A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JÁRULÉKSZABÁLYOK BEMUTATÁSA

MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR ÁLLAMTUDOMÁNYI INTÉZET PÉNZÜGYI JOGI TANSZÉK

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JÁRULÉKSZABÁLYOK BEMUTATÁSA

(SZAKDOLGOZAT)

KONZULENS:

KÉSZÍTETTE:

Dr. Varga Zoltán

Horváthné Révai Ilona

Adjunktus

Munkaügyi- és Társadalombiztosítási Igazgatási Szak

2013.

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés………………………………………………………………3 2. A társadalombiztosítás kialakulása…………………………………….4 2.1. A társadalombiztosítás kezdete .......................................................................................... 6 2.2. Társadalombiztosítás a II. világháború előtt ...................................................................... 8 2. 3. Társadalombiztosítás a II. világháború után ................................................................... 11 2. 4. A rendszerváltást követő változások ............................................................................... 15

3. A társadalombiztosítási jogviszony sajátossága, jellemzői, a járulékok levonására vonatkozó szabályok bemutatása az 1997. évi LXXX. törvény alapján…………………………………………………………………….18 3.1. A társadalombiztosítási jogviszony sajátossága, finanszírozása, alanyai, tartalma és tárgya....................................................................................................................................... 19 3. 2. A járulékok fajtái ............................................................................................................ 27 3. 3. A biztosítottakat, a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultakat terhelő járulékok ................................................................................................................................................. 30 3.4. A foglalkoztatót terhelő járulékok és a társadalombiztosítási járulék 2012. január 1-jétől bevezetett változásai ............................................................................................................... 52 3.5. Az EHO, az EKHO és a KATA ....................................................................................... 59 3.6. A járulékfizetési kötelezettség teljesítése ......................................................................... 63

4. A járulékok és a társadalombiztosítási ellátások kapcsolata…………...66 5. Az 1975. évi II. törvény és az 1997. évi LXXX., 1997. évi LXXXIII. törvény jelentősebb eltérései……………………………………………...72 6. A jelenlegi egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási rendszer fenntarthatósága (összegzés)………………………………………...……83 Irodalomjegyzék…………………………………………………………..88

2

1. Bevezetés

A

Borsod-Abaúj-Zemplén

Megyei

Kormányhivatal

Egészségbiztosítási

Szakigazgatási Szervének Ügyfélszolgálati Osztályánál, Ózdon dolgozom 2002 szeptemberétől ügyfélszolgálati ügyintézőként. Korábbi és jelenlegi munkahelyemen is társadalombiztosítási ügyintézéssel, járulékfizetéssel és az ellátások igénylésével kapcsolatos feladatokat látok el. Mindezek elvégzéséhez szükséges a hatályos jogszabályok ismerete, a gyors és pontos munkavégzés.

Az

ügyfélszolgálati

munka

megköveteli

a

maradéktalan

jogszabályismeretet, a pontos és érthető felvilágosítást is. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás után mindezt bővíteni kellet az EGT tagállamokban végzett munkavégzéssel kapcsolatos biztosítási kötelezettségek megállapításának, a pénzbeli ellátások és egészségügyi szolgáltatások igénybevételével összefüggő szabályozás megismerésével. Ez nagy kihívást és sok-sok új jogszabály, rendelet, belső utasítások feldolgozását, megértését tette szükségessé. Mivel minden ellátás (ideértve a pénzbeli és természetbeni ellátást is) valamilyen formában

biztosítási

vagy

járulékfizetési

kötelezettséghez

kapcsolódik,

a

járulékfizetéssel kapcsolatos törvényi szabályozás figyelemmel kísérése feladataim elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges. A társadalmi, gazdasági változások kétségtelenül kihatnak a járulékfizetés, valamint az ehhez kapcsolódó pénzbeli ellátások megállapításának szabályozásra is. A jogszabályi változások figyelemmel kísérése nem kis feladatot jelent napjainkban. Én mindezek ellenére nagyon szeretem a munkámat és igyekszem a társadalombiztosítási rendszert szabályozó jogszabályokat átfogóan és részleteiben is megismerni, a feladataimat elvégezni olyan formában, hogy maradéktalanul megfeleljek mind a munkáltatóm, mind a hozzám forduló ügyfelek, biztosítottak elvárásainak. A társadalombiztosítás rendszerében szinte valamennyi szolgáltatás a biztosítási jogviszonyhoz, a járulékfizetéshez kapcsolódik, hiszen az kötelező minden biztosított és munkáltató számára. Minden ellátás megállapítása a biztosítási jogviszony vizsgálatával kezdődik és járulékfizetési kötelezettség megállapításához kötődik. Ezért választottam szakdolgozatom témájául a járulékfizetéssel kapcsolatos szabályozási rendszer kialakulását.

3

2. A társadalombiztosítás kialakulása

“Az emberi egészséget védő, a betegségeket megelőző, a károsodásokat helyreállító és a betegség időben történő orvosi kezelését garantáló, ebben az időben táppénzt és a szükségnek megfelelően kórházi ellátást, rokkantság és megfelelő életkor után nyugdíjat biztosító szerződést nevezzük társadalombiztosításnak, amelyet állami garanciák mellett biztosítópénztárak intéznek.”1 A

társadalombiztosítás

leegyszerűsített

megfogalmazása:

az

ember

létfenntartásához szükséges javak megszerzése, azok összegyűjtése és elosztása. Ezért mondhatjuk el, hogy a társadalombiztosítás az emberi lét megjelenéséhez kötődik. Az ember mindig törekedett arra, hogy biztosítani tudja saját maga és családja megélhetését akkor is, amikor már betegsége vagy kora miatt nem képes a szükséges javakat megszerezni. A család által felhalmozott javak biztosították azt a lehetőséget, hogy az élethez szükséges feltételek rendelkezésre álljanak saját maguk és eltartottaik számára. Így oldották meg a még nem dolgozó vagy már dolgozni nem képes családtagjaik ellátását is. A társadalmi változásokra a családok gyorsan válaszoltak: sok gyermek született akkor, amikor az egészségügyi és szociális körülmények a felnőtté válást nehezítették – ezt mutatja a fejlődő világ szegényeinek családtípusa –, és kevés gyermek akkor, amikor a jövő biztonságának megteremtésében nagy szerep jutott az anyagi javaknak („egyke családtípus”). A biztonság megteremtését nagymértékben befolyásolta azonban, ha a munkaképes családtagok megbetegedtek, esetleg megrokkantak. Mindez veszélyeztette a családtagok megélhetését is, védelmet ez ellen nem lehetett nyújtani. Szintén a biztonságot gyengítette az a tény, hogy a család a modern társadalmakban a fogyasztói egységet töltötte be. Szerepük csak a kiadások racionalizálásában és a megtakarításokban vált meghatározóvá. A család fontosságát hangsúlyozva megállapítható, hogy az a társadalmi biztonság egyik legfontosabb alanya ugyan, de nem minősül elsődlegesnek.2 A család az egyéni és a kollektív védelmi rendszerek közötti átmenetnek tekinthető. A családi gondoskodáson túl a lakóhelyi közösségek érdeke is az volt, hogy a településen a termelés, a megélhetés feltételei biztosítva legyenek. Ha egy adott 1

Gecse Istvánné - Jakab Nóra - Menyhárt Szabolcs - Prugberger Tamás - Tóth Hilda - Varga Zoltán: Szociális jog II. Novotni Kiadó, Miskolc 2010. 39. o. 2 Balogh Gábor - Szűcs László: Társadalom biztosítás nélkül Magvető Kiadó, 1990. 16-21. o.

4

közösségben sok olyan ember élt, aki nem rendelkezett a megélhetéséhez szükséges jövedelemmel vagy tartalékkal, az a lakóhelyi közösség kiegyensúlyozott életét megzavarhatta. Ezért ezek a lakóhelyi közösségek önmaguktól is kialakíthattak valamilyen szociális segélyrendszert. Feltétlen említést érdemel az „egri norma”, mely a XX. század elején alakult ki hazánkban. Eger városához kötődik. Eredetileg egyházi szervezésben működött, 1927-től azonban már a város lakói is bekapcsolódtak a szegénygondozásba. A várost kerületekre osztották, társadalmi munkások keresték fel a polgárokat és jegyzéket készítettek az adományokról. A tényleges gondozást szegénygondozó testvérek látták el, helyszínen felkeresve a szegényeket, betegeket, öregeket és gondozásukban segítséget nyújtottak. 1936-ban a belügyminiszter elrendelte, hogy ezt az ellátási formát – főszolgabíró engedélyével – minden városban illetve nagyobb községben vezessék be. Az „egri norma” így „magyar norma” elnevezést kapott.3 A családi és a lakóhelyi közösségek mellett megjelentek a munkavégző közösségek is. Ennek elsődleges célja az volt, hogy az ott dolgozó munkások saját maguk munkájával teremtsék elő a megélhetésükhöz szükséges anyagi javakat, amely természetesen nem zárta ki azt, hogy maga a közösség együttesen is segítse tagjait akkor, amikor azok nem tudtak munkát végezni. Jelentős szerepe volt a közösségi és állami szegénysegélyezésnek is. Ebbe a körbe a legrászorultabbak kerültek. Általános felfogásként uralkodott, hogy a szegénység az élet velejárója lehet, éppen ezért csak akkor léptek fel ellene, ha a nyomor már a gazdasági, politikai rendszer stabilitását veszélyeztette. A szegénysegélyezés alamizsnaosztásból, ispotály működtetéséből állt. Forrásai a községi, illetve állami bevételek, adók voltak. A társládák, valamint a segélyegyletek a munkával rendelkező emberek munkaképességük

elvesztése

esetén

történő

megsegítésére

alakultak,

míg

a

szegénysegélyezés rendszerint a munkával, anyagi javakkal nem rendelkező polgárok minimális szinten történő megélhetését tette lehetővé. Nem megoldást nyújtottak a szegénység megszüntetésére, hanem korlátok közé szorították azt.4 A kollektív védőrendszerek között a segélyegyleteknek, bányatársládáknak, valamint az állami-közösségi segélyezésnek jutott kiemelkedő szerep.

3 4

Czúz Ottó: Szociális jog I. UNIÓ Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft. Budapest 2003. 17. o. Balogh Gábor - Szűcs László: Társadalom biztosítás nélkül Magvető kiadó 1990. 20. o.

5

2.1. A társadalombiztosítás kezdete A közösségi – több embert és családot is érintő – segélyezések a XIII. századig nyúlnak vissza, mely az egyik legveszélyesebb és kölcsönös odafigyelést igénylő munkaterülethez, a bányászathoz kapcsolódik. Az első kórház megalapítása – mely a bányászok gyógyítását segítette elő – 1224-ben Selmec városához kötődik, ahol közkórházban történt a gyógykezelés. Ugyancsak a bányászati tevékenységhez kapcsolódik az önsegélyező szervezetek megalakulása. „Az első társláda 1496-ban Thurzó János bányájában alakult ki” 5 A bányatársládák már olyan közösségi kezdeményezések voltak, melyben a segélyezésre szánt összeget a munkavállalók és munkáltatók együttesen biztosították és ebből nyújtottak segítséget a rászorulók részére. A XVI. századra a bányatársládák létrehozását az 1854. évi osztrák bányatörvény kötelezővé tette, melynek keretében betegség esetén pénz- és orvosi gyógykezelés, gyógyszersegély, munkaképtelenség esetén nyugbér, özvegyi- és árvaellátás, valamint temetési segély illette meg a bányászt vagy túlélő hozzátartozóját. A bányatársládák megalakulását a kereskedelmi és ipari munkások körében létrejött segélyegyletek követték, melyek segítséget nyújtottak a megélhetéssel küszködő dolgozók számára. A munkássegélyező egyleteket azonos foglalkozást űző munkavállalók hozták létre. A segélyezések szervezeti formái határozták meg azokat az eseteket, amelyek a váratlan esemény bekövetkeztekor ellátás biztosítását tették lehetővé. A segélyegyletek betegség, baleset esetén nyújtottak ellátást, ettől eltérően többletjuttatást adtak a társládák, mivel ezek a hátramaradottak ellátásáról is gondoskodtak. 6 A kiegyezés után az ipari munkások száma ugrásszerűen megnőtt, mely lehetővé tette, hogy saját érdekeik védelmében közösen lépjenek fel. “A munkások betegség esetére szóló biztosításáról Magyarországon az 1884. évi XVII. ipartörvény rendelkezett, amely felkérte az ipartestületeket segélypénztárak létesítésére. A segélypénztárak létrehozása nem volt kötelező, a biztosítás csupán önkéntes elhatározáson alapult, így a szabályozás nem volt elég hatékony.”7

5

www.oep.hu(2012.07.09.) Balogh Gábor - Szűcs László: Társadalom biztosítás nélkül Magvető Kiadó Budapest 1990., 18-19. o. 7 Balogh Gábor: Bevezetés a társadalombiztosítás gazdaságtanába Osiris Kiadó Budapest 1999., 14-15. o. 6

6

Az ipartörvény az ipartestületek részére lehetőséget biztosított segélypénztárak létesítésére, mely fontos lépést jelentett a kötelező biztosítás kialakítása felé: „Addig is, mig általában a segédek és gyármunkások segélyezési ügye külön törvény által rendeztetik, a testülethez tartozó iparágak segédeinek segélypénztárai tekintetében a következő határozatok irányadók. Segélypénztárnak létesitését a békéltető bizottság segédtagjainak választására összehivott ülésen (141. §) a segédek többsége határozza el.”8 A törvény tehát nem tette kötelezővé a pénztárak létrehozását, az csak akkor alakulhatott meg, ha a segédek többsége ahhoz hozzájárult. Ahol azonban megalakult, ott kötelező volt tagnak lenni. A járulékok és az ellátások mértékét alapszabályban határozták meg. A segédek esetében a heti bér 3%-áig lehetett járulékot levonni, a munkáltató a bér 1%-át fizette be a betegsegélyező pénztárba. Az iparosok és a segédek a pénztárak kezelését egyenlő arányban végezték. Az ipartestületek nagy része nem szívesen alakított pénztárat, mivel az ipartestület tagjait is terhelte befizetési kötelezettség és az igazgatással járó feladatokat is ők látták el. Több nagyvállalat hozott létre közös segélypénztárt, mely a munkások betegsége esetén biztosított ellátást. Ekkor 4-6%-os járulékot vontak le a munkásoktól, de a munkáltatói támogatás is jelentős volt. Sok esetben – mivel a törvény nem tette kötelezővé a betegsegélyezési pénztárak létrehozását – pénztár nélkül oldották meg a segélyezést. Előfordult, hogy más segélypénztárnál biztosították dolgozóikat. A kisebb vidéki gyárakban azonban betegség esetén semmiféle ellátást nem kapott a munkavállaló. Az 1800-as évek végére a kis taglétszámú pénztárak tönkrementek, képtelenek voltak a szükséges szolgáltatások kifizetésére éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna erre. Az ipartörvény tartalmazza azokat a munkaköröket és munkáltatókat is, melyekre nézve nem volt kötelező a betegsegélyezés bevezetése. Mindezek miatt szükségessé vált egy minden dolgozóra kiterjedő, ellenőrizhető, egységes biztosítási rendszer kialakítására.9 Az ipari munkások körében 1870-ben elsőként alakult meg az Általános Munkás Betegsegélyező és Rokkantpénztár. Önsegély elvén alapult, tagsági díjakból nyújtottak

8

9

1884. évi XVII. törvénycikk az ipartörvény 142. § https://btk.ppke.hu/DR/igazne.pdf(2012.12.21.)

7

szolgáltatást.

Az

egyesület

orvosa

ingyenes

ellátást

biztosított,

gyógyszert,

gyógykezelést, kórházi ápolásra táppénzt, szüléskor segélyt kaptak a tagok. 10

2.2. Társadalombiztosítás a II. világháború előtt Az ipartörvényt követően – mely csak lehetőséget biztosított segélyegyletek létrehozására –, döntő változást hozott a társadalombiztosítási rendszer kialakulásában az 1891. évi XIV. tv, mely az első kötelező munkásbiztosítás volt Magyarországon; a világban a harmadikként létrehozott szabályozást jelentette. Ez a törvény rakta le a társadalombiztosítás alapjait. Baleset és betegség esetén garantálta a pénzbeli és természetbeni ellátásokat: a táppénzt, terhességi gyermekágyi segélyt, temetési segélyt, ingyenes orvosi ellátást, gyógyszer- és gyógyászati segédeszközök biztosítását.11 A pénzügyi fedezetet jelentő források egyharmadát a munkáltatók, kétharmadát a biztosítottak fizették. A pénztár tagjai 20 hétig ingyenes orvosi kezelésben részesülhettek, táppénzt, gyermekágyi és temetési segélyt kaphattak, ingyenes gyógyszer és gyógyászati segédeszköz igénylésére váltak jogosulttá. A járulékokat a tagok segélyezésére, tartalékalap képzésére és fenntartásra, kezelési költségek fedezetére lehetett felhasználni. A törvénycikk meghatározta azoknak a körét, akikre a betegsegélyezésnek ki kellett terjednie: nemre, korra, állampolgárságra való tekintet nélkül a „magyar korona országai területén”:12  az ipartörvény hatálya alá tartoznak,  bányákban, kohókban vagy bányatermékeket feldolgozó üzemekben,  nagyobb építkezéseken,  vasúti üzemekben, ezek gyáraiban, műhelyeiben,  postánál, távbeszélőknél,  hajózásnál, hajóépítésnél,  fuvarozásnál, raktárakban, pincészeten dolgoznak és egy munkanapra eső bérük négy forintnál nem magasabb, és akiket nyolc napnál hosszabb időtartamra alkalmaznak.13 10

Fabók András - Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2009. 38. o. 11 Balogh Gábor: Bevezetés a társadalombiztosítás gazdaságtanába Osiris kiadó 1999., 15-16. o. 12 1891. évi XIV. törvénycikk az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezéséről 2. §

8

Az állam a pénztárak működését nem támogatta. A törvény hatálya nem terjedt ki az állami alkalmazottakra, állami vállalatok dolgozóira és a mezőgazdasági munkásokra. Önkéntesen bárki biztosíthatta magát. A pénztárakat önkormányzati szervek irányították, a székhely szerinti iparhatóság gyakorolta a felügyeletet és az ellenőrzést. A belkereskedelem-ügyi miniszter felügyelete alatt álltak.14 A törvény által biztosított jogok igénybevételének nagy hátránya volt azonban, hogy mindezt hatféle pénztáron keresztül valósult meg, melyet a jogosult választhatott ki. A széttagolt betegbiztosítást az 1907. évi XIX. törvénycikk15 módosította és alakította ki az egységes betegbiztosítást. Tovább bővítette a biztosítottak körét, kiterjedt az ipartörvény alá nem tartozó, de ipari-, vállalkozásszerű foglalkozást folytató munkásokra és a kereskedelmi alkalmazottakra is. Kiemelkedő szerepe volt, mivel létrehozta a balesetbiztosítást is. A mai magyar társadalombiztosítás rendszerében négy fontos elemet határozott meg: 1. a biztosítás kötelező, 2. a biztosítás szervezete országosan központosított, 3. a biztosítást ellátó szervek önkormányzati alapon működnek, 4. a pénztárak vezetése a munkaadók és munkások egyenlő részvételével történik.16 Az 1912. évi LXV. törvény az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról külön rendelkezett. Hosszú ideig ez a jogszabály biztosította a legkedvezőbb biztosítási feltételeket, ezzel igyekezve vonzóvá tenni ezt a pályát. 9 és fél év szolgálati idővel és a nyugdíjkorhatár elérésével már nyugdíjjogosultságot lehetett szerezni, a közszolga 60. életéve betöltése esetén kérhette nyugdíjazását. Hivatalból nyugdíjazták azokat, akik a 65. életévüket betöltötték. Mindezért a köztisztviselők 1-2% járulékot fizettek, nyugdíjuk a költségvetést terhelte. Újabb fejlődést hozott az 1927. évi XXI. törvény a betegségi és baleseti kötelező biztosításról, mely a foglalkozási megbetegedésben szenvedők ellátását is szabályozás alá vonta. Hatálya kiterjedt az ipartörvény és a bányatörvény alá eső vállalatokra,

13

1891. évi XIV. tvc. 2 §-a Fabók András - Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2009., 38. o. 15 1907. évi törvénycikk az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról 16 Balogh Gábor: Bevezetés a Társadalombiztosítás Gazdaságtanába, Budapest 1999. Osiris kiadó, 15. o. 14

9

foglalkozásokra, építkezésekre, szállításra és közlekedésre, hivatali alkalmazottakra, háztartási munkásokra és tanoncokra is. Az öregségi és rokkantsági nyugellátással kapcsolatos törvényi szabályozás hosszas előkészítés után az 1928. évi XL. törvénycikk az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról szóló jogszabály hatályba léptetésével történt meg. A biztosítás a fizikai dolgozók mellett az alkalmazottakra csak akkor vált kötelezővé, ha 500 pengőnél alacsonyabb jövedelemmel rendelkeztek. Így a társadalom nem képezett egységes kockázatközösséget, mivel a tehetősebbek nem voltak biztosítottak, őket a rendszer arra kényszerítette, hogy idős koruk vagy betegségük esetére maguk gondoskodjanak saját ellátásukról. A mezőgazdasági alkalmazottak még ekkor sem voltak biztosítottak.17 Ellátásként öregségi járadékra, rokkantsági járadékra, özvegyi járadékra és árvasági járadékra való jogosultságot szerezhettek. Az ellátás folyósításának három együttes feltétele volt: a biztosítási esemény, a várakozási idő megléte, illetve a „váromány épsége”. Ez azt jelentette, hogy amelyik évben 13 hétnél rövidebb ideig történt járulékfizetés, a biztosított várománya megszűnt. A nyugdíjkorhatár 65 év volt, a várakozási idő az öregségi nyugdíjhoz 400, a többi ellátáshoz 200 járulékfizetésre kötelezett hét volt. Két részből tevődött össze: alapellátásból (járadéktörzs, amely minden biztosítottat megilletett), valamint a fokozódó járadékból (a fizetett járulék 24%-a) állt. Pénzügyi fedezetét a napibér 3,5-4,3%-a jelentette. 1928-ban határozat született a mezőgazdasági biztosítás kialakítására is, ez azonban csak 1945. után valósult meg. A társadalombiztosítás rendszerét a mezőgazdasági dolgozókra vonatkozóan minden országban jóval később alakították ki, mint az ipari munkásokét, melyben jelentős szerepet játszott, hogy létszámuk lényegesen kevesebb, nem képeztek homogén réteget, nem nagy szervezetekben dolgoztak, ezért a biztosítással járó adminisztratív feladatok megszervezése nehézkesebb volt. A legnagyobb biztosító az Országos Társadalombiztosítási Igazgatóság (OTI) volt, e mellett a második legjelentősebb a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI). Fontos szerepet töltöttek be vállalati magánnyugdíjpénztárként a Magyar Államvasutak (MÁV), és a Magyar Királyi Posta (MKP) Takarékpénztárai. 1939-ben 16 bányatárspénztár és 88 elismert vállalati nyugdíjpénztár is működött. A két világháború közötti társadalombiztosítási

rendszerre

jellemző,

hogy

különböző

pozíciókban

lévő

17

Fabók András - Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2009., 38. o.

10

munkavállalókra

eltérő

szabályok

vonatkoztak,

külön

biztosítók

nyújtottak

szolgáltatásokat, ezáltal a rendszer összetett és szinte átláthatatlan volt. 1939-ben az aktív dolgozók mintegy 50%-a volt csak biztosított. Az 1938. évi XXXVI. törvénycikk18 tette lehetővé a gyermeknevelési pótlék folyósítását Magyarországon, olyan foglalkoztatottak számára, akik 14 éven aluli gyermeket nevelnek.19 Az 1940. évi XXIII. törvénycikk hozta létre az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot (ONCSA), melynek célja a sokgyermekes családok védelme, elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozók megélhetésének elősegítése, földhöz jutása, házépítési támogatása kölcsönfolyósítással történő elősegítése volt.20

2. 3. Társadalombiztosítás a II. világháború után A II. világháború szétzilálta a társadalombiztosítás korábbi rendszerét. Elsősorban az intézményi rendszerek, a kórházak, orvosi rendelők mentek tönkre, berendezéseiket elhurcolták vagy azok megsemmisültek. A nyugdíjalapok csődbe mentek az infláció és a hitelek miatt. Mivel a társadalmi, gazdasági és anyagi helyzet nem tette lehetővé a társadalombiztosítás azonnali vagy gyors helyreállítását, ezért 1945-től megkezdődött annak fokozatos újjáépítése. 1945. január 1-jétől a felügyeleti főhatóság szerepét a Népjóléti Minisztérium látta el, az ideiglenes kormány határozata alapján. A kormány nem változtatott a társadalombiztosítás felépítésén, rendszerén, elismerte az önkormányzatok működését. A 2300/1945. M.E sz. rendelet értelmében valamennyi társadalombiztosítási intézetet önkormányzattal ruházta fel. A Népjóléti Minisztérium felettük csak elvi felügyeletet gyakorolt. 1948-ban kezdődött meg az Országos Társadalombiztosítási Intézeten kívüli biztosítótársaságok államosítása (megszűnt a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, a Magyar Hajózási Betegségi Biztosító Intézet, a Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézete, az Országos Tisztviselő Betegsegélyező Alap, a Székesfővárosi Alkalmazottak Segítő Alapja, a Magyar Dohányjövedék Betegségi Biztosító Intézete és 18

1938. évi XXXVI. törvénycikk az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban alkalmazott munkások gyermeknevelési pótlékáról 19 Balogh Gábor: Bevezetés a társadalombiztosítás gazdaságtanába Osiris kiadó 1999., 15-16.o. 20 Fabók András - Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2009., 38. o.

11

a Magyar Posta Betegségi Biztosító Intézete, valamint az Országos Bánya-társpénztár is). Kivételt a MÁV Betegségi Biztosító Intézet jelentett. Vagyonukat az OTI kezelésébe adták, intézményi rendszerük beolvadt az állami egészségügybe. Ez garanciát jelentett a szociális biztonság állam általi megteremtésére, megszűntek a szintkülönbségek a betegbiztosítás területén. 21

OTI székház - Budapest22 „1950 szeptemberében a társadalombiztosítási feladatot ellátó intézmények: az OTI mellett, a MÁV társadalombiztosítási szervei, az ONYI és az Újságírók Szanatóriumi Egyesülete volt.”23 1951-ben fontos lépésként megtörtént a teljes centralizálás, mely kiterjedt az intézményrendszerre és a finanszírozásra is. A társadalombiztosítás irányítása a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) irányítása alá került, az OTI feladatait a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK) vette át. 1950. november 1-jétől a gyógyüdülők működtetése a Gyógyüdültető Nemzeti Vállalat vezetése alá került. Az új szervezeti forma keretében minden munkavállaló keresetének 3%-át fizette biztosításként, melyért betegségi-, baleseti-, kórházi-, szanatóriumi ellátásban részesülhetett, valamint meghatározott járulékfizetési idő után nyugellátást, rokkantság esetén járadékot igényelhetett. 1949-től a mezőgazdasági szövetkezeti dolgozók számára is lehetővé vált a társadalombiztosítás olyan formában, hogy a termelőszövetkezeti tagok valamennyi tagjára vonatkozó kollektív szerződési formát biztosítottak. 1957-től a szövetkezeti tagok a szövetkezeti csoporttól függetlenül is biztosításban részesültek. 21

Gecse Istvánné - Jakab Nóra - Menyhárt Szabolcs - Prugberger Tamás - Tóth Hilda - Varga Zoltán: Szociális jog II. Novotni kiadó Miskolc 2010., 47-49. o. 22 http://egykor.hu/budapest-viii--kerulet/oti-szekhaz-fiumei-ut/969 (2012.08.20.) 23 Gecse Istvánné-Jakab Nóra-Menyhárt Szabolcs-Prugberger Tamás-Tóth Hilda-Varga Zoltán: Szociális jog II. Társadalombiztosítási Jog” Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért” Miskolc 2010. 49.o.

12

1967-től

a

népességcsökkenés

megakadályozása

érdekében

bevezették

a

gyermekgondozási segélyt, mely a gyermek 3 éves koráig illette meg az anyát vagy gyermekét egyedül nevelő apát. 1972-től az egészségügyi törvény kimondta a betegellátás alanyi jogon történő biztosítását. A többszöri törvénymódosításokat az 1975. évi II. törvény egyesítette. Ez a törvény alapos és hosszú előkészítő munka után került kihirdetésre és 22 évig maradt hatályban. Ez volt a II. világháború után az első egységes törvényi szintű szabályozás, amely átfogta egész társadalmi rendszerünk minden ágazatát.24 Szabályozta a járulékfizetés mértékét (a munkáltatók 30%-os társadalombiztosítási, a biztosítottak pedig 3%-os nyugdíjjárulékot, 1990-től 7%-ot fizettek jövedelmük után), meghatározta az ellátások feltételeit, összegeit.25 A társadalombiztosításnak, mint az állam által működtetett szociális ellátás rendszerének több modelljét különböztethetjük meg a XX. század közepéig. Az egyik legjelentősebb a biztosításon alapuló (bismarcki típusú), a másik a szolidaritáson alapuló (skandináv-angolszász típusú) rendszer. A bismarcki típusú rendszer alapja, hogy a kockázatok terheit a közösségbe tartozóknak kell viselniük, a teherviselés mértéke határozza meg az ellátás, kártérítés nagyságát. Bismarck az önsegélyező pénztárakhoz hasonlóan vezette be a társadalombiztosítási rendszert.26 Fő jellemzője:  kifejezetten erre a célra vontak le járulékot,  az

ipari

munkásoknak

csak

bizonyos

tagjai

tartoztak

védelem

alá

(jövedelemfüggő volt, a magas jövedelemmel rendelkezők nem fizethettek járulékot)  a munkáltató is kötelezett volt járulékfizetésre,  a pénzügyi alapok az állami költségvetéstől elkülönítetten, önkormányzati alapon működtek,  az állam garanciát vállalt a juttatások kifizetésére. Ez a rendszer csak a politikai hatalomra is veszélyt jelentő munkásosztály számára nyújtott védelmet, a szociális újraelosztás még nem volt jelen. Ebben a típusú társadalombiztosításban a befizetések nagysága megfelelt a kifizetéseknek, mindenki azt kapta vissza, amit a szervezet segítségével összegyűjtött. 24

Czúz Ottó: Szociális jog I.UNIÓ Lap-és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft Budapest 2003., 92. o. Gecse Istvánné - Jakab Nóra - Menyhárt Szabolcs - Prugberger Tamás - Tóth Hilda - Varga Zoltán: Szociális jog II. Novotni kiadó Miskolc 2010., 47-52. o. 26 Fabók András - Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék könyvkiadója Budapest 2009., 32-33.o. 25

13

Az új-zélandi modellt az 1930-as években alakították ki. Célja az összes állampolgárra kiterjedő szociális védelem volt. Kialakításában az Új-Zélandi sajátosságok jelentettek fontos szerepet, mivel ott távol eső farmokon többnyire mezőgazdasági termelés folyt, így a nyugat-európai országokban kialakított rendszert nem lehetett alkalmazni (az alapvetően a munkásosztály járulékfizetésén alapult). Alapját a mindenkire kiterjedő adófizetés jelentette. Az ellátásokat önkormányzatok folyósították, az ellátás mértéke a családok által elért jövedelem és a jogszabályban meghatározott létminimum különbözete volt. Hosszú ideig működött, így bizonyítva azt, hogy a szociális biztonság segélyezési rendszerrel is működtethető. A társadalombiztosítás modelljei között meg kell említeni a „Beveridge-tervet, mint a vegyes rendszerek típusát. 1942-ben dolgozták ki, melynek során lényeges szempont volt, hogy a szociális problémákat meg kell oldani, törekedni kell a nyomor megszüntetésére. A terv főbb javaslatai: teljes foglalkoztatás megoldása, ingyenes orvosi ellátás és gyógykezelés, családi terhek kiegyenlítése. A szociális védelem terjedjen ki az aktív korú népességre. A Beveridge-tervet Angliában sem sikerült maradéktalanul megvalósítani, nemzetközi hatása azonban még napainkban is jelentkezik. Több nemzetközi dokumentum kidolgozása során vették figyelembe (pl.: ILO 102. sz. egyezménye). A svéd-jóléti modell 1950-től az 1990-es évek elejéig tartott. Ez a modell magas jövedelemhelyettesítést biztosított szinte mindenki számára. A biztosítottaknak rászorultságtól függetlenül alanyi jogon nyújtott ellátást. A pénzbeli ellátások mellett a közfinanszírozású természetbeni ellátásoknak is jelentős szerep jutott.27 Ez a rendszer mindenki számára biztosítani szerette volna a megélhetéshez szükséges javakat, melyet adókból teremtettek elő. Az adózás progresszív volt, amely méltányosabb teherviselést jelentett. A XX. század második felének idejére azonban mind a bismarcki, mind pedig a svéd-jóléti modell rendszerében az egyik legfontosabb tényező a biztosításnak a gazdasághoz való viszonya lett. A gazdasági és a szociális szféra közti ellentét feloldására kell törekedni, és egy új biztonsági intézményt kell létrehozni. „Elvileg ez elképzelhető a tőketulajdon teljes kisajátításával, részleges társadalmasításával vagy a működése okozta költségek, hátrányok utólagos kiegyenlítésével. Mindhárom út megoldás lehet, de egyik sem biztosítja automatikusan a sikert.”28

27

Fabók András - Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék könyvkiadója Budapest 2009., 33- 35. o. 28 Balogh Gábor - Szűcs László: Társadalom biztosítás nélkül Magvető kiadó Budapest 1990., 32-33. o.

14

„A társadalombiztosítási rendszerek alapjaiban biztosítási típusú rendszerek, amelyben egy korlátozott mértékű személyek közötti újraelosztás is történik a szolidaritás alapján – a biztosítási elv csökkentésének mértéke –, és a szolidaritás súlyának növelése mindig az adott politikai hatalom értékrendszerétől függ.”29

2. 4. A rendszerváltást követő változások „Az 1990-es évek elején a társadalombiztosítás területén alapvető változások következtek be: visszaállították a társadalombiztosítás önkormányzati rendszerét, megszüntették a betegellátás alanyi jogon történő biztosítását, ami érintette az anyasággal kapcsolatos és a gyermeknevelést segítő segélyezési rendszereket.”30 Az önkormányzati alapon működő rendszer keretében létrejött a Nyugdíj-biztosítási és

Egészségbiztosítási

Önkormányzat.

Mivel

ezek

az

önkormányzatok

nem

rendelkeztek akkora vagyonnal, hogy a társadalombiztosítás rendszerének működését zavartalanul biztosítsák – ehhez hozzájárult a be nem fizetett és behajthatatlan járulékok nagysága is –, megszigorították az egészségügyet és a betegellátást igénybe vevők körét. Új ellátásként azonban bevezették a közgyógyellátást, mely azokat illette meg, akik nem rendelkeztek társadalombiztosítással, vagy nagyon alacsony volt a jövedelmük, de krónikus betegségük szükségessé tette a rendszeres gyógyszeres kezelést. 1992-ben a társadalombiztosítás szervei az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF). A járulékbevételeket a kiadásaik arányában osztották meg: 24,5% a nyugdíj, 19,5% az egészségbiztosítás alapot képezte. A munkavállalók 6% nyugdíjjárulékot, és 4% egészségbiztosítási járulékot fizettek. Létrejött a nyugdíjjárulék-fizetés felső határa 1992. március 1. napjától kezdődően, melynek napi (illetve évi) összegét az adott évi költségvetési törvény határozza meg, a tárgyév január 1. napjától december 31. napjáig tartó időszak biztosításban töltött naptári napjaira vonatkozóan kellett figyelembe venni. Bevezetésre került a megállapodás, melyet társadalombiztosítás pénzbeli ellátásainak megszerzése

29

Fabók András - Brugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog 50. o. Gecse Istvánné - Jakab Nóra - Menyhárt Szabolcs - Prugberger Tamás - Tóth Hilda - Varga Zoltán: Szociális jog II. Novotni kiadó Miskolc 2010., 52. o. 30

15

érdekében lehetett megkötni az igazgatási szervekkel. 2005 novemberétől már egészségbiztosítási ellátás megszerzésére nem lehet megállapodást kötni. Már az 1980-as évek elején felmerült a nyugdíjreform gondolata, mivel egyértelművé vált, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer nem fenntartható. Mindez – bár hivatalosan nem került kimondásra –, visszavezethető az 1975. évi II. törvény egyes elemeinek eltúlzott voltához. A Pénzügyminisztérium és a Népjóléti Minisztérium 1996-ban együttesen dolgozza ki a nyugdíjreform felosztó-kirovó rendszerének módosítását 7 változat szerint, valamint 6 változatban a vegyes finanszírozású rendszert mutatja be. Mindkét forma lényege, hogy az időskori anyagi biztonságot csak akkor lehet biztosítani, ha a nyugdíjszolgáltatás arányban áll a befizetett járulékokkal és a fizetés időtartamával. A Világbank már ekkor felhívta Magyarország figyelmét a chilei modellre. 1994-ben kezdődött el a nyugdíjrendszer megreformálását célzó munka.31 A Kormány által létrehozott államháztartási bizottság független szakértők, a Népjóléti Minisztérium és Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat bevonásával dolgozott a felosztó-kirovó rendszer megváltoztatásán. Elsődleges célnak az idősek anyagi biztonságát tekintették, fontosnak ítélték azonban az átláthatóságot, az egyéni befizetések nyomon követhetőségét. A szakértői és az önkormányzati ellenvetéseket figyelmen kívül hagyva a Kormány benyújtotta a törvényjavaslatokat. A vitát követően az Országgyűlés öt törvényt fogadott el:  1997.évi LXXX. tv. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezeteiről,  1997.évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról,  1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról,  1997.évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosításról és  a szociális törvény (1193. évi III. törvény a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról) módosításáról. A törvények 1998. január 1. napjával léptek hatályba. Az életbe léptetett törvények a nyugdíjrendszert érintették a legnagyobb mértékben: a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő 10 évről 20 évre emelkedett (2009-ig a növekedés fokozatos), a felsőoktatásban szerzett nappali tagozatos idő nem minősül szolgálati időnek (megvásárolhatók), a nyugdíjak indexelése megváltozott (a reálbérek követése helyett a nominálbérek és az árak indexének átlagával módosítja a nyugdíjakat). A magánpénztárakba történő belépés és tagdíjfizetés lehetőséget 31

Prugberger Tamás - Tóth Hilda: Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 52-54. o.

16

biztosított a nyugdíjkorhatár elérésekor életjáradékra (a tag halála esetén örökölhető). A pályakezdők számára kötelezővé vált a magán-nyugdíjpénztári tagság. Rokkantság bekövetkeztekor a tagdíj átkerült a társadalombiztosításba, mivel ez nem fért bele a magánrendszerbe. A törvény a Világban javaslatainak nagy részét megvalósította. A bevezetett változások azonban nem hozták meg a várt eredményeket. A magán-nyugdíjpénztári rendszerből az állami rendszerbe 2011-ben túlnyomórészt visszaléptek a biztosítottak, a pályakezdők részére mára már nem kötelező a belépés, a tagdíjat – ha magánnyugdíjpénztári tag maradt a biztosított – saját maga fizeti meg nettó béréből a pénztár által meghatározott összegben.32 Az

társadalombiztosítási

önkormányzatokat

1998-ban

feloszlatták.

Az

Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Alapok felügyeletét közvetlenül a Kormány végzi, az OEP és az ONYF irányítását 2010 májusától a nemzeti erőforrás miniszter útján látja el.33 A járulékok beszedése az NAV (Nemzeti Adó és Vámhivatal), korábban az APEH (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal) kezébe kerül. Az egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási feladatokat 2009. január 1-jétől a Regionális Pénztárak, majd ezek megszüntetését követően – jelenleg is – 2011. január 1-jétől a Megyei Kormányhivatalok Szakigazgatási Szervei végzik. Mindezek mellett külön feladatkörrel rendelkeznek az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Területi Hivatalai,

a

Nyugdíjfolyósító

Igazgatóság,

Központi

Nyugdíjnyilvántartó

és

Informatikai Igazgatóság. Az OEP és az ONYF szakmai irányítást, felügyeletet, fellebbezéssel kapcsolatos hatósági ügyeket lát el az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási szervek által hozott határozatok tekintetében. 2012. július 1. napjától kezdődően a megváltozott munkaképességű személyek ellátásával kapcsolatos rehabilitációs ellátás, rokkantsági ellátás tekintetében nemcsak a folyósítással, hanem a szüneteltetéssel, megszüntetéssel, illetve meghosszabbítással kapcsolatos feladatkörök a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hatáskörébe kerültek.

32 33

Prugberger Tamás - Tóth Hilda: Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010., 54-59. o. www.oep.hu (2012.08.20.), www.onyf.hu (2012.08.20.)

17

3. A társadalombiztosítási jogviszony sajátossága, jellemzői, a járulékok levonására vonatkozó szabályok bemutatása az 1997. évi LXXX. törvény alapján A mai magyar társadalombiztosításhoz való jogot az Alaptörvény szabályozza: „XIX. cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárnak szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. (2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg. (3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységhez igazodóan is megállapíthatja. (4) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes

állami

nyugdíjrendszer

fenntartásával

és

önkéntesen

létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja. XXX. cikk (1) Teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez.”34

34

Magyarország Alaptörvénye

18

3.1. A társadalombiztosítási jogviszony sajátossága, finanszírozása, alanyai, tartalma és tárgya A társadalombiztosítási jogviszony sajátosságai „A társadalombiztosítási jog azokat a társadalmi viszonyokat szabályozza, amelyekben a társadalombiztosítási szerv a biztosítottaknak (egyes esetekben: hozzátartozóknak, továbbá más, egyes ellátásra jogosult személyeknek) meghatározott jövőbeli körülmények bekövetkezte esetén jogszabályban rögzített mértékű ellátásokat nyújt, s amelyek keretében a társadalombiztosítási szerv a biztosítottól és munkáltatójától, valamint egyéb személyektől és szervektől bizonyos szolgáltatásokat kap.”35 A társadalombiztosítási jogviszony közigazgatási jogviszony, melynek jellemző meghatározója egy másik jogviszony – alapjogviszony –, amelynek létrejöttével keletkezik a törvény erejénél fogva. Az alapjogviszony lehet: munkaviszony, közszolgálati jogviszony, bedolgozói jogviszony, megbízási jogviszony, szövetkezeti tagsági jogviszony, egyéni- vagy társas vállalkozói jogviszony, egyéb munkavégzésre irányuló jogviszony. Éppen ezért, hogy megállapítható legyen az, hogy valaki társadalombiztosítási jogviszonyban áll-e az adott időpontban, elsősorban azt kell megállapítani, hogy egy másik törvény – az 1997. évi LXXX. törvény36 (Tbj.) szabályozása szerinti – biztosítási jogviszonnyal rendelkezik-e vagy sem. A társadalombiztosítási jogviszony szerkezetileg magába foglalja:  a jogviszony alanyait, ezek:

a biztosítottak, a foglalkoztatók és

a

társadalombiztosítási szervek,  a jogviszonyban a feleket alanyi jogok illetik meg, melyek nem függenek az alanyok akaratától (a hatóság nem mérlegelhet),  egyes ellátások vonatkozásában az első alapjogviszony létrejöttétől kezdve – függetlenül attól, hogy a jogviszony időközben hányszor és milyen formában módosult – a biztosított haláláig fennáll,  a társadalombiztosítási jogviszonyban a foglalkoztató rendszerint kötelezett, míg a biztosított kötelezett és kedvezményezett is,

35

Czúcz Ottó: Szociális Jog I. Unió Lap-és Könyvkiadó Kft Budapest 2003., 99-100. o. 1997. évi LXXX törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről 36

19

 az ellátásra való jogosultságnak anyagi és alaki feltételei is vannak (anyagi feltétel:

a biztosítási

eset

bekövetkezte, meghatározott

szolgálati

idő

megszerzése, alaki feltétele: az igény általában jogszabályban meghatározott formanyomtatványon nyújtható be),  a munkáltatót a járulékfizetés mellett egyéb ügyviteli, bejelentési, nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség is terheli, a foglalkoztatottak létszáma szerint esetlegesen kifizetőhelyet is köteles működtetni.37 A társadalombiztosítás finanszírozása Mivel a társadalombiztosítási jogviszony kötelezettséget és jogosultságot is takar, fontos meghatározni azt, hogy a jogosultságok (ellátások) finanszírozása milyen formában történik. A finanszírozás azt mutatja meg, hogy a társadalombiztosítás az ellátások folyósításához szükséges forrásokat milyen formában és módon teremti meg. A szakirodalom a finanszírozás több formáját és csoportosítását határozta már meg. E szerint a finanszírozás történhet: 1. adófinanszírozás útján: melyben a társadalombiztosítást közjószágnak tekintik azért, mert a magángazdaság nem tud megfelelő megoldást nyújtani. Az adótörvény által meghatározott adóalanyok által befizetett adókból történik az ellátás finanszírozása, 2. kötelező járulékfizetés: a társadalombiztosítás meritorikus jószág, amelyben a piaci körülmények nem teszik lehetővé, hogy a társadalombiztosítást magánjószágként lehessen kezelni vagy nem elégséges a szolgáltatás kínálata. A kötelező járulékfinanszírozás esetében a járulékfizetés és az igénybevétel között szoros kapcsolat áll fenn. A járulékköteles jövedelemből levont járulékból vagy fix összegű járulékból történik a finanszírozás. 3. Önkéntesen vállalt járulékfizetés (biztosítási díj): kizárólag magánjószágnak tekinthető a társadalombiztosítás, a befizetett díjakból történik a finanszírozás.38 A finanszírozás fajtájától eltér a finanszírozás módja, amely a fedezetteremtés eszközeként

jelenik

meg.

A

módja

szerint

kéttípusú

rendszer

van:

ellátás-meghatározású és a járulék-meghatározású. Magyarország társadalombiztosítási 37

Fabók András - Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2009., 56. o. 38 Balogh Gábor: Bevezetés a Társadalombiztosítás gazdaságtanába Osiris Kiadó Budapest 1990., 173-180. o.

20

rendszerének fő finanszírozási módja az ellátás-meghatározású, melynek fő jellemzője, hogy a

törvényben

rögzített

ellátásokhoz

határozzák

meg a

fedezetet.

A

közgazdaságtudomány ezen a rendszeren belül is három típusú eljárást különböztet meg.39 1. Kirovó-felosztó eljárásban alapvető követelmény, hogy az adott évi kiadásokat az adott évi bevételekből teremtsék elő. A rendszer működését a biztosítottak kötelező járulékfizetése segíti elő. Mindig az aktív korúak finanszírozzák. Elsősorban az egészségbiztosítási ágazatban megfelelő a működése, mivel annak kiadásait lehet rövidtávra, előre jelezni. Ez a forma az állam által működtetett társadalombiztosítási rendszerekre jellemző. 2. Tőkefedezeti eljárásban előzetes vagyonfelhalmozást végeznek a későbbi kifizetések biztosítására. Ebben a rendszerben minden biztosított igényeit külön tartalékok fedezik, melynek jelentős része lehet a felhalmozási időszakban elért kamat és a befektetés hozadéka. A tőkefedezeti eljárás előnye a nyugdíjalapok vonatkozásában

mutatkoznának

meg

igazán,

a

terhek

megosztása

is

igazságosabb lenne. Ez az eljárás kevésbé érzékeny a demográfiai változásokra, mint a felosztó-kirovó eljárás, mivel az elöregedő társadalmunkban, ahol a járulékot fizetők és az igénybevevők aránya kedvezőtlen, nem mindegy, hogy milyen számú járulékfizető adott évi befizetéseiből fedezik a kiadást. A tőkefedezeti eljárás esetén a nyugdíjas korábbi befizetéseit kapja vissza annak hozamával együtt.40 3. Várományfedezeti eljárás, mely a tőkefedezeti rendszer hosszú távú tőkésített változata. Az eljárás az ember életútját egy zárt ciklusnak vélelmezi és törvényszerűségek

alapján

meghatározott

időszakokra

meghatározott

várományhoz rendeli a fedezethez szükséges pénzeszközöket. A finanszírozást hosszú távú gondolkodás jellemzi. Nélkülözhetetlen eleme a tőkefelhalmozás, a vagyongazdálkodás. A nyugdíjbiztosítási rendszer finanszírozása célszerű ebben a formában. 41

39

Tóth Hilda: A táppénzről Ph.D. értekezés, Miskolci Egyetem ÁJK, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Miskolc 2010., 90-91. o. 40 Fabók András - Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2009., 51. o. 41 Balogh Gábor: Bevezetés a társadalombiztosítás gazdaságtanába Osiris Kiadó Budapest 1999., 183-184. o.

21

A finanszírozási típusok közti alapvető különbség az, hogy tőkegyűjtés történik-e, és azok generációk közötti átcsoportosítására van-e lehetőség, illetve ez megtörténik vagy nem. Magyarországon ma a társadalombiztosítás felosztó-kirovó rendszerű, míg a magánnyugdíj-pénztárak tőkefedezeti elven működnek. Az önkéntes nyugdíj- és egészségbiztosító pénztárak esetében mind a felosztó-kirovó, mind pedig tőkefedezeti elv érvényesülhet. A társadalombiztosítási jog kapcsolata más jogágakkal A társadalombiztosítási jog alapvetően az Alaptörvénnyel áll kapcsolatban, mivel az rendelkezik a szociális biztonságról, anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság, munkanélküliség esetén a megélhetéshez szükséges anyagi javak biztosításáról. Az Alaptörvény rögzíti azt is, hogy mindezek ellátásához az állam a szükséges intézményrendszer létrehozását és működését biztosítja. Az Alaptörvény által szabályozott:  tulajdonjog védelme,  élethez és emberi méltósághoz való jog,  hátrányos megkülönböztetés tilalma,  a testi és lelki egészséghez való jog biztosítása az állam feladata, melyet a munkavédelem, orvosi ellátás, egészségügyi intézmények megszervezésével és működtetésével lát el. A

munkajoggal

való

kapcsolata

alapvetően

a

biztosítási

jogviszonyok

megállapításához kapcsolódik, mivel a munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létrejötte társadalombiztosítási jogviszonyt keletkeztet.42 A polgári jog által szabályozott szerződéstípusok – pl. megbízási, vállalkozási szerződés, szerzői jog – szintén keletkeztetnek társadalombiztosítási jogosultságot és kötelezettséget is.

42

Fabók András-Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2009. 51-52. o.

22

A közigazgatási joghoz való viszonyának meghatározása „A társadalombiztosítási jogviszony jogszabály által létrehozott jogviszony, amelynek tartalmát (tárgyát és a felek kapcsolatát) is jogszabály határozza meg.”43 Ezért a társadalombiztosítási jogviszonyok közigazgatási jellegű jogviszonyok, eljárási szabályaik vonatkozásában fő vagy mögöttes jogszabályként a 2004. évi CXL. törvényt44 (Ket.) kell alkalmazni.45 A másik közigazgatási szabály, mely szintén alkalmazandó a társadalombiztosítási eljárások során, a 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről. Az adójoggal fennálló kapcsolata a társadalombiztosításnak az is, hogy a járulékok bevallása, befizetése, nyilvántartása, ellenőrzése és behajtása 1999. január 1-jétől az adóhatóság (NAV) feladatkörébe került. A biztosítottak bejelentése szintén az adóhatóság részére történik. A járulékfizetés alapját meghatározó jövedelem megállapítása során a társadalombiztosítási jogszabályok a személyi jövedelemadóról szóló törvényre hivatkoznak. A társadalombiztosítási jog kapcsolatban áll az államháztartási törvénnyel is (2011. évi CXCV törvény az államháztartásról), mely szerint: „Az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetési bevételeit és költségvetési kiadásait az azokat szabályozó törvény által meghatározott jogcímek szerinti bontásban kell meghatározni.”46 Az Országgyűlés és a Kormány felelőssége a társadalombiztosítási alapok működtetése, tervezése, a jogszabályi háttér megalkotása. Társadalombiztosítási eljárások során közigazgatási határozatok készülnek, amelyek ellen jogorvoslati eljárásként bírósághoz lehet fordulni. Ezek eljárásaira az 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról szabályai az irányadóak, és az adott ügyben hatáskörrel rendelkező munkaügyi bíróságok járnak el 47 (2013. január 1-jétől Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságok).

43

Fabók András-Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2009. 55. o. 44 2004. évi CXL törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 45 Fabók András - Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2009. 51-55. o. 46 2011. évi CXCV törvény 6. § (5) bekezdés 47 Fabók András - Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2009. 55-56. o.

23

A társadalombiztosítás alanyai A társadalombiztosítási jogban – más jogágtól eltérően – általában három alany szerepel: 1. a biztosított 2. a foglalkoztató, 3. a társadalombiztosítási szerv. A biztosítottak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek. A biztosítottak körét az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. §-a határozza meg. Hazánkban a rászorultakról történő gondoskodás két formában jelenik meg: a társadalombiztosítás rendszerén belül, valamint a szociális ellátórendszer keretében. A két ellátórendszer közti alapvető különbség, hogy a társadalombiztosítás keretében az kaphat ellátást, aki bekapcsolódik a társadalmi munkamegosztásba. A szociális ellátásra azok tarthatnak igényt, akik társadalombiztosítási ellátásra nem szereztek jogosultságot és megélhetésük más forrásból sem biztosított.48 A szociális ellátások a helyi önkormányzati szervek, valamint a 2013. január 1-jétől megalakult járási hivatalok hatáskörébe tartoznak. A biztosítottakon túl a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak a biztosítottak hozzátartozói, a nyugellátás megszerzésére megállapodást kötött, illetve a NAV-al egészségügyi szolgáltatás megszerzésére megállapodást kötött személyek is. A foglalkoztatók körét a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény határozza meg.49 Foglalkoztatónak minősül bármely jogi vagy természetes személy, egyéni vállalkozó, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet vagy költségvetés alapján gazdálkodó szerv, személyi egyesülés abban az esetben, ha biztosítottat foglalkoztat. A foglalkoztatók különleges eseteit is tartalmazza a törvényi szabályozás: a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató esetében a foglalkoztatásra szerződést kötő gazdálkodó szervezet vagy egyéni vállalkozó, társas vállalkozó esetében foglalkoztatónak a társas vállalkozás minősül. Az álláskeresési támogatásban részesülők foglalkoztató a folyósító szerv. Ugyancsak foglalkoztatónak minősül a gyermekgondozási díjat, gyermekgondozási segélyt, ápolási

48

Czúcz Ottó: Szociális jog I. Unió Lap-és Könyvkiadó Kft Budapest 2003., 112-113. o. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről 4§ a) pontja 49

24

díjat folyósító szerv. A kincstár számfejtési körében az önkormányzatok nettó finanszírozásának hatálya alá tartozó munkáltató esetében a járulékfizetés, nyilvántartás, adatszolgáltatás tekintetében a kincstár minősül

foglalkoztatónak. A munka

törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szerinti kölcsönbeadás esetén foglalkoztató a kölcsönbeadó. Ugyancsak munkáltatónak minősül a munkarehabilitációs díjat folyósító szociális intézmény.50 A társadalombiztosítás szervei a biztosítási kötelezettség megállapításával, bejelentéssel, megfizetésével, elvégzésével

nyilvántartással, tartozások

adatszolgáltatással,

behajtásával,

felhatalmazott

szervek.

járulékok

ellenőrzésekkel Ezek

a

bevallásával

kapcsolatos

megyei

és

feladatok

kormányhivatalok

nyugdíjbiztosítási- és egészségbiztosítási szakigazgatási szervei, az OEP területi Hivatalai, a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, és nyugdíjfolyósítás tekintetében a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, járulékok befizetése, beszedése tekintetében pedig a NAV. A munkáltatók bejelentései és adatszolgáltatásai tekintetében szintén fontos szerepet tölt be a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. A társadalombiztosítási jogviszony tartalma A társadalombiztosítási jogviszony tartalmát azok a kötelezettségek és jogosultságok jelentik, amelyek a jogviszony alanyait terhelik, illetve megilletik. Ez a foglalkoztatók esetében többnyire kötelezettséget, míg a biztosítottak esetében kötelezettséget és jogosultságot is takar.51 A biztosítottak társadalombiztosítási ellátásainak jogosultságát és rendszerint az ellátások alapját is a járulékfizetési kötelezettségük határozza meg. A pénzbeli ellátások – ha törvény kivételt nem tesz – a járulék alapját képező jövedelemmel arányosan vehetők igénybe. A foglalkoztatók kötelezettsége a járulék megállapítása, levonása,

bevallása

és

befizetése,

a

biztosítottak

bejelentése,

nyilvántartása,

adatszolgáltatás. 2011. december 31-ig a foglalkoztatót is terhelte társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség, melynek megnevezése változott és – társadalombiztosítási ellátásra jogot nem keletkeztető – szociális hozzájárulási adóként kell megfizetni.

50

dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft Budapest 24-27. o. 51 Fabók András - Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2009., 56-57. o.

25

A társadalombiztosítási jogviszony tárgya A társadalombiztosítási jogviszony tárgya az ellátás. A társadalombiztosítás alapvető célja, hogy szükséghelyzetben, annak átvészeléséhez segítséget nyújtson. Az ellátásokat többféleképpen lehet csoportosítani. Legegyszerűbben természetbeni és pénzbeli ellátásokra. Természetbeni ellátásként juthatnak hozzá a biztosítottak, illetve a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak az orvosi, egészségügyi szolgáltatásokra. A pénzbeli ellátásokat nyugellátásként, egészségbiztosítási és baleseti ellátásként lehet csoportosítani. A szükséghelyzetek csoportosítása nemzetközi egyezményekben is megtörtént. Az ILO 102. számú egyezménye szerint minden államnak hat csoportra vonatkozóan kell biztosítani az ellátásokat: betegség, munkanélküliség, időskor, üzemi beleset vagy foglalkozási megbetegedés, nagyobb család, szülés, rokkantság, eltartó elvesztése. Az ellátások mértéke mindig függ a gazdaság teherbíró képességétől, a politikai hatalom gyakorlóinak értékrendszerétől. Az ellátásokkal kapcsolatban alapvető követelmény, hogy elegendőnek kell lennie a megélhetéshez, de nem haladhatja meg a kiesett jövedelmet. 52 Társadalombiztosítási ellátások:

I.

Egészségbiztosítási ellátások:  egészségügyi szolgáltatás, 

pénzbeli ellátások: 1. terhességi gyermekágyi segély, 2. gyermekgondozási díj, 3. táppénz.

 baleseti ellátások: 1. baleseti egészségügyi szolgáltatás, 2. baleseti táppénz, 3. baleseti járadék.  megváltozott munkaképességű személyek ellátásai: 1. rokkantsági ellátás, 2. rehabilitációs ellátás.

52

Fabók András - Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2009., 57-58. o.

26

II.

Nyugdíjbiztosítási ellátások:  saját jogú nyugellátás: 1. öregségi nyugdíj 2. rehabilitációs járadék,  hozzátartozói nyugellátás: 1. özvegyi nyugdíj, 2. árvaellátás, 3. szülői nyugdíj, 4. baleseti hozzátartozói nyugellátások, 5. özvegyi járadék.53

Az ellátások fedezetét túlnyomó részt a járulékok befizetéséből finanszírozzák, de mindezek mellett „az állam a társadalombiztosítási ellátások fedezetét akkor is biztosítja, ha a társadalombiztosítás kiadásai a bevételeket meghaladják.”54

3. 2. A járulékok fajtái A járulék fogalma: „az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék (a természetbeni egészségbiztosítási járulék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék és a munkaerő-piaci járulék), a nyugdíjjárulék, a táppénz-hozzájárulás, az egészségügyi szolgáltatási járulék, valamint a korkedvezmény-biztosítási járulék.”55 A társadalombiztosítás alapelvei határozzák meg a járulékfizetés célját, ezek megvalósításának módszereit: 1. Kötelező részvétel: a társadalombiztosítás Magyarország állampolgárait, illetve a területén tartózkodó más természetes személyeket is magába foglaló társadalmi kockázatközösség, amelyben a törvényben megállapított szabályok szerint kötelező a részvétel. 2. Arányosság

elve:

a

biztosítottak

a

társadalombiztosítási

ellátások

igénybevételére való jogosultságait a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségük teljesítése alapozza meg. A pénzbeli ellátások – ha törvény kivételt nem tesz – a járulékfizetés alapjául szolgáló jövedelemmel arányosak. 53

1997. évi LXXX. tv. 14. § (1) bekezdés 1997. évi LXXX. tv. 3. § (2) bekezdés 55 1997. évi LXXX. tv. 4. § 2. l) pont 54

27

3. Járulék, hozzájárulás, tagdíjfizetési kötelezettség: a társadalombiztosítási rendszerhez

kapcsolódó

magánnyugdíjrendszer

keretében

járó

ellátások

fedezetére a biztosítottak a külön törvényben meghatározott mértékű tagdíjat fizetnek. Ez a tagdíjfizetési kötelezettség a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakulásával – a társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépés lehetőségével – megváltozott. Ma már a magán-nyugdíjpénztári tagok a pénztár által meghatározott mértékű tagdíjat fizetnek önkéntes alapon. 4. A foglalkoztató együttműködési kötelezettsége: a biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal a törvény erejénél fogva jön létre. A foglalkoztatót bejelentési, nyilvántartási, adatközlési, járulék megállapítási és járulék levonási, valamint befizetési kötelezettség terheli. 5. A foglalkoztatót a társadalmi kockázatközösség elve szerint szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség terheli, melyhez nem kapcsolódik társadalombiztosítási ellátás kifizetése. 6. Célhoz kötött személyes adatközlés: a társadalombiztosítási rendszerben érvényesülő közteherviselés érdekében a biztosítottak és foglalkoztatók adataik rendszeres vagy eseti közlésére kötelezhetőek, amelyek járulékfizetési és hozzájárulás-fizetési

kötelezettségeik

megállapításához,

teljesítéséhez

és

ellenőrzéséhez szükségesek.56 7. Állami felelősség: az állam a társadalombiztosítási rendszer működéséről, fejlesztéséről az ellátások megállapításával, a foglalkoztatók és biztosítottakat terhelő fizetési kötelezettségek meghatározásával, a járulékok és hozzájárulások közteherként történő megállapításával, beszedésével, ellenőrző rendszerének szabályozásával gondoskodik. Az állam a társadalombiztosítási ellátások fedezetét akkor is biztosítja, ha a kiadásai a bevételeket meghaladják.57 Járulékfizetési kötelezettség terheli tehát mind a biztosítottat vagy foglalkoztatottat mind pedig a munkáltatót illetve a kifizetőt is. A foglalkoztatottat terhelő járulékok: 1. Nyugdíjjárulék, 2. Egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék, 3. Egészségügyi szolgáltatási járulék,

56

dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft, Budapest 2009. 22-23. o. 57 1997. évi LXXX. tv. 3 § (2) bekezdés

28

4. Egyéni vállalkozó esetében korkedvezmény-biztosítási járulék. A foglalkoztatót terhelő járulékok: 1. A foglalkoztató a biztosított betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi (klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát hozzájárulás címén fizeti meg, 2. Egészségügyi szolgáltatási járulék, 3. korkedvezmény-biztosítási járulék.58 2011. december 31-ig a munkáltatót társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség terhelte, melynek mértéke 27%-os volt (ebből nyugdíjbiztosítási járulék: 24%, természetbeni egészségbiztosítási járulék: 1,5%, pénzbeli egészségbiztosítási járulék: 0,5%, munkaerő-piaci járulék: 1%). Ez 2012. január 1-jétől szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettségként jelenik meg, melynek legfontosabb jellemzője, hogy társadalombiztosítási ellátásra jogot nem keletkeztet. Nem a munkáltatót, hanem a kifizetőt terheli, szabályozása nem társadalombiztosítási törvényben történik. A szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget a 2011. évi CLVI. törvény szabályozza, mely tételesen felsorolja az adó alapját képező jogviszonyokat, valamint juttatásokat is.59 A Tbj. megfogalmazása szerint: „A társadalmi szolidaritás elvének megfelelően – a szociális biztonsághoz, valamint az egységes állami nyugdíjrendszer fenntartása érdekében – a törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését egészben vagy részben megillető olyan fizetési kötelezettséget is megállapíthat, melynek megfizetése társadalombiztosítási ellátásra való jogot nem keletkeztet.”60 A kifizetőket terhelő hozzájárulások: 1. egészségügyi hozzájárulás, melynek mértéke 14 vagy 27%, az 1998. évi LXVI. törvény előírásai szerint, 2. egyszerűsített közteherviselési járulék, melynek alanyait és mértékét a 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvény szabályozza.

58

dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft, Budapest 2009. 19-23. o. 59 Dr. Varga Zoltán: Az egyéni vállalkozó járulékterheinek alakulása - a tanulmány az egyéni vállalkozók járulékfizetésének alakulását vizsgálja 2012. évben 60 1997. évi LXXX. tv. 2. § (6a) bekezdés

29

3. 3. A biztosítottakat, a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultakat terhelő járulékok A biztosítottak köre: A Tbj. 5. §-a tételesen felsorolja a biztosítottak körét. E szerint biztosított: 1. a munkaviszonyban állók:  országgyűlési képviselők,  közalkalmazottak, közszolgálati-, kormányzati szolgálati-, ügyészségi-, bírósági-, igazságügyi alkalmazotti jogviszonyban állók,  a hivatásos nevelőszülők,  az ösztöndíjas foglalkoztatottak, 

a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervei, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok,



a NAV hivatásos állományú tagjai,

 a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatásuk teljes vagy részmunkaidőben történik, 2. a szövetkezet tagja – ide nem értve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatásban tanulmányokat folytató tanulót hallgatót – ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik, 3. tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló, 4. álláskeresési támogatásban részesülő személy, 5. kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó, 6. kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó, 7. díjazás ellenében munkavégzésre irányuló jogviszony keretében (megbízási szerződés

alapján,

egyéni

vállalkozónak

nem

minősülő

vállalkozási

jogviszonyban) személyesen munkát végző, ha az e tevékenységből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér 30%-át, naptári napokra számítva annak harmincad részét,61 8.

61

1997. évi LXXX. tv. 5. § (1) bekezdés a)-g) pontjai

30

9. egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy – kivéve a saját jogú nyugdíjast, 10. a

mezőgazdasági

őstermelő

abban

az

esetben,

ha

a

reá

irányadó

nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év, kivéve:  az őstermelői tevékenységet folytató kiskorút,  egyéb jogcímen biztosítottat,  saját jogú nyugdíjast vagy azt az özvegyi nyugdíjast, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte.62 11. Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végzőnek kell tekinteni:  az alapítvány, egyesület, egyesületek szövetsége, társasházi közösség, köztestület, kamara, gazdálkodó szervezet tisztségviselőjét, 

gazdasági társaság vállalkozónak nem minősülő tisztségviselője, szövetkezet vezető tisztségviselőjét,



a

Munkavállalói

kölcsönös

Résztulajdonosi

biztosítópénztárak,

Program

magánnyugdíj

szerveinek,

önkéntes

pénztárak

választott

tisztségviselőjét,  az önkormányzat választott képviselőjét, társadalmi megbízatású polgármesterét, ha díjazása eléri a 7. pontban meghatározott összeget.63 12. Biztosított az a természetes személy, aki a munkát külföldi foglalkoztató számára Magyarország területén végzi, de a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló szabályok szerint e törvény hatálya alá tartozik.64 A biztosítottak fogalmi köréből 2012. január 1-jétől kikerült a közeli hozzátartozók biztosítására meghatározott esetekben jogot keletkeztető „segítő családtag”, (amely az egyéni vállalkozó és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok közeli hozzátartozói részére nyújtott biztosítási lehetőséget jövedelemtől függően), valamint 2012. július 1. napjától kezdődően a bedolgozók. A bedolgozói jogviszony munkaviszonynak minősül, nem kell vizsgálni a személyes közreműködés alapján megszerzett jövedelem nagyságát. Ez a jogszabályi változás a bedolgozók számára jelent fontos változást, mivel az otthon végzett munka keretében a bedolgozók sok esetben nem minősültek biztosítottaknak, jövedelmük nem érte el e 62

1997. évi LXXX. tv. 5. § (1) bekezdés h)-i) pontjai 1997. évi LXXX. tv. 5. § (2) bekezdése 64 1997. évi LXXX. tv. 5. § (3) bekezdése 63

31

minimálbér 30%-át, illetve annak naptári napra számított harmincad részét. Ilyen estekben természetesen az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira sem váltak jogosulttá. Szolgálati időt a megszerzett jövedelem és a minimálbér arányában szereznek. A biztosítottak – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogot szerezhetnek.”65 A biztosítási jogviszony létrejöttét szintén szabályozza a járulékfizetésről szóló törvényünk, mely szerint: „a biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg a törvény erejénél fogva jön létre. Ennek érvényesítése érdekében a foglalkoztatót

bejelentési,

nyilvántartási,

járulék-megállapítási

és

levonási,

járulékfizetési, valamint bevallási kötelezettség terheli. E kötelezettség kiterjed arra a külföldi foglalkoztatóra is, aki Magyarország területén biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony

keretében

foglalkoztat

munkavállalót,

továbbá

arra

a

külföldi

foglalkoztatóra, aki Magyarország területén kívül foglalkoztat olyan munkavállalót, aki a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet alapján e törvény hatálya alá tartozik.”66 „A biztosítás – amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik – az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.”67 Járulékfizetési kötelezettség – biztosítás hiányában – nem áll fenn abban az esetben, ha szünetel a biztosítás. Ekkor nincs is járulékalapot képező jövedelem. A biztosítás szünetelésének időtartamára, ha más jogcímen egészségügyi szolgáltatásra nem áll fenn jogosultság, egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetni. Szünetel a biztosítás:  a fizetés nélküli szabadság ideje alatt (ide nem értve terhességi gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély és gyermeknevelési támogatás folyósításának idejét, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén igénybe vett fizetés nélküli szabadságot),  az igazolatlan távollét időtartama alatt,  a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt – kivéve, ha erre az időre a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint átlagkereset, távoléti díj vagy táppénzfizetés történt,

65

1997. évi LXXX. tv. 6. § (1) bekezdés 1997. évi LXXX. tv. 2. § (5) bekezdés 67 1997. évi LXXX. tv. 7. § (1) bekezdés 66

32

 előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt – kivéve, ha később a bíróság jogerősen felmentette,  ügyvéd, közjegyző, szabadalmi ügyvivő kamarai tagságát szünetelteti,  egyéni vállalkozó a tevékenységét szünetelteti.68 A több biztosítási jogviszonyban álló személy biztosítását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni. A munkavégzésre irányuló jogviszonyok esetében a biztosítás fennállását havonta kell elbírálni azzal a kitétellel, hogy az ugyanannál a foglalkoztatónál adott naptári hónapban a járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani. Ezen személyek biztosítása akkor is fennáll, ha  balesti táppénzben, terhességi gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban,  gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülnek, és az ellátások folyósítását közvetlenül megelőző napon biztosítottak voltak.69 Nem terjed ki a biztosítás: A járuléktörvény rendelkezése szerint nem terjed ki a biztosítás a külföldi állam Magyarországra akkreditált:  diplomáciai és konzuli képviseletének személyzetére, ha külföldi állampolgár,  külföldi állampolgárságú háztartási alkalmazottjára,  a képviselet tagjával közös háztartásban élő külföldi állampolgárságú családtagjára abban az esetben, ha a küldő állam vagy más állam társadalombiztosítási rendszere kiterjed rájuk vagy biztosítottnak minősülnek más nemzetközi szervezet biztonsági rendszere szerint,  a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által Magyarország területén foglalkoztatott harmadik állam állampolgáraira, külföldinek minősülő munkavállalóira – ha a munkavégzés kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében történik.  európai parlamenti képviselőre.70

68

1997. évi LXXX. tv 8. § dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest 38. o. 70 1997. évi LXXX. tv. 11 § a-c) pontjai 69

33

A biztosítási jogviszony létrejöttének meghatározásán kívül fontos szerepe van a járulék összegének meghatározásában a járulékalapot képező jövedelemnek és a járulékok mértékének is. Mindhárom tényező meghatározása törvényi keretek között történik. Járulékalapot képező jövedelem:

 a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelemből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem,  a tanulószerződésben meghatározott díj,  a hivatásos nevelőszülői díj,  a felszolgálási díj, a borravaló,  az ösztöndíjas foglalkoztatott részére kifizetett ösztöndíj. A fenti jövedelmek hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér illetve a szerződésben meghatározott díj, ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik.”71 A járulékalap meghatározásánál jelentősége van a munkavégzés helyének, a jogviszony jellegének. A Tbj. rendelkezése szerint: „Megbízási jogviszony, munkaviszony: a magyar jog hatálya alá tartozó megbízási jogviszony és munkaviszony, továbbá a külföldi jog hatálya alá tartozó olyan megbízási jogviszony és munkaviszony, amely alapján a munkát Magyarország vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet hatálya alá tartozó másik tagállam területén végzik.”72 A fizetendő járulékok mértéke: 1. A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke 10%, 2. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke 10%, 3. A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék mértéke 8,5%. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4%, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3%, a munkaerő-piaci járulék 1,5%. A biztosított mindegyik jogviszonyában megfizeti az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot.

71 72

1997. évi LXXX. tv 4. § k) pont 1997. évi LXXX. tv 4. § h) pont

34

4. A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott a járulékalapot képező jövedelme után 4%-os

természetbeni

egészségbiztosítási

járulékot

fizet.

Pénzbeli

egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett. Abban az esetben, ha nyugdíja szünetel pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére is kötelezett (ez jelenleg 3%).73 5. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, valamint a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, és az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a Tbj. rendelkezése szerint egyéb jogcímen sem jogosult, köteles egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni, melynek 2013. évi összege havi 6.660 Ft, naptári napi összege: 222 Ft. 6. A

foglalkoztató

és

az

egyéni

vállalkozó

által

fizetendő

korkedvezmény-biztosítási járulék mértéke 13%. A foglalkoztató és az egyéni vállalkozó a külön jogszabályban meghatározott korkedvezményre jogosító

munkakörben

(nyugdíjjárulék

alapot)

történő

foglalkoztatás

képező

korkedvezmény-biztosítási járulékot.

jövedelem

során után

elért

járulékalapot

fizeti

meg

a

74

A járulékokat a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó75 járulékmértéknek megfelelően kell megállapítani és megfizetni. 2012. december 31. napjáig a nyugdíjjárulékot meghatározott járulékalapot képező jövedelem nagyság után kellett megfizetni. Ez az összeghatár 2012-ben napi 21.700 Ft, évi 7.942.200 Ft volt.

A nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség felső határának

megállapítása a központi költségvetésről szóló törvényben került meghatározásra. A járulékfizetési kötelezettség felső határának megállapításánál azokat a napokat, amelyekre nem keletkezett járulékalapot képező jövedelem, a számításnál figyelmen kívül kellet hagyni. 76 A járulékfizetés felső határának eltörlésével (2013. január 1-től) a nyugdíjjárulékot minden járulékalapot képező jövedelem után – összeghatárra tekintet nélkül – után meg kell fizetni, ezáltal a magas jövedelemmel rendelkezők több nyugdíjjárulékot fizetnek be a Nyugdíjbiztosítási Alap részére. 73

1997. évi LXXX. tv. 18. § (1) bekezdés a) pont, 25. § 1997. évi LXXX. tv. 19. § 75 1997. évi LXXX. tv. 18. § (5) bekezdés 76 dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest 61-62. o. 74

35

A nyugdíjjárulék mértékének meghatározásánál jelentős változást jelentett 2010. november 1-je. Ettől az időponttól megszűnt a magánnyugdíjpénztár kötelező tagsága, a tagok visszaléphettek a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá, átalakult a levonandó nyugdíjjárulék rendszere. 2009-ben és 2010. október 31-ig a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozók a járulékalapot képező jövedelem után 9,5%-os nyugdíjjárulékot fizettek, melynek mértéke magánnyugdíj-pénztári tag esetén 1,5%-os mértékű volt.77 A magánnyugdíj pénztár esetében a tagtól kötelező jelleggel 8%-os tagdíj került levonásra és átutalásra a pénztár felé. A korábbi szabályozások a biztosítottak meghatározott körében kötelezővé tették a magán-nyugdíjpénztári tagságot. Így a magánnyugdíjpénztár tagja: 

a tagságra kötelezett pályakezdő: 1998. július 1-je és 2005. december 31-e közötti hatályos rendelkezések alapján aki pályakezdőnek minősül, ezért tagságra

kötelezett,

vagy

Magyarországon

első

alkalommal

létesített

munkaviszonyt és még nem töltötte be a 35. életévét, 

az önkéntes döntéssel csatlakozó személy: 1998. július 1-je és 2005. december 31-e között hatályban lévő rendelkezések alapján, önkéntesen pénztártaggá válhatott, aki még nem töltötte be a 30. életévét és Magyarországon nyugdíjbiztosítási jogviszonyban állt, vagy Magyarországon első alkalommal létesített nyugdíjbiztosítási jogviszonyt és pályakezdőnek nem minősült, vagy harmadik

állam

állampolgára,

illetve

hontalan

és

Magyarországon

78

nyugdíjbiztosítási jogviszonyt létesített.

2010. november 1-jétől egységesen (függetlenül attól, hogy a tagság további fenntartása mellett döntött-e a biztosított) 9,5%- nyugdíjjárulék kerül levonásra, mely 2011-ben 10%-os mértékűre emelkedett. A tagdíj kötelező levonása megszűnt. A változtatás célja valószínűleg a nyugdíjrendszer további fenntarthatósága volt, mivel a 1,5%-os nyugdíjjárulékot fizető biztosítottak öregségi nyugdíjként az egyébként őket megillető öregségi nyugdíj 75%-ára váltak volna jogosulttá, a 8%-os magánnyugdíj pénztári tagdíj pedig egyösszegű kifizetésre vagy járadékra biztosított jogosultságot. Előnyként jelentkezett és jelentkezik a magánnyugdíj pénztári tagok esetében, hogy a befizetett tagdíj örökölhető. A magánnyugdíj pénztári tagok száma a korábbi 3 millió

77

dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest 63. o. 78 dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest 56.o.

36

120 ezer főről kb. 97.220 főre csökkent, ez az összes tag létszámának mintegy 3%-a.79 Ez a változás mindenképp a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek növekedéséhez vezetett. A járulékfizetésre vonatkozó különleges szabályok Saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott: a járulékalapot képező jövedelme után 4%-os természetbeni egészségbiztosítási járulékot és 10%-os nyugdíjjárulékot fizet. Nem kell megfizetni a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, valamint a munkaerő-piaci járulékot. Ha nyugdíjának folyósítása szünetel a 3%-os pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is köteles megfizetni. Saját jogú nyugdíjasnak minősül: -

az öregségi nyugdíjban részesülő,

-

a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló

kormányrendelet alapján öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben, egyházi, felekezeti nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül. -

Saját jogú nyugdíjas az a személy is, aki az uniós rendeletek alapján saját jogú

nyugellátásban részesül. A saját jogú nyugdíjban részesülő, valamint a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött özvegyi nyugdíjban részesülő személy nem fizet nyugdíjjárulékot a gyermekgondozási segély, ápolási díj, és a munkarehabilitációs díj után. Nyilatkozattal vállalhatja a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött, özvegyi nyugdíjban részesülő a nyugdíjjárulék megfizetését. 2011. december 31-ig a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő személyek is vállalhatták a gyermekgondozási segélyből történő nyugdíjjárulék megfizetését. 80 Társas vállalkozó járulékfizetése: a társas vállalkozó biztosítása és járulékfizetési kötelezettsége: A társas vállalkozó biztosításának megállapítása: 

a gazdasági társaság, egyesülés, szabadalmi ügyvivői iroda tagja esetében a tényleges személyes közreműködési kötelezettség kezdete napjától annak megszűnése napjáig,

79

http://www.onyf.hu/?module=news&action=show&nid=8491&root=ONYF(2013.03.05.) dr. Szakács Imre: járulékfizetés 2009. Complex jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft Budapest 2009. 60. o. 80

37

 egyéni cég tagja esetében az egyéni cég tagjává válás napjától annak megszűnése napjáig,  egyéb esetekben a társas vállalkozásnál létesített tagsági jogviszony, vagy vezető tisztségviselői jogviszony kezdő napjától annak megszűnéséig tart. A biztosított társas vállalkozó a társas vállalkozástól személyes közreműködésére tekintettel megszerzett járulékalapot képező jövedelme után köteles megfizetni a járulékokat. A 10%-os nyugdíjjárulékot legalább a minimálbér, a 8,5%-os egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot legalább a minimálbér másfélszerese után.81 Minimálbér alatt a tárgyhónap első napján érvényes, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb havi összegét értjük. A biztosított egyéni és társas vállalkozó járulékfizetéséről szóló rendelkezések alkalmazásában a tárgyhónap első napján a teljes munkaidőre érvényes garantált bérminimum havi összege képezi a járulékfizetés alapját, ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel. 82 Egyéni vállalkozók járulékfizetése:

az egyéni

vállalkozó biztosítási és

járulékfizetési kötelezettsége az egyéni vállalkozói nyilvántartásba való bejegyzés napjától a nyilvántartásból való törlés napjáig áll fenn. A biztosított egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózása esetén a vállalkozói kivét, átalányadózás esetén az átalányban megállapított jövedelem után köteles a 10% nyugdíjjárulékot, valamint a 8,5%-os egészségbiztosítási-és munkaerő-piaci járulékot megfizetni. A járulékfizetés alapja nyugdíjjárulék esetében havonta legalább a minimálbér, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék tekintetében legalább a minimálbér másfélszerese. Az eva adózó az eva alap 4%-a után, az átalányadózó az átalányban meghatározott összeg után, de legalább a minimálbér után köteles nyugdíjjárulékot, és a minimálbér másfélszerese után egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot fizetni. Az eva adózó magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében – az adóévet megelőző évben tett nyilatkozattal – a minimálbér összegénél magasabb járulékalapot képező jövedelem után is megfizetheti a járulékokat. Az egyéni vállalkozók 2012. január 1-jéig – bejelentés nélkül – a minimálbér kétszereséig fizették meg a nyugdíj-, valamint az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci 81 82

1997. évi LXXX. tv. 27. § 1997. évi LXXX. tv. 4. § s) pont

38

járulékot abban az esetben, ha a jövedelem kivét nem érte el a tevékenységre jellemző keresetet. Bejelentés alapján lehetőségük volt a tényleges vállalkozói jövedelem utáni járulékfizetésre, de a járulékalap ebben az esetben is legalább a minimálbér. A bejelentést az Art-ban83 meghatározottak szerint kell megtenni. A korkedvezményre jogosító munkakörben vállalkozói tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a 13%-os korkedvezmény-biztosítási járulékot a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló jövedelem után fizeti meg, ha törvény ez alól nem mentesíti. Egyéni és társas vállalkozók esetében a járulékalap alsó határát csökkenteni kell azokkal az időszakokkal, amely alatt:  táppénzben,

baleseti

táppénzben,

terhességi

gyermekágyi

segélyben,

gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyes, gyet vagy ápolási díj folyósítása mellett tevékenységét személyesen folytatja,  katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,  fogvatartott,  ügyvédként,

szabadalmi

ügyvivőként,

közjegyzőként

kamarai

tagságát

szünetelteti.84 2012. január 1-jét megelőzően négyféle járulékalapot képező jövedelmet tudtunk megkülönböztetni. A járulékalapokat meghatározta a bejelentés nélküli, valamint a bejelentés alapján figyelembe vehető járulékalap. Ez alapján a járulékalap nagysága: Bejelentés nélkül:  a ténylegesen megszerzett jövedelem abban az esetben, ha az meghaladja az elvárt járulékalap nagyságát, vagy  az elvárt jövedelem, melyet a tárgyévre szóló költségvetési törvény határoz meg. Ez 2009-ben a minimálbér kétszerese volt. Bejelentés alapján a járulékalap lehet:  a ténylegesen kifizetett jövedelem, ha ez az elvárt jövedelemnél alacsonyabb, de meghaladja a minimálbért, vagy  a minimálbér összege.85

83

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről 1997. évi LXXX. tv. 28. §, 29. § 85 dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest 2009. 20. o. 84

39

2012. január 1-jétől a Tbj. a biztosított társas vállalkozó és egyéni vállalkozó esetében

a

nyugdíjjárulék

fizetés

esetében

legalább

a

minimálbért,

az

egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapjaként legalább a minimálbér másfélszeresét határozza meg. Ez a jogszabályi változás megszüntette a fenti biztosítottaknak azt a lehetőséget, hogy bejelentés alapján csak a minimálbér után fizessék meg az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékokat. A járuléktörvény a fenti határidővel megszüntette a „megelőző naptári hónapban érvényes minimálbér” megfogalmazást, így az adott hóban érvényes minimálbér után áll fenn a járulékfizetési kötelezettség. A

kiegészítő

tevékenységet

folytató

társas

vállalkozó

a

személyes

közreműködésre tekintettel kifizetett, járulékalapot képező jövedelme után 10%-os nyugdíjjárulékot és 4%-os természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizet. Pénzbeli egészségbiztosítási járulékfizetésre nem kötelezett. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó egészségügyi szolgáltatási járulékot, 10%-os nyugdíjjárulékot, és 4%-os természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizet a tevékenységéből származó, vállalkozói adózó esetén a kivét, átalányadózó vállalkozó esetén az átalányban meghatározott jövedelem után. Pénzbeli egészségbiztosítási járulékfizetésre nem kötelezettek. Az eva adózó, kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó nyugdíjjárulék alapja az Eva tv-ben meghatározott jövedelem 10%-a (eltérően a nem kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő eva adózó 4%-os járulékalapjától).86 A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó esetében nem érvényesül a minimálbér utáni járulékfizetési kötelezettség, ha a vállalkozói kivét, átalányadó vagy a személyes közreműködés alapján juttatott jövedelem nem éri el a minimálbér összegét. Egészségügyi

szolgáltatási

járulékfizetési

kötelezettség

terheli

a

kiegészítő

tevékenységet végzőket. Nem kell egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni arra az időtartamra, amikor a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó:  keresőképtelen,  gyermekgondozási segélyben részesül, 

86

fogvatartott,

1997. évi LXXX. tv.36-37. §

40

 ügyvédként,

szabadalmi

ügyvivőként,

közjegyzőként

kamarai

tagságát

szünetelteti,  egyéni vállalkozását szünetelteti.87 Kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül – átmeneti rendelkezésként – a rehabilitációs járadék folyósítása melletti egyéni vállalkozói vagy társas vállalkozói tevékenység. Kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül az egyéni, illetve társas vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként folytatja, illetve az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.88 Mezőgazdasági őstermelők járulékfizetése: szintén a minimálbérnek megfelelő összeg után fizeti meg a nyugdíjjárulékot, valamint az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot is. A tevékenységét kezdő mezőgazdasági őstermelőre ugyanez a szabályozás vonatkozik. A mezőgazdasági őstermelő járulékfizetési kötelezettsége abban az esetben alakul másképp, ha az őstermelésből származó – állami támogatással csökkentett – előző évi árbevétele nem haladja meg a 8 millió forintot. Ekkor (mezőgazdasági kistermelőnek minősül) az előző évi árbevétel 20%-ának 1/12-ed része után kell havonta megfizetnie a természetbeni egészségbiztosítási járulékot (4%), és a nyugdíjjárulékot (10%). A mezőgazdasági őstermelő és kistermelő nem fizet munkaerő-piaci járulékot.89 A mezőgazdasági őstermelő: az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki 

saját gazdaságában az Szja törvény 6. sz. mellékletében meghatározott terméket állít elő, vagy tevékenységet folytat,



a tevékenység gyakorlására vonatkozóan őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, a saját gazdaságában a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik,



a termőföldről szóló törvény szerint családi gazdálkodónak minősül, és e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagját is, mindegyikre vonatkozóan a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységének, jövedelmének tekintetében.90

87

1997. évi LXXX. tv. 37/A § 1997. évi LXXX. tv. 4. § e) pont 89 1997. évi LXXX. tv. 30/A § (1)-(3) bekezdés 90 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 3. § 18. alpont 88

41

A törvény az őstermelő számára is lehetőséget biztosít arra, hogy magasabb összegű társadalombiztosítási ellátás megszerzése érdekében – járulékbevallásban történő nyilatkozattal – a minimálbérnél vagy a tárgyévet megelőző árbevétel 20%-ánál magasabb összeg után fizesse meg a nyugdíj-, egészségbiztosítási járulékot, így teljes körű biztosítottá váljon. Több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén a járulékalap után minden jogviszonyban meg kell fizetni a biztosítottat terhelő járulékokat.91 2012. január 1. napját megelőzően a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot a heti 36 órát meghaladó munkaviszonyban elért, járulékalapot képező jövedelem alapján kellett megfizetni, az egyéb jogviszonyban elért jövedelem után nem. A természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem után kell megfizetni, eva adózó esetében az Eva tv-ben meghatározott adóalap 4%-a után, átalányadózó egyéni vállalkozó esetében az átalányban megállapított jövedelem után, ha  az (átalányadózónak nem minősülő) egyéni vállalkozó, társas vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, vagy  közép- illetve felsőoktatási intézmény nappali tagozatos tanulója, hallgatója. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapítása esetén az egyidejűleg fennálló munkaviszonyok időtartamát össze kell számítani. Társas vállalkozóként több gazdasági társaságban személyesen közreműködő tag vagy ügyvezető – évente egy alkalommal történő választása esetén – a járulékfizetés alsó határa utáni járulékot (legalább a minimálbér) egyik jogviszonyában fizeti meg. A többi jogviszonyában a személyes közreműködésére tekintettel kifizetett járulékalapot képező jövedelem után kell megfizetnie a nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot. Hasonlóan alakul a járulékfizetés abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó társas vállalkozóként is biztosított. Járulékfizetési kötelezettsége legalább a minimálbér után az egyéni vállalkozói jogviszonyában áll fenn, de évente egy alkalommal – tárgyév január 31-ig – választhatja, hogy a járulékfizetés alsó határa utáni fizetési kötelezettségének társas vállalkozóként tesz eleget. Ebben az esetben a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem után fizeti meg egyéni vállalkozóként a járulékokat. 92

91 92

1997. évi LXXX. tv. 31. § (1) bekezdés 1997. évi LXXX. tv. 31. §

42

Egyházi személyek után az egyház a minimálbér figyelembevételével fizeti meg a nyugdíjjárulékot, valamint a természetbeni egészségbiztosítási járulékot.93 Megállapítható tehát, hogy az egyéni és társas vállalkozás tagját terhelő járulékfizetési szabályok 2012. január 1-jétől nagymértékben változtak, amely a járulékalapot képező jövedelem meghatározásának módosítására vezethető vissza. 2011. december 31-ig a nyugdíjjárulék, valamint az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék minimum alapja a minimálbér vagy a garantált bérminimum volt. 2012. január 1-jétől az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot legalább a minimálbér másfélszerese után kell megfizetni az egyéni vállalkozónak, illetve a társas vállalkozás tagjának.

A

társadalombiztosítási

járulék

megszüntetése

mellett

fizetési

kötelezettségként terheli az egyéni vállalkozót és társas vállalkozást a szociális hozzájárulási adó, melynek alapja legalább a minimálbér vagy a garantált bérminimum 112,5%-a.

Ezek

Egészségbiztosítási

a

változások Alap

a

bevételei

járulékbefizetés emelkednek.

nagyságát Mindezek

növelik,

az

ellenére

az

egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai közül a táppénz napi összegének maximálása nem került hatályon kívül: a minimálbér kétszeresének harmincad részét nem haladhatja meg a táppénz napi összege abban az esetben sem, ha a pénzbeli egészségbiztosítási járulékfizetés – a maximálisan folyósítható táppénz megállapításához szükséges jövedelemnél - magasabb összeg történik. Ez a szabályozás nem követi annak a társadalombiztosítási alapelvnek az érvényesülését, mi szerint az ellátások a járulékfizetési kötelezettséggel arányban vehetők igénybe.

93

1997. évi LXXX. tv 26. § (3) bekezdés

43

Forrás: KSH (2013. 01. 27.)

Nem képezi nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapját: 

a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás,



a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege,



az Szja tv-ben meghatározott béren kívüli juttatás,



jövedelmet pótló kártérítés,



a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj,



késedelmi kamat,94



a foglalkoztatott nem fizet nyugdíj-, egészségbiztosítási- és munkaerőpiacijárulékot a felszolgálási díj és borravaló után

94

1997. éviLXXX. tv. 21. §

44

Nem kell megfizetni a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot: 

az egyházi szolgálatot teljesítő személy után az egyháznak,



a prémiumévek program és a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatásban részesülőknek95 Nem kell megfizetni a 1,5%-os munkaerő-piaci járulékot:

 a

szövetkezet

tagjának,

a

tanulószerződés

alapján

szakképző

iskolai

tanulmányokat folytató tanulónak, az álláskeresési támogatásban részesülő személynek, a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló jogviszony keretében személyesen munkát végző biztosítottnak,  az egyéni és társas vállalkozónak, ha közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, vagy vállalkozási tevékenysége mellett munkaviszonnyal is rendelkezik,  annak a foglalkoztatottnak, egyéni és társas vállalkozónak, aki saját jogú nyugellátásban részesül vagy a társadalombiztosítási nyugellátás szabályai szerint a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.96 

Nem kell megfizetni a munkaerő-piaci járulékot a mezőgazdasági őstermelőnek,



és nem fizet munkaerő-piaci járulékot az egyházi szolgálatot teljesítő személy után az egyház. Nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség terheli:

 a gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban, 

munka-rehabilitációs díjban, rehabilitációs járadékban részesülőt,



2012. január 1-jét követően hatósági határozattal megállapított rehabilitációs ellátásban részesülő személyt a díj, segély, támogatás, járadék, ellátás összege után,



az álláskeresési támogatásban részesülő személy a támogatás után,



az egyházat az egyházi szolgálatot teljesítő személy után.97

2013. január 1-jétől hatályon kívül került a nyugdíjjárulék fizetés felső határa, így a nyugdíjjárulékot a járulékalapot képező jövedelem után – felső összeghatárra tekintet nélkül – meg kell megfizetni (2012. évben ez napi 21.700 Ft, évi 7.942.200 Ft volt).

95

1997. évi LXXX. tv. 21. §, 24. § 1997. évi LXXX. tv. 25/A § 97 1997. évi LXXX. tv. 26. § (1)-(3) bekezdései 96

45

A biztosítottakat terhelő járulékmértékek változásai (2007-2012) között:

Év

2007. 2008. 2009. 2010. okt. 30. 2010. nov. 1. 2011. 2012. 2013.

Nyugdíjjárulék mértéke % mnyp.tag

nem mnyp.tag

0,5 1,5 1,5 1,5 9,5 10 10 10

8,5 9,5 9,5 9,5 9,5 10 10 10

Egészségbiztosítási járulék mértéke %

Mnyp. tagdíj %

természetbeni

pénzbeli

munkaerő-piaci

8 8 8 8 0 0 0 0

4 4 4 4 4 4 4 4

3 2 2 2 2 2 3 3

0 0 0 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5

Forrás: NAV- fizetendő járulékok 2010. január 1-jét megelőzően nem tartalmazta az egészségbiztosítási járulék a munkaerőpiaci-járulékot. Járulékfizetési kötelezettsége volt a biztosítottnak, de az munkavállalói járulékként került levonásra, melynek mértéke szintén 1,5% volt. 2010.

november

1-jétől

jelentős

változás,

hogy

megszűnt

a

magánnyugdíj-pénztári tagdíj levonási kötelezettség. A magánnyugdíj-pénztári tagok ezt megelőzően választhattak, hogy tagok maradnak, vagy az egyéni számlájukon lévő tagdíjat átutaltatják a társadalombiztosítási nyugdíjalapba. Amennyiben tagságuk további fenntartása mellett döntöttek, a pénztár által meghatározott tagdíjat saját maguknak kell átutalni egyéni számlájukra. A tagság további fenntartása a magánynyugdíj-pénztári tag öregségi nyugdíjának megállapítása, illetve halála esetén a hozzátartozói ellátás (özvegyi nyugdíj) megállapítására lesz hatással. A magánnyugdíj keretében a jogosult vagy a kedvezményezett nyugdíjjáradékra vagy egyösszegű kifizetésre tarthat igényt a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben meghatározottak szerint (1997. évi LXXXII tv). Szolgálati idő megszerzése érdekében megállapodást köthet egyéni elhatározás alapján: 1. Az a belföldi nagykorú személy, aki nem saját jogú nyugdíjas és biztosítási jogviszonnyal nem rendelkezik, illetve akire a biztosítás nem terjed ki vagy a biztosítása szünetel nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem megszerzése céljából 34% nyugdíjjárulék fizetésének vállalásával

46

megállapodást köthet. A megállapodás szolgálati időre és a nyugdíj alapjául szolgáló keresetre vonatkozóan külön-külön nem köthető meg. A járulékfizetés alapja a megállapodást kötő személy által meghatározott jövedelem, de legalább a megállapodás megkötésekor érvényes minimálbér.98 2. Szolgálati idő megszerzése érdekében megállapodás köthet – szintén a megállapodás megkötésekor érvényes minimálbér alapul vételével, 34%-os járulékfizetés mellett – az a nagykorú, aki felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat. 3. Jogosult megállapodás megkötésére az is, akinek az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges 20 év szolgálati idejéhez, vagy résznyugdíjra jogosultság esetén a 15 év szolgálati idejéhez legfeljebb 5 év hiányzik. A megállapodás alapja ebben az esetben is a mindenkori minimálbér, mértéke pedig ennek a 34%-a. Ebben az esetben a nyugdíjigény elbírálása tárgyában hozott első fokú határozat elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig kezdeményezhető a megállapodás megkötése, és a járulékot egy összegben kell megfizetni.99 4. Szolgálati idő megszerzése érdekében megállapodás köthető a megkötése napján érvényes gyermekgondozási segély összege alapján 10% nyugdíjjárulék megfizetése mellett 1998. évre, a gyermekgondozási segély idejével megegyező otthoni ápolás, gondozás idejére. Egészségügyi szolgáltatások megszerzése érdekében köthető megállapodások: A Tbj. alapján nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen sem jogosult személy megállapodást köthet saját maga, valamint a vele együtt élő gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására (nem biztosított külföldi). 1. A nagykorú állampolgár esetén a járulék mértéke a megkötés napján érvényes minimálbér 50%-a, 2. 18 évesnél fiatalabb gyermek esetén a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér 30%-a.100 Az a külföldi, aki Magyarország területén oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat, a megállapodás megkötésekor érvényes minimálbér 30%-ának megfelelő egészségbiztosítási járulék megfizetése mellett szerezhet

egészségügyi

szolgáltatásra

való

jogosultságot.

Az

egészségügyi

98

1997. évi LXXX. tv. 34. § (1)-(3) bekezdés 1997. évi LXXX. tv. 34. § (1)-(7) bekezdés 100 1997. évi LXXX. tv. 34. § (10)-(11) bekezdés 99

47

szolgáltatásra való jogosultság a megállapodás megkötését követő hatodik hónap első napjától vehető igénybe, vagy a megállapodás napjától, ha visszamenőleg egy összegben megfizetésre kerül a hat havi járulék. Sürgősségi ellátásra megállapodás megkötése nélkül is jogosult a külföldi állampolgár. A társadalombiztosítás valamennyi ellátására csak a biztosítottak szerezhetnek jogosultságot:

mindez

az

egészségügyi

szolgáltatásra,

pénzbeli

ellátásokra,

nyugdíjbiztosítási ellátásra és – biztosítási időre tekintet nélkül baleseti egészségügyi szolgáltatásra, nyugellátásra és baleseti hozzátartozói ellátásra – adhat jogot.101

Forrás: OEP statisztika (2012.12.20.)

A biztosítottak száma fokozatosan csökken 1995. évhez viszonyítva. Kismértékű emelkedés mutatkozik ugyan, de véleményem szerint ez annak eredménye, hogy biztosítottnak minősülnek a közfoglalkoztatottak (akik rövid időtartamra válnak biztosítottá), valamint az álláskeresési támogatásban részesülők, akik maximum 90 napig jogosultak ellátásra). A biztosítottak számát emeli az a gyakorlatban sokszor előforduló tény, hogy a munkaviszonyban álló foglalkoztatottak nem teljes, hanem 101

dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Komplex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest 37. o.

48

részmunkaidőben történő alkalmazása előtérbe került, a járulékkedvezményben, bértámogatásban részesülők foglalkoztatása – a kedvezmény időtartamára – emelkedett. Mindezek azonban a családok megélhetését – a jövedelmek csökkenése, a rövid időtartamú foglalkoztatatás miatt – hátrányosan befolyásolja. A biztosítottak az ellátások és a kedvezmények lejártát követően valószínűleg a szociális ellátórendszerbe kerülnek, jóval alacsonyabb jövedelemből igyekezve szükségletüket biztosítani. Mindezek miatt szerintem növekszik a „feketemunka”, ami nem jár ugyan biztosítási kötelezettséggel, de járulékfizetéssel sem, viszont a mindennapi megélhetést elősegíti.

Forrás: OEP statisztika (2012. 12. 20.) A biztosítottak lakónépességen belüli aránya 1995. évhez viszonyítva csökkent, ami a foglalkoztatottság visszaszorulására utal. Az aktív korú – és Magyarországon munkaviszonyt létesíteni nem képes állampolgárok – egyre nagyobb számban keresnek az Európai Unió szomszédos országaiban munkát. Ezek a biztosítottak a táblázat adataiban nem szerepelnek. A gazdaság stabilizálása, új munkahely teremtése, a megélhetést biztosító jövedelemszerzés lehetősége remélhetőleg visszavonzza a jelenleg külföldön biztosított, családjuktól külön élő munkavállalókat a magyar biztosítási rendszerbe, és hazájukba.

49

A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak: 1. Balesti ellátásra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosultak

a

biztosítottakon kívül:  egyéni, társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, vagy

saját

jogú

nyugdíjasként

munkaviszonyban,

szövetkezeti

tagi

jogviszonyban, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll.102 2. Baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult:  nevelési-oktatási és felsőoktatási intézmény, iskola, iskolarendszeren kívüli oktatásban gyakorlati képzésben részesülő tanulója, hallgatója, ide nem értve a külföldi állampolgárt;  szocioterápiás intézetben gyógykezelt elmebeteg, illetőleg szenvedélybeteg;  őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott, elzárásra utalt, szabadságvesztés büntetést töltő személy (a továbbiakban: fogvatartott);  aki közcélú munkát végez, különösen aki életmentés, baleset-, illetőleg katasztrófa-elhárítás, vagy véradás során szenved, balesetet vagy egészségkárosodást;  közérdekű munkát végez;  külön törvény alapján közérdekű önkéntes tevékenységet végez.103 3. Az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak a Tbj. 16. §-a szerint a biztosítottakon (Tbj. 5. §) kívül:  táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, baleseti járadékban;  saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban, rehabilitációs járadékban;  mezőgazdasági járadékban (öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban), megváltozott munkaképességű

személyek

ellátásában,

bányászok

egészségkárosodási

járadékában, fogyatékossági támogatásban, rokkantsági járadékban, házastársi pótlékban, házastársi jövedelempótlékban;  nemzeti gondozási díjban (pótlékban), hadigondozotti ellátásban;  bányászati kereset-kiegészítésben vagy átmeneti bányászjáradékban részesül;  gyermekgondozási segélyben;

102 103

1997. évi LXXX. tv. 15.§ (1) bekezdés U. o. (2) bekezdés

50

 Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettől nyugdíjban vagy a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított öregségi vagy rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül;  az aktív korúak ellátására való jogosultság keretében megállapított pénzbeli ellátásban,

időskorúak

járadékában,

ápolási

díjban,

gyermeknevelési

támogatásban részesül, továbbá  a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó közép- és felsőoktatási intézmény nappali tagozatos magyar állampolgárságú tanulói, hallgatói, valamint az a külföldi állampolgár, aki nappali tanulmányai folytatása alatt nemzetközi szerződés vagy az oktatásért felelős miniszter által adományozott ösztöndíjban részesül;  megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodást szenvedett és  munkaképesség-változásának mértéke az 50%-ot, illetve egészségkárosodásának mértéke a 40%-ot eléri vagy egészségi állapota 50%-os vagy ennél kisebb mértétű, és az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával rendelkezik;  reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nem éri el a minimálbér 30%-át;  kiskorú, magyar állampolgársággal és Magyarország területén lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik; 

bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt), a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülő 18-24 éves fiatal felnőtt, továbbá az illetékes magyar hatóság által ideiglenes hatállyal elhelyezett, otthont nyújtó ellátás keretében átmeneti és tartós nevelésbe vett külföldi kiskorú személy;



fogvatartott;



a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 54. §-a alapján szociálisan rászorult;



egészségügyi szolgáltatás megszerzése érdekében megállapodást alapján jogosult;



egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett;

 nevelőszülői tevékenységet folytat, és az e tevékenységből származó tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme nem éri el a minimálbér 30%-át, naptári napokra annak harmincad részét;104 104

1997. évi LXXX. tv. 16. § (1) bekezdés a)-s) pontjai

51

 hajléktalan;  korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásokról és a szolgálati járandóságról szóló törvény alapján korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesül;  az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényben meghatározott balett művészeti életjáradékban részesül;105  külföldi személy, aki nemzetközi egyezmény szerint jogosult egészségügyi ellátásra.106 A központi költségvetés a Tbj. 16. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott személyek, a gyermekgondozási díjban részesülők, valamint a 16. § (1) bekezdés c)-f), h)-o) és s)-v) pontjaiban meghatározott személyek után 5.790 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet.107 Az a belföldi, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a Tbj. 16 §-a szerint sem jogosult, köteles egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni, melynek összege 2013-ban 6.660 Ft (napi összege: 222 Ft).108 A biztosítási jogviszony megszűnését követő 45 napig – ha legalább ennyi ideig fennállt a biztosítása vagy egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága – nem kell megfizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot.

3.4. A foglalkoztatót terhelő járulékok és a társadalombiztosítási járulék 2012. január 1-jétől bevezetett változásai A foglalkoztatót terhelő járulékok: 1. A foglalkoztató a biztosított betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi (klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát hozzájárulás címén fizeti meg. 2. Egészségügyi szolgáltatási járulék, 3. korkedvezmény-biztosítási járulék.109 A foglalkoztatót 2012. január 1-jéig társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség terhelte. 105

1997. évi LXXX. tv. 16. § (1) bekezdés t)-v) pontjai 1977. évi LXXX. tv. 16. § (2) bekezdése 107 1997. évi LXXX. tv. 26. § (5) bekezdése 108 1977. évi LXXX. tv 39. § (2) bekezdés 109 dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2009. 19-23. o. 106

52

Társadalombiztosítási járulék A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató a biztosítottak részére kifizetett – biztosítási kötelezettség alapján elszámolt – járulékalapot képező jövedelem után havonta társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett.110 A társadalombiztosítási járulék alapja:  a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem,  a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont tagdíj,  a tanulószerződésben meghatározott díj,  a hivatásos nevelőszülői díj,  a felszolgálási díj, a fogyasztótól kapott borravaló,  az ösztöndíj. A fenti jövedelmek hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, vagy ha a foglalkoztatás nem munkaviszony keretében történik, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében; a társadalombiztosítási járulék alapja a szerződésben meghatározott díj.111 2011-ben már nem képezte a társadalombiztosítási járulék alapját a kis összegű kifizetés (mely 2009-ben még tb járulékalap volt), valamint a természetbeni juttatás sem (2009-ben, 2010-ben tb járulékalapot képezett). A társadalombiztosítási járulék mértéke: 

2009. június 30-ig 29% (melyből 24% a nyugdíjbiztosítási, 4,5% a természetbeni egészségbiztosítási és 0,5% pénzbeli egészségbiztosítási járulék),112



2009. július 1-jétől csökkent a tb járulék mértéke 26% (nyugdíjbiztosítási járulék 24%, természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5%, pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5%)



2010. január 1. napjától a tb járulék 27%-ra változott, amely már a munkaerő-piaci járulékot is tartalmazta (nyugdíjbiztosítási járulék 24%,

110

dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2009. 47. o. 111 http://nav.gov.hu/nav/ado/jarulek/tajekoztato_jarulekmertek.html 2013. 02. 16. 112 dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft Budapest 2009. 47. o.

53

természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5%, pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5%). 

2011-ben a társadalombiztosítási járulék mértéke megegyezett a 2010. évben megállapított mértékkel.113



2012. január 1-jétől a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség megszűnt, ezt felváltotta a szociális hozzájárulási adó.

A szociális hozzájárulási adóval kapcsolatos rendelkezéseket az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény szabályozza. A törvény tételesen felsorolja az adóalanyokat és az adófizetés alapjául szolgáló jogviszonyokat is. A korábbi társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséggel szemben nem minősül adóalanynak a szociális hozzájárulási adó tekintetében: 

a saját jogú nyugdíjban részesülő, kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó,



az özvegyi nyugdíjban részesülő egyéni vállalkozó abban az esetben, ha a társadalombiztosítási nyugdíjra való jogosultság szempontjából a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte,



a mezőgazdasági őstermelő, ha mezőgazdasági kistermelőnek minősül (árbevétele a megelőző évben a 8 millió forintot nem éri el), és nem vállal magasabb járulékalap utáni járulékfizetést.114

Táppénz hozzájárulás A foglalkoztató a biztosított saját keresőképtelensége, kórházi ápolásának időtartamára

folyósított

táppénzének

egyharmados

mértékének

megfizetésével

hozzájárul.115 A betegszabadság naptári évenként 15 munkanap, mely év közben kezdődő munkaviszony esetén időarányosan jár a biztosítottnak. A betegszabadságra vonatkozó rendelkezéseket a Munka Törvénykönyve116 tartalmazza.

113

http://www.nav.gov.hu/nav/ado/jarulek/jaruj_101105.html 2013. 02. 16. HVG Társadalombiztosítás Különszám 2013. 117. o. 115 1997. évi LXXX tv. 19. § (5) bekezdés 116 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 114

54

Táppénzt a munkaviszonyban álló biztosított csak a betegszabadság lejártát követően igényelhet. Nem jár betegszabadság, tehát a keresőképtelenség első napjától kezdődően táppénzre jogosult: 

a beteg gyermekét ápoló szülő,



a veszélyeztetett várandóság miatti keresőképtelen nő,



az egyéni vállalkozó,



a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személy,



a mezőgazdasági őstermelő keresőképtelensége esetén.

Nem kell megfizetni a táppénz hozzájárulást 

a gyermekápolási táppénz,



az üzemi baleseti táppénz,



a terhességi gyermekágyi segélyre nem jogosult keresőképtelen kismama táppénze,



közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltott, hatóságilag elkülönített biztosított,



járványügyi, állat-egészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tudó biztosított részére folyósított táppénz után,



nem fizeti meg az egyharmados táppénz hozzájárulást az egyéni vállalkozó (mivel nem minősül saját maga munkáltatójának),



és az őstermelő a saját keresőképtelensége alapján kifizetett táppénze után.

A biztosított társas vállalkozó esetében munkáltatónak a társas vállalkozás minősül, így a táppénz egyharmados hozzájárulása a társas vállalkozást terheli.117 „A táppénz-hozzájárulás járuléknak minősül a Tbj. 4. § l) pontja alapján.”118 A társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtető foglalkoztató az általa folyósított táppénz egyharmadát megállapítja, és az ellátások terhére számolja el. Ha a kifizetőhely más foglalkoztatónál fennálló jogviszonyra tekintettel fizet ki táppénzt, a táppénz egyharmadának megállapítására a munkáltató területe szerint illetékes kormányhivatal egészségbiztosítási szakigazgatási szerve jogosult. A táppénz kifizetéséről a biztosított személyazonosító adatainak egyidejű közlésével a kifizető foglalkoztató értesíti a szakigazgatási szervet.

117

http://www.tbinfo.hu/cikkek/adok--jarulekok/tappenz-hozzajarulas.html (2013. 02. 17.) dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest 2009. 54. o. 118

55

A társadalombiztosítási kifizetőhellyel nem rendelkező foglalkoztatót terhelő táppénz egyharmadának megállapításáról határozatot a kifizető egészségbiztosítási szakigazgatási szerv hoz. A határozat jogerőre emelkedését követően a foglalkoztató a táppénz egyharmadát 15 napon belül köteles megfizetni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal részére. A szakigazgatási szerv a fizetésre kötelező határozatok adatait foglalkoztatók szerinti összesítésben, elektronikusan megküldi a NAV-nak.119 Egészségügyi szolgáltatási járulék A társadalombiztosítási ellátások fedezetére a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozón túl egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytató tagja után.120 A járulékot a biztosítás fennállásának időtartamára tekintettel kell megfizetni. Ha a biztosítási kötelezettség nem áll fenn teljes hónapon keresztül, akkor a biztosítás időtartamára számított összeg megfizetésére kötelezett a foglalkoztató (naptári napra számított összeg szerint). A társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége a gazdasági társaság, egyesülés, szabadalmi ügyvivői társaság, szabadalmi ügyvivői iroda tagja esetében a tényleges és személyes közreműködés kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn, egyéb esetekben a társas vállalkozásnál létesített jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig.121 Kiegészítő tevékenységet folytatónak az a társas vállalkozó minősül, aki a tevékenységét saját jogú nyugdíjasként folytatja, vagy özvegyi nyugdíjban részesül és a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte.122 Az egészségügyi szolgáltatási járulék havi mértéke:  2009-ben: 4500 Ft/hó, napi 150 Ft,  2010-ben: 4950 Ft/hó, napi 165 Ft, 

2011-ben: 5100 Ft/hó, napi 170 Ft,



2012-ben: 6390 Ft/hó, napi 213 Ft,



2013-ban: 6660 Ft/hó, napi 222 Ft.

119

dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest 2009. 54-55.o. 120 1997. évi LXXX. tv 18. § (1) bekezdés c) pont 121 dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest 2009. 70-71. o. 122 1997. évi LXXX. tv. 4. § e) pont

56

Az egészségügyi szolgáltatási járulék 2006-ban a járulékalapot képező jövedelem 10%-a, 2007. január-március hóban 16%-a, 2007. április hótól 9%-a volt. 2008. január 1-jétől (4.350 Ft/hó) került sor a havi jövedelemtől független, tételes egészségügyi szolgáltatási járulék megállapítására.123 Mentesült az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetése alól a társas vállalkozás (ugyanígy az egyéni vállalkozó is), ha a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó: keresőképtelen, gyermekgondozási segélyben részesül, fogvatartott vagy ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát szünetelteti.124 Korkedvezmény-biztosítási járulék A foglalkoztató a külön jogszabályban meghatározott korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott biztosítottak után – ha nem minősülnek saját jogú nyugdíjasnak – 13%-os korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet. Nem kell megfizetni a korkedvezmény-biztosítási járulékot, ha ez alól a kötelezettsége alól jogszabály mentesítette.125 A korkedvezmény-biztosítási járulék alapja megegyezik a járulékalapot képező jövedelemmel. Nem kell megfizetni a járulékot a Tbj. 21. §-ában meghatározott jövedelmek után: 

béren kívüli juttatás,



keresetpótló járadék,



a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás és újítás hasznosítási vagy használati szerződés alapján a védelem alatt álló jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj,



a késedelmi kamat után.

A korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. tv. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm.rendelet 1. sz. melléklete tartalmazta, mely hatályát vesztette 2007. január 1-jével. Ez azt jelenti, hogy a jegyzékben szereplő munkakörökre vonatkozóan továbbra is fennáll a korkedvezményre való jogosultság, de új munkakörrel nem lehet bővíteni. 123

http://nav.gov.hu/nav/szolgaltatasok/adokulcsok_jarulekmertekek/fizetendo_jar/jaruj_101105.html 2013.02.17. 124 dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. 71.o. 125 1997. évi LXXX. tv. 18. § (1) bekezdés e) pontja, 6. §, 20/A § (1) bekezdése

57

Korkedvezményre jogosító munkakörök: 1. föld alatt végzett munka, 2. fúrótoronynál végzett munka, 3. sűrített levegőben végzett munka, 4. zárt csatorna karbantartásánál végzett munka, 5. meleg üzemben végzett munka, 6. villamosenergia-iparban végzett munka, 7. textiliparban végzett munka, 8. sütőiparban végzett munka, 9. hűtőházban végzett munka, 10. ionizációs sugárzás hatása alatt végzett munka, 11. közlekedésnél végzett munka, 12. polgári repülésnél végzett munka, 13. robbanóanyag-iparban végzett munka, 14. magyar honvédség polgári alkalmazottainak munkakörei. Korkedvezményre azok a munkakörök jogosítanak, amelynek végzése során a szervezet fokozott igénybevételnek van kitéve és egészégre ártalmasak. A

korkedvezményes

munkakörben

végzett

tevékenységnek

az

öregségi

nyugdíjkorhatár elérés esetén van jelentősége. Az társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény értelmezése szerint 2 év korkedvezményre jogosult az a férfi, aki legalább 10, az a nő, aki legalább 8 év korkedvezményre jogosító munkakörben, illetve az a személy, aki 100 kPa-nal nagyobb nyomású légtérterű munkakörben legalább 6 évet dolgozott. A korkedvezmény további 1-1 évvel növekszik, ha férfi újabb 5, nő 4 évet, vagy további 3 évet 100 kilopascálnál nagyobb légköri nyomásnak kitett munkakörben dolgozik.126 A korkedvezmény-biztosítási járulék alóli mentesítés eljárási szabályait az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény végrehajtására kiadott 342/2007. (XII. 21.) Korm. rendelet tartalmazza. A rendelet értelmében a hatóság – a fővárosi kormányhivatal munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szervének munkavédelmi felügyelősége – jogosult a foglalkoztató és az egyéni vállalkozót is kérelme alapján mentesíteni a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól. A mentesítés feltételei: 126

http://hitelshop.co.hu/korkedvezmenyes-nyugdij-2012-tol-feltetelei-es-fogalma-2012-ben.html 2013.02.18.

58



különösen nehéz fizikai munka,



különösen terhelő klíma,



ergonómiai kóroki tényezők,



fokozott pszichés megterhelés,



pszichoszociális kóroki tényezőknek való tartós kitétel nem áll fenn, vagy csak olyan mértékben, amely a korkedvezményre jogosultság megállapítását nem indokolja.

A korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alóli mentesítés kezdete az erről szóló határozat jogerőre emelkedésének napja.127

3.5. Az EHO, az EKHO és a KATA Egészségügyi hozzájárulás (EHO) Az egészségügyi hozzájárulás (eho) nem minősül járuléknak, de a szabályozás alapján „az egészségügyi szolgáltatásokra szolidaritási elv alapján jogosultak ellátásai pénzügyi

fedezetének

biztosítása

és

az

arányos

közteherviselés

elvének

érvényesítése”128 céljából megalkotott törvény az egészségbiztosítási ellátások zavartalan biztosítása és finanszírozása érdekében meghatározott jövedelmekre fizetési kötelezettséget ír elő. „Az egészségügyi hozzájárulás százalékosan meghatározott, adó jellegű kötelezettség”129 Egészségügyi hozzájárulási kötelezettség terheli az Art-ban130 meghatározott munkáltatót, kifizetőt a belföldi magánszemélynek juttatott jövedelem után, bizonyos esetekben a jövedelemszerző belföldi magánszemélyt is. A kifizető vagy a jövedelmet megszerző magánszemély (amennyiben nincs kifizető vagy az jövedelemadót nem köteles megállapítani) 27%-os egészségügyi hozzájárulást fizet:  az Szja törvényben meghatározott összevont adóalapba tartozó, adóelőleg számításánál figyelembe vett jövedelem után, 127

dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest 2009. 76-78.o. 128 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról preambuluma 129 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról 1. § 130 2003.évi XCII. törvény az adózás rendjéről

59

 a külön adózó jövedelmek után, ha azok béren kívüli juttatásnak nem minősülnek  a kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapja után. Az egészségügyi hozzájárulást meg kell fizetni a nem pénzbeli juttatás után is.131 Az eho mértéke 14%-os (2012-ben ez a mérték 10%-os volt) a béren kívüli juttatás után, melynek alapja a megszerzett jövedelem 1,19-szerese, mely a kifizetőt terheli. Nem kell megfizetni az egészségügyi hozzájárulást a kifizetőnek akkor, ha a megszerzett jövedelmet szociális hozzájárulási kötelezettség terheli.132 Nem terheli eho fizetési kötelezettség a kifizetőt a biztosítási jogviszonnyal nem járó, egyéb munkavégzésre irányuló jogviszony keretében munkát végző személyek részére kifizetett díjak után (megbízási, vállalkozási díjak, tiszteletdíjak), mivel ezek szociális hozzájárulás adó alapját képezik.133 A belföldi magánszemélyt 14%-os egészségügyi hozzájárulási kötelezettség terheli: 

a vállalkozásból kivont jövedelem,



értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem,



osztalék, vállalkozói osztalékalap,

 árfolyamnyereségből származó jövedelem,  ingatlan bérbeadásából származó jövedelem esetén, ha a jövedelem az egymillió forintot meghaladja a teljes összeg után. Az

egészségügyi

hozzájárulást

mindaddig

meg

kell

fizetni,

míg

az

egészségbiztosítási járulékék – ideértve az egyszerűsített közteherviselési járulékot és az egészségügyi szolgáltatási járulékot is – el nem éri a 450.000 Ft-ot. Ez a hozzájárulás-fizetés felső határa.134 Egészségügyi hozzájárulási fizetéstől mentes az a jövedelem is, amely olyan jogviszonyban keletkezett, ahol egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség áll fenn, vagy a jövedelem adómentes. Nem kell megfizetni a százalékos hozzájárulást:  az adómentes szociális ellátások,  lakáshoz kapcsolódó adómentességek,  adómentes közcélú juttatások,

131

1998. évi LXVI. tv. 3. § (1) bekezdés HVG Társadalombiztosítás Különszám 2013. 23-24. o. 133 HVG Társadalombiztosítás Különszám 24. o. 134 1998. évi LXVI. tv. 3. § (3) bekezdés 132

60

 tevékenységhez kapcsolódó adómentességek,  adómentes költségtérítés jellegű bevételek,  adómentes természetbeni juttatások után.135 Nem terheli továbbá százalékos eho: 

a

táppénzt,

baleseti

táppénzt,

terhességi

gyermekágyi

segélyt,

a

gyermekgondozási díjat, és a gyermeknevelési támogatásokat, 

a kifizető által megállapított társadalombiztosítási ellátásokat, ideértve a szociális ellátásnak nem a kifizetőt terhelő részét,



a kedvezményezett részére történő egyösszegű pénztári kifizetést, ha a magán-nyugdíjpénztári tag a felhalmozási időszakban hunyt el,



önkéntes kölcsönös biztosítópénztár megszűnése esetén a tag részére teljesített adóköteles kifizetést,



az egészségpénztár által nyújtott életmódjavító szolgáltatást,



az iskolaszövetkezet nappali tagozatos tanulója, hallgató tagjának személyes közreműködésére tekintettel folyósított ellenszolgáltatást,



a magánszemélyt megillető tőzsdei osztalékot.136

Az egészségügyi hozzájárulás mértéke még 2009-ben a kifizetők tekintetében 11%-os mértékű volt, 2010-től ez 27%-ra emelkedett. A magánszemélyt terhelő eho fizetési kötelezettség 2009-ben is 14%-os volt. A kifizetőket terhelő egészségügyi hozzájárulás mértéke nagymértékben emelkedett az elmúlt évek során, az adó alá vont jövedelmek köre is bővült. Ennek oka véleményem szerint az, hogy csak a szociálisan rászorultak részére biztosított ellátások ne képezzenek járulék-, illetve adóalapot, ezzel is elősegítve azt, hogy mindenki jövedelmének arányában járuljon hozzá a közteherviseléshez. Mindez a változás a kifizetőket terheli nagyobb mértékben.

135

dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft, Budapest 2009. 188.o. 136 HVG Társadalombiztosítás Különszám 2013. 24. o.

61

Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (EKHO) Az egyszerűsített közteherviselést az Ekho törvényben137 felsorolt foglalkozást folytató, munkaviszonyban vagy vállalkozási jogviszonyban, illetve megbízási szerződés alapján munkát végző magánszemély írásbeli nyilatkozatával választhatja. A választás feltétele, hogy a magánszemély az adóévben munkaviszonyból származó közreműködés ellenértékeként olyan jövedelmet szerez, amely után a közterhek megfizetése az általános szabályok szerint történik, vagy a jövedelemszerző nyugdíjas.138 Az ekho választás további feltétele, hogy a tevékenységekből származó jövedelmek együttesen sem haladhatják meg az évi 25 millió forintot. Az ekho alapja a magánszemély által megszerzett jövedelem – amennyiben általános forgalmi adófizetésre kötelezett, a jövedelmet csökkenteni kell az általános forgalmi adóval – 15%-a. Ha tevékenységét nyugdíjasként folytatja és ekho fizetési kötelezettséget választ, az ekho mértéke 11%. A kifizetőt terhelő ekho 20%-os mértékű. Az EGT tagállamban biztosított személy esetében a kifizető ekho-t nem fizet, a magánszemély részére juttatott bevételből 9,5%-os ekho-t von le. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás megfizetésével teljesül a külön törvényben meghatározott:  szociális hozzájárulási adó,  a biztosítottat terhelő járulékfizetés,  a biztosítottat és kifizetőt terhelő adófizetési kötelezettség.139 Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás választási lehetősége elsősorban a művészeti tevékenységet, médiaszolgáltatási tevékenységet végző biztosítottak részére nyújt lehetőséget a járulék-és adófizetési kötelezettség teljesítésére.

137

2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési járulékról https://www.eji.hu/adozas_es_tarsadalombiztositas/egyszerusitett_kozteherviselesi_hozzajarulas_ekho/ egyszerusitett_kozteherviselesi_hozzajarulas_ekho.html 2013.0.224. 139 2005. évi CXX. tv. 4. § 1) bekezdése, 8. § 138

62

Kisadózó vállalkozók tételes adója (KATA) A járulék- és adófizetés új formájaként 2013. január 1-jétől hatályba lépett a Katv.140A törvény egyszerűsített adó- és járulékfizetésre ad lehetőséget. Azoknak az egyéni vállalkozóknak, betéti társaságoknak és közkereseti társaságoknak érdemes választani, akik nem végeznek biztosításügynöki, ingatlan bérbeadási tevékenységet és legalább egy vállalkozói, tisztségviselői vagy megbízotti jogviszonyban (nem munkaviszonyban) foglalkoztatottal rendelkeznek. Az adózás lényege:  a főállásúnak minősülő kisadózó személy havi 50.000 forint,  főállásúnak nem minősülő kisadózó (legalább 36 órás munkaviszonnyal rendelkezik, vagy nyugdíjas) havi 25.000 Ft adófizetési kötelezettség teljesítésével „kiváltja” a korábbi társasági adót, az szja-t, a szociális

hozzájárulási

adót,

szakképzési

hozzájárulást,

a

nyugdíj-,

az

egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot is. A KATA-t választók esetében a törvény meghatározza a társadalombiztosítási ellátások alapját

is,

amely 81.300

Ft.

Ez

alapján lesznek jogosultak

az

egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira, valamint ez az összeg képezi a későbbi nyugdíj megállapításának alapját. A KATA megfizetése főállásúnak nem minősülő kisadózó esetében biztosítási kötelezettséggel nem jár, tehát sem táppénzre sem nyugdíj alapjául szolgáló jövedelemre és szolgálati időre sem ad jogosultságot.141

3.6. A járulékfizetési kötelezettség teljesítése A járulékok bevallása, befizetése a Nemzeti Adó- és Vámhivatal részére elektronikus úton történik. A járulékfizetési kötelezettség havonta, negyedéves vagy éves időtartamra is történhet. A járulékfizetési kötelezettség teljesítését az adott biztosítási jogviszonyra vonatkozó törvényi szabályozás határozza meg. Havi bevallási és befizetési kötelezettség terheli (tárgyhót követő hó 12. napjáig):

140 141

2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról http://kontoforte.hu/gyakori-kerdesek/2013-as-uj-adok-kata-kiva 2013. 02. 24.

63

 A foglalkoztatót a biztosítottaktól a tárgyhóban kifizetett, járulékalapot képező jövedelem után megállapított és levont nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási- és munka-erőpiaci járulékok tekintetében. A megállapított járulékot csökkenteni kell azzal az összeggel, amelyet a foglalkoztató az adott jogviszonnyal kapcsolatban a tárgyérvre vonatkozóan túlfizetés miatt a biztosított részére visszafizetett. A foglalkoztató által levont járulék a biztosítottól akkor sem követelhető, ha azt a foglalkoztató bevallani és/vagy befizetni elmulasztotta142 és a foglalkoztatóval szembeni hatósági intézkedések eredménytelenek voltak.  Az egyéni vállalkozót a járulékalapot képező jövedelme után megállapított (nyugdíjjárulék esetében legalább a minimálbér, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék esetében legalább a minimálbér másfélszerese) járulékot köteles bevallani és megfizetni az adóhatóság részére.143  Az eva adózó egyéni vállalkozót járulék bevallásának és befizetésének határideje a tárgyhót követő hó 12. napja.  A társas vállalkozás a társas vállalkozó után fizetendő járulékokat a tárgyhónapot követő hó 12. napjáig köteles megfizetni. A járulékot a járulékalap alsó határig akkor is köteles bevallani és befizetni, ha a társas vállalkozó járulékalapot képező jövedelme nem éri el a járulékalap alsó határát, vagy járulékalapot képező jövedelme az adott hónapban nem volt.144  Az

egyidejűleg

társas

vállalkozóként

is

biztosított

nem

kiegészítő

tevékenységűnek minősülő egyéni vállalkozót, aki tárgyév január 31-ig nyilatkozatában azt választotta, hogy járulékfizetési kötelezettségét társas vállalkozóként teljesíti. Ugyanez vonatkozik arra az evás egyéni vállalkozóra, aki társas vállalkozás tagjaként is biztosított és nyilatkozatában járulékfizetési kötelezettségének a társas vállalkozásban kíván eleget tenni.145 A korkedvezmény-biztosítási járulékot a nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítás- és munkaerő-piaci járulékkal együtt az adott biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony szerint meghatározott időben (havonta vagy negyedévente) kell bevallani és befizetni az állami adóhatóság részére.

142

1997. évi LXXX. tv. 52. § (7) bekezdés 1997. évi LXXX. tv 50. § (1), (2) (3) bekezdés 144 1997. évi LXXX. tv 52. § (1) bekezdés 145 Dr. Varga Zoltán: Az egyéni vállalkozó járulékterheinek alakulása – tanulmány 2012. 404. o. 143

64

A

társadalombiztosítási

kifizetőhelyet

működtető

foglalkoztató

a

táppénz

hozzájárulást az általa megállapított és folyósított ellátásokkal együtt az ellátások elszámolásán tünteti fel. Ha a táppénz megállapítására a foglalkoztató székhelye szerinti kormányhivatal egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerve az illetékes, a táppénz hozzájárulást a kifizetést követően az igazgatási szerv határozatában érvényesíti a foglalkoztatóval szemben.146 Negyedévente köteles bevallási és befizetési kötelezettségének eleget tenni (tárgynegyedévet követő hó 12. napjáig):  A biztosított mezőgazdasági őstermelő a nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítási járulék vonatkozásában.  Az eva adózó egyéni vállalkozó negyedéves bevallásra kötelezett, ha legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó jogviszonnyal rendelkezik, vagy közép-, illetve felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat.147 Éves bevallásra kötelezettek (tárgyévet követőév február 25. napjáig):  A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási járulékot és a nyugdíjjárulékot az adóévet követő február hó 25. napjáig köteles bevallani, negyedéves bontásban. A járulékokat a járulékalapot képező jövedelem megszerzését követő hó 12. napjáig köteles megfizetni.

146 147

1997. LXXX. tv. 52. § (1)-(2) bekezdése Dr. Varga Zoltán: Az egyéni vállalkozó járulékterheinek alakulása tanulmány 2012. 404. o.

65

4. A járulékok és a társadalombiztosítási ellátások kapcsolata

A biztosítottaktól a járulékalapot képező jövedelemből levont egészségbiztosítási járulék, az egészségügyi szolgáltatási járulék, valamint a foglalkoztató által befizetett táppénz

hozzájárulás,

egészségügyi

szolgáltatási

járulék,

biztosítja

a

társadalombiztosítás által nyújtott egészségbiztosítási ellátások fedezeti rendszerének egy részét. Egészségbiztosítási ellátások:  természetbeni ellátások (orvosi ellátás, gyógyszer, gyógyászati segédeszközök), melyek lehetnek a biztosítottak számára térítésmentesen hozzáférhetőek, részleges térítés mellett vagy árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető szolgáltatások.  pénzbeli ellátásként kerül kifizetésre: o táppénz, o terhességi gyermekágyi segély, o gyermekgondozási díj;  baleseti ellátások: o baleseti egészségügyi szolgáltatás, o baleseti táppénz, o baleseti járadék 2012. január 1-jétől a nyugdíjrendszer átalakulásának következtében egészségbiztosítási ellátásnak minősülnek, az Egészségbiztosítási Alapból kerülnek finanszírozásra, de megállapításuk a kormányhivatalok rehabilitációs szakigazgatási szervei – 2012. június 30-ig a nyugdíjbiztosítási szakigazgatási szervek –, folyósításuk, szüneteltetésük, megszüntetésük a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hatáskörébe tartoznak: a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai, melyek: o rehabilitációs ellátás, o rokkantsági ellátás. A társadalombiztosítás finanszírozási rendszerét, valamint az ellátásokra fordított kiadások megoszlását az alábbi diagramok segítségével szeretném bemutatni. Az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi forrásait, valamint az

66

alapokból finanszírozott ellátásokat, kiadásokat a Magyarország költségvetéséről szóló törvény alapján készítettem. Egészségbiztosítási Alap

A diagram a 2012. évi központi költségvetési törvény adatait tartalmazza 148

Az adatokból egyértelműen kiderül, hogy az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek túlnyomó részét a biztosítottak által befizetett egészségbiztosítási járulékok, valamint a költségvetési hozzájárulások biztosítják. A költségvetési hozzájárulásként a járulék címen átvett pénzeszköz nagysága is (390.403 millió forint) jelentős. A jogszabályváltozás következtében a rehabilitációs és rokkantsági ellátások finanszírozására a Nyugdíjbiztosítási Alapból átadott pénzeszköz szolgál. A központi

148

2011. évi CLXXXVIII. törvény Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről

67

költségvetés a szociális hozzájárulási adóból – mely a munkáltatót terhelő társadalombiztosítási járulék helyett került bevezetésre – 152 milliárd forintot juttat az Egészségbiztosítási Alap részére.149

A diagram a 2012. évi központi költségvetési törvény adatait tartalmazza 150

A költségvetési törvény kiemelkedően magas támogatást biztosít a gyógyító, megelőző ellátások finanszírozására. Ide sorolható a Széll Kálmán tervhez kapcsolódó, fekvőbeteg gyógyintézetekben felhasznált készítmények fedezetére biztosított 28.000 millió forintos többlettámogatás, a méltányossági körben engedélyezhető 2.000 millió forintos, ritka betegségek kezelésére szolgáló készítmények finanszírozása is. 151

149

http://www.parlament.hu/irom39/04365/adatok/fejezetek/72.pdf(2013.02.01.) 2011. évi CLXXXVIII. törvény Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről 151 http://www.parlament.hu/irom39/04365/adatok/fejezetek/72.pdf (2013.02.22.) 150

68

A költségvetési törvény az egészségbiztosítás igazgatási szervei részére 8.847,5 millió forint támogatást biztosít. Ennek figyelembe vételével az Egészségbiztosítási Alap bevétele 1.700.067,9 millió forint, kiadása 1.735.412,1 millió forint, költségvetési egyenlege: 35.344,2 millió forint, melyet a központi költségvetés az elkülönített pénzalapok terhére finanszíroz. Nyugdíjbiztosítási Alap:

A diagram a 2012. évi központi költségvetési törvény adatait tartalmazza.152

A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek túlnyomó részét – az E. Alaphoz hasonlóan – a szociális hozzájárulási adóból juttatott összeg, valamint a biztosítottak

152

2011. évi CLXXXVIII. törvény Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről

69

nyugdíjjáruléka képezi. A többi bevételhez képest jelentős nagyságrendet képvisel a korkedvezmény-biztosítási járulékból származó bevétel (17.714 millió forint) is.

A diagram a 2012. évi központi költségvetési törvény adatait tartalmazza153 A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásainak túlnyomó részét az öregségi nyugdíjak finanszírozása jelenti, e mellett jelentős kiadást jelent a hozzátartozói ellátásként folyósított özvegyi nyugdíj. Az Ny. Alap kiadásaként jelenik meg a rokkantsági és rehabilitációs ellátások fedezetére az E. Alap részére átadott pénzeszköz, mivel 2012.

153

2011. évi CLXXXVIII. törvény Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről

70

január 1. napjától kezdődően ezek az ellátások egészségbiztosítási ellátásnak minősülnek, finanszírozásuk az Egészségbiztosítási Alapból történik. A 2012. évi költségvetési törvény alapján a Nyugdíjbiztosítási Alap bevétele: 2.7493626,0 millió forint, kiadása megegyezik a bevétellel. A törvény a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek működési kiadásaira 9.176,7 millió forint támogatást biztosít. A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetési egyenlege: nulla forint, azaz a bevételek és a támogatások fedezik az alap kiadásait.

71

5. Az 1975. évi II. törvény és az 1997. évi LXXX., 1997. évi LXXXIII. törvény jelentősebb eltérései A teljesség igénye nélkül, számomra a legjelentősebb eltérések bemutatására törekedtem dolgozatom következő részében. Mivel a társadalombiztosítás rendszerében a járulékfizetés szoros összefüggésben áll az ellátásokkal, hiszen ezek nagy részét a járulékok fedezik, szeretném a napjainkban hatályos és a biztosítottak számára legkedvezőbb törvényt összevetni. „Az 1975. évi II. törvény a II. világháború utáni első egységes törvényi szintű szabályozás volt.”154 A törvény szabályozta a társadalombiztosítás valamennyi ágazatát és azok ellátási rendszerét:  betegségi és anyasági ellátások,  családi pótlék,  nyugellátások,  baleseti ellátások. Az egészségügyi szolgáltatások nem kerültek szabályozásra a törvényben, azok állampolgári jogon illeték meg a magyar lakosságot, az állami egészségügyi szolgálat keretein belül. 1975-ben a társadalombiztosítás a teljes lakosságot lefedte. Hatálya 1975. július 1-jétől 1997. december 31-ig tartott, kisebb-nagyobb módosítások mellett.155 A társadalombiztosítás alapelvei az 1975. évi II.156 törvény megfogalmazása szerint: 1. A társadalombiztosítás állami feladat. Az állam a társadalombiztosítás fejlesztéséről

a

népgazdaság

fejlődésével

összhangban,

tervszerűen

gondoskodik. 2. A társadalombiztosítás keretében nyújtott ellátás a végzett munkához, illetőleg a szociális biztonság követelményeihez igazodik. 3. A társadalombiztosítási rendelkezéseknek fokozottan kell gondoskodniuk a nehéz és az egészségre ártalmas munkát végző dolgozókról, az üzemi baleseti sérültekről és hozzátartozóikról.

154

Balogh Gábor: Bevezetés a társadalombiztosítás gazdaságtanába Osiris Kiadó Budapest 1999. 17. o. Balogh Gábor: Bevezetés a társadalombiztosítás gazdaságtanába Osiris Kiadó Budapest 1999. 18. o. 156 1975. évi II. törvény a társadalombiztosításról 155

72

4. A nők, az ifjúság és a gyermekes, főként a több gyermekes családok anyagi ellátására a társadalombiztosítási rendelkezésekben különös gondot kell fordítani. 5. A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére járulékot kell fizetni, de a bevételeket meghaladó kiadásokat az állam fedezi. 6. A társadalombiztosítás igazgatásában – jogszabályban meghatározott módon – részt vesznek a szakszervezetek és közreműködnek a szövetkezeti és más érdekképviseleti szervek. Általános érvényű intézkedést csak az érdekképviseleti szervek bevonásával lehet tenni. 7. A társadalombiztosítási jogviszonyban a biztosított, a társadalombiztosítási szerv, valamint a munkáltató az egyén és társadalom érdekeivel összhangban együttműködnek. 8. A társadalombiztosítási feladatokat ellátó szerv a hozzá forduló biztosítottat jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja, igényének érvényesítéséhez segítséget nyújt. 9. A társadalombiztosítási jogot vagy kötelezettséget érintő intézkedéssel szemben jogorvoslatnak van helye.157 A jelenlegi törvényünk és az 1975. évi II. törvény alapelvei között, a gazdasági és politikai változások miatt több eltérés is mutatkozik: Az 1975. évi II. törvény külön kiemeli a szociális biztonság követelményeinek érvényesülését a társadalombiztosítás területén. Ezt ma Magyarországon az Alaptörvény szabályozza oly módon, hogy „törekszik” a szociális biztonság megteremtésére. Alapvető eltérés az is, hogy az 1975. évi II. törvény a jogszabályok módosítása során bevonja a munkavállalói érdekképviseleti szervezeteket. Ma ez már nem fogalmazódik meg alapelvként. Korábbi törvényünk fontos hangsúlyt fektet a nehéz, veszélyes, egészségre ártalmas munkát végzők biztonságára. Ennek fedezetét jelenleg a korkedvezmény-biztosítási járulék fizetéséből finanszírozza a társadalombiztosítás. A 7., 8., 9. alapelvek egyértelműen arra engednek következtetni, hogy a társadalombiztosításnak különlegesen fontos szerepe van és szorosan kötődik a szocialista jogrendszer alapelveihez.

157

Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1979. 37-38. o.

73

Az 1975. évi II. törvény által biztosítottnak minősül:  a munkaviszonyban álló, 

az ipari szövetkezet tagja,



a

mezőgazdasági

és

halászati

termelőszövetkezetek,

a

mezőgazdasági

szakszövetkezetek tagjai, 

a szakmunkástanulók,



a bedolgozók,

 a megbízás alapján rendszeresen és személyes munkát végzők,  az alkalmi fizikai munkát végző személy  az ösztöndíjas aspiráns és ösztöndíjas dijtirhek9ktm  a gépjárművezetőképző munkaközösség tagja,  a javító-nevelő munkát végző személy158 A biztosítottak körének összehasonlítása során egyértelműen kitűnik, hogy az 1975. évi törvény az alkalmi munkavállalókat és a megbízás alapján rendszeresen munkát végzőket kivéve nem sorolja a biztosítottak közé az egyéb jogcímen (pl: vállalkozás, tisztségviselő, egyéni vállalkozás) magánszemélyként munkát végző személyeket. Nem minősül biztosítottnak az egyházi szolgálatot teljesítő személy, nem rendelkezik a vállalkozók, vállalkozások biztosításáról, az őstermelőkről sem. Ennek véleményem szerint az oka az, hogy ebben az időben kevés ilyen foglalkozást folytató magánszemély volt, mivel a foglalkoztatottság az aktív korú népesség teljes körét átfogta. Külön rendelkezik

viszont

a

mezőgazdasági

termelőszövetkezeti

tagok

biztosítási

jogviszonyáról, mivel ebben az időben a mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszáma jelentős. Tagok esetében a jogosultsági idő számításánál csak azokat a napokat lehetett figyelembe venni, amely alatt a szövetkezet tagja ténylegesen munkát végzett (napi 10 órás munkavégzéssel számoltak).

Jogszerző időnek minősült viszont a tagság (a

tagfelvételi kérelem elfogadását követően a tagság megszüntetéséig terjedő idő) teljes időtartama, függetlenül a ténylegesen munkában töltött napok számától. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény külön meghatározza azokat a személyi köröket és munkákat, amelyek nem számítanak biztosítási jogviszonynak. E szerint nem biztosított:

158

Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 54.o.

74

 a munkáltató házastársa, élettársa,  a magánháztartásban alkalomszerűen,  a vállalkozási jogviszonyban.  eseti megbízás alapján munkát végző személy. Biztosított viszont az építési munkát végző személy.159 A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak köre jóval bővebb az 1975. évi szabályozás szerint, mint az 1998. évi LXXX. törvény alapján. Az egyes ellátásokra való jogosultságokat a törvény és annak végrehajtására kiadott 17/1975 (VI. 14.) MT sz. rendelete négy csoportba sorolja: 1. Anyasági segélyre, temetési segélyre, nyugellátásra és baleseti ellátásra jogosultak:  a kisiparosok, magánkereskedő, a kereskedői tevékenységet folytató közkereseti társaság tagjai,  a munkaviszonyban nem álló előadóművészek, művészeti oktatók,  ügyvédek160 táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre és családi pótlékra nem szereztek jogosultságot. 2. Anyasági segélyre, temetési segélyre és családi pótlékra jogosultak:  felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatói,  nemzeti gondozási díjban részesülők,  öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülők,  csökkent munkaképességű dolgozókról szóló rendelkezés alapján az átmeneti vagy rendszeres szociális segélyben részesülők,  mezőgazdasági szakcsoportok tagjai,  tényleges szolgálatban álló egyházi személyek. 3. Csak anyasági segélyre jogosultak:  az egyénileg gazdálkodók,  az általános jövedelemadó vagy szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadója fizetésére kötelezettek,  a hozzátartozói nyugellátásban, hozzátartozói baleseti nyugellátásban részesülők, 159

Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 54-55.o. 160 1975. évi II. törvény a társadalombiztosításról 118 § (1) bekezdése

75

 Magyar

Köztársaság

Művészeti

Alapja

és

a

képzőművészeti,

iparművészeti alkotóközösség tagjai,  baleseti táppénzben, kivételes nyugellátásban, az ipari szövetkezettől kegydíjban részesülők,  egyháztól, felekezettől nyugdíjban részesülők,  kisiparosok és magánkereskedők segítő családtagjai,  az állami biztosítóval kötött szerződés alapján életjáradékban részesülő külföldről hazatelepült személyek,  külföldi

állampolgárok,

hontalanok,

akik

az

illetékes

hatóság

engedélyével állandó jelleggel letelepedtek Magyarországon, és az illetékes igazgatósággal az ellátásokra megállapodást kötöttek. 4. Csak baleseti ellátásra jogosultak:  mezőgazdasági szövetkezet tagjainak a közös munkában részt vevő családtagjai,  a társadalmi munkát végző személyek,  az

önkéntes

rendőrök,

önkéntes

tűzoltók,

rendőri

és

tűzoltói

tevékenységben közreműködő személyek,  cséplőgépeknél nem biztosítottként dolgozó személyek,  időleges munkakötelezettség teljesítésére kirendelt személyek,  oktatási intézmények, iskolák, tanfolyamok gyakorlati oktatásában részesülő

tanulók,

hallgatók,

letartóztatottak

és

azok,

akik

szabadságvesztés büntetésüket töltik, 

munkaterápiás gyógykezelésben részesülő elmebetegek és alkoholisták,

 letartóztatottak, és azok, akik börtönbüntetésüket töltik.161 Az ellátásra jogosultak körének és az ellátások formájának meghatározása ugyanazon törvényen belül történik, mivel az 1975. évi törvény tartalmazta a jelenleg hazánkban hatályos

járulékfizetésre,

egészségbiztosítás

ellátásaira,

a

társadalombiztosítási

nyugellátásra és a családtámogatásra vonatkozó szabályozásokat is. A jelenleg alanyi jogon

járó

családtámogatási

ellátások

(családi

pótlék,

anyasági

támogatás,

gyermekgondozási segély) az 1975. évi törvény alapján meghatározott személyeket illette meg, de nem rendelkezett a gyermeknevelési támogatásról. 161

Dr. Abonyi Géza:A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1979. 89-93.o.

76

Járulékfizetési kötelezettség az 1972. évi II. törvény alapján A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére a munkáltatók társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezettek. A járulékfizetés alapja és mértéke:  állami vállalatok, egyéb állami szervek, társadalmi szervek vállalatai, szövetkezeti vállalatok esetében a bérköltséget terhelő bármilyen címen kifizetett pénzbeli és természetbeni juttatás után 22%-ot, az illetményadó-alapot nem képező juttatás után 15%-os társadalombiztosítási járulékot,  a költségvetési szervek a béralapot terhelő bármilyen címen adott juttatás után 10%-os társadalombiztosítási járulékot,  a mezőgazdasági szövetkezetet területi és szakmai szövetségei, ügyvédi kamarák a béralap terhére nyújtott juttatás után 22%-os járulékot,  a mezőgazdasági szövetkezetek tagjai részére fizetett bérköltség, részesedési alap terhére adott juttatás után 13%-os, minden egyéb (nem tagok) részére folyósított juttatás után 17%-os járulékot fizettek. A fentiek alapján a törvény a járulékfizetés mértékének meghatározása során alapvetően különbséget tesz a munkáltatók, foglalkoztatók között. A járulék mértéke nagymértékben függ attól, hogy a biztosított foglalkoztatása állami, szövetkezeti vagy költségvetési szervénél történik-e.162 A társadalombiztosítási járulékmérték 1975-2012. év között nagymértékben ingadozott. Míg 1975-ben a tb. járulék mértéke 15-17% között volt (a foglalkoztató jellegétől függően), 1999-ben ez már 33%-os, 2001-ben 31%, 2002-2009 között 29%, 2010-2011-ben 27%, és 2012. január 1-jétől a járulékfizetési kötelezettség megszűnt. A társadalombiztosítási járulék legmagasabb mértéke 1987. évben volt: 40%. Ez az 1972. évi mértékhez képest jelentős emelkedést mutat. Mindez nagymértékben növelte a munkáltatói hozzájárulást a társadalombiztosítási kiadások fedezetéhez. Az 1997. évi LXXX. törvény szerinti társadalombiztosítási járulékmérték meghatározása szerintem sokkal célszerűbb és igazságosabb volt, mivel nem tett különbséget a foglalkoztató szervezeti formái között.

162

Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1979. 692-694.o.

77

A biztosítottakat terhelő járulékok: A társadalombiztosítás kiadásainak a fedezetére a munkáltatók társadalombiztosítási járulékot, a biztosítottak pedig nyugdíjjárulékot fizetnek.163 A nyugdíjjárulék mértékek a pénzbeli és természetbeni juttatások havi együttes összegének függvényében, progresszív módon kerültek megállapításra. 1975. évben a nyugdíjjárulék mértéke:  1.800 forintot nem haladja meg:

3%,

 1.801-2.300 forint között:

4%,

 2.301-3.000 forint között:

5%,

 3.001-4.000 forint között:

6%,

 4.001-5.000 forint között:

7%,

 5.001-6.000 forint között:

8%,

 6001-7.000 forint között:

9%,

 7.000 forint felett:

10%-os mértékű volt.164

Külön kedvezmény illette meg az év végi részesedést, és a mezőgazdasági szövetkezeti tagok, szövetkezeti alkalmazottak munkabérét a járulékok tekintetében. Itt nem érvényesült az összeszámítási szabály, a járulékot külön-külön kellett megfizetni a járulékalapnak megfelelő mérték szerint.165 Egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettséget a törvény nem írt elő. Szabályozta viszont a betegségi járulékfizetési kötelezettséget,166 amely olyan intézményeket terhelt (pl: Oktatási Minisztérium, egyházi szervezet, felekezet) akik anyasági, temetési segélyre és családi pótlékra jogosult személyekkel álltak jogviszonyban. Ez a járulékforma a mai egészségügyi szolgáltatási járulékhoz hasonlítható. A járulékmértékek az 1987. június 30-án módosított törvény szerint emelkedtek, változtak a járulékalapot képező jövedelmi határok is: 2.100 forint alatt 3%-os mértékű, majd sávonként meghatározva emelkedtek, amely 14.300 forintot meghaladó jövedelem esetén 15% volt.167 163

1975. évi II. törvény a társadalombiztosításról 103. § (1) bekezdése Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1979. 715-716.o. 165 Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1979. 715.o. 166 Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1979. 725. o. 167 A társadalombiztosítási jog kézikönyve Népszava Lap- és Könyvkiadó Budapest 1987. I. kötet 85. o. 164

78

Az 1997. évi LXXX. törvényben megszűnt a progresszív járulékfizetés, egységesítésre került a mérték. Jövedelemtől függetlenül a nyugdíjjárulék mértéke azonos lett. Korlátot a nyugdíjjárulék fizetés felső határa jelentett, amely évente változott. A járulékfizetés felső határa 2013. január 1-jétől megszűnt. Az 1975. évi II. törvény által meghatározott társadalombiztosítási ellátások: Betegségi és anyasági ellátás: 1. táppénz, 2. terhességi-gyermekágyi segély, 3. anyasági segély, 4. temetési segély. A táppénzre jogosultság időtartama a mai szabályozáshoz hasonlóan egy év volt, de a törvény a gümőkóros (TBC-s) megbetegedés esetén két évig biztosított jogosultságot. A gyermekápolási táppénz rendelkezik a vörhenybetegségben szenvedő gyermek ápolásáról is, melyre otthoni ápolás esetén 16, kórházi ápolás esetén 22 nap táppénz illette168 meg a gyermeket gondozó szülőt (vörhenybeteg gyermek pl. a bárány-, rózsahimlős gyermek). A táppénz mértéke a napi átlagkereset 65%-a, ha rendelkezik 2 év folyamatos biztosítási idővel, 75%-a volt. A kórházi ápolás időtartamára az egyébként járó táppénz 90%-a járt abban az esetben, ha eltartott hozzátartozója volt, 70%-a, ha eltartott hozzátartozója nem volt.169 A szabályozás a biztosítási jogviszony megszűnését követően is biztosított táppénzre való jogosultságot, ha a keresőképtelenség a jogviszony megszűnését követő 15 napon belül következett be. A táppénz mértéke a biztosítási jogviszony megszűnését követő 1. vagy 2. napon bekövetkezett keresőképtelenség esetén 65% (függetlenül a biztosítási időtől), azt ezt követő keresőképtelenség esetén táppénz csak akkor járt, ha a biztosítási jogviszony legalább 180 napon át megszakítás nélkül fennállt.170 Az 1972. évi törvény táppénzre való jogosultságot biztosított a nyugdíj mellett munkát végzők részére is, jogszerző időnek csak a nyugdíjasként biztosításban töltött időt lehetett figyelembe venni.

168

Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1979. 106. o. 169 Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1979. 172-176.o. 170 Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1979. 108. oldal

79

Táppénz nem járt a heti pihenőnapra.171 A terhességi gyermekágyi-segély megállapítása esetén az ellátás mértékét az határozta meg, hogy a szülést megelőző két éven belül mennyi biztosítási idővel rendelkezett a szülő nő. Amennyiben 270 napi biztosítási ideje volt, az ellátás a napi átlagkereset 100%-a volt, ha legalább 180 nappal rendelkezett: az átlagkereset 65%-a illette meg terhességi gyermekágyi segélyként.172 Fontosnak tartom kiemelni a családi pótlékra való jogosultságot. A jogosultság alapfeltétele, hogy a gyermeket saját háztartásban kell nevelni, ugyanúgy, mint a mai szabályozás szerint. Ami azonban lényeges eltérés, hogy a jogosultság másik feltételeként megállapítást nyert, hogy családi pótlékra csak az jogosult, aki az adott hónapban legalább 21173 biztosításban töltött nappal rendelkezett. Ez azt jelentette, hogy aki nem dolgozott legalább 21 napot, nem volt jogosult családi pótlékra. Ez az akkori társadalomban a teljes foglalkoztatottság teljesülése miatt, az önhibájából munkát nem végzők „büntetése” volt. Ma Magyarországon a családi pótlékra való jogosultság nem függ a biztosítási jogviszony fennállásától, illetve a biztosításban töltött időtől. Az 1975. évi II. törvény alapján járó nyugellátások:

Saját jogú nyugellátások:  öregségi nyugdíj,  rokkantsági nyugdíj,  öregségi járadék és munkaképtelenségi járadék,  növelt összegű öregségi járadék. Hozzátartozói nyugellátások:  özvegyi nyugdíj, végkielégítés,  árvaellátás,  szülői nyugdíj,  özvegyi járadék, növelt összegű özvegyi járadék.174 Az itt meghatározott ellátások a jelenleg hatályos törvényekhez képest nagymértékű eltérést mutatnak. Ma már nem kerülnek szabályozásra az öregségi járadékok,

171

Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1979. 128.o. 172 Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1979. 188-189.o. 173 Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata 265. o. 174 Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata 296.o.

80

munkaképtelenségi járadékok, növelt összegű öregségi járadékok (ezeket az ellátásokat ma már a társadalombiztosítási nyugdíjtörvény nem szabályozza, egészségi állapotra való tekintettel; szolgálati idő nélküli ellátásként szociális törvény szabályozása alá kerültek). 2012. január 1-jétől a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer átalakulásának következtében nem minősül már nyugellátásnak a rokkantsági nyugdíj (rehabilitációs ellátásként, illetve rokkantsági ellátásként kerülnek megállapításra az egészségi állapot komplex felülvizsgálatát követően). Az egészségkárosodással kapcsolatos ellátások az egészségbiztosítás ellátásai közé tartoznak, finanszírozásuk az Egészségbiztosítási Alapból történik. Baleseti ellátások:  baleseti táppénz,  a baleseti sérült halála esetén a temetési segély; 

baleseti nyugellátások:  saját jogú baleseti nyugellátás,  baleseti járadék,  hozzátartozói

baleseti

nyugellátások

(baleseti

özvegyi

nyugdíj,

végkielégítés, baleseti árvaellátás és baleseti szülői nyugdíj). 2012. január 1. napjától kezdődően az 1987. évi törvények módosítása következtében átalakításra került a baleseti nyugellátási rendszer, az előzőekben említett rokkantsági ellátásra és rehabilitációs ellátásra változott. A baleseti hozzátartozói ellátásra vonatkozó szabályozások beolvadtak a hozzátartozói ellátásokba azzal az eltéréssel, hogy az megilleti a hátramaradottakat – az egyéb feltételek megléte esetén – abban az esetben is, ha az elhunyt szolgálati idővel nem rendelkezett. Az 1972. évi II. törvény a biztosítottak részére az ellátások tekintetében a jelenlegi szabályozáshoz képest jelentős többletjuttatásokat nyújtottak. Az ellátások mértékei (táppénz, terhességi gyermekágyi segély) jóval magasabb összegben kerültek megállapításra, mint napjainkban. A járulékmértékek viszont –progresszivitásuk miatt – kedvezőbbek voltak a kiskeresetű munkavállalókra nézve. A járulékok azonban nem biztosították – mint ma sem – az ellátások fedezetét, ezért mindenképpen szükségessé vált a szocialista alapelveket kiszolgáló, 22 éven keresztül hatályban lévő jogszabály módosítására. Az 1972. évi II. törvény volt az egyedüli olyan törvény, amely egyetlen jogszabályban tartalmazta a társadalombiztosítás fedezeti és ellátási rendszerét.

81

A szabályozás egy törvényen belül történt ugyan, de annak végrehajtására számtalan állásfoglalás, utasítás, végrehajtási rendelet és szabályzat {17/1975.VI.14. MT sz. rendelet, 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szabályzat} született, amely sok esetben megkönnyítette, de ugyanakkor meg is nehezítette a sokrétű szabályozásnak köszönhetően annak végrehajtását. 1984-ben megváltozott a társadalombiztosítás irányítási rendszere, melynek során az állam átvette az irányítást a szakszervezetektől, és létrejött az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF). A társadalombiztosítási ellátások fedezetére szolgáló Társadalombiztosítási Alap önálló, állami költségvetéstől elkülönült pénzalapként 1989. január 1-jétől kezdett működni. 1990-ben a társadalombiztosítási szabályozás alá tartozó családi pótlék állampolgári jogon nyújtott ellátássá alakult,175 míg az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság biztosítási jogosultsághoz kötött lett (ez a biztosítási jogviszony nem azonos értelmű a társadalombiztosítás pénzbeli ellátásához szükséges biztosítással).

Az 1990-es évek elejére egyértelművé vált, hogy társadalombiztosítási rendszerünk átalakításra

szorul.

Ez

legelőször

a

társadalombiztosítási

nyugdíjrendszer

fenntarthatósága tekintetében jelentkezett. A társadalombiztosítással foglalkozó szakemberek a további fenntarthatóság érdekében 1998-ra az addig egységes szabályozás alatt lévő biztosítást „szétdarabolták” és négy törvény megalkotásával külön választották és szabályozták annak addigi, egységes rendszerét. Megszülettek az új törvények: - az 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről, - az 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról, - az 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíj-pénztárakról, - az 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól. A családtámogatási rendszert, mely a családi pótlék, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás, anyasági támogatás feltételrendszerét szabályozza, az 1998. évi LXXXIV. törvény tartalmazza.

175

Balogh Gábor: Bevezetés a társadalombiztosítás gazdaságtanába Osiris kiadó Budapest 1999. 18. o.

82

6. A jelenlegi egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási rendszer fenntarthatósága (összegzés) Mint azt a dolgozatban leírtak is mutatják, a jelenlegi társadalombiztosítási rendszer hosszú és igen sokrétű változáson ment keresztül. Az elmúlt évek és a hatályos jogszabályok alkalmazása és értelmezése igencsak bonyolult feladattá vált. Legnagyobb gondot azonban a II. világháborút követően az okozta, hogy a társadalombiztosítás vagyona állami tulajdonba került, a jelenlegi felosztó kirovó rendszer – amiben az adott évi befolyt bevételekből kellene az adott évi kiadásokat fedezni – tarthatatlanná vált. A központi költségvetésből évről-évre pótolni kell a társadalombiztosítási kiadások fedezéséhez szükséges pénzeszközöket. A társadalombiztosítási bevételek csökkentek a szociális hozzájárulási adó bevezetésével,

amely

a

foglalkoztatók

társadalombiztosítási

járulékfizetési

kötelezettségét váltotta fel. Ez az állam felelősségét növeli az ellátások biztosítása tekintetében,

mivel

az

adófizetés

nem

köthető

társadalombiztosítási

ellátás

kifizetéséhez. A járulékfizetés szabályozása szerint 2012. január 1. napjától bevezetésre került az a rendelkezés, hogy a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni. A korábbi, hatályos jogszabályok alapján ez a kötelezettség nem terhelte azt a biztosítottat és egyéni vállalkozót, aki rendelkezett 36 órás munkaviszonnyal. Ez a jogszabályi módosítás az Egészségbiztosítási Alap bevételeit növeli, viszont többlet kiadást jelent azoknak a biztosítottaknak, akik több jogviszonnyal is rendelkeznek, ezzel biztosítva saját maguk és családjuk jobb megélhetését. A magas jövedelemmel rendelkező biztosítottak esetében megszűnt a nyugdíjjárulék fizetés felső határa 2013. január 1-jétől kezdődően. A nyugdíjjárulékot a járulékalapot képező jövedelemre tekintettel meg kell fizetni. 2012. január 1. napjától az egyéni és társas vállalkozások esetében a járulékfizetés alsó határa egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék tekintetében legalább a minimálbér másfélszerese. Szintén emelkedett a szociális hozzájárulási adó alapja ezen biztosítottak esetében, mivel az adót legalább a minimálbér 115%-a után kell megfizetniük. 83

Kiemelkedő terhet ró az egyéni és társas vállalkozás tagjaira az a jogszabályi változás, mely szerint kiegészítő tevékenységűnek csak az öregségi nyugdíjban, az özvegyi nyugdíjban részesülő személy minősül, ha a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A

társadalombiztosítási

nyugdíjrendszer

keretén

belül

folyósított

rehabilitációs járadékban – mely „kifutó ellátásként” 2014. december 31-ig még hatályban marad – részesülők is kiegészítő tevékenységet folytató egyéni, illetve társas vállalkozónak tekintendők. Ezért ők csak a kivét, illetve a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett, járulékalapot képező jövedelem után kötelesek megfizetni az egyéni járulékokat: a természetbeni egészségbiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot. Szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség ebben az esetben nem áll fenn. Minden más – egészségkárosodással összefüggésben folyósított, és korábban rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjként nevezett ellátás (rehabilitációs ellátás, rokkantsági ellátás) mellett biztosítási jogviszonyt létesítő személyek az egyéni járulékok teljes mértékét kötelesek megfizetni a járulékalapot képező jövedelmük után, de legalább a minimálbér alapján; ideértve az egyéni és társas vállalkozókat is. Ez okozta – az elmúlt egy év tapasztalata szerint – számtalan vállalkozás és társas vállalkozás megszüntetését, vagy a vállalkozások szüneteltetését, mivel a járulékok összege már nem volt „kitermelhető”. Ez a foglalkoztatottság visszaeséséhez vezetett. A bevételi források tekintetében kiemelkedő jelentősége van a társadalom elöregedésének is, hiszen az aktív, munkaképes korú lakosság száma csökken, így a biztosítottak által befizetett járulékok összege is alacsonyabb lesz. A jelenlegi foglalkoztatottság

alacsony

szintje,

a

biztosítottak

számának

csökkenése,

a

részmunkaidőben történő foglalkoztatás a járulékbefizetést hátrányosan érinti. Ma már – sajnos – nem jellemző a szocialista társadalmi rendszer egyik alapvető jellemzője, a teljes foglalkoztatottság. A munkaerőpiacról kikerülő aktív korúak Magyarország szociális ellátórendszerébe kerülnek, melyet az állam az adókból finanszíroz. Ez azonban a társadalom legkisebb egységének, a családnak a megélhetési színvonalát hátrányosan érinti. A társadalombiztosítási jogszabályok változásai – a bevételek és a kiadások egyensúlyban tartása érdekében hozott döntések – során megfigyelhetőek a megszorítások is. Az 1975. évi II. törvény az egészségbiztosítási ellátásokat „bőkezűen mérte”. Az 1980-as években a táppénz mértéke elérhette a 85%-ot is hosszabb ideig tartó betegség

84

esetén, míg jelenleg csak 60% (a 2009. július 31. napját követően bekövetkezett keresőképtelenség esetén).

Csökkent a terhességi gyermekágyi segély mértéke is, mely korábban az átlagkereset 100% lehetett, a jogosultsági idő 270 vagy 180 nap, addig a jelenlegi szabályozás már a szülést megelőzően megköveteli a 365 napi biztosítási időt, az ellátás mértéke pedig 70%. A kiadások csökkentésére utal a „passzív táppénz” megszüntetése is. A passzív táppénz

a

biztosítási

jogviszony

megszüntetését

követően

keletkezett

keresőképtelenségére tekintettel illette meg a volt biztosítottat, mely 180 napról 90 napra, majd 30 napra csökkent és a 2011. július 1. napját követően bekövetkező keresőképtelenség esetén passzív táppénz már nem állapítható meg. A passzív táppénzre való jogosultság feltétele az 1675. évi II. törvény alapján a biztosítási jogviszony megszűnését követő 15 napon belül bekövetkező keresőképtelenség esetén kerülhetett megállapításra,

amely a jogszabályi

változások

következtében

a jogviszony

megszűnését követő 3 napra csökkent. Az ellátások csökkentésére irányuló jogszabályváltozásra utal az a tény is, hogy az egészségbiztosítás

pénzbeli

ellátásainak

megszerzése

érdekében

megköthető

megállapodás lehetősége 2005 novemberétől megszűnt. Ezt az időpontot megelőzően megállapodást lehetett kötni legalább a megállapodás megkötésekor érvényes minimál bér utáni egészségbiztosítási járulékok megfizetése mellett (amely tartalmazta a munkáltatói társadalombiztosítási járulékból az egészségbiztosítási járulék, valamint az egyéni egészségbiztosítási járulék mértékét is) pénzbeli ellátás megszerzésére. Ez vonatkozott az egészségügyi szolgáltatás, a táppénz, a terhességi gyermekágyi segély, valamint a gyermekgondozási díj megállapításához szükséges jogosultsági idő megszerzésére is. Amennyiben a megállapodás alapján megfizetett és így megszerzett idő elegendő volt az ellátás megállapításához, az ugyanúgy folyósításra került a megállapodást megkötő személy részére, mintha biztosítási jogviszony alapján szerzete volna. További megszorításként átalakításra kerültek a terhességi gyermekágyi segély, valamint a gyermekgondozási díj feltételei. A 2010. április 30. napját követő szülés esetén az ellátásokra való jogosultsághoz szükséges idő a szülő nő esetében a szülést megelőző, egyéb jogosult esetében az igénylést megelőző két éven belül 365 nap biztosításban töltött idő szükséges az ellátás folyósításához a korábbi 180 nappal ellentétben. Ez a jogszabályi változás kiküszöbölte azt a lehetőséget, hogy a nő 85

várandós állapotának megállapítása esetén „kiskaput” keresve lehetőséget találjon a 180 napi biztosítási idő megszerzésére és az ellátások megigénylésére. Szűkültek a jogszerző idők is. Mindenképpen említésre méltó az a tény, hogy 2007. március 30-át követően megszűnt az egészségi szolgáltatásra való jogosultság „eltartott hozzátartozói” jogon. A korábbi szabályozás szerint ugyanis a biztosított az eltartott közeli hozzátartozóját – külön bejelentés alapján – megillette a társadalombiztosítás ellátásai közül az egészségügyi szolgáltatás. 2007. április 1. napjától a szolgáltatás igénybevétele a törvényben meghatározott jogviszonyhoz vagy egészségügyi szolgáltatási járulékfizetéshez kötött. A legszembetűnőbb és a társadalom szinte egészét érintő megszorítások a nyugdíjbiztosítás területén figyelhetők meg. A nyugdíjbiztosítás ellátásainak átalakítása során az egészségi állapot meghatározásához kapcsolódóan megállapítható ellátások nagymértékben csökkentésre kerültek. Az egészségkárosodott személyek az egészségi állapotra vonatkozó komplex felülvizsgálat során a korábbi ellátásuk töredékét kaphatják a továbbiakban. Az ellátások mértéke túlnyomórészt a minimálbér összegéhez igazodnak. Mértékük a rehabilitációs szakvélemény alapján a minimálbér 30-150%-a között, illetve ha jövedelemmel rendelkezett (ezek az új igényekre vonatkoznak általában) az átlagkereset 30-70%-a között kerülnek megállapításra. Elgondolkodtató ebben az esetben, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjtörvény alapelvei között szereplő megállapítás – amely a megszerzett szolgálati időhöz és a nyugdíjjárulék köteles jövedelemhez kötötte a nyugellátás mértékét –, ebben az esetben hogyan valósul meg? A válasz azonban a társadalombiztosítás ellátásainak átcsoportosításában keresendő szerintem: ezek az ellátások átkerültek a nyugdíjbiztosítás ellátásai közül az egészségbiztosítás ellátásai közé, megállapításukra a táppénzre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Mindezek ellenére az ellátások megállapítását a kormányhivatalok rehabilitációs

szakigazgatási

szervei

végzik,

folyósításuk

a

Nyugdíjfolyósító

Igazgatóság hatáskörébe tartozik, finanszírozásuk az Egészségbiztosítási Alapból történik. A rendszer átalakítására irányuló törekvéseket igazolja – és a kifizetések csökkentéséhez vezet – az öregségi nyugdíjkorhatár fokozatos emelkedése, mely az 1957-ben születettek esetében már a betöltött 65. életkor. Szintén a megszorításokat bizonyítja a korhatár előtti ellátások új megállapításként történő megszüntetése (ilyen volt pl. az előrehozott öregségi nyugdíj, csökkentett 86

összegű előrehozott öregségi nyugdíj, átmeneti járadék, rendszeres szociális járadék, szolgálati nyugdíj). A társadalombiztosítás pénzbeli ellátásaira vonatkozó módosítások, megszorítások mindenképp összefüggésben állnak a járulékfizetéssel – illetve a járulékokból az Alapokba befizetett összegek nagyságával. Mivel hazánkban a társadalombiztosítás a felosztó-kirovó rendszer alapján működik, a befolyt összegekhez kell az adott évi kiadásokat (ellátásokat) tervezni és megállapítani. Ez a rendszer viszont – a foglalkoztatottság alacsony szintje, a foglalkoztatók fizetési nehézségei miatt – csak az ellátások megvonásával tartható fenn, évről-évre nehezebben. Mindezek alapján egyre sürgetőbbé válik a társadalom aktív korú tagjainak öregségük és betegségük bekövetkezése esetére a megélhetésük biztosításához szükséges öngondoskodásra való törekvés és ennek mielőbbi megvalósítása. Ehhez biztosít lehetőséget a magán-nyugdíjpénztári rendszer, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, az üzleti biztosítási rendszerek és a befektetések.

87

Irodalomjegyzék 1. A társadalombiztosítási jog kézikönyve Népszava Lap- és Könyvkiadó Budapest 1987. 2. Balogh Gábor - Szűcs László: Társadalom biztosítás nélkül Magvető Kiadó 1990. 3. Balogh Gábor: Bevezetés a társadalombiztosítás gazdaságtanába Osiris Kiadó Budapest 1999. 4. Czúz Ottó: Szociális jog I.UNIÓ Lap-és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft Budapest 2003. 5. Dr. Abonyi Géza: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1979. 6. dr. Szakács Imre: Járulékfizetés 2009. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft Budapest 7. Dr. Varga Zoltán: Az egyéni vállalkozó járulékterheinek alakulása- a tanulmány az egyéni vállalkozók járulékfizetésének alakulását vizsgálja a2012. évben 8. Fabók András - Prugberger Tamás: Társadalombiztosítási jog Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2009. 9. Gecse Istvánné - Jakab Nóra - Menyhárt Szabolcs - Prugberger Tamás - Tóth Hilda Varga Zoltán: Szociális jog II. Novotni Kiadó, Miskolc 2010. 10. Gecse Istvánné-Jakab Nóra-Menyhár Szabolcs-Prugberger Tamás-Tóth Hilda-Varga Zoltán: Szociális jog II. Társadalombiztosítási Jog „Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért” Miskolc 2010 11. HVG Társadalombiztosítás Különszám 2013 12. Igazné Prónai Borbála ph.D értekezés A kötelező társadalombiztosítás kialakulás, fejlődése Magyarországon 13. Tóth Hilda: A táppénzről Ph.D. értekezés, Miskolci Egyetem ÁJK, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Miskolc 2010. 14. 1891. évi XIV. törvénycikk az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezéséről 15. 1884. évi XVII. törvényicikk az ipartörvény 16. 1907. évi törvénycikk az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról

88

17. 1938. évi XXXVI. törvénycikk az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban alkalmazott munkások gyermeknevelési pótlékáról 18. 1975. évi II. törvény a társadalombiztosításról 19. 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 20. 1997. évi LXXX törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről 21. 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról 22. 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről 23. 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési járulékról 24. 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési járulékról 25. 2011. évi CLXXXVIII törvény Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről 26. 2011. évi CXCV törvény az államháztartásról 27. 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról 28. 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 29. Magyarország Alaptörvénye 2011. évi I. tv. 30. http://egykor.hu/budapest-viii--kerulet/oti-szekhaz-fiumei-ut/969 31. http://hitelshop.co.hu/korkedvezmenyes-nyugdij-2012-tol-feltetelei-es-fogalma2012-ben.htm 32. http://kontoforte.hu/gyakori-kerdesek/2013-as-uj-adok-kata-kiva 33. http://nav.gov.hu/nav/ado/jarulek/tajekoztato_jarulekmertek.html 34. http://nav.gov.hu/nav/szolgaltatasok/adokulcsok_jarulekmertekek/fizetendo_jar/jaru j_101105.html 2013.02.17 35. http://www.nav.gov.hu/nav/ado/jarulek/jaruj_101105.html 36. http://www.onyf.hu/?module=news&action=show&nid=8491&root=ONYF 37. http://www.parlament.hu/irom39/04365/adatok/fejezetek/72.pdf(2013.02.01.) 38. http://www.tbinfo.hu/cikkek/adok--jarulekok/tappenz-hozzajarulas.html 39. https://btk.ppke.hu/DR/igazne.pdf(2012.12.21.) 40. https://www.eji.hu/adozas_es_tarsadalombiztositas/egyszerusitett_kozteherviselesi_ hozzajarulas_ekho/egyszerusitett_kozteherviselesi_hozzajarulas_ekho.html 41. www.oep.hu 42. www.onyf.hu

89