A szívizomzatban termelõdõ urocortin fehérje jelentõsége az ischaemiásreperfúziós

GYÓGYÍTÁS

A szívizomzatban termelõdõ urocortin fehérje jelentõsége az ischaemiásreperfúziós károsodásokkal szemben Az ischaemiás szívbetegség (ISZB) napjainkban az egyik fõ morbiditási és mortalitási tényezõ a fejlett országokban. Számtalan hatékony terápiás protokoll létezik, mégis nagyon fontosak azok a kutatások, melyek a prevenció lehetõségeit vizsgálják, így megoldást keresnek az érintett rizikócsoportokban a súlyos szövõdmények kivédésére. Ezért vizsgálatainkban hangsúlyt helyeztünk a szívizom endogén adaptációjára, mely a mai tanulmányok szerint a hatékonyan növeli a miokardium ellenálló képességét ischaemiás-reperfúziós (I/R) károsodásokkal szemben, ezáltal limitálja a fellépõ irreverzibilis károsodásokat, továbbá csökkenti az akut miokardiális infarktus (AMI) utáni súlyos szövõdményeket. Cserepes Barbara

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Gyõr

A SZÍVIZOMZAT ENDOGÉN ADAPTÁCIÓJA

Az adaptációnak a szervezet, a szövetek, szervek, illetve a sejt szintjén megnyilvánuló különböző mechanizmusait ismerjük. A prekondicionálás (PC) a szervezet egyik leghatékonyabb endogén adaptációs mechanizmusai közé tartozik, melyben rövid ideig tartó különféle stressz-ingerek (mint pl. a hipoxia, különböző fizikai és farmakológiai inzultusok) ellenállóvá teszik a szervezetet hosszan tartó, letális inzultussal szemben. 1986-ban Murry és munkatársai (1) írták le első ízben, hogy rövid ideig tartó ischaemiás stimulusokkal csökkenthető a koszorúér elzáródását követő szívizominfarktus kiterjedése. A jelenséget ischaemiás PC-nak nevezték el, mely hatékony védelmet nyújt I/R-károsodásokkal szemben, azonban a klinikai gyakorlatban való alkalmazását korlátozta, hogy csak tervezett beavatkozások esetén valósulhatott meg. Ennek következtében számos olyan vizsgálatot végeztek, melynek során új endogénvédő fehérjék indukálását kívánták elérni. 2003-ban Vinten-Johansen és munkatársai arra lettek figyelmesek, hogy tartósan fennálló ischaemiát követően a reperfúziós periódus kezdetén alkalmazva a rövid intermittáló hipoxiás stimulusokat, ugyancsak megfelelő védelemi reakció indul el a szívizomszövetben. (2) A jelenséget a prekondicionálás mintájára ahhoz hasonlóan, posztkondicionálásnak (PS) nevez-

40 I MAGYAR ORVOS

ték el. A PS mechanizmusának létrejöttében a következő elméletek játszanak szerepet (3): a mechanikai elmélet szerint PS során csökken az intravazális nyomás és a mikrovaszkuláris károsodás, illetve csökken a folyadék érpályából történő kiáramlása. A celluláris elmélet alapján az intracelluláris oxidánsok és Ca2+ szint csökken, illetve a mitokondriális permeability transition pore (mPTP) nyitása gátlódik, ezek által csökken az apoptózis és nekrózis kialakulása. A molekuláris magyarázat szerint a PI3-kináz, p-Akt, ERK 1/2-túlélést segítő (survival) jelátviteli utak aktiválása; antiapoptotikus enzimek termelődése vezet az ischaemiás károsodás kivédéséhez.

AZ UROCORTIN

1995-ben Vaughan és munkatársainak (4) patkány-középagyból sikerült egy 40 aminosavból álló fehérjét izolálni, mely 45%-ban azonos szekvenciájú a corticotrophin releasing-faktorral (CRF), és szerkezetében hasonlít a halakban termelődő urotensin hormonhoz. Ez a magyarázata, hogy a CRF faktorcsalád legújabb tagjaként, urocortinnak (UCN) nevezték el. A CRF-család polipeptidjei a hypothalamus–hipofízis–mellékvese tengelyen keresztül szerepet játszanak a szervezet viselkedési formáinak kialakításában, illetve a különböző stressz-ingerre adott válaszreakciókban. (5) Felfedezése óta az UCN-t az emberi központi idegrendszeren (6) kívül kimutatták a petefészekben (7), a tüdőben, a placentában (8),

Cserepes Barbara

a mellékvesében, a gasztrointesztinális traktusban (9), a limfocitákban (10), és nem utolsósorban a szív- és érrendszerben is (11). Szövettani vizsgálatok szerint szívelégtelenségben szenvedő betegek miokardiumából kivett mintákon az UCN intenzívebben expresszálódik, mint egészséges szívizomszöveten. (12) A CRF-család fehérjéi a sejtfelszínen elhelyezkedő CRF-receptorokhoz – CRF-R1 és CRF-R2 – kapcsolódnak, és G-proteineken keresztül az adenilát-cikláz enzimet aktiválják. Az UCN és CRF egyenlő mértékben kötődik a CRF-R1-hez, melyet elsősorban az agyban és a hipofízisben mutattak ki (13); ezzel szemben a 2-es receptorhoz az UCN 40-szer erősebb affinitással képes kapcsolódni, mint a CRF. Izolált szívizomsejteken végzett kutatások szerint UCN-nal kezelve a sejteket az ischaemiát megelőzően, illetve a reoxigenizáció kezdetén, hatásos sejtvédelmi reakcióutak aktiválódnak a mitogén aktivált protein kináz (MAPK) jelátviteli kaszkádrendszeren keresztül. (14) A p42/p44 MAPK foszforilációjának gátlásával megszűnik az UCN infarktus területcsökkentő hatása Langendorff-modellen végzett vizsgálatok alapján. (15) További kutatások igazolták, hogy az UCN indukálva a protein kináz C (PKC)-t és ATP-szenzitív

K+ (K+ATP) csatornát, az ischaemiás PC-hoz hasonló kardioprotekciót vált ki. (16)

torba helyeztük (5% CO2, 95% levegő, 37°C). A gyorsan letapadó nem miokardiális eredetű sejtek letapadnak, ezáltal a szívizomsejtek elkülöníthetők más típusú sejtektől. Ezt követően a sejtoldatot 12 lyukú tenyésztőedénybe (BD Falcon) vittük át, ügyelve a sejtek egyenletes eloszlására. 24 óra elteltével a sejteken tápoldatot komplett szérummentes médiumra (CSFM) (DMEM/F-12, 2,5 mg/ ml BSA, 1 µM insulin, 5,64 µg/ml transferrin, 32 nM szelenium, 2,8 mM Na-piruvát, 0,1–1 nM T3, 100 IU/ml penicillin, 0,1 mg/ml streptomycin) cseréltük, mely egyrészt gátolta a sejtszuszpenzióban maradt más sejttípus proliferációját, másrészt tartalmazta a szívizomsejtek aktív összehúzódásához szükséges tápanyagokat. 2 nap elteltével egysejtrétegű spontán dobogó szívizomsejt-tenyészet jött létre.

CÉLKITÛZÉSEINK

Kísérleteinkben arra kerestük a választ, hogy az urocortin milyen mértékben nyújt hatásos védelmet ischaemiás-reperfúziós károsodásokkal szemben összehasonlítva az ischaemiás posztkondicionálással újszülött patkányból izolált szívizomsejt-tenyészeten.

ANYAG ÉS MÓDSZER SZÍVIZOMSEJTEK IZOLÁLÁSA

Újszülött Wistar patkányokból (2–4 napos) kipreparált szívek kamrai területét egy korábban leírt módszer alapján (17) előkészítettük, majd az így nyert szövetet 2-es típusú kollagenáz (GIBCO) emésztésnek tettük ki. Miután a sejtek teljesen szétválasztódtak, oldatukat 100 µm nylonhálón (BD Biosciences Cell Strainer) szűrtük át. Ezt követően a sejtszuszpenzió a következő anyagokat tartalmazó tápoldatba került: DMEM/F-12 (GIBCO), 100 IU/ml penicillin, 0,1 mg/ml streptomycin (GIBCO), 1,28% 200 mM L-Glut (GIBCO), 10% fetal bovine serum (FBS, GIBCO). Majd a filtrált sejtoldatot centrifugáltuk, és a sejteket DMEM/F-12 10% FBS sejtmédiumot tartalmazó100 mm átmérőjű műanyag Petri-csészében 45 percen keresztül inkubá-

POSZTKONDICIONÁLÁS ISCHAEMIÁS STIMULUSSAL ÉS UROCORTINNAL

Izolált szívizomsejteken a hipoxiás stresszingert egy korábban leírt ischaemiás pufferben (18) történő inkubálással valósítottuk meg. Ischaemiás pufferben tartva a sejteket, az alacsony pH-érték és a jelen lévő glükózantimetabolit hatására lejátszódó reakciók megfelelnek az oxigénhiányos állapotokra adott válaszreakcióknak. Az ischaemiás puffer összetevői a következők: 137 mM NaCl, 3,5 mM KCl, 0,88 mM CaCL2,·2H2O, 0,51 mM MgSO4·7H2O, 5,55 mM D-glucose, 4 HEPES, 2% FCS, 10 mM 2-deoxy-D-glükóz and 20 mM DL-laktát (pH 6,5).

1. ábra. Kísérleti csoportjaink protokollja

A protokoll A/1 csoport

Komplett szérummentes médium

A/2 csoport

30 ischaemia

A/3 csoport

30 ischaemia

10

10

2 óra reperfúzió

A/4 csoport

30 ischaemia

10

10

2 óra reperfúzió

2 óra reperfúzió

B protokoll B/1 csoport

Komplett szérummentes tápoldat

B/2 csoport

60 ischaemia

B/3 csoport

60 ischaemia

10

B/4 csoport

60 ischaemia

10

10

Amíg a vizsgált sejtek „szimulált” hipoxiás környezetben az ischaemiás pufferben inkubálódtak, a kontrollsejteket CSFM mediumban tartottuk. Hosszan tartó ischaemiát követően (ischaemiás puffer) 10 perc reperfúzió után a szívizomsejteket 10 percre ischaemiás pufferben, illetve UCN-nal kiegészített sejtoldatban inkubáltuk, melyet 2 óráig tartó reperfúzió követett normál, a sejtek számára optimális tápoldatban.

LAKTÁT DEHIDROGENÁZ (LDH) ENZIMMÉRÉSEK

A kísérlet végén a szívizomsejt-tenyészetről származó sejtmédiumot folyékony nitrogénben lefagyasztottuk, majd spektrofotometriás módszerrel a 340 nm-es tartományban határoztuk meg a sejtek által médiumba bocsátott nekrózis enzimszintjét.

NEKRÓZIS- ÉS APOPTÓZIS-VIZSGÁLATOK

A médium eltávolítását követően a miokardiális sejteket 0,25%-os tripszin és 0,2 %-os EDTA keverékében 37ºC-on feloldottuk a tenyésztőedény aljáról, majd centrifugálást követően PBS-sel mostuk át a sejtszuszpenziót. A sejtoldat 45 µl-hez 5 µl tripán kék festéket adva az élő és a tripán kék pozitív halott sejteket a Bürker-kamra 1 mm2-es területén számoltuk meg, és a sejthalál mértékét a tripán kék pozitív sejtek százalékos arányában adtuk meg. Az Annexin V-FITC festési eljárással meghatározható azon sejtek mennyiségi aránya, melyek az apoptózis folyamatán mennek keresztül. Az apoptózis, vagyis programozott sejthalál során a membránban levő foszfolipid-poszfatidilszerin (PS) az intracelluláris felszínről a külső, extracelluláris felszínre transzlokálódik, ezáltal az Annexin V – mely nagy affinitással képes kötődni a PS-hez – képes az apoptózisban lévő szívizomsejthez kapcsolódni. A Propidium-jodid (PI) festék a már nem élő, membránkárosodott sejteket képes megjelölni. A megfestett szívizomsejteket flow cytometriával (FACS Calibur flow cytometer; BD, USA) detektáltuk, és számszerűen fejeztük ki az apoptotizált, illetve nekrotizált sejtek számát. Minden sejttenyészet-mintából 5000 sejt került megszámolásra, majd a festett sejtek számát az összes leszámolt sejtek számához viszonyítva adtuk meg a sejtkárosodás mértékét.

2 óra reperfúzió

= 10 perc urocortin kezelés

10

2 óra reperfúzió 2 óra reperfúzió

10

= 10 perc ischaemia

= reperfúzió

KÍSÉRLETI CSOPORTOK A PROTOKOLL

Az A/1 csoportban a sejteket normál, CSFM médiumban tartottuk. Az A/2 csoportban 30 percig ischaemiás pufferben inkubáltuk a miokardiális sejteket, ezt 2 órás reperfúzió követte normál sejtoldatban. Az A/3 csoportban a 30

MAGYAR ORVOS I 41

12 10 8 6 4 2 0 30 perc ischaemia (A/2 csoport)

Ischaemiás PS (A/3 csoport)

Urocortin PS (A/4 csoport)

70 60 50 40 30 20 10 0 Kezeletlen csoport (A/1 csoport)

30 perc ischaemia (A/2 csoport)


Urocortin PS (A/4 csoport)

Kezeletlen sejtek (B/1 csoport)

60 perc ischaemia (B/2 csoport)

Ischaemiás PS (B/3 csoport)

Ucn PS (B/4 csoport)

14

Tripán kék pozitív sejtek (%)

LDH-tartalom a médiumban (U/I)

Kezeletlen csoport (A/1 csoport)

Tripán kékkel festõdött halott sejtek

LDH-tartalom a médiumban (U/I)

GYÓGYÍTÁS

12 10 8 6 4 2

60 50 40 30 20 10 0

0 Kezeletlen csoport (B/1 csoport)



Urocortin PS (B/4 csoport)

2. ábra. A szíviziomsejtek által a médiumba bocsátott laktát dehidrogenáz (LDH) enzim szintje

3. ábra. Tripán kékkel festõdött halott sejtek %-os aránya. Az oszlopok az átlagokat és a stan-

(U/l) spektrofotometriával mérve. Az oszlopok az átlagokat és a standard hibát jelenítik meg. (*p<0,05 vs A/2 és B/2 csoport) (PS-prekondicionálás).

dard hibát jelenítik meg. (*p<0,05 vs. ischaemiás csoport)

perces ischaemiás stressz-ingert 10 perces reperfúzió követett, mely után 10 perces ischaemiás pufferben tartottuk a sejteket – ezáltal biztosítva a posztkondicionáló stimulust –, majd újra normál tápoldatra cseréltük a sejtmédiumot 2 óráig. Az A/4 csoportban a 30 perces ischaemia és a 10 perces reperfúzió után 10 percig UCN-nal kiegészített sejtmédiumban inkubáltuk a sejteket, melyet 2 órás reperfúzió követett.

B PROTOKOLL

A B/1 csoportban a sejteket normál sejtmédiumban tartottuk. Az B/2 csoportban 60 perces ischaemiát 2 órás reperfúzió követte normál sejtoldatban. Az B/3 csoportban a 60 perces ischaemiás stressz-ingert 10 perces reperfúzió követte, mely után 10 perces ischaemiás pufferben tartottuk a sejteket – ezáltal biztosítva a posztkondicionáló stimulust –, majd újra normál tápoldatban inkubáltuk a sejteket 2 órán keresztül. Az B/4 csoportban a 60 perces ischaemia és a 10 perces reperfúzió után 10 percig UCN-nal kiegészített sejtmédiumban inkubáltuk a sejteket, melyet 2 órás reperfúzió követett.

STATISZTIKAI ANALÍZIS

A vizsgálatokat 7 különböző szívizomsejt-tenyészeten végeztük el. Valamennyi adatot átlag és szórással együtt adtunk meg. Az átlagok összehasonlítását kétmintás-t próbával végeztük¸ a különbségeket következetesen akkor tekintettük szignifikánsnak, ha P-értéke kevesebb volt, mint 0,05.

42 I MAGYAR ORVOS

EREDMÉNYEK POSZTKONDICIONÁLT CSOPORTOK (1–4. ábra) A sejtmédiumba bocsátott LDH szintje az A/2 csoportban 10,14±0,73 IU/l volt. Az ischaemiával posztkondicionált csoportban (A/3 csoport) az LDH szintje szignifikánsan csökkent 3,57±0,64 IU/l-re. Az UCNnal posztkondicionált csoportban (A/4 csoport) az enzim szintje szintén csökkenést mutatott (8,28±1,47 IU/l), mely csökkenés azonban nem érte el a szignifikancia szintjét. A normál tápoldatban tartott szívizomsejtek médiumából mért LDH szintje (A/1 csoport) 3,42±0,36 IU/l volt. Az LDH enzim értékei szignifikánsan csökkentek ischaemiás posztkondicionálás (B/3 csoport: 6±0,75 IU/l.) és UCN-nal történt PS után is (B/4 csoport: 3,42±0,61 IU/l.), a csupán 60 perc ischaemiának kitett B/2 csoporthoz képest (11,71±0,68 IU/l). A B/1 csoportban 3,42±0,36 IU/l LDH szintet mértünk. A tripán kékkel festődött sejtek száma A/1 csoportban 36,16±2,78%, az A/2 csoportban 55,42±1,89%-os volt. Az A/3 csoportban 39,21±0,76%, az A/4 csoportban 41,33±2,39%-os értékeket mértünk, melyek jelentős csökkenést jelentenek a halott sejtek arányának tekintetében a posztkondicionálás nélküli csoporthoz (A/2) képest. A B protokoll szerint kezelt csoportokban a tripán kékre pozitívan festődött sejtek aránya a következők szerint alakultak: B/1 csoportban

36,16±2,78%, a B/2 csoportban 53,24±1,57%, a B/3 csoportban 42,7±1,93%, a B/4 csoportban 36,02±1,99%. Az Annexin V-FITC-vel jelölődött sejtek aránya – mely az apoptózis mértékét mutatja – az A/1 csoportban 22,67±1,3%-os értéket mutatott. Az A/2 csoportban az apoptotizált sejtek aránya 66,97±0,78%-os volt. A különböző módszerekkel végzett posztkondicionálásokat követően az apoptózis mértéke szignifikánsan csökkent: az ischaemiával posztkondicionált csoportban (A/3 csoport) 36,91±0,69%-ra, az UCN-nal kondicionált csoportban 45,64±1,01%-ra. A B protokoll szerinti B/1 csoportban az Annexin V-tel festődött sejtek aránya 22, 67±1,3%-ot mutatott. A 60 perces ischaemia és 2 órás reperfúziót követően a B/2 csoportban az apoptózis mértéke 83,19±0,93%-os volt. Az ischaemiás PS-t követően a B/3 csoportban az apoptózis mértéke szignifikánsan csökkent 40,29±0,68%ra, mely tendencia ugyancsak megfigyelhető volt az UCN-nal posztkondicionált csoportban is (B/4): 34,87±0,76%. A Propidium-jodiddal megjelölt szívizomsejtek százalékos aránya – mely a nekrózis mértékét mutatja – szintén csökkenést mutatott a posztkondicionált csoportokban az ischaemiás (A/2) csoporthoz képest (11,44±0,54%): az A/3 csoportban 8,75±0,61%-os, az A/4 csoportban 9,66±1,49%-os volt a PI pozitív sejtek aránya. A nem kezelt A/1 csoportban a nekrózis mértéke 5,17±0,54%-os volt.

Kezeletlen csoport (A/1 csoport)



Ucn PS (A/4 csoport)

Propidium jodid pozitív sejtek (%)

Annexin V-FITC pozitív sejtek (%)

80 70 60 50 40 30 20 10 0

14 12 10 8 6 4 2 0 Kezeletlen csoport (A/1 csoport)



Ucn PS (A/4 csoport)

Kezeletlen sejtek (B/1 csoport)




90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Kezeletlen sejtek (B/1 csoport)






16 14 12 10 8 6 4 2 0

4. ábra. Apoptózis mértéke (flow citometriával mérve az Annexin V- FITC-vel jelölõdött szívizom-

5. ábra. Nekrózis mértéke (flow citometriával mérve a propidium-jodid pozitív sejtek arányát).

sejteket) Az oszlopok az átlagokat és a standard hibát jelenítik meg. (*p<0,05 vs iszkémiás csoport)

Az oszlopok az átlagokat és a standard hibát jelenítik meg. (*p<0,05 vs ischaemiás csoport)

A 60 perces ischaemiának kitett szívizomsejtekben mért nekrózis kiterjedése 14,44±0,6%-os értéket mutatott. Az ischaemia, illetve UCN indukálta PS-nak köszönhetően a B/3 és B/4 csoportokban a PI-dal festődött sejtek aránya szignifikáns csökkenést mutatott: a B/3 csoportban 8,52±0,73%, a B/4 csoportban 6,29±0,53% volt a PI-dal pozitívan jelölt szívizomsejtek aránya.

MEGBESZÉLÉS

Az urocortin felfedezését követően a kutatások – CRF-ral való hasonlóságának köszönhetően – a szervezetet ért stressz-hatásokkal szembeni védelemben betöltött szerepére irányultak. A szívizomzatot érő stresszhatások közül elsősorban az ischaemiás stressz szerepét vizsgálták. Miokardiális sejteket ért hosszan tartó (4 órás) hipoxiát követően 18 óra elteltével már kimutatható az UCN fehérjének transzkripciója, majd az újonnan képződött fehérje endokrin/ parakrin módon kapcsolódva a szívizomsejtek és endotheliális sejtek CRF R1-es és CRF R2es sejtfelszíni receptoraihoz, kifejti kardioprotektív hatását. (19) Újszülött patkányból nyert szívizom-sejttenyészeten első ízben vizsgáltuk a stresszszabályozásban jelentős szerepet játszó urocortin sejtvédő szerepét, összehasonlítva az ischaemiás PS-sal. A miokardium ischaemiás kondicionálásával – legyen az a pre- vagy a posztkondicionálás – rendkívül hatékony adaptációs mechanizmu-

sok indukálódnak, mellyel jelentősen fokozható a szívizom stressz-toleranciája. Amióta ismert, hogy ez az adaptációs válasz nemcsak ischaemiás-reperfúziós ciklusokkal, hanem az I/R hatására keletkező mediátorok (adenozin (20), bradikinin (21), opioidok (22), prosztaglandinok (23), nitrogén-monoxid (24), reaktív oxigén intermedierek (25)) exogén adásával is kiváltható, a jelenség kilépett a kísérletes kardiológia kizárólagos hatóköréből, és fontos helyet kapott a szívgyógyászati gyakorlatban. Ugyancsak elsőként mutattuk ki szívizomsejttenyészeten, hogy a stressz-szabályozásban jelentős szerepet játszó urocortin hatásos védelmet nyújt hosszan tartó (60 perces) ischaemiát követően az I/R okozta károsodásokkal szemben, mely protektív hatás összehasonlítható az irodalomban ischaemiás posztkondicionálásnak leírt protektív mechanizmussal. Kísérleteinkben az 1995-ben felfedezett, majd UCN I-nek jelölt fehérje kardioprotektív hatását kutattuk a korai PC folyamatában. Az UCN felfedezése óta a CRF-családnak két újabb tagját is kimutatták: az UCN II-t (stresscopin related peptide) és UCN III-at (stresscopin), melyek a legújabb eredmények szerint szívizomsejteken hatékonyabb antiapoptotikus és antinekrotikus védelmi reakciót indítanak el I/R károsodás esetén – főként a CRF 2-es típusú receptoron keresztül (26) –, azonban értágító hatásuk kevésbé jelentős, mint az UCN-é (27). Vizsgálatainkban szívizomból nyert sejtkultúrákon a nem letális, reverzibilis ischaemiás

károsodást egy puffer segítségével idéztük elő, amely hasonlóan az in vivo hipoxiához, metabolikusan gátló miliőt jelentett a sejtek számára. A szívizomból nyert sejttenyészeteinket 10 percre UCN-nal kiegészített médiummal kezeltük, majd 3 órás teszt-ischaemiával és az azt követő 2 órás reperfúzióval vizsgáltuk a kezelés eredményét. Eredményeink alapján elmondható, hogy az UCN, mint farmakológiai ágens, valóban megnövelte a sejtek ellenállását és túlélését hosszan tartó ischaemiás stresszel szemben. Humán vizsgálatokban rövid ischaemiás stimulus, illetve adenozin exogén adásával csökkenthetők a perkután coronaria-intervenció (PCI) során fellépő hipoxia által okozott mechanikai és metabolikus károsodások. (28). Mindezek alapján megfontolás tárgyát képezi az UCN terápiás felhasználása tervezett szívsebészeti beavatkozások esetén, mint pl. a coronaria bypass-műtét, szívtranszplantáció, vagy PCI-s coronaria-sztentelés. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az urocortinnal végzett prekondicionálás jelentősen csökkenti a sejtkárosodás mértékét tenyésztett szívizomsejteken ischaemiás-reperfúziós inzultus során. Az UCN-nak eddig ismert szív- és érrendszeren kifejtett klinikai hatásai – értágító; pozitív inotróp; agyi és pitvari nátriuretikus fehérjetermelés-fokozó; coronaria-vérátáramlást növelő – tekintetében és eredményeink alapján megfontolás tárgyát képezi az UCN használata

MAGYAR ORVOS I 43

GYÓGYÍTÁS ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek kezelésében. A tudományos munka a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Sebészeti Kutató és Oktató Intézetében történt prof. dr. Rőth Erzsébet programvezető és dr. Jancsó Gábor segítségével.

IRODALOMJEGYZÉK 1. Murry C. E., Jennings R. B., Reimer K. A.: Preconditioning with ischemia: a delay of lethal cell injury in ischemic myocardium. Circulation. 1986Nov;74(5):1124–1136. 2. Zhao Z. Q., Corvera J. S., Halkos M. E., Kerendi F., Wang N. P., Guyton R. A., Vinten-Johansen J.: Inhibition of myocardial injury by ischemic postconditioning during reperfusion: comparison with ischemic preconditioning. Am J Physiol Heart Circ Physiol. 2003Aug;285(2):H579–588. Erratum in: Am J Physiol Heart Circ Physiol. 2004Jan;286. 3. Vinten-Johansen J., Zhao Z. Q., Zatta A. J., Kin H., Halkos M. E., Kerendi F.: Postconditioning. A new link in nature’s armor against myocardial ischemia-reperfusion injury. Basic Res Cardiol. 2005Jul;100(4):295–310. Epub 2005. Mar 30. Review. 4. Vaughan J., Donaldson C., Bittencourt J., Perrin, M. H., Lewis K., Sutton S., Chan R., Turnbull A. V., Lovejoy D., Rivier C. K.: Urocortin, a mammalian neuropeptide related to fish urotensin I and to corticotrophin-releasing factor. Nature. 1995;378:287–292. 5. Vale W., Spiess J., Rivier C., Rivier J.: Characterization of a 41-residue ovine hypothalamic peptide that stimulates secretion of corticotropin and beta-endorphin. Science. 1981Sep18;213(4514):1394–1397. 6. Takahashi K., Totsune K., Sone M., Murakami O., Satoh F., Arihara Z., Sasano H., Iino K., Mouri T.: Regional distribution of urocortin-like

44 I MAGYAR ORVOS

immunoreactivity and expression of urocortin mRNA in the human brain. Peptides. 1998;19(4):643–647. 7. Muramatsu Y., Sugino N., Suzuki T., Totsune K., Takahashi K., Tashiro A., Hongo M., Oki Y., Sasano H.: Urocortin and corticotropinreleasing factor receptor expression in normal cycling human ovaries. J Clin Endocrinol Metab. 2001;86:1362–1369. 8. Leitch I. M., Boura A. L., Botti C., Read M. A., Walters W. A., Smith R.: Vasodilator actions of urocortin and related peptides in the human perfused placenta in vitro. J Clin Endocrinol Metab. 1998Dec;83(12):4510–4513. 9. Muramatsu Y., Fukushima K., Iino K., Totsune K., Takahashi K., Suzuki T., Hirasawa G., Takeyama J., Ito M., Nose M., Tashiro A. Hongo M., Oki Y., Nagura H., Sasano H.: Urocortin and corticotropin-releasing factor receptor expression in the human colonic mucosa. Peptides. 2000Dec;21(12):1799–1809. 10. Bamberger C. M., Wald M., Bamberger A. M., Ergun S., Beil F. U., Schulte H. M.: Human lymphocytes produce urocortin, but not corticotropin-releasing hormone. J Clin Endocrinol Metab. 1998Feb;83(2):708–711. 11. Kimura Y., Takahashi K., Totsune K., Muramatsu Y., Kaneko C., Darnel A. D., Suzuki T., Ebina M., Nukiwa T., Sasano H.: Expression of urocortin and corticotropin-releasing factor receptor subtypes in the human heart. J Clin Endocrinol Metab. 2002Jan;87(1):340–346. 12. Nishikimi T., Miyata A., Horio T., Yoshihara F., Nagaya N., Takishita S., Yutani C., Matsuo H., Matsuoka H., Kangawa K.: Urocortin, a member of the corticotropin-releasing factor family, in normal and diseased heart. Am J Physiol Heart Circ Physiol. 2000Dec;279(6):H3031–3039. 13. Dautzenberg F. M., Kilpatrick G. J., Hauger R. L., Moreau J.: Molecular biology of the CRH receptors – in the mood. Peptides. 2001May;22(5):753–760. 14. Brar B. K., Jonassen A. K., Stephanou A., Santilli G., Railson J., Knight R. A., Yellon D. M., Latchman D.S.: Urocortin protects against ischemic and reperfusion injury via a MAPK-dependent pathway. J Biol Chem. 2000Mar24;275(12):8508–8514. 15. Schulman D., Latchman D. S., Yellon D. M.: Urocortin protects the heart from reperfusion injury via upregulation of p42/p44 MAPK signaling pathway. Am J Physiol Heart Circ Physiol. 2002Oct;283(4):H1481–H1488. Epub 2002 Jun 13. 16. Gordon J. M., Dusting G. J., Woodman O. L., Ritchie R. H.: Cardioprotective action of CRF peptide urocortin against simulated ischemia in adult rat cardiomyocytes. Am J Physiol Heart Circ Physiol. 2003Jan;284(1):H330–336. Epub 2002 Sep 19. 17. Tokola H., Salo K., Vuolteenaho O. and Ruskoaho H.: Basal and acidic fibroblast growth

factor-induced atrial natriuretic peptide gene expression and secretion is inhibited by staurosporine. Eur J Pharmacol. 1994; 267:195–206. 18. Gordon J. M., Dusting G. J., Woodman O. L., Ritchie R. H.: Cardioprotective action of CRF peptide urocortin against simulated ischemia in adult rat cardiomyocytes. Am J Physiol Heart Circ Physiol. 2003Jan;284(1):H330–336. Epub 2002 Sep 19. 19. Kageyama K., Furukawa K., Miki I. et al.: Vasodilative effects of urocortin II via protein kinase A and a mitogen-activated protein kinase in rat thoracic aorta. J Cardiovasc Pharmacol. 2003;42:561. 20. Baxter G. F., Marber M. S., Patel V. C. and Yellon D. M.: Adenosine receptor involvement in a delayed phase of myocardial protection 24 hours after ischemic preconditioning. Circulation. 1994;90:2993–3000. 21. Jaberansari M. T. Baxter G. F. Muller C. A. L et al.: Angiotensin-converting enzyme inhibition enhances a subthreshold stimulus to elicit delayed preconditioning in pig myocardium. J Am Coll Cardiol. 2001Jun137;(7):1996–2001. 22. Schultz J. E. L., Rose E., Yao Z. et al.: Evidence for the involvement of opioid receptors in the ischemic preconditioning in rat hearts. AM J Physiol. 1995;268:H2157–2161. 23. Szekeres L., Szilvassy Z., Udvary E. et al.: 7-oxo-PGI2-induced late appearing and long lasting electrophysiological changes in the heart in situ of the rabbit, guinea pig, dog and cat. J. Mol. Cell: Cardiol. 1989;21:545–554. 24. Bolli R., Manchikalapudi S., Tang X. L. et al.: The protective effect of late preconditioning against myocardial stunning in conscious rabbits are mediated by nitric oxide synthase: evidence that nitric oxide acts both as trigger and as a mediator of the late phase of ischaemic preconditioning. Circ Res. 1997;81:1094–1107. 25. Tritto I., Scognamiglio A., Elia P. P. et al.: Oxygen radicals may mediate preconditioning in isolated hearts. Circulation 1993;86(suppl. I):569. 26. Chanalaris A., Lawrence K. M., Stephanou A. et al.: Protective effects of the urocortin homologues stresscopin (SCP) and stresscopin-related peptide (SRP) against hypoxia/reoxygenation injury in rat neonatal cardiomyocytes. J Mol Cell Cardiol. 2003;35:1295. 27. Kageyama K., Furukawa K., Miki I. et al.: Vasodilative effects of urocortin II via protein kinase A and a mitogen-activated protein kinase in rat thoracic aorta. J Cardiovasc Pharmacol. 2003;42:561. 28. Leesar M. A., Stoddard M. F., Xuan Y. T. et al.: Nonelectrocardiographic evidence that both ischemic preconditioning and adenosine preconditioning exist in humans. J Am Coll Cardiol. 2003Aug6;42(3):437–445.

A szívizomzatban termelõdõ urocortin fehérje jelentõsége az ischaemiásreperfúziós

Recommend Documents