A TÁRGYALÁSRA KÉSZÍTETT JELENTÉS *

A TÁRGYALÁSRA KÉSZÍTETT JELENTÉS* „Verseny – Az EUMSZ 101. cikk értelmezése – Hasonló nemzeti szabályozás alkalmazása – A Bíróság hatásköre – Biztosítótársaság és gépjárműjavítók közötti, javítási óradíjakra vonatkozó kétoldalú megállapodások – Az óradíjaknak e javítók, mint az adott biztosítótársaság biztosításközvetítői által a biztosítótársaság javára közvetített biztosítások számától és arányától függő növelése – A »versenykorlátozó célú megállapodás« fogalma” A C-32/11. sz. ügyben, az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága (Magyarország) a Bírósághoz 2011. január 21-én érkezett, 2010. október 13-i határozatával terjesztett elő az előtte az Allianz Hungária Biztosító Zrt., a Generali-Providencia Biztosító Zrt., a Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetsége, a Magyar Peugeot Márkakereskedők Biztosítási Alkusz Kft. a Paragon-Alkusz Zrt., a Magyar Opelkereskedők Bróker Kft. jogutódja és a Gazdasági Versenyhivatal között folyamatban lévő eljárásban. 1

HU

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 101. cikk (1) bekezdésének értelmezésére irányul. E kérelmet egyrészt az Allianz Hungária Biztosító Zrt. (a továbbiakban: Allianz), a Generali-Providencia Biztosító Zrt. (a továbbiakban: Generali), a Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetsége (a továbbiakban: GÉMOSZ), a Magyar Peugeot Márkakereskedők Biztosítási Alkusz Kft. (a *

Az eljárás nyelve: magyar.

A TÁRGYALÁSRA KÉSZÍTETT JELENTÉS – C-32/11. SZ. ÜGY

továbbiakban: Peugeot Márkakereskedők) és a Paragon-Alkusz Zrt., a Magyar Opelkereskedők Bróker Kft. jogutódja (a továbbiakban: Opelkereskedők, illetve Paragon), másrészt a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) között a GVH által a fenti vállalkozásokkal, valamint a Porsche Biztosítási Alkusz Kft.-vel (a továbbiakban: Porsche) szemben versenyellenes célú megállapodások megkötése miatt bírságokat kiszabó határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) tárgyában folytatott eljárás keretében terjesztették elő. Jogi háttér Az uniós szabályozás 2

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2010. április 20-i 330/2010/EU bizottsági rendelet (HL L 102., 1. o.) (6)–(11) preambulumbekezdése így szól: „(6) A vertikális megállapodások bizonyos fajtái a termelési vagy forgalmazási láncon belül a részt vevő vállalkozások közötti jobb együttműködés megkönnyítése révén javíthatják a gazdasági hatékonyságot. Különösen pedig a felek tranzakciós és forgalmazási költségeinek csökkentéséhez, valamint eladásaik és befektetéseik optimális szintjének kialakulásához vezethetnek. (7) Annak a valószínűsége, hogy az ilyen hatékonyságnövelő hatások túlsúlyban vannak a vertikális megállapodásokban foglalt korlátozásoknak tulajdonítható versenyellenes hatásokhoz viszonyítva, a megállapodásban részt vevő felek piaci erejének szintjétől és ezért attól függ, hogy az említett vállalkozások milyen mértékű versennyel szembesülnek olyan áruk vagy szolgáltatások más szállítói részéről, amelyeket a vevők egymással felcserélhetőnek vagy helyettesíthetőnek tekintenek a termékek jellemzői, ára és rendeltetése alapján. (8) Vélelmezhető, hogy amennyiben a megállapodásban részt vevő vállalkozások piaci részesedése egyenként nem haladja meg a 30%-ot, azok a vertikális megállapodások, amelyek nem tartalmazzák a súlyosan versenyellenes korlátozások bizonyos típusait, általában a termelés vagy a forgalmazás javulásához vezetnek, és a fogyasztók számára méltányos részesedést biztosítanak a keletkező haszonból. (9) A 30%-os piaci részesedési küszöb felett nem vélelmezhető, hogy a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó vertikális megállapodások általában olyan jellegű és mértékű objektív előnyökkel járnának, amelyek a szóban forgó megállapodások által a verseny tekintetében előidézett hátrányokat ellensúlyoznák. Ugyanakkor nincs olyan vélelem, miszerint ezek a vertikális megállapodások a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá esnek, vagy nem felelnek meg a Szerződés 101. cikkének (3) bekezdésében megállapított feltételeknek. I-2

ALLIANZ HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ ÉS TÁRSAI

(10) Ez a rendelet nem mentesítheti az olyan korlátozásokat tartalmazó vertikális megállapodásokat, amelyek valószínűleg korlátozzák a versenyt és megkárosíthatják a fogyasztókat, vagy amelyek nem nélkülözhetetlenek a hatékonyságnövelő hatások kiváltásához. Az érintett vállalkozások piaci részesedésétől függetlenül különösen azokat a vertikális megállapodásokat kell kizárni az e rendelet által létrehozott csoportmentesség kedvezményéből, amelyekben a verseny súlyos korlátozásának bizonyos típusai, mint például a minimális és rögzített viszonteladási árak, valamint a területvédelem bizonyos típusai megtalálhatók. (11) Az érintett piacra való bejutás biztosítása, valamint az ott történő összejátszás megakadályozása érdekében, a csoportmentességet bizonyos feltételekhez kell kötni. E célból a versenytilalmi kötelezettségekre vonatkozó mentesítést azokra a kötelezettségekre kell korlátozni, amelyek meghatározott időtartamot nem haladnak meg. Ugyanilyen okból ki kell zárni az e rendelet által biztosított kedvezmény hatálya alól azt a közvetlen vagy közvetett kötelezettséget, amelynek értelmében egy szelektív forgalmazási rendszer tagjai nem értékesíthetik meghatározott versenytárs szállítók márkáit.” 3

Ugyanezen rendelet „Fogalommeghatározások” című 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja így rendelkezik: „(1) E rendelet alkalmazásában: […] d) »versenytilalmi kötelezettség«: olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettség, amelynek értelmében a vevő nem gyárt, vásárol, ad el vagy értékesít viszonteladás keretében a szerződés szerinti árukkal vagy szolgáltatásokkal versengő árut vagy szolgáltatást, illetve a vevőt terhelő olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettség, amelynek értelmében az érintett piacon a szerződés szerinti áruk és szolgáltatások, valamint azok helyettesítői tekintetében – az előző naptári év beszerzései értéke vagy ahol ez bevett ipari gyakorlat, mennyiség alapján számítva – a vevő összbeszerzésének több, mint 80%-a a szállítótól vagy a szállító által megjelölt másik vállalkozástól kell, hogy származzon;”

4

A 330/2010 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése e rendelet rendelkezéseire is figyelemmel az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom alóli mentességet nyújt a vertikális megállapodások tekintetében. Az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének értelmében e mentesség azzal a feltétellel alkalmazható, hogy a szállító piaci részesedése nem haladja meg a 30%-ot azon az érintett piacon, ahol eladja a szerződés szerinti áruit és szolgáltatásait, és a vevő piaci részesedése nem haladja meg a 30%-ot azon az érintett piacon, ahol vásárolja a szerződés szerinti árukat és szolgáltatásokat. E rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a hivatkozott mentességet nem lehet alkalmazni bármely olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettségre, amelynek értelmében a szelektív I-3


forgalmazási rendszer tagjai meghatározott versenytárs szállítók márkáit nem értékesítik. A nemzeti szabályozás 5

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) preambuluma kimondja, hogy: „A gazdasági hatékonyságot és a társadalmi felemelkedést szolgáló piaci verseny fenntartásához fűződő közérdek, továbbá az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások és a fogyasztók érdeke megköveteli, hogy az állam jogi szabályozással biztosítsa a gazdasági verseny tisztaságát és szabadságát. Ehhez olyan versenyjogi rendelkezések elfogadása szükséges, amelyek tiltják a tisztességes verseny követelményeibe ütköző, illetve a gazdasági versenyt korlátozó piaci magatartást, valamint megakadályozzák a vállalkozásoknak a versenyre hátrányos összefonódását, gondoskodva a szükséges szervezeti és eljárási feltételekről is. E célok megvalósítására az Országgyűlés – figyelembe véve az Európai Közösség jogszabályaihoz való közelítés követelményét, valamint a hazai versenyjog hagyományait is – a következő törvényt alkotja:”.

6

A Tpvt. 1. cikke (2) bekezdésének értelmében „[a]z Európai Közösséget létrehozó szerződés […] 81. és 82. cikkének alkalmazása során az e cikkek hatálya alá tartozó piaci magatartásra is e törvény eljárási rendelkezéseit kell alkalmazni akkor, ha a Szerződés 81. és 82. cikkében foglalt versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK tanácsi rendelet […] alapján a Gazdasági Versenyhivatal vagy magyar bíróság eljárásának van helye.”

7

A Tpvt. „A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma” című 11. cikkének (1) bekezdése értelmében: „Tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek […] a döntése […], amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Nem minősül ilyennek a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre.” Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

8

A magyar biztosítók, és különösen az Allianz és a Generali évente egyszer megállapodnak a gépjárműjavító-műhelyekkel a biztosított gépjárműveket ért kár esetén a biztosító által megfizetendő javítási szolgáltatásokra alkalmazandó feltételekről és díjakról. E műhelyek így a biztosító által jóváhagyott feltételek és díjak alapján a javításokat közvetlenül végezhetik el.

I-4


9

2002 vége óta számos gépjárműjavító-műhelyként is működő gépjárműmárkakereskedő a GÉMOSZ-t – amely a gépjármű márkakereskedők országos szövetsége – bízta meg azzal, hogy évente tárgyalja meg nevükben a biztosítókkal a balesetben károsodott gépjárművek javítására alkalmazandó óradíjakra vonatkozó keret-megállapodásokat.

10

E gépjármű-kereskedők két szempontból állnak kapcsolatban a biztosítókkal. Egyrészt a biztosítók nevében megjavítják a balesetben károsodott, biztosított gépkocsikat, másrészt e biztosítók közvetítőiként járnak el oly módon, hogy a gépkocsi-eladás vagy -javítás esetén saját biztosítási alkuszuk megbízottjaként gépjármű-biztosításokat ajánlanak ügyfeleiknek.

11

2004-ben és 2005-ben a GÉMOSZ és az Allianz keret-megállapodásokat kötött. Az Allianz ezt követően a keret-megállapodások alapján egyedi megállapodásokat kötött az említett gépjármű-kereskedőkkel. E megállapodások azt írták elő, hogy a gépjármű-kereskedők a balesetben károsodott gépjárművek javításáért magasabb óradíjat kapnak abban az esetben, ha az Allianz-cal kötött gépjármű-biztosítások az adott gépjármű-kereskedő által értékesített biztosítások bizonyos százalékát teszi ki.

12

Ez alatt az időszak alatt a Generali nem keret-megállapodásokat kötött a GÉMOSZ-szal, hanem egyedi megállapodásokat az említett gépjárműkereskedőkkel. Ugyan e megállapodások nem tartalmaztak az Allianz által kötött megállapodásokban szereplő, a magasabb óradíjakra vonatkozó írásos kikötést, mindazonáltal a GVH megállapította, hogy a Generali a gyakorlatban hasonló kereskedelmi ösztönzőket alkalmazott.

13

A GVH 2006. december 21-én hozott vitatott határozatában megállapította, hogy a hivatkozott megállapodások, valamint az alapeljárás öt felperese és a Porsche között megkötött egyéb megállapodások összeegyeztethetetlenek voltak a Tpvt. 11. §-ával. E megállapodások a következőképpen csoportosíthatóak: –

a GÉMOSZ által a 2003. és 2005. közötti időszakban a gépjárműmárkakereskedőknek a gépjárműjavítás tekintetében „ajánlott árakat” rögzítő, és a biztosítókkal szemben alkalmazandó megállapodások tárgyában hozott három döntéséből álló horizontális jellegű megállapodások;

–

a 2004-ben és 2005-ben a GÉMOSZ és az Allianz között létrejött keretmegállapodások, valamint az ugyanezen időszak alatt egyes gépjárműmárkakereskedők és vagy az Allianz vagy a Generali között létrejött olyan egyedi megállapodások, amelyek a javítói óradíjak mértékét a biztosítások értékesítésében elért teljesítménytől tették függővé;

–

különböző, 2000. és 2005. között egyrészt az Allianz vagy a Generali, másrészt biztosítási alkusz minőségben a Peugeot Márkakereskedők, az Opelkereskedők és a Porsche között kötött megállapodások, amelyek az utóbbi felek magatartásának befolyásolására irányultak, többek között az I-5


adott biztosítási alkusz által adott időszak alatt kötendő gépjármű-biztosítási szerződések darabszámban vagy százalékos arányban történő meghatározásával, illetve azáltal, hogy az alkusz díjazása a biztosító javára kötött szerződések függvényében sávonként került meghatározásra. 14

A GVH megállapította, hogy a mind együttesen, mind egyenként értékelt megállapodások csoportja versenykorlátozó célú volt a gépjármű-biztosítások piacán, illetve a gépjárműjavítói szolgáltatások piacán. A GVH úgy ítélte meg, hogy mivel e megállapodások nem voltak hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, az EUMSZ 101. cikk azokra nem alkalmazandó, és ezért e megállapodások jogellenessége kizárólag a nemzeti versenyjogból ered. E jogellenesség miatt a GVH megtiltotta a szóban forgó magatartások folytatását és az Allianz-cal szemben 5 319 000 000 HUF, a Generalival szemben 1 046 000 000 HUF, a GÉMOSZ-szal szemben 360 000 000 HUF, a Peugeot Márkakereskedőkkel szemben 13 600 000 HUF, valamint az Opelkereskedőkkel szemben 45 000 000 HUF összegű bírságot szabott ki.

15

Az alapeljárás felperesei által a hatályon kívül helyezés iránt előterjesztett keresetet követően a Fővárosi Bíróság a vitatott határozatot részben megváltoztatta, azt azonban a Fővárosi Bíróság ítéletével szembeni fellebbezést követően a Fővárosi Ítélőtábla ítéletével hatályban tartotta.

16

Az alapeljárás felperesei felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a Legfelsőbb Bírósághoz az utóbbi ítélettel szemben, különösen arra hivatkozva, hogy a szóban forgó megállapodások nem voltak versenykorlátozó célúak.

17

A Legfelsőbb Bíróság először is megállapítja, hogy a Tpvt. 11. §-a (1) bekezdésének szövege szinte teljesen megegyezik az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének szövegével, és hogy a Tpvt. 11. §-ának értelmezése – amely rendelkezés a szóban forgó megállapodások tekintetében irányadó lesz – a jövőben ugyancsak hatással lesz az EUMSZ 101. cikk e tagállamban történő értelmezésére. E bíróság egyébiránt kiemeli, hogy nyilvánvaló érdek fűződik ahhoz, hogy az uniós jog rendelkezései, vagy fogalmai egységes értelmezést kapjanak. A Legfelsőbb Bíróság másodszor megállapítja, hogy a Bíróság még nem foglalt állást arról, hogy az alapeljárás tárgyát képező megállapodásokhoz hasonló megállapodásokat úgy kell-e minősíteni, hogy azoknak természetüknél fogva a verseny korlátozása a célja.

18

E megjegyzésekre figyelemmel és mivel úgy ítéli meg, hogy a jelen kérdés meghatározó az alapeljárás tárgyát képező jogvita eldöntése szempontjából, a Legfelsőbb Bíróság felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdést terjesztette előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé: „Minősíthetők-e az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésébe ütköző – a belső piaci versenyt kizáró, korlátozó vagy torzító célú – megállapodásnak egy biztosító társaság és egyes autójavítók, illetve a biztosító társaság és az autójavítók I-6


egyesülete közötti olyan kétoldalú megállapodások, amelyek alapján a biztosító társaság által biztosított járművek javítása után a biztosító társaság által a javítónak fizetett javítási óradíj – többek között – a javító, mint az adott biztosító társaság biztosítás-közvetítője által, a biztosító társaság javára közvetített biztosítások számától és arányától is függ?” A Bíróság előtti eljárás 19

A Bíróság Alapokmánya 23. cikkének megfelelően írásbeli észrevételeket nyújtottak be: –

az Allianz képviseletében Hegymegi-Barakonyi Z. és Vörös P. ügyvédek,

–

a Generali képviseletében Fejes G. ügyvéd,

–

a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., Szíjjártó K. és Molnár K., meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében Bottka V., M. Kellerbauer, meghatalmazotti minőségben,

–

az EFTA Felügyeleti Hatóság képviseletében X. Lewis és M. Schneider, meghatalmazotti minőségben.

L. Malferrari

és

A Bírósághoz benyújtott észrevételek összefoglalása A Bíróság hatásköréről 20

A Bizottság és az Allianz – miközben igenlő választ javasolnak – felvetik a kérdést, hogy a Bíróságnak van-e hatásköre az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre válaszolni annak ellenére, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó az alapeljárásra, mivel a szóban forgó megállapodások nem voltak hatással a tagállamok közötti kereskedelemre.

21

A Bizottság elismeri, hogy mivel a Tpvt. 11. §-ának (1) bekezdése nem utal az EUMSZ 101. cikkre, a jelen ügyben fennálló helyzet különbözik a C-297/88. és C-197/89. sz., Dzodzi-ügyben 1990. október 18-án hozott ítélettel (EBHT 1990., I-3763. o.) kezdődő ítéletsorozat alapját képező ügyekben fennálló helyzettől, amely ítéletekben a Bíróság választ adott a kizárólag nemzeti jogviták keretében feltett előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre. E tekintetben a Bizottság hangsúlyozza, miszerint tisztában van azzal, hogy a „Dzodzi”-ítélkezési gyakorlat túlzottan kiterjesztő jellegű alkalmazása kockázatot jelenthet a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti feladatmegosztásra.

22

A Bizottság mindazonáltal úgy véli, hogy az EUMSZ 101. cikk és a Tpvt. 11. §-a közötti sajátos kapcsolat miatt indokolt a jelen előzetes döntéshozatalra I-7


előterjesztett kérdés elfogadása, amely kapcsolat nem csupán ugyanazon fogalmak alkalmazásából, hanem a versenyjog alkalmazásának a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) által bevezetett decentralizált rendszeréből is következik. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből egyébiránt az tűnik ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság követni fogja a Bíróság által nyújtott útmutatást, és azt egységesen fogja alkalmazni mind a kifejezetten nemzeti jogviták esetén, mind olyan helyzetekben, amikor az EUMSZ 101. cikk párhuzamosan alkalmazandó. 23

Az Allianz többek között arra hivatkozik, hogy uniós érdek áll fenn azzal kapcsolatosan, hogy a jövőbeli értelmezésbeli eltérések kockázatának kiküszöbölése érdekében az uniós jogból átvett rendelkezések és fogalmak egységes értelmezést kapjanak, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között kerülnek alkalmazásra. Ezen túlmenően a Bíróság a C-7/97. sz. Bronner-ügyben 1998. november 26-án hozott ítélet (EBHT 1998., I-7791. o.) 20. pontjában megállapította, hogy az a tény, hogy a nemzeti bíróság a nemzeti versenyjogi szabályok hatálya alá tartozó jogvitában jár el, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a Bírósághoz forduljon a vonatkozó uniós jog ugyanezen helyzettel kapcsolatos értelmezése tárgyában, amennyiben arra az álláspontra jut, hogy felmerül az uniós és a nemzeti jog ütközésének lehetősége. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságáról

24

A magyar kormány úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlan azon indokból, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott tényállás nem tartalmazza az összes elemet, amelynek ismerete szükséges ahhoz, hogy a Bíróság a feltett kérdést hasznosan megválaszolja. Amennyiben a Bíróság mégis válaszolni kívánna a szóban forgó kérdésre, a magyar kormány úgy véli, hogy arra a Bíróságnak úgy kellene válaszolni, hogy figyelembe veszi többek között a teljes megállapodás-rendszert, valamint azt a tényt, hogy e megállapodások egymást erősítik.

25

Az EFTA Felügyeleti Hatóság is megjegyzi, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem határozza meg különösen azt a jogi és gazdasági környezetet, amelybe a szóban forgó megállapodások beágyazódnak, ezért nehéz részére hasznos választ adni. Mindazonáltal nem jut arra a következtetésre, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzés elfogadhatatlan lenne.

26

Az Allianz álláspontja szerint a Bíróság rendelkezésére áll minden olyan ténybeli és jogi elem, amely szükséges ahhoz, hogy a feltett kérdést hasznosan megválaszolja.

I-8


Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válaszról 27

Az Allianz azt javasolja, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg: „Nem minősíthetők az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésébe ütköző – a belső piaci versenyt kizáró, korlátozó vagy torzító célú – megállapodásnak egy biztosító társaság és egyes autójavítók, illetve a biztosító társaság és az autójavítók egyesülete közötti olyan kétoldalú megállapodások, amelyek alapján a biztosító társaság által biztosított járművek javítása után a biztosító társaság által a javítónak fizetett javítási óradíj – többek között – a javító, mint az adott biztosító társaság biztosítás-közvetítője által, a biztosító társaság javára közvetített biztosítások számától és arányától is függ. A fent[…] körülírt megállapodások legfeljebb abban az esetben tekinthetők az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével ellentétesnek, amennyiben egy megfelelő hatásteszt alapján bizonyított, hogy azok alkalmasak érzékelhető versenykorlátozó hatások kifejtésére.”

28

Az Allianz arra hivatkozik, hogy egy olyan megállapodás, amely nem tartalmaz olyan különösen súlyos korlátozásokat, mint például a bizottsági közlemények, illetve csoportmentességi rendeletek feketelistáiban szereplő korlátozások, pusztán a felek szándékára alapozva nem minősíthető versenyellenes célú megállapodásnak. Mindez különösen igaz vertikális megállapodások esetén, ahol az értékesítési lánc különböző szintjein lévő felek függnek egymástól, és ahol a szállítók szándéka általában arra irányul, hogy a viszonteladókat ösztönözzék arra, hogy növeljék a szállítók termékeinek értékesítését, és azokat előnyben részesítsék a versenytársak termékeihez képest. Ennélfogva az ú.n. „egymárkás értékesítésre” vonatkozó kikötések nem tekinthetők célzott versenykorlátozásnak, még ha nyilvánvalóan a márkák közötti verseny „korlátozására” is irányulnak.

29

Mindeközben a vitatott határozat az Allianz piaci részesedése növelésére irányuló szubjektív szándékát egyszerűen átfordította „kizárási céllá”, amelyet aztán versenykorlátozó célként azonosított bármiféle egyéb indokolás nélkül, illetve annak bizonyítása nélkül, hogy a szóban forgó megállapodások ténylegesen hatást gyakoroltak a piacra. Márpedig az Allianz megállapodásai jogszerű kereskedelmi célokat szolgáltak, és sem a gépjármű-biztosítás piacán, sem a gépjármű-javítási szolgáltatások piacán nem jártak a verseny érezhető korlátozásával.

30

A Generali úgy véli, hogy a Bíróságnak a következő választ kell adnia az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre: „Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy vertikális üzleti kapcsolatokban nem minősül versenykorlátozó célúnak az olyan megállapodás, amelyben valamely termék gyártója/szolgáltatás nyújtója abban állapodik meg a termék/szolgáltatás közvetítőjével, hogy e közvetítő a gyártó termékeit/szolgáltatásait bizonyos, a 330/2010 rendelet 1. cikkének (1) bekezdés I-9


d) pontja szerinti teljes vertikális versenytilalmi kikötés szintjét el nem érő mértékben (pl. 30% erejéig) értékesíti. Az ilyen megállapodások esetében az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alkalmazhatóságának megállapításához vizsgálni szükséges, hogy az adott megállapodás önmagában, vagy esetleg hasonló vertikális megállapodások összeadódó hatásai révén versenykorlátozó hatással bíre, különösen azáltal, hogy a versenytársak számára aránytalanul megnehezíti a piachoz történő hozzáférést és/vagy aránytalanul növeli a versenytársak inputjainak árait, és ezzel ténylegesen és érezhetően megnehezítve a versenytársak piacra lépését vagy piaci terjeszkedését. 31

A Generali szerint az alapeljárás tárgyát képező verseny részleges kizárásáról szóló megállapodások nem „természetüknél fogva” károsak a versenyre, amelyet különösen az a tény is megerősít, hogy a vertikális megállapodások csoportmentességéről szóló rendelet kifejezetten rendelkezik az ú.n. „egymárkás értékesítésre” vonatkozó kikötések mentesítésének lehetőségéről és a Bíróság soha nem ítélte úgy, hogy e kikötések vagy egyéb hasonló vertikális megállapodások versenykorlátozó célúak lennének. Éppen ellenkezőleg, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, valamint a Bizottság közleményeiből, illetve vertikális korlátozásokról szóló iránymutatásából az tűnik ki, hogy az ilyen kikötések és megállapodások esetében meg kell vizsgálni azok hatását ahhoz, hogy az EUMSZ 101. cikk megsértése megállapítható legyen. Tekintettel arra, hogy még egy teljes kizárólagosságra vonatkozó kikötés sem minősül versenykorlátozó célúnak, a Generali által kötött megállapodásokat mégannyira sem lehet ilyen célra irányulónak tekinteni.

32

Ezek a megállapodások továbbá azért sem lettek volna konkrétan alkalmasak a verseny korlátozására, mivel vertikális jellegűek voltak, időben korlátozottak voltak, a megállapodásban kikötött részesedés nem érte el a kizárólagossági küszöböt, a gépjármű-biztosítási termékek túlnyomó része a gépjárműkereskedőktől eltérő csatornákon keresztül került értékesítésre, és a Generali csupán nagyjából 20%-os piaci részesedéssel rendelkezett az érintett piacon. E körülmények között a GVH-nak meg kellett volna vizsgálnia a Generali által kötött megállapodások hatásait annak meghatározása érdekében, hogy e megállapodások – figyelembe véve e csatornák jelentőségét – akadályozták-e a különböző értékesítési csatornákhoz való hozzáférést, és hogy megállapítható volt-e a beszerzési költség érezhető emelkedése, amely a versenytársak piacra lépését vagy a piacon való fejlődésüket megnehezítette.

33

Végül a Generali úgy véli, hogy a verseny célzott korlátozásának megállapításához az kellett volna, hogy az Allianz és a Generali olyan horizontális megállapodást kössön egymással, amelynek célja a versenytársak piacról való kiszorítása. Márpedig ugyan a GVH eredetileg egy ilyen jellegű gyanúra alapozva indította meg e két társasággal szemben az eljárást, el kellett ismernie, hogy nem került sor ilyen horizontális megállapodás megkötésére.

I - 10


34

A magyar kormány azt javasolja, hogy a Bíróság az előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg: „Versenykorlátozó célú megállapodásnak minősülnek az egy biztosító társaság és egyes autójavítók, illetve a biztosító társaság és az autójavítók egyesülete közötti olyan kétoldalú megállapodások, amelyek alapján a biztosító társaság által biztosított járművek javítása után a biztosító társaság által a javítónak fizetett javítási óradíj – többek között – a javító, mint az adott biztosító társaság biztosítás-közvetítője által, a biztosító társaság javára közvetített biztosítások számától és arányától is függ. A nemzeti bíróságnak a szóban forgó megállapodások értékelése és azok versenykorlátozó céljának megállapítása érdekében figyelembe kell vennie a többi létező olyan megállapodást, amelyek adott esetben szorosan összefüggenek a szóban forgó megállapodásokkal.”

35

A magyar kormány álláspontja szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgyát képező megállapodások cél általi jogsértésnek minősíthetők mind az objektív körülmények, mind az érintett felek szubjektív szándéka szempontjából. Valamely megállapodás versenyellenes célja akkor bizonyított, ha egy termék értékesítését nem a verseny feltételei, hanem a szóban forgó megállapodásban részt vevők kezdeményezésére attól önkényesen eltérő feltételek határozzák meg.

36

A szóban forgó megállapodások rendszere különösen aggályos, mivel egyrészt a két jelentős, erős tárgyalási pozícióban lévő biztosító megerősítette a GÉMOSZnál bejegyzett gépjárműjavítók között létrejött horizontális megállapodásnak az óradíjak emelésére vonatkozó célkitűzését, amelynek hiányában a szóban forgó gépjárműjavítók közötti verseny jóval kiélezettebb lett volna. Másrészt az Allianz és a Generali termékeinek értékesítését ösztönző szerződések alkalmasak voltak a biztosítótársaságok közötti verseny korlátozására, mivel a bejegyzett gépjárműjavítók állandósították a növekedési korlátozásokat e piacon azáltal, hogy az érintett biztosítók részesedését fenntartották. E megállapodások révén az azokban részt vevő vállalkozásoknak lehetőségük volt arra, hogy elkerüljék a kereskedelemi versengésük fokozódását, és hogy a piaci koncentráció mértékének növeléséhez szükséges költségek jelentős részét közösen viseljék.

37

A Bizottság azt javasolja a Bíróságnak, hogy az előterjesztett kérdést az alábbiak szerint válaszolja meg: „Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésébe ütköző – a belső piaci versenyt kizáró, korlátozó vagy torzító célú – megállapodásnak minősíthetők egy biztosító társaság és egyes autójavítók, illetve a biztosító társaság és az autójavítók egyesülete közötti olyan kétoldalú megállapodások, amelyek alapján a biztosító társaság által biztosított járművek javítása után a biztosító társaság által a javítónak fizetett javítási óradíj – többek között – a javító, mint az adott biztosító társaság biztosítás-közvetítője által, a biztosító társaság javára közvetített biztosítások számától és arányától is függ.” I - 11


38

A Bizottság úgy véli, hogy még a biztosítótársaságok közötti kifejezett megállapodás hiányában is valószínű, hogy a szóban forgó megállapodások csoportja is tartalmazott egy, a biztosítók közötti verseny horizontális korlátozására irányuló elemet, illetve célkitűzést. Ha egy ilyen megállapodáscsoport – a gépjármű-kereskedők tekintetében lényegében egységesen, illetve a két biztosítótársaság tekintetében hasonló módon – rögzíti a biztosítók által alkalmazott fő értékesítési láncokban fennálló piaci részesedést, akkor az egyben a biztosítók között a piac egy jelentős részének felosztását és a versenytársaik kiszorítását is eredményezi.

39

Az értékesítésre való ösztönzésnek nemcsak a formája számít, hanem azon funkció is, amelyet ez az ösztönzés a megállapodás végrehajtásában betölt. Lehetséges tehát, hogy a piac felosztására irányuló célkitűzésben egyezzenek meg a biztosítók, még akkor is, ha a díjazásra kétoldalú megállapodások alapján – ám ugyanolyan módon és átláthatóan – díjaznák a gépjármű-kereskedőket, egyszerű mennyiségi jutalékot fizetve nekik. A nagy biztosítók és a fő gépjárműkereskedők között ugyanolyan vagy hasonló feltételekkel kötött megállapodások csoportja ugyanis mindkét érintett piacon – vagyis mind a gépjárműjavítás piacán, mind a gépjármű-biztosítás piacán – horizontális versenykorlátozást eredményez. E korlátozásokat még tovább erősítik egy olyan szövetség döntései, mint a GÉMOSZ-é.

40

Az a tény, hogy egy biztosító csupán a gépjármű-kereskedőkkel, és nem közvetlenül a másik biztosítóval kötött piacfelosztási megállapodást, nem zárja ki, hogy létezzen egy horizontális megállapodás. Amennyiben a biztosítási piacon jelen lévő felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a piac másik oldalán tevékeny felek – vagyis a gépjármű-kereskedők – által nyújtott egységes feltételeket elfogadják, mind a biztosítók, mind a gépjármű-kereskedők oldalán külön-külön megvalósulnak horizontális megállapodások vagy legalábbis összehangolt magatartások. Egyébként nem egyedi jelenség, hogy a két különböző piacon jelen lévő felek közötti megállapodások csoportja horizontális versenykorlátozást hozzon létre akár e piacok egyikén, akár mindkét piacon.

41

A szóban forgó megállapodások korlátozó célját továbbá az a tény is megerősíti, hogy normális esetben a biztosítók és a gépjármű-kereskedők között érdekellentét áll fenn a javítási óradíjak tekintetében. Ugyanígy rendes körülmények között a biztosításokat értékesítő gépjármű-kereskedők a legjobb piaci ajánlatokat szeretnék kínálni ügyfeleiknek, és nem áll érdekükben kínálatukat egy vagy két biztosítótársaságéira korlátozni.

42

Ez a normálisan működő verseny felborul, ha a két fél érdekei a két piac fogyasztóinak hátrányára egybevágnak. Továbbá a javítási óradíjak egyetlen biztosítóval szembeni egységesedése hozzájárulhat az egész piacon való általános egységesedéshez, és így az árak emeléséhez, ami nemcsak a biztosítót érinti, hanem annak versenytársait, azon ügyfeleket is, akikre áthárítják ennek megfizetését, és akik saját gépjárművük javításának költségeit maguk viselik. I - 12


Végül a gépjárműjavítás és a biztosítások értékesítése egymástól független tevékenységek, ennélfogva azoknak egy megállapodás-csoporton belüli összekapcsolása torzítja a piac rendes működését és alátámasztja a versenyellenes cél meglétét. 43

Az EFTA Felügyeleti Hatóság a következő választ javasolja: „Annak vizsgálata, hogy valamely megállapodás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének értelmében természeténél fogva korlátozza-e a versenyt (»versenykorlátozást célzó« megállapodás), annak elemzését követeli meg, hogy az adott megállapodás – sajátos jogi és gazdasági hátterét figyelembe véve – kellően nagymértékben káros hatással bír-e a versenyre ahhoz, hogy nyilvánvaló versenykorlátozásnak legyen tekinthető. A nemzeti bíróság feladata, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az alapeljárás tárgyát képező döntések és megállapodások ilyen hatást gyakorolnak-e a versenyre.”

44

Az EFTA Felügyeleti Hatóság a Bíróság ítélkezési gyakorlatából arra a következtetésre jut, hogy minőségi vizsgálat keretében kell meghatározni azt, hogy valamely megállapodás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének értelmében természeténél fogva korlátozza-e a versenyt. Ráadásul ez a vizsgálat eseti elemzést követel meg annak megállapításához, hogy az adott megállapodás jogi és gazdasági hátterét nézve kellően nagymértékben károsítja-e a versenyt ahhoz, hogy „nyilvánvaló” korlátozásnak lehessen tekinteni. E tekintetben az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében szereplő tiltott jogsértések felsorolása jelzésértékű, ám nem kimerítő jellegű, továbbá a „versenykorlátozó cél” fogalma nem korlátozódik a titkos magatartásokra.

45

Mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra utaló végzés nem tartalmaz olyan elemeket, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy az alapeljárás tárgyát képező megállapodások hasonló hatást fejtenének ki, mint az árrögzítésre vagy a piac felosztására, illetve a közös piac feldarabolására irányuló megállapodások. A gépjármű-biztosítók által a gépjármű-kereskedőknek nyújtott ösztönzést egyébiránt annak gazdasági környezetében kell elemezni, amelyet az jellemez, hogy a biztosítóknak nehéz ellenőrizniük költségeiket a biztosítottaknak okozott károk megtérítése címén fizetendő összegek tekintetében, így általánosságban érdekükben áll a kockázatoknak az eladott biztosítások számának növelése révén a lehető legszélesebb körben való szétterítése. Mindazonáltal végül a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a szóban forgó megállapodások sajátos gazdasági környezetükben vizsgálva milyen mértékben károsítják a versenyt. Marko Ilešič előadó bíró

I - 13

A TÁRGYALÁSRA KÉSZÍTETT JELENTÉS *

Recommend Documents