A szılıtörköly gazdasági értékesitése. Hazánk szılıtermelıi nagy mulasztást követnek el, mivel a szılıtermelés mellékterményeit, hulladékait - mint péld. a törkölyt, borseprıt stb. - nem iparkodnak a mai gazdasági tudomány utasitásai szerint értékesítni, miáltal jövedelmüket nevezetesb mértékben szaporitanák. A törköly és borseprıbıl már rég szokásban van a szesz égetés. Hazánkban is majdnem minden szılıtermelı vidéken szokásban ,van ez ugyan; de igen ritka esetben foglalkozik azzal maga a termelı, hanem rendesen egy üzér, ki abból szép jövedelemre tesz szert. Az üzér is, csak ritkán értékesíti a szılıtörkölyt teljesen, mert a kiégetes után - mint már hasznavehetlen anyagot – a trágyadombra veti, hol ugyan jó helyen lenne, ha a még benne lévı értékes borsavat kivonta volna s a trágyát a gazdának visszaadná, mi - azt hiszem - ritkán történik meg. A szılıtermelınek tehát oda kell törekedni, hogy körülményeihez képest maga értékesítse a szılı hulladékait; mi nem csekély jövedelmet hozna neki, a szılıtermelés kevesebbe kerülne; a véghulladék visszaadva a talajnak, a jövı évi termését is részben biztositaná. Lássuk csak: hányfélekép lehet a szılıtörkölyt jövedelmezıleg feldolgozni. A szılıtörkölynek haszonnal való feldolgozása igen sokoldalu; így péld. elıállítható belıle: szesz, az úgynevezett törkölypálinka, borsav, frankfurti fekete festék, világitógáz s az utóbbinál hátramaradt hamu mint igen jó trágya alkalmazható. Ha a törkölybıl a borsav nem lesz kivonva, elégetve a hamuból: hamuzsír is elıállítható. Továbbá értékesíthetı a törköly: eczet, az úgynevezett boreczet, valamint a rézrozsda (Grünspan, zöld festék) elıállitása által. Hogy ezen értékesitési módok melyike és mily sorrendben való alkalmazása jár nagyobb haszonnal, és melyiknek nyujtassék elıny: az függ a törköly mennyi- és minıségétıl, a helyi körülményektıl és fıleg jószerkezetü készülékek beszerezhetésétıl. Megkisérlem röviden elıadni azon gyakorlatban lévı értékesitési módokat, melyek más szılıtermelı országokban alkalmaztatnak. A legtöbb esetben a szılıtermelı a törkölyt rögtön a kisajtolás után fel nem dolgozhatja, mert eléggé el van foglalva a must kezelésével; kénytelen tehát azt késıbbre hagyni, mikor más, sürgısebb teendıje nincs. Az esetben gondoskodnia kell a törköly épen való eltartásáról, conserválásáról; mit azáltal lehet elérni, ha a törkölyt mindjárt a kipréselés után cementtel kibélelt gödrökbe tapossák, vagy hordókba, dézsákba (mely czélnak a tiszta, ócska hordók és dézsák is megfelelnek) tömöszölve légmentesen elzáratnak és hideg helyre lesznek állítva. Az edények netaláni repedése s a dézsa teteje agyaggal való bekenés által légmentessé tehetı. Ha ezen körülmények nem vétetnek figyelembe s a levegı bizonyos hımérsék mellett a törkölyt átjárja, akkor az abban lévı czukor - a héjakon már eleve rajtlévı, valamint a levegıvel ujonnan bejutott gombák behatása folytán - erjedésnek indul s a képzıdött szesz részben elpárolog, részben pedig a levegı élenyének további behatása s az eczetgomba (Mycoderma aceti) fellépése folytán megeczetesedik s a törköly penészes lesz, és mint ilyen, értéke csökkent, szesznyerésre alkalmatlanná vált, sıt más irányban való feldolgozásra is hátrányos. Ha egy edényt felnyitunk azon czélból, hogy tartalmát feldolgozzuk, akkor az egész bennfoglalt tömeget mielıbb föl kell használni, mert különben a fent mondottaknak leszünk kitéve. A törkölynek szesz (törkölypálinka), borsavas sók stb. elıállítására való feldolgozása. A szeszégetésre sok helyen még most is a legkezdetlegesb szerkezetü lepárlókészülékeket használnak, melyeknek igen sok hátrányuk van s a kivánt eredményt nem lehet általuk elérni. Ily lepárlók azok, melyek egy sisakos üstbıl és kigyócsöves hütıbıl állnak.
Ezen lepárlókészülékek nagy hátránya, hogy az üst megtöltése és kiüritése sok idıt vesz igénybe; továbbá szesz-szegény terméket szolgáltatnak, melyet isméti lepárlásnak kell alávetni, hogy elég erıs párlatot nyerhessünk, valamint a közvetlen tüzelés folytán igen sok tüzelıanyagra van szükség s a törköly könnyen odaég, miáltal a nyert szesz kellemetlen szagot kap és értéke csökken. Ezek mind oly hátrányok, hogy a szesznek olcsón való termelését meg nem engedik. A termelınek tehát oly lepárlókészülékrıl kell gondoskodni, mely a következı követelményeknek megfelel: az üst megtöltése és kiüritése lehetıleg rövid idıt vegyen igénybe, keves tüzelıanyagra legyen szükség és szeszdús párlatot szolgáltasson. Csak ezen föltételeknek megfelelı lepárlókészülék lesz czélszerüen alkalmazható úgy az egyes termelı mint a termelıkbıl álló társulatok törkölyének haszonnal való kiégetésére. Német- és Francziaországban számos oly lepárlókészülék van alkalmazásban, mely a fent jelzett követelményeknek közelitıleg megfelel. Adal Piaz leír egy alkalmas lepárlókészüléket, melyet egyes szılıtermelı is elınyösen használhat. Ámbár ennek is megvan az a hátránya, hogy a közvetlen tüzelés miatt sok tüzelıanyagot igényel s a törköly odaéghet; nagy elınye azonban, miszerint a megtöltés és kiürités igen gyorsan eszközölhetı és szeszdús párlatot szolgáltat. Ezen lepárlón 5-600 liter törköly 2 ½ - 3 óra alatt kiégethetı. Curandeau szerkesztett egy oszlopos lepárlót (Colonnenapparat), mely az elıbbinél sokkal czélszerőbb, mert kevesebb tüzelıanyagra van szükség; a töltés és kiürités elég gyorsan eszközölhetı s a termék igen szeszdús; a törköly megpörkölése elı nem fordulhat, mert ámbár közvetlen tüzeléssel bir is, mindamellett a lepárlás vízgızzel eszközöltetik s a vízgızlepárlók minden elınyeivel rendelkezik, és mégsem oly drága, mint amazok. Ezen lepárlóval borolajat (Oenanthäther) is lehet nyerni. E. Portele1) egy igen érdekes, gızzel mőködı lepárlót ír le, nlely R. Rottner által Lyonban készíttetik. Ezen lepárlókészülék - mely áll egy kazánból, egy üstbıl, egy nagy és két kis dephlegmátorból s a hütıkészülékbıl - kétkerekü jármőre van erısítve s egyik helyrıl a másikra vihetı, kevés helyet foglal el, nagy munkaképességgel bir; egy óra alatt 3-5 H/l törkölyt lehet benne lepárolni s a nyert szesz a kellı erısségü. Ezen ambulans lepárlókészülék különösen Felsı-Olaszország és Dél-Francziaországban nagyon elterjedt használatban van. Nagy elınye, hogy könnyen való szállíthatásánál fogva egyik szılıtermelıtıl a másikhoz vihetı, s így minden termelı külön-külön kiégetheti törkölyét és borseprıjét ott, ahol akarja. A Rottner-féle, lepárlókészülék drága ugyan, körülbelül 1536 frtba (2560 márka) kerül; mindamellett kellı használatnál sokkal jobban kifizeti magát, mint akármelyik más szerkezetü lepárló. Egy ily lepárlót legczélszerőbb akkép beszerezni, hogy azt a község szılıtermelıi együttesen veszik meg. A törkölypálinka elıállítása czéljából a törköly ki lesz erjesztve, mi a következıleg eszközölhetı legczélszerőbben: a szılıtörköly kétfenekü erjesztıkádban annyi s oly langyos vízzel öntessék le, hogy híg, folyó czefrét képezzen és hımérséke 20-25o C.-t mutasson. Az erjesztıhelyiség hımérséke állandóan 2o-25° C.-sal birjon. Ily körülmények mellett megkezdıdik az eljedés, mi külsıleg a czefre hımérsékének emelkedésében, forrásszerü mozgásában és buborékok képzıdésében fog jelentkezni. Az erjedés következtében a czukor legnagyobbrészt alkohollá és szénsavvá alakul, mely utóbbi légnemü test lévén, a folyadékból kibontakozni törekszik, azt mozgásba (forrásba) hozza s a czefre fölületén, hólyagcsákat képez; ezek elpattanásakor kiszabadul. Az erjedés menetét kényelmesen szemmeltarthatjuk, ha az eljesztıkád födelére kotyogót helyezünk el, melyben a szénsav kiszabadulását észlelhetjük. A czefre akkor van kierjedve, ha a forrás- és hólyagcsaképzıdés, illetıleg a szénsavkiszabadulás megszünt s a folyadék a környezeti hımérséket veszi fel. 1
) Lásd: „Weinlaube.” X. füzet, 222. lap.
A kierjedt törkölyt, ha közvetlen tüzeléssel biró lepárlón égetendı, vízzel kell higitani, hogy az odaégés némileg akadályozva legyen; vízgızzel való lepárlásnál a kierjedt törköly minden felhigitás nélkül lepárolható. A közvetlen tüzeléssel biró lepárlókészülékek azért igényelnek tehát sokkal több tüzelıanyagot, mint a t vízgızzel való lepárlók, mert a törkölyt mindig fel kell higitani. Adal Piaz szerint czélszerőbb: a törkölyhöz szılıczukrot (krumpliczukor) adva kierjeszteni s ezen szeszdús czefrét lepárolni. Szerinte 100 k/g fris törkölyhöz 12 összezúzott birsalmát és 3 H/l 17%-os szılıczukoroldatot adva, kettısfenekü erjesztıkádban nyolcz hétig erjedni hagyandó. A kierjedt czefrébıl, óvatos lepárlás által, zamatos és az ászokolás folytán a cognac-hoz hasonló szeszt lehet nyerni, mi értékes és keresett czikket képez. Stammer állitása szerint, ha a kierjedt törkölytıl a folyadék sajtolás által elválasztva fog lepároltatni, sokkal jobb, zamatosb szeszt szolgáltat, mint ha együtt lesz lepárolva. A kierjedt törköly lepárlásánál visszamaradt moslék felhasználható borsav nyerésére, mely mint savanyu borsavas kálium (borkı) vagy borsavas mész foglaltatik benne. A törkölyben lévı borkı nagy része a forró moslékban van feloldva, melybıl az üstbıl való lecsapolás és kihől és után mint nyers borkı kiválik. A borkı vízben nehezen oldódik, mert péld. 1 rész borkı feloldására 14 rész forró víz és 240 rész 17⋅5o C.-os víz szükségeltetik. Fıdolog a borkı nyerésénél tehát az, hogy annyi víz adassék a törkölyhöz, miszerint minden borkı feloldódjék, a lehőlés lassan eszközöltessék, mely esetben nagyobb kristályok válnak ki s a kijegeczedés tökéletesb, mint ha a lehőlés gyorsan történik. A gyakorlati eljárás a következı: a forró folyadékot sajtolás által a törkölytıl elválasztva, bizonyos töménységig - míg a folyadék fölületén jegeczhártyaképzıdés mutatkozik – bepároljuk; fakádakba adva, fonalak függesztetnek bele s kihőlni hagyatik. A borkı a fonalakon s az edény falán kijegeczedik, az anyalúg pedig leöntés vagy lecsapolás által könnyen eltávolítható s isméti bepárlás által töményítve, a következı feldolgozandó folyadékkal lesz egyesítve. Adal Piaz elınyösebbnek tartja a borköyet borsavas mészszé alakitani, és pedig következıleg: a bepárló üstjébıl lecsapolt forró czefre gyorsan ki lesz sajtolva, a folyadékhoz, mely a borsavas sókat oldva tartja, folytonos forrás és keverés közben addig kell kis adagokban szénsavas meszet (tiszta fehér márványport vagy tiszta iszapolt krétát) adni, míg savanyu hatását elveszitette (mirıl kék lakmus-papirossal könnyen meggyızıdhetünk). Ezáltal a borkı részben oldhatlan borsavas mészszé, részben oldható közönyös borsavas káliummá alakul. Ez utóbbinak is, borsavas mészszé való átalakitása czéljából, a forró oldathoz addig kell olvasztott chlorcalciumoldatot (1:3) adni, míg csak oldhatlan borsavas mész válik ki. A leülepedett borsavas meszet a folyadéktól leöntés és szőrés által elválasztjuk, és megszárítva, borsavgyárosoknak eladható. A folyadék bepárolva, chlorkáliumtartalmánál fogva, becses trágyaszert képez s a szılı trágyázására elınyösen alkalmazható. A borkı vagy borsa vas mész élıállitásánál visszamarádt törkölyt még frankfurti fekete és világitógáz elıállitására is lehet feldolgozni. Ezen értékesitési mód azonban ritka termelınek fizeti ki magát. Sokkal okszerőbben felhasználhatja azt a termelı mint takarmányt, tüzelıanyagot vagy mint trágyát. Az ily törköly igen fontos mint takarmány; különösen oly szılıtermelı vidéken, hol takarmányban hiány van. Tirol déli részén péld. igen kedvelik mint jó segédtakarmányt, fıleg a téli takarmányozásnál. Minden hátrány nélkül egy tehénnek naponta 12, egy igás- vagy hízóökörnek 20 k/g nedves, félannyi száraz, kiégetett és borsavától megfosztott törköly adagolható. A takarmányul felhasználandó kiégetett és borsavától megfosztott törkölyt jól kell conserválni, hogy a romlástól megóvassék, mit a következıleg lehet czélszerüen eszközölni: a törköly melegen fa- vagy cementkádakba tömöszölve annyi víz öntessék reá, hogy a fölület el legyen általa fedve, mely esetben hetekig épen eláll. Ha mint tüzelıanyagot akarjuk a törkölyt felhasználni, akkor czélszerü azt addig állni hagyni, míg megfeketedett és aztán téglaalakká idomítva, a levegın megszáritani. Az ekkép
elıállitott téglák meggyujtva soká izzanak, egyenletes meleget szolgáltatnak, s úgy a kályhák mint a kazánok főtésére igen alkalmasak, mely utóbbi esetben az üzem költségei csökkennek. Az elégetésnél keletkezett hamu compostálva, jó trágyát szolgáltat. Ha a lepárlóból kikerült törkölybıl a borsavas sók nem lesznek elıállítva, akkor azt elégetve, azaz tüzelıül felhasználva, hamuját hamuzsír (szénsavas kálium) elıállitására lehet feldolgozni. A hamut t. i. lúgzókádakban mintegy 12 óráig vízzel lúgozzák. A folyadék lecsapolva új hamumennyiség lúgzására lesz alkalmazva. Ezt addig folytatják, míg a folyadék 20-25% hamuzsírt nem tartalmaz. Az oldat most lapos üstben, folytonos keverés közben, a szárazságig lesz párolva. A száraz só, az úgynevezett nyers hamuzsír, jó áron eladható. A hamuzsír elıállitása csak olcsó tüzelıanyag és munka mellett fizeti ki magát. 2000 k/g fris, kiégetett törköly 1000 k/g légszáraz téglát ad, mely elégetve 120-130 k/g hamut, 22-27 % hamuzsírtartalommal, szolgáltat. A gondosan elıállitott törkölypálinka 2-3 évi ászokolás után, midın zamatanyaga kifejlıdött, igen keresett és értékes áruczikket képez. A borsavas sók elıállitása által, illetıleg értékével fedezhetı a pálinkaégetés adója s a többi összes költségek. Fontos továbbá, hogy a borsavas sók elıállitásánál visszamaradt hulladéknak elégetése által nyert hamu vagy a takarmányozása által produkált trágya a szılınek trágyázására fordíttassék, miszerint az elvont káliumsóknak legalább egy része kerüljön vissza a talajba. A fentebbiekbıl kitetszik, miszerint a szılıtörkölyt bizonyos egymásutánban mily sokoldalulag lehet haszonnal feldolgozni. A borseprı hasonlóan értékesíthetı, mint a szılıtörköly, csak mint takarmány nem lesz alkalmazva. A törkölynek eczetkészitésére való felhasználása. A törkölyt elınyösen lehet eczet készitésére is felhasználni, mely tökéletesen a boreczet jellegével bir. Ha a szılıtermelı e czélra berendezi magát, úgy azon esetben is, ha bora eczetízt kap, azt is eczetnek feldolgozhatja és kellıképen értékesítheti, míg mint bor értéktelen. Az eczet elıállitására legalkalmasabb egy fölülrıl lefelé szükülı tölgyfakád, melyben 3-4 átlyukgatott fenék van egymástól egyenlı távolsagban elhelyezve. Ezek fölött van az ugynevezett felöntı, melynek feneke két üvegcsıvel és apró nyilásokkal van ellátva, melynek mindegyikében egy fonálpamat van erısítve, úgy hogy a fenék alsó részén 3-4 c/m-nyire lefüggjön. Ez az eczetképzınek vékony sugarakban való lefolyását idézi elı. A kád jólzáró fedéllel bir, melynek közepén egy nyilás van alkalmazva; alsó, részén a termék kieresztésére szolgáló csap van elhelyezve s a kád külsı oldalán, öt sorban a fenék felé ferdén, fölülrıl lefelé, 2-3 c/m átmérıjü lyukak vannak fúrva; ferde helyzetük a lefolyó folyadék kiömlését akadályozza. Mielıtt a törköly eczetkészitésre használtatnék, azt a levegın addig kell állni hagyni, míg megsavanyodik, azaz megeczetesedik. Az ekkép elıkészitett törköly a fent leírt eczetképzıkádba tétetik, még pedig úgy, hogy elıször beteszik a legalsóbb lyukacsos feneket, mely eczetben lett áztatva, lazán rászórják a törkölyt, ezután hasonlóan elhelyezik a második, harmadik és negyedik feneket is; rátétetik a felöntı s végre a fedél lesz ráerısítve, melynek nyilásán beöntik az eczetképzı folyadékot (Essiggut). Eczetképzıül legjobb: gyenge bort vagy 6% szeszt tartalmazó vizet önteni. Az eczet, erıssége az eczetképzı folyadék szesztartalmától függ. Az ekkép fölszerelt eczetképzı-kádban a levegı élenyének fölvétele által - melegképzıdés mellett - megkezdıdik az eczetképzés. A melegképzıdés folytán t. i. légáram keletkezik kivülrıl, az edény belsejébe s alulról fölfelé. Azon arányban, amint a levegı élenye az alkohol oxydálására fel lesz használva s mint élenyszegény a felöntı csövein
s a fedél nyilásán kiszabadul: a kád oldalnyilásain fris levegı tódul be. Ügyelni kell, hogy a kád belsejében a hımérsék, amennyire csak lehet, 35o C.-nál tartassék, mert magasabb hımérséknél eczetveszteség áll be, a1acsonyabbnál pedig lassu az eczetképzıdés. A helyiség hımérséke 20-30o C. között tartassék. A képzıdött eczet a kád fenekén győl össze s a csapon elvezethetı. Az eczetképzı (Essiggut) szesztartalmától függ, hogy hányszor öntessék fel a folyadék. 34 % alkoholt tartalmazó folyadéknál tökéletesen elég a kétszeri felöntés; 10%-osnál négyszeri felöntés szükséges, hogy a szesz egészen eczetté alakuljon. Az egyszer megtöltött eczetkád hónapokon át használható eczetkészitésre, ha folytonosan mőködésben van. A használt törköly még mindig használható tüzelıszerül vagy trágyául. A törkölynek rézrozsda (Grünspan) elıállitására való felhasználása. Dél-Francziaország sok bortermelı vidékén, de különösen Grenoble és Montpellier mellett, a musttól sajtolás által elválasztott törköly jólzáró edényekbe (hordó, kád) tömöszölve, a szüret után rézrozsda készítésére eltétetik. Ez sok bortermelınek jövedelmezı mellékfoglalkozást nyujt. A rézrozsda elıállitásánál következıleg járnak el: az e czélra forditandó törkölyt 45 c/m magas, 30-35 c/m széles - szalmával befödött - edényekbe lazán behintik és 3-4 napig 40-50o C.-nál állni hagyják, hogy a törkölyben lévı czukor alkohollá s ez eczetsavvá alakuljon. A hımérséknek nem szabad feljebb emelkedni, mert alkohol, illetıleg eczetsav megy veszendıbe. 40-50o C.-nál azért kell tartani, hogy az alakulás gyorsan történjék s a rothadás meg legyen gátolva. Ha a törköly a kellı ideig állott, akkor kisérletül - valjon alkalmas-e már a rézrozsda képzésére - egy vörösrézlemezt tesznek be, melynek 24 óra alatt egyenletes zöld réteggel kell bevonódni. Ha a lemezen csak zöld foltok mutatkoztak, az annak a jele, hogy a hımérsék magas és új kisérlettételéig 24 órát kell várni. Ha a kisérlet jól sikerült, azaz a körülmények alkalmasak a rézrozsda képzésére: az esetben 10-16 c/m hosszu, 8 c/m széles, 1 m/m vastag rézlemezek (legczélszerőbb hajóbevonatokul alkalmazott volt régi rézlemezeket használni olcsóságuknál fogva, mert csak olcsó rézzel fizeti ki magát a rézrozsdának ily módon való elıállitása) 40-50o C.-ra fölmelegítve, 25 c/m magas és 45 c/m széles égetett agyagfazekakban rétegenként akként helyeztetnek el, hogy minden rézlemezréteg között legalább is 3 c/m vastagságu törköly foglaljon helyet. Az így megtöltött fazekak, melynek mindegyike 120-160 drb lemezt 15-20 k/g súlylyal tartalmaz, szalmával befödetnek és nedves helyen, péld. pinczében, 10-12o C.-nál 2-3 hétig állni hagyatnak. Ha a lefolyt idı alatt az edény fölületén lévı törköly fehérnek látszik s a rézlemezek selyemszerü zöld kristályokkal bevonódtak, akkor, a rézrozsdaképzıdés bevégzıdött. A lemezek kivétetnek, a rátapadt törkölytıl megtisztítva vízbe s aztán gyenge borba vagy boreczetbe mártatnak, mely mőtét hetenként 68-szor lesz ismételve s e czélra való állványon egymáshoz támasztva száríttatnak. A lemezeknek eczetbe való mártása által a rézlemezen képzıdött közönyös rézsó basikussá alakul, a kristálybevonat tömöttebb lesz és 3-4 m/m vastag, világoskék kérget képez, melyet rézkéssel lekaparva, vízzel péppé gyúrják és fehér bırzsákokban négyzetalakura préselik s a levegın megszárítják. A lemezek, míg nagyon meg nem vékonyodnak, ismét felhasználhatók az elıbbi módon. Az ekkép elıállitott rézrozsda legnagyobb részben basikus eczetsavas réz, 43⋅2% réz- és 27⋅5% eczetsavtartalommal. Saintpierre szerint 1 H/l törköly 6⋅66 k/g erısen száritott rézrozsdát eredményez. A rézrozsda elıállitására használt törköly még mindig jó főtıanyagot és annak hamuja trágyát szolgáltat. Girtler Aurél.
