teherelosztásnak, mert a természetben egyetlen folyamat sem lineáris, s mint tapasztaltuk, a nemlinearitás az „egyenlõtlen fejlõdés”, és az összes „igazságtalanság” õsforrása. Úgy ül rajtunk, mint az eredendõ bûn (és az „eredeti tõkefelhalmozás”). Az „igazság pillanata” mindig a kiegyenlítés eljövetele. Ezért az igazságérzet az az „isteni érzék”, amelyik különbséget tud tenni a lineáris jó egynemû oszthatatlansága, és a nemlineáris rossz másnemûségének oszthatósága között, azaz a mi társas természetünk, és a rajtunk kivüli természet között. (A Mi identitásunk nem osztható, csak az, amit mi identifikálunk) Ezért megértéssel tapasztalom a kormányfõ ama kínos erõfeszítését, hogy letörje az igazságtalanság szarvát. A népi közérzet- és közvélemény szerint is a puszta erõfölény állítja be a kereseti szinteket, nem pedig

a hozzájuk tartozó teljesítményeknek a társadalmi cselekvõképességben hasznosuló mozgató ereje. Igen okosan, a kormány, a természeti erõvel szemben a közvélemény erejére igyekszik támaszkodni. A magyar társadalmat ért mélyütésre balhoroggal válaszol. Kilátásba helyezi azt is, hogy a társadalmi igazságosság bírájaként hasonló ökölszabállyal fog minden normának végérvényt szerezni. Ez bizonyára be is fog válni, amíg a politizálást egy osztatlan politikai test folytatja, de furcsa következményei lesznek, ha legitimitást nyer az O.V. által sokat emlegetett „politikai osztály” (mint a rendi társadalomnak a hivatásrendi inkarnáción is átesett patrimoniális osztálykülönítménye). Nem azért mondom, mintha nem kéne dologi nevet adni társas viszonyainknak, vagy nem furkósbottal kéne elkergetni sokakat a közéletbõl, hanem mert jó dolog elõre tisztázni, hogy milyen jogai lesznek egy ilyen „politikai osztálynak”, és vajon, miért nem jó alkotmány az ezeréves történeti alkotmányunk, amely nem dogmák gyüjteménye, hanem a fölhalmozott tapasztalatoké? – Az, amit nem kiagyaltak, hanem már megéltek. Az 1920/1. törvény, amely a történelmi alkotmány helyreállítását írta elõ, többek közt ilyeneket vett az indoklásba „Ma már a jóhiszemûségében csalódott nemzet öntudatra ébredése után világosan látható, hogy az 1918. október 21-én és az azt követõ idõkben lefolyt forradalmak nem a magyar nemzet újjáéledését jelentették, hanem nemzetietlen irányukkal, a hadsereg szétzüllesztésével, a jogrend megbontásával és a gazdasági élet teljes tönkretételével még irtóztatóan megsokszorozták a háború hosszú tartamának és szerencsétlen kimenetelének úgy is eléggé hátrányos következményeit. Ezek a forradalmak nem kímélték a nemzeti élet megnyilvánulásának egy irányát sem; de fõ csapásaikat épp nemzeti egyéniségünk legkifejezõbb mestermûvére: az ezeréves magyar alkotmányra mérték. A történeti fejlõdés biztos elvét megtagadva és a nemzet akaratának megkérdezése nélkül hirtelen összetákolt fércmunkákkal akarták kiküszöbölni és helyettesiteni azt az alkotmányt, amely mint a magyar jogalkotó génius legeredetibb alkotása a nemzet lelkébõl évszázadokon át fejlõdött ki és a legsúlyosabb megpróbáltatások között a nemzet legjobbjainak véráldozatával lett a nemzeti lét biztos épületévé felszentelve.” Az elmúl 20 év megint egy jóhiszemûségében csalódott nemzetet vetett a történelem partjára. Ódzkodom minden „forradalom” baljóslatú címkéjétõl még akkor is, ha a miniszterelnök akarja homokba vésni ekképpen az öntudatra ébredés radikális megvilágosodását. A kiszólás is csak azt mutatja, hogy eklektikus alkotmányunkból hiányzik a hatalmi lengéscsillapító, oligarchizmusra ösztönöz. A jelen kormány túlhatalmának egyetlen értelmes felhasználása az lehet, hogy lemondva a kiváltságok jövõben beérõ gyümölcseirõl, visszaállítja a kiegyensúlyozott hatalomgyakorlás történetileg kikísérletezett módját, és véget vet a „forradalmak” permanenciájának. Budapest 2010. július 27. Bokor Levente

Dr.Schmitt Pál Országgyûlés Elnöke Budapest Tisztelt Elnök Úr! Eccleston úr példátlan és sértõen neveletlen humorizálása a Szent Koronán – mint valamiféle “Made in China” szuveníren - erõteljesebb visszautasítást kívánt volna Öntõl, mint a Parlament leköszönõ Elnökétõl és a Magyar Köztársaság elnöki székének várományosától. Remélem, hogy nem éri be az elnézõ heherészéssel és a megfelelõ választ is meg fogja adni. Tisztelettel: dr.Sajgó Mihály, Professor Emeritus, az MTA doktora

jó ha figyelünk

23

(folytatás a 21. oldalról) lás lehet környezettudatos, hagyományõrzõ, lokálpatrióta, a közös nevezõ az élhetõ környezet megteremtése és megõrzése, az önmaguk és a közösség iránti felelõsség. A kezdeményezés a /Magyarok Országos Gyûlése látogatói körébõl (kb. 250.000 ember) érkezett, de a rokoni, baráti kapcsolati körrel együtt jelentõs, akár 1,5 milliónyi emberre is tekinthetünk, mint elsõdlegesen megcélozható ügyfélkörre. Gyakran felmerült kérdésként a határok menti magyarlakta területek bevonása. Ez növekedésfüggõ, hogyan lesz megoldható, várhatóan az elsõ év végén tudunk visszatérni a kérdésre. Növekedési tervek: Terveink szerint a mûködés elsõ 12 hónapjában el kívánjuk érni a legalább 6.000 ügyfelet az optimálisnak tekinthetõ 25-30%-os vállalkozói, intézményi ügyfél aránnyal. A kihelyezések a gyûjtött tõkének és az ügyfélszámnak megfelelõen nõhetnek, egészséges ütemben. Elõnyök: (a sok pénzintézet közé miért kell még egy?) 1. A közösség, a nemzet számára hasznos tevékenységet végez 1.1. a bankok üzletpolitikája a tulajdonosok érdekeit, vagy a profitot szolgálja 1.2. a takarékszövetkezetek, akik többségi hazai tulajdonban vannak üzleti vagy személyi korlátok miatt a jegybankot, vagy valamelyik nagybankot finanszírozzák. Ha mást nem legalább azt elmondhatja a tulajdonos, hogy olyan vállalkozásban vesz részt, amelyik a közösség hasznára dolgozik kompromisszumok nélkül. 2. Miért a szövetkezeti elv? 2.1. A szövetkezet az együttmûködésre képes közösségek meglévõ anyagi és társadalmi erõ-forrásait mobilizálja a tagok érdekében. 2.2. A szövetkezetnél egy ember egy szavazat, ez lehetõvé teszi, hogy a különbözõ érdekek megjelenjenek, és megnehezíti az esetleges ellenséges kivásárlást.

Miután az ideológiai szülõatya, az SZDSZ szétrohadt, és maradéka már szinte csak a fõvárosban, médiakuratóriumokban, valamint csatolt helyein vár a nép október elejei demokratikus ítéletére – premier plánban veri szét magát az MSZP is. Az egykori véreskezû önkényuralmi párt jogutódjának ma nincs olyan lépése, megnyilvánulása, amelynek legmélyebb motívumát ne e három kategóriába lehetne sorolni: frocli, bezsebelés és az idegen érdekek védelme. Vegyük legutóbbi megnyilvánulásukat, amelytõl még számos MSZP-s is öklendezni kezdett, tagozatokon innen és túl. Magyarországon járt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió küldöttsége, amelynek mély fájdalmára már nem az õ érdekeit nézõ Bajnai-kormánnyal kellett tárgyalnia, hanem egy kétharmados “jobboldali nacionalista” kormánnyal, mely jelzõt a világsajtó sohasem felejti az Orbánkormány mellé tenni. Mint ismeretes: a volt MSZP-SZDSZ-es kormány nagyarányú lopásai és kormányzati alulteljesítése miatt Magyarország olyannyira fizetésképtelenné vált, hogy a fuldoklónak húszmilliárd eurós mentõkötelet 24

2.3. Többezres tagságnál pedig ez a kivásárlási lehetõség nagyon megnehezül, gyakorlatilag meg is szûnik. Százezres tagság esetén pedig a szövetkezet Magyarországon meghatározó ténye-zõvé válhat, további növekedésnél pedig hatása a Kárpát-medence egészére is kiterjedhet. 3. Miért csak egy, vagy kevés fiók? 3.1 Olcsó szervezet: E fiók(ok) szokásos bankfiókos felépítésû, és felszereltségû (pénztár, ügy-intézõk a termék struktúra szerint). 3.2 A lehetõ legszûkebb központi adminisztráció (adminisztratív vezetõ, fõkönyvelõ, a többi-ek külsõ szakértõk) nem igényel hatalmas székházat. A központ adja a számítástechnikai hátteret, a különbözõ termékeket és azok értékesítési modelljét. 3.3 Az megbízotti hálózat növekedése és zökkenõmentes kiszolgálása lehet, hogy megköveteli még néhány koordinációs iroda rendszerbe kapcsolását 4. Olcsóbbak lehetnek-e a termékek? A banküzem költségeinek alacsonyan tartásával elért megtakarítást továbbadjuk az ügyfeleknek. 5. Milyen ügyintézésre számíthatunk? Rugalmas, emberközpontú ügyintézés: Nem kell a bankfiókot keresni, hiszen az internetbankolás miatt mindenki saját magának intézi a számlájával kapcsolatos ügyeket, átutalás, betétlekötés belsõ levelezés. Amihez segítség kell ahhoz elég lesz hívni a megbízottat, hogy orvosolja a problémát. Nincs sorszám és várakozás. 6. Mennyire lesz jövedelmezõ itt tulajdonosnak lenni? Üzleti év végén a tagok döntik el, hogy a megtermelt nyereségbõl mennyit fordítanak fejlesztésre, és mennyit osztanak ki részesedésként. A tervek szerint az elsõ néhány évben a nyereséget vissza kívánjuk forgatni a növekedésbe. A tagok nem kézbe kapják a nyereséget, hanem vagyonértékük növekszik. Igény esetén a részjegy eladható, így az elért vagyonnövekedést pénzzé lehet tenni.

kellett odadobni Washingtonból és Brüszszelbõl. Ez volt az az ország, amely 2002-ben még “éltanuló”, “mintaország” volt, amely azt tervezte, hogy 2007 elején csatlakozik az euroövezethez. A tárgyalások a múlt hét végén megszakadtak, mert a budapesti kormány nem volt hajlandó a csõdkormány elõdje által vállalt kötelezettségeken túl is úgy táncolni, ahogyan azt az IMF és az EU delegáltjai követelték.

Erre a “magyar” “szocialista” párt kapásból és megszokásból a külföldiek érdekeit pártolta. A maszlagot – hogy õk a kisembert védik – hagyjuk. “Lószart, mama”, hogy volt vezérüket idézzük. Ilyen – és ezt nem elégszer ismételni – a világon nincs. De olyan sem, hogy hasonszõrû sajtójuk is legyen. A HVG örömét nem leplezve kérdezte egyik cikkében, mint a cikk címe összefoglalta: Kormány kontra IMF: ki nevet a végén? Népszabadság: Orbán Viktor kapott egy pofont a Posttól. A csatornaérzelmekre apelláló lap azt is állította, hogy “Nincs joviális vizit a Jobbik-frakcióhoz egyik nap, kézfogás Barack Obamával a másikon.” Mindezt Orbán és Merkel berlini kézfogása hajnalán. A hirszerzo.hu-ban pedig Seres László a megszakadt tárgyalásokról szóló írását ezzel a mottóval fejelte meg: „Anyu, ez már Magyarország? Az kislányom. Akkor miért nem adnak finom húslevest?... Mert faszok, kicsim.” Vajon a hamburger, a hagymaleves vagy a humusz országában mi lenne a sorsuk az ilyen újságíróknak? És még bennünket támadnak azért is, hogy állítólag nem lennénk toleránsak? Szélsõségesen azok vagyunk. Lovas István – MN Képeslap

jó ha figyelünk

jó ha figyelünk

25

26

jó ha figyelünk

jó ha figyelünk

27

28

jó ha figyelünk

– avagy Amikor végre végképp kiírjuk magunkat az egyesült Európából – Mottó: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: Hiszek egy isteni örök igazságban Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen”. Darab idõvel ezelõtt párszor már kihúztam a gyufát a magát nemzetinek, mi több, radikálisnak nevezõ olvasótábor soraiban, mert le mertem írni, hogy az Index a kezdõoldalam, a nemzeti rockzenét meg nem nagyon komálom, különös tekintettel a Kárpátiára. Nos, könnyen lehet, hogy ezúttal kihúzom az egész skatulyát, mivel az alábbi idézet a 168 Óra internetes oldaláról származik, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy az említett sajtóorgánumot is szoktam olvasgatni: „Az MSZP szerint azzal, hogy a Jobbik Pörzse Sándor képviselõ agyament ötlete nyomán kezdeményezi a koronás címerrel egyesített zászló hivatalos állami jelképpé emelését, valamint a „Magyar Hiszekegy” közoktatási intézményekben történõ kifüggesztését, végképp kiírja magát az egyesült jó ha figyelünk

Európából. Ugyanis az a szellem, amit a Horthy-korszak „nemzeti imája”, illetve revizionista szimbólumrendszere képvisel, tökéletesen szembemegy a népek határokon átívelõ, békés együttélésének eszméjével.” Azért vagyok könnyû helyzetben, mert egyike vagyok azon körülbelül 600 000 választópolgárnak, akik annak idején az Európai Unió ellen szavaztak. Úgy gondolom, minden jogalapom megvan arra, ami az alábbiakban következik: Ad 1. Azt hiszem, nem állok messze a valóságtól, amikor azt mondom, hogy hazánk lakosságának túlnyomó része, nemcsak hogy csalódott az Európai Unióban, de bizonnyal vesztesként, vagy kárvallottként élte meg az unióhoz történõ csatlakozást. Minden bizonnyal az is megállja a helyét, hogy ezen honfitársaink közül kerültek ki jelentõs számban azok is, akik a rendszerváltozásnak nevezett momentum következményeit viselve szintén rosszul jártak. Nem csoda hát, ha a hosszú évszázadok óta birodalmi függésben létezõ magyaroknál egyre rövidül a

cérnaszakadás idõ intervalluma. 1848, 1956, 2010. A nép szinte egy emberként ujjongva ugrált fel örömében, amikor az „uralkodó”, vagyis mai megfelelõje, a miniszterelnök, nemet, mert mondani a világ mai hatalmasságainak. Pedig, hol van mindez a nemzet szabadságának és függetlenségének kivívásához?! Sehol! Olyan nagyfokú az elnyomás, a függõségben, kiszolgáltatottságban tartás, hogy elemi erejû érzésként tör fel a szabadságvágy, a függetlenség felé megteendõ útnak már az elsõ lépésénél is. A korrektség kedvéért azért ne feledkezzünk meg róla, hogy „Minden utazás az elsõ lépéssel kezdõdik!” Az USA mintájára kierõszakoltan létrehozott nagy olvasztótégely (EU), mely teljesen eltér a nagyvíz túloldalán lévõtõl – hiszen ott egy ország van csak, közös múlttal, gyökerekkel, identitással, céllal (elszakadni a brit birodalomtól) és ami talán a legfontosabb, közös nyelvvel –, szintén kierõszakolt módon uniformizálni próbál egymástól eltérõ múlttal, gyökerekkel, hagyományok29

kal, célokkal, és ami talán a legfontosabb, nyelvvel bíró nemzetállamok tucatjait. A szabványok, kvóták, a Brüsszelbõl távvezérelt, óriásira hizlalt bürokrácia mázsás súlyként telepedik rá az egyes országokra. Az Unió központi tervutasításos marketingdumája szerinti mindenért pályázni kell, egy torz, teljesen életszerûtlen módszertan, a felnövekvõ nemzedékek sorába plántálja bele, teszi magától értetõdõvé, hogy önállóan semmit nem lehet megvalósítani, semmit nem lehet felépíteni. És akkor jön Pörzse Sándor, aki hisz Magyarország feltámadásában, és végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ugyanis az a szellem, amit a Horthy-korszak „nemzeti imája”, illetve revizionista szimbólumrendszere képvisel, tökéletesen szembemegy a népek határokon átívelõ, békés együttélésének eszméjével. Tudják mit? Ha ez a népek határokon átívelõ, békés együttélésének eszméje, amit az Európai Unió képvisel, ha szembe megy vele, ha nem, ha végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ha nem, engem nem érdekel, köszönöm szépen, de ami engem illet, én nem kérek tovább ebbõl az egyesült Európából! Ad 2: Igaz, el kell ismerjem, kissé különleges a helyzetem, hiszen magyar vagyok. Az, hogy magyar vagyok, az azt jelenti, hogy nemcsak magyarul beszélek, hanem akként is élek. Ez két dolgot jelent. Elõször is a magyar ember nemcsak hiszi, de tudja is az Istent! Hagyok idõt! Az elõbbi mondat súlyát, jelentését és fontosságát mindenkinek magában kell éreznie, és mindenkinek magával kell tisztába jönnie, amikor ezt a mondatot kimondja. Még egyszer szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a fenti mondat a magyar!, nem pedig a csak magyarul beszélõ ember egyik fontos és elengedhetetlen ismérve. A másik, legalább ennyire fontos momentum a magyar ember életében, hogy a magyar ember a tetteirõl ismerszik meg! No comment! No, mármost annak idején óriási felháborodást keltett, hogy a nagyságos és fényességes Európai Porta – mifelénk erre szokták azt mondani (amolyan autentikus kifejezéssel élve), hogy „szarik az alkotmányra” és tényleg – elfelejtette belevenni a kereszténységet az alaptörvény-tervezetbe, még csak említés szintjén se tették bele! Meghazudtolva múltat és történelmet. És akkor jön Pörzse Sándor, aki hisz Magyarország feltámadásában, és végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ugyanis az a szellem, amit a Horthy-korszak „nemzeti imája”, illetve revizionista szimbólumrendszere képvisel, tökéletesen szembemegy a népek határokon átívelõ, békés együttélésének eszméjével. Tudják mit? Ha ez a népek határokon átívelõ, békés együttélésének eszméje, amit 30

az Európai unió képvisel, ha szembe megy vele, ha nem, ha végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ha nem, engem nem érdekel, köszönöm szépen, de ami engem illet, én nem kérek tovább ebbõl az egyesült Európából! Ad 3: Eddig csak kárunk, bajunk és szenvedésünk származott abból, hogy a régi uniót egy másikra, egy újabbra cseréltünk. Sem a rendszerváltás, sem az unióhoz való csatlakozás nem hozott jólétet. Ahogy mifelénk mondani szokás (szintén az urbánus frazeológiából származó, szintén autentikus kifejezés, elvégre szóból ért a magyar ember), na, szóval, valahogy a faroknak mindig ugyanarra a végére kerülünk. Cizelláltabb lelki berendezkedéssel bíró olvasóim most bizonyára hangosan felszisszentek, talán még a bal felsõ hatosban is megzizzent kicsikét az amalgámtömés, de mit van mit tenni, ez a kis magyar rögvalóság. Ha mindenképpen szabatosabb kifejezést óhajtunk használni, tegyük fel a kérdést magunknak: miért mindig mi szívunk? Tagsági díj, különféle költségek, alkalmazkodási kényszer, jogalkotási alárendeltség (ne felejtsük el, az uniós törvénykezés felülbírálja a nemzeti jogalkotást), ráadásul még a pénz fejében mindent akarnak ezek az akarnokok. Majd mi megmondjuk, hogyan törleszd az adósságodat! Csak úgy tör-

lesztheted, hogy újabb hitelek felvételére kényszerülj! És akkor jön Pörzse Sándor, aki hisz Magyarország feltámadásában, és végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ugyanis az a szellem, amit a Horthy-korszak „nemzeti imája”, illetve revizionista szimbólumrendszere képvisel, tökéletesen szembemegy a népek határokon átívelõ, békés együttélésének eszméjével.” Tudják mit? Ha ez a népek határokon átívelõ, békés együttélésének eszméje, amit az Európai unió képvisel, ha szembe megy vele, ha nem, ha végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ha nem, engem nem érdekel, köszönöm szépen, de ami engem illet, én nem kérek tovább ebbõl az egyesült Európából! Van egy régi és bölcs mondás: „A változatosság gyönyörködtet!” Bizony így van ez. Tegyünk is mellé rögtön egy újsütetû mondást, amely újabban a nagyvíz túlsó oldalán, a messzi Ámerikában aratott igen nagy tetszést az emberek körében és így hangzik: „The small is beautifull!” azaz a „kicsi szép”. Talán nem kellett volna annyira sietnie Európának ezzel az izzadtságszagú, „közös lónak turós a háta” pénzzel, az euróval. Az európai pénz világában csak egyetlen valuta, az euró létezik, már pedig egyetlen valutát nagyon könnyû ám bedönteni, ellene spekulálni, ne adj’ Isten árfolyamesést elõidézni. Több mint húsz ellen már kicsikét nehezebb. És ha már Európánál, a nagyszerû egyesülésnél tartunk, csõdöt mondtak a világ vezetõ régiójáról szõtt elképzelések is, mind Amerikával, mind Ázsiával szemben jelentõs a lemaradásunk, úgyis mondhatnánk, a fasorban se vagyunk, hozzájuk képest. És akkor jön Pörzse Sándor, aki hisz Magyarország feltámadásában, és végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ugyanis az a szellem, amit a Horthy-korszak „nemzeti imája”, illetve revizionista szimbólumrendszere képvisel, tökéletesen szembemegy a népek határokon átívelõ, békés együttélésének eszméjével. Tudják mit? Ha ez a népek határokon átívelõ, békés együttélésének eszméje, amit az Európai unió képvisel, ha szembe megy vele, ha nem, ha végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ha nem, engem nem érdekel, köszönöm szépen, de ami engem illet, én nem kérek tovább ebbõl az egyesült Európából! Ez olyan nagy dicsõség és felemelõ érzés? Egy bürokratikusra hizlalt, nemzetállamok nyakán vérszívóként élõsködõ, legtöbbször diktatórikus hajlamokat mutató gyökértelen, múlt nélküli érdekközösség alárendelt tagjának lenni? Mi olyan nagyszerû ebben? Magyarként, pécsiként meg aztán különösképpen, mondhatom, hogy a jó Isten mindenkinek kiporciózza azt, ami jár. Egyik jó ha figyelünk

kedvenc indiai filmem a Lagaan. Ha nem látták, feltétlen nézzék meg, remek film. Aki szereti a zenés betéteket, annak különösen tetszeni fog. A brit elnyomás idején játszódik. A sztori röviden annyi, hogy ha a falusiak megverik az angol katonákat a nemzeti idõtöltésükben, a krikettben, akkor három évre elengedik a Lagaan-t, vagyis az adót. És lám, fordult a kocka, ha úgy tetszik, mégképzõdött a csoda, de az is lehet, hogy Gandhi türelmes taktikája hozta meg pár évtizedes késéssel a gyümölcsét – hiába, no, hamar munka ritkán jó – most India foglalja el Nagy Britanniát. Egyik ismerõsöm mesélte, hogy Londonban a repülõtéren csak indiaiakból állt a személyzet. Az egyik utasnál valami nem stimmelt, de mivel az indiaiak akcentusával gondok adódtak, darab idõ után a magyar utas feladta és ékes édes anyanyelvünkön mindösszesen annyit ordítozott a tanácstalan turbánosok felé (ismét autentikus idézet következik): –Én hogy kerülök ide? Te hogy kerülsz ide, vazze?! Mi a francot kerestek itt, takarodjatok vissza oda, ahonnan jöttetek! Küggy ide nekem egy angolt, vazze, egy fehér embert, aki itt született! Mutass nekem egyet! Csak egyetlen egyet! És akkor jön Pörzse Sándor, aki hisz Magyarország feltámadásában, és végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ugyanis az a szellem, amit a Horthy-korszak „nemzeti imája”, illetve revizionista szimbólumrendszere képvisel, tökéletesen szembemegy a népek határokon átívelõ, békés együttélésének eszméjével.” Tudják mit? Ha ez a népek határokon átívelõ, békés együttélésének eszméje, amit az Európai Unió képvisel, ha szembe megy vele, ha nem, ha végképp kiír bennünket az egyesült Európából, ha nem, engem nem érdekel, köszönöm szépen, de ami engem illet, én nem kérek tovább ebbõl az egyesült Európából! És nem kérek továbbá azokból a magyarul beszélõ szarháziakból sem, akiknek van bõr a pofájukon, hogy ilyen nyolc szûk esztendõ után, amit õk okoztak, a nemzet helyett a kufárokat választják. Hogy Pörzse Sándor, vagy a Jobbik vezetésével végképp kiírjuk magunkat Európából? Ahogyan egy klasszikus mondotta volt annak idején vállrándítások közepette: „Na és?” Egy ilyen Európából? Higgyék meg, én már alig várom! Tudják mit? Ami engem illet, én nem kérek tovább ebbõl az egyesült Európából, mert én „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: Hiszek egy isteni örök igazságban Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen”. Isten áldja Magyarországot!

MEGTÉRT A TÉKOZLÓ FIÚ? Az IMF-el szembeni ellenállásunkat dicséri a hazánkat rendszeresen rágalmazó brit újságíró Az 1956-os forradalom jelentõségéhez hasonlítja a magyar kormány IMFfel való szembefordulását a The Times. Érdekesség, hogy az országok felett álló szervezetekkel szembeni nemzeti ellenállást dicsérõ cikk szerzõje, Adam LeBor a Magyarország külföldi megítélését kedvezõtlen irányba torzító újságírók mûködését vizsgáló Kontroll Csoport szerint az elsõ Orbánkormány idején a legtöbb rágalmat hazánkra zúdító tudósítók között foglalt helyet, sõt regényt is írt a “magyar szélsõjobboldal fenyegetõ elõretörésérõl” A felháborodás zajai visszhangoznak Brüsszeltõl Washingtonig, Magyarország – akárcsak A majmok bolygója címû film rabszolgái – kimondta a tiltott szót, a nemet – fogalmaz a szerzõ a lap vélemény oldalán szereplõ írásának bevezetõjében. Orbán Viktor nemet mondott az IMF és az EU költségvetési lefaragásokra és megszorító intézkedésekre felszólító követelésire, a képviselõk összeomló fizetõeszközökrõl és fiskális felelõtlenségrõl beszélve távoztak Budapestrõl – mutat rá Adam LeBor, aki szerint a forint zuhant, erõsödött, majd megint zuhant, az ország azonban kitart. A lefaragások helyett a kormány adócsökkentéssel, a gazdaság kifehérítésével, valamint az üzleti környezet egyszerûsítésével akar növekedést elérni – olvasható a cikkben. Persze a 2008-ban nyújtott 20 milliárd dolláros mentõcsomag miatt az EU-nak és az IMF-nek joga van tárgyalni Magyarország pénzügyi terveirõl. Magyarországnak pedig joga van “fegyvert ragadni”, miután a a térség nagy része “gazdasági tarlóvá” változott az IMF segítségével az 1990-es évek elején beindult privatizáció miatt – vélekedik a szerzõ. Az író szerint azonban a pénzügyeknél jelentõsebb dolog forog kockán: mégpedig a nemzeti szuverenitás, különösen a kisebb országok szuverenitása. “Sorsunkat talán növekvõen befolyásolják a globális pénzemberek és a multinacionális intézmények, de én nem emlékszem, hogy bárki is szavazott volna erre a folyamatra, vagy egyáltalán választást kínáltak volna” – fogalmaz. Véleménye szerint ezek a nemzetek felett álló testületek – a kommunisták háború utáni taktikájával élve – lopva faragják a függetlenséget és a szuverenitást, míg végül senki sem veszi észre, hogy nem maradt belõlük semmi. Most azonban valaki észrevette – írja cikkében Orbán Viktor miniszterelnökrõl LeBor, aki szerint a jobbközép Fidesz-kormány vezetõjét bírálatok érték a sorozatban elfogadott, és ellenzéki vélemények szerint az érintett intézmények függetlenségét sértõ törvények miatt. “Budapesten most az a vicc járja, hogy a demokrácia helyét átvette a Viktokrácia” – fogalmaz a szerzõ. A cikk szerint ugyanakkor lehetséges, hogy épp egy “Viktátorra” van szükség az IMF-fel és az EU-val szemben. Magyarországon a parlament elfogadta a bankadóról szóló törvényt – emlékeztet a szerzõ, aki szerint az európai pénzügyi körök most attól tartanak, hogy a szomszédos országok hamarosan követik a magyar példát. A bankadó megérdemelt – vélekedik az író. Megjegyzi: Magyarország gazdasági vajúdásának jó részéért a bankok felelnek, a kölcsönök elképesztõ arányát, 70 százalékát külföldi valutában, többségében svájci frankban adták ki. Szóval éljen Magyarország, amiért szembe szállt a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval – írja a szerzõ. “1956-ban a magyarok felkeltek a szovjet elnyomás ellen, remélve hogy láncreakció indul be. Ez nem történt meg, de Magyarország lázadása a kapitalista despotákkal szemben ezúttal talán szikrát gyújt” – olvasható a cikk végén. A tékozló fiú Adam LeBor korábban közel sem vélte ennyire dicséretesnek a nemzetközi nagytõkével való szembeszállást. A 2002-es balliberális választási gyõzelemben a sajtó szerepét számos alapos tanulmányban és jelentésben vizsgáló, fiatal kutatókból álló Kontroll Csoport annak idején az elsõ Orbán-kormányról legtöbb negatív híradást publikáló újságírók közé sorolta. A csoport összeállította a hazánk irányában negatívan elfogult külföldi tudósítok “top 12-es” listáját, melyen elõkelõ helyen szerepelt az LeBor is. LeBor 1998 és 2002 között több cikkében állította, hogy Magyarországon a zsidók életükért és biztonságukért rettegnek. Sõt egy, az Independent címû lapban megjelent írásában kifejezetten a külföldi tõkével szembeni bizalmatlansága miatt marasztalta el Orbánt – szembeállítva a külföldi befektetõkkel szemben sokkal készségesebb Demszky Gábor fõpolgármesterrel. Csendõrök, rettegés, Pannon Gárda LeBor “megtérése” egészen új keletû lehet. 2009-ben “Budapest Protokoll” címû “regényében” még egy rohamosan fasizálódó Magyarország képét festette fel, ahol “óráról órára” tör elõre a szélsõjobboldal, csendõrök zaklatják a zsidókat, az utcákon pedig a “Pannon Brigád” rémisztgeti a békés járókelõket. A ponyvának is csak nagy jóindulattal nevezhetõ alkotás fõhõse egyébként egy zsidó származású ÁVH-s tiszt unokája, aki leleplezi a világméretû “náci összeesküvést”. MTI – kuruc.info - barikad.hu

1 öntudatos pécsi polgár

jó ha figyelünk

31

A neves hollywoodi filmrendezõ Adolf Hitlerrõl készül filmet forgatni, akit véleménye szerint „bûnbaknak” állítottak be a múltban. Egy ilyesfajta kijelentés vajon „antiszemitizmusnak” és „holokauszt-tagadásnak” minõsül? A médiumok felett gyakorolt zsidó ellenõrzés az oka annak, hogy nem lehetséges nyílt vitát folytatni a holokausztról – jelentette ki Oliver Stone, a neves hollywoodi filmrendezõ a Sunday Times címû lapnak adott interjújában. Sõt, horribile dictu, még azt a nyilvánvaló igazságot is kimondta, hogy évek óta a zsidó lobbi határozza meg az Egyesült Államok külpolitikáját. Az interjúban Stone a holokauszt-tagadás határát súroló kijelentéseket tett, ugyanis azt is fejtegette például, hogy a „médiát uraló zsidóság” a közvélemény figyelmének középpontjába állította a holokausztot. Stone egyébként arra készül, hogy filmjében „Adolf Hitler és a szovjet diktátor, Sztálin szerepét történelmi összefüggésében mutassa be”. Nos, nagyon szép elképzelés, Sztálin esetében talán meg is valósítja majd, ha azonban Adolf Hitlert is „történelmi összefüggéseiben”, vagyis az igazságnak megfelelõen kívánná bemutatni Oliver Stone, legott nácinak, fasisztának és hollókoszt-tagadónak minõsülne. Akkor pedig véget érne ígéretes karrierje.

„Van egy erõs lobbi az USA-ban, amely igen keményen dolgozik. Ott van mindenütt, ez a legerõsebb lobbi Washingtonban” - jelentette ki Stone, aki azért igyekezett a politikailag korrekt beszéd keretein belül maradni, amikor Hitlert „Frankensteinnek” nevezte, igaz, hozzátette azt is, hogy „Dr. Frankenstein” volt. „A német, amerikai és brit nagyiparosok között sok híve volt” - fejtegette Stone, habár hozzátehette volna azt is, hogy a német nép körében pedig kimagasló népszerûségnek örvendett. A rendezõ arról is beszélt, hogy szerinte Hitles sokkal több kárt okozott az oroszoknak, mint a zsidóknak, hiszen „25 vagy 30 milliót is megölt közülük”. (Ami így természetesen nem igaz.) Stone az izraeli lobbinak az amerikai külpolitikára gyakorolt befolyásával kapcsolatban úgy vélekedett, hogy Izrael „eltorzította az Egyesült Államok külpolitikáját”, továbbá „szörnyûségesnek” nevezte Washington Irán-politikáját. „Irán nem feltétlenül ma született bárány” – óvatoskodott a rendezõ, – igaz, az „amerikaiak nincsenek tisztában a történet minden részletével” – tette hozzá. Oliver Stone egyébként nem az elsõ alkalommal hangoztatja, hogy az amerikai médiában és a hollywoodi filmekben eltorzítva mutatják be mind Hitler, mind pedig Sztálin személyiségét és tetteit. Az év elején

Oliver Stone a Televíziós Kritikusok Szövetségének egyik rendezvényén arról beszélt, hogy „Hitlert igen gyakran bûnbaknak állítják be.” “Különbözõ folyamatok vezettek Hitler színre lépéséhez. Tisztában kell lennünk az okokkal és a következményekkel… Az embereknek Amerikában fogalmuk sincsen arról, hogy milyen kapcsolat van az elsõ és a második világháború között” – fejtegette a rendezõ, aki elmondta azt is, hogy dokumentumfilmjeiben megpróbált „belehelyezkedni Sztálin, illetve Hitler szerepébe, mert szerette volna megérteni a gondolkodásukat”. “Folyamatosan tanulnunk kell, továbbá szélesíteni kell látókörünket, és szabadulnunk kell bizonyos kötöttségektõl a gondolkodásunkban….Vegyük csak a Náci Párt finanszírozásának ügyét. Hány amerikai nagyvállalat vett részt a nácik pénzelésében, a GM-tõl az IBM-ig? Hitler az az ember volt, akit igen könnyû lett volna meggyilkolni” – mondta végezetül Oliver Stone, aki kétségtelenül elment addig a határig, ameddig elmehetett. A teljes igazság ugyanis a „politikailag korrekt beszéd” keretein kívül van. Perge Ottó (Kuruc.info) Forrás: http://www.haaretz.com

– tanulságos történetek, NIF kommentárral – Mottó: „Az európai cigányok és az amerikai négerek között feltûnõen sok a hasonlóság” Kezdjük egy aránylag új történettel: Az Oklahoma állambeli Tulsa városi kórházában dolgozó fehér nõvér a múlt hét egyik éjjelén fáradtan ment haza a munkából. Nem vett észre semmi különöset, amíg kinyitotta a lakása ajtaját, de mikor be akart lépni, akkor két néger rontott rá a lépcsõházi kanyarból, kihegyezett csavarhúzút nyomtak a torkához, és belökték a lakásba. Ott elõször összepakoltak néhány cuccot, elvették a fiatal hölgy pénzét, majd felszólították a földön heverõ áldozatukat, hogy kezdjen el vetkõzni. Õk már letolták a gatyájukat, mikor az áldozat azt mondta, hogy van még egy kis készpénze a táskájában, inkább oda adja azt is, csak ne erõszakolják meg. Belenyúlt a táskába, és a pénz helyett kikapott belõle egy 38-as Smith & Wessont és mind a két négert lelõtte. Utána leült a konyhában és kihívta a rendõröket. 32

A 18 éves Darreon Carter a kórházba szállítás után meghalt, társa, a 23 éves Daniel Holman a súlyos fejsérülései ellenére sajnos életben maradt. Jobb lett volna, ha az is örökre eltávozik az élõk sorából, mert akkor a négerek eltemetik, és többé nem kerül pénzbe a társadalom törvénytisztelõ részének. Pech, hogy életben maradt, így most a zömmel fehér oklahomai polgárok fizethetik az adójukból ennek a néger bûnözõnek is a kórházi kezelésének díját, majd a bírósági pere és az õt védõ ügyvédek kerülnek százezrekbe, végül hosszú évtizedekig etetni és itatni kell a színes tévés, konditermes, filmszínházas luxusbörtönben. Mind a két négert félig meztelenül, bokára tolt gatyával szép nagy vértócsa közepén találták meg a rendõrök. A hírekben meg nem nevezett nõ jegyzõkönyvbe mondta a történteket, és az ügyet a városi nyomozók, Holman elleni vádemelési javaslattal, az eset után három nappal lezárták. Azt, hogy a tettesek négerek voltak, megírták a helyi lapok, de azt, hogy az áldozat fehér nõ volt és volt fegyvertartási engedélye, azt nem – csak az újságok tudósításai alá írt kommentekbõl derült ki. jó ha figyelünk

Korábban történt: Egy középkorú férfi a parkolóból a bevásárló centrum bejárata felé tartott, mikor váratlanul hátulról valaki nagy erõvel fejbe ütötte. Emberünk a támadástól megingott, de volt még annyi ereje, hogy hátraforduljon, azonban visszaütni már nem tudott, mert támadója az arcára mért újabb ütéssel a földre verte és rugdosni kezdte. A földön fekvõ férfinek sikerült a zsebébe nyúlnia, és az elõvett revolverével egyetlen lövéssel véget vetett a támadásnak – és a támadója életének. Kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc apjához hasonlóan, Daniel Culottinak is mérföldes köztörvényes priusza van. A züllött életet folytató fiatalember legutóbb azért volt börtönben, mert a saját anyját összeverte, és a házát felgyújtotta. Börtönbüntetésébõl nem régen szabadult, és a lakásának környékén lakók azóta több bejelentést tettek a rendõrségen, hogy Culotti mindenkibe beleköt, gyerekeket, öregeket támad meg, és verekedéseket provokál. Culotti egy ilyen alattomos támadást indított a shoping center parkolójában a beteg lába miatt bottal közlekedõ 52 éves férfi ellen is. Ezúttal azonban rosszul számított, mert a megtámadott férfinél nem csak bot, hanem egy 357-es Ruger is volt, és szabályos fegyvertartási engedéllyel rendelkezett. A rendõrök a helyszínen meghallgatták a megvert embert, a szemtanúk vallomását jegyzõkönyvbe vették, majd Culotti kivételével mindenki hazament. Az ügyet a King megyei ügyészség napokon belül lezárta. “Minõsíthetjük ezt a történetet az önvédelmi fegyver céljának megfelelõ klasszikus esetnek is” – jelentette ki a megyei fõügyész szóvivõje. Még korábban történt: Szilveszter elõtti estén, hazafele menet, egy fehérbõrû amerikai állampolgár megállt egy autós bankablaknál, hogy némi pénzt vegyen fel a másnapi bulihoz szükséges bevásárlásokhoz. A fehérbõrû amerikai állampolgár pénzt a zsebébe tette, és éppen tovább akart indulni, mikor egy feketebõrû amerikai állampolgár kiugrott a közeli bokorból, pisztolyt nyomott a fejéhez, és a felvett pénzt követelte. Fehérbõrû barátunknak nem tetszett a pénzszerzésnek ez a módja, de átfutott a fején, hogy a fegyveres rablásból könnyen lehet gyilkosság, ezért a zsebébe nyúlt, hogy átadja a pénzt. A feketebõrû amerikai állampolgár kinyújtotta a kezét, hogy átvegye a zsákmányát, mikor a zsebbõl lóvé helyett egy golyó érkezett a feketebõrû amerikai állampolgár mellébe. A feketebõrû állampolgár meglepõdött, majd a megszerzett golyóval együtt lefeküdt a bankautomata melletti járdaszigetre. A lövés után, az évvégi szabadságát töltõ fehérbõrû amerikai állampolgár, jó messze elrúgta a támadójának csõre töltött fegyverét, szájból-szájba lélegeztetést alkalmazott a feketebõrû állampolgáron, közben kihívta a mentõket, és telefonon felhívta a fõnökét is. Ezután a feketebõrû amerikai állampolgár a mentõautóval a közeli kórházba utazott, ahol elõbb összekoszolt egy pár hipószagú lepedõt, majd pár óra múlva a nagy lábujjára dögcédulát húzott, és elhelyezkedett az alagsori hullaház egyik kényelmes tepsijében. A fehérbõrû amerikai állampolgár fõnöke otthagyta a vacsoráját, és a helyszínre vágtatott. Jól ismerte a bankautomata környékét, tudta, hogy szépen gondozott kertes házakban bõvelkedõ fehérek által lakott vidék, ahova a közeli nagyváros mocsokban fürdõ belsõ kerületeibõl a négerek kijárnak fehéreket erõszakolni, gyilkolni, rabolni, lopni és betörni. Megsimogatta a fehérbõrû amerikai állampolgár beosztottjának a fejét, és megnyugtatta, hogy bátran, helyesen és a tanultaknak megfelelõen cselekedett, majd másnapra sajtótájékoztatóra trombitálta össze a helyi újságok és tévéállomások bûnügyi riportereit. A sajtótájékoztatóra érkezett újságíróknak a fõnök, Mac Manning, az észak-karolinai Greenville városka sheriffje elmondta, hogy beosztottjának, a fehérbõrû amerikai állampolgár Zackary Odom sheriff-helyettesnek a történtekrõl szóló írásos beszámolóját három videókamera helyszíni felvételei is megerõsítették. Mivel ebben az ügyben egy szolgálaton kíjó ha figyelünk

vüli civil ruhában levõ hivatásos rendõr is szerepet kapott, ezért a törvényeknek megfelelõen nem az õ hivatala, hanem az állami bûnügyi nyomozó iroda folytatja le a vizsgálatot. A nyomozók két nap múlva megerõsítették, hogy Odom sheriff-helyettes fegyverhasználata Antonio Lacy feketebõrû amerikai állampolgárral szemben teljesen jogos, indokolt és az elõírásoknak megfelelõen szakszerû volt, ezért szabadsága után a hirtelen megugrott népszerûségû fiatal sheriff-helyettes az eredetileg is tervezett idõpontban, 2010 január 4.-én ismét munkába állhat. Manning sheriff ezekkel a szavakkal fejezte be a múlt csütörtöki sajtóértekezletét: “Mi egy békére vágyó, azt szeretõ és tisztelõ polgári társadalomban élünk, ahol az állampolgároknak sem nappal, sem éjjel nem kell félniük az utcán (…) ebben az ügyben a felelõsség teljes mértékben a bûnelkövetõt terheli, aki egy súlyos, erõszakos bûncselekmény kísérletével saját maga ellen hívta ki a sorsot.” Szépen szólt a sheriff, biztos, hogy újraválasztják. Azért az nagy kár, hogy az általa említett, “békére vágyó, azt szeretõ és tisztelõ társadalom” Amerikában már régóta nem létezik. Még korábban történt: Joe Horn texasi nyugdíjas, egy szokásosan unalmasnak induló nap reggelén, arra lett figyelmes, hogy két ismeretlen néger kulcs helyett feszítõvasakkal nyitja ki a szomszéd ház bejárati ajtaját és a mellette levõ ablakot. Horn úr visszalépett a házába, kivett a fegyverszekrényébõl egy régimódi hosszúcsövû puskát és mire a tornácára ért, addigra a két betörõ már meg is pakolta a zsákját a szomszéd cuccaiva, és távozni készült az udvaron keresztül. Horn Jóska egyik kezében a telefonnal, a másik kezében a tekintélyt parancsoló fegyverrel arra kérte a néger betörõket, hogy ne menjenek sehova, mert õ már hívta a rendõröket, mindjárt ideérnek, és beszéljék meg együtt a látogatásuk célját. A segélyhívó ügyeletese valóban a vonalban volt, így az ügyeletes tisztán hallotta – és vette automatikusan magnóra – Horn úr minden szavát. Azt is, mikor kétszer mondta nekik, hogy lõni fog, ha nem engedelmeskednek, mert neki erre joga van, bizony, mert ez Pasadena és nem Kesznyéten. Erre az egyik nagyon okos betörõ ledobta a zsákot, átrohant Horn udvarába, és meg akarta ütni Horn Jóskát. Mikor a munkájában megzavart néger a tornác alsó lépcsõjére ért, Horn így szólt: “Még egy lépés és meghalsz.” A néger nem hitt neki, és meghalt. Horn a füstölgõ fegyverrel a másik hullajelölt felé fordult, és arra kérte, hogy most már ne ugráljon, hanem fogadjon szót, és várja be a rendõröket. Ez a néger sem hitt neki, így aztán õ meg a szomszéd füvén hunyt el. A felszólításokat és a beszélgetést a telefonban fülelõ ügyeletes is hallotta a két nagy pukkanást, a szirénázva kiérkezõ rendõrök pedig pár perc múlva letakarták az agyonlõtt betörõket. A kettõbõl kettõt, azaz kiváló céllövészeti eredményt felmutató Horn úr visszament a nappaliba, töltött magának egy korai whiskyt, és tollba mondta a nyomozóknak, hogy mi történt. A rendõrök bólogattak, sajnálkoztak, hogy a magyar kollégáikkal ellentétben õk munkaidõben nem ihatnak, kezet ráztak majd elmentek azzal, hogy a nyomozás végeztével értesítik az eredményrõl. Horn Jóskát nem tartóztatták le, még ideiglenes õrizetbe vétel sem történt. Nem bizony, mert Pasadena nem Kesznyéten. Horn úr tudta, hogy a texasi CD törvény (Castle Doctrine, Castle Law vagy más néven Defense of Habitation) értelmében törvényszerûen járt el, ellene a történtek miatt semmilyen jogcímen vádat emelni nem lehet. A CD törvény nem csak a ház tulajdonosát jogosítja fel a saját tulajdona fegyveres védelmére, hanem a szomszédét is ugyanazzal a törvényi erõvel védi: ennek értelmében Hornnak joga volt a szomszédjánál betörési céllal látogatást tett idegeneket akár a saját, akár a szomszéd területén lelõni. A néger szervezetek rasszizmust kiáltottak, majd nagyon hamar elhallgattak, mikor kiderült, hogy a megvédett szomszéd család a Vietnámban rendületlen erõvel épülõ szocialista paradicsom áldásai elõl 33

futott Pasadenáig. Utána összetrombitálták a környék négereit egy antifasiszta, antirasszista, antináci, antisatöbbi tüntetésre, de ebbõl sem lett semmi, mert néhány száz morc külsejû, bakancsos, bõrmellényes Harley-Davidson motoros lekempingezett Joe Horn és a vietnámi házának környékén, akik degeszre ették és itták magukat a helyi lakók által számukra összehordott ingyen kajával és piával. A baseball ütõiket és a motorkerékpár láncaikat szórakozottan lóbáló, dudurodó zsebeiket néha megvakaró fehér fiatalemberek láttán az antifasiszta, antirasszista, antináci és az antisatöbbi néger fiatalemberek tisztes távolságból anyázva-kiabálva lassan felszívódtak. A nyomozás egyébként teljes sikerrel járt: kiderítette, hogy Miguel Antonio Dejesus és Diego Ortiz, a két lelõtt kolumbiai néger betörõ illegális módon szökött be, és tartózkodott évek óta az USA-ban, mind a kettõjüknek az Egyenlítõ hosszúságával megegyezõ priusza volt, akiket nem csak a hazájukban, de az USA több államában is régóta köröztek, és munkából származó jövedelem helyett már hosszú ideje lopásokból, betörésekbõl és kábítószer-kereskedelembõl töltötték fel a bukszájukat. A két hirtelen elhunyt néger tagja volt annak a Houston-i betörõ és kábítós bandának, akik centekért adták tovább az orgazdáknak a rabolt ékszereket, mûtárgyakat és egyéb értékeket. Az illetékes megyei fõügyész a nyomozást azzal zárta le, hogy Mr. Horn ügyében törvénysértés nem történt. Az egész végül is azzal a kellemetlen hatással járt a 62 éves nagypapa részére, hogy az eset óta fokozott ütemben hízik: ugyanis ismeretlen okból kifolyólag a környék vendéglõsei nem tartják jónak Horn pénzét, így bármelyik vendéglátóipari egységbe tér be, fizetéskor nem talál olyan pincért aki tudná, hogy mit fogyasztott, vagy elfogadná tõle a számla ellenértékét. Az Egyesült Államokban már 300 millió fegyver van magántulajdonban. Csak az utóbbi két évben több mint 26 millió új fegyvert vásároltak.Az FBI felügyelete alá tartozó National Instant Criminal Background Check System (a fegyvervásárlók büntetlen elõéletét ellenõrzõ számítógépes adatbázis) adatai szerint 2009-ben az ország 50 államában 14,033,824 ember igényelte a fegyvervásárláshoz elõírt személyi háttérvizsgálatot. Ez a szám 2008-ban “csak” 12,709,023 volt. A két év alatt elutasított kérelmek aránya mindössze 0,05 százalékot tett ki. Mivel az újonnan kapott engedéllyel rendelkezõk 99,99 százaléka meg is veszi a fegyverét, így valószínûsíthetõ, hogy az amerikaiak két év alatt 26,742,847 új fegyvert vásároltak. A bûnözõk azonban nem játszanak engedélyesdit, hanem a kimeríthetetlen hazai és nemzetközi fekete piacról szerzik be a fegyvereiket, ezért a náluk levõ fegyverek száma ismeretlen.

Az utóbbi két év magas fegyvereladási statisztikájához jelentõsen hozzájárult a Fehér Házba alkotmányellenesen beköltözött hazug félnéger nemzetromboló tevékenysége is. Azóta a négereknek a fehérek kárára folytatott még erõteljesebb szégyenteljes diszkriminációjának (affirmative action) melléktermékeként ugrásszerûen megnõtt a négerek által a fehérek ellen rasszista alapon, fehérellenes gyûlöletbõl elkövetett erõszakos bûncselekményeinek a száma is – és ezzel párhuzamosan nõtt a fehérek fegyvervásárlási kedve. Sajnos, hasonló tendencia figyelhetõ meg hazánkban is: mióta a világon egyedüliként a hivatalos kormánypolitika a cigánybûnözést minden törvényes és törvényen kívüli eszközzel támogatja, azóta a cigányoknak a magyarok ellen elkövetett bûncselekményei nem csak hogy megszaporodtak, de egyre kegyetlenebbé is váltak. Zsebtolvajlásokból darabolós gyilkosságok lettek, és a cigánybûnözés mára elviselhetetlen cigányterrorrá változott. Az új Orbán-kormány elkerülhetetlen feladatai közé tartozik nem csak a magyarországi zsidó honfoglalás gyors és határozott visszaszorítása, a fehérgalléros politikai/gazdasági bûnözõk elszámoltatása és felelõsségre vonása, hanem a kialakult fojtogató cigányterror keménykezû letörése is. Sajnálatos, hogy az elmúlt két hónapban ennek eddig még a leghalványabb jelét sem tapasztaltuk. Az Egyesült Államokban a magánkézben levõ fegyverek száma megállapíthatatlan. Egy személy vagy család birtokában több fegyver lehet, mert a fegyvertartási engedély birtokában nem minden államban kötelezõ bejelenteni az új vásárlást, vagy a vevõ szándékosan ill. feledékenységbõl nem teszi meg. A pontos adatok iránt vonzódóknak halvány kapaszkodót jelenthet, hogy egy 15 évvel ezelõtti Bureau of Alcohol, Tobacco and Firearms (BTF, az alkohol- a dohányáru- és a fegyverforgalmazással és a fegyvereladások ellenõrzésével foglalkozó szövetségi hivatal) jelentés szerint 1995-ben az amerikai háztartások több mint felében kb. 223 millió fegyver volt. A pontos számot akkor sem tudták, ma sem tudják. Különbözõ források napjainkban 300-325 millió közé teszik az amerikai házakban, lakásokban és üzletekben jogszerûen, és az amerikai alkotmányban mindenkinek biztosított jog alapján tartott önvédelmi fegyverek számát. Az U.S. Census Bureau (az amerikai statisztikai hivatal) által évente kiadott elõzõ évi statisztikájában minden alkalommal megerõsítést nyer az a tény, hogy a fegyvereladások növekedésével egyenes arányban csökken az adott városban, ill. megyében az elkövetett bûncselekmények száma. Jack Corn Forrás: Jack’s Corner

– avagy a Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! – Talán emlékszünk még általános iskolai történelemtanulmányainkra, volt nekünk egy gyakorta lánglelkûként aposztrofált zseniális költõóriásunk, akit úgy híttak: Petõfi Sándor. Vannak ugyan, kik állítni merészek, hogy az 1848-as forradalom alaphangulatát megadó „Nemzeti dal” címû költeményét nem is õ, sõt, egyáltalán senki sem szavalta el a Nemzeti Múzeumnál, de ezek csak amolyan pletykabeszédek! Azonban most, amikor – még a miniszterelnök szerint is – forradalmi idõket élünk, különös aktualitással bír a fent említett költemény újból és újból, minden versszak végén visszatérõ refrénje. 34

„Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!” Úgy tûnik, Viktor királyék jó tempóérzékkel éreztek rá, hogy bizony „Talpra magyar, hí a Haza Itt az idõ, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!” Bizony, ez a kérdés, mert úgy néz ki most jött el a pillanat, most lehet, most kínálkozik egy olyan fordulópont, ahol a válságra, meg még sok egyéb másra hivatkozva – ahogyan

arra már a kormányfõ is utalt a nyári rendkívüli idõszakot lezáró parlamenti beszédében – tabukat lehet döntögetni, még pedig hosszú tömött sorokban. Csak legyen elég szusz bennük, hogy végig kitartsanak! Ahhoz, hogy jelenleg rabigában sínylõdünk – mai divatos szóhasználattal élve: a gyarmati létezés keserû kegyelemkenyerén élünk –, semmi kétség nem férhet. Maga, a jelenleg még miniszterelnöki státuszban leledzõ nagyságos vezérlõfejedelem mondotta a Péntek 8 2010. július 23-ai adásában, hogy „Az államnak nincs eszköze a forint árfolyamának garantálására”. jó ha figyelünk

Orbán Viktor szerint tízszer meg kell gondolni a devizahitel felvételét. – szól a Hír Tv tudósítása. Mi ez, ha nem a nemzeti szuverenitásunk elvesztésének teljes beismerése? Nagyon leegyszerûsítve és sarkosan fogalmazva: NEM MI DIRIGÁLUNK A SAJÁT ORSZÁGUNKBAN! Új idõk új szelei fújdogálnak, még ha nem is olyan fényesen, ahogyan azt egyesek kommunikálni szeretnék. Legutóbb Veres János, az egykori TÉESZ-fõkönyvelõbõl pénzügyérré avanzsált szocialista fõhalljakend pöfeszkedett az egyik tévé reggeli beszélgetõs mûsorában fesztelenül, magára véve a fasza gyerek imídzsét. Mi mindent jól csináltunk, ha azt csinálnák tovább, amit mi, akkor sem kellenének megszorítások! Ha olyan frankón csináltak mindent, miért is lett elege belõlük a népnek? Ha olyan frankón csináltak mindent, hogy ezt a vonalat tovább víve sem lenne szükség megszorításokra, miért is kérték külföldi tárgyalópartnereink, hogy nyúljunk mán bele a közösségi közlekedés kedvezményeibe és az egészségügybe? Elnézve az egykori nemzeti számon kérõ szék babérjaira törõ ifjú és kevésbé ifjú szocialisták parlamenti kirohanásait, ahogy a kizárólagos tudás letéteményesének szerepkörében tetszelegve felháborodottan kérik számon az imént megalakult kormányon, hogyhogy még nincs megoldva az összes gond öt perc alatt, de ami talán még ennél is nagyobb baj, hogy merték kihúzni a gyufát a kenyéradó gazdánál, nos, a magamfajta egyszerû emberben ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés: kikért is vannak õk itt? Kinek az érdekeiért cselekszenek? Mert jó ha figyelünk

semmi kétség, remekül lehet kommunikálni – legalábbis darab ideig –, hogy a debreceni polgármester és a tejfelesszájú kormányszóvivõ világpolitikai tényezõvé vált (úgy kábé öt percre), hiszen lám, elég egy rossz szó, és azonmód bedõl a forint. Meddig nyalják még feltétel nélküli odaadással a gyarmattartó ülepét? Észre kéne már venni végre, hogy túllépett rajtuk az idõ és a történelem. Elvileg már húsz évvel ezelõtt, csak akkor még nem vették észre, mert át tudták menteni magukat. Reméljük a számukra végzetes erózió immáron végérvényesen kezdetét vette és oda kerülnek, ahová valók, a történelem süllyesztõjébe, vagy szemétdombjára. Egyáltalán, a miénk még ez az ország? Muszáj feltennünk ezt a kérdést, miután Drazsé kézjegyével látta el (bár nem tudom, ki a rossebbtõl kapott rá felhatalmazást?) az okmányt, miszerint minden, még a Szent Korona is elzálogosítható. Szóval, egyik oldalról soha nem látott (talán azért, mert ilyen ténylegesen nem is létezik) parlamentáris forradalomról hadovál a miniszterelnök, másik oldalról meg virágnyelven közli velünk, hogy hát itten tulajdonképpen mi csak (bér)rabszolgák vagyunk. Még a megszületendõ kevéske kis gyermekre is pusztán a jövõnek szóló befektetésként tekinthetünk csupán, hiszen a nemzetgazdaság szempontjából még néhány keserves évtizeden át õk lesznek azok, akik majd életben tartják a manapság is már egyre nagyobb problémákkal küszködõ nyögdíjrendszert. Szörnyû kettõsség ez, bizony! Ha nem is a szokásos módon, de azért retorikai formulába csomagolva csak bemu-

tatták az egyezményes jelet a világpénzpiaci hatalmasságoknak kormányunk tagjai a hajdani kollégiumi szobatárs vezényletével. Amazok persze rögtön fel is horkantak, ahogy a tyúkszemükre hágtak, annak rendje, s módja szerint. Éppen ezért érthetetlen az a Janus-, vagy kétarcú viselkedés, amit az Orbán-kormány gyakorlatilag megalakulása óta prezentál a tisztelt publikum felé. Illetve talán nagyon is érthetõ. Miközben az árfolyamesés – no meg persze a szocialista frakcióból érkezõ ostoba kommentek sokaságának – kockázatát is felvállalva pillanatok alatt leküdték megalázóba a Valutaalapot a Fényességes Európai Portával egyetemben, aközben minden logikával szembemenve, teljesen érthetetlen módon ragaszkodnak a 3,8%-os hiánycélhoz! Miért is? Rajtunk kívül úgy tûnik mindenki nagyívben tesz a maastrichti kritériumok ezen pontjára. Az euró-zónán belül is 7% az átlagos államháztartási hiány. Nagy-Britannia 10,5%-áról már nem is beszélve. Kicsit olyan ez, mint az adósságtörlesztésünk. Már beledöglöttünk, csak még nem vettük észre, de valamilyen rosszul rögzült „hagyomány” szerint, ez a mostani, régi-új forradalmár miniszterelnök is azt hajtogatja, amolyan zsolozsmaszerû mantrázás közepette, hogy mán pedig az adósságot asztat akkó’ is vissza köll fizetni!” Nemhogy átütemezésrõl – elengedésrõl meg aztán végképp – de még a tárgyalás szóbahozásáról sem lehet szó, még csak említés se eshet róla, mer’ az óriási károkat okoz!” Uff, én beszéltem! Kicsit olyan ez a GDP-hez, vagyis a bruttó hazai össztermékhez viszonyított állam35

háztartási hiány, mint annak idején az Európai Unióhoz való csatlakozás kritériumai. Ezt speciel az euró-övezethez való csatlakozás elõtt két évig folyamatosan teljesítenie kell az adott országnak. Ha mán a kapun belülre jutott, onnantól mán azt csinál, amit akar. Ahogy a mellékelt ábra mutatja. 7% a hiány? És akkó’ mi van? Mán bent vagyunk! Mi fog történni? Kiraknak az Unióból?! Ugyan kérem, ekkora presztízsveszteséget nem engedhet meg magának ez a szánalmas dromedárszervezet. És akkor a másik, szintén maastrichti kritériumra, nevezetesen, hogy az államadósság szintje max. 60%-os lehet a GDPhez képest, még egy árva szó nem sok, anynyit sem vesztegettünk. Egy seggel nem lehet ám két lovat megülni, kezít csókolom! Mondjuk pillanatig sem volt kétséges, hogy a kétharmados forradalom végtermékeként felálló Orbán-kabinet jó ideig egészen biztosan libikókázni lesz kénytelen a tekintetben, hogy a világi hatalmasságoknak is meg kell felelnie, ugyanakkor a gyökeres (értsd: radikális) változások után ácsingózó hazai tömegek elvárásait is muszáj lesz kielégíteni valamilyen formában. Ennek a duális követelményrendszernek maradéktalanul megfelelni természetesen lehetetlen, bár OV dicsõségére legyen mondva, ez idáig egészen jól ellavíroztak. Ez a fajta, a népmesék világát idézõ „hoztam is ajándékot, meg nem is”, ebbõl is egy kicsit, abból is egy kicsit típusú felemás, kétharmados ügyintézõsdi (a dolgok kétharmada benne van, csak a lényegei egyharmad hiányzik belõle) azonban veszélyeket is rejthet magában, ahogyan azt a kettõs állampolgárságról szóló sebtében meghozott intézkedésnél már láthattuk. Az alábbi kis összeállítás az imént landolt a villanypostafiókomban: „Õszinte szavak: bízott abban a Fidesz, hogy sok izraeli zsidó fogja igényelni az állampolgárságot Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára úgy érzi, olyan változás van a levegõben, amilyen az 1998-as kormányváltáskor nem volt meg. Répással a Tusványos nevû Fidesz-rendezvényen készített interjút az Index erdélyi kiadása. Ebbõl közlünk egy részletet: – Az Izraelben élõ, magyar származású zsidók körében nagyon pozitív fogadtatása volt a törvénynek. Számoltak ezzel a törvény kidolgozásakor? – Igen, bíztunk benne, hogy így lesz. Azt szeretnénk, hogy mindenki, akinek van magyar identitása, és megfelel a jogszabályi feltételeknek, az megkaphassa a magyar állampolgárságot, éljen akár a Székelyföldön, Dél-Amerikában vagy Izraelben.” 36

A kormányfõ – szintén ugyanebben a Péntek 8 adásban külön kiemelte a közösségek, a közösségépítés fontosságát. A magam részérõl ehhez csupán annyit tennék hozzá, egyetértve Orbán Viktorral, arra figyeljünk oda, de arra aztán nagyon, hogy milyenek lesznek ezek a közösségeink! Mert hát az utóbbi húsz – állítólag fene nagy szabadságban (vagy inkább szabadosságban?) eltöltött – esztendõben meglehetõsen gyakran találkoztunk olyanokkal, akik ugyan magyarul szóltak hozzánk, felfogtuk, hogy mirõl beszélnek, de érteni nem értettük õket. És õk sem minket, nagyon úgy tûnik. Ezért érdekes az, amit Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára nyilatkozott. Ezért van az, hogy a magamfajta, az adófizetõi barom státuszába besorolt egyszerû bérrabszolga nem tud gyanakvás nélkül tekinteni az Orbán-kabinet forradalmi tárgyalásaira és felhõtlenül örülni az ott elért eredményeknek. Nem igazán tudunk mit kezdeni a „mi aztán jól megmutattuk ezeknek, de a kõbevésett hiánycélt, na, azt aztán mindenképpen betartjuk, mert hát kõbe van vésve, ugye, meg aztán menetközben derült ki, hogy még sincs akkora mozgástér” címû kommunikációval. Ennek is adunk egy kicsit, meg annak is egy kicsit. Cél a sikeres és felemelkedõ Magyarország, amelyik jó viszonyt ápol a hatalmasságokkal. Ja, kérem, senki nem mondta, hogy könnyû lesz! Hazudós ország benyomását kelti kis hazánk, köszönhetõen az elõzõ ország-vezetésnek – vélekedett jelenlegi országimázsunkról a hivatalában fontos miniszterelnök (ha már Petõfit emlegettük az elején). És valóban. Ráadásul, egyesek még mindig hajlamosak arra, hogy összekeverjék a szezont a fazonnal. Végzetes hibának bizonyul, ha az erkölcsöt vagy a morált a pénzzel hozzuk összefüggésbe. Márpedig az az aprócska, ám korántsem elhanyagolható momentum, miszerint havi két gurigáért még nem, de nyócér mán független vagyok, mindenképpen ebbe az irányba mutat. Ez azé’ gáz! A hivatalában fontos miniszterelnöknek azon vágya, hogy pengeélen táncolva ugyan, de ügyesen zsonglõrködve a nemzettõl kapott, bizalmon alapuló felhatalmazással, végül sikerül-e kis hazánk eddig viharoktól sokat szenvedett hajóját a modern békeidõk forradalmának biztonságot nyújtó révébe kormányoznia (ez aztán a halmozott képzavar a javából!), nos, mindez a jövõ kérdése. Száz szónak is egy a vége: „Talpra magyar, hí a Haza Itt az idõ, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!” Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár

Társadalmi igény az adósságcsapda megoldására FELHÍVÁS Ha egyetértesz azzal, hogy: A pénz nem uralkodhat az emberen, a pénz szolgálja az embert, és nem fordítva. A mai pénzügyi válság egy rendszer-válság: a nyereségközpontú pénzrendszer hibás alapokra épült. A jelenlegi pénzügyi rendszer kilátástalan pénzügyi függésbe, tömeges elszegényedésbe és adós-rabszolgaságba kényszerítette az egyes embereket, és az államokat egyaránt. Megfelelõ állami szabályozás hiányában a Bankok szabadon foszthatták ki az embereket és az országot. Ezt a folyamatot meg kell állítani. A spekulációs pénzt, a banki magatartást szabályozni kell a társadalom érdekében. Az államnak vissza kell vennie a pénzkibocsátás, és ellenõrzés feletti hatalmat, és azt a közösség, a társadalom érdekében kell használnia. Jogunk van egy olyan pénzrendszerhez, amely minket szolgál, az életünket, a boldogulásunkat támogatja. Jogunk van minden olyan eddigi szabályt, rendszert, intézményt, döntési mechanizmust megkérdõjelezni, kereteikbõl kilépni, amely akadályozza ezt a fordulatot. Ha nem értesz egyet azzal, hogy: – Több-százezer ember az utcára kerüljön sem most, sem késõbb bármikor. (PSZÁF adat: 2009. december végén összesen 1 millió 757 ezer hitelszerzõdéssel kapcsolatosan állt fenn valamilyen fizetési késedelem, ami darabszám alapján az összes szerzõdés 29,6%-át teszi ki.? Tudod, hogy ez hány családot érint? És hány gyermeket? Van a családodban olyan, aki szintén adósságcsapdába került?) – Az állam a közösség adóforintjait kamatfizetésre, bankmentésre, a pénztõke profit-igényeinek kiszolgálására használja, értékteremtés, a társadalom tagjainak, csoportjainak, termelésének támogatása helyett, akkor CSATLAKOZZ! Követelem, hogy a hitelszerzõdések egyensúlyának biztosítására, a hitelterhek korlátozására, és átláthatóságának biztosítására szigorú, azonnali törvényi szabályozás szülessen, amely rendelkezik a fizetés-képtelen helyzetbe kerülõ adósok támogatásáról. Egyetértek a PSZLF 13 pontjával a jelenlegi hitelválság megoldására, és támogatom annak törvényi szintû szabályozását: Kilakoltatási moratórium elrendelése a végrehajtási eljárásokban is az adósvédelmi szabályok bevezetéséig. • Opciós jogok gyakorlásának befagyasztása a lakossági hitelszerzõdéseknél. • Az adós elõvásárlási joga, ha a bank a hitelét eladja. • A felmondott hitelszerzõdések visszaállítása. • Az adósok zaklatásának megszüntetése késedelem esetén. • Banki követelések csak bírósági végrehajtási eljárásban hajthatóak be. • A válság miatt az adósokra áthárított extra költségek és díjak jóváírása törlesztésként. • Devizahitelek átváltása forintra az adós számára ingyenesen, a szerzõdés-kötéskori árfolyamon, a Bank költségén. • Krízisközpontok felállítása kistérségenként. • A KHR lista újra szabályozása. • Törvényi szabályozás biztosítsa a felek egyenjogúságát a kölcsönszerzõdésekben. • A magáncsõd szabályozásának bevezetése. • Reklámkorlátozás a pénzügyi termékekre, és a társadalom pénzügyi tudatosítása. Egyetértésem kifejezésére ezt a felhívást Elküldöm ide: [email protected] [email protected] E pontok társadalmi támogatottságának növekedése adhat esélyt arra, hogy ne a bankok határozzák meg ismét a hitelválság kezelésének játékszabályait, azokba legyen beleszólása az adósnak, a társadalomnak is. Pénzügyi Szervezetek Lakossági Figyelõje Egyesület 1027 Budapest, Frankel Leó u. 5. mf.2. Fax: 06-1-3152007;Tel: 06-1-3360516 [email protected] A fenti követelések ismertetése: www.pszlf.com

jó ha figyelünk

A mezõgazdaság szociális teljesítménye a kultúrában és a polikában Ez egy Walter Willener-rel folytatott beszélgetés, aki a Svájci Erõs Agrár- és Élelmiszerszektor Társulás (SALS=die Schweizerische Vereinigung für einen starken Agrar- und Lebensmittelsektor) igazgatója.

A mezõgazdaság Svájcban a jövõben nem csak az élelmiszer ellátásnak, a hatékonyságnak , a környezettannak vet fel a kérdéseket. A mezõgazdaságnak itt mindenek elõtt egy állam politikai jelentõsége is van. Svájc politikai rendszer gyökereit, a közvetlen demokráciát, ami a községi szinten és a kantonális szinten mutatkozik meg, egy filigrán szövetségi államrendszerrel párosulva, a falusi-paraszt társadalomban találjuk meg. A parasztok voltak azok, akik közösségileg szervezõdtek és ennek a szervezési formája szolgált a községi autonómia alapjául és ezzel a svájci közvetlen demokrácia alapjait rakták le. Ezen nézõpont alapján az agrárpolitikának a kialakítása egy teljesen más relevanciája van. Zeit-Fragen: Willener úr, ön a Svájci Erõs Agrár- és Élelmiszerszektor Társulás (SALS) igazgatója tudna egy pár szót ezen szervet létérõl mondani ? Walter Willener: Azután lettem a nyugat Svájc Agorának az igazgatója, ami után a Szövetségi Tanács(Bundesrat) az Európai Unióval a szabad kereskedelmi megállapodásainak az ötleteivel elõhozakodott, amirõl rögtön látni lehetett, hogy az nem fog mûködni. A mi küldött gyûlésünk erre válaszul a következõ döntéseket hozta meg: Mi az Európai Unióval nem akarunk szabad kereskedelmi megállapodásra lépni. Az Agora egy megbízást kap, egy olyan struktúra felépítésére, amiben a szabad kereskedelem ellen lévõ erõk együtt mûködhetnek. De a megvalósításhoz idõre volt szükség. Mi gyorsan észerevettük azt, hogy ha mi valamit el akarunk érni, akkor nekünk egy egész Svájcra vonatkozó struktúrát kell felépíteni. 2009 júniusában a kapcsolatokat kiépítettük az elõkészületek befejezetük és így 2009 Októberében a Svájci Erõs Agrár- és Élelmiszerszektor Társulást (SALS) kb. 25 kollektív körökkel, de más a mezõgazdasági súlyponttal bíró a feledolgozó iparral meg tudtuk alapítani. Ettõl az idõtõl kezdve mi aktívak vagyunk és magunkat, az EU-val való szabad keresekedelemért síkraszálló erõk ellen értelmezzük. Kevesebb mint egy év alatt, most 40 kollektív- és sok egyes tagokunk van. A mezõgazdasági szektor, a jó ha figyelünk

Fenaco feldolgozóipar és további mezõgazdasági termékekek feldolgozók csatlakoztak a SALS-hez. Mik az Európai Unióval a szabad keresekedelem kihatása a mezõgazdaságra ? Én több problémát látok. A termelõ mezõgazdaság nagy veszélyben van. A import nyomása, fõleg a külföldi olcsó termékek miatt nõ meg. De még a feldolgozótt termékek növekvõ mennyisége is fogja elárasztani az országunkat. Ennek a következménye lesz a termelés visszaesése. Az az ötlet, hogy ezzel az árak is csökkenek, csak egy illúzió. 1992 óta csökkennek a termelõi árak. De ebbõl a vásárló polgár nem vesz észre semmit. A termelési és a fogyasztói árak között az árrés egyre nagyobbá válik. Egy másik probléma a bérekkel van, ami Svájc és az EU között 2 az 1-hez viszonyul. Ehhez jönnek még a épületek építési költségei vagy a gépek beszerzésének a költségei, amiben nagy különmség nincs. Ezt továbbiakban is, természetesen a svájci árakon kell számolni, mivel mi végül is ebben az országban élünk. Tehát a mezõgazdaság költségei nem csökkennek. A Szövetségi Hivatalban 25-tõl 30 százalékos bevételi kieséssel számolnak. A paraszt egylet ezzel szemben 50 százalékról beszél. Az gondolom, hogy ez valós. De mondhatjuk azt, hogy valószínûleg 40 százalék, ami a paraszti réteg számára elviselhetettlen terheket jelent. Az is lehetséges, hogy a lakósság számára fontos termékekekkel leállnak, mivel ez egyszerûen nem kifizetõdõ ? Természetesen. Azt láttuk a kenyérgabonánál is. Az ETH-Zürich Professzor Lehmann egy tanulmányában kimutatta, hogy a kenyérgabona Svájcban eltûnik, mert azt az import veszi át. Amit még fel is kell dolgozni, de az EU konkurenciával a mi üzemeink nagysága miatt, az elõállítási költségekkel nem tudunk lépést tartani. De a zöldséggel meg a gyümölcsnél is nagy nehézségeink vannak. Minden hol, ahol az intenzív munka van, nem tudunk lépést tartani. Ennek pusztító kihatása van az ország élelmezési biztonságra, ami egy nagy függõséget eredményez. Mondhatjuk, hogy olyan nemzetközi, mint a WTO vagy az EU- Agrár Szabadkereskedelmi Szerzõdés a mi mezõgazdaságunkat tönkre teszi? Igen, ezek a szerzõdéseknek közvetlen kihatásai vannak a mezõgazdaságra. Ha a határok kinyitásával, mindig nagyfokú kihatások lépnek fel. Például a gépek exportja esetén az élelmiszerek behozatalát is meg kellett engedni. Itt egy jó egyensúlyt kell megtalálni. Eddig a veszélyt el tudtuk hárítani. Szerzõdést kötöttünk Kínával, Oroszországgal, Japánnal, Kanadával és más további országokkal. Az EU-val ez sokkal súlyosabb lenne a közelség és a nagy potenciál miatt a nyomás ellenállhatatlanul nagyobb lenne. Még mind a két német kereskedelem, a Lidl és Aldi is a mai napig svájci termékekkel kereskedik. Ez természetesen jól van így. Sok friss termékrõl van szó. De a határ kinyitása után az EU-ból az olcsó termékek után néznének. Elõzõleg Japánt és Kanadát említette, miért nem okoz ez problémát ? Japán rizst termel, ami nálunk Svájcban nincs. Így ez egyáltalán nem okoz problémát. Kanadából fõleg a kemény búza jön, a tészta és a kétszersült alapanyaga. Itt már mi tradicionális importörök vagyunk. Svájcban nincs nagy hagyománya a keménybúza termelésének. Hogy van összhangban a szabadkereskedelem a élelmezési ellátás biztonságával? 37

Rosszul, mivel egy nagyon nagy probléma. Ma az önellátás kérdésében már 60 százalék alatt vagyunk. Abban az országban vagyunk, ahol a legmagasabb ez egy laksora vetített élelmiszer importja, 1500 Frank értékkel ez egy világrekord. A határok kinyitásával és a szabad kereskedelemmel ezek a ellátási mutatók tovább esnek. Ez azt is jelenti, hogy jobban vagyunk a külföldtõl függõségi helyzetben, amit mi már tudunk, a jövõben több az élelmiszerek nagyon spekulációjával lehet számolni. Kettõ, három évvel ezelõtt már láttuk, hogy a spekuláció az árakat az egekbe emelte. Ha ez egészet világviszonylatban tekintjük, akkor Afrikában a föld felvásárlását figyelhetjük meg, ezt a gazdag Golf országai, Kína, Korea és más országok folytatják. Ez a jelenség engem nagyon nyugtalanít, mivel ezek az országok azért teszik ezt, hogy a saját ellátásukat biztosítsák, ha a világon élelmezési krízisek lesznek. Amíg ez nincs, addig a világpiacon ezek a termékek kaphatóak és a spekulációkat szítják. A másik a dolog az erkölcsi-etikai probléma. Mit jelent ez azoknak az embereknek, akik azokban az országokban élnek, akiket idegen országok vásároltak meg ? A WTO-ot ez egyáltalán nem zavarja. A mezõgazdaság liberalizálása trendnek számít, a gazdaság erre van ráállva. Jelenleg ez az irányzat még nem fordult meg, de ma a rendszer határainál van és egy fordulat fog bekövetkezni. Ez nem azt jelenti, hogy Svájc egy kerítést akar építeni, de nekünk az élelmezés szuverenitásáról kell vitatkozni, hogy így egy független mezõgazdaságot kell folytatnunk. Ebben a parlament már egyetértett és ez annak az elõjele, hogy konkrét lépéseket fognak tenni. De a polgároknak ebben a kérdésben fontos szerep jut, ebben optimista vagyok. A szabad kereskedelem pártolóinak tulajdonképpen lassan fel kellene ismerni, hogy mi volt a pénzpiacokon, milyen nagy katasztrófa volt a bankoknál. A törzs liberalizmus híveirõl, mint például az Avenir Suisse-rõl, a bank krízis óta nem sokat hallunk. Mennyivel tudna a mezõgazdaság még jobban az élemezési ellátás biztonságához hozzá járulni ? Itt többet kell tenni. A minõség stratégiájában feltétlen ezen a színvonalon kell maradni. A mezõgazdaság nagyon igényes ágazat. Az polgárokat jobban kellene a svájci termékekre érzékennyé tenni. A fogyasztói szervezettekel való nagyobb együttmûködés nagyon elõnyös lenne, ezzel az együttmûködéssel még többet lehetne elérni. A mezõgazdaság nagyon jól áll a termelésben. A hústermelés szektorban többet tudnánk termelni és ezzel az önellátást nõvelését tudnánk elérni. A mezõgazdasági elõállításánál sok érték megy veszendõbe, itt sokat lehetne javítani. Hogy tud egy paraszti gazdaság a növekvõ ráfordítással lépést tartani? Egy lehetõség a direkt piac, de ezt nem tudja minden paraszt csinálni. Aki a Lötschen völgyében mezõgazdasági üzemet mûködtet, ahol csak kevés ember él, annak nem sok esélye van, hogy ezt tegye. De aki a Bern térségben él, annak erre több esélye van erre. Több feldolgozó üzemeknek kellene a mezõgazdasági kezékben lenni, vagy az ott kitermelt többlet értéknek jobban kellene a parasztokhoz visszakerülni. A értékesítés tulajdonképpen egy másik szakma, de a parasztoknak sokkal jobban kell a szemük elõtt lenni annak, hogy itt is közre mûködjenek. Most térjünk vissza még egyszer a WTO-ra. Nyilvánvaló, hogy így, tulajdonképpen nem mehet tovább, de ennek ellére az államok között a kereskedelemre szükség van. Hogy nézhetne ez ki másképen ? Azon a véleményen vagyok, hogy 2001/2002 a Doha-társaság WTO-vitázása egy teljesen más gazdasági kontexusban kezdõdõtt el. Akkor a liberalizáció alapelvei, a határkinyitás és a vámok eltörlése állt az elõtérben. A napjainkban ezekben a kérdésekben még mindig

nincs érvényes döntések. Számomra a WTO-Doha-kör maghalt. A tárgylásokat itt végleg le kellene zárni. A világméretü kereskedelemnek szabályokkal kell rendelkeznie, még a mezõgazdaság esetén is. Ehhez egy új kört kell indítani három alapelvvel: gazdaság, környezet és a szociális kérdéseket kell itt figyelembe venni. Nem vagyok egy szocialista, de a szociális kérdések nagyon fontosak. Ha mi bizonyos, tõlünk közeli államokat, mint Olaszországban vagy Spanyolországban, a munkaerõvel, de különösen a mezõgazdaságban bánnak, akkor nekem azt kell mondani, hogy ez így, nem mehet tovább. Nekünk itt egy megoldásra van szükségünk és én nem értem a baloldalt, hogy még mindig a Szabad Kereskedelemben és az EU-ban kapaszkodnak. Ha én a WTO-t nézem és azt már 1993 óta követem és a az USA, az EU és Ázsiában a mezõgazdaságot nézem és a mérleget tekintem, akkor mindenhol egy katasztrófát látok, a mezõgazdaság helyzete a piacok kinyitásával rosszra fordult. Soha nem láttam még a WTO-nál egy pozitív mérleget. Elõzõleg mondta, hogy a szabad kereskedelem kihatásai a mi mezõgazdaságunkra a mi országunkban katasztrofális kihatásai lesznek. Tudná ezt egy kicsit konkrétabban is kifejezni? A határ kinyitásban azt a veszélyt látom, hogy a mezõgazdaság kettéosztásához vezetne. A gazdaság nagysága számomra nem feltétlenül fontos, hogy az meg tudjon maradni. A mai svájci viszonyok körött, az úgy nevezett nagy üzemek nem állnak jól. Vannak még a közepes üzemek, amelyek elég sikeresek. A kombinációban van még a mellék üzem, mint egy további üzemi forma. Ez a mai helyzet. Egynek az intenzív üzem állna itt, amely pusztán a termelésre állt rá, a tej, a hús, az állattartásra. Ez általában sík vidékekre jellemzõ. A környezet és a direkt fizetések ezekben az üzemekben nem lényegesek, ezek csak termelni akarnak, az ár sem lényeges, csak a mennyiség itt a meghatározó. A másik oldalon, itt az üzemet extenzíválni akarják, lehetõleg kevés munkaerõvel – ez ez ár faktor – mindenek elõtt az anyatehén tartást helyezik elõtérbe. A munkát a másik végzi, az embernek a direkt fizetéseket kell optimálni. A fizetések meghatározásánál a környezetre vonatkozó teljesítmény a mérvadó. Ezeknél az üzemeknél a termelés nem döntõ. Ez nagy veszélyt jelent különösen a hegyi vidékeken. Ha az ember itt intenzív akarna dolgozni, akkor a megterhelés nagyon nagy, és ezzel a következõ szerkezet lyukadunk ki: minimális munka és maximális direkt fizetések. Mind kettõ nagy veszélyket rejt magában. Mindkettõ nem jó, se az intenziv mezõgazdaság sem az extenzív, de ez lenne a globalizált mezõgazdaság eredménye. Az intenzív gazdaságokat a vállalkozók vezetnék. A családi vállalkozásnak itt nincs esélye. A pénzügyi nyomás itt túl nagy. Az extenzív gazdaságnál is a mezõgazdaság szelleme, szintén eltünne, ezek lennének a mellék kereseti udvarok, ami nem képezne egy fõ keresetet. Ezzel az úgy nevezett svájci családi üzemek tönkre mennének. Egy részben már mai is sokat elveszítettünk. A mezõgazdaság szociális teljesítménye, a kútura és a politika teljesen eltünne. A régiók gyökerei, amiben a parasztok a mi társadalmi életünkben és a mi politikai rendszerünkben, a város és a vidék kapcsolatát adták, ami a mi országunk alap ünnepeihez tartozik, az teljesen eltünne. Maradjunk a valóság a talaján és akadályozzuk meg ez a változást. Willener úr, nagyon szépen köszönöm ezt az érdekes beszélgetést. Szerzõ: SALS Forrás: http://www.zeit-fragen.ch/ausgaben/2010/ nr28-vom-1272010/ernaehrungssicherheitwahren-die-landwirtschaft-erhalten/

KRISTÓF ATTILA: (VAN-E TÚLZOTT ÖNBIZALOM…) Elõfordulhat, hogy egy személyiségzavarban lubickoló, egyébként tehetséges ember kerül vezetõ pozícióba, hiszen az exhibicionizmus, az önhittség és a mindentudás hatalmas hajtóerõ, az ilyen habitus kóros elburjánzására sok példa van a történelemben. Az alkalom szülte tolvajok tömege azonban, amely kis- és nagyléptékben rátelepedett Magyarországra, már-már kuriózum.

38

jó ha figyelünk

Az alábbi, alapvetõ nézeteim, amellyel mindig, de most leginkább segíthetnénk Magyarország helyzetén, de példa lehetünk sok kis népnek is a világuralmi törekvésekkel szemben – szerintem – nem csak kampányötletek, hanem sürgõsen bevezetendõ, elfogadandó cselekvési programok a válsághelyzetbe került fenntartható lét miatt, a többi válsággond ebbõl következik, csak ezen keresztül javítható, orvosolható! A Család óra: A család(ra nevelés) óra bevezetését (az óvódától az egyetemig!!) az MVSZ 1992-es Magyarok Világtalálkozóján javasoltam, hogy minden egyes magyar fiatal (tehát nõ és férfi!) tudatosítsa a felelõsségvállalást a magyar megmaradás és a család mint társadalmi „létminimum” megtartásáért. (Ebbe beletartozik a koedukált pelenkázás-tanulás, de az is, hogy átgondolván az utódnemzés felelõsségét, ne csak a vallásos emberek vállaljanak 3–4 gyermeket idõben, hanem azok is, akiket csak a család óra vezet rá, hogy miért született a Földre, és miért Magyarországra (lásd: természeti törvények betartása a fenntarthatóság okán). A konkrét megmaradási elv alapján ma egy családnak (tehát egy-egy fõnek) 4-gyermekesnek kellene lennie, hogy a magyarság fogyása megálljon, ill. növekedésnek induljon (újra). („Pelenkázz, tovább élsz!” – egy nemzetközi fölmérés szerint a saját gyermek(ek)nél, majd az unoká (k)nál is pelenkázó apukák, ill. a családszeretõ, a családi fönntartásban és munkamegosztásban valósan részt vevõ férfiak túlélési esélye 60-80 %-kal nagyobb, mint akik ebben nem vesznek részt!!) Ez nagy és isteni vállalás, de igen nagy anyagi teher is akkor, ha a szokásos politikai elit szabadrablókból, önzõ vadkapitalistákból, spekulációs vagyonukon méltatlanul ülõ milliárdosokból áll, tehát jelenleg csak az éhezõ gyermekek (és sajnos, felnõttek!) száma nõne. Ehhez az elosztási és vagyonmaximálási elvek mielõbbi átgondolása szükséges! Néhány ELV: Mindig az elosztás a Gordiusz-i csomó! Engem nem zavar, ha valaki pénzmániákus (mert rossz a szexe!), ha emberhez méltó életem közepes fönntartásához meglehet az anyagi hátterem!!! Ma egy ember minimális fönntartása 2 mFt/év Mo-n, és a vadkapitalista, kormányszintû szabadrablás nem szégyenli a világ elõtt azt hazudni, hogy erre képtelen, és azokat szorongatja továbbra is, akik elszenvedik e szabadrablást (!!) (lásd még: Emberi jogok (jogom van élni (nem tengõdni!) mások miatt, ha megszültek, hisz

nem én kértem, és az én gyermekem se kérte tõlem!!!; ENSZ alapokmány – hasonló tartalommal!)! Ehhez bizony régóta a számonkérés ítélõszéke kellene, aztán ennek jogfolytonosságaként vagyonelkobzás, majd hûtlen anyagi kezelés többszörös vétke miatt börtönbüntetés közmunkával, ami a spekulációs (nem munkával szerzett) vagyonokat szolgáltatja vissza az államnak, ami így kerülhet szétosztásra/továbbhasznosításra, ha kell, és végül, de ezen folyamatokkal okvetlen egy idõben, amikor ezek a garmadával leleplezett és földolgozott ügyek zajlanak, be kell vezetni a Vagyonmaximálást (fizetésmaximálást, pl. bankok esetében!), azaz: pl. 1 milliárd forint/euro/dollár stb. a plafon, ez bõven elég egy dorbézolósabban leélhetõ élethez (90 év!); ez fejenként értendõ, tehát családon belül folytatható az átruházás. Ezáltal egy-egy milliomos ill. milliárdos is kedvet kaphat több utód nemzéséhez és eltartásához, hiszen „megéri” (saját vagyona családon belül oszlik meg!). De amint ezt, ill. a törvényileg meghatározott keretet eléri bárki, azt vagy vissza kell szolgáltatnia az államnak, vagy célzottan továbbítani/fönntartani egy magánszemélyt, civil szervezetet, egyházat, iskolát stb.!!! Ez ahhoz szükséges, hogy a jelenlegi ill. általában a milliomosok, a milliárdosok ne mások rovására ûzzék spekulációs pilótajátékukat, és azért, hogy a pénz valós szerepe visszanyerhetõ legyen, tehát forogjon, és ne magánzsebekben kucorogjon fölöslegesen, vagy ember- és Föld-ellenes céllal!! – mert sajnos, az ember fia gyarló, és azt a bizonyos, ,,vallásos" közgazdászok által hirdetett (eljövendõ?!?!) önkorlátozást röhincsélve túllépik, ahogy eddig is tette jó kétezer éve már az emberiség törpe, de elaljasult/elembertelenedett kisebbsége! (amúgy az ,,önkorlátozás" pontosan fedi a vagyonmaximálást, hiszen az önkorlátozott kapzsiság és pénzéhség kisebbíti, szétoszthatóbbá teszi, tehát maximálja az 1 fõre esõ vagyont – milyen érdekes!!); – mert mind a fönntartható fejlõdés, mind az egész világ, de Magyarország és a ,,harmadik világ" országai is jogosultak erre, mert már nem bírják ezt az életükbe kerülõ mértéktelen és jellemtelen, törpe-kisebbségi dorbézolást, országok, népek és a Föld végletesen önzõ és erkölcstelen tönkretételét (merthát minden válság morális válság, de a pénzügyi az biztos, hogy az!!)!" JulCSIllag – Polgár Julianna MCSOSZ, valamint MZP – volt ogy-kv jelölt

Az euró válsága az amerikai értékelõ ügynökségek, Standard & Poor’s és Moody’s and Fitch összehangolt támadásának a következménye a görög, spanyol és portugál adósság ellen. A három ország leértékelése az amerikai ügynökségek által, fõleg Görögország leszorítása a spekulatív célú beruházások zónájába, egy összehangolt támadás eredménye. A leértékelés ismételt és röviden egymás után hozott döntések után következett be. Az amerikai államapparátus támogatta a támadásokat, különösen Obama elnök tanácsadójának, a FED korábbi elnökének, Paul Volckernek riadalmat keltõ kijelentéseivel, aki az eurózóna szétesésérõl beszélt. >> jó ha figyelünk

39

a közkiadások rendezésének a politikája bukásra van ítélve. A segélynek tervezett 750 milliárdot – az adófizetõk vásárlóerejének a kárára – a bankoknak fogják visszatéríteni, ami a recessziót ennek megfelelõen csak elmélyíti.

Offenzíva az amerikai gazdaság és államháztartás támogatására Ez az euró elleni offenzíva elõször is arra irányul, hogy a külföldi tõkét visszacsalogassa Amerikába, ami az USA növekvõ háztartási hiányának fedezéséhez szükséges. De figyelmeztetõ jelzés olyan országoknak is, mint Kína, amelyek devizatartalékaikat az euró növelésével akarták rendbe hozni – a dollár kárára. Az Egyesült Államoknak cselekedni kellett ebben az ügyben. 2009-ig a hiányt és a dollár védelmét a pénzmozgások pozitív egyenlege biztosította. De ebben az évben már nem tudják a hiányt kompenzálni. 398 milliárd dollár összegtõl az egyenleg negatív lesz. Tisztán gazdasági síkon az euró elleni offenzíva hasonló okokból táplálkozik mint az adócsalás elleni küzdelem, amit Obama elnök 2009-ben indított el. Arról van szó, hogy a tõkét visszacsalogassák az USA-ba. Az EU egy transzatlanti gazdasági unió részévé váljon? Ez a taktika egy stratégiai mûvelettel párosul: az Európai Unió leépítésével egy gazdasági unió javára, amely mindkét kontinenst lefedi, s aminek legvilágosabb megnyilvánulása a nagy transzatlanti piac megteremtése. Ezzel a második céllal kapcsolatban válik érthetõvé Németország magatartása, amely az USA-t úgy az adócsalás elleni küzdelemben mint az euró elleni támadásban támogatja. Ez a kétértelmû viselkedés egybevág ennek az európai államnak a különös elkötelezettségével a transzatlanti gazdasági unió tekintetében. Németország szerepe Az Európai Uniót Németország érdekei szerint hozták létre. A nagy piac létrehozásakor legerõsebb országként komparatív gazdasági elõnyeit jól ki tudta használni politikai nyomás, gazdasági kormányzás és jelentõs átutalások nélkül a szomszéd területekre. Eddig és ez évben is a német export háromnegyed része az eurózónába irányult. Németország úgy felelõs politikusainak és bankárainak nyilatkozataival mint magamutogató habozásával jelentõsen hozzájárult az euró elleni offenzíva sikeréhez. Németország számára ez a viselkedés közvetlen haszonnal jár. A közös pénznem leértékelése lehetõvé teszi az export növelését az eurozónán kívüli országokba. Ezenkívül saját hiányát elõnyösen finanszírozhatja. A válság és ennek következtében a minõségbe való menekülés lehetõvé teszi a német kötvények kisebb kamattal történõ piacra dobását. Válaszúton az EU Németország azonban elõbb vagy utóbb azt a benyomást fogja kelteni, hogy el akarja fûrészelni az ágat, amelyen ül, azaz úgy dön40

Új amerikai szerkezetû Európát akarunk? Európa szerkezete az Egyesült Államok nyomására jött létre, amit a háború után a Marshall segély feltételeként szabtak meg. Németország érdekeit vette figyelembe, amelyek az USA érdekeit kiegészítették. Az USA kezdeményezésére indult be úgy az euró elleni támadás mint az Európai Unió leépítésének mûvelete, ahol már a kontinens legerõsebb gazdasága és az új európai intézmények a meghatározók. Ilyetén a Bizottság és a Tanács megerõsítik részvételüket az Unió lebontásában és azt egy új transzatlanti politikai és gazdasági szerkezetbe integrálják, amelyet az USA vezet, s amely szerepet már eljátszotta az európai polgárok személyes adatainak átadásáról tartott tárgyalásokon és azokon is amelyek célja egy nagy piac megteremtése, amely a két kontinenst újfent összefogja.

Vajta Dénes tött, hogy ágat vált és valami nagyobba integrálódik: a nagy transzatlanti piacba. Az „európai építkezés” válaszúthoz érkezett. Eddig ugyanis lehetõvé tette Németország állandó fejlõdését. Ez a folyamat azonban nem folytatódhat ugyanazon a módon. Az EU nem tudja legyõzni a válságot egy olyan gazdasági kormányzás bevezetése nélkül, amely közös gazdasági politikát folytat, a fejlõdés harmonizálására törekszik és a hátrányos helyzetû országok és régiók számára pénzügyi segítséget nyújt. Egy ilyen politikai vezetés teljes ellentéte a Németország által favorizált egyszerû stabilitási paktumnak. Az ennek a paktumnak a szellemében felerõszakolt gyorsított hiányleépítés csökkenteni fogja a lakosság vásárlóerejét, ami gazdasági visszaeséshez vezet. Az eurózóna így nem lehet továbbra is a német export legfontosabb piaca. Németország döntött: a a nagy transzatlanti és a világpiac mellett. Térítés a bankoknak adósságtörlesztés helyett A gyenge országok adósságának átütemezése helyett, amihez a bankok hozzájárulhattak volna, Európa két intervenciós alapot hozott létre. A Görögországnak szóló 110 milliárdos euró segélyt és 750 milliárdot kölcsönökre és garanciákra, amelyekkel a fogadó országokat a Nemzetközi Valutaalap feltételeinek vetik alá, amelyben az USA szavazati többséggel rendelkezik. Gazdasági depresszió vagy akár stagnálás esetén

PS: AMEUROPA a láthatáron? Jean-Claude Paye belga szociológus cikkének Németországról szóló tétele bizonyára meglepetést kelt és némi interpretációra szorul. Az Európai Unió megalakulásakor – és még jóval késõbb is – ugyan nem Németország érdekei voltak mérvadóak, hanem – a többi európai állam szemében – integrációja és ezáltal veszélytelenítése, dominanciájának megelõzése. A Marhall segélybõl is aránylag jóval kevesebbet kapott mint a többi nyugateurópai állam, de – és ebben a belga szociológusnak igaza van – Amerika némely más jellegû átmeneti ötlet, mint pl. a Morgenthau terv, elvetése után ráébredt egy vesztes félként könnyen dominálható nagy európai állam számára kiaknázható elõnyeire. Drábik János már másfél évvel ezelõtt figyelmeztetett a nagy euroatlanti gazdasági térség és az eurodollár tervére, amely a gyors léptekkel menetelõ „új világrend” talán legfontosabb állomása lesz. Amerika, a „big brother” elsõsorban adósságát fogja velünk megosztani, amit az említett okokból valószínûleg csak Németország torkán tud könnyen lenyomni. Ebben az esetben felmerül hazánk hagyományos német orientációja újragondolásának szükségessége. A legkézenfekvõbb a környezõ országokkal való szorosabb együttmûködés gondolata, amihez a lengyel, horvát kapcsolatok erõsítése jó kezdet lehet. Jean-Claude Paye, Belgium Megjelent: Zeit-Fragen 2010.07.12. Fordította: Vajta Dénes, Nemzeti InternetFigyelõ

jó ha figyelünk

Az elsõ fekete elnök vallása igazából a “black liberation”, avagy a fekete felszabadítás vallása. Ez egy marxizmusra alapuló tákolmány, ami a fehérek bûnösségén, a feketék elnyomatásból való kiszabadításán keresztül a nagy semmibe vezet, mint a marxizmus. Nekünk fehéreknek keményen kell dolgozni és nekik csak az eltartott lustaság jár, miközben a zsidók szívják vérünket. Ez a cionbolsevik banda elhiteti a feketékkel, hogy most Obama révén õk az urak igazán. Személyes történetem a postásom, akit nem lehet feketének hívni, hanem õ egy igazi nigger. Soha sem köszönt, egy mosolyt soha nem láttam rajta, igazi bunkó volt. Nos, ez mindjárt megváltozott a “választások” után. Azóta is bunkó, de már visszaköszön a nigger, most már nem érzi “elnyomottnak” magát, sõt, nyeregben van – gondolja. Nos igen, ez tényleg ennyire utált engem mint fehér embert, most is utál, csak Obama miatt jobban érzi magát. NEKIK MINDEN JÁR! A mai napig forrongó gócpontjuk Oakland városa, San Franciso öböl túloldalán, ahol az elmúlt hetekben lövöldözések is folytak, pontosabban megállás nélkül folynak. Ezt értelmezhetjük annak, hogy “payback’’, visszavágás a niggerektõl. Ez az a lövöldözés, ahol eltûntek a lövészek, egyszerûen nyomuk veszett, és az itteni amerikai média hallgat róla! A videón megszólaló nigger – mert ha itt élsz, felismered a beszédérõl ki-kicsoda -, nem egy megbízható szemtanú, vagy fültanú. ”Ez egy AK" – nem biztos, “sok lõszerük van”- szintén nem jelent semmit. Nálam mindig van egy 17-es tár, meg még egy 17-es, vagy 33-as, attól függ merre vagyok. Ami igazán furcsa, az a rendõrség visszavonulása, ami soha nem történik meg. Amúgy senki sem hajlandó beszélni róla. Úgy néz ki Obama kiadta a rendeletet, új gettókat lehet létrehozni, s ezért nem szól bele a zsidók diktatúrájába, amíg az õ niggerjeinek mindent meg lehet csinálni. Most bebizonyosodott ez, mert július 27-én megszavazta a városi “önkormányzat”, hogy Oaklandban engedélyezik a nagyszabású marihuana termesztést. Nemsokára a fekete fajüldözõ banda, a “Black Panther” teljesen átveszi a hatalmat Oaklandban. Ha valamit mersz szólni, mint fehér, akkor te vagy a nácifasiszta fajüldözõ rabszolgatartó. A másik megmutatkozása az amerikai állom rémálomra váltásának Arizona, ahol éppen az ellenkezõje történik. A teljes lezüllés, az idegen behatolók narkó-terrorizmusa nagy örömöt váltott ki a zsidóbolsevik uralkodókban. A nép pár év alatt lement a padlóra, de hirtelen elegük lett, fölpattanjó ha figyelünk

tak. A Minuteman csapatok rendben kordában tartották a határt egy ideig, mert a kormány elhanyagolta kötelességét, nem védte a határokat, mert nem is akarta. Egy diktatúrának az az elõnyös, ha a nép el van kábulva, nem pedig az, ha józan. Elzüllés, felbomlás után most államonként külön, független csapatok alakultak. Mint 1776ban, úgy ma is a polgárnak egy perces figyelmeztetési idõ alatt készen kell lenni harcolni. Ezt hívják minuteman-nek, perc embernek. A zsidóknak nem tetszik, mert a leghatékonyabb csapat Arizona államban Jason JT Ready szabadcsapata, aki egy amerikai nemzetiszocialista hazafi, horogkeresztes egyenruhában csapatával egy este 42 narko-terroristát tartóztatott le a határõrök szégyenére. Nyafognak is keményen, “elveszi a munkánkat”! A médiák támadják, nácizzák. Nekik inkább egy mexikói golyó kell az agyukba, mint hogy egy náci védje meg a hazát. Nos igen, fejre állt az állam. De a nép Arizona államban – 97 % fehér – közbeszólt már sokadszor, s meghozták a legszabadabb szabadságtörvényt, ami a mindenféle engedélyek megszüntetését jelenti. Nem kell semmilyen papír arra, hogy egy állampolgár töltött fegyverrel járjon, akár nyíltan, akár rejtve a zsebében, táskában. Bárhol hordhat pisztolyt, puskát, mindenfélét, amit akar. Végre itt a szabadság, nem Kaliforniában!

A felfordulást, a rend felborulást az bizonyítja legjobban, ami Oaklandban folyik, de a Venice városi razzia volt a csúcsteljesítmény most 24-én szombaton. Kokain? Nem. Herion? Nem. Fû? Nem? Vagyis nem egészen mert átalakított füvet koboztak el a razziázó rendõrök.

TEJ! NYERS TEJ! SCHWARZENEGGER ráküldte a nyers tejet eladó kisboltosra a rendõreit, mert a nyers tejet be akarja tiltatni, veszélyesnek akarja nyilvánítani. Venice egy kisebb városrész a tengerparton, Los An41

geles veszi körül teljesen, meg a strand, aztán csak a Csendes óceán. Tele van kábítószeresekkel, otthontalanokkal, akik vagy a kocsijukban alszanak, vagy a strand homokján. Mindenhol ott állnak a niggerek, vagy a mexikói kábítószer kereskedõk. Igen, azokat békén hagyják. Itt az amerikai álom. A fiatal ember összegyûjt keservesen annyi pénzt, hogy ki tudjon nyitni egy kis magyarországi közérthez hasonló boltot. Normálisan, kemény munkával lassan elindul minden, s aztán esetleg még annál is jobban kellene hogy éljen, mivel az üzlet általában mindig csak jobb lesz. “Még a saját joghurtomat is elvitték!” – mondta Anthony Farano, aki a Rawsome Foods (Nyers Élelmiszerek) nevû boltban dolgozik. “Miért nem a szomszédomat razziázzák, az árul kábítószert, nem mi?” – kérdezte. Nos igen, a rémálomban a rendõrség fegyverrel a kézben, az eladóra ráfogva rohanta meg a kis boltot a nyers tej miatt! Szerintem Venice egy szennyezett pocsolya, buldózerrel kellene tisztítani, de nem a tej miatt. Fejre állt Amerika.

Bell városában – szintén Kalifornia, Los Angelestõl pár mérföld – pedig éppen föltámadt a népharag. Majdnem meglincselték a városi atyákat a kapzsiságuk miatt. Megtudták a polgárok, hogy a nagy gazdasági rohadás kellõs közepén a “városatyák” kirúgtak 9 $/óra fizetésen élõ egyedülálló szülõket, amíg õk maguknak 350 000 dolláros fizetést adtak mellékállásért, a városi fõfelügyelõ pedig 840 000 dolláros fizetést kapott fõállásért. A rendõrfõnök pedig a 26 rendõr irányításáért – mert kis város ez is – 460 000 dollárt kap. Az LAPD fõnöke 8000 rendõr irányításáért 250 000-et kap, ami normálisnak számít itt. A minap is a sheriff-ek védték meg a városatyákat a nép haragjától. Tegnap kijött a hivatalos jelentés, a fajüldözési bûnözés az erõszakos bûnözéssel együtt kevesebb volt, mint múlt évben. Ennek ellenére mivel már legalább tíz éve csökkenõben van ez, a zsidófajvédõ Anti-Defamation League (Rágalmazás Elleni Liga) kiadta a Los Angeles Timesban a sajátját, ami nem más, mint Kalifornia államban növek-

szik az antiszemitizmus! Naná, senki sem szereti, ha kiszívják a vérét! A zsidó vérszívás engedélyezett, tejet nyersen meg nem szívhat az ember. Ezért megy tönkre az Egyesült Államok, így válik a szabadság álma, az amerikai álom zsidóbolsevik, bábnéger rémálommá. Megkérdezték Obamát, hogy érzi-e a gazdasági válságot a saját bõrén? Röhögve beszélt a nyugdíj alapja megcsappanásáról. Elfelejtette mondani, hogy néhány nap múlva repülnek Spanyolországba, ahol 34 szobát béreltek ki egy öt csillagos hotelben. Arról, hogy miért állíttatta le a Black Panter nigger fajüldözõ szervezet elleni pereket, meg sem kérdezték, az ugye nem illik. Ez mind a visszavágás egy része, a rémálom kezdete. Nem csoda, ha a fegyvert és a lõszert veszik mint a cukrot. Üdvözlet a vadnyugatról! Kitartás! Kiss László – Jövõnk.info USA 2010. július 28. – 12:22

„Új ország”: a cigányság része a „nemzeti együttmûködésnek”, míg a Gárdát üldözik A kormányzat számít a magyarországi cigányságra a nemzeti együttmûködés rendszerében – jelentette ki Balog Zoltán Pécsett pénteken. Becsületes, hazaszeretõ polgártársunk – össze sem lehet hasonlítani egy fosztogató-gyilkolászó, vagy „csak” a pénzünkön élõsködõ gárdistabûnözõvel... 42

jó ha figyelünk

XXIII. János Pápa az ószövetségi hazugságokról Iráni régészek felfedeztek egy õsi földalatti várost, egy falu közelében, az ország nyugati Hamadan tartományában. A falu neve Arzanfoud, mintegy 25 kilométerre délkeletre van az õsi várostól Hamadan-tól. Ebben az õsi szerkezetben 25 összekapcsolt szobát találtak. Hamadant, a vidéki kulturális örökség hivatala szerint, ezt a föld alatti várost 4-6 méterre a föld alatt találták, egy kõhalom a kinézete. Szakértõk szerint a struktúrákat valószínûleg menedéknek használták a háború idején, amelyrõl a Tehran Times számolt be. A régészek nem találják az eredeti bejáratát a városnak, de ez már most elérhetõ lesz, a feltáró csapat számára. Ásatásoknál találtak egy puskát és egy sor kõgyûrût zárral. Az elõzetes vizsgálatok arra utalnak, hogy a város épült a Medián idõkben, a pártus-korszak alatt. A régészek úgy hiszik, hogy ez egyike a világ legrégebbi városának, mert Hamadan volt az egykori fõvárosa a Medián (méd) Birodalomnak (ie 6. század). A városban számos természeti, történel mi és kulturális turisztikai látványosság van, mint például az Ali Szadr-barlang és Avicenna sírja. (presstv és kép) (Avicenna, a híres perzsa orvos, tudós, filozófus a magyar történelemhez is kapcsolódik. A szerk.) A PÁRTUS BIRODALOM MÚLTJÁBÓL A Pártus birodalom Kr.e. 250-tõl Kr.u. 250-ig, ÚR-SOLYMA (elzsidósítva=jeru-salem) “fõvárossal” mûködött, de a birodalom már több ezer évvel azt megelõzõen is létezett. Hiszen Kr.e. 1885-ben Úr-solyma szakrális Szent Koronával beavatott királya volt az a Melkizedek, akinek Rendje (Szent Korona Törvény) szerint való fõpap Jézus. A Pártus birodalomhoz tartozó magyar törzsek voltak a MÉD-EK (MED-IA, ami azt jelenti, hogy hírközlõk, hírvivõk. Innen ered a média kifejezés. A KÁLD-ok, káldeusok, stb. Ezért van az, hogy Jézus idejében EGY NYELVEN BESZÉLTEK ÉS MINDENKI ÉRTETTE JÉZUST, MERT KÖRÜLÖTTE CSAK A SAJÁT APOSTOL NEMZETSÉGE ÉLT. A zsidók csak befurakodtak közéjük akkor is, mint kémek.(kalmárok).

Molnár Jenõ, Bencés Diákszövetség T. Diáktársak! Ajánlom figyelmébe mindenkinek, aki figyelemmel kíséri Magyarország jelenlegi folyamatait. Ami idehaza történik azt az alábbiak szerint interpretálják pl egy svájci lapban, természetesen kint élõ, magyarországi hátterû újságíró Gimes Miklós tollából A teljes cikk (elõzmény: http:// dasmagazin.ch/index.php/die-gulaschfaschisten/?honnan=Nemzeti_Hirhalo) Nyilván nem maradhat válasz nélkül. Autentikus választ ad rá Balavány György, a Magyar Nemzet újságírója. Elférne kommentként is a cikkhez, mivel azonban a fenti cikket megjelentetõ oldal a kommentálást kikapcsolta (vajh miért?) igy nyilván más megoldást kell keresni találni. Diáktársi üdvözlettel, Molnár Jenõ Gy80

jó ha figyelünk

Ezt közli XXIII.János pápa az alanti beszédében: „A szemináriumainkban alig van ékesszólástan és a hívek kénytelenek végig kínlódni arc újpapok gyatra beszédeit és naiv, pietózus meséit! Tele a fejük spekulatív dogmával és az Ó-Szövetség idejét múlt és megcáfolt antropomorfista nacionalizmusával, s beleizzadnak szegény elneveltek, hogy kihozhassák az isten egyetemes szeretetét, minden népeknek adott természeti jogokat és a Krisztusi-univerzalitást! Vagyis hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok és az archeológia és geológia, nem különben a megtalált Sumír Elsõ-Biblia (Ur, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956) is mindent világosan feltártak és megmagyaráztak. Senki nem érti, ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letünt nép(ek)nek (sumír, akkád, káld, babyloni) megmásított történelme. Szóval, kötve vagyunk. valami ósdi judaizmussal és nekünk nem elég Krisztus, az Isten Fia!...” XXIII. János pápa ezt a beszédét 1962. július 1-jén mondta el a II. Ökumenikus Zsinat megkezdésekor. és a római “Azione Cattolica Italiana” (Via Concilliazione 1. Roma) adta ki egy nyomtatott füzetben a következõ címmel: “Novena Allo Spirito Santo” di GIOVANNI XXlll, 1 E luglio 1962, per il Concilio Ecumenico Vaticano 11. “Tudjuk, hogy XXIII. János pápa ”hirtelen" meghalt és utána MONTINI hercegérsek lett a római egyház pápája VI. Pal néven. Errõl a pápáról könyvek jelentek meg “The Montinian Church” és hasonló címeken, melyek közlik, hogy zsidó családból származott. Ez a pápa folytatta a Vatikáni Zsinatot. A történetet csak a zsinat által kiadott jegyzõkönyv alapján ismerhetjük meg. XXIII. János halála után, 1965-ben kiadott “Jegyzõkönyvek” a II. Vatikáni Ökumenikus Zsinaton részt vevõk által - “minden ember részére” - címzett “üzenettel” kezdõdnek, melynek dátuma 1962. október 21. A zsinat befejezõdött 1965. december 8-án.

A fenti cikkre válaszlevél Gimes Miklósnak, a cikk írójának: Amikor az egyik legnagyobb példányszámú zürichi napilap, a Tages-Anzeiger újságírójaként felkerestél, azt mondtad: a svájci olvasóknak be akarod mutatni, mi áll Magyarországon a cunamiszerû jobboldali gyõzelem hátterében. Veled töltöttem néhány napot, s megmutattam, szerintem mi áll a háttérben. S közben pontosan tudtad, miért jöttél valójában: hogy erõsítsd a fasizálódó Magyarországról szóló sztereotípiákat. Amúgy õszintén beszéltél, és ez nekem mindig tetszik. Elmondtad, vándorló zsidónak tartod magad, akinek magyarsága csupán szerep.Beszéltél édesapádról, Gimes Miklósról, aki megjárta a munkaszolgálatot, s azért lett késõbb kommunista, mert azt hitte, a kommunizmus emberibb ideológia, mint a fasizmus. S hogy mikor rájött, embertelen az új rendszer is, és ráeszmélt, milyen bûnökben

Forrás: Nemzeti Hírháló

vett részt, akkor elment azokhoz, akiket Recskre juttatott, bocsánatot kért, aztán kiszállt az egészbõl. Mert naiv volt, és azt hitte, ki lehet szállni. Elmesélted, hogyan menekült veled Bécsbe édesanyád, mikor apádat letartóztatták. S azt is, hogy ott ért apádnak és mártírtársainak: Maléter Pálnak, Nagy Imrének halálhíre. Elmondtad, hogy magyarországi baráti köröd a Gyurcsány-korszak szellemi hátországát képezõ balliberális értelmiségi elit. Elmondtad, hogy négy gyereked van. Nyíltan beszélhettem neked a hitemrõl, s te nyíltan beszéltél arról, hogy az Isten szerinted talán bennünk él valamiképp, de képtelenségnek tartod, hogy a tízparancsolatot valaki komolyan vegye a XXI. században. Beszéltél az egyházakkal szembeni ellenszenvedrõl, a Fidesszel szembeni ellenszenvedrõl, a Gyurcsány iránti rokonszenvedrõl. De beszélgettünk arról is: kár, hogy po43

litikai ideológiák, mítoszok választják el egymástól az embereket; s hogy mikor elõfeltevéseink torzítólencséjén át nézzük a valóságot, csupán azt látjuk, amit valóságnak akarunk látni. Gárdistákat, neonácikat és fasisztákat akartál, s kissé csalódott voltál, hogy ezekkel nem szolgálhatok. Elmondtam, hogy nem leszek partner az ország további lejáratásában, mert visszataszítónak tartom a cikkeket, amelyeket a ballib elit értelmiség írat veletek. Meg akartam mutatni, hogy Magyarország fõ problémája nem a náciveszély, hanem az elõzõ hatalom rombolása. Megmutattam a lepusztult János-kórházat, mire azt felelted, jó a hangulata. Megmutattam Miskolc nyomornegyedét, el voltál bûvölve; munkanélkülieket és koldusokat mutattam, de te arra figyeltél, mennyi szép autó jár az utakon. A vasút tönkretételérõl beszéltem, s téged lenyûgöztek az autópályák. A cigányok elleni atrocitások iránt érdeklõdtél, és a cigányok által elkövetett atrocitásokat vádaskodásnak hitted - de Csenyétén, mikor körülvettek minket, alig lehetett kicsalogatni az autóból. Mindazáltal valamiképp megértettük egymást, és mikor elbúcsúztunk, a vándorló zsidó meg a nemzeti-konzervatív újságíró ösztön ösen megölelte egymást. Köszönöm, hogy ígéretedhez híven megküldted a riportot. Mikor megláttam a címét, a magazint bevágtam a sarokba, s ki kellett mennem levegõzni. A cím az volt: Gulyásfasiszták - amely, ugyebár, a gulyáskommunizmussal cseng össze. Az a konszolidált kommunizmus volt, mikor nem volt szabadság Magyarországon, de már nem volt véres terror sem; csak épp egyetlen párt uralkodott, mely nem tûrte az ellenvéleményt. A gulyásfasizmus sem az a rendszer, amikor elhurcolják és Dunába lövik a zsidókat, hanem annak enyhített változata.

Dühös voltam, Miklós. Nem rád: magamra. A naivitásomra. Hogy azt képzeltem, néhány nap alatt levehetem a szemedrõl elõfeltevéseid torzítólencséjét. Elsõ mérgemben arra gondoltam, legközelebb gyanakvóbb és elutasítóbb leszek. Ha egy balliberális zsidó a közelembe jön, hátat fordítok. Nem azért, mert utálom, hanem mert mindegy, mit mondok neki, úgyis azt hallja, amit akar. Miklós, a cikkben hiteles forrásként idézed egy rokonodat, aki szerint Orbánék alatt “aki nem nemzeti, aki nem keresztény, aki nem reakciós, annak nehéz dolga lesz”. Nem akarok idõsebb kollégát kioktatni, de a riportírás nem arról szól, hogy mások szájába adod a véleményedet. Egy teljes estét beszéltél Balog Zoltánnal, aki tán a legtisztább szívû magyar politikus, s most van lehetõsége, hogy sokat segítsen a cigányokon. És te mit hangsúlyozol? Hogy református lelkész létére csalónak mondja Gyurcsányt, s örülne, ha a szocialisták közül néhányan börtönbe jutnának; aztán azon tûnõdsz, ez hogyan fér össze a felebaráti szeretettel. Nem érzed, mekkora butaság ez? Miért kéne a keresztény hitnek ellenkezni azzal, hogy a bûnözõket börtönbe zárják? Miklós, te is a saját, zárt mitológiádban gondolkodol. Azt hiszed, a zsidóra veszélyt jelent a nem zsidó. Elhiszed Adornónak, hogy a kereszténységtõl egyenes út vezet a fasizmusig. Pedig tudod, hogy a fasiszták nem voltak ke resztények, sõt üldözték a keresztényeket. Gyurcsányt mellõzött államférfiként mutattad be. Nem írtál arról, hogy e mellõzött államférfi 2006-ban vérbe fojtotta a politikája elleni tiltakozást, hogy emberek százait verette félholtra és hurcoltatta el. Arról írtál, hogy a pesti utcákon az emberek azt skandálták: Gyurcsányt a Dunába! Miklós, az utóbbi idõben többet jártam a pesti utcán, mint te és

Gyurcsány együttvéve. Ilyen szólamot nem hallottam. Az viszont megesett, hogy munkámat végzõ újságíróként több kollégával, Barcs Mikivel és Szarka Ágotával együtt rohantam bevadult rendõrök elõl; ha utolérnek, Ágotát is összeverték volna.Merthogy összevertek mindenkit, akit az utcán találtak. Azt mondtad, Miklós, neked a szabadság a legfontosabb. Ilyen szabadságra vágysz? A gumibot szabadságára? Rólam azt írod: megtért punkzenész vagyok, ex-drogos. Tényleg meséltem elõzõ életemrõl. (Bár nem punkot mondtam, hanem undergroundot; e kettõ közt amolyan rovar- bogár különbség van.) Azt állítod, gonosz cikkeket írok a szocikról, miközben úgy viselkedem, mint egy jámbor vidéki lelkész. Tudom, a vidéki a te urbánus fogalomvilágodban mit jelent. Azt is látom, hogy farizeusnak állítasz be, aki dühödten támad, és szépen mosolyog, vizet prédikál, és bort iszik. De nem ez zavar, hanem hogy hamis párhuzamokat vázolsz fel a kereszténység, az autoriter magatartás, a képmutatás, a bosszúállás, a konzervativizmus és a fasizmus között. Magyarország és a fasizmus között. Miklós, tudod, mit teszel, amikor a Magyarországról szóló cikkednek képes vagy ilyen címet adni: Gulyásfasiszták? Tudod, ugye, hogy a barátaid — Vásárhelyi Mária meg Paul Lendvai — elõtt utoljára Rákosinak és társainak jutott eszébe am Block lefasisztázni Magyarországot? Azoknak, akik apádat felakasztották. Mindegy, Miklós, ez a ti dolgotok, nem az enyém. Én azért szeretnék dolgozni, hogy megszabaduljunk a mítoszoktól és ideológiáktól, amelyek gyûlöletbe, gyanakvásba, rágalmazásba taszítana. Szomorú tisztelettel: Balavány György

Valakik cenzúrázták az õstörténeti irodalmat. Elsõsorban a rovásírással foglalkozó könyveket tiltották ki. AZ ÜLDÖZÉS FORMÁI Hasonló – a székely rovásírás, valamint a magyar õstörténet kutatói és mûvei ellen irányuló – tiltással többször is találkoztam már az elmúlt évtizedekben. Csontos Péter barátom lakásáról például teherautóval hordta el az “ÁVÓ” a magyar õstörténeti irodalmat néhány éve. Péter a könyvtárát jórészt az õstörténetünket kutató Zakar András atyától, Mindszenthy bíboros titkárától örökölte. Ahogyan Mindszenthy József bíborost és Zakar András atyát, úgy a hagyatékát is keményen üldözte a pártállam is, meg az elmaradt rendszerváltás után a nyakunkra került ballib csürhe is. Péternek évekig tartó vegzatúrában volt része az ügyészség és a rendõrség részérõl, amíg végre megszüntették az ellene kreált hazug eljárást. Ezt folytatják most tovább egyesek a “tudomány” nevében. A könyvkereskedések tulajdonosai (magyargyûlölõ pénzemberek) utasítják idõnként a beosztottaikat, hogy ezt, vagy azt a szerzõt és kötetet ne árúsítsák. Amikor rám kerül a sor, akkor a beosztottak elnézést szoktak kérni és javasolják, hogy egy év múlva hozzam vissza a 44

könyveimet, addigra a tulaj elfeledkezik a dologról. Amikor visszaviszem, akkor minden gond nélkül árulják tovább a székely rovásírásról írt köteteimet. Nem is igazán értem ezeket a tilalmakat, hiszen hasznuk van a köteteimen. Úgy tûnik, néha olyan erõs és vak a gyûlöletük, hogy inkább a több százezer forintos veszteséget is vállalják, csak ne árúsítsanak magyar kultúráról tájékoztató irodalmat. Ezekben az esetekben sohasem kaptam indoklást. Minden érintett természetesnek vette, hogy a székely rovásírásról írt kötetekkel szemben nem érvényesek a szokásos könyvkereskedelmi és etikai normák. Ha a Fidesz-kormányzat 1999-ben kitilthatta a székely rovásírást a Frankfurti Nemzetkozi Könyvkiállításról, akkor egy könyvkereskedõ is bármikor megteheti ugyanezt a saját boltjában. Nem kell szégyenkeznie, sõt ez elõtt a ballib csürhe elõtt büszke is lehet a magyar kultúra gyöngyszeme ellen irányuló kirekesztésre. A mocsár ugyanis úgy tudja, hogy a székely rovásírás eleve utálatos valami, amivel nem szabad foglalkozni (az egyik ismerõsömnek az egyetemi professzora adta pontosan ezt a tanácsot az egyetem elvégzésekor). jó ha figyelünk

Bíró András Zsolt. A „Kurultaj” szó magyar tulajdonosa? Kik is azok a rovásüldözõk? Nem sorolom fel, hogy melyik kereskedésben tiltották már ki a polcokról a köteteimet. Bevallom, némi elégtétellel értesültem arról, hogy egyik-másikuk azóta csõdbe is ment. Nem kár értük. Ha nem lesz egyetlen ilyen könyvesbolt sem szép hazánkban, akkor majd eladjuk a köteteket féláron a net és a néhány becsületes kereskedõ segítségével. Azért lehetne féláron adni a köteteket a neten, mert ez a becsületet hírbõl sem ismerõ ballib terjesztõi társaság eleve igényt tart a kötet árának a felére, a másik felének a kifizetésérõl meg rendre elfeledkezik. Nem küldenek fogyásjelentést, de ha véletlenül megkérdezem, hogy fogyott-e a bizományba átadott könyvmennyiség, akkor mindig éppen rosszkor zavarom õket. A néha mégis elküldött fogyásjelentés rendszerint tele van hazugsággal. Régen eladták, vagy átadták másnak a könyveimet, de úgy állítják be, mintha még raktáron lenne. Amelyik könyvterjesztõnek tucatnyi boltja van, bízvást számíthat arra, hogy nem tudom mindet ellenõrízni. Emlékszem egy esetre, amikor a nemzeti oldal egyik nagyra becsült könyvterjesztõjénél érdeklõdtem, hogy mennyit adtak el „A magyarság jelképei” c. kötetembõl, azt válaszolták, hogy alig fogyott, például az egri boltban is 51 darab van még raktáron. Akkor vettem a fáradságot, felhívtam az egri boltot, s két perc alatt kiderült, hogy csak egyetlen eladatlan példányuk van. A kötet bolti ára 4000 Ft, ami azt jelenti, hogy ezzel az egyetlen ócska hazugsággal 100 000 Ft-ot akartak kihúzni a zsebembõl. Ez a fideszbarát könyvterjesztõ sohasem kért bocsánatot ez ért, vagy a többi jellemtelenségéért, de sikertelen kísérletet tett a boltjaiból való kitiltásomra, amikor a pénzem után járó kamatot merészeltem kérni tõle. Azért állt el tõle, mert sikerült megtalálnom vele a megfelelõ hangot. Jeleztem ugyanis, hogy híre mehet az eljárásának. jó ha figyelünk

A könyvterjesztõk többsége nem csak a fogyásjelentés küldésével áll hadilábon, hanem a kiállított számlákat sem szereti kifizetni. Ha ráírom, hogy a fizetési határidõ 10 nap, akkor azt átjavítják egy-két hónappal késõbbi idõpontra – de akkor sem fizetnek. Ha reklamálok, akkor még õk vannak megsértõdve. Ha kamatot merek emlegetni (arra hivatkozva, hogy én 18%-os kamatra vagyok kénytelen kölcsönt felvenni, miközben õk 400 000 Ft-omon ülnek), akkor vihetem haza a köteteimet a “nemzeti” lepelbe burkolózó könyvesbolthálózatukból. Mint azt az egyik fideszbarát kereskedõ említette volt “Ilyen alakokkal” nem akarnak üzleti kapcsolatot tartani (az volt az egyetlen baj velem, hogy az elsõ – eredménytelen – fizetési felszólításom után a másodikban már udvariasan bár, de a kamat kiszámlázásának lehetõségét is meg mertem említeni). A felesége két héttel korábban köszönte meg nekem, hogy csak évente egyszer számlázom ki a tartozásukat s ezzel támogatom a kereskedésüket. Ez a könyvterjesztõ társaság akar most bennünket tudományra tanítani? Elsõsorban ballib kötõdésû terjesztõkrõl van szó, de akad közöttük olyan is, amelyik nemzeti mezben tetszeleg a nagyérdemû elõtt. Sikerrel, pedig a népszerû tulajdonos a négyszemközti beszélgetésben nem titkolta, hogy üzleti érdekbõl ad ki és terjeszt nemzeti jellegû, sõt akár antiszemitának is minõsített szövegeket. Szakmaiságra hivatkozva dobják ki a tudományt? Ez a mostani eset annyiban különbözik az elõzõktõl, hogy valamelyest megindokolták az üldözést. Arra hivatkoztak, hogy a szakmailag értéktelen mûveket nem akarják az értékesek mellett árulni. Az a körülmény azonban fel sem merülhetett a cenzorokban, hogy ezzel a tilalommal magát a tudományt rekesztik ki, mert ez náluk valójában nem is szempont. 45

A cenzorok által értékesnek minõsített (azaz hazug) kötetek a régen lejáratódott finnugrista õstörténeti képet szeretnék továbbra is terjeszteni. Érthetõ, hogy a szerzõiket és a kiadóikat bosszantja, az üzleti lehetõségeiket korlátozza a tudományos igényû kritikát orruk alá dörzsölõ konkurrencia. Ilyen esetekben lehetne izgalmas tudományos konferenciát szervezni, például a székely rovásírás eredetérõl. Ha ott szabadon meg lehetne vitatni minden felmerülõ kérdést, akkor abból igen sokat tanulhatna a közönség. Ez az akadémikus társaság azonban a szükséges tudás hiányában nem a tudományos igényû megmérettetést vállalja, hanem a cenzúrát szervezi meg. Kérem az olvasót, tekintsen el a szerénytelenségemtõl, de számomra teljesen nyilvánvaló – és bármilyen tudományos igényû vitában meg is tudom ezt az álláspontomat védeni – hogy a köteteimben olvashatja az olvasó az írástudomány legújabb és legizgalmasabb felfedezéseit. Azaz a tudomány mai álláspontját – akár az íráselméletrõl, akár az írástörténetrõl van szó. Alább erre még visszatérek a módszer és a hiteles leletek kapcsán. A Kurultájos tilalom Ez a mostani eset Püski István könyvterjesztõvel történt, aki évtizedek óta haszonnal árulja a könyveimet a család tulajdonában lévõ, nagy tiszteletnek örvendõ nemzeti könyvesboltban. Ha jól értem a híradásokat, arra kérték õt a Kurultáj szervezõi, hogy ne állítson ki bizonyos köteteket s õ talán engedett is ennek a nyomásnak – amivel (ha valóban így történt) nem öregbítette a hírnevét. Hiába, az üzleti szempont nagy úr. Egyeseknél még a nemzeti és tudományos érdekek fölé is kerekedik. A kitiltott kötetek listáját a neten el lehet olvasni s némi örömmel nyugtáztam, hogy a jegyzék végén szerepel két általam jegyzett kötet is. Azt jelzi ez, hogy nem éltem hiába. Püski István korábbi véleménye a most kitiltott köteteim egyikérõl A dologban különösen szórakoztató, hogy az 1998-ban megjelent „A székely rovásírás eredete, a vízözön káoszából kiemelkedõ istenek hagyatéka” címû és alcímû kötetemrõl – amely most tudománytalannak minõsíttetett a cenzorok által – annak idején éppen Püski István mondta nekem, hogy tudománytalan. Ez bátor és rokonszenves dolog volt tõle, de – sajnos – a kritikáját õ sem tudta tudományos igényességgel megfogalmazni. Pedig erre vágyom már évtizedek óta, hogy akadjon egy a bírálóim közül, aki ért az írástörténethez és képes tudományos igényû kritikát gyakorolni az álláspontom felett. Az effajta kritika ugyanis elõbbre vinné a tudományt. A bíráló által esetleg feltárható valódi ellentmondás gondolkodásra késztethetné a résztvevõket, s a végén új felismerések születhetnének belõle. Azonban ilyesmirõl nincs szó. A kereskedõk és a “szakemberek” igen ritka bírálata a puszta jelzõosztogatásban merül ki, esetleg megtoldva egy gúnyos mosollyal – amivel azonban a tudomány nem sokra megy. Visszakanyarodva Püski István értékelésére, ezt akkor is a hozzá nem értése jeleként, derûsen vettem tudomásul. Aki nem foglalkozik érdemben egy tudományterülettel, az nem is érthet hozzá. Az persze elvárható lenne, hogy a tudatlan ne gondolja magát a tudományos terület szakértõ bírójának – de a népek már ilyenek. Van véleményük és azt el is mondják, akár okos az a vélemény, akár nem okos – ami végeredményben rokonszenves és támogatandó dolog. A világot akkor tudjuk jobbá tenni, ha szóba elegyedünk egymással és megbeszéljük a kérdéseket. Amikor megkérdeztem tõle, hogy mit tart tudománytalannak benne, az “a vízözön káoszából kiemelkedõ istenek hagyatéka” alcímre hivatkozott. Egy átlagos könyvesboltostól nem is várható el, hogy a címlapnál mélyebben is megismerje az általa árúsított kötetekbe foglalt tudományt. Azt válaszoltam a bírálatára, hogy a székely rovásírás a vízözön (azaz a jégkorszak) idején, vagy azt megelõzõen keletkezhetett, s eredetileg az õsvallás szolgálatában állt. Ennek megfelelõen az antik írásokat a hagyomány rendszerint valamilyen isten ajándéká46

nak tartja. A föníciaiakat például a Thot istennel azonosított Tautosz (azaz egy tátos/táltos) tanította az írás mûvészetére. A tanító istenek pedig, mint a sumer Oannes is, gyakran a tengerbõl emelkedtek ki. Ezeket az információkat fogja össze egyetlen félmondatban a kötetem megbírált alcíme. Ha egy kicsit költõibbre sikerült az akadémikus áltudományban szokásosnál, az azért van, mert az írásunk valóban a vízözön káoszából kiemelkedõ istenek (kultúrhéroszok) hagyatéka. Azaz meg kell érteni az alcímet, s akkor nem tûnik tudománytalannak a dolog. A megértéséhez azonban elegendõ idõ és megfelelõ elme szükségeltetik – s nem mindenki rendelkezik ilyesmivel. Püski István a Kurultájos cenzúra létérõl adott tájékoztatással végsõ soron megvédte a köteteinket. Remélhetõ ugyanis, hogy a cenzorok egy pillanatra elbizonytalanodnak a leleplezõdés miatt. Köszönet érte! Róna-Tas András és Bálint Csanád hasonló véleménye Ezeket az urakat az akadémikus áltudomány szakértõként tartja számon. Ezért történhetett, hogy amikor a Fidesz-kormány 1999ben a német külügyminisztérium kérésének megfelelve ki akarta tiltani a székely rovásírást a Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításról, akkor ezekhez az engedelmes urakhoz fordult. Õk aztán a kérésnek megfelelõen nem is javasolták a most tudománytalannak minõsített kötetem kiállítását sem. Nem is lett kiállítva azon a standon, csak tõle két méterre. A közönség értékelése Ez a kitiltott kötet már a negyedik kiadásban jelent meg, a boltokban folyamatosan kapható és nagyon örülök neki, hogy közvetve-közvetlenül, hatással volt és van a magyar közönségre. Ebben fogalmaztam meg azt a felismerésemet, hogy a székely írás a kõkori õsvallás hagyatéka. Az õsvallás szerepét nem sokan értették meg; de a kõkori eredeztetés sokak számára elfogadottá vált (ez azonban csak népszerûségi szempont, mert egy tudományos tételt nem szükséges népszavazással alátámasztani). Például – mások mellett – ez a mû késztette arra Varga Csabát, hogy felhagyjon filmkészítõi-grafikusi tevékenységével és írjon néhány igen érdekes, sikeres, rovásírással foglalkozó kötetet – amelyben a székely írás kõkori eredetét fejtette ki. Kapok is érte szemrehányást tõle, ha találkozunk, mert írástörténészként kevesebbet keres, mint filmesként keresett. Ehhez jött most ráadásként ez a kitiltás... A kötetem negyedik kiadására úgy került sor, hogy egy könyvesboltban elfogyván az összes példány, a derék kereskedõ felhívott telefonon, s amikor megtudta, hogy nincs több mûpéldány a raktáron, a megrendelésével hozzájárult az újabb kiadáshoz. Isten áldja meg érte õt is, meg a kereskedését is! Püski István nyilatkozata Általában nem szoktam reagálni különbözõ emberek különbözõ embereket támadó írásaira – írja Püski István. – De mivel engem érintõen másokat támadnak, ezért az alábbiakban tényszerûen leírom a történteket. Mikor megtudtam, hogy lesz Kurultaj, néhány kiadóval egyeztetve megkerestem Bíró Andrást, hogy szeretnénk részt venni a rendezvényen a könyveinkkel. Személyes találkozásunkkor elmondta, hogy mivel a rendezvényen szeretnék a szakmaiságot megõrizni, arra kér, hogy az õstörténetben, régészetben csak olyan könyvekkel jelenjünk meg, amik állításai tudományos módszerekkel is alátámaszthatóak vagy legalább tudományos igényességgel vannak megírva és ellenõrizhetõ forrásokból (valós leletek, dokumentumok) merítenek. Egyben felajánlotta, hogy ingyen helyet biztosítanak számunkra, mivel fontosnak tartja a könyvek megjelenését a rendezvényen. Az érvelését elfogadtam, de mivel õstörténetben nem vagyok szakember, elküldtem számára egy listát az ebben a témában megjelenõ könyvekrõl. Ebben a listában bejelölték, hogy mely könyveknek nem szeretnének ingyen reklámot csinálni egy tudományos kiállítás szomszédságában. A saját rendezvényükjó ha figyelünk

tõl eltekintve semmilyen kritikát vagy megjegyzést sem fûztek egyik mûhöz sem. Sajnálom, hogy ebbõl az esetbõl ilyen cirkusz lett és néhányan a felesleges konfliktusok gerjesztésére használják fel az esetet és ezzel a nemzeti oldal összeugrasztását provokálhatják ki. Bízom benne, hogy lenyugszanak a dolgok valamint ez a nemzeti rendezvény és ünnep a várt sikerrel lebonyolódik. Budapest, 2010.06.29 Tisztelettel Püski István *** Nem állom meg, hogy ne fûzzek némi értékelést a fentiekhez. Az volt a cenzúra szlogenje, hogy “a rendezvényen szeretnék a szakmaiságot megõrizni”. Ez igen jól hangzik, azonban olyanok is ki tudják mondani, akiknek halovány fogalmuk sincs arról, hogy mit is jelent a szakmaiság a székely rovásírás eredete területén. Ez esetben is ez történt. Bíró úr neve van annyira ismeretlen a székely rovásírás irodalmában, hogy a nyájas olvasó bátran feltételezheti, hogy olyasmihez szól hozzá, amihez nem ért. Ha értene hozzá, akkor tudományos igényû kritikát gyakorolna s nem adminisztratív eszközöket vetne be tudományos kérdések eldöntése érdekében. Mint tudjuk, ez az adminisztratív út Giordano Bruno elégetésekor sem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. A cenzor épületes feltétele szerint “az õstörténetben, régészetben csak olyan könyvekkel jelenjünk meg, amik állításai tudományos módszerekkel is alátámaszthatóak vagy legalább tudományos igényességgel vannak megírva és ellenõrizhetõ forrásokból (valós leletek, dokumentumok) merítenek”. Ami a tudományos módszert illeti: a fentebb említett, kitiltott kötetemben írtam le a szóírások összehasonlításának módszertanát, amelyet Simon Péterrel (az ELTE tanszékvezetõ tanárával), Szekeres Istvánnal és Forrai Sándorral közösen dolgoztunk ki az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének találkozóin. Az akadémikus áltudomány azért nem képes elõrelépni a székely rovásírás eredetkérédésében, mert máig csak betûírásként írja le a székely írást és letagadja, vagy fel sem ismeri a szójeleinket. Amikor idegen írásokkal hasonlítja össze a székely írást, akkor csak betûírásként próbálja rokonítani – ami garantálja is számára a kudarcot. A szóírások összehasonlításának eltérõ módszertanát az akadémikus áltudomány nem ismeri, ezért képtelen a székely írás és idegen írásrendszerek összehasonlítására. Bíró úr nem sokat bíbelõdik e módszertanok megismerésével, nyílván azt sem érti, mirõl is beszéltem az imént. Õ nyílván a hasára ütve döntötte el, hogy mi tudományos és mi nem az. A nagyobb hatás érdekében a szövegében említést tesz a módszerekrõl is – bár aligha tudja, eszik-e azt, vagy isszák. Ami pedig a “valódi leleteket és dokumentumokat” illeti: ugyanebben a mûben mutattam be azt a hun fibulát, amelyen székely rovásjelekkel írt magyar nyelvû felirat olvasható s amely ezért a szemétkosárba söpri a finnugrisztika évszázados hazugságait arról, hogy a hunok és a magyarok nem azonosak. E fibulát a Magyar Nemzeti Múzeumban helyeztem letétbe, ahol azt Bíró úr elvbarátai durván lecsiszolták és ezzel a tudományos hitelét lényegében megsemmisítették. A dolog részleteit egy büntetõügyben fogjuk tisztázni. Bíró úrnak meg kellene gondolnia, kikkel fúj egy követ. Nem tudom, ki volt az, aki az indexre tett mûvek jegyzékét összeállította. A köteteim esetében ugyanis a kiadó Írástörténeti Kutatóintézet nevét elhallgatta, s helyette is a szerzõ nevét, azaz az én nevemet szerepeltette. Pedig a kiadó Írástörténeti Kutatóintézet neve a címlapon elég nagy betûkkel olvasható. Nagyjából ennyire pontos és megbízható ez az egész lista, meg a hozzá fûzött indoklás is. Végül Püski Istvánt is helyesbítenem kell. A nemzeti oldal is különbözõ minõségû emberekbõl áll, akárcsak a nemzetietlen. Jó lenne, ha legalább a nemzeti oldalon csupa becsület-lovagja lenne található, de errõl sajnos szó sincs. Esetenként ugyanolyan cégéres jó ha figyelünk

és ostoba gazembereket látunk ezen az oldalon is, mint a másikon. A tõlük való megszabadulás valódi nemzeti érdek lenne, ezért a hazugok, tolvajok és cenzorok azonosítása nem nevezhetõ felesleges konfliktusnak. A cenzúrát megtûrõ rendezvény nem lehet sikeres, csak szégyenletes. Arany János szerint vétkesek közt cinkos, aki néma. Én ehhez igazodnék inkább, mint a tudományos igényû megmérettetést nem vállaló cenzorokhoz. A rendteremtés ugyanis csak a kérdések tisztázásával végezhetõ el. Nem a nemzeti oldal fog összeugrani, ha egy tolvajra tolvajt, hazugra hazugot, a cenzorra cenzort kiáltunk. Mert a tolvaj, a hazug és a cenzor aligha tartozhat a nemzeti oldalhoz – viseljen bár zsinóros ruhát, amikor finnugrizmussal traktálja, a valódi tudományos eredményektõl pedig megfosztja a tömeget. Nem tudom, hogy Bíró úr kinek a kérésére cselekedett. Nyílván érdemes lenne elgondolkozni azon, ki is lehet az, akinek a “tudományos” kötetei mellett jelentek volna meg a kitiltott kötetek. Csak az tûnik valószínûnek, hogy a náci könyégetéssel felérõ illetlen módszerekkel most sem lehet megakadályozni a tudomány fejlõdését. A Szilaj Csikó 2010. július 15-i számában írta Marosics István “Nem akartunk hinni a fülünknek, a híreszteléseknek, aztán meg a szemünknek. Ám minden igaznak bizonyult. Varga Csaba, a kiváló írástörténész (hogy csak idevágó hivatását említsük) elküldte levelét szerkesztõségünkbe, csatolva hozzá azt a mintegy félszáz kiadványcímet tartalmazó listát, amelyen piros színnel jelölték meg, mely mûvek árusítása nem kívánatos a közelgõ kurultaj bugaci rendezvényén. A Magyarok Szövetsége is az elhallgatandók között szerepel. A Szilaj Csikó megkérdezte a Szövetség elnökét: nem fenyeget-e az a veszély, hogy Bíró Andrásék elõbb a Bugacon megrendezendõ Kurul-tájjal, aztán a Szegeden megtartandó Székely-Magyar Világtalálkozóval a Magyarok Országos Gyûlésének látogatottságát gyengítik, igen tervszerûen. Vukics Ferenc úgy vélte, hogy ezzel nekünk nincs foglalkoznivalónk. Nekünk meg kell valósítanunk azokat a programokat, amelyeket terveztünk, amelyeket ígértünk, s örülni fog annak is, ha valaki majd nálunk találja meg azt a jó érzést, amelyet a magyarok együttléte ébreszt, de annak is, ha éppen másutt. Alább a Szilaj Csikó bemutatja a tiltott kiadványok listáját, aztán idézi Püski István tárgyilagos nyilatkozatát arról, hogyan is keletkezett a szóban forgó tiltás, s mindezt végül két tiltakozó levél követi. A továbbiakban a magunk részérõl lezártnak tekintjük a témát. (a szerk.)” Varga Csaba írástörténész levele “Kedves Szilaj Csikó! Mellékeltem a Kurultájon betiltott könyveket: a mellékletben a pirosított címû könyvek árulása tilos. Látható: 1. Minden tilos, ami a Magyarok Szövetségérõl ad hírt (DVD-k). 2. Minden tilos, ami arról szól, hogy a magyar nép törzsökös része Kárpát-medencei õslakos. (Egy könyv kerülte el Bíró András figyelmét: Kolozsvári Grandpierre Endre: Õshonos-e a magyar a Kárpát- Medencében?) 3. A FRÍG Kiadó a legsújtottabb könyvkiadó, lásd a 2. pont elsõ mondatát. A cél tehát a ”kései idetévedõ" szerepkörünk fenntartása. Holott épp ebbõl a hazugságból kellene kiverekednünk magunkat, ez talán az utolsó mentsvárunk. A fejünk felett cserélõdõ uralkodó rétegekkel (hun, avar, magyar: melyektõl a nép mindig megkülönbeztette magát, ekként fogalmazván: “magyari urak”) semmi baj, a magyariak, megyeriek csodálatosan rendbe tették a szétzilált országot, Avariát. Nyelvünk pedig semmiképp sem keletrõl jött, ez a Kárpát-medence õsnyelve. A rendkívül óvatos Bakay Kornél írja: “Az újabb kutatások alapján lehetséges, hogy a Kárpát-medencében is évtízezredek óta laktak magyar nyelvû népcsoportok....” 47

Erre minden bizonyítékunk megvan! Szerintem talán legfontosabb feladatunk a folytonosság tudatának helyreállítása. Mármint a Kárpát-medencei folytonosságunk tudatáról van szó. E tudat csodálatos erõket szûlhet. De meg kell adnunk a tiszteletet a mindenkori katonai szervezettségû uralkodó rétegeinknek is. Tehát nincs itt semmiféle ellentét. Aki az egyik felünket, az õslakosságot le akarja tagadni, nem járhat egyenes úton, vagy rendkívül tudatlan. Hiszen a Kárpát-medencére való õsi történelmi jogfolytonosságunkat ássa alá s tünteti el. (Épp ez a feladata a finnugorizmusnak is, ezért kellett kitalálni.) Szeretettel: Varga Csaba Örömömre szolgál, hogy a most megjelent „Így írtok ti magyar õstörténetet” c. kritikai kötetem nincs kitiltva a Kurultájról. Ebben a mûben ezeket a “szakértõ” urakat – legyenek bármelyik oldal képviselõi is – hitem szerint az érdemüknek megfelelõen, tudományos igényességgel, a székely rovásleletekre támaszkodva (ha úgy tetszik “hiteles leletekkel”) bírálom. Persze egyáltalán nem csodálkoznék azon, ha a legközelebbi hasonló listán ez a kötetem is szerepelne. Mi is ez a Magyarok Országos Gyûlése (Kurultáj)? A sajtóközleménybõl ezt lehet megtudni. VÁLLVETVE – MAGYAROK ORSZÁGOS GYÛLÉSE 2010 Sajtóközlemény Kunszentmiklós mellett, Bösztörpusztán újra megrendezésre kerül a Magyarok Országos Gyûlése, melyet idén második alkalommal szervez a Magyarok Szövetsége. A közel három éve alakult civil szervezet azt a célt tûzte maga elé, hogy pusztán emberi összefogással új, mûködõképes közösségeket hívjon életre atomjaira hullott társadalmunkban. Augusztus 13-14-15-én tehát ismét megszervezik azt a páratlan összejövetelt, amely már 2009-ben is elkápráztatta a Kárpát-medence magyarságát. Ez a népgyûlés nem pusztán a magyarság legkiemelkedõbb seregszemléje, hiszen az élménygyûjtéssel egy idõben közös jövõnkrõl is gondolkodnak majd a résztvevõk. Magyarország legrangosabb és legszínvonalasabb szabadtéri kulturális rendezvényén tavaly még “alig” 300 ezren vettek részt. A Szövetség az idén duplázni szeretne. A Magyarok Országos Gyûlése mintegy kiegészíti a csíksomlyói búcsú magyarság összetartó szakrális csodáját, nemzetegyesítõ, lélekemelõ tisz-

Tisztelt Olvasó! A múltkori jegyzetemre válaszolva írta egyik olvasónk, hogy a Kurultajnak az a bizonyos fõszervezõje nem csak a Magyar Hírlapnak nyilatkozta azt, amit, hanem „csodák-csodájára” a Magyarok Szövetsége „tavalyi kislányos, fizetett reklámját visszautasító Echo TV-nek is, ahol bõven kapott idõt, hogy beszélhessen”. Ugyanazt hajtogatta itt is, hogy „nem tudja, mit akar az MSz”, és így tovább, „miközben a háta mögötti fényképeken Vukics Ferenc is látható volt...” Talán nem kellene megint ezzel a témával („Kurultaj kontra Magyarok Szövetsége”) elõhozakodnom. Hiszen már minden jót kívántam (virágozzék minden virág), foglalkozzunk csak a magunk mércéje és mértéke szerint a nemzet ügyes-bajos dolgaival, készüljünk a magunk módján a magyar nemzet újfajta, dolgos ünnepére, a Magyarok Országos Gyûlésére. Mit érdekeljenek minket az ellenségeink, a különös média- és politikabeli hatalmi összehangolódások, amikor tengernyi a barátunk, s elég egyetlen pillantást vetni ennek az újságnak (Szilaj Csikó – A szerk.) az elsõ és hátsó borítójára, vagy belekóstolni a kettõ közé, s mindenki rögtön értheti, mirõl beszélek. Szólni minderrõl egyvalami miatt kell mégis. Az elõttünk álló új és más rendszerváltozás páratlan lehetõsége okán. A balliberális nemzet- és országrontók – „hála” szemérmetlen mohóságuknak – még jó darabig a sarokban fognak térdepelni. Szabad a pálya a felelõs nemzet- s országépítõk elõtt – mégha a pálya körül nem kevésbé szemérmetlen világerõk tülekednek is. Hisz volt már rá példa, hogy nemzeti összefogással sokra ment akár egy kis nép is. És azt is tudjuk: nem sokaság, hanem lélek tesz csuda dolgokat. Feltéve, hogy a szóban forgó lelkek nem elemészteni, hanem táplálni igyekeznek egymást... A másik – a vetélytárs? – megsemmisítése kísérletének sok oka lehet. Most tekintsünk el attól, hogy akár valamilyen rejtett, alantas megfontolás is meghúzódhat

48

taságát. Mégpedig az összmagyarság kultúrájának, hagyományvilágának teljes körû bemutatásával, szellemi értékeink életre keltésével, világszínvonalú magyar termékeink reprezentatív vásárával. A rendezvény három színpadán a magyar könnyûzene és népzene legkiemelkedõbb képviselõi játszanak majd, az úgynevezett Pusztaegyetemen pedig tudományos, gazdasági és õstörténeti elõadások váltják egymást a magyar irodalom és filmmûvészet remekeivel. Közben a gyerekek népi játékokkal, a felnõttek pedig a legfrissebb magyar találmányokkal ismerkedhetnek meg. A betegeket több tucat jurtában várják az õsi magyar gyógymódok avatott ismerõi. A Bösztörpusztára látogatók megkönnyezhetik a Magyarok Szövetsége tehetségkutató versenyének döntõseit éppúgy, mint a helyszínen zajló hagyományos magyar esküvõk és keresztelõk lélekemelõ hangulatát. Nem utolsó sorban pedig részt vehetnek Magyarország legnagyobb szabású történelmi élõképén, a közel 2000 fõ közremûködésével létrejövõ lovas, íjász és gyalogos harcászati bemutatón. S hogy a Magyarok Országos Gyûlésén nem csak a lelkünk telik meg csordultig, arra garancia a Kárpát-medence minden részérõl érkezõ több száz kézmûves, akiknek termékei nélkül egyszerûen nem lesznek képesek hazamenni az ide látogatók. Legyenek vendégeink, legyenek társaink! Szerzõdjünk együtt újra a nemzet megtartásáért és felemeléséért! Gárdián Gábor e Magyarok Szövetsége Sajtószolgálat Számomra nem teljesen világos, hogy a Kurultáj és ez a gyûlés mennyire azonos és mennyire eltérõ, mennyire nõtt ki egyik a másikból s hogy ez a Bíró úr miképpen tudja befolyásolni az ottani könyvkínálatot. Az bizonyosnak látszik, hogy a rendezvlny egyikévé vált a szokásos vásárral egybekötött ünnepeinknek, azaz üzleti vállalkozásoknak. Ez nem baj, ilyennek is lennie kell. Sajnálhatom csupán, hogy nem vállal fel politikai feladatokat – amelyek nagyobb értelmet adhatnának ekkora összejöveteleknek. A cenzorok kisöprésével kezdhetnék. A tapasztalható könyvüldözés ugyanis megbotránkoztató, bárkinek köszönhetõ is. A legsötétebb politikai maffiákhoz méltó. Varga Géza, írástörténész • Rovó rovata (rovo.virtus.hu) • Nemzeti Hírháló

mögötte, s csak arra gondoljunk, hogy egészen másképp ítélik meg kulturális örökségünket. Az egyik felfogástól például roppant idegen gondolat az, amelyet a Heti Válasz már egyik írása címével is hangoztat: A Dunántúl közepén keletkezett az európai civilizáció. Bánffy Eszter oskorkutató, az Európai Régész Szövetség titkára szerint „Csak akkor válhatunk az európai közösség felelos tagjaivá, ha a kulturális örökséget, a mi saját örökségünket méltón kezeljük.” Nos, Varga Csaba, az õsmûveltség kutatója ezt egyenesen vízválasztónak tekinti. Amint szerkesztõségünknek küldött levelében megállapítja, „a Bíró András-féle Kurultaj csak az utoljára ide jött uralkodó réteggel foglalkozik. Mégpedig a kazakisztáni Madjar nevû, ám kipcsak-török törzzsel való, tisztán máig sem bizonyított, csupán Bíró András által feltételezett kapcsolat ürügyén. Ezzel Bíró András nem tesz egyebet, mint a finnugorizmus által megszabott északi területtõl csupán valamivel délebbre tolja át a származásunkat. Vagyis átmenti a haldokló finnugorizmus számunkra oly káros elméletének lényegét, nevezetesen: Európától távoli származásunkat, s betolakodó voltunkat. E hamis tan célja a Kárpát-medencére való történelmi jogfolytonosságunk tudatának teljes felszámolása.” A Magyarok Szövetsége ezzel szemben – szögezi le Varga Csaba – „a magyarság mindkét alapvetõ ágát, az uralkodó réteget (‘magyari urak’) és a mindig döntõ többségben lévõ Kárpát-medencei õslakosság (‘Ómagyarország’) többnyire földmûves, töretlenül ma is itt élõ népét egyaránt képviseli, s egyaránt tiszteleg nagy teljesítményeik elõtt. Vagyis a Magyarok Szövetsége képviseli a történelmi összmagyarság érdekeit s védi értékeiket.” Lehetne legyinteni, hogy ez csak egy vélemény. Csakhogy Varga Csaba mögött – levelébol kitunoen – ott sorakozik Aradi Éva, Bakay Kornél, Darai Lajos, Mesterházy Zsolt, Tóth Imre... Egyszóval: tiszteletünk a Kurultajnak. A törzsi gyulésnek. De még inkább tiszteletünk: az összmagyarságnak... Varga Domokos György

jó ha figyelünk