HORUS
A szülészet ábrázolása a magyar orvosi érmeken
A fogantatás, az áldott állapot, a terhességi vizsgálat, valamint a szülési folyamat illusztrálása, igen szerény és fantáziaszegény a hazai domborműves kisplasztika tárházában. Ha belelapozunk a már klasszikussá vált Huszár–Varannai kötetbe (2), a szülész–nőgyógyászokról készült darabok hátlapja nem nyújt változatos kínálatot. Elsősorban a szép számú Semmelweis-érem, jubileumok alkalmából és azoktól függetlenül. A legtöbb élethű bronzöntvényt Reményi József készítette „az anyák megmentőjé”-ről születésének centenáriumára (1918) ötöt is, de a gyermekágy ábrázolásánál nem jutott tovább. Az említett
1. ábra: Reményi József centenáriumi érem
2. ábra: Búza Barna érme a megtermékenyítésrõl
Orvosi Hetilap 2001, 142 (14), 737–739.
könyvben a 661. számú , 102 mm-es érem sem nélkülözi előterében az isteni Aesculapius atléta termetét, azzal a lényegtelen eltéréssel, hogy a szent kígyó, bot helyett a jobb karjára tekeredik. Mellette egy csecsemőt tartó férfias nő, háttérben a megkönnyebbült anya Madame Recamier kecses alakjára emlékeztet (1. ábra). Talán legkifejezőbb még Abram Belskie kompozíciója (2). A megtört tekintetű arckép mögött a kápolnás Rókus Kórház, hátlapján lepelbe bugyolált fekvő szülőnő, fejénél nyugalmat sugárzó bába, a paraván előtt asztal, rajta kézmosó klórmeszes edény, egyik orvos a kezeit fertőtleníti, a másik lábainál fogva lógatja, élesztgeti az újszülöttet. Ez az érem „kivétel”, ábrázolása jól szemlélteti a felfogásbeli különbséget. A többi mintázat ugyanolyan szokásosan szemérmes, az anyaság sugárzó öröme, a más állapot anatómiai érzékeltetése nélkül. Így például a jeles pécsi szülész–nőgyógyász Scipiades Elemér professzor három különböző darabjának verzóján a kismamák karjaikon, térdeiken, kézen fogva tartják gyermekeiket (5). A kitűnő Kiss Nagy András is csak kubista stílusában tér el a szokásos szerkesztéstől. Borsos Miklós tudtunkkal nem készített Semmelweis-érmet, pedig szívesen elemeznénk kivételes ötletgazdagságának anyaölbeli változatosságát. Bóna Endre szegedi numizmatikájában (1) Batizfalvy János professzor jubileumi mintázatának hátlapja kifejezetten oktató jellegű. A jeles egykori tanszékvezető gyűjteménye Váradi István összeállításában (6) sem módosítja megállapításunkat. A nyolcvanas évektől kezdve „merészebb” lett a művészi szemlélet. A teljesség és az időrendiség igényének betartása nélkül próbáljuk érintőlegesen érzékeltetni néhány érmen a lét biológiai színképét a fogantatástól a köldökzsinór átvágásáig. A meddőséggel foglalkozó első európai kongresszust 1967-ben tartották a lagúnák városában. A nyolcadikra Budapesten került sor 1987. szeptember 27–30. között. Erre az alkalomra készített Búza Barna egy érmet, amelynek hátlapja már nem áttételesen fogalmaz. A stilizált anyaméh izmos gyűrűje keretezi a kisplasztika közepét, a rücskös rostok folytonosságának jobboldali hiánya a mesterségesen kitágított méhszájat jelzi, amelyen szabadon hatolhat be az aránytalanul hosszú ondószálcsa, hogy a centrumban látható petesejttel egyesüljön (2. ábra). Az angol nyelvű körkörös peremszöveg a készítés alkalmát és tartalmát magyarázza. Az óhajtott, bekövetkezett terhességet igen művészien érzékelteti Lapis Andrásnak a Magyar Nőorvos Társaság Északkelet-Magyarországi Szakcsoport Tudományos Ülésére komponált remeklése. A verzón egymásnak háttal álló 737
3. ábra: Lapis András kettõs aktja
4. ábra: Hondromatidisz Rigasz intrauterin ábrázolása
5. ábra: Csikszentmihályi Róbert érme. A magzati szívhangok hagyományos hallgatása
738
6. ábra: Csikszentmihályi Róbert érme. A terhesség ultrahangvizsgálata
két női akt. A bal oldali nem gravida felső karjaival takarja el arcát, hogy a feszes mellek szépsége, a derék karcsúsága, a csípők természetes szélessége jobban szembetűnjön. A jobb oldali terhes ikerképén az emlők szoptatásra ereszkedtek, a has arányos domborulatának mélypontját a karok öve fogja át (3. ábra). Művészi minőségét nem szükséges méltatnunk. A magzat méhen belüli ábrázolása a reneszánsz mesterekig nyúlik vissza, a csúcs természetesen Leonardo vázlata, a Huszár–Varannai hasábjain mégsem találkozunk vele. Később annál inkább. Amikor Lampé László professzor ügybuzgalma révén 1994-ben végre megjelent a Weszprémi-féle első magyar nyelvű bábakönyv reprint kiadása (7), Hondromatidisz Rigasz a 7-es számú „figura” alapján ezt a hiányt is pótolta (4. ábra). A stilizált kép lényegében tükrözi a topográfiai viszonyokat, ahogy a magzattal telt méh a szeméremívre támaszkodik. Ami a szívhangok intrauterin vizsgálatát illeti, Csikszentmihályi Róbert igen szemléletesen mutatja be a múlt és jelen közötti különbséget. A 90 mm-es öntött bronz kisplasztika előlapjának felső részén az 1986. évi dátum, a Magyar Nőorvos Társaság megalakulásának ideje. Korhű az inga falióra, valamint a bidermájer öltözetű hölgy vizsgálata ruhán keresztül, hallgatócsővel (5. ábra). Hátoldalán a hanyatt fekvő anyajelölt ellenőrzése ultrahang-készülékkel (6. ábra). Az időpont 1996. A Magyar Nőorvos Társaság Semmelweis-érmet is készíttetett, verzóján a normális szülés folyamata konstatálható. A kitágult szülőutak keresztmetszetének körvonalait nehéz képen követni. A magzat a kitolási szakaszban, Búza Barna ötletes alkotása. Az intrauterin ábrázolás ma már nem ritka. Lajos László pécsi professzor portréjának fonákján „stilizált női medencében kuporgó embrió” (5), Rétfalvi Sándor műve. A debreceni Lakatos Aranka méhszerű virágszirmok közé helyezte a 20. Perinatalis és Neonatalis Kongresszus jelképes emberpalántáját (4). Jakó János kitűnő könyvében a Semmelweis bronzemlékek egyoldalasak (3). A nő-
gyógyászati kongresszusok emblémáin egyre gyakoribb a mértanilag megszerkesztett uterus. A teljesség igénye nélküli rövid áttekintés azt kívánja bemutatni, hogy a szülészeti vonatkozású hazai érmeken, egyre inkább teret nyer az álszemérem nélküli in situ ábrázolás. Ez nemcsak esztétikai, hanem didaktikai szempontból is fontos változás. Jó lenne persze elkerülni az ellenkező végletet, új sablon helyett teret adni az egyéni ötletnek, például a lombikbébi megjelenítésének, hogy a tudomány és a művészet fejlődése végre egymásra találjon.
IRODALOM: 1. Bóna E.: Medicina in nummis Szegediensis. Kner, Szeged, 1986, 56. old. – 2. Huszár L.–Varannai Gy.: Medicina in nummis. Semmelweis Múzeum, Budapest, 1977, 72. old. – 3. Jakó J.: Medicina in nummis Szabolcs-Szatmár-Beregiensis. Nyíregyháza, 1999. – 4. Lampé L.–Szállási Á.: Medicina in nummis Debreceniensis. Alföld, Debrecen, 1997. – 5. Süle T.: Százötven év pécsi orvosi érmei 1845–1995. Baranya M. Levéltár, Pécs, 1996, 20–21. old. – 6. Váradi I.: A Szegedi Női Klinika Batizfalvyéremgyűjteménye. Organon, Szeged, 1996. – 7. Weszprémi I.: Bába mesterségre tanító könyv. Margitai, Debrecen, 1766. (reprint)
Szállási Árpád dr.
Dr. Ónodi Adolf orr-gégegyógyász akadémikus professzorunk emlékére „A szakorvosnak, ha életczéljául az orvosi tudomány bármelyik ágának a gyakorlását is tűzte ki, első sorban kell, hogy orvos legyen, vagyis kórisme és gyógykezelés szempontjából az egész embert, a beteget és annak az egyéniségét vegye tekintetbe, s csak azután vizsgálja meg a szakmájához tartozó szervet.” Prof. Dr. Ónodi Adolf, Budapest, 1906.
1. ábra: A fiatal Ónodi Adolf és aláírása
Gerencsér Ferenc (4) kitűnő összefoglaló történelmi tanulmányából idézünk: „Az orr-gégészet jelentőségét felismerve Bókay János a Stefánia gyermekkórházban szervez ambulanciát. Gégészeti rendelés létesül az I. és II. Belklinikán is. Korányi professzor Irsay Arturt (1855–1918), Kétly professzor pedig Ónodi Adolfot (1857–1919) kéri fel a rendelés vezetésére. Irsay, a híres Politzer bécsi fülész professzor unokaöccse, a szakma egyik úttörője, aki
Orvosi Hetilap 2001, 142 (14), 739–743.
nemcsak a tükrözést fejlesztette tovább, hanem az énekhang élettanával is foglalkozott. Ónodi Adolf 1893-ban „Az orr üregeiről és melléküregeiről” közöl alapvető monográfiát, 1895-ben pedig összefoglaló közleményt publikál „Adatok a gége beidegzésének kórtanához” címmel.” A közlemény másik részletét is kiemeljük Gerencsér Ferenc tollából: „1910-ben megtörténik a nagy generációváltás. Nyugdíjba megy szakmánk két alapítója és nagy örege: Navratil Imre és Bőke Gyula. A Gégészeti Klinika élére egyetemi tanárként Ónodi Adolf akadémikust, a Fülészet élére Krepuska Géza magántanárt nevezik ki. A gégeklinika önálló intézetbe költözik, a Kétly-féle Belklinikára, a fülészet marad a Rókusban. A Rókus Kórház új gégész főorvosa Morelli Károly lesz. Mind Ónodi, mind Krepuska a maga területén európai hírűek voltak és iskolát alapítottak. 1910ben egy korszak zárult le egyrészről, másrészről új korszak kezdődött a magyar fül-orr-gégészet történetében.” Az Orvosi Hetilap centenáriuma alkalmából emlékkönyvet bocsátott ki (2), a hajdani jeles tudósok sorában emlékezve: „Jelentős tudományos felfedezéssel veti meg későbbi nagy neve alapján Ónodi (Finkelstein).” E tanulmányt még gyakornok korában írta: „Lenhossék József kir. tanácsos és ny. r. tanár leíró- és tájboncztani intézetéből. A felső gégeideg még le nem írt változásairól Finkelstein Adolf e. i. boncztani gyakornoktól.” A megjelenés adatai: Budapest, 1879. augusztus 24. 34. szám. Az idézett centenáriumi emlékkönyv Ónodi Adolf 24 művének bibliográfiai adatait sorolja, többségük az Orvosi Hetilapban jelent meg (például a fejbiczczentő idegről, a felső gégeidegről, a látidegről, az idegrendszerről, a gége hűdéseiről, a gégerákról, a garatban lévő idegentestekről, a gége beidegzéséről, a parosmiáról, az idült pharyngitisről. Megtudjuk, hogy a szerző munkái napvilágot láttak a Természet Tudományi Közlönyben, többek között a 739
idegrendszer boncz-, szövet- és fejlődéstanának magántanára, 1890-től az orr-, torok- és gégebajok kór- és gyógytanának magántanára.” Az egyetemi tanulmányok során a legkiválóbb oktatókat említi Hőgyes Endre táblázata. 1878–1879-ben a rektor Lenhossék József. A tanári névsorból: Lenhossék József (boncztan), Mihalkovics Géza (fejlődéstan), Jendrássik Jenő (élettan), Scheuthauer Gusztáv (kórboncztan, kórszövettan), Wagner János és Korányi Frigyes (belgyógyászat), Schulek Vilmos (szemészet), Kézmárszky Tivadar (szülészet), Fodor József (közegészségtan).
Könyvek, könyvfejezetek
2. ábra: A korosodó Ónodi Adolf
gégetükrészetről, a gyermekek orrlégzésének jelentőségéről az anyák könyvében és ugyancsak fontos témáról az Orvosi Mentés Kézikönyvében, 1891-ben: „Mentő eljárások az orr, torok és gége bajaiban.” Az Orvosi Hetilap 1900. évi folyamából külön kiragadjuk, hogy megjelent Ónodi Adolf egyik tudományos közleménye, valamint recenzensként is szerepelt neve.
Győry Tibor (5) könyve tartalmazza a művek jegyzékét. Ónodi Adolf könyvei: A német orvosoknak és természetvizsgálóknak 60. nagygyűlése. Gégészeti szakosztály. Helységnév nélkül. 1888. Kísérleti adatok a gége hűdéseinek tanához. Budapest. 1890. Adatok a gége beidegzésének boncztanához, élettanához és kórtanához. Budapest. 1894. Die Innervation des Kehlkopfes. Bécs. 1895. Későbbi kötetek: Die Nebenhöhlen der Nase beim Kindern, előszavát Prof. Dr. W. Waldayer írta, megjelenése: Curt Kabitzsch, Würzburg, 1911. Az Orr, Száj, Garat, Gége és Légcső bántalmai, Franklin-Társulat, Budapest. 1919.
Hõgyes Endre és Ónodi Adolf Orvostörténelmi könyvkiadásunk egyik kiemelkedő munkálata Hőgyes Endre nevéhez fűződik (6). Érdemes idéznünk néhány sort, bizonyítják Ónodi Adolf tehetségét: „Született Miskolczon 1857. november 7-én. Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, a hol 1881-ben egyetemes orvosdoctorrá avattatott. Még mint ötödéves orvostanhallgató 1880-ban a tájboncztani és fejlődéstani tanszék mellett első tanársegéd lett s mint ilyen működött 1887-ig, a mikor az idegrendszer boncz-, szövet- és fejlődéstanából magántanári képesítést nyert. Tanársegédi működése alatt két ízben lett a kormány által a nápolyi vizsgálati állomásra kiküldve; búvárlatai elősegítésére a M. T. Akadémia több ízben támogatta. 1887-ben az orr-, torok- és gégebajokból magángyakorlatot kezdett és műtőnövendék lett a II. sebklinikán. 1890-ben az orr-, torok- és gégebajok kór- és gyógytanából magántanárrá képesíttetett. 1887 óta a II. belklinika gégegyógyászati ambulatoriumát vezeti, 1894 óta pedig kórházi rendelő orvos. A római nemzetközi orvosi congressus, valamint a Bécsben tartott német orvosok és természetvizsgálók vándorgyülése gégészeti szakosztályainak tiszteletbeli elnöke volt. 1896-ban a M. T. Akadémia lev. tagjává választotta.” Ezután másfél oldal terjedelemben az irodalmi dolgozatok adatai következnek – imponáló munkásság! A könyvben a „második belklinika” ismertetése Kétly Károly tanártól származik, megtudjuk, hogy e kórodán tartja előadásait Ónodi Adolf magántanár az orr- és gégebajokról. A magántanárok sorában is szerepel, mint „az 740
3. ábra: Ónodi Adolf könyvének címoldala
Könyvfejezetek – Ónodi Adolf néhány kötetben társszerzőként jelenik meg: Burián Aladár: Az Orvosi Mentés Kézikönyve. Budapest. 1891. (A szerzők között Nékám Lajos, Jendrássik Ernő, Csapodi István, Bókay János, Moravcsik Ernő Emil, Bőke Gyula, Basch Imre.) Dubay Miklós: A gyermek testi ápolásáról. Budapest. 1891. (A szerzők sorában Bókay János, Csapodi István, Bőke Gyula, Dollinger Gyula, Laufenauer Károly.) Bókay Árpád, Kétly Károly, Korányi Frigyes: A belgyógyászat kézikönyve, 6. kötet. Budapest. 1893–1899. (A szerzők közül: Bókay János, Dollinger Gyula, Hőgyes Endre, Jendrássik Ernő, Korányi Sándor, Laufenauer Károly, Pertik Ottó, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Török Lajos.)
Ónodi Adolf az orvosok és természetvizsgálók körében Az immár sajnos nem létező híres Vándorgyűlések kiadványainak sorában a budapesti, 1896-os kötetben a résztvevők nevei között áll: „Ónody (sic!) Adolf dr. egyetemi magántanár Budapest” (8).
Ónodi Adolf és az Orvosegyesület A budapesti királyi Orvosegyesület 100. születésnapjára Évkönyvvel lepte meg tagjait. Kiderül, hogy Ónody (sic!) Adolf 1902-ben „A gége idegeinek bonctana és élettana” című munkájával a „Mészáros Károly-féle alapítványból az 1892-ben megállapított szabályzat szerint jutalomdíjat nyert”, az összeg 800 korona. A szomorú tényt is közlik, az elhunyt rendes tagok sorában az 1886-tól tag Ónodi Adolf 1919-ben meghalt (16).
Ónodi Adolf és a Charité Poliklinika-Egyesület 1891-ben kezdeményezte néhány orvos a Charité Poliklinika-Egyesület létrehozását, tervük 1892-ben valósult meg. Az intézmény megalakulását kimondó ülésen a jegyző Ónodi Adolf volt. A történelmi áttekintést tartalmazó összefoglaló (1) szerint „Ónodi Adolf dr. az előkészítő bizottság jelentését adja elő, kiemelve a rendelő intézet létesítésének történetét és fölolvassa a belügyminiszter Úr Ő Nagyméltóságának és a fővárosi tanács engedélyező rendeleteit. Bejelenti az osztályorvosokat: Basch Imre dr., … Ónodi Adolf dr., … Örvendetesen tudomására hozza az ülésnek, hogy az egyesületnek eddig 500 tagja és néhány ezer forint tőkéje van és hogy az intézet berendezését ingyen sikerül kieszközölni.” Az egyesületi elnökségben a titkár Ónodi Adolf dr. lesz. Az első székhely Budapest II. kerületében, a Fő utca 76. szám alatt van, majd átköltöznek a Terézvárosba, a VI. kerületbe, az Ó utca 51. számú házba, ezután a Csengery utca 68. szám alá. 1911-ben megvették a Csengery utca 69. szám alatt lévő kétemeletes bérházat, átalakították és immár saját házban folytatták a rendeléseket. A 40. működési esztendő tiszteletére közrebocsátott évkönyvben a hosszú időn át igazgató főorvosként működő kiemelkedő szervező-tudós-gyógyító szakem-
4. ábra: Ónodi Adolf könyvének másik címoldala
ber Körmöczi Emil méltatása: „Az orvosi kar munkája és toborzásra szerzett a Charitének pártfogókat, barátokat és az fejlesztette az egyesületet azon színvonalra, ahol az jelenleg áll. …különösen ki kell emelnünk dr. Ónodi Adolf, a Charité egyik megalapítójának nagy munkáját és érdemeit. Ónodi volt a megalakulás nagy munkása!” „A Charité Poliklinika-Egyesület nyilvános rendelőintézetének és kórházának tisztikara, 1892–1932.” címmel közreadott összeállításban az igazgató-főorvosok adatai: „néhai Ónodi Adolf dr. 1892–1893, néhai Basch Imre dr. 1893–1898.” „A Charité Poliklinika-Egyesület főorvosai 1892-től 1932-ig” című táblázatból emelünk ki: „Néhai Ónodi Adolf orr- és gégegyógyászat 1892–1893, későbbi hivatalos állása egyetemi ny. r. tanár.” Igazán rendkívüli tudású szakemberek működtek főorvosként, hadd utaljunk Schuschny Henrikre, a későbbi közegészségtan tekintélyre, Béla Pál szemészre, Hasenfeld Artur kardiológusra, Szerb Zsigmond dietetikusra, Körmöczi Emil belgyógyászra, Bársony Tivadar röntgenológusra, Unterberg Hugó urológusra. Engedtessék meg, hogy a helyszínen jelenleg lévő intézményt megemlítsük. 1924-től bővítették a Poliklinikát, emeleteket építettek és 1925. szeptember 1-jén, azaz éppen 75 esztendővel ezelőtt kórházat nyitottak, amely ma is működik. Ferenczi István dr. főigazgató irányításával a Budapest Fővárosi Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet II. Krónikus Belgyógyászati és Geriátriai osztálya működik itt, e sorok írójának vezetésével. 741
Ónodi Adolf és a Magyar Tudományos Akadémia Az akadémiai tagok kötetéből (3): Ónodi Adolf orvos a Matematikai és Természettudományok Osztályának Természetrajzi Alosztályában lett levelező tag 1896. május 15-én. Székfoglalóját 1897. október 18-án olvasta fel „A hangképző központok kórtanáról” címmel, megjelenési adatai: Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1897. 15. kötet, 352–370. oldal. Lenhossék Mihály akadémiai rendes tag 1926-ban megjelent kiadványában (9) igen szép, becsülő-értékelő véleményt adott: „Annál szorgalmasabban vett részt az Akadémia irodalmi működésében Ónodi Adolf. Ónodi eredetileg anatomusnak készült és évekig volt Mihálkovics tanár asszisztense. Első dolgozatai tisztán anatomiai tárgyuak és az idegrendszerre, nevezetesen a csigolyaközti és sympathicus ducok fejlődésére, valamint az együttérző idegrendszer berendezésére vonatkoznak. Ezek között a két első helyen említett tárgyról szóló dolgozatait Mihálkovics tanár be is mutatta az Akadémiának 1884- és 1885-ben és azok meg is jelentek az Akadémia értekezései közt. Később elhagyta az elméleti pályát, s mint gégeorvos a gyakorlatra adta magát, de tulajdonképpen e minőségében is félig-meddig anatomus maradt, mert egész érdeklődése irodalmi működésében anatomiai kérdések felé irányult s legnagyobb kedvtelését mindvégig az orrüregre vonatkozó anatomiai készítmények előállításában és ismertetésében lelte. Akadémiánk III. osztályának: a legutolsót 1915-ben „A gégebeidegzés problémái harctéri esetek kapcsán”. Dolgozatai, amelyek nevét a külföld szakköreiben is igen ismertté tették, egyfelől a gége beidegzésének anatomiai és élettani viszonyaira, másfelől pedig és elsősorban az orrüregnek és melléküregeinek topographiai-anatomiai viszonyaira vonatkoznak. Tanulmányait részben pompás atlaszokban tette közzé, amelyek nem hiányoznak egy külföldi gégeklinika könyvtárából sem, s Kilian hasontárgyu atlaszával együtt az orrspecialisták legismertebb könyvei közé tartoznak. …Ónodi Adolf (egyetemi tanár, 1. t. 1896–1919) az Akadémia tudományos ülésein a legserényebben közreműködő tagok egyike. Főleg a gégebetegségek tanát vitte nagy lépéssel előre a gége anatomiájára vonatkozó, sok tekintetben alapvető vizsgálataival, melyeknek maradandó jele az angol sebésztársaság múzeumába került készítménygyűjteménye. Részben a M. T. Akadémia megbízásából és támogatásával végezte alapos és kísérletes tanulmányait a gége anatomiájáról, physiologiájáról és beidegzéséről, mely tanulmányainak eredményeiről részint nagyszámú előadásaiban, részint Adatok a gége beidegzésének bonctanához (Math. és Term. Ért., XXVI.), A gége idegeinek bonctana és élettana, kiegészítő kórtani adatokkal (Math. és Term. Ért., XXVIII.) című dolgozataiban számolt be. Sok új adattal világította meg a gégebénulás lényegét és jeleit, mint arról Kísérleti adatok a gége hűdésének tanához (Akad. Ért., 1890) című dolgozata, valamint A hangképző központok kórtana című székfoglaló értekezése (1898) tanuskodik. Értékesek továbbá a gégedaganatokokozta bántalmakra vonatkozó vizsgálatai. Az akadémia előtt is több előadásban beszámolt az orr és melléküregeire vonatkozó alapvető vizsgálatainak eredményeiről, rhinologiai megfigyeléseiről, az utóbbiakról és betegsé742
geikről külön könyvet is írt, azonkívül az orr- és a gégebetegségeket minden vonatkozásukban megismertette a szakkörökkel orr- és gégegyógyászati tankönyvében, valamint A Belgyógyászat Kézikönyve című gyűjtőmunkában (1896).” Alkalmunk volt megtekinteni a Magyar Tudományos Akadémia korabeli Almanachjait, a tagok munkálatainak összesítését. Ónodi Adolf levelező tag munkásságával bőven találkozhatunk, magyar, német, francia, angol nyelvű művek szerepelnek, 1897-ben 91 (!), fantasztikus teljesítmény (10), az 1899-es kötetben (11) 1897-ről 3, 1898-ról 12, az 1900-as anyagban (12) 1898-ról 1, 1899-ről 10, az 1903-as könyvben (13) 1899-ről 2, 1900-ról 2, 1901-ről 13, 1902-ről 7. A gondos összeállítók arról sem feledkeztek meg, hogy a tudós a Monatsschrift für Ohrenheilkunde, Kelhlkopf-, Nasen-, Rachenkrankheiten, Revue de Laryngologie, D’otologie et de Rhinologie című szakfolyóiratok „állandó munkatársa”. E helyen említjük meg, hogy Zsakó és Jó (20) ideg- és elmeorvosi bibliográfiájukban Ónodi Adolf számos munkáját sorolják, 4562-től 4602-ig.
További életrajzi adatok Szinnyei József (18) híres kötetsorozatában természetesen Ónodi Adolf orvosdoktorról is ír. 1888-ban elnyerte a műtői oklevelet, 1894-ben a római és a bécsi orvosi kongresszuson a gégegyógyászati szakosztály tiszteletbeli elnökeként vett részt. Finkelstein családi nevét 1881-ben változtatta meg. A kötetben szintén hosszas bibliográfiai összesítés található. Varga (19) részben megtisztelő, részben végtelenül tragikus helyzetet vázolt: „A híres Ónodi monográfia eredeti készítményei az első világháború utáni években (1921) Londonba kerültek, ahol az Angol Sebészek Királyi Kollégiumának (Royal College of Surgeons) nagy múzeumában nyertek méltó elhelyezést. Az intézet külön katalógust is adott ki a gyűjteményről, amely a második világháború bombázásai következtében az egész nagy gyűjteménnyel együtt elpusztult.”
Az utókor hálájából Tolnai Új Világlexikona (15) néhány sort szentel Ónodi Adolfnak, méltató mondata: „Az orr- és gégegyógyászat terén külföldön is mindenütt nagy elismerésben részesülő munkásságot fejtett ki.” 1970-ben a Józsefvárosi Lexikon (14) szerint az 1919es események után „az orvoskari felülvizsgáló bizottság brutális üldözése okozta megrázkódtatásba halt bele”. A magyar fül-orr-gégészet történetét vázoló munka (19) foglalkozik Ónodi Adolf életpályájával, munkásságával. E helyen is történik utalás. Megjegyezzük, hogy Ónodi Adolf professzor 1919 nyár végén gyógykezelés címén távozott Bécsbe, az ellene folytatott vizsgálat befejezése előtt azonban, még az év őszén meghalt. Az orvosi numizmatika kézikönyve (7) két emlékérmet említ. Elkészültük ideje nem ismert, mindkettő Hőgyes Ferenc alkotása. Az Orvosi Hetilap 1958-ban Ónodi Adolf születésének 100. évfordulója alkalmából emlékezett (17). Néhány életrajzi adat után a fontosabb munkákat sorolja a cikk.
Köszönetnyilvánítás: A szerző köszöni értékes irodalmi források és a fényképek szíves rendelkezésre bocsátását Dr. Szabóné Garai Judit osztályvezetőnek, Horváth Imre dr. főorvosnak és Regius Ottó tudományos munkatársnak. IRODALOM: 1. A Charité Poliklinika-Egyesület Évkönyve fennállásának 40-ik esztendejében, 1892–1932. Budapest, 1932, 3., 4., 11., 13., 14. old. – 2. Az Orvosi Hetilap centenáriumi emlékkönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1959, 87., 157. old. – 3. Fekete G.: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai, 1825–1973. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, 205. old. – 4. Gerencsér F.: A fül-orr-gégegyógyászat Magyarországon (Kialakulásától az első világháborúig) In Historia medica hungarica. Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából. Budapest, 1988, 92. old. – 5. Győry T.: Magyarország orvosi bibliographiája, 1472–1899. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, LXXIII. kötet, Budapest, 1900, 12., 24., 74., 79., 133., 137., 181. old. – 6. Hőgyes E. (írta, szerk.): Emlékkönyv a budapesti királyi magyar Tudomány Egyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, LXXIV. kötet, Budapest, 1896, 80., 411., 501., 573., 657., 785. old. – 7. Huszár L., Varannai Gy.: Medicina in nummis. Budapest, 1977, 61. old. – 8. Lakits F., Prochnov J. (szerk.): A magyar orvosok és természetvizsgálók 1896. szeptember 12-én Budapesten tartott XXVIII. Vándorgyűlésének történeti vázlatai és munkálatai. Budapest, 1896, 18. old. – 9. Lenhossék M.: A Magyar Tudományos Akadémia szerepe a magyar anatómiai irodalomban. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1926, 8. old. – 10. MTA Almanach. Budapest, 1897, 172. old. – 11. MTA Almanach. Budapest, 1899, 172. old. – 12. MTA Almanach. Budapest, 1900,
199. old. – 13. MTA Almanach. Budapest, 1903, 183. old. – 14. Ónodi A.: In Józsefvárosi Lexikon. Budapest, 1970, 199. old. – 15. Ónodi A.: In Tolnai Új Világlexikona, tizenharmadik kötet. Budapest, 1928, 235. old. – 16. Salacz P. (szerk.): A budapesti királyi Orvosegyesület jubiláris évkönyve, 1837–1937. Budapest, 1938, 51., 63., 250. old. – 17. Szerkesztőségi közlemény: Orvosi Hetilap, 1958, 109, 304. – 18. Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkái, IX. kötet. Budapest, 1903, 1303. old. – 19. Varga Gy.: Szemelvények a magyar fül-orr-gégészet történetéből. Fülorr-gégegyógyászat, 1973, 19, 41. – 20. Zsakó I., Jó J.: Magyar ideg- és elmeorvosi bibliographia 1831–1935-ös években. Országos Pszichiátriai és Neurologiai Intézet Orvosi Könyvtára, Animula Egyesület, Budapest, 1993, 185. old. Megjegyzés: A kézirat benyújtása után két értékes irodalmi közlést találtam. „A Magyar Sebésztársaság munkálatai” címmel az egyetemes sebészet történelmének kiemelkedő professzorai, Manninger Vilmos és Neuber Ernő szerkesztésében jelent meg Budapesten, 1914. május 28. és 30. között tartott hetedik nagygyűlés anyaga. Az ötödik ülés témája a fej és a nyak sebészete volt, Ónodi Adolf az orrműtétek után fellépő látászavarok okait, az anatómiai viszonyokat vázolta. „Szemelvények a magyar fül-orr-gégészet történetéből” című kézikönyv 305. oldalán találtuk a hírt az 1994. november 25-i Navratil Imre és Ónodi Adolf emlékülésről. Az előadók sorában Karasszon Dénes és Gerencsér Ferenc neve is szerepel.
Vértes László dr.
743
