A SZÍV. esélyek. Kételyek és remények. BŰNÖSÖK LEHETÜNK, DE ROMLOTTAK NEM interjú Ferenc pápával EGY SÓHAJRÓL DÖNTENI?

A SZÍV

l e l k i s é g ı k u lt ú r a ı ö n i s m e r e t A l a p í t va : 1 9 1 5

2016. március 680Ft előfizetőknek: 570Ft

BŰNÖSÖK LEHETÜNK, DE ROMLOTTAK NEM – interjú Ferenc pápával

Megtanulhatnánk végre két tüdővel is lélegezni! – nincs igazi ökumené a szív megtérése nélkül

EGY SÓHAJRÓL DÖNTENI? – van-e különbség választás és döntés között?

„Bizonyos esélyek” Kételyek és remények

Húsvéti hit „Credo, quia absurdum!” (Tertullianus)

A SZÍV

Repül a szárnyas-oltár a kakas háromszor szólt már szeráfi feszületen stigmák vér sercen a szegek helyén enyhén félrebillen a töviskorona lehajtott fején az Élet Ura halott Király köréje gyűlnek ájult csillagok – De fordul a Föld a domb mögött aranylik a kelő Nap már Húsvét hajnala ragyog! (Szabó Ferenc SJ)

Beköszöntő

Kétely

i

Idővel megbarátkoztam a kétellyel. Amikor először ért utol, még fojtogatónak tűnt, magányossá tett és idegenné ebben a világban. Több oldalról támadott egyszerre. Egyetemre jártam akkoriban, és váratlanul ért, ahogy elveszítettem a lelkesedést választott szakom iránt. De még fájóbb volt, hogy hitemet – vagy amit addig annak gondoltam – szintén kikezdte a kételkedés. Van-e Isten? Vagy talán csak róla szóló gondolatok vannak, amelyeket a környezetemtől átvettem én is? Mások számára értékes együttlétek, imák üresen kongtak számomra. Minél inkább kerestem a választ, annál kevésbé találtam. Végül a szerencsés véletlen szólt közbe, legalábbis akkoriban véletlennek tudtam nevezni. Egy Bárka közösségről szóló filmet láttam. Hosszú, felkavaró képsorok mutatták az értelmileg sérült és testileg is eltorzult, önálló életre képtelen embereket. Aztán egyszerre egy vidám fiatalember szólalt meg: egyetemistaként csak sokasodtak a megválaszolatlan kérdései, míg a Jean Vanier által alapított közösségben, a sérültekkel megosztva életét, végül válaszokra talált. Hitetlenkedve és eléggé cinikusan hallgattam. De néhány nap múlva váratlan elhatározásom támadt. Adok Istennek még egy esélyt. Ha valóban ki tud hozni valami jót ezeknek az embereknek az életéből, akkor elhiszem, hogy létezik. Néhány hét múlva már újdonsült önkéntesként ismerkedtem az egyik Bárka ház lakóival. Az ott töltött év mindennapos, reggeltől estig tartó feladatai, visszatérő ünnepei és váratlan barátságai kezdték alakítani huszonegy éves értelmemet és szívemet. Annyi dolgom lett, hogy kétkedő gondolataimra sem időm, sem erőm nem maradt. De ez már egy másik történet, egy sokkal derűsebb útkeresés kezdete. A mindent felforgató nagy kétely feloszlott, mint a hajnali pára az első napsugarak melegétől. Azóta megbarátkoztam a kétellyel. Leginkább másokkal együtt érezve találkozom vele. Hol a helyem az életben? Nem rontottam-e el valamit helyrehozhatatlanul? Meggyógyulok-e? Megtalálom-e a társamat, akivel boldog lehetek? Lesz-e gyümölcse erőfeszítéseinknek? Ezt akarja-e Isten? A kérdések kínzók, egyszeriben nem megválaszolhatók, viszont kiszabadítanak a napi kis aggodalmak hálójából, és a nagyobb kérdések felé terelnek, amelyek már érdemesek a figyelemre. A kétkedő már a hit, a bizalom árnyékába került. Megszabadult biztosnak tűnő, de már élettelen nézeteitől és ítéleteitől, amelyekre addig szinte Isten pótlékaként támaszkodott. Rideg és erőszakos lenne az a vallás, amelyben a kételynek nem jutna hely. És nem illene a gondolkodó, kérdező, összefüggéseket kereső emberhez. Húsvéti számunk írásain ezért fut végig az evangéliumok szövetének ez a ritkábban figyelmet kapó fonala, a kétely. Hogyan fog ez megtörténni, ha férfit nem ismerek? Jöhet-e valami jó Názáretből? Nem József fia ez? Kemény beszéd, ki hallgatja?! Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem… én nem hiszem! – Kérdéseink és kételyeink, ha magunkra maradunk velük, hínárként húznak le. Ha felszínre engedjük őket és az Úrhoz szállhatnak, már hívják is a választ: „Békesség nektek”. És akkor mi is megtaláljuk a választ: „Én Uram, én Istenem!” Lukács János SJ

március A SZÍV

3

tartalom Beköszöntő Lukács J.: Kétely

3

Nagypál Sz.: „Semmi sem inkább ez, mint amaz”

28

VilágEgyház:

Viola B.: Mikor ér a vándor Bagdadba? – interjú Mérő Lászlóval

31

Jánosi D.: Kételyek és remények a kék bolygó jövőjéről – interjú Prem Xalxo jezsuitával

Martos L. B.: A Názáreti Jézust keresitek…?

34

Bűnösök lehetünk, de romlottak nem 5

Szilvay G.: Megtanulhatnánk végre két tüdővel is lélegezni! – interjú Orova Csabával Madocsai B.: „Nem vonakodom a munkától” – interjú Veres Andrással

8 11

SzentÍrás Nemeshegyi P.: Kételkedők a Bibliában

ImaÉlet

14

Tornya E.: Egy sóhajról dönteni?

Török Cs.: Látni azt, amit látni kell

18

Bagyinszki P. Á.: Az istenérvek hagyományáról

21

Medve H.: Mindig van új kihívás! – interjú Csíkszentmihályi Mihállyal

aLapgondolat

Dyekiss V.: „Az én buta fejem szerint boszorkány nincs…” 25

37 40

AnyaApaGyerekek

SzépÍrás

42

Kipke Á.: „Bizonyos esélyek”

46

Simon E.: Az aranylen dalai – interjú Kerék Imrével

50

FotóGaléria Zanati Zs.: Freskók fényben fürödve – interjú Vadász Istvánnal 53

SzínTér Hekler M.: Hír-hatás – interjú Andok Mónikával

57

Marton Á.: Lábjegyzetek – Szókratészhoz

61

Szentes A.: A gyógyítás etikája – interjú Kovács Józseffel Paksa B.: Ha Isten úgy akarja

62 65

Csanádi-Bognár Sz.: Kétely és áramlás

66

A SZÍV Jezsuita lelkiségi, kulturális és önismereti folyóirat, megjelenik havonta. 102. évfolyam 3. szám Nytsz: B/EL /39/1990 ISSN 0866-1707. Alapította: Bíró Ferenc SJ 1915-ben. Laptulajdonos: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya. Kiadja: Jezsuita Kiadó. A szerkesztőség címe: H–1085 Budapest, Horánszky u. 20. Telefon: 30-486-6531; 327-4052; Fax: 327-4056; e-mail cím: [email protected]; Honlap: www.asziv.hu. Igazgató: Tábori Kálmán. A szerkesztőbizottág elnöke: Lukács János SJ; Szerkesztőbizottság: Bartók Tibor SJ, Bárdosy Éva, Dyekiss Virág, Görföl Tibor, Hojdák Gergely, Horváth Árpád SJ, Kiss Roland, Lázár Kovács Ákos, Nemeshegyi Péter SJ, Patsch Ferenc SJ, Sajgó Szabolcs SJ, Szabó Ferenc SJ, Szilvay Gergely, Török Csaba; Felelős szerkesztő: Tar Éva; Grafikai tervezés: Fekete Mónika; Korrektor:  Steindl Nóra; Sajtókapcsolat, marketing: Dudás Tamás (tel.: 30-486-6531); Szerkesztőségi titkár: Keresztény Anna. Címlapkép: Shutterstock, belső illusztrációk: iStockPhoto, Shutterstock, Fortepan. Nyomdai munkálatok: Generál Nyomda. Megrendelhető a szerkesztőség postai, ill. e-mail címén vagy telefonon. A nyomtatott változat előfizetése Magyarországon 1 évre 6280 HUF, félévre 3280 HUF. Támogatói előfizetések: 9990 HUF (ezüstfokozatú), 14990 HUF (aranyfokozatú). A külföldi megrendelések időtartama minden esetben 1 év! Romániából 92 RON, Szerbiából 1920 DIN, egyéb európai országokból 46 EUR, Kanadából 81 CAD, minden egyéb országból pedig 78 USD. Előfizetőknek egy szám ára: 570 Ft. Bankszámlaszám: 10700024-68730776-51200002 A Szív digitális formában megvásárolható és előfizethető a http://www.dimag.hu/magazin/A_Sziv címen. A következő szám április 1-jén jelenik meg.

4

A SZÍV március

VilágEgyház

BŰNÖSÖK LEHETÜNK, DE ROMLOTTAK NEM „A romlottság az a bűn, amelyet nem ismerünk el bűnnek, és ezért nem tesz minket alázatossá, hanem rendszerré emeljük, mentális szokássá, életformává tesszük” – mondja Ferenc pápa az Andrea Tornielli újságíróval folytatott beszélgetésben. Részletet adunk közre a hamarosan magyarul is olvasható Isten neve irgalmasság című kötetből, mely a Helikon Kiadó gondozásában jelenik meg.

A bullában, amelyben meghirdette az irgalmasság szentévét, ezt írta: „Ha Isten megállna az igazságosságnál, már nem Isten lenne, csak olyan, mint bármelyik ember, aki a törvényre hivatkozik. Az igazságosság önmagában nem elegendő; a tapasztalat azt mutatja, hogy ha pusztán az igazságosságra hivatkozunk, azzal annak megsemmisítését kockáztatjuk.” Milyen kapcsolat van az irgalmasság és az igazságosság között?

A Bölcsesség könyvében (12,18–19) ezt olvassuk: „Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket… Ezzel a bánásmóddal arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen emberszerető, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy a bűn után (időt) adsz a bűnbánatra.” Az irgalmasság fontos elem, sőt nélkülözhetetlen az emberek közötti kapcsolatokban, máskülönben nem létezne testvériesség. Az igazságosság mércéje önmagában nem elég. Az irgalmassággal és a megbocsátással Isten túllép az igazságosságon, meghaladja, beilleszti egy olyan felsőbbrendű eseménybe, amelyben megtapasztaljuk a szeretetet, a valódi igazságosság alapját. Az irgalmasságnak közéleti vonatkozása is van? Milyen hatása lehet a társadalmi életre?

Hogyne, természetesen van. Gondoljunk csak a 19. század végi Piemontra, az Irgalmasság házaira, az irgalmas szentekre, a Cottolengóra,1 Don Boscóra… A Cottolengóban a betegeknek segítettek, Don Cafasso az akasztófához kísérte a halálraítélteket. Gondoljunk csak arra, mit jelent manapság az a munka, amelyet

Boldog Kalkuttai Teréz anya kezdett, és amely szembemegy minden emberi számítással: arra áldozni az életünket, hogy az időseket és a betegeket segítsük, hogy a legszegényebbek méltó körülmények között, tiszta ágyban halhassanak meg. Ez Istentől jön. A kereszténység felvállalta a zsidó hagyományt, a próféták tanítását arról, hogy oltalmazni kell az árvákat, az özvegyeket és az idegeneket. Az irgalmasság és a megbocsátás a társadalmi kapcsolatokban és az országok közti viszonyokban is fontos szerepet tölt be. Szent II. János Pál 2002-ben, nem sokkal az Egyesült Államok elleni terrorista merényletek után a Nemzetközi Békenap alkalmából azt mondta, hogy nincs igazságosság megbocsátás nélkül, és a megbocsátás képességén alapszik minden olyan elképzelés, amely egy jövőbeli igazságosabb, szolidárisabb társadalomról szól. A  megbocsátás hiánya, a visszatérés a „szemet szemért, fogat fogért” törvényéhez azzal a veszéllyel jár, hogy konfliktusok végtelen sorát indítja el. Megkérdezhetem, miként egyezteti össze az e világi igazságszolgáltatást az irgalmassággal, különösen olyanok esetében, akik súlyos vétkekkel, szörnyű bűntettekkel mocskolták be magukat?

Az e világi igazságszolgáltatásban, a bírósági ítélkezésben is új szelek fújnak. Beszélgetésünk során már k

március A SZÍV

5

VilágEgyház

személyében az emberi irgalmasságot is megtaláljuk. Az irgalmassággal az igazságszolgáltatás még igazságosabb lesz, valódi önmagát valósítja meg. Ez nem azt jelenti, hogy elnézőnek kell lenni, vagyis ki kell engedni a börtönből azokat, akik súlyos bűncselekményekkel szennyezték be a kezüket. Azt jelenti, hogy segítenünk kell felállni azoknak, akik elestek. Nehéz ezt a gyakorlatba átültetni, mert olykor szívesebben zárunk valakit börtönbe egész életére, ahelyett, hogy megpróbálnánk megmenteni azáltal, hogy segítünk neki újra beilleszkedni a társadalomba. Isten mindent megbocsát, mindenkinek új lehetőséget kínál, mindenkire kiárasztja irgalmát, aki kéri azt. Mi vagyunk azok, akik nem tudnak megbocsátani. Egyik homíliájában a Szent Márta-házban ezt mondta: „Bűnösök lehetünk, de romlottak nem!” Mi a különbség a bűn és a romlottság között?

szóba került az „in dubio pro reo” szabálya. Gondoljunk bele, mennyire megerősödött a világban a halálbüntetés elutasítása. Gondoljunk bele, mennyi minden történik újabban annak érdekében, hogy a fogvatartottak újra beilleszkedjenek a társadalomba, hogy aki hibázott, majd az igazságszolgáltatás révén megfizette az adósságát, könnyebben találjon munkát, ne rekesztődjön ki a társadalomból. Az az olajfából faragott pápai kereszt, amelyet régebben használtam, egy olyan asztalosműhelyben készült, amely az elítéltek és gyógyult kábítószerfüggők beilleszkedését segítő program keretében működik. Tudok néhány pozitív, munkával kapcsolatos kezdeményezésről a börtönökben. Az isteni irgalmasság átragad az emberiségre. Jézus Isten volt, de ember is, és 6

A SZÍV március

A romlottság az a bűn, amelyet nem ismerünk el bűnnek, és ezért nem tesz minket alázatossá, hanem rendszerré emeljük, mentális szokássá, életformává tesszük. Nem érezzük többé szükségét a megbocsátásnak és az irgalomnak, mentegetjük önmagunkat és a viselkedésünket. Jézus azt mondja a tanítványainak: ha egy testvéred napjában hétszer vétkezik ellened, és napjában hétszer kér tőled bocsánatot, bocsáss meg neki. A bűnbánó, aki gyengesége okán újra meg újra bűnbe esik, mindig megbocsátásra lel, ha felismeri, hogy szüksége van az irgalomra. A romlott ember viszont vétkezik, de nem bánja meg, vétkezik, és úgy tesz, mintha keresztény volna, és kettős életével megbotránkozást kelt. A romlott ember nem ismeri az alázatosságot, nem gondolja magáról, hogy segítségre volna szüksége, kettős életet él. 1991-ben hosszú cikket szenteltem ennek a témának, amely vékony könyv formájában Corrupción y pecado (Romlottság és bűn) címen jelent meg. A romlottságot nem szabad úgy felfogni, mintha csak egy újabb bűn volna: bár gyakran azonosítják a romlottságot a bűnnel, valójában két különböző fogalomról van szó, noha kötődnek egymáshoz. A bűn, különösen, ha ismétlődik, elvezethet a romlottsághoz, de nem mennyiségileg – abban az értelemben, hogy bizonyos számú bűntől romlottá válik az ember –, hanem minőségileg: olyan szokások alakulnak ki, amelyek

korlátozzák a szeretet képességét, és önelégültséghez vezetnek. A romlott ember belefárad a bocsánatkérésbe, és a végén már azt hiszi, nem is kell kérnie többé. Nem egyik pillanatról a másikra válik romlottá az ember, a hanyatlás hosszan tart, és nem azonosíthatjuk egyszerűen a sok bűn elkövetésével. Előfordulhat, hogy nagy bűnös valaki, és ennek ellenére nem sül�lyedt romlottságba. Az evangéliumra tekintve például Zakeus, Máté, a szamariai asszony, Nikodémus, a jobb lator jut eszembe: bűnös szívükben valamennyien megőriztek valamit, ami megóvta őket a romlottságtól. Nyitottak voltak a bocsánatra, a szívük érzékelte önnön gyengeségét, és ez volt az a rés, ahol Isten ereje behatolt. Amikor a bűnös ráébred bűnös mivoltára, valamiféleképpen elismeri, hogy az, amit tett vagy tesz, hamis. A romlott ember viszont elrejti azt, amit valós kincsének vél, ami rabságban tartja, és jó modorral álcázza bűnét, mert mindig ügyel a látszatra. A romlottságnak, a korrupciónak még a bűnnél is jelentősebb társadalmi vonatkozása van: elég elolvasni az újságok bűnügyi rovatát…

A romlottság nem cselekedet, hanem személyes és társadalmi állapot, amelyhez hozzászokik az ember. A romlott ember annyira bezárkózó, és annyira belemerül önteltségébe, hogy semmi és senki nem zökkentheti ki belőle. Önérzete csaláson alapszik: egész életét az opportunizmus kerülőútjain éli le, miközben lerombolja saját és mások méltóságát. A romlott ember mindig olyan arcot vág, mintha azt mondaná: „Nem én voltam!” A nagyanyám ezt úgy mondta: „szenteskedő képet vág”. A romlott ember felháborodik, ha ellopják a pénztárcáját, és panaszkodik, hogy nincs közbiztonság, de közben adóelkerüléssel csapja be az államot, netán háromhavonta elbocsátja az alkalmazottait, hogy ne kelljen őket határozatlan idejű szerződéssel alkalmazni, vagy feketemunkásokkal dolgoztat. Aztán még el is dicsekszik vele a barátai előtt, hogy ő milyen ügyes. A romlott ember az, aki lehet, hogy minden vasárnap misére megy, de gátlástalanul kihasználja hatalmi pozícióját, amikor kenőpénzt követel. A romlottság miatt elvész a szemérem, amely az igazságot, a jóságot, a szépséget óvja. A romlott ember gyakran észre sem veszi a maga romlottságát, olyan, mint akinek rossz a lehelete, és nem tud róla. És nem is tud egykönnyen

kilépni ebből az állapotából a lelkiismeret-furdalás által. Az Úr többnyire az élet nagy próbatételei révén menti meg, olyan helyzetek révén, amelyeket nem tud elkerülni. Ezek az események megtörik azt a burkot, amelyet fokozatosan maga köré épített, és ily módon áthatolhat rajta Isten kegyelme. Ön többször is elmondta: „Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba, mi fáradunk bele abba, hogy bocsánatot kérjünk tőle.” Miért van az, hogy Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba?

Azért, mert Ő Isten, Ő az irgalmasság, amely Isten első attribútuma, Isten neve. Nincs olyan helyzet, amelyből ne tudnánk kilépni, nem vagyunk arra ítélve, hogy belesüllyedjünk a futóhomokba, amelyben minél nagyobbakat lépünk, annál mélyebbre kerülünk. Jézus ott van, kinyújtja felénk a kezét, kész megragadni minket és kihúzni a sárból, a bűnből, még a rossz szakadékából is, amelybe beleestünk. Csak tudatosítanunk kell magunkban a helyzetünket, őszintének kell lennünk magunkkal, nem szabad a sebeinket nyalogatnunk. Kérnünk kell azt a kegyelmet, hogy felismerjük magunkban a bűnöst, hogy felelősséget vállaljunk a rosszért, amit elkövettünk. Minél inkább felismerjük, hogy szükségünk van a megbocsátásra, minél jobban megalázkodunk és szégyenkezünk, annál hamarabb körbefon minket az Ő kegyelemteli ölelése. Jézus vár minket, előttünk jár, felénk nyújtja a kezét, türelmes velünk, Isten hűséges. Az irgalmasság mindig nagyobb lesz minden bűnnél, senki sem korlátozhatja a megbocsátó Isten szeretetét. Elég, ha csak Őrá tekintünk, ha énünkre, sebeinkre emeljük lesütött szemünket, és legalább egyetlen rést hagyunk, hogy az Ő kegyelme elérhessen minket, és Jézus csodát tesz a mi bűneinkkel is, azzal, ami vagyunk, a semmi voltunkkal, a nyomorúságunkkal. Fordította: Todero Anna 1

Torinói jótékonysági intézmény, az 1934-ben szentté avatott Giusep-

pe Benedetto Cottolengo alapította 1828-ban. – A ford.

március A SZÍV

7

VilágEgyház

Jánosi Dalma

Kételyek és remények a kék bolygó jövőjéről Isten a Teremtés történetében úgy adja át a teremtett világot az első emberpárnak, mint egy ajándékot. „Őrizzétek és műveljétek meg” – ezt a hivatást bízta mindannyiunkra. Az emberiség jóllétének és fennmaradásának hivatása ez. Hová vezetett hivatásunk elvesztése? Mit hagyunk gyermekeinknek és unokáinknak? Van-e még remény a radikális változásra? Prem Xalxo jezsuitával, a Pápai Gergely Egyetem morálteológia professzorával beszélgettünk.

Milyen érzelmekkel és gondolatokkal követik a Pápai Gergely Egyetem jezsuita professzorai az éghajlatváltozás jelenségeit?

Kételyek és remények vegyesen kavarognak lelkünkben. A Pápai Gergely Egyetem falai között reflexióink a kék bolygó jövőjéről már a Laudato Si’ kezdetű enciklika megjelenése előtt elkezdődtek. Az Igazság és Béke Pápai Tanács tagjaival együtt, Peter Turkson bíborossal és több római egyetem szakértőjével már több mint egy éve rendszeresen találkozunk. Minden hónapban az éghajlatváltozás problémájának különböző aspektusait dolgozzuk fel apró, elmélyült lépések8

A SZÍV március

ben. Gyakran szembesültünk munkánk során azzal a szomorú ténnyel, hogy még ma is nagyon sokan felszínesen legyintenek, és nem akarják meghallani földünk jajkiáltását. Nem hajlandóak belátni, hogy az éghajlatváltozásnak nagyon súlyos következményei lehetnek, hogy maga az emberi faj jólléte és fennmaradása áll veszélyben. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a környezetvédők hamis vészjóslása, vagy fatalista színjáték az egész. Itt az egyetemi közösségünkben, a jezsuita atyák között is gyakran tapasztalom, hogy azt gondolják: ez a probléma nem vonatkozik rájuk, nem érinti az életüket, életmódjukat.

Hogyan változtatta meg az emberek véleményét Ferenc pápa Laudato Si’ kezdetű enciklikája?

Ferenc pápa szavai és az enciklikájában megfogalmazott sürgető felhívása mindenképpen reménnyel tölti el a szívünket. Ugyanakkor sajnos még mindig sokak számára a kétely forrása is. Sokan még mindig a Shakespeare-i dráma szindrómájával méregetik a helyzetet: „Lenni vagy nem lenni, tenni vagy nem tenni”. Ez a kételkedés, a hezitálás állapota a mai immár kritikussá vált helyzetben nagyon veszélyes. Számos területet vizsgáltunk meg, a tudományok, a technológia és a teológia vagy az etika világát, és mindenhol azt tapasztaltuk, hogy a kételyek uralták a gondolatokat, de a Laudato Si’ enciklika reményt hozott. Az emberekben számtalan kérdés vetődik fel. Mit is tehetnénk? Készen állunk-e arra, hogy szakítsunk életünk fényűző szokásaival? Készen állunk-e az áldozatvállalásokra, a kényelemről való lemondásokra, erőfeszítésekre? Képes vagyok-e radikálisan változtatni napi életvitelemen? Félelmek és kételyek kavarognak az emberek szívében. Azt hiszem, hogy az emberiség számára óriási kihívást jelentenek Ferenc pápa szavai. Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e ezt a kihívást, vagy továbbhaladunk jól megszokott kényelmes és pusztító, mindent felélő fogyasztó életmódunkban. Ez a fajta hezitálás, kétely érhető nyomon minden ember szívében, nem csupán a környezetvédők gondolkodásában. A Pápai Gergely Egyetem Teológia Kara immár évek óta kurzust indít, ahol a környezeti válság problémáját a morálteológia szemszögéből vizsgálja. Milyen kapcsolat fűzi össze a két területet?

A morálteológia az emberek viselkedésével és gondolkodásával foglalkozik. Az éghajlati változások katasztrófikus állapota is valamilyen módon viselkedésbeli hibák következményeként alakult ki. A Laudato Si’ kezdetű enciklika is azt hangsúlyozza, hogy minden a viselkedésünktől függ. Az Istennel való kapcsolatunk tükre az egymás közti viselkedésünk, s ugyanúgy a környezetünkhöz való viszonyunk is. Itt kapcsolódik be a morálteológia területébe az ekológia témája. Ferenc pápa, amikor a teremtett világgal való kapcsolatunkról beszél, akkor leszögezi, hogy ez a viszony nem lehet kiegyensúlyozott és har-

monikus, ha nincs a szívünkben Istenfélelem. Amikor kapcsolatokról és egymáshoz való viszonyokról beszélünk, akkor elkerülhetetlenül szóba esik az etika és a morál kérdésköre is. A morál szempontjából azt vizsgáljuk, hogy mit kell tennünk, és mik azok a helytelen viselkedések, amelyek a kék bolygó tönkretételéhez vezettek. Hogyan kapcsolódik a bűn fogalma „közös otthonunk” mértéktelen pusztításához?

Isten a Teremtés történetében úgy adja át a teremtett világot az első emberpárnak, mint egy ajándékot. „Őrizzétek és műveljétek meg” – ezt a hivatást bízta rájuk. Az emberiség jóllétének és fennmaradásának hivatása ez. Ha az isteni terv, az Isten akarata ellen vétkezünk, ha azt semmibe vesszük vagy megfeledkezünk róla, akkor lép be életünkbe a bűn súlyos terhe és következménye, a pusztítás. Ha nem óvjuk „közös otthonunkat”, akkor embertársainkat sem tiszteljük. Az Isten akarata elleni vétek környezetünk mértéktelen kiaknázása, kihasználása. Isten mindannyiunk iránti szeretetből teremtette ezt a csodálatos világot, és azzal bízta meg az emberiséget, hogy mindannyiunk jóllétét szolgálja. A történelem során azonban csak kevesek jóllétét biztosította sokak kisemmizésével, nélkülözésre, kiszolgáltatott szegénységre és katasztrófákra ítélve őket. Ez ellen emelte fel szavát Ferenc pápa. Visszavezetve az emberiséget az isteni akarat forrásához, mindannyiunk kiegyensúlyozott jóllétéhez. Amikor a javakat saját tulajdonunknak tekintjük és annak megfelelően bánunk vele, akkor már a másik elleni bűn csapdájába esünk. Csak a magam kényelmét keresem, csak magam szeretem. Ilyenkor az isteni terv, az isteni akarat ellen cselekszünk, és megszakítjuk a vele való, életet adó kapcsolatot. A teremtett világ teljes elpusztításához vezet, ha nem fékezzük meg egocentrikus, bűnös hajlamainkat. Minden, a teremtett világ ellen elkövetett vétek vagy mulasztás a bűn kategóriájába sorolható. k

március A SZÍV

9

VilágEgyház

világ, mint ezt a legutóbit. Egészen biztos vagyok, hogy az elmúlt hónapokban zajlott párizsi klímacsúcson elért egyezményeket is ezen enciklika gyümölcsének tekinthetjük. A hit krízisének gyökereit sejteti a nemtörődöm, tékozló viselkedés?

Amikor megtagadjuk Isten ajándékait, magát Isten létezését tagadjuk meg életünkben. Ez ahhoz a fals, de immár sokak által mélyen elfogadott gondolathoz vezet, hogy ÉN vagyok a világ teremtője. Amikor Istent kiirtjuk életünk horizontjából, akkor saját magunkkal helyettesítjük Őt. Én vagyok Isten, én vagyok az életem irányítója és egyedüli ura. Ez már a súlyos bűn kategóriája, az Istentagadás fázisa. Ugyanezen egyetem falai között Peter Turkson bíboros, az Igazság és Béke Pápai Tanács elnöke, a Laudato Si’ enciklika szövegezője úgy fogalmazott, hogy ebben a jubileumi évben kérjük Istentől azt a kegyelmet, hogy felismerjük bűneinket. A bűn fogalmának elhomályosulása is befolyásolja a közös javakkal való felelőtlen bánást?

Két dolog is befolyásolja a nemtörődöm magatartást: először is a bűn tagadásával magát az Istent tagadjuk, aki ellen vétünk, a másik pedig a morál teljes hanyatlása. Azt teszem, amit én szeretnék, ami az én javamat szolgálja, minden, ami ezen túlmutat, már nem az én dolgom, nem érdekel. Mind a bűntudat hiánya, azaz a rossz lelkiismeret, illetve a morál nélküli élet az Isten akarata és tervei elleni súlyos vétek. Ha nem vállalok felelősséget tetteimért, akkor azzal azt juttatom kifejezésre, hogy én vagyok az élet ura, Istennek nincs helye benne. Ez az élet értelmének és értékének tagadásához és elvesztéséhez vezet. Miért gondolja, hogy az egyháznak újra kell gondolnia a klíma helyzetét a teológia szemszögéből?

Az egyház az egész világot behálózó szervezet. Ez azt jelenti, hogy hatást gyakorolhat azokra a valóságokra, amelyek eddig tagadták, vagy nem akartak tudomást venni Földünk jelenlegi helyzetéről. Ferenc pápa bátran emeli fel szavát, és nevén nevezi a problémákat. Nem csupán a helyzet súlyosságát tárja fel, hanem konkrét javaslatokkal mutat kiutat a jelenlegi helyzetből. Azt hiszem, hogy egyetlen enciklikát sem várt ennyire a 10

A SZÍV március

A jubileumi szentév üzenete figyelmeztet bennünket arra, hogy irgalmat gyakoroljunk a ránk bízott „közös otthonunk” iránt is?

Ferenc pápa a Misericordiae Vultus kezdetű bullájában az egymás iránti irgalom felfedezésére és gyakorlására buzdít. Ferenc pápa szavai üresek maradnak, ha nem viseljük gondját egymásnak, a teremtett világon keresztül is. Ha feléljük vagy elpazaroljuk a rendelkezésünkre álló javakat, ha ezáltal elpusztítjuk környezetünket, akkor hogyan beszélhetünk irgalmasságról? Ki iránti irgalmasságról szónokolunk? Ha mindent tönkreteszünk, akkor annak elsősorban a szegények és a jövő generációi viselik a következményeit. Ferenc pápa, amikor meghirdette a világ szent kapuinak megnyitását, azzal azt is hangsúlyozta, hogy az egyház nem egy római központú intézmény, hanem egyetemes. A környezetünk megmentéséért folytatott elköteleződésünk is legyen tehát egyetemes érvényű, a Föld minden pontján. Az egyház képes radikális változás előidézésére is?

Radikális változás csak akkor következhet be, ha komoly elhatározás áll mögötte. A radikális változásokat mindig kis lépések előzik meg. Ferenc pápa konkrét javaslatai nekünk is követendő példát mutatnak, hogy hogyan induljunk el a változás útján. Ne pazaroljuk az ételt, kapcsoljuk le a villanyt, ha nincs rá szükség, ne folyassuk fölöslegesen a vizet. Apró hétköznapi gesztusokból érdemes elindulni, és elkezdeni lassan reflektálni cselekedeteink környezetre tett hatásáról. Így fejlődhet ki viselkedésünkben az önkontroll, amely radikális változáshoz vezethet. Hogyan változhatnak kételyeink reménnyé?

Ferenc pápa a Laudato Si’ enciklikájában megfogalmazott felhívását idézem: „Ha mindenki egy személyes kezdeményezéssel egy közös kezdeményezés útjára lép, akkor egész biztosan reménnyé változnak kételyeink. Személyes vagy közösségi kezdeményezés nélkül nem megyünk semmire. Globálisan kell gondolkoznunk, de mindannyiunknak személyesen kell cselekednie.”

Szilvay Gergely

Megtanulhatnánk végre két tüdővel is lélegezni!

„A II. vatikáni zsinat arról beszél, hogy nincs igazi ökumené a szív megtérése nélkül. Ez nem csupán kegyes mellébeszélés, hanem a nulladik pont, ami nélkül minden más csak diplomatikus mosolygás” – mondja Orova Csaba, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Szisztematikus Teológia Tanszékének oktatója, akivel az ökumenéről beszélgettünk. Változott-e az ökumenével kapcsolatos hozzáállás Ferenc pápa alatt?

Ami nem változott: Róma püspökének elkötelezettsége. Ferenc pápa ennek számtalan jelét adja. Ami változóban van, az a problémaérzékenység: látja a temérdek egyeztetés és találkozó nyomán kialakult várakozást, ami látványos eredmények hiányában csalódásba fordul. Erre prófétai realizmussal válaszol: a tűzijáték elmarad, sőt a műelőzékenység veszélyeire figyelmeztet. Az udvariaskodás helyett valódi találkozásokra hív, ez viszont megtérést feltételez ahhoz a Jézushoz, aki megszabadít egy ilyen baráti találkozástól való félelemtől. Személyes szinten és az egyházi struktúrák tekintetében is előbb a saját portánk előtt kell söprögetni. Amikor Ferenc pápa a katolikus egyház belső gyakorlatában és kommunikációjában a tanácskozó döntéshozás (szaknyelven szinodális) elemeit emeli

ki, akkor egyúttal komoly ökumenikus lépést tesz az ortodox és a protestáns egyházak felé is, akik ezeket egyházképük különösen fontos részének tartják. Mindehhez járul a Latin-Amerikából hozott érzékenység a pünkösdi mozgalmak iránt, amelyek jelentőségét még nem biztos, hogy felfogtuk Európában. Nem mellékes, hogy e hangsúlyok igen közel állnak a francia Groupe des Dombes, vagy a Princetoni Javaslatot megfogalmazó amerikaiak egyszerre lelki és pragmatikus felfogásához. Ők úgy látják, illúziókat nem érdemes táplálni, Jézus közelében látszik a valóság, és k az is, hogy milyen munkának kell nekifeszülni.

március A SZÍV

11

VilágEgyház

„Tegyetek tanítványommá minden népet” – áll a Bibliában. Ferenc pápa viszont rendszerint óv a „prozelitizmustól”, az erőszakos térítéstől. Nincs itt némi ellentmondás? Milyen illúziókról van szó?

Egy hasonlattal élve, ahogy a korai egyház is közelre várta Jézus második eljövetelét, úgy az ökumenikus mozgalom az elmúlt száz évben gyors egyesüléseket remélt. Történtek is ilyenek, főként a reformáció egyházai körében, például Indiában. Vártak azonban valamit az ortodoxok és katolikusok részéről, katolikus és evangélikus viszonyban is. Anélkül, hogy eltolnánk a már nem is remélt jövőbe, be kell látni, talán nem érjük meg a napot, amikor együtt ünnepeljük az eucharisztiát például evangélikus testvéreinkkel. Az illúziókkal azért fontos leszámolni, mert akadályoznak bennünket abban, hogy értékeljük azokat az eredményeket, amelyek nagyon is valóságosak, Istentől megáldott munkában születtek, és nélkülük soha nem is lenne „nagy” egyesülés. Van miért megölelnünk egymást, ha még nem is vagyunk teljes közösségben. Emellett újra és nemcsak nemzetközi szinten fel kell venni a teológiai egyeztetés fonalát. Miért, nincs felvéve?

Olykor hagyjuk leesni, azután nem hajolunk le érte. A nemzetközi párbeszédek eredményei elszigetelődnek, nem jelennek meg a helyi párbeszédben és gyakorlatban. A helyi ökumené a gyakorlatias és társadalmi kérdések területén tájékozódik, ami jó, de tévedés azt hinni, hogy elegendő. Hétfőtől szombatig gördülékeny lehet az együttműködés, de vasárnap felmerül a kérdés, hogy ki hova megy templomba, miért nincs ott a korpusz a falakon, a másik meg miért bálványimádó még mindig? Vagyis előbb-utóbb mégiscsak felmerülnek az egyházi tanítás dogmatikai kérdései, ezeket a helyi párbeszédbe is integrálni kell. Nem lehet, hogy az egyszeri templomba járó számára ez túl magas, távoli?

Lehet, de léteznek az információk és a teológiai modellek átadásának szokásos és sokakat elérő módjai, például a katekézis. Magyarán az eredményeket közvetítő, egyben hűséges kreativitásra ösztönző ökumenikus képzésről van szó, amelynek jó, ha van saját fóruma, de még jobb, ha emellett a hit átadásának minden csatornáját tudatosan az egység keresésére hangoljuk. 12

A SZÍV március

Semmiképp. Sőt, úgy tűnik, a pápa helyére teszi az ökumenét, amikor hangsúlyosan missziós, és ezzel hitelességi keretbe helyezi. A katolikus identitás szerves része, hogy ne zárkózzunk be, hiszen a keresztség szentségében össze vagyunk kötve a nem katolikusokkal is. Amikor XVI. Benedek kiadta az Anglicanorum coetibust, amelynek nyomán az anglikánok közösségben tudtak katolizálni, megtartva hagyományaikat, a kritikák egy része úgy szólt, hogy „bárányt lop a pápa” és hátráltatja az ökumenikus párbeszédet – holott az igény az anglikánok részéről fogalmazódott meg. Hogy látja a lépés helyét az ökumené viszonylatában?

Szerintem, amíg lehet, tartsunk ki abban az egyházban, amelyben a keresztséget kaptuk – ami az egyetlen Krisztusban történt keresztelkedés. Maradjunk, amíg nem okoz olyan mélységű lelki és intellektuális feszültséget, mint John Henry Newman esetében. Áttérése nem fellángolásból fakadt, meg is szenvedte az átmenetet. Nem hiszem, hogy esetleges véletlen volna, hogy mely közösségben kaptuk a keresztséget. Ha vonzó értéket fedezek fel egy másik felekezet életében, akkor csábít a „klubváltás” lehetősége, pedig Isten talán éppen arra hív, hogy ezt az értéket próbáljam meg ajándékként felmutatni a saját közösségem számára. A pápai rendelkezés révén a hozzánk vezető út könnyebbé vált, ami szerintem rejt veszélyeket, de nem végzetes. Csak oda kell mellé tenni a spirituális javallatot, hogy gondold meg: nincs-e dolgod az anglikán közösségben? Ezt mondanám katolikus barátaimnak is, akik vonzódnak az ortodox kereszténység felé, annak talán élményszerűbb szakralitása, kevésbé látható intézményessége miatt. Katolikusként megtanulhatnánk végre két tüdővel, a keletivel is lélegezni. Közelíti a katolikus egyházat és a protestánsokat, hogy a protestánsok óhatatlanul intézményesültek az évszázadok folyamán, a katolikus egyház pedig a II. vatikáni zsinattal árnyalta az intézményi oldal hangsúlyozását?

Igen, sőt mellétenném a szimbólumok kérdéskörét is. A mi vitáinkhoz hasonlóan a reformáció egyházai köré-

ben is van egy liturgikus ébredés és útkeresés. Utrechtben turistaként léptem egy templomba, de épp mise volt, nem akartam zavarni. Az őr azonban felvilágosított és jelezte, részt vehetek e szép evangélikus istentiszteleten. Egy másik templomban a régi rítusú mise latin Miatyánkjára értem oda. Úgy látszik, hogy a liturgia és a szimbólumok kapcsán van valami a levegőben, s lenne is egymásnak mit mondanunk. Az ökumené elmúlt száz évének egyik gyümölcse, ha be tudjuk ismerni: bizonyos értékeket a másik őrzött meg jobban. Egy becsületes protestáns teológus mondhatja, hogy a tanítás belső koherenciája esetleg nagyobb veszélynek van kitéve abban az egyházszerkezetben, ami az övé. Egy katolikus teológus pedig mondhatja, hogy mi olykor adósok vagyunk a helyi értékek felemelésében Krisztushoz, ami a gyülekezeti elv veleje. Az, hogy az egyházatyákat a katolikusok újra felfedezték, részben a kommunizmus által elüldözött ortodox teológusoknak köszönhető. Az ajándékok ilyen cseréi mutatják meg keresztény identitásunk közös rétegeit. Hilarion metropolita évekkel ezelőtt arra figyelmeztette az anglikánokat, hogy ha nőket tesznek pappá, és azonos nemű párokat adnak össze, akkor ezzel távolodnak az ökumenétől. Hogy állnak a felekezetek egymással?

A metropolita arról beszélt, hogy nemcsak egyházszervezeti és dogmatikai különbségek vannak, hanem létezik egy tradicionalista-liberális törésvonal az egyházakon belül, és ez etikai-egyházfegyelmi nehézségeket is okoz. Hozzátette, van olyan pont, amikor fel kell állni az asztaltól, nincs párbeszéd mindenáron. Mindez megfontolandó, valami azonban hiányzik: hitelesebb a kép, ha a másik klubban kitapintott problémák mellé odates�szük a saját bajainkat is. Ősszel egyébként, az amerikai Buffalóban az oroszok képviselője is ott ült a legfelsőbb szintű anglikán–ortodox teológiai bizottságban. Elméletileg az ortodoxokkal vagyunk a legközelebb az egység megvalósulásához, de mivel velük korábban szakadtunk el és több a személyes sérelem, ezért nehezebb a párbeszéd. Hiába van katolikus–ortodox teológiai bizottság, az ortodox köznép és az Athoszhegyi szerzetesek irtóznak a pápától.

tély izgalmas kérdéséről szóló ravennai szöveg, az ortodox egyházak közötti ellentét miatt vitatottá válik. Vagy amikor 1999-ben végre aláírták a katolikus–evangélikus közös nyilatkozatot a megigazulás tanáról, voltak német teológusok, akik különvéleményt fogalmaztak meg erről a különleges ritmusú darabról. A reformáció egyházai és az ortodox egyházak kapcsán is fel lehet tenni a kérdést, hogy kivel kell tárgyalnunk, de ez az ő lelkiismeretük, intellektuális erőfeszítéseik és imáik kérdése, hogy végül kikkel ülünk le, s mi történik azzal, amiben megegyeztünk. Ebből a szempontból rendkívüli esemény a pünkösdkor Isztambulban összegyűlő, évtizedek óta várt, már alig remélt összortodox zsinat. Hadd utaljak azonban vissza Ferenc pápa felfogására: seperjünk inkább a saját, szintén rendkívül sokszínű portánk előtt. Nézzük a reményeket, távlatokat!

A keresztények egységét soha nem rontotta meg teljesen a bűn. Ennyit ne képzeljünk magunkról, az egység ugyanis Isten műve, például a keresztségben, vagy a megszólaló Igében. A másikkal szóba állni, rácsodálkozni tanúságtételére, elfogadni, hogy lelkésze mégiscsak egy keresztény közösség vezetője, mindezzel kezdeni valamit: ez elsősorban lelkiség kérdése, nem akadályozza semmiféle egyházfegyelmi megfontolás, sőt pápai enciklika és szentszéki direktórium bátorítja. A II. vatikáni zsinat arról beszél, hogy nincs igazi ökumené a szív megtérése nélkül. Ez nem csupán kegyes mellébeszélés, hanem a nulladik pont, ami nélkül minden más csak diplomatikus mosolygás. Azt jelenti, hogy odafordulunk Krisztushoz, aki az Atyjával való egységéről beszél, és arról, hogy ez a mintája annak, ahogy a tanítványok őhozzá és egymáshoz viszonyuljanak. A hitvallásunkban arról teszünk tanúságot, hogy a Krisztusban emberré lett Isten nemcsak elengedi a bűn adósságát, hanem magához emeli a mi egész létezésünket, s ennek még testi mivoltunk is része valamiképp. Ha kételyeink támadnának az ökumené esélyeit illetően, csak mondjuk egymásnak tovább a hitvallást Istenről, akinek egyháza „egy, szent, katolikus és apostoli”.

Persze, ez előfordul. Sőt az is, hogy egy nehezen megszületett dokumentum státusza, amilyen a 2007-es, a tekinmárcius A SZÍV

13

VilágEgyház

Fotó: Jandi Attila / Shutterstock

Madocsai Bea

„Nem vonakodom a munkától” Ősz óta Veres András szombathelyi megyéspüspök a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. A javában tartó Szent Márton-évben egyházmegyéje különösen is jubilál, hiszen annak védőszentje a tours-i püspök. Családról, Istenképről, mártíromságig menő hitvalló életről beszélgettünk… Mennyire befolyásolja egy gyerek vallásosságát, további életét az otthonról kapott hit? Ön milyen családban nőtt föl?

Meggyőződésem, ha gyerekkoromban nem vallásos közeg vett volna körül, akkor egészen másképp alakult volna az életem. Amikor azt kértem a szüleimtől, hadd menjek a győri bencés gimnáziumba, először megijedtek a költségektől, mivel akkor még nem volt állami támogatás, és a tandíj édesapám fizetésének kétharmada volt. Amikor édesanyám felvetette, hogy menjek inkább Nyíregyházára egy szakközépiskolába, ami a szakmán kívül érettségit is ad, azzal pedig ha akarok, el tudok menni papnak, akkor én azt találtam mondani: „de édesanyám, ott azt is kiverik belőlem, amit eddig kaptam!” Ez győzte meg szüleimet, 14

A SZÍV március

hogy minden áldozatot vállalva Győrbe engedjenek. Utólag is úgy látom, hogy aki bekerült az állami iskolák rendszerébe, az azért másfelé tájékozódott, másfelé fordult, és valószínűleg nekem is a bencés atyákra, a bencés gimnázium légkörére még nagy szükségem volt ahhoz, hogy a családból megkapott indíttatásokat megerősítsék. Egy tizennégy-tizennyolc éves fiatal életét döntően befolyásolják a középiskolás évek alatt kapott, kívülről jövő impulzusok. Emlékszem ebből az időből arra, ahogy a bencés atyák a tudományt elénk tárták. Mindenben megtalálták a vallással való kapcsolódást, és igyekeztek rányitni a szemünket, hogy mi a különbség az ateista és a hívő ember gondolkodása között, és ebből remek beszélgetések alakultak ki akár órán kívül is. Ezek nélkül az én hitem sem válhatott volna

olyan mélyen intellektuálisan megalapozottá, ami szükséges volt ahhoz, hogy bátran, nem azt mondom, hogy felkészülFotó: ten, de mégis nagyobb elköteleződéssel Thaler Tamás vágjak neki a kispapi, majd papi életnek. Mindig éreztem, pici koromtól, hogy a Jóisten erre hív, és amit otthon, majd a bencés gimnáziumban kaptam, az megerősített annyira, hogy erre a hívásra igent tudtam mondani az ateizmus korában is. A szülei egyértelműen örültek, hogy a fiuk pap lesz?

Bár ők egyszerű, falusi emberek voltak, a józan gondolkodás jellemezte őket. Azt nagyon jól érezték, hogy nem kell a gyermek hivatásválasztásába beleszólni, de abban segítettek, amit szerettem volna tenni. Bennem határozott volt a vágy a papságra, és azt gondolom, édesanyám a szíve mélyén örült is ennek, és mivel mélyen vallásos asszony volt, imáival mindig támogatott. Édesapám nem szólt bele, hanem segített abban, amit szerettem volna elérni. Utólag megtudtam, hogy édesanyám sokat imádkozott értem, különösen, amikor kiküldtek Rómába tanulni. Bizonyára féltett, hogy mi van velem a messzi távolban: hiszen akkor nekünk még nem volt telefonunk, de egy évben egyszerkétszer egy ismerősünk által, akinek már volt telefonja, tudtunk egymással beszélni. A fiatalok számára a hit sokszor nehéz szabályok sokaságának tűnik. A gyerekek Isten-képét lehet, hogy a szülők rontják el, amikor azt mondják: „legyél jó, mert úgy szeret majd az Isten” vagy „ne legyél rossz, mert megbüntet az Isten”?

Gyerekkoromra visszagondolva örömmel állíthatom, hogy ilyen fenyegetést sosem hallottam otthon, még akkor sem, amikor valamilyen csibészséget elkövettünk a szomszéd gyerekekkel. Egyenesen irtózom az ilyen mondatoktól és tiltakozom is, ha valaki így beszél a gyerekéhez. Mindig mondom: ne tegyék az Úristent mumussá! A gyerekeknek a szeretet Istenét kell megismerniük, mert „Ő nem az a véres Isten, az a véres Isten nincsen” – írja Babits. Nem lehet az Isten olyan valaki, akivel fenyegetőzni lehet! De még Isten szigorúságáról sem beszélhetünk, mert ő nem szigorú, legfeljebb igazságos, aki végtelen szeretetével akar bennünket meggyőzni! Ne mondjuk, hogy azért olyan nehéz a keresztény élet, mert Istennek nehéz törvényei vannak! A szeretet belső dinamikájához, a szeretet természetéhez

tartozik, hogy a szeretett személyhez igazodunk, mert tudjuk, hogy a minket teremtő Isten akaratánál nincs semmi jobb, ami az életünket széppé tehetné. Tehát aki ismeri az evangéliumot és személyes kapcsolatban van Istennel, az egészen biztosan nem fogja nehéznek érezni a kereszténységet. Még ha bizonyos élethelyzetekben úgy is érezné, akkor is tudja, hogy „ez számomra a legjobb, mert Isten nem akarhat ros�szat nekem”. Fontos tudni, hogy amit Isten vár tőlünk, ami az evangéliumban olvasható, az valahol az emberi természetben benne van. Még vallásosnak sem kell feltétlenül lenni ahhoz, hogy az ember úgy éljen, ahogy az evangéliumban látjuk, mert az ember belső természetéből fakadóan vágyik a jóra. Hogy ezt a kinyilatkoztatásból megismerhetjük, az a Jóisten ajándéka, hogy ne keserves próbálkozások által jussunk el a jó, az igaz, a szép megismerésére, hanem Isten mintegy tálcán kínálja számunkra az evangéliumban. Nagyon torz gondolkodásnak tartom azt, amikor az emberek úgy gondolják, hogy kegyetlenül kemény a keresztény élet. Nem! Maga az élet kemény, mert jelen van benne a bűn és a bűnre való hajlam. Gyengeségeink folytán éljük meg ezt nehéznek, és a bűnre való hajlam sajnos elvisz nagyon messzire, de a természetünk legmélyén ott van a szeretetre, a megbocsátásra, az áldozatvállalásra való késztetés. Ezt akarja bennünk az evangélium is megerősíteni. Világosan kell látnunk, hogy az emberi természetünkben benne van az az értékrend, amit az evangélium kész ajándékként elénk tár. Milyen a mai ember hite? Más módon éljük-e meg a kereszténységünket napjainkban, mint néhány évtizeddel korábban?

A kereszténység jelenléte pozitívan hatott a világra, akkor is, ha talán most úgy is érezzük, hogy ami a vallásosságot illeti, hullámvölgyben vagyunk: de mindez az ember miatt van. El kell ismernünk, hogy nagyon sokan megalkuvók voltak. Ha visszagondolunk az ötven-hatvan-hetvenes, sőt még a nyolcvanas évekre is, lehet, hogy egy nagyobb darab kenyérért, magasabb munkahelyi beosztásért, vagy k

március A SZÍV

15

VilágEgyház

pusztán csak félelemből többen elhagyták a hit gyakorlását. Voltak persze számosan, akik akkoriban is eljártak templomba, egyházi házasságot kötöttek, megkeresztelték a gyerekeket, akár titokban is megtalálva ennek az útját. Azonban nem voltak annyian a bátor, tanúságtevő, hitvalló életet élők, amennyien kellett volna lenniük. Ők már szülők, sőt nagyszülők, és az ő gyerekeiknek kellene a templomban lenniük és a vallásos életben példát mutatniuk. Évekkel ezelőtt papi társaságban idősebb papoktól gyakran elhangzott, hogy „bezzeg a mi időnkben mennyi elsőáldozó volt, mennyi bérmálkozó, mennyi házasságkötés!” Amikor ez sokadszor elhangzott, szóvá tettem, hogy: „Kedves atyák! Akiket ti megkereszteltetek, megbérmáltatok, azoknak a gyerekei, unokái hol vannak? Talán mégsem volt olyan eredményes az a hitoktatás, ha a gyerekeiknek már nem tudták továbbadni a hitet!” Nem vádaskodás, hanem megállapítás, hogy kevesebb volt a hitvalló ember, és ezért kerültünk oda, ahol most vagyunk. Tehát ha a 21. század kereszténységéről beszélünk, akkor véleményem szerint arra van szükség, hogy hitvallóbbak legyünk, készen álljunk tanúságot tenni a hitünkről, bárhol vagyunk. Nemrég egy volt munkatársammal találkoztam, aki a Fokoláre mozgalom tagja, és most Egyiptomban dolgozik. „Azt hisszük itt Európában, hogy milyen nagy hősök, milyen nagy keresztények vagyunk, pedig egyáltalán nem így van – mondta, amikor az ottani életről érdeklődtem. – Az egyiptomi keresztények naponta ki vannak téve a hitük miatt az életveszélynek, és bizony sokan az életükkel is fizetnek érte.” Mi pedig langyos, kényelmes kereszténységet élünk, tehát ne legyünk olyan büszkék, elbizakodottak a magunk vallásosságával kapcsolatban! Az a véleményem, hogy a 21. század kereszténye vagy hitvalló, tanúságtevő lesz, vagy létszámban tovább fog zsugorodni az egyház. Nem fog eltűnni: Jézus Krisztus biztosított bennünket arról, hogy még a pokol kapui sem tudnak erőt venni rajta, de azt nem mondta, hogy mindig tömegek lesznek az egyházban. Ki kell állnunk és tanúságot kell tennünk, a hitünket tovább kell adnunk az utánunk következőknek életünk tanúságtételével, munkánkkal, nem csak szavainkkal, hanem egész életvitelünkkel! 16

A SZÍV március

Gondoljunk bele: hány ember él látszólag vallásosan, jár templomba, ám a magánéletében ennek kevés nyoma van! Évekkel ezelőtt egy nem hívő fiatal időnként eljött a hittanórára, mert a vallásos osztálytársai elhívták. Egyszer megkérdeztem, ha már ide jár közénk, nem gondolt-e arra, hogy megkeresztelkedjen. A válasza nagyon súlyos kritika volt: „Miért legyek keresztény? A hittanos társaim ugyanúgy élnek, mint én.” Valószínűleg igaza volt, és ez őt egyáltalán nem késztette arra, hogy Krisztus útjára lépjen. Nem volt rég, hogy láttuk a kopt keresztények lefejezését, akik Jézus nevével az ajkukon haltak vértanúhalált. Számunkra ez távolinak tűnik, s még ha rémüldöztünk is, nem zökkentünk ki a kényelmes keresztény életünkből…

Még a Püspöki Konferencia titkáraként kevéssel a háború befejezése után Szarajevóban jártam, és egyik vendéglátóm elvitt a város muzulmán részébe. Az üzleteken a kiírásokon mindenütt -ics végű neveket láttam. Megkérdeztem, hogy ők horvátok? Keresztények vagy muzulmánok? „Volt keresztények, ma már muzulmánok” – hangzott a válasz. Ne felejtsük el, közel négyszáz évig ott éltek a muzulmánok, és sokan a horvátok közül muzulmánná lettek, vagy erőszakkal, vagy önként. Ennek a veszélynek ma is ki vagyunk téve. Számos ember van, akiben nem erős a hit, aki nem fordít gondot arra, hogy elsőáldozáskor, bérmálkozáskor ne fejeződjön be számára a hitismeretek elsajátítása. Ugyanis az ilyen ember könnyen más vallás vagy szekta áldozatává válik, mert ott kap valamilyen választ a benne fölmerülő kérdésekre, amelyeknek keresztényként soha nem járt utána. Nem volt felnőtt katekézisben része, nem olvasott egyetlen vallásos könyvet sem, megrekedt az elsőáldozó, bérmálkozó szintjén. Bizony, ha Európába továbbra is tömegesen jönnek a muszlimok, akkor az is előfordulhat, hogy amint Szarajevóban megtörtént, úgy a keresztények itt is muszlimmá lesznek, mert nincsen személyes hitük. Ahonnan a késztetést fogják érezni, afelé fognak hajlani. Ha belegondolunk, ez nagyon szomorú vízió, de a hitünk forog kockán. Ha másért nem, a helytállásért jobban meg kell ismernünk a saját hitünket! Nem szabadna, hogy valaki a tudományában nagy, talán híres is legyen, hitében pedig gyermeki szinten megragadjon! Biztos, hogy nekünk, papoknak szisztematikusabban kell felkészítenünk a híveket arra, hogy az emberek a hitü-

ket jobban megismerjék, de a híveknek is venniük kell a fáradságot, hogy a templomba járáson túl katekézisen is részt vegyenek, vallásos könyvek rendszeres olvasásával előbbre kell jutniuk a hitismeretekben, hogy az életükben felmerülő hitbeli, egzisztenciális kérdéseket a Szentírás, a kinyilatkoztatás alapján meg tudják válaszolni. A hitben való kitartáshoz jobban kellene fohászkodnunk a Szentlélekhez?

Ne legyenek kétségeink afelől, hogy Isten a Szentlélek által is folyton velünk van! Maga Jézus mondta, hogy ne féljetek, ha bíróság elé állítanak benneteket, majd a Lélek eszetekbe juttatja, mit válaszoljatok. Isten Szentlelke erősít, formál minket, ez nem kétséges; az már kérdés, hogy mi mennyire figyelünk erre, vagy inkább a saját erőnkből próbáljuk a dolgokat megoldani. Nem kell előre félnünk attól a helyzettől, amikor az életünket fenyegető helyzetbe kerülhetünk, hiszen maga Jézus Krisztus biztosított minket, hogy erőt fogunk kapni. Ehhez persze úgy kell élnünk már előtte is, hogy felismerjük a Szentlélek irányítását az adott helyzetben.

A jubileumi Szent Márton-évben mit üzen Ön számára ez az 1700 esztendeje született tours-i püspök?

Azt tűztem ki feladatul magamnak és arra biztattam a munkatársaimat is, hogy az előkészítő évben (2015) elsősorban mi magunk törekedjünk megerősödni Szent Márton lelkületében azon erények gyakorlásával, amelyekben ő jeleskedett. Számomra az a mondása vált különösen fontossá, ami őt éltette, vezette, s ma is ez szab életemnek irányt: már idős és beteg volt, amikor úgy imádkozott, hogy „Uram, szeretnék már hozzád költözni, de ha népednek még szüksége van rám, akkor szívesen maradok az élők között, »non recuso laborem«” (nem utasítom el a munkát). Ez számomra nagyon erős mondat, hiszen papként, püspökként rengeteg tennivalónk van a mai világban az egyház ügyéért, de az egyes emberek üdvösségéért is. Evangelizálni, újra evangelizálni, építkezni nem csak épületekben, hanem a lelkekben is: ez időt, türelmet, energiát igényel, és ezt csak az tudja megtenni, akiben ott van a belső elhatározás, hogy „nem vonakodom a munkától”.

JÉZUS TÁRSASÁGA ALAPÍTVÁNY

1%

C

M

Y

CM

MY

CY

CMY

K

a magyar jezsuitáknak adószámunk:

18064333-2-42 k

jta.jezsuita.hu

aLapgondolat Török Csaba

Látni azt, amit látni kell Egy elhengerített kő, egy üres sír, néhány gyolcsdarab és kendő – húsvétvasárnap reggelének ezek a „jelei”. De jelentenek-e bármit is? Hiszen csak annyit árulnak el, hogy egy test, ami itt volt, most nincs itt. Önmagukban nem közölnek bizonyosságot, inkább kérdéseket vetnek fel. A teológusok szeretik „nyitott jelnek” nevezni az üres sírt, hisz e jel felfejtése több lehetőséget is kínál. Az emberi tapasztalat empirikus rendjében nincs egyetlen, minden alternatívát kizáró válasz arra a jelenségre, amivel a feltámadás hajnala az emberiségre köszönt.

„Látta és hitt” Az egyik szemtanú, János elbeszélése elgondolkodtató. Ő (a fiatalabb) futva hamar odaér a sírhoz, az idősebb Péter csak lassabban követi őt. János mégsem lép át egyedül a küszöbön. „Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be” (Jn 20,5). Érzékeli, hogy valami más, mint amilyennek lennie kellene, ám nem akar egyedül szembesülni a helyzettel. Bevárja a másikat – megerősítést, támogatást remél, vagy éppenséggel tiszteletet mutat iránta? Bármi is az indok, végül előbb Péter, majd kisvártatva János lép be, s érzékeli az ürességet, a hiányt. Az evangélista így írja le a szeretett tanítvány reakcióját: „Látta és hitt” (Jn 20,8). Az indoklás elgondolkodtató: „Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból” (vö. 9). Az, hogy nincs ott a holttest, megértést szül bennük. 18

A SZÍV március

Mintha egy összekevert puzzle darabjai egyszerre egész képpé állnának össze, mert megtalálták a hiányzó elemet, amely elbújt a szőnyeg alá. Valami hiányzott még, s ahogy megkerül, rögtön elrendez mindent. A furcsa az, hogy a két apostolnak a hiány hiányzott. A sírban halálnak, rothadásnak, pusztulásnak kellene lennie – ehelyett üresség, béke van, e nyugalmat hangsúlyozzák az összerakott gyolcsok, illetve a külön, akkurátusan összehajtott arckendő. Nincs az, aminek lennie kellene – tehát csakis az lehet, amit eddig lehetetlennek tartottak.

a realitást, amely körülveszi. Értelemmel, gondolattal, érzéssel, üzenettel, jelentéssel, céllal tölti meg a fizikai valóságot – innen ered a művészete, a kultúrája, de még az olykor személytelennek tűnő technológiája is. Ebben nincs különbség hívő és nem hívő között. A különbséget egy magától értetődő kérdés felvetése okozza: amikor jelként írjuk és olvassuk a mindenséget, akkor csak mi ügyködünk, csakis a mi kreativitásunk jut szóhoz, vagy esetleg van egy Másik, egy Szó, amely már előttünk ott van a dolgok, a valóság mélyén? Lehetséges, hogy amikor jelentéssel ruházzuk fel a világunkat, annak részeit, ak„Boldogok, akik „Mert hát senki sem hisz kor öntudatlanul is ezt kutatjuk? nem látnak, mégis Másként fordítva a kérdést: csak hisznek” bármit is, hacsak előbb rajtam múlik, hogy minek mi az János beszámol még több húsnem fontolta meg, hogy azt értelme és üzenete, szabadon és véti történésről is. Jézus a sír tetszőlegesen alkothatom meg a nyitott, „negatív” jele után pohinni kell.” magam szimbolikus univerzuzitív jeleket is ad: megjelenik a mát, vagy van egy értelem, egy tanítványainak, megmutatja neige, egy Logosz, amely minden jelszülő és -befogadó ténykik kezét és oldalát, mintha csak igazolná személyazokedésem mércéje és viszonyítási pontja? nosságát (Jn 20,19). Tamás azonban nincs a többiekkel. Neki nem elég a látás, neki a tapintás, a lehető legközAz igazi kétely mibenléte itt ragadható meg. A nem hívő vetlenebb anyagi tapasztalás kell. A Feltámadott nem tér biztos nemmel, a hívő biztos igennel felel a fenti kérdéski előle: egy héttel később megmutatja, megfoghatóvá re. Az első ezért úgy véli, csakis az ember ad, mégpedig teszi magát. A kételkedő apostol leborul s ennyit mond: önmaga kivetítéseként, értelmet a dolgoknak, legyen „Én Uram és Istenem!” (Jn 20,28) – gyönyörű hitvallás. szó tárgyakról, etikáról vagy éppenséggel esztétikáról. Jézus így válaszol neki: „Hittél, mert láttál. Boldogok, A második ellenben belső bizonyossággal kijelenti, akik nem látnak, mégis hisznek” (vö. 29). hogy minden értelem, érték és szépség egy a valóságon túli forrásból ered, önmagán túli megalapozással Mi a különbség Péter és János, valamint Tamás látása köbír. A kételkedő sem egyiket, sem másikat nem vallja. zött? Az első kettő hiányt lát, de ebben a hiányban túllát a Kételye azt mutatja, hogy nem képes feltétel nélkül, pusztán érzékelhetőn: látva, hogy nincs mit látni, elkezdi ösztönszerűen válaszolni, csupán azt érzi, hogy minden látni azt, amit látni kell. Ezzel szemben Tamás látása csak értelem, érték és szépség kérdőjeles. az érzékelhetőben képes megragadni az érzékelhetőn túMire mutat rá ez a kérdőjel? Egyfelől arra, hogy az lit. Az evangélium ezeket a jelenéseket és találkozásokat előre adott nem elégíti ki az embert, nem nyugtatja „jel”-nek nevezi (vö. 30) – azt is mondhatjuk, hogy Péter és meg, nem csitítja benne a vágyat és a kutatást; másJános képes a saját szívében, lelkében a jel értelmezésére, felől pedig arra, hogy akár még szavakba sem öntve, Tamás esetében azonban a jelnek kell önmagát felfejtenie. ésszel ki sem mondva, de úgy érzi, hogy van valami más, valami eltérő, valami, ami nem engedi bezárni k A kételkedő ember A világ tele van jelekkel, s ezalatt nem összeesküvés-elméletekre, nem is a „Biblia kódjára” vagy más agyszüleményekre gondolunk, hanem arra, hogy a valóság mindig több a pusztán adottnál. Az ember mint homo symbolicus ösztönszerűen kódolja és dekódolja március A SZÍV

19

aLapgondolat

magát a kész panelek, a konzerv megfogalmazások és leképezések rendjébe. Ez a sejtése azonban önleleplező: nevezhetjük Jaspers-szel rejtjelnek, hívhatjuk a klasszikusok nyomán vestigiának, nyomnak. Van itt még valami, ami mozog, ami hat, ami él, s ha a kételkedő nem is ismeri, nem is látja, de biztos benne, hogy ott van.

A detektív példája A 19. század magával hozta a ponyvaregényeket, s ezek egyik legkedveltebb műfaját, a krimit. Ez az új stílus visszhangra talált a teológiában is: a nyomozás (ami nem feltétlenül azonos az analitikus tudós vizsgálódásaival) az egzisztenciális keresés jelképévé válik, amely által az ember hátrahagyott nyomok („bizonyítékok”, a nyomozó által fellelt „bűnjelek”) alapján szeretné megtalálni az igazságot. P. Rousselot-nál is találkozhatunk ezzel a hasonlattal, aki a tetthelyen vizsgálódó két rendőrt állítja elénk példaként. Mindketten ugyanazokat a bűnjeleket látják, ám az egyikük fejében azonnal „összeáll a kép”, miközben a másik semmire sem jut. Az első meglátja az összefüggésekből kirajzolódó megoldást (ő az a hívő, aki megérti Isten jeleit), míg a második elszigetelt esetekként tekint a nyomokra (ő a szkeptikus, aki nem képes hinni). A nyomozás során nem az a legfontosabb, hogy a lehető legtöbb, potenciálisan végtelen számú nyom összességét fellelje a detektív, hanem hogy a meglévő nyomokat oly módon állítsa összefüggésbe, hogy azok értelmes képletet adjanak ki. A bűnügyi rejtély kulcsa az, hogy a meglévő bűnjeleket – egy kirakós játékhoz hasonlóan – sikerüljön úgy összerendezni, hogy megszűnjenek az ellentmondások, zavarok. Ha egy olvasat egységes képet ad, az lesz a megoldás, még akkor is, ha ez logikailag nem levezethető, valószerűtlen, vagy egyenesen képtelenségnek tűnik. Az egyik leghíresebb detektív, H. Poirot így mondja el ezt az elvet a Gyilkosság az Orient-expresszen című A. Christie regény nagy bűnfeltáró jelenetében: „… ez a kirakójáték tökéletes volt, mindenki ragyogóan játszotta kijelölt szerepét. Meg volt szervezve, hogy ha valakire ráterelődik 20 A SZÍV március

a gyanú, valaki más vagy mások tisztázni fogják, és még jobban összekuszálják vele a szálakat. […] Nagyon ügyes volt ez a kirakójáték, minden új elem még nehezebbé tette a megoldás megtalálását. […] Vajon mindent megmagyaráz-e a megoldás? Igen.” Akármennyire is valószerűtlen, hihetetlen, csakis a bűnjeleknek egységes olvasatot adni képes alternatíva lehet a jó megoldás. A kételkedő még nem látja lelki szemei előtt úgy az eseményt, ahogyan az lejátszódott, de azt sejti, hogy a nyomokat nem lehet külön-külön, a maguk közvetlenségében megérteni. Ő az a detektív, aki elutasítja a Christie-krimikből megismert, bulldog-természetű, olykor túl egyszerű észjárású Japp főfelügyelő gyors válaszait, de még nem jutott el Poirot belátására. Ő az, aki tudja, hogy tovább kell nyomozni, mert amit lát, az még nem a megoldás.

Detektívek egyháza? A hitről beszélve gyakran olyan érvekkel és gondolatfutamokkal élünk, amelyek egyértelműnek állítanak be olyan értelmeket, amelyek a még kutató embernek nem egyértelműek; tisztának nevez olyan képleteket, amelyek kívülről szemlélve egyáltalán nem azok. Ezekben az esetekben a hit Japp főfelügyelői vagyunk, aki nem érti a még formálódó-alakuló Poirot-k kételyeit, aggályoskodásait, azokban pusztán emberi okoskodást, fölösleges akadékoskodást lát. Az egyháznak vigyáznia kell arra, hogy ne váljon ilyenné. Ha a hívőre olyan emberként tekintünk, aki valóban kutatott, s így talált rá a válaszra, akkor nem hihetjük, hogy jogunk lenne követ vetni arra, aki még a válasz megtalálása előtt áll, de már úton van, hiszen nem elégedett meg az egyszerű és közvetlen válaszokkal. Szent Ágoston mondta: „mert hát senki sem hisz bármit is, hacsak előbb nem fontolta meg, hogy azt hinni kell” – aki kérdező megfontolás nélkül hisz, rosszul hisz. Lehet fanatikus, vakbuzgó, de nem hívő. A kételkedő embert azért kell szeretni és tisztelni, mert ő valóban és mindenestül potenciális hívő. Ha pedig Jánosnak várnia kellett Péterre, ha Tamásnak a Tizenegy körében kellett átélnie a találkozást, akkor az egyháznak, a közösségnek is teret kell nyitnia a kétkedő detektívek előtt. Nem helyettük kell válaszolnia, hanem velük kell járnia, hogy végül együtt tudják elolvasni a jeleket, megtalálni őt, aki a Megoldás.

Bag yinszki Péter Ágoston OFM

Az istenérvek hagyományáról Elgondolható-e Isten úgy, mint egy metafizikai rejtvény logikai megoldása?

a

Andrew Wiles angol matematikus, princetoni professzor 1994-ben egy három és fél évszázada bizonyítatlan, de a matematikustársadalmat folyamatosan foglalkoztató „sejtés” bizonyításával állt elő. Az ún. Nagy Fermat-sejtés bizonyítása több száz oldalas, formális logikai gondolatmenet volt. Meglepő, hogy ennek ellenére a bulvársajtó érdeklődését is felkeltette az eset ‒ a szakmai körökön túl ‒, sőt a népszerű Star Trek sorozat és a Simpson család is reagált rá, valamint szabadidejében még a Millennium-könyvtrilógia női főszereplője is e történelmi jelentőségű rejtvényen törte a fejét. Az immár megoldott, a matematikatörténetben nagy jelentőségű problémát a mindenki számára ismerős Püthagorasz-tételből kiindulva lehet megérteni, ha annak általánosítására teszünk kísérletet. Pierre de Fermat (1601–1665) francia matematikus híres sejtése volt, hogy lehetetlen egy egész szám másodiknál nagyobb hatványát két ugyanolyan hatvány összegeként felírni. Az 1994-es bizonyítást megelőzően a tétel számos igazolási kísérlete napvilágot látott a korábbi évszázadokban, de ezek végül ‒ kivétel nélkül ‒ tévesnek vagy hiányosnak bizonyultak. Wiles bizonyítása azonban kiállta a logikai ellenőrzések próbáját, így Fermat állítása „sejtésből” igazolt tétellé lépett elő.1

k március A SZÍV

21

aLapgondolat

Az ész fényénél belátható istenhitről Az Univerzum rendjét kormányzó Egyetemes Harmóniáról is érdekes elképzelései voltak Püthagorasznak és más, korai görög filozófusoknak, amelyek nyomán Platón a mindent megvilágító Igazságról, Arisztotelész pedig a dolgokat mozgásban tartó végső Okról fogalmazott meg filozófiai sejtéseket. Hozzájuk kapcsolódtak azok a 13-14. századi keresztény gondolkodók, akik immár a monoteista vallások Istenének a filozófiai bizonyítására vállalkoztak. A korabeli iszlám civilizáció hasonló törekvéseivel párhuzamosan a keresztény világban is tucatjával születtek olyan istenbizonyítási kísérletek, amelyek az egyistenhitet a mindenki számára hozzáférhető gondolkodás fóruma előtt próbálták igazolni. E kultúrtörténeti vállalkozás tanulságait a kiváló jezsuita filozófiatörténész, Emerich Coreth így összegezte: „Manapság már nem istenérvekről, Isten létét bizonyító tételekről vitatkoznak a bölcselők, hanem az értelmes, az ész fényénél belátható istenhitről; az első és legnagyobb valóságot, mint szellemi-személyes teljességet törekednek elgondolni, amit az emberi ész önmagától képes megragadni.”2 Csak a tiszta matematikában lehetséges egy-egy tétel igazságtartalmát bizonyos logikai lépéseket magába sűrítő „recept” (bizonyítás) formájában közölni, az Isten létére vonatkozó belátás határkérdéseinél ennek lehetősége a legkevésbé sem nyilvánvaló. Ha korunkban mégis előállna valaki egy olyan, mindenki számára végigkövethető gondolati recepttel, amely minden kétséget kizáróan igazolná a monoteista vallások Istenének létét, az illető bizonyára – a Nagy Fermat-sejtés megfejtőjéhez hasonlóan – az újságok címlapjára kerülne. De vajon elvileg lehetséges-e ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása? Valós lehetőség-e az, hogy az istenhitünk egy kristálytiszta logikát követő gondolatmenet formájában kommunikálható legyen a nem keresztény kortársaink felé? A  kommunikáció itt persze a saját hitétől többé-kevésbé elidegenedő ember autokommunikációját, belső dialógusát is magában foglalhatja, ahol a skolasztikus felfogás szerint szintén segítségünkre sietnek a drágakőnek kijáró gondos22 A SZÍV március

sággal kiművelt istenérvek. Vajon – ahogyan néhányan állítják – csupán a filozófiai műveltség hanyatlásának, illetve az integratív értelemhasználat modern válságának kell-e betudnunk, hogy az egykor hatékonynak tűnő istenérvek mára látszólag erejüket veszítették? Értetlenül állhatunk a megváltozott helyzet előtt, ha az istenérveket ‒ matematikai bizonyítások módjára ‒ önmagukban, elszigetelten szemléljük, a szorosan hozzájuk tartozó kommunikációs helyzetek törvényszerűségeinek tudatosítása nélkül.

Közös gyökerű, ám kettéágazó intellektuális hagyományok A skolasztikus időszakot megelőző, illetve az azt követő kulturális pluralitás, az eltérő történelmi környezet, valamint az annak megfelelően szerteágazó, egyéni gondolkodási stílusok az istenérvekkel kapcsolatban a kommunikáció olyan mozzanatainak a tudatosítását is kikényszerítik, amelyek a matematikai gondolkodás esetében nem játszanak fontos szerepet. Különböző korok és eltérő kultúrák matematikusai – a tapasztalat szerint – képesek együtt gondolkodni, miközben a „bizonyítások” szűk kommunikációs csatornáján értekezve győzik meg egymást az intellektuális eredményeik helytállóságáról. Az Isten-kérdésről töprengő filozófusoknál a lényeges belátások kommunikációja két szempontból is komolyabb kihívást jelent. Egyrészt, az Isten-kérdés mérlegelésének eredménye mindig függvénye bizonyos előzetes nyitottságnak is, hiszen a gondolkodónak olyan egyedi „ismerettárgy” lehetőségével kell számotvetnie, amely nem helyezhető el a szokásos ismerettárgyak között. Az efféle kommunikációban különösen fontos szerepet játszik a logikai tartalom egész kontextusát átölelő tanúságtétel. Másrészt, az ide tartozó belátások nem valamely elvont matematikai tér entitásaira vonatkoznak, hanem a konkrét ember kulturális miliőjével, az őt érő kommunikációs hatások összességével kerülnek kapcsolatba. Jól szemléltethetjük ezt a Platónra és Arisztotelészre vis�szavezethető – közös gyökerű, ám széttartó – intellektuális hagyományok példáján keresztül. Bár a matematikatörténetben is markánsan megkülönböztethető a platonista és az arisztoteliánus filozófiai hagyományok matematika felfogására gyakorolt, eltérő hatása, ott ez mégsem hatol be a matematikai tartalom kifejezésének alapvető formáiba.3 Más azonban a helyzet az istenérvek esetében, ahol

a platonista és az arisztoteliánus megközelítésmódok egykortárs, emblematikus képviselőjeként éppen a magyar Weissmahr Bélát (1929–2005) említi meg.7 Az Isten létét mással is csak nagyon nehézkesen kommunikálnak. E két hagyományág istenérvekkel kapcsolatos, eltérő gondolkobeláttató gondolati receptek legismertebb típusát ezen iskola dásmódjának rövid bemutatása segítségünkre lehet annak szellemében így írhatjuk le: „minden, ami változásban van, megértetésében, hogy az eltérő kulturális kontextusok az idő dimenziójában válik valamivé és múlik el, tehát lehetalálkozása miképpen vezethet tőségben van. Minden, ami nem zavarhoz az Isten létének plauziAz emberi intellektus sokféle a lét maga, az kontingens (esetlebilitásával kapcsolatos, alapvető ges), vagyis részesedik egy másik úton juthat vallási belátásokhoz, létező létéből, létét más okozza. mérlegelés során. Ez pedig föltételez egy Első Okot, és hogy ezek az utak nem A platonista-augusztiniánus ihleamely nem kontingens, hanem feltétlenül formalizálhatók tettségű hagyomány istenérvekkel szükségszerű, nem mozog, hakapcsolatos álláspontját az érett nem mozdulatlan, nem behatárolt, „receptszerűen”. középkorban Szent Bonaventura hanem határtalan »önmagából (1217–1274) képviseli markánvaló lét« (ens a se), a szubzisztens san. Bonaventura alapállása az, hogy „Isten létének minden »lét maga« (ipsum esse).”8 Ezen iskola méltán legismerértelmes és józan belátással rendelkező ember előtt teljesen tebb alakja, Aquinói Szent Tamás (1225–1274) valójában 4 nyilvánvalónak kell lennie”. Ennek megfelelően a ferences nem öt különböző istenérvként szolgáló gondolatmenetet, teológus nem spekulatív istenérveket alkot, hanem rámutat hanem öt különböző kiindulópontot jelölt meg egy ilyen arra a három gyakorlati útra, amelyen járva a bűntől elhomátípusú gondolatmenet alkalmazásához. Az öt út a világban lyosult elme is kellő biztonsággal visszatalálhat a nyilvánvamegfigyelt változásokból, a működések rendjének okaiból, ló isteni jelenléthez. Az első út a befelé tekintés és önismeret a potencialitásból, a tökéletességek különböző fokozataiból, útja, amelyen haladva az ember fölfedezheti, hogy a belévalamint a dolgok irányítottságából indul ki. oltott vágyak forrása meghaladja őt, és az önmagán kívül található. A második út „a teremtményeket veszi alapul, a Ez a gondolatmenet és gondolkodásmód a skolasztikus világ véges dolgait, amelyek kontingenciája (esetlegessékorban valóban teljességgel plauzibilisnek, meggyőzőnek ge) egy végtelenül tökéletes, mindenható Ok után kiált”.5 tűnhetett. Radikálisan csak Hume és Kant kezdték vitatni Bonaventura azonban – nyilvánvalóan Assisi Szent Ferenc az itt főszerepet játszó „metafizikai okság” elvét, kifejezve Naphimnuszának szellemében – nem elvont következtetéezzel koruk és a lassan kibontakozó modernitás bizonyos sekkel, hanem a teremtmények szemlélése során Istenhez alapvető kulturális hangsúlyeltolódásait. A homogén keemelkedő lélek vallási tapasztalatával ver hidat a teremtméresztény kulturális miliő fokozatos felbomlásával, a kulnyi esetlegesség és a Teremtő közé. Végül a harmadik út az turális pluralitás felerősödésével azonban az is kétségessé Aquinói Szent Tamás által elutasított, Szent Anzelm nevévált, hogy az ilyen módon megalapozott Legfőbb Lény hez kapcsolódó istenérv mellett köteleződik el, és így tér valójában azonosítható-e a monoteista vallások Istenével. vissza Isten léte végső evidenciájának gondolatához. Ezzel Maga Szent Tamás is jelét adta, hogy tudatában van enösszefüggésben Bonaventura frappáns tömörséggel fogalnek az azonosítási problémának, hiszen az istenérveit kömaz: Si Deus Deus est, Deus est („Ha Isten Isten, akkor Isten vetkezetesen a quod omnes dicunt Deum („akit mindenki van”). Könyve végén Emerich Coreth e filozófiai-teológiai Istennek nevez”) formulával zárta. Az ő korában azonban a hagyomány mai párhuzamaként megemlíti Bernhard Welte később felerősödő, azonosítást megnehezítő kulturális hak vallásfilozófiai munkásságát.6 tások még valóban elhanyagolhatónak tűnhettek. Az utóbbi évszázadok során az istenérvek mai közgondolkodásban élő képét azonban főleg a szisztematikus és spekulatív érvmegalapozás másik iskolája alakította ki. Coreth ennek az arisztoteliánus ihletettségű hagyományágnak egy március A SZÍV 23

aLapgondolat

Az istenérvek hagyományának mai tanúbizonysága

Szeretettel hívunk minden érdeklődőt a Belvárosi Csend kiemelt programjára,

című ikonkiállítás záró rendezvényére. A program keretében Bubnó Tamás egyházzenész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára zenei betétekekkel színesített előadást tart a görögkatolikus liturgikus zenéről. Közreműködik a Szent Efrém Férfikar néhány tagja.

Az egyháznak hivatalosan csak a fideista és az evidencialista irányzatok 19. században kiélesedő vitájában, az I. vatikáni zsinaton (1869–1870) kellett állást foglalnia az istenérvek skolasztikus örökségével kapcsolatban.9 Figyelemre méltó, hogy ez az állásfoglalás egyetlen konkrét istenérvet sem „kanonizált”, hanem csupán átfogóan mondott igent az emberi gondolkodás Isten felismerését is magában foglaló lehetőségeire, dinamizmusára. Az állásfoglalás tiszteletben tartotta, hogy az emberi intellektus sokféle úton juthat vallási belátásokhoz, és hogy ezek az utak nem feltétlenül formalizálhatók „receptszerűen”. Mit mondhatunk tehát ma, összefoglalóan, az istenérvek hagyományáról? Az istenkereső ember számára továbbra is fontos tájékozódási pont a keresztény hagyománynak az intellektuális erőfeszítések pozitív szerepéről adott tanúságtétele, ám egyre idegenebb számunkra az a gondolat, hogy a teremtő Isten a saját létéről egy megfejtendő metafizikai rejtvény elvont megoldásaként ad hírt nekünk. Az istenérvek „monologizáló”, skolasztikus hagyományának így mára már jórészt elpárolgott a gyakorlati értéke. A kortárs istenkereső ember figyelme újra a Biblia üdvtörténeti látásmódja felé fordul. Sokkal elevenebben szólít meg bennünket az életünk drámájában részt vállaló, a teremtés és a megváltás művén keresztül, valamint az Eucharisztiában velünk dialógusra lépő isteni Logosz misztériuma. Csak afelé az Isten felé fordulhatunk oda teljes szívvel, aki nem csupán elvont LÉT, hanem érthető JELENLÉT is a számunkra. Jegyzetek: •

1

Vö. Singh, Simon: A nagy Fermat-sejtés. Budapest,

1998, Park Könyvkiadó. • 2 Coreth, Emerich: Isten a filozófiai gondolkodásban. Budapest, 2004, Kairosz Kiadó, 10. p. • 3 Davis, Philip J. – Hersch, Reuben: A matematika élménye. Budapest, 1984, Műszaki Könyvkiadó, 335–337. p. • 4 Coreth: i. m. 145. p. • 5 Coreth:

Helyszín és időpont:

i. m. 145. p. •

Párbeszéd Háza

jelent hinni? Budapest, 2013, L’Harmattan – Sapientia Szerzetesi Hittu-

(1085 Budapest, Horánszky utca 20.)

Március 23. 17:00

6

Vö. Coreth: i. m. 283 p.; Welte, Bernhard: Mit

dományi Főiskola. • 7 Vö. Coreth: i. m. 283. p.; Weissmahr Béla: Filozófiai istentan. Bécs–Budapest–München, 1996, Mérleg–Távlatok. • 8

Coreth: i. m. 140. p. • 9 Vö. Dulles, Avery: „A hitaktus kognitív

dimenziója”. Teológia, 49. évf. 2015. 3–4. sz. 163–172. p.

24 A SZÍV március

Dyekiss Virág

„Az én buta fejem szerint boszorkány nincs...”

s

A hagyományos paraszti világban a hit és a kételkedés közötti vékony mezsgye közösségenként is máshol és máshol húzódik, mint ahogy az is, hogy mennyi kételkedést fogad el – akár elismeréssel – tagjaitól, vagy mikor válik az illető elszigetelt csodabogárrá.

Sötétedik. A faluban lassan minden kapu becsukódik, fények gyúlnak a szobák belsejében, de már az udvarra se szívesen kukkantanak ki. A mosdóvizet, szemetet már inkább nem öntik ki, a kopogtatásra nem válaszolnak, csak akkor, ha háromszor is próbálkozik a váratlan vendég. A titokzatos sötétség különböző ijesztő lényeket rejteget, akikkel jobb nem ujjat húzni. A lányos házaktól a legények igyekeznek kettesével-hármasával hazatérni, hangosan énekelnek, önmagukat is bátorítva, és bizonygatva, hogy ők aztán nem félnek semmitől. A hagyományos paraszti világképben jól megférnek egymás mellett a keresztény hit fontos szereplői, a Szentháromság isteni személyei, a Szűzanya, a szentek sokasága és a boszorkányok, vadleányok, sárkányok és csodakígyók, garabonciások, kísértetek és számtalan más hiedelemlény. Az az idős néni, aki minden nap ott van a templomban, szentmisére, litániákra jár, könnyen lehet, hogy rendszeresen szenes vizet vet, és azzal mossa megrontott kisunokája arcocskáját, hogy a gyermek ne legyen ijedt, ne legyen rá rossz hatással az ártó szem. Ezek a különböző korokból és gondolatvilágokból származó elemek nem alkotnak egységes rendszert, de nem is ellenkeznek egymással, egymás mellett élnek, és a felmerülő konfliktusokat az arra a helyzetre illő megoldási módszerrel kezelik. A közösségi csoportkohézió lassan változóvá, mindenki által ismertté teszi ezeket a mintákat. A beszélgetési alkalmakon gyakran előforduló, suttogva, vagy éppen jó hangosan előadott izgalmas témák, pletykák szólnak a boszorkányok legújabb cselvetéseiről, vagy arról, hogy a szomszéd tehenének el-

vették a tejét, de a tudósnak sikerült nagy nehezen vis�szaszereznie. Ezek a történetek mind alátámasztják, hogy e hiedelmek tényleg a valóságon alapulnak, a mindennapi élet eseményeihez, bár izgalmas és kissé hátborzongató eseményeihez tartoznak. Megjelennek azonban olyan élmények is, az átélők által szintén mély bizonyossággal előadva, melyek pont az ellenkezőjéről szólnak: az illető azt hitte, hogy valamilyen csodálatos esemény tanúja lesz, de aztán megbizonyosodott róla, hogy egészen egyszerű magyarázat rejlik a háttérben (például a padláson valami mindig hozzáért a fejéhez, de mikor összeszedte a bátorságát és felnyúlt, kiderült, hogy nem boszorkányok, hanem felteregetett ingek). A hit és a kételkedés közötti vékony mezsgye közösségenként is máshol és máshol húzódik, mint ahogy az is, hogy mennyi kételkedést fogad el – akár elismeréssel – tagjaitól, vagy mikor válik az illető elszigetelt csodabogárrá.

Isten mindenható ereje Isten létezését, mindenható erejét, a hitigazságokat, a keresztény vallás által meghatározott erkölcsi normákat egészen a legutóbbi időkig nem lehetett kétségbe vonni a hagyományos, így keresztény közösségekben. Szólnak ugyan történetek olyan kételkedőkről, akik valamit nem hittek el, nem tartottak fontosnak, de aztán megjárták. k

március A SZÍV 25

aLapgondolat

Ilyen történet az ünneprontóról szóló, aki kiment aratni Úrnapján, és véletlenül saját lábát, gyermekét sebezte meg, vagy egy hirtelen támadt vihar elverte az egész termését. Egy-egy ilyen bűn mindig büntetéssel jár, és nem ritka, hogy a közösséget is veszélybe sodorja, ezért e történetek tanmese jellegűek is. Még inkább kiemelkedik a tanító jelleg az igazi „istentelenekről”, azaz istentagadó emberekről szóló szövegek esetén, amikor a megátalkodott istentelent mindenféle csapás éri, de ő nem enged, míg végül halálos ágyán megtér. Az Istenbe vetett hit oly mértékig szabályozta a mindennapok rendszerét, hogy nem férhetett hozzá a nagyobb mértékben megjelenő kételkedés.

Boszorkányok, hiedelemlények A különböző hiedelemlények esetében más a helyzet. Gagyi József 700 oldalas Székelyföldön lejegyzett hiedelemmonda gyűjteményét rendeztem nemrég sajtó alá, és a gyűjtő számos olyan történetet közöl, amelyben határozottan megjelenik a kételkedés, a bizonyosság keresése vagy éppen a különböző lények létével való tréfálkozás, ijesztgetés. Ilyen történeteket korábban csak elvétve közöltek, hiszen a kutatót elsősorban az érdekesnek tűnő, a magaskultúra vallási rendszerétől eltérő babonás világnézet érdekelte, a megfogalmazódott kételyek kevésbé. Az ilyen szövegekre vagy a kételkedés mondatainak rögzítésére nem pocsékolták sem az idejüket, sem a hangszalagjukat, pedig látjuk, hogy a hit bizonyosságát és a kételkedést erősítő történetek párhuzamosan élnek, és együtt értelmezhetők. Gyakran az ember nem fogalmazza meg a maga számára sem, hogy hisz-e valamiben, hiszen mindennapi életének valóságát nem érinti a kérdés. Ha viszont sorsa másképp alakul, pl. haláleset történik a családban, és meg kell küzdeni érzelmileg is az eltávozott családtag hiányával, hirtelen átértékelődik a visszajáró halottakban, a halottakkal kapcsolatos álmokban való hit kérdése, és meg kell fogalmaznia saját álláspontját. A boszorkányüldözések idején kimondták, hogy már az is eretnekség bűnébe esett, aki kételkedik a boszorkányok létezésében. Természetesen ez a szabály már nincsen ér26 A SZÍV március

Fotó: Fortepan

vényben, de a boszorkányok létében, rontó tevékenységében a legtöbben a mai napig is hisznek, és némileg veszélyes a hitetlenség, hiszen ezzel kiteszi magát az ember a váratlan támadásoknak. Van olyan, aki bár saját bevallása szerint nem hisz a rontás lehetőségében, de azért végrehajtja a megelőző, védő cselekvéseket, a biztonság kedvéért. Patkót üt az istálló ajtaja fölé, fokhagymát köt a ló sörényébe, vagy éppen eldob egy cérnaszálat, ha újszülöttet megy látogatni, nehogy elvigye az anya tejét. De ne keressük a különlegességet: hányszor lehet hallani, hogy „lekopogunk” valamit, pedig ha nagyon megszorongatnának, nemigen tudnánk megmondani, hogy mitől félünk, ki ellen védekezünk a kopogtatással. A boszorkány, voltaképpen a közösségben köztünk élő gonosz, mint minden szerencsétlenség esetén könnyen okolható figura, fontos szelepfunkciót töltött be, magyarázatot jelentett az emberi élet legfájdalmasabb miért-kérdéseire. Olyan hiedelemlény, amelynek szerepe volt a mindennapi életben. Sok lény viszont az idő folyamán elvesztette ezt a megkülönböztetett szerepét, és alakja egyre jobban elhalványul, jelentősége megkopik, és a benne való hit egyre több kérdést vet fel. Székelyföldön egykor élénken élt a tündérekbe, piros ruhás alakokba vetett hit, akik muzsikálva érkeznek, meghurcolják az embert, ha találkoznak vele, a fák tetején hordozzák, majd ledobják a földre. A 20. század vége felé gyűjtött szövegekben e lényekről többen tudnak, a velük kapcsolatos hiedelem nem veszett el, de a beszélők megfogalmazzák, hogy ők ebben nemigen hisznek. Lássunk egy rövid példát: „Igen, hallottam eleget,

Van számos olyan történet, ahol a félős embert társai ijesztik meg kísértet vagy tündér képében: „Tetszik tudni, az olyan is vót, hogy szépasszonyok jártak, hogy idefent a réten vót kaszáló, s az egyik ember fét, félénk vót, s azt tudták otthon a falubeliek. S akkor hogy megijessze, tudta, hogy három órakor, négy órakor az a félős ember elment fel, hogy kaszáljon. A másik aztat kifülelte, s vette fel a fehér lepedőt a hátára, elindult a réten. S az amikor a fehéret meglátta, kapta a kaszát a hátára, s haj!” (Csíkdelne, Hargita megye, Románia)

mikor leányok vótunk, fonóba jártunk. S vótak, akik úgy hittek, olyan erősen, hogy százszázalékosan igaz, de én nem vótam, soha olyan bizonyságot nem tudtam, hogy én benne tudjak hinni. – Miket meséltek? (A gyűjtő kérdése) – Aszmondták, hogy a piros rokolyások az úton mentek, éppen most menének el. Mentek, s énekeltek s zenéltek. De én igaz lelkemre mondom, nem láttam sohase, zenét se hallottam. Lehet, hogy nem hittem a babonába, azért, de én nem hittem...” (Máréfalva, Hargita megye, Románia)

Akinek „az eszibe hiba van” A pirosruhásokat más elbeszélés szerint az látja, akinek „az eszibe hiba van”. Van, aki ezzel a kollektíven ismert hiedelemmel takarózik: részegen elaludt a forrásnál, eltelt az egész nap, és a feleségének utóbb azt mondta, hogy őt bizony a tündérek meghordozták, azért nem jött haza, és azért ilyen törődött. Mivel az élmény átélőjét nem volt alkalom megkérdezni, nem tudhatjuk, hogy vajon ő tényleg így élte-e meg az eseményeket, esetleg ezt álmodta, vagy a közösség magyarázata a helytálló, és csupán kitalálta a tündéreket. A hiedelemlényekkel való takarózás más esetben is előfordult: „Itt is megtörtént az, az egyik ember fenn az erdőn vót, s a másiknak a szénabuglyáit hordogatta el. S elég az hozzá, hogy egy alkalommal rajtafogták, s jól megverték, hogy majd félholtan találták az erdőn a kalibába. S ő aszmondta, hogy éjjel a szépasszonyok megtáncoltatták. Dehát aztán kitudódott, hogy nem a szépasszonyok jártak, hanem akinek a szénáját hozta el, azok verték meg.” (Csíkdelne, Hargita megye, Románia)

Egyes történetekben modern hiedelmek, pl. ufó-képzetek jelennek meg. Ez a magyar anyagban viszonylag ritka, de azért olvasható, hogy ufónak hittek valamilyen furcsa fényjelenséget, de utóbb kiderült, hogy valamilyen nedves villanyvezetéken csillant meg csupán a lámpafény. Ezek a mulatságos esetek mind gyengítik a hiedelemlényekbe vetett hitet, míg az éjszaka előforduló, akár súlyos balesetek (pl. valakit elüt egy arra járó autó, „melyben bizonyára pirossapkások utaztak”) ismét új bizonyságot jelentenek a létezésük és erejük irányába. Így ingadozik jobbra-balra a hit és nemhit ingája a hagyományos paraszti világban. Irodalom: • Dyekiss Virág – Gagyi József: Hiedelemszövegek Székelyföldről (megjelenés alatt) • Bartha-Balog Emese: Hit és kétely a hiedelemszövegekben. In Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos szerk.: Emberek, szövegek, hiedelmek. Tanulmányok. Kolozsvár, 2001, Kriza J. Néprajzi Társ. (Kriza Könyvek, 7.) • Gagyi József: Jelek égen és földön. Hiedelem és helyi társadalom a Székelyföldön. Csíkszereda, 1998, Pro-Print. • Hesz Ágnes: Hit, kétely és bizonyságkeresés. A halál utáni léttel kapcsolatos elképzelések Gyimesben. In Landgraf Ildikó – Nagy Zoltán szerk.: Az elkerülhetetlen. Vallásantropológiai tanulmányok Vargyas Gábor tiszteletére. Pécs–Budapest, 2012, PTE Néprajz – Kult. Antropológia Tansz. – MTA BTK Néprajztud. Int. – L’Harmattan, 71–93. p. • Soós Tímea: A rontáshiedelmek működtetése válsághelyzetben. In Szikszai Mária szerk.: Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 10. A Kriza János Néprajzi Társaság 2000. évi, népi gyógyászati tematikájú vándorgyűlésének előadásai. Kolozsvár, 2002, Kriza János Néprajzi Társaság, 106–150. p.

március A SZÍV 27

aLapgondolat

Nag ypál Szabolcs

„Semmi sem inkább ez, mint amaz”:

Az ókori kételyelvűség A kétely (szkepszis) bölcselete, a kételyelvűség (szkepticizmus) sokkal többet jelent annál, mint hogy valaki semmit nem hajlandó elfogadni végleges igazságnak, és mindent megkérdőjelez (korunkban ez sokak körében divat, és általában inkább agnoszticizmusnak nevezik).

a

Az ókori kételybölcselet alapítója, az éliszi Pürrhón (Kr. e.  360 – Kr. e. 270) a görög és ezáltal az európai bölcselet alapvetése után közvetlenül élt, de nemcsak a három nagy görög filozófus (Szókratész, Platón és Arisztotelész) gondolkodását, hanem minden valószínűség szerint a keleti, indiai, védikus (hindu) tanítást is ismerte. A legenda szerint hazája, Hellász az iránta érzett tiszteletből mentette föl a bölcselőket az adófizetés alól. Egy időben olyan sikeres volt az irányzata, hogy a Platón által alapított athéni Akadémia „hivatalosan” is kételyelvűnek számított.

A boldogság elérése Az ókori görög bölcselet más irányzataihoz hasonlóan a kételyelvű gondolkodás is elsősorban az ember által elérhető boldogsághoz vezető út, hozzáállás megfogalmazását tartotta a legfőbb föladatának. Ezen iskola szerint a boldogsághoz főként három lényeges dolgot kell szem előtt tartanunk: a világ dolgainak a természetét, a megfelelő hozzáállásunkat mindehhez, valamint magát az elért boldogságnak a minőségét.

28 A SZÍV március

Előzetesen fontos rávilágítanunk arra, hogy a merengésük hátterében alapvetően ott találjuk mintegy nem vitatottként a természetelvű gondolkodást, vagyis hogy a legnemesebb élet pontosan az, amely az ember és a világ természetének a törvényszerűségeihez igazodik. E természetalapú fölfogásuk viszont egyszersmind arra is mutat, hogy a mindenben kételkedés sohasem lehet maradéktalan. Először is, a világ dolgai a kételyelvűek szerint a természetük szerint változékonyak és számunkra közömbösek. E meglátás alól maguk az emberek sem lehetnek kivételek: ők is nagy általánosságban befolyásolhatók, a legtöbbször álhatatlanok, jobbára megbízhatatlanok, sokszor gyerekesek; az életüket pedig ügyefogyott, ugyanakkor lázas tevékenységekben pazarolják el. És mégha végül bölcselkedésre is adják a fejüket értelmiségiként valamilyen mértékben, akkor is javarészt üres vitákban fecsérlik el az időt, mint például a kortársaik közül a szofisták. Másodszor, a megfelelő hozzáállásunk mindezekhez szerintük a fokozatosan kifejlesztendő el nem kötelezettség, vagyis az egyre növekvő véleménymentesség, az elfogulatlanság, a pártatlanság, a semlegesség és a rendíthetetlenség alapállása. Harmadszor pedig, a boldogság mint eredmény elsősorban a mentességet jelenti a megnyilatkozásainkban a nagy kijelentésektől (hiszen amiről nem lehet beszélni, arról – ugyebár – hallgatni kell): ez a kényszer teljes hiányát is maga után vonja a tekintetben, hogy mindenáron és mindenben állást foglaljunk.

Kedvező és kedvezőtlen történetek Az ókorban az éliszi Pürrhónt különböző ellenfelei gyakran vádolták igen mulatságos dolgokkal, hogy az egykedvűségre törekvő említett hozzáállását minél hatékonyabban kigúnyolják: például azzal, hogy a mellé szegődő tanítványainak az állandó gondoskodására volt szüksége, hogy ne váljék száguldozó kocsik, nyiladozó szakadékok vagy éppen dühösen csaholó és acsarkodó kutyák martalékává. Vagy azzal, hogy a pocsolyába esett pajtását nemigen segítette onnét ki, hanem egykedvűen tovaballagott, a sorsára hagyva őt.

A jellemét viszont nyilvánvalóan tudatosan és ös�szeszedetten építgette, és ahol a legnagyobb kihívásokkal nézett szembe valamilyen téren, éppen ott fogott a legkeményebb munkába. Például, mivel ingerlékeny és lobbanékony természetű volt, azon gyakorolta magát, hogy ha valaki a társalgás közepén hirtelen és indok nélkül faképnél hagyta, ő akkor is a legnagyobb lelki nyugalommal befejezte a mondandóját. A sokunk számára talán eléggé furcsának tűnő szokás, az önmagával folytatott beszélgetés egyébként sem állt tőle távol (mint ahogy iskolájának számos későbbi tanítványától sem), ami mindenképpen egy befelé forduló személyiségre utal. Az elvonulás az emberektől és a lemondás a versengésről különösen is elősegíti a zavartalan kedélyt, minthogy függetleníti a mindennapi élet ügyes-bajos dolgaitól és minden mástól is az embert. Első életrajzírója, a phleiúszi Timón (Kr. e. 320 – Kr. e. 230) hasonlóképpen, oly mértékben ki nem állhatta a tanítványokat, hogy állandóan menekült előlük. A dolgok közötti különbségtétel szándékolt hiányának voltak azonban nyilvánvaló előnyei is: a háztartási teendők közül például semmit, még a háztáji sertések csutakolását sem tartotta egyáltalán magához méltatlan tevékenységnek. A malacok egy másik élettörténetében is előkerülnek: a tengeri viharban ezen állatokat állította példaképül a riadozók elé, hiszen a rettenetes vészben is háborítatlanul falatoztak tovább a hajón. Az ellenfelei beszámolói arról, hogy a meglehetősen zsémbes és unos-untalan zsörtölődő nővérére egyszer-egyszer megorrolt, vagy hogy egy ráugró eb megijesztette; a hiteltelenítése helyett is inkább az emberi és a szerethető oldalát húzzák alá: hiszen „nehéz teljes egészében levetni az embert”. k

március A SZÍV 29

aLapgondolat

Miről ismerszik meg a világ A bölcselet létra a fölsorolt beállítottságfajták eléréséhez, amely módszertani segédletre a továbbiakban már nincs is föltétlenül szükség, így érdemes, sőt egyenesen kötelező azokat előbb-utóbb elrúgnunk magunktól. A kételyelvű iskolák rengeteget foglalkoztak az ismeretelméletnek nevezett kérdéskörrel: vagyis azzal, hogy milyen módszerekkel ismerhető meg a világ és az ember, és ennek megfelelően mit nevezhetünk valóban megtalált igazságnak. Minthogy a megkülönböztetésnek a pontos ismérvét nem ismerjük, viszont tudás helyett pusztán csak vélekedni nem igazán méltó és valószínűleg nem is érdemes, ezért a javaslatuk szerint az ítélet fölfüggesztésére és zárójelbe tételére (görögül: epokhé) van szükség a lelki egészségünk elérése és megőrzése érdekében. A kételyelvűség szerint úgyis csak a szabályok, a megszokások, a közmegegyezések, és még esetleg a véletlennek a szeszélye folytán teszünk meg mindent, hiszen „semmi sem inkább ez, mint amaz”, semmit sem érdemes túlságosan is űzni vagy vallani. Módszertanilag tehát a mindkét álláspont mellett egyszerre érvelés tisztítja meg gondolkodásunkat a hamisan tudottnak vélt dolgoknak a salakjától; ennek során az elhamarkodott következtetésektől mindvégig óvakodva, a véleményünk ideiglenességének állandó tudatában. Amit nem tudunk, arról jobb, hogy ne legyen véleményünk se; hiszen minden kifejtés előkészíti a saját elkerülhetetlen megcáfolását.

képpen megragadhatatlannak tekintett igazságot kutatták szüntelenül; de ellenfeleik arra hívták föl a figyelmet érvelésükben, hogy az igazság kimondhatatlan természetének a tételét szemmel láthatóan mégis elfogadták: volt tehát valami, amit azért mégsem kérdőjeleztek meg. A tantételekben gondolkodó irányzatokat a kételyelvűek mindig azoknak a saját előföltevéseiből kiindulva igyekeztek cáfolni, vagyis mintegy ugyanazon az úton előrejutva, amely eredetileg az igazolásukra volna hivatott. A kételkedéstől azonban egyáltalán nem áll távol a cselekvés. A kételybölcselethez tartozó tapasztalati (empirikus) orvostudományi iskolának a képviselői például a megfigyelésre helyezték a hangsúlyt, valamint arra, hogy minden egyes eset után helyesbíteni és pontosítani kell az addigi általános megállapításokat, összevetve azokat más szakemberek esettörténeteivel is. A második vádra válaszul a kételyelvű iskola arra mutatott rá, hogy meggyőződéseink a magától értődőségük mértéke szerint rangsorba rendezhetők, ezáltal pedig lassanként, előbb-utóbb leszűrődik a legvalószínűbb álláspont. Az okosság és az észszerűség alapján a következetesebb elméleten alapuló és valószínűleg helyesebb döntést lehet követni, viszont anélkül, hogy végső ítéletek alkotására ragadtatnánk magunkat. Az ítéletfölfüggesztés legfontosabb eredménye pedig a kedélynek a zavartalansága, a kizökkenthetetlenség és a hidegvér; valamint – nem elhanyagolható szempontként – az efölött érzett, elhatalmasodó öröm. Irodalom: • DIOGENÉSZ LAERTIOSZ: Éliszi Pürrhón. In Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben. 2. köt. (ford. Rokay Zoltán). Budapest, 2007, Jel Kiadó, 268–286. p. • DIOGENÉSZ LAERTIOSZ: Phleiúszi Timón. In Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeles-

Kételyek és tantételek A tantételeket fölállító (dogmatikusnak is nevezett), nem a mindenben kételkedésre alapozó irányzatok kiváltképpen először is a tehetetlenségnek az érvével támadták meg a kételyelvűséget: nyilvánvalóan ugyanis az, aki az életben semmit sem hagy jóvá, nem képes sem a (határozott) döntéshozásra, sem pedig az azt követő (hatékony) cselekvésre. Másodszor pedig, a kételyelvűek a mindenre ismételten rákérdezésnek a segítségével az elérhetetlennek, következés30 A SZÍV március

kedők élete és nézetei tíz könyvben. 2. köt. (ford. Rokay Zoltán). Budapest, 2007, Jel Kiadó, 286–288. p. • KENDEFFY GÁBOR: Bevezetés az antik szkepticizmusba. In Kendeffy Gábor (ford., összeáll.): Antik szkepticizmus. Cicero- és Sextus Empiricus-szövegek. Budapest, 1998, Atlantisz Kiadó, 7–69. p. • KENDEFFY GÁBOR (ford., összeáll.): Antik szkepticizmus. Ciceroés Sextus Empiricus-szövegek. Budapest, 1998, Atlantisz Kiadó. • ROKAY ZOLTÁN: Bevezetés a filozófiában jeleskedők életéhez és nézeteihez. In Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben. 1. köt. (ford. Rokay Zoltán). Budapest, 2007, Jel Kiadó. 13–25. p.

Viola Beáta

Mikor ér a vándor Bagdadba? Csoda történt! – kiáltunk fel naponta, hívők és nem hívők egyaránt, ha elértük a buszt, ha felgyógyult a súlyos beteg ismerősünk, ha két, eddig ellenséges nagyhatalom kézfogását nézzük a tv-ben. Csoda? Vagy Isten keze? Véletlen? Akaraterő? Ahhoz nem kell hívőnek lenni, hogy az ember tudja, hogy világi csodák létezhetnek. Mérő László matematikussal, gazdaságpszichológussal beszélgettünk.

Mit nevezhetünk csodának?

Többféle dolgot szoktunk csodának nevezni. Amiről én írtam A csodák logikája című könyvemben, azok a világi csodák. Nem olyanok, amiket valami magasabb rendű lény, tehát Isten produkál, hanem olyanok, amiket nem értünk, nem tudunk megmagyarázni és mégis megtörténnek. Ilyen értelemben csoda lehetett a Big Bang is, amennyiben úgy történt, ahogy bizonyos fizikai modellek leírják. Egyszeri és megismételhetetlen. Egyébként jó is, hogy az, mert biztosan nem élnénk túl. Tehát én azzal foglalkozom, hogy időnként a semmiből egy gazdasági válság, vagy épp kiugró siker születik, mondjuk egy Harry Potter.

mányos magyarázat. De lehet, hogy idővel lesz. Az idő előrehaladtával egyre több ilyen csodát értünk meg a tudomány segítségével, de ugyanakkor egyre több újabb megmagyarázhatatlan jelenséggel találkozunk. Aztán van olyan jelenség, ami azért csoda, mert a jelenlegi tudománynak kifejezetten ellentmond, és mégis megtörténik. S végül van olyan csoda, ami csoda, és kész. Megmagyarázhatatlan, és az is marad. Ez már hit kérdése. Tudna egy „csodás” példát említeni az életéből?

Például csoda volt az, amikor 2006 januárjában Berlinben jártam. Egyszer csak láttam egy táblát, hogy a holokauszt emlékmű felé. Követtem a nyilakat. Aztán nem találtam semmit. Visszamentem az utolsó nyílhoz, megint követ- k

Lehet-e csoportosítani valamilyen elv szerint a világi csodákat?

Én háromféle csodát különböztetek meg. Angolul is három szó van a csodára: wonder, miracle, marvel. Ezek közül van, ami azért csoda, mert nincs rá tudomárcius A SZÍV

31

aLapgondolat

tem, megint semmi. Ez már csak azért is furcsa volt, mert nem így ismertem meg a németeket. Kosztolányi Dezső is megírta a kitáblázott utat a tengerhez, ahol még a tengerparton is állt egy tábla „A tenger” felirattal. Ismeri a holokauszt emlékművet Berlinben? Nem messze a Reichstagtól?

Igen, a szürke tömbök. Elkezdtem sétálni benne, és egy idő után jöttem csak rá, hogy ez maga az emlékmű. Egészen furcsa érzés volt. Vannak zsidó őseim, de nem ez jutott eszembe. Zsigerileg átéreztem: a németek tényleg szégyellik, ami történt. Ez az emlékmű nem az őseimről szól, nem is a gyilkosaikról. Ez az emlékmű arról szól, hogy a szégyennek meg kell maradnia. Mi itt Magyarországon megpróbálunk kozmetikázni, vagy valahogy elsikálni a dolgokat: az idő majdcsak meghozza a feledést. A németek Berlin legértékesebb, hatalmas telkét szánták erre, nem messze a Reichstagtól, a Brandenburgi kaputól és az egyik legelegánsabb luxusszállótól, az Adlontól. Mindig nagyon tiszteltem a németeket, hiszen van is miért, gondoljunk akár Gaussra, Bachra, Goethére, de az meg sem fordult a fejemben, hogy szerethetném is őket. Még akkor sem, ha eltekintek attól, hogy családom egy jelentős részét kiirtották. De valahogy ott megfogant bennem a szeretet. Ez mindenképpen csoda abban az értelemben, hogy egy ilyenfajta szeretet megjelenésére a pszichológia semmilyen tudományos magyarázattal nem szolgál. A tavalyi foci vb-n szenvedélyesen drukkoltam a németeknek. Nem hittem, hogy ez velem előfordulhat. A világi csodákkal kapcsolatban kételyről vagy hitről lehet beszélni?

Nem, azok nem ide tartoznak. Kételyről és hitről nekem Buñuel híres kijelentése jut eszembe. A kereszténység lényege akkor vált világossá számomra, amikor megértettem, mit akart azzal mondani, hogy „hála Istennek, hogy ateista vagyok”. Mindenki félreértette, miközben ez egy nagyon mélyen keresztény gondolat. Isten akkora szabadságot adott nekünk, hogy akár tagadhatjuk is. Ő tudta, 32 A SZÍV március

hogy mit mond, miközben a többiek csak egy bonmot-t, tréfás mondást értettek rajta. A filmrendező későn, hetvenéves kora után nyilatkozta, hogy legszívesebben vis�szavonná ezt a kijelentést, utálja, hogy mindig ezt idézik tőle. Engem pedig pont az ragadott meg, hogy ez az ember akkor is mélyen keresztény, ha ateista. Ő tényleg hálás Istennek, hogy lehet ateista. Ez nem ellentmondás, és nem is csoda. Tehát egy ateista életében is előfordulhatnak csodák?

Hogyne. Az ő életében csak világi csodák fordulhatnak elő. Amire nincs és nem is lehet magyarázat elvileg sem, az csak a hívők életében jelenik meg. Ahhoz viszont nem kell hívőnek lenni, hogy az ember tudja, hogy világi csodák létezhetnek. Én nem vagyok hívő ember, Krisztust nem Isten Fiának látom, hanem egy tanítónak. Az Ő csodáinak egy részét most már mi is produkáljuk. A másik részét sosem fogjuk. Ez önmagában nem rendít meg. De az igen, hogy ezek szerint csodák vannak. Matematikai tény, hogy lenniük kell. Egy ateistával történő csoda lehet számára bizonyíték Isten létére?

Létezik ilyen. Egy csoda megváltoztathatja egy hitetlen ember hozzáállását, hitét. Ilyenre látunk hiteles példát. Egyébként a hívőnek nem ellentéte az ateista, a hívő ellentéte a hitetlen. Az ateista is hívő, csak abban hisz, hogy nincs Isten. Én ateista sem vagyok, és abban sem hiszek, hogy nincs Isten. Én nem hívő vagyok mind a két értelemben. S megfordítva? Van olyan, hogy egy hívő embert az ingat meg, hogy egy csodát megmagyaráznak neki?

Próbáltam provokálni néhány barátomat, akik mélyen hívő keresztények, hogy a betlehemi csillag egy üstökös volt. Senkinek a hitét nem ingatta meg egy csöppet sem, még csak azt sem vették észre, hogy provokálok. Mindenkinek az volt a válasza, hogy és akkor mi van? És tényleg: mi van? Lehet félelmetes a kételkedés, a szkepticizmus egy hívő, vagy egy, például a politikában szilárd álláspontot képviselő egyén számára?

Persze. Ha olyankor jön a kérdés kívülről, amikor belülről is már szinte feltettük magunknak, annak nincs

jelentősége. De ha valamit magamtól nem akarok megkérdőjelezni, és mások kérdőjelezik meg, az ös�szezavar. Azért hozunk döntéseket, hogy utána csináljuk a dolgunkat, és ne kérdőjelezzük meg mi sem, mások sem. A folytonos kételkedés is akadályoz az előrehaladásban. A kételkedés és ellentéte, a naivitás a személyiségfejlődés állomásai?

Valamennyi naivitás lehetőleg maradjon meg. Nem jó, ha valaki egyáltalán nem naiv. Nem kell mindig mindennek mögé látni, az ember belül tudja és érzi, mi a jó. A naivitás tulajdonképpen azt jelenti, hogy hallgatunk a megérzéseinkre. Sem az örök kételkedés, sem a szélsőséges naivitás nem jó. A naivitás és a szkepticizmus egyensúlyát mindenkinek egyénileg kell megtalálni. Van, aki akkor érzi jól magát, ha kételkedhet, másoknak jól áll egy bizonyos szintű naivitás. Hogy ki-ki hol helyezkedik el a kettő között, az szubjektív. Visszatérve a betlehemi csillaghoz: lehet, hogy tényleg egy üstökös volt, és most már ki tudjuk számolni, hogy mikor jön legközelebb, de az előrejelezhetetlen, hogy születik-e akkor is egy Jézus. Ez a különbség. A tudomány erre jó, hogy kiszámoljuk, mikor fog legközelebb jönni az üstökös. De a csillag attól még a szimbóluma ugyanannak. Vagyis a természettudományok és az istenhit nem zárja ki egymást.

Miért zárná ki egymást? A felvilágosodás korában, amikor a tudományt szétválasztották a vallástól, kifejezetten mélyen istenhívő keresztény tudósok tették ezt. Ezért is vagyok dühös néhány kortárs tudósra, például Richard Dawkinsra. Ha szét tudták választani 250 évvel ezelőtt mélyen hívő tudósok, hogy mi az, ami hit kérdése, és mi az, ami tudományos kérdés, akkor a mai tudós is válassza szét az ateista hitét ugyanettől. Az önző gén című könyv ragyogó, amíg genetikáról van benne szó, azaz 99%-ban. Csak van egy-egy mondata, amelyeken átsugárzik, hogy úgy gondolja, ez az ő ateista hitét is alátámasztja. Pedig nem támasztja alá egy csöppet sem.

Szent II. János Pál kimondta, hogy a darwini evolúció összeegyeztethető a katolikus dogmatikával. Galilei rehabilitálása még tovább tartott, azt is Szent II. János Pál tette meg végül. A modern tudomány hozzáállása alapozta meg a technikai fejlődést. Annak is az a lényege, hogy mindegy, hogy mit hiszel, ugyanúgy működik. Nagyon furcsa lenne, ha külön autót kellene készíteni a katolikusoknak, a reformátusoknak és az ateistáknak, mert ami az egyiknek működik, a másiknak nem. Ezért is tudta a tudomány a technikát megalapozni: a tudomány mindarra a területre vonatkozik, ahol mindegy, hogy miben hisz valaki. Nagyon fontos lépés volt, amikor az emberiség a hitet különválasztotta a tudománytól. A tudományt ezzel nagyon leszűkítette, de amiben működik, arra lehet technikát építeni, mert az nekem is működni fog, neked is, mindenkinek. S hogy segít szakterülete, a matematika a csodák megfejtésében?

Tulajdonképpen sehogy. A matek, amit a gimnáziumban tanulunk, arról szól, hogy mit hogyan tudunk kiszámolni. Valójában a matematika arról is szól, hogy mi az, amit garantáltan lehetetlen kiszámítani, mert olyan a természete. Például?

Fraktálokat látott már? Furcsa-szép, szabályos, de ugyanakkor teljesen szabálytalan alakzatok. Elvileg a végtelenségig folytatható egy fraktál, de nem tudom kiszámolni, hogy egy adott ponton milyen színű. A számítógéppel rajzoltathatom tovább, és ha véletlenül arra a pontra jut a gép, akkor megtudtam, de más út nincsen rá. Nem tudom kiszámítani, hogy mikor fogok meghalni, de előbb-utóbb meghalok, és akkor megtudják mások. A matek végül is arról szól, hogy számítsuk ki előre, hogy mikor ér a vándor Bagdadba.

március A SZÍV 33

aLapgondolat

Martos Levente Balázs

A Názáreti Jézust keresitek…?

a

Ha a múlt nem szorítható be egy történetbe, hogyan lenne elmondható az, aki van?

Az evangéliumok szerint Jézus „keresett” személyiség volt. Sokan fordultak hozzá mint gyógyítóhoz, özönlött a nép, hogy tanítását hallgassa, esetleg tanácsát kérje valamilyen különös helyzetben. A kíváncsiságot és várakozást Jézus életének végén lassan sajnos felváltotta, vagy legalábbis árnyalta és mételyezte a gyanakvás, az irigység és a rosszakarat. Keresett személyiségből Jézus „körözött” személlyé lett. Akihez néhány nappal korábban még idegenek is oda akartak jutni – „látni szeretnénk Jézust”, mondja Fülöpnek néhány „görög” (Jn 12,21) –, arra a Getszemáni kertben, az éj leple alatt „lámpásokkal, fáklyákkal és fegyverekkel” törtek rá, hogy elfogják (vö. Jn 18,1köv). A Názáreti Jézust keresték, de csak úgy, „mint valami rablót” (vö. Mk 14,48).

„Te vagy-e az eljövendő?” Az elbeszélések rendkívül emberi képet festenek mindazokról, akik Jézussal találkoznak. Az evangéliumok voltaképpen úgy is felfoghatók, mint a Jézus mellett vagy ellen meghozott döntés történetéről írott híradások. A szereplők kételkednek, csodálkoznak, nekibuzdulnak, azután mégis visszakoznak, vagyis sokféle módon megmutatják, hogy fejlődésre szoruló, ugyanakkor fejlődésre képes egyéniségek. És ez fokozottan érvényes azokra, akik a legközelebbről ismerték őt. Lukács szerint Mária és József „csodálkoztak mindazon, amit Jézusról mondtak nekik” (Lk 2,33), később „nem értették meg, amit nekik mondott”, vagyis hogy miért kellett Jézusnak három napot Jeruzsálemben maradnia nélkülük, de azért Mária megőrizte szavait a szívében (Lk 2,50.52). Nyilvános működése idején ismét arról olvasunk, hogy „övéi” (vélhetően „anyja és testvérei”) azt hitték, megháborodott (vö. Mk 3,20–21; 3,31–35). Úgy tűnik, a bátor Keresztelő János is megerősítésre szorult, amikor börtönbe került, s onnan üzent: „Te vagy-e az 34 A SZÍV március

eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11,3; Lk 7,19) Aki pedig nem kételkedett sem Jézusban, sem önmagában, Péter apostol, az első a tanítványok között, bizony keserves könnyek között tanulta meg, hogy Jézusnak volt igaza: valóban mindenki megbotránkozott benne (vö. Mk 14,26–31; 14,66–72). Persze azok is kételkedtek a Jézussal kapcsolatos hírek igazságában, akik nem szimpatizáltak vele. Az evangéliumok ebből a szempontból is sokféle részletet közölnek, és nagyon is szavahihetőnek mutatkoznak. Míg a tanítványok botránkozása, vagyis menekülése és tagadása elsősorban Jézus kereszthalálával kapcsolatos, Pilátus azon csodálkozott, hogy olyan gyorsan meghalt (Mk 15,44), Máté evangélista pedig arról tudósít, hogy Jézus feltámadásának tényét a zsidó hatóságok igyekeztek eltussolni, pénzzel és hazugsággal (vö. Mt 28,13–15). Érdemes megjegyezni, hogy ez az első eset, a feltámadás, amikor a Jézusra vonatkozó tényeket illetően kételyek merülnek fel. Korábban legfeljebb azon vitatkozott bárki, miért történik valami. Az események maguk, legyen szó csodáról, ördögűzésről (Mk 3,22), a tanítás különlegességéről, éppen azért voltak többféleképpen értelmezhetők, mert mindenkit elgondolkoztattak. Az evangélisták beszámolója szerint Jézus természetesen cselekedett, nemigen magyarázkodott. Szavainak és tetteinek volt egyfajta belső logikája, például az Isten országának valósága, a mózesi törvény radikális értelmezése, a zsidóságra vonatkozó ígéretek valósága és beteljesedése, Isten szeretete a szegények és elesettek iránt. A feltétlen tekintély, amellyel a törvényt értelmezte, amellyel saját küldetését Keresztelő Jánosé fölé helyezte, vagy éppen tanítványokat hívott követésére, valahogy magáért beszélt. Elég volt lépést tartani vele…

Jézus tanítványai mindenesetre emlékeztek a saját kételyeikre. Ez már abból is látható, hogy megírták az evangéliumokat. Segíteni akartak. Talán Lukács a legvilágosabb: „…jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak” (Lk 1,3–4). Ide kívánkozik az is, ahogy János evangéliuma szerint Jézus is készítette a tanítványait: „Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra…” (Jn 16,12–13) Az evangéliumok Jézusa tehát pontosan tudja, hogy tanítványainak még fejlődniük kell. Azoknak is, akik találkoztak vele. Még nem ismerik a teljes igazságot, de úton vannak, és a Lélek majd segíti őket. Amikor tehát ugyanez az evangélium a befejező sorokat fogalmazza, nem hiszékenységre, hanem hitre biztat: „Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hit által az ő nevében életetek legyen” (Jn 20,31).

A keresztre feszített ember Mit tapasztaltak tehát Jézus tanítványai és az első misszionáriusok, akik továbbadták az igét (vö. Lk 1,2; Mt 28,19–20)? Úgy tűnik, valamilyen értelemben emlékeztek a hit nehézségeire, illetve valószínűleg az igehirdetés kérdéses pontjaira is. Azt a Jézust hirdették, aki feltámadt a halálból. De hát miért kellett meghalnia? És – éppen kereszten? A keresztre feszítés a római birodalmi gépezet elképzelhető legkegyetlenebb és legszégyenteljesebb halálneme volt. A korabeli feljegyzések szerint pl. egy gazdáját házastul felgyújtó rabszolgának (lásd Demetrius, Pankratesz fiának sírkövét Amyzonból) vagy olyan lázadóknak tartogatták, akiket példás szigorral akartak megbüntetni, lehetőleg utak mentén, hogy sokan lássák és borzadjanak. Seneca szerint (Dial. III 2,2) a keresztre feszített ember „tagonként hal meg, lelkét pedig cseppenként leheli ki”. A korai kereszténység keresve sem találhatott volna kínosabb tényt, mint hogy az a valaki, akit Isten Fiaként és Messiásként hirdetett, kereszten végezte, ráadásul minden (férfi) tanítványától elhagyottan, megtagadottan. Jézus erőszakos halálának tényét az evangéliumokon

kívül több külső forrás is megerősíti, pl. Tacitus történetírása (Annales, XVI 44), Josephus Flavius tanúságtétele (Ant. Iud. XX 9,1; XVIII 3,3) vagy a Talmud egy részlete (Szanhedrin 43a). Hasonlóképpen keresve sem találhattak volna „kínosabb” embereket, akik azután álltak a mozgalom élére, hogy előbb teljesen méltatlanul viselkedtek vele szemben, így a keresztényüldöző Pál vagy a Krisztust megtagadó Péter. Pál hitvallásában és vallomásaiban mindenesetre valóban kibontakozik egyfajta megfelelés a keresztre feszített és feltámadott Jézus Krisztus iránti szeretet (vö. pl. Fil 2,6–11; Róm 4,24–25; 10,9–10), illetve saját méltatlan múltja és „jelenbeli”, dicsőséges szolgálata között (vö. Fil 3,1–20; Gal 1,13–16; 2Kor 4,1–6). A kommunikációs stratégia k

március A SZÍV 35

aLapgondolat

mindenesetre itt is ugyanaz, mint Jézus esetében: radikális, már-már kihívó őszinteség. A kétkedők meggyőzésének leghatékonyabb eszköze, úgy látszik, a megváltozott élet, a saját megtérés, saját hitre ébredés történetének felidézése. Mert ez is egyfajta halál és feltámadás. A tanítványok maguk tesznek tanúságot arról, hogy „húsvét előtt” másként értették Jézust, mint „húsvét után”, sőt inkább azt mondják, „nem értették” őt (Mk 9,9–10; 9,32), bár látták és hallották, sőt tapintották (vö. 1Jn 1,1–3), kezdettől vele voltak (vö. ApCsel 1,21–22). Szükségük volt a Feltámadott új „érintésére”, valamiféle megerősítésre, szinte második meghívásra (vö. Jn 21,15–17), a dolgok új megértésére (vö. Lk 24,6–7.25.44–45). A tények azonban nem változtak, legfeljebb új összefüggésbe kerültek, új fényben ragyogtak. A Jézus haláláról és feltámadásáról szóló hitvallás csakhamar történetté alakult, amelyet sokáig szem- és fültanúk adtak tovább, s amely az emlékek parazsát keltegetve az utolsó jeruzsálemi napoktól visszafelé mozgott, mégpedig Jézus nyilvános működésének, végül gyermekkorának eseményeihez, mondásaihoz. A feltámadás teljesen új valósága mellett a kinyilatkoztatás régmúltja, az Írásokban megszólaló ige is beletestesült az evangéliumokba. Jézus története egyszerre mondta ki a tanítványok továbbélő közösségének hitét, a jelent és a jövőt, a pogány világgal való találkozás tapasztalatát, ugyanakkor a szövetség Istenének hűségét, vagyis a múltat, a Törvény, a Próféták és az Írások igazságát (vö. Lk 24,27). Azután múltak az évszázadok. Az újszövetségi iratok, köztük az evangéliumok szövege hamar véglegesült, és meglehetős pontossággal tovább is adták. A keresztény közösség többsége a 2. században félretolt egy sor gnosztikus iratot, amelyek Jézus emberségét kicsinyítik, csodás elemekkel ruházzák fel a gyermekkort, esetenként kiszínezik a feltámadást. Jézus életére vonatkozóan lényegében nincs bennük hiteles többlet a kánoni evan36 A SZÍV március

géliumokhoz képest. A keresztény ókor az evangéliumok egymás közti eltéréseinek teológiai értelmet adott, illetve alapvető egységüket érzékelte (pl. Ireneusz Adv. Haer. III, 11,8 a négyalakú evangéliumról). Így őrizték a történet és a történelem egységét. Azt a meggyőződést, hogy a világfeletti Isten megszólalt a világban, sőt, „testté lett, és köztünk lakott”. Hogy a bibliai szó valamiképpen a megtestesült Ige természetében osztozik, és az Ige feletti csodálkozásból született.

Az, aki van Az európai kultúrtörténetből valamikor a 17. században elveszett az egységnek ez a látásmódja. Azóta igen sok kétely fogalmazódott meg az evangéliumokkal kapcsolatban. A Jézus életére, szándékaira, címeire és csodáira vonatkozó kutatás szinte áttekinthetetlenül sokrétűvé vált. Olykor úgy tűnik, igazgyöngyeinket olyanok elé dobtuk, akik nem tudják, mivel játszanak. Máskor, immár a modernitás végét is ünnepelve, alapvető kételyeink támadnak, egyáltalán ki kíváncsi még arra, ami volt. És mégis: ezek a kételyek és nehézségek, vagy inkább a velük kapcsolatos kutatás és küzdelem, rendkívül gazdag tudásanyagot tettek hozzáférhetővé. Ma (a 19. századdal ellentétben) nincs komoly tudós, aki azt merné állítani, Jézus nem volt történeti személy. Közös minimumként rendkívüli tettekről, eszkatológikus tudatról, legalább a tettek szintjén megmutatkozó különleges önértelmezésről beszélnek. Világosabb lett az evangéliumok irodalmi összefüggése, illetve az a tény, hogy milyen sokféle módon tükrözik az 1. századi palesztinai viszonyokat. Ma még a kétkedők sem arra törekszenek, hogy az evangéliumok Jézusa helyett vagy mögött egy másik, „valódi”, „történeti” alakot konstruáljanak, legfeljebb azt állítják, képtelenség megtalálni azt az egyetlen, közös elbeszélést, amely az összes többit is magába foglalva érvényes lehet Jézussal kapcsolatban. Valami igazság ebben is van. Ha a múlt nem szorítható be egy történetbe, hogyan lenne elmondható az, aki van? Az evangéliumok világa, mint az üres sír, mindenesetre pótolhatatlan helye lesz annak, hogy a feltámadt Jézussal találkozhassunk.

SzentÍrás

Nemesheg yi Péter SJ

Kételkedők a Bibliában

a

„Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és hittek.”

A Biblia azokat az embereket magasztalja, akik nem kételkedtek, hanem hittek. Lukács evangéliumában úgy fogalmazza meg Erzsébet szavait, melyekkel az őt látogató Máriát boldognak mondja, hogy ezt a boldogságot minden hívőre ki lehessen terjeszteni: „Boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki” (Lk 1,45). Elsősorban az angyal szavát hívőn befogadó Máriára gondol, de azok is boldogok valamennyien, „akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt” (Lk 11,28).

Megjelennek azonban a Bibliában kételkedő emberek is. Figyeljünk meg néhány ilyen kételkedőt az ó-, és újszövetségi Bibliában. k

március A SZÍV

37

SzentÍrás

Námán

Mózes Az ószövetségi Bibliában a legkiemelkedőbb személyiség Mózes. Csak őróla mondja a Biblia, hogy „az Úr pedig beszélt Mózessel, szemtől szembe, úgy, ahogy az ember barátjával szokott beszélni” (Kiv 33,11). Amikor azonban a Mózes vezetésével Egyiptomból kivonult izraeliták a sivatagban vándorolva megérkeztek a Szín-pusztában Kádeshez és nem volt ivóvizük, elkezdtek pörölni Mózes ellen, Mózes megrendült. Valami kételkedés vett rajta erőt. A Mózes iránti nagy tisztelet miatt nem írták meg a Bibliában világosan, hogy pontosan miben állt Mózes kételkedése. Talán abban kételkedett, hogy Isten, ígéretéhez híven, Mózes szavára vizet fog fakasztani a sziklából? Ezt a kételkedést mutatja-e az, hogy Mózes botjával nem egyszer, hanem kétszer ütött rá a sziklára, hogy vizet fakasszon? Bármi is volt konkrétan a hiba, amit Mózes elkövetett, mindenesetre valami kishitűség hibájának kellett történnie, mert e jelenet után az Úr ezeket mondta neki és Áronnak: „Mivel nem hittetek nekem, s így nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai előtt, nem viszitek be a népet arra a földre, amelyet nekik adok” (Szám 20,12).

38

A SZÍV március

Elizeus próféta idejében történt: Szíria királya elküldte Námánt, kedvenc hadvezérét Izrael királyához azzal a kéréssel, hogy gyógyítsa meg leprájából. Izrael királya megbotránkozik e kérésen, hiszen a leprát csak Isten tudja meggyógyítani. Elizeus, ezt megtudva, üzen a királynak, hogy küldje őhozzá Námánt, hogy megmutassa neki: van próféta Izraelben. Námán el is megy Elizeushoz, de az ki sem jön házából fogadására, hanem csak azt üzeni, hogy fürödjön meg hétszer a Jordán vizében. Námán erre megharagudott, és nem akart megfürödni. Végül szolgái unszolására mégis megfürdött, és erre „olyan lett a teste, mint egy kisded teste, és megtisztult” (2Kir 5,13). Az ókori teológus, Órigenész, e jelenetben az újszövetségi megigazulás előképét látja: minden nemzet fiai az igéből, vízből és Szentlélekből újjászületnek, és „mint most született kisdedek” spirituális tej után vágyakozva növekednek az üdvösségre (1Pét 2,2).

Zakariás

E miatt a pillanatnyi kétkedése miatt Isten nem fordul el ugyan Mózestől, de mégis büntetést mér rá: a büntetés az, hogy Mózes maga, bár megláthatja az ígéret földjét, nem mehet be erre a földre. A Biblia ezt a büntetést többször is megemlíti, amikor Mózes haláláról beszél. Ezt mondja az Úr: „Eredj fel erre az Abárim hegyre, s tekintsd meg onnan azt a földet, amelyet majd Izrael fiainak adok. Ha aztán megnézted, te is megtérsz népedhez, mint ahogy megtért bátyád, Áron. Mivel megbántottatok engem a Szín-pusztában, a sokaság pörölésekor, s nem akartatok szentnek bizonyítani előtte a vízfakasztás alkalmával” (Szám 27,12–14; MTörv 32,51).

Az újszövetségi Bibliából említsük meg Keresztelő János atyjának, Zakariásnak esetét. Lukács evangéliuma írja le, hogy Gábriel főangyal hírül adja Zakariásnak, hogy fia fog születni. Zakariás és felesége, Erzsébet, hosszú éveken át hiába vártak arra, hogy fiuk szülessen. Ez az akkori Izraelben nagy szégyennek számított. Zakariás és Erzsébet hosszú éveken át mennyit imádkozhattak Istenhez, hogy adjon nekik gyermeket, de mindhiába. Megöregedtek mindketten, és már belenyugodtak abba, hogy nincs gyermekük. Most azonban, egészen váratlanul, ezt mondja Zakariásnak az angyal: „Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked!” Érthető az öreg Zakariás reakciója, aki kételkedve azt kérdezi, hogy „hogyan győződjem meg erről?” Zakariás meg is kapja kételkedésének a büntetését: „Megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.”

Ebből a történetből látjuk, hogy az Isten szavának erejében való kételkedés büntetést érdemel, és e büntetést engedelmesen el kell fogadni. Isten azonban nem vonja meg irgalmas szeretetét az ilyen bűnöstől, ha az illető alapvetően Isten akaratát igyekszik követni.

Zakariás kétkedése nem tartott sokáig. Alighogy vis�szamegy házába, felesége méhében fogan és kilenc hónap múlva fiút szül, Keresztelő Jánost, Krisztus előfutárát. Zakariásnak pedig megoldódik a nyelve, és boldogan dicséri az Urat. (Lk 1,5–25)

Péter

mi is, és haljunk meg vele!” (Jn 11,16) Jézus halála Első pillantásra furcsának tűnhet, hogy Pétert is felazonban annyira megrendítette hitét, hogy már a többi soroljuk a bibliai kételkedők között, hiszen ő arról apostolt is kerüli. Így történt, hogy amikor a feltámadt Jézus, halála után harmadnap, megjelent a tanítványoknevezetes, hogy rendületlenül megvallotta Jézust nak, Tamás nem volt velük. Mikor újra elmerészkedik Krisztusnak, az élő Isten Fiának (Mt 16,16), és neki hozzájuk, azok túláradó örömmondta Jézus az utolsó vamel mondják neki: „Láttuk az csorán: „Könyörögtem érted, „Boldog, aki hitt, mert Urat!” Tamás úgy érezhette, hogy meg ne fogyatkozzék be fog teljesedni, amit az Úr hogy kizárták őt a közös örömhited, és egykor megtérve, ből, és ezért megmakacsolja megerősítsd testvéreidet” mondott neki” (Lk 1,45). magát. Azt hajtogatja: „Hacsak (Lk  22,32). Péter életében nem látom kezén a szegek nyois volt azonban egy pillanat, mát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezeamikor elfogta őt is a kétkedés. Máté evangéliuma írja met az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!” Ezt a le ezt a jelenetet. Jézus tanítványait maga előtt küldi furcsa követelést hallva az apostolok nem tudják, hogy a túlpartra. Ő maga felmegy egy hegyre imádkozni. mit kezdjenek ezzel a „hitetlen”, vagy jobban mondva Onnan látja meg, hogy a tanítványok bárkáját hány„kételkedő” Tamással. Jézus azonban tudja, hogy mit ják-vetik a hullámok. Erre Jézus elindul, és odamegy tegyen. Nyolc nap múlva ismét megjelenik az egybea tanítványokhoz a tó vizén járva. A tanítványok meggyűlt tanítványoknak, külön Tamás kedvéért. Nem haijednek, Péter azonban felismeri Jézust, és így kiált: ragszik meg Tamás kételkedése miatt, hanem felszó„Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek lítja, hogy tegye kezét sebeibe, és ne legyen hitetlen, a vízen.” Jézus erre azt mondja neki, hogy: „Gyere.” hanem hívő. Az evangélium nem írja le, hogy Tamás Mire Péter kiszáll a bárkából, és a vízen járva elinerre mit tett. Belenyúlt-e Krisztus dicsőséges sebeibe? dul Jézus felé. Péter halász volt, ezért biztosan tudott Én azt hiszem, hogy inkább térdre borult Jézus előtt, úszni. De a víz felszínén járni, az más. Péter mélyen és úgy mondta ki azt a hitvallást, amely János egész meghatódva lépeget a hullámokon Jézus felé. Egyszer evangéliumának csúcspontját képezi: „Én Uram, én azonban közeledik egy erős hullám, és Péter már nem Istenem!” (Jn 20,19–28) néz Jézusra, megszakad köztük a kapcsolat, és Péter azonnal merülni kezd. Mintha valami hatalmas erő Nagy Szent Gergely pápa mondja, hogy nagyon vihúzná lefelé. Ijedtében felkiált: „Uram! Ments meg!” gasztaló számunkra, keresztények számára az, amit Erre Jézus kinyújtja a kezét, megragadja Pétert, és ezt Jézus erre a hitvallásra válaszol: „Mivel láttál engem, mondja neki: „Te kishitű! Miért kételkedtél?” Aztán hittél. Boldogok, akik nem láttak, és hittek” (Jn 20,29). mindketten beszállnak a bárkába. A tanítványok pedig Mi nem láttuk a feltámadt Urat, de mégis hiszünk benleborulnak Jézus előtt, mondván: „Valóban Isten Fia ne. Hisszük, kétkedés nélkül, hogy Ő a mi Urunk, Isvagy!” Annak az Istennek a Fia, aki uralkodik a vizetenünk. Ránk is áll tehát Jézus mondása: „Boldogok, ken és tengereken. (Mt 14,22–33) akik nem láttak, és hittek.” Kérjük az Atyaistent, hogy adja meg nekünk Szentlelkét, hogy minden viszontagPéternek ez az élménye bizonyára még inkább megerőság és kísértés ellenére, kételkedés nélkül higgyünk sítette hitét. Ezért a hitért halt vértanúhalált Rómában. Krisztus üdvözítő kereszthalálában és feltámadásában, az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségére. Tamás Az apostolok közül Tamás az, akinek a neve azonnal eszünkbe jut, ha kételkedésről van szó. Jézus keresztre feszítésekor, a többi apostollal együtt ő is elmenekül. Mikor Jézus apostolaival Jeruzsálembe indult, még bátran azt mondta félénk apostoltársainak: „Menjünk március A SZÍV 39

ImaÉlet

Tornya Erika RSCJ

Egy sóhajról dönteni? Van-e különbség választás és döntés között? Mostanában több fiatal fordult hozzám – mint lelki kísérőhöz – azt firtatva, hogy mi a különbség a választás és a döntés között. A kérdésfeltevés, a megközelítés számomra meghökkentő, mivel a gyakorlatban nem válik el élesen a két dolog, de mélyebben utánagondolva érdekes megfontolások tehetők. A kontextus Közhelyszámba megy a megállapítás, miszerint korunk az elköteleződés válságát éli. Ez nem csupán a párkapcsolatokra jellemző, hanem az élet minden területét érinti. A posztmodern társadalom lényege, hogy megkérdőjelezi a szubjektum önazonosságát, illetve az egységes, abszolút érvényű világmagyarázó elveket. A világ többértelmű, heterogén, önellentmondásos. Ez megadhatja a szabadság illúzióját, ami gyakorlatilag a kötelékek hiányát jelenti. Az ember könnyen önmegvalósítás illúziójába eshet, de hamar egyedül találja magát, irány, cél, felelősség nélkül. Kialakulhat egy döntésképtelen, gyönge identitás, ami sodródáshoz vezet. Ekkor jöhet a jövőtől való szorongás, amikor a végérvényes elkötelezettségek fenyegető csapdaként jelennek meg. A döntéshelyzet megoldhatatlan problémaként fenyeget, s sokan a halogatás taktikáját választják döntés helyett. Hiszen egy döntés meghozatala során kapcsolatba kell kerülnünk önmagunkkal, ami komoly kihívást jelenthet. 40 A SZÍV március

A választás-döntés különbségét firtató kérdés jelezhet egyfajta érdeklődést, vágyat a döntés iránt, de talán egy halogató – racionális – analizáló megközelítést is: amíg nem értek mindent kristálytisztán, addig nem tudok belefogni a döntésbe. Azt alapvetően mindenki el tudja fogadni mint definíciót, hogy a döntés a cselekvés alternatívái közötti választás. De létezik-e egyáltalán szabad akarat? Kompetens vagyok-e döntést hozni a saját életemről, vagy determinált kényszerpályán mozgok? A kereszténység hite szerint létezik szabad akarat. A személynek megvan a lehetősége, hogy egy adott helyzetben szabadon válasszon két vagy több lehetőség között. A posztmodern kor válsága abban is megnyilvánul, hogy több olyan szellemi áramlat van (pl. fatalisták, deterministák), akik tagadják a szabad akaratot, a választás szabadságát, így gyengítik az egyén kompetenciáit.

Az abszolút döntés A választás-döntés különbségét a filozófiában lehet tetten érni, ami természetesen hatással van a pszichológiai és a

teológiai megközelítésekre is. Kierkegaard (1813–1855) szerint a döntés az emberi lélek szabad cselekedete, ami megváltoztatja az akaratot. Az ember szabad választása. Egyetlen kritikus helyzet van, amikor az ember valóban konfrontálódik és választ kell adni: amikor az evangéliumi üzenet paradoxonával találkozunk. Erre kétféleképpen lehet választ adni: hitből vagy nem hitből. Ez az abszolút paradoxon. Ekkor kell meghozni az abszolút döntést, amire a paradox hatalom kényszeríti. Az abszolút döntésre jellemző, hogy Isten örök lehetősége. Ezt nem lehet együtt említeni a lehetőségeink sorával, időn kívüli. Egy pillanatot kíván, amivel az Örök belép az Időbe, és ezáltal a döntésben el lesz fogadva a pillanat. Ennek a döntésnek ontológiai (a lét végső kérdéseivel foglalkozó) súlya van. Ezek szerint azok a döntések az „abszolút” döntések, ahol Isten ellen vagy mellett döntünk. Sokakkal előfordul, nem ismeretlen az a helyzet, amikor életük peremhelyzeteiben (gyermek születésekor, súlyos betegségben, haldoklásban, veszteségek esetén) találkoznak Istennel. Ez megváltoztatja-e a hozzá való viszonyt? Megtérünk-e? A dán filozófus, Knud Løgstrup (1905–1981) már különbséget tesz választás és döntés között. Döntés akkor történik, amikor egy másik ember vagy egy helyzet meghívást, kihívást ad. Itt reagálni kell, ez egy kényszerhelyzet. Ha például elvesztem az állásomat, de el kell tartani a családot, akkor arra kényszerülök, hogy rövid idő alatt munkát keressek és találjak. Választás során az ember „uralja” a helyzetet, ahol több alternatíva között tud választani. Itt a választásnak vagy-vagy karaktere van, több választási lehetőséggel. A választás várhat, a döntést meg kell hozni. A mai kor döntésre készülő embere számára talán elbizonytalanítható lehet az is, hogy rengeteg különféle döntéselmélettel lehet találkozni. Algoritmusok, matematikai, üzleti modellek segítik a leghatékonyabb döntéseket. Ezekben a módszerekben egy közös elem van: nem számolnak Isten létezésével és működésével.

Az evangélium paradoxona a lelkigyakorlatokban Szent Ignác lelkiségében a választás, a döntés alapvető fontosságú. A lelkigyakorlatok dinamikája nem csupán döntési módszertan, hanem közvetlen találkozási lehetőség Jézussal a Szentírás szavai által. A lelkigyakorlat feltételezi a kapcsolatot Krisztussal, vagy a vágyat a hozzá való mélyebb kapcsolódásra. A lelkigyakorlatban nem csupán intellektuálisan

veszünk részt, hanem teljes valónkkal: testünkkel, lelkünkkel, elménkkel. Valóságunk minden szintje szerepet kap a döntési folyamatban. A lelkigyakorlat csöndjében szembesülünk életünkkel, rendezetlenségeinkkel, majd ebből megtérve tudunk döntést hozni Isten mellett. A csönd megteremti a döntés alapfeltételét, hogy kapcsolatba kerüljünk saját magunkkal (és természetesen Istennel is). Kierkegaardhoz hasonlóan a döntés és választás fogalma nincs elválasztva Ignácnál sem. Az evangélium radikális paradoxonával találkozva a lét alapvető döntését lehet meghozni a lelkigyakorlatokban: Istennel élek-e ezentúl, Jézust követem-e? Az ignáci választás során nem merül fel, hogy a bűn vagy a jó között választok-e. A bűn nem alternatíva. A jó és a jobb között lehet különbséget tenni, haladva az egyre nagyobb (magis) felé. Sok olyan fiatal – aki nagyon komolyan és bátran keresi élete értelmét – számol be arról, hogy minél több erőfeszítést tesz egy-egy döntés meghozatalában, annál távolabb kerül a megoldástól. Befeszül, görcsössé válik. Mi lehet a probléma? Mi akadályozza a döntéshozást? A sok akadályozó tényező (pl. perfekcionizmus, rizikókerülés, halogatás stb.) közül talán a legfontosabbat érdemes kiemelni: nem fog sikerülni a döntés, ha nem tudjuk, miről akarunk tulajdonképpen dönteni! Csak letisztult, egyértelmű kérdésről lehet döntést hozni. Egy, a káoszban örvénylő, érzelmekkel telített sóhajról, miszerint „ez így nem mehet tovább”, nem lehet dönteni. Csak olyan kérdésekben lehet dönteni, melyek már az evangélium egyszerűségére csupaszodtak. Csak azután érdemes hozzáfogni egy döntési folyamathoz, ha megvan a valódi, jól megfogalmazott alapkérdés, hogy miről kell dönteni (és miről nem)!

Bátorság, bizalom A posztmodern kor embere tart a választástól, a döntéstől. Nagyon fontos ismerni a döntéshozatal lépéseit, de még fontosabb az a bátorság és bizalom, amivel belépünk egy-egy döntés meghozatalának kalandjába. Ha bízunk abban, hogy megvan az elménkben és a szívünkben minden képesség, ami elegendő dönteni, választani, akkor már csak Isten Lelkét kell hívni, aki átsegít a bizonytalanságokon és megmutatja a helyes döntés irányát.

március A SZÍV

41

AnyaApaGyerekek Medve Helga

Mindig van új kihívás!

„A kíváncsiság, a munka és a bizalom a legfontosabb összetevők az ember pályáját illetően, de nagyon nehéz megfogalmazni, hogy ezeket miként lehet kifejleszteni” – Csíkszentmihályi Mihály professzorral közvetlenül a Prima Primissima díjátadó utáni délelőtt beszélgettünk kétségekről, háláról, bizalomról, a hit és az értelem kapcsolatáról.

„Az élet mellett ott van a halál, /A boldogságnál a lehangolás, / A fénynél árnyék, kétség és remény. – / Ott állok, látod, hol te, mindenütt…”– mondja Lucifer Az ember tragédiájában. Madách Imre mondatait idézve saját kétségeinkre, gondjainkra is utalhatunk. Miért van mégis szükségünk a folytonos küzdelemre, s vajon ez hasznos lehet-e számunkra?

A problémákkal való megküzdés az egész emberiség szempontjából fontos kérdés. Szerintem a nehézség és a küzdelem fontos fogalmak az életünkben. Érdekes összefüggés van közöttük, hiszen a nehézség önmagában nem jó, de 42 A SZÍV március

az, hogy az emberek meg tudnak küzdeni vele, fontos a fejlődés szempontjából. A küzdelem ugyanis segít felülemelkedni gondokon, s hozzásegít a megoldáshoz. Azt persze nem tudom, hogy létezik-e egy univerzális megoldás a problémák megoldására, hiszen minden nehézség más-más okból ered. A legfontosabb dolog az, hogy legyünk mindig hálásak valamiért! Nagyon sokat segíthet, ha az életünkben a sok rossz között tudunk a jóra figyelni. Egyensúlyt teremthet bennünk. A világ nem úgy van teremtve, hogy boldoggá tegye az embereket, s a legtöbben úgy is érzik, szenvedésre születtek. De gondoljunk csak bele, hogy hányszor ébredünk szép napra, és hányszor örülhetünk ennek önfeledten. A mi felelősségünk, hogy megtaláljuk az életben azt, ami jó. Egy-egy ötlet, tudományos munka megszületésekor a kételyek, kétségek milyen szerepet tölthetnek be?

Nincs jól bevált recept, ami mindenkinek s minden helyzetben használna. Ahogy a skolasztika atyja, Szent Anzelm mondta „Credo ut intelligam, intelligo ut credam”, tehát „Hiszek, hogy tudjak, tudok, hogy higgyek”. Szerintem ez nagyon fontos mondat. A diákok közül sokan nem bíznak abban, amit tudnak, és nem értik a jelentőségét. Könnyebb úgy élni, hogy ne értsenek és ne higgyenek, csak azért, hogy kényelmesebb legyen az életük. Ha így érkezik egy diák a gimnáziumba vagy az egyetemre, akkor valószínűleg nem fogja megérteni, hogy mi történik ott vele, mert nem hisz annak fontosságában, amit csinál. Kitűnő eszű lányok és fiúk jönnek hozzánk, hogy megtanulják a trükköket ahhoz, hogy boldogok lehessenek majd az életben, de nincs bennük igazi hit és cél, ami segítené őket ebben. Úgy gondolják, hogy ez is jó, az is jó, nem tudnak választani, elköteleződni. Az Ön egyik fontos kutatási területe a kreatív folyamatok mechanizmusának vizsgálata.

Az általam vizsgált kreatív egyének számára mindig volt valami fontos, amit meg akartak érteni. Einstein is azt mondta, hogy „a jó Isten nem szeret kockázni”. Ő is hitte, hogy a világban van valamilyen rendszer és cél. Ezt akarta megérteni, és mindenféle furcsa dolgot gondolt ki közben. Sajnos a relativitáselmélet félreérthető, s Einstein nagyon haragudott amiatt, hogyan használja, magyarázza azt a többi fizikus.

Igazán komoly kreatív személy volt például Niels Bohr Nobel-díjas fizikus, aki a kvantumelmélet egyik atyja. Tudom, hogyan „működött”, a fiát valamint az unokáját is ismerem. Niels Bohr mindig hitte, hogy van egy rendszer, egy cél. Létezik egy összefüggő értelme a dolgoknak. Ha az ember nem hisz az értelemben, akkor nehéz felfognia azt, amit hall, s akkor bármit elfogad. Legtöbben, akik a kreatív embereket vizsgálják, főként a kognitív képességeiket emelik ki, azt, hogy mennyire racionálisak a személyek. Ön ezt az állítást mintegy kiegészítve és megcáfolva, a Kreativitás című kötetben is hangsúlyozza: olyan, mintha ezek az emberek egész életükben dolgoztak volna, vagy mintha egy percet sem dolgoznának, mert a munkájuk során folyamatos flow élményük van.

Igen, mert a munkájukban megteremtenek egy bizonyos rendszert, amiben tudnak dolgozni, és ez egyben biztonságérzetet ad. Bármi, ami azon belül történik, lehet pozitív vagy negatív. Akár a sportban: ha a labdát ide rúgod, akkor az jó, ha oda, akkor az rossz. Enélkül a szisztéma nélkül az egész véletlenszerű lenne. Ha festő vagy, akkor szereted, ha a piros és a fekete egyensúlyban van a vásznon. Ha költő vagy, akkor azt mondod, hogy ez a szó nem jó itt, és próbálod beilleszteni oda, ahová illik, ahol kifejezi azt, amit érzel. Ha ezt a munkában vagy a munkán kívül is tudod alkalmazni, akkor ezek visszacsatolást adnak arról, amit csinálsz, s hogy a jó irányba mész vagy sem. Ez fontos. Attól függ persze, hogy mennyire korlátolt az a struktúra, amiben dolgozol. Például a nagy sakkmesterek mindig játszottak a fejükben, és ez egy csodálatos, folytonos flow élmény volt számukra. De rendszerint, előbb vagy utóbb, észrevették, hogy ez a játék csak a fejükben létezik, és nincs más kapcsolatuk a világgal. És akkor az „egész ház összeomlik”. Csak az utóbbi 150 évben három sakkmester is volt Amerikában, akik mind a hárman megbolondultak, amikor világbajnokok lettek, mert nem volt több kihívás, nem volt több cél az életükben. Azt gondolták: Ez a vége a játéknak? Elértem a k csúcspontot, s így már nincs több cél a számomra?

március A SZÍV 43

AnyaApaGyerekek

Az igazi életben ez nem történhet meg, mert ha figyelsz arra, ami a világban zajlik, akkor mindig van új kihívás, mindig van valami, amire érdemes figyelni, amin lehet javítani. Ha önnek a kutatásával kapcsolatban kétsége támad, kivel vitatja meg a dolgokat?

Ha olyan szakmában dolgozik, aminek van egy stabil tudománytörténete, akkor könnyű megtalálni azokat a kollégákat, akikkel tárgyalni lehet, és akiktől visszajelzést kaphat. Mindig sokféle kihívást jelent azonban, ha valaki új irányba kezd vizsgálódni. Sokszor az ember úgy érezheti, hogy talán ez mind bolondság, és talán nincs is értelme. Mikor elkezdtem a flow-ról írni, akkor az első visszajelzés olyan emberektől jött, akiket egyáltalán nem ismertem. Komoly gondolkodók voltak, de nem pszichológusok. Az egyik egy antropológus, a másik egy szociológus volt. Ők a saját szempontjukból kezdték bírálni a gondolataimat. Érdekesnek találták, és megtapasztalták ők is a kutatásaik során, pl. afrikai törzseknél. Bekapcsolódtak az eszmecserébe olyan történészek is, akik Toynbee világtörténelmét tanulmányozták. Toinbee angol történész 13 kötetet írt a civilizációk fejlődéséről. Megállapította, hogy sosem volt civilizáció olyan helyen, ahol minden ideális. Kell egy bizonyos egyensúly a kihívások között, amire az emberek tudnak válaszolni. De azért ez a kihívás ne legyen túl nehéz. A milánói egyetem egyik olasz pszichológusa (Marcello Massimini) is írt nekem a témával kapcsolatban, majd az egyik diákjával el is jött Chicagóba. Tíz napon keresztül folyamatosan beszéltünk. Ő egy nagyon okos ember, s nagyon sokat segített nekem. Ő volt az, aki rávilágított Csíkszentmihályi Mihály (Fiume, Olaszország, 1934. szeptember 29.) Prima Primissima és Széchenyi-díjas pszichológus, a Magyar Érdemrend nagykereszt tulajdonosa, pedagógus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja. Szakterülete a fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás. Ő a pozitív pszichológia egyik atyja; fő elmélete a „flow” (azaz „áramlat”), amely a boldogság, a tökéletes élmény elérésének egy lehetséges útja. 44 A SZÍV március

arra, hogy mi volt a flow szerepe az evolúcióban. Én is gondoltam erre néha, de úgy éreztem, túl nagy, túl tág felvetés ahhoz, hogy abba energiát fektessek. Ő viszont szépen kidolgozta, hogyan tudja a flow befolyásolni az (biokulturális) evolúció irányát. A visszajelzésekből tehát kiderült, hogy a flow-nak van létjogosultsága. A tehetséges gyerekek körében végzett vizsgálatának eredményeit a 2015-ben megjelent Tehetséges gyerekek kötetben foglalta össze. Mi a véleménye a magyarországi tehetséggondozásról?

Érdekes, hogy akik a gimnáziumban vagy az egyetemen éltek a lehetőségeikkel, és később Nobel-díjasok lettek, azok arról számolnak be, hogy a fizika- vagy matematikatanáraik játékosan tanítottak. Izgalmas kihívásokat, feladatokat adtak fel nekik. Aki a legjobban megoldotta a tételt, annak a nevét aztán kifüggesztették az iskolában, hogy mindenki láthassa. Játék lett a tanulásból! Most úgy látszik – bár nem tudom biztosan, mert itt nem vizsgáltam az iskolásokat –, hogy sokkal passzívabb lett a pedagógia. Ha a tanuló jó jegyet akar, akkor a tanárnak azt mondja, amit az hallani szeretne. Így az élményszerűség kimarad az oktatásból. Érdemes tehát elkezdeni a tehetséggondozás felfrissítését. Egy szülő sokszor nem tudja, mivel árt vagy használ a gyermekének, és emiatt kétségek gyötrik. Már az óvodától kezdve nagy verseny van a különórák és foglalkozások terén. Mit tanácsolna, mit érdemes szem előtt tartania egy szülőnek, ha tehetséges a gyermeke?

Sajnos a szülők a taníttatással akarják a gyereküknek a legjobb jövőt garantálni, s ez nemcsak Magyarországon, hanem Amerikában is így van. Azt gondolják, hogyha tanul, jól vizsgázik és szépen halad előre, akkor majd boldog lesz. Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Nem könnyű előrébb jutni a tudással, és nem garantálja a boldogságot sem. Inkább az a fontos, hogy a gyerek boldog lehessen, és a boldogság – amennyire mi értjük – attól függ nagyrészt, hogy mennyire tudja a gyermek használni a saját képességeit. A szülők arra figyeljenek, abban támogassák a gyermeket – akármilyen sport, művészet vagy tudomány terén –, ami boldoggá teszi, és aminek gyümölcsöző a jövője.

A saját gyermekeit hogyan segítette pályájuk során?

Sosem próbáltam a tehetségüket fejleszteni, inkább arra figyeltem, hogy mi az, ami igazán érdekli őket, és hogy ennek van-e jövője. A legfiatalabb fiam, Christopher, korábban a Massachusetts Institute of Technology-ban (MIT) volt professzor, most pedig az EU kinevezte a Human-Computer Interaction and Design Innovation vezetőjévé Madeirán. Érdekes, mert ő kezdetben nem volt egy szorgalmas gyerek, és nem is haladt túl jól az iskolában. 14 évesen kezdett először érdeklődni az elektromosság iránt. Egy iskolai musicalben, a Bye bye Birdie-ben kapott főszerepet. A próbákon észrevette, hogy a társai, akik a hangszóróval és a világítással dolgoznak, nem igazán értenek hozzá. Christopher tanácsokat adott nekik, és elkezdett a témában tájékozódni. Két hét múlva már annyit tudott a hangosításról és az elektromosságról, hogy az hihetetlen. Később kapott egy fokozatot robotikus művészetből, de azóta autodidakta módon tanult meg annyit a témáról, hogy művész létére felvették professzornak a MIT-re, ami, mint tudjuk, egy vezető műszaki egyetem. Mark, a másik gyermekem, a legjobb matematikus volt Illinois Államban, és felvették a Harvardra. A második évben felhívott egyszer, és elmondta, hogy ő már nem akar többet matematikus lenni, mert nem szeretne olyan unalmassá válni, mint amilyennek a professzorait vagy egyetemista társait látta. Elhatározta, hogy kínait fog tanulni. Azt gondoltam, hogy a kínai most nagyon jól jön pénzügyi és gazdasági szempontból is. Erre közölte, hogy őt a Krisztus utáni Han dinasztia nyelve érdekli, mert olvasott egy Li Po nevű költőtől egy fordítást, ami nagyon megragadta. A Han dinasztia nyelvezetét már csak nagyon kevesen, a fiammal együtt 4-5-en tudják olvasni az egész világon. Szerencsés apa vagyok tehát, hiszen a fiaimnak mindig is volt saját érdeklődési területe, és tehetsége. S tudták, hogy sokat kell dolgozni ahhoz, hogy legyen belőlük valaki. A kíváncsiság, a munka és a bizalom a legfontosabb összetevők az ember pályáját illetően, de nagyon nehéz megfogalmazni, hogy ezeket miként lehet kifejleszteni. Fontos, hogy a szülők komolyan vegyék a gyermekük világba és a jövőbe vetett bizalmát! Fontos, hogy törődjenek a gyerekükkel, de nem túlzottan, csak épp annyira, hogy a kicsik megtapasztalják a gondoskodó közeget, hiszen ezáltal akarnak majd ők is részt venni benne.

Mit csinált Isten, mielőtt megteremtette a világot? A rossz embereknek is van őrangyaluk? Hogyan képes Isten hallani minket?

Egy könyv, amelyben Ferenc pápa gyerekek kérdéseire válaszol.

Megrendelhető: www.jezsuitakonyvek.hu

március A SZÍV 45

SzépÍrás

Kipke Ágnes

„Bizonyos esélyek” A 2015-ös év legjobban várt magyar köteteként is beharangozott, Bartis Attila: A vége című regénye inkább tán felnövés-, mintsem fejlődésregény. A 20. század markáns díszletei, családi traumák és traumatikus szerelmek közt egy önsorsrontásra hajlamos művészalak bolyong. A kötelezően váratlan fordulatok, a nagyon is tudatosan játszatott érzelmek láttán szabad persze fanyalogni is – de a szöveget olyan hiteles erejű érzések és kétségek sodorják, hogy az olvasó nemigen tehet mást: a főhőssel (és az előző Bartis-regény, A nyugalom recenzensével) együtt – legfeljebb némi távolságtartó, flegma józansággal – tudomásul veszi saját megrendültségét: „Ha giccs, na és.” 46 A SZÍV március

e

„Elöljáróban annyit még tisztáznom kell, hogy nem hiszek Istenben. Sokáig nem így gondoltam, de ezt most már tisztán látom. Ez természetesen nem Istenről szól, hanem rólam. Nincs bennem hit. A hit nélküli remény pedig nem más, mint bizonyos esélyek számolgatása. […] // Ennek ellenére látnom kell azt is, hogy hiába nem vagyok alkalmas annak okát kétségbevonhatatlanul Istenben találni, a világban mégiscsak jelen van valamiféle gondviselés. Lehet, hogy hatalmasabb nálunk, lehet, hogy belőlünk fakad. Ezt senki nem fogja eldönteni. // Kornél azt mondta, írjam le az életem, ha az ember ránéz egyben az egészre, az ilyesmi el szokott dőlni magától.” Így s ezért, e tisztánlátásnak nevezett, tiszta bizonytalanság jegyében fog önéletrajzba Szabad András ötvenkét éves fotográfus, egy halálos diagnózis árnyékában; ellenpontjául talán annak a naplónak is, amelyben szerelme-szeretője hat éven keresztül egyetlen szóval sem említette a létezését soha. Hogy a gyorsforgalmi út kutyatetemének képével kezdődő szöveg és beszélője épp az írás-íródás folyamatában próbáljon valamiféle, változásaiban és változataiban, egyensúlyvesztéseiben, zuhanásaiban is fenntartható önazonosságra találni, az egykori anyai intelem szerint: „kisfiam, ha nem akarsz belebolondulni ebbe, el kell hidd, hogy a kis Kutyus te vagy. Bármi történik veled az életben, az mind te vagy.” A szöveg minduntalan (fény)képeket s (fény)képekben beszél – ahogy gép híján a kisfiú Szabad András is „szóban” készítette, komponálta a képeit. Mindez tehát tán nem is annyira narratív módja az identitásteremtésnek – inkább mint önmagunkat állítani egy New York-i reklámplakát szemérmetlen nyilvánosságában, túlságosan is nagy karriert befutott önmagunk elé: meztelenül, anyánk perzsabundájában, az önarckép egészalakos kiszolgáltatottságában. S aztán megint másképp, „jobbról akác, balról szovjet nagykövetség, középen egy feketefehér nő nyitva felejtett ajka”; „jobbról kredenc, balról mittudommi, középen a tudomásul vehetetlen mulandóság”. Hiszen a könyv sok apró fejezete is mintha állóképek volnának: fotográfiák sora, melyeket mi látunk egybe és eggyé, körívvé vagy párhuzamossá, személyesen komponált kiállítássá a világűr falán. A hatszáz oldalas regény világának túlburjánzó gazdagsága a valóság hanyag bőkezűségét idézve ragad meg s ejt el szálakat;

emel ki egyes párhuzamokat s hagy homályban másoévesen fotózott udvari poroló magányától a latyakos kat: váratlan névegyezéseket, motivikus áttűnéseket, járdán mintha az életéből távolodó Éva képéig: az örökmelyek „valamiképp, mint a sorminta, megismétlődnek kévalóságba pusztuló pillanat. Hiszen „én is azt nézem három évtizede egy fényképezőgép keresőjén át, amit újra meg újra. Egy sima, egy fordított, egy sima.” nem érek el soha”. Mert a Bartis-beszéd ilyen: bőbeszédű, felszíni köznaEbből az elérhetetlenből máspisága (és alkalmi, nagyon is különben meg is lehet élni, az mélynek szánt túlírtságai, ameigazolványképeket készítő vén lyek persze akár az elbeszélő„Az űrnél nincs nagyobb Reisz inasául szegődve, akifőhős stilisztikai túlkapásaiként ellensége a léleknek, nek hite szerint a mindig csak is olvashatók) – ez a hullámzó csűrt-csavart, kétes eredetű fecsegés hordozza azt a nagy kedvesem." írással szemben – „messzierejű motivikus telítettséget, ről jött ember azt mond, amit amely azonban nem lehet nyilakar”, legyint az öreg a kőtábvánvalóvá az olvasó nagyon lákra hivatkozó András ellenvetésére – az első fénykéis aktív közreműködése nélkül. Hiszen Szabad András is tudja, „hogy ezek az ismétlődések milyen alamupet maga Jézus Krisztus készítette, „ráadásul kontaktot. Egészalakos kontaktot, önmagáról”: a torinói lepellel. szin bújnak el, néha évtizedekig láthatatlanok.” S bár Mindebből „magának azt kell megtanulnia, hogy nem megválaszolhatatlan, hogy az állandó, kombinatorikus istentelenség képet készíteni. Hogy nincs, amiért széértelmeződésnek kiszolgáltatva mi, elbeszélők, olvasók gyellje magát.” felfedezzük-e őket vagy kitaláljuk – meglehet, így is, Csakhogy aki élete első felvételét a halott anyjáról kéúgy is „csak idő kérdése megtalálni a párhuzamot”. Bárszíti, s aztán – épp az öreg Reisztől – azt is megtanulja, miben. Zongorára dőlve jajgató nők alakja közt. Beomhogy még egy ócska igazolványképen is oda kell ülnie ló vakolat és leszakadó tükör apokalipszise közt. Egy magának a fényképésznek, bele a másikba, hiszen már rúzzsal körülrajzolt délután, egy öngyilkos náci tiszt ott van eleve minden képén ő maga is, pucéran a Leica filozófiaórája, konyakok, ügynökök, cipőkopogások, keresője előtt; azt a szorongás úgy markolja, hogy nem Bergman-filmek, álmok és almák egymásba montírozóis akarja majd kiléptetni magát a kényszeres (ön)megfidó képei között. A halál és a fényképezés között. gyelés bűvöltségéből mások figyelmének nyilvánosságába. Mások emlékezetének galériájába; a megörökítőKözel a halálhoz, mint dés hullamerevségébe. a fényképezés „Az űrnél nincs nagyobb ellensége a léleknek, kedvesem – tanulja András a szomszédjába költöztetett idős A végtelenre a legkönnyebb beálgrófnőtől. – Soha nem az a baj, ha valamit elvisznek az lítani az élességet államosítók. Hanem ha űr marad utánuk.” Pedig üres„Ma azt gondolom, van, amit kell értenem, és van, amit ség bőven jut majd ennek a fiúnak, aki 1960-ban frissen nem. Ha az ember se a véletlenben, se az Úristenben szabadult, élőhalott apjával és holtan talált anyja emlénem hisz, akkor muszáj elfogadnia, hogy az okok néha kével érkezik egy kietlen budapesti lakásba, egy lepusza semmiben lebegnek. Mint tonnás acélgömbök a súlytult évtized államosított perspektívái közé. S ekkortól, talanságban. Van, akinek ezt könnyebb elfogadnia, van, mozduljon azután bármerre, „jött velem ez a semmi is”. akinek Istent. Bár azt hiszem, Istent könnyebb. […] Mert aki kiskamaszként a pinceablakon át gondolatban Ezeket a tonnás acélgömböket elég nehéz egy életen át k már végigfényképezte egy Imolka semmibe futó történetét, a fölhajtott otthonkától a végső spárgahurokig, annak a halál mint az abszolút üresség, az abszolút távollét megélhetetlen tapasztalata ott kísért majd a valódi képein s valódi élethelyzeteiben is egyre. A tizenhét március A SZÍV 47

SzépÍrás

vá váljanak a hazug hallgatások repedései; a közelség megfoghatatlan hiányai. A dialógusok gondolatjelek nélküli tagolatlansága: hisz csakis az elbeszélő (egy) személyes értelmezési (értetlenségi) keretén belül idézhetők föl Éva két mondat közé hallgatott történetei (is). Hogy világossá váljék minden emberi viszonylatunk lebegve tartani.” Mert az Évával való végzetes találkoelbeszélhetetlensége. zás előre megálmodott, szürreális városligeti éjszakája Kérdéseink eredendő elhibázottsága. Ahogy haldokló olyan magyarázhatatlan, abszolút tényként áll az oksági apjának is hiába ír listát, András végül csak az éjszakás kapcsolatok egyébként is mindig újramondott és újraérnővérnek tudja eldadogni a kihajított cetlit; mert „olyan tett, bomlékony láncolatában, mint ami a kérdések felkérdéseket pedig nem lehet feltenni senkinek, amelyektételét is eleve értelmetlenné teszi. Mint ami eleve rábízre egész életében nem volt válasza”. Amit elhallgatunk, za magát valami kétesélyes, ugyancsak kompromittált az titok. De amit el sem tudnánk mondani… „Isten nem transzcendenciára. titok. Apám sem az.” András amatőr csillagász apja azért kapja az első bel„Takarodj vissza a labirintusodba!” – üvölti Éva megügyes pofont, mert a felhőkről készült fotóit vizslató foghatatlan indulattal egy Hellász-térkép fölött, saját tisztnek azt találja mondani, az Úristent szeretné lerejtélyes mitológiája artikulálatlan szörny-hősnőjeként; fényképezni, hogy megmutassa végre az elvtársaknak. mert a labirintusokból nincs kijárat. Ahogy a sötét- és S a technika fejlődése és egyéb „istentelenségek” iránt egyéb kamrákban is csak úgy fulladni meg, mint a szemtelenül és szenvedélyesen érdeklődő grófnő arra világűr embertelen tágasságában. Önmagunkból nintanítja az elbeszélőt, úgy figyelje Gagarin és Armstrong csenek kivezető utak: a szerelméért megvert tízéves útjait, meg a fényképhez hasonlóan halott csillagokat, Parasztkatika üres arccal eszi meg a térképet, amely mint akit a legszemélyesebben érint mindez. A kilépés Andrással közös világuk záloga volna; s iránytű helyett bátor őrültsége. A gravitáló kapcsolódás híján az erőpilótahulla várja a gyerekeket a repülőgép roncsai kötől is megszabadult súlytalanság iszonyata, kísértése. zött. Az igazodás egyetlen érvényes pontja mintha Éva A semmibe vetített s forgatókönyv szerint megtagadtestén az anyajegyek csillagtérképe: „Semmi szüksétatott Úristen – „Nem tudom, Hruscsov belegondolt-e, gem nem volt lámpafényre ahhoz, hogy a hasán lássam adott esetben hogyan fogja Gagarin teljesíteni az utasía csillagos eget. Pontosan tudtam, hogy ez egy életre tását, ha véletlenül majd ott áll szemtől szembe. Persze, eldőlt. Még csak nem is én döntöttem el, hanem valami erre kicsi volt az esély, ezt Hruscsov helyesen gondolta, nálam sokkal hatalmasabb. Hogy ezek a csillagok már na de mégis. […] Felelőtlen volt, na.” rég halottak lesznek, és én még mindig az ő fényüket Csak hát így, a végeredmény ismeretében végül mégis fogom látni. Úgy markoltam „arra gondoltam, hogy tulajbele, hogy a kezemben lüktedonképpen semmit nem ér a Hiszen el kell engedni végül – tett a szíve.” Pulzáló, pusztuló fényképezés. Ahogy Apám kécsillagok. peiről is folyton lemaradt Isten, kutyát, szerelmet, képeket, ugyanúgy én se fogom soha azt halottakat. Párhuzamok és a gumik füstjében kódorgó kuMi ez az egész tyát lefényképezni. Ahol az Úr„Egyszer régen Éva mutatott megértések reményét. isten egy pillanatra látható, ott egy képet. Goya festette. […] kiszakad a film.” Egy kutyát ábrázol. Vagyis csak a fejét. És még ez a fej is alig látszik. Valami hatalmas Valamiféle értelem ég nehezedik rá. Valami homokhegy vagy sárhullám A válaszokból csak kérdések születnek; az Éva utáni hatalmasodik előtte. Azt nézi. Mintha épp süllyedne. nyomozás ámokfutása épp arra elég, hogy a nő sorsáMintha már percei se lennének. […] A szokásos távolnak újabb, egyre iszonyúbb részletei közt nyilvánvalóságból nézve az ember azt hiszi, hogy a kutya kétségbe48 A SZÍV március

esett. Csupán ha egészen közel hajolunk hozzá, akkor látjuk, hogy valójában csodálkozik. Hogy egyszerűen csak nem érti. Azt hiszem, ez a kép az egyik létező legpontosabb emberábrázolás.” S kérdések híján persze válaszok sem maradnak. Csak magányok, csöndek, kallódó tárgyak, félig-sejtett történetek; a láda alján az üres, megoldott kutyalánc. Thészeusz és Ariadné egy levelezőlapon. Nem maradnak képek sem: újra meg újra megsemmisülnek, megsemmisíttetnek épp a legfontosabbak és legszemélyesebbek. András szétáztatja vagy visszaadja a nők legintimebb portréit; s úgy húzkodja ki egy egész sorozat tekercseit a napvilágra, ahogy azok a legelsők kaptak fényt, tizenöt évvel ezelőtt. Éva, amikor elmegy, hóna alatt több tucat negatívval távozik: „Attól a pillanattól kezdve tudtam, hogy hiába nem ír, hiába nem küld még egy vacak képeslapot sem, hiába van most azzal a karmesterrel vagy bárkivel, nem hagyott el. És nem is fog elhagyni soha.” Legutolsó kiállításán pedig – hite szerint túl immár mindenen – paradox képzőművészeti happeningként, a pusztítás szertartását celebrálva András világhírű képeinek megsemmisülését: a fixálatlan megvilágított fotók végleges eltűnését mutatja be a közönségnek. Hiszen csak így lehet. Hiszen el kell engedni végül – kutyát, szerelmet, képeket, halottakat. Párhuzamok és megértések reményét. A gondviselését. És innen fordulunk, még egyszer, az utolsó oldalakon is, Szabad András egészen újféleképp megértett szabadságába. A távollévő mégis-(jelen)létének karácsonyi felismerésébe. Hisz minden csak „azon múlik, meglátom-e valaha is egyben az egészet. Miközben csakis úgy lehet egyben látni az egészet, ha külön-külön a legapróbb részletig lát az ember mindent. Ha még azt is látja, az utcán végigviharzó szélben épp merre kavarog a por. Hogy se lekésni, se megelőzni nem lehet azt a pillanatot, csak meglátni egyben, mindenestül […]. Ahhoz, hogy ne a vaksors készítse a képeim, úgy kellene látnom egyben az egészet, ahogy ember nem láthat soha.” De hát néha talán nem is csak az ember lát. Néha talán mégis ő az, akit figyelnek, akit látnak – aki egy űrfelvétel-messzi tekintet magasából egy-egy pillanatra mégis megértettként ismerheti föl önmagát. Néha talán mégis átszakad a film.

Jezsuita sziget hírdetés

A Szív

Ajándékozzon maradandó értéket ismerőseinek! Előfizetésével egyben támogatja is azt a lelkiséget, küldetést, mely A Szívet jellemzi. Számítunk önre és köszönjük bizalmát! Keressen minket telefonon: +36-1-327-4052

BARTIS ATTILA: A vége. Budapest, Magvető, 2015.

március A SZÍV 49

SzépÍrás

Simon Erika

AZ ARANYLEN

DALAI „Rilke, Busta és mások között különösen megragadott Trakl tragikus sorsa. Sopronból költözött a család Salzburgba. Rilke nagyon nagy költőnek nevezte, mint az egyik legkitűnőbbet a német nyelvű költészetben” – mondja Kerék Imre költő.

Legutóbbi versgyűjteménye viseli ezt a címet: Aranylen. Mezők, ligetek elbújt éke a sárga sziromkelyhű aranylen: gyönyörködik-e benne néha valaki? Mintha ez a növény verseit, költészetét szimbolizálná… Huszonnyolc könyv után mit gondol versei sorsáról?

Eddigi versköteteimben az olvasó bizonyára észlelheti a magyar flóra és fauna megtestesítőit. Ez a szerény, alig észrevehető növény, az aranylen, különösen megragadott magányos, rejtekező szépségével. Igen, valóban szimbolizálja eddigi költészetemet. Kosztolányinál fedeztem fel, egy-két bekezdésben emlegeti egy kisesszéjében. Eddigi életutamon, ha válságok és álságok értek, egyébként is hű társakat találtam a klasszikus költőink emlegette virágok, fák társaságában, így ösztönző példákat mutattak föl nekem például a debreceni botanizáló költők: Földi János, Fazekas Mihály és Csokonai Vitéz Mihály, később Tóth Árpád. Kívülük még Herman Ottó és Bársony István természet-ihlette írásaihoz fordultam nagy gyönyörűséggel mindmáig. Még talán lesz erőm és kedvem bővíteni munkáim sorát. Hogy költészetem sorsa mi lesz, éppúgy kevéssé izgat, mint a francia Montaigne esszéírót sem izgatta, hogy mi lesz holta után életművével. Talán marad valami belőlük az új nemzedék számára. József Attila-, Radnóti-, Berzsenyi-díjas költő, műfordító, Háromfa díszpolgára. Szülőfaluja nem feledi a somogyi tájak költőjét. Ön emlékszik-e jól itteni gyermekkorára, már rég soproni polgárként, Háromfa szépségeire? A dombon álló három nyárfára, a „zöld pokol” horgásztóra, a közeli Dráva folyóra?

Amikor 2003-ban szülőfalum, Háromfa díszpolgárává avatott, meglepett, jólesett számomra és kissé megnyugtatott, hogy jó kezekbe kerültek ott verseim. Néha hívnak haza író-olvasó találkozókra, könyvbemutatóra, versmondó verseny zsűrijébe. Szülőföldem 50 A SZÍV március

mindig szívesen fogad és soproni polgárként sem feledem. Erdei-mezei szépségei élesen megmaradtak bennem. Bár a dombon álló három nyárfa már csak legenda, a horgásztó, a Rinya patak, mely a közeli Barcs környékén ömlik a Drávába, elevenen él bennem. Gyerekkori emlékeim közt őrzöm a kenderáztatás, halászás, fürdés alkalmait. Sopron hegyes, fenyőerdők szegélyezte erdei ösvényeivel emlékeztet az otthoni tájakra. A  Fertő-tó pedig a Balaton környékét idézi fel bennem, ahol nyaranta íráskedvemet is kiélhetem, ha úgy adódik. Fertőszéplakon, Sopronban tanított, dolgozott könyvtárosként, de ezek mellett költészetre, műfordításra mindig elegendő időt, erőt szánt.

A soproni Szent Orsolya Általános Iskola és Gimnázium tanáraként és könyvtárosaként dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Könyvtárosként nagy gondot fordítottam arra, hogy a több ezres állományt legjava költőink munkáival gyarapítsam. Például Weöres Sándor, Csanádi Imre, Szepesi Attila költőbarátom gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt gyönyörűséget nyújtó verseivel, meséivel könyvtári órák keretében ismertettem meg a tanulókat és az érdeklődő tanárokat. Ezen kívül meghívtuk egy-egy találkozás alkalmával néhány jeles költőnket; így Fenyvesi Félix Lajost, Nagy Gáspárt. A könyvtárban néha alkalmam adódott a tanítás után, a csendesebb, délutáni órákban versírásra. Sok klasszikus európai költőnk fordításával is foglalkoztam, főként oroszokkal és németekkel. Ezeket kis kétnyelvű füzetek formájában tettem közzé, néhányszor saját kiadásban. Megszólaltatta magyarul Goethe, Hölderlin, Hesse és Rilke verseit, s foglalkozott a tragikus sorsú Georg Trakl költészetével is, akinek apja Sopronból származott. Trakl huszonhét éves korában választotta az öngyilkosságot. Kételyek és kétségek közt

nagy költőnek nevezte, mint az egyik legkitűnőbbet a német nyelvű költészetben. Egy csatában valóságos sokkot kapott, ezután kábítószerekkel élt, kétségeiben a valláshoz, Krisztushoz folyamodva, míg egyszer csak nem bírta tovább.

bűntudatban élt, terhelte sorsát a testvérszerelem és a kábítószer. Az ilyen szomorú sorsú ember számára lehetett-e mégis remény?

Rilke, Busta és mások között különösen megragadott Trakl tragikus sorsa. Sopronból költözött a család Salzburgba. Rilke nagyon

Kerék Imre VAN GOGH: NAPRAFORGÓK A napraforgók, a napraforgók – a földet elözönlő, létük görbedő alázatát megúnt, konok zsarnokukkal farkasszemet néző, halálraszánt sárga dühvel üvöltő lázadók! Lángolnak, izzanak, mintha egyetlen pillanatba sűrűsödne össze hirtelen százezer évnyi tűrés, százezer évnyi lefojtott növényi dac! Önnön tüzükben már-már semmivé foszlanak, elégnek, mind küzd, lobog… S már nem a Nap, ők ragyogják be az égtájakat, már megalázhatatlanok.

Trakl, létének minden terhe ellenére a Golgotán szenvedő Krisztushoz fohászkodott. Önnek pedig egy virágokat megszólító versében ezt olvassuk: „borulj fölém Boldogasszony palástja, / s hogy mégis van remény, / ti biztassatok, / ti, a szenny fölé növő-magasodó / diadalmas violák, margaréták!” A szelíd, makacs erő jelen van-e, virágzik-e ma is a költészetben?

Azt vallom, hogy sorsunk kétségeit legyűrve kell, hogy legyen reményünk a továbblépésre, ahogy Trakl sorsa folytán már csak Krisztusban bízott. A verseimben, úgy érzem, megvan a szívósság, a makacs, mindig jobbra törekvés és ezt tapasztalom költőtársaim műveiben is. Verseit gyakran ihletik festmények, szobrok. Borsos Miklós, Modigliani, Rouault, Cézanne vagy Van Gogh. Miből adatott költészetének eme festői vonulata?

Középiskolás koromban eredetileg festőnek készültem. Szerettem kitűnő festőalbumokat nézegetni. Borsos Miklós, Ferenczy Béni, Egry József, Cézanne, Van Gogh csodálatos remekművei ragadtak meg, nagy hatásukkal követésükre ösztönöztek. Másolatokat rajzoltam-festettem tőlük. Életsorsuk, műveik a festészet felé tereltek, főként ezekre irányult érdeklődésem a főiskolás éveimben. Nagy élvezettel hallgattam Lehőcz Mária tanárnő képzőművészeti elemzéseit: precizitása, érzékletes és élvezetes, szemléltető előadásmódja igényességre ösztönzött bennünket. Ezeket az élményeket, hatásokat foglaltam csokorba Írott képek című versciklusomban. Igen érdekel ma is a nagy festőmesterek művészete, de aztán a költészet magával ramárcius A SZÍV

51

SzépÍrás

gadott és ihlet ma is, mégis „csak” rajztanár lettem, nem éreztem elég tehetséget magamban, hogy jó festő lehessek, így folyamatosan kezdtem feldolgozni magamban a nagy európai és hazai költők munkásságát. Foglalkoztatott a gyermekirodalom is. Kolta Ferenc tanár úr egyengette utamat, érdeklődésemet, mely ösztönzés eredménye három gyermekverskötet lett később. Meglepő és kedves ötlet, hogy Németh István Péterrel, költő barátjával Négykezes címen közös műfordítás kötetet is megjelentettek. Ez a könyv hogyan született meg? Mi volt a céljuk e játékos együttműködéssel?

Az ötlet Pista barátomé volt, s teljes titokban zajlott, a nála meglévő fordításaimat és az övéit szedte kettős csokorba hetvenedik születésnapomra. Lelkesedése és áldozatkészsége meghatott, amit ezúttal is hálásan köszönök neki. Ebben kipróbáltuk, (ha nem is tudatosan) hogyan lehet élni minél többféle módon anyanyelvünk szépségeivel. Új versei közt több parafrázist is olvashatunk: kortársaira s régi nagy elődökre emlékezik általuk. Vissza-visszatérően idézi meg Berzsenyi Dánielt. Mi vonzza benne a mai lírikust?

Előzően már egy egész kötetet szántam kedvenc klasszikus költőim és műveik megelevenítésére (Próféták: csoda-nyelvek). A kötet sikert aratott, elfogyott. De a hazai költők hatása tovább munkált bennem. Különösen Berzsenyi Dániel szólít meg újra és újra. Övé a legfénylőbb példa számomra. Az ő magányossága fölé tornyozott, példaadó életműve, erőteljes, gazdag, ízig-vérig magyar nyelvezete, verstechnikai tökéletessége, nagyszerű struktúra-építő hajlama, amit benne változatlanul csodálok. De ugyanúgy több kortárs költőnek is híve vagyok. Bertók László, Dobozi Eszter, Tönköl József és mások köteteit állandóan forgatom, és a néhány éve elhunyt 52 A SZÍV március

Georg Trakl: RONDÓ A nap aranya megfakult már, Kék és barna színű az este: A pásztor sípja halkul egyre Kék és barna színű az este A nap aranya megfakult már.

MEGDICSŐÜLÉS Ha este lesz, Magadra hagy egy kék arc. Egy kismadár dalol a tamariszkon. Jámbor szerzetes, Összekulcsolt, halott kezekkel. Máriát keresi egy fehér angyal. Éji koszorú: Ibolya, rózsakalász és bíbor szőlővirág, A szemlélődők éve ez. Lábad előtt A holtak sírjai megnyílnak, Míg homlokod ezüst kezedbe hajtod. Ajkadon Csöndesen pihen az őszi hold, Bódultan sötét ének mákonyától; Kék virág, Fakó kőzetben halkan pendülő.



(Kerék Imre fordításai)

költőtársak: Csanádi Imre, Fodor András, Takáts Gyula könyveit visszatérően lapozgatom. Mindezek mellett különös élvezettel olvasgatom Kormos István verseit, műfordításait. Élete nyolcadik évtizedének első évei után mire készül, milyen munkákra vágyik még?

Már nem csupán tervként létezik elképzeléseim közt egy kis kötet – háromnegyed része készen van –, Szergej Jeszenyin verseinek fordítása. Nagy kedvencem, akit már középiskolás korom óta olvasok, eredeti nyelven is. Ezen kívül rokon népeink népmeséinek feldolgozását végzem: prózából versekbe hangszerelve őket. Hiszem, ha megsegít a Gondviselés, folytatni tudom munkámat, és ezeknek is találok egyszer kiadót. Közben újabb verseket írok, remélve, hogy tudom még köteteim számát szaporítani.

Georg Trakl (1887. Salzburg – 1914. Krakkó) Témái főként a halál, az elmúlás, a születés előtti nemlét, a „kék végtelen”. Rendkívüli ez a költői világ, ahogy élete is az volt: genetikai terheltség, drogfüggőség, testvérszerelem jellemezte. Georg Trakl költeményeiben gyakran visszatérnek bibliai reminiszcenciák, szimbólumok. Ilyenek pl. Luciferhez és Egy fogoly feketerigó éneke. Az első a Sátánról, a Sötétség fejedelméről, illetve a Gonosz hatalmat megtörő „szelíd Bárányról”, a bűneinket magára vállaló Megváltóról szóló látomás, a második a Getszemáni kertben vérrel verejtékező, keresztáldozatára készülő Krisztust jeleníti meg. Már elővételezi az irgalmas Isten emberszeretetét képviselő Megváltó győzelmét a bűn felett, elővételezi a húsvéti hajnalt: „Sugárzó karok nyugalma / Megszakadó szívet ölel.” /Részlet Szabó Ferenc SJ jegyzetéből/

FotóGaléria Zanati Zsófia

Freskók fényben fürödve Szinte karnyújtásnyi közelségbe hozza a magasban vigyázó, monumentális freskókat, a kisebb kegytárgyakat pedig bámulatos nagyításban mutatja be az a kötet, amelyre fotográfusa több évtized távlatából is azt mondja: érdemes volt várni rá negyven évet. Vitéz ifjabb Vadász István 1962 és 1968 között számtalanszor kapaszkodott fel állványokra és töltött el egész éjszakákat fotografálással, világhírű restaurátorok társaságában. 1962 és 1973 között a pécsi székesegyház restaurálásáról, illetve a kincstárról összesen 3200 felvételt készített, ezekből állt össze A Pécsi Székesegyház freskói és kincsei című kötet, amelyet a Medicina adott ki, s amelyet 5 évvel megjelenése után is életpályája igazi ajándékának tekint. keresett meg, hogy indul a székesegyház belső restaurálása. Felkért, hogy készítsek dokumentumképeket a restaurálás folyamatáról, azaz készüljenek fotográfiák a nagyon rossz, a lemosott, és a kész, felújított állapotról. Azonnal tudtam, hogy többé soha az életben nem lesz ilyen alkalom ezeknek a képeknek az elkészítésére – még ha 22 méter magasban az állványzaton hanyatt fekve is. Saját bevallása szerint 40 évet kellett várnia arra, hogy a képek a nyilvánosság elé kerülhessenek. Mi volt ennek az oka?

Az 1989 előtt regnáló rendszer még csak vetíteni sem engedte ezeket a diaképeket, nemhogy könyvben megjelentetni… Sőt! A Mecseki Fotóklub 1968-ban ki is rúgott miattuk. De én kitartottam. A diák meg csak vártak, vártak a dobozokban, évtizedekig. Mert diafelvételek voltak: a freskókról készült képek ORWOCOLOR 14 DIN-es, a kincstári tárgyakról készült fotók pedig AGFACHROM 18 DIN-es filmre készültek.

A „medicinás” kapcsolat nem újkeletű: Ön 1962-től 43 éven át dolgozott a POTE Élettani Intézetében a Központi Kutatólaboratóriumban, évtizedeken át a Fotólaboratórium vezetőjeként, ahol legendás professzorokat és oktatókat s természetesen munkafolyamatokat örökített meg, azaz dokumentálta az intézmény életét. Hogyan jutott eszébe, hogy a pécsi székesegyházról is készítsen fotográfiákat? Mi adta az inspirációt?

Laikusként a püspöki asszisztencia tagja voltam 1951-től 1968-ig. Rendszeres „találkozásom” a freskókkal, kelyhekkel, pásztorbotokkal, süvegekkel már azokban az években áhítattal töltött el, s elgondolkodtatott, hogy milyen jó lenne mindezt lefényképezni. 1962ben dr. Cserháti József – akkor még káptalani helynökként – azzal

Olvastam, hogy az AGFACHROM fotókat Bécsben kellett előhívatni. Ez ma már – a fotózást segítő eszközök, programok garmadája mellett – szinte felfoghatatlan. De lássunk más részleteket! Sokan őrzünk 20-30-40 éves színes fotográfiákat, amelyek mára élvezhetetlen minőségűek lettek. Hogyan lehetett elérni, hogy ezekből a réges-régi felvételekből ilyen kiváló minőségű képanyag szülessen?

Először is: nagyon sokat kellett kísérleteznem, hogy azt a minőséget, ami a könyvben látható, elérjem. Ne feledjük: a képek 40 évvel ezelőtt készültek, s különösen az ORWO anyag volt nagy veszélyben, mert annak a színhelyessége nagyon rövid. A diapozitívek digitalizálásánál véges-végig ott ültem a színkorrekciót végző Szulák Szilvia informatikus mérnök mellett. Az ORWO filmekre jellemző k március A SZÍV 53

FotóGaléria

volt, hogy egy bizonyos idő után a bíbor szín kezdett eluralkodni rajtuk. Ez annak az eredménye volt, hogy halványítóba kellett tenni a színes filmeket, a használati utasítás szerint 30 percre – én mindig csak 8 percig tartottam benne. És bár két órát mostam, még így is elváltozott a színe és bíbor lett. Ezt kellett redukálnunk és jó színre – hús-színre – beállítanunk a színkorrekcióval. Egyébként a leverkuseni AGFA filmmel semmi probléma nem akadt, 40 év múlva is ugyanolyan minőségű volt, mint amikor a felvételek készültek. Említette, hogy időnként a 22 méter magas állványon fotografált. Egy viszonylag sötét, gyakran alig látható térben hogyan lehetett megvilágítani a képek témáit?

Az állványzat, amit a restaurátoroknak készítettek, valóban 22 méter magas volt, méterenként voltak benne a szintek, ez azt jelenti, hogy a figurák derékszinten el voltak vágva, viszont a felső részt – a fejet és a felsőtestet – gyönyörűen lehetett fényképezni. Az viszont félelmetes volt, amikor 22 méter magasan fekve a mennyezeti kazettákat fényképeztem. Ehhez a munkához 28 milliméteres nagylátószögű objektívet használtam, a fejek fényképezéséhez elég volt a normál objektív is. A megvilágításhoz 1000 wattos halogén izzókat használtam – hála Istennek csak a glória csillogott be, de azt is sikerült kivédenem úgy, hogy a halogén izzó elé egy méterre pauszpapírt lógattam, így megszűnt a csillogás. Gyakran dolgozott ún. surlófénnyel. Miért?

A por, a pókháló, a salétrom, ami tönkretette a freskókat, a surlófényben csodásan látszanak, ugyanakkor nem nyomják el a freskót. A képek nagy részét éjszaka készítette. Mi volt ennek az oka?

Mert akkor csönd volt már és nyugalom, csak Halász Béla bácsi gyakorolt az orgonán éjfélig. Amikor elment, onnantól Bach-kantátákat hallgattunk: bevittünk egy kis lemezjátszót, és bár a pécsi székesegyház akusztikája nem éppen világhírű, de ez csodásan szólt. Nyugalmat sugárzott – olyannyira, hogy észre sem vettük, és már hajnali fél négy volt. Nyolcra jártam dolgozni, délután 5-kor bementem a székesegyházba, hajnali 4-re pedig haza – és így ment ez nap mint nap. A restaurátorokkal: Szentesi Rózával, Illés Jánossal és Tarai Teréz festőművésszel úgy éltünk és dolgoztunk, mintha családtagok lennénk. Ők magyarázták el, hogy milyen képeket kell csinálnom. A freskók írásos dokumentációját ugyanis ők írták meg, és ezt díszítették az én fotográfiáim. El lehet képzelni, mekkora munka lehetett: 16 ezer oldal lett a dokumentáció. Mi volt a legkülönlegesebb feladata?

A legkülönlegesebb élmények a kápolnák restaurálása során értek, 56 A SZÍV március

különösen Székely Bertalan freskóinál. Itt győződtem meg arról, hogy Székely Bertalan a freskóit úgy festette, mintha akvarellt készített volna. Ezt a jelenséget a közeli felvételeknél vettem észre, például azon a freskón, amely Szent Mór pécsi püspököt ábrázolja. Előfordult, hogy a mennyezetet a földről fényképeztem 28 mm-es nagylátószögű objektívvel: hanyatt feküdtem, a fejem alá tettem egy ruhadarabot, ami nyomot hagyott a padlón. Lefeküdtem, beállítottam az élességet, megmértem a fényt, beállítottam az expozíciós időt és a blendét. És most jön a lényeg: felálltam, megnéztem a nyomot, ahol a fejem volt, odatettem a gépet, elindítottam az önkioldót és elszaladtam onnan, hogy ne legyek benne a képben Ezt megcsináltam tízszer oda-vissza – a gépet kicsit előremozdítottam, kicsit felfelé és így tovább – és egy, azaz egy kép lett jó igazán – ami a könyvben benne van. De a restaurátorok sem kímélték magukat: amikor pl. Szent Pál freskóképét restaurálták, sokszor órákon át, napokon keresztül felfelé nézve, kinyújtott kézzel dolgoztak a magasban. Elképesztő volt. Gyerekkora óta szoros kapcsolatban áll az egyházmegyével: ismerte dr. Cserháti József püspök urat, a Pécsi Egyházmegye alapításának 1000. évfordulója alkalmából rendezett kiállítását Mayer Mihály megyéspüspök nyitotta meg, részt vett a cserkészek mindennapjaiban, sok-sok barátja van a jezsuita rendben – és a sort hosszan folytathatnánk. Bizonyára számos spirituális élménnyel gazdagodott. Hogy érzi: közelebb került a Titokhoz?

Egész életemben a vallásomat gyakorló ember voltam. Már gyerekként is: az asszisztencia tagjaként ott voltam a székesegyházban a szentmiséken – sokszor onnan mentünk át a belvárosi templomba ministrálni az ifjúsági szentmisére, mert azt mindig az én lelki atyám, Csonka Ferenc mondta. A Pécsi Egyházmegye alapításának 1000. évfordulója alkalmából 2009-ben kiállítást szerveztek a képeimből, amelyekből a kötet született. A válogatásnál – amelyben nagyon sokat segített a feleségem, Nellykém – nagyon vigyáztam, hogy olyan képek kerüljenek bele, amelyek a lényeget mutatják: olyan részleteket, amelyeket a földről nem lehet látni. A kegytárgyak közül a kelyhek kosarát közelről, a süvegeken, az érseki kereszten a drágaköveket, vagy a színezüst nagycsütörtöki olajoskorsót, amelyeket nem, vagy nem mindennap láthatnak közelről az emberek. És köszönöm a kérdést: igen, feltétlenül közelebb kerültem úgy a Jóistenhez, mint a székesegyházhoz. Én édesapámtól tanultam meg a fényképezés csínját-bínját, tőle kaptam a muníciót. Máig emlékszem, milyen félelmetes és csodálatos pillanat volt, amikor legelőször megjelent előttem az előhívott kép. Úgy érzem, édesapám is, édesanyám is büszke lehet rám Odafent.

SzínTér

Hekler Melinda

Hírhatás

Van-e kételytől mentesen biztos információ vagy akár vélemény? Hogyan tudják a hírek befolyásolni életünket, s van-e módszer arra, hogy eligazodjunk a hírek világában? Ezekről is beszélgettünk Andok Mónikával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikációtudományi Tanszékének docensével.

Miért van bennünk az az alapvető igény, hogy szeretnénk hinni a híreknek?

A hitelesség az egyik legfőbb szempont, ha az elvárásaink irányából közelítünk a hír mint médiaműfaj témájához. Tudni szeretnénk, hogy a hírek a valóságról tudósítanak-e, úgy, ahogy az megtörtént, és mind a két oldalt figyelembe veszik-e, még ha az övékkel ellentétes nézetekről van is szó. Kutatói oldalról elmondható, hogy klasszikus, tudományos értelemben vett objektivitásról az újságírás területén nem beszélhetünk, helyette a hitelességre való törekvés létezik. A hitelességért a média iparágában nap mint nap meg kell küzdeni, nem lehet a babérokon ülni. Egyetlen véletlen baki romba döntheti a hitelességet, amit utána nagyon nehéz újjáépíteni. Azokban a médiarendszerekben, ahol a politikai befolyásolás erős, eleve dupla erővel kell küzdenie a közk szolgálati médiumnak, hogy hitelesnek tűnjön.

március A SZÍV

57

SzínTér

A „hiteles újságírás” története hogyan alakult Magyarországon?

Biztos vagyok abban, hogy az objektivitás csak egy a hitelesség elérésére irányuló stratégiák közül, és nagyon erősen történelmi korokhoz kötött. Mikor a hírek megjelentek a magyar újságírásban a 18. század végén, objektivitásról még nem beszélhettünk, de a hitelességre igenis törekedtek ezekben a hírszerű szövegekben is. A szövegbe igyekeztek a hitelességet erősítő fordulatokat szőni: „Én, Kiss Péter, a saját szememmel láttam és hitelt érdemlő módon beszélek erről…” A második világháború után, a diktatúra éveiben létezett ugyan újságírás, de nyilvánvalóan nem volt objektív a szó pozitivista, empirikus értelmében. De az újságírók közül néhányan mégis megtanultak a sorok között írni, az olvasók pedig a sorok között olvasni. Ha az újságíró az igazságról akart beszélni, akkoriban is megtalálta a módját. A rendszerváltozás után az objektivitás vágya uralta a sajtó hitelességéről folyó beszédet, ám a hitelesség elérésének egészen más módjai kezdtek el kialakulni a klas�szikus tömegkommunikációs eszközök mellett megjelenő internet világában. Én az objektivitás helyett sokkal inkább a hitelességet és a hitelességre való törekvést tartom jónak. A hitelesség jellemző a média intézményrendszerére vagy a kiadóra is, aki felel azért, ami megjelenik nála, de ugyanakkor az újságírónak is egy személyes attribútuma kell, hogy legyen. Gyakran érezhető, hogy a hírműsorok manipulatívak. A médiumoknak erre is kifejlett eszköztáruk lenne?

A hírekkel kapcsolatos manipuláció kapcsán érdemes elmondani, hogy az emberek miért figyelnek a hírekre. Sokszor felmerül a kritika, hogy a hírműsorok java része, kétharmada rossz hírekkel foglalkozik, balesetekről, katasztrófákról tudósítanak, kevésbé mutatják be a napos oldalt. Ennek egyik oka, hogy az emberek egyfajta biztonsági monitorozás miatt fogyasztanak híreket, a hírek segítenek, hogy meg tudják ítélni, jó-e az életvezetésük, illesz58

A SZÍV március

kedik-e a hétköznapokba, mire kell különösen odafigyelniük, hol várható veszély. Egyesek azt mondják, hogy az ontológiai biztonságunk szempontjából fontos ez a fajta tájékozódás. A hírek nagyon erősen beletapadnak a hétköznapi tapasztalatainkba, nem nagyon téve különbséget valódi tapasztalat és mediatizált tapasztalat között. A világ sok eseményével és történésével kapcsolatban esélyünk sincs a valós tapasztalásra, hanem kénytelenek vagyunk a médiára hagyatkozni. Fontos dolog ezen kívül, hogy a hírekre való figyelésben nemcsak az információéhség van benne, hanem a szórakozási vágy is. A bulvárhírek nem azért népszerűek, mert mérhetetlenül kíváncsiak volnánk a hírességek életének titkaira, hanem egyszerűen szórakozni szeretnénk. Úgy gondolom, hogy erre sem kell rossz szemmel nézni, mert ha megnézzük, az antikvitásban is ott volt a komédia a tragédia mellett. Nevetni mindig is szerettek az emberek. Milyen hír-modellek ismertek még az újságírásban?

Az objektív újságírás legékesebb példájaként a BBC-t szokták emlegetni a médiatankönyvek. A 90-es évek második felében Daniel Hallin és Paolo Mancini kutatópárosa egy nagyon érdekes kutatást végzett, megvizsgálták, hogy valóban csak egyféle módon működik-e normatívan az újságírás, vagy figyelembe kell venni az adott régió szociokulturális hátterét is. Kétféle pluralitásról beszéltek. A belső pluralitás esetében ugyanazon a médiumon belül található meg az A és B nézőpont. Külső pluralitásnál A és B nézőpont más-más médiumnál van jelen. Magyarországon tipikusan ez a jellemző. Ettől még nem antidemokratikus a médiarendszer, hisz A és B oldal is képviselteti magát, még ha nem is ugyanazon a platformon belül. De Németországban sincs ilyen egypólusú csatorna, tehát tulajdonképpen az atlanti modell és a BBC különös ebből a szempontból. Milyen eszközöket vetnek be azért, hogy hasson vagy ne hasson ránk egy hír?

Sokszor úgy beszélünk a hírekről, mintha egy műfajról lenne szó, pedig ezerféle változata van. Különbséget jelenthet, hogy rádiós, televíziós, nyomtatott vagy webes hírről van szó, közszolgálati vagy kereskedelmi médiumban. Ennek a kettőnek alapvetően eltérő nézőpontja lesz. A közszolgálati mindig a hatalom oldaláról a hivatalos

álláspontot képviseli, ezzel szemben a kereskedelmi médiumok azt mondják, hogy ők a kisember nézőpontjából mutatják be a történetet. A kereskedelmi média állítása szerint ezzel ő a demokratikusabb, de arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy a kereskedelmi média programszerkesztésében a híreknél arra törekszenek, hogy az előtte és utána lévő szappanopera, vetélkedő miatt a nézői elaborációt (felkészültséget) ne pörgessék túl. Nem származik ugyanis belőle hasznuk, ha a nézőben beindítják a kritikus gondolkozást, mert akkor elkapcsolhatnak a reklámról, és nem fogják megvenni a reklámozott terméket sem. Az amerikai hírkutatási tankönyvek erről a jelenségről nagyon nyíltan beszélnek: a nézőt el kell lazítani, hogy oldott állapotba kerüljön, mert oldott állapotban vásárol. A televíziós, rádiós hírműsoroknál a hírek sorrendje sem a véletlen műve, tudatos döntések következménye, hogy mit emelnek ki, milyen forrásokat hallgatnak el, megszólaltatnak-e bárkit a másik oldalról. Az objektivitás mellett a kiegyensúlyozottság lenne még nagyon fontos alapköve a híreknek. Gondolom, Ön igyekszik kiegyensúlyozottan tájékozódni. Milyen újságokat olvas?

Igyekszem mind a két oldalról olvasni a lapokat. Volt egy kedves szakdolgozóm, aki két magyar napilap híreit és a kommentár vezércikk részét elemezte. Azt lehetett látni, hogy a hírek nemhogy sterilnek nem mondhatóak, de meg lehetett állapítani belőlük, hogy melyik médiumban jelentek meg. Én mindent olvasok, pont azért, hogy lássam mindkét oldalt. Nem mondom, hogy időnként nem megy fel a vérnyomásom (esetenként mindkét oldaltól), de még mindig nem tudják elnyomni bennem a kíváncsiságot. Szerencse, hogy a férjem viszonylag sok külföldi lapot rendel, a The Economist-ot és német területről a Handelsblatt-ot.. Nekem nem lenne időm, hogy mindent átnézzek, de így szűrve a fontosabb cikkeket onnan is elolvasom. Ez is rettentően fontos lenne, hogy ne csak magyar médiumokból tájékozódjanak az emberek, legyen kellő kitekintésük.

a nyomtatott sajtó is megtalálja a helyét a digitális sajtó világában, a rádióval és a televízióval együtt, tehát nem fognak kiveszni, mint a mamutok. A hírfogyasztás, és általában véve a médiafogyasztás nagyon átstrukturálódott a hálózati kommunikáció, de különösen a web 2.0 megjelenésével. A web 2.0, közösségi média alatt többek között a Facebook, a Twitter, a Snapchat, az Instagram platformjait értjük. Itt a tartalmakat nem csak befogadni lehet, hanem egy hétköznapi felhasználó is létrehozhatja a maga médiatartalmait. Elképesztően nagy különbség van a mostani 20 év alattiak és a 20 év felettiek között ebből a szempontból. Miféle különbség ez?

A 20-25 év feletti generáció a youtube-ot csak szórakozás céljából látogatja, de a fiatalabbak már az önkifejezés, létrehozás, megosztás lehetőségét látják benne. Ezeknek a fiatalembereknek a médiához való viszonyuk gyökeresen megváltozott. Általában a komoly hírműfaj fogyasztására 17-18 éves korban szoknak rá a fiatalok, először a fiúk majd a lányok, és elsősorban televíziós hírműsorokat néznek. A  közösségi média térhódításával azt tapasztaljuk, hogy manapság csak azokhoz a hírekhez férnek hozzá, amelyek a Facebookon, az üzenőfalukon megjelennek. Többek között ezért a klasszikus tömegkommunikációs médiumok is kénytelenek létrehozni a saját Facebook oldalaikat, a BBC-nek, a magyar lapoknak is van saját oldala, mert az a hír, ami ott olvasható, az létezik, annak van esélye, hogy rátalálnak. Ezen a ponton van egy nagyon komoly manipulációs potenciál a rendszerben. A  hírfogyasztás kiegyensúlyozott, normatív modelljében mindig benne volt, hogy több oldalról lehessen tájékozódni, nem csak lehetőségként, hanem valóságosan is. Ha a hírfogyasztásom beszorul a Facebook felületeire, akkor ez azt is jelenti, hogy manipulálható vagyok, annál is inkább, mert ugyanolyan köntösben jelenik meg az üzenőfalamon a valódi újságírók által készített médiatartalom, mint az álhírek és az ostobaságok. Ha az k

Az elmúlt tíz évben a médiapiac előre nem látott hatalmas változásokon ment keresztül.

Egy Henry Jenkins nevű médiakutató állásfoglalásával értek egyet, aki azt mondja, hogy a régi média sosem hal meg, csak átalakul. Láthatjuk majd a későbbiekben, hogy március A SZÍV 59

SzínTér

ember nem veszi igazán a fáradtságot, hogy belenézzen ezekbe, csak megoszt vagy lájkol, akkor a csacsiságot szaporíthatja. Mintha kizárólag a Facebookon való tájékozódás felerősíthetné a saját véleményünket is, hiszen aki nem úgy gondolkodik ahogy mi, egyszerűen elrejtjük az üzenőfalunkról.

Cass Sunstein nevű kutató figyelte meg, hogy a konzervatív embereknek többnyire konzervatív ismerősei vannak, a liberálisoknak pedig liberális, így egyfajta visszhang kamrába zárjuk magunkat a Facebookon. Megfosztom magam a lehetőségtől, hogy megismerjek egy másik véleményt. Ezen folyamatok ismeretében beszélhetünk most egyfajta hitelességválságról a médiában?

A hitelesség kérdése a kereskedelmi televíziót sosem érdekelte, a vezetők csak a bevételekkel foglalkoznak, ha a hitelességgel szerez bevételt, arra fog ráállni, ha a hiteltelenséggel, akkor arra. Sokszor az újságírás feladatának a mindenkori hatalom ellenőrzését tartják, vagyis, hogy le kellene lepleznie a hatalom visszaéléseit, a korrupciót, nepotizmust. Már az 1980-as évektől kezdve nem a politikai, hanem a gazdasági cenzúra jelentett veszélyt, hiszen sokkal kevesebb eséllyel cenzúráz egy hírt Barack Obama, mint a Pepsi Cola. A cégek megvonhatják a reklámbevételt és ezzel ellehetetleníthetik az újságot vagy a csatornát. Ideális állapot alakulna ki, ha az újságírás a gazdasági hatalmat is ugyanolyan intenzitással ellenőrizné, mint a politikai hatalmat, főleg, mivel a 90-es évektől az egyik legnagyobb üzletág a média maga lett. De felmerül a kérdés, hogy akkor ki kit ellenőriz: a média önmagát, a saját tulajdonosát? A különféle hatalmi ágak összefonódásáról Berlusconi juthat eszünkbe.

Igen, és 2016-ban Donald Trump amerikai elnökjelölt is, aki eddig soha nem látott módon használja a közösségi 60 A SZÍV március

médiát. Még Obama 2008-as és 2012-es kampányánál is erőteljesebben. Vannak televíziós műsorai, az ő nevéhez fűződik jó néhány szépségkirálynő választás is, és Facebook oldalának néhány millióval több rajongója van, mint Hilary Clinton oldalának. Trump szépségkirálynőkkel fotózkodik, és ezt osztja meg a közösségi médiában. Ezáltal olyan populáris-kulturális beágyazottsága van médiahatalmának köszönhetően, ami politikailag megkerülhetetlenné teszi. Egyébként 2009-ben Angliában is megkérdezték egy felmérésben, ki lenne alkalmas miniszterelnöknek, s a válaszadók túlnyomó többsége Simon Cowellt említette, az American Idol és az X-Factor producerét. Tehát szinte el sem várhatjuk a hitelességet, annyi lyuk van a rendszeren a 21. században?

A hírszerkesztőknek régen kapuőri szerepük volt a legfontosabb, megszűrték az információt a közvélemény, az olvasók, a befogadók felé. A hálózati kommunikáció és a közösségi média létrejöttétől kezdve azonban az újságírók elveszítik ezt a kapuőri szerepüket. A befogadó mára már kezébe vette a hírfogyasztását és azt olvassa, hallgatja, amire valójában szüksége van. Régebben a nagy hírügynökségek szinte szentek voltak, tőlük lehetett meríteni, és biztosak lehettünk benne, hogy az információ valós. De a hírügynökség intézményrendszer jellegénél fogva egy olyan nagy hajó, mely bizonyos értelemben nehezen mozdul. Ma már bevált módszer, hogy a nagy hírügynökségek magánemberek mobiltelefonnal készített felvételeit vásárolják meg. Az első példa erre a 2008-as Hudson folyón történő repülőgép-landolás és mobiltelefonos felvétele, mely pillanatok alatt bejárta a világhálót. A közösségi média tehát hírforrássá vált, ezt most szilveszterkor, a kölni zavargások kapcsán is láthattuk. Ennek a jelenségnek van jó oldala is, hiszen az elhallgatni szándékozott eseményekre felhívhatja a figyelmet, de nagyon sok lehet benne az akaratlagos, vagy akár véletlen manipuláció is. Például most sok olyan, a szíriai borzalmakat ábrázoló kép járta be a világhálót, amely nem is 2015-ben készült, hanem korábban. Egy újságíró, ha jól végzi a munkáját, akkor utánajár a történéseknek, ám a közösségi média felületein gondolkodás nélkül mindent megosztó felhasználók nem. Itt igenis létezik hitelesség deficit.

Marton Árpád

Lábjegyzetek – Szókratészhoz

w

Nigel Warburton A filozófia rövid története című könyve a filozófiatörténet rejtelmeibe vezet be Szókratésztól Peter Singerig, rövid szellemi életrajzok formájában. Warburton ugyanis átfogalmazza a Russel-féle meghatározást, miszerint az egész nyugati filozófia egyetlen Platón-kommentár. Nála az izgága kérdezősködő, Szókratész vonul az élen, nyomában a bogaras szőrszálhasogatás színpompás processziója. Ha pedig rövid filozófiatörténetet ígér, mutassuk meg, hogy lehet ezt még rövidebben is. Tehát: Szókratész fölfedezi fogalmaink viszonylagosságát. Platón a bizonyosság nyomait a viszonylagosság árnyékában. Arisztotelész rámutat az intellektus rendezőszerepére. Pürrhón a rezignációban lel menedékre a megismerés apóriái elől. Epikurosz egyenest sikkesnek találja a rezignációt. A sztoikusok elegánsabbnak tartják a felülemelkedést, ezért elefántcsonttornyot építenek a szellem számára. Augustinust a szabadság és az isteni mindenhatóság ellentmondásos volta nyugtalanítja. Boëthius a szabadság és az isteni mindentudás paradoxonán tépelődik – ha minden csak lábjegyzet, akkor a 17. század kegyelemtani vitái vagy Sartre sem egyebek széljegyzeteknél, ezúttal Boëthius margóján. Kant pedig Szent Anzelm szerény tanítványa. Machiavelli szerint fölösleges elvi kérdésekkel szöszmötölni, ha helyette hatalomra is szert tehetünk. Hobbes arra int, jobb óvatosnak lenni, és kölcsönösen megfékeznünk nagyravágyásunkat. Descartes kételkedett a tapasztalás érvényességében, Hume ellenben nem jutott el a megismerés alapjaihoz. Ha Locke a dolgok önazonosságát vitatta, Spinoza eltúlozta azt, egyediségük kárára. Berkeley a megismerés formai elemét tette meg egyedülivé, Locke az észleleteket. Kant az emberi elme struktúrájában az abszolút szellem nyomaira lel, Hegel az abszolút szellemben látja viszont az emberi szellem kibontakozását – és így tovább, fokról fokra. A kötet – amelynek legizgalmasabb szakaszai alighanem a racionalisták, empiristák, szenzualisták és egyéb 18. századi szőrszálhasogatók okfejtéseit taglaló fejezetek – anélkül vezet végig a szellemtörténeten, hogy olyasféle definíciók, mint például anyag és forma, eszencia és szubsztancia, lét és lényeg akár csak

egyetlen szóval is elhangoznának. Nem tudom eldönteni, helyes vagy helytelen megoldás-e, ahogyan arra sem tennék egy pascali tétet, hogy ha e kötet képében szembesül első ízben a filozófia alapkérdéseivel, az Olvasó bármit is fölmér-e a filozófia alapproblémáiból, kivált pedig a lét értelme fölött áttöprengett évezredek valós eredményeiről. Heidegger vagy Husserl csupán az antiszemitizmus vonatkozásában kerül elő egyegy félmondat erejéig, és Wittgensteinből is csak a metafizikai kijelentések érvényességét vitató, korai traktátusra futja, míg túlságosan fókuszba kerül pár divatos, az egyetemes filozófiatörténet szemszögéből azonban marginális szerző. E kortársi panoráma mindenesetre megerősít abban a hitünkben, hogy a modern filozófia túlontúl gyakran téved mellékösvényekre csupán amiatt, mivel híján van a klasszikus válaszok ismeretének. Másfelől e szellemi mulatságként sem utolsó könyv nagy erénye, hogy a teoretikus kérdésfölvetéseket többnyire teljesen hétköznapi dilemmákra vetíti. Philosophia perennis ez, ám kissé bulváros köntösben – legtöbb élvezetet tán annak tartogat, aki régi filozófiai tanulmányait óhajtaná fölfrissítgetni könnyed, fecsegő csecsebecsék segítségével. Amelyek – igen blikkfangos módon – a végén visszakanyarodnak a kezdetekhez. Igaz, Warburton csak a nyugati gondolkodástörténet stációit villantja föl. Ha egyetemes filozófiatörténetet írna – nos, kiderülne, hogy a keletiek éppígy végigdöcögtek illúziók és hitek, vélekedések és kijózanodások szellemvasútján. Amelynek kijáratánál, az emberi elme kalandtúrájának végén, lássatok csodát, egy szakasztott Szókratész-forma kekeckedő szajkózza egyre, hogy egyet tudunk csak teljes bizonyossággal, hogy ugyanis semmiben sem lehetünk bizonyosak. WARBURTON, Nigel: A filozófia rövid története. Budapest, 2014, Kossuth.

március A SZÍV

61

SzínTér

Szentes Anna

A gyógyítás etikája

Az ember inkább hisz a semmiben, minthogy semmiben se higgyen – Nietzsche szavai különösen érvényesek, amikor egy beteg gyógymódot keres. Hol húzódik a határ a hagyományos és az alternatív orvoslás között? Mi a szerepe az etikának a gyógyításban? Dr. Kovács József bioetikussal beszélgettünk ezekről a kérdésekről. K. J.: Első lépésként több fogalmat kell tisztáznunk. Az

egyik ilyen a tudományos orvoslás, amit egyre inkább bizonyítékon alapuló orvoslásnak hívnak. A bizonyíték jelen esetben kontrollcsoportos klinikai kutatást jelent. Egy új készítmény akkor nyilvánítható hatásosnak, ha vizsgálat bizonyítja be, hogy jobb, mint a placebo. A következő fogalom a komplementer és alternatív medicina, amit magyarul nem túl pontosan természetgyógyászatnak nevezünk. Ide azok az eljárások tartoznak, amelyek csupán az egyéni tapasztalat során bizonyultak hatásosnak, de ezt klinikai kutatás nem támasztja alá. Ilyen például a homeopátia. A harmadik tisztázandó fo-

62 A SZÍV március

galom a kuruzslás, sarlatánság. Ebben az esetben anyagi haszonszerzés érdekében csalók tévesztik meg a kiszolgáltatott embereket. Ez már nem is etikai, hanem hatósági kérdés, a csalók működését meg kell akadályozni. A tudományos és az alternatív orvoslás között nincs ellentmondás?

Úgy vélem, hogy nincs. Gyakorlatilag nincs ellentmondás abban, hogy egy beteg hatékonynak találja például a homeopátiás készítményt, az orvostudomány viszont nem. Utóbbi csak azt az eljárást ismeri el, ami hatásosabb, mint a placebo. Egy laikus számára viszont minden hatásos,

amitől jobban érzi magát. Félreértés ne essék, a placebónak is van hatása, a betegek ugyanis pusztán attól a tudattól is jobban érzik magukat, hogy orvosságot kapnak. Minél komolyabb betegséggel küzd valaki, annál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a betegek még a kis javulásnak is. Hol húzhatjuk meg a határt a bizonyítékon alapuló és az alternatív orvoslás között?

Ezt nem lehet élesen elkülöníteni, korról-korra változik. Amit ma alternatívnak tekintünk, korábban az orvostudomány főáramába tartozott. A különböző köpölyözések, masszázsok, purgálások a 19. századi medicina fontos eljárásai voltak, míg ma alternatívnak tartjuk őket. Az ellenkező esetre pedig jó példa az antioxidánsok esete. A tudományos és a hagyományos orvoslás közötti vékony határt az egyik 2015-ös orvosi-élettani Nobel-díj bizonyítja leginkább. Juju Tu kínai kémikus azért kapta a díjat, mert kivonta az egynyári üröm hatóanyagát, ami köztudottan lázellenes hatású, és a kínai természetgyógyászat már 1700 éve ismeri és alkalmazza. A modern medicina sokat meríthet a tradicionális gyógyítás tapasztalataiból és eljárásaiból. Hogy egy másik példát is mondjak: Kínában ősidők óta egészségmegőrzésre használják a vörös rizst, aminek a színét a sztatint tartalmazó penészgomba adja. A sztatin koleszterincsökkentő hatású. Ma már azok a modern gyógyszerek adják a legnagyobb bevételt, amelyeknek sztatin a hatóanyaga. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évszázadok során rengeteg jó megfigyelést tettek az emberek, csak legfeljebb nem az orvostudomány által elfogadott tudományos módszerek alapján. Ugyanakkor a bizonyítékon alapuló tudományos orvoslás is tévedhet, arra is volt már – igaz extrém – példa, hogy a profit érdekében hatásosnak mutat ki egy gyógyszert, ami nem volt az. Nem mondhatjuk azt, hogy egyik oldalon csakis a babona, a másikon pedig csak a tudomány áll. Mindkét területnek vannak igazságai, és mindkét ágban ott van a tévedés lehetősége is, noha nem egyenlő valószínűséggel. Ma a természettudományos gondolkodás természetesen a bizonyítékokon alapuló orvoslást tekinti az aranystandardnak.

zonyítható-e? Ez nem hit kérdése. Persze a hitnek nagyon komoly, már-már elhanyagolhatatlan szerepe van a gyógyulásban. Csak nem szabad összekeverni a tudománnyal. A hit az, amit nem tudunk tudományosan bizonyítani, a tudományt viszont igen. Véleményem szerint éppen ez az oka az alternatív gyógyítás előtérbe kerülésének. Azt tapasztalhatjuk, hogy a mai orvoslás elsősorban a beteg ember testi panaszaira koncentrál, kevésbé figyel a pszichológiai, spirituális dimenzióra. Spiritualitás alatt itt elsősorban most nem a vallást kell érteni, hanem az emberi természet fontos tulajdonságát, az életben az értelem keresését. Egy súlyos beteg mindig azon gondolkodik, mindig azt akarja tudni, hogy miért éppen ő lett beteg, és abból a helyzetből nézve, amiben van, mi értelme is van az életének? Mikor fog meghalni? Mi történik majd vele a halála után? Az emberben ilyenkor rengeteg kérdés merül fel, amivel a tudományos alapú orvoslás nem foglalkozik. Pedig a beteg nagyon szeretne ebben is segítséget kapni. Norvégiában nagyon fejlett az egészségügyi rendszer, elég idő jut minden betegre. De még ott is kimutatták, hogy az orvosok ugyan segítőkészek, türelmesek és udvariasak, de a betegek mégsem voltak elégedettek. Egyszerűen azért, mert nem kaptak választ a pszichológiai és spirituális problémáikra. Egy haldokló embernek nem elég, ha a testi panaszait kezelik, többre vágyik. Szinte bármibe képes belekapaszkodni. Ilyenkor sok esetben egy olyan gyógyítótól várja a segítséget, aki a lelkével is hajlandó foglalkozni. Aki lehet, hogy annál nem képes többet adni, minthogy odafigyel a beteg pszichikai és lelki igényeire, adott esetben pedig megpróbál vele együtt valami értelmes magyarázatot találni a szenvedései okaira, céljaira. A tudományos orvoslás nyitott a hagyományos módszerek felé?

Néhány példa akad erre is. Ilyen például az otthonszülés. Az emberiség nagy része bábák segítségével született. Csupán a 20. század közepén lett általánosan elfogadott a világ gazdagabb országaiban, hogy kórház- k

Talán nem is kell Kínáig elmennünk, hiszen a Kárpátmedencében is számos gyógynövény terem, amelyeknek sok esetben bizonyított gyógyhatása van.

A gyógynövényeknek valóban van gyógyító hatása, de jelen esetben az a kérdés, hogy tudományosan bimárcius A SZÍV 63

SzínTér

ban szülészorvosok vezetik le a szülést. Ami így igen biztonságossá vált. Ez tulajdonképpen egy tudományos haladásnak tekinthető. Később azonban kiderült, hogy sok anyuka számára élete legfontosabb eseménye traumatikus élménnyé vált a kórházban, az ott tapasztalható kaszárnyaszellemű, rideg körülmények miatt. Ennek is köszönhetően éledt újjá az otthonszülés mozgalma, ami ugyan veszélyesebb, de pszichésen sokszor kielégítőbb a nők számára. Erre az alternatív eljárásra nagy igény van ma. Nem véletlen, hogy a kórházakban is igyekeznek ma már az otthonszüléshez hasonló feltételeket teremteni. Azt láthatjuk, hogy az alternatív gyógyítás csökkentheti a tudományos orvoslás önelégültségét, és a jövőben a beteg pszichés panaszainak kezelésére is nagyobb figyelmet fordít, mint amennyit ma. Miként helyes használni az alternatív eljárásokat? Milyen etikai kérdések merülnek fel?

Az a jó, ha minél több etikai feltétel teljesül egyszerre. Az első a megfelelő tájékoztatás után adott beleegyezés. Induljunk ki abból, hogy ezek az eljárások placebo hatásúak, vagyis természettudományos értelemben nem hatásosak, de nem is ártanak. Ebben az esetben úgy kell eljárnunk, mint a placebo esetében, vagyis a beteggel tudatni kell, hogy a szerek, eljárások hatásossága tudományosan nem igazolt. Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy a készítmények dobozán erre utaljanak is. Ingyenes szóróanyagokat, füzetecskéket kellene a patikákban elhelyezni, amelyek közérthető módon tájékoztatnák a betegeket, hogy melyek a tudományosan bizonyított eljárások, és melyek azok, amelyeket még nem igazoltak, bizonyítottak. Fontos egészségpolitikai feltételnek tartom, hogy az eljárás, a készítmény ne legyen ártalmas. Persze kérdés, hogy ez elegendő-e? Vagy elvárás, hogy mindenképpen hatásos legyen? Ez attól függ, hogy mit tartunk hatásosnak. Álláspontom szerint, ami nem árt, az elfogadható eljárás, készítmény lehet, ha a beteget tájékoztatják arról, hogy a készítmény, eljárás hatásossága nem bizonyított. 64 A SZÍV március

A harmadik feltétel már teljesen etikai. Az orvostudomány sajátos etikája szerint a beteg érdeke előbbre való az orvos anyagi szempontjainál. Ez azonban sok esetben nem igaz az alternatív gyógyításra, azt sokszor csupán üzletnek tekintik. Ha ezt a területet is áthatná ez az etika, akkor ez a feltétel is teljesülne. Mekkora szerepe van a bizalomnak az orvos-beteg kapcsolatban? Például az, hogy a betegnek ne legyenek kétségei afelől: az orvosa a legjobb kezelést ajánlja majd?

Ez a régi, paternalista felfogás lényege, ami fontos ma is. De ma a bizalmon túl egyre inkább a beteg tájékoztatásán van a hangsúly. Az orvos kötelessége hitelesen informálni a beteget a várható eredményekről, hátrányokról és kockázatokról. Fel kell hívnia a figyelmet a gyógymódokkal kapcsolatos kérdésekre, kérdőjelekre is. A betegnek arról is tudnia kell, hogy egy másik orvos esetleg más kezelést javasolna, vagy hogy a társadalombiztosítás bizonyos eljárásokat nem térít meg, s esetleg ezért nem javasolta azt neki az orvos. Etikailag ma a nyíltság, a betegek nagyon részletes tájékoztatása elfogadott. Az emberek ma is megbíznak az orvosukban, de szeretnek tájékozódni, és az információk birtokában dönteni. Több alternatíva esetén sokszor nem is lehet orvosi alapon eldönteni, hogy mi a legcélravezetőbb. Könnyen lehet, hogy a beteg számára egy olyan megoldás a megfelelő, ami orvosilag nem a legjobb. Egy beteg ma már könnyen tájékozódhat az interneten. A kérdés csupán az, hogy az oda feltöltött, ott található információk mennyire hitelesek…

Ezért lennének nagyon fontosak azok a honlapok – mondjuk a MTA vagy orvostársaságok égisze alatt –, amelyeken csak a szakemberek által megszűrt információk olvashatóak. Ezek segítségével a beteg valós információkhoz juthat, tájékozódhat. Az internet persze megteremti a maga „gyógyítói” világát, tele van álinformációkkal. A beteg kockáztat, talán még az életét is, ha ezek alapján dönt. Jó lenne, ha az emberek arról is tájékozódhatnának, hogy mi a tudomány álláspontja, és mi az, ami teljes egészében kuruzslás. Hatalmas paradoxon, hogy ma elképzelhetetlen mennyiségű információhoz juthatunk, ugyanakkor az igazán lényeges tudás a laikusnak sokszor szinte elérhetetlen.

Paksa Balázs

Ha Isten úgy akarja Nincs igazi hit kétség nélkül – szól a széles körben emlegetett bölcsesség, ám ha komolyabban belegondolunk hit és kétség viszonyába, már nem is olyan egyértelmű a dolog. Edoardo Maria Falcone filmje, a hazai mozikban januárban bemutatott Ha Isten úgy akarja szokatlan modorban, ám remek éleslátással járja körbe kétely és meggyőződés kapcsolatát.

e

Elsőként mindjárt azzal, hogy várakozásainkkal ellenkező végpontból indítja történetét: két főhősének, egy apának és fiának szemernyi kétsége sincs nemrég meghozott döntése felől. Andrea (Enrico Oetiker) ünnepélyesen bejelenti izguló családjának, hogy félbehagyja orvosi tanulmányait, s papi pályára lép. A rokonság meghatottan örül a fejleménynek, az egyetlen kivétel a családfő: Tommaso (Marco Giallini), az elismert szívsebész a tudomány embereként nem képes elfogadni fia hivatás-választását, s elhatározza, bebizonyítja ország-világ előtt, hogy a vallás egy idejétmúlt humbug, melyből jobb minél gyorsabban kinőni. Szilárdan vallott meggyőződésük nem is állhatna távolabb egymástól, Tommaso pedig megkezdi hadjáratát az állítólagos szemfényvesztés ellen. Hamarosan kiderül, hogy sokkal izgalmasabb figura, mint a frissen megtalált hit örömében úszó fiú, ám utóbbi mentora, a pap csakhamar felzárkózik dacosan ateista főszereplőnkhöz. Vele tulajdonképpen egészen konvencionális helyzetben, egy fiataloknak tartott katekézis közben találkozunk először. Pietro atya (Alessandro Gassman) tökéletesen érzi a közeget: laza, humoros, képben van a fiatalokat érdeklő dolgokkal kapcsolatban, s ügyesen kommunikálva, hitelesen adja át a jézusi üzenetet. Emellett farmerban jár, motorozik és saját kezűleg festi ki templomát – s mindezt nem azért teszi, hogy mások elvárásainak megfeleljen, egyszerűen így érzi jól magát a bőrében. S közben minden tettével Isten evangéliumát hirdeti. Mondanunk sem kell, ez a pap-kép meglehetősen távol áll attól a felsőbbrendűségét minduntalan érzékeltető, szentbeszédeiben rózsaszín lózungokat eregető, ám egyébként meglehető-

sen merev és korlátolt lelkipásztor képzetétől, ahogyan az egyházat kívülről szemlélők gyakran – jegyezzük meg: általánosítva és túlzóan – látják a papságot. Edoardo Maria Falcone szerencsére nem esik ebbe a hibába: Pietro atya figuráját nem löki a másik véglet felé, inkább tudtunkra adja, hogy egy hithű, ám két lábbal a földön álló emberről van szó. Meg is indul kettejük szimbolikus küzdelme, melynek során Tommaso próbál ugyan kétséget ébreszteni Pietro atyában, ám néhány mulattató, ám tanulságos epizód után maga is kénytelen rádöbbenni, hogy kétségek gyötrik. Közben – tán tudattalanul – a klasszikus hármas csábítást alkalmazza (a hírnév, a pénz és a gyönyör lehetőségét egyaránt felkínálja neki), Pietro atya azonban kitűnően vizsgázik, a film utolsó harmadában pedig már csak villanásszerű epizódokat kapunk a család többi tagjának szintén felfordult életéből. Egy meglehetősen ügyetlen jelenetben az is kiderül, hogy a kezdeti atyai aggodalom tárgytalanná lesz, a merész és nyitott befejezés azonban egyértelművé teszi, hogy filmünk legnagyobb tétje mindvégig a most már szelíden tűnődő sebészorvos belső útja volt. Nincs igazi kétség hit nélkül – a jól ismert szólás megfordítása lényegbevágó igazságra világít rá: ha kételkedünk, az egyúttal azt is jelenti, már hiszünk valamiben. Így élteti és öli meg egyszerre kétkedésünk minden pillanatban hitünket – szüntelenül egymásból táplálkoznak a bizonyosság felé vezető úton. FALCONE, EDOARDO MARIA: Ha Isten úgy akarja (Se Dio vuole). Olasz vígjáték, 88 perc, 2015.

március A SZÍV 65

SzínTér

Csanádi-Bognár Szilvia

Kétely és áramlás A labirintus építése és ábrázolása mint az útkeresés, a választás, a helyes döntés archetípusa végigkíséri az ember művészi tevékenységének történetét az ókortól egészen napjainkig. A középkori labirintuskövek vagy a barokk kerti útvesztők a Minotaurusz történetét aktualizálják komolyabb vagy játékos módokon. Ország Lili életműve egyfajta kísérlet arra, hogy milyen képi megoldással és milyen új értelmezéssel eleveníthető fel ez a modernitásban.

66 A SZÍV március

k

Korai szürrealista, majd a szürrealizmusból táplálkozó képein a falak betöltik szinte az egész hátteret, előttük egy-egy útkereső alak bolyong. A fal megállítja az alakokat, elzárja őket a külvilágtól, kitakarja a látómezőt. Lehetőséget ad arra, hogy ezek a magányos figurák szemügyre vegyék a falat, és szembesüljenek önmagukkal. A labirintusban való bolyongásnak ez a frusztráló alaptapasztalata. Az átjáró keresése közben újra meg újra a fallal és önmagunkkal találkozunk. Ország Lili 70-es években születő labirintus-képei is ezt dolgozzák fel, immár két különböző szemszögből, a fal előtt, illetve rálátással a labirintus bonyolultságára. Az Ariadne fonala ezt az utóbbi megoldást követi. Kívülről befelé építkezik, mintha óriási kövek alkotnák a labirintus külső falait, befelé egyre kisebb részek, egyre bonyolultabb elrendezésben. Ország Lili ebben az időben kezdte el alkalmazni a nyomtatott áramkört mint nyomódúcot. Ebben a technikai eszközben találta meg a labirintus mint forma modern leszármazottját. Az áramkör által előírt bonyolult rajzolatban az áram magától, minden keresgélés nélkül talál utat. A modern tudomány azonban, amelyik felfedezte, nem ilyen, hanem kérdez. A modernitás nagy ráébredése abban áll, hogy a kétely, a kétkedés és a kérdés felhajtóerővel bír. Ez a tudományosság ábrándja is egyben, hogy a folytonos kétkedéssel majd végül beteljesíti önmagát. A modern ember tudja ezt kulturális értelemben, egzisztenciális kételyei ettől mégsem lesznek könnyebbek. Ha a fal előtt felteszi magának a kérdést, hogy ki lehet, és hol lehet a labirintus szörnye, a saját kérdéseit és a kérdéseitől való félelmét kell megneveznie. Az áramkör hálózata felszeleteli a fölé magasodó emberi alakot. Utakat váj belé, amelyekben folytatódik az áramlás.

ORSZÁG LILI: Labirintus. Ariadne fonala I., 1975–76, farost, olaj, Magyar Nemzeti Galéria

március 1. K

Albin, Gyopárka, Tóbiás

2. Sz Lujza, Henriett 3. Cs Kornélia, Kamilla, Frigyes 4. P Kázmér, Meszlényi Zoltán, Adorján,

Adriána

5. Szo Teofil, Olívia, Virgil 6. V

NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA



Leonóra, Nóra

7. H

Perpétua és Felicitász, Tamás

8. K

Istenes János, Zoltán, Filemon

9. Sz Római Franciska, Savio Domonkos 10. Cs Ildikó, Etele 11. P

Szilárd, Konstantin, Tímea

12. Szo Gergely, Maximilián, Miksa 13. V

NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA



Krisztián, Zsolt, Rozina

14. H

Matild, Paulina

15. K NEMZETI ÜNNEP

Hofbauer Kelemen, Kristóf

16. Sz Henrietta, Herbert 17. Cs Patrik, Gertrúd, Patrícia 18. P Jeruzsálemi Cirill, Sándor, Ede 19. Szo Szent József, Józsa, Bánk 20. V

VIRÁGVASÁRNAP



Klaudia, Csák, Kötöny

21. H Nagyhétfő

Benedek, Bence, Flüe-i Miklós

22. K Nagykedd

Beáta, Izolda, Lea

23. Sz Nagyszerda

Mongrovejói Tiburiusz, Emőke, Ottó

24. Cs Nagycsütörtök

Gábor, Karina

25. P Nagypéntek

Annunciáta, Irén

26. Szo Nagyszombat

Emmánuel, Manuéla, Tormás

27. V

HÚSVÉTVASÁRNAP



Hajnalka, Auguszta

28. H

HÚSVÉTHÉTFŐ



Gedeon, Johanna

29. K

Auguszta, Bertold

30. Sz Zalán, Amadé, Amadea 31. Cs Árpád, Gujdó

w w w . a s z i v . h u HU ISSN 0866-1707

9 770866 170001

11166 300000313