A tanulószerzıdések igényfelmérése Komplex módszertanú problémafeltárás a tanulószerzıdés jelenlegi rendszerérıl Székesfehérváron
2005-2006.
A kutatást a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata megbízásából az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet készítette. Belsı projektazonosító: Echo K141/2005
Készítették: Domokos Tamás, Mahler Balázs
Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet H-8000 Székesfehérvár, Forgó u. 15. Tel: (22) 502-276, Fax: (22) 379-622
[email protected], www.echosurvey.hu
Echo Network
1
TARTALOMJEGYZÉK
Vezetıi összefoglaló
3. o.
1. Bevezetı 1.1 A tanulószerzıdés intézménye 1.2 Kötelezettségek a tanulószerzıdéssel kapcsolatban 1.3 A kutatás háttere 1.4 A kutatás célja 1.5 Alkalmazott módszertan 1.6 Adatfeldolgozás
4. o. 4. o. 5. o. 8. o. 8. o. 9. o. 11. o.
2. A vizsgált vállalkozások gazdasági helyzete
13. o.
3. Tanulók foglalkoztatása 3.1 Tanulók a vállalkozásoknál 3.2 A szakoktatás minıségi garanciái 3.3 Tanulói juttatások
21. o. 21. o. 25. o. 27. o.
4. Vállalkozói attitődök 4.1 A tanulószerzıdés rendszerével való elégedettség 4.2 A tanulókkal való elégedettség
29. o. 29. o. 35. o.
5. Tanulói munkavállalási attitődök
38 .o.
6. Kvalitatív tapasztalatok 6.1 Szakértıi és vállalkozói interjúk összegzése 6.2 A tanulók tapasztalatai
43. o. 43. o. 45. o.
7. A tanulószerzıdés rendszerének problémái az egyes aktorok szemszögébıl
50. o.
2
VEZETİI ÖSSZEFOGLALÓ A kutatás elsıdleges célja az volt, hogy feltárjuk, mik azok a problémák, amelyek a tanulószerzıdések útjában állnak. Arra is kerestük a választ, hogy milyen úton-módon lehet befolyásolni, motiválni a résztvevıket (tanulókat, vállalkozókat, szakképzı helyeket) arra, hogy ık is szükségesnek és fontosnak érezzék a szerzıdések megkötését és az új szabályozáshoz való alkalmazkodást. A survey adatfelvétel Székesfehérvár városban mőködı gazdasági szervezetekbıl vett 135 fıs szakértıi mintán alapult, az ebbıl nyert adatokat egészítettük ki kvalitatív eljárások (interjúk) során szerzett információkkal. Fontosabb eredmények: • A megkérdezett vállalkozók 62 százaléka foglalkoztat jelenleg is tanulót saját cégénél. Azoknál, akik nem foglalkoztatnak tanulót tanulószerzıdéses viszony keretében több ok is felmerült. A legtöbben azt említették, hogy nincs szükségük tanulóra, illetve a vállalkozás gazdasági helyzete vagy tevékenységi köre miatt nem kerülhet erre sor. • Az elkövetkezı években a megkérdezett cégeknek valamivel kevesebb, mint a fele kíván majd a diákoknak gyakorlati oktatást biztosítani. A minta további 10 százaléka is foglalkoztatna tanulót tanulószerzıdés keretében, azonban a jelenlegi feltételeket nem tartja megfelelınek. • A tanulók foglalkoztatása valószínősíthetıen nem függ attól, hogy egy vállalkozás mennyire érzi sikeresnek magát, és attól is kevéssé függ, hogy a vállalkozás vezetıjének milyen attitődjei vannak a tanulószerzıdéssel és a szakoktatással kapcsolatban. Valószínőleg a legtöbb esetben a háttérben elsısorban humánerıforrás-stratégiai megfontolások állhatnak. • A tanulókat foglalkoztató vállalkozókat részletesen kérdezve kiderült, hogy a kapcsolati rendszerük, együttmőködésük a tanulószerzıdéses rendszer többi szereplıjével még kiforratlan. • A tanulókat megilletı járandóságokról a vállalkozóknak az elérhetı információs anyagok, direkt tájékoztatók ellenére sincs egységes információjuk. Sokan nem élnek a tájékozódás lehetıségével sem, nem kívánnak mélyebben megismerkedni a rendszerrel. • A megkérdezettek több mint fele megfelelınek tartja a jelenlegi pénzbeli juttatások mértékét, egytizedük túl kevésnek, 25 százalékuk azonban túl soknak tartja a kötelezı tanulói járandóságokat. • Az amúgy is nehéz helyzetben levı vállalkozásoknál merült fel problémaként az, hogy számukra anyagilag nem éri meg a diákok alkalmazása, és meghaladja erıforrásaikat a rendszerhez kapcsolódó adminisztráció biztosítása is. • Klaszterelemzéssel a válaszadókat két csoportra bontottuk, egyrészt a jelenlegi gyakorlati szakoktatáshoz való hozzáállást tekintve (szakmai követelményrendszer, minıségi oktatás), másrészt pedig a tanulószerzıdés rendszeréhez való alkalmazkodást figyelembe véve. E két csoportot a jövıben célszerő lesz eltérı kommunikációs üzenetekkel és eltérı érvrendszerrel megszólítani. • A kvalitatív felmérés során több csoporttal is készítettünk interjúkat abból a célból, hogy megszólaltassuk a tanulói szerzıdés rendszerének szereplıit. A megkérdezett vállalkozások többsége pozitív képet festett le a jelenlegi rendszerrıl, természetesen igen differenciált módon. • Az érintett fiatalok többsége is az új rendszer mellett teszi le a voksát, aminek több oka is van, talán a legfontosabb, hogy a tanulóknak fontos, hogy van egy olyan szerzıdésük, amire bármikor hivatkozhatnak, védi ıket.
3
1. Bevezetı A kilencvenes évek magyar közoktatását vizsgálva általános megfigyelés, hogy a hagyományos ipari szakmák munkaerı-tömegét felvevı munkáltatók recessziója hosszú távon hatott a szakképzés intézményrendszerére. Egyfelıl jellemzıvé vált, hogy a képzı intézmények közül sokan a humánszolgáltató szakok felé fordultak, másfelıl, ahogy a szakképzı intézmények – különösen a középfokú intézményeknél volt ez megfigyelhetı – leváltak a felvevıbázist jelentı vállalatokról, úgy kényszerültek profiljukat átgondolni és a piac igényeihez alakítani. Ez természetesen az eltérı lehetıségek miatt eltérı hatékonysággal zajlott, s idıközben a szakmunkás képzés társadalmi támogatottsága is jelentısen csökkent érzékeny válaszreakcióként a képzési forma problémáira. A szakképzés intézményrendszerének átalakítása idıigényes folyamat és számos összetevıje van, s a finanszírozási struktúra talán nem is a legfontosabb kérdés ezek közül. A szakképzı intézmények anyagilag hátrányos helyzetét ugyanis tovább súlyosbítja Magyarországon, hogy néhány kivételtıl eltekintve kevés és csak esetleges információjuk van a valós helyi piaci környezetrıl. Ennek folyományaképpen viszont nem tudnak olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek többletbevételhez juttatnák ıket. A gazdasági információkhoz való hozzáférést, és ezen keresztül a piaci igényekre való rugalmas reagálást nagymértékben megnehezíti, hogy gyakran maguk a dekoncentrált állami szervek és önkormányzati intézmények sem rendelkeznek hiteles és szakértıi szinten feldolgozott információkkal a helyi gazdaság állapotának alakulásáról, várható tendenciáiról például az elkövetkezı öt-tíz év tekintetében, így nem is tudnak olyan információkkal szolgálni, amelyek a tanügyi intézményeknek
segítséget
jelentenének
a
képzési
struktúra
megtervezéséhez
és/vagy
megváltoztatásához. A változtatás egyik állomása a 90-es évek végén bevezetett tanulószerzıdés intézménye is. Az eltelt idı rövidsége nem teszi még lehetıvé ezen új intézmény széles körő elemzését és hatékonyságának vizsgálatát, ugyanakkor a tanulószerzıdés helyi implementációjának elsı tapasztalatai hozzájárulnak a szakképzés helyi igényekhez történı igazításához a képzési forma tekintetében.
1.1 A tanulószerzıdés intézménye A tanulószerzıdés – ahogy a neve is mondja – egy jogi dokumentum, mely a szakképzı intézményekben tanuló diákok gyakorlati képzése érdekében jön létre. Úgyis tekinthetünk rá, mint a gazdálkodószervezettel (az esetek legtöbbjében ez a gazdálkodó szervezet valamilyen termelı vagy szolgáltató vállalkozás, de nem kizárólag) megvalósított gyakorlati képzés érdekében létrejött
4
jogviszony alapdokumentuma1. A gazdálkodószervezet a szakképzı iskolai tanuló gyakorlati képzését csak tanulószerzıdéses jogviszony keretében szervezheti. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy tanulók gyakorlati képzését az iskola csak „külsı helyszínen” a gazdálkodószervezetnél szervezheti meg, az iskolának lehetısége van természetesen a saját tanmőhelyében is folytatni gyakorlati oktatást, feltéve, ha adottak hozzá a megfelelı személyi és tárgyi feltételek. A tanulószerzıdés a szakképzı iskola tanulója és a gazdálkodó szervezet között írásban jön létre, és szerzıdések megkötését, módosítását, megszüntetését a területileg illetékes Kereskedelmi és Iparkamara tarja nyílván. A kamarának, ezen túlmenıen, további kiemelt szerepe van, ugyanis a gyakorlati képzést folytató gazdálkodószervezeteket két szinten is ellenırzi. Elsı lépésben a képzési feltételek teljesülését vizsgálja, második szinten pedig a képzés minıségét, a képzıhelyen folyó oktatónevelı munkát értékeli. A második szint azért is különösen lényeges, mert az akkreditáció megszerzése az egyik feltétele annak, hogy az állami költségvetésben kötelezıen fizetendı szakképzési hozzájárulásból visszaigényelhessen a gazdálkodó szervezet. A képzıhelyek kétszintő ellenırzését a kamara saját szakértıivel és az iskola képviselıjével közösen végzi. A képzıhelyek minısítésén túl a kamara a köztes és a szintvizsgák szervezésével az idıarányosan elsajátított, szakmai, technológia ismereteket is méri, minısíti. Nem kell tanulószerzıdést kötni, ha szakképzı iskola tanulójának gyakorlati képzésére az elméleti képzést adó iskola tanmőhelyében kerül sor, illetve ha a tanuló gyakorlati képzése a 2005/2006-os tanév elıtt kezdıdött. Amennyiben a gyakorlati képzés költségvetési szervnél, vagy több gazdálkodószervezet által mőködtetett üzemközi tanmőhelyben, valamint képzı központ által mőködtetett tanmőhelyben történik, a tanuló gyakorlati képzésére a szakképzı iskolával kötött együttmőködési megállapodás keretében kerülhet sor.
1.2 Kötelezettségek a tanulószerzıdéssel kapcsolatban A gazdálkodószervezet a tanulószerzıdés megkötésével a szakképzı iskola tanulója számára biztonságos munkahelyen, egységes szakmai követelményeknek megfelelı gyakorlati képzésének és nevelésének biztosítására,illetve szakmai vizsgára történı felkészítésére vállal kötelezettséget. A tanuló kötelezettségei:
részvétel
a
kötelezı
foglalkozásokon
és
szakmai
gyakorlatokon,
a
gazdálkodószervezet képzési rendjének betartása, a gyakorlati képzésre vonatkozó utasítások végrehajtása, a gyakorlati ismeretek elsajátítása, a munkabiztonsági, egészségügyi és munkavédelmi elıírások betartása, a rábízott eszközök megfelelı használata, állag megóvása. Ezen túlmenıen a 1
Megkötésének, módosításának és megszüntetésének feltételeit a többször módosított 1993. évi LXXVI. szakképzési törvény szabályozza. 5
tanuló kötelessége, hogy magatartásával ne veszélyeztesse a gazdálkodószervezet jogos gazdasági érdekeit. A tanulószerzıdés intézményrendszerének kiterjesztésével és általánossá tételével a tanulószerzıdések száma országosan dinamikus növekedést mutat, és várhatóan a jövıben még tovább fog emelkedik a megkötött tanulószerzıdések száma.
A tanulószerzıdések száma országosan 1998 - 2006. 35000
db
32000
30000 25000
21306
20000 12703
15000 10000
6616
7970
8312
1999
2000
14829
16403
10155
5000 0 1998
2001
2002
2003
2004
2005
2006
A Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara illetékességi területén is érezhetı ez a tendencia, míg 2002-ben 328 szerzıdés volt, addig 2006. márciusában már 861 tanulószerzıdést tartottak nyilván. Az országos szintet nézve 2000-ben az összes tanulószerzıdés 2,6 százaléka, 2006-ban 2,7 százaléka esett a FMKIK illetékességi körébe. A tanulószerzıdések száma az FMKIK területén 2002-2006. 1000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0
db
861 717
328
2002
387
359
2003
2004
2005
2006. márc
6
A Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál ellenjegyzett 861 tanulószerzıdés 9 különbözı szakképesítési csoportban 33 szakmát takar az alábbi megoszlás szerint. A tanulószerzıdések szakképesítések szerinti megoszlása a FMKIK-nál nyilvántartott 861 tanulószerzıdés alapján
Vendéglátó szakképesítés 35%
Építıipari szakképesítés 10%
Erısáramú villamosipari szakképesítés 2%
Famegmunkáló-ipari képesítés 4%
Gépipari szakképesítés 10% Személyi szolgáltatási szakképesítés 10%
Közlekedésgépészeti szakképesítés 2%
Kereskedelmi szakképesítés 18%
Jármőipari szakképesítés 9%
A gyakorlati képzésben tanulószerzıdéssel résztvevı tanulóknak nyújtott juttatásokat rendelet szabályozza, és a szakképzési hozzájárulás teljesítésénél annak terhére elszámolható költségként jelennek meg. A rendelet alapján elszámolható juttatások: • • • • • • • • • •
a tanulónak fizetett pénzbeli juttatás és a szorgalmi idıt követı összefüggı szakmai gyakorlatra járó díjazás és járulékai (lentiek szerint), a munkaruha, egyéni védıeszköz, tisztálkodási eszköz, gyakorlati napokra kedvezményes étkezés, a tanuló javára megkötött kötelezı felelısségbiztosítás, a rendszeres orvosi vizsgálat költsége, a tanuló gyakorlati foglalkoztatásával megbízott szakember díjazása és ennek járulékai, útiköltség térítése, a tanulókra fordított éves anyagköltség tanulónként a minimálbér 20%-áig (12.500, Ft). Pénzbeli juttatás kötelezıen fizetendı a tanulónak a képzés teljes idejére, a tanulószerzıdés
elsı napjától a sikeres szakmunkás vizsga letételéig. A tanulónak fizetett pénzbeli juttatás és a díjazásról elmondható, hogy a vállalkozás elszámolhatja a mindenkori minimálbér (jelenleg 62.500 Ft) 50 százalékát, de a tanulónak kötelezıen fizetendı minimum a minimálbér 15 százaléka, 9. 375 Ft +
7
járulékok 2.719 Ft = 12.094 Ft. Egyes gazdálkodók a tanulószerzıdés aláírásával egyidejőleg rögzítik, hogy a tanulmányi eredmény függvényében a minimálisan kötelezı bér felett, további juttatást adnak. A juttatásokat azon gazdálkodók, akik szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezettek költségként el tudják számolni. A gyakorlati képzést végzı kisvállalkozók részérıl a kamara felé érkezett visszajelzések azt mutatják, hogy a juttatások elıfinanszírozása jelent igazából terhet, mivel a visszaigénylés csak a tárgyévet követı évi adóbevallása után válhat esedékessé, így ezen vállalkozások túl sokáig „hiteleznek” az államnak, ami kedvezıtlenül hat a likviditásukra. Azok a vállalkozások, egyéni vállalkozók, akik nem fizetnek szakképzési hozzájárulást, de gyakorlati képzést folytatnak, az adózás elıtti eredményt, illetve a vállalkozói bevételt tanulónként a minimálbér 20%-ával (12.500,- Ft) csökkenthetik minden megkezdett hónap után, havonta.
1.3 A kutatás háttere Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara részérıl a kutatási terv megszületésének ötletét az a számszerősíthetı probléma hozta felszínre, miszerint a kutatás megkezdésekor a regisztrált tanulói szerzıdések száma nem érte el a tanulói szerzıdéssel vagy a nélkül foglalkoztatott fiatalok számát a megyében. Akkor (2005 ıszén) megyei szinten 715 tanulói szerzıdés volt ellenjegyezve vagy állt elfogadás alatt (2006 márciusában 861). Az elmúlt idıszak alatt a kamara által nyilvántartott szerzıdések száma növekedett, mert a 2005/2006-os tanévtıl új szabályozás lépett érvénybe, amely szerint megszőnik az iskolák és a vállalkozások közötti közvetlen együttmőködések rendszere, a gazdálkodószervezetek, vállalkozások már csak a kamarával köthetnek szerzıdést, és saját maguk választhatják tanulóikat.
1.4 A kutatás célja A kutatás elsıdleges célja az volt, hogy feltárjuk, melyek azok a gazdasági vagy attitődbeli esetleg strukturális tényezık, amelyek a tanulószerzıdések útjában állnak. Esetlegesen miért döntenek úgy a tanulókat foglalkoztató vállalkozók, cégek, hogy kibújnak szerzıdéskötési kötelezettségük alól. Az eredeti koncepció szerint kerestük a választ arra is, hogy milyen úton-módon lehet befolyásolni, motiválni a résztvevıket, hogy mindenki szükségesnek és fontosnak érezze a szerzıdések megkötését és az új szabályozáshoz való alkalmazkodást, ám ezzel kapcsolatosan meglehetısen szők eszköztárat lehetett találni, a legfontosabb minden érintettnek az anyagi motiváció. A kutatás másodlagos célja az volt, hogy a résztvevıket megszólaltatva, a problémát körüljárva ajánlásokat tegyünk a jelenlegi rendszer további alakításához, ha szükséges korrekciójához, helyi implementációjához.
8
1.5 Alkalmazott módszertan Az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet tevékenységének fı célja, hogy a társadalomtudományok módszereinek felhasználásával segítse a helyi közösséget a jelenségek megértésében, támogassa a döntések elıkészítését, a meghozott döntések monitoring elemzését, valamint a végrehajtás hatékonyságának mérését. Jelen vizsgálat során a téma összetettsége miatt komplex módszertan alkalmazása vált szükségessé. Egyrészt megszólítottuk magukat az érintett gazdálkodó szervezeteket, vállalkozókat egy kérdıíves adatfelvétellel. Ehhez kapcsolódott a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara meglévı adatainak áttekintése. Másrészt célzott interjúkat folytattunk az egyes érintett aktorokkal. Három ilyen célcsoportot kerestünk fel a kvalitatív vizsgálati szakaszban. Az elsıbe a vállalkozások tartoztak, azon belül is azok a cégvezetık, akik tanulói szerzıdéssel foglalkoztatnak fiatalokat, azok, akik tanulói szerzıdés nélkül, de foglalkoztatnak „feketén” tanulókat, illetve azok, akiknek meglenne a lehetıségük arra, hogy tanulókat vonjanak be a tevékenységeikbe, de mégsem teszik ezt meg. A fiatalokat csoportos rövid kérdıíves és egyéni interjúk keretében faggattuk arról, hogy náluk mi szőrıdik le a tanulószerzıdés rendszerének helyi problémáiból. Ez a módszertan lehetıséget biztosított arra, hogy feltárjunk bizonyos belsı motivációs tényezıket. Ezen kívül a szakmai oktató közeget is megkerestük, intézmény- és tanmőhelyvezetıket kérdeztünk, akik a tanulószerzıdés rendszerének szakmai oldaláról szolgáltak információkkal. A kvalitatív módszerek lezárásaképp egy workshop keretében szakmai vitára bocsátottuk a teljes kutatási anyagot. A tanulói és szakértıi interjúk az Árpád Szakképzı Iskola és Kollégiumban, a Vörösmarty Mihály Ipari Szakképzı Iskola és Kollégiumban, a Deák Ferenc Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképzı Iskolában és a Váci Mihály Ipari Szakképzı Iskola és Kollégiumban készültek. A kvalitatív adatfelvétel (interjúk) során a vállalkozói réteget öt székesfehérvári székhelyő gazdasági szervezet képviselte, a kvantitatív kutatás (kérdıív) pedig két lépcsıben 135 ill. 115 fehérvári gazdálkodó szervezetre terjedt ki. A kutatás legfontosabb indikátorai és az indikátorokhoz rendelt kérdéscsoportok a következık lettek:
9
Indikátor Gazdasági háttér
Tanulószerzıdések a vállalkozásoknál
A képzések megítélése
Együttmőködések
Tanulószerzıdés rendszerének megítélése
Általános attitődök
Kérdéscsoport Meglévı és tervezett státuszok, a vállalkozások gazdasági háttere, éves forgalma, a foglalkoztatottak száma, import, export bevétele. Hányan foglalkoztatnak tanulókat? Mióta foglalkoztatnak, miért foglalkoztatnak tanulókat? Milyen a becsült elhelyezkedési arány? Mi a cél a tanulók alkalmazásával? Mennyire tartják fontosnak a képzést a vállalkozások? Mennyi idıt és energiát szánnak rá? Milyen az együttmőködés a kamarával? Milyen a kapcsolat az iskolákkal, önkormányzatokkal? Elegendık-e a jelenlegi juttatások? Milyen elınyei és hátrányai vannak a rendszernek? A diákok, tanulók megítélése A szakképzési rendszer megítélése A gyakorlati oktatáshoz való hozzáállás A vállalkozók, tanmőhelyek megítélése A szakmákról vallott vélemények
A kutatás empirikus adatfelvételét az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet keretén belül mőködı Echo Research Center végezte. Fejér megyében a 2005-ös KSH második negyedévi gyorsjelentése alapján a gazdasági szervezetek 94 százaléka vállalkozás, ezen belül a társas és egyéni vállalkozások aránya 35 illetve 65 százalék. A legtöbb társas vállalkozás betéti társaság (7 988) és korlátolt felelısségő társaság (6418) gazdálkodási formában került regisztrálásra, az egyéni vállalkozásoknál pedig a legtöbben fıfoglalkozásban tevékenykednek. Az elmúlt év azonos idıpontjához viszonyítva a nyilvántartott korlátolt felelısségő társaságok száma növekedett a legnagyobb mértékben (7,6%-kal) a többi gazdálkodási formában mindössze 1-2%-os a növekedés, illetve a részvénytársaságok és a szövetkezetek esetében csökkenés tapasztalható. Az országban 2005. június 30-án 1 millió 290 ezer regisztrált gazdasági szervezet volt, 16 ezerrel több, mint egy évvel korábban. Fejér megyében 2005. június 30-án 48 158 gazdasági szervezetet regisztráltak, számuk mindössze 0,8%-kal volt több, mint az elızı év azonos idıpontjában. A bejegyzett gazdasági szervezetek száma 407-tel emelkedett. A kérdıíves adatfelvétel (survey) a Székesfehérvár városban mőködı gazdasági szervezetekbıl vett 135 fıs szakértıi mintán alapult. A fehérvári mintát a GVI vállalkozási mintáihoz igazítottuk. Az elsı körben mintába emelt székesfehérvári vállalkozásokból 90 válaszolt a kérdıívre, 11
10
utasította el a válaszadást, 15 megszőnt, 19-et pedig nem lehetett elérni az adatfelvétel alatt. A kiesı címeket szintén fehérvári gazdálkodó szervezetek címeivel pótoltuk. A szakértıi minta alkalmazásnak sajátossága az, hogy a kérdıíves adatok elemzésekor csak és kizárólag erre a 135 vállalkozásra vonatkoztatható állításokat fogalmazhatunk meg, s ezzel együtt természetesen a mintavételi hiba sem becsülhetı meg. Ugyanakkor a szakértıi minta lehetıséget adott arra, hogy azok a vállalkozások mindenképp a mintába kerüljenek, ahol biztosan vannak tanulószerzıdéssel foglalkoztatott tanulók. Így az adatbázis alkalmas a kutatási koncepcióban foglalt kérdések vizsgálatára, alapvetı tendenciák jelzésére. 2006 tavaszán és ıszén kiegészítettük a kutatásunkat egy vállalkozói adatfelvétellel, melynek keretében mind a vállalkozókat, mind pedig a vállalkozásnál tanulószerzıdéssel alkalmazott diákokat is megkérdeztük a fenti problémákról. A kérdezés során 115 értékelhetı kérdıív született, melyek elemzésére szintén sor került az alábbi szakmai beszámolóban. A kutatási eredmények általánosíthatósága ebben az esetben is kétoldalú, ugyanis a szakértıi mintából kifolyólag minden számarány és pontos adat csak és kizárólag a megkérdezett 115 válaszadóra vonatkozik, ugyanakkor a távlati tendeciákat jelzı eredmények általános jellegő megfogalmazásokat is lehetıvé tesznek. Ha ilyen típusú megfogalmazásra kerül sor, akkor az adott szövegkörnyezetben lehetıség szerint mindig jelezzük ezt.
1.6 Adatfeldolgozás A kvantitatív elemzés során a kérdıívbıl nyerhetı empirikus adatokat kódolás után számítógépen rögzítettük és ellenıriztük. Az adatelemzést SPSS programmal végeztük. Egyes kérdéseknél azt kértük a válaszolóktól, hogy értékeljenek állításokat, minısítsenek társadalmi, gazdasági problémákat, intézményeket, szervezeteket négy, öt illetve hétfokú skálán. Ezen kérdések esetében a kapott értékeket a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében egy százfokú skálára számoltuk át, ahol a százas értéket az jelentette volna, ha az adott kérdésre minden válaszoló egyöntetően a maximális, a nullát pedig az, ha a minimális pontszámot adja. A határ az ilyen százfokú skálákon az ötven pont. Az ez alatti érték általában negatív véleményt (bizalmatlanságot, elégedetlenséget, elutasítást stb.), míg az e feletti érték pozitív véleményt (elégedettséget, bizalmat, támogatottságot stb.) jelez2.
2
A százfokú skálára átkódolt ún. ordinális mérési szintő skálák természete az átkódolással nem változott meg, továbbra sem
tekinthetı klasszikus arányskálának, vagyis a két skála érték között csak kisebb nagyobb relációkat lehet tenni de aritmetikai jellegő interpretációt nem tehetünk (pl. nem mondhatjuk, hogy az egyik vagy másik skálaérték pontosan kétszer nagyobb a
11
A gyakrabban használt egyváltozós elemzési technikák (gyakoriság, átlagok stb.) mellett a rejtett tartalmak, tendenciák vázolására ún. többváltozós matematikai-statisztikai módszereket is használtunk. A kvalitatív vizsgálat (interjúk) eredményei a törzsszövegben külön fejezetben kerültek összesítésre. A megkeresett fiatalokkal rövid kérdıíveket töltöttünk ki, illetve szóban kérdeztük tapasztalataikról, míg a vállalkozóktól és szakértıktıl elıre elkészített kérdéskatalógus segítségével kaptuk meg az információkat.
másiknál).
12
2. A vizsgált vállalkozások gazdasági helyzete Fı tevékenység alapján a mintába került vállalkozások többsége (igazodva a jelenlegi tanulószerzıdések megoszlásához) a vendéglátás területén mőködik, de jelentıs a kereskedelmi és feldolgozóipari (élelmiszer, fafeldolgozás, nyomdai tevékenységek, gépgyártás) célú szervezetek részaránya is (26 és 16 százalék). A többi vállalkozás (13 százalék) a villamosenergia-, gáz-, gız-, vízellátás, ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások, szállítás, raktározás és oktatási célú gazdasági szervezetek kategóriáját tartalmazza összevontan.
Fı tevékenység építıipar kereskedelem
feldolgozóipar
10% 16%
26%
13% 36%
egyéb
vendéglátás
A vállalkozások gazdasági tevékenysége nyomán a 2004 és 2005 években keletkezett nettó árbevételt a következı ábrák mutatják. A 2005-ös mintába került vállalkozások fele 5 millió forint alatti nettó árbevételt könyvelt el a tavalyi évben, a legfelsı kategóriába (100 millió feletti árbevételőek) a megkérdezettek 13 százaléka tartozik. Mivel a 2006-os évi kutatás elsısorban a tanulókat alkalmazó szervezetekre koncentrált, ezért a szervezetek nettó évi árbevétel alapján más képet mutatnak, továbbá ebben az évben (az eltolódás miatt) más kategorizálási rendszert alkalmaztunk. Ez alapján a legkisebb kategóriába (0-1 millió) a megkérdezetteknek csupán 7 százaléka esett, a dominánsnak nevezhetık egyértelmően a 10-50 és az 50-250 millió árbevételi kategóriába esı cégek voltak (30 ill. 22 százalék). A vállalkozások üzleti helyzetének megítélése a megkérdezettek önbesorolása alapján került regisztrálásra. A 2005-ös évet a megkérdezett vállalkozások kevesebb, mint fele zárta nyereséggel, harmaduk null-szaldóval, míg 15 százalék biztosan negatív egyenleget várt a kérdezés idején (11
13
százalék nem tudta megítélni, hogyan szerepel vállalkozása az év végi üzleti záráskor). A 2006-os felmérés – lévén mivel egy korábbi naptári hónapban került megkérdezésre – nagyobb bizonytalanságot mutat. Az elızı évhez viszonyítottan azok vannak kevesebben, akik úgy ítélik meg, hogy vállalkozásuk null-szaldóval zárja az esztendıt.
Nettó árbevétel (2004) 10-100 millió
5-10 millió
22% 100 millió felett
15% 13%
50%
kevesebb mint 5 millió
Nettó árbevétel (2005) 2-10 10-50
19% 30% 7%
0-1 millió
11% 22%
50-250
500 felett
11%
250-500
14
Várhatóan hogyan zárja a vállalkozás a 2005-2006 évet? 2005
2006
15% veszteséggel 12% 46% nyereséggel 49% 28% null-szaldóval 13% 11% nem tudja 26%
A megkérdezett cégvezetık a vállalkozás jelenlegi üzleti helyzetét ettıl eltérıen ítélik meg. Annak ellenére, hogy közel minden második vállalkozás nyereséget vár, csupán 14 százalék ítélte jónak vállalkozása üzleti helyzetét. A többség (59 százalék) alapvetıen kielégítınek, a vállalkozások ötöde viszont rossznak minısítette a jelenlegi helyzetüket. A 2006-os év az üzleti helyzetben egy viszonylagos romlást mutat, a „jó” és „kielégítı” kategóriák csökkenését és a „rossz” kategórián belüli aránynövekedést eredményezett. A vállalkozások várt jövedelmezıségét szintén önbevallásos technikával mértük 2005-ben. Ez alapján a vállalkozások 60 százaléka ítélte kielégítınek saját helyzetét, jövedelmezıségét, mindössze 8 százalék jónak, ugyanakkor negyedük rossznak. 2006-ban arra voltunk kíváncsiak, hogyan ítélik meg a vállalkozások vezetıi termékeik, szolgáltatásaik keresletét. Mindössze a megkérdezettek egytizede ítélte magasnak, 60 százalékuk már csupán közepesnek, egynegyedük viszont alacsonynak.
15
Milyen a vállalkozás jelenlegi üzleti helyzete? (2005-2006) 2005
2006
14% jó 12% 59% kielégítõ 54% 23% rossz 30% 4% nem tudja 4%
Hogyan ítéli meg a vállalkozás jelenlegi jövedelmezıségét? (2005) rossz
nem tudja
24%
jó
7% 8%
61%
kielégítõ
16
Milyennek ítéli a vállalkozás rendelésállományát, termékeinek, szolgáltatásainak keresletét? magas
13% nem tudja 3%
24%
60%
alacsony
közepes
A korrelációs együtthatók vizsgálata alapján3 kiderült, hogy a vállalkozások válaszaik alapján homogén módon tagolódnak csoportokra, akik negatívan ítélik meg saját helyzetüket, azok minden felsorolt dimenzióban egységesen jelennek meg, tehát a nyereségesség, az üzleti helyzet és a jövedelmezıség dimenziókban is. Ezért klaszterelemzéssel három csoportra bontottuk a megkérdezetteket. A következı táblázat azt mutatja, hogy az egyes csoportba tartozók a fenti kérdésekre átlagosan milyen válaszokat adtak4. Ez alapján az elsı csoportra, akik a legnagyobb arányban szerepelnek a mintában (70 százalék), mondhatjuk azt, hogy alapvetıen pozitívan ítélik meg vállalkozásukat, sikeresnek vallják saját magukat. A 2. csoport tagjai úgy vélik, hogy vállalkozásuk minden dimenzióban rosszul teljesít, egyszóval sikertelenek. A 3. csoportba tartozók úgy vélik, hogy annak ellenére, hogy vállalkozásuk viszonylag kedvezıen zárja az évet, üzleti helyzet és jövedelmezıség tekintetében nem tudnak jó eredményt felmutatni. İket bizonytalanoknak neveztük el.
Nyereségesség Üzleti helyzet Jövedelmezıség
1. csoport
2. csoport
3. csoport
1,32 1,84 1,88
3,00 2,65 2,82
1,75 2,92 2,92
„Sikeresek” 70 %
„Sikertelenek” 18 %
„Bizonytalanok” 12 %
A klaszterelemzés a 2005-ös adatbázis alapján készült, ugyanakkor hasonló tendenciák mutathatók ki a rákövetkezı esztendıben is. 4 A válaszadók 1-3 közötti válaszokat adhattak az egyes kérdésekre, ahol 1 a pozitív, 3 a negatív, az átlagok tehát ebben az intervallumban mozoghattak. 3
17
A vállalkozások várható üzleti helyzetének alakulásáról a 2006-os adatfelvétel során is érdeklıdtünk a vállalkozóktól, azt kérdeztük meg, várhatóan az elkövetkezı fél évben milyen változásokra számítanak. A várakozások az aktuális helyzethez hasonló képet rajzoltak ki. A legtöbben kielégítı üzleti helyzetre számítanak az elkövetkezı hónapokban (38 százalék), alig kevesebb, mint a megkérdezettek harmada ugyanakkor rossz jövıképet irányzott elı a válaszadáskor. Egyértelmően pozitívan mindössze 13 százalékuk válaszolt. A jövıre vonatkozó üzleti, gazdasági elıirányzatok a termelıkapacitás kihasználtsága és a termelési szint dimenziókban szintén hasonló eredményeket mutat5. A legtöbb vállalkozás szerint a termelıkapacitás kihasználtsága várhatóan azonos marad (40 százalék), 27 százalékuk szerint csökken, 14 százalék viszont növekedést tervez. A termelési szint egyharmaduk szerint változatlan marad, 30 százalék szerint csökken, mindössze 15 százalékuk vár növekedést. A válaszadók egyötöde nem bocsátkozott jóslatokba. Szintén a 2006-os kutatásban kérdeztük meg a vállalkozókat arról is, hogy mennyire tartják fontosnak a vállalkozás céljait és terveit, figyelembe véve vállalkozásuk növekedését. Az átlag is azt mutatja (4,14 az ötfokú skálán), hogy sokan szeretnének ráállni egy állandó növekedési pályára, a legtöbb vállalkozás célja a folyamatos fejlıdés, bıvülés.
Az elkövetkezı 6 hónapban várhatóan milyen lesz a vállalkozás üzleti helyzete? jó
13% kielégítı 38% 18%
nem tudja
31%
rossz
5
Ezeket a kérdéseket kizárólag 2006-os kérdıívben tettük fel.
18
A vállalkozások tervei az elkövetkezı 6 hónapra a termelıkapacitás kihasználtsága és termelési szint dimenziókban Termelıkapacitás kihasználtsága
Termelési szint
Nıni fog Azonos marad Csökkenni fog Nem tudja Növekszik Nem változik Csökken Nem tudja
Százalékos arány 14 40 27 19 15 33 30 22
A vállalkozás növekedésének fontossága a vállalkozás vezetıje szerint 50 40 30 20 10 0
egyáltalán nem fontos
2
3
4
rendkívül fontos vállalkozások száma (db)
A tanulószerzıdés intézményének vizsgálata elengedhetetlen a vállalkozások jelenlegi foglalkoztatási körülményeinek és a foglalkoztatással kapcsolatos attitődjeik, igényeik pontos felmérése nélkül. Ez fontos tényezıje a gyakorlati szakképesítésnek, ugyanis a vállalkozásoknál az ilyen attitődök közvetlenül vagy indirekt módon befolyásolják a diákokat körülvevı munkakörnyezetet, ezáltal a tanulási és munkaszocializációs folyamatot is. 2006-ban a megkérdezett vállalkozások 14 százalékában az elkövetkezıkben várható humánerıforrás bıvítés, zömük mindössze egy munkavállalóval bıvítené jelenlegi foglalkoztatottainak számát. Többségük nem fog változtatni (67 százalék), a vállalkozások egyötöde azonban elbocsátásokat irányzott elı. Erısen kétoldalú a kép a fizikai szakképesítéssel rendelkezık foglalkoztatásában. A vállalkozások 35 százaléka bıvíteni szeretné foglalkoztatottait, elsısorban
19
szakképzettekkel, 45 százalékuk ellenben csökkentené az ilyen végzettséggel rendelkezık számát. Arra a kérdésre azonban, miszerint van-e tartósan betöltetlen állás a vállalkozásnál, csupán 4 százalék válaszolt igennel. A foglalkoztatottak számának várható változása az elkövetkezı hat hónapban Százalékos arány A foglalkoztatottak Változás Nıni fog 14 száma elırejelzése Nem változik 67
Ha nıni fog, akkor hány fıvel
A szakképzett fizikai foglalkoztatottak száma
Változás elırejelzése
Ha nıni fog, akkor hány fıvel
Csökkenni fog
18
Nem tudja
1
1
55
2-3
24
4-5
18
több
3
Nıni fog
35
Nem változik
10
Csökkenni fog
45
Nem tudja
10
1
48
2-3
24
4-5
24
több
4
20
3. Tanulók foglalkoztatása 3.1 Tanulók a vállalkozásoknál A 2005-ben vizsgált vállalkozók 62 százaléka foglalkoztatott tanulót saját cégénél, ahogy az várható volt, a tanulók foglalkoztatása elsısorban a vendéglátás és a kereskedelem terén kiemelkedı. Ez az arány természetesen koránt sem igaz az összes vállalkozásra, a mintában szándékosan felül voltak reprezentálva a tanulószerzıdéssel rendelkezı cégek. A 2006-os kutatásban a szakértıi mintába csak olyan cégek kerültek be, akik az elmúlt 2 évben alkalmaztak tanulót, így a tanulóval rendelkezık aránya 100 százalék volt a mintában. 2005-ben a tanulókat nem foglalkoztató vállalkozások között a legtöbben azt említették indokként, hogy nincs szükségük a fiatalokra, illetve a vállalkozás gazdasági helyzete vagy gazdasági tevékenysége nem indokolja tanulószerzıdéses fiatalok alkalmazását. Többen nehezményezték a szabályozást, illetve az elszámolási rend bonyolultságát is, elsısorban az adminisztrációs terheket, a juttatási kötelezettséget és az elıfinanszírozási rendszer terheit kiemelve. Arra is akadt példa, hogy a cégvezetés azt mondta, nem kívánnak felelısséget vállalni a tanulókért, ezért nem foglalkoztatják ıket tanulószerzıdéses keretek között.
Jelenleg van az Önök cégénél tanulószerzıdéses szakiskolás? van 62%
38%
nincs
21
Jelenleg van az Önök cégénél tanulószerzıdéses szakiskolás? van 60%
feldolgozóipar
építõipar
40% 22% 78% 69%
kereskedelem
vendéglátás
egyéb 0%
nincs
31% 88% 12% 20% 80% 20%
40%
60%
80%
100% százalékos arány
Elsısorban a vendéglátás és kereskedelem területén preferálják a cégek a tanulószerzıdéses kapcsolatokat, hiszen nagyrészt ezekben a szakmákban hagyományosan nincsenek iskolai tanmőhelyek, másrészt kevesebb anyagi ráfordítással és kisebb odafigyeléssel is értékes munkaerı válhat belılük már rövid idın belül a vállalkozásban. Ehhez kapcsolódóan nincs igazából szükség arra (mint pl. a faiparban), hogy költséges gépek kezelését kelljen elsajátítaniuk, így kisebb a munkáltató felelıssége és kockázata is. Megvizsgáltuk, hogy a jelenleg tanulókat foglalkoztató vállalkozásoknak mekkora volt a 2004. évi nettó árbevételük. Ez alapján 42 százalékuk 5 millió Ft alatti árbevételt könyvelt el, 3 százalékuk 5 és 10 millió közöttit, 31 százalékuk 10 és 100 millió közöttit, míg 24 százalékuk 100 millió Ft feletti árbevételt. Ez azt jelenti, hogy azok a vállalkozások, amelyek tanulókat foglalkoztatnak, valószínősíthetıen tıkeerısebbek, mint a teljes minta megkérdezettjei. Ennél a megállapításnál fokozottan figyelembe kell venni azt, hogy az almintánál az esetszám már olyan alacsony, hogy nem lehet a pontos arányszámokat adekvátnak tekintenünk.
22
Nettó ábevétel 0-5 millió
42%
3%
24%
5-10 millió 100 millió felett 31%
10-100 millió
tanulókat foglalkoztató almintában
Tovább vizsgálva ezt a kérdéskört, azt tapasztaltuk a 2005-ös felmérés alapján, hogy a tanulói foglalkoztatás nem függ a vállalkozás sikerességétıl, gazdasági prosperitásától, és attól sem, hogy a vállalkozás vezetıjének, illetve a megkérdezettnek milyen attitődjei vannak a tanulószerzıdéssel és a szakoktatással kapcsolatban. Valószínőleg a legtöbb esetben a háttérben elsısorban humánerıforrásstratégiai megfontolások állhatnak. Az elkövetkezı években a megkérdezetteknek valamivel kevesebb, mint a fele kíván majd a diákoknak gyakorlati oktatást biztosítani a jelenlegi feltételekkel. A szakértıi minta egytizede is foglalkoztatna ugyan, de a jelenlegi feltételeket nem tartja ehhez megfelelınek.
Kíván-e az elkövetkezı években tanulót foglalkoztatni? igen, ugyanilyen feltételekkel 41%
nem tudja 3%
10%
46%
igen, de más feltételekkel nem
23
A 2005-ös kutatásban vizsgált, tanulókat is foglalkoztató gazdasági szervezetek egyharmada csupán egy-egy tanulónak biztosít gyakorlati képzıhelyet, 15 százalékuk kettınek, 14 százalékuk háromnak, 13 százalékuk 4-5-nek, 14 százalékuk 6-12 fiatalnak, illetve minden a mintában szereplı tizedik vállalkozás ennél is több tanulót foglalkoztat. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozások többsége gazdaságossági szempontok alapján, ha arra vállalkozik, hogy tanulószerzıdést köt gyakorlati oktatásra, jellemzıen nem egy szerzıdést köt, különösen igaz ez a vendéglátás és a kereskedelem területén.
Hány tanulót foglalkoztat? 1
34%
13 fölött
10% 2
15% 14% 14% 13% 6-12 3 4-5
tanulókat foglalkoztató almintában
Hány tanulót foglalkoztat? (fıtevékenység szerinti megoszlás) 0 vendéglátás
kereskedelem
feldolgozó
11
1
2-4
5-10
29
31
32
19
36
egyéb
11 felett 17
27
29
0%
15
21
78
építı
11
0
88 20%
40%
8
7
22
0 60%
80%
7
12
0 100%
24
A gyakorlati képzés egyik célja, hogy a szakmai rutin elsajátításán keresztül növelje a tanulók elhelyezkedési esélyeit, tapasztalatait. Azt, hogy hányan helyezkednek el a tanulók közül tanult szakmájukban, csak a foglalkoztatók fele merte megtippelni. Eszerint átlagban a fiatalok 60 százaléka talál állást sikeresen a szakmájában. A jövıre vonatkozó tervek között nem csak azt fontos tudni, hogy a cégek mennyire nyitottak a tanulószerzıdések irányába, hanem azt is érdemes regisztrálni, hogy várhatóan melyik szakma vagy szakmacsoportban válhat ez a képzési forma dominánssá. Legfontosabb szakmák, amelyben a vizsgált cégek tanulószerzıdéssel tanulókat szeretnének foglalkoztatni az elkövetkezı tanévben elsısorban továbbra is a felszolgáló és a szakács, cukrász, pék. Az autószereléssel/javítással kapcsolatos szakmák esetében van fogadókészség, de a fodrász és kozmetikus tanulókat is többen említették. Szakmák
említések száma
Pincér, vendéglátó, kereskedı Szakács, cukrász, pék Autószerelı, autóvillamossági, karosszérialakatos Fodrász, kozmetikus Asztalos, kárpitos, ács- és állványozó Számítástechnikai mőszerész
29 24 17 11 6 3
3.2 A szakoktatás minıségi garanciái A jelenlegi rendszerben a vállalkozások biztosítják a gyakorlati oktatót a szerzıdéses diákok mellé. Nem kell bizonygatni, hogy a gyakorlati képzés a szakmák elsajátításának milyen fontos lépése, és ha az oktatás nem kielégítı, nem kellı odafigyeléssel történik, akkor az nemcsak a tanulónak, hanem az adott szakma egészének, a szakma presztízsének is hátrányt jelent. Ezért is fontos, hogy a tanulókat foglalkoztató vállalkozók átérezzék ennek fontosságát, és a tanulókban ne csak a munkaerıt, hanem a fiatal, tanulni vágyó szakembert is lássák. Tanulókat foglalkoztató alminta NEM (%) IGEN (%) NEM (%)
Teljes minta IGEN (%) Részt venne-e pedagógiai ismereteket nyújtó továbbképzésen? Részt venne-e korszerő szakmai ismereteket nyújtó továbbképzésre? Részt venne-e a tanulószerzıdés rendszerével kapcsolatos általános tájékoztatón? Részt venne-e a tanulószerzıdés rendszerével kapcsolatos specifikus tájékoztatón?
40
60
43
57
50
50
62
38
43
57
52
48
40
60
49
51
százalékos arány A 2005 évben lefolytatott kutatás során ezt a kérdéskört is körüljártuk. Ezek alapján a vállalkozók fele a teljes mintában (50-60 százalék) határozott nemmel foglalt állást, és elutasít minden, a tanulószerzıdéssel vagy a szakmai, pedagógiai továbbképzéssel kapcsolatos tájékoztatást. Ami 25
meglepı, hogy nincsenek nagy eltérések a teljes minta, illetve a tanulókat jelenleg is foglalkoztató alminta között. Ez arra utal, hogy a jelenleg tanulószerzıdéses diákok munkáltatói sem nyitottak még kellıen a szakmai, pedagógiai továbbképzések irányába, de még az általános tájékoztatókon való részvételt is sokan elutasítják, úgy látják, nem érdekeltek ebben. A vállalkozók másik fele (40-50 százalékuk) egyértelmően érdeklıdik az ilyen tájékoztatók, továbbképzések iránt, szívesen vennének részt szakmai továbbképzéseken, illetve pedagógiai ismereteket nyújtó képzéseken is. A kérdések belsı koherenciáját vizsgálva magas korrelációt mutatható ki (r=0,7-0,8), ami azt jelenti, hogy aki részt venne az általános tájékoztatókon, az a mélyebb szakmai képzésekre is igényt tart, aki pedig elutasítja az általános tájékoztatókat, az a szakmai képzések iránt sem érdeklıdik és fordítva. A szakoktatás fejlesztésével összefüggésben további kérdés a gazdasági szervezetek részérıl a kapcsolatok kialakítása és fenntartása a tanulószerzıdés rendszerében érintett aktorokkal. A tanulókat jelenleg is foglalkoztató vállalkozókat vizsgálva elmondhatjuk, hogy a kapcsolati rendszer az egyes szereplık és a vállalkozók között átlagos szinten mozog.
Kapcsolattartási index
iskolával
66
gyakorlatvezetıvel
59
Kamarával
66
Önkormányzattal
55
0
10
a tanulókat foglalkoztató almintában
20
30
40
50
60
70
százafokú skálán
A tesztelt négy aktorral (iskola, gyakorlatvezetı, kamara, önkormányzat) való kapcsolatukat a tanulókat foglalkoztató gazdasági szervezetek 55 és 66 pont között értékelték. Az iskolákkal, azon belül is a szakmai oktatókkal, illetve osztályfınökökkel való kapcsolattartás ilyen értelemben kielégítınek tekinthetı, hiszen általában csak a problémák során kell kapcsolatot teremteniük egymással. Az önkormányzattal szintén nem kell naponta érintkezniük. A kamarával való kapcsolattartás részben szakmai, részben jogi természető, az így értékelt 66 pont szintén pozitív eredmény. A 26
gyakorlatvezetıkkel való kapcsolattartás indexe ennél alacsonyabb, 59 pont a százfokú skálán, ami nem feltétlenül szerencsés, hiszen a tanuló szakmai fejlıdéséért az iskola oldaláról éppen a gyakorlatvezetı a leginkább felelıs, velük már szükséges lenne a rendszeres szakmai konzultáció. Érdemes átgondolni, hogy miként lehet erısíteni a gyakorlati helyek és a gyakorlatvezetık közötti szakmai konzultációkat (pl. kötetlen fórumok szervezésével, szakmai workshopokon keresztül, vagy szakmaspecifikus tájékoztatók rendezésével stb.). A harmadik, általunk megkérdezett és a szakoktatás minıségi garanciáiban közrejátszó tényezı az, hogy milyen véleménnyel vannak a vállalkozók az iskolai tanmőhelyekrıl. Hiszen az oktatási rendszer tanmőhelyei valamelyest konkurenciának tekinthetık a vállalkozói gyakorlati képzıhelyekkel szemben. Ennél a kérdésnél szintén azt a vállalkozói almintát elemeztük, akik jelenleg is foglalkoztatnak tanulókat. Ez alapján a döntı többség nem érzi konkurenciának az iskolai tanmőhelyeket (78 százalék), egytizedük mondta ennek ellenkezıjét.
Ön szerint konkurenciát jelentenek-e az iskolai tanmőhelyek?
igen
nem nem tudja
tanulókat foglalkoztató almintában
3.3 Tanulói juttatások A tanulók járandósága a tanulószerzıdéses rendszer egyik fontos eleme. A vállalkozók egy csoportja arra használja fel az új szabályozást, hogy olcsó, mégis legális munkaerıt találjon. A juttatások kifizetése azonban még így is számos esetben akadályba ütközik. A tanulók elmondása szerint pénzbeli juttatást általában kapnak, azonban létezik egy-két kötelezı, de mégis visszatartott járandóság. Ez a jelenség általában az amúgy is nehéz helyzetben levı mikro- és kisvállalkozásoknál jelentkezik elsısorban, ahol adminisztrációs problémák is terhelik a mindennapi munkát. Azt is meg kell azonban állapítani, hogy nagyon sok vállalkozás szigorúan betartja a törvényi szabályozást, és a tanulók az elızı rendszerhez képest sokkal kedvezıbb helyzetben vannak.
27
Kötelezıen jár
Adható
Nem adható
Nem tudja
73 65 61 15
23 25 31 58
1 7 5 15
3 3 3 12
Étkezési hozzájárulás Pénzbeli juttatás Ruhapénz Útiköltség térítés
sorszázalékos megoszlás a járandóságokról A tanulókat megilletı járandóságokról a tájékoztatók ellenére a vállalkozóknak nincs egységes információjuk. A kérdésre, miszerint a fentiek közül mi jár a tanulóknak k kötelezıen, mi az, amit adni lehet, és mi az, ami nem adható, korántsem születtek egységes válaszok. Leginkább az étkezési hozzájárulás megítélésben voltak egységes állásponton, több mint 70 százalékuk kötelezı járandóságnak ítélte meg. A pénzbeli juttatásról is megoszlottak a vélemények, csak 65 százalékuk tudta biztosan, hogy kötelezı járandóság, míg az útiköltség térítés tekintetében is alig több mint a válaszadók fele tudta, hogy adható. Arról, hogy mi a véleményük a jelenlegi, tanulókat megilletı pénzbeli juttatásokról szintén csak a tanulókat foglalkoztató almintát vizsgáltuk meg, mivel a teljes mintában a bizonytalanok aránya nagyon magas volt.
Megfelelınek tartja-e a tanulókat megilletı pénzbeli juttatások mértékét? túl kevés
9%
túl sok 25%
58%
8%
megfelelõ nem tudja
tanulókat foglalkoztató almintában
A tanulókat szerzıdéssel foglalkoztató cégek több mint fele megfelelınek tartja a jelenlegi pénzbeli juttatások mértékét, egytizedük kevesli azt, 25 százalékuk sokallja. (8 százalék nem tudott állást foglalni).
28
4. Vállalkozói attitődök 4.1 A tanulószerzıdés rendszerével való elégedettség A tanulókat foglalkoztató vállalkozókat vizsgálva megpróbáltunk fényt deríteni arra, hogy mennyire tartják szükségesnek, hogy részt vegyenek a küldı iskola életében a tanulóik vonatkozásában. Ilyen kapcsolódási pontok lehetnek a tanévnyitók, tanévzárók, tananyag korszerősítı konzultációk, osztályozó konferenciák, pályaorientációs konzultációk. E kérdésekre jórészt elutasító válaszokat kaptunk, és a vállalkozók nagy többsége nemcsak, hogy nem vesz részt ezeken, hanem szükségét sem érzik a részvételnek. Ennek elsıdleges okaként feltételezhetıen a pedagógiai munka sajátosságairól szóló ismeretek hiánya, illetve a megfelelı kommunikációs csatornák kiforratlansága játszhat közre. Amennyiben a gyakorlati képzı helyeken dolgozó szakemberek elhiszik, hogy konstruktív szakmai véleményük beépülhet az iskola szakmai programjába, abban az esetben várhatóan csökken az elutasítók magas aránya, különösen, ha ez megfelelı artikulációs mechanizmusokkal párosul.
Szükségesnek tartja-e, illetve részt vesz-e az alábbiakon? NEM vesz részt
NEM is tartja szükségesnek
83
tanévnyitó
65
87
tanévzáró
69
86
tananyag korszerősítı konzultáció
58
90
iskolai osztályozó konferencia
81
82
iskolai szakmai továbbképzés
59
89
pályaorientációs konzultáció
76 0
20
40
60
80
100
százalékos arány a tanulókat foglalkoztató almintában
A tanulói szerzıdések rendszerével illetve a szakoktatással kapcsolatos vállalkozói attitődök mérésére a kérdıívben összeállítottunk egy itemsort, melynek alapján megpróbáltuk tipizálni a gazdasági szervezeteket. Nagyfokú egyetértés van a vállalkozók között abban, hogy a mai tanulók is fogékonyak a szakmai képzésekre, és szerintük nem igaz az, hogy a legtöbb diákot nem érdekelné a gyakorlati képzés, ugyanakkor egyre kevesebben maradnak a „hagyományos” szakmákban, pedig véleményük szerint ezekbıl is jól meg lehet élni. Ennek ellenére a vállalkozások azt vallják, hogy azért szakmai
29
végzettséggel sem könnyő elhelyezkedni ma Magyarországon. Érdekes, hogy a korábbi kérdések tapasztalataival némileg ellentmondóan egyetértenek abban is, hogy a gyakorlati oktatáshoz elengedhetetlenek a korszerő szakmai ismereteket nyújtó továbbképzések, kellenek a pedagógiai ismeretek is, szükséges a tanmőhelyek folyamatos ellenırzése, és a szakmai fejlıdéshez természetesen elengedhetetlen a folyamatos, magas színvonalú munka. A vállalkozók szerint általában a diákok tisztában vannak a tanulói szerzıdés adta lehetıségekkel és kötelezettségekkel. Összességében a vállalkozások inkább negatívan attitőddel rendelkeznek a jelenlegi tanulószerzıdéses rendszerrel kapcsolatban, úgy érzik, hogy a gazdasági szempontokat figyelembe véve nem éri meg a vállalkozásoknak a diákok alkalmazása. Egyetértés százfokú skálán A szakmai fejlıdés egy jó szakembernél a folyamatos munka velejárója. A diákok tisztában vannak a tanulói szerzıdés adta lehetıségekkel és kötelezettségekkel. A gyakorlati oktatáshoz elengedhetetlenek a korszerő szakmai ismereteket nyújtó továbbképzések. A minıségi oktatás céljából szükséges a gyakorlati képzıhelyek folyamatos és rendszeres ellenırzése. A mai gyerekek is fogékonyak a szakmai képzésekre. Manapság egyre kevesebben maradnak a hagyományos szakmákban, mindenki továbbtanul. Szükséges egy szigorúbb, a mai igényeknek megfelelıbb szakmai követelményrendszer összeállítása. A hagyományos szakmákból is jól meglehet élni. Pedagógiai ismeretek nélkül senki sem képes a minıségi, a diák fejlesztését is figyelembe vevı szakoktatásra. A tanulószerzıdési rendszer kedvezıtlen a vállalkozóknak. A jelenlegi szakvizsgarendszer nem a valódi teljesítményt méri. A tanulószerzıdési rendszer nem kellıen kidolgozott. A jelenlegi szakmai követelményrendszer megfelelı. A tanulószerzıdési rendszer elısegíti a minıségi oktatást. A szakmában eltöltött évek száma elegendı a szakembernek, hogy gyakorlati oktatóvá váljon. A tanulószerzıdési rendszerrel megéri diákokat alkalmazni a vállalatoknak, vállalkozóknak. A tanulószerzıdési rendszer jelen állapotában a gyakorlatban alkalmazhatatlan. Szakmai végzettséggel könnyő elhelyezkedni ma Magyarországon. A legtöbb diákot a gyakorlati képzés nem érdekli. A gyakorlati oktatáshoz nincs szükség pedagógiai ismeretekre.
ZÓNA
85 79 78 74
Magas egyetértés
70 70 67 67 64
Közepes egyetértés
60 59 58 58 53 49
Bizonytalansági zóna
47 46 45 39 38
Egyet nem értés
Klaszterelemzéssel a válaszadókat két csoportba soroltuk válaszaik alapján. Egyrészt a jelenlegi gyakorlati szakoktatáshoz való hozzáállást tekintve (szakmai követelményrendszer, minıségi oktatás), másrészt pedig a tanulószerzıdés rendszeréhez való alkalmazkodást figyelembe véve végeztük a klaszterezést. Ezek alapján az elsı csoportot alapvetıen a negatív hozzáállás jellemzi. İk a jelenlegi szakoktatást is bírálják a tanulói szerzıdések rendszere mellett, úgy gondolják, szükséges egy szigorúbb, a mai igényeknek megfelelıbb követelményrendszer. E csoport szerint a tanulószerzıdés 30
rendszere a vállalkozóknak kedvezıtlen, illetve a gyakorlatban alkalmazhatatlan vagy csak nehezen alkalmazható. Így vélekedik a vizsgált vállalkozók 61 százaléka. Az értelmezéshez hozzá tartozik, hogy a negatív ítéletek egy része azoktól érkezett, akik a rendszer külsı szemlélıi, azaz jelenleg nem alkalmaznak tanulókat tanulószerzıdéssel. Az ilyen irányú tapasztalatok hiánya pedig nem minden esetben ad egzakt képet a válaszadónak. Ezen vélhetıen konzultációs fórumokkal, direkt információk átadásával lehet majd változtatni. A második csoportot ezzel szemben a pozitív hozzáállás jellemzi mindkét dimenzióhoz. İk úgy gondolják, a jelenlegi szakmai követelményrendszer megfelelı, a diákokat érdekli a gyakorlati képzés, és a szakmákban megfelelı az utánpótlás. A tanulószerzıdés jelenlegi rendszere szerintük elısegíti a minıségi oktatást, és a vállalkozóknak végül is megéri diákokat fogadni. Ezen kívül fontosnak tartják a minıségi munka biztosítását a továbbképzésekkel és ellenırzésekkel, mind pedagógiai, mind szaktárgyi szinten, és ugyanígy fontosnak tartják a tanmőhelyek fejlesztését is. Ez a hozzáállás a minta 39 százalékát jellemzi. Állítások A legtöbb diákot a gyakorlati képzés nem érdekli. A szakmában eltöltött évek száma elegendı a szakembernek, hogy gyakorlati oktatóvá váljon. Szükséges egy szigorúbb, a mai igényeknek megfelelıbb szakmai követelményrendszer összeállítása. A mai gyerekek is fogékonyak a szakmai képzésekre. Manapság egyre kevesebben maradnak a hagyományos szakmákban, mindenki továbbtanul. A hagyományos szakmákból is jól meglehet élni. A jelenlegi szakvizsgarendszer nem a valódi teljesítményt méri. A tanulószerzıdési rendszer kedvezıtlen a vállalkozóknak. A tanulószerzıdési rendszer nem kellıen kidolgozott. A tanulószerzıdési rendszer jelen állapotában a gyakorlatban alkalmazhatatlan. A tanulószerzıdési rendszer elısegíti a minıségi oktatást. A gyakorlati oktatáshoz nincs szükség pedagógiai ismeretekre. Pedagógiai ismeretek nélkül senki sem képes a minıségi, a diák fejlesztését is figyelembe vevı szakoktatásra. A gyakorlati oktatáshoz elengedhetetlenek a korszerő szakmai ismereteket nyújtó továbbképzések. A szakmai fejlıdés egy jó szakembernél a folyamatos munka velejárója. A diákok tisztában vannak a tanulói szerzıdés adta lehetıségekkel és kötelezettségekkel. A tanulószerzıdési rendszerrel megéri diákokat alkalmazni a vállalatoknak, vállalkozóknak. Szakmai végzettséggel könnyő elhelyezkedni ma Magyarországon. A minıségi oktatás céljából szükséges a gyakorlati képzıhelyek folyamatos és rendszeres ellenırzése. A jelenlegi szakmai követelményrendszer megfelelı.
Százfokú skálán 49
19
56
49
77
55
72
76
71
59
66 62 81 73
74 52 25 32
67
21
46 52
63 32
62
61
69
86
77
93
75
90
34
65
53
49
68
81
52
66
„Negatív” 61 %
„Pozitív” 39 %
31
Az elégedettség egyik fontos dimenzióját jelentik a tanulószerzıdésekkel járó járulékos költségek, melyek megtérülése bizonytalan. Ennek vizsgálatára 2006-ban megkértük a válaszadókat, hogy rangsorolják (1-3 között), hogy az általunk felsorolt költségek mekkora plusz terhet jelentenek a vállalkozásnak. A vállalkozások harmada (34 százalék) válaszolta azt, hogy jelentkeznek járulékos költségek a tanulók taníttatása után, a többségüknél ez a probléma nem merül fel. A legnagyobb teher a rosszul felhasznált anyagoknál keletkezik, a legtöbben ezt jelölték meg a listán, másodiknak a legtöbben a rezsiköltséget, vagy a munkaeszköz-, vagy pedig az adminisztratív költségeket. Harmadik helyre egyértelmően a munkaruha-költség került.
A tanulókkal járó járulékos költségek 3,50
3,00
2,50
2,00
1,50
3,00 2,57
2,65
2,25
1,00 1,48 0,50
0,00 felhasznált anyagok költsége rezsiköltség
adminisztratív költség munkaeszköz-költség
munkaruha-költség
rangsor átlag
2006-ban a vállalkozói attitődöket a tanulószerzıdés fogyatékosságainak kiemelésével is vizsgáltuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a vállalkozók vállára nehezedı oktatói felelısséget, a szerzıdésekkel járó kellemetlenségeket és anyagi terheket milyennek ítélik meg. A válaszok egy dimenzió kivételével pozitívak. Legkevésbé a vállalkozókra nehezedı, a tanulók képzésével és foglalkoztatásával kapcsolatos felelısség terhe jelent problémát, ugyanis a legtöbben valószínőleg inkább kihívásnak érzik, hiszen aki nem kíván tanulókkal foglalkozni, annak ez nem kötelezı. A legtöbb cégnek elegendı kapacitása van arra, hogy a képzéssel járó adminisztratív feladatokat az elvárásoknak megfelelıen ellássa (százfokú skálán 67 pont), nem is tartják túlzottan költségesnek (49 pont százfokú skálán), mindezek ellenére mégis sokallják a papírmunkát (65 pont). Ezzel kapcsolatban külön is megkérdeztük a vállalkozókat (30 százalékuk válaszolt egyértelmően negatívan, ezért csak nekik intéztük a kérdést), felük oly mértékben nehezményezi ezt, hogy fontolgatja azt is, felhagy a gyakorlati képzéssel. Ugyanakkor a válaszokból látszik, a tanulószerzıdés jelentıs anyagi terheket nem ró a vállalkozásra (47 pont), ami szintén pozitív üzenetnek minısíthetı, ellenben 32
nagyfokú egyetértés mutatkozik abban, hogy a szerzıdések felbontása, pl. ha a tanuló nem tesz eleget az elvárásoknak, nagyon nehézkes és körülményes. Az iskolai tanulófelelıssel a vállalkozók meg vannak elégedve, elegendı segítséget nyújt a tanulók gyakorlati képzésével kapcsolatban.
A tanulószerzõdés intézményének megítélése 69
a vállalkozókon van a felelısség
67
elegendı adminisztratív kapacitása van a cégnek
66
a tanulófelelıs elég segítséget nyújt
65
túl sok a fölösleges papírmunka
49
az adminisztráció túlzottan költséges
47
jelentıs anyagi terheket jelent a cégnek
38
könnyen fel lehet bontani a szerzıdést 0
10
20
30
40
50
60
70
80
százfokú skálán
A különbözı terheket mérlegre téve megkértük a vállalkozókat, hogy értékeljék, mennyire éri meg a tanulószerzıdés képzési rendszerében részt venni.
Mennyire éri meg tanulókat képezni? inkább nem
20%
is-is
13%
46%
nem éri meg
4% 17% megéri
inkább megéri százalékos arány
33
A válaszok jól tükrözik a rendszer egészének fogyatékosságait és elınyeit. A válaszadók harmada elégedetlen, szerintük inkább nem éri meg tanulókat képezni a tanulószerzıdések keretén belül. A negatív hozzáállásnak nem róható fel az, hogy esetleg a tanuló „elpártol”, azaz más cégnél talál állást, ugyanis tízbıl kilenc vállalkozót ez egyáltalán nem zavarja. A többség bizonytalan, hiszen a tanulók képzése természetszerőleg plusz terheket ró a vállalkozásokra, értve ezalatt a felelısséget, az adminisztratív és egyéb költségeket, valamint a tanulók oktatásával kapcsolatos további idıt. Sok pozitívum is jár a tanulók képzésével, sokat jelent a szakmai presztízs és megbecsültség, az ismertség, elismertség, az utánpótlásképzés lehetısége, valamint egyértelmően nagy hozammal jár a viszonylag alacsony költséggel járó extra humánerıforrás. Ez a balansz képezi a többségnél a bizonytalansági tényezıt. A válaszadók ötöde (21 százalék) egyértelmően pozitív hozzáállást mutat, számukra a tanulószerzıdéssel járó terhek pozitív hozamot eredményeznek, és a késıbbiekben is folytatnák azt. Kiemelve az adminisztrációs terhek visszatérı problémáját megkérdeztük a válaszadóktól azt is, ha felére csökkennének a tanulószerzıdéssel kapcsolatos adminisztratív terhek, akkor adott esetben vállalnának-e több tanulót. A válaszok pozitív véleményeket tükröznek, annak ellenére, hogy a megkérdezettek kétharmada még így sem tudna több tanulót taníttatni, a megkérdezettek egyharmada szívesen vállalna 1-2 (67 százaléka az almintának) vagy akár több (további 33 százalék) tanulót is.
Fele adminisztratív költséggel vállalna-e több tanulót? igen 39%
61%
nem százalékos arány
Megkértük a vállalkozókat, hogy becsüljék meg, vállalkozó társaikra milyen hatással lenne egy ilyen típusú, esetleges adminisztrációs „tehercsökkentés”. A megkérdezettek egymást sokkal kedvezıbben ítélik meg, ugyanis csupán 37 százalékuk szerint egy ilyen lépés nem változtatna érdemben a tanulószerzıdésben résztvevı cégek számán, 33 százalék szerint enyhén növelné, 14
34
százalék szerint egyértelmően növelné, míg további 5 százalék szerint jelentıs növekedés lenne érzékelhetı ebben a szegmensben a vállalkozások számának tekintetében.
4.2 A tanulókkal való elégedettség A tanulók tudásával való elégedettséget a 2006-os kutatásban mértük, egyrészt általánosságban, másrészt pedig a vállalkozásoknak elsıdleges szakmáját figyelembe véve. Ezek az eredmények nem elsısorban a tanulókat, sokkal inkább az oktatási rendszert véleményezik. A válaszokat százfokú skálán értelmeztük, az elégedettségi mutatók alapján négy kategóriát lehet felállítani. A százfokú skála sajátossága, hogy az értékek értelmezésekor figyelembe kell venni azt, hogy átlagosan pozitív eredményekrıl beszélhetünk, ha a skálaérték meghaladja a 60 pontot, bizonytalan mezınek nevezhetjük a 40-60 közötti zónát, negatív véleményként értelmezhetı ugyanakkor a 40 alatti tartomány.
Tanulók tudásával, készségével való elégedettség 75 71 70 69 68 66 66 64 63 61 60 60 59 56 54 53
számítógépes ism. együttmőködési készség olvasási, szövegértési készs. kézügyesség munkafegyelem anyanyelvi beszéd és íráskészs. szakmai gyakorlati jártasság munkakultúra szakmai elméleti alapok számoláskészség korszerő mőszaki ism. alkotó készség önálló munkavégzés képes. problémamegoldó képes. döntéskészség gazdasági ism.
45
idegennyelv-tudás 0
20
40
60
80
százfokú skálán
A négy általunk felállított kategória közül az elsı az egyértelmően pozitív véleményeket győjti össze. Ez alapján a vállalkozók elsısorban a tanulók számítógépes ismereteivel, együttmőködési készségükkel illetve olvasási és szövegértési készségeikkel elégedettek. A 60-70 közötti eredményeket tartalmazó második csoportot úgy lehet jellemezni, mint azokat a vélemények, amelyek már valamelyest megosztják a vállalkozókat, azonban még nem érik el a bizonytalansági zónát. Ide tartozik többek között a készügyesség, a munkafegyelem, az anyanyelvi beszéd és íráskészség. Ide sorolódtak be az
35
oktatás több szintjét és dimenzióját megjelenítı vélemények, úgymint szakmai elméleti alapok, számoláskészség és a gyakorlati jártasság is. A harmadik csoport már az erıs megosztottságot mutatja az egyes tanulói készségek, képességek mentén. Ilyenek a korszerő mőszaki ismeretek, alkotó készség, gazdasági ismeretek, de ide kerültek azok az alapvetı, nevelési, szocializációs folyamatok során elsajátítandó készségek, melyek az életben való alkalmazkodást segítik, ilyen az önálló munkavégzés, a problémamegoldó képesség és a tanulók döntéskészsége. A negyedik kategóriát mindössze egy item képviseli, ez pedig az idegennyelv-tudás, amely mélyen a várakozások alatt van. Valamivel kedvezıbben ítélték meg a tanulók magatartását a vállalkozók. Megkérdeztük, hogy abban a szakmában, amely a fı profilját jelenti a vállalkozásnak, mennyire elégedettek a tanulók készségeivel, hozzáállásával.
Tanulók hozzáállásával való elégedettség a preferált szakmában 79
becsületesség
77
segítıkészség
77
tisztelettudó magatartás megbízhatóság
75
nyugodtság
74
pontosság
72
türelmesség
72
ıszinteség
72 71
nyitottság
68
lojalotás a munkahelyhez kitartás
65
alkotó készség
64
önfeláldozás
59
kezdeményezı készség
59 0
20
40
60
80
100
százfokú skálán
Ebben a dimenzióban az elızı kérdéshez viszonyítva pozitív hozzáállást mértünk, bár a megosztottság és bizonytalanság itt is elıkerült. A lista aljára, azaz a legkevésbé elégedett dimenzióra fókuszálva azt mondhatjuk, hogy a vállalkozások az önfeláldozást és a kezdeményezıkészséget hiányolják a fiatalokból. Alacsony (de pozitív) a megítélése az alkotókészségnek, a kitartásnak, a munkahelyhez való lojalitásnak, egyértelmően pozitívan nyilatkoztak viszont a fiatalok nyitottságáról, ıszinteségérıl, türelmességérıl, pontosságáról, megbízhatóságáról. A lista elsı három helyét fontos emberi erények teszik ki, a tisztelettudó magatartás, a segítıkészség és a becsületesség.
36
A vállalkozások 26 százalékánál 2006-ban nem végzett tanuló, egyharmaduknál mindössze egy, egyötödüknél pedig kettı. A többi vállalkozásnál kettınél több fiatal végzett a 2005/06-os tanévben. A viszonylagos elégedettség ellenére sem kínál állást a vállalkozások 64 százaléka a náluk gyakorlatot teljesített diákoknak. Azon válaszadók fele, akik viszont megteszik ezt az ajánlatot, úgy gondolják, hogy a diák vissza fogja ıket utasítani, máshová megy dolgozni. Feltettük azt a kérdést is, ha a diák maradna a vállalkozásnál, akkor mekkora forrást tudna erre a vállalkozó fordítani, azaz mekkora nettó bért tudna neki ajánlani. A válaszok 45-90 ezer Ft között terjedtek. Átlagosan 63.000 Ft-ot tud jelen pillanatban egy kezdınek ajánlani egy, a megyében mőködı vállalkozás. A gyakorlati, tanmőhelyi és az iskolai rendszerő oktatás minıségének és az oktatási rendszer céljának való megfelelésének az értékeléséhez megfelelı adalékot nyújt a következı tábla. Arra kértük a vállalkozókat, becsüljék meg, 10 végzett diákból körülbelül hány az, amelyik mind szakmai ismereteiket, mind pedig hozzáállását tekintve alkalmas arra, hogy alkalmazásba vegye a vállalkozás. A válaszok nagyon eltérıek és erısen differenciáltak, sokak szerint tízbıl mindössze 1-2 tanuló felelne meg. A válaszadók fele 5 alattinak tippelte ezt a számot. Kiemelkedı még (valószínőleg szakmaspecifikus) a tízbıl nyolc megfelelı tanuló aránya, egytizedük véleménye ez. A vállalkozások 6 százaléka mondta azt, hogy tízbıl tíz tanuló megállná a helyét mind szakmai, mind pedig elhivatottság terén. Viszonylag sokan, minden negyedik vállalkozás nem tippelt.
10 tanulóból hányan jutnak el arra a szintre az oktatás során, hogy alkalmazásba állhatnak az adott vállalkozásban 30% 25%
25%
20% 15%
15% 11%
9%
10%
8%
10%
9%
6% 5%
3%
2%
2%
1%
0% 0
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
nem tudja
százalékos arány
37
5. Tanulói munkavállalási attitődök A 2006-os vállalkozói felmérés kérdıíve tartalmazott egy olyan kérdésblokkot, amely a vállalkozóknál jelenleg tanuló diákok terveit, munkába állással kapcsolatos céljait és jövıképüket vizsgálta. Mindösszesen 81 tanulót sikerült utolérnünk a 115 vállalkozásnál. A válaszok mindenesetre érvényes és teljes körő képet adnak arról, hogy a tanulók milyen elvárásokkal rendelkeznek most, milyen szempontokat mérlegelnek munkahelykereséskor, és mennyiben hajlandók a földrajzi mobilitásra egy jobb álláslehetıség kedvéért. A mintába fele-fele arányban kerültek fiúk és lányok. A magyarországi, viszonylag zárt, a mobilitást megnehezítı társadalmi és oktatási rendszer következménye az, hogy a társadalmi osztályok rétegek folyamatosan újratermelıdnek, azaz a jelenleg szakmát tanuló fiatalok szülei is többnyire hasonló végzettséggel bírnak. A rendszerváltás óta eltelt az oktatási rendszerben bekövetkezett folyamatos változások ezt a tendenciát részben javították, azonban a kitörési pontok csekély volta miatt továbbra sem beszélhetünk teljesen nyitott társadalomról. Ezt mutatja, hogy a megkérdezett tanulók édesapjának közel 60 százaléka rendelkezik szakmával, 17 százalékuk technikumba vagy szakközépiskolába járt, 8 százalékuk érettségivel rendelkezik, míg 4 százalékuk szülıje diplomás. Összesen tízbıl nyolcnak van valamilyen szakmája. Felfelé mobilnak mindössze egytizedüket nevezhetjük. Az édesanyák iskolai végzettsége is hasonló képet mutat, egynegyedük 8 általánossal rendelkezik, az apáknál kevesebben végeztek szakmunkásképzıt (32 százalék), körülbelül ugyanannyian jártak ki technikumot (18 százalék), viszont arányaikat tekintve többen rendelkeznek érettségivel (17 százalék). Az anyáknak azonban csak a fele rendelkezik valamilyen szakmai képzettséggel. A megkérdezettek továbbtanulási szándékaiban is megjelennek a fenti vonások. Az általános iskolai továbbtanuláskor mindössze egytizedük jelentkezett gimnáziumba, 62 százalékuk már eleve szakiskolába, 29 százalékuk pedig szakközépiskolába készült. Tízbıl csak egy tanuló nem érzi jól magát jelenlegi szakmájában. Ugyanakkor a megkérdezett tanulók 70 százalékának távolabbi terveiben szerepel a továbbtanulás, elsısorban gimnáziumban vagy szakközépiskolában, illetve minden ötödiknél felmerül egy esetleges egyetemi, fıiskolai továbbtanulási lehetıség is. A tanulók többsége jó eredménnyel zárta az általános iskolát és legutóbbi iskolai tanévét is (3,8 ill. 3,9). A szakma kiválasztásában közrejátszó tényezık közül elsısorban a tapasztalat és a környezet hatása érvényesült. 34-en említették azt, hogy tehetséget éreztek hozzá, vélhetıen korábban már foglalkoztak a választott szakmával. Sokan említették azt, hogy ezt a szakmát ismerték (32 említés), vélhetıen környezetük révén. Harmadik legbefolyásosabb tényezınek a szülık tekinthetık, akik a különbözı szakmák irányába terelik a diákokat. Negyedik fontos elemként szintén a közvetlen
38
környezet, a barátok tapasztalatai, merült fel (10 említés). Kevesen ugyan, de megemlítették, hogy iskolai eredményeik ezt tették lehetıvé vagy esetleg tanára tanácsolta, illetve az iskola kiválasztásával már eleve el kellett köteleznie magát a szakma mellett (4-4 említés).
Szakmaválasztásban közrejátszó tényezık
Említések száma
Tehetséget érzett Ezt ismerte eléggé Szülei tanácsolták Egyéb Barátja, ismerıse példájától kapott kedvet Iskolai eredménye ezt tette lehetıvé Tanára tanácsolta Nem volt más lehetıség a választott iskolában Nem volt más lehetısége Ez látszott biztos megélhetésnek Pályaválasztási tanácsadó javasolta
34 32 25 15 10 4 4 4 3 3 2
A tanulók többsége jól döntött, hiszen 76 százalékuk legközelebb is ugyanezt az iskolát és ugyanezt a szakmát választaná. A megkérdezettek egytizede más szakmát és más iskolát választana, további egytizedük viszont nem tudott válaszolni a kérdésre.
Ha újból szakmát és iskolát kellene választania, hogyan döntene? nem tudja 11% 9% 1% 2% 76%
más szakma, más iskola
más szakma, ua. iskola ua. szakma más iskola
ua. szakma, ua. iskola
százalékos arány
A megkérdezettek szerint az elméleti képzés nem tekinthetı kielégítınek, annak ellenére, hogy az egymásra épülı oktatási panelek nem mindig érnek össze, ugyanis sokan az iskolában tanultaknak kisebb részben vagy egyáltalán nem veszik hasznát a gyakorlati képzés során (13 százalék). 27 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy csak fele részben tudja alkalmazni korábbi tanulmányait, 35 százalékuk nagyobb részben, és csupán minden negyedik tanuló válaszolt úgy, hogy teljes mértékben kamatoztatja ismereteit.
39
Mennyire veszi hasznát a gyakorlati képzésben az iskolában tanultaknak? egyáltalán nem kisebb részben 5% 8% teljes mértékben
fele részben 25%
27%
35%
nagyobb részben
százalékos arány
Bár az oktatás szempontjából nem elsıdleges szempont, mégis ösztönzıleg hat a tanulószerzıdés törvényi keretei között is támogatott eljárás, a tanulóknak biztosított rendszeres juttatások. A megkérdezettek harmada adja haza tanulói fizetését, háromból kettı saját maga költi el. A fizetési elvárásokat két részre bontottuk. Egyrészt megkérdeztük, becslésük szerint maximum mennyiért tudnának elhelyezkedni szakmájukban, másrészt mennyit szeretnének kézhez kapni. Mindkét kérdésre, szakmától függıen, meglehetısen differenciált válaszok érkeztek. 55-150 ezer Ft közötti összegért lehet elhelyezkedni ma egy szakmában kezdıként, legalábbis ezek a hozzávetıleges becslései a megkérdezetteknek. A fizetési elvárások ennek megfelelıen alakulnak, szintén 55 és 120 ezer Ft között, természetesen szakmáktól függıen. Ha átlagoljuk az összegeket, akkor azt a megállapítást tehetjük, hogy a szakmát tanulók átlagosan 90 000 Ft-ot kereshetnek kezdıként szakmájukban, saját maguknak azonban beérnék valamivel kevesebbel is, átlagosan 80 000 Ft-ot szeretnének legalább keresni leendı munkahelyükön. Az elhelyezkedéssel, a munkába állással és a munkahelyi elvárásokkal kapcsolatos attitődök már viszonylag korán kialakulnak a fiatalokban, és meghatározóak már akkor is, amikor elıször munkába állnak egy munkahelyen, mint gyakorlati mőhelyben. A fiatalok megosztottak vagy bizonytalanok abban a kérdésben, hogy inkább a jó fizetés vagy a szakmai fejlıdés lehetısége a fontosabb számukra. A fizetés és a munkatársi kapcsolat összevetésében talán az utóbbit tartják elıbbre valónak, bár ez sem egyértelmő mindenkinél. Az viszont egyértelmő, hogy a fiataloknak sokkal fontosabb a szakmai fejlıdés, mint egy cég, melynek van presztízse, amelyik ismert és elismert a szakmában. Ugyanakkor megosztottak abban, hogy az utóbbi, tehát az elismert cégnél alkalmazottnak lenni, vagy pedig a jó munkatársi kapcsolat a fontosabb, illetve abban is, hogy a munkatársi kapcsolat a
40
kedvezıbb, vagy pedig a szakmai fejlıdési lehetıség. Ugyanakkor nem mennének el dolgozni egy, a szakmában elismert céghez alacsony fizetésért, ha máshol többet kapnának. Összességében elmondhatjuk, hogy a fiatalokat munkahelyük kiválasztásában legkevésbé az motiválja, hogy egy magas presztízső cégnél helyezkedjenek el, ennél elırébb helyezik mind a szakmai fejlıdést, mind pedig a jó fizetést, a jó munkahelyi kapcsolatokat azonban nagyjából ez utóbbiakkal egyenrangúnak tekintik. Melyik szempont a fontosabb? – pontszám százfokú skálán Jó fizetés Jó kapcsolat a munkatársakkal Jó szakmai fejlıdési lehetıség A szakmában ismert, jó nevő cég Jó kapcsolat a munkatársakkal A szakmában ismert, jó nevő cég
54 40
Jó szakmai fejlıdési lehetıség Jó fizetés A szakmában ismert, jó nevő cég Jó kapcsolat a munkatársakkal Jó szakmai fejlıdési lehetıség Jó fizetés
36 50 53 63
A munkahely kiválasztásánál fontos lehet még az is, hogy mennyit lennének hajlandók utazni naponta egy számukra megfelelı munkahelyért. A többségük maximum egy órát lenne hajlandó utazással tölteni (63 százalék), egyötödük csupán maximum fél órát. 13 százaléka a tanulóknak a megfelelı állás reményében akár másfél órát is utazna naponta munkahelyére, míg 6 százalékuk akár ennél még többet is. Sokuk (43 százalék) hajlandó lenne akár egy távoli városba is elköltözni egy jó állásért, 42 százalékuk azonban nem, míg 15 százalékuk nem tudott állást foglalni ebben a kérdésben.
Mennyit lenne hajlandó utazni naponta? fél órát
többet is
18% 6%
másfél órát 13%
63%
egy órát
százalékos arány
A tanulók majdnem fele elégedett gyakorlati helyével, ugyanis szívesen maradna jelenlegi cégénél (45 százalék), egyötödük még bizonytalan, elképzelhetınek tartja, hogy megnéz más állást, 21 százalékuk szintén bizonytalan, de ık mindenképpen más ajánlatokat is figyelembe vesznek majd 41
késıbbi munkahelyválasztásukkor. 15 százalékuk saját vállalkozást szeretne indítani, elenyészıen mondták csak azt, hogy elégedetlenek és a késıbbiekben biztosan más cégnél keresnek munkát.
Szeretne-e ennél a cégnél maradni oklevele megszerzése után, ahol most a gyakorlatát tölti? szívesen maradna más cégnél dolgozna
45% 2%
saját vállalkozás
15%
nem tudja, lehet megnéz más állást
18%
nem tudja, biztosan megnéz más állást 0%
21% 10%
20%
30%
40%
50%
százalékos arány
42
6. Kvalitatív tapasztalatok A kvalitatív felmérés során több csoporttal is készítettünk interjúkat abból a célból, hogy megszólaltassuk a tanulószerzıdés rendszerének legtöbb szereplıjét. Elsıként a diákokat próbáltuk elérni több oktatási intézményben szakértıi ajánlással rövid kérdıíveket töltettünk ki velük, amibıl egy „mini adatbázis” állt össze (összesen 59 válaszadónk volt). Ez azonban természetesen nem tekinthetı reprezentatív felmérésnek, azonban a jól körülírható, elıtérben levı problémák bemutatására kiválóan alkalmasnak bizonyult. Ezután vállalkozókkal, iskolaigazgatókkal és tanmőhelyvezetıkkel készítettünk interjúkat.
6.1 Szakértıi és vállalkozói interjúk összegzése A szakértıi és vállalkozói vélemények összehasonlítását nehéz egyértelmővé tenni, ugyanakkor fontos tapasztalat, hogy az intézmény- és tanmőhelyvezetık inkább a tanulói szerzıdések negatív oldalát jelenítették meg, elsısorban a tanulók, a szakma, és az oktatás nehézségeit helyezték elıtérbe. Ezzel szemben a megkérdezett vállalkozások többsége a személyes interjúknál már próbált pozitív képet festeni a jelenlegi rendszerrıl, bár ezt is meglehetısen differenciált módon tették. A szakértık, intézmény- és tanmőhelyvezetık egyik legnagyobb problémája az volt a tanulószerzıdésekkel, hogy szerintük maga a rendszer nem hat ösztönzıleg azon vállalkozókra, amelyek gazdaságilag eleve nehéz helyzetben vannak. Napjainkban a szakmunkások iránti keresleti igény nehezen prognosztizálható pontosan, a munkaerı-piaci elırejelzések ellenére sem lehet megjósolni, hogy négy év múlva (amikor a most belépı osztály végez) milyen lesz az adott szakma piaci pozíciója. Ugyanakkor a klasszikus tanmőhelyek csökkenésével és a nagyvállalatok átalakulásával a megkérdezettek szerint a szakoktatás is veszített mozgásterébıl, nehezebb megteremteni a szakmai fejlıdés kielégítı feltételeit. A másik oldalon az iskolák sem tudtak felkészülni erre a helyzetre, az iskolai tanmőhelyek sem mindig tudják azokat a megfelelı körülményeket biztosítani. Mindezt tovább nehezíti az a - vállalkozásoknál is lecsapódó - probléma, hogy a szakmai ismeretanyag nem frissül olyan ütemben, amely teljesen megfelelne a piac igényeinek, és az oktatás szerkezete sem mindig mondható ideálisnak. Ez utóbbi problémát nemcsak a pedagógusok, hanem a kérdezett vállalkozók is említették. Az interjúkból kiderült, hogy a képzı helyek kiválasztására nincsenek jól bevált, ellenırzött módszerek, általában a fiatalok találják meg saját mestereiket ismerısökön, más kapcsolatokon keresztül, hiába áll rendelkezésre a kamarában megfelelı mennyiségő és minıségő információ tanároknak és a szülıknek egyaránt. Néha az iskola is tud ajánlani gazdasági szervezetet. A tapasztalatok azt mutatják, ezek az eljárások eléggé esetlegesek, nem szabályozottak, és sokszor
43
visszaélésekre adhat alkalmat, a mester (nem kevés) pénzt kér azért, hogy a tanuló nála végezze el gyakorlatát. Ezek az esetek nehezen felderíthetıek, ráadásul az érintettség és az ellenérdekeltség miatt egy hatósági eljárásnak még a kezdeményezése is problémás. A diákok beszámolói is ezt erısítik, és az is kiderült, hogy vannak olyan tanulók, akik több hónapig nem találnak gyakorlati helyet, pedig a gyakorlati tanulás kötelezı lenne. A szakértık szerint a vállalkozói tanmőhelyek, képzıhelyek színvonala igen eltérı. Azok a vállalkozók, akik odafigyelnek a tanulók képzésére, felszerelik mőhelyüket, cégüket és igyekeznek megfelelni az elıírásoknak. Ugyanakkor, akik nem motiváltak erre, azok nem foglalkoznak ezzel különösebben. Természetesen a tıke is fontos tényezı, ha nincs, akkor nem tudják megfelelıen felkészíteni a mőhelyeket, és így gyakran nem felel meg az elıírásoknak, még ha a szemléletük pozitív is. A tanulószerzıdés jelenlegi rendszerében probléma, hogy a vállalkozások egy része nem használja ki a juttatásokban rejlı ösztönzı lehetıséget. Az anyagi jellegő problémát elvileg kezelni tudja a rendszer (a vállalkozások visszaigényelhetnek, vannak kedvezmények) de ezeket a lehetıségeket nem használják ki teljes mértékben. Ennek oka lehet részben az információhiány, részben a szükséges elıfinanszírozás, részben pedig a fokozódó adminisztrációs kényszer. Egy másik felvetés szerint a presztízsszempontok sem érvényesülnek. Egyes vállalkozások arról panaszkodtak, hogy sem a kamarától, sem pedig az iskoláktól nem kapnak semmiféle elismerést azért, hogy jó szakembereket képzenek ki évrıl évre, annak ellenére sem, hogy „ez az üzlet nullszaldós”. A szakértık ezzel szemben inkább azt látják gondnak, hogy a vállalkozások egy része nem tartja be az elıírásokat, és az is elıfordult az interjúk tapasztalata alapján, hogy vannak olyan vállalkozások, amelyek túl sok tanulót foglalkoztatnak egyértelmően profitszerzés céljából. Az ilyen szemléletnél értelemszerően háttérbe szorul a tanterv és a szabályozók pontos betartása egyaránt. A kamarai szakértık a kétszintő ellenırzések során több helyen mostoha körülményekkel találkoznak. Ezeken a körülményeken tıke és beruházás hiányában nehéz változtatni, bármilyen szigorú is a szabályozás. A vállalkozók körében általában kétféle attitőd volt kitapintható a kutatás során. Egyrészt vannak olyan vállalkozók, foglalkoztatók, akik a tanulók oktatását presztízsszempontnak tartják, évek óta magas szakmai színvonalon mővelik, és értéknek tekintik a fiatalokat, céljuk az utánpótlás nevelés. Másrészt van a vállalkozóknak egy másik csoportja, akik a tanulóktól mindössze „tehermentesítést” várnak el, az utánpótlás nevelést sokkal inkább „konkurencia-nevelésnek” tekintik. Ez a kétféle gondolkodásmód érthetıen befolyásolja a tanulószerzıdés rendszeréhez való hozzáállást is. Az utóbbi csoportba tartozók a rendszert inkább nyőgnek élik meg. Sok adminisztrációval kerülnek szembe, nincsenek olyan alkalmazottaik, akik ezt a munkát elvégeznék helyettük. Tipikusan a 44
mikrovállalkozások és egyéni vállalkozóik tartoznak ide. İk úgy látják, a szakmai fejlıdés csak és kizárólag a tanulótól függ, nincs más tényezı. Ezen kívül keveslik a visszatérítést, nehezményezik, hogy mindent „nekik kell fizetni a tanuló után, az iskola nem vállal át semmilyen költséget”, miközben a Kamara olyan elvárásokat támaszt a vállalkozók elé, melyeket nehezen tudnak teljesíteni. Ezzel szemben a másik csoport, úgy gondolja, hogy egyértelmően „tisztába lett téve a tanulószerzıdések rendszere”. Esetükben problémaként merül fel, hogy évrıl évre rosszabb kvalitású tanulók érkeznek hozzájuk, elvesztik a szakképzés a társadalmi presztízsét. Ezzel együtt szerintük a szakképzés továbbra sem korszerősödik, a tanulók elméleti és gyakorlati tudása évrıl évre gyengébb. Ez persze sokszereplıs „játszma”, valószínőleg minden aktornak megvan benne a felelıssége. Szerintük a jelenlegi rendszer inkább segíti a vállalkozókat és megteremti a minıségi oktatás feltételeit is. Elfogadják, hogy szabályozott viszonyok vannak, és mindenki tudja, hogy mi a szerepe és feladata. Egyesek emellett úgy gondolják, hogy egy kicsit egyoldalú a szabályozás, túlzottan tanulócentrikus, elsısorban nekik biztosít jogokat, de kötelezettségeket igazából nem rendel mellé, így szerintük nehezebb a tanulókat ösztönözni vagy felelısségre vonni. A vállalkozók szájából az is elhangzott, hogy nincs kellı ismeretük az egységes gyakorlati képzési rendszerrıl, és keveslik azokat a fórumokat, ahol a felmerülı problémákat közösen meg lehetne vitatni.
6.2 A tanulók tapasztalatai A kutatás során megkérdezett fiatalokat iskolájuk vezetıjének hozzájárulásával kerestük fel, és kiválasztásuk is szintén az igazgatók ajánlásával történt. Az adatokat ennek fényében kell értelmezni. A megkérdezett diákok 81 százalékával kötöttek már tanulószerzıdést, így arról is véleményt tudtak alkotni, hogy milyen tapasztalataik vannak a vállalkozói tanmőhelyekrıl. A tanulók összességében nem számoltak be negatív tapasztalatokról, kicsit több mint a megkérdezett diákok fele jónak ítélte a színvonalukat, negyedük „inkább jónak”, míg rossznak csupán egytizedük véli saját tapasztalata alapján.
45
Milyen minıségőek a vállalkozói tanmőhelyek? inkább jó
24%
inkább rossz
10% 52%
2% 12%
jó
rossz nem tudja százalékos arány
Azt is megpróbáltuk megtudni, milyennek ítélik meg a fiatalok az oktatói felügyeletet a vállalkozóknál eltöltött gyakorlat alatt. E tekintetben minden negyedik fiatal állandónak és szigorúnak ítélte meg azt, de a megkérdezettek zöme (63 százalék) is folyamatos felügyeletrıl számolt be.
Milyen az oktatói felügyelet?
állandó és szigorú 24% általában van
63% 2% 3% 8% nem tudja alig van általában nincs százalékos arány
A tanulószerzıdések konkrét vizsgálatára rátérve kérdeztük, hogy vajon mennyire gyakori a tanulószerzıdések megkerülése a vállalkozók körében.
46
Mennyire gyakori a tanulószerzıdések megkerülése?
hallottam már róla
soha nem hallottam ilyesmirıl
velem is megtörtént
nem tudom
A tanulók 46 százaléka nem tudott a kérdésre válaszolni, 14 százalékuk soha nem hallott még arról, hogy valaki kibújt volna szerzıdéskötési kötelezettsége alól, 30 százalékuknak már az ismerısi körében, közvetlen környezetében elıfordult ilyen (hallott róla), míg a fiatal szakmunkások egytizede úgy nyilatkozott, hogy vele is történt ilyen eset. Szintén a tanulószerzıdésekre vonatkozóan megpróbáltuk felmérni, milyen tapasztalataik vannak a fiataloknak a megkötött szerzıdések betartásával kapcsolatban. A diákok harmada úgy nyilatkozott, hogy a vállalkozók általában betartják a szerzıdéseket, de sajnos nem minden esetben. Negyedüknél ez jól mőködik, a vállalkozó minden részletre kiterjedıen betartja vállalt kötelezettségeit, 31 százalék viszont negatív tapasztalatokról számolt be, mondván, hogy a szerzıdések sokszor nem a valóságot tükrözik. Ezen kívül a szakiskolai tanulók fele úgy nyilatkozott, hogy a szóbeli megállapodás és a ténylegesen lefolytatott munka között is van különbség, nem mindig azt kell csinálniuk, amiben megegyeztek korábban.
47
Mennyire tartják be a szerzıdésben vállalt kötelezettségeiket a vállalkozók? igen, minden a szerzıdés szerint mőködik általában betartják, de nem minden esetben
nem tudom
sokszor a szerzıdés nem a valóságot tükrözi
A fentiek ellenére a fiatalok többsége az új rendszer mellett teszi le a voksát, aminek több oka is van. A pozitívumok között kiemelkedik az a vélemény, miszerint a tanulóknak fontos hogy egyáltalán van egy szerzıdésük, amire hivatkozhatnak a késıbbiekben. Be vannak jelentve, a gyakorlaton eltöltött évek beszámítanak a munkavégzésbe és fizetnek utánuk járulékokat. Ezen kívül sok tanulóra ösztönzıleg hat, ha kapnak különbözı kiegészítı juttatásokat. A negatívumok között elsı helyen említik a fiatalok azt, hogy minden csak és kizárólag a vállalkozóktól függ. Ha ık úgy döntenek, hogy nem adnak juttatást, ösztöndíjat valakinek, akkor a diák nem fog kapni, és ezt a gyakorlatot eddig a kamarai ellenırzés sem tudta teljes mértékben kivédeni. Továbbra is vannak olyan szakmák, ahol fizetni kell a mesternek azért, hogy foglalkozzon a tanulóval, gyakran sokat túlóráztatják a fiatalokat, iskolai szünetekben is behívják dolgozni és ezt nem is mindig fizetik meg. Ehhez kapcsolódik az is, hogy hiába van szerzıdése a fiatalnak a gyakorlatra mindenképp szüksége van, különben nem tudja elvégezni az iskolát, ezért különösen kiszolgáltatott helyzetben van. Az is elıfordult az interjúk során, hogy a fiatalt más jellegő munkával bízzák meg, nem a szakmával foglalkozik.
48
A most érvényben lévı szabályozás a jobb, vagy a korábbi? a jelenlegi jobb a régi jobb volt 39% 8% nincs különbség
12%
41%
nem tudja
százalékos arány
Milyen juttatásokban részesülnek a tanulók? "igen" válaszok aránya a tanulók körében pénzbeli juttatás
95
munkaruha
83
egyéni védıeszköz
46
tisztálkodási eszköz
75
felelısségbiztosítás
44
orvosi vizsgálat költsége
39
útiköltség térítés
41
0
20
40
60
80
100
százalékos arány
49
7. A tanulószerzıdés rendszerének problémái az egyes aktorok szemszögébıl Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara oldaláról azért vetıdött fel ennek a kutatásnak a gondolata, mert a megyei szakképzés tanulószerzıdési rendszerének mőködése diszfunkciókat mutat. Az országos szinthez viszonyítva is kevés szerzıdés köttetett a városban, ami több, általában az érintett szereplıkhöz szorosan kapcsolódó problémára vezethetı vissza. Éppen ezért a tanulószerzıdéses rendszer mőködésének bemutatását csakis az érintett aktorokon keresztül lehet megtenni. A legfontosabb szereplık a rendszerben maguk a tanulók. A fiatalok többsége az új rendszer mellett teszi le a voksát, aminek több oka is van. A pozitívumok között kiemelkedik az a vélemény, miszerint a tanulóknak fontos az, hogy van egy szerzıdésük, be vannak jelentve, a gyakorlaton eltöltött évek beszámítanak a munkaévekbe és fizetnek utánuk járulékokat. Ösztönzıleg hat, hogy kapnak különbözı juttatásokat. Ebbıl kifolyólag 40 százalékuk jobbnak ítélte meg a jelenlegi rendszert, mint az elızıt. A negatívumok között említik meg a fiatalok azt, hogy sok minden függ a vállalkozóktól, a vállalkozó hozzáállásától, anyagi helyzetétıl. A szabályozás ellenére még az is elıfordulhat, hogy nem adnak juttatást. Ehhez kapcsolódik, hogy hiába van szerzıdése a fiatalnak, mivel a gyakorlatra szüksége van, különben nem tudja elvégezni az iskolát, ezért végsı soron mégiscsak kiszolgáltatott helyzetben van, és elıfordulhat, hogy ezzel vissza is élnek a foglalkoztatók. A vállalkozók a rendszer másik nagyon fontos szereplıi. A kvantitatív elemzés rávilágított arra, hogy legtöbben a rendszert egyelıre inkább pesszimistán értékelik (61 százalékuk), küzdenek a dezinformáltság és az új rendszer gyakorlati alkalmazhatóságának és az adminisztrációnak minden nyőgével. Ez utóbbinak elsısorban a mikro- és kisvállalkozások az elszenvedıi, akik nem rendelkeznek olyan plusz humánerıforrással, aki az ilyen jellegő terheket levenné a vállukról. A másik probléma velük kapcsolatban, hogy nem tartják szükségesnek a szakmai együttmőködést az iskolákkal. Sokszor elavultnak bélyegzik az oktatott iskolai tananyagot, de nem tesznek meg semmit azért, hogy ez változzon. A kissebséget ezzel szemben inkább pozitív hozzáállás jellemzi. İk úgy gondolják, a jelenlegi követelményrendszer megfelelı, a diákokat érdekli a gyakorlati képzés, és a szakmákban megfelelı az utánpótlás. Véleményük szerint a tanulószerzıdés rendszere elısegíti a minıségi oktatást, és a vállalkozóknak megéri diákokat alkalmazni. Ezen kívül fontosnak tartják a minıség megırzését folyamatos továbbképzésekkel és ellenırzésekkel, mind pedagógiai, mind szakmai szinten, és ugyanígy fontosnak tartják a tanmőhelyek fejlesztését is. A kvalitatív kutatások alapján kiderült, hogy vannak olyan vállalkozói csoportok, akik a tanulók oktatását presztízsszempontnak tartják, évek óta magas szakmai színvonalon mővelik, és értéknek
50
tekintik a fiatalokat, céljuk az utánpótlás nevelés. Másrészt van a vállalkozóknak egy csoportja, akik a tanulóktól mindössze tehermentesítést várnak, az utánpótlás nevelést sokkal inkább „konkurencianevelésnek” tekintik, nem próbálják ösztönözni a fiatalokat. Ez a kétféle gondolkodásmód nagymértékben befolyásolja a tanulószerzıdés rendszeréhez való foglalkoztatói hozzáállást is. Egyikük tehernek élik meg, míg másikuk jónak tartja a rendszert, bár többen hiányolják az egységes gyakorlati képzési irányokat, és azokat a fórumokat, ahol a felmerülı problémákat közösen meg lehet vitatni. Az iskolák alkotják a rendszer harmadik pillérét. İk szintén a vállalkozóknál már említett problémákkal küszködnek, nincs meg, vagy csak korlátozottan mőködik az a szakmai híd, amely összekötné a két szereplıt. A vállalkozók kiválasztására nincsenek jól bevált, ellenırzött módszerek. Általában a fiatalok találják meg saját mestereiket ismerısökön, más kapcsolatokon keresztül, bár néha az iskola is tud ajánlani, vagy a korábban tanulókat foglalkoztatott vállalkozókat megkeresni, de nem ez a bevett gyakorlat. İk is érzik, hogy nem elégségesek a fórumok, ahol találkozhatnának azokkal, akik a gyakorlati képzéseket lefolytatják a tanulóknak, és hiányolják a szőkebb szakmai eszmecserét is. Ahol van iskolai tanmőhely és az megfelelı minıségő, ott az iskolának nem igazán érdeke, hogy a tanulók kikerüljenek a vállalkozókhoz és ott folytassák tanulmányaikat, ugyanis ezzel saját maguknak okoznak financiális problémákat. Általánosságban elmondható, hogy a tanulószerzıdés rendszere jó, azonban ez a gyakorlatban nem mindig érzékelhetı. Sok probléma felmerült a vizsgálat során, de ezek mindegyike elvileg áthidalható a jelenlegi rendszer szerint. A jövıben azonban Székesfehérváron is szükség van az egyes szereplık intenzívebb bevonására, a formális és informális kapcsolatok kialakítására, hogy a rendszer tökéletesebben mőködjön.
51
