MAGYARORSZÁG AZ EURÓPAI UNIÓBAN A szolgáltatóipar innovációs tevékenysége az Európai Unióban Mint munkaadó és a jólét egyik megalapozója, a szolgáltatóipar meghatározó szerepet játszik a fejlett gazdaságokban, így Európában is. Az innovációpolitika azonban nem tükrözi ezt a változást, és továbbra is főként a termelésre koncentrál. Az EU Vállalkozási Főigazgatóságának egyik új tanulmánya sokat segíthet a szolgáltatóipari innováció jelentőségének jobb megértésében és az ágazati innováció támogatásában. Tárgyszavak: EU; gazdaságpolitika; innováció; szolgáltatóipar; újítás.
A szolgáltatások súlya az EU-n belül Az Európai Unió tudatosan alakítja át magát tudásgazdasággá, de néha elkerüli az illetékesek figyelmet az, hogy mennyi ment már végbe ebből az átalakulásból. Az Európai Bizottság várhatóan 2005 elején tesz közzé egy új tanulmányt innovációról, amely szerint a szolgáltatások részaránya az EU-n belüli foglalkoztatásban és az Unió GDP-jében már elérte a kétharmadot. Az ágazat nemzetközi jelentőségét jelzi, hogy az USA-ban 1970 és 2000 között az új munkahelyek 93%-a szolgáltatóiparban létesült. Az Eurostat megítélése szerint Európában az utóbbi húsz évben munkahelyek nettó többlete csak a szolgáltató ágazatokban jött létre.
Szolgáltatás és innováció A szolgáltató ágazat már nem egyszerűen a gyártási innováció elősegítője és vevője, hanem maga is „saját jogú”, erőteljes újítóvá vált. A szolgáltatóipar az EU gazdaságának nemcsak legnagyobb, de a leggyorsabban növekvő ágazata is. Míg a gyártókapacitások a kisebb bérköltségű régiók felé vándorolnak, az európai források a szolgáltatások felé áramlanak, ideértve magának a termelésnek a szolgáltatási elemeit is. Az innováció kritikus fontosságú tényezője a szolgáltató ágazat dinamizmusának, különösen azért, mert egyre elterjedtebben alkalmazzák az
információs és kommunikációs technológiákat (IKT) az üzleti folyamatok átalakítására, a kínálat létrehozására és bővítésére, és teljesen új üzleti modellek megvalósítására. A tudásintenzív üzleti szolgáltatások, mint a piackutatás, a mérnöki–műszaki szolgáltatások, a tervezés, amelyek jelenleg a teljes európai hozzáadott érték 54%-át teszik ki, szintén egyre fontosabbak az innováció szempontjából. Hatásuk az egész gazdaságra kiterjed, ezen belül – figyelemre méltó módon – a hagyományos gyártó ágazatokra is. Mi az oka hát annak, hogy az innováció hivatalos statisztikai kimutatása és politikai támogatása a szolgáltató ágazatban olyan gyenge a gyártásban szokásoshoz képest? Az új tanulmányt kidolgozó csapat vezetője, Tether Bruce és Jeremy Howells, a Manchesteri Egyetem egyik intézetének munkatársai úgy látják, hogy az egyik fontos ok az, hogy a szolgáltatásokban az innováció nagy része szervezeti jellegű (1. ábra). Az OECD Oslói Kézikönyvének vonatkozó definícióját jelenleg éppen annak érdekében korszerűsítik, hogy az figyelembe vegye a szervezeti innovációkat is. Eddig ugyanis az innovációpolitika a technológiai innovációkra összpontosított, alulértékelve a „puhább” aspektusokat, amelyekben a technológia játszhat ugyan szerepet, de nem feltétlenül meghatározó tényező. 70 60 új termékek
50 40 %
új eljárások
30 20
szervezeti változás
10 0 gyártás
kereskedelem szolgáltatások és elosztás
1. ábra Az innováció típusai ágazatonként A szolgáltató ágazatban a vállalatok másként innovatívak, mint a gyártásban. A piaci változásokra reagálva nagy ráfordításokkal fejlesztenek ki új szolgáltatásokat, de befektetéseiknek csak kis részét fordítják
olyan hagyományos kutatás-fejlesztésre, amely a hivatalos statisztikák tárgya. A hagyományos nézetek szerint az innováció a szolgáltatásokban kizárólag a más ágazatokban kidolgozott új technológiákra támaszkodik, amelyeket egyszerűen megvásárolnak. Egy újabb értelmezés szerint Európa szolgáltató ágazata túlságosan keveset költ K+F-re. 2001ben az üzleti vonatkozású szolgáltató vállalatok az EU-ban az összes üzleti K+F-ráfordításnak csak 13%-át képviselték, míg az USA megfelelő mutatója 34%. Ez kedvezőtlen, akárcsak az ágazat 54%-os részesedése az EU gazdaságában. Az EU legutóbbi közleménye ezért politikai támogatást szorgalmaz a szolgáltatásokkal kapcsolatban, és „a szolgáltatóipari vállalatok aktívabb részvételét a K+F-programokban.” A jelentés azonban hangsúlyozza, hogy leggyakrabban éppen az innováció „testetlen és rejtett” formáit hagyják figyelmen kívül, pont azokat tehát, amelyek a legfontosabbak a szolgáltatásokban, különösen a már említett tudásintenzív üzleti szolgáltatásokban. Az átszervezésekre, a továbbképzésre, a márkamenedzselésre és a nem szabadalmaztatott szellemi tulajdonra irányuló befektetések nem szerepelnek a vállalati mérlegekben és a hivatalos adatokban.
A szolgáltatóipari innovációk akadályai A termelékenység USA-ban elért mértékű növekedésnek az eléréséhez az európai szolgáltató ágazatnak többet kell befektetnie az információs és kommunikációs technológiákba. A 2002. évi „Innobarometer” felmérésben a szolgáltató cégek 70%-a azt állította, hogy legalább némi bevételhez jutott az előző két évben bevezetett vagy javított termékekből és szolgáltatásokból. Az új jelentés világossá teszi ugyan, hogy a szolgáltatóipari innováció nem szükségképpen kapcsolódik össze a „kemény” kutatással vagy IKT-befektetésekkel, de széles körben elfogadott az a felfogás, hogy a termelékenység jelenlegi rohamos növekedése az USA-ban az 1990-es évek végén eszközölt hatalmas IKT-befektetések eredménye. Európában a gyártás termelékenysége továbbra is gyorsan nő, de a szolgáltatásoké túl lassan. Mivel ma már a szolgáltatóipar a legnagyobb ágazat, mindez lassítja a gazdaság egészének a növekedését. A Bizottság 2003. évi versenyképességi beszámolója rávilágított erre a problémára, és az IKT-befektetések növelésében jelölte meg a megoldást. A szolgáltató ágazat rendkívül sokrétű (1. táblázat), ami szintén nehezíti a hatékony elemzést, mivel az innovációs viselkedés tág határok között változik. Ennek a sokféleségnek a vizsgálata céljából, a tanul-
mány a közúti szállításra, az információfeldolgozásra, a tervezésre és az idősek gondozására összpontosít. Ez a négy terület reprezentálja a széles spektrumot. Az ágazat egésze olyan gyorsan fejlődik, hogy osztályozása is nehéz. A logisztika pl. a szállító ágazatok innovatív kombinációjából született, és bár most már maga is fontos ágazat, még statisztikai ipari kódja (NACE) sincs. 1. táblázat A szolgáltatások típusai A szolgáltatás típusa
Példák
Fizikai
közúti szállítás, kezelés és tárolás (beleértve a logisztikát)
Emberrel kapcsolatos
idősek gondozása
Információfeldolgozás
adatfeldolgozás
Tudást teremtő
tervezés és hasonló szolgáltatások
Az Európai Uniónak a tanulmányt megjelentető Vállalkozási Főigazgatóságán úgy vélik, hogy a tanulmány ösztönözni fogja az illetékeseket az innováció nem technológiai és technológiai aspektusainak fokozott támogatására, különösen a szolgáltatások területén. Jelenleg nagyon kevés tagország kínál költségvetési ösztönző eszközöket a nem könynyen megragadható innovációval kapcsolatos befektetésekhez. A tanulmány úgy találta, hogy a külső korlátozó tényezők jelentősebbek az olyan belsőknél, mint a humán erőforrások és a képzés hiányosságai, bár egyes alágazatokban ezekkel is problémák vannak (2. ábra). A három legnagyobb akadály a fogyasztók vonakodása vagy lassúsága az innovatív szolgáltatások igénybevételében, az ezzel összefüggő költségek és kockázatok, valamint a kormányzati szabályozás.
A politika lehetősége és kötelessége Mit tesz a politika, és mit kellene tennie a szolgáltatóipari innovációk támogatásához? A kormányok eddig nem siettek közvetlen támogatást nyújtani a szolgáltatási K+F-nek és innovációnak. Tekintettel arra, hogy a fő akadályok a piaci erőkkel függenek össze, és az ágazat a szabályozást is jelentős akadálynak tekinti, felmerül a kérdés, hogy melyik területen lehetne a leghatásosabb politikai intézkedések kidolgozása és megvalósítása.
átlag
idősek gondozása
tervezés
információfeldolgozás
közúti szállítás
kulcstechnológiák hiánya
szervezeti struktúra
túl könnyen másolt innovációk
az innovációt nem tartják szükségesnek
nem érnek rá az innovációra
kulcsfontosságú személyzet hiánya
a fogyasztók nem reagálnak az új szolgáltatásokra
szabályozás
az innováció ára/kockázata túl nagy
a fogyasztók nem kívánnak/nem képessek fizetni az új szolgáltatásokért 0
10
20
30 százalék
2. ábra Az innovációt gátló tényezők alágazatonként
40
50
60
A jelenlegi támogatás nem felel meg az ágazat igényeinek, és nem is eléggé hozzáférhető. Új innovációs rendszerekre és a meglévők alkalmazására egyaránt szükség van, és a szolgáltató cégeket be kell vonni az innovációs politika alakításába. Az EU-nak és tagállamainak többet kell tennie a legjobb módszerek megismertetése és alkalmazása érdekében a szolgáltató cégek körében, ösztönözve azokat az európai és a nemzeti innovációs hálózatokba való bekapcsolódásra. Ajánlatos fokozottan támogatni a szolgáltatások egyes fajtáinak speciális igényeire szabott, házon belüli képzést. A tanulmány azt is vizsgálja, hogy mit tehetnek a kormányok azért, hogy a szolgáltatások fogyasztói – vásárlók, vállalkozások és maga a kormányzat – intelligensebbé váljanak. Paradox módon, ezen a téren a szabályozás lehet a politika leghatásosabb eszköze. Az európai szabványok már innovációs platformot teremtettek a mobil távközlés és a környezetvédelmi szolgáltatások piacán. A Bizottság 2004. januári irányelvtervezetei arra irányulnak, hogy a szolgáltatások területén is legyen nemzetközi verseny. Ezzel összefüggésben az EU ösztönzi az önkéntes szabványok kidolgozását, amelyek kulcsszerepet játszhatnak a szolgáltatások piacának fejlesztésében, és elősegíthetik azok értékesítését. A szolgáltató ágazat kibocsátása kevésbé átlátható, mint a gyártóé. Egyes cégek már tömegesen vásárolnak szolgáltatásokat. A szabványok bátoríthatják ezt a piacot, tájékoztatva a vevőket arról, hogy mit vesznek meg, összehasonlíthatóvá téve a versenyző szállítók árait. A Bizottság megbízta a CEN, CENELEC és ETSI európai szabványügyi testületeket a szolgáltatóipari szabványok felülvizsgálatával. Ki kell dolgozni a szolgáltatóipari innováció folyamatait világosabban feltáró adatok gyűjtésének koncepcionális és módszertani kereteit. Ehhez finanszírozás is szükséges. Az EU közeljövőre várható innovációs akciótervének konzultációs időszaka 2004 májusában fejeződött be. Az akcióterv hangsúlyozza, hogy „ha az innováció a meglévő tudás üzleti alkalmazása új összefüggésben, akkor a technológia által működtetett innováció ennek csak az egyik formája”. A Bizottság továbbra is támogatni fogja az erőfeszítéseket a nem technológiai innovációk új mutatóinak megtervezésére. Összeállította: Szende György Inviting Cinderella to the innovation ball .= Innovation and Technology Transfer, 4. k. 2004. júl. p. 10–14. Weeks, M.: Knowledge management in the wild. = Business Horizons, 47. k. 6. sz. 2004. nov./dec. p. 15–24.
