A TANYARENDSZER MAI ALAKULÁSÁRA HATÓ TÉNYEZŐK. Becsei József 1

Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.

A TANYARENDSZER MAI ALAKULÁSÁRA HATÓ TÉNYEZŐK Becsei József1 A tanyarendszerben végbemenő jelen fejlődési tendenciákra pillanatnyilag csak következtetni tudunk, mert annak a korszakos tulajdonváltásnak az eredményeit, amely a kilencvenes években a földtulajdonban bekövetkezett, statisztikailag csak részben tudjuk nyomon követni, mert ugyan a magyar mezőgazdaság állapotáról 2000-ben készített felmérés a rendelkezésünkre áll, de a tényleges állapot, a fő fejlődési tendenciák pontos megállapításához a most végrehajtott népszámlálási adatokra van szükség. Ezért a célom az, hogy számba vegyek néhány olyan tényezőt, amelyek lehetőséget kínálnak ahhoz, hogy a tanyarendszer jelenlegi fejlődésére vonatkozólag adekvát elképzelést lehessen leírni. Ezek közé az alábbiakat sorolom: ∉8 azokat a markáns véleményeket, amelyek a tanya kialakulásával és fejlődésével foglakoznak, amelyek megfogalmazták a tanya kialakulásának általános és konkrét feltételeit, ∉8 szükséges részletesebben szólni a jelen század fejlődési tendenciái közül azokról, amelyek differenciálták a tanyaterületeket a tanyapusztulás időszakában is, ∉8 összegezzük azt, hogy „a tanyarendszer milyen állapotban” érkezett el az új földtulajdonrendszer kialakulásához, 2 ∉8 a kialakult területi különbségek jelentős mértékben befolyásolhatják a mai tanyakeletkezést, ∉8 számba kell venni az új birtokrendszert, amelynek megengedő, vagy kizáró hatálya lehet a tanyák keletkezésére.

A tanyaprobléma A magyar településhálózat egyik legsajátosabb tartozéka az alföldi tanya, annak ellenére, hogy a klasszikus értelemben felfogott tanyavilág jelentősen átalakult az utóbbi évtizedekben. A tanya sajátos településformája, sajátos társadalma mindig egyéni problémákkal jelent meg a településhálózattal (településrendszerrel) kapcsolatos elképzelésekben. A tanyával foglalkozó tanyairodalom és a róla való vélekedések száma terjedelmesnek ítélhető. A megjelenési időpontokat elemezve "csúcspontokat" és mélypontokat egyaránt kijelölhetünk. Ugyanakkor azt is jelzi az irodalom, hogy az elmúlt, nagyjából egy évszázad alatt, valóságos tanyaideológia született, hiszen a véleményt nyilvánítók között éppen úgy jelen vannak ezen települési - gazdálkodási - társadalmi forma dicsőítői, mint ellenzői, vagy azok, akik a realitás talaján állva a tanyát mindig, mint a településhálózat egyik tagját elemzik a saját tudományuk szempontjai alapján, de az ideológiai alapú megközelítési mód az utóbbi években nagyon is felerősödött! A tanya kérdésének jelentkezése a tudományos irodalomban a század elejéig nyúlik vissza. Az első konkrét - méghozzá földrajzi - tudományos feldolgozást SIMKÓ Gyula "Nyíregyháza és tanyáinak települése" c. dolgozatában adta 1909-ben. Az un. "tanyakérdés" jelentkezése is a század elejére esik, mégpedig a húszas években bontakozott ki erőteljesen a 1

Dr. Becsei József tanszékvezető egyetemi tanár a földrajztudomány doktora Szegedi Tudományegyetem Gazdaság és Társadalomföldrajz Tanszék; E-mail: [email protected] A dolgozat az OTKA T 034366 sz. kutatás keretében készült.

1

Becsei József: A tanyarendszer mai alakulására…

maga összes problémájával együtt. Ekkor a kérdés felvetésének módja teljes egészében álproblematikus volt, mert a tanya megítélése nem reális gazdasági és történelmi keretében és fejlődésében történt meg, hanem ezek ismerete nélkül és azoktól elszakítva. Így érthető, hogy a keresett és javasolt megoldások meddő illúziók maradtak. Feltétlenül pozitív volt azonban egyáltalán a kérdés felvetése, "felfedezése" is, mint ahogyan ugyanez elmondható a probléma második világháború utáni vizsgálatának sürgetéséről is (BECSEI J. 1966). Amikor a tanya problémáját a magyar társadalom "felfedezte" gyors és radikális intézkedéseket követeltek a tanyák és az egész tanyarendszer megszűntetésére. Ma már tudjuk, hogy ez csak illúzió volt, mert nem ismerték azokat a gazdasági folyamatokat, amelyek életre hívták és minden "radikális" intézkedés ellenére továbbra is életben tartották a tanyákat. A tanyák számának és népességének maximális értéke a 20. század folyamán következett be: 1910-ben, amikortól a népszámlálások a 100 lakosnál népesebb külterületi lakott helyek népességet is nyilvántartották, a 225 tanyás helység 2 203 403 lakosából 725 139 fő, tehát az ottani népesség 32 %-a már külterületen élt, elterjedésük csúcspontját, a maximális értékét (33, 0 %) csak 1949-ben érték el. Azonban ez a "felfedezés" több haszonnal is járt a tanyás település-gazdálkodási rendszer megismerésében, valamint a tanyai társadalom életformájának ismeretében. Megindult a tanyai települések tudományos kutatása, melyből elsősorban a néprajz, a szociográfia és a településföldrajz vette ki a részét. Olyan ismereteket szerezhetett a magyar közönség a tanyák társadalmi problémáiról, amelyek megrendítő képekben, szociográfiai leírásokban kerültek feldolgozásra, de ezek gazdasági alapjainak megfogalmazása néhány kiváló tudós nevéhez kapcsolható (GYÖRFFY István, ERDEI Ferenc, MENDÖL Tibor stb.). Ezek a társadalmi problémák egyrészt az egész ország társadalmi berendezkedéséből, a feudálkapitalista viszonyokból következtek, s ebben a vonatkozásban általános érvényűek voltak az egész országra, minden társadalmi osztályra és rétegre. A másik oldalon viszont a tanyák speciális helyzetéből következőleg olyan jegyei voltak a tanyán élő társadalom életének, amelyek speciálisan csak a tanyai települések és azok lakói helyzetét határozták meg. Ebben a vonatkozásban döntő jelentőségűvé vált az a tényező, hogy a tanyák sajátos települési formát képviseltek. Kettős értelemben is sajátosak voltak: egyrészt külső megjelenésükben szórványok, mint bárhol a világon, s így különböztek a falvaktól és városoktól, sőt még a majoroktól is. Másrészt viszont: társadalmilag tanyák voltak, s mint ilyenek csak a Magyar Alföldön fordultak elő, az alföldi mezővárosok szerves egységeként, azokkal egy települést alkotva. Az Alföld tanyarendszerének települési-gazdasági-társadalmi egysége, a tanya, valóban nem egyszerű tagja a településhálózatnak, amit illusztrál az is, hogy a vele kapcsolatos vélemények között éppen úgy ott találjuk a néprajz, a történelem, szociológia, földrajz, agrártudományok, az építészet, igazgatás, statisztika stb. tudományok értékítéleteit, mint ahogyan számtalan politikus is hozzászólt már a kérdéshez. E sokrétegű véleményhalmazt, ha csoportosítani kívánjuk, úgy azok mégis a leglényegesebb problémákat foglalják magukban. Ezek az alábbi csoportokat alkotják: a. a tanya eredete, ki- és átalakulásának folyamata, b. a tanyai életmód, c. a tanya, mint települési forma, d. a tanya, mint gazdálkodási forma, e. a tanyapolitika, különösen napjainkban az a kérdés, hogy lesz-e új tanyarendszer Magyarországon? A tanya helyes megítélése tekintetében nagy lépést jelentett előre a tanya kialakulási folyamatának, történeti eredetének tisztázása, valamint a tanya lényegének megfogalmazása. E tekintetben elsősorban GYÖRFFY István nevét kell kiemelnünk, akinek írásai a tanyakeletkezés és eredet kérdését tudományos biztonsággal tárták fel. De ő állapította meg elsőként helyesen a tanya lényegét is. A történeti felderítésben több helyi kutatás - különböző

2


szerzők tollából (SZABÓ I. 1929, KRÚDY M. 1931, MÁRKUS I. 1943 stb.) - is szerepet vállalt magára. Ezek egy-egy tanyai terület - Debrecen, Szeged stb. - történeti kialakulását dolgozták fel, adalékokat szolgáltatva a tanya helyes megítéléséhez. További fontos állomást jelentettek ERDEI Ferenc szociográfiai tanulmány-kötetei és kisebb lélegzetű cikkei. E munkák a magyar tanyavilágot fejlődésének csúcspontján mutatták be a szociográfus szemével, s feltárták a magyar tanyák leglényegesebb vonásait. Az elvi kérdések tisztázását még konkrétabbá tette az a vita, amely ERDEI Ferenc és MENDÖL Tibor között zajlott le 1939-41-ben a tanya, mint önálló település kérdésének megítélésében. A klasszikus kifejlettségű tanya legáltalánosabb fogalmát és funkcióját GYÖRFFY István adta: "Tanya, vagy régebbi nevén szállás alatt a magyar Alföld szétszórt, magányos telepeit értjük, melyek ma a mezőgazdasági munkák, s általában a gazdálkodás középpontjai, régebben pedig a lábas jószág teleltető helyei voltak. A tanya azonban nem önálló településforma, hanem a hozzá tartozó földbirtokkal együtt valamely város, vagy nagyközség függvénye." Lényegében GYÖRFFY I. fogalmazását fogadta el ERDEI F. is, amikor a tanya ismérveit a következőkben állapította meg: 1. magányos telep, olyan épület vagy épületcsoport, amely kívül esik a városok, vagy falvak zárt tömbjén. 2. mezőgazdasági, ill. általánosabban őstermelői célt szolgál, tehát állattartásnak vagy földművelésnek, vagy erdőgazdálkodásnak, vagy halászatnak a színhelye, 3. az illető termelésben foglalkozónak a tartózkodási helye, vagy rövidebb, vagy hosszabb időre, de semmiképpen egyszerűen a letelepedési helye. A tanya fent jellemzett, s a fogalomban megadott ismérvei a XX. század folyamán, de különösen a második világháború után bekövetkezett kollektivizálás eredményeként lényegesen megváltozott. A tanya fogalom mögött lévő tartalom nem volt azonos a korábbival (BECSEI J. 1993), de lényegesen módosult a tanyához kapcsolódó társadalom is, amit témánk szempontjából feltétlenül figyelembe kell vennünk. A korábbi tanyasi élet, valamint a kötődés újféle módja eredményezte azt, hogy a korábbi évtizedekben egy szemléletében és életvitelében, valamint hagyományaiban más paraszti társadalom élt a tanyákon, mint ma. Ez a társadalom a tanya alapítójának, építőjének, családi hagyományai folytatójának tudta magát. A tanyát nem, mint a kiesettség, a várostól és a civilizált életkörülményektől való megfosztottság eszközét érezte magáénak, hanem mint ősei és a maga harca jussát, az individuális lét biztos alapját és forrását. Az ősi hagyomány is más módon származott át nemzedékről-nemzedékre, továbbá a családok egy része ilyen vagy olyan, különböző kötődések alapján kapcsolódott a faluhoz vagy városhoz De ez a társadalom akkor a maga számára - a paraszti gazdálkodás és társadalom zártságából következőleg - a mezőgazdálkodáson kívül más tevékenységet és megélhetési lehetőséget elképzelni is csak nehezen tudott, így a gazdasági biztonság alapvető pillére a tanya és az ott folytatott gazdálkodás volt. Végső soron az individuális gazdálkodás által kialakított egész hagyományrend, életvitel és magatartás határozta meg a tanyához való viszonyulás összes jellemzőit. A mezőgazdaság kolletivizálása az előbbi korszakkal homlokegyenest ellentétes fejlődést emelt törvényerőre. Röviden azt mondhatjuk, hogy megszűnt a tanyák létének korábban ismert társadalmi-gazdasági alapja, s így megindult a tanyavilág pusztulási folyamata. Ez a pusztulás azonban a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek fokozottabb kihasználásának eredményeként lelassult. Az új birtokrend kialakulásáig több egymás hatását erősítő, illetve rontó tényezővel kellett számolni. Közülük kettő alapvetően mezőgazdasági eredetű. Nevezetesen a nagyüzemek léte, amely a tanyai település és gazdálkodási viszonyok felszámolását követelték, míg a másik a háztáji gazdaságok lehetőségeinek fokozottabb kihasználása a tanyán lakást konzerválta, sőt olykor újak építésére csábított.

3


Az elmúlt évtizedek gazdasági és társadalmi átalakulása lényeges változásokat hozott a tanya szerepében és az ott élő tanyasiak, vagy még pontosabban az ott lakó emberek életében, szemléletében, kultúráltságában és az ezek által determinált jövőbeni elképzeléseikben, terveikben és vágyaikban. Az iparosodás következtében új munkafajta kínált új megélhetési lehetőséget. Ahhoz azonban, hogy ezzel a lehetőséggel élni is tudjon a tanyasi parasztság, szükség volt arra is, hogy a korábbi zártság feloldódjék. Ebben segített a térbeli és közlekedési kapcsolatok új rendje, amelyben az alapvető áramlási irányok a lakóhely és a munkahely közötti közlekedés. A szövetkezeti tulajdonba került üzemi területek tagosításuk után függetlenné váltak a kisüzemi gazdálkodás céljait szolgáló tanyai lakástól, vagyis a munkahelyek koncentrálódtak a nagyüzemekbe, míg a lakóhelyek továbbra is mozaikszerűen szétszóródva maradtak, továbbra is fenntartva, a lakás és a háztáji gazdálkodás méreteitől függően, a hozzákapcsolódó gazdasági tevékenység decentralizáltságát. Napjainkra azonban a tanyán élők foglalkozási szerkezetében is óriási változások mentek végbe, s ez a tanya és a zárt település között egy eddig nem, vagy csak alig ismert kapcsolatot hozott létre. Ugyanis ma a tanya azok számára, akiknek a tanya csak lakóhely, olyan szükségmegoldás, amelyet abban a pillanatban feladnak, amint lehetőségük nyílik arra, hogy a zárt településben lakáshoz jussanak. Ma ugyanis a tanya sokak számára csak lakóhely, míg a munkahelye a zárt településben van. Míg korábban a városban lakóknak volt a tanya a munkahelye, ma a tanyasiak egy részének a munkahelye a városban van. Gazdaság és lakóhely tehát ismét külön áll előttünk, csak éppen fordított viszonylatban. Mivel ez esetben olyan tanyasiakról van szó, akik már nem a mezőgazdálkodásban dolgoznak, ezért a munkahely által kínált és nyújtott életforma és a tanyai lakóhely által biztosított lehetőség kerül egymással ellentmondásba. A mezőgazdaságban is megjelentek a modern mezőgazdasági gépek, az új termelési és tenyésztési technológiák, s ezek átalakították a mezőgazdálkodást is, mint foglalkozást, ezzel együtt magát az embert, sőt magát a paraszti társadalmat is. Együttesen tehát lényegesen átalakult a tanyasi társadalom struktúrája, foglalkozási szerkezete, a földhöz és a mezőgazdasághoz való viszonya és ezeken keresztül a tanyákhoz való viszonya is. Eközben egy új generáció is felnövekedett a tanyákon, amelynek szemléletét a föld már nem, mint a birtoklás tárgya, hanem mint a termelés eszköze alakította. Akik, mivel iskoláik egy részét a városban járták ki, inkább vonzódnak az itteni élethez, az itteni kultúráltabb munkához. A tanyasi élet tradíciója is másként öröklődött át. Sommásan tehát azt mondhatjuk, hogy a korábban tanyán élt zárt paraszti társadalom a tulajdonviszonyok átalakulása és a gazdasági fejlődés eredményeként megmozdult, s ez a mozgás térben és a társadalom különböző csoportjai között is igen nagy méreteket öltött. A fent vázolt folyamatok felvetik azt a kérdést, hogy a mai földmagántulajdon mennyire éleszti újjá a tanyai települési-gazdálkodási formát, valójában azt kell mondanunk, hogy önmagában a föld magántulajdonba kerülése nem elegendő tényező a tanyarendszer újraéledéséhez, mert az azt létrehozó társadalom lényegesen átalakult. A tanyarendszer kialakulásának általános feltételei A tanya a szórványtelepülések csoportjába tartozik, éppen ezért létrejöttének legáltalánosabb feltételeit abban fogalmazhatjuk meg, ami a szórvány települési formát általában lehetővé teszi. Ez pedig a föld birtoklásának, használatának és művelésének a rendje. Általánosságban az mondható, hogy a föld tulajdonlásának rendje úgy befolyásolja a szórvány létrejöttét, hogy a nagybirtok (akár magán, akár kollektív: faluközösség, vagy termelőszövetkezet) kizárja a szórványtelepülés keletkezését, ellenben a magántulajdonosi

4


kis- és középbirtok azt lehetővé teszi. Ez azonban csak a lehetőséget jelenti, hogy valójában létrejön - e szórvány ilyen tulajdonforma mellett vagy nem, ahhoz egyéb tényezők meglétére is szükség van. Ezek az okok a magyar tanya története során változtak. A magyar alföldi tanya, mint a településhálózat egyik mozgékony, változásra hajlamos tagja, mindig ki volt szolgáltatva azon tényezők változásainak, amelyek a keletkezését, funkcionálását meghatározták. Így a tanyarendszer története, a folytonos átalakulásnak, pusztulásnak és újraéledésnek az egymásutániságait jelenti. Csak az utóbbi ötven évben a tanyarendszer történetének három periódusát írhatjuk le. Az elsőben, 1945-től 1950-ig a birtokviszonyok és az üzemmód változása miatt nagy számú tanya keletkezett, majd a tanyarendszer minden eddiginél nagyobb leépülése vált a meghatározó folyamattá, míg napjainkban a tulajdonviszonyok s az általános urbanizációs folyamat következményeként ismételten lehetőség nyílik a tanyai települési forma revitalizációjára. A kérdés természetesen az, hogy a mai körülmények által biztosított lehetőségek mennyire eredményezik majd új tanyák létrejöttét, illetve mennyire járulnak hozzá a még meg lévők stabilizációjához, vagy a tanya jellegének átalakulásához. (Azt is meg kell mondanunk, hogy az 1990-es évek nagy változásainak a tanyarendszerre vonatkozó hatásairól jórészt csak politikai szlogenek hangzottak el, de konkrét vizsgálat alig folyt. Magam kettő ilyenről kell, hogy megemlékezzek: az egyik MOLNÁR Melinda (2000) által a nagykunsági tanyavilágban végzett kutatásai, míg a másik az általam vezetett tanszéken KOVÁCS Csaba tanársegéd irányításával és Bajmócy Péter tanársegéd közreműködésével folyik, de az egész Alföldre kiterjed, s a kérdőíves felmérésben a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság és Társadalomföldrajz Tanszékének hallgatói is részt vettek.) Az első kérdésünk az, hogy melyek a tanya-kialakulás általános feltételei? Ezeket ERDEI Ferenc az agrártelepülések tényezői címben foglalta össze, amelyek szerinte: a. a táj b. a mezőgazdasági termelés törvényei c. társadalmi törvények d. a földbirtoklás jogrendje e. a népiség. (ERDEI F. 1976) RÁCZ István a tanya kialakulás általános és közvetlen feltételeit különbözteti meg: a. az általános feltételek: - település és népesség - nagy kiterjedésű határ - előnyös jogviszonyok - földbirtoklás és határhasználat, b. közvetlen előfeltétel pedig, hogy a földterület állandó jelleggel vagy legalábbis huzamosabb ideig egyéni birtoklásba kerüljön. (RÁCZ I. 1980) Az általános feltételek a lehetőséget, a kereteket teremtik meg, amint az - elsősorban az Alföldön - a török hódoltsággal, de egyes területeken már korábban is létrejött, s hogy e feltételek között valójában hol épült ki a tanyarendszer az a közvetlen feltétel meglététől függött. Ennek a megteremtődése azonban a különböző területeken különböző időpontokban ment végbe, ezért a tanyarendszer egyes területeken a fejlődés valamennyi szakaszát végigjárta, míg másutt csak bizonyos szakaszokat, - így jelentős táji, időbeli és jellegbeli különbségek alakultak ki (1. ábra). (ERDEI F. 1976)

5


1. ábra.

A magyar tanyarendszer történetének vizsgálata során (BECSEI J. 1996) megállapítható, hogy a közelmúltig fő funkciójában szántóföldi tanyákból álló tanyarendszer kialakulásával kapcsolatosan több nézet létezik a magyar tanyairodalomban. A szántóföldi tanyák közvetlen elődjeinek a mezei kerteket tekinthetjük, amelyek létezését a 15-16. század fordulójától nyomozhatjuk (MAKSAY F. 1971). Azonban akár a hódoltság előtti időszakot, akár a 6


hódoltság idejét vizsgáljuk azt mondhatjuk, hogy a földművelés az intenzív szarvasmarhahízlalás és kereskedelem melléktermékeként született meg, s nem ez volt a mezei kertek fő gazdasági funkciója, de az állattartás mellé társult a földművelés is, s ennek szükségszerű velejárójaként valamiféle hajlék kialakulásának (meglétének) a szükséglete. Az 1950-60-as évekig fő funkciójában földműves tanyarendszer a 18. század-közepi gazdálkodási és életformaváltásnak a terméke. Ezért a magyarországi tanyarendszer alakulásának történeti folyamatát két nagy korszakra oszthatjuk. Az első a mezei kertek megjelenésétől a 18. század közepéig tartó kialakulási folyamatot foglalja magában, s három szakaszra osztható, míg a második korszak ettől az időtől napjainkig tart, s négy szakaszra tagolható. A mai fejlődésre azonban a 20. századi gazdasági - társadalmi - települési technikai változások lehetnek hatással, ezért ezekre kell figyelemmel lennünk, azonban a most létrejövő tanyák esetében is érvényesülnek azok az általános és konkrét elvek, amelyek a tanyaalakulás különböző időszakaiban is érvényre jutottak. A tanyarendszer fő vonásai A tanyarendszer vizsgálatának is az adhatja meg az értelmét, ha a települési önkormányzatok városaik-falvaik jövőjének alakításánál figyelembe veszik az elmúlt időszakban kialakult települési társadalom struktúráját, s annak településen belüli térbeli rendjét s a változások irányait. E tekintetben nem hagyható figyelmen kívül az a folyamat sem, ami az alföldi városok életében jelentős szerepet játszott külterületi településeken, mindenekelőtt a tanyarendszerben lezajlottak. Ezek a folyamatok időben is és térben is jelentős különbségekkel mentek végbe, s így a tanyarendszeren belül több irányú differenciálódásra került sor, ami a területi különbségekben is megjelenik. Ebből az következik, hogy a „jövő előrejelzésekor” olyan jelentős területi különbségekkel is számolni szükséges, amelyek az egyik helyen elősegítik, másutt pedig gátolják új tanyák létrejöttét. A fenti kérdés kifejtése kapcsán abból indulunk ki, hogy ERDEI Ferenc szerint hazánkban a jelen században a lakott tanyák különböző típusai váltak uralkodóvá, mégpedig úgy, hogy az állandó letelepedésű szórvány (vagy lakótanyák) részesedése az összes tanyából egészen az 1950-es évekig növekvő volt. E tanyatípusok mindegyike megegyezett abban, hogy általában a lakó- és munkahelyek, mégpedig őstermelő munkahelyek együttese volt, de a termelési központ jelleg volt az uralkodó a lakófunkcióval szemben. Továbbá megegyeztek abban is, hogy mindegyiket a legszorosabb társadalmi szálak fűzték "anyatelepülésükhöz", kivétel volt az állandó letelepedésű szórvány. A funkciók terjedelmében azonban - a birtoknagyság által meghatározott mértékben - nagy különbségek mutatkoztak közöttük. Azonosak voltak továbbá abban, hogy mindegyik társadalmi-gazdasági alapja az individuális gazdálkodás volt. A mai területi differenciálódás kialakulásában fontos szerepet játszott az, hogy a fent általánosan jellemzett tanyarendszernek milyen volt a század első harmadában a társadalmi strukturálódása, s az területileg milyen különbségeket mutatott. A társadalom milyenségének a jellemzésére a földtulajdonnal való rendelkezést, továbbá a foglalkoztatottsági viszonyokat használhatjuk, amelyek jelzik azt, hogy a külterületen élt társadalom milyen mértékben volt tulajdonosa a földnek, vagyis milyen mértékben tartozott a parasztsághoz, illetve megmutatják azt, hogy ennek a társadalomnak a tagjai milyen mértékben kötődtek az agrárgazdálkodáshoz. Történelmileg nézve ugyanis már jól látszik az, hogy azokon a területeken, ahol a paraszti társadalmi csoport erősebb volt, ott (egyéb tényezők eredményeként is) a tanyarendszer tartósabban fennmaradt. 1930-ban az Alföld népessége 3 255 000 fő volt s ebből 977 000 fő (30, 0 %) élt külterületen. A külterületi települések között alapvetően két típust különíthetünk el: egyrészt a tanyákat, másrészt a

7

Becsei József: A tanyarendszer mai alakulására… majorokat. A majorokban lakó cselédek számát mintegy 170 000 főre becsülhetjük, s így a külterületi népességből mintegy 800 000 fő lakott tanyákon. (Miután az adatok csak az összes külterületi lakosra állnak rendelkezésünkre, ezért a következőkben azokat így kell értelmezni.) Az összes külterületi lakosnak 42, 5 %-a volt kereső, amely nagy szóródást mutatott, hiszen a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 38, 1 %-os minimum és a Csongrád megyei maximum (46, 3 %) között 8, 2 %-os különbség volt. Az Alföld külterületi társadalmának túlnyomóan az őstermelés biztosított megélhetést, hiszen a megyék átlagában az őstermelői keresői arány 85, 4 % volt, amelyen belül a legmagasabb értéket Bács-Kiskun megyében (90, 0 %), míg a legalacsonyabbat (67, 9 %) Hajdú-Biharban találhattuk. Mindez azt jelzi, hogy a magas átlag érték ellenére az alföldi külterületi társadalom még sem volt olyan egyértelműen paraszttársadalom, mint az a fenti értékekből következne. Sőt, ha tovább differenciáljuk a népességet az szerint, hogy kik tartoztak a parasztsághoz, akkor ez a kép még árnyaltabb lesz. Erre vonatkozólag a birtokstatisztikák adhatnak felvilágosítást. A mezőgazdaság és a kertészet önálló birtokosainak és bérlőinek az aránya ugyanis az Alföld keresőiből csupán 24, 0 % volt. (Ezen belül a 10 kh-on aluliak 13, 8 %-t, a 10-50 kh-asok 79 %-t, s az 50 kh - nál nagyobb birtokkal rendelkezők 3, 3 %-t értek el.)

A mezőgazdálkodással foglalkozók belső strukturálódása alapján az Alföld megyéit négy nagyobb csoportba oszthatjuk. Az első csoportba Csongrád és Bács-Kiskun megye sorolható, ahol a cselédek és mezőgazdasági munkások aránya viszonylag alacsony volt, ellenben magas részesedési hányad jutott az önálló birtokosokra és bérlőkre. A másodok csoportba Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megye tartozott magasabb cseléd és munkás hányaddal, s az ennek alapját képező jellemző birtokmegoszlással (a 100 kh-on felüli birtokok aránya kereken 38 % volt). A harmadik csoportot Hajdú-Bihar és Pest megye alkotta, ahol szűk paraszti réteg és alacsony őstermelői hányad volt a jellemző, vagy másként fogalmazva e két megyében volt a legmagasabb az urbánus foglalkozásúak aránya. A negyedik csoportba tartozó SzabolcsSzatmár-Bereg megye elkülönült a többi területtől egyrészt abban, hogy itt volt a legalacsonyabb a külterületi népesség aránya (18, 6 %), másrészt itt élt a legszűkebb rétegű paraszttársadalom. Az önálló birtokosok és bérlők részesedése az összes keresőből csupán 11, 4 % volt, ellenben a cselédek (27, 3 %) és a mezőgazdasági munkások (36, 2 %) együttes aránya 63, 5 %-t jelentett. Az elmondottakból az tűnik ki, hogy az Alföld külterületi népessége, amelyről általánosságban az a vélemény élt, hogy az paraszttársadalom volt, csak részben és területileg differenciált mértékben sorolható a parasztság táborához, még akkor is így van ez, ha a külterületi foglalkoztatottak döntő többségének az élete a mezőgazdálkodáshoz kapcsolódott. Továbbá az is kétségtelen tény, hogy a tanyasi népesség nagyobb hányada tartozott a paraszti társadalomhoz, mint amekkora arányt a külterületi népesség az össznépességből képviselt. Az 1945-ös földosztást követően a külterületi népesség társadalmi tagolódása egyértelműbbé vált. A földosztás következtében új tulajdonviszonyok jöttek létre, megszűntek az uradalmi és nagygazda majorok, s ezzel együtt a cselédség, mint társadalmi csoport, akiknek jelentős hányada kis- vagy törpebirtokossá vált. Az újonnan földhöz jutottak körében nagy arányú tanyaépítési folyamat indult meg. Az a folyamat, amely a 20. század fordulójától felerősödött, nevezetesen a tanyák szórványtanyává válása, ekkor beteljesedett, s a korábbi sajátos alföldi tanyai jelleg elenyészett, s tanyarendszer tagjai, a tanyák olyan szórványokká váltak, mint amilyenek szerte a világon léteznek. Társadalmilag a kis- és középparaszti rétegé lett a meghatározó hely. Paradox módon ekkor érte el a külterületi népesség (1 107 798) száma és aránya (33, 0 %) a maximumot (2. ábra).

8


2. ábra.

Az ezután bekövetkezett társadalmi-gazdasági, tulajdoni és művelési változások az alföldi tanyarendszert a korábbinál sokkal élesebben differenciálta. Ezek között a legfontosabb változás az volt, hogy jelentősen csökkent a külterületi népesség (1. táblázat). Ennek eredményeként egész térségek váltak külterületi népesség nélkülivé (3. ábra), vagy olyan területekké, ahol az e településekben élők száma oly csekély, hogy az elhanyagolható.

9


Ilyen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területének túlnyomó része, Hajdú-Bihar és Békés megyének elsősorban a volt Bihar megyei részei, Szolnok megye jászsági részei, a Tisza mente, Pest megyének a fővárosi agglomerációhoz tartozó területei, s végül a Duna mente. 3. ábra.

10


A tanya fogalmának tisztázásakor ERDEI is és GYÖRFFY is abból a reális társadalmigazdasági alapból indult ki, mely a tanyák életre hívásában a legfontosabb szerepet játszotta, s így tudták mindketten a tanya funkcióját tudományos egzaktsággal megállapítani. Az alapvető kérdésben, a tanyai település individuális gazdasági alapjában, döntő változás következett be azzal, hogy a tanya gazdasági bázisát jelentő egyéni kisbirtokon alapuló magántulajdonosi rendszert szövetkezeti, csoport tulajdonviszonyokon alapuló nagyüzemi gazdálkodás váltotta fel. Mivel a munkahely-egységek, a magántulajdonban levő kisbirtokok nagyüzemekbe centralizálódtak, viszont megmaradt a lakóhely-egységek szétszórtsága, ezért a tanya egyrészt a nagyüzemi mezőgazdaságban dolgozó földművelők, állattenyésztők, másrészt a foglalkozást váltók, tehát a zárt településben dolgozók lakóházává vált. Gazdasági szerepe annyiban volt, hogy a háztáji gazdaság körülötte helyezkedett el, s ez olykor jelentős jövedelmet biztosított elsősorban a reá alapozott állattartáson keresztül. Nem foglalt magába szántóföldet, s így régebbi funkciójának éppen a leglényegesebb vonását vesztette el, vagyis a "gazdálkodás központja" jellegét. 1. táblázat. A külterületi népesség számának alakulása. Év

1949 1960 1970 1980 1990 Összes en

A külterületi népesség száma arány a (%) 33, 0 771 21, 5 222 572 16, 3 367 325 8, 6 208 206 6, 4 988

A fogyás időpont

nagysá ga (fő)

aránya (%)

1949/1 960 1960/1 970 1970/1 980 1980/1 990 1949/1 990

336 576 198 835 247 179 118 220 900 810

30, 4 25, 8 43, 2 36, 4 81, 3

Azokon a területeken viszont, ahol a korábbi időszakban a paraszti társadalom létszáma magasabb volt (a fent leírt első csoport), jelentős számú külterületi népesség maradt meg, mindenekelőtt a Duna-Tisza közi homokháton. Ebben a történelmileg kialakult körülményeken túl az is szerepet játszott, hogy itt munkaintenzív termelési kultúrák a honosak, amelynek a folytatásához arra volt szükség, hogy más rendszerű szövetkezést és tulajdonformát hozzanak létre, mint az Alföld monokultúrás művelést folytató területein. Ahol viszont a termelőszövetkezetek nem kedveztek a tanyák fennmaradásának, így itt a nagyobb külterületi népességgel rendelkező települések sávokban, illetve gócokban helyezkednek el. A külterületi népesség egyik legsúlyosabb vesztesége a lakosság foglalkozási átrétegződése eredményeként köszöntött be. Bár bizonyos késéssel, de a külterületen élő agrárkeresők közül is számosan, elsősorban a fiatalabbak, foglalkozást váltottak. Elsősorban az iparban és az építőiparban találtak munkát. A társadalmi átstrukturálódás területi átrendeződéssel is együtt járt. Így a fiatalabb, mozgékonyabb társadalmi csoportok elhagyták a tanyákat, s az ipart tömörítő városokba költöztek. A külterületen az idősebb generáció maradt, aminek végső következménye a külterületi-tanyai népesség elöregedése lett (2. táblázat). Ez az elöregedés olyan mértékben deformálta az itt élők korszerkezetét, hogy reménytelenné vált a népesség normális utánpótlása.

11


2. táblázat. Az Alföld külterületi népességének korösszetétele 1960 és 1980-ban. Korösszetétel (%)

Név (megye) 15 éven aluli

15 -39

40 - 59

60 éven felüli

éves

11 960 Bács-Kiskun

29, 2

Békés

28,

Csongrád Hajdú-Bihar

36,

23,

29, 28, 7

22,

35,

37,

23,

30, 1

32,

37,

34,

36, 7

25,

17,

10, 2

26,

19, 4

8,8

16, 1

27, 3

19, 4

1 22,

5

15,

11, 1

3

5 32,

9

7,5

26,

23,

22, 9 2

5

8

5

11, 9

25,

23,

20, 9

5

1

9

3 20,

4

33,

10,

28,

18,

20, 6

6

9

3

1

3

3

35,

36,

27,

23,

19 80

11, 2

6

0

6

4

4

4

37,

21,

24,

31,

19 60

27, 7

4

0

8

0

32,

33,

19 80

23, 0

8

2

7

4

36,

17,

19 60

32, 2

8

7

3

Szabolcs-SzatmárBereg Alföld

18,

24,

19 80

36, 6

7

3

19 60

19, 4

2

Jász-NagykunSzolnok Pest

19 80

10, 7

19, 4

Területi differenciálódás jött létre a külterületi népesség foglalkozási szerkezetében bekövetkezett változások eredményeként is. Ebben a vonatkozásban egyrészt meg kell különböztetnünk egymástól az egész Alföld nagyobb régióit, valamint az egyes települések tanyarendszerén belül kialakult övezeteket. Az Alföld nagyobb régiói: 1. azok az agrártérségek, ahol a külterületi népesség létszáma jelentéktelen (Tiszahát, Szamoshát, Szatmári síkság, a Nyírség délkeleti része, a Kis- és Nagy Sárrét, a Hortobágy, a Csanádi-háton és a Békési-hát keleti részein, a Duna völgye, Pest megyében a ceglédi és dabasi kistérség egy része); 2. agrártérségek, ahol nagyobb létszámú külterületi népesség él (a Kiskunság, Csongrád megye, a Nagykun városok, Gyomaendrőd és környéke); 3. a népesség foglalkozásában a szekunder és tercier ágazatok a meghatározóak, de alacsony a külterületi lakosok aránya ( a Jászság, Közép-Tisza vidéke, a Nyírség nyugati része, Nyíregyháza és környéke kivételével, a Rétköz, a fővárosi agglomeráció, a volt Csanád megye Makó kivételével); 4. jelentős külterületi népességgel, ahol a nem agrár tevékenység a meghatározó /Hajdúság, a három város, Szeged-Hódmezővásárhely, Kiskunhalas-Jánoshalma, a középbékési városok, Szarvas és környéke, a Jászság nyugati része/. Az egyes települések tanyarendszerén belüli területi differenciálódás mindenekelőtt a nagyobb területtel rendelkező települések határában írható le. A külterület egymástól jól elkülöníthető területekre tagolódik: a. az agrárövezet, általában a határ peremterületein maradt meg, vagy azokon a részeken, amelyek közlekedési kapcsolata a zárt településsel rosszak; b. egy középső átmeneti zóna, ahol a népesség egy része már nem a mezőgazdaságban dolgozik; c. a belső övezet, amelyben a népesség többsége nem agrártevékenységet folytat. Ebben az övezetben a népesség összetétele a legbonyolultabb, hiszen a többség a városban dolgozó fizikai munkás, akiknek egy része korábban a mezőgazdaságban dolgozott, de foglalkozást váltva megtartotta a tanyáját lakásnak és egyben kétlaki életet él. A másik jellemző csoport az, amelyik a városban nem tudott lakáshoz jutni, s olcsón tanyát vásárolt, amely lakóhelyül

12


szolgál, de bejár a zárt településbe dolgozni. A harmadik csoportot azok alkotják, akik ebben az övezetben a szuburbiát hozták létre, vagyis a zárt településből kiköltöző jobb módúak. S végezetül ebben az övezetben számos olyan tanya található, aminek a tulajdonosa, vagy bérlője a zárt településben lakik, de itt folytat valamilyen gazdasági tevékenységet (fóliázás, virágkertészet, nagyüzemi állattartás stb.). A városok növekedése, valamint a külterületi népesség foglalkozási átrétegződése következtében, továbbá az általános lakáshiány eredményeként, valamint a belterületi magas telekárak következtében, a külső lakóövezet egyre inkább kiterjeszkedett a külterületre is és elindult egy szuburbanizációs folyamat. Ez azonban csak részben jellemezhető a fejlett országokban lejátszódó szuburbanizáció jegyeivel. Hiszen ez a folyamat a belső tanyazónára terjeszkedik ki, s amint az előbbiekben láttuk, ez a terület vegyes társadalmi struktúrával rendelkezik. Jelentős különbségek figyelhetők meg a külterületi települések között az infrastrukturális ellátottság tekintetében is, amely a fenti övezetek szerint alakult ki. Általánosságban az mondható, hogy valamennyi külterületi övezet infrastrukturális ellátottsága rosszabb, mint a zárt településé, de jelentős különbségek alakultak ki a belső zóna és az agrár övezet között. A zárt település környezetében jobbak a feltételek, különösen a szuburbánus sávokban. Különbségeket fedezhetünk fel a tanyás vidékek között az szerint is, hogy milyen a tanyák települési formája. Ez szerint megkülönböztethetjük a szórt, vagy szinguláris (Singulär) tanyák területeit, amely az egész Alföldre jellemző, a legnagyobb számban így települtek a tanyák. Ezek infrastrukturális ellátása csak nagy költséggel valósítható meg, az egyes tanyák önállóan kapcsolódnak a zárt településhez, s így a legszéttagoltabb társadalmi csoportját képviselik a tanyai népességnek. A másik típust a tanyautcák (Tanyagasse) képviselik, amelyek elterjedése nem jelentős, főként a szlovákok által létrehozott tanyaterületeken (Szarvas, Békéscsaba) találhatók meg. A harmadik típust a bokortanyák adják, amelyek csak Nyíregyháza környékén fordulnak elő. E két utóbbi típus miután zártabb települési rendet valósít meg, ezért az infrastrukturális ellátás jobban megoldható, a tanyai lakos közösségben él, s ekként tart kapcsolatot a zárt településsel. Lesz-e új tanyarendszer? Napjainkban a tanyákkal kapcsolatosan a legtöbbször felvetődő kérdés, hogy az új földtulajdon-viszonyok létrehozzák-e ismét a korábbi tanyarendszert? Bár e kérdésben pillanatnyilag csak jóslásokba lehetne bocsátkozni, a várható fejlődés megítéléséhez azonban az alábbi tények mindenképpen irányadóak. Ezek között a legfontosabbak egyike a földbirtokrendszer jelenlegi helyzete. A különböző nagyságú és tulajdonú birtokok a természeti földrajzi tényezők, mindenekelőtt a talajadottságok által befolyásoltan különböző üzemszervezeti formát, valamint gazdálkodást tesz lehetővé. A kérdés az tehát, hogy milyen birtokviszonyok uralkodnak ma a korábbi tanyás területeken, tehát az Alföld túlnyomó részén. Magyarországon 2000-ben a 10 043,2 ezer lakosból a mezőgazdasági tevékenységet folytató népesség 2035,5 ezer fő (20,3 %) volt (a vállalkozások belső struktúráját a 3. táblázat mutatja). A mezőgazdasági tevékenységet folytató (KSH. 2000)3 gazdasági szervezetek száma 8382, az egyéni gazdaságok száma pedig 958 534 darab volt. Ebből az általam vizsgált területre 969,3 ezer (az összes 47,6 %-a) mezőgazdasági tevékenységet folytató népesség jutott, a gazdasági szervezetek 28,9 %-a, az egyéni gazdaságoknak pedig 49,0 %-a található az Alföldön. Ez azt mutatja, hogy országos átlagban egy gazdaságra 2,1 mezőgazdasági 3

A használt fogalmak tartalmának magyarázatát ld. Magyarország mezőgazdasága a 2000. évben – területi adatok- KSH, Budapest, 2000. pp. 543-545.

13


tevékenységet folytató egyén, míg az Alföldön 2,06 fő jut. Az eltérés tehát elhanyagolható. (Azonban, ha azt nézzük, hogy a vizsgált terület népessége az országos összesből csak 31,2 %-kal rendelkezik, akkor ez a terület „túlsúlyosnak” mondható.). Valójában a tanyarendszer léte, illetve újrafejlődése szempontjából elsősorban nem a birtokok száma, hanem a birtokok nagysága, s föld minősége, s a rajta folytatott mezőgazdasági kultúra a meghatározó. (A nem egyéni gazdaságok, tehát a gazdasági szervezetek a tanyakeletkezést negatívan befolyásolják, róluk ezért a következőkben nem szólok.) Ezen gazdaságok (az összes) által használt összes földterület 6448 ezer hektárt tett ki, amelyből az egyéni gazdaságok 2614 ezer ha-t (40,5 %), míg a gazdasági szervezetek 3834 ha-t használtak (4. táblázat). Az egyéni gazdaságok területéből 1415,4 ezer ha (54,1 %) található az Alföldön, vagyis egy gazdaságra kereken 3 ha jut, az országos átlag 2,7 ha. Ez az átlagos érték, mind az Alföldön, mind országosan erősen elaprózott birtokszerkezetet sejtet, ami önmagában azt sugallja, hogy ez nem kedvez a tanyai települési forma újbóli elterjedésének. Ezek az értékek területenként eltérőek, Békésben 3,454 ha, Szabolcs-SzatmárBereg megyében 2,67 ha, de a korábbi tanyás területeken csak 2,41 ha jut egy birtokra. Kistérségenként az eltérések még erőteljesebben megjelennek, mert pl. a tiszafüredi kistérségben 4,56 ha, míg a dabasiban csak 1,98 ha az átlagos birtoknagyság. Közelebb juthatunk a tényleges állapothoz, ha azt vizsgáljuk, hogy az egyes birtokkategóriákhoz tartozó bortokok mekkora termőterületet használnak (5. táblázat). Az 5 ha-nál kisebb birtokok a mai gazdasági viszonyok közepette nem alkalmasak arra, hogy ott tanyai gazdálkodásra rendezkedjenek be, éppen ezért azokat a területeket, ahol ezek a birtokcsoportok jelentős aránnyal bírnak általában kívül hagyhatjuk azon területeken, ahol potenciálisan számolhatunk új tanyák létrejöttével.. Ezek a birtokcsoportok az Észak-alföldön a termőterület 23,38 %-t foglalják el, a Dél-alföldön 20,54 %-t. (Nagyobb kiterjedésű ilyen területek találhatók a Nyírségben, Debrecen mai határában, Csongrád megye jelentős területén, a kiskőrösi és kiskunfélegyházi kistérségben, és a vizsgált pest megyei kistérségekben.) A jövőben bizonyosan ennek a birtokcsoportnak a jelentősége, száma és területi aránya is jelentősen csökkenni fog, hiszen ekkora termőföld csak „szociális” gazdaságnak tekinthető. Már mai is megfigyelhető e csoportnál a birtokkoncentráció és centralizáció. Számosan vállalkozóknak bérbe adják művelésre a földjüket. (Országosan az idetartozó birtokokhoz tartozik a termőterület 22,46 %-a.)

4

A geográfiában általában egy tizedesig szokás megadni az értékeket, mivel a KSH kettő tizedesig adta meg a mezőgazdasági adatok értékeit, s ennek e helyen is van jelentősége, ezért az onnan idézett adatokat így használom.

14


3. táblázat. A mezőgazdasági, vad-, erdőgazdálkodási és halászati vállalkozások száma 1999. Név (régió, megye)

Társas vállalkozás

korlátolt felelősségű társaság

Budapest Pest

829 930

454 396

Fejér Komárom-Esztergom Veszprém

481 264 535

214 128 154

Győr-Moson-Sopron Vas Zala

540 373 559

270 166 233

Baranya Somogy Tolna

677 775 382

296 227 181

Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád

723 342 260

233 135 71

Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmás-Bereg

857 528 772

335 242 298

Bács-Kiskun Békés Csongrád Magyarország összesen

873 613 455 11 768

404 284 188 4 909

Ebből betéti társaság Közép-Magyarország 318 342 Közép-Dunántúl 138 71 124 Nyugat-Dunántúl 113 85 185 Dél-Duná227ntúl 162 177 88 Észak-Magyarország 172 83 60 Észak-Alföld 277 159 270 Dél -Alföld 308 177 154 3 463

szövetkezet

Egyéni vállalkozás

Vállalkozás összesen

14 127

825 1 740

1 654 2 670

92 36 55

1 086 583 1 055

1 567 847 1 590

108 65 48

1 438 1 000 1 275

1 978 1 373 1 834

77 112 81

1 125 1 267 1 136

1 802 2 042 1 518

139 65 46

1 121 1 025 356

1 844 1 367 616

184 101 143

1 954 1 181 2 154

2 811 1 709 2 926

130 118 91 1 832

2 383 1 736 1 991 26 431

3 256 2 349 2 446 38 199

15


4. táblázat. A települések, a népesség, a gazdaságok száma, a földterület és az állatállomány nagysága területi egységenként (2000). A Területi egység

tel epülések szá

Me Ga zőgazdas zdaságági hoz öss tev tart zess ékenység ozó et folytató népesség (M), ezer fő

Mezőgazdasági tevékenységet folytató ga zdasági szervezet

eg yéni gazdaság

Mezőgazdasági tevékenységet folytató

ne m gazdaság

száma, darab

ma Bajai

20

75, 8

Bácsalmási

8

17, 9

Kalocsai

20

15

57,

Kiskunfélegyházi

11

Kiskunhalasi

50,

9

46,

4

Kunszentmiklósi

16,

10

10,

30,

4

12,

17,

8,4

Bács-Kiskun megye

11 9

Békéscsabai

53

17

16 4,2

Mezőkovácsházi

19

47,

10

64,

11

Szarvasi

26,

7

Szeghalom

41,

11

13,

56

10 2

67 69

63

24, 3

10

36

17,

59 83

822

5 16,

1

11

89

14,

14 924

235

9

2 47,

8

16

11,

19

66

28,

46 304

260

2

0

3

29,

21,

95

17 0

19 06

139

0

0

4

51,

22,

44

58 7

35 48

02

6

5

5 Sarkadi

35,

56

34

238

12 88

12

,5

3

4 Orosházi

19 9,6

46

22

10,

27 63

02

0

2,5

82

16

14,

38 73

20

3

4

90

34

11,

41 79

25

5

2

16

48

19,

12 131

039

2

6

8 Jánoshalmi

14,

21

60

22,

62 04

336

0

9

6

39,

18,

96

14 3

14 78

84

3

0

2 Kiskunmajsai

36,

54

95

55,

89 34

18

9

5

9

20

25,

44,

10 801

6

7

3

12,

21,

16

11 5

6

7

3,8 Kiskőrösi

10,

55,

18

28, 1

3

8 Kecskeméti

22, 3

32 72

69 33

48

34 92

86 91

57 71

öss zes gazdaság

gaz dasági szervezet

eg yéni gazdaság

által használt összes földterület, ezer ha 11 84, 32, 6,9 8 1 26, 12, 14, 7 2 5 67, 35, 32, 9 0 9 15 91, 68, 9,3 3 0 61, 6,3 55, 4 2 46, 19, 27, 5 2 3 38, 8,5 29, 0 4 20, 0,8 19, 1 3 50, 20, 29, 8 9 9 24, 7,9 16, 3 4 61 28 32 2,0 7,0 5,0 10 46, 61, 7,3 1 3 70, 30, 40, 2 1 1 67, 32, 35, 6 3 3 27, 10, 16, 2 9 3 52, 23, 28, 1 1 9 73, 39, 34, 5 3 2

öss zes gazdaság

gaz dasági szervezet

eg yéni gazdaság

Igaz gatáshatáro s terület

állatállománya, számosállat

ezer ha 113, 2 37,0

24 560

16 204

13 929

98 84

16 501

90

31

90

18

20

93

36

10

35

14 16 6 299 42 696 27 413 26 462 62 10 17 176 18 077

95

76,2

89

34,6

69

80,3

36

39,9

27 10

992

98 68

382

97 917

20 231

822, 7

22 465

16 429

137, 7

10

93,4

14

81,4

52

54,7

81

69,1

984 12

118

344 91

1

99 90

66

10 69

78

81,1

87

42

690

10 24

9

468

109, 3

389

35

56

15

46

11

148, 3

559

41

559

22

26

15

102, 9

939

66

030

74 93

42

225

40 45

08

980

83 56

11 099

113, 0

Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. Békés megye

75

39 1,7

Csongrádi

4

11 9,1

24,

9,2

6 Hódmezővásárhelyi

4

59,

6

19,

17

50,

6

16,

15 8

45,

60

Dél-Alföld

25 4

Balmazújvárosi Berettyóújfalui Debreceni Haldúböszörményi Hajdúszoboszlói Polgári Püspökladányi Hajdú-Bihar megye Jászberényi Karcagi Kunszentmártoni Szolnoki Tiszafüredi Törökszentmiklósi

4 31 21 3 4 6 13 82 18 7 13 17 12 10

13 41,8 30, 5 65, 1 28 7,3 58, 9 33, 1 14, 5 52, 2 54 1,6 87, 3 75, 8 39, 6 12 0,0 41, 5 46,

34,

13,

41

21 14 4

17,

10 42 4,0 9,4 26, 6 54, 2 17, 6 7,1 6,4

86

15 17 74 92 26 5 89 59 21

27,

14

78

195 ,1

23, 8

67 8

32,

67

1 20,

5

28,

68

9 14,

7

18,

52

3 14,

2

18,

83

8 12,

3

15,

42

9 10,

17,

51

52

20 9 143 45 58 13 633 27 673 10 000 37 82 33 54 94 10 72 410 12 315 10 514 70 18 70 15 57 86 59

1,1

80,

53

57,

38 12 4 780 34 69 79 57 18 267 45 46 44 69 11 63 71 38 47 009 15 143 80 26 65 53 11 695 63 23 68

18,

43, 5

9

265

23, 0 5

2

45

400

1

1,0

63

41 9

19,

16

18,

27, 7

6

424

60

134 2,6 536 ,5 12, 6 36, 9 71, 9 27, 8 10, 1 8,8

19, 7

13

2,5

50,

96

27, 2 5

7

8

005

0

5,3

54

31, 1

21,

58

11, 4

0

48

59

9

5

7,4

13,

26,

10

13,

58,

20

21 6,1

3

3

74

092

6

7

3 Csongrád megye

11,

20

58

24,

48

49

18 1,8

7

60

32 25,

27

96

19

39 8,0

46

16

7

4

2,0 Szentesi

21,

46

48

12,

40 211

36

7

8

8 Szegedi

43

17,

10,

62 604

6

0

0 Mórahalmi

11,

12, 7

2 Makói

51 1

0

7 Kisteleki

165 ,5

40, 9

31 2,0 13 22,3 47, 8 89, 8 89, 0 56, 7 22, 9 18, 0 61, 4 38 5,6 90, 0 89, 3 45, 3 11 8,1 59, 1 40,

36, 7 17, 0

16 0,2

15 2,2

62 8,9

69 3,3

32, 1

15, 8

46, 4

43, 4

28, 9

60, 2

21, 6

35, 1

10, 0

12, 9

6,6

11, 5

30, 9

30, 5

17 6,4

20 9,3

55, 2

34, 7

52, 1

37, 2

26, 2

19, 1

90, 5

27, 6

32, 7

26, 4

24,

15,

13 8 034 67 46 26 930 69 43 12 823 71 04 19 955 32 275 11 2 507 41 6 840 12 033 32 657 46 409 33 549 15 600 45 72 31 741 17 6 561 25 117 26 811 13 732 13 962 14 864 12

65 733

72 301

21 23

549, 3

43

16,8

11

70,8

66

35,5

88

78,1

62

41,2

13

86,4

97

81,4

53 15

605

326 30

4

40 40

17

05 89

4

10 65

30

425 22

551

24 52

023 18 6 138 66 36 14 010 26 880 20 296 11 475 85 4 18 153 98 304 13 070 13 692 64 53 87 59 84 49 65

60 484 23 0 702 53 97 18 648 19 529 13 252 41 25 37 19 13 588 78 257 12 047 13 119 72 78 52 02 64 15 62

410, 1 1782 ,1 73,1 130, 3 153, 2 73,1 50,7 38,4 95,5 614, 3 116, 1 138, 4 68,0 87,4 84,7 60,3

17

Becsei József: A tanyarendszer mai alakulására… 5 Jász-Nagykun-Szolnokm.

77

9 41

0,7 Baktralórántházi

14

4 23,

6 Nagykállói

8 20 36

21

Tiaszavasvári

5

50

82,

6,7

15 4

8,9

21

5 Összesen

83

34

11

12 1,3

14,

49

7,9

38,

30

69,

26

66,

29

37,

22 8 38 7

Ceglédi

15

Dabasi

10

Monori

6

Nagykátai

19

Összesen (Pest m.)

50

Alföld összesen

69 1

Magyarország összesen

18

31 57

56 15 22,0 11 6,5 40, 7 38, 4 74, 9 27 0,5 31 34,3 10 043,2

36

24,

22

31

289

46

615

37,

15

51,

14,

10 5

18,

33

3 7,1

10,

24

26,

52

9 20, 1

5 79,

4

106 ,7

96 9,3 20 35,5

125 8,9 264 8,4

21 4 24 22 83 82

99 22 0 191 20 015 67 49 40 90 99 46 40 800 47 0134 95 8 534

7,7 4,2

32,

48 15 0 353 12 264 55 62 74 39 14 609 39 874 31 5007 83 5 617

36, 5

3,4

1

793

24, 7

40,

29

34, 7

7

36

182

47

0

4

50 5

,7

8

86

8,7

32,

56

12, 2

4

37

59

,2

5,9

13

1,6

43,

61

12 8,8

4

09

252

1

8,5

11

55

13,

31

9,6

11 1,8

8

65

730 39,

19,

85

10,

24

10

63, 5

9

0,5

93

27

2

4

9,7

54

37,

30,

36

87, 7

20,

29

26, 6

5

853

41

4

8

2 Szabolcs-SzatmárBereg m. Észak-Alföld

24

23,

29,

53

7,3

15

45

16, 7

1,1

18

373

6

1

5 Vásárosnamény

10,

20, 0

8 Mátészalkai

30 5

0

7 Kisvárdai

154 ,9

1 Fehérgyarmati

31

3,4

33,

16

12, 4

9

778

59

3,3 Csengeri

28

2,5

20,

40

846 16

0,5

1

01

553

1,3 14,

27

90

4 28

9

22

00

9

18

70

6 44

1,9

34

89 26,

66,

55

52

0 54

551

72

1

1 28,

28

20,

19,

11 48

599

1

8

4,6

4 16,

15,

44,

36

9

8

6 Nyíregyházi

12,

32,

51 131

,3

9

0 Nyírbátori

3 96,

28, 7

40 3,0 12 30,4 87, 1 22, 3 11, 5 40, 2 16 1,1 27 13,8 64 48

13 7,5

26 5,5

59 5,2

63 5,8

40, 7

46, 3

8,9

13, 4

5,3

6,2

19, 0

21, 2

73, 9 12 98 38 34

87, 1 14 15,4 26 14

10 7 331 29 66 44 53 86 45 26 381 62 39 48 684 59 49 13 108 69 39 94 62 75 61 91 704 37 5 597 29 823 72 09 27 29 67 15 46 476 83 8913 16 65181

80

66 57

004

50 327

14 6

554, 9

28

31,8

42

37,7

66

69,6

20 20

9

44 19

97

49 95

20

16 861

28 99

143, 8

33

38,2

40 14

771

33 914

31 72

321, 1

27

28,2

78

83,8

49

52,0

66

62,5

50

61,0

78 52

85

22 19

57

82 28

60

02 25

48

13 30

594 18 5 901 15 362 16 49 34 2 12 73 18 626 39 0665 88 8 122

61 111 18 9 695 14 461 55 59 23 87 54 42 27 849 44 8246 77 7 059

608, 5 1777 ,7 123, 2 49,9 20,5 77,9 271, 5 3831 ,3 9303


5. táblázat. A termőterület megoszlása a gazdaságok termőterületének nagysága szerint kistérségenként, 2000 (Egyéni gazdaságok). A területi egység megnevezése

0,15-1,00

1,1-5,0

Balmazújvárosi Berettyóújfalui Debreceni Hajdúböszörményi Hajdúszoboszlói Polgári Püspökladányi Hajdú-Bihar megye Jászberényi Karcagi Kunszentmártoni Szolnoki Tiszafüredi Törökszentmiklósi Jász-Nagykun-Szolnok megye Baktalórántházi Csengeri Fehérgyarmati Kisvárdai Mátészalkai Nagykállói Nyírbátori Nyíregyházi Tiszavasvári Vásárosnaményi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Észak-Alföld Bajai Bácsalmási Kalocsai Kecskeméti Kiskőrösi Kiskunfélegyházi Kiskunhalasi Kiskunmajsai Kunszentmiklósi Jánoshalmi

3,12 4,47 7,70 2,88 2,99 2,37 3,06 4,61 4,39 3,31 5,38 2,80 3,10 3,96 3,73 9,47 4,65 4,23 9,26 6,55 8,58 6,85 9,16 4,75 5,10 7,11 5,43 5,18 6,38 5,09 5,53 5,23 6,01 5,55 3,21 2,59 4,00

16,42 13,31 20,46 17,63 17,54 13,42 18,33 17,32 15,19 9,88 13,69 11,19 9,80 15,40 12,22 24,77 24,22 19,31 26,65 24,78 26,94 20,29 22,14 11,15 16,87 21,91 17,95 13,38 17,51 15,26 17,23 20,75 21,56 12,58 19,51 12,13 17,40

5,1-10,0 10,1-50,0 50,1-100,0 hektár termőterülettel rendelkező gazdaságok termőterületének aránya (%) 12,81 33,74 12,62 11,68 40,06 12,11 13,24 35,29 13,10 15,40 38,10 10,98 15,32 41,31 12,34 12,08 37,19 20,00 14,55 40,73 12,54 13,50 37,90 12,75 12,86 42,68 14,11 8,22 33,09 17,48 9,82 34,77 11,95 9,65 39,88 16,26 8,00 29,85 17,87 13,51 41,20 11,46 10,13 36,77 15,38 14,51 32,44 9,30 17,52 37,92 8,22 16,41 42,02 11,18 15,37 35,05 7,19 16,21 35,33 10,05 12,74 29,73 9,96 12,58 34,79 15,19 12,62 34,11 10,83 11,37 33,92 21,82 13,05 40,12 13,01 14,18 35,94 11,26 12,93 36,80 12,79 11,13 38,19 12,61 12,16 34,97 17,56 12,38 39,84 11,45 14,17 35,80 9,13 14,14 29,66 10,37 14,96 33,78 13,19 10,87 33,26 12,04 18,66 38,53 9,99 9,17 29,56 12,19 13,00 41,66 14,88

100,0 ha-nál több 21,30 18,39 10,21 25,22 10,49 14,95 10,79 13,91 10,76 28,01 24,37 20,24 31,37 14,47 21,77 9,51 7,47 6,85 6,49 7,07 12,05 10,29 11,13 16,99 11,84 9,59 14,10 19,51 11,37 15,98 18,13 19,85 10,50 25,72 10,10 34,35 9,06

19

Becsei József: A tanyarendszer mai alakulására… Bács-Kiskun megye Békéscsabai Mezőkovácsházi Orosházi Sarkadi Szarvasi Szeghalmi Békés megye Csongrádi Hódmezővásárhelyi Kisteleki Makói Mórahalmi Szegedi Szentesi Csongrád megy Dél-Alföld Ceglédi Dabasi Monori Nagykátai Magyarország összesen

20

5,00 4,09 3,56 3,41 4,61 3,18 2,68 3,66 8,38 3,10 4,10 8,67 5,31 5,65 6,13 5,68 6,95 9,11 10,36 7,52 6,95 6,75

16,86 16,61 18,12 19,58 13,70 12,36 8,56 15,31 26,47 13,82 23,59 23,99 27,21 23,64 18,66 22,00 13,59 19,37 18,19 13,40 13,59 15,71

13,09 13,74 15,09 16,77 9,80 11,03 8,35 12,97 15,79 12,21 18,81 16,60 22,42 18,60 12,52 16,74 9,90 12,03 13,13 11,29 9,90 11,61

34,85 39,91 38,37 43,88 37,47 42,10 34,94 39,59 29,91 36,12 36,34 35,00 32,11 32,76 28,85 33,41 33,55 27,88 29,17 35,10 33,55 35,06

11,53 9,05 12,94 7,28 13,07 14,39 13,66 11,23 7,26 13,58 7,26 6,76 6,75 9,11 11,00 9,13 10,29 11,22 11,15 11,70 10,29 12,43

18,67 16,59 11,92 8,58 21,36 16,95 31,81 17,43 12,19 21,18 9,90 8,97 6,20 10,23 22,83 13,04 25,79 16,38 16,76 20,99 25,79 18,43


Családi gazdálkodásra berendezkedő gazdaságokkal általában az 5-100 ha közötti birtokok esetében számolhatunk. Az országban ebbe a birtokkategóriába tartozik a termőterület 59,1 %-a, az Észak-alföldön 65,52 %, a Dél-alföldön 53,74 % (az Alföld pest megyei kistérségeiben is hasonlóak az értékek). Az Alföld két nagy területi egysége (körzete) közötti különbség abból adódik, hogy a Dél-alföldön a 100 hektár feletti birtokok a termőterület 25,79 %-t, míg az Észak-alföldön csak 14,10 %-t foglalják el. A birtokok életképességének nagysághatárát jelentősen meghatározza a föld minősége, s a mezőgazdasági kultúra. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy 50 hektárnál nagyobb földterület már a monokultúrás földművelés mellett is alkalmas árutermelésre, a munkaintenzív zöldség-gyümölcstermelő területeken, valamint az állattenyésztő gazdaságokban ennél kisebb birtokok is elegendőek árutermelésre való berendezkedésre. Ahol ez a birtokkategória foglal el jelentősebb területeket, ott minden bizonnyal számolhatunk tanyák születésével. Azonban legalább a tanyák három csoportja között különbséget kell tennünk. Az egyik, ami a legvirulensebbnek ítélhető - az a farmtanya, nyugodtan nevezhetjük farmnak. Ebben a formában a külterületi település, a farm az árutermelés céljaira jön létre, tehát mindenekelőtt és uralkodóan gazdasági szervezet, a tulajdonosa legtöbbször bérmunkát is alkalmaz, s ő maga nem lakik a farmon, hanem a zárt településbeli lakásában. A másik típus a családi gazdálkodásra berendezkedő, de újonnan születő tanya, amely elsősorban nem árutermelést folytat, hanem önellátásra aspirál, de mindenképpen a tulajdonos, esetleg a családnak is fő tevékenységi köre a tanyai gazdálkodáshoz kapcsolódik. A harmadik típust a már meglévő tanyák adják ki, amelyeken belül el kell különítenünk a vegetálókat, amelyek minden bizonnyal belátható időn belül (a tulajdonos, vagy tanyalakó halálával) megszűnik, vagyis a létező, de megszűnő tanyákat; a másik csoportba azok tartoznak, amelyek képesek a megújulásra, s a tanyarendszer „törzsgárdáját” adják, vagyis a létező és megújuló tanyák. Az előzőekben összefoglalt, a tanyák eddigi életét jellemző és meghatározó tényezők a klasszikus magyar tanyarendszer kifejlődését az Alföld területének túlnyomó részén lehetővé tették. A birtok-, jogi- települési stb. viszonyok az ország más területein kizárták a tanyakeletkezést, a jelenlegi tulajdonviszonyok azonban az ország egész területén lényegében hasonlónak mondható, s ez elvileg nem zárja ki az Alföldön kívüli területeken sem a tanyák keletkezését. Azonban a területi differenciálódás, a különböző tényezők (pl. paraszti gazdaság erőssége, különböző termelési kultúrák jelenléte stb.) máig érvényesülő hatásának különbözősége, de mindenekelőtt a tanyapusztulás mértéke erősen befolyásolja a tanyák újrakeletkezését. Mivel ezek a tényezők területileg jelentősen különböznek, ezért a birtokviszonyok által lehetővé tett tanya-újraalakulási folyamat is, akár a mennyiséget, akár az előzőekben leírt típusokat vesszük figyelembe, területileg differenciált lesz. Azokon a területeken ugyanis, ahol megszűnt a tanyai települési forma, minden bizonnyal, amennyiben a birtokviszonyok ezt támogatják, a farmgazdaságok számának szaporodásával kell számolnunk, azokon a területeken viszont, ahol továbbéltek a tanyák nagyobb számban, ott a családi és farmgazdaságok revitalizációja egyaránt végbe mehet. Összegzés Az előzőek alapján néhány fontos megállapítást tehetünk: 1. A néhány hektáros földbirtokok már is életképtelenek, különösen azokon a területeken, ahol döntően szántóföldi gabonatermesztés folyik. Várható a kisbirtokok megszűnése, főleg a földterület eladásával, aminek következtében, nagyobb, rentábilisan üzemeltethető gazdaságok születnek. Ennek következtében a tulajdonosok száma jelentősen csökkenni fog. A másik lehetőség, ami már ma is gyakori, hogy a kis földterületű birtokokat bérlőkkel

21


műveltetik, s így több tíz, vagy százhektáros bérletek jönnek létre, ami ugyancsak csökkenti a gazdálkodó egységek számát. Miután a földön gazdálkodók száma lényegesen kevesebb, mint a tulajdonosok száma, ebből az következik, hogy a tanyaalapításban gazdaságilag érdekelt egyének száma csökken, illetve nem növekszik nagymértékben. Ez tehát a nagy arányú tanyaépítés ellen hat. 2. A tanyarendszer felszámolódási folyamatával párhuzamosan a településhálózat is átrendeződött, mégpedig úgy, hogy a korábbi nagyhatárú városok határterületein új községek alakultak, s így jelentősen nőtt a településsűrűség, csökkentek a határbeli munkahely és a zárt település (vagyis a lakóhely) közötti távolságok, s így a föld művelése a zárt településből is megoldható. E távolságot nem csak kilométerben mérhető nagyságcsökkenés jellemzi, hanem az is, hogy a modern gépekkel, illetve járművekkel rövidebb idő alatt el lehet érni a munkahelyet, a gazdaságot. Így nem áll fenn a távolság azon kényszerítő ereje, amely a tanyák kialakulásában oly nagy szerepet játszott. Végül is ez a körülmény is azt látszik alátámasztani, hogy nem számíthatunk a tanyák nagy arányú elszaporodására. 3. A zárt település telekrendszere is átalakult az elmúlt évtizedekben, mégpedig úgy, hogy a nagy telkek elaprózódása következett be. Így a jelenlegi telekszerkezet alkalmatlan arra, hogy egy nagyobb méretű mezőgazdasági üzem területi igényeit kielégítse, továbbá túlságosan drágák a belterületi telkek, s nem indokolt a belterület határát a külterület rovására növelni azért, hogy ott mezőgazdák telkei jöhessenek létre. Mindez minden bizonnyal azt eredményezi, hogy a mezőgazdaság üzemi központját a tulajdonosok a határba helyezik ki. Ez tehát a tanyaépítést indukálja. 4. A szuburbanizáció minden bizonnyal tovább erősödik, de ez kizárólag a belső tanyazónát veszi igénybe, s így itt további jelentősebb építkezésekre lehet számítani, azonban ezek már nem tanyák Összességében: egymással ellentétesen ható tényezőkkel kell számolnunk. Azonban a rentábilis gazdaságok kialakulásának időpontjában válik nyilvánvalóvá, hogy mennyi külterületi gazdasági központ jön létre, továbbá, hogy ezek valóban a tanya klasszikus értelmében tanyaként születnek e újjá, vagy farmgazdaságokként, azt jelenleg eldönteni nem lehet. Irodalom Becsei József (1966): A tanyai település néhány kérdéséről. (Vita-hozzászólásokkal) Földrajzi Értesítő, XV. Évf., 3. sz., pp. 385-406. Becsei József (1993): A tanya-fogalom tartalmáról. Földrajzi Értesítő, XLII. Évf.,1-4. f., pp. 35-39. Becsei József (1996): Az alföldi tanyarendszer történeti földrajza. (In.: Frisnyák S. Szerk.: A Kárpát-medence történeti földrajza.) Nyíregyháza, , pp. 171-197. Györffy István (1937): A magyar tanya. Földrajzi Közlemények, LXV, 4-5. f., pp. 70-93. Erdei Ferenc (1976): Magyar tanyák. Hasonmás kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 271 p. Krúdy Mária (1931): A szegedi tanyarendszer kialakulása, Atheneum, Budapest, KSH 2000: Magyarország mezőgazdasága a 2000. évben – területi adatok -. Budapest, p 581. Márkus István (1943): Kertek és tanyák Nagykőrösön a XII-XVIII. században. Kecskemét, p 141. Mendöl Tibor (1963): Általános településföldrajz. Akadémiai Kiadó, Budapest, 567 p. Maksay Ferenc (1971): A magyar falu középkori településrendje. Akadémiai Kiadó, Budapest, 237 p. Molnár Melinda (2000): A nagykunsági tanyavilág rendszerváltás utáni társadalmi-gazdasági helyzete. Doktori (PhD) értekezés, Debreceni Egyetem, Debrecen, 133 p.

22


Rácz István (1980): A tanyarendszer kialakulása. (In.: Pölöskei F.-Szabad Gy. Szerk.: A magyar tanyarendszer múltja.)Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 97-148. Romány Pál (1999): Az agrártársadalom térségi különbségei és a migráció Magyarországon III. Budapest, Gazdálkodás, XLIII. évf., 5. sz., pp. 62-73, 6. sz., pp. 53-59. Romány Pál (2000): Új agrártársadalom született? Budapest, Gazdálkodás, XLIV. évf., 5. sz., pp. 69-73. Simkó Gyula (1909): Nyíregyháza és tanyáinak települése. Földrajzi Közlemények, XXXVIII. K., 2. f., pp 41-114. Szabó István(1929): A debreceni tanyarendszer kialakulása. Föld és Ember, IX. évf., ötödik szám, Budapest, pp. 214-244.

23

A TANYARENDSZER MAI ALAKULÁSÁRA HATÓ TÉNYEZŐK. Becsei József 1

Recommend Documents