A SZTE-n végzett környezetkutató és geoinformatika szakirányos geográfusok a munkaerő-piacon Készítette: Nyári Diána SZTE TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék Szeged, 2011
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés, célkitűzés
2
2. A geográfus szak
3
3. Előzmények
5
4. Kutatási módszerek
8
5. Eredmények
12
5. 1. A felsőfokú végzettségekre vonatkozó megállapítások
12
5. 2. A pályakezdés, akadályok, problémák az elhelyezkedéskor 15 5.3. A szakma megítélése
20
5.4. Munkahelyi megbecsültség, jövőbeli tervek
32
6. Összefoglalás
36
7. Felhasznált irodalom
38
-1-
1. Bevezetés, célkitűzés A professzionális geográfusképzés 1993-ban indult Szegeden. Először környezetkutató, valamint terület- és településfejlesztő, később pedig még három szakirány geológia, idegenforgalom és geoinformatika is bekerült a választható szakirányok közé. Az azóta eltelt 17 évben a Szegedi Tudományegyetemen több száz fő szerezett diplomát ezen a szakon különböző szakirányú végzettséggel és került ki a munkaerőpiacra. A szak bevezetését egy professzionális cég által vezetett felmérés előzte meg, majd később kampány keretében igyekeztünk népszerűsíteni a geográfus szakembereket és az egyetemi képzést. Kisebb célcsoportokat megcélozva próbáltunk minél több információt gyűjteni arról, hogyan boldogultak egyetemi éveik után egykori hallgatóink, de teljes körű képet a mai napig nem tudtunk alkotni. Több kezdeményezés is igyekezett elindítani a szakma képviselőinek nagyobb létszámot átfogó kommunikációját először Szegeden a Geoalumni (korábban TFGT Öregdiák) szervezet keretében, amely a Szegeden végzett környezetkutató és geoinformatika szakirányos geográfusokat, valamint a földrajz tanárokat próbálta egy közösségbe tömöríteni, később pedig ehhez csatlakozhattak a többi szakirány képviselői is. Majd az Alkotó Alkalmazott Geográfusok Egyesületének (AAGE) megalapozását indítványozó ülés hivatott felszólítani mindenkit— akkor már az összes egyetem végzett, az egész országban tevékenykedő szakembereit — a geográfus társadalom összefogására. A tanulmány célja, hogy összefoglalja az eddigi eredményeket, és kiemelve azokból, az 1998 és 2009 között Szegeden végzettek kérdőíves felmérését összekapcsolva mélyinterjúk készítésével feltárja a környezetkutató és geoinformatika szakirányos geográfusok munkaerő-piaci helyzetét. A tanulmány a geográfus szak bemutatásával indul, majd a kutatás előzményeinek taglalása, valamint az alkalmazott módszer bemutatása után érkezünk el az érdemi részhez, a felmérések és mélyinterjúk eredményeihez, amelyben megvilágításra kerülnek a szakmabeliek pályakezdéssel, elhelyezkedésével kapcsolatos tapasztalatai, szakmai tudásuk megítélése mind saját szemszögükből, mind a munkaadók oldaláról. A munkaadók tájékozottsága a szakmáról, pozitív és negatív véleményük. Feltárulnak a képzés esetleges hiányosságai, valamint az is, hogy más szakmákkal versenyben hogyan szerepelnek a geográfusok a mindennapi munkájuk során. Összefoglalásként pedig néhány zárógondolatot fogalmaztunk meg. -2-
2. A geográfus szak A 166/1997 (X.3.) Korm. rendelet meghatározása szerint a cél okleveles geográfusok képzése, akik elsajátítják a természeti, társadalmi-gazdasági és települési környezet átfogó értékeléséhez szükséges elméleti és módszertani alapokat, gyakorlatba átvihető ismeretekkel rendelkeznek a földrajzi környezet rendszereiről, azok működéséről, képesek kutatási mélységű elemzések elvégzésével előkészíteni döntési folyamatokat a szakirányuknak megfelelő témakörökben. A 2006/2/III/1. sz. MAB határozat az egyetemi geográfusképzést „A” akkreditációs minősítéssel látta el, a jövőre vonatkozóan pedig a következő megjegyzéseket tette: „A tanszékcsoport képzései folyamatosak és magas szintűek. Hazánkban a geográfusképzést a szegedi földtudományi tanszékcsoport akkreditáltatta. A képzések folyamatos
fejlesztését
igazolják
a
piacképes
szakirányok.
A
terület-
és
településfejlesztés, a környezetkutató, a geoinformatika, geológia és az idegenforgalom szakirányok híven tükrözik a tanszékcsoport sokoldalú oktatási arculatát. A két lépcsős képzés felépítése jól biztosítja a szakok és az intézmények közötti átjárhatóságok, és messzemenően megfelel a Bolognai Program kívánalmainak. A Felsőfokú Szakirányok jól épülnek be a BSc. és MSc. képzés kimeneti és bemeneti lehetőségeinek sorába, ezáltal biztosított az oktatási rendszerben történő zökkenőmentes váltás.” A hagyományos osztatlan 5 éves geográfusképzésben részt vevő hallgatók, valamint az új kétszintű képzésben tanulók 3+2 éves képzése közti eltérések nem lényegesek, ezért a dolgozatban a szak bemutatásánál elsősorban a geográfus mesterképzés létesítéséhez, indításához készült szakmai anyagokat használjuk fel, korábban ugyanis jól használható és hivatkozható dokumentumok alig készültek. Az SZTE-n a geográfusképzés/kutatás jelentős hagyományokkal rendelkezik. 1921 óta folyik földrajzos képzés, kutatás Szegeden. A professzorok közül a nemzetközi tekintélyű Kogutowitz Károly, a tájföldrajz, Koch Sándor, az ásványtan tekintélye, Prinz Gyula, vagy Jakucs László, a geomorfológia elismert tudósa volt. A geográfus mesterképzési szak közvetlen előzménye a Magyarországon 1992-ben alapított és indított egyetemi geográfusképzés. Ezek a szakok külföldön általában az 1970-es évek óta sikeresen működnek (pl. Németországban a Diplomgeograph szak). Az alapítást az SZTE (illetve jogelődje a JATE) kezdeményezte, dolgozta ki és valósította meg, amihez 1993-ban az ELTE, 1994-ben a Debreceni Egyetem jogelődje,
-3-
a KLTE, 1996-ban a Pécsi Tudományegyetem (akkor JPTE), majd 1998-ban a Miskolci Egyetem csatlakozott. Azóta ezen az öt egyetemen folyik az 5 éves geográfusképzés. A JATE/SZTE-n alapvetően a munkaerő-piaci igényeknek (valamint a kapacitásnak és a profilnak) megfelelően fogalmazódtak meg a szakirányok. A szakindítás tartalmát is professzionális cég által elvégzett munkapiaci felmérés alapozta meg 1991-92-ben. Kezdetben a terület- és településfejlesztés, a környezetkutató, később a geoinformatika és geológia, majd az idegenforgalom is válaszható szakirányok lettek (Geográfus (MSc) szak létesítési követelményeinek meghatározása 2006). Jelen tanulmányban elsősorban a környezetkutató és geoinformatika szakirányos geográfusok munkaerő-piaci helyzetét kívántuk alaposabban feltárni, összefoglalva az eddigi eredményeket, kiegészítve újabbakkal, ezért alább a geográfusokra vonatkozó általános megállapítások után e két szakirány jellemzésére térünk ki. A képzés célja olyan okleveles geográfusok képzése, akik felkészültek az alapvető természeti, környezeti, technikai és társadalmi jelenségekben megnyilvánuló földrajzi törvényszerűségek megértésére, ezek alapján eredeti szakmai gondolatok kifejlesztésére és alkalmazására (beleértve a kutatást is), az eredmények bemutatására, szakértők és alkalmazók felé történő kommunikálására, emellett biztos és magas szintű szakmai tudásuk képessé teszi őket az ismeretek integrálására, komplex földrajzi szituációk kezelésére, eredményes kutatási munka végzésére (Geográfus (MSc) szakindítási kérelme 2007). A geoinformatika szakirányon végzettek képesek az adatgyűjtés folyamatát önállóan és értelmezetten végigvezetni. Az önállóan gyűjtött adatokat adatbázisrendszerbe tudják rendezni, vagy a beszerzett adatokat geoinformatikai alapon képesek rendszerezni. A rendezett adatbázisokban, műveleteket tudnak végezni és ezen műveletek segítségével modellalkotásra képesek. Készségszinten alkalmazzák és használják az adatgyűjtés, elemzés, megjelenítés szempontjából a legismertebb térinformatikai szoftvereket (ArcGIS, Idrisi, AutoCAD, Grass stb.). Ezekre a hallgatókra jól kirajzolódó társadalmi igény van. Az informatika egyik legszélesebb körű alkalmazási területe a tér/geoinformatika, ebből adódóan napjaink geográfiájának legpiacképesebb tudományterületévé vált. Hasznosítási területei: önkormányzatok, kistérségi társulások, térinformatikai cégek, kutatóközpontok, FÖMI, VÁTI, oktatási intézmények (Geográfus (MSc) szakindítási kérelme 2007). A táj- és környezetkutatás (a korábbi 5 éves képzésben környezetkutató) szakirányon végzettek képesek a táj- és környezetvédelem természeti és társadalmi vonatkozásainak -4-
komplex
elemzésére,
tervezésére.
A
táj-
és
környezetalakítás
hatásainak
prognosztizálására, a várható következményeket jelző indikátorok meghatározására, a modern térinformatikai eszközök és módszerek alkalmazására, valamint a táj- és környezet-monitoring megszervezésére. Képesek a táj- és környezetfejlesztés érdekében a rehabilitációs beavatkozások irányítására, a települési környezetvédelem táji keretekben történő integrált kezelésére. Képesek átlátni a táj- és környezetvédelemben szerepet játszó helyi, regionális és EU intézményrendszer kompetenciáját ill. a gyakorlatba átültetni ezek intézkedéseit. Az oktatási, kutatási, közigazgatási, hatósági tevékenységeket végző és a környezeti iparban tevékenykedő vállalkozások számára ismereteiket a gyakorlatban tudják használni. Ezek a hallgatók a közigazgatás különböző szintjein mutatkozó munkaerő-piaci igények kielégítésére lesznek képesek, pl. önkormányzatoknál (települési, kistérségi, megyei, regionális szinteken) a környezetvédelemmel összefüggő feladatkörök ellátására. El tudnak helyezkedni hatósági jogkört is ellátó állami szervezeteknél (környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok, nemzeti parkok igazgatóságai stb.), kutatóintézetek szakembergárdáját erősíthetik, illetve oktatási intézményekben mind az elméleti, mind a gyakorlati képzés kulcsfigurái lehetnek. Mindemellett a környezeti ipar, vagy általánosságban a vállalkozások lehetnek még felvevői a végzetteknek, pl. a környezeti auditálás, hatástanulmányok készítése révén, illetve a környezetvédelmi referensi rendszer részeként (Geográfus (MSc) szakindítási kérelme 2007) 3. Előzmények A geográfus szak indítását egy professzionális cég által elvégzett munkapiaci felmérés alapozta meg 1991-92-ben, melynek célja több rétű volt, egyrészt megtalálni azokat a foglalkozási területeket, amelyeken a geográfus szak ismeretanyaga hasznosítható, másrészt meg kellett ismertetni a munkaadókat az új szakmával. A települési és megyei önkormányzatok,
környezetvédelmi
felügyelőségek,
nemzeti
parki,
vízügyi
igazgatóságok, környezetvédelmi tevékenységet folytató vállalkozások, regionális fejlesztési
szervezetek,
területfejlesztéssel
foglalkozó
intézetek,
vállalkozások
folyamatosan, s növekvő mértékben igényelnek a térbeli adatfeldolgozásra is alkalmas munkaerőt. A szakma marketingjének keretében ezt a régió 1000 megkérdezett munkaadójának 650 válasza alapján szűrtük le. A szakot, illetve a szakirányokat ennek alapján igyekeztünk pozícionálni (Geográfus (MSc) szak indítási kérelme 2007). -5-
A képzés bevezetése után 7 évvel a piac állapotáról megbízható információk szerzése céljából újabb felmérés készült, amely kiterjedt a cégeknél felmerülő problémák és a geográfus ismeretanyag kapcsolhatóságának vizsgálatára, illetve a geográfus szakma ismertségére. Ebből megállapítható volt, hogy a piac igényli a földrajzi információt, de a szakemberekről nem tud. Ezt követően kampány indult a piac befolyásolása érdekében, melynek keretében
több mint ötven kiemelten ígéretes cég került
meglátogatásra annak reményében, hogy ők a részletes információk birtokában geográfus szakember alkalmazása mellett döntenek Ezt kiegészítve speciális célcsoportú lapokban hirdetések kerültek elhelyezésre. A kampány szakaszt egy hatásmérés zárta. A felmérés és kampány eredményeképpen a megkérdezett munkaadók körében látványosan nőtt a szakma ismertsége (Mezősi et al. 2001). 2006–ban annak érdekében, hogy a pályakezdő geoinformatikusok tapasztalatai napvilágra kerüljenek, beszámolókban fiatal szakemberek osztották meg álláskeresésük történetét és pályakezdésük tapasztalatait (Bódis 2007). 2008-ban pedig elindítottunk egy munka sorozatot, melynek keretében 2008-ban, majd 2010-ben kérdőíves felmérést végeztünk az itt diplomát szerezett földrajz tanárok, valamint a környezetkutató és geoinformatika szakirányos geográfusok körében, illetve a második felmérés folyamán igyekeztünk kiterjeszteni a felmérést más szakirányokat végzettek körében is. Értékelhető mennyiségű adat azonban csak a tanár szakosok, és a már említett két szakirány tekintetében van (Sipos et al. 2010). Az első felmérés után több fórumon igyekeztünk elindítani a szakma képviselőinek kommunikációját. Az eredmények azt mutatják, hogy a szakma kompetenciái még mindig nem egyértelműen elfogadottak és megfogalmazottak. Ez egyrészt adódhat abból, hogy a geográfus szakma egy igen szerteágazó tudást jelent, a tudomány komplexitásából fakadóan, másrészt a szakmában dolgozók kapcsolati hálózata nem alakult ki, érdekérvényesítő képessége gyenge. Korábban nálunk végzett geográfus hallgatók első találkozóján 2009 februárjában a vitát a szakmai kompetenciák meghatározása, a volt hallgatók munkahelyi tapasztalatainak megosztása uralta. A jelenlévők többsége úgy értékelte, hogy a munkaadók kezdenek tisztában lenni a geográfusok kompetenciáival, de a szakma körültekintő definiálására továbbra is hatalmas szükség lenne a szakirányú elhelyezkedést és az érdekérvényesítést megkönnyítendő. Emellett sokan utaltak a más szakmákkal (mérnöki, környezetvédelmi) folytatott sokszor nem egyenrangú munkaerőpiaci versenyre, ahol nem feltétlenül az egyén felkészültsége a döntő tényező. Néhányan -6-
azt is megemlítették, hogy a szakmai versenyszféra mindennapjaiban időnként geográfus végzettségük elhallgatására kényszerülnek, hogy egyenrangú félként kezeljék őket (Sipos 2009). A találkozón az egybegyűltek megállapodtak egy Geográfus Karta kidolgozásában (Péti et al. 2009), melyben rögzítésre kerültek a geográfustársadalom alábbi szervezőelvei: •
kívánatos társadalmi szerepvállalás;
•
feladatellátása során követendő geográfiai-szakmai vezérelvek;
•
követendő szakmai-etikai értékrend;
•
a geográfusok által végzett legfontosabb tevékenységi körök.
A Karta tartalmából kiemelve a geográfusok által végzett tevékenységeket és feladatköröket, 32 olyan tevékenység fogalmazódott meg, melyek elsősorban, vagy fokozottan geográfus szaktudást igényelnek. •
Területi elemzés, értékelés, területi statisztikai és területi monitoring szolgáltatások
•
Településkutatás, településhálózati elemzések
•
Területfejlesztés, vidékfejlesztés, komplex térségfejlesztés
•
Fejlesztéspolitika, közösségi jövőalkotás, koncepcionálás, programozás
•
A közszféra tervezési tevékenységei
•
Fejlesztési programok végrehajtása, támogatásbonyolítás, pályáztatás
•
Projektfejlesztés, pályázatírás, projektértékelés
•
Területrendezés
•
Településfejlesztés, várostervezés
•
Településmenedzsment, települési és régió marketing
•
Turisztikai menedzsment és információszolgáltatás, turisztikai desztinációmenedzsment
•
Turizmusfejlesztés, turisztikai termékfejlesztés, tanácsadás
•
Közlekedéstervezés és menedzsment
•
Területi adatbázisok építése, területi információszolgáltatás
•
Térinformatikai fejlesztés, alkalmazás
•
Térképészeti és topográfiai szakterületek
•
Környezetvédelemi tanácsadás, hulladék- és szennyvízkezelés, zaj- és levegővédelem
•
Környezeti tervezés, programozás -7-
•
Környezeti állapotfelmérés, környezeti hatásvizsgálat, stratégiai környezeti vizsgálat
•
Természetvédelem és szakterületei
•
Fenntarthatósági tervezés, fenntarthatósági vizsgálat
•
Tájökológiai elemzés és tervezés, tájtervezés
•
Földrajzi és környezetismereti közoktatás, földrajzi felsőoktatás, továbbképzés
•
Földrajzi ismeretterjesztés, szemléletformálás
•
Területi információk disszeminációja, újságírás, kommunikációs és média tevékenység
•
Földrajzi, térségi, települési vonatkozású rekreációs és kulturális szolgáltatás
•
Térségi, helyi termékmenedzsment és közösségi szolgáltatások szervezése
•
Környezettudatos és helyi identitásképző szemléletformálás, közösségfejlesztés
•
Területi természet- és társadalomtudományi kutatás-fejlesztés, kutatásszervezés
•
Partnerség és hálózatszervezés
•
Nemzetközi kapcsolatok, programok, segélyezés
•
Minőségirányítás
és
környezetirányítás,
társadalmi
felelősségvállalási
stratégiaépítés Ezután, 2010 márciusában kezdeményezés született egy országos szintű együttműködés létrehozására. A találkozón a hozzászólók többsége a „geográfusság” és a hozzá kacsolódó szakmai – tudományos identitás vállalását alapvető fontosságúnak tartotta, valamint azt is jelezték, hogy jól körülírható kompetenciáknak kellene kapcsolódnia a geográfus szakmához, hogy piacképes lehessen, s hogy a jövőben több és jobb szakmai alappal munkálkodhassanak (Csatári 2010). Láthatjuk, hogy a szak bevezetése után 17 évvel a fő kérdés még mindig az, hogy mik a szakma kompetenciái, hogy mitől geográfus a geográfus? 4. Kutatási módszerek A karrierkövetés, a végzett hallgatók életpályájának figyelemmel kísérése egyre fontosabbá vált az elmúlt évtizedekben. Számos felmérés készült nemzetközi (CHEERS projekt), országos szinten (DPR), majd az intézményi szintű kutatások is egyre jelentősebbé váltak. Az utóbbi években pedig hivatalosan is oktatáspolitikai elvárás az,
-8-
hogy a felsőoktatási intézmények a náluk diplomát szerezettek munkapiaci helyzetét figyelemmel kísérjék (Fábri 2010).Magyarországon két vizsgálat készült eddig, az első a Fiatal Diplomások Életpálya (FIDÉV) vizsgálata volt a 2000-es évek elején, a második a Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR) központi adatgyűjtése (Varga 2010). Ezek mellett az intézményi szintű kutatások egyre fontosabbak, hiszen egy-egy ország felsőoktatásával kapcsolatos elemzések nem érzékeltetik a sokféleséget (Kürtösi – Hetesi 2007). Ezek az egyetemi szintű felmérések 2005-2006-ban váltak általánossá az új Felsőoktatási Törvénynek megfelelően. Az egyetemi szintű felmérések esetében azonban a rendkívül alacsony válaszolási arány és a nem válaszolások szisztematikus jellege miatt nehéz a felmérésekből torzítatlan következtetéseket levonni (Berde 2010). Az általunk elvégzett felmérés olyan szűk kört célzott meg, hogy az alkalmazott módszerek segítségével, a kérdőíves felmérésben elért válaszolási arány és a nagy számú mélyinterjú mellett a geográfus szakma két szakirányára vonatkozóan megalapozottnak látjuk a következtetéseket. A képzés bevezetése óta 2009-ig összesen 192-en szereztek diplomát geoinformatika, valamint környezetkutató szakirányos geográfusként. Igyekeztünk a felmérések során minden végzett hallgatót elérni, közösségi fórumon, elektronikus levélben vagy személyesen minden egykori hallgatóhoz eljuttattuk a kérdőívet. Két időpontban 2008 és 2010 folyamán végeztük el a felmérést, mindkét alkalommal ugyanazokat a kérdéseket tettük fel. 122 fő, a végzettek 63, 5 %-a válaszolt, ami nagyon jónak tekinthető, ezzel a két szakirányra vonatkozóan reprezentatív mintát dolgozhattunk fel. A válaszadók szakirányok szerinti megoszlását az 1. táblázat tartalmazza. Meg kell említenem, hogy a felmérés nem terjedt ki a professzionális geográfus szakma másik három szakirányára a geológia, az idegenforgalom, valamint a terület-és településfejlesztő szakirányokra. Így a geográfus szakma csak egy részéről alkothatunk képet, további felmérésekre lesz szükség, hogy a teljes kínálatra vonatkozóan tehessünk megállapításokat. geoinformatikus környezetkutató végzettek száma válaszadók száma válaszadók összesen
93
99
47
75 122 (N)
1. táblázat: Az összes válaszadó szakirányonkénti megoszlása
-9-
Az egyes kérdéseknél nem csak a teljes sokaságra vonatkozóan értékeltük ki a válaszokat, hanem azt is megvizsgáltuk, hogy az egyes szakirányoknál milyen különbségek adódnak, valamint különböző kérdéseknél megnéztük, hogyan változott a megítélés a két felmérés időpontja között. A kérdőíves felmérésben arra voltunk kíváncsiak, hogy: •
a nálunk végzettek milyen más felsőfokú végzettséggel rendelkeznek?
•
pályakezdéskor mikor, hol helyezkedtek el?
•
jelenleg hol dolgoznak?
•
mennyire értékelték szakmainak első állásukat, és hogyan ítélik meg a jelenlegi állásukat ebből a szempontból?
•
hogyan ítélik meg szaktársaik munkavállalási esélyeit?
•
feltétel volt-e munkaadójuk részéről a geográfus végzettség, ha nem, előny volte, hogy ilyen diplomával rendelkeznek?
•
véleményük szerint hogyan változott a szakma elismertsége és az elhelyezkedés esélyei?
•
használják-e az egyetemen szerzett tudást és szemléletet?
•
megfelelőek voltak-e az egyetemi évek alatt elsajátított alapok?
•
hogyan érzik magukat jelenlegi munkahelyükön, milyen megbecsültségnek örvendenek?
•
stabilnak érzik-e jelenlegi állásukat?
•
terveznek-e állásváltoztatást?
•
terveznek-e külföldi munkavállalást,
A kérdőíves empirikus kutatás eredményei mögött meghúzódó okokra, mélyebb összefüggésekre mélyinterjúk készítésével próbáltunk rálelni. Mind a munkavállalói oldalt, tehát az egyetemről kikerült és munkába állt egykori hallgatóinkat, mind a munkaadói oldalt, tehát a munkaerőpiacon geográfusokat alkalmazókat is megkerestük, hogy a geográfusok munkaerő-piaci helyzetét a geográfus szakma megítélését mindkét szemszögből nézve feltárjuk. Összesen 19 mélyinterjú készült el, több mint 7 órányi hanganyag
felvételével,
10
munkavállalóval,
vegyesen
geoinformatika
és
környezetkutató szakirányosokkal. 9 munkaadót is megkerestünk, itt is vegyítve azokat a
cégeket,
akik
környezetkutató
szakirányosokat
- 10 -
és/vagy
geoinformatika
szakirányosokat foglalkoztatnak. Fontosnak tartottuk szem előtt tartani azt is, hogy közszférában és versenyszférában egyaránt tevékenykedő cégeket is megkeressünk. A mélyinterjúk során elsősorban arra voltunk kíváncsiak a munkavállalók esetében, hogy mikor és hogyan tudtak álláshoz jutni, milyen problémákkal találták szembe magukat munkakereséskor. Jelenlegi munkahelyükön miért alkalmazzák őket, mik a feladataik. Hasonló munkakörben kik dolgoznak még, hozzájuk képest mennyire alkalmasak
munkájuk
elvégzésére,
milyen
előnyökkel
és/vagy
hátrányokkal
rendelkeznek végzettségükből fakadóan. Képzésükre vonatkozóan kíváncsiak voltunk arra, hogy mennyire felelt meg geográfus végzettségük a munkaerőpiac elvárásainak, elegendő-e a tudásuk, azt mennyire használják, kell-e és ha igen milyen irányban kell tovább képezniük magukat és miért? Mennyire érzik piacképesnek diplomájukat, mit kellene változtatni a képzésen, hogy még piacképesebb legyen, milyen előnyöket, illetve milyen hiányosságokat tapasztaltak, ami az elhelyezkedést és a munkavégzést segíti, illetve gátolja. A munkaadók megkérdezésekor hasonlóan a munkavállalókhoz az elhelyezkedés, illetve ebben az esetben az alkalmazás körülményeire voltunk kíváncsiak, hogy miért alkalmazzák a geográfusokat, milyen feladatokra. Hogy más szakmákkal összevetve, akikkel még dolgoznak mik az előnyei annak, ha geográfusokat alkalmaznak, miben jobbak vagy többek, esetleg rosszabbak vagy kevesebbek. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mennyire ismerték és ismerik a geográfusok kompetenciáit, hogy utasítottak-e el geográfus álláspályázót, és, ha igen miért. Hogy milyen tapasztalataik vannak a geográfusok felkészültségéről, mennyire elegendő az egyetemen elsajátított tudás, milyen specialitásokat kell elsajátítaniuk, ha kell, hogy munkájukat elvégezhessék. Ha ismerik az egyetemi geográfusképzést, mit tartanak pozitívnak és negatívnak, mivel kellene kiegészíteni a képzést, hogy piacképesebb diplomát kapjanak az itt végzett hallgatók. 2006-ban a Bologna-folyamat bevezetése eredményeképpen az 5 éves geográfusképzés felbomlott 3 éves Földrajz BSc és 2 éves Geográfus MSc képzésre. A bevezetés óta még nem kerültek ki ebben a rendszerben képzettek a munkaerő-piacra, az első MSc-s évfolyam hallgatói 2011-ben végeznek, az alapképzésesek, pedig továbbtanultak mesterképzésben vagy még nem végezték el az alapképzést. Kíváncsiak voltunk mind a korábban végzettek, mind a munkaadók véleményére a 3 éves Földrajz BSc-t végzettek munkavállalási esélyeit tekintve, a mélyinterjúk során ezt a kérdéskört is érintettük. - 11 -
5. Eredmények 5. 1. A felsőfokú végzettségekre vonatkozó megállapítások A válaszadók 36 %-a legalább kétdiplomás, 12 % érkezett valamilyen diplomával és 24 % képezte tovább magát végzése után. A diplomák tudományterületi megoszlását az 1. ábra mutatja be. Angliai felmérések szerint az ottani hallgatók 23 %-a végzésük után az első hat hónapon belül továbbtanul (Rothwell et al. 2002), 70%-uk pedig rendelkezik valamilyen más végzettséggel (Clark – Higgitt 1997). Ennek tükrében a geográfusokra vonatkozó számadatok, megállapítások alapvetően optimizmusra is okod adhatnak.
11%
bölcsész term.tudományos
4%
26%
közgazdasági
46%
műszaki egyéb
13%
1. ábra: A geográfusok további felsőfokú végzettségének tudományterületi megoszlása Ki kell emelni, hogy az általános eredmények mögött lényegi különbségek mutatkoznak a szakirányok tekintetében (2. ábra). Végzésük után a környezetkutató geográfusok jóval nagyobb számban tanultak tovább, 26 % szerzett valamilyen diplomát. Felmerül a kérdés, hogy vajon azért kénytelenek-e újabb diplomát megszerezni a környezetkutatók, mert geográfus végzettségükkel, környezetkutató szakiránnyal kevésbé tudnak boldogulni a munkaerőpiacon, ha szakmában akarnak elhelyezkedni. Erre a kérdésre a mélyinterjúk világítottak rá.
30 25 20 % 15
diplomával érkezett
10
újabb diplomát szerezett
5 0 geoinformatikus
környezetkutató
szakirány
- 12 -
2. ábra: A másoddiplomák elvégzésének aránya az egyes szakirányok tekintetében. A mélyinterjúk során megkérdezett geográfusok mindegyike képezte tovább magát, leginkább saját indíttatásból, munkaadóik részéről nem volt elvárás, hogy tovább tanuljanak. Fontosnak tartják a több lábon állást, ami növeli az elhelyezkedési esélyeket. A környezetkutatókra inkább jellemző, hogy azért képezik tovább magukat, mert így esélyesebbnek tartják magukat a szakmai munkaerő-piacon. Elsősorban mérnöki diplomákat igyekeztek megszerezni, ebben nagy szerepe van annak is, hogy a közszférában különböző állásokat jogszabályi előírások szerint geográfus végzettséggel nem lehet betölteni, pedig szakmába vágóak és ismereteikkel el is tudják végezni, de szükség van hozzá mérnöki végzettségre, illetve az is szerepet játszik ebben, hogy geográfusok nem végezhetnek szakértői tevékenységet. „Mérnöki szakirányultság felé gondolkodom, pont abból fakadóan, hogy a geográfus szakma nem annyira megbecsült.” - válaszolta az egyik megkérdezett. A fent vázolt probléma mind a környezetkutató, mind a geoinformatika szakirányos geográfusokat egyaránt jelentős mértékben érinti, ami mindkét csoport mélyinterjúiban több helyen felmerült. „Kormányrendelet írja le, hogy milyen végzettségűek alkalmazhatók, amit az élet már meghaladott. Mi folyamatos jogsértésben vagyunk, mert bizonyos embereket fel sem vehetnénk, de az élet, a képzések meghaladták a kormányrendeletet.” „A földhivatalban a geográfus diploma nem besorolható köztisztviselőnek, földmérő, jogász igen, ingatlan nyilvántartó szintén, agrár jellegű diplomák is, de a geográfus nem. Ezen túlmenően a székesfehérvári geoinformatika posztgraduális képzést még elfogadják. Amit nem ajánlok, mert azt gondoltam, hogy szakirányként tanulva a geoinformatikát nem tanultam annyit, mint szakkén fogok, de nem így van.” – hangzott el egyik geoinformatikus tapasztalata. Ezt erősíti a következő munkaadói vélemény is: „Probléma, hogy a nálunk dolgozó geográfusokat nem számítja a szakma mérnöknek, így nem tudnak olyan jogosultságot szerezni, amivel előre tudnának lépni. Keressük a lehetőséget a Kamaránál, mert a térinformatika szakirányos geográfusokra, akik szakmailag elég jó szinten vannak, azokra szükség lenne a szakmában. Bizonyos szakmai ismeretekben megelőzik a hazai földmérő és térinformatika szakirányos mérnököket. Ezekkel a kollégákkal az a gond, hogy nem tudnak szakirányú földmérő és térinformatikai végzettségnek megfelelő jogosultságot szerezni, mert nem Mérnök - 13 -
Kamara tagok. Hiába van szélesebb rálátásuk a szakmára, a kamaránál háttérben vannak, és ez gondot okoz. Az ott dolgozók úgy tudják ezt megoldani, hogy doktorálnak, így fel van oldva ez a gordiuszi csomó. A nemzetközi és a hazai gyakorlat is azt mutatja, hogy a térinformatikus még nincs megfelelő elismertségi szinten. Ezért nincs is kiemelve, mint térinformatikus szakértő, pedig úgy gondolom, hogy a Szegedi Egyetem ilyen irányú képzése messze fölötte van a többi iskolának.” Úgy tűnik, hogy geográfusként többet kell teljesíteni ahhoz, hogy valaki érvényesülni tudjon, hiába a tudás, a jelenlegi jogszabályi és szakmai elfogadottság-nem elfogadottság körülményei között. Pozitív azonban az, hogy már a munkaadók oldaláról is megfogalmazódott az a szándék, hogy ezen a helyzeten változtassanak. Ez mutatja, hogy a szakmailag kompetens, használható tudással rendelkező geográfusok egyre nagyobb számban történő alkalmazása és nem utolsó sorban a velük kapcsolatos pozitív tapasztalatok feszegetik a meglévő struktúrákat. A mélyinterjúk során a munkaadók arra a kérdésre, hogy kell-e a munkavállalóiknak tovább képezniük magukat, esetleg elvárás-e, hogy valamilyen más felsőfokú végzettséget megszerezzenek, egyöntetű választ adtak. Nem elvárás a munkaadók részéről, hogy újabb képesítéseket szerezzenek a geográfusok. Az egyes munkahelyek specialitásából fakadóan helyben kell megtanulni, amit az egyetemről nem hoznak magukkal, esetleg belső képzéseken kell részt venniük. „Az alapok elegendőek, utána kell adott munkahelyen a speciális szaktudást megtanulni.” Azoknak
a
geográfusoknak,
akik
közszférában,
köztisztviselőként
dolgoznak
közigazgatási szakvizsgát kell tenniük, de ebben a tekintetben nem különböznek más végzettséggel rendelkezőktől, ez nem geográfus mivoltukból fakadó elvárás. A munkaadók azt tartják fontosnak, hogy munkavállalóik folyamatosan képezzék magukat, hogy ismerjék a legfrissebb szakmai megoldásokat, amiben a személyes indíttatásnak nagy szerepet tulajdonítanak. „Alapjában véve a képzés egy fontos dolog, de nem azon van igazából a hangsúly, hanem az adott személy személyiségén. Akar-e dolgozni, vagy nem. Ilyen egyszerű.” 5. 2. A pályakezdés, akadályok, problémák az elhelyezkedéskor A végzettek 95 %-a szeretett volna szakmában elhelyezkedni. Egy hazai kutatás eredményei szerint a természettudomány területén végzetteknél ez az arány 84, 9% - 14 -
(Fábri 2010). A végzettek 71 %-a érzi úgy, hogy szakmában is talált állást. Ez az eredmény összevág más kutatások eredményeivel, amelyben kimutatták, hogy a természettudományok területén diplomát szerzettek találnak legkisebb százalékban (7075%) eredeti képzettségeiknek megfelelő állást (Galasi et al. 2001). Ebben a kérdésben jelentős a különbség a két szakirány képviselői között (3. ábra). Láthatjuk, hogy a geoinformatikusok inkább érzik szakmainak első munkájukat (83% szerint szakmába vágó állása van), ami idővel növekedést is mutat az utolsó munkahely tekintetében. A környezetkutatók úgy érzik, kevésbé tudtak szakmában elhelyezkedni, itt kevesebb, 64 % érzi úgy, hogy szakmában talált állást. Náluk kis mértékben jellemző a szakma elhagyása is a pályakezdés és az utolsó munkahely tekintetében. De mit is jelent geográfusok esetében a „szakmaiság”?
90 80 70 60 50 % 40 30 20 10 0
geoinformatikus környezetkutató
első munkahely
utolsó munkahely
szakmaiság
3. ábra: A munkahelyek szakmaisága az első és utolsó munkahelyek viszonylatában A megkérdezettek válasza arra kérdésre, hogy találtak-e geográfusoknak kiírt álláslehetőségeket nem szorul további elemzésre, a válasz minden esetben a „nem” volt. Bár a geográfus szakma lassan kievickélni látszik az ismeretlenségből, még mindig alig vagy egyáltalán nincs „geográfus” állás. A megkérdezettek valamilyen tevékenység elvégzése
céljából
kerültek
munkahelyeikre,
van
köztük
térinformatikus,
projektmenedzser, környezetvédelmi felügyelő, informatikai osztályvezető, természetés környezetvédelmi referens, városfejlesztési osztályvezető, földmérő, tájvédelmi referens stb. Angliai felméréssel összevetve hazánk geográfusai ennek ellenére még mindig „szakmaibb”
állásokkal
dicsekedhetnek,
mint
szigetországi
társaik,
ahol
a
leggyakrabban előforduló foglalkozások a földrajzot végzettek körében a tanítás, pénzügyi tevékenység, projektmenedzsment körében jelenik meg, valamint térképészet,
- 15 -
adminisztráció, HR, marketing, menedzsment területén, továbbá van köztük rendőr, pilóta, jógaoktató, stb. (Gedye et al. 2011). Mindezek mellett interjúalanyaink kérdései nagyon is megállják helyüket: „És itt jön be a kérdés, hogy mitől geográfus a geográfus? Egyszerre minden szakirányhoz magas szinten nem fog érteni egy geográfus, mert az azt jelenti, hogy valamiben nem mélyült el annyira, nem választott specializációt. Akkor meddig geográfus a geográfus? Mivel nem azonosítható a geográfusság, ezért a megbecsültség sem folyamatos.” „Sokan kérdezik tőlem is mi az hogy geográfus? Nehezen tudok rá válaszolni. Ez ugyanis egy gyűjtőfogalom, attól függ, ki mit csinál. Jól hangzik az, hogy geográfus, de nagyon elméletinek hangzik.” A kiemelt problémákon túl a megkérdezettek, rövidebb hosszabb átmeneti időszak után, kisebb kitérőkkel, két kivétellel mindannyian szakmában vagy szakmához közel tudtak elhelyezkedni. Egy végzett környezetkutató szakirányos hallgatónk a következő tapasztalatról számolt be: „Regisztráltam a Munkaügyi Központban, ahol az volt a reakció, hogy: „Na, még egy geográfus”. Tehát több geográfus képződött, mint amennyit ez az ország tud foglalkoztatni, nem könnyű ezzel a szakkal elhelyezkedni.” Geoinformatika szakirányos társa, pedig az alábbiakat mondta: „Úgy tudom, csoporttársaim mindegyike a szakmában helyezkedett el, ez magáért beszél.” Láthatjuk, hogy a két szakirányt végzettek között több tekintetben is vannak különbségek, amit a kérdőíves felmérés eredményei is feltártak, a mélyinterjúk pedig még inkább rávilágítottak a különbségre. Geoinformatikusaink speciálisabb, szűkebb területre kiterjedő, mélységeiben jelentősebb tudásuknak köszönhetően könnyebben tudják definiálni szakmai önmagukat, ami segíti a pályakezdést, míg a környezetkutatók széles rálátásukat, több tudományterületet összefogó ismereteiket nehezebben tudják kamatoztatni. Volt, aki gyakorlati feladat megoldásával bizonyította tudását, mások diplomamunkájuk eredményeképpen
kerültek
első
munkahelyükre.
Sok
esetben
kiemelték
a
megkérdezettek, hogy a kapcsolatrendszereknek óriási jelentősége van az elhelyezkedés esélyei tekintetében.
- 16 -
„Az a tapasztalatom, hogy a szakmában a munkavállalók ajánlásokkal jutnak el munkaadójukhoz. Az én évfolyamomban végzettek mind ajánlásokon keresztül tudtak elhelyezkedni. Kapcsolatrendszereken keresztül töltődnek be a pozíciók.” „Az ismereti faktor nagyon jelentős, olyan helyeken, ahol már dolgozik geográfus, ott keresik a geográfusokat.” A kérdőíves felmérés szerint a végzettek 79 %-a még diplomaszerzés előtt, néhány héttel a diplomaszerzés után, de legkésőbb pár hónapon belül munkába állt. A környezetkutatók inkább közszférában, a geoinformatikusok inkább versenyszférában helyezkedtek el és idővel ez a tendencia nem változott, az utolsó munkahelyek esetében is a geoinformatikusok körében a versenyszféra, a környezetkutatóknál, pedig a közszféra túlsúlya jellemző (4. ábra). 70 60 50 %
40
közszféra
30
versenyszféra
20 10 0
geoinformatikusok
környezetkutatók
4. ábra: Az utolsó munkahely jellege A mélyinterjúk tanúsága alapján, azok a cégek, amelyek valamilyen környezetvédelmi területen, versenyszférában tevékenykednek, sokkal kevésbé tudják alkalmazni a környezetkutató
geográfusok
ismereteit,
termelő
tevékenységükhöz
olyan
szakembergárdára van szükségük, ahol a dolgozók egy –egy kiemelt tevékenységet magas fokon tudnak művelni, és geográfust csak, mondhatjuk, kiegészítésképpen alkalmaznak.
Az
ilyen
cégeknél
elsősorban
mérnököket
foglalkoztatnak,
építőmérnököket, vízmérnököket, környezetmérnököket, bár itt is hangsúlyozva volt a személyes kompetenciák jelentősége. „Környezetmérnököket alkalmazunk. A cég környezetvédelmi területen tevékenykedik, ebből a szempontból a szakmai mélység hiánya hátrányt jelent a geográfusoknál.” „A cég profiljától függ, hogy inkább mérnököket alkalmazunk. Olyan feladatokat látnak el, ahol bizonyos méretezéseket kell tudni alkalmazni. Amely méretezésnek erős matematikai, kémiai, fizikai alapjai kell, hogy legyenek. És ezen alapokat ideálisan kell
- 17 -
tudni összehangolni a napi igényeket megjelenítő gyakorlati problémamegoldó képességgel, ami alapját képezheti, hogy valaki egy mérnöki jellegű dokumentumot el tudjon készíteni, aminek az ismérve az, hogy egy problémát tudjon értelmezni, tudományos igénnyel arra megoldást produkálni, amely megoldás valamilyen méretezett számítási megközelítésen alapul. Ez a mérnöki megközelítésnek egy nagyon fontos eleme. De ez nem csupán a képzéstől függ, hanem az adott személy belső késztetésétől is. Ha valakinek ez megvan, hogy igényesen akar elvégezni egy munkát, akkor szinte teljesen mindegy, hogy geográfus végzettségű, vagy egy környezetmérnök. Az első félév tekintetében jelenthet csak érdemi különbséget. Belső indíttatásból fakadóan mindenki el tudja végezni a feladatot, ha hajlandó arra, hogy megismerje, hogy pontosan az adott szituációban milyen jogszabályi, szakmai elvárások fogalmazhatók meg.” Befolyásolja a végzettek pályakezdését az is, hogy mennyire ismerik a munkaadók a geográfus szakmát, a geográfusok kompetenciáit. Erre a kérdésre vegyes válaszokat adtak a mélyinterjú alanyai. Többek szerint nem igazán ismerik, más szakmákkal azonosítják, térképészekkel veszik egy kalap alá, vagy geológust, esetleg geodétát értenek alatta, vagy valami mással azonosítják, attól függően milyen munkaerőre van szükségük. „A
munkaadók
nincsenek
tisztában
a
szakma
előnyeivel.
Amikor
sikerült
elhelyezkednem, azért, mert beskatulyáztak korábbi munkám alapján természetvédőnek, és akkor pont ilyen embert kerestek, tehát nem a geográfus szakmai végzettségem miatt vettek fel, hanem azért mert korábban természetvédelmi kérdésekben dolgoztam, így azt gondolták, hogy természetvédő vagyok.” Mások arról számoltak be, hogy azon a területen, ahol ők dolgoznak, a cégek tudják, hogy kit keresnek, tudják, hogy milyen kompetenciákkal rendelkeznek, ahol pedig már dolgoztak geográfusok természetszerűleg nem ismeretlen a szakma. A munkavállalók legtöbbje akkor találkozott először geográfus végzettségűvel, amikor álláshelyre pályázatok érkeztek be, illetve, amikor először alkalmaztak cégeiknél ilyen szakembert. Vannak olyan cégek, akik már alkalmazás előtt ismerték, tájékozódtak, önéletrajzok és személyes kontaktus alapján informálódtak, amiből kiderült, hogy milyen oktatást kaptak, milyen gyakorlaton vettek részt. „Nem volt korábban információnk a geográfusok kompetenciájáról. A felvételi beszélgetéskor próbáltuk értelmezni, hogy milyen tématerületeket merít ki a geográfusok tudása, és azért is vettük fel munkára, mert úgy gondoltuk, hogy az - 18 -
általános
megközelítés,
ami
a
képzés
keretében
megjelenik,
alkalmazható,
felhasználható lehet a napi gyakorlat kapcsán.” Felmerül a gondolat mindezek alapján, hogy talán újabb kampánynak is elérkezett az ideje, hogy népszerűsítsük a szakmát. A megkérdezett munkaadók örömmel vették a kapcsolatfelvételt részünkről, még, ha csak egy mélyinterjú keretében is, fontosnak és nagyon követendő példának tartják, hogy
próbálunk
tájékozódni
a
munkaerőpiac
alakulásáról,
és
igyekszünk
visszajelzéseket gyűjteni. Kiemelten fontosnak tartják a népszerűsítésben mind a munkavállalók mind a munkaadók a szakmai fórumokon geográfusként való megjelenést, nyitást az önkormányzatok, polgármesterek felé, a cégek által szervezett konferenciákon, szakmai napokon való szereplést. „Például az ATIKTVF-nél is lesz most környezetvédelmi cégeknek összejövetel, és az ilyenekre bejelentkezni, ahol bemutatnánk a szakmát, megmutatni mit tudnak az itt végzett geográfus szakemberek.” „Meg kell jelenni szimpóziumokon, ahol térinformatikai, földrajzi, földmérési, vidékfejlesztési szimpóziumok vannak, azokon érdemes lenne meg megjelenni.” Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a nálunk végzetteket hová sodorta az élet. A kérdőívben megkérdezettek többsége Budapesten és Szegeden talált állást, ebben a kérdésben az első és utolsó munkahelyeknél megfigyelhető egy kis mértékű Budapestre és külföldre irányuló mozgás (5. és 6. ábra), azaz a végzettek nagy része csak a fővárosban tudta megtalálni számításait. „Pesten van nagyon sok lehetőség geoinformatikusként. Vidéken kevés az ilyen álláslehetőség”
18%
30%
19%
21%
32%
20%
2% 4%
4%
25%
5%
20%
Budapest
Szeged
Megyeszékhelyek
Budapest
Szeged
Megyeszékhelyek
Külföld
egyéb
nem válaszolt
Külföld
egyéb
nem válaszolt
6. ábra: Utolsó munkahely helye
5. ábra: Pályakezdés helye
- 19 -
5.3. A szakma megítélése Érdekes tény, hogy a megkérdezettek mások szakmai helyzetét rosszabbra értékelik a sajátjuknál, hiszen összességében 71 % érzi úgy, hogy végzettségének megfelelő állást talált, ezzel szemben azonban, véleményük szerint a geográfusok kevesebb, mint fele talál szakmába vágó munkahelyet. 2008-ban 44%-ra, 2010-ben 48 %-ra teszik azok arányát, akik szakmában tudnak elhelyezkedni. Ebben a tekintetben is kimutathatók különbségek a két szakirány között, valamint időbeli eltérések is mutatkoznak ebben a kérdésben. A geoinformatikusok inkább érzik úgy, hogy ezzel a diplomával el lehet helyezkedni szakmában és arányuk idővel nőtt, ellentétben a környezetkutatókkal, akik szerint kevesebben találnak szakmában munkát és ez a megítélés idővel romlott (7. ábra). 70 60 50 40 % 30 20 10 0
geoinformatikus környezetkutató
2008
2010 év
7. ábra: A megkérdezettek véleménye arról, hogy geográfus végzettséggel milyen arányban lehet szakmában elhelyezkedni A szakma elismertsége és az elhelyezkedés esélyei tekintetében a többség úgy véli, hogy nem változott a helyzet. 2010-ben 2008-hoz képest azok aránya nőtt meg, akik szerint nem változott a szakma helyzete, 2010-ben kevesebben gondolják, hogy romlott és azt is kevesebben vélik, hogy javult a szakma külső megítélése és az elhelyezkedés esélyei.
- 20 -
60 50 40
nem változott
% 30
javult romlott
20 10 0
2008
2010
8. ábra: A szakma elismertségének és az elhelyezkedés esélyeinek változása a megkérdezettek szerint Ebben a kérdésben a két szakirány között a válaszok arányában van különbség, a tendenciák ugyanazok mindkét csoportnál, mint az átlag. Alapjában véve a geoinformatikusok pozitívabb véleménnyel vannak végzettségükről ebben a tekintetben is (9. ábra), mint környezetkutató társaik (10. ábra). Többen vélik, hogy a szakma elismertsége javult és kevesebb az, aki szerint nem változott semmi. A két időpontot összehasonlítva azonban az ő esetükben is egyértelműen elmozdulás van abba az irányba, miszerint inkább nem változott semmit a megítélés és az elhelyezkedés esélyei, minthogy javult vagy romlott volna. 50 40 %
nem változott
30
javult
20
romlott
10 0 2008
2010
9. ábra: A geoinformatikusok véleménye a szakma elismertségének változásáról és az elhelyezkedés esélyeiről
- 21 -
70 60
%
50 40
nem változott
30
javult
20
romlott
10 0 2008
2010
10. ábra: A környezetkutatók véleménye a szakma elismertségének változásáról és az elhelyezkedés esélyeiről Ezt a megítélést támasztja alá az is, hogy a pályakezdés és az utolsó munkahely tekintetében alig van változás abban a kérdésben, hogy feltétel volt-e a munkaadó részéről a geográfus végzettség. Pályakezdéskor a megkérdezettek 44%-nak, az utolsó munkahelyen, pedig 46 %-nak volt feltétel a szakirányú végzettség (11. ábra). Azok körében, akiknek nem volt feltétel mind az első mind az utolsó munkahely tekintetében 60-61%-nak jelentett előnyt az, hogy ilyen diplomával rendelkezik, tehát ebből a szempontból sincs érdemi változás. A megkérdezettek 76-77%-ának vagy feltétel volt, vagy előnyt jelentett a geográfus végzettség. 60 50 40 feltétel volt
% 30
nem volt feltétel
20 10 0
első munkahely
utolsó munkahely
11. ábra: A munkaadó részéről feltétel volt-e a geográfus végzettség A kérdőívezéskor arra voltunk még kíváncsiak, hogy alkalmazzák-e a nálunk végzett hallgatók az egyetemen kapott tudást és szemléletet, hogy a munkaerő-piacon megfelelőek voltak-e az itt elsajátított alapok. Ebben a kérdésben különbségek mutathatók ki mind időben, mind pedig a szakirányok szerinti bontásban. A geoinformatikusok inkább használják a tudást és a szemléletet, és nagyobb arányban
- 22 -
érzik megfelelőnek az elsajátított alapokat, mint a környezetkutatók. 2010-ben 2008-hoz képest pedig kevesebben használják a tudást és a szemléletet, és kevesebben is érzik úgy, hogy megfelelőek voltak az alapok mindkét szakirány képviselői körében (12. és 13. ábra). Annak érdekében, hogy a számok mögött rejlő tartalmat és okokat feltárjuk a mélyinterjúk során a munkavállalókat részletesen kérdeztük arról, hogy felkészítette-e a képzés őket a munkaerőpiac elvárásaival szemben, használják-e, amit az egyetemen megtanultak, mennyire volt elegendő a megszerzett tudás. Mennyire érzik megfelelőnek az egyetemi képzést, hogyan érzik, piacképes diplomát kaptak-e a kezükbe. Milyen hiányosságokat tapasztaltak, amit beleépítve a képzésbe elősegíthetnénk a geográfusok elhelyezkedési esélyeit. A munkaadókat is részletesen kérdeztük arról, hogy tapasztalatuk alapján mit tud egy geográfus, mire képes, miért alkalmazzák őket. Milyen tapasztalataik vannak arról, hogy az egyetemi képzés mennyire készítette fel munkavállalóikat. Ha ismerik az egyetemi geográfusképzést, mit tartanak pozitívnak, illetve negatívnak, mivel kellene még kiegészíteni a képzést, hogy a geográfusok tudása piacképesebb lehessen. 2008 100%
85% 85% 85%
81% 83%
80%
70% Tudás
60%
Szemlélet
40%
Alapok
20% 0% Geoinformatikus
Környezetkutató
12. ábra: Az egyetemen szerzett tudás, szemlélet és az alapok megítélése 2008-ban 2010 80% 60%
75%71% 57%
59%
68% 52% Tudás
40%
Szemlélet Alapok
20% 0% Geoinformatikus
Környezetkutató
13. ábra: Az egyetemen szerzett tudás, szemlélet és az alapok megítélése 2010-ben
- 23 -
Ebben
a
kérdéskörben
geográfusoktól, amit
nagyon
vegyes
nagymértékben
válaszokat
kaptunk
a megkérdezett
befolyásolni látszik a személyes
siker,
eredményesség, karrier. A legtöbben elegendőnek érzik azt az alaptudást, amit kaptak, de minden megkérdezett személynek valamiben még jobban el kellett mélyednie, valamit pluszban meg kellett tanulnia. Ez talán természetes is, hiszen az egyetemi tanulmányokat át kell ültetni a való életbe, naivitás azt gondolni, hogy semmit nem kell hozzátenni ahhoz a tudáshoz, amit az iskolában szereztek. Ezen túlmenően az életben folyamatosan változik minden, ami újabb és újabb kihívások elé állítja a geográfusokat is, ez megkövetelheti a folyamatos tanulást, ismeretek elsajátítását, akár még más szakmákban való elmélyedést is alkalmazkodva azokhoz a körülményekhez, amelyeket döntéseikkel hoznak létre maguk körül. „Ezzel kapcsolatban vegyes érzelmű gondolataim vannak. Megtanítottak tanulni, megtanítottak
problémát
megoldani
gyorsan.
A
képzés
összetételében
érzek
hiányosságot. Szoftvereket, egyet sem használok abból, amit az egyetemen tanultam. De a tudást hasznosítom, nap, mint nap előjönnek elvek, elméletek, megoldási lehetőségek, amit tanítottak nekem. Más szoftvereken keresztül, de tanítottak koncepciókat, amit most használok. A rendszerben való gondolkodást az egyetemen tanultam meg.” „Sajnos nem szakmában dolgozom, ezeket a munkákat nem értékelem szakmainak, és erre nem készített fel a képzés, ilyeneket nem nagyon tanultunk. Sok mindent megtanítanak az egyetemen, de a való életre nem tudnak felkészíteni.” „Túl sok múlik az egyéni ambíciókon. Az egyetem megtanít tanulni, és megtanítja az alapokat. Az alapok kevésnek bizonyulnak a munkaerőpiacon, de ha az ember meg tanul tanulni és szorgalmas mellé, akkor tudja egyáltalán hasznosítani az alapokat. Az alapokra csak személyesen lehet építeni, mert ami a munkaerőpiacon kell, az mind egyedi. A földrajzképzés mindenből általános rálátást ad. Használom, amit megtanultam, használom az alapokat, amire lehet építeni és használom a szemléletet.” A megkérdezettek nagy része úgy értékeli, hogy alapjában véve piacképes diplomát kapott kezébe. Néhány hiányosságot említettek, amit a képzésbe beleépítve segíthetné azt, hogy még sikeresebb geográfusokat képezzen az egyetem. Többen hangsúlyozták a gyakorlatias ismeretek hiányát, hogy az elméleti ismeretek helyett a gyakorlatorientált képzésre kell helyezni a hangsúlyt. Ez nem csupán geográfus specialitás, egy korábbi egyetemi szintű kutatásban is erre a következtetésre jutottak a szerzők (Kürtösi – Hetesi 2007). - 24 -
„Szerintem diploma, diploma. Ha valaki bizonyít és idővel szakmai gyakorlatra tesz szert, akkor már nem számít milyen diplomája van, hanem, hogy milyen szakmai gyakorlata van. Gyakorlati tudás kell. Gyakorlati ismeretek. Hiányoltam a terepi mintavételezést, és túlsúlyosnak tartom a talajos vonalat, mert azon kívül van még hulladék, levegő védelem, zajvédelem és mindegyiknek vannak olyan vizsgálati részei, módszerei, amit lehet használni. Ezeket kellene megmutatni az egyetemen is.” „Piacképes lehetne a diplomám. Csak ez még Magyarországon nem annyira elterjedt. Még fiatal szakma volt, amikor tanultam, azóta sokat változott a képzés. Akkor több gyakorlatra lett volna szükség.” „A gyakorlatiasabb dolgokat hiányolom, a tudásanyaggal elégedett vagyok.” Mások szerint az alaptudás, amit geográfusként megszereznek nem eladható tudás, és nagyon nagy szerepe van a specializációnak. „A geográfus egy ezermester, aki semmihez sem ért. Szerintem nem piacképes” „Az egyetemen a képzés alatt arra készítettek fel, hogy az önkormányzatoknál, állami szektorban szükség lesz ilyen tudásra, de szerintem nincs gazdasági szükség ilyen tudásra. Társadalmi szükség lenne a tudásra. A tudás, amit kaptam nem piacosítható.” „Sok múlik az egyéni kvalitásokon, ambíción, hozzáálláson. Ezért nehéz megítélni általában a geográfus diplomát. Alapvetően piacképes képzés, de nagyon sok múlik azon, hogy mire helyezi a hangsúlyt a képzőintézmény. Mert az a minimum, amit tudnia kell egy geográfusnak, az alap, amit megtanul, az olyan tudás, amire nem igazán van szükség. A specializáció során sajátítanak el olyan tudást, ami érdekes, de ott nagyon nehéz az arányokat megtalálni.” A munkaadók is hasonló véleményeket mondtak ezzel kapcsolatban, elégedettek munkavállalóik alaptudásával, jónak tartják a geográfusképzést, jó tapasztalataik vannak kollégáik felkészültségéről, pozitívnak tartják a szegedi képzést, de mindenképpen szükség van elmélyülni valamiben, szükség van a specializációra, az alapok elsajátítására elegendő csak az egyetemi képzés, de a többit a gyakorlatban, az adott munkahelyen kell megtanulni. Ezek a vélemények azt az elgondolást támasztják alá, amely szerint az egyes szakirányokra külön mesterképzéseket kell indítani. „A geográfusok nagyon sok mindent tanulnak, sok mindenbe beleszagolnak. Nincs speciális tudásuk, ezért nincs geográfusokra kiírt állás. Átfogó a tudásuk, a gazdaságföldrajztól a kőzettanig mindent tanulnak, lehet, hogy nem eléggé specializált. Szerintem minél korábban kellene specializálódni.” - 25 -
„Természettudományi területen egy általános felkészültséget próbál produkálni ez a képzés, ami alapján alkalmas lehet a geográfus arra, hogy ezeken a területeken elkezdhessen dolgozni.” „A klasszikus szituációba minden kolléga belekeveredik, aki már az egyetemen nem mélyül el valamilyen konkrét tématerületben, akkor egy felületes, általános jellegű információval rendelkezik, ami a gyakorlatban elég komoly utóképzésnek az alapját képezheti, de önálló munkavégzésre sajnos nem alkalmas.” Az elsősorban környezetkutató szakirányosokat alkalmazó cégek képviselői közül többen is kiemelték, hogy a környezetvédelemben, a környezetvédelmi jogi szabályozásban kellene még jártasabbnak lenniük az itt végzett hallgatóknak, de ezt egy volt hallgatónk is kiemelte. „És a környezetvédelmi törvényen kívül semmivel nem találkoztam az egyetemi képzés alatt. Az alsóbbrendű törvények, amelyek a gyakorlati alkalmazásban fontosak nem voltak az egyetemen.” Ezen túl a képzés műszaki jellegét kellene erősíteni, és szükség van a környezetkutatóknak is a térinformatikai tudásra függetlenül attól, hogy nem ez a fő profilja ennek a szakiránynak. A geoinformatika témában tevékenykedő cégek, pedig nagyon fontosnak tartják, hogy a képzés kövesse a szakma fejlődését és sok esetben kifejezetten szűk területre kiterjedő speciális ismeretekre, tudásra van szükség. „Találkoztam olyan geográfussal, aki a térinformatikában teljesen zöldfülű volt, annak ellenére, hogy elvileg valamilyen szinten tanulták. Ez a technika egyre inkább teret hódít. Lehet, hogy csak tévképzet, hogy egy geográfus értsen a térinformatikához, de nálunk fontos, hogy valakinek legyenek térinformatikai ismeretei.” „A térinformatikát tartom annak a szakterületnek, ami a földmérőkön kívül a geográfusokhoz kapcsolódik. És nagyon jól tudjuk alkalmazni azokat a dolgokat, amit a térinformatikusok csinálnak. Rájuk van szükség, hogy a különböző adatbázisokat összekapcsoljuk. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt a részt erősíti és az újabb és újabb szoftvereket is követi az egyetem, akkor az más területen is előnyös lenne. Mert ehhez a szakmához ez elengedhetetlen. Mert az információ nem ér semmit, ha nincs időhöz és térhez kötve. A térinformatika jelenti ezt a kapcsolatot. A felhasználók számára néhány kattintással térbeli és időbeli összefüggések nyílnak meg, ha van egy jól strukturált adatbázis.” „Olyan irányba kellene terelni az oktatást, hogy tudásukkal be tudjanak illeszkedni a végzettek a mérnöki társadalomba. Földmérő cégként nekünk geográfusra, geográfus - 26 -
szaktudásra nincs szükségünk. Ha az itt végzett diák nem képezné magát webes vizualizációs technológiákban, akkor nem tudnánk alkalmazni.” „Remélem, hogy a geográfusképzés halad a korral és az új ismeretek, technikák bekerülnek a tananyagba. Például a nyílt szabványú térképek ismerete nagyon hasznos lenne.” Egy geográfus pedig kifejtette azon véleményét, hogy a geoinformatika szakirányosok képzésében
is
teret
kell
engedni
a
műszaki
megoldásoknak
a
műszaki
térinformatikának, valamint egy másik megkérdezett szerint olyan irányba kellene terelni az oktatást, ami támogatja a piacon megjelenő olcsóbb szoftverek ismeretét, mert a cégek nem fizetik meg a drága programokat. „A képzés összetételében érzek hiányosságot. A SZTE specializálódik az elemző térinformatikára, holott a piacon több lehetőség van a műszaki térinformatikában. Szerintem e felé kellene, hogy nyisson az egyetem, hogy egy kis műszaki térinformatikát is tanítson a hallgatóknak. Ne csak elemzéseket végezzenek, hanem tanulják meg hogyan lehet webes alapú térinformatikai rendszereket fejleszteni, de műszaki vonalon.” „Nyitni kellene a felé, hogy mi van a piacon. Azokat a szoftverek, amelyeket elsajátítottunk tanulmányaink alatt a munkáltatók nem fizetik meg, mert nagyon drágák. Elmozdulás van a free-GIS felé. Az e-közigazgatás, és az állami fejlesztések is e felé fognak elmenni. Olyan technológiákat fognak alkalmazni, amivel jelentős pénzeket fognak megtakarítani.” A mélyinterjúk során azt is igyekeztünk feltárni, hogy a különböző munkahelyeken milyen más végzettséggel rendelkezők dolgoznak még, megismerve ezzel a geográfusok versenytársait a piacon, ezt a kérdéskört korábban már érintettem dolgozatomban, de fontosnak tartottuk azt is felmérni, hogy a versenytársakhoz képest miben jelent előnyt, illetve hátrányt a geográfus végzettség, miben jártasabbak, miben tudnak többet akár a munkavállalói, akár a munkaadói oldalt nézzük. A mélyinterjúk során említett szakmák, akikkel hasonló munkakörben, hasonló feladatokat végeznek el geográfusaink: •
biológus
•
ökológus
•
agráros végzettségűek
•
térképész
•
okleveles kertészmérnök
- 27 -
•
földmérő, főiskolai, de középiskolai végzettséggel is
•
botanikus
•
mikrobiológus
•
környezetmérnök
•
biomérnök
•
településmérnök
•
programozó
•
programtervező matematikus
•
geológus
•
geofizikus
•
építőmérnök
•
vízépítő mérnök
•
tanárok
•
vegyészmérnök
•
gépészmérnök
•
zoológus
Nem cél a jelen tanulmányban a versenytársak teljes körű elemzése, de a szakmai tudás hasznosíthatósága szempontjából mindenképpen érinteni kellett ezt a kérdést is az interjúk során. Hiszen így képet tudunk alkotni arról, hogy mik azok a főbb jellemzők, amelyek a geográfusokat megkülönböztetik más szakmában dolgozóktól és ebben a tekintetben milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal jár a végzettségük. Szerencsés abban a tekintetben a felmérés, hogy az itt megkérdezett munkavállalók ugyanazt vagy nagyon hasonló munkát végeznek egy-egy cégnél, mint versenytársaik. Térinformatikai,
földmérési
területen
tevékenykedő
cégeknél
elsősorban
térképészekkel, földmérőkkel, informatikusokkal, programozókkal, programtervező matematikusokkal dolgoznak együtt geoinformatika szakirányos geográfusaink. „Hozzájuk képest alkalmasabbnak érzem magam, ők jobban értenek az informatikához, viszont nem értenek a geográfiához (azt sem tudják mi az egységes vetületi rendszer). Alapvető dolgokat nem tudnak, nem értenek a földrajzhoz és ezeken a helyeken szükség van földrajzi információkra.” „A programozók szűkebb területre nagyobb hatékonysággal dolgoznak és rálátással bírnak, de én az egész folyamatot jobban átlátom. A mostani munkahelyemen a
- 28 -
térképészekkel tudom összevetni magam. A térképész és a geográfus szerintem egy csapatban nagyon jól kiegészíti egymást. A térképésznek is speciális a tudása, a geográfus pedig sok mindenbe belekóstolt.” „Előnyük csak az elején volt, legalábbis a középfokú végzettséggel rendelkezőknek. Bele kellett tanulnom a földmérésbe, mert ahhoz egyáltalán nem értettem. Amikor beletanultam abba a munkába, amit a földmérők csináltak, onnantól nem voltak különösebben előnyben. Amint meg tanultam kezelni a műszereket, már nem volt gond.” A
munkaadók
igyekeznek
úgy
kialakítani
szakember
gárdájukat,
hogy
a
legoptimálisabb legyen az elvégzendő munka szempontjából, ezt támasztják alá az alább mondottak: „A térképészeknek még specializáltabb a képzésük, főleg analóg térképekkel foglalkoznak. Ezért sokat kell őket tovább képezni. Nem tudom megkülönböztetni melyik alkalmasabb és melyik kevésbé. Ugyanazt a tevékenységet végzik. Mindkét végzettséggel rendelkező embereket még képezni kell. A térképészek a terepi munkára alkalmasabbak, a geográfusok a bevitt adatok feldolgozását végzik.” „A geográfusoknak kevesebb a terepi gyakorlata, informatikai képzettségben nincs eltérés közöttük. A geográfusok informatikai felkészültsége, a szoftverekben való jártasság megfelelő és tovább képezhető.” „Mindkettő szaktudásra igény van nálunk, mert, amit nem ismernek a földmérők, azt tudják a geográfusok és fordítva. A geográfusok nem ismerik a földmérést alapvetően. Hosszú tanulási folyamat eredményeképpen csiszolódnak össze, hogy egymással is kommunikálni tudjanak. A két tudás kiegészíti egymást. Szakértői munkákba elég gyorsan bele tudnak tanulni, mert olyan tudásuk van. Azért szeretek nem földmérőkkel dolgozni, mert sokkal szélesebb látókörük van a geográfusoknak, rálátásuk van a szakmára. Amiben jobbak, mint a földmérők, hogy a vizualizációs megjelenítés oldalán sokkal képzettebb a tudásuk. Ezáltal a záró munkálatokban, térinformatikai megoldásokban jobban lehet rájuk támaszkodni. Az adatgyűjtések technológiáiban, azok feldolgozásának technológiáiban inkább a földmérők tudnak többet. Ezért a kettő kiegészíti egymást.” A környezetkutató szakirányos geográfusok sokkal szélesebb szakmai kör képviselőivel veszik fel a versenyt a mindennapi elvégzendő munkájuk során. Itt a vélemények már jobban eltérnek, mint a geoinformatikusoknál. „Szerintem egy mérnöki végzettség sokkal többet ér. Valamint a geológiai végzettség. Ezen végzettségűeket jobban megbecsülik, sokkal jobban adnak a véleményükre. Sokkal - 29 -
alaposabb tudással rendelkeznek, mint a geográfusok. Alkalmas a geográfus is a munka elvégzésére, de bizonyítania kell. Nekik sokkal mélyebb a tudásuk bizonyos dolgokban, a geográfusoknak sokkal felszínesebb.” „Csak vízépítő mérnök tudja, hogy egy létesítmény úgy van-e méretezve, jól van-e méretezve. Ennek ellenére egy jó képességű geográfust hamarabb felvennék, mert többet ér, mint mondjuk egy vízépítő üzemmérnök. Mert a mérnöki részhez elvileg jobban értenek, de nem tanulják meg rendesen.” „Előny, hogy ehhez a munkakörhöz a geográfus szak az, ami a tájvédelemmel, tájkutatással, tájökológiával szóba hozható. Hátránya pedig, hogy kevésbé ismert és elismert. Például környezetvédelmi, természetvédelmi szakértőnek előbb mehet el egy építész, mint egy geográfus.” „Olyan jellegű problémák esetében, mint pl a Szelidi-tó, amely egy természetvédelmi terület, a 70-es években ki lett jelölve a határa, majd a rendszerváltozáskor megváltoztatták a kormányrendeletet és becsúszott egy területi jellegű adminisztrációs hiba. Ennek következtében egy olyan terület is védettség alá került, ami a jelenlegi tulajdonosnak nem kedvez, másrészt nem indokolt a védettség. Itt kettős probléma jön elő. Egyrészt, hogy indokolt-e a végzettség, amit elsősorban egy biológus mond meg, de megfelelő szakismerettel egy geográfus is meg tud mondani. Másrészt a területi probléma kapcsán, meg kell tudni mondani, hogy az ingatlan hogy alakult ki a korábbi állapotokból. És ez egy olyan területváltozási kérdés, amit egy geográfus tud megmondani.” „Ha van egy biológus, akinek csupa molekuláris biológiai laborgyakorlata van és van egy geográfus terepi ismeretekkel, térinformatikai tudással, szociológiai ismeretekkel, akkor előnyben van. Ha az elméleti tudást el tudja helyezni társadalmi-gazdasági térben, napi életben, az fontos.” „A cég környezetvédelmi területen tevékenykedik, ebből a szempontból a szakmai mélység hiánya hátrányt jelent a geográfusoknál.” Amit nagyon sokan említettek és nem csak a környezetkutatók, hanem a geoinformatikusok körében is, mind a munkavállalók, mind a munkáltatók, az a szélesebb látókör, a folyamatok átlátása, az átfogó gondolkodás, a komplex szemlélet. Ez az, ami a geográfusokat alapvetően megkülönbözteti más szakmák képviselőitől. Ennek persze vannak hátrányai is bizonyos szempontból, amit egyik végzett hallgatónk fogalmazott meg:
- 30 -
„Az a probléma és azért nehéz egy geográfusnak jól érdekérvényesíteni, hogy pont, ami az előnye az egyúttal a hátránya is. A komplexitás, az, hogy sok mindenbe belelát a geográfus, de pont emiatt a mai napig az emberek a geográfust nem tudják berakni semmilyen kategóriába. Ezért van az, hogy annyi mindennel foglalkoztam már én is a munkahelyemen, mert nem tudják hova tenni a geográfus személyt.” A szakma megítélésének kérdésköréhez kapcsolódik még az a probléma, amelynek kihívásai elé még csak ezután kerülnek a felsőfokú intézmények, és nem csupán a geográfusokat képzők. Hamarosan egyre több olyan hallgató kerül majd ki a munkaerőpiacra, akik 3 éves alapképzettséggel rendelkeznek. Ezen kérdéskör kapcsán megkérdeztük interjúalanyaink véleményét. A geográfusok saját olykor egyáltalán nem könnyű helyzetükből kiindulva nem sok esélyt adnak azoknak a hallgatóknak, aki Földrajz BSc-s diplomával szeretnének munkába állni, arra a kérdésre, hogy milyen esélyekkel indul neki a munkakeresésnek egy ilyen végzettséggel rendelkező a következő válaszokat kaptuk: „Nem sokkal többel, mint, akinek van egy érettségije.” „Semmilyennel. Egy ilyen szakon 3 évvel nem sokra megy az ember.” „Szerintem nagyon rossz esélyekkel, 3 év nagyon kevés, hogy ennyi idő alatt problémamegoldó emberré váljon valaki.” „Nagyon nehéz volt az osztatlan képzésben szerzett diplomával, egy BSc-s diplomával gyakorlatilag lehetetlen elhelyezkedni.” „Kevés a 3 év. Hiányos lesz a tudásuk 3 év alatt.” „A fő tudásanyag az utolsó években jön csak, csökken az átadott tudás is. Én nagyon aggódnék a BSc-sek helyében.” Természetesen voltak olyanok is, akik nem látják ennyire reménytelennek a jövőt. „Szerintem betanított térkép-digitalizálás munkára elég a tudásuk.” „Nem a végzettség a döntő. Hiszen a későbbiekben fog kiderülni, mi is lesz az új embernek a feladata.” „Ha el tud valaki helyezkedni, onnantól már nem a papírja számít, hanem hogy mit mutat fel, és mit tud. És milyen a hozzáállása, az alapossága az illetőnek.” A munkaadók körében inkább arra billen a mérleg, hogy alkalmaznának ilyen végzettséggel rendelkezőt, de konkrét elképzelésük és véleményük a munkaadóknak nincs, ami azt mutatja, hogy nincs felkészülve a munkaerő-piac ezeknek az embereknek a fogadására.
- 31 -
„Komoly kétségeim vannak a kétszintű képzést illetően. Sok munkahelyi vezető nincs tisztában az új rendszerrel. Korábban évtizedekig garancia volt, ha valaki egy szakot megtanult. Tudtuk, hogy mire alkalmasak a végzettek. Mindennek meg volt a helye, szerintem most nehezen tájékozódnak az 50-es korosztály munkaadói. Nem tudom, hogy az, aki a 3 évet elvégzi mire alkalmas.” A munkaadók többsége „el tudja képzelni”, lehetséges”, „talán” alkalmazna, de ebből a szemszögből nagyon fontosak a személyes kompetenciák, ami akár felül is írhatja a végzettségből adódó hátrányokat. Valamint alacsonyabb státuszú munkakörökbe, olyan munkákra, amibe be tudnak tanulni, ott akár alkalmaznák is őket, sőt az alacsonyabb bérezés még előnyt is jelenthet. Azokra a helyekre, ahol valamilyen speciális témakörben mélyreható ismeretek szükségesek, nem alkalmaznák ezeket a végzetteket. „Álláspályázatnál biztos, hogy egy BSc-s hátrányban van egy MSc-shez képest. Más oldalról, ha a diplomához nem feltétlenül kapcsolódó hozzáállás és személyes kompetenciái olyanok, akkor lehet, hogy a BSc-st választanám. Nem feltétlen a képzés dönti el a befutást.” „Elég komoly hiányossági vannak az alapszinten képzetteknek, a speciális ismereteik csiszolásra szorulnak, de amúgy alkalmaznék alapszakot végzettet.” „A gyakorlatban meg lehet szerezni a munkához szükséges kiegészítő tudást, így akár lehetne is alkalmazni őket.” „El tudom képzelni, mert vannak nálunk alacsonyabb státuszú munkakörök, ahol a készségek fontosak, térképeket ismerni, informatikai alapokat, stb. viszont mélyebb, speciális tudásra nincs szükség. Úgyhogy el tudom képzelni. Előnyük az lehet, hogy alacsonyabb bért kell fizetni nekik. Így kevesebb költsége lenne a cégnek.” 5.4. Munkahelyi megbecsültség, jövőbeli tervek A felméréskor arra is kíváncsiak voltunk, hogy a nálunk végzettek hogyan érzik magukat jelenlegi munkahelyeiken, milyen megbecsültségnek örvendenek, mind anyagi, mind erkölcsi szempontból. Mennyire érzik stabilnak munkahelyüket, terveznek-e állást változtatni, esetleg külföldre mennének dolgozni. A természettudományi képzési terület az, amelynek hallgatói mind a jövedelmi, mind a társadalmi-presztízs-várakozásaikat tekintve alulmaradnak a többihez képest. Ezek a várakozások, amelyek a többi szakterületen jellemzően egymás hatását kiegészítve vannak jelen, a természettudományi hallgatók esetében lényegében egységesen - 32 -
mutatkoznak gyengének. Az anyagi hátrányokat, alacsony foglalkoztatottságot (Galasi P. 2002) nem kompenzálja társadalmi elismerés, és fordítva (Veroszta Zs. 2010). A nálunk végzett hallgatók 80%-a kifejezetten jól, vagy jól érzi magát jelenlegi munkahelyén (14. ábra), több mint fele legalább erkölcsileg megbecsült, de 33% erkölcsileg és anyagilag egyaránt (15. ábra). kifejezetten jól jobban, mint előző munkahelyén
22% 1% 9%
rosszabbul, mint előző munkahelyén
57%
kifejezetten rosszul
11%
nem válaszolt
14. ábra: Hogyan érzi magát munkahelyén? erkölcsileg és anyagilag erkölcsileg
23%
33% anyagilag
11% 2%
egyik sem 31% nem válaszolt
15. ábra: Munkahelyi megbecsültség Azok érzik kifejezetten jól magukat, akik vagy erkölcsileg, vagy erkölcsileg és anyagilag is megbecsültek. Akik jobban érzik magukat előző munkahelyükhöz képest a mostaniban, azok erkölcsi megbecsülést kapnak, amit korábban nem, de olyan is van köztük, akit anyagilag is megbecsülnek, és szép számmal vannak olyanok, akik semmilyen téren nem megbecsültek, mégis jobban érzik magukat most, mint korábban. A szakirányonkénti bontásban az tűnik fel, hogy többen vannak a környezetkutatók közül azok, akik kifejezetten jól érzik magukat jelenlegi munkahelyükön (16.-17. ábra).
- 33 -
kifejezetten jól jobban, mint előző munkahelyén
17% 2%
49%
13%
rosszabbul, mint előző munkahelyén kifejezetten rosszul
19%
nem válaszolt
16. ábra: Ahogy a geoinformatikusok érzik magukat kifejezetten jól jobban, mint előző munkahelyén
25% 0% 7% 7%
61%
rosszabbul, mint előző munkahelyén kifejezetten rosszul nem válaszolt
17. ábra: Ahogy a környezetkutatók érzik magukat A kérdőív végén megkérdeztük a geográfusokat mennyire érzik stabilnak jelenlegi állásukat, akarnak-e állást változtatni a közeljövőben, esetleg terveznek-e külföldi munkavállalást. 2008 80% 70% 60%
Jelenleg stabil állás
50% 40%
Állásváltoztatást tervez
30% 20%
Külföldi munkavállalást tervez
10% 0% Geoinformatikus
Környezetkutató
20. ábra: Jövőbeli tervek 2008-ban 2008-ban a megkérdezett geoinformatikusok 76%-a a környezetkutatóknak pedig 68%a érezte stabilnak akkori állását, mindkét szakirány esetében 36% tervezett állást
- 34 -
változtatni és a külföldi munkavállalás tekintetében pedig 39-13% az arány az egyes szakirányoknál. Ez utolsó tekintetében érdekes lehet az a kérdés, hogy vajon mi okozza a nagyarányú különbséget, azt gondolom, hogy a geoinformatikusok legpiacképesebb szakirányként külföldön is eladhatóbbnak érzik diplomájukat, tudásukat (20. ábra). 2010 70% 60% Jelenleg stabil állás
50% 40%
Állásváltoztatást tervez
30% 20%
Külföldi munkavállalást tervez
10% 0% Geoinformatikus Környezetkutató
21. ábra: Jövőbeli tervek 2010-ben 2010-ben a megkérdezett geoinformatikusok 61 %-a a környezetkutatók 43 %-a érzi stabilnak betöltött pozícióját. A jelentős csökkenés 2008 óta, az utóbbi évek megváltozott gazdasági-politikai helyzetét és a megnövekedett bizonytalanságot tükrözik vissza. Az ehhez társuló alacsonyabb változtatási kedv (7-16%) azt is mutatja, ha figyelembe vesszük a napjainkban zajló folyamatokat, hogy talán kevésbé bíznak a megkérdezettek abban, hogy találnak számukra kedvezőbb lehetőséget, vagy nincs is kilátásban ilyen a közeljövőben, de az is lehet, hogy jobban megtalálták számításaikat jelenlegi munkahelyeiken, mint két évvel korábban, erre vonatkozóan messzemenő következtetéseket hiba lenne levonni (21. ábra). A 2010-es felmérésben megkérdeztük a végzettek bruttó havi átlagkeresetét. Mivel ez a kérdés nem szerepelt a 2008-as felmérésben így csak érdekességképpen kerül bele a jelen dolgozatba. A megkérdezettek 35%-a válaszolt erre a kérdésre. 100.000 alatt 100.000-150.000 2% 7%
7%
7%
2%
150.000-200.000 23%
200.000-250.000 250.000-300.000
9% 5%
12% 26%
300.000-350.000 350.000-400.000 400.000-450.000 450.000-500.000 500.000 felett
18. ábra: A havi bruttó kereset megoszlása - 35 -
A legnagyobb arányt a 100.000 Ft és 250.000 Ft közötti havi bruttó keresettel rendelkezők teszik ki, ők adják a válaszadók 61 %-át. A szakirányok közötti különbségek (22. ábra) minden bizonnyal abból adódnak, hogy a környezetkutatók nagyobb arányban közszférában dolgoznak, ahol a bérek a közalkalmazotti és köztisztviselői bértábla szerint meghatározottak. Havi bruttó átlagkereset 285000
300000 250000
193000
200000 Havi bruttó átlagkereset
150000 100000 50000 0
geoinformatikusok környezetkutatók
22. ábra: A havi bruttó átlagkeresetek szakirányonkénti alakulása Érdekes tény, amelyet a 2011. évi HVG diploma különszáma közöl a fentiek tükrében. A HVG statisztikája szerint az egyetemet végzettek átlagkeresete a versenyszférában 428.329 Ft (HVG 2011). 6. Összefoglalás Jelen dolgozat hiánypótló és hiányos is egyúttal. Hiánypótló abban a tekintetben, hogy a környezetkutató és geoinformatika szakirányos geográfusok munkaerő-piaci helyzetét részletesen feltárja, és hiányos is, hiszen a geográfus szakma nem csupán ezen két szakirány képviselőiből tevődik össze. Kiemelkedően fontosnak tartjuk, hogy a közeljövőben készüljön el a többi szakirány képviselőinek munkaerő-piaci felmérése is, hogy teljes képet alkothassunk a Szegeden végzettekről, amelynek révén már határozottabb lépéseket is tehetünk annak érdekében, hogy a szakma ismertebbé, elismertté váljon, s végül kikecmeregve a teljes láthatatlanságból márkanévvé fejlődhessen, hogy geográfusaink büszkén írhassák névjegykártyájukra: GEOGRÁFUS. Úgy gondoljuk, hogy a Szegedi Egyetem kapuin olyan geográfus szakemberek lépnek ki, akik mind szakmai tudásukkal, mind személyes kompetenciáikkal — amiben bizonyosan szerepe van az egyetemen tanított hozzáállásnak, szemléletnek is —
- 36 -
munkaadóik megelégedésére szolgáltak. Természetesen sok feladat vár még a tanszékek dolgozói gárdájára, hiszen haladni kell a korral és eleget tenni az újabb és újabb kihívásoknak. De úgy gondoljuk, a megújulás és a frissítés sosem állt távol tanszékeinktől. Ennek érdekében természetesen rengeteg tennivaló van még, neves geográfusunk Csatári Bálint szavait idézve: „Tudatosabb és bátrabb geográfus „szak-marketingre” lenne szükség (s kevésbé félve a más szakterületek felé való nyitástól, s bátrabban vállalva a geográfia kettőségét és szintézis-törekvéseit). A modern problémamegoldó és integrált szemléletű, szintetizálóképes geográfia a jövőben is alaptudomány lesz, az iskolában is, valamint a térismeretben és térfejlődésben is” (Csatári 2006).
- 37 -
7. Felhasznált szakirodalom Berde Éva (2010): Óvatosan a diplomás pályakövetés elvárásaival. Educatio 2010/3 pp. 448-459. Bódis K. (2007): GEO-INFO-GRÁFUSOK Pályakezdő geoinformatikus szakemberek tapasztalatai. Geográfus Hírlevél 5. pp. 18-28. Clark, G. & Higgitt, M. (1997) Geography and lifelong learning: a report on a survey of geography graduates, Journal of Geography in Higher Education, 1997 (2), pp. 199-213. Csatári B. (2006): Valójában hol is tartunk? Geográfus Hírlevél 2. pp 3-5. Csatári B. (2010): Köszöntő és rövid beszámoló. Az alkotó alkalmazott geográfusok egyesülete alakuló ülése www.aage.szie.hu Fábri István (2010): Egyetemi és főiskolai hallgatók elhelyezkedési motivációi. Educatio 2010/2 pp. 241-250. Galasi P. – Tímár J. – Varga J. (2001) Pályakezdő diplomások a munkaerő-piacon. Oktatás és munkaerőpiaci érvényesülés. Budapest MTA KTK. 2001 pp. 73-89. Galasi P. (2002) Fiatal diplomások a munkaerőpiacon a tömegesedés időszakában. Educatio 2002/2 pp. 227-236. Geográfus szak, 4. számú melléklet a 166/1997 (X. 3.) Korm rendelethez, A természettudományos felsőoktatás alapképzési nem tanári szakjainak sajátos képesítési követelményei Geográfus szak, 2006/2/III/1. sz. MAB határozat Geográfus (MSc) szak létesítési követelményeinek meghatározása 2006 Geográfus (MSc) szakindítási kérelme 2007 HVG (2010): Diplomás pályakezdők a versenyszférába 2010. HVG Diploma 2011 kölönszám 2010/3 pp. 7. Kürtösi Zs. – Hetesi E. (2007): Mit ér a diploma, ha magyar? Marketing & Menedzsment 4-5. sz. pp. 24-31. Mezősi G. – Mucsi L. – Garamhegyi Á. (2001): Educational Innovation and the Market of Geographers in Hungary. Journal of Geography in Higher Education 2001 (1) pp. 11-22. Mezősi G. (2007): A földrajz és a munkaerőpiac. Geográfus Hírlevél 5. pp. 12-13. Péti M. (2009): — Szegedi Karta — A magyar geográfusok küldetésnyilatkozata a 21. századra www.aage.szie.hu
- 38 -
Rothwell, K. - Fantom, P. - Owen, K. - Mok, P. - Christie, F. - Laing, D. - Gee, D. Russell, S. - Done, J. (2002) What do Graduates do? Career Planning for Higher Education and Beyond 2003 (Manchester: Higher Education Careers Service [CSU] and Association of Graduate Recruiters [AGR]). Sharon, G. – Elizabeth, F. – Brian, C. (2004): Students' Undergraduate Expectations and Post-graduation Experiences of the Value of a Degree, Journal of Geography in Higher Education 2004 (3) pp. 381-396. Sipos Gy. (2009): Első GEOALUMNI találkozó beszámolója www.geoalumni.hu Sipos Gy. – Mezősi G. – Kovács F. – Nyári D. – Kiss M. (2010): Szegeden végzett geográfus és földrajz szakos hallgatók a munkaerőpiacon, múltbéli és jelenlegi tendenciák. V. Magyar Földrajzi Konferencia Kiadványkötete in print. Varga Júlia (2010): Mennyit ér a diploma a kétezres években Magyarországon. Educatio 2010/3 pp. 370-383. Veroszta Zsuzsanna (2010): A diplomás foglalkoztathatósághoz kötődő hallgatói várakozások. Educatio 2010/3 pp. 460-471.
- 39 -
