A SZOCIÁLIS GAZDASÁG AZ EURÓPAI UNIÓBAN

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG AZ EURÓPAI UNIÓBAN A CIRIEC (A Köztulajdonú, Szociális és Szövetkezeti Gazdaság Nemzetközi Kutató- és Tájékoztatóközpontja ) által az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére készített jelentés összefoglalása

DI CESE 96/2007 Gr. III EN-LM-AGN-AP/MG/am

HU

-1-

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS ..................................................................................................................................... 2 1.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG KONCEPCIÓJÁNAK FEJLŐDÉSE .................................... 3

2.

FŐ ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEK A SZOCIÁLIS GAZDASÁG KONCEPCIÓJÁVAL KAPCSOLATBAN .......................................................................... 8

3.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG NEMZETI KONCEPCIÓI .................................................. 12

4.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG ÖSSZETEVŐI .................................................................... 14

5.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG PLATFORMJAI ÉS HÁLÓZATAI EURÓPÁBAN ......... 15

6.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG AZ EURÓPAI UNIÓBAN – A SZÁMOK TÜKRÉBEN . 16

7.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TERÉN TEVÉKENYKEDŐ VÁLLALATOK ÉS SZERVEZETEK PÉLDÁI.................................................................................................. 17

8.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG : A SZOCIÁLIS KÖZÉRDEK PÓLUSA ........................... 18

9.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG SZEREPLŐIRE VONATKOZÓ JOGALKOTÁS AZ EURÓPAI UNIÓBAN ........................................................................................................ 22

10.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁGRA IRÁNYULÓ KÖZPOLITIKÁK AZ EURÓPAI UNIÓ ORSZÁGAIBAN ..................................................................................................... 24

11.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁGRA IRÁNYULÓ KÖZPOLITIKÁK AZ EURÓPAI UNIÓ SZINTJÉN ............................................................................................................... 25

12.

TENDENCIÁK ÉS KIHÍVÁSOK ...................................................................................... 27


…/…

-2-

BEVEZETÉS Ez a dokumentum az EGSZB (Európai Gazdasági és Szociális Bizottság) felkérésére a CIRIEC (Köztulajdonú, Szociális és Szövetkezeti Gazdaság Nemzetközi Kutató- és Tájékoztatóközpontja) által készített jelentés, amely egy fogalmi és összehasonlító tanulmány a szociális gazdaság (SZG) helyzetéről az Európai Unióban és annak 25 tagállamában. A jelentést 2006-ban készítették, így nem foglalkozik Bulgáriával és Romániával, mely országok 2007. január 1-jén csatlakoztak az Európai Unióhoz. A jelentést a CIRIEC munkatársai, Rafael Chaves és José Luis Monzón koordinálták és készítették, akiket a következő tagokból álló szakértői bizottság segített szakmai tanácsokkal: D. Demoustier (Franciaország), L. Frobel (Svédország) és R. Spear (Egyesült Királyság). Munkájukat olyan elismert ágazati szakértők is segítették, akik a szociális gazdaság különböző irányzatait képviselő szervezetek tagjai: Európai Szövetkezetek, az Önsegélyező Társaságok Nemzetközi Szövetsége (AIM), az Önsegélyező Biztosítótársaságok Nemzetközi Szövetsége (AISAM), a Szövetkezetek, Önsegélyező Társaságok, Szövetségek és Alapítványok Európai Állandó Konferenciája (CEP-CMAF), az Európai Alapítványi Központ (EFC), a Confederazione Cooperative Italiana (Olasz Szövetkezetek Szövetsége) (Confcooperative), a Lega Nazionale delle Cooperative e Mutue (Önsegélyező Társaságok és Szövetkezetek Nemzeti Ligája) (LEGACOOP) és a Confederación Empresarial Española de la Economía Social (A Szociális Gazdaság Spanyol Vállalkozói Szövetsége) (CEPES). A CIRIEC szociális gazdasággal foglalkozó tudományos bizottsága és a CIRIEC európai szekciói tevékenyen részt vettek e munkában. A szociális gazdaság fogalmi meghatározása az Európai Bizottságnak a szövetkezetekre és önsegélyező társaságokra vonatkozó szatellitszámlákról szóló kézikönyvén alapul, valamint a szociális gazdaságot Európában képviselő szervezetek hozzájárulásain, melyeket a széles körű politikai és tudományos egyetértés megvalósítása érdekében dolgoztak ki. A szociális gazdaság jelenlegi helyzetének országonkénti összehasonlító elemzése érdekében a CIRIEC olyan kapcsolati hálózatot hozott létre, amely kezdetben 26 uniós ország 52 szakértőjét foglalta magában (egyetemi dolgozók, ágazati szakértők és magas beosztású közalkalmazottak).


…/…

-3-

1.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG KONCEPCIÓJÁNAK FEJLŐDÉSE

1.1

Népi szövetségek és szövetkezetek: a szociális gazdaság történelmi gyökerei

Mint tevékenység a szociális gazdaság (SZG) történelmileg az alulról felfelé építkező szövetségekhez és szövetkezetekhez kötődik, melyek gerincét alkotják. A történelmi szövetkezeti mozgalomban kicsúcsosodó népi szövetségek magatartási érték- és elvrendszere meghatározó volt a szociális gazdaság modern koncepciója kialakításában, amely szövetkezetek, önsegélyező társaságok, szövetségek és alapítványok köré épül. 1.2

A szociális gazdaság tevékenységének jelenlegi hatóköre és területe

Az EU 25 tagállamában 2005-ben több mint 240 000 szövetkezet folytatott gazdasági tevékenységet. Ezek a szövetkezetek a gazdasági tevékenységek összes területén megalapozott pozíciókkal rendelkeznek, különösen azonban a mezőgazdaság, a pénzügyi közvetítés, kiskereskedelem és lakhatás terén, valamint az ipari, építőipari és szolgáltatási ágazatokban, társult munkán alapuló szövetkezetek formájában. Ezek a szövetkezetek 3,7 millió embert foglalkoztatnak közvetlenül, és 143 millió taggal rendelkeznek. Az egészségügyi és szociális jóléti önsegélyező társaságok több mint 120 millió ember számára nyújtanak segítséget és biztosítanak fedezetet. Az önsegélyező biztosítótársaságok piaci részesedése 23,7%. A 15 EU-tagállamban 1997-ben a szövetségek 6,3 millió embert foglalkoztattak, az EU 25 tagállamában 2005-ben pedig a GDP 4%-ért voltak felelősek, és az Európai Unió polgárainak 50%-a tartozott tagságukhoz. 2000-ben a 15 EU-tagállamban több mint 75 000 alapítvány működött, melyek 1980 óta erőteljes növekedésnek indultak a 25 tagállamban, ideértve az EU új tagállamait Közép- és Kelet-Európában. A 25 EU-tagállamban több mint 5 millió teljes munkaidőértékű önkéntes dolgozik. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy – mennyiségi jelentőségén túl – a szociális gazdaság az elmúlt években nemcsak abbéli képességéről tett tanúbizonyságot, hogy hatékonyan hozzájárul az új szociális problémák megoldásához, hanem megerősítette helyzetét is mint olyan, a stabil és fenntartható gazdasági növekedéshez szükséges intézmény, amely összehangolja a szolgáltatásokat az igényekkel, növeli a szociális szükségleteket szolgáló gazdasági tevékenységek értékét, gondoskodik a jövedelmek és a vagyon igazságosabb elosztásáról, helyreállítja az egyensúlyt a munkaerőpiacon, valamint elmélyíti és erősíti a gazdasági demokráciát. 1.3

A szociális gazdaság jelenlegi meghatározása és intézményes elismerése

A szociális gazdaság legújabb – saját szervezetei által elfogadott – fogalmi meghatározása a Szövetkezetek, Önsegélyező Társaságok, Szövetségek és Alapítványok Európai Állandó


…/…

-4Konferenciája (CEP-CMAF) által támogatott Szociális Gazdaság Elveinek Chartájában található. A következő elvekről van szó: Az egyéni és szociális célok előtérbe helyezése a tőkével szemben Önkéntes és nyílt tagság A tagság által gyakorolt demokratikus ellenőrzés (ez nem vonatkozik az alapítványokra, mivel ezeknek nincsenek tagjaik) A tagok/felhasználók érdekeinek összeegyeztetése a közérdekkel A szolidaritás és felelősség elveinek védelme, illetve alkalmazása Autonóm irányítás és az állami hatóságoktól való függetlenség A nyereség legnagyobb részét a fenntartható fejlődés céljaira, valamint a tagok érdekeit védő, illetve a közérdekű szolgáltatásokra fordítják. A szociális gazdaság térhódítását mind nemzeti, mind uniós szintű politikai és jogi körökben is elismerték. A közösségi szintet illetően az Európai Bizottság 1989-ben közleményt bocsátott ki a következő tárgyban: „Vállalkozások a szociális gazdaságban: Európa határok nélküli piaca”. Ugyanebben az évben az Európai Bizottság szponzorálta az első Európai Szociális Gazdasági Konferenciát (Párizs) és a XXIII. Főigazgatóság (Vállalkozáspolitika, elosztó kereskedelem, turizmus és szociális gazdaság) keretén belül létrehozta a szociális gazdasági osztályt. 1990-ben, 1992-ben, 1993-ban és 1995-ben az Európai Bizottság támogatta a Rómában, Lisszabonban, Brüsszelben és Sevillában megrendezett Európai Szociális Gazdasági Konferenciákat. 1997-ben a luxemburgi csúcstalálkozó elismerte a szociális gazdaság vállalatainak a helyi fejlődésben és munkahelyteremtésben játszott szerepét, és útjára indította „A harmadik szektor és a foglalkoztatás” elnevezésű kísérleti intézkedést, a szociális gazdaság területét választva hivatkozási területként. Az Európai Parlamentben hasonlóképpen 1990 óta működik az Európai Parlament szociális gazdasággal foglalkozó, képviselőcsoportok közötti csoportosulása. 2006-ban az Európai Parlament arra kérte az Európai Bizottságot, hogy „tartsa tiszteletben a szociális gazdaságot és dolgozzon ki közleményt az európai szociális modell e sarokkövéről”. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) a maga részéről számos jelentést és véleményt tett közzé a szociális gazdaság vállalatainak a különböző közpolitikai célok elérése érdekében tett hozzájárulásáról. 1.4

A szociális gazdaság elismerése a nemzeti számlák rendszerében

A szociális gazdaság koncepciójának részét képező vállalatokat és szervezeteket nem ismerik el külön intézményes területnek a nemzeti számlák rendszerében. A szövetkezetek, önsegélyező társaságok, szövetségek és alapítványok csak szórványosan jelennek meg a nemzeti számlákban, úgyhogy feltérképezésük nem könnyű feladat. Nemrég az Európai Bizottság kézikönyvet készített a szociális gazdaság vállalataira (szövetkezetek és önsegélyező társaságok) vonatkozó szatellitszámlák kidolgozásáról, amely lehetővé teszi, hogy


…/…

-5következetes, pontos és megbízható adatokat gyűjtsenek a szociális gazdaság egyik nagyon fontos szegmenséről, azaz a szövetkezekről és önsegélyező társaságokról, illetve hasonló vállalatokról. Ahogy azt a szociális gazdaság vállalatainak szatellitszámláiról szóló kézikönyv megállapítja, a jelenlegi nemzeti számlarendszerek által alkalmazott módszerek – melyek a XX. században gyökereznek – eszközöket dolgoztak ki a legfontosabb összesített gazdasági adatok összegyűjtésére egy olyan vegyes gazdasági kontextusban, melyet egy erős kapitalista magánszektor és egy kiegészítő, gyakran beavatkozó jellegű közszféra jellemez. Ebből logikusan következik, hogy a nemzeti számlák rendszerében, amely egy kétpólusú intézményes valóság köré épül, nincs sok hely egy olyan harmadik pólus számára, amely nem állami, és nem is kapitalista (ez utóbbin gyakorlatilag a magánszektor egészét érthetjük). Ez fontos tényezőt jelentett annak indokolásában, hogy a szociális gazdaság miért nem jelenik meg intézményes jelleggel a jelenkor társaságaiban, és ahogyan azt az Európai Bizottság kézikönyve elismeri, ez a körülmény ellentétben áll a szociális gazdaság részét képező szervezetek egyre növekvő jelentőségével is. 1.5

A szociális gazdaságnak meghatározása

a

nemzeti

számlák

rendszerével

összhangban

álló

A szociális gazdaság ebben a jelentésben javasolt munkadefiníciója a következő: Azon magán jellegű, formális keretek között szervezett vállalkozások csoportja, melyek döntéshozatali szabadsággal és önkéntes tagsággal rendelkeznek, és amelyeket tagjaik szükségleteinek piacon keresztül, áruk előállítása, szolgáltatásnyújtás, illetve biztosítás és finanszírozás nyújtása révén történő kielégítése érdekében hoztak létre, továbbá amelyek esetében a döntéshozatal, valamint bárminemű nyereség és többlet tagok közötti elosztása nem kapcsolódik közvetlenül a tagok által befektetett tőkéhez, illetve befizetett díjhoz, és amelyek esetében minden tag egy szavazattal rendelkezik. A szociális gazdaság továbbá magában foglal olyan magán jellegű, formális keretek között szervezett, döntéshozatali szabadsággal és önkéntes tagsággal rendelkező szervezeteket, amelyek nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtanak háztartások részére, és amelyeknek esetleges nyereségtöbbletét nem sajátíthatják ki az őket létrehozó, ellenőrző vagy finanszírozó pénzügyi szereplők. Ez a definíció teljes összhangban áll a szociális gazdaságnak azzal a fogalmi meghatározásával, amelyet a CEP-CMAF által kidolgozott Szociális Gazdaság Elveinek Chartája rögzít. A nemzeti számlák vonatkozásában a szociális gazdaság két fő területet foglal magában: a) a piaci vagy üzleti szektort és b) a nem piaci jellegű termelői szektort. Ez az osztályozás nagyon hasznos megbízható statisztikák készítéséhez és gazdasági tevékenységek elemzéséhez a jelenleg hatályos nemzeti számlarendszerekkel összhangban. Ugyanakkor szociális–gazdasági szempontból vannak átfedések a két szektor között, és szoros kapcsolatok léteznek a piaci és nem-piaci terület között a szociális gazdaságon belül egy olyan jellemzőnek köszönhetően, melyet a szociális gazdaság valamennyi vállalkozása magáénak mondhat: olyan személyek vállalkozásairól van szó, akik elsősorban egyének szükségleteinek kielégítésére irányuló tevékenységet folytatnak, nem pedig kapitalista befektetők pénzügyi érdekeit szolgálják.


…/…

-6-

A fenti meghatározás értelmében a szociális gazdaság szóban forgó szektorainak közös jellemzői a következők: 1)

Magánszektorokról van szó, azaz nem részei a közszférának, és nem tartoznak ez utóbbi ellenőrzése alá;

2)

Formális szervezeti keretek között működnek, azaz általában jogi személyeknek tekinthetők;

3)

Döntéshozatali autonómiával rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy szabadon választhatják, illetve meneszthetik irányítótestületeiket, valamint ellenőrizhetik, illetve szervezhetik meg tevékenységeiket;

4)

Tagságuk önkéntes, azaz nem kötelező csatlakozni hozzájuk;

5)

Bármilyen – esetleges – nyereség vagy nyereségtöbblet elosztása tagjaik között nem a tagok által befektetett tőkével vagy befizetett díjjal arányos, hanem a szervezet javára kifejtett tevékenységeik vagy a szervezettel történő együttműködésük mértékével.

6)

Olyan jellegű gazdasági tevékenységet folytatnak, amely egyének, háztartások és családok szükségleteit elégíti ki. Ezért a szociális gazdaság szervezeteire úgy tekintenek, mint az emberek javát és nem a tőkét szolgáló szervezetekre. Bár tőkét és egyéb nem pénzügyi jellegű forrásokat vesznek igénybe működésükhöz, nem a tőke érdekeit szolgálják.

7)

Demokratikus szervezetek. Néhány önkéntes szervezet kivételével, melyek nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtanak háztartások részére, a szociális gazdaság elsődleges szervezetei az „egy tag – egy szavazat” elvét alkalmazzák döntéshozatali folyamataikban, függetlenül a tagok által befektetett tőkétől, illetve megfizetett díjtól. Az egyéb szinteken működő szervezetek is demokratikusan szerveződnek. A tagok a döntéshozatali hatáskör többségi vagy kizárólagos ellenőrzése felett rendelkeznek a szervezeten belül.

A szociális gazdaság vállalatainak rendkívül fontos, történelmükben mélyen gyökerező jellemzője a döntéshozatali folyamat azonos szavazati jogokon nyugvó („egy tag – egy szavazat”) demokratikus ellenőrzése. Ugyanakkor a szociális gazdaság fent rögzített munkadefiníciója az olyan önkéntes nonprofit szervezetek bevonását is megengedi, amelyek a háztartásoknak szóló, nem piaci jellegű szolgáltatások nyújtói, még abban az esetben is, ha ezek szerkezete nem demokratikus, mivel ezáltal lehetővé válik, hogy a megkérdőjelezhetetlenül szociális közérdeket szolgáló szociális vagy érdemi javakat termelő harmadik szektorbeli fontos jóléti szervezeteket a szociális gazdasághoz számítsák.


…/…

-7A szociális gazdaság piaci vagy üzleti szektora A szociális gazdaság piaci, illetve üzleti szektora lényegében szövetkezetekből és önsegélyező társaságokból, szövetkezetek, önsegélyező társaságok és egyéb szociális gazdasági szervezetek által ellenőrzött üzleti csoportokból áll, úgymint a spanyol sociedades laborales (munkaügyi társaságok) vagy a szociális gazdaság vállalatait szolgáló egyéb nonprofit intézmények. A szociális gazdaság nem piaci jellegű szektora A szóban forgó szektor legnagyobb részét szövetségek és alapítványok alkotják, habár itt más jogi típusú szervezetekkel is találkozhatunk. Ehhez a szektorhoz tartozik valamennyi olyan szociális gazdasági szervezet, amelyeket a nemzeti számlák kritériumai alapján nem piaci jellegű termelőknek tekintenek, azaz olyan termelőkről van szó, melyek termékük legnagyobb részét ingyen vagy gazdasági szempontból elhanyagolhatóan alacsony áron szállítják. 1.6

Szociális gazdaság : pluralizmus és közös lényegi identitás

A szociális gazdaság Európában a szociális közérdek pólusaként a kapitalista magánszektor és a közszféra között helyezkedik el. Működésében szereplők sokasága vesz részt. A szociális gazdaság tevékenységi területét a régi és új szociális szükségletek határozzák meg. Ezeket a szükségleteket az érintett szereplők kielégíthetik a piacon működő vállalatok segítségével, ahonnan majdnem az összes szövetkezet és önsegélyező társaság beszerzi forrásainak legnagyobb részét, illetve szövetségek és alapítványok révén, amelyek majdnem minden esetben nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtanak egyének, háztartások vagy családok részére, és forrásaik legnagyobb részét adományokból, tagsági díjakból és támogatásokból stb. szerzik. Tagadhatatlan, hogy a szociális gazdasági szervezetek forrásainak és szereplőinek sokfélesége magatartásuk és környezetükkel való viszonyuk dinamikájának különbözőségét eredményezi. Például önkéntesekkel elsősorban a nem piaci jellegű szektor szervezeteiben (főképp szövetségek és alapítványok) találkozhatunk, míg a szociális gazdaság piaci szektorából (szövetkezetek, önsegélyező társaságok és hasonló vállalatok) gyakorlatilag hiányoznak az önkéntesek, kivéve a szociális vállalkozásokat, melyek szembeszökő példái a piaci és a nem piaci terület összefonódásának. Ezeket a vállalkozásokat a források sokfélesége (a piacról származó pénzügyi források, állami támogatások és önkéntes munka), illetve a szervezet keretein belül tevékenykedő szereplők sokfélesége (tagok, alkalmazottak, önkéntesek, vállalatok és állami szervek) jellemzi. Ez a sokrétű szociális gazdaság, amely egy sokrétű társadalomban igyekszik megállni és megszilárdítani helyét, azonban nem egy identitásnélküli vagy értelmezhetetlen egyveleg. Ellenkezőleg, a szociális gazdaság közös lényegi identitását felerősíti a szabad és önkéntes mikrogazdasági egységek nagy és sokrétű csoportja – melyet a civil társadalom az egyének, háztartások és családok szükségleteinek fedezése és kielégítése céljából hozott létre, és nem a befektetők, illetve kapitalista vállalatok kiszolgálása vagy érdekvédelme céljából –, egyszóval a nonprofit szervezetek. Az elmúlt 200 évben e tevékenységek sokrétű és széles skálája (piaci és nem


…/…

-8piaci, kölcsönös érdeken alapuló vagy közérdekű tevékenységek) alakította a harmadik szektort, amit itt a szociális gazdaság koncepciójával határozunk meg. 2.

FŐ ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEK KONCEPCIÓJÁVAL KAPCSOLATBAN

2.1

A harmadik szektor mint gyűjtőhely

A

SZOCIÁLIS

GAZDASÁG

A harmadik szektor (HSZ) a különböző koncepciók gyűjtőhelyévé vált, elsősorban a nonprofit szektoré és a szociális gazdaságé, melyek, bár jelentős átfedést mutató területeket képviselnek, nem teljesen azonosak. Ezenfelül a fenti koncepciók alapján kidolgozott elméleti megközelítések a jelenkor gazdaságaiban különböző funkciókat rendelnek a harmadik szektorhoz. 2.2

A nonprofit szervezetek koncepciója

A szociális gazdaság koncepcióján kívül a harmadik szektorral foglalkozó másik fő elméleti megközelítés angol eredetű: a nonprofit szektorról, illetve nonprofit szervezetekről (NPSZ) szóló szakirodalomról van szó, amely 30 évvel ezelőtt az Egyesült Államokban jelent meg. Lényegében ez a koncepció csak olyan magánszervezeteket foglal magában, amelyeknek szabályzati rendelkezései megtiltják a nyereségtöbbletnek a szervezet alapítói, ellenőrzői vagy finanszírozói javára történő elosztását. Ezek a szervezetek: a)

Szervezetek, azaz intézményes struktúrával és jelenléttel rendelkeznek, és általában jogi személyek.

b)

Magánszervezetek, azaz intézményes értelemben függetlenek a kormányzattól, bár részesülhetnek állami támogatásban, és irányítótestületeikben foglalkoztathatnak közalkalmazottakat.

c)

Saját igazgatási struktúrával rendelkeznek, azaz képesek saját tevékenységeik ellenőrzésére és szabadon választhatják, illetve meneszthetik irányítótestületeiket.

d)

A nyereség elosztása nonprofit jellegű, azaz, bár a nonprofit szervezetek termelhetnek nyereséget, ezt vissza kell forgatni a szervezet fő küldetési területébe, és nem lehet elosztani a szervezet tulajdonosai, alapító tagjai vagy irányítótestületei között.

e)

Önkéntes jellegűek, ami két dolgot jelent: először is a tagság nem kötelező jellegű vagy törvényileg előírt, másodszor pedig kell lennie olyan tagoknak, akik önkéntes alapon részt vesznek a szervezet tevékenységeiben vagy irányításában.


…/…

-92.3

A szolidaritáson alapuló gazdaság koncepciója

Ez a megközelítés a XX. század utolsó negyedében alakult ki Franciaországban és bizonyos latinamerikai országokban, és nagy mértékben ahhoz a jelentős növekedéshez kötődik, amelyen a harmadik szektor ment keresztül a társadalmi kirekesztés kockázatától fenyegetett számos csoport új szociális szükségleteihez kapcsolódóan. A szolidaritáson alapuló gazdaság három pillérre támaszkodik: a piac, az állam és a kölcsönösség. Ez utóbbi az elsődleges szociális kapcsolatok kontextusában, azaz főként a szövetségek tagjai között megvalósuló pénz nélküli interakcióra vonatkozik. A szolidaritáson alapuló gazdaság koncepciója a rendszer három pólusának összekapcsolására irányuló kísérlet, úgyhogy a keretén belül szerzett konkrét tapasztalatok is egyformán merítenek a piaci, nem piaci és a nem pénzügyi jellegű gazdaságokból. Forrásaik eredetüket tekintve hasonlóan sokrétűek: piaci források (áruk és szolgáltatások eladása), nem piaci források (állami támogatások és adományok), valamint a nem pénzügyi források (önkéntesek). A szolidaritáson alapuló gazdaság koncepciója jelentős egyezéseket mutat a szociális gazdaság koncepciójával, úgyhogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság kifejezés is használatos. Gyakorlati szempontból a szolidaritáson alapuló gazdaság részének tekintett szervezetek kétség kívül a szociális gazdaság részét is képzik. Jelentőségükre való tekintettel a szociális gazdaság és a nonprofit szervezetek közötti főbb hasonlóságokat és különbségeket az alábbiakban tárgyaljuk. 2.4

Hasonlóságok és különbségek a szociális gazdaság és a nonprofit szervezetek koncepciója között

Ami a szociális gazdaság és a nonprofit szervezetek koncepciója közötti hasonlóságokat illeti, a nonprofit szervezetek által a harmadik szektor megkülönböztetésére használt öt kritérium közül négy a szociális gazdaság koncepciójában is szükséges: magán jellegű, formális keretek között működő szervezetek, melyeket döntéshozatali szabadság (saját igazgatási struktúra) és szabadon választható tagság (önkéntes részvétel) jellemez. Ugyanakkor a szociális gazdaság és a nonprofit szervezetek koncepciója három, a harmadik szektorra vonatkozó fogalmi kritériumban világosan különbözik egymástól: a)

A nonprofit kritérium

A nonprofit szervezetek koncepciójának értelmében azok a szervezetek, amelyek bármilyen módon nyereségben részesítik a szervezet alapításában, ellenőrzésében vagy finanszírozásában szerepet játszó személyeket vagy szervezeteket, nem képezhetik a harmadik szektor részét. Más szóval a harmadik szektorhoz tartozó szervezeteknek szigorúan alkalmazniuk kell az osztalékot tiltó korlátozást. Az osztalék tilalmán kívül a nonprofit szervezetek koncepciója azt is megköveteli, hogy a harmadik szektor szervezetei nonprofit szervezetek legyenek, azaz alapításuk fő célja nem lehet a nyereségszerzés, illetve tőkehozam elérése.


…/…

- 10 -

A szociális gazdaság koncepciójának keretében a fenti értelemben vett nonprofit kritérium nem lényegi feltétel a harmadik szektor szervezetei számára. Természetesen a szociális gazdaság koncepciója szerint is igaz az, hogy számos, a nonprofit kritériumot szigorúan alkalmazó szervezet a harmadik szektorhoz tartozik, például az egyéneket vagy családokat szolgáló olyan szövetségek, alapítványok, szociális vállalkozások és egyéb nonprofit szervezetek széles skálája, amelyek eleget tesznek a nonprofit kritériumnak és az ebben a jelentésben rögzített valamennyi szociális gazdasági szervezeti kritériumnak. Ugyanakkor míg a szövetkezetek és önsegélyező társaságok a szociális gazdaság döntő fontosságú magját alkotják, a nonprofit szervezetek koncepciója értelmében ki vannak zárva a harmadik szektorból, mivel legtöbbjük nyereségtöbbletének egy adott részét szétosztja a tagok között. b)

A demokratikus ellenőrzés kritériuma

A nonprofit szervezetek és a szociális gazdaság koncepciója közötti második különbség a demokratikus ellenőrzés kritériumának alkalmazása. A nonprofit szervezetek koncepciója értelmében egy adott szervezet harmadik szektorhoz való tartozásának nem előfeltétele a demokratikus szervezeti struktúra, ami a szociális gazdasági koncepció jellemző eleme. Következésképpen a nonprofit szervezetek koncepciója számos olyan nagyon fontos nonprofit szervezetet is magában foglal, amelyek nem felelnek meg a demokratikus ellenőrzés kritériumának, és így nem tartoznak a harmadik szektorhoz a szociális gazdaság koncepciója szerint. Valójában számos olyan, a nem pénzügyi és pénzügyi vállalati ágazat keretén belül működő nonprofit intézmény, amely szolgáltatásait piaci áron nyújtja, nem tesz eleget a demokratikus szervezeti struktúra elvének. A szóban forgó, a nonprofit szervezetek koncepciója értelmében igen, de a szociális gazdaság koncepciója értelmében nem a harmadik szektor részének tekintett nonprofit szervezetek közé tartoznak egyes kórházak, egyetemek, iskolák, kulturális és művészeti szervek és egyéb olyan intézmények, amelyek bár nem tesznek eleget a demokratikus ellenőrzés kritériumának, és szolgáltatásaikat a piacon árulják, azonban megfelelnek a nonprofit szervezetek koncepciója által meghatározott feltételeknek. A szociális gazdaság koncepciója általánosan kizárja a harmadik szektorból az összes olyan nonprofit egységet, amelyeknek működése nem demokratikus jellegű, ugyanakkor megengedi, hogy az egyéneknek és családoknak ingyenesen vagy gazdasági értelemben elhanyagolhatóan alacsony áron nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtó önkéntes nonprofit szervezeteket a szociális gazdasághoz számíthassák. Ezek a nonprofit szervezetek a szociális közérdeket szolgáló szerepüket azáltal igazolják, hogy egyének vagy családok részére érdemi javakat vagy szolgáltatásokat nyújtanak. c)

Az emberek szolgálatának kritériuma

Végül a harmadik különbség a harmadik szektor által nyújtott szolgáltatások célcsoportjára vonatkozik, mivel a nonprofit szervezetek és a szociális gazdaság koncepciója eltérő alkalmazási területet és prioritásokat határoz meg ebben a vonatkozásban. A szociális gazdaság koncepciójának értelmében valamennyi szervezet legfőbb célja, hogy az embereket vagy a szociális gazdaság egyéb szervezeteit szolgálja. Az elsődleges szervezetek tevékenységeinek kedvezményezettjei leginkább


…/…

- 11 egyének, háztartások vagy családok, akár fogyasztóként, akár egyéni vállalkozóként vagy termelőként. Számos ilyen szervezet csak természetes személyeket fogad el tagként. Bár olykor jogi személyek számára is lehetővé teszik a tagsághoz való csatlakozást, a szociális gazdaság minden esetben az embereket állítja középpontba, akik létezésének okát és tevékenységeinek célját jelentik. A nonprofit szervezetek koncepciójából ugyanakkor hiányzik az a kritérium, amely az emberek szolgálatát tekintené a fő célkitűzésnek. Nonprofit szervezetek létrehozhatók mind az egyének számára történő szolgáltatásnyújtás, mind pedig az ezeket a szervezeteket ellenőrző vagy finanszírozó vállalatok számára történő szolgáltatásnyújtás céljából. Létezhetnek olyan elsődleges nonprofit szervezetek is, amelyek kizárólag – pénzügyi vagy nem pénzügyi jellegű – tőkealapú vállalatokból állnak. Ennek eredményeképpen a nonprofit szervezetek koncepciója által meghatározott terület erősen heterogén jellegű. Összefoglalásképpen elmondható, hogy a nonprofit szervezetek és a szociális gazdaság koncepciója közötti, fent említett hasonlóságok és különbségek, a két koncepció közös halmazába tartozó szervezetek létezésével együtt olyan lényeges fogalmi és módszertani eltérésekre világítanak rá, amelyek nem engedik meg, hogy a harmadik szektort a két koncepció által vizsgált szervezetek csoportjai puszta összegének tekintsük. A harmadik szektor fejlett gazdaságokban betöltött lehetséges funkcióit illetően a két koncepció között megfigyelhető különbség a következő: A nonprofit szervezetek koncepciója szerint a harmadik szektor az állam és a piac között helyezkedik el, legjellemzőbb központi elemének (a szociális harmadik szektor) küldetése pedig az olyan jelentős mértékben jelentkező szociális igények kielégítése, melyeket sem a piac (vásárlóerővel rendelkező fizetőképes kereslet hiányában), sem a közszféra (mivel az állami finanszírozás nem képes erre) nem tud kezelni, elengedhetetlenné téve harmadik típusú források és motivációk bevonását. Az önkéntesekre és karitatív szervezetekre (Egyesült Királyság), illetve alapítványokra (Egyesült Államok) épülő angolszász rendszer a jótékonyság értékeit és a nonprofit kritériumot helyezi előtérbe. Az, hogy az elvégzett munka nem kecsegtet nyereséggel, rámutat az alapvető motivációk tisztaságára és feddhetetlenségére, valamint megerősíti a harmadik szektorhoz való hozzátartozást, amely így bizonyítja karitatív és jóléti jellegét, és amelynek küldetése a szűkös állami szociális védelmi rendszer hiányosságainak kiküszöbölése és egy olyan piaci rendszer szélsőségességeinek kiegyenlítése, amely bár dinamikusabb, ugyanakkor valamennyi egyéb rendszernél könyörtelenebb is a kevésbé fizetőképes szektorokkal szemben. A szociális gazdaság koncepciója szerint a harmadik szektor nem a piac és az állam, hanem a kapitalista szektor és a közszféra között helyezkedik el. Ebből a szemszögből nézve a harmadik szektor a szociális közérdek pólusaként szolgál, és olyan magánszervezetek széles körű csoportjából tevődik össze, amelyeket a szociális szükségletek kielégítése, és nem a kapitalista befektetők pénzügyi érdekeinek kiszolgálása céljából hoztak létre.


…/…

- 12 Mindenesetre a szociális gazdaság koncepciója a harmadik szektort semmiképpen sem reziduális szektornak tekinti, hanem a rendszer egyik olyan intézményes pólusának, amely a közszférával és a kapitalista magánszektorral együtt a jólét megszilárdításának kulcsfontosságú tényezőjét jelenti a fejlett gazdaságokban azáltal, hogy elősegíti a legsürgetőbb problémák megoldását, úgymint például a társadalmi kirekesztés, a széles körű hosszú távú munkanélküliség, földrajzi egyenlőtlenségek, a helyi szintű önkormányzat vagy a vagyon igazságosabb elosztása. A nonprofit szervezetek koncepciójától eltérően, amely a harmadik szektornak elsősorban karitatív és jótékonysági szerepet tulajdonít, és azt egyirányú, szolidaritáson alapuló kezdeményezések kiindulópontjának tekinti, a szociális gazdaság olyan üzleti kezdeményezéseket is támogat, melyek a kezdeményezőik közötti kölcsönös szolidaritáson alapulnak, olyan értékrendre építve, amelynek meghatározó jegye a demokratikus döntéshozatal, valamint az egyéneknek a tőkével szembeni előtérbe helyezése a nyereségtöbblet elosztásakor. A szociális gazdaság a szükséget szenvedőket nemcsak a szociális jótékonyság passzív kedvezményezettjeinek tekinti, hanem a polgárokat saját sorsuk tevékeny alakítóivá is emeli. 3.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG NEMZETI KONCEPCIÓI

Az a szociális és gazdasági valóság, amelyre ebben a tanulmányban a szociális gazdaság fogalmával utalunk, általánosan elterjedt, és szemmel láthatólag egyre ismertebbé válik az Európai Unióban. Ugyanakkor ez a fogalom, valamint a mögötte álló tudományos koncepció nem egyértelmű az Európai Unió különböző országaiban és néhány esetben még egy adott országon belül sem, hanem általában együtt létezik más fogalmakkal és koncepciókkal. A Válllatok és szervezetek a harmadik szektorban: a foglalkoztatás előtt álló stratégiai kihívás című tanulmányban (CIRIEC 2000) alkalmazott módszertannal összhangban1 a jelen tanulmány célja, hogy egyrészről az összes tagállamban felmérje a szociális gazdaság elismertségének szintjét három jelentős területen, azaz a közigazgatásban, a tudományos világban és magán a szociális gazdaságon belül, másrészről pedig hogy azonosítson és értékeljen hasonló koncepciókat.

1

Az elsődleges információgyűjtés egy félig nyitott kérdéseket tartalmazó kérdőívre alapult. A kérdéseket egy olyan válaszadói csoportnak tették fel, amelynek valamennyi tagja kiemelt tapasztalati tudással is rendelkező szakértője a szociális gazdaság koncepciójának és a hasonló fogalmaknak, valamint ezen szektor realitásának adott országaikban. Az elismertség fokát illetően három viszonylagos szintet különböztettek meg a különböző országokban: (*) a koncepció szórványos elfogadása vagy elutasítása; (**) középszintű elfogadás; (**) magas szintű elfogadás;


…/…

- 13 -

1. táblázat Mennyire elfogadott a szociális gazdaság koncepciója nemzeti szinten? Állami hatóságok

Tudományos világ

** *** ** ** *** *** ** * * ** * ** ** * *

Szociális gazdasági vállalatok ** *** *** *** *** *** *** ** ** ** * ** ** * *

** * ** * * ** ** ** nincs adat *

** ** * * *** * *** ** nincs adat **

** * * * ** * ** ** nincs adat **

Ország Belgium Franciaország Írország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Ausztria Dánia Finnország Németország Görögország Luxemburg Hollandia Egyesült Királyság Új tagállamok Ciprus Cseh Köztársaság Észtország Magyarország Lettország Litvánia Málta Lengyelország Szlovákia Szlovénia

*** ** ** *** *** *** ** ** ** ** ** ** ** * **

Megjegyzés: A kérdőívben feltett kérdés: Meg tudná mondani, hogy elismerik-e a szociális gazdaság koncepcióját országában?

Az eredmények alapján három országcsoportot különböztethetünk meg: Az SZG fogalmát legjobban elfogadó országok: Franciaország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Belgium, Írország és Svédország. Az első négy helyen említett ország (mindannyian újlatin nyelvűek) magasan kiemelkedik a többi közül; különösen Franciaország,


…/…

- 14 ahol az elképzelés napvilágot látott. Franciaországban, akárcsak Spanyolországban, a szociális gazdaságot a törvény is elismeri. Az SZG fogalmát (viszonylag) közepes szinten elfogadó országok: Ciprus, Dánia, Finnország, Görögország, Luxemburg, Lettország, Málta, Lengyelország és az Egyesült Királyság. Ezekben az országokban a SZG fogalma más elképzelésekkel – nonprofit szféra, önkéntes szektor és szociális vállalatok ágazata – együtt létezik. Az Egyesült Királyságban az SZG elismerésének alacsony szintje ellentétes a kormánynak azzal a politikájával, hogy támogatja a szociális vállalatokat. Lengyelországban a fogalom még eléggé új keletű, de már egyre szélesebb körben válik elfogadottá, ami különösen az Európai Unió strukturáló hatásának köszönhető. Azok az országok, ahol az SZG fogalmát alig, vagy egyáltalán nem ismerik el: Ebben a csoportban, amelynek tagjai Ausztria, Csehország, Észtország, Németország, Magyarország, Litvánia, Hollandia és Szlovénia – azaz főleg a legutóbbi bővítéskor csatlakozott és germán nyelvű országok –, az SZG fogalmát alig ismerik, illetve éppen csak kezdik megismerni, miközben a hozzá kapcsolódó fogalmak – nonprofit ágazat, önkéntes szektor és civil szervezetek ágazata – viszonylag sokkal elfogadottabbak. A szociális gazdaság, a nonprofit szféra, a szociális vállalatok és a harmadik ágazat fogalma mellett az Unió több államában számos más széles körben elfogadott koncepció is létezik. Az Egyesült Királyságban, Dániában, Máltán és Szlovéniában az önkéntes szektor és a civil szervezetek fogalma, amely közelebbi rokonságban áll a nonprofit szervezetek elképzelésével, láthatólag széles körben tudományos, társadalmi és politikai elismertségnek örvend. A szolidáris gazdaság, valamint a szociális és szolidáris gazdaság fogalmát a francia nyelvű európai országokban (Franciaország, Belgium vallon régiói és Luxemburg) ismerik el, a Gemeinwirtschaft (közhasznú gazdálkodás) pedig a német ajkú országokban, főleg Németországban és Ausztriában közismert fogalom. 4.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG ÖSSZETEVŐI

A szociális gazdaságot, illetve az ehhez hasonló, az egyes országok által leginkább elfogadott koncepciót alkotó intézményi formákat illetően azt lehet megállapítani, hogy ezek országról országra igen eltérőek, ám mindegyiknek a magja az országra jellemző formákból áll: szövetkezetekből, önsegélyező társaságokból, szövetségekből (egyesületekből) és alapítványokból, az egyes országok szakértői szerint ugyanis ezek a szociális gazdasághoz tartoznak. E négy strukturális összetevő mellett más konkrét formák is felbukkannak: szociális vállalatok, misericordias (portugál jótékonysági szervezetek), instituições particulares de solidariedade social (portugál szociális szolidaritási magánintézmények), fejlesztési ügynökségek, közösségi alapítványok, istituzioni di pubblica assistenza e beneficenza (olaszországi jótékonysági szervezetek), sociedades laborales (spanyol munkaügyi társaságok), integrációs vállalatok, különleges foglalkoztatási központok, munkások részvételével működő közös szervezetek, önkéntes szervezetek és proszociális egyesületek.


…/…

- 15 -

Több országban a tágabb értelemben vett szociális gazdaság bizonyos alkotóelemei nem ismerik el, hogy ennek a szociális ágazatnak a szerves részét képezik, hanem éppen ellenkezőleg: különlegességüket és különállóságukat hangoztatják. Ez a helyzet a Németországban, az Egyesült Királyságban, a Lettországban és – részben – a Portugáliában működő szövetkezetek esetében. Az Európai Unió egyes új tagállamaiban kevésbé fogadják el az önsegélyező társaságokat az SZG részeként. Ez részben azzal magyarázható, hogy ezekben az országokban magának a szociális gazdaságnak a fogalmát is alig ismerik el, illetve ezeknek az intézményi formáknak itt jogi státusuk sincs. 5.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG PLATFORMJAI ÉS HÁLÓZATAI EURÓPÁBAN

A szociális gazdaságot ott ismerik el megkülönböztetett társadalmi-gazdasági szféraként, ahol szilárd szervezetek képviselik az ágazatot. Ezeken a szervezeteken keresztül az SZG nemcsak közismertségre tesz szert, de részt is vehet a nemzeti és az uniós közpolitikák kidolgozásának és végrehajtásának folyamatában, és ott meg is védheti saját érdekeit. A különböző európai országokban az SZG vállalatait és szervezeteit képviselő társulások leginkább ágazati megfontolásból jöttek létre, így a képviselő szervezetek családjainak különböző csoportjai alakultak ki: Szövetkezetek családja: EUROCOOP (kiskereskedelem), ACME (biztosítás), CECODHAS (lakás), CECOP (termelés/munkavállalók), COGECA (kistermelők), GEBC (bank), UEPS (gyógyszertárak). Ezek mind egy nemrégiben megalakult gyűjtőszervezet: a Cooperatives Europe tagjai is. Önsegélyező társaságok családja: AIM (önsegélyező társaságok), ACME (biztosítás), AISAM (kölcsönös biztosítás). Szövetségek és szociális tevékenységet folytató szervezetek családja: CEDAG (önkéntes egyletek), EFC (alapítványok), Szociális Civil Szervezetek Európai Fóruma, CEFEC (szociális vállalatok, foglalkoztatási kezdeményezések és szociális szövetkezetek). Ezek az európai szintű képviseleti szervezetek pedig tagjai a CEP–CMAF-nak, a Szövetkezetek, Önsegélyező Társaságok, Szövetségek és Alapítványok Állandó Európai Konferenciájának, amely jelenleg az európai intézmények legnagyobb európai szociális gazdasági tárgyalópartnere. Egyes országokban a képviseleti szervezetek már túllépték az ágazati szintet és ágazatközi szervezeteket hoztak létre, amelyek közvetlenül hivatkoznak a szociális gazdaságra. Erre példa a CEPES, a Spanyol Szociális Gazdaság Üzleti Szövetsége; a Franciaországban működő hasonló szervezet, a CEGES: a Szociális Gazdasági Társulások és Intézmények Tanácsa; Belgiumban a


…/…

- 16 flamand VOSEC és a vallon CONCERTES szervezet; Luxemburgban a Szociális és Szolidáris Gazdasági Fórum, Lengyelországban pedig a Szociális Gazdaság Állandó Konferenciája. 6.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG AZ EURÓPAI UNIÓBAN – A SZÁMOK TÜKRÉBEN2

Makrogazdasági szempontból az európai szociális gazdaság mind az emberi, mind pedig a gazdasági tényezőket tekintve igen fontos. Több mint 11 millió embert foglalkoztat, azaz az Unió keresőképes lakosságának 6,7%-át. Az EU tíz új tagállamában a szociális gazdaságban dolgozók a keresőképes lakosság 4,2%-át teszik ki. Ez a százalékarány alacsonyabb, mint a „régi” 15 tagállamban (7,0%), valamint Hollandiában (10,7%), Írországban (10,6%), illetve Franciaországban (8,7%). A szövetségek, alapítványok és hasonló szervezetek családja (a számok 3. oszlopa) összességében véve az európai szociális gazdaság oroszlánrészét alkotja. Az új tagországokban, valamint Olaszországban, Spanyolországban, Finnországban és Svédországban azonban a szövetkezetek és hasonló társulások családja van többségben. 2. táblázat Fizetett munkaerő a szövetkezetekben, az önsegélyező társaságokban, a szövetségekben és hasonló szervezetekben az Európai Unión belül (2002–2003) Ország

Szövetkezetek

Belgium Franciaország Írország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Ausztria Dánia Finnország Németország Görögország Luxemburg Hollandia Egyesült Királyság Ciprus 2

17 047 439 720 35 992 837 024 51 000 488 606 99 500 62 145 39 107 95 000 466 900 12 345 748 110 710 190 458 4 491

Önsegélyező Szövetségek ÖSSZESEN társaságok 12 864 249 700 279 611 110 100 1 435 330 1 985 150 650 118 664 155 306 megj.* 499 389 1 336 413 megj.* 159 950 210 950 3 548 380 060 872 214 11 000 95 197 205 697 8 000 190 000 260 145 1 000 120 657 160 764 5 405 74 992 175 397 150 000 1 414 937 2 031 837 489 57 000 69 834 nincs adat 6 500 7 248 nincs adat 661 400 772 110 47 818 1 473 000 1 711 276 nincs adat nincs adat 4 491

Az európai szociális gazdaságról szóló statisztikai információ alapját főleg a 2002–2003-as időszakra vonatkozó másodlagos adatok képezik. Egyes országok – különösen az új EU-tagországok – esetében a tanulmány elkészültét megelőzően nem álltak rendelkezésre számadatok, ezért ezek az információk körültekintően kezelendők.


…/…

- 17 Cseh Köztársaság 90 874 147 74 200 165 221 Észtország 15 250 nincs adat 8 000 23 250 Magyarország 42 787 nincs adat 32 882 75 669 Lettország 300 nincs adat nincs adat 300 Litvánia 7 700 0 nincs adat 7 700 Málta 238 nincs adat nincs adat 238 Lengyelország 469 179 nincs adat 60 000 529 179 Szlovákia 82 012 nincs adat 16 200 98 212 Szlovénia 4 401 270 nincs adat 4 671 ÖSSZESEN 3 663 534 351 291 7 128 058 11 142 883 * Az önsegélyező társaságokra vonatkozó adatok Olaszországnál a szövetkezetekkel, Portugáliánál a szövetségekkel összevontan szerepelnek. 7.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TERÉN TEVÉKENYKEDŐ VÁLLALATOK ÉS SZERVEZETEK PÉLDÁI

A makrogazdasági adatok mellett az európai szociális gazdaság dinamizmusát és társadalmigazdasági gazdagságát olyan egyedi esetek is tükrözik, amelyek arról tanúskodnak, hogy milyen sokféle módon igyekszik megfelelni a SZG az európai társadalom változatos igényeinek és elvárásainak, megmutatják az ezen szervezetek által felvett formák gazdagságát, és egyértelművé teszik, hogy a sajátos dinamikai sokféleség ellenére igenis létezik közös szál, mégpedig az, hogy mindannyian ahhoz a társadalmi-gazdasági ágazathoz tartoznak, amely a hagyományos kapitalista magángazdaság és az állami gazdasági szektor között helyezkedik el. A tanulmányhoz az egyes országokban kijelölt kapcsolattartó személyek segítségével kiválasztott alábbi esetek jól illusztrálják a szociális gazdaság gyakorlati sokféleségét Európában: Cooperativa Sociale Prospettiva: a leghátrányosabb helyzetűek munkaerő-piaci integrációja művészi kerámiák készítése által (www.prospettivacoop.it) Chèque Déjeuner szövetkezet: munkahely- és értékteremtés (www.cheque-dejeuner.com) Irizar csoport: a második legnagyobb luxusbuszgyártó cég Európában (www.irizar.com) Multipharma: nagy, gyógyszerészeti szövetkezet (www.multipharma.be) Lietuvos kredito unijos [litván hitelszövetkezetek egyesülete]: pénzügyi szolgáltatásokhoz hozzáférést nyújtó szervezet (www.lku.lt) Dairygold mezőgazdasági szövetkezeti társaság: gazdák támogatása (www.dairygold.ie) Anecoop: a helyi és mezőgazdasági fejlesztés és a technológiai innováció összehangolásával foglalkozó földművelési szövetkezeti csoport (www.anecoop.com) Eesti Korteriühistute Liit [észt lakásszövetkezetek szövetsége]: több mint százezren laknak szövetkezeti lakásban (www.ekyl.ee) COFAC: a legnagyobb, tudást és humántőkét kínáló portugál egyetemi szövetkezet (www.ulusofona.pt)


…/…

- 18 Cooperación y Desarrollo de Bonares: a köz- és a magánszféra közötti együttműködés és fejlesztés helyi szinten (www.bonares.es) COMARINE, a ciprusi tengeri szolgáltatások szövetkezeti társasága (www.comarine.com.cy) Consorzio Beni Culturali Italia: a kultúra számára az elsődleges szolgáltatás a kultúra megteremtése (www.consorziobeniculturali.it) Britannia Building Society: az Egyesült Királyság második legnagyobb építési társasága (www.britannia.co.uk) Vzajemna: baleset- és betegbiztosítás (www.vzajemna.si) MACIF: Franciaország legnagyobb önsegélyező társasága (www.macif.fr) Tapiola csoport: biztosítás, banki, takarék- és befektetési szolgáltatások (www.tapiola.fi) Benenden Healthcare Society [egészségügy] (www.benenden-healthcare.org.uk) Shelter: hajléktalanokat segítő nagy jótékonysági szervezet (www.england.shelter.org.uk) Alte Feuerwache Köln: saját irányítású szociokulturális központ (www.altefeuerwachekoeln.de) Artisans du Monde: a harmadik világgal folytatott méltányos kereskedelem első számú szervezete (www.artisansdumonde.org ) Motivacio: alapítvány a fogyatékkal élők társadalmi beilleszkedésének elősegítésére (www.motivacio.hu) Fondazione Cariplo: erőforrások a polgári és a szociális intézmények számára a közösség jobb szolgálata érdekében (www.fondazionecariplo.it) Trångsviksbolaget AB: észak-svéd közösségi vállalat (www.trangsviken.se) ONCE: vakok spanyolországi szervezete; a fogyatékkal élők munkaerő-piaci beilleszkedését segíti elő és szociális szolgáltatásokat nyújt (www.once.es) Stowarzyszenie Wzajemnej Pomocy „Flandria” [„Flandria” kölcsönös segítségnyújtási egyesület]: hozzáférés a kiegészítő egészségügyi szolgáltatásokhoz (www.flandria.pl) 8.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG : A SZOCIÁLIS KÖZÉRDEK PÓLUSA

A szociális gazdaság fogalma szorosan kapcsolódik a haladás és a társadalmi kohézió fogalmához. A szövetkezetek, az önsegélyező társaságok, a szövetségek, az alapítványok és más szociális vállalatok hozzájárulása Európa társadalmához messze meghaladja azt a – korántsem alacsony – mértéket, amelyet a GDP pusztán gazdasági mércével mérve tükrözhet. Ebben a szociális ágazatban óriási lehetőségek rejlenek szociális hozzáadott érték teremtésére, valamint többdimenziós és láthatóan minőségi megnyilvánulása is igen szerteágazó, ezért nem lehet mindig könnyen észrevenni és számszerűsíteni. A vagyon és a jólét kiértékeléseire alkalmazott módszerek itt sorra csődöt is mondanak. Számos tanulmány kimutatta, hogy a szociális gazdaság által betöltött tér a rendszert egy kiegyensúlyozottabb szociális és gazdasági fejlődési modell kialakítása felé igyekszik terelni. Ez a szabályozói szerep különböző szinteken mutatkozik meg: a társadalmi-gazdasági tevékenységek meghatározásában, a szolgáltatások hozzáférhetőségében (földrajzilag, társadalmilag, pénzügyileg és kulturálisan), a szolgáltatások és az igények megfeleltetésének képességében, valamint abban, hogy a túlnyomórészt ciklikus gazdaságok uralta körülmények között stabilitást képes teremteni. Megmutatkozott már a szociális gazdaság arra való képessége is, hogy új lehetőségeket teremtsen a


…/…

- 19 társadalom számára, valamint az is nyilvánvaló immár, hogy ez olyan szociális ágazat, amely olyan fejlődést hoz, ahol az ember van az első helyen. Tudományos, társadalmi és politikai körökben a következő területeken ismerik el leginkább a szociális gazdaság hozzájárulásának társadalmi többletértékét: társadalmi kohézió, foglalkoztatás, a szociális és gazdasági alapszerkezet megteremtése és fenntartása, szociális innováció és helyi fejlesztés. A szociális gazdaság azonban emellett jelentősen hozzájárul a bevételek és a vagyon igazságosabb elosztásához, jóléti (szociális, egészségügyi és társadalombiztosítási) szolgáltatások létrehozásához és nyújtásához, a fenntartható fejlődéshez, a nagyobb demokráciához és a polgárok bevonásához, valamint a közpolitikák hatékonyságának növeléséhez. Társadalmi kohézió: A szociális gazdaság bebizonyította, hogy a társadalmi kirekesztés elleni nyilvános fellépés kiegészítéseképpen és – főleg – elősegítése végett kétféle módon képes emelni a társadalmi kohézió szintjeit. Egyfelől hozzájárul az egyértelműen hátrányos helyzetű polgárok és földrajzi térségek társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedéséhez – ez különösen jól látható a szövetségek, egyesületek, az alapítványok, illetve a beilleszkedést elősegítő és más szociális vállalatok esetében, amelyek csökkentik a szegénységet és a kirekesztés szintjét. Másfelől a szociális gazdaságnak köszönhetően nő a társadalom demokratikus kultúrájának színvonala, fokozódik a társadalmi részvétel, és olyan társadalmi csoportok is hangoztathatják nézeteiket és tárgyalópartnerré válhatnak, amelyek korábban nem vehettek részt sem a gazdasági folyamatban, sem a – különösen a helyi és regionális szinten megfogalmazott – közpolitikák kidolgozásának és végrehajtásának folyamatában. Helyi és regionális fejlesztés: A szociális gazdaság a helyi és regionális fejlesztés stratégiai hajtóereje is egyben, mivel óriási lehetőségeket tartogat a vidéki területek sajátos fejlődési folyamatainak életre keltésére, a hanyatló iparvidékek felélesztésére és a lepusztult városi területek talpra állítására és felélénkítésére – röviden: a sajátos gazdasági fejlődéshez való hozzájárulásra, a nagy kiterjedésű területek versenyképességének visszaállítására és a jelentős területi egyenlőtlenségek kiigazítása révén az országos és nemzetközi szintű integrációjuk megkönnyítésére. Ezt a képességét a Nobel-díjas svéd Gunnar Myrdal gazdaságfejlődési elméletének fogalmi paraméterei közé illő érvek is igazolják, mivel a szociális gazdaság elősegíti a terjeszkedési hatásokat (a helyi szintű fejlesztés és a felhalmozás folyamatát), valamint minimálisra csökkenti a regressziót, avagy a visszacsapódási hatást: a) valódi nyereségre tesz szert és a többletszétosztás logikáját alkalmazza, ezért hajlamosabb arra, hogy a nyereséget azon a földrajzi területen belül forgassa vissza, ahol az képződött; b) nemcsak a közegüket legjobban ismerő és a megfelelő kezdeményezések meghozására a legalkalmasabb helyzetben lévő személyek mozgósítására képes, de a helyi szinten meglévő erőforrások felhasználására is; c) képes vállalkozói kultúra és üzleti struktúrák teremtésére és terjesztésére; d) a gazdasági tevékenység létrehozását, illetve kiterjesztését képes a helyi igényekhez (pl. közösségi szolgáltatások), illetve a helyi termelői réteghez igazítani; e) képes fenntartani a nyereség hiányával (pl. kézművesség), illetve az erős konkurenciával (pl. hagyományos iparágak) küszködő, ezért eltűnéssel fenyegetett gazdasági tevékenységeket; f) a fenntartható gazdasági fejlődés támogatásának alapvető intézményes alapjaként képes szociális tőke teremtésére (Putnam értelmezése szerint).


…/…

- 20 -

A szociális gazdaság bizonyos tulajdonságait továbbá kiemeli a globalizáció jelenlegi kontextusa is, amelyben a termelési folyamatok áthelyezése folyamatos kihívást jelent a régiók számára: az SZG demokratikus elvekre és polgári részvételre alapuló eredeti irányítási és döntéshozatali formája (a tőkebefektetőkkel ellentétben) a gazdasági folyamatokat általában nem engedi kiszabadulni a saját területének civil társadalmából, így a vállalatoknak erősebb gyökereket ad a közösségen belül, és a helyi területnek nagyobb szabadságot hagy saját fejlődési modelljének meghatározására. Innováció: Nem kevésbé fontos a Shumpeter által meghatározott különböző dimenziókban (termék, folyamat, piac és szervezés) a szociális gazdaság innovációs képessége sem, különösen az Európa társadalmában végbemenő változási folyamatokban. A közte és a társadalom között fennálló közvetlen kapcsolat azzal a különleges képességgel ruházza fel, hogy fel tudja ismerni az új igényeket, és azokat át tudja irányítani a közigazgatásba és a hagyományos profitorientált magánvállalkozásokhoz, és ahol lehet, kreatív és újító jellegű válaszokkal áll elő. Például a XIX. században az önsegélyező társaságok és a baráti egyesületek az egészségügyi kockázatok fedezése által úttörőként adtak választ az új ipari társadalom igényeire, és széles körben a munkásosztály keresetének fenntartóiként azonosították őket, mivel olyan jelentős társadalmi és intézményi újításokat hoztak, amelyek az európai társadalombiztosítási rendszerek elődeinek tekinthetők. Ezek a szociális gazdasági szervezetek számos különféle módon kapcsolódtak ehhez a folyamathoz, ez a társadalombiztosítási modellek sokféleségében is tetten érhető. Az új ötletek és az innovatív elképzelések megalkotása és elterjesztése a technológiai innovációs szférában is nagyobb arányú sikernek örvend, különösen ott, ahol szociális gazdasági innovációs rendszereket is fejlesztenek. Ezeknek a rendszereknek kulcstényezője a régióban az SZG támogatásában részt vevő különböző érdekcsoportok – az ügyekért felelős kormányzati szervek, az egyetemek, az egyesületek és maga a szociális gazdasági üzleti ágazat – közötti stabil szövetség. Néhány példa: Quebec, a Mondragón szövetkezeti vállalat és a Dél-Spanyolországban működő CEPES-Andalusia rendszer. Az innováció azonban mindeddig nem részesült kiegyensúlyozott támogatásban a közhatóságok és a magánintézmények részéről. Előbbre tartják a technológiai innovációt, mint más olyan innovációs formákat, amelyek terén az SZG jobban élen jár. Foglalkoztatás: A szociális gazdaság hozzáadott értéke a munkaerőpiac számos egyensúlyzavarára vonatkozó szabályozásban jelenik meg a legláthatóbb és a legközvetlenebb módon. Aligha meglepő, hogy az európai kormányokban jellemzően a munka- és szociálisügyi minisztériumok felelősek a szociális gazdaság támogatásáért. Az Európai Unió lisszaboni stratégiája maga is kifejezetten a foglalkoztatáspolitikájának lényegeként ismeri el a szociális gazdaságot. A szociális gazdaság különösen új munkahelyek teremtéséhez, a válsághelyzetekben levő, illetve bezárással fenyegetett ágazatokban és vállalkozásokban meglévő munkahelyek megtartásához, a munkahelyek stabilitási szintjének növeléséhez, munkahelyeknek a feketegazdaságból a hivatalos


…/…

- 21 gazdaságba való áthelyezéséhez, mesterségek (pl. kézművesség) életben tartásához és új foglalkozások (pl. szociális nevelő) felfedezéséhez, valamint a különösen hátrányos helyzetű és a társadalmi kirekesztettség szélén álló csoportok számára a munkához vezető utak kiépítéséhez járult hozzá. Az elmúlt néhány évtized során összegyűjtött statisztikai adatok tanúsága szerint az SZG Európában igen jelentős munkahelyteremtő ágazat, amely fogékonyabb a foglalkoztatásra, mint más gazdasági ágazatok (lásd: CIRIEC 2000). Az SZG önmagában azonban nem csodaszer Európa számára. A benne rejlő lehetőségeket konkrét nagyszabású problémák szűkítik. Makrogazdasági szempontból komoly problémát jelent az ágazat és az ágazati kezdeményezések túlzott elaprózódása és a csoportalkotással szembeni strukturális ellenállás. További komoly strukturális probléma az, hogy a szociális gazdasági szervezetek sajátos jellemzői gyakran elenyésznek, és a piacon leginkább aktív SZG-szervezetek olykor akár hagyományos profitorientált cégekké is válnak, vagy ha rendszeres kapcsolatot tartanak a hatóságokkal, kormányzati szervek eszközeivé lesznek, esetleg (különösen pénzügyi) függőség alakul ki velük szemben. Ezt a jelenséget szervezeti izomorfizmusként tartják számon. Ha az SZG valóban ki akarja aknázni a benne rejlő összes lehetőséget, mechanizmusokat kell létrehoznia a „felhígulás” vagy visszafejlődés ellen, önellátó fejlesztési mechanizmusokat kell kialakítania, hogy ne kelljen függnie a másik két ágazattól, és szövetségeket kell alkotnia. Mikrogazdasági szempontból pedig a fő problémát egyrészt a szociális gazdasági cégeknél és szervezeteknél a befektetéseikhez és tevékenységeikhez szükséges tőke vonzásával kapcsolatban felmerülő nehézségek, másrészt pedig a stratégiailag fontos humánerőforrás megtartása során fellépő feszültségek okozzák. Európa építése: Történelmileg a szociális gazdaság valamilyen szinten mindig is kapcsolódott az európai építkezés projektjéhez, a Római Szerződéstől kezdve – amely a szövetkezeteket nyíltan elismerte mint vállalkozási formákat – egészen az európai alkotmány projektjéig – amely pedig szociális piacgazdaságot említ. Ahhoz, hogy elérhessük a jólétnek és a haladásnak az Európai Unió „nyugati” államaiban tapasztalt szintjét, az európai szociális és gazdasági modellnek mindig is szüksége volt az SZG hozzájárulására, amelyről bebizonyosodott, hogy képes betölteni egy olyan teret, ahol a gazdasági és szociális szempontok egyenlő súllyal esnek latba, közvetíteni a közintézmények és a civil társadalom között, valamint helyrehozni a többszintű társadalom és gazdaság társadalmi és gazdasági kiegyensúlyozatlanságait. Az új tagállamok gazdaságaiban és társadalmaiban jelenleg a kommunista tervgazdaságról a szabályozott piacgazdaságra való átállás hosszas folyamata zajlik. A legutóbbi évek során tett kiigazításoknak súlyos következményei vannak az egyes tagállamok szociális gazdaságaira nézve, különösen a szövetkezeti ágazatban, amely több évtizeden át csupán eszközként szolgált, még a piacrendszerre való átállás alatt is. Egyes előrejelzésekkel szemben azonban ennek az ágazatnak a nagyléptékű felszámolása mégsem történt meg. Az önsegélyező társaságok, a szövetségek, egyesületek és az alapítványok pedig fél évszázaddal azután, hogy gyakorlatilag teljesen megszűntek, most fokozatosan újra felélednek és terjeszkednek, párhuzamosan azzal, ahogyan ezekben az országokban a civil társadalom, a társadalmi mozgások és a szakszervezetek fejlődnek.


…/…

- 22 Ennek a „harmadik pillérnek” a kifejlesztése az új tagállamoknak is érdekükben áll, ha követni szeretnék az európai fejlődési modellt, és gyorsan, megfelelő módon ők is szeretnének európai szociális modell részévé válni. 9.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG SZEREPLŐIRE VONATKOZÓ JOGALKOTÁS AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Az EU-tagállamok intézményei széles körben elismerik ezt a fontos szociális szektort jogszabályalkotásukban és politikáikban. A keretet meghatározó törvényi rendelkezések szerint az ágazat elismerésének háromféle módja létezik: 1) az ilyen szervezetek különleges bánásmódot igénylő eltérő jellegének közintézmények általi kifejezett elismerése. E tekintetben a törvénykönyv célja az, hogy magánszereplőkként definiálja ezeket a szervezeteket; 2) az ilyen szervezetek arra való képességének és szabadságának elismerése, hogy bármely gazdasági vagy szociális ágazatban tevékenykedjenek; 3) a szociális gazdaság partneri szerepének elismerése a különböző állami politikák kialakításának és alkalmazásának folyamatában, döntéshozó és végrehajtó társként tekintve rá. Európában a szociális gazdaság különböző formáit nem minden esetben intézményesítették megfelelő mértékben ezen a három területen. Ami az első területet illeti, az Európai Unió országainak jogrendszerei a szociális gazdaság nem minden formáját ismerik el azonos mértékben. Bár a szövetkezetek esetében, amelyeket a Római Szerződés 48. cikke kifejezetten elismer speciális típusú vállalatként, és ugyanígy tesz számos tagállam – például Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország – alkotmánya is, létezik a működési környezetüket meghatározó szabályozási keret, amely garantálja a tagok és harmadik felek jogait, nincs azonban mindig külön nemzeti szintű törvény, amely az összes fajta szövetkezetet szabályozná. Néhány országnak, például Dániának, a Cseh Köztársaságnak vagy az Egyesült Királyságnak valóban nincsenek a szövetkezetekről szóló általános törvényei, létezik viszont néhány, a szövetkezetek konkrét formáit – például Dániában a lakásszövetkezeteket, az Egyesült Királyságban és Csehországban a hitelszövetkezeteket – szabályozó törvény. Más országokban (például Spanyolországban, Olaszországban vagy Franciaországban) ezzel éppen ellentétes a helyzet, jogalkotási túltengés tapasztalható: külön törvények léteznek szövetkezeti típus és kormányzati szint (nemzeti vagy regionális) szerint. Hasonló a helyzet az európai szociális gazdaság formáinak jogállásbeli eltéréseivel. Három országcsoportot lehet azonosítani: az elsőben külön jogszabályok léteznek az SZG egyes formáira, a másodikban a különböző törvények között fellelhető néhány rendelkezés a szociális gazdaság szervezeteiről, a harmadikban pedig nyoma sincs az SZG egyes formáira vonatkozó jogszabályoknak. A szabályozásbeli hiányosságok komoly nehézségekhez vezethetnek az SZG-szervezeteket létrehozni kívánó csoportok jogi helyzetét illetően. A jogszabályi keret akadályozhatja az új formák kialakulását, amennyiben a már létező formákat nem lehet a szükségleteknek megfelelően átalakítani. Ezzel


…/…

- 23 kapcsolatosan a közelmúltban több országban is megjelent új jogszabályok – például a szociális vállalatokról (2003-as törvény Finnországban, 2004-es Litvániában és 2005/118. sz. törvény Olaszországban), a szociális szövetkezetekről (2006-os törvény Lengyelországban és Portugáliában) és a szociális hasznosságú nonprofit szervezetekről (1997/460. rendelet Olaszországban) szóló külön törvények –, valamint a már létező törvények akként való módosítása, hogy új formákra (például a 2001-ben Franciaországban létrehozott közérdekű szövetkezeti társulásokra, vagy a közelmúltban a spanyol szövetkezetekről szóló törvényekben megjelent társadalmi kezdeményezésű szövetkezetekre) is alkalmazhatóak legyenek, azt a célt tűzik ki, hogy csatornát jelentsenek egy kialakulóban levő „új szociális gazdaság” fejlődéséhez. Különös jelentőséggel bírnak az elmúlt néhány év során számos új EU-tagállamban elfogadott jogszabályok. Európai szinten az európai szövetkezet új statútuma már kedvez az SZG ilyen formája elterjedésének, éspedig nem csak azáltal, hogy jobb lehetőségeket biztosít az európai szövetkezeteknek arra, hogy határokon átnyúló tevékenységeket folytassanak, hanem elsősorban azáltal, hogy fejleszti az ágazatot olyan országokban, amelyek nem rendelkeznek saját jogszabállyal (például az Egyesült Királyságban), illetve ott, ahol ezek a jogi formák egyre jobban elveszítik társadalmi presztízsüket amiatt, hogy a régi rendszer maradványainak tekintik őket (mint például az új közép- és kelet-európai tagállamokban). Ezenkívül az, hogy a közelmúltban lekerült az Európai Bizottság napirendjéről az európai segélyegylet és az európai szövetség jogállására vonatkozó javaslat, jelentősen visszavetette annak lehetőségét, hogy jobb fejlődési kilátásokat nyújthassunk az SZG ezen formái számára Európában. A szociális gazdaság szervezeteinek különlegessége bizonyos jellegzetes értékeken és elveken alapul. Az ilyen szervezetekre vonatkozó rendelkezések célja, hogy tükrözzék azok különlegességét, megfogalmazva a demokratikus döntéshozatal elvét, illetve többek között korlátokat szabva meg a profitok és többletek szétosztására is. Ez a különleges modus operandi azonban nem jár ingyen: e társasági formák használata az alapító csoportok és gazdasági szereplők számára viszonylag magasabb működési költségekkel jár, mint a magánvállalatok más formáinál. Az SZG-szervezetek különleges sajátosságaiból eredő költségek a demokratikus döntéshozatali folyamathoz, a többletek szétosztási módjához, illetve az – alapvetően társadalmi és/vagy általános érdekből – termelt javak és nyújtott szolgáltatások természetéhez kapcsolódó társadalmi költségek internalizációjából fakadnak. Eközben a hagyományos profitorientált vállalatok externalizálják (továbbterhelik) saját költségeiket. A különböző típusú szervezetek esélyegyenlőségének garantálása érdekében, illetve amiatt, hogy a nem egyenlő esélyeket biztosító helyzetekben eltérő bánásmódra van szükség, a jogszabályi keretnek intézkedéseket kellene bevezetnie a gyengébb lehetőségeket biztosító társasági formák által elszenvedett működési nehézségek kompenzálására. Ezek az intézkedések jelentkezhetnek támogatás, vagy akár adókedvezmények formájában. Eközben azonban a törvényhozóknak megfelelő mechanizmusokat kellene kialakítaniuk annak megakadályozására, hogy egyes gazdasági szereplők visszaéljenek a lehetőséggel, és anélkül vegyék igénybe az ilyen formáknak nyújtott támogatást, hogy viselnék a járulékos költségeket.


…/…

- 24 Az Európai Unió legtöbb nyugati tagállamában a szociális gazdaság négy fő társasági formája különleges adóügyi elbánásban részesül. Az ilyen különleges pénzügyi intézkedések több előnnyel járnak a szövetségek és alapítványok számára azok nem profitorientált jellege, illetve a források és többletek társadalmi és/vagy általános érdekű tevékenységeket előnyben részesítő elosztási módja miatt. Az ilyenfajta jogszabályokat az utóbbi években számos országban megerősítették, például a nonprofit szervezetek adózási rendszerét bevezető spanyol 43/2002. sz. törvénnyel, az ONLUS-ról, vagyis társadalmi hasznosságú nonprofit szervezetekről szóló olasz 460/1997. sz. törvénnyel, illetve a nonprofit szervezetekről rendelkező német „szociális törvénykönyvvel” (Sozialgesetzbuch). A szövetkezeteket illetően megállapítható, hogy több speciális adózási rendszerrel rendelkező ország nem terjeszti ki azt a rendszert az összes szövetkezeti formára. Írországban például csak a hitelszövetkezetekre, Görögországban pedig csak a mezőgazdasági szövetkezetekre alkalmazható a különleges adórendszer. Az intézményi keret az SZG tevékenységi körét is meghatározza a különböző szociális és gazdasági szektorokban. Bár a szociális gazdaság formáiról szóló törvényi rendelkezések elismerik arra való jogukat, hogy bármely más magánszereplőhöz hasonlóan szabadon működjenek a piacon, az ágazati szabályozások korlátozhatják egyes tevékenységi körökbe való belépésüket vagy az azokon belül való szabad fejlődésüket. A segélyszervezetek esetében gazdasági ágazatonként három fejlődési minta figyelhető meg: vannak olyan országok, ahol a segélyszervezetek számos területen tevékenykedhetnek: például az Egyesült Királyságban, ahol a vízellátástól a sportig sokféle területen kifejthetik tevékenységüket; más országokban az illetékességi területüket egyes ágazatokra ruházzák rá, például az egészségügyre vagy az egészségbiztosításra; az utolsó országcsoportban pedig nem is létezik ez a társasági forma. Ráadásul, ahol az ágazati szabályok nem teszik lehetővé a kockázatok megosztását, nem lehet biztosítási szövetkezeteket vagy kölcsönös biztosító társaságokat létrehozni. Hasonló a helyzet a más gazdasági ágazatok szövetkezetei esetében is. 10.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁGRA IRÁNYULÓ KÖZPOLITIKÁK AZ EURÓPAI UNIÓ ORSZÁGAIBAN

Az elmúlt huszonöt év alatt az Európai Unió számos nemzeti és regionális kormánya alakított ki a szociális gazdaság egészére, vagy egyes részeire kifejezetten hivatkozó közpolitikákat. Általában ágazati politikákat fogalmaztak meg, amelyek kifejezetten – bár töredékesen és nem összefüggően – hivatkoznak a szociális gazdaságot alkotó intézményi formákra. A példák között szerepelnek a dolgozói szövetkezeteket és a beilleszkedést elősegítő vállalkozásokat is bevonó aktív foglalkoztatási politikák, a szociális szolgáltatásokról szóló politikák, amelyekben kulcsfontosságú szerepet játszanak az egyesületek, alapítványok és más nonprofit szervezetek, a mezőgazdasági szövetkezetek közreműködésével kialakított mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikák, illetve a kölcsönös önsegélyező egyesületekre való hivatkozások a társadalombiztosítási rendszerek keretében. Újabban és szokatlan módon, jellegzetes SZG-politikák jelentek meg; egyesek a piacon működő vállalatokra koncentrálnak, mások pedig a piacon kívül tevékenykedő nonprofit szervezetekre, de ritkán fedik le mindkét csoportot. Az ilyen politikák azonban sem kiterjedésüket, sem pedig tartalmukat tekintve nem egységesek az európai uniós országokban.


…/…

- 25 Sok uniós országban van a nemzeti kormányon belül egy magas szintű testület, amely kifejezett, elismert felelősséggel bír a szociális gazdasággal kapcsolatos ügyekben. Ilyen a belga kormányban a Secrétariat d'Etat au Développement Durable et à l'Economie Sociale (a fenntartható fejlődésért és a szociális gazdaságért felelős államtitkárság), a spanyol munkaügyi minisztériumban és számos regionális kormányban a Dirección General de Economía Social (szociális gazdasági főigazgatóság), a francia kormányban a Délégation Interministérielle à l’Innovation, à l’expérimentation sociale et à l’économie sociale (az innovációért, a társadalmi vizsgálatokért és a szociális gazdaságért felelős minisztériumközi küldöttség), az írországi nemzeti képzési és munkaügyi hatóság fennhatósága alá tartozó Social Economy Unit (szociális gazdasági egység), az olasz gazdasági fejlődésügyi minisztériumban a Direzione generale per gli enti cooperative (szövetkezeti intézmények főigazgatósága) és az Agenzia per le Onlus (társadalmi felelősségű nonprofit szervezetek ügynöksége), a máltai kormány családügyi és társadalmi szolidaritásért felelős minisztériumában az NGO Liaison Unit (civil szervezetekkel kapcsolatot tartó egység), Portugáliában az Instituto António Sérgio do Sector Cooperativo (INSCOOP), valamint az Egyesült Királyságban a kabinetiroda alá tartozó Social Enterprise Unit (szociális vállalkozási egység), továbbá a kincstár alá rendelt Charity and Third Sector Finance Unit (jótékonysági és harmadik szektort finanszírozó egység). A szociális gazdaság fellendítése érdekében valóban bevezetésre került politikák típusai igen változatosak. Az alkalmazott eszközök természetétől függően minősíthetők intézményi politikákként, tájékoztatási, képzési és kutatási politikákként, pénzügypolitikákként, konkrét szolgáltatás nyújtása révén támogató, vagy keresleti politikákként. 11.

A SZOCIÁLIS GAZDASÁGRA IRÁNYULÓ KÖZPOLITIKÁK AZ EURÓPAI UNIÓ SZINTJÉN

Az elmúlt három évtizedben a különböző uniós hatóságok – bár hullámzó mértékben, és intézmények közötti különbségekkel – egyre nagyobb figyelmet szenteltek a szociális gazdaságnak. Fokozatosan egyre elismertebb lett a szociális gazdaság Európa társadalmi és gazdasági fejlődésében betöltött fontos szerepe, s ezzel együtt az a tény, hogy a szociális gazdaság az európai szociális modell sarokköve. A szociális gazdaság intézményes elismeréséért és a speciális európai politikák kialakításáért vívott hosszú harc az 1980-as években kezdődött. Csúcspontját 1989-ben érte el az Európai Bizottság a Tanácsnak szóló, „A szociális gazdaság vállalkozásai: Európa határok nélküli piaca” című közleményével, amely javasolta, hogy a szövetkezetek, egyesületek és segélyegyletek számára statútumok formájában állapítsák meg a jogalapot; ugyanilyen fontos mozzanat volt a XXII: Főigazgatóság szociális gazdaság osztályának létrehozása is. Két másik uniós intézmény is élen jár az SZG fontosságának kihangsúlyozásában: az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB), az Európai Unió tanácsadó szerve. Az EGSZB III. Csoportjában ülnek a szociális gazdaság képviselői, akik létrehoztak egy „szociális


…/…

- 26 gazdaság kategóriát”. Az utóbbi időben az EGSZB különösen aktív, és számos véleményt bocsátott ki. az Európai Parlament, amely elsőként egy szociális gazdasággal foglalkozó, európai parlamenti képviselőcsoportok közötti csoportosulást hozott létre 1990-ben. Szintén megemlítendő a Szövetkezetek, önsegélyező egyletek, egyesületek és alapítványok konzultatív bizottsága (CCCMAF). A testületet 1998-ban hozták létre azzal a céllal, hogy véleményt mondjon különböző, a szociális gazdaság európai szintű népszerűsítésével kapcsolatos témákban. A bizottságot 2000-ben, az Európai Bizottság átszervezésekor megszüntették, de az ágazat szervezeteinek saját kezdeményezésére azonnal életre hívták a Szövetkezetek, Kölcsönös Segélyező Társaságok, Társulások és Alapítványok Állandó Konferenciáját (CEP-CMAF), az európai intézmények vitapartnerének szerepét betöltő európai platformot. Az intézkedések végrehajtásakor az EU intézmények folyamatosan kétélű problémával szembesülnek a szociális gazdasággal kapcsolatosan: a jogi alap hiányosságával és a fogalmi meghatározás elégtelenségével, amit súlyosbít, hogy az Európai Unió alapító dokumentumaiból (Római Szerződés és Maastrichti Szerződés) hiányoznak az explicit utalások, illetve az a tény, hogy a definíció (ha egyáltalán létezik) inkább alapul a társasági formán, mint a tevékenységen. Szintén nehezíti a helyzetet a terminológiai egyértelműség hiánya („harmadik ágazat”, civil társadalom stb.), ami megnehezíti a használandó megnevezésekről való megállapodást. A szociális gazdaság jogi elismertségének és átláthatóságának szempontjából meg kell említeni az európai konferenciák szervezését, az EGSZB véleményeinek, valamint az Európai Parlament szociális gazdaság képviselőcsoportok közötti csoportosulása kezdeményezéseinek és véleményeinek jóváhagyását, illetve az európai szövetkezet statútumának elfogadását. Az alkalmazott politikákban az SZG alapvetően a foglalkoztatással, a szociális szolgáltatásokkal és a társadalmi kohézióval kapcsolatos célkitűzésekhez kapcsolódik, így ezek elsősorban két fő állami politikai vonalon jelennek meg: a társadalmi és munkahelyi integrációban és a társadalompolitikában, valamint a helyi fejlesztéssel és munkahelyteremtéssel kapcsolatos politikákban. Az uniós intézmények érdeklődése a szociális gazdaság ezen célkitűzésekbe történő bevonása iránt fontos előrelépést jelent, bár arra is rávilágít, hogy csak korlátozott elképzelésük van a szociális gazdaságban rejlő lehetőségekről és arról, hogy milyen javakat lenne képes előállítani Európa gazdasága és társadalma számára. Egy konkrétan a szociális gazdaságra vonatkozó európai költségvetési politika hiányában a foglalkoztatási és társadalmi kohéziós politikák keretében sikerült elérni a szociális gazdaság részvételét az Európai Unió költségvetési politikájában – konkrétan a kkv-k és a foglalkoztatás ösztönzését célzó programokra szánt többéves költségvetések révén. Ilyen program például az ADAPT kezdeményezés, a társadalmi és munkahelyi beilleszkedést célzó EQUAL kezdeményezés, az Európai Szociális Alap (ESZA), vagy a Harmadik szektor és foglalkoztatás kísérleti program.


…/…

- 27 Ezeknek a programoknak széles körű rendszerező hatásuk volt, mind nemzeti, mind pedig nemzetközi szinten: koordinálták és strukturálták az európai szociális gazdaságot a szövetségek, hálózatok, a kutatás, kultúra és a politika szempontjából. Különösen fontos ebből a szempontból az EQUAL program. Olyan projekteket támogat, amelyekben az SZG szervezetei vesznek részt, például olyan témákkal, mint „A szociális gazdaság (a harmadik szektor), mindenekelőtt a közérdekű szolgáltatások megerősítése, különös tekintettel a munkahelyek minőségének javítására”. A projektek között szerepelnek előadások és viták is, amelyek kulcsfontosságúak az elképzelés elterjesztésében. A programnak egyértelmű hatása van például Lengyelországban, Írországban és Ausztriában. Az elismerésben és a közösségi szintű politikaalkotásban történt félénk előrelépésekkel szemben találjuk az EU versenypolitikájából és újabban az állami támogatási politikájából származó nehézségeket. 12.

TENDENCIÁK ÉS KIHÍVÁSOK

A szociális gazdaság: felfutó ágazat egy többrétegű társadalomban A szociális gazdaság közelmúltbeli fejlődésében megfigyelhető uralkodó és legfontosabb tendencia az, hogy az európai társadalomban a tőkés és az állami szektor között társadalmi hasznossági központként szilárdul meg, amelyet változatos szereplők – szövetkezetek, önsegélyező társaságok, szövetségek, alapítványok és más hasonló szervezetek és vállalatok – alkotnak. Az állampolgárok egyesületi mozgalma a kívánatos vagy társadalmi javak előállítását és elosztását célzó szolidáris üzleti kezdeményezések ösztönzése révén jelentős növekedésnek indult. Projektek és különböző tevékenységek keretében folyamatosan növekvő együttműködés tapasztalható a társasági és szövetkezeti mozgalmak között, amit jól illusztrálnak a szociális vállalkozások. Az ilyen kezdeményezések arra való képessége, hogy kielégítsék az utóbbi évtizedekben megjelent új társadalmi igényeket, újfent kiemelte az SZG fontosságát. A szociális gazdaság azonban nem csak azt mutatta meg, hogy hatékonyan képes hozzájárulni az új társadalmi problémák megoldásához, hanem megerősítette pozícióját a hagyományos ágazatokban is, például a mezőgazdaságban, az iparban, a szolgáltatási, kiskereskedelmi, bank- és kölcsönös biztosítási szektorban. Ez azt jelenti, hogy az SZG olyan intézményként mutatkozik be, amely szükséges a stabil és fenntartható gazdasági növekedéshez, amely a szolgáltatásokat az igényekhez igazítja, növeli a társadalmi szükségleteket kiszolgáló gazdasági tevékenységek értékét, és tisztességesebb jövedelem- és vagyonelosztást biztosít, kijavítja a munkaerő-piaci egyensúlyzavarokat, és elmélyíti a gazdasági demokráciát. Az új szociális gazdaság olyan felfutó ágazatként körvonalazódik, amely egyre nélkülözhetetlenebb ahhoz, hogy megfelelő választ adhassunk a világgazdaság és a globális társadalom új kihívásaira. Ezeken a kihívásokon alapul a növekvő érdeklődés az új szociális gazdaság által a jóléti társadalomban játszott szerep iránt.


…/…

- 28 A szociális gazdaság szükségszerű fogalmi azonosítása A szociális gazdaságnak azonnal lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy véget vessen intézményi láthatatlanságának. Ezt a láthatatlanságot nem csak az magyarázza, hogy az SZG új ágazatként van kialakulóban a gazdasági rendszeren belül, hanem az is, hogy hiányzik a fogalmi azonosítása – azaz nem létezik világos, pontos meghatározás a szociális gazdaságot alkotó különböző típusú vállalatok és szervezetek közös jellemzőire és azokra a sajátosságokra, amelyek megkülönböztetik őket a többiektől. Ezzel kapcsolatosan az elmúlt években megfigyelhető volt az SZG fokozatos fogalmi azonosítási folyamata, amelyben az őket képviselő szervezetek által részt vettek mind maguk a szereplők, mind pedig a tudományos és politikai szervek. Ez a jelentés az Európai Bizottság „Kézikönyv vállalatok szatellitszámláinak létrehozásához a szociális gazdaságban” című dokumentumának kritériumaiból továbbfejlesztett SZG fogalmát mutatja be, amely pedig megegyezik a közelmúlt gazdasági irodalmában és a maguk az szociális gazdasági szervezetek által közölt meghatározásokkal. A szociális gazdaság jogi azonosítása és elismerése a nemzeti számlákban A szociális gazdaság fogalmi meghatározása lehetővé teszi, hogy foglalkozzunk az EU és az uniós tagállamok jogrendszerében való meghatározás problémájával. Bár egyes európai államok és maga az EU is számos jogi dokumentumban elismeri az SZG-t és egyes összetevőit, előrelépésre van szükség a szociális gazdaság kiterjedésének és azoknak a feltételeknek a törvényi meghatározásában, amelyeknek az SZG alkotóelemeinek meg kell felelniük annak érdekében, hogy azonosításra alkalmas jellemzőik ne híguljanak, és ne veszítsék el társadalmi hasznosságukat. Meg kell határozni az SZG jogi statútumát, és hatékony jogi korlátokat kell megállapítani a belépéshez, hogy a szociális gazdaságon kívüli szervezetek ne tehessenek szert gazdasági előnyre a szervezetek társasági formájának vagy az SZG-t ösztönző állami politikák kihasználásával. Ez a jelentés bemutatta a szociális gazdaság méretének növekedését is: az SZG közvetlenül több, mint 11 millió munkahelyet biztosít, ami az EU teljes foglalkoztatásának 6%-át teszi ki. A nemzeti számlákban azonban nem jelenik meg; ez a kérdés pedig újabb fontos kihívást jelent. A jelenlegi nemzeti elszámolási szabályok, amelyeket a vegyes gazdasági rendszerek fénykorában határoztak meg, nem vesznek tudomást a szociális gazdaságról, mint külön intézményi szektorról, és így megnehezítik a rendszeres, pontos és megbízható gazdasági statisztikák felállítását a szociális gazdaság szereplőiről. Nemzetközi szinten a statisztikák létrehozásakor alkalmazott vegyes kritériumok miatt nem lehetséges összehasonlító elemzéseket végezni, és csökken a hitele azoknak a felhívásoknak, amelyek rávilágítanak a szociális gazdaság nyilvánvaló hozzájárulására a főbb gazdaságpolitikai célkitűzések eléréséhez. Az Európai Bizottság által a közelmúltban elkészített „Kézikönyv vállalatok szatellitszámláinak létrehozásához a szociális gazdaságban” című dokumentuma fontos lépést jelent a szociális gazdaság


…/…

- 29 egy részének a nemzeti számlarendszerekben való intézményes elismerése felé. A kézikönyv bemutatja azt a módszertant, amelyet követve megbízható, harmonizált statisztikákat lehetne létrehozni az Unióban a nemzeti számlák (az 1995-ös európai számviteli rendszer) keretében a szociális gazdaság vállalatainak öt csoportjára: a) a szövetkezetekre, b) az önsegélyező társaságokra, c) a szociális gazdaság üzleti csoportjaira, d) a szociális gazdaság egyéb hasonló vállalataira, valamint e) a szociális gazdaság vállalatait kiszolgáló nonprofit intézményekre. Európában az SZG-nek ezen a területen kettős kihívással kell szembenéznie: először is, a szociális gazdaságot képviselő szervezeteknek hallatniuk kell a hangjukat az Európai Bizottságban és minden egyes tagállamban is, hogy biztosítsák a kézikönyv javaslatainak megvalósulását. Konkrétan el kell érniük, hogy a kézikönyvben rögzített meghatározó feltételek alapján minden egyes uniós tagállam állítsa fel a szociális gazdaság vállalatainak statisztikai jegyzékét, hogy létre lehessen hozni a jegyzékekben szereplő vállalatokat lefedő szatellitszámlákat. Másodszor, népszerűsíteniük kell az olyan kezdeményezéseket, amelyek lehetővé teszik megbízható, harmonizált statisztikák készítését a szociális gazdaságnak az Európai Bizottság kézikönyve által le nem fedett nagy szegmensére. Ez a szegmens nagyrészt „A nonprofit intézmények a nemzeti számlarendszerben” című ENSZ-kézikönyvben felsorolt szövetségekből és alapítványokból áll. Ez a kézikönyv sok olyan nonprofit szervezetre is kiterjed, amely nem képezi a szociális gazdaság részét. A kézikönyvnek megfelelően a nonprofit szektorra kialakított statisztikákat azonban le lehetne bontani azokra a nonprofit szervezetekre, amelyek megfelelnek a szociális gazdaság ebben a jelentésben meghatározott azonosítási kritériumainak. Koordináció a szociális gazdaság szövetségei között Mivel a szociális gazdaság többrétegű és összetett, erős szerveződésekre van szüksége, hogy képviseljék az alkotóelemeit képező különböző vállalat- és szervezetcsoportokat. A közös identitás és a szociális gazdaságot összetartó közös érdek azonban arra enged következtetni, hogy a szociális gazdaság egyesületi koordinációjához szükséges és ajánlatos a folyamatok teljes meggyőződéssel való végrehajtása – minden nemzeti szinten és európai, nemzetek feletti szinten is. Minél látványosabb és erőteljesebb kollektív képet közvetít a szociális gazdaság, annál nagyobb esélye van az ágazatot alkotó szereplőcsoportok eredményes fellépésének és fejlődésének. A szociális gazdaság és a szociális párbeszéd Nagy kihívást jelent annak elérése, hogy az SZG-t a szociális párbeszéd sajátos résztvevőjeként ismerjék el. A szociális gazdaság a civil társadalom fontos intézménye lett, amely nagyban hozzájárul egyesületi felépítésének megszerveződéséhez és a részvételi demokrácia fejlődéséhez. Ugyanakkor azonban az SZG tekintélyes gazdasági és szociális szereplő is, amely sajátos jellemzői miatt nem fér bele a klasszikus munkaadó/munkavállaló sémába, ezért megköveteli, hogy kifejezetten ismerjék el szociális partnerként.


…/…

- 30 -

A 20. század második felében, a vegyes gazdasági rendszerek fénykorában az állami politikákról (különösen a jövedelempolitikákról) való egyeztetés során a tárgyalóasztalnál a kormányok, a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek voltak a főszereplők. Mára azonban a gazdaság összetettebbé vált, ami az összes érintett szektor – a munkáltatói szövetségek, a szakszervezetek, a kormányok, valamint a szociális és gazdasági szereplők e másik nagy csoportja, az új szociális gazdaságot alkotó és a fejlett társadalomban egyre fontosabb szerepet játszó vállalkozók és munkaadók – közvetlen részvételét kívánja meg a szociális párbeszédben. A klasszikus kollektív tárgyalások mellett javasolni kell a szociális gazdaság szereplőinek részvételével folytatott szociális párbeszédek folytatását is, mivel ezek jobban megfelelnének a 21. század eleji új gazdasági környezetnek. A szociális gazdaság és a közpolitikák Az európai uniós intézmények (Parlament, Európai Bizottság, Gazdasági és Szociális Bizottság) több mint két évtizede elismerik a szociális gazdaság képességét arra, hogy jelentős társadalmi és gazdasági egyensúlyzavarokat javítson ki, és segítse különféle közérdekű célok elérését. A közelmúltban az Európai Parlament a szociális gazdaságot az európai szociális modell tartóoszlopának és sarokkövének („clé de voûte du modèle social européen”) nevezte. Emiatt a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak most még inkább konkrét kötelezettségeket kell vállalniuk arra, hogy a szociális gazdaságot nemcsak az egyes közérdekű közpolitikai célkitűzések elérésének hatékony eszközévé teszik, hanem magát az SZG-t (azaz a szövetkezetek alakítását, a kölcsönösségi és egyesülési mozgalmat, valamint a civil társadalom közérdekű kezdeményezéseit) célkitűzésként fogják fel, amely elengedhetetlen egy fejlett társadalom és az európai szociális modellhez kapcsolódó értékek konszolidációjához. Ezen a ponton a szociális gazdaságot képviselő szervezeteknek fontos szerepük van a kezdeményezések és javaslatok bemutatásában az EUintézmények, politikai pártok, szakszervezetek, egyetemek és a civil társadalmat képviselő más szervezetek előtt. A szociális gazdaság és a piacok: versenyképesség és társadalmi kohézió Az európai szociális gazdaság eddigi és jövőbeni fejlődése nagyban függ a működési környezetében végbemenő átalakulásoktól. Különösen a globalizálódó piacnak van nagy hatása, amelyet növekvő verseny, decentralizáció, a termelés delokalizációja és a kormányok viselkedésében bekövetkező, egyértelműen a közszolgáltatások fokozatos deregulációja és privatizációja felé mutató változások jellemeznek. Az új társadalmi problémák (elöregedő népesség, tömeges elvándorlás stb.) felmerülésével együtt ezek a változások nemcsak a szociális gazdaság növekedését teszik lehetővé, hanem kihívást és veszélyeket is jelentenek egyes tevékenységi körei számára. A szociális gazdaságot alkotó különböző cégek és szervezetek azzal a kihívással szembesülnek, hogy tevékenységeikben egyesítsék a hatékony termelési folyamatokat és a szociális jóléti célkitűzéseket.


…/…

- 31 Az egyre fokozódó verseny által jellemzett piac új elvárásainak megfelelően a szociális gazdaság szereplőinek azonnal meg kell kezdeniük a versenystratégiák kialakítását annak érdekében, hogy tagjaik jólétének és a társadalmi kohézió megerősítésének hasznos eszközévé váljanak. Versenystratégiáik között kiemelkedő helyen kell szerepelnie az üzleti hálózatokhoz és szövetségekhez való csatlakozásnak, az új vállalatfinanszírozási módok kialakításának, a termék- és folyamatinnovációknak, valamint a képzési és tudásfejlesztési politikák fellendítésének. A szociális gazdaság, az új, kibővített Európai Unió és egy integrált euro-mediterrán térség fejlesztése Az EU nagy fontosságot tulajdonít az integrált európai térség megszilárdításával kapcsolatos célkitűzésnek. Eszerint a 15 régi és a 12 új kelet- és dél-európai tagállam közötti szociális és gazdasági különbségeket minél előbb meg kell szüntetni. Ezek az egyenlőtlenségek többek között jelentős, keletről nyugatra történő elvándorlási hullámot indítottak meg az Unión belül. Az EU-n belüli erősebb társadalmi kohézió elérése mellett a másik kihívás az integrált, jólét és stabilitás által jellemzett euro-mediterrán térség kialakulásának támogatása. Ehhez a Földközi-tengerrel határos összes országnak erős demokratikus államot kell megszilárdítania, a déli part országaiban pedig ki kell terjeszteni a civil társadalom termelési hálózatát is. Ezekben az országokban a nagyarányú népességnövekedés és más strukturális okok miatt a gazdasági növekedés nem eredményez magasabb életszínvonalat a népesség nagy része számára. Emiatt az euromediterrán régió és az EU lett az a földrajzi terület, ahol a – méretben és intenzitásban is – legjelentősebb migrációs mozgások tapasztalhatók. Ezeket pedig tovább fokozzák a LatinAmerikából, Afrika Szaharától délre fekvő területeiről és délkelet-ázsiai országokból származó jelentős méretű népességcsoportok. Speciális jellegüknek köszönhetően a szociális gazdaság résztvevői fontos szerepet játszanak mind a bevándorló népesség beilleszkedésében, mind pedig a kereskedelem fejlesztésében az EU-n belül, valamint Európa és a Földközi-tenger déli partjának országai között. Az oktatási rendszer, kutatási és cserehálózatok, az egyetem és a szociális gazdaság Az Európai Unió oktatási rendszereit úgy alakították ki, hogy fontos szerepet játsszanak a vállalkozói kultúra ösztönzésében és a gazdaság olyan képzési programokon keresztül történő demokratizálásában, amelyek a szociális gazdaság jellemző értékein alapulva serkentik a vállalkozói kezdeményezéseket. Másfelől az új termékeknek és innovatív folyamatoknak a szociális gazdaság vállalataiban való kifejlesztéséhez szükség van arra, hogy ezek a vállalatok fellendítsék az ismereteket generáló és átadó együttműködési kezdeményezéseket az egyetemi központokkal. Az ilyen központok és a szociális gazdaság szakemberei közötti kutatási és információcsere-hálózatok – ugyanúgy, mint eddig is – hozzá fognak járulni az SZG-vel kapcsolatos szükséges tudásalapok kiszélesítéséhez és az ismeretek európai elterjesztéséhez.


…/…

- 32 A szociális gazdaság identitása és értékei Az új szociális gazdaság az Európai Unióban a szociális hasznosság központjaként alakul ki plurális gazdasági rendszerben, az állami és a tőkés gazdasági szektorok mellett. A szociális gazdaságnak meg kell birkóznia meghatározó jellemzői felhígulásának vagy közhelyszerűvé válásának veszélyével, hiszen azokból származik különleges szociális hasznossága. Emiatt a szociális gazdaság szereplőinek jobban tisztában kell lenniük a közös referenciaalapjukat képező értékekkel, fel kell használniuk minden ezekhez kapcsolódó szociális és társadalmi emelőhatást annak érdekében, hogy megerősítsék saját intézményi profiljukat és olyan hatást érjenek el, amely megsokszorozza gazdasági és társadalmi súlyukat. A fent vázolt kihívások és tendenciák leírása nem vitán felül álló kinyilatkoztatás, hanem vitaindító jellegű javaslat, kiindulópont az elgondolkodásra abban az új időszakban, amely az Európai Unió közelmúltbeli bővítéseivel kezdődött Európában. Ebben az új időszakban és új szociális gazdaságban az Európa építésében való vezető szerep betöltéséhez szükséges egyéni profilok és stratégiai célkitűzések meghatározásának minden dicsősége és felelőssége – jogosan – magukra a szociális gazdaság szereplőire hárul.

IRODALOMJEGYZÉK CESE - Comité Économique et Social des Communautés Européennes (1986): Les Organisations Cooperatives, Mutualistes et Associatives dans la Communaute Europeenne, Office Des Publications Officielles Des Communautes Europeennes – Editions Delta, Bruxelles. Comisión de las Comunidades Europeas (2004): Comunicación al Consejo, al Parlamento Europeo, al Comité Económico y Social Europeo y al Comité de las Regiones sobre fomento de las cooperativas en Europa (23 Febrero 2004, Com(2003)18). Parlement, Commission de l’emploi et des affaires sociales (2006): Rapport sur un modèle social européen pour l’avenir. (2005/2248 /INI). CIRIEC (2000): The Enterprises and Organizations of the Third System: A strategic challenge for employment. CIRIEC (Centre International de Recherches et d’Information sur l’Economie Publique, Sociale et Coopérative) – Directorate General V of the European Union, Liege. DEFOURNY, J. & MONZÓN CAMPOS, J. (eds.) (1992): Économie sociale (entre économie capitaliste et économie publique) / The Third Sector (cooperatives, mutual and nonprofit organizations). De Boeck Université – CIRIEC, Bruxelles. EVERS, A. & LAVILLE, J.L. (eds.) (2004): The third sector in Europe, Edward Elgar, Cheltenham. MONZON, J.L., DEMOUSTIER, D., SAJARDO, A. & SERRA, I. (dir) (2003): El Tercer sector no lucrativo en el Mediterráneo. La Economía Social de no mercado. I., CIRIEC-España, Valencia.


…/…

- 33 BORZAGA, C. & SPEAR, R. (eds.) (2004): Trends and challenges for co-operatives and social enterprises in developed and transition countries, edizioni 31, Trento. BIRKHOELZER, K., LORENZ, G. et al (1999): The Employment Potential of Social Enterprises in 6 EU Member States, Technologie-Netzwerk Berlin. CABRA DE LUNA, M.A. (2003): “Las instituciones europeas y las organizaciones de la economía social”, In Faura, I. et al (coord): La economía social y el tercer sector. España y el entorno europeo, Escuela Libre Editorial, Madrid. CHAVES, R. (2002): « Politiques publiques et économie sociale en Europe: le cas de l’Espagne », Annals of Public and Cooperative Economics, 73/3. szám, 453–480. o. CHOPART, J.N., NEYRET, G. & RAULT, D. (dir) (2006): Les dynamiques de l’économie sociale et solidaire, La Découverte, Paris. DEMOUSTIER, D. (2001): L’économie sociale et solidaire. S’associer pour entreprendre autrement, Alternatives économiques/Syros, Paris. DEMOUSTIER, D. & CHAVES, R., HUNCOVA, M., LORENZ, G. & SPEAR, R. (2006): “Débats autour de la notion d’économie sociale en Europe”, Revue Internationale de l’économie sociale, 300. szám, 8–18. o. DRAPERI, J.F. (2005): L’Economie Sociale, de la A à la Z, Alternatives économiques, Paris. LÉVESQUE, B. & MENDELL, M. (1999): L'économie sociale: éléments théoriques et empiriques pour le débat et la recherche, Cahier de recherche du CRISES, UQAM, Montréal. MONZON, J.L. (2003): “Cooperativismo y Economía Social: perspectiva histórica”, CIRIECESPAÑA, revista de economía pública, social y cooperativa, 44. szám, 9–32. o. SALAMON, L. M. & ANHEIER, H. K. (1997): Defining the nonprofit sector — a cross-national analysis, Institute for Policy Studies, The Johns Hopkins University. SPEAR, R., DEFOURNY, J., FAVREAU, L. & LAVILLE, J.L. (eds.) (2001): Tackling social exclusion in Europe. The contribution of Social Economy, Ashgate, Aldershot (francia és spanyol nyelven is elérhető). TOMAS-CARPI, J.A. (1997): « The prospects for a Social Economy in a changing world », Annals of Public and Cooperative Economics, 68/2. szám, 247–279. o. VIENNEY, C. (1994): L’Economie sociale, Repères, La Découverte, Paris.

_____________


A SZOCIÁLIS GAZDASÁG AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Recommend Documents