A TARTALOMBÓL: Az angolok nem bíznak az Unióban . . . . 2 Innen-onnan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Fogyassz! Hallgass! Halj meg! . . . . . . . . . 3 El Nino . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Hurrá! Elfogytak a szocialisták . . . . . . . . 4 Egy aprócska válasz . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Sajtóközlemény a tervezett pécsi . . . . . . . 6 MSZP-Fidesz nagykoalícióról Ejnye, ejnye pécsi Fidesz . . . . . . . . . . . . . 7 „Elsõ esély” program. . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Orbánvadászat balról-jobbról . . . . . . . . . 8 Szegény gazdagok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Levél Mátyás királynak . . . . . . . . . . . . . 11 a magyar Parlamentbõl A muzulmán nõk elnyomásától . . . . . . . 12 a férfiak is szenvednek Ismeretlen az európai alkotmány. . . . . . 12
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu és a www.tar.hu/jhf weboldalakról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
A kormánynak a bizonytalanok közül csaknem mindenkit az igennel szavazók táborába kellene csábítania ahhoz, hogy többségbe kerüljenek a támogatók. „Nagy-Britanniának ki kellene lépnie az Európai Unióból, mert minek bennmaradni örök bajkeverõnek..." A brit választók csaknem kétszeres többséggel elvetnék a kibõvített Európai Unió alkotmányát, ha most tartanák a kormány által megígért, de még ki nem írt népszavazást. A konzervatív The Daily Telegraph megbízásából elvégzett országos felmérés szerint a megkérdezettek 24 százaléka voksolna igennel, 45 százalék viszont elutasítaná a 25 tagú EU mûködõképességének fenntartására kidolgozott alkotmányos szerzõdést. Az adatgyûjtésbe bevont választók 25 százaléka nem tudott egyértelmû választ adni arra, hogy merre szavazna a valószínûleg jövõre megrendezendõ referendumon. A mostani felmérésben használták elõször pontosan azt a kérdést, amelyet a kormány minapi közleménye szerint a majdani népszavazáson is fel fognak tenni. A kérdést hosszas viták után a lehetõ legegyszerûbben fogalmazták meg: „Jóváhagyja-e az Egyesült Királyság az Európai Unió alkotmányát megteremtõ szerzõdést?“ Az alkotmány elfogadását támogató brit munkáspárti kormány esélyeit tovább rontja, hogy a szerzõdést elvetõk tábora a szombati adatok szerint nagyobb arányban kész elmenni a népszavazásra, mint a támogatóké. Az elõbbiek 74 százaléka mondta biztosra részvételét a referendumon, az utóbbiak közül csak 69 százalék. Az alkotmány ellen küzdõ legnagyobb brit kampányszervezet, a „Vote No“ (Szavazz nemmel) igazgatója a szombati The Daily Telegraphnak azt mondta: a mostani felmérés adatai alapján a kormánynak a bizonytalanok közül csaknem mindenkit az igennel szavazók táborába kellene csábítania ahhoz, hogy többségbe kerüljenek a támogatók. A munkáspárti kormány azonban hagyott magának idõt a közvélemény meggyõzésére, már korábban világossá téve, hogy 2006
SZTALIN: „A zsákmány azé, aki megszerzi!“ Nyizsnij Novgorod Képzõmûvészeti Múzeumának õszi rendezvényén mutatják be a Magyarországról elrabolt (mintegy százezer) mûtárgy legértékesebb részeit képezõ 151 darab mûalkotást. 1945-ben Sztalin intézkedésére, a Vörös Hadsereg szervezett formában fosztotta ki hazánkat (gyári felszereléseket, mezõgazdasági terményeket, haszonállatokat, mûkincseket, stb.). Ennek „kiegészítésére“ a békeszerzõdésben rögzített jóvátételt is „beseperték“ a Kreml kasszájába. RÁKOSI: „A magyar nép a saját apjának tekinti Sztalin elvtársat“. Így már más a zsákmány jogállása, ezért ne irigykedjünk fogadott apánk vagyonára, hiszen a zsákmány a családban marad(t). KÁDÁR: „Az ÁVH-sok öltözzenek új ruhába, ha kulákverésre indulnak“. Ebben csak az lehet a logika, hogy a felett szocializmus alapjainak lerakosgatását minden résztvevõ ünnepi gúnyában végezze, a kulák pedig érezze és lássa, hogy a Kádár-brigantik nem szedett-vedett ruhában látogatják meg õket. HORN: „Én csak azért lettem karhatalmista, mert a bátyámat meggyilkolták az ellenforradalmárok“. Idõvel kiderült, hogy a bátyját az oroszok gázolták halálra, ellenforradalom pedig nem volt. A többi stimmel! 2
tavasza elõtt nem rendezi meg a referendumot. Jack Straw külügyminiszter, amikor a hét közepén nyilvánosságra hozta a hivatalos népszavazási kérdést, ehhez fûzött nyilatkozatában kijelentette: ha Nagy-Britannia elutasítja az alkotmányt, azzal elszigetelt, meggyengült, másodrendû tagjává válik az Európai Uniónak, „kényszerûen maga elé engedve másokat“. Chris Patten, az elõzõ EU-bizottság brit külügyi biztosa nem sokkal a népszavazás tavalyi meghirdetése után egyenesen azt mondta: elutasítás esetén Nagy-Britanniának ki kellene lépnie az Európai Unióból, mert „minek bennmaradni örök bajkeverõnek“. Tony Blair kormányfõ - politikai pályafutásának egyik legdrámaibb fordulatával, a közvélemény, a konzervatív ellenzék és a sajtó rendkívüli nyomásának engedve - tavaly áprilisban jelentette be, hogy az addigi elutasító hivatalos állásponttal ellentétben mégis népszavazásra bocsátja az uniós alkotmányt. Forrás: gondola
GYURCSÁNY: „Lendületben az ország“. Emelkedtek a gyógyszerárak, gázárak, a közlekedési tarifa, vízdíj, szemétszállítás, melegvíz-szolgáltatás, postai tarifák, különféle illetékek, könyv és tankönyv árak, parkolási díj, UPC-díj, MATÁV szolgáltatás, gyógyfürdõi jegyárak, villany ár, stb., stb. Emelkedtek a végkielégítési tarifák (a „csillagos égig“), valamint a kormánytagoktól eredõ hazugságok tartalmi mutatói. DEMSZKY: „Május végéig minden kátyút eltüntetünk Budapest úthálózatáról“. Nyilatkozta ezt a fõpolgármesteri hivatal fõhazugja 2004 elején. Azóta a kátyúk száma és Demszky ígérgetései exponenciálisan növekedtek. Az SZDSZ és Demszky pedig lázasan készülõdik a soron következõ fõpolgármesteri választásra...HAJRÁ BUDAPESTIEK! MATRICÁK: „Romániában 2005-január 31-tõl kötelezõ a román utakon közlekedõ gépjármûvekre, az úthasználatot igazoló matricát felragasztani“. Megnyugtató, hogy a matricák minõsége VILÁGSZÍNVONALÚ, a romániai utak minõsége pedig alig marad el Budapest mellékútjaitól.
Forrás: Prof. Dr. Bokor Imre
jó ha figyelünk
– avagy Társadalom rövid pórázon – Csipolla megnevezte embereit – akik milyen érdekes, mind a gyenge forint mellett vannak –, aztán a média nagy nyilvánossága elõtt be is mutatta a monetáris tanácsba szánt négy új jelöltjét. Szerencsétlen Járai Zsigmond, a jegybank elnöke mindösszesen egy órával a bejelentés elõtt lett értesítve a dologról. Manapság (vörös)diplomáciai körökben ezt nevezik egyeztetésnek. A JHF hasábjain már volt szó a Magyar Nemzeti Bank néven funkcionáló pénzintézetünkrõl, ahol e cikk írója eltöprengett azon, vajon mennyire lehet magyar és nemzeti egy olyan bank, amely gyakorlatilag mindentõl és mindenkitõl – kivéve a fényességes Európai Unió még fényességesebb központi bankját – teljesen független. No, mármost a függetlenség tovatûnni látszik azzal, hogy a mûminiszterelnök vazallusait ülteti be a monetáris tanácsba, ám aki azt hiszi, hogy ezzel máris egy csapásra megoldódik a nemzet financiális érdekképviselete, az nagyon téved. Ha ugyanis (poszt)kommunisták pénz közelébe kerülnek, ott kõ kövön nem marad. (Csak így zárójelesen jegyzem meg, ne feledkezzünk el arról az apró, ám annál lényegre törõbb, hogy ne mondjam, jelzésértékû momentumról, amikor a derék bankár-kommunisták – ha csak röpke egy órácskára is, de – zéróra ürítették az államkasszát.) Utóbbi sommás értékítéletet, nevezetesen, hogyha a (poszt)kommunisták pénz közelébe kerülnek, ott kõ kövön nem marad, mintegy 3500 milliárd forint felvett hitel könnyed és rezzenéstelen pókerarccal történt eltapsolása után hoztam meg. És ha már a Nemzeti Bank kapcsán szóba került a nemzet gazdasági és financiális érdekeinek képviselete, hadd osszam meg a kedves Olvasóval egyik közeli könyvélményemet. Abban a szerencsében volt részem, hogy részt vehettem Matolcsy György közgazdász, a polgári kormány gazdasági miniszterének „Hit, tudás, erkölcs” címû elõadásán itt Mediterrán Moszkvában. Számomra rendkívül szimpatikus volt az, hogy az elõadó közgazdász létére a pénzrõl beszélt a legkevesebbet, szinte szó sem esett róla. Helyette inkább a tudástõke, a társadalmi tõke kapott nagyobb hangsúlyt. Külön érdekesség volt az, ahogyan a hallottak szinte rímeltek a miniszter úrnak az „Amerikai birodalom” címû könyvében írottakra. De még érdekesebb volt az, amit ennek a könyvnek a 224. oldalán „A pénzügyi liberalizáció logikája” címû részben olvashatunk:
„Az 1990-es évtizedben azután már a globális pénzpiac lényegében valamennyi szereplõje eltörölte azokat az állami korlátozásokat, amelyek a nemzetközi tõkeáramlás útjában álltak. Ekkor tiltotta meg a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank, hogy az egyes nemzetállamok pénzt nyomjanak, hiszen ezzel szabad kezet nyerhettek volna nemzeti valutájuk árfolyamának meghatározására, ami korlátozta volna az amerikai árfolyam-politika szabadságát.” Ugyanennek a könyvnek a 226. oldalán „Az okosabb birodalom” címû részben a következõket olvashatjuk: „A mai globalizációnak egyáltalán nem a termelés a legfontosabb területe, hanem a pénzügyi rendszer globalizációja. (…) …a birodalom (…) a pénznyomáson keresztül hatalmas haszonra tesz szert..” A szerzõ arról is ír, hogy Amerika alapító atyái között nagy számban voltak szabadkõmûvesek is. No, mármost talán nem járunk messze az igazságtól, ha a fentiek olvastán eképpen módosítjuk az ismert régi mondást, hogy aszongya: „Amit szabad a szabadkõmûvesnek, nem szabad a … E cikk írója is, mint annyian mások, szintén eltöprengett már azon, hogy mi a fenének kell a magyar államnak külföldi tõke tulajdonosoktól drága pénzen hitelt felvenni mondjuk a beruházások finanszírozására, amikor saját jogán pénzt is nyomathatna? Hát ezért. A gazdasági önrendelkezés eszközét, vagyis a saját jogon történõ pénznyomtatás lehetõségét a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank kivette a nemzetállamok kezébõl, illetve azok szervilis lelkületû vezetõi szinte önként és dalolva mondtak le errõl a lehetõségrõl. Vajon 1991-ben, amikor meghozták a Nemzeti Bank függetlenségérõl szóló törvényt, kiknek állt az érdekükben, hogy ilyen törvény szülessen a Tisztelt Házban? Vajon miféle nemzeti érdekképviselet lehet egy olyan országban, ahol önként és dalolva lemondanak a nemzeti valuta árfolyam szabályozásának lehetõségérõl? Méghozzá központi ukázra! Csak annyi a különbség az elõzõ rendszerhez képest, hogy most nem Moszkvából, hanem Brüsszelbõl érkezik a napi parancs, az illetékes gazdasági érdekközösséget pedig nem KGST-nek (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának), hanem Nemzetközi Valutaalapnak, Világbanknak vagy éppen Európai Uniónak hívják. Mindeközben a televízió képernyõjén zavartalanul folyik az ideológiai porhintés, zökkenõmentesen zajlik a parasztvakítás,
nyomul a média ezerrel. A televízió képernyõjén a Lapzárta rovatban Tóta W. Árpád, az Index harmincon még inneni Pulitzer-díjas tollnoka hinti az igét. Mint a televíziós beszélgetés során kiderül, az olykor kemény hangú, mindkét oldal felé kritikusan ostorozó cikkek mögött a középszer embere áll, aki – saját bevallása szerint – utálja a hõs kultuszt, tart is tõle. (Talán gyerekkorában nem olvastak neki elég mesét.) Ezek az elejetett félmondatok azok, melyek igazán elárulják a képernyõn megnyilvánuló közszereplõ valódi egyéniségét. „We don’t need another hero!”, vagyis Nincs szükségünk újabb hõsre – énekelte annak idején nagy sikerû slágerét, a harmadik Mad Max film betétdalát a rock-nagymama Tina Turner. Úgy tûnik ma sincs szükség a hõsökre. Nem kellenek hõsök, nincs szükség példaképekre, tök feleslegesek az olyan egyéniségek, akik példát mutathatnának, mintául szolgálhatnának az eljövendõ nemzedékek számára, elegendõ ha mindenki éli a mindennapok szürkeségét, totál elég ha belemerülünk a középszer középszarába, az meg aztán végképp tûrhetetlen, ha ne adj’ isten valaki még mer hinni valamiben, vagy netán valakiben. Mindezt közömbösen és unottan, amolyan foghegyrõl veti oda a nézõknek a harmincon még inneni Pulitzer-díjas önkéntes mérvadó, az igazi, vérbeli (érték)semleges nem megtestesítõje. Lassan mindent elvesznek tõlünk. Elveszik a pénzünket, az önbecsülésünket, a nyugalmunkat, de még ez sem elég nekik. Szemet vetettek az álmainkra is, és addig nem állnak meg, míg porig nem rombolják maradék hitünket is. Ez ám az igazi vadkapitalizmus, a valóvilág rablógazdálkodása. Elõször csak a jelszavainkat lopják el, minden más utána következik. A pénz- és lélekkufárok rideg világa ez. Gátlástalan harácsolás, következmények nélküli lélekrombolás. Elzálogosított jövõ, lendületes eladósodás. Ezek a nagy jólét honi ismertetõjegyei. No, de gond egy szál se, mert ne felejtsétek el, „Magyarország mindannyiunké!” MSZP, mert megérdemled. MASZOP. Holnap is szopni fogsz, meg holnapután is, s hogy azután mi lesz, abba jobb ha bele se gondolsz! Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
3
Több De Blasiót az embereknek! Valószínûleg valahogy így hangzik majd Toller László szlogenje a 2006-os helyhatósági választásokon. És Toller Lászlónak igaza lesz. Toller László komoly ember, ezt bizonyítja számtalan állása, címe és rangja. Toller László az MSZP megyei elnöke, Pécs polgármestere, a Megyei Jogú Városok Szövetségének vezetõje, a Magyar Városok Szövetségének megbízott elnöke, országgyûlési képviselõ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság tagja, valamint Gyurcsány Ferenc önkormányzati tanácsadó testületének a vezetõje. Aki a felsorolás után is kételkedne abban, hogy Toller László komoly ember, annak külön kérésre személyesen is elárulja. Antonio De Blasio is komoly ember. Antonio De Blasio a Fidesz pécsi szervezetének elnöke, valamint a városi teniszklub alelnöke. Toller László és Antonio De Blasio együtt csodákra képesek, két párt, egy lélek, két test, egy agy. (Ez utóbbi Toller Lászlóé.) Antonio De Blasio azt szorgalmazza, hogy Pécs városában legyen nagykoalíció. Ezt szeretné a népszerû Nino, bizony. És amit a népszerû Nino szeretne, az szeretve van nagyon. Nem tegnap óta szeretné ezt Nino, már tavaly is ezt szerette volna. Egy éve a Pécs Televízióban meg is mondta keményen, hogy 2006-ban egy esetleges pécsi Fidesz-gyõzelem esetén õ garantálja, hogy szocialista alpolgármestere lesz a városnak.
És Ninónak ez a perzselõ vágya azóta sem csillapodik. Nino és a ninói projekt tökéletesen beleillik a csodás eseményeknek abba a mesésen csillogó vonulatába, ami a pécsi Fidesz tevékenységét régóta jellemzi. 1994 és 1998 között például fideszes polgármestere volt a városnak Páva Zsolt személyében. Õt a Fideszben gyengekezûnek tartották. Tehát 1998-ban (amikor pedig oly szép volt Fidesz-jelöltnek lenni) elindították Trombitás Zoltánt, akit erõskezûnek tartottak. (Szlogen: Senki más, Trombitás!) Õ viszont nem nyert. Az is 1998-ban történt, hogy Szabó Tamás pécsi fideszes önkormányzati képviselõ aláírta a Szili Katalin országgyûlési képviselõségét támogató kampányfelhívást. (Ezt a momentumot a politológusok és a gyógypedagógusok eddig méltatlanul alábecsülték.) 2002-ben Ternák Gábor volt Toller László fideszes kihívója. Ternák Gábor eleve jó esélyekkel indult Pécsen, hiszen Szekszárdról települt át Pellérdre. Mégis Toller László gyõzött. Toller Lászlót egyéni körzetében is erõsen szorongatta a pécsi Fidesz, hiszen ellenfele Körömi Attila volt, sokadszor. Sokadszor is Toller László gyõzött. Körömi Attila nem adta fel a küzdelmet, elõretört egészen a Jobbik Magyarországért Mozgalomig, ma ott politizál. De hagyjuk a kopott múltat.
Ma Antonio De Blasio a pécsi Fidesz elnöke. A furfangos Nino – vagy egyedül, vagy másokkal együtt – pedig kitalálta, hogy nagykoalíciót kell installálni Pécsett. Persze több forgatókönyv lehetséges, ezért gondosan ki kell számolni az elágazásokat. Ha 2006-ban gyõz az MSZP, akkor Toller Lászlót felajánlják valamelyik minisztériumnak, Juhász István lehetne a polgármester (Juhász István a pécsi MSZP vezetõje, valamint elnöke annak a bizonyos városi teniszklubnak is), és a népszerû Nino az egyik alpolgármester. Ha a Fidesz nyer, és Toller László marad a polgármester, akkor Juhász és De Blasio urak lennének az alpolgármesterek. Ha ellenben valamilyen isteni csoda folytán fideszes polgármestert választana Pécs, akkor is Juhász és De Blasio urak lennének az alpolgármesterek. Ki van ez találva. Ezért aztán a pécsi Fidesz nem is tart sajtótájékoztatót hónapok óta, Toller Lászlót nem kritizálják, nincsenek kifogásaik, nincsenek javaslataik. Nem is lenne értelme a hõzöngésnek, miután 2006 fõ kérdése eldõlt: a népszerû Nino minden variációban alpolgármester tud lenni. Egyetlen kérdés maradt csak nyitva. Szükség van-e Pécsett Fidesz-szervezetre? Forrás: Csermely Péter – MNO
Legalábbis ez az érzése támad annak, aki elolvasta Csermely Péter h. fõszerkesztõ a Magyar Nemzet február 1-jei számának 7. oldalán tálalt zavaros elmeszüleményét. Úgy tûnik nincs már kit támadni a kormányoldalon, így akár koholt vádakkal is, de keresnek ellenséget, mert ellenség nélkül aztán nem élet az élet (fõleg a sajtó számára). Bár ellenséget nem talál, de azért Cs. P. minden eddigi a kormányoldalt (nagyon helyesen) ostorozó cikkénél durvábban és kíméletlenebbül támadja az ellenzéki Fidesz pécsi vezetõjét egy a Magyar Nemzet által manipulált úgymond „nyilatkozat” alapján. Mindamellett Csermely Péter igen feldobott humortól sem mentes kedélyállapotban lehetett amikor „El Nino” címmel jó elõre megírta vezércikkét, mivel ennyi tárgyi tévedést, csúsztatást és valótlanságot komoly szándékkal nem ír le egy valamit is magára adó h. fõszerkesztõ. Bár nevetni nem nagyon tudtam félresikerült durva „tréfáin”, tudomásul vettem, hogy a mai magyar újságírás jeles képviselõje számára a bunkócska maradt meg fõ fegyvernek, és úgy ír személyemrõl vakmerõ értékítélettel, hogy az életben nem találkoztunk. Még véletlenül sem vette a fáradtságot, hogy megkeressen és az érintettet is meghallgassa. Valószínûleg azért nem, mert ellentétben velem (Te írtad kedves Péter) Õ nem komoly ember. Õ vicces ember. Komoly ember meggyõzõdik arról, hogy amit ír annak van-e valóságalapja – CS. P-nek erre nincs szüksége, hiszen az egész cikket viccnek szánta, mert manapság csak a humor szintjén lehet valakit bûnösnek kikiáltani egy helyi teniszklub alelnökségéért. Hát igen az összefonódás ilyen mértéke már tarthatatlan és remélhetõleg CS. P-nek további remek ötletei lesznek arra, hogyan válasszuk el a szemetet az értéktõl. Nosza rajta – 4
jó ha figyelünk
Kedves Nino! Értem és megértem indulatodat. Értem, mert a jó öreg bolsevik technikát, mely szerint elég valakinek a rosszhírét kelteni, sajnos, a helyi Fidesz - soha nem a közdõtéren lévõ - erõi elõszeretettel használják. Hiszen hogyan is kezdõdött „az ügy“ (emlékszel még a „talpig becsületes“ Havas Henrik-Forró Tamás mûsorra?)? Az egész város beszéli...írta derék (Derek) barátunk. Azután már tényleg az egész város beszélte. De érdemesebb azon a szálon végigszaladni, hogy kiknek az érdekében is íródott a láthatóan megrendelésre készült cikksorozat. Nyilván azoknak, akik a politika peremére szorultak a Fidesz országos vezetésének konzekvens, alapszabályszerû döntései miatt, és akiknek ez az eszköz maradt meg a kezükben a hatalmuk visszaszerzésére. Hogy most a Fideszt - és nem a pécsi csoportot - hûtlenül cserbenhagyó országgyûlési képviselõrõl - aki a mandátumát egyébként a Fidesztõl szerezte és eddig még elfelejtette visszaadni - ne is beszéljünk. (Egyébként sok helyen fújják õk a bozóttûz alatt a parazsat az országban.) A város a fejlemények után természetesen válaszokat vár. Adjatok választ mindannyian, akiket csak nevesítettek. Közös sajtótájékoztatón, lehetõleg. Nem igaz, hogy a pécsi polgárok elfordulnának a Fidesz politikájától, csak el lettek bizonytalanítva. Neveket forgattak meg a sajtóban, de csak azoknak a nevét, akiket be akartak sarazni. Te is közöttük voltál, mert útjában állsz valakiknek. Akik a semmit - logikus - semmivel sem támasztják alá. Hol van a „bûnszövetkezet“, amelyik paktumot készít elõ? Kik õk? Ha már a ti nevetek forog, lássuk õket is!
De csak a maszatolás folyik: nem nyilatkozom, nyilatkozza a sejtetést lebegtetõ pécsi frakcióvezetõ. Lelke rajta, de elszámolnia neki is a választók elõtt kell, mondjuk az általa irányított testület munkájáról. A magyar jogrend alapja az, hogy ha valaki állít valamit, bizonyítson! Várom személy szerint ezt a bizonyítást olyan emberként, aki igyekszik a kampányokban végzett munkájával segíteni azt a politikai erõt, amely leginkább közel áll elveihez. Öröm az ürömben, hogy most igazán jó alkalom nyílik arra, hogy derüljön ki, hogy ki mit forgat a fejében. Most. A választások, az elõttünk álló erõpróbák elõtt, amit csak egy erõs, mûködõ, egységes Fidesz által vezetett kampánnyal lehet megnyerni a jobboldalnak. Hiszen a cél a gyõzelem. Gyõzelem 2006 tavaszán és õszén. Jól látod, a riadalom elég nagy a baloldalon is: 2004-ben ahány választás volt, mindegyiket elvesztették. Gondolok az EP választás és a népszavazás összesített pécsi eredményeire. Ha ezek polgármester- választások lettek volna, már rég nem Tollernek hívnák a polgármestert. Jó úton járunk tehát, ezért le kell bennünket téríteni ebbõl az irányból. Ne hagyjuk!!! Mert a Fideszre igenis szükség van Pécsett is. Aktívabb, megújúlt, a polgárokhoz közelebbi frakcióval, új elnökséggel (ha ez kell), nyitottabb politizálással barátaink, zártabb politizálással ellenségeink felé. Ebben szeretnék veled együtt tovább dolgozni, a sikerért, mert: Hajrá Magyarország, Hajrá Magyarok, Hajrá Pécs! Így, nagybetûkkel.
apró antal zoltán
reméljük kíméletlen harcba kezd h. fõszerkesztõ úr, hogy lehetõség szerint semmilyen formában ne vegyülhessen még a csatornában sem a két nagy párt képviselõinek étkezésébõl származó végterméke. Vannak emberek perzselõ vágyakkal (ez vagyok én) és vannak gyûlölettõl égõk – h. fõszerkesztõ úr miért tetszik engem gyûlölni? A pletykák miatt, amit jó lenne alátámasztani, mielõtt leírunk? Vagy apám a kedves apukája lábára lépett egyszer a buszon? Úgy amúgy az apámtól kapott Nino megszólítást a barátaimnak tartogatom, és úgy tûnik CS. P. barátsága (mivel így szólít) szükségtelenné teszi ellenségeimet. Igazából szeretnem kellene a h. fõszerkesztõ úr cikkét, mert kb. 2 órányi folyamatos verbális megnyilatkozásra ad muníciót a már korábban hivatkozott (szándékos?) tévedéseivel, csúsztatásaival és valótlanság állításaival. Mert ki is szorgalmaz? Meg mit? H. fõszerkesztõ úr nem tetszett mostanában erõsen beütni az amúgy gondolkodásra hivatott testrészét??? De még valamikor az ezredforduló elõtt és csak most kezd eszmélni, hogy van egy Pécs nevû városunk. Hol tetszett lenni, amikor Pécs és Kaposvár vitájában kértük, hogy ne gyengítsék a pécsi Fidesz helyzetét? Hol tetszett lenni, amikor a pécsi egyetem nevetségesen alacsony anyagi támogatottságát (összehasonlítva Kaposvárral) meg kellett magyaráznunk az egyetemi közösségnek? Hol tetszett lenni 1998-ban, ha még azt sem tudja (vagy csak úgy tesz?) hogy Trombitás nem azért indult polgármesterjelöltként, mert Páva Zsoltot gyengének ítéltük, hanem mert Páva Zsolt nem vállalta, mint ahogy az azóta piedesztálra emelt néhány nagynevû pécsi pontenciál sem, akik 2002-ben csak hitegettek minket, hogy vállalják a polgármester jelöltséget, majd 3 hónappal a választások elõtt Dr. Ternák Gábor tette meg azt, amit senki más nem akart vagy nem mert. Kedves h. fõszerkesztõ úr, járt maga már Pécsett egyáltalán, vagy csak a megbízóitól kapott bõségesnek tûnõ információk alapján irogatja összeesküvés-elméleteit? Tán el kellene jönnie hozzánk, szívesen megszervezzük a programját, és még az önkormányzati felszólalások és szavazások listáját is megmutatjuk, bár lehet, hogy az nem érdekli, mert ott súlyos tényekkel találkozna. Azok pedig makacs dolgok!!! Pésc, 2005 február 2. De Blasio Antonio
jó ha figyelünk
5
Nem az a kérdés, hogy van-e szándék az MSZP-Fidesz koalíció pécsi létrehozására a 2006-os önkormányzati választáson, hanem az, hogy ki vezényelje le ezt a folyamatot a Fidesz részérõl: De Blasio Antonio, vagy a Duna TV-s Belénessy Csaba által menedzselt, De Blasio Antonioval szimbiózisban együtt „munkálkodó“ és többek által is jól kézben tartható Dr. Páva Zsolt. (Az a Dr. Páva Zsolt, aki 1990-ben Nyugat Európából üzent haza, hogy nem fogadja el a pécsi polgármesteri tisztséget, noha ebben egyetértésre jutott az akkori Fidesz és az SZDSZ, és amelyet akkor még az MDF sem ellenzett volna. Így lett Pécs városának SZDSZ-es polgármestere. Az a Dr. Páva Zsolt, aki 1994-ben csak úgy vállalta a polgármester-jelöltséget, ha azt az SZDSZ is támogatja. És természetesen az SZDSZ örömmel támogatta a barátot. Az a Dr. Páva Zsolt, aki a helyi és az országos Fidesz minden kérése és érvelése ellenére 1996-ban Pécsett nagykoalícióra lépett az MSZP-vel, és ezzel teret nyitott a szocialisták újraépítkezésének a városban és a megyében. Az a Dr. Páva Zsolt, aki 1998 nyarán a piaci szféra felé kacsingatva -a polgármesterségben elfáradva- nem vállalta a pécsi polgármester-jelöltséget, így hagyva cserben a helyi csoportot. Ekkor került a képbe már teljesen megkésve Dr. Trombitás Zoltán. Az a Dr. Páva Zsolt, aki nem fogadta el Martonyi János külügyminiszter felkérését a Magyar Köztársaság számára a regionális politikát tekintve nagyon fontos posztra, a zágrábi nagyköveti tisztségre. Az a Dr. Páva Zsolt, aki a pécsi piaci szférából kiakolbólítva addig erõszakoskodott, míg a 2002-es polgármester-választás elõtt több mint egy évvel, 2001 júniusában a helyi Fidesz csoport részben Bánki Erik megyei elnök nyomására meg nem választotta polgármester-jelöltté. Az a Dr. Páva Zsolt, aki saját hibájából alapos gyanúval büntetõügybe keveredve errõl a jelöltségrõl 2002. június 16-án lemondott. Ezzel mattot adott a pécsi szervezetnek, így került a képbe már teljesen megkésve Dr. Ternák Gábor. Az a Dr. Páva Zsolt, aki különbözõ okok miatt, és a fenti vonulatba illeszkedve egyszerre lehet kezes báránya az MSZP-nek és a megyei Fidesz „meghatározóinak“: Bánki Eriknek, Tiffán Zsoltnak és akár De Blasio Antonionak is. Az õ kedvükért, nem tudni mi okból még a város vezetésének nyûgét is képes lehet elviselni. Az a Dr. Páva Zsolt, akit a Duna TV-s Belénessy Csaba éppen a fentiek miatt szeretne királlyá koronáztatni. Ennek levezényléséhez van szükség erre a Magyar Nemzetben teret kapott kutyakomédiát elénk vetítõ kommunikációra. Vesszen a király, éljen a király! - mondja a Duna TV-s Belénessy Csaba. Sajnálatos, de a Magyar Nemzetben e témában napvilágot látott tegnapi és mai írások a Fidesz pécsi szervezete -részben kívülrõl vezérelt- belsõ harcainak a részei és eszközei. Más párt tagjaként természetesen nem szólaltam volna meg az ügyben, ha Csermely Péter a mai napon nem említi meg a nevemet az „El Nino“ címû, az MSZP és a Fidesz pécsi tervezett koalíciójáról szóló tárcájában, amihez immár semmi közöm. Ráadásul mindezt olyan szövegösszefüggésben tette, amely személyemre és eddigi munkámra nézve is méltánytalan. 6
Nevem tudatosan rosszindulatú és az ügyhöz nem tartozó szövegkörnyezetben történõ említése -az üggyel való besározása miatt- emlékeztetnem kell mindenkit, hogy 2003. június 17-én egymagamban vállaltam, hogy kezdeményezem a Fidesz pécsi szervezetének feloszlatását. Az akkori indokaim azóta sem változtak, és éppen azok voltak, amelyre most a Magyar Nemzet rámutatott. Akkor süket fülekre találtam helyben és az országos elnökségben is. Ezért, egy összességében hat éves, állandó és jól érzékelhetõen teljesen eredménytelen belsõ küzdelem után csak azt választhattam, hogy botránytól és hangoskodástól mentesen kilépek az elsõként választott pártomból. Azt azonban nem hagyom, hogy most valakik, mocskos kis összerakós játékuk részeként visszarángassanak abba a sártengerbe, amit döntésem minden más következményét vállalva tisztán és becsülettel tudtam magam mögött hagyni. Ezért a feloszlatási kérelmemmel és a Fideszbõl történõ kilépéssel kapcsolatos minden iratot immáron kész vagyok a nyilvánosság elé is tárni. Azért döntöttem akkor a kilépés mellett, mert a Fidesz pécsi szervezetén belül már reménytelennek láttam értelmes közéleti munka mentén helyi társadalomépítõ programot készíteni és a város elé tárni 2006 õszére. Ezzel együtt vállaltam, hogy egy, a jövõnek szervezõdõ nemzeti pártot -a Jobbik Magyarországért Mozgalmat- támogatom eddigi tapasztalataimmal, országgyûlési munkámmal; azaz: én nem változtam. A baj, a fentiek ismeretében már sokkal nagyobb, mint ahogy az a két cikkbõl látszik, vagy amekkora volt a feloszlatási kérelmem elõterjesztésekor. Ma már látszik, hogy döntésem helyes volt, hiszen a nagyobbik ellenzéki párt helyi szervezete nagy valószínûséggel már nem lesz képes felkészülten érkezni a 2006-os önkormányzati választásra. Ez a felelõsen gondolkodó embereket nem töltheti el örömmel, még a Fideszt gyakran és joggal bíráló nemzeti pártokat sem. Azonban felelõsségünkbõl fakadóan már most ki kell jelentenünk, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2006. õszén önálló polgármester-jelöltet és minden önkormányzati kerületben képviselõjelöltet állít, és az elmúlt tizenöt év tapasztalatán nyugvó városi és térségi programot hirdet a kellõ idõben. A programmal bebizonyítjuk, hogy van létjogosultsága egy tiszta kézzel végrehajtott, világos és megvalósítható értékelvû és az érdekeket is kezelni képes térségi társadalomépítõ munkának. Amennyiben a nagyobbik ellenzéki párt pécsi és baranyai szervezete felhagy a személyes érdekek mentén szervezõdõ hatalomtechnikai elemekre szorítkozó konspirációs ténykedésével, és visszatér a közösségért érzett felelõsség mentén végzett, polgári-nemzeti értékeket képviselõ munkához, úgy az önkormányzati választások egyfordulós jellege miatt készek vagyunk az együttmûködésre. Ennek hiányában a Jobbik önálló indulása mutathat csak kiutat a jelenlegi általános közérzetet romboló, csupán néhány tucat ember érdekeinek megfelelõ pécsi közállapotokból. Nem engedhetjük meg, hogy 2006-ban két MSZP-s polgármesterjelölt imitálja a versengést az elsõ számú és a város jövõjét meghatározó közéleti tisztségért Toller László, illetve De Blasio Antonio vagy Dr. Páva Zsolt személyében. De azt sem engedjük meg, hogy budapesti párt-kampánystábok és párt-PR fõnökök mondják meg, hogy mi a jó nekünk Pécsett. Körömi Attila, független országgyûlési képviselõ, a Jobbik pécsi elnöke
jó ha figyelünk
A kommunista bûnözõk felkutatásáért Köszönöm a meghívást a tegnap esti Fidesz „összejövetelre“, - A. De Blasio „kivégzésére“ - melynek egyetlen szépséghibája, - ha jól emlékszem a nevére V.G. - megnyilvánulása volt mely szerint, - többek elõtt -felszólított a távozásra, - holott kaptam egy meghívót a pécsi Fidesz frakciótól és egyet A. De Blasiótól. Hiába mondtam neki hogy én voltam a pécsi, - elsõ alkalommal megrendezett - Történelem Fõutcája rendezvény egyik fõszervezõje, valamint Fidesz pártoló tag vagyok ez Õt nem hatotta meg. Õ is ott volt azon a rendezvényen - mondta. Nos ebben az esetben ez nem dicsõség hanem szégyen. Szerénytelenség nélkül állíthatom az a rendezvény sikeres volt ellentétben az Önök által azóta szervezett rendezvényekkel. Kedves V.G. kedves pécsi Fidesz ha néhány hónap múlva már nem ismerik meg azt akitõl kérnek valamit, aki elsõ szóra ellenszolgáltatás nélkül elvállalja, - csupán nemzeti indíttatásból - akkor mit várnak Önök a választóiktól, mit várnak Önök attól a szavazóbázistól melyet „személyesen“ nem ismernek csupán a gyengécskére sikeredett propaganda anyagaikkal akarnak megszólítani. Azt gondolják Pécsett, ebben a vörös városban a személyes varázsukkal az elkövetkezendõ választáskor maguk mellé állíthatják a szavazókat. Nos Önök ebben nagyot tévednek mint ahogy az elmúlt idõszakban nem egyszer óriási bakot lõttek.
Magyarországon az elmaradt rendszerváltás következményeként eddig még nem vonták felelõsségre azokat az ÁVO – s és ÁVH – s tiszteket és a rendszer más véreskezû ügynökeit akik embereket kínoztak, csonkítottak vagy gyilkoltak meg a szocializmus védelmének nevében. Ezek a bûnözõk szabadon élnek közöttünk, sokszor az áldozatoknál sokkal jobb módban, és kapcsolataik révén nagyobb eséllyel indultak a 90 – es évek elején. A parlamenti pártok már-már bohózatba illõ szerepeket játszanak el az ügynök törvénnyel kapcsolatban, de a vizsgálatok sajnos egyetlen esetben sem terjednének ki a véres kezû vagy gyilkos kommunista tisztekre.
Kedves V.G. Ön azt mondta olyan hogy pártoló tag nincs, -ez érdekes akkor mifenének kapom állandóan a hírleveleket. Kedves V.G. Ön azt mondta engem nem ismer, mert Õ minden Fidesz tagot ismer. Káprázatos teljesítmény egy közel kétszázezres városban minden tagot ismerni. Kitûnõ memória. Vagy tán csekély létszámú a tagság? Az ott tartózkodó R.M. próbált a védelmemre kelni de nem volt mese. M.- val már 1990 -ben együtt kampányoltunk és mi, nyertünk... Mindamellett úgy döntöttem a tegnap esti A. De Blasio „megsemmisítésére“ tett kísérlet eseményeit nem írom meg, de egy jó tanács: Ha ez a tendencia és ilyen hozzáállás marad 2006-ig, ebben a városban nem hogy képviselõje nem lesz a Fidesznek de még a maradék szavazóbázisát is elveszti. Úgy gondolom a fenti affér miatt egy darabig nem írok a pécsi Fidesz rendezvényeirõl, híreirõl, eseményeit nem reklámozom mert ezek után nem tudnék elfogultság nélkül egy sort sem leírni Önökrõl pécsi Fidesz. Egyet ne felejtsünk kedves elhivatott társaim az „ellenség odaát van“ és ezzel a viselkedéssel csak saját magunkat járatjuk le és forgácsoljuk szét. Persze ha ez kell, ha ez a cél....? Üdvözlettel. Szentannai József (Stana) szerk. Forrás: Jobbinfo Online: http://hirportal.uw.hu/
jó ha figyelünk
A Jobbik Magyarországért Mozgalom, az alapító nyilatkozatában deklarálta, hogy mindent megtesz a valódi rendszerváltás befejezéséért. Ennek érdekében indítjuk el „Elsõ esély“ elnevezésû új programunkat. Célunk a meglévõ társadalmi igazságtalanságra megoldást adni és a még élõ kommunista bûnözõket és gyilkosokat felkutatni és bíróság elé állítani. Várjuk minden tisztességes magyar ember segítségét ebben a programban, kérünk mindenkit köztük az áldozatokat is, hogy amennyiben ismernek ilyen közöttünk élõ kommunista bûnözõket juttassák el hozzánk az információkat. Minden levelet diszkréten kezelünk, az információforrásokat a biztonság érdekében nem hozzuk nyilvánosságra. A lehetséges bûncselekményeket jogászcsoportunk fogja vizsgálni, adott esetben törvényes úton átadjuk az információkat a bûnüldözõ szerveknek. A Jobbik az
[email protected] e-mail címre vagy a Budapest 1113; Villányi út 20/A postai címre várja a leveleket. Budapest, 2005. február. 03. Molnár Tamás, alelnök
7
A budapesti sajtó a szokottnál sokkal bõvebben foglalkozik az újév elsô három hetében az ellenzék jövõjével, mint az indokolt lenne valamilyen események miatt. Talán éppen az eseménytelenség zavarja ôket, olyan kérdés például, hogy mit tesz a Fidesz Magyar Polgári Szövetség abban az új helyzetben, hogy az MSZP immár rendezte sorait, kapaszkodik felfelé a népszerûségi mutatványokon, merthogy elmúlt náluk a szorongás a jövõt illetõen, mi több biztosra veszik a jövô évi választásokon a gyõzelmet. „A jobboldalnak tudomásul kell vennie, hogy az MSZP megújult, a miniszterelnök most olyan fiatal politikus, akinek nem kevés erõfeszítéssel sikerült legyõznie a pártján belül iránta táplált ellenérzéseket, aki reményt adott a baloldal némiképp letargikus állapotban leledzõ táborának“ figyelmeztet Solymosi Frigyes a Magyar Nemzetben. Továbbá arról értekezik, hogy minden pártnak szüksége van megújulásra, akik elfáradtak a politizálásban, azoknak háttérbe kell vonulni, helyet adva a tehetséges fiataloknak. Valóban nem áll többé az a jellemzés a Magyar Szocialista Pártra, hogy kivénhedt kommunisták vezetik, tavaly szinte egy csapással kitakarították az öregeket, és még hivalkodnak is, mondván: a miniszterelnök is és a pártelnök is š56 után született, és már abban a szocializmusban nevelkedett, ami ellen nem lehet sok kifogás. Ezzel szemben mondják e megszépített baloldalon a Fidesz irányítása változatlanul egy szûk kör kezében maradt. No persze, nem az aggodalom mondatja velük ezt, talán inkább kívánnának egy kis zavart az ellenzék pártjában. Az aggódás hangját mégis megüti valaki a Népszabadság hasábjain e mondatokkal: „Kedves Viktor! Szomorúan olvasom, hogy úgy véled, hanyatlik politikai pályád, azelõtt meg azt mondtad, ha kudarcot vallasz valamelyik népszavazáson, akkor meg kell fontolnod, hogy visszavonulj a közéletbõl. Mint tudod, nem tartozom politikai híveid közé, ennek ellenére ezek a mondataid aggasztanak.” Tamás Gáspár Miklós vezeti be hosszú, Orbán Viktornak címzett nyílt levelét e két mondattal. Ezt a három királyokra emlékeztetõ nevet ismerjük a 80-as évekbõl: a Sydney Morning Herald minden Magyarországról szóló tárcacikkének ô volt a szerzõje, és mint híres embereknek kijáróan már csak TGM-betûk jelölték õszemélyiségét. Ô volt a változások menetének mindenttudója, nyilvánvalóan nemzetközi szintû beavatottként. Nagy ember ô, vezetõ baloldali entellektüel, ezért feltehetõ, hogy nagy probléma lehet Orbán Viktor a bal felsõ páholyban, ha TGM veszi kezelésbe. Mert nem az a lényeg, amit a bevezetésben mond, hanem az ami marad a hízelgõ rétegek lehántása után. Megtudjuk, hogy Orbán a pártján belül kiemelkedõen fontos személy, ôrá épül a párt, ôt a párton 8
belül senki nem pótolná, ömaga a párt. Tehát, a hizelgést lehántva: diktátor. „Nem nyerheti meg a parlamenti küzdelmet az, aki megvetõen hátat fordít az országházi vitáknak. Nem lehet gyõztes pártvezér az, aki a polgári körök parlamenten kívüli, diffúz, körvonaltalan mozgalmára és az utcai mozgósításra támaszkodik. Ugyanakkor az ilyen mozgalomnak se lehet sikeres vezetõje az, aki amikor más természetû érdekei úgy kívánják elaltatja, majd cserbenhagyja ezt a mozgalmat, amely ma már megkülönböztethetetlen a marginális szélsõjobboldal szubkultúrájától. Végül nem tudtad eldönteni, hogy a polgári demokrácia keretein belül vagy kívül óhajtasz-e politizálni.“ Már régen csípi a liberálbolsevisták szemét, hogy az utca a jobboldalé, fõleg hogy oda Orbán királyként érkezik: „A kilencszázkilencvenes évek közepén a hagyományos jobboldal idõsebb, vezetõ értelmisége és az új magyar burzsoázia jelentõs része azért tekintett rád mint megmentõjére, mert remélte, hogy meg tudod újítani a keresztyén-nemzeti konzervativizmust. A végtermék eklektikusra sikerült. Egyrészt változatlanul átvetted a Trianon szóval jellemezhetõ hagyományos nacionalizmus frázisanyagát holott valamikor tudtad, hogy ez reménytelenül elavult , másrészt pedig a hagyományos klerikalizmus gesztuskincsét (protestáns létedre a katolikus
változatát ráadásul), amely a mai Magyarországon igen népszerûtlen, s ami számodra igen fontos: a jobboldali szavazók között se népszerû... Te, aki a modern politikát [akármi is az] testesítetted meg hosszú ideig Kelet-Közép-Európában, a múlt oldalára kerültél... Ez önmagában nem baj, de a te fáradságosan kialakított politikai személyiségeddel nem fér össze. Ez csakugyan a vereség útja... A populista politikába beilleszthetõ, de a keresztyén-nemzeti, konzervatív politikába nem illeszthetõ be az sem, hogy föladva szilárdnak tetszõ antikommunizmusodat, Thürmer Gyulával és Szûrös Mátyással szövetkezel. Nem kell hozzá nagy intelligencia, hogy rájöjj: antikommunistának lenni és Thürmerrel, Szûrössel együtt menetelni ez nem megy... A karvalytõke kipécézése végsõ soron azt jelenti, hogy a saját kapitalista szövetségeseidet biztonságba helyezed a bírálat elôl." Ezekben a mondatokban már üzenet van: lássátok jobboldaliak, ez az Orbán lóvá tesz benneteket, kommunistákkal, kapitalistákkal áll szövetségben. Dávid Ibolya fel is kapta a TGM-nokedlit ( szövetkezik , együtt menetel ), itt Sydneyben is említette Thürmert, aki kommunistaként érthetõen az államosítás mellett van, és lám a Fidesz ugyanezt akarja. Ami persze nem ugyanaz, de jól esik egy kis rágalmazás, a piszok megtapad. Vádolták Orbánt diktatórikus hajlamokkal, most azt sunyítja TGM a szemébe: „Visszariadtál a magyarországi polgári demokrácia megdöntésétõl. 2002 tavaszán a kezedben volt a forradalmi (ellenforradalmi?) eszköz, és nem használtad. Köszönjük. Akármilyen ócska vacak ez a rendszer, a tekintélyelvû alternatíva pokoli lett volna.“ Nem lett volna egyszerûbb, ha azt mondja, hogy fasiszta vagy, csak gyáva voltál? Majd azért piszkálja, hogy nem szólal fel a parlamentben: „Ezért a helyed a parlamentben van, máskülönben még mint ellenzéki vezetõ is eljátszod a jogodat arra, hogy legitim, alkotmányos tényezõ lehessél a nemzet életében.“ Ez a levél, ami stílusa és indítéka miatt méltatlan egy elismert filozófushoz, heteken keresztül téma lett a sajtóban. Ezt balról is szóvá tették. Arra a két mondatra, ami fentebb úgy kezdõdik, hogy Kedves Viktor!, a Magyar Hírlap munkatársa ekként reagál: „A baj csak az, hogy a mondat második jó ha figyelünk
fele nem igaz. (Az elsô felérõl is nehezen tudom elképzelni, hogy kijött O. V. szájából.) Ilyet Orbán tudtommal sohasem mondott. Abban a bizonyos tévéinterjúban biztosan nem, amelybõl aztán kisebb botrány lett. Aki nem emlékezne rá: a Hír Tévében Orbán Viktorral Kóczián Péter készített interjút, melybõl kiszerkesztettek egy részt. Ebben a részben volt szó arról, mit tenne O. V., ha álláspontja kudarcot vallana a népszavazáson. Késõbb ez a szövegrész is napvilágot látott, s abból egyértelmûen kiderült már amennyire élô beszédben ez lehetséges , hogy Orbán szerint ebben az esetben a Fidesznek vissza kell vonulnia errõl a hadszíntérrõl . Így is történt TGM is írja , rögtön elõvették a létbizonytalanság sorvezetõjét . Úgy érteni, hogy nem a témát kell ejteni, hanem O. V.-nek lelépni a színrõl, csak a legtendenciózusabb belemagyarázással lehet. Azóta legalább tucatszor olvastam tényközlésként ezt az interpretációt. Általában legyintettem, jól ismerjük a disznólélektanból a makkal álmodás motívumait. De azért igazából bosszantott, hogy félreértések, tévedések, inszinuációk hogyan tudnak idõvel köztudomású ténnyé keményedni a gyakori ismétlés révén, s annál hitelesebbé válnak, minél tekintélyesebb írástudók veszik át ôket. Ha nem ismerném az elõzményeket, TGM-nek kétely nélkül elhinném. Ez veszélyes, mert nagyon sok elõzményt nem ismer az ember. Ezért teszem most és épp õnála szóvá. Szále László fõmunkatárs.”
*** „Dávid Ibolya szerint válságban van a jobboldal, Orbán Viktor politikája kudarcot vallott.“ E mondattal vezeti be beszámolóját a Népszabadság január 23-án, majd így folytatja: „Az Orbán Viktor nevéhez fûzõdött kísérletezõ politika két évvel ezelõtt kockázatos volt, mára viszont kudarcot vallott hangoztatta az MDF elnöke. Megítélése szerint a Fidesz az MSZP-hez hasonlóan belesodródott a tömegpártokra jellemzõ politikába, ez értékválságot idézett elô a jobboldalon, ez pedig politikai válsággá terebélyesedett. A Fidesz baloldali kalandja oda vezetett, hogy már alig van különbség a két nagy párt között, s a Fidesznek az erôs jobboldali egységet meghirdetõ erõszakos politikája olyan identitástörést jelentett a jobboldalon, amelynek hátrányai ma már egyértelmûek tette hozzá. Dávid Ibolya azt állította, hogy az MDF és az MDNP [Magyar Demokrata Néppárt] elég erôs ahhoz, hogy jobboldali alternatívát kínáljon mindazok számára, akik elutasítják a fideszi olvasztótégelyt . Szükségesnek tartotta azt is hangsúlyozni, hogy a Demokrata Fórum és az MDNP messze áll a két nagy párt korrupciós ügyeitõl, atyáskodó államfelfogásától és a demagógiától is .“ Hende Csaba, a Magyar Demokrata Fórum alelnöke nehezen szenvedte Dávid Ibojó ha figyelünk
lya balfelé kacsintgatását. Kilépett a pártból, errõl szól az alábbiakban: „Az utolsó lökést végül a párt 2004-es választmányának június 13-i döntése hozta, melyben kimondták: az MDF mindent elkövet azért, hogy a következõ kormánykoalícióba meghatározó részt kapjon. De hogy kikbõl fog állni a kormánykoalíció, a nyilatkozat nem tartalmazta. Nyilvánosan tettem fel a kérdést, hogy mely erõkkel képzeli el a párt a jövõjét, ám egyértelmû választ mégsem kaptam.“ Sydneyben ugyanezt a kérdést kapta prof. Ábel Andrástól: „Elkötelezi-e ma Elnökasszony magát és pártját arra, hogy a centrumhelyzetben esetleges parlamentbe jutás után semmi esetre nem a baloldalon, hanem a Fidesz oldalán lép kormánykoalícióra?“ Itt, számunkra, valamelyes kitérõ után, megnyugtató választ adott erre, de jó kérdés, betartja-e a szavát. Egész viselkedése ennek ellentmond. Mi is az a „baloldali kaland“, amit (éppen ô) a Fidesz szemére vet? Mint tudjuk, a magyar állami vagyon privatizálása minden eddigi kormány részére bevételi forrás volt az államháztartás egyensúlyban tartása érdekében. A 90 százalékban állami tulajdonban volt gazdasági ágazat (ipartelepek, gazdaságok, szolgáltató vállalatok, bankok, kórházak, tanintézetek stb.) az elmúlt 15 év során eladásra került magán- fõleg külföldi kézbe. Maradt mintegy 10 százalék. Ez kevesebb, mint az európai átlag (25%), tehát már eddig is veszélyesen kevés. A Medgyessy-kormány nagyobb mértékben privatizált, mint elõdje. Egyszer meg kellene állni. Az SZDSZ szélsõségesen liberális elvét követve, meg az állami bevétel érdekében, a jelenlegi kormány privatizálná az egészségügyet is. A Fidesz viszont azon az állásponton van, hogy most már ideje leállni a nemzeti vagyon szétherdálásával. Dávid Ibolya emlékezünk itt Sydneyben is amellett volt, hogy pl. a Tankönyvkiadó Vállalatot is privatizálni kell, mert akkor olcsóbb lesz a könyv. Azóta ezt is privatizálták, mondjuk ki: a szélsõbaloldali, nemzetközi liberális elv szerint. Hogy fogalmaz a szélsõbaloldali elvet követõ Dávid Ibolya? Azt mondja, hogy a Fidesz politikai szövetségre lépett Thürmerrel, vagyis a kommunistákkal, mert államosítani akar, mint a kommunisták. Ez nemcsak otromba rágalom, de aljasság is. Mindent egybevetve, világosan látható, hogy a baloldal belsõ bomlasztással elvitte a Magyar Demokrata Fórumot a nemzeti oldalról. Most az a vád éri Orbán Viktort, hogy egyedül akar maradni a jobboldalon: *** „Szövetség. Elképesztõ, hogy mennyire sikerült megfosztanunk jelentésétõl ezt a fogalmat. A Fidesz átalakításakor Orbán Viktor szövetséget kínált a társadalom széles rétegei számára. Mára eljutott annak a hangoztatásáig, hogy nem kíván koalíció-
ban kormányozni. Szövetség helyett egyszemélyi döntéshozatalra épülõ, a kijelölt feladatokat kétkedés nélkül végrehajtó szervezet jött létre. Egy olyan párt, amelyik irányvonalának helyességét a vezetõ csalhatatlanságára építi. Történelmünk azt példázza, hogy nincsenek csalhatatlan vezetõk. S azt is megtanultuk, hogy zseniális politikusok tévedései többnyire nemzeti katasztrófákat eredményeznek.“ Ez az idézet sem balról, hanem ez is jobbról kapott ütés. Malgot István a szerzõje. Azért érdekes az eset, mert ô egyik alapító tagja a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör nek, azonkívül kiad egy idõszaki lapot Szövetség cím alatt, ahol politikai gondolatait havonta kifejti. „Baloldali érzelmû értelmiségiként a Fidesz támogatására hívtam fel másokat is írja ugyanitt, és szóváteszi, hogy a polgári körök sem saját maguk által létrehozott, sem felülrõl vezérelt átfogó társadalmi szervezettel nem rendelkeztek, ennek kialakítására lehetõséget sem kaptak. Egységes eszmei hátterük nem volt, ezért ideális terepet kínáltak a legkülönbözõbb provokációknak, a mozgalmat saját céljaikra felhasználni kívánó álradikális, demagóg, vagy éppen szélsõjobboldali csoportoknak. Kétes szándékú provokátorok váltak a nemzeti tömegmozgalom mártírjaivá, üvöltözõ demagógok kompromittálták nemzeti jelszavainkat, köpönyegforgató bértollnokok találták meg a haza lánglelkû messiásaiként, gyümölcsözõ új szerepüket. A nemzeti érzések felhasználása körüli tébolyult dáridó azóta is folyik. Jóhiszemû barátaink tömegesen ropják a táncot. Vajon kik muzsikálnak?“ Ez bizony eléggé baloldali muzsika, de az is igaz, hogy a nyitott térségre besurrantak ultrák is, akiknek senki sem elég jobboldali, sem elég magyar, de soha nem tudni róluk, hogy nem éppen pseuro-ultrák, akiknek az a szerepük, hogy jelenlétük alapján hirdethetõ legyen újra és újra, hogy Orbán Viktor táborában tanyázik a szélsõjobboldal, amely ugyebár fasiszta és antiszemita. *** Hát igen, a sajtó, meg ami még ugyancsak beszámol a maga módján, a televízió, a rádió. Egy évvel ezelõtt nagy bajban volt a kormány és fõleg a nagyobbik kormányzó párt. Nagy gondban voltak, hogyan lehetne javítani a helyzetükön, mert mi lesz, ha a nyári Európai Uniós választásokon jelentõsen lemaradnak. Le is maradtak. Ez végleg meggyõzte ôket arról, hogy a tervezett idô elõtt avassák miniszterelnökké Gyurcsány Ferencet, akit erre a szerepre nagy titokban már két éve elõkészítettek. A puccs levezetésébe beavatták Medgyessy Pétert is, aki kommunista fegyelmezettséggel eljátszotta az intrikus szerepet. Az elõadás sikerült, most már be lehetett indítani a médiatámadást, amiben kidomborodik az új miniszterelnök nagyszerûsége. Az csak természetes, hogy vele egyidõben mû9
sorra kerül a Fidesz lejáratása. Az új miniszterelnökkel keltett szenzációval sok minden piszkos dolgot eltakart a tájékoztató ipar, ami igencsak szorongatta a kormányzó baloldalt. Korrupciós dolgok tucatját takarta el az új miniszterelnök jópofaságán csámcsogó tévé-propaganda, nem is csekély eredménnyel. Ugyan kit érdekel, hogy umbuldázta össze a vagyonát, igazán a jó közönség szereti a gazdag embereket, akik sikeresek, vidámak, üdítõek már ahogy megjelennek a képernyõn, színes magazinokban, mindenütt. Egy amerikai felmérésbõl (Arbitron/Edison Media Research Internet 9.) kiderül, hogy az Egyesült Államokban arra a kérdésre, „melyik médium a legfontosabb az életvitelében?“ a megkérdezettek 65 százaléka a televíziót, 24 százaléka a rádiót jelöli meg, és mindössze 11 százaléka az írott sajtót. Az ATV közvélemény-kutatás típusú politikacsinálás gyakori közvélemény-kutatást végez, annak érdekében, hogy a „felmérés“ alapján a nézõket orientáló „szakértõi“ beszélgetéseket lehessen folytatni. Az ATV „felmérései“ szerint a múlt évben mindig az MSZP nyert 4648 százalékkal, míg a Fidesz 4440, az SZDSZ 810, az MDF 2 százalékot kapott. Hasonlóképpen mûködik a „Nézõpont“-szavazás a HírTV- ben. A nézô SMS-ben, szavazatával döntheti el a nap kérdését. A reggeltõl reggelig tartó szavazás lezárását követõen politológusok, közéleti emberek, szakértõk értékelik a köz, vagyis a nézõk véleményét a legfontosabb kérdésekrõl. Minden többi ehhez igazodik, és az utcán kérdezõsködõ közvéleménykutatók elsô kérdése, látta-e ezeket a „sókat“? Ha igen akkor már kapja is a kérdéseket. Másnap az ország tudja, hogy miként vélekedik. Ez ugrik be az emlékezetbe majd a szavazófülkében is. *** Hasonló volt az a sokfelé cibált népszavazás a kettõs állampolgárságról. A kormány, élen a nyegle miniszterelnökkel, nekilátott a rémhírterjesztésnek. A legbutább, legképtelenebb hazugságokat dobta be közfogyasztásra, és ez mûködött: Az állampolgárság határon túliaknak való megadása nyomorba dönti a magyarországi munkanélkülieket, alkalmi munkásokat, betanítottakat, nyugdíjasokat, táppénzbõl élõket, az orvosi várótermekben várakozókat, a gyógyszerellátásra szorulókat, a temetkezési támogatásra, gyereknevelési segélyre és a családtámogatásra jogosultakat, a lakásépítési támogatást igénylõket. Nyolcszázezer határon túli ember özönlik Magyarországra, és ez egyszerre több mint ötszázmilliárd forintnyi összeggel terheli meg a magyarországi központi költségvetést, adófizetõnként pedig húszezer forintnyi többletadót jelent. Összeomlik a magyarországi társadalombiztosítás, csõdbe jut az egészségügyi pénztár és a nyugdíjintézet, lebomlik a magyarországi iskolarendszer stb. 10
Ahelyett, hogy rémhírterjesztésért, nyugtalanság okozásáért, zavarkeltésért, hazudozásért, csalásért törvény elé kerültek volna, a média jóvoltából mellesleg minden alap nélkül, hiszen a Nem szavazat volt a vesztes a kormányoldal gyõzelmérõl szól minden égi-légi-földi harsona. És mert belekeveredett a Fidesz is a szavazási küzdelembe (mintha a kormányoldal nem éppen úgy került volna bele), beletörött a bicskája, az a nóta, hogy a jobboldal veszített. *** Az újév napjától mindenki úgy tudja, hogy: „Szakadozik a szövetség hálója“. E cím alatt írja a Magyar Hírlap január 21-i száma: „Kommunikációs zûrzavar és politikai csôd e két kifejezés röpködött leggyakrabban mostanában a Fidesszel kapcsolatban. Bár a júniusi európai parlamenti választások Fidesz-gyõzelmet hoztak, az utóbbi hónapokban több jel is arra utalt, valami nincs rendben a pártban. A szövetség hálója belülrõl kezdett szakadozni. A december 5-i népszavazás óta számos belsõ bírálat érte a pártot és elnökét, különösen hozzáállását és passzivitását. Az elsô nagyobb visszhangot Malgot Istvánnak, az Orbán Viktort is tagjai közt tudó Szövetség a Nemzetért polgári kör egyik tagjának írása keltette, amelyben az író az orbáni politika csõdjérõl elmélkedett. A szaporodó konfliktusok Malgot szerint kérdésessé teszik, hogy a párt elsô embere képes-e megbirkózni a Fidesz vezetési válságával, a mindinkább antidemokratikussá váló szervezeti felépítés pedig a párt talpra állását is lehetetlenné teszi. Súlyos nehézségeket emlegetett csütörtökön az MTV-ben Tölgyessy Péter alkotmányjogász, a Fidesz képviselõje is, a válság egyik legfõbb okaként említve, hogy az ellenzéki vezér túl sokat változtatott politikáján. A képviselõ szerint hiába osztotta meg Orbán az országot, a népszavazáson aktívnak bizonyult „kisebbik“ választói csoporttal nem fog tudni választást nyerni." Itt lombosodik szét a Malgot-rügyecske, a nagyon kevesek által olvasott „Szövetség“ lapban megjelent Orbán-ostorozás, amiben ekként buzog fel a nagy felfedezés: „Szétrobbant az az illúzió, hogy a Fidesz jelenlegi állapotában képes a nemzet érdekében felelõs döntéseket hozni, képes a társadalom többsége által járható utat, követhetõ célokat kínálni.“ De van ettõl odébb is: Orbánt meg kell nyúzni! E jeles feladatról a Magyar Nemzet Online az alábbiakban ad ismertetést: „Paizs Miklós, a Tilos Rádió munkatársa Orbán Viktor megnyúzására, Lovas István kibelezésére, és a Magyar Nemzet munkatársainak fejbe rúgására szólított fel. A szám egy koncerten hangzott el, majd az elõadó elszavalta a Budapest Rádió egyik Fiala János-vezette mûsorában is. Korábban megjelent CD-jével a katolikus vallást is kritizálja.“
A hosszú agyszékletbõl ennyi is elég: „Na újra veszem, hogy kit mire ítélek, s a végrehajtásra mindenkit felkérek. Ha mentek az utcán, és jönnek a tetvek, az ítéletem rájuk ezek lesznek. Orbán Viktort élve megnyúzni, Lovas István kibelezni, kiherélni, Kövér Lászlót lámpavasra kötni, Csurka Istvánt jégcsákánnyal ütni, Bencsik Andrást késhegyre szúrni, az összes Magyar Nemzetest fejbe rúgni.“ *** Oldalakat tölthetnénk meg idézetekkel, amikben a jövô évi két miniszterelnökjelölt tulajdonságait versenyeztetik. Persze Gyurcsány a frissebb, ügyesebb, elevenebb. „Gyurcsány alaposan átrendezte Orbán Viktor szerepét, ahogy eddig ismertük. A jobboldal vezetõ pártja és elsõ számú vezetõje most láthatóan válságban van, és mint ilyenkor mindig, a kommunikációs csapat a téma a médiában. írja a Népszabadság Seres Lászlója. Az ambi- és koncepciózus Gyurcsány Ferenc néhány valódi és néhány szimbolikus döntésével érzékeltette, hogy aktív, politikacsináló szerepet szán magának, a Fidesz területeire is belép, használja a bulvársajtót, és ha kell, a populizmustól sem riad vissza.“ És végül aki mindenhez hozzászól Debreczeni József is megállapít: „A kormányoldal újra versenyben, sôt offenzívában van. Valószínûleg nincs senki, aki kétségbe vonná, hogy mindez döntõen Gyurcsány Ferenc személyes politikusi teljesítményének köszönhetõ. Ezen belül is fõként a kommunikációs teljesítményének... Mindenesetre tény, hogy Gyurcsány és kormánya színrelépése politikai szempontból roppant hatékony volt. Alighanem fölülmúlta a baloldal legoptimistább, illetve a jobboldal legpesszimistább várakozásait is: a koalíció ismét versenyben van.“ Debreczeni mindig tudja, mikor mit kell mondania. Gyurcsány máris kakaskodik: „Orbán Viktor úr az elmúlt több mint két évben egyszer sem találta módját, hogy itt a parlamentben fejtse ki véleményét, viszont több mint két tucat alkalommal úgy gondolta, hogy a keresztény templomok alkalmas színhelyei a politikai megnyilatkozásoknak.“ Valóban rejtélyes Orbán Viktor hallgatása. Egyelõre arról kívánnak dönteni a Fidesz-székházban, hogy azonos személy legyen-e a pártvezér és a miniszterelnökjelölt. Minthogy a miniszterelnökjelölt csak Orbán Viktor lehet, a kérdés úgy módosul, hogy ki legyen a párt elnöke. A dilemma nagy jelentõségû, mert a választást nem szabad elveszíteni. Innét úgy látjuk, hogy ha még egy négy évet kapnak a liberálkomunisták, akkor Magyarországon szabadalmaztatják a demokratikus bolsevizmust. Lesznek követõi, mert nagy léptekkel halad a világ a központi kormányzati hatalom felé, aminek nemzetközi alapozottsága lesz. Magyar Élet 2005 február 1. Forrás: Csapó Endre
jó ha figyelünk
Medgyessy nyugdíja 186 ezer · A kormányfõnek csak egy panellakása van • Gyurcsány vagyona lefõzi Orbánét Budapest - Sok képviselõ tegnap nyilvánosságra hozott vagyonnyilatkozata akár együttérzõ aggódást is kiválthat az emberekbõl, hisz van, akinek nemhogy lakása, de saját autója és megtakarítása sincs, más meg milliós adósságban úszik - mármint ha tényleg a valóságot fedi a politikusok bevallása. Gyurcsány Ferenc jóval gazdagabb Orbán Viktornál, Medgyessy Péter pedig a nyugdíjasok táborába lépett. Tavaly májusban lépett a nyugdíjasok népes táborába Medgyessy Péter. Az exkormányfõ e jogcímen havi 186 ezer forintot kap. Ám aligha kényszerül rá, hogy gurulós bevásárlótáskáját maga után húzva csirkelábat vegyen a Bosnyák téri piacon, hiszen értékpapírokba fektetett vagyona a tavalyi bevallásához képest mintegy 100 millió forinttal nõtt. A politikus 13. havi juttatásként 659 ezret, tavalyi, ki nem vett szabadsága után pedig bruttó 2,1 milliót kapott. Ingatlanjai azonban megfogyatkoztak, mert leányfalui házát lányának ajándékozta. Orbán Viktor, az ellenzéki Fidesz elnöke viszont tavaly óta egymillió forinttal szegényebb lett, legalábbis ennyivel kevesebb van a folyószámláján. 1,4-es VW Golfját 2001-ben vette. A pártelnökök közül vi-
Orbán kapja a pártelnökök közül a legnagyobb fizetést, havi 662 000 forintot (Fotó: Korponai Tamás)
szont neki van a legjobb fizetése, havi 662 ezer forint. Gyurcsány Ferenc nem parlamenti képviselõ, neki ezúttal nem kellett nyilatkoznia, tavaly októberi bevallásából viszont megállapítható, ha akarja, kilóra megveheti Orbánt. A miniszterelnök ugyanis 2003-ban 81,4 milliót keresett, zömét az Altus Rt. osztaléka adta. Cége állítólag 3,5 milliárdot ér, így a top 100-as listára õ is felkerült, ám tulajdonában mindössze egy pápai ingatlan van, egy 50 m²-es panellakás, ahol édesanyja él. Hiller István MSZP-elnök tavalyi autója hiányzik, mert kiderült, hogy a közvetítõtõl vett autó lopott, így vissza kellett adni eredeti tulajdonosának. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke viszont szorgos méhnek bizonyult, 3 millióval gyarapította takarékbetétjét. Dávid Ibolya MDF-elnök tavaly óta 1 millió forint hitelt törlesztett. A legvagyonosabb képviselõ továbbra is Kapolyi László, aki a 100 leggazdagabb magyar listájának középmezõnyében szerepel, több mint 4 milliárddal. Érdekes, hogy a szocialista képviselõnek nincs se ingatlana, se kocsija, csak egy 17,2 hektáros szántója. Értékpapírokban 172 millió forintot tart, életbiztosítása 35 milliót ér. Forrás: Blikk
Gyurcsány pénzének zöme nem keresetébõl, hanem cégébõl jön (Fotó: Veres Viktor)
Igazságos Mátyás, Magyarok királya, Gyere be a házba, Az ország házába.
Aki Szilágyi volt! Jogod itten nincsen. TB-kártyát, voksot Dehogy adunk ingyen!
Szépszavú Áprily, Jó Tamási Áron, Nyírõ, Dsida JenõMind sorára várjon.
Hol, merre születtél Számot adj most nékünk. Állampolgárságod Jogos-e? Megnézzük.
Add át üzenetünk Rákóczi Ferencnek: Nem kívánjuk öt sem Nagyfejedelemnek.
Ne is reménykedjen Báró Kemény Zsigmond. Jósika és Herczegfi Egyedül is nagy gond.
Kolozsvár városa Annak neve Cluj rég. Oláh vagy te Mujkó Bárhogy döntött a nép.
Ukrán kézen Munkács Hajdan erõs vára, Állampolgárságát Tõlünk hát ne várja.
Benedek Elek is Írjon mesét másnak. Ne a most verbuvált EU új tagjának.
Apád Hunyadi volt S magyar ügyet védett? Buda vérmezején Ölték meg testvéred.
Mondd hát meg Adynak S Bánffynak, a grófnak: Kós Károllyal együtt Álljanak be mócnak. “Anyanyelve magyar” Vallja Ignácz Rózsa. Ez már az õ baja! Nem tehetünk róla.
Tibet kutatója, Ifjú Csoma Sándor Te se gyere hozzánk! Maradj örök vándor !
Mindez mitsem számít! Kapcsos Corvinádat Vidd csak oláh földre, S feledd az anyádat.
jó ha figyelünk
Gondolj Aradra és Néhány bitófára, Ott sem juthat mindnek
Magyar parcellára. Aki nálunk különb Nincsen szükség rája? “Magyarok Istene, Tekints e hazára!“ De talán megérted (S nem veszett el minden) Ha tagadod múltad, Soká jövõd sincsen! Saját fajtád kéri: Kezét el ne engedd! Lassan száz éve, hogy Teérted is szenved. Ideje már régen Megváltó csodának Ne légy hát szégyene Az egész világnak ! Forrás: Villanypostán érkezett
11
A német nyelvterület sajtószemléje A Die Welt szerint az EU a diktátor Fidel Castro kívánságára megszakítja a kapcsolatokat a kubai ellenzékiekkel és ezáltal elárulja saját ideáljait. Ugyanez a lap felszólítja a muzulmán nõket jogaik kivívására. Israel Singer beszédének következményeit elemzi a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Die Welt (welt.de) A konzervatív napilapban az egykori cseh köztársasági elnök, Vaclav Havel Diplomáciai apartheid címû írásában ad hangot afeletti felháborodásának, hogy az EU, a diktátor Fidel Castro kívánságára megszakítja a kapcsolatokat a kubai ellenzékiekkel és ezáltal elárulja saját ideáljait. Havel tiltakozásának oka, egy az EU tagállamok havannai nagykövetségeinek küldött utasítás, miszerint összhangba kell hozni a követségek vendéglistáit a kubai kormány elvárásaival. Ilyen rosszul, még a Charta 77 aláíróival sem bántak, vélekedik az egykori cseh ellenzéki. – Nem tudok ennél jobb utat elképzelni, hogy aláássák azokat a nemes ideálokat, mint a szabadság, egyenlõség, emberi jogok – azokat az elveket melyeket az alkotmányozó konvent is megismételt. Azért, hogy a kubai hotelekben megnyilvánuló európai konszern érdekeket megvédjék, az EU le kíván arról mondani, hogy a világra nyitott személyeket
meghívjanak a követségeikre. S mi a diktátor és elvtársainak arckifejezésébõl fogjuk leolvasni, kik ezek a nem kívánatos vendégek. Aligha képzelhetõ el egy ennél kártékonyabb megállapodás – mondta. Die Welt (welt.de) A konzervatív napilapban Ayaan Hirsi Ali Ugyanazok a jogaink címû írásában bátorítja az életveszélyes fenyegetések közepette élõ szudáni születésû holland képviselõ, a muzulmán nõket jogaik kivívására. Az iszlám nevében szörnyû praktikákat kell az asszonyoknak átélniük, mint a nõi körülmetélés, vagy a kitaszítás. Ráadásul áttételesen a férfiak is elszenvedõi a szûziesség eme kultúrájának. Emiatt õket nem egészséges, kiegyensúlyozott és képzett anyák nevelik fel, ami ismételten a súlyos hátrányokat jelent képzettségükben, foglalkoztatásukban és szociális fejlõdésükben. Die Welt (welt.de) A konzervatív napilapban a Harvardon emberi jogokat oktató Michael Ignatyev, Demokratikus gondviselés címû írásában védelmébe veszi George W. Bush külpolitikáját. Teszi ezt még akkor is, ha magának a szerzõnek is furcsa az elnök azon állítása, õ ismeri Isten tervét. Nem vitatható, érvel Ignatyev, hogy az Egyesült Államok fellépése az emberi jogok
érdekében, biztosan jó ügynek tekinthetõ. Amerika lehet, hogy olyan népszerûtlen, mint még soha, de hegemóniájával együtt jár egy világméretû demokratikus forradalom. Elõször a világtörténelemben él az emberiség többsége demokráciában. A mi bizonytalan idõszakunkat ez a lehetõ legjobb hír, mivel a demokráciák egymás között nem háborúznak és ezekben az országokban nem is dúlnak polgárháborúk. Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) A konzervatív napilapban Jürg Altwegg Szintén egy bûn címû kommentárjában elemzi Israel Singer beszédének következményeit. A Zsidó Világkongresszus elnökének Berlinben az Auschwitz-megemlékezés keretében tartott beszéde Svájcban tiltakozási hullámot váltott ki. Singer Ausztriát Hitler elsõ készséges bûntárásának nevezte, majd megállapította, hogy nem minden francia támogatta de Gaulle-t. Végül kijelentette, hogy a svájci semlegesség, tekintettel a gonoszra, súlyos bûn volt. Számos miniszter tiltakozott a kijelentés ellen, a pártok felszólították a kormányt, hogy hivatalos nyilatkozatban tiltakozzon, sõt a svájci zsidóság szóvivõje, Alfred Donath is bocsánatkérésre szólította fel Singert. Mint Donath megjegyezte: sokan közülünk a semlegességnek köszönhetjük, hogy életben maradtunk. Forrás: Keresztes Lajos – MNO
A német nyelvterület sajtószemléje Az Eurobarometer által 2004 novemberében készített közvéleménykutatások szerint minden harmadik EU polgár nem tud az október végén Rómában aláírt európai alkotmány létezésérõl. A megkérdezettek 56 százaléka hallott az alkotmányról, de nem ismeri a tartalmát. Az alkotmányt Nagy-Britanniában ellenzik a legtöbben. Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) A konzervatív napilap Az EU polgárai nem ismerik az alkotmányt címmel ismerteti az Eurobarometer által 2004 novemberében, 25.000 személy megkérdezésén alapuló közvéleménykutatások eredményét. A felmérés szerint minden harmadik EU polgár nem tud az október végén Rómában aláírt európai alkotmány létezésérõl. A megkérdezettek 56 százaléka állította, hogy hallott az alkotmányról, de annak tartalma többnyire ismeretlen elõtte. Csak 11 százalék vála12
szolta, hogy az alkotmány és annak tartalma legalább nagy vonalaiban ismerõs számára. Az alkotmány a legnagyobb ismertségnek Hollandiában örvend, ahol csak 22 százalék állította, hogy soha sem hallott róla, míg Cipruson ez az arány eléri a 65 százalékot. Az alacsony ismertség ellenére az adatok alapján úgy tûnik, hogy Nagy-Britannia az egyetlen tagállam, ahol az ellenzõk vannak többségben. Az unió átlagában az alkotmányt a válaszadók 49 százaléka támogatta, 16 százaléka ellenezte, míg 35 százalékuk határozatlannak mutatkozott. Forrás: Keresztes Lajos – MNO jó ha figyelünk
