Kedvezményezetti beszámoló – Sziveri Flóra K.Sz 12/A tanuló – Málta
Életem egyik legjobb döntése volt, hogy jelentkeztem erre a lehetőségre, és hogy Máltát választottam. Azért jelentkeztem a programra, hogy megtudjam, elég sokat tettem-e, hogy be tudjak kerülni. Elég sokat tanultam, és dolgoztam teljesen önállóan azért, hogy megfeleljek a követelményeknek. A tanáraink nagyon sokat tettek az ügy érdekében, hogy minden jól alakuljon, és hogy lelkileg is támogassanak minket, amely sokat segített az elhatározásaimban. Segítettek lelkileg felkészülni, hisz senkinek nem könnyű huzamosabb ideig távol lenni a családjától, de én azt állítom, hogy megéri. Nekem az utazás egy egész kalanddal ért fel. Ha részletekre bontom le az elejétől kezdve, a repülő utat élveztem, de nem ez volt az első repülésem. (A legizgalmasabb része számomra az volt, mikor láthattuk az Etnát.)
Az ország, gyönyörű, és lélegzetelállító. Már a repülőről ilyen kilátás fogadott minket:
Az első napunk remekül telt. Merci és Anita, a 2 lány, akikhez kiérkeztünk, barátságosak voltak, és mindenben segítettek nekünk. Anita megmutatta a környéket, ahol laktunk, mondanom sem kell, hogy a tengerpart mellett volt a lakásunk.
A második nap (csütörtökön), bementünk a főváros óvárosi részére, ami „mellettünk” volt. Be kellett mennünk az iskolába, hogy leadjuk a fejenkénti 100 eurót, mint fedezet, ha bármi probléma történne a lakással. Miután megbeszéltünk minden részletet az ottani tanárnővel, elvittek minket a munkahelyünkre. Az én munkahelyem a Golden Harvest volt, ami egy híres márkanév az országban. Főként kenyeret, máltai kenyeret, és egyéb péktermékeket készítenek, gondos odafigyeléssel, és nagy pontossággal. A gyárnak van egy cukrász részlege, ahova engem rakta be dolgozni. Beszéltem az ottani részleg főnökével és menedzserével is, akik nagy kedvvel és szívvel fogadtak. Nagyon barátságosak és segítőkészek voltak, pedig számukra egy ismeretlen diák voltam. Elvittek a nagyfőnökhöz, akivel lebeszéltem a munkám részleteit. Másnap már kezdhettem is a munkám. Eléggé ideges voltam, hisz csak az én munkahelyem volt messze. Busszal tudtam megközelíteni, amelyben a szép az volt, hogy mindennap láthattam Vallettát, és a panorámát. Fehér munkaruhába és hajhálóba dolgoztunk. Az idő elteltével mindenkivel együtt tudtam dolgozni azon a részlegen és, hagytak is dolgozni. Ha esetlegesen elrontottam valamit, egyből segítettek kijavítani. Sok fajta süteményt készítettem, főleg úgy, hogy karácsonyi szezon volt. Ők általában gyúrt vagy kevert omlós tésztával
dolgoztok, és nagyon sok mandulával. Kerülték az allergén anyagokat, nagy odafigyeléssel és mérésekkel készítettek minden árut. Mint kiderült, volt egy labor része a gyárnak, ahol egy fiatal hölgy dolgozott, és mindennap az adott termékekből vagy töltelékekből mintát vett és ellenőrizte, hogy minden rendben van-e. Van külön glutén-mentes osztályuk, ahova engem se vittek el, hisz külön öltözék kell ahhoz, hogy oda bárki belépjen. Szigorúan vették a termelést, de a hangulat mindig jó volt. Az ott dolgozó emberek kedvesek voltak. Látták, hogy érdekel amit csinálnak, így sok mindent mutattak. Néhány süteményt képpel is be szeretnék mutatni, amelyeknek a készítésében én is közreműködtem:
Ennek a süteménynek a neve a képen is látható Buketti Date & Walnut. Diós fűszeres tölteléke van, és apró, félgömb alak. Szerintem ez nálunk teasüteménynek számíthat. A következők a honey ring, és töltött kosárka:
A felső sütemény a kosárka, amelynek fahéjas, fűszeres, mazsolás, lekváros tölteléke van. Karácsonyra való tekintettel készítik, ezért is raknak a tetejére csillagot. Az alatta lévő honey ring belsejében kakaós fűszeres töltelék van. Sütés előtt a tészta tetejét bevágdossák, megnyomják az oldalát, hogy látványosan kiemelkedjen a töltelék. Többféle
méretben készítik.
Ezen a képen a bal oldalon mandulás csók látható, a jobb oldalon pedig a cantuccini. Ez a két sütemény fő alapanyaga a mandula. Mindkettő kissé száraz, de annál finomabb aprósütemény.
Ez a Mince Pies. Csak karácsonykor készítik. Félgömb alakú, töltött aprósütemény, Tölteléke szintén fűszeres, teli mazsolával, és lekvárral. Díszítésnek jól megszórják porcukorral, és utána csomagolják.
Szakmailag a fejlődésemet úgy jellemezném, hogy sok új dolgot láttam, és tapasztaltam, de a készítésük módja nem sokban tér el az itthoniaktól. Az ottani dolgok készítésének menetét megtanultam, és mindig nagyon szívesen csináltam. A munkatársaimat szerettem, és ők is engem. Mindennap beszélgettünk, sokat kérdeztek a tanulmányaimról,és az otthoni munkámról, amiről szívesen beszéltem nekik. Sok magyar süteményt mutattam be nekik, képeken keresztül, hogy lássák milyen is a magyar cukrászat. Mindenkinek tetszettek a hagyományos magyar sütemények, és meg is kóstolták volna szívesen, de sajnos ott nem volt alkalmam bemutatni, hogy milyenek is a mi sütijeink. Az ottani emberek munkához való állása is más. A légkör is pozitívabb volt. Próbáltam alkalmazkodni a körülményekhez, olyan gyorsan dolgozni, ahogy csak tudtam, de sokszor mondták, hogy lassítsak, mert nem a rohanás a lényeg. Teljesen meg voltak velem elégedve, amelynek eredményeképpen még ajándékcsomagot is kaptam a főnökeimtől.
Azt mondták, hogy a dolgozók nagyon megszerettek, és sokra értékelték a munkámat, így ha esetlegesen visszamennék Máltára, nagyon szívesen várnak vissza, és „az ajtók mindig nyitva lesznek előttem”. Ezt a munkahelyet csak ajánlani tudom a következőkben kiutazó diákoknak. Mondtam is a tanárnőnek, hogy próbálják fenn tartani a kapcsolatot a céggel, mert sokat lehet tanulni ezektől az emberektől.
Ezen a képen pedig a Golden Harvest épületének eleje látszik. Az üvegfal mögött található a cukrász részleg, ahol dolgoztam.
A nyelvileg biztos fejlődtem, de kijelenthetem, hogy sok gondom az angollal sose volt. Mindig ki tudtam fejezni magam, és problémamentesen megértettettem magamat bárkivel. Mivel ott az angol második nyelv, így mindenkivel lehetett beszélgetni.
A kultúrájukról azt lehet elmondani, hogy ezek az emberek értékörzők. Szeretik és tisztelik egymást, a hagyományaikat. Sokat mosolyognak, és pozitívabban állnak az élethez. Nem felgyorsult világban élnek. Élvezik az életüket, a tengerpartot, sokat sportolnak, és kedvesek. Nem számít, hogy honnan jött az ember, mindenkivel ugyan olyan kedvesek, és segítőkészek. Akárhol jártunk, mindenhol örömmel segítettek, és beszélgettek velünk. Sokat számított ez a közeg, így könnyebben lehetett elviselni az otthontól való távolságot. Azok az emberek, akikkel kint töltöttem az időt, a legjobb csapatot tudtuk létrehozni. Rájuk is hatással volt a pozitív közeg, így az egymás közötti kapcsolatok, is jobbak voltak. Segítettük
egymást, és mindenhova együtt mentünk.
Amerre tudtunk mentünk, és barangoltunk. A keleti szigetrészen laktunk Valletta mellett. Tele van egymást követő városrészekkel, így ha átmentünk egy másik utcába, már egy másik városrészben találtuk magunkat. A hely szépségét, a régi épületek adták, amelyek nincsenek felújítva, és ettől olyan gyönyörűek. Mi a tengerpart mellett laktunk Sliema városában, amely elég nagy központ a keleti részen, főleg a jó fekvése miatt, hisz Valletta mellett található közvetlen. Máltának a partjai túlnyomó részben sziklásak. Ezekre le lehetett sétálni, lehetett napozni, akár fürdeni is, de saját felelősségre, mert a víz teli volt medúzákkal.
Ez a partszakasz egy sziget nyúlvány része volt. Ha tovább sétáltunk a másik oldalára lehetett látni Valletta gyönyörű óvárosának egy részét:
Ha észak felé sétáltunk, átmentünk a következő városrészbe San Julijan-ba.
Sajnos csak az esti órákban sikerült képet csinálnom. Ennek az öbölnek kissé velencei beütése van a sok fénytől, és a kikötött csónakoktól. Nekem ami itt a legjobban tetszett az ez a felirat:
Azt mondják, azért áll így a felirat, hogy a napsütésben, a víztükörben látszódjon a lényeg. Sajnos pont abban az időszakban történt a terrortámadás Párizsban, aminek így állítottak emléket. Visszatekintve, ez az elmúlt egy hónap megmutatta azt, hogy milyen egyedül, magadra utalva, mikor tudod, hogy ehhez fel kell nőnöd, és el kell látnod magad. Az út formálta a személyiségemet, és a világról alkotott képemet, az emberekhez, és a munkához való hozzáállásomat, még pedig pozitív irányba. Érdekes megismerni más népek kultúráját, élet vitelét, és világszemléletét.
Ha valakinek van esélye pályázni egy ilyen útra, én azt javaslom, tegye meg, mert nem csak életre szóló élmény, de lehet nagy változást is hoz, mint számomra. Munka lehetőséget kaptam, amellyel élni is fogok, persze csak az iskola elvégzése után.
