A TÁRGYALÁSRA KÉSZÍTETT JELENTÉS* „Fizetésképtelenségi eljárás – Az 1346/2000/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének időbeli hatálya – A szóban forgó dologi jog tárgyának fekvése szerinti tagállamban olyan adós ellen indított dologi jogi kereset, aki ellen valamely más tagállamban olyan időpontban indítottak fizetésképtelenségi eljárást, amikor az előbbi állam még nem volt az Európai Unió tagja” A C-527/10. sz. ügyben, az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága (Magyarország) a Bírósághoz 2010. november 15-én érkezett, 2010. október 26-i határozatával terjesztett elő az előtte az ERSTE Bank Hungary Nyrt. és a Magyar Állam, a B.C.L. Trading GmbH, az ERSTE Befektetési Zrt. között folyamatban lévő eljárásban. 1 Előzetes döntéshozatal iránti kérelmével a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága (Magyarország) lényegében azt kívánja megtudni, hogy a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 191. o.; a továbbiakban: rendelet) 5. cikkének (1) bekezdése irányadó-e a dologi jog fennállásával kapcsolatos olyan polgári peres jogvitára, amelyben az e jog tárgyát képező dolgok olyan államban (jelen esetben Magyarországon) találhatók, amely a más tagállambeli fizetésképtelenségi eljárás 2003-ban történő megindításának időpontjában még nem volt az Európai Unió tagja, a keresetlevél magyar bírósághoz történő benyújtásának időpontjában viszont már az volt.
*
HU
Az eljárás nyelve: magyar.
Jogi háttér Az uniós jog 2 A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2003., L 236., 33. o.; a továbbiakban: csatlakozási okmány) 2. cikke a következőképpen rendelkezik: „A csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények, valamint az Európai Központi Bank által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek, és az említett szerződésekben, illetve az ebben az okmányban megállapított feltételekkel alkalmazandók ezekben az államokban.” 3 A rendelet (6), (23), (24) és (25) preambulumbekezdése kimondja: „(6) Az arányosság elvének megfelelően ennek a rendeletnek a fizetésképtelenségi eljárás megindítása tekintetében irányadó joghatósági rendelkezésekre kell korlátozódnia, valamint olyan határozatokra, amelyeket közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárás alapján hoznak, és amelyek szorosan kapcsolódnak az ilyen eljáráshoz. Ezenkívül e rendeletnek rendelkezéseket kell tartalmaznia e határozatok elismerésére és az alkalmazandó jogra vonatkozóan, amelyek szintén megfelelnek ennek az alapelvnek. (23) A hatálya alá tartozó ügyeknél a rendeletnek az egységes kollíziós szabályokat kell rögzítenie, amelyek alkalmazási területükön az egyes államok nemzetközi magánjogi rendelkezéseinek helyébe lépnek. Eltérő rendelkezés hiányában az eljárás megindításának helye szerinti tagállam jogát kell alkalmazni (lex fori concursus). Ennek a kollíziós szabálynak mind a főeljárások, mind a helyi eljárások esetében érvényesülnie kell; a lex fori concursus határozza meg a fizetésképtelenségi eljárások minden – mind anyagi, mind eljárási – joghatását az érintett személyek és jogviszonyok tekintetében. Ez szabályozza a fizetésképtelenségi eljárások megindításának, lefolytatásának és befejezésének valamennyi feltételét. (24) A fizetésképtelenségi eljárás – amelyre általában az eljárás megindításának helye szerinti állam joga alkalmazandó – automatikus elismerése összeütközésbe kerülhet azokkal a szabályokkal, amelyek alapján az ügyleteket bonyolítják más tagállamokban. Annak érdekében, hogy az eljárás megindításának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban a jogos elvárások védelme és a folyó ügyletek biztonsága biztosított legyen, rendelkezéseket kell hozni számos, a főszabály alóli kivételről.
(25) A dologi jogok esetében különösen szükség van az eljárás megindításának helye szerinti állam jogától eltérő különös kapcsoló szabályra, mivel ezeknek a dologi jogoknak nagy jelentőségük van a hitelnyújtásnál. Egy ilyen dologi jog alapját, érvényességét és hatályát ezért általában a lex situs szerint kell meghatározni, és nem befolyásolhatja a fizetésképtelenségi eljárás megindítása. A dologi jog jogosultja számára ezért továbbra is lehetőséget kell biztosítani, hogy a biztosíték tárgyának visszakövetelésére vagy az abból való külön kielégítésre való jogát érvényesíthesse. Ha a vagyontárgyak a fekvés helye szerinti tagállam joga szerint dologi jogokkal terheltek, de a fizetésképtelenségi főeljárás egy másik tagállamban folyik, a főeljárás felszámolójának másodlagos eljárást kell tudnia kérelmezni azon tagállamban, amelynek területén a dologi jogok fennállnak, ha az adós rendelkezik telephellyel e tagállamban. Ha nem indítanak másodlagos eljárást, a dologi joggal érintett vagyontárgyak értékesítéséből fennmaradó többletet a főeljárás felszámolója számára kell kifizetni.” 4 A rendelet 3. cikke így rendelkezik: „(1) A fizetésképtelenségi eljárás megindítására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén az adós fő érdekeltségei találhatók [helyesen: az adós fő érdekeltségeinek központja található]. Társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell a fő érdekeltségek központjának tekinteni. (2) Ha az adós fő érdekeltségeinek központja egy tagállam területén helyezkedik el, egy másik tagállam bírósága csak akkor rendelkezik joghatósággal az adós elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítására, ha az adós telephellyel rendelkezik a másik tagállam területén belül is. Ennek az eljárásnak a hatásai az adós utóbbi tagállam területén található vagyontárgyaira korlátozódnak. (3) Ha a fizetésképtelenségi eljárást az (1) bekezdés szerint indították, a később a (2) bekezdés szerint indított minden eljárás másodlagos eljárás. E későbbi eljárásoknak felszámolási eljárásoknak kell lenniük. [...]”. 5 A rendelet 4. cikke továbbá így rendelkezik: „(1) Amennyiben e rendelet eltérően nem rendelkezik, a fizetésképtelenségi eljárásra és joghatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az ilyen eljárást megindítják (a továbbiakban: az eljárás megindításának helye szerinti állam). (2) Az eljárás megindításának helye szerinti állam joga határozza meg az ilyen eljárások megindításának, lefolytatásának és befejezésének feltételeit. Különösen meg kell határozni [helyesen: Különösen az alábbiakat határozza meg]: [...]
b) a vagyontárgyakat, amelyek a vagyon részét képezik, és az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően szerzett vagy rá háramló vagyontárgyak kezelését; [...] f) a fizetésképtelenségi eljárásnak az egyes hitelezők által indított eljárásokra gyakorolt hatásait, a folyamatban lévő peres eljárások kivételével; g) az adós vagyonával szemben támasztott követeléseket és a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően keletkező követelések kezelését; h) a követelések bejelentésének, igazolásának és elfogadásának szabályait; i) a vagyon értékesítéséből származó bevétel elosztásának szabályait, a követelések közötti rangsorolást, és azon hitelezők jogait, akik dologi jog vagy beszámítás alapján a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően részleges kielégítést nyertek; [...]”. 6 A rendelet 5. cikke (1) bekezdésének szövege a következő: „(1) A fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincs hatással a hitelezők vagy harmadik személyek dologi jogaira az adóshoz tartozó olyan materiális és immateriális, ingó és ingatlan vagyontárgyak tekintetében, amelyek az eljárás megindításának időpontjában egy másik tagállam területén találhatók, legyen szó akár meghatározott vagyontárgyakról, akár meghatározatlan, változó összetételű vagyontárgyak összességéről”. 7 A rendelet 16. cikke így rendelkezik: „(1) A 3. cikk alapján joghatósággal rendelkező tagállam bírósága által hozott, fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatot az összes többi tagállamban attól kezdve el kell ismerni, amikor az hatályossá válik az eljárás megindításának helye szerinti államban. E szabályt akkor is alkalmazni kell, ha az adós ellen perképessége hiánya miatt nem volna megindítható a fizetésképtelenségi eljárás más tagállamokban. (2) A 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárás elismerése nem zárja ki, hogy egy másik tagállam bírósága a 3. cikk (2) bekezdésében említett eljárást indítson. Az utóbbi eljárás a III. fejezet értelmében vett másodlagos fizetésképtelenségi eljárás.” 8 A rendelet 17. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„(1) A 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást megindító határozat, minden további alaki követelmény nélkül, bármely más tagállamban az eljárás megindításának helye szerinti állam joga szerinti joghatásokkal rendelkezik, feltéve hogy e rendelet eltérően nem rendelkezik és a másik tagállamban nem indítottak a 3. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást.” 9 A rendeletnek az ezen aktus időbeli hatályát szabályozó 43. cikke a következőképpen rendelkezik: „E rendelet rendelkezéseit csak a hatálybalépését követően megindított fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni. A rendelet hatálybalépése előtt az adós által megtett cselekményekre a továbbiakban is azok a jogszabályok irányadók, amelyeket megtételük idején kellett alkalmazni ezekre a cselekményekre.” 10
Végül a rendelet 47. cikke így rendelkezik:
„Ez a rendelet 2002. május 31-én lép hatályba.” A nemzeti jog 11 Az óvadékra vonatkozó, a perbeli biztosíték nyújtásának időpontjában hatályos szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 270. és 271. §-ai tartalmazzák. 12
A 270. § a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ha valamely kötelezettség biztosítására óvadékot nyújtanak, a jogosult a szerződés nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén követelését az óvadékösszegből közvetlenül kielégítheti. (2) Óvadékul pénz, takarékbetétkönyv vagy értékpapír szolgálhat. Ha az óvadék tárgya más dolog, a zálogjog szabályait kell alkalmazni. (3) Bírósági úton nem érvényesíthető követelés óvadékkal biztosítása semmis. Ezt a szabályt az elévült követelés biztosítására nyújtott óvadékra nem lehet alkalmazni. (4) A követelés elévülése az azt biztosító óvadékból való kielégítést nem akadályozza.” 13
A 271. § továbbá így rendelkezik:
„(1) Az óvadékot csak a kielégítés céljára szabad felhasználni; az ezzel ellentétes megállapodás semmis.
(2) Az óvadék visszajár, ha az alapul szolgáló szerződés megszűnt, illetőleg a szavatossági vagy jótállási idő eltelt anélkül, hogy az óvadékból való kielégítésre jogalap volna.” Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés 14 A jelen ügy hátterében az egyrészt az ERSTE Bank Hungary Nyrt. (a továbbiakban: ERSTE Bank vagy a felperes), másrészt pedig a Magyar Állam, továbbá a bécsi (Ausztria) székhelyű B.C.L. Trading GmbH (a továbbiakban: B.C.L. Trading) és az ERSTE Befektetési Zrt. (a továbbiakban: ERSTE Befektetési) (vagy együtt: az alperesek) közötti jogvita áll. 15 A Nádor 95 Rt. (a továbbiakban: Nádor 95) vasipari termékeket vásárolt a B.C.L Tradingtől, amelyekért akkreditív útján fizetett, amelyet 1998. május 8-án a Postabank és Takarékpénztár Rt. (a továbbiakban: Postabank) nyitott a javára. 16 Ezt követően a B.C.L. Trading e követelést különböző bankokra engedményezte. Mivel a Postabank megtagadta, hogy az e követelésnek megfelelő összeget az említett bankoknak megfizesse, e bankok keresetet nyújtottak be az engedményezett követelés megfizetése iránt. E jogvita az ERSTE Bank (mint a Postabank jogutóda) és az engedményes bankok közötti egyezséggel zárult. 17 A B.C.L. Trading 2003. július 9-én a tulajdonában lévő Postabank részvényeket biztosítékul adta arra az esetre, ha az akkreditív esedékessé válna, vagyis a Postabank köteles lenne megfizetni a megfelelő összegeket. 18 A B.C.L. Trading ellen 2003. december 5-én Ausztriában fizetésképtelenségi eljárás indult, amelynek közzétételére 2004. február 4-én került sor. 19 A Legfelsőbb Bíróság 2005. december 6-án kötelezte a Magyar Államot, hogy meghatározott áron vásárolja meg a B.C.L. Trading tulajdonában lévő Postabank részvényeket. E határozat teljesítéseként a Magyar Állam a megítélt pénzösszeget bírósági letétbe helyezte. 20 Az ERSTE Bank 2006. január 27-én keresetet indított a Fővárosi Bíróságon az alperesek ellen annak megállapítása iránt, hogy a letétbe helyezett összegen óvadéki joga áll fenn. 21 Az ERSTE Bank a fenti kereset elbírálására várva, 2007. január 8-án Magyarországon másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítását is kérte a B.C.L. Trading ellen, hivatkozva arra, hogy a B.C.L. Trading ebben az országban telephellyel rendelkezik, továbbá Ausztriában már megindult
vele szemben a fizetésképtelenségi eljárás. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága végzésében alkalmazhatónak ítélte ugyan a rendeletet, a kérelmet azonban elutasította azzal az indokolással, hogy a kérelmező nem tudta igazolni, hogy az adósnak – mint azt a rendelet 3. cikkének (2) bekezdése megköveteli – telephelye van Magyarországon. 22 A Fővárosi Bíróság 2009. január 7-én megállapította, hogy mivel a B.C.L. Trading ellen Ausztriában már fizetésképtelenségi eljárás indult, a fizetésképtelenségi eljárásra és annak joghatásaira az osztrák csődtörvény irányadó. Márpedig, mivel e törvény kizárja a csődvagyonnal kapcsolatban a felszámolás alá került gazdálkodó szervezettel szembeni perindítás lehetőségét, a B.C.L. Tradinggel szemben semmilyen per nem indítható, mivel felszámolás alatt áll. Ezért e bíróság a pert megszüntette. 23 Az ERSTE Bank fenti határozat ellen benyújtott fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2010. február 4-én a rendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján helybenhagyta a Fővárosi Bíróság elsőfokú végzését. A Fővárosi Ítélőtábla is emlékeztetett arra, hogy az osztrák jogszabályok alapján kell tehát eldönteni, hogy az ERSTE Bank érvényesítheti-e az óvadék megállapítása iránti igényét. 24 Az ERSTE Bank ezért felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához, amelyben elsődlegesen a fenti végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Ezenkívül előadta, hogy a rendelet a jelen ügy körülményei között nem alkalmazható, mivel Ausztriában a B.C.L. Tradinggel szembeni fizetésképtelenségi eljárás elrendelésére Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása előtt került sor, aminek az a következménye, hogy e rendelet értelmében az említett társaságot Magyarországon nem lehet felszámolás alatt állónak tekinteni. 25 Mivel a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a jogvita elbírálása a rendeletben foglalt rendelkezések értelmezésétől függ, 2010. október 26-án felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé: „A [fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelet] […] 5. cikkének (1) bekezdése irányadó-e egy olyan, a dologi jog [jelen esetben óvadék] fennállásával kapcsolatos polgári peres jogvitára, amikor az óvadékul szolgáló értékpapír, majd a helyébe lépő pénz fekvése szerinti ország a más tagállamban folyó fizetésképtelenségi eljárás megindulásakor még nem, de a keresetlevél benyújtásakor már az Európai Unió tagállama volt?”
A Bíróság előtti eljárás 26 A Bíróság alapokmánya észrevételeket terjesztettek elő:
23. cikkének
megfelelően
írásbeli
–
az ERSTE Bank képviseletében Éless T., ügyvéd,
–
a Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda képviseletében Bojkó D., ügyvéd,
–
a Komerční Banka a.s. képviseletében Lakatos P., Sólyom I. és Ungár A., ügyvédek,
–
a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., Szíjjártó K. és Veres K., meghatalmazotti minőségben,
–
a Spanyol Királyság képviseletében S. Centeno Huerta, meghatalmazotti minőségben,
–
az Európai Bizottság képviseletében meghatalmazotti minőségben.
Sipos A.
és
M. Wilderspin,
A Bíróságnak javasolt válaszok 27 Az ERSTE Bank úgy véli, hogy amennyiben a Bíróság megítélése szerint a fizetésképtelenségi rendelet ratione temporis alkalmazandó az alapügy tényállására, a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a rendelet 5. cikkének (1) bekezdése irányadó a dologi jog fennállásával kapcsolatos olyan polgári peres jogvitára, amelynek kapcsán az óvadékul szolgáló értékpapír, majd a helyébe lépő pénz fekvése szerinti ország a más tagállamban folyó fizetésképtelenségi eljárás megindulásakor még nem, de a keresetlevél benyújtásakor már az Európai Unió tagállama volt. 28 A Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda szerint a rendelet a jelen ügy körülményei között nem alkalmazható. A csatlakozási okmánynak a rendelet 43. cikkével együtt értelmezett 2. cikke alapján ugyanis a rendelet rendelkezéseit csak a 2004. május 1-jét követően megindított fizetésképtelenségi eljárásokra lehet alkalmazni. Ezért az ezen időpont előtt elrendelt fizetésképtelenségi eljárással felszámolás alá vont gazdasági társaságot Magyarországon nem lehet felszámolás alatt állónak tekinteni. 29 A Komerční Banka a.s. azt javasolja, hogy a Bíróság a következő választ adja: „A [rendelet] irányadó egy olyan adóssal szembeni polgári peres jogvitára, amely egy másik tagállamban fizetésképtelenségi eljárás hatálya alatt áll, függetlenül attól, hogy ezen tagállam, ahol a polgári peres eljárást megindítják, a másik
tagállamban folyó fizetésképtelenségi eljárás megindulásakor még nem, de a keresetlevél benyújtásakor már az Európai Unió tagállama volt.” 30 A Magyar Köztársaság azt javasolja, hogy a Bíróság az alábbiak szerinti választ adja: „Tekintettel arra, hogy a vagyontárgy fekvése szerinti jog alkalmazására a [rendelet] 5. cikkének (1) bekezdése kizárólag a fizetésképtelenségi főeljárás megindításának időpontjában valamely tagállamban található vagyon esetében biztosít lehetőséget, egy olyan a dologi jog (óvadék) fennállásával kapcsolatos polgári peres jogvitára, amikor az óvadékul szolgáló értékpapír, majd a helyébe lépett pénz fekvése szerinti ország a más tagállamban folyó fizetésképtelenségi eljárás megindulásakor még nem, de a keresetlevél benyújtásakor már az Európai Unió tagállama volt, az említett rendelet 5. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható.” 31 A Spanyol Királyság azt javasolja, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést akként válaszolja meg, hogy a rendelet „nem alkalmazható az olyan jogvitákra, mint amely az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgál, amely jogvita tárgya nem egy érvényesen létrehozott dologi jog fizetésképtelenség esetén történő kezelése, hanem egyáltalán e jog fennállása.” 32
A Bizottság azt javasolja, hogy a Bíróság a következő választ adja:
A [rendelet] 5. cikkének (1) bekezdése harmadik személyek dologi jogai tekintetében olyan eljárásokra irányadó, amelyek esetében az óvadék fekvése szerinti ország az Európai Unió tagállama volt egy másik tagállamban megindult fizetésképtelenségi eljárás időpontjában. Ennek elbírálása során nincs jelentősége annak a ténynek, hogy az óvadék fekvése szerinti ország egy későbbi időpontban az Európai Unió tagállamává vált.” Antonio Tizzano előadó bíró
